Pesti Napló, 1874. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1874-01-13 / 9. szám

Szólók dementi esetében hivatkozhatnának. Felemlíti a 67-es bizottság tanácskozásait, melyekről szintén vezettetett gyorsírói jegyzet, s melyek­et alapon ál­líttattak össze. Elnök: Megjegyzi, hogy némi különbség van ezen és a 67-es bizottság között, miután a 67-es bizottság kész elaborátum felett tanácskozott és ott a fontosabb kérdések albizottságokban állapíttattak meg. Különben érintenie kell,­hogy a gyorsírók alkal­mazásához a ház engedélyét kell kikérni, miután vé­leménye szerint ehhez költség szükséges. Irányi­ úgy tudja, hogy a gyorsírók rendes havi díjat kapnak, ők tehát külön költség nélkül is alkalmazhatók. Tisza Kálmán: Szintén azt hiszi,­­hogy a gyorsírók alkalmazásához a ház engedélyét kikérni szükséges lesz. A­mi a nyilvánosságot illeti,­­ abban a véleményben van, hogy bizonyos kérdések felett és bizonyos esetekben czélszerű ugyan a nyilvános­ság kizárása, de ő általában az egész nyilvánossá­got jobb szereti a fél nyilvánosságnál. Legyen meg a gyorsírói jegyzet s ám közöljenek a lapok annyit, a­mennyit akarnak, de azt erkölcsileg meg lehet tő­lük aztán kívánni, hogy a­mit közölnek, azt híven közöljék. Ghyczy K. előtt csak az az egy nehézség van, hogy a ház 17-én ül össze és ő addig sem az üléseket felfüggeszteni sem a gyorsírók alkalmazását elhalasz­tani nem szeretné. Legczélszerűbbnek vélné a ház jóváhagyásának reményében a gyorsírókat azonnal alkalmazni s a háznak a legközelebbi ülés alkalmá­val jelentést tenni. Somssick Egyetért előtte szólókkal, nem éirzi, hogy a ház a bizottság kérelmét meg­tagadná. Többen e kérdéshez nem szólván, elnök G­h­é­­czy javasla­ta értelmében kimondja a határozatot. Következik a tárgyalások miként leendő megkezdése feletti tanács­kozás. Elnök kézdett intéz s egyszersmind vélemé­nyét jelzi az iránt, nem lenne-e czélszerű a kor­mánytól adatokat kérni, melyek az egyes miniszté­riumoknak a jövő évekre vonatkozó költségvetését némileg megvilágosítanák s melyek a bizottságnak a tanácskozások alkalmával némi alapul és segítsé­gül szolgálnának ? Somesich: A múlt évi költségvetés tárgya­lása alkalmával utasíttatott a kormány körülbelül egy évvel ezelőtt, hogy az általános állami közigaz­gatás rendezésének gyökeres reformjára vonatko­zólag tanulmányokat tegyen s ezek eredményéről jelentését a háznak terjeszsze elő. Nézete szerint a kormány felhívandó volna, hogy ezen utasítás értel­mében készült előmunkálatait, terveit és javaslatait a bizottságnak terjes­sze elő. Ez előterjesztés a to­vábbi tanácskozásokra kiindulási pontul vagy leg­alább anyagul volna vehető. Zsedényi : Megjegyzi, hogy ez indítvány nem egyez meg a ház azon határozatának második pont­jával, melylyel a 21-es bizottság kiküldetett. E pont­ban ugyanis a bizottság utasíttatott javaslatok téte­lére, melyeket még ez ülésszak alatt kell a kormány­nak fontolóra venni. E szerint tehát a kez­­deményezés a bizottságot illeti, míg Somssich indítványa szerint ez a kormányra bizatnék. B. Simony­ szerint Csengery és Somssich in­dítványa összeegyeztethető volna, a­mennyiben a kormány felhiható lenne, hogy terjeszsze elő a 75-ik évi budget vázlatát, de egyszersmind mindazon ja­vaslatokat, melyek netalán az általános administra­te reorganisatiója tárgyában készítettek­ Móricz Pált. Azon véleményben van, hogy­­ nekünk mindenek előtt azt kell tudnunk, mennyi a múlhatlan kiadás és mennyi a biztos fedezet a jövő évek költségvetésé­ben. Példákat hoz fel némely kiadások ideiglenes voltára, valamint arra, hogy vannak most törölhető, de jövőre okvetlen felveendő kiadási tételek. Pártol­ja elnök indítványát. Tisza Kálmán : Biztosan kell tájékozva len­nünk az átalános pénzügyi helyzet iránt mind a je­lenre, mind a jövőre nézve. Erre vonatkozólag nem mástól, hanem csak­ a kormánytól kell várni és kí­vánni az adatokat. Ő ugyan nem hiszi, hogy gyöke­res reformok nélkül a feladat megoldható lenne, de mielőtt ezekről lehetne szó, mindenekelőtt tudni akarja, hogy a jelen rendszer mellett miként állunk. Indítványozza tehát, hogy a kormány szólíttassék fel a bizottság elé terjeszteni, hogy: 1) a jelen rendszer mellett a vasúti garantált­nak is számbavételével mennyi a múlhatlan évi ki­adás, és biztos fedezet s mekkora azon­ deficit,melyre a jövő években számítanunk kell? 2) melyek és mennyire mennek azon befekte­tések, melyeket részint már fennálló szerződések alapján, részint természetüknél fogva el nem halaszt­hatunk ? Széll K.: Rövid indokolással pártolja Tisza I­I. indítványát s azt hiszi, hogy annak elfogadásával mind b. Simonyi, mind Somssich kívánságának elég lesz téve. lojalitásokra hivatkozva tiltakoztak az ellen, hogy Magyarország mint tartomány a birodalomba be­olvasztassák. E felszólamlásokban pedig követ­kezetesek maradtak s tiz éven keresztül egyen­­kint s összesen állhatatosan é s meg nem félem­lítve, de minden izgatást kerülve, minden tün­tetést rászalva, minden alkalommal emlékezetbe hozták a haza jogait.­­ Végre 1860-ban, né­melyek közülök ismét hatalomra jutottak, helyreál­lították a megyéket, sőt később összehívták az or­szággyűlést is s alkalmat nyúj­tottak az országnak, hogy sérelmeit s követeléseit adja elő. Az ingerült­ség azonban napról-napra nőtt, minek következtében egy új, ámbár az elsőnél sokkal szelidebb reactió állt be, mely az országgyűlést s a conservativ kor­mányt eloszlatta. 1865-ben a conservativek harmad­szor is a kormányra hivattak s megkezdődött a ki­egyezkedés. Ők kevesebbel is beérték voltak, mint a mit Deák és Andrássy követeltek, s igy ellentétbe jutottak az országgyűléssel, a miért személyes inge­rültség keletkezett köztük s a mozgalom eszélyes vezetői között, s ez szülte azon feszültséget, mely még most sem szűnt meg egészen. A történelem azon­ban el fogja ismerni, hogy a conservativek nem aka­dályozták a kiegyezést oly alapon, melyet ők biztos­nak nem tartottak, midőn képesek voltak azt aka­dályozni, s hogy azon kormányférfiak útjába, kik mint felelős miniszterek helyükbe léptek, a kiegye­zés óta semmi akadályt nem gördítettek, sőt legáli­­san támogatták a kormánypártot, ámbár ez némi hidegségg­­, hogy ne mondjam féltékenységgel vi­seltetett irántok. N Nem tartoztunk soha körükhöz, más iskolá­ban nevelkedtünk mint ők, nem egyszer szemközt álltunk velük, de a részrehajtatlanság kötelessége megkívánja, hogy megemlítsük Dessewffy iskolájá­nak hű ragaszkodását a nemzetiséghez; a részben nem emeltethetett ellenök semmi vád, ők híven ír;­­őrizték elhunyt első vezérök hagyományát, kinek halálánál Vörösmarty kérdé­s felesé: Nem vreztéi­k-e­ nagyot? kérdjük most aggva magunktól, S a sz­áz nemzetiség angyala súgja : igen. PULSZKY FERENCZ.­­ Irányi D. szintén hozzájárul Tisza K. indít­­­­ványához, de miután addig, míg annak a kormány­­ meg nem felel, a bizottság érdemleges tanácskozá­sokba nem bocsátkozhatik, más részről pedig a tár-­­ gyalást bizonytalan időre elhalasztani nem akarja, a­­ kormányt arra véli utasítandónak, hogy lehetőleg­­ rövid és záros határidő alatt adja be a bizottsághoz jelentését. Kerkapoly : Constatálja, hogy Tisza K. és Somssich nézete és illetőleg indítványa nem egy és ugyanaz, mert Tisza azt kívánja, hogy a jelen rend­­­­szer mellett mutattassék ki a szükséglet. Somssich pedig azt kívánja, hogy ugyanaz az új reorganizatio­­nális javaslatok alapján és azokhoz képest legyen­­ kimutatva. Ő különben Tiszát pártolja, mivel sze­rinte mindenek előtt az a kérdés, hogy a jelen rend­szer mellett megállhatunk-e vagy nem ? Ha nem ,­­ akkor következik a másik kérdés, mely az lehet, minő átalakítást javasol a kormány és minőt a bi­zottság. Tisza K. : Újra magyarázza s szabatosan for­­mulázza fenntebb jelzett indítványát. Gr. Lónyay : Nézete szerint úgy itt, mint a házban és az országban alig van a fölött már kétség, hogy a jelen rendszer fenntart­ , h­a 11 a n, ő tehát jövő pénzügyi helyzetünknek a­­ jelen rendszer alapján leendő kimutatásától gyakor­lati hasznot nem vár. — Hangsúlyozza, hogy nekünk mindenek előtt erőnkkel és tehetsé­günkkel kell számot vetni s ez alapon n­o­r­­ra albudgetet készíteni. Indítványozza afeért, hogy 7 »a minisztérium terjeszsze a bizottság elé mind­azon adatokat, melyek alapján a bizottság az állam­háztartás egyensúlyának helyreállítására s normál­­budget felállítására javaslatot tehet.“ B. Seznyey: A gr. Lónyay által kívánt ada­tokat szívesen elfogadja, mert azok a tanácskozások­nak csak előnyére válnak, de van egy aggálya és pedig az, hogy ha mi a minisztérium adatait bevárjuk s addig szünetelünk, ebben sok idő fog eltelni, a bizottság különben s­em arra van kiküldve, hogy a status quot vizsgálja meg. Az ország teljes öntudatával bír annak, hogy az államháztartás egyensúlya meg van rendítve, tehát nekünk gyorsan kell intézkedni, hogy az mielőbb helyreállíttassék és megszilárdíttassék. A modus procedendsre nézve véleménye az, hogy a költségvetést miniszteri ressortonként kell elővenni, a statusquot megbeszélni, a lehető meg­takarítások minőségét és mennyiségét megvitat­ni, s mindezekhez az adatokat a tárgyalás fo­lyamában a kormánytól kérni.­­ Ez után egy vagy két albizottság a szerint, a­mint a szükség­let és fedezet kérdése elkülöníttetik vagy ösz­­szekapcsoltaik, kiküldendő lesz, mely az itt meg­beszélt és megállapított általános elvek alapján a részleteket kidolgozza, részletes javaslatokat készít, azokat a plénum elé terjeszti, melyek itt megállapít­­tatván, így terjesztetnek a ház elé. Ghyczy K. tekintettel az előző eszmecserére két kérdést lát maga előtt. Az első az, mit kér­jünk a kormánytól s a második: bevárjuk-e a kormány adatait, vagy addig is folytassuk tanács­kozásainkat. Az elsőre megjegyzi, hogy nem in infinitum terjedő intézkedésekről van és lehet itt szó, hanem­­csak a legközelebb előttünk álló évekről, hogy ezek­re nézve gondoskodhassunk, ő szükségesnek tartja azon indítványok elfogadását, melyeket az elnök és Tisza K. terjesztett elő. Különben ő nem látja át, hogy egyúttal miért nem lehetne a kormánytól meg­kérdezni, hogy ő miként vélekedik a jövőre nézve. A­mi a második kérdést illeti, ő azt hiszi, hogy a kormánynak gondoskodni kellett már bizonyos adatokról, s hogy most abban a helyzetben van, hogy az adatokat rövid időn előterjesztheti s ez esetben azokat bevárni hajlandó, ellenkező esetben gondos­kodnunk kell arról, hogy miként procedáljunk. Somssich újra felszólal indítványa mellett. Szerinte a statusquot a mai budgetből úgy is min­denki ismeri, erre különös előterjesztés felesleges. Gr. Lónyay Tisza K. indítványából e szava­kat : »a jelen rendszer mellett“ ki­hagyatni óhajtja s a kormányhoz e nélkül csak álta­lában intézne felhívást. Gorov© nem hiszi, hogy Tisza K. indítványa nagy gyakorlati eredménynyel járjon, több adatot alig kaphatunk, mint a­mennyivel máris bírunk, azonban azt szükségesnek tartjuk, hogy a jelenlegi investitiók, melyek folyamatban vannak, és fennálló szerződések minő terheket rónak az országra. Azon kérdést kívánja a kormányhoz intéztetni, hogy mi­féle adatokat képes rendelkezésre bocsájtani azokon kívül, melyek a legutóbbi költségvetésben foglaltat­nak , továbbá kívánja a szerződések és vállalkozások alapjáni terhek kimutatását. E tanácskozások fel­függesztését nem kívánja, hanem igen is, hogy fog­­junk rögtön a munkához. Tissa Kálmán ismétli Gorove ellenében indít­­nyát. Sennyey ellenében megjegyzi, hogy az egyes ressortokhoz folyamodni egyelőre nem tartja czélsze­­rűnek, mert szerinte először bizonyos főbb elveket kell megállapítani és csak azután és azok alapján ta­nácskozni az egyes ressortok felett. Ellenkező eset­ben úgy járnánk, mint a­hogy valaki törvényhozá­sunkat jellemezte, mely úgy ké­szít mindent, mint a miként azon szekér készül, melynek minden darab­ját más mesterember csinálta. A darabok jók voltak, de mikor össze akarták őket illeszteni, ez lehetetlen volt. Fenntartja indítványát. Dr. Sennyey P.: Tisza K. ellenében helyre­igazítja félreértett szavait, különben megjegyzi, hogy bár Tisza a financziális állapotokat akarja újra ki­deríteni s bár 1872 óta egyebet semt tettünk, mint a financziális állapotokat derítettük ki, ő mégis bele­nyugszik Tisza K. indítványába, noha nem sokat vár tőle. Ghyczy K. Sommssich utóbbi inditánya ellen tesz megy jegyzést. Szlávy miniszterelnök megjegyzi, hogy csak fél éve annak, a­mióta a ház a kormányt az általános közigazgatási rendszer reformjának tanulmányozá­sára utasítá s ha ez tág értelemben fogatik fel s egy­szerre követeltetik megvalósítása, ez 10 év alatt sem történhetik meg, és nem is történt meg sehol és soha a­ világon. Azonban egyenként és egymás után igen­is folyik a munka s a kormány részint már előter­jesztett, részint elő fog terjeszteni nagy horderejű reformjavaslatokat. Tisza indítványát elfogadja, ígéri­­ az 1875. 76 és 77-ik évek költségvetési vázlatának előterjesztését, ez azonban természetesen rendszeres budget nem lehet. ] Zaebessyi : Nem sokat vár az adatoktól s nem akarja a tanácskozásokat felfüggeszteni. Külön­ben attól függ minden: akarj­u­k-e a decentralisatiót vagy a közpon­tosítás mai rendszerét akarjuk­­ fenntartani. Ettől függ minden és e­l­j­árá­sunk gyorsaságától.­­ Elnök: recapitulálja a kérdést, megjegyzi,­­ hogy nemcsak hosszabb időt igénylő gyökeres refor­­­­mokról hanem rögtön létesíthető intézkedésekről is van szó s ezért szükségesek az adat­k. Tisza indítványa értelmében kimondja­­ a határozatot.­­ Következik azon kérdés: felfüggesz­te­s­s­e­n­e­k-e a tanácskozások, mig a­­ kormány jelentését előterjeszti? ( A kérdéshez szólnak: Irányi, Gorove, Móricz, Kér­­í­kapoly, b. Simonyi, Szlávy min. elnök. Széll K, gr. Péchy M. Határozat: a tanácskozások folytatása. Ülés: 14-én d. u. 5 órakor. ) A bibornoki ünnepély. . Már esti lapunkban alkalmunk volt egy­­ szemtanú tollából rövid rajzát közölhetni azon­­ érdekes ünnepélynek, melylyel ma d. e. ki­­­­rály ő felsége a herczegprimásnak a bibor­­­­noki biretumot átnyujtá. Ugyan ez ünne­pélyről még a következő igen érdekes rész­­­­letes tudósítást veszszük, mely ismer­­­­teti a király ő felségéhez­­ intézett pápai brevét is. Utu­­sítás igy hangzik : Már 10 óra körül roppant számú közönség lep­te el a budavári úri utczát, melyen az uj bibornok díszvonulása történt, a szent György-tért és a kirá­lyi palota térségét. Ezen egész vonalon diszegyenru­­­­hás fővárosi drabantok képeztek sorfalat. Fél tizenegy órakor már mind megjelentek a zászlós urak, miniszterek püspökök fényes diszfoga­­tokon s a királyi termekbe gyülekeztek össze. Kevéssel ezután megszólaltak a Mátyás tem­plom harangjai, a bibornok indulását jelentvén. A herczegprimás diszvonulása a primási palotából történt.­­ Egy disz huszár lovagolt elől, utána négy fekte lova, gazdag aranyozásu diszhintón jött a bibornok herczegprimás, M o c e n n i pápai able­gatus kíséretében. A házbakon két primási disz­­huszár foglalt helyet. Ezután jött a második disz­­kintó, ezüsttel ékesítve, a négy szürke lovat két csatlós vezette. Ezen fogaton volt az egri érsek, S­a­­i­mássá József, Chrispolit marchese,­­ a pápai guardia nobile kapitányának kiséretében menendő. A derék főpap azonban, mint fájdalommal értesültünk, újabban bekövetkezett részullete foly­tán az ünnepélyen részt nem vehetett. Chrispolit marchese tehát K­a­n­e­z Lázár czimz. püspök az apostoli kereszt elővivőjével együtt ült e fogaton. A harmadik szintén négyfogatú diszhintón Császka György primási oldalkanonok és irodaigazgató, és Dulánszky Nándor apát­kanonok és miniszteri osztálytanácsos mentek. Ezeket több püspöki díszfogat követte. A ka­tonaőrség mindenütt fegyverbe lépve, üdvözölte a hgprimást. A királyi palotához érve az első fogat, melyen a bibornok herczegprimás ült, a királyi palota kapu­ján behajtva, a főlépcsőnél megállóit, hol az uj bi­bornok kilépve, kíséretével a kitűzött terembe ment, hol már az udvari személyzet egybegyülve várta az érkező bibornokot. Ezalatt a várkápolnában felöltözködött az egyházi assistentia, s készen várta, király ő felségé­nek jövetelét, a mi csakhamar bekövetkezett. Pont tizenegy órakor megnyíltak a palota kápolnájának ajtai, s következett a fölség bevonulása. Csöndes egyházi zene hangjai mellett haladt előre e menet, mely díszre, fényre valóban fejedelmi volt. A két udvari fourkr után császári arcier test­őrök és magyar disztestőrök léptek, őket követ­ték a magyar főnemesi apródok, festői diszöltözet­­ben, utánuk kettenként léptek az asztalnokok, a ka­marások a titkos tanácsosok a m. miniszterek és az ország zászlósai. Itt voltak herczeg Hohenlohe főudvara. gr. Andrássy Gyula külügyminiszter, Szlávy miniszterelnök, Wenkheim , az összes magyar miniszterek, országbíró Maj­l­á­t­h gr. C­z­i­r­á­k­y, gr. H­u­y­n főparancsnok gr. K­á­­r­o­l­y­i György stb. Közvetlen ő felsége előtt most még violaszinü öltönyben, minden rendjel nélkül az uj bibornok, utána az apostoli keresztet vivő püspök, s ezután maga ő felsége, huszár tábornoki egyenruhában a Szent István rend nagy szalagjával. A szőnyegekkel és damaszt függönyökkel be­­vont szentélybe érve, ő felsége, az oltár jobb felén trónuson a bibornok herczeg­prímás pedig a királyi trón jobbján álló imazsámolyon foglalt helyet. A kép, melyet a kápolna mutatott valóban nagyszerű volt. Az oltár virágokkal gazdagon éke­sítve, előtte az assistentia, a Mária Terézia-féle s az esztergomi bazilika kincstárából hozott nagy érté­kű, gyönyörű hímzésű öltönyökkel, jobbra a királyi arany trón, mellette a bibornok s a hermelin motet­­tába öltözött pápai ablegatus, balra hg. H o h e n­­­o­­h e, utána a püspöki kar számos tagja j­elesül a győri pécsi, kassai, váczi, beszterczei, szatmári püspökök, vio­aszin főpapi díszruhában s a szentmártoni főapát. A templom hajójának finom szőnyegekkel bevont padjait pedig, a világi méltóságok, színben és kincsben oly gazdag öltözetű csoportja törte meg. A kalocsai érsek megkezde az isteni szolgála­tot Az assistentiánál voltak Roder Alajos, Rá­th József infulatusok, Sujánszky Antal archy­­presbyter és D­a­n­k­ó József mint udvari és érseki ceremonarius. A karzaton a budai egyh. zeneegylet tagjai éne­keltek. Igen szép volt a lépcsőének Cherubinitől s az offertorium Ádám­ Adolftól, melyet Bogisics káplán ismert énekes, sok érzéssel adott elő. Mise végeztével, ő felsége elé lépett Moc­enni pápai ablegatus, egy udvari chamerlengo által kisér­ve , s a trón előtt magát mélyen meghajtva, latin beszédet intézett a fejedelemhez, melyben ma­­gasztalólag emelvén ki a magyar király erényeit, ne­mes jellemét, uralkodására áldást és szerencsét,a ma­gyar nemzetre békét, jólétet és állandó gyarapodást kívánva, egy vörös atlasz fátyollal lefödött táb­lán, a királynak átadá a pápai brevét, melyet ez alkalom­ból IX. Pius pápa küldött a magyar király­nak. A pápai ablegatus térdre hajolva nyujtá át a brévét, mit ő felsége kezével érintve e szavakkal pa­rancsolta felolvastatni : »r­e g a t u r.« Mocenni erre az apostoli brevét, a primási ol­dalkanonoknak kézbesité, ki ezt ollóval felmetszvén, hangosan felolvasta. E breve ékes latin nyelven van irva, s IX. Pius pápának apostoli királyunk ő felsége iránt a leggyöngédebb és­­ legszivélyesebb érzelmeit tolmá­csolja, s meghagyja a pápai követnek, hogy ő szent­sége kiválóbb szeretetének érzelmeit ő felségének nyíltan tolmácsolja, vagyis, az eredeti latin szöveg szerint : „u­t praecipuae dilectionis nostrae sensus diserte confi­rmet.« A breve felolvasása után előlépett a bibornok herczegprimás, a király elé lépve, magát mélyen meghajtá. Mire ő felsége kalpagját fejére tette és az elébe térdeplő bibornok fejére a baretet rá tette. Ezen actus, szótalan csenddel folyt le, kisérve a megilletődött arczok kiváncsi tekintetével.­­ Ő felsége ismét leemelvén kalpagját, a „Te Deum* intonáltatott, melynek eléneklése után, a bibornok az oltárhoz lépve, föltevé fejére [a baretet,­­ s az Atya, Fiú és Szent Lélek nevében megáldá a­­ királyt, a jelenlevőket, s velök az egész hazát.­­ Az egyházi szertartás ezzel befejeztetvén, a­­ menet ugyanazon rendben távozott a templomból,­­ mint a melyben érkezett. Az uj bibornok most a sekrestyébe vonulva, s magára ölte a bibornoki öltönyt s előbbi kíséretével­­ együtt ismét a királyi termekbe ment, hol ő felsége­­ által audientián fogadtatott. « A bibornok kisérete a nagy teremben maradt, hova már előbb az egész udvari személyzet vonult. Az audientia jó negyed óra hosszat tartott. Ez alkalommal ő eminentiája bemutatá ő felségének a pápai követet s marchese Chrispoliit, a guardia no­bile kapitányát. Audientia végeztével király ő felsége azon gyöngéd óhajtását fejezte ki az új bíbornoknak, hogy áldaná meg Mária Valéria főher­­czegasszonyt. Ő eminentiája a legnagyobb örvendetes kész­séggel fogadta ez óhajtást, kíséretével együtt a fő­­herczegasszony lakosztályába ment s ott a főhgnővel több perezen át beszélve, végre főpásztori áldást mondva a király-leányra, a királyi lakból távozott. Ezalatt, a miniszterek, a kamarások, mágná­sok és zászlós urak s a püspökök a primási palotába hajtattak, s a visszaérkezett bibornokot­ harsány ele­jenekkel üdvözölték. Erre ő eminentiája a tisztelgéseket fogadta. A tisztelgők sorát gr. H­u­y­n parancsnok és herczeg Hohenlohe főudvarmester zárták be, így végződött ez ünnepély, mely után több mondani­valónk alig lehet azon őszinte óhajtásunk kifejezésénél, hogy a bibornok úr méltóságát a haza és egyház javára sokáig viselje.­ A föntebb közlött ünnepély leírását kiegészí­tőig, ki kell még emelnünk, hogy a bibornoki es­küt a bibornok-herczegprímás, miként ezt szombat esti lapunkban előre jeleztük —tegnap délután csak­ugyan letette saját házi kápolnájában. Az erre vo­natkozólag lapunk valamint a „Pester Lloyd« által is ma délután közlött azon tudósítás, mintha ezen ün­nepélyen H­a­y­n­a­­­d Lajos, kalocsai érsek úr, »mint e végre ő eminentiájától különösen fölkért ta­nú“ lett volna jelen, tévedésen alapul. Hiteles értesülésünk szerint, ő eminentiája kez­detben csak S­a­m­a­s­s­a József egri érseket kérte fel, hogy ezen eskületételnél mint egyházi dignitá­­tárius jelen legyen. A nevezett főpapnak időközben bekövetkezett megbetegülése folytán azonban ő eminentiája a bi­bornoki biretum átadási ünnepélyére fővárosunkba érkezett püspökök közül többekkel együtt a kalo­csai érsek urat is meghívta az eskületételnél való je­lenlétre. Különfélék. Budapest, január 12. (A k­i­r­á­l­y) a „L. C.« szerint f. hó 13-án kedden, d. u. 2 órakor kedvező idő esetén szemlét fog tartani a budapesti helyőrség fölött, és még az­nap este, vagy szerdán Bécsbe fog utazni.­­ A király szent­pétervári útjára vonatkozólag azt hírlik, hogy az a korábbi megállapodások ellenében nem február 14-ére, hanem már 8-ára van kitűzve. Ő Felsége kiséretében lesznek gr. Andrássy külügymi­niszteren kívül gróf Bellegarde altábornagy és első főhadsegéd és tekintélyes katonai környezet. A külügyminisztert K. Hoffmann osztályfőnök és S­c­h­­w­e­g 6 1 udvari tanácsos fogják követni, mely utóbbi a kereskedelempolitikai szak előadója. A király Péterváron kívül valószínü­­leg Moszkvát is meg fogja látogatni. Ignatieff tábor­nok, ki Constantinápolyból több havi szabadságra Pétervárra ment, ott alkalmasint találkozni fog An­drássy gróffal. (Udvari ebéd.) Szombaton este 6 óra­kor udvari diszebéd volt, melyen azon porosz kül­döttség tagjai is hivatalosak voltak, mely királyun­kat huszonötéves uralkodásának alkalmából a né­met ír császár parancsára jött üdvözölni. Ő felsége a német császárra s azon saját nevét viselő ezredre emelte poharát, melyhez a küldöttség tagjai tartoztak. Ebéd után ő felsége a küldöttség tagjaival társalgott s tá­­voztukkor mindegyiknek kezet nyújtott. A küldött­ség tagjai, kik a mai bibornoki ünnepélyen is jelen voltak, érdemjelekkel diszittetnek fel. (Deák Ferenc­ és gr. Széchen A­n­­­a­l.) A „Budapesti Szemlé“-ben Tacitus­­r­ó­l irt tanulmányában gr. Széchen Antal a következőket beszéli : »Az 1839—40-diki ország­­gyűlésen Deák Ferencz a szólásszabadság tárgyá­ban mondott egyik beszédét (melynek előadását, mint fiatal hallgató, tisztelő figyelemmel és mélyen meghatva, bár eltérő politikai irányomnál fogva nem minden kétkedés és benső ellenvetés nélkül követ­tem , Tacitus Agricolájának azon szavaival végrő : »Dectimus profecto magnum patientiae documentum, et sicut vetus aetas vidít, quid ultimum in libertate esset, ita nos, quid in servitute, memoriam quoque cum voce perdidissemus, si tam in nostra potestate esset, oblivisci quam tacere.« Az irodalmi szépség­nek egy új világa nyilt meg akkor előttem, elővet­tem Tacitust, visszatértem vele és általa a korán el­hanyagolt régi irodalomhoz, és ebbeli olvasmányaim legkedvesebb benyomásai összeszövődnek emlékeze­temben e hatható parlamentáris hivatkozással, és­­ azon férfiú iránti tisztelettel és vonzódással, ki nem gyaníthatta, hogy midőn meggyőződésének fényes kifejezést adva, annak a római író fenséges szavai­ban uj támaszt keres, egyszersmind egy jelenték­telen hallgatót a legnemesebb szellemi élvezetekre utal.« (A m. k­i­r. semmitőszéknek) jan. 3-án tartott ülésében a legfőbb itélőszéki fegyelmi biróság tagjaivá ezen osztály részéről kijelöltettek : Tóth Lőrincz, Szabó Imre, V­értessy Sándor és Szloboda Ferencz semmitöszéki bi­­rák; ugyanannak póttagjaivá : Manojlovich Emil, Mersi­ek Miklós, N­a­gy Sámuel és O­s­z­­v­a­­­d Sándor semmitöszéki birák. A sajtóügyek­ben ez év folytán a semmitöszéki bíráskodást gya­korolni fogják az elnökön kívül: Tóth Lőrincz, Soltész Albert, Vértessy Sándor, B­a­­b­o­s Kálmán, Manoj­lovich Emil és R­á­t­h György urak; — az alapítványi ügyekbeni intézke­désre megbizattak : Szabó Imre és P­á­p­a­y Károly, mint rendes; Morsich Miklós és Osz­­v­a­l­d, Sándor mint póttagok. — A legfőbb kegyel­mi tanács tagjaivá végre az igazságügyminiszter ál­tal ez év folyamára kijelöltettek :Herbert Ede, V­értessy Sándor, Dietrich Rezső és Maurovits Samu semmitőszéki birák, mint rendes, és L­á­d­a­y Ágost, B­e­k­e János, Szlo­boda Ferencz s Nagy Sámuel, mint póttagok. (A délmagyarországi kincs­tári uradalmak kezelésérő­l­­ b. Fiáth Gyula m. kir. kincstári tiszttartó előterjesztést tett a miniszterelnökhöz, a­melyben az eddig köve­tett kezelési rendszer hiányait fejtegetvén javaslato­kat tesz a nevezett kincstári uradalmak jövedelmé­nek fokozására. Ez előterjesztést bővebben fogjuk is­mertetni. (A magyar államvasutak el­nökévé) a visszalépett W­eninger Vincze helyébe a „P. Lt.“ szerint Fest Imre képviselő és volt államtitkár a ke­skedelmi minisztériumban neveztetett ki és még e hét folytán fogná hivatalát elfoglalni.Weninger úr az igazgatótanács tagja marad. (Meghívás) A somogymegyei Deákpárt nagygyűlése — az alapszabályok értelmében — feb. hó 2-án d. u. 5 órakor (Kaposvárott a »Korona« ven­déglő nagy termében) fog tartatni, melyre is az ösz­­szes párttagok hazafiai üdvözlettel meghivatnak. — , Tanácskozási tárgyak : a) elnök­választás, b) megyei­­ nagygyűlésen előfordulandó fontosabb tárgyak elő­­­­leges megvitatása, c) egyéb tárgyak s indítványok.­­ Kelt Kaposvárott, jan. 8. Szentmargittai Folly Jó­­­­zsef alelnök. (Pályázati jelentés.) Báró Eötvös­­ József szobormintájára 1873. decz. 31-ig, mint a ki- , tűzött határidő végső napjáig, a következő pálya­■ művek érkeztek be : 1. sz. Jelige : Per aspera ad astra. 2. sz. Jelige : München. 3. sz. Jelige: Haladás. 4. sz. Jelige : Mindent a hazáért. 5. sz. Jelige : De­i mortius nil nisi bene. 6. sz. Jelige : Szelleme fényé­­­­ben látta Európa hazánkat. Ez utolsó pályázó azon­­­­ban a megkívánt szobor-minta helyett csak rajz­mintát küldött be, a mi a pályázatiba nem bocsátható. Budapest, 1874. január 12. Arany László, a szoborügyi bizottság titkára. ■ (Alkalmi költemény.) Simor Já­nos herczegprimásnak bibornokká történt kinevez­­tetését többen alkalmi költeményekkel üdvözölték. Ezek között mindenesetre figyelmet érdemel az, me­lyet a bécsi Pázmán-intézet adott ki. Ha jól vagyunk értesülve, e szép ódának szerzője, a vallási költészet terén oly jó névvel biró Sujánszky Antal, kinek már oly régóta hallgató lantja most ismét meg­­pendült. Ezen költemény sok melegséggel, emelke­dettséggel és elegantiával van irva. (Bohobráczki István) 48-diki hon­védfőhadnagy, ki legutóbb a honvéd menházban volt elhelyezve s ott nagy ínséget szenvedett, a „M. Állam“ hire szerint, a menház lépcsőzetén lerohan­va, elesett s karját összezúzta. E sérülés folytán a Róchus-kórházban meghalt. (Ú­j regény.) „K­alandor« czimmel reg­én­y jelent meg. Irta : Margitay De­zső. Ára 1 írt. (A censor­okról.) A 48 előtti évek censorairól Pulszky Ferencztől a­­Budapesti Szemle “-ben a következő történetkét olvassuk : „A mostani nemzedéknek nincs fogalma azon nehézsé­gekről, melyekkel az írónak a censor­oknál meg kel­lett küzdeniök, mert ezek nemcsak törölték, de a maguk esze­s nézete szerint javítgatták a kézirato­kat. Ismeretes azon deákos censor szava, ki Döbren­­tey valamelyik czikkét nem tudta megérteni. Quis iste Döbrentey ? igy panaszkodott, ser­ibilat scribilat et nescit hungarice. Seribit Kantár quaero in dictio­­nario, invenio Kantár, corrigo ipsi Kantár. Seribit erény quaero in dictionario, invenio remény, corrigo iper remény. Si seribit, discat ad minus hungarice.“ (A magyar királyi államvas­utak) igazgatóságától a következő tudósitást vesz­szük : A györk-gyöngyösi szárnyvonalunkon az ed­digi blö és 816 számú vonatok helyett 1874. évi jan. 15-től kezdve a menetrendkönyvben foglalt 813 és 814 számú vonatok fognak életbeléptettetni. (Az almási casino-egylet) könyv­tárba javára, jan. hó 24-én a Wagner-féle vendéglő nagy termében tánczvigalmat rendez. (Choleraárvák gyámolítása.) A hontmegyei legtöbb adót fizető bizottsági tagok a cholerában elhunytak után maradt árvákból 250 számig terjedhető árvának gondozását magukra vál­lalván, egyelőre az összeírt 154 megyei árvákból 26 kiskorú árvát tettleg magukhoz vettek, a többinek elhelyezése folyamatban van. Ezen valóban nemes tevékenységben közreműködnek az illető községek s a megyei jótékony nőegylet. Továbbá elhatározta a megye: az árvatartalék-alap 3 ezer frtig terjedő összegének segélyezési czélokra való fordítását, míg a megyei árvaszék 300 frtot gyűjtött ugyane czélr­a. (A pesti kir. tvszék és a járás­bíróságoknak ügyforgalma) a lefolyt évben következő volt: A törvényszékhez és a já­­r­ásbíróságához összesen 286694 szám érkezett, me­lyekből elintéztetett 283110 sz. Legnagyobb volt a szám a polgári osztálynál: 61465, és a belvárosi já­rásbíróságnál 43448. A legnagyobb hátralék a pol­gári osztálynál van 963 sz. A lipótvárosi járásbíró­ságnál 3804?, a terézvárosinál 27802, a ferencz-jó­­zsefvárosinál 23318 sz. érkezett be. Hátralék csak az utóbbinál maradt­­. A polg. osztály forgalma a múlt évihez képest 9065, a fenyitő osztalék 1815, a belvárosi jár­ásbíróságé 16048, a lipótvárosié 16741, a ter­ézvárosié 6465, a ferencz-józsefvárosié 5404 számmal szaporodott. (A mi azonban a tenger sok számot illeti, a pesti törvényszéknél is számszapo­­ritó ügykezelés van divatban.) (Iskolai jelentés.) A pesti ág. hitv. evang. főgymnasiumban a félévi magánvizsgálatok jan. 29-én tartatnak meg d. e. 8—12 óráig. (A magyarhoni földtani tár­sulat a folyó hó 14-én szerdán d. u. 5 órakor az akadémia épületében szakgyűlést tart a következő napirenddel : 1. Balló M­áty­á­s : A Duna fo­lyam vegyi viszonyairól Budapestnél. 2. K­ó­k­á­n János: Az árpádi leihely két érdekes kövü­letéről. (Nagy hó suvatagok) vannak Liptó­­megyében Sz.-Miklós és Poprád között, és e miatt a vasúti közlekedés megszűnt. (Uj czukor és csokolá­d-g­y­á­r.) Scholtze porosz tőkepénzes megvette a Novákok bi­hari birtokát, hol ezukor- és csokolád­­gyárakat állít fel. Mint mondják, szorgalmasan tanulja a magyar nyelvet. (A Szent­ István-társulat) folyó hó 15-én, csütörtökön délutáni 4 órakor vá­lasztmányi gyűlést tart. (A prot. árvaházi bálbizott­ság) megalakult s a bál napját febr. 14-ére tűzte ki. A meghívók szétküldése legközelebb már meg fog történni. (A hitelsorsjegyek második főnyereményét) 40 ezer írttal e „L. C.“ szerint Beck budapesti asztalos nyerte és ez össze­get a pesti zálogkölcsönző intézet neki le is szá­mította. Személyi hírek. (Elutaztak.) Gróf Andrássy Gyu­la közös külügyér és a porosz Ferencz-császár ezred küldöttsége ma délután Bécsbe utaztak. (Házasságok.) A nádasdi püspöki lak­ban, Baranyában, f. hó 7-én M­i­h­á­l­k­o­v­i­c­s Ti­vadar tarta esküvőjét Ráth püspöki felügyelő leá­nyával R­á­t­h Irén kisasszonynyal. — Dr. J­a­n­n­y Gyula, műtő­s pesti gyakorló orvos eljegyzé Z­­­a­­m­á­l Giza kisasszonyt, dr. Zsamál Vilmos min. osz­tálytanácsos s egyetemi tanár leányát. (Halálozások.) Vasárnap e hó 11-én hunyt el Kuttner Sándor ur, sebésztudor és éve­ken át a Hampel és Röser-féle kereskedelmi taninté­zetek tanár­a. Földbeirati, történelmi és természettu­dományi tankönyvecskéi, a magyar ifjúság és tan­férfiak előtt régóta ismeretesek. Egyike volt Kult­­ner azon keveseknek, kik a Bach-korszak alatt is, az elemi tanodák számára magyar tankönyvek kia­dása mellett buzgólkodtak. Béke hamvaira! — S­á­r­­­v­á­r­y Imre miniszterelnökségi osztálytanácsos f. hó 12-én Debreczenben, hova egészsége helyreállí­tása reményében a múlt hóban ment, több havi sú­lyos betegség után életének 38-dik évében kimúlt. Béke hamvaira! — Jobbaházi Dőry Irma urhölgy, férjezett Kéry Kálmánné, Kéry Kálmán kir. járásbiró neje, f. hó 7-én 36-dik élet­évében Völcsén meghalt. Hült tetemét 9-én tették le örök nyugalomra a völcsei sirkertben. — Hódmező- Vásárhelytt tóbi Boros Julianna kisasszony, ki

Next