Pesti Napló, 1874. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-13 / 9. szám
Szólók dementi esetében hivatkozhatnának. Felemlíti a 67-es bizottság tanácskozásait, melyekről szintén vezettetett gyorsírói jegyzet, s melyeket alapon állíttattak össze. Elnök: Megjegyzi, hogy némi különbség van ezen és a 67-es bizottság között, miután a 67-es bizottság kész elaborátum felett tanácskozott és ott a fontosabb kérdések albizottságokban állapíttattak meg. Különben érintenie kell,hogy a gyorsírók alkalmazásához a ház engedélyét kell kikérni, miután véleménye szerint ehhez költség szükséges. Irányi úgy tudja, hogy a gyorsírók rendes havi díjat kapnak, ők tehát külön költség nélkül is alkalmazhatók. Tisza Kálmán: Szintén azt hiszi,hogy a gyorsírók alkalmazásához a ház engedélyét kikérni szükséges lesz. Ami a nyilvánosságot illeti, abban a véleményben van, hogy bizonyos kérdések felett és bizonyos esetekben czélszerű ugyan a nyilvánosság kizárása, de ő általában az egész nyilvánosságot jobb szereti a fél nyilvánosságnál. Legyen meg a gyorsírói jegyzet s ám közöljenek a lapok annyit, amennyit akarnak, de azt erkölcsileg meg lehet tőlük aztán kívánni, hogy amit közölnek, azt híven közöljék. Ghyczy K. előtt csak az az egy nehézség van, hogy a ház 17-én ül össze és ő addig sem az üléseket felfüggeszteni sem a gyorsírók alkalmazását elhalasztani nem szeretné. Legczélszerűbbnek vélné a ház jóváhagyásának reményében a gyorsírókat azonnal alkalmazni s a háznak a legközelebbi ülés alkalmával jelentést tenni. Somssick Egyetért előtte szólókkal, nem éirzi, hogy a ház a bizottság kérelmét megtagadná. Többen e kérdéshez nem szólván, elnök Ghéczy javaslata értelmében kimondja a határozatot. Következik a tárgyalások miként leendő megkezdése feletti tanácskozás. Elnök kézdett intéz s egyszersmind véleményét jelzi az iránt, nem lenne-e czélszerű a kormánytól adatokat kérni, melyek az egyes minisztériumoknak a jövő évekre vonatkozó költségvetését némileg megvilágosítanák s melyek a bizottságnak a tanácskozások alkalmával némi alapul és segítségül szolgálnának ? Somesich: A múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával utasíttatott a kormány körülbelül egy évvel ezelőtt, hogy az általános állami közigazgatás rendezésének gyökeres reformjára vonatkozólag tanulmányokat tegyen s ezek eredményéről jelentését a háznak terjeszsze elő. Nézete szerint a kormány felhívandó volna, hogy ezen utasítás értelmében készült előmunkálatait, terveit és javaslatait a bizottságnak terjessze elő. Ez előterjesztés a további tanácskozásokra kiindulási pontul vagy legalább anyagul volna vehető. Zsedényi : Megjegyzi, hogy ez indítvány nem egyez meg a ház azon határozatának második pontjával, melylyel a 21-es bizottság kiküldetett. E pontban ugyanis a bizottság utasíttatott javaslatok tételére, melyeket még ez ülésszak alatt kell a kormánynak fontolóra venni. E szerint tehát a kezdeményezés a bizottságot illeti, míg Somssich indítványa szerint ez a kormányra bizatnék. B. Simony szerint Csengery és Somssich indítványa összeegyeztethető volna, amennyiben a kormány felhiható lenne, hogy terjeszsze elő a 75-ik évi budget vázlatát, de egyszersmind mindazon javaslatokat, melyek netalán az általános administrate reorganisatiója tárgyában készítettek Móricz Pált. Azon véleményben van, hogy nekünk mindenek előtt azt kell tudnunk, mennyi a múlhatlan kiadás és mennyi a biztos fedezet a jövő évek költségvetésében. Példákat hoz fel némely kiadások ideiglenes voltára, valamint arra, hogy vannak most törölhető, de jövőre okvetlen felveendő kiadási tételek. Pártolja elnök indítványát. Tisza Kálmán : Biztosan kell tájékozva lennünk az átalános pénzügyi helyzet iránt mind a jelenre, mind a jövőre nézve. Erre vonatkozólag nem mástól, hanem csak a kormánytól kell várni és kívánni az adatokat. Ő ugyan nem hiszi, hogy gyökeres reformok nélkül a feladat megoldható lenne, de mielőtt ezekről lehetne szó, mindenekelőtt tudni akarja, hogy a jelen rendszer mellett miként állunk. Indítványozza tehát, hogy a kormány szólíttassék fel a bizottság elé terjeszteni, hogy: 1) a jelen rendszer mellett a vasúti garantáltnak is számbavételével mennyi a múlhatlan évi kiadás, és biztos fedezet s mekkora azon deficit,melyre a jövő években számítanunk kell? 2) melyek és mennyire mennek azon befektetések, melyeket részint már fennálló szerződések alapján, részint természetüknél fogva el nem halaszthatunk ? Széll K.: Rövid indokolással pártolja Tisza II. indítványát s azt hiszi, hogy annak elfogadásával mind b. Simonyi, mind Somssich kívánságának elég lesz téve. lojalitásokra hivatkozva tiltakoztak az ellen, hogy Magyarország mint tartomány a birodalomba beolvasztassák. E felszólamlásokban pedig következetesek maradtak s tiz éven keresztül egyenkint s összesen állhatatosan é s meg nem félemlítve, de minden izgatást kerülve, minden tüntetést rászalva, minden alkalommal emlékezetbe hozták a haza jogait. Végre 1860-ban, némelyek közülök ismét hatalomra jutottak, helyreállították a megyéket, sőt később összehívták az országgyűlést is s alkalmat nyújtottak az országnak, hogy sérelmeit s követeléseit adja elő. Az ingerültség azonban napról-napra nőtt, minek következtében egy új, ámbár az elsőnél sokkal szelidebb reactió állt be, mely az országgyűlést s a conservativ kormányt eloszlatta. 1865-ben a conservativek harmadszor is a kormányra hivattak s megkezdődött a kiegyezkedés. Ők kevesebbel is beérték voltak, mint a mit Deák és Andrássy követeltek, s igy ellentétbe jutottak az országgyűléssel, a miért személyes ingerültség keletkezett köztük s a mozgalom eszélyes vezetői között, s ez szülte azon feszültséget, mely még most sem szűnt meg egészen. A történelem azonban el fogja ismerni, hogy a conservativek nem akadályozták a kiegyezést oly alapon, melyet ők biztosnak nem tartottak, midőn képesek voltak azt akadályozni, s hogy azon kormányférfiak útjába, kik mint felelős miniszterek helyükbe léptek, a kiegyezés óta semmi akadályt nem gördítettek, sőt legálisan támogatták a kormánypártot, ámbár ez némi hidegségg, hogy ne mondjam féltékenységgel viseltetett irántok. N Nem tartoztunk soha körükhöz, más iskolában nevelkedtünk mint ők, nem egyszer szemközt álltunk velük, de a részrehajtatlanság kötelessége megkívánja, hogy megemlítsük Dessewffy iskolájának hű ragaszkodását a nemzetiséghez; a részben nem emeltethetett ellenök semmi vád, ők híven ír;őrizték elhunyt első vezérök hagyományát, kinek halálánál Vörösmarty kérdés felesé: Nem vreztéik-e nagyot? kérdjük most aggva magunktól, S a száz nemzetiség angyala súgja : igen. PULSZKY FERENCZ. Irányi D. szintén hozzájárul Tisza K. indítványához, de miután addig, míg annak a kormány meg nem felel, a bizottság érdemleges tanácskozásokba nem bocsátkozhatik, más részről pedig a tár- gyalást bizonytalan időre elhalasztani nem akarja, a kormányt arra véli utasítandónak, hogy lehetőleg rövid és záros határidő alatt adja be a bizottsághoz jelentését. Kerkapoly : Constatálja, hogy Tisza K. és Somssich nézete és illetőleg indítványa nem egy és ugyanaz, mert Tisza azt kívánja, hogy a jelen rendszer mellett mutattassék ki a szükséglet. Somssich pedig azt kívánja, hogy ugyanaz az új reorganizationális javaslatok alapján és azokhoz képest legyen kimutatva. Ő különben Tiszát pártolja, mivel szerinte mindenek előtt az a kérdés, hogy a jelen rendszer mellett megállhatunk-e vagy nem ? Ha nem , akkor következik a másik kérdés, mely az lehet, minő átalakítást javasol a kormány és minőt a bizottság. Tisza K. : Újra magyarázza s szabatosan formulázza fenntebb jelzett indítványát. Gr. Lónyay : Nézete szerint úgy itt, mint a házban és az országban alig van a fölött már kétség, hogy a jelen rendszer fenntart , ha 11 a n, ő tehát jövő pénzügyi helyzetünknek a jelen rendszer alapján leendő kimutatásától gyakorlati hasznot nem vár. — Hangsúlyozza, hogy nekünk mindenek előtt erőnkkel és tehetségünkkel kell számot vetni s ez alapon norra albudgetet készíteni. Indítványozza afeért, hogy 7 »a minisztérium terjeszsze a bizottság elé mindazon adatokat, melyek alapján a bizottság az államháztartás egyensúlyának helyreállítására s normálbudget felállítására javaslatot tehet.“ B. Seznyey: A gr. Lónyay által kívánt adatokat szívesen elfogadja, mert azok a tanácskozásoknak csak előnyére válnak, de van egy aggálya és pedig az, hogy ha mi a minisztérium adatait bevárjuk s addig szünetelünk, ebben sok idő fog eltelni, a bizottság különben sem arra van kiküldve, hogy a status quot vizsgálja meg. Az ország teljes öntudatával bír annak, hogy az államháztartás egyensúlya meg van rendítve, tehát nekünk gyorsan kell intézkedni, hogy az mielőbb helyreállíttassék és megszilárdíttassék. A modus procedendsre nézve véleménye az, hogy a költségvetést miniszteri ressortonként kell elővenni, a statusquot megbeszélni, a lehető megtakarítások minőségét és mennyiségét megvitatni, s mindezekhez az adatokat a tárgyalás folyamában a kormánytól kérni. Ez után egy vagy két albizottság a szerint, amint a szükséglet és fedezet kérdése elkülöníttetik vagy öszszekapcsoltaik, kiküldendő lesz, mely az itt megbeszélt és megállapított általános elvek alapján a részleteket kidolgozza, részletes javaslatokat készít, azokat a plénum elé terjeszti, melyek itt megállapíttatván, így terjesztetnek a ház elé. Ghyczy K. tekintettel az előző eszmecserére két kérdést lát maga előtt. Az első az, mit kérjünk a kormánytól s a második: bevárjuk-e a kormány adatait, vagy addig is folytassuk tanácskozásainkat. Az elsőre megjegyzi, hogy nem in infinitum terjedő intézkedésekről van és lehet itt szó, hanemcsak a legközelebb előttünk álló évekről, hogy ezekre nézve gondoskodhassunk, ő szükségesnek tartja azon indítványok elfogadását, melyeket az elnök és Tisza K. terjesztett elő. Különben ő nem látja át, hogy egyúttal miért nem lehetne a kormánytól megkérdezni, hogy ő miként vélekedik a jövőre nézve. Ami a második kérdést illeti, ő azt hiszi, hogy a kormánynak gondoskodni kellett már bizonyos adatokról, s hogy most abban a helyzetben van, hogy az adatokat rövid időn előterjesztheti s ez esetben azokat bevárni hajlandó, ellenkező esetben gondoskodnunk kell arról, hogy miként procedáljunk. Somssich újra felszólal indítványa mellett. Szerinte a statusquot a mai budgetből úgy is mindenki ismeri, erre különös előterjesztés felesleges. Gr. Lónyay Tisza K. indítványából e szavakat : »a jelen rendszer mellett“ kihagyatni óhajtja s a kormányhoz e nélkül csak általában intézne felhívást. Gorov© nem hiszi, hogy Tisza K. indítványa nagy gyakorlati eredménynyel járjon, több adatot alig kaphatunk, mint amennyivel máris bírunk, azonban azt szükségesnek tartjuk, hogy a jelenlegi investitiók, melyek folyamatban vannak, és fennálló szerződések minő terheket rónak az országra. Azon kérdést kívánja a kormányhoz intéztetni, hogy miféle adatokat képes rendelkezésre bocsájtani azokon kívül, melyek a legutóbbi költségvetésben foglaltatnak , továbbá kívánja a szerződések és vállalkozások alapjáni terhek kimutatását. E tanácskozások felfüggesztését nem kívánja, hanem igen is, hogy fogjunk rögtön a munkához. Tissa Kálmán ismétli Gorove ellenében indítnyát. Sennyey ellenében megjegyzi, hogy az egyes ressortokhoz folyamodni egyelőre nem tartja czélszerűnek, mert szerinte először bizonyos főbb elveket kell megállapítani és csak azután és azok alapján tanácskozni az egyes ressortok felett. Ellenkező esetben úgy járnánk, mint ahogy valaki törvényhozásunkat jellemezte, mely úgy készít mindent, mint a miként azon szekér készül, melynek minden darabját más mesterember csinálta. A darabok jók voltak, de mikor össze akarták őket illeszteni, ez lehetetlen volt. Fenntartja indítványát. Dr. Sennyey P.: Tisza K. ellenében helyreigazítja félreértett szavait, különben megjegyzi, hogy bár Tisza a financziális állapotokat akarja újra kideríteni s bár 1872 óta egyebet semt tettünk, mint a financziális állapotokat derítettük ki, ő mégis belenyugszik Tisza K. indítványába, noha nem sokat vár tőle. Ghyczy K. Sommssich utóbbi inditánya ellen tesz megy jegyzést. Szlávy miniszterelnök megjegyzi, hogy csak fél éve annak, amióta a ház a kormányt az általános közigazgatási rendszer reformjának tanulmányozására utasítá s ha ez tág értelemben fogatik fel s egyszerre követeltetik megvalósítása, ez 10 év alatt sem történhetik meg, és nem is történt meg sehol és soha a világon. Azonban egyenként és egymás után igenis folyik a munka s a kormány részint már előterjesztett, részint elő fog terjeszteni nagy horderejű reformjavaslatokat. Tisza indítványát elfogadja, ígéri az 1875. 76 és 77-ik évek költségvetési vázlatának előterjesztését, ez azonban természetesen rendszeres budget nem lehet. ] Zaebessyi : Nem sokat vár az adatoktól s nem akarja a tanácskozásokat felfüggeszteni. Különben attól függ minden: akarjuk-e a decentralisatiót vagy a központosítás mai rendszerét akarjuk fenntartani. Ettől függ minden és eljárásunk gyorsaságától. Elnök: recapitulálja a kérdést, megjegyzi, hogy nemcsak hosszabb időt igénylő gyökeres reformokról hanem rögtön létesíthető intézkedésekről is van szó s ezért szükségesek az adatk. Tisza indítványa értelmében kimondja a határozatot. Következik azon kérdés: felfüggesztessenek-e a tanácskozások, mig a kormány jelentését előterjeszti? ( A kérdéshez szólnak: Irányi, Gorove, Móricz, Kéríkapoly, b. Simonyi, Szlávy min. elnök. Széll K, gr. Péchy M. Határozat: a tanácskozások folytatása. Ülés: 14-én d. u. 5 órakor. ) A bibornoki ünnepély. . Már esti lapunkban alkalmunk volt egy szemtanú tollából rövid rajzát közölhetni azon érdekes ünnepélynek, melylyel ma d. e. király ő felsége a herczegprimásnak a bibornoki biretumot átnyujtá. Ugyan ez ünnepélyről még a következő igen érdekes részletes tudósítást veszszük, mely ismerteti a király ő felségéhez intézett pápai brevét is. Utusítás igy hangzik : Már 10 óra körül roppant számú közönség lepte el a budavári úri utczát, melyen az uj bibornok díszvonulása történt, a szent György-tért és a királyi palota térségét. Ezen egész vonalon diszegyenruhás fővárosi drabantok képeztek sorfalat. Fél tizenegy órakor már mind megjelentek a zászlós urak, miniszterek püspökök fényes diszfogatokon s a királyi termekbe gyülekeztek össze. Kevéssel ezután megszólaltak a Mátyás templom harangjai, a bibornok indulását jelentvén. A herczegprimás diszvonulása a primási palotából történt. Egy disz huszár lovagolt elől, utána négy fekte lova, gazdag aranyozásu diszhintón jött a bibornok herczegprimás, M o c e n n i pápai ablegatus kíséretében. A házbakon két primási diszhuszár foglalt helyet. Ezután jött a második diszkintó, ezüsttel ékesítve, a négy szürke lovat két csatlós vezette. Ezen fogaton volt az egri érsek, Saimássá József, Chrispolit marchese, a pápai guardia nobile kapitányának kiséretében menendő. A derék főpap azonban, mint fájdalommal értesültünk, újabban bekövetkezett részullete folytán az ünnepélyen részt nem vehetett. Chrispolit marchese tehát Kanez Lázár czimz. püspök az apostoli kereszt elővivőjével együtt ült e fogaton. A harmadik szintén négyfogatú diszhintón Császka György primási oldalkanonok és irodaigazgató, és Dulánszky Nándor apátkanonok és miniszteri osztálytanácsos mentek. Ezeket több püspöki díszfogat követte. A katonaőrség mindenütt fegyverbe lépve, üdvözölte a hgprimást. A királyi palotához érve az első fogat, melyen a bibornok herczegprimás ült, a királyi palota kapuján behajtva, a főlépcsőnél megállóit, hol az uj bibornok kilépve, kíséretével a kitűzött terembe ment, hol már az udvari személyzet egybegyülve várta az érkező bibornokot. Ezalatt a várkápolnában felöltözködött az egyházi assistentia, s készen várta, király ő felségének jövetelét, a mi csakhamar bekövetkezett. Pont tizenegy órakor megnyíltak a palota kápolnájának ajtai, s következett a fölség bevonulása. Csöndes egyházi zene hangjai mellett haladt előre e menet, mely díszre, fényre valóban fejedelmi volt. A két udvari fourkr után császári arcier testőrök és magyar disztestőrök léptek, őket követték a magyar főnemesi apródok, festői diszöltözetben, utánuk kettenként léptek az asztalnokok, a kamarások a titkos tanácsosok a m. miniszterek és az ország zászlósai. Itt voltak herczeg Hohenlohe főudvara. gr. Andrássy Gyula külügyminiszter, Szlávy miniszterelnök, Wenkheim , az összes magyar miniszterek, országbíró Majláth gr. Cziráky, gr. Huyn főparancsnok gr. Károlyi György stb. Közvetlen ő felsége előtt most még violaszinü öltönyben, minden rendjel nélkül az uj bibornok, utána az apostoli keresztet vivő püspök, s ezután maga ő felsége, huszár tábornoki egyenruhában a Szent István rend nagy szalagjával. A szőnyegekkel és damaszt függönyökkel bevont szentélybe érve, ő felsége, az oltár jobb felén trónuson a bibornok herczegprímás pedig a királyi trón jobbján álló imazsámolyon foglalt helyet. A kép, melyet a kápolna mutatott valóban nagyszerű volt. Az oltár virágokkal gazdagon ékesítve, előtte az assistentia, a Mária Terézia-féle s az esztergomi bazilika kincstárából hozott nagy értékű, gyönyörű hímzésű öltönyökkel, jobbra a királyi arany trón, mellette a bibornok s a hermelin motettába öltözött pápai ablegatus, balra hg. H o h e noh e, utána a püspöki kar számos tagja jelesül a győri pécsi, kassai, váczi, beszterczei, szatmári püspökök, vioaszin főpapi díszruhában s a szentmártoni főapát. A templom hajójának finom szőnyegekkel bevont padjait pedig, a világi méltóságok, színben és kincsben oly gazdag öltözetű csoportja törte meg. A kalocsai érsek megkezde az isteni szolgálatot Az assistentiánál voltak Roder Alajos, Ráth József infulatusok, Sujánszky Antal archypresbyter és Dankó József mint udvari és érseki ceremonarius. A karzaton a budai egyh. zeneegylet tagjai énekeltek. Igen szép volt a lépcsőének Cherubinitől s az offertorium Ádám Adolftól, melyet Bogisics káplán ismert énekes, sok érzéssel adott elő. Mise végeztével, ő felsége elé lépett Mocenni pápai ablegatus, egy udvari chamerlengo által kisérve , s a trón előtt magát mélyen meghajtva, latin beszédet intézett a fejedelemhez, melyben magasztalólag emelvén ki a magyar király erényeit, nemes jellemét, uralkodására áldást és szerencsét,a magyar nemzetre békét, jólétet és állandó gyarapodást kívánva, egy vörös atlasz fátyollal lefödött táblán, a királynak átadá a pápai brevét, melyet ez alkalomból IX. Pius pápa küldött a magyar királynak. A pápai ablegatus térdre hajolva nyujtá át a brévét, mit ő felsége kezével érintve e szavakkal parancsolta felolvastatni : »re g a t u r.« Mocenni erre az apostoli brevét, a primási oldalkanonoknak kézbesité, ki ezt ollóval felmetszvén, hangosan felolvasta. E breve ékes latin nyelven van irva, s IX. Pius pápának apostoli királyunk ő felsége iránt a leggyöngédebb és legszivélyesebb érzelmeit tolmácsolja, s meghagyja a pápai követnek, hogy ő szentsége kiválóbb szeretetének érzelmeit ő felségének nyíltan tolmácsolja, vagyis, az eredeti latin szöveg szerint : „ut praecipuae dilectionis nostrae sensus diserte confirmet.« A breve felolvasása után előlépett a bibornok herczegprimás, a király elé lépve, magát mélyen meghajtá. Mire ő felsége kalpagját fejére tette és az elébe térdeplő bibornok fejére a baretet rá tette. Ezen actus, szótalan csenddel folyt le, kisérve a megilletődött arczok kiváncsi tekintetével. Ő felsége ismét leemelvén kalpagját, a „Te Deum* intonáltatott, melynek eléneklése után, a bibornok az oltárhoz lépve, föltevé fejére [a baretet, s az Atya, Fiú és Szent Lélek nevében megáldá a királyt, a jelenlevőket, s velök az egész hazát. Az egyházi szertartás ezzel befejeztetvén, a menet ugyanazon rendben távozott a templomból, mint a melyben érkezett. Az uj bibornok most a sekrestyébe vonulva, s magára ölte a bibornoki öltönyt s előbbi kíséretével együtt ismét a királyi termekbe ment, hol ő felsége által audientián fogadtatott. « A bibornok kisérete a nagy teremben maradt, hova már előbb az egész udvari személyzet vonult. Az audientia jó negyed óra hosszat tartott. Ez alkalommal ő eminentiája bemutatá ő felségének a pápai követet s marchese Chrispoliit, a guardia nobile kapitányát. Audientia végeztével király ő felsége azon gyöngéd óhajtását fejezte ki az új bíbornoknak, hogy áldaná meg Mária Valéria főherczegasszonyt. Ő eminentiája a legnagyobb örvendetes készséggel fogadta ez óhajtást, kíséretével együtt a főherczegasszony lakosztályába ment s ott a főhgnővel több perezen át beszélve, végre főpásztori áldást mondva a király-leányra, a királyi lakból távozott. Ezalatt, a miniszterek, a kamarások, mágnások és zászlós urak s a püspökök a primási palotába hajtattak, s a visszaérkezett bibornokot harsány elejenekkel üdvözölték. Erre ő eminentiája a tisztelgéseket fogadta. A tisztelgők sorát gr. Huyn parancsnok és herczeg Hohenlohe főudvarmester zárták be, így végződött ez ünnepély, mely után több mondanivalónk alig lehet azon őszinte óhajtásunk kifejezésénél, hogy a bibornok úr méltóságát a haza és egyház javára sokáig viselje. A föntebb közlött ünnepély leírását kiegészítőig, ki kell még emelnünk, hogy a bibornoki esküt a bibornok-herczegprímás, miként ezt szombat esti lapunkban előre jeleztük —tegnap délután csakugyan letette saját házi kápolnájában. Az erre vonatkozólag lapunk valamint a „Pester Lloyd« által is ma délután közlött azon tudósítás, mintha ezen ünnepélyen Haynad Lajos, kalocsai érsek úr, »mint e végre ő eminentiájától különösen fölkért tanú“ lett volna jelen, tévedésen alapul. Hiteles értesülésünk szerint, ő eminentiája kezdetben csak Samassa József egri érseket kérte fel, hogy ezen eskületételnél mint egyházi dignitátárius jelen legyen. A nevezett főpapnak időközben bekövetkezett megbetegülése folytán azonban ő eminentiája a bibornoki biretum átadási ünnepélyére fővárosunkba érkezett püspökök közül többekkel együtt a kalocsai érsek urat is meghívta az eskületételnél való jelenlétre. Különfélék. Budapest, január 12. (A király) a „L. C.« szerint f. hó 13-án kedden, d. u. 2 órakor kedvező idő esetén szemlét fog tartani a budapesti helyőrség fölött, és még aznap este, vagy szerdán Bécsbe fog utazni. A király szentpétervári útjára vonatkozólag azt hírlik, hogy az a korábbi megállapodások ellenében nem február 14-ére, hanem már 8-ára van kitűzve. Ő Felsége kiséretében lesznek gr. Andrássy külügyminiszteren kívül gróf Bellegarde altábornagy és első főhadsegéd és tekintélyes katonai környezet. A külügyminisztert K. Hoffmann osztályfőnök és Schweg 6 1 udvari tanácsos fogják követni, mely utóbbi a kereskedelempolitikai szak előadója. A király Péterváron kívül valószínüleg Moszkvát is meg fogja látogatni. Ignatieff tábornok, ki Constantinápolyból több havi szabadságra Pétervárra ment, ott alkalmasint találkozni fog Andrássy gróffal. (Udvari ebéd.) Szombaton este 6 órakor udvari diszebéd volt, melyen azon porosz küldöttség tagjai is hivatalosak voltak, mely királyunkat huszonötéves uralkodásának alkalmából a német ír császár parancsára jött üdvözölni. Ő felsége a német császárra s azon saját nevét viselő ezredre emelte poharát, melyhez a küldöttség tagjai tartoztak. Ebéd után ő felsége a küldöttség tagjaival társalgott s távoztukkor mindegyiknek kezet nyújtott. A küldöttség tagjai, kik a mai bibornoki ünnepélyen is jelen voltak, érdemjelekkel diszittetnek fel. (Deák Ferenc és gr. Széchen Anal.) A „Budapesti Szemlé“-ben Tacitusról irt tanulmányában gr. Széchen Antal a következőket beszéli : »Az 1839—40-diki országgyűlésen Deák Ferencz a szólásszabadság tárgyában mondott egyik beszédét (melynek előadását, mint fiatal hallgató, tisztelő figyelemmel és mélyen meghatva, bár eltérő politikai irányomnál fogva nem minden kétkedés és benső ellenvetés nélkül követtem , Tacitus Agricolájának azon szavaival végrő : »Dectimus profecto magnum patientiae documentum, et sicut vetus aetas vidít, quid ultimum in libertate esset, ita nos, quid in servitute, memoriam quoque cum voce perdidissemus, si tam in nostra potestate esset, oblivisci quam tacere.« Az irodalmi szépségnek egy új világa nyilt meg akkor előttem, elővettem Tacitust, visszatértem vele és általa a korán elhanyagolt régi irodalomhoz, és ebbeli olvasmányaim legkedvesebb benyomásai összeszövődnek emlékezetemben e hatható parlamentáris hivatkozással, és azon férfiú iránti tisztelettel és vonzódással, ki nem gyaníthatta, hogy midőn meggyőződésének fényes kifejezést adva, annak a római író fenséges szavaiban uj támaszt keres, egyszersmind egy jelentéktelen hallgatót a legnemesebb szellemi élvezetekre utal.« (A m. kir. semmitőszéknek) jan. 3-án tartott ülésében a legfőbb itélőszéki fegyelmi biróság tagjaivá ezen osztály részéről kijelöltettek : Tóth Lőrincz, Szabó Imre, Vértessy Sándor és Szloboda Ferencz semmitöszéki birák; ugyanannak póttagjaivá : Manojlovich Emil, Mersiek Miklós, Nagy Sámuel és Oszvad Sándor semmitöszéki birák. A sajtóügyekben ez év folytán a semmitöszéki bíráskodást gyakorolni fogják az elnökön kívül: Tóth Lőrincz, Soltész Albert, Vértessy Sándor, Babos Kálmán, Manojlovich Emil és Ráth György urak; — az alapítványi ügyekbeni intézkedésre megbizattak : Szabó Imre és Pápay Károly, mint rendes; Morsich Miklós és Oszvald, Sándor mint póttagok. — A legfőbb kegyelmi tanács tagjaivá végre az igazságügyminiszter által ez év folyamára kijelöltettek :Herbert Ede, Vértessy Sándor, Dietrich Rezső és Maurovits Samu semmitőszéki birák, mint rendes, és Láday Ágost, Beke János, Szloboda Ferencz s Nagy Sámuel, mint póttagok. (A délmagyarországi kincstári uradalmak kezeléséről b. Fiáth Gyula m. kir. kincstári tiszttartó előterjesztést tett a miniszterelnökhöz, amelyben az eddig követett kezelési rendszer hiányait fejtegetvén javaslatokat tesz a nevezett kincstári uradalmak jövedelmének fokozására. Ez előterjesztést bővebben fogjuk ismertetni. (A magyar államvasutak elnökévé) a visszalépett Weninger Vincze helyébe a „P. Lt.“ szerint Fest Imre képviselő és volt államtitkár a keskedelmi minisztériumban neveztetett ki és még e hét folytán fogná hivatalát elfoglalni.Weninger úr az igazgatótanács tagja marad. (Meghívás) A somogymegyei Deákpárt nagygyűlése — az alapszabályok értelmében — feb. hó 2-án d. u. 5 órakor (Kaposvárott a »Korona« vendéglő nagy termében) fog tartatni, melyre is az öszszes párttagok hazafiai üdvözlettel meghivatnak. — , Tanácskozási tárgyak : a) elnökválasztás, b) megyei nagygyűlésen előfordulandó fontosabb tárgyak előleges megvitatása, c) egyéb tárgyak s indítványok. Kelt Kaposvárott, jan. 8. Szentmargittai Folly József alelnök. (Pályázati jelentés.) Báró Eötvös József szobormintájára 1873. decz. 31-ig, mint a ki- , tűzött határidő végső napjáig, a következő pálya■ művek érkeztek be : 1. sz. Jelige : Per aspera ad astra. 2. sz. Jelige : München. 3. sz. Jelige: Haladás. 4. sz. Jelige : Mindent a hazáért. 5. sz. Jelige : Dei mortius nil nisi bene. 6. sz. Jelige : Szelleme fényében látta Európa hazánkat. Ez utolsó pályázó azonban a megkívánt szobor-minta helyett csak rajzmintát küldött be, a mi a pályázatiba nem bocsátható. Budapest, 1874. január 12. Arany László, a szoborügyi bizottság titkára. ■ (Alkalmi költemény.) Simor János herczegprimásnak bibornokká történt kineveztetését többen alkalmi költeményekkel üdvözölték. Ezek között mindenesetre figyelmet érdemel az, melyet a bécsi Pázmán-intézet adott ki. Ha jól vagyunk értesülve, e szép ódának szerzője, a vallási költészet terén oly jó névvel biró Sujánszky Antal, kinek már oly régóta hallgató lantja most ismét megpendült. Ezen költemény sok melegséggel, emelkedettséggel és elegantiával van irva. (Bohobráczki István) 48-diki honvédfőhadnagy, ki legutóbb a honvéd menházban volt elhelyezve s ott nagy ínséget szenvedett, a „M. Állam“ hire szerint, a menház lépcsőzetén lerohanva, elesett s karját összezúzta. E sérülés folytán a Róchus-kórházban meghalt. (Új regény.) „Kalandor« czimmel regény jelent meg. Irta : Margitay Dezső. Ára 1 írt. (A censorokról.) A 48 előtti évek censorairól Pulszky Ferencztől aBudapesti Szemle “-ben a következő történetkét olvassuk : „A mostani nemzedéknek nincs fogalma azon nehézségekről, melyekkel az írónak a censoroknál meg kellett küzdeniök, mert ezek nemcsak törölték, de a maguk eszes nézete szerint javítgatták a kéziratokat. Ismeretes azon deákos censor szava, ki Döbrentey valamelyik czikkét nem tudta megérteni. Quis iste Döbrentey ? igy panaszkodott, seribilat scribilat et nescit hungarice. Seribit Kantár quaero in dictionario, invenio Kantár, corrigo ipsi Kantár. Seribit erény quaero in dictionario, invenio remény, corrigo iper remény. Si seribit, discat ad minus hungarice.“ (A magyar királyi államvasutak) igazgatóságától a következő tudósitást veszszük : A györk-gyöngyösi szárnyvonalunkon az eddigi blö és 816 számú vonatok helyett 1874. évi jan. 15-től kezdve a menetrendkönyvben foglalt 813 és 814 számú vonatok fognak életbeléptettetni. (Az almási casino-egylet) könyvtárba javára, jan. hó 24-én a Wagner-féle vendéglő nagy termében tánczvigalmat rendez. (Choleraárvák gyámolítása.) A hontmegyei legtöbb adót fizető bizottsági tagok a cholerában elhunytak után maradt árvákból 250 számig terjedhető árvának gondozását magukra vállalván, egyelőre az összeírt 154 megyei árvákból 26 kiskorú árvát tettleg magukhoz vettek, a többinek elhelyezése folyamatban van. Ezen valóban nemes tevékenységben közreműködnek az illető községek s a megyei jótékony nőegylet. Továbbá elhatározta a megye: az árvatartalék-alap 3 ezer frtig terjedő összegének segélyezési czélokra való fordítását, míg a megyei árvaszék 300 frtot gyűjtött ugyane czélra. (A pesti kir. tvszék és a járásbíróságoknak ügyforgalma) a lefolyt évben következő volt: A törvényszékhez és a járásbíróságához összesen 286694 szám érkezett, melyekből elintéztetett 283110 sz. Legnagyobb volt a szám a polgári osztálynál: 61465, és a belvárosi járásbíróságnál 43448. A legnagyobb hátralék a polgári osztálynál van 963 sz. A lipótvárosi járásbíróságnál 3804?, a terézvárosinál 27802, a ferencz-józsefvárosinál 23318 sz. érkezett be. Hátralék csak az utóbbinál maradt. A polg. osztály forgalma a múlt évihez képest 9065, a fenyitő osztalék 1815, a belvárosi járásbíróságé 16048, a lipótvárosié 16741, a terézvárosié 6465, a ferencz-józsefvárosié 5404 számmal szaporodott. (A mi azonban a tenger sok számot illeti, a pesti törvényszéknél is számszaporitó ügykezelés van divatban.) (Iskolai jelentés.) A pesti ág. hitv. evang. főgymnasiumban a félévi magánvizsgálatok jan. 29-én tartatnak meg d. e. 8—12 óráig. (A magyarhoni földtani társulat a folyó hó 14-én szerdán d. u. 5 órakor az akadémia épületében szakgyűlést tart a következő napirenddel : 1. Balló Mátyás : A Duna folyam vegyi viszonyairól Budapestnél. 2. Kókán János: Az árpádi leihely két érdekes kövületéről. (Nagy hó suvatagok) vannak Liptómegyében Sz.-Miklós és Poprád között, és e miatt a vasúti közlekedés megszűnt. (Uj czukor és csokolád-gyár.) Scholtze porosz tőkepénzes megvette a Novákok bihari birtokát, hol ezukor- és csokoládgyárakat állít fel. Mint mondják, szorgalmasan tanulja a magyar nyelvet. (A Szent István-társulat) folyó hó 15-én, csütörtökön délutáni 4 órakor választmányi gyűlést tart. (A prot. árvaházi bálbizottság) megalakult s a bál napját febr. 14-ére tűzte ki. A meghívók szétküldése legközelebb már meg fog történni. (A hitelsorsjegyek második főnyereményét) 40 ezer írttal e „L. C.“ szerint Beck budapesti asztalos nyerte és ez összeget a pesti zálogkölcsönző intézet neki le is számította. Személyi hírek. (Elutaztak.) Gróf Andrássy Gyula közös külügyér és a porosz Ferencz-császár ezred küldöttsége ma délután Bécsbe utaztak. (Házasságok.) A nádasdi püspöki lakban, Baranyában, f. hó 7-én Mihálkovics Tivadar tarta esküvőjét Ráth püspöki felügyelő leányával Ráth Irén kisasszonynyal. — Dr. Janny Gyula, műtős pesti gyakorló orvos eljegyzé Zamál Giza kisasszonyt, dr. Zsamál Vilmos min. osztálytanácsos s egyetemi tanár leányát. (Halálozások.) Vasárnap e hó 11-én hunyt el Kuttner Sándor ur, sebésztudor és éveken át a Hampel és Röser-féle kereskedelmi tanintézetek tanára. Földbeirati, történelmi és természettudományi tankönyvecskéi, a magyar ifjúság és tanférfiak előtt régóta ismeretesek. Egyike volt Kultner azon keveseknek, kik a Bach-korszak alatt is, az elemi tanodák számára magyar tankönyvek kiadása mellett buzgólkodtak. Béke hamvaira! — Sárváry Imre miniszterelnökségi osztálytanácsos f. hó 12-én Debreczenben, hova egészsége helyreállítása reményében a múlt hóban ment, több havi súlyos betegség után életének 38-dik évében kimúlt. Béke hamvaira! — Jobbaházi Dőry Irma urhölgy, férjezett Kéry Kálmánné, Kéry Kálmán kir. járásbiró neje, f. hó 7-én 36-dik életévében Völcsén meghalt. Hült tetemét 9-én tették le örök nyugalomra a völcsei sirkertben. — Hódmező- Vásárhelytt tóbi Boros Julianna kisasszony, ki