Pesti Napló, 1874. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1874-01-22 / 17. szám

téseire azt a megjegyzést tette, hogy az egész eljárás nem »államférfiul«. Mi megkívánjuk, hogy amit gr. Lónyay állított, azt be is bizonyíthassa és bizonyításai ne adjanak oly »félreértésekre« alkalmat, mint a ma Kerkapoly miniszterségéről s az államvasutak bérbeadása ügyében a Bankvereinnal folytatott tárgyalásokról tett állításai. Ez a kis párbeszéd igen pikáns volt. A hallgatóság már izgalmasb jelenetekre volt elkészülve, a föllebbentett függöny azonban hirtelen lebocsáttatott. De constatálni lehetett és kellett, hogy a Lónyay és Kerkapoly közötti ellentét ma is úgy fenáll, mint azelőtt, s a 21-es bizottság tárgyalásai ez irányban sem hatottak javítólag. Ily előzmények után könnyű elképzelni, hogy az albizottság tárgyalásai mily érdekesek. II. (Folytatás esti lapunkhoz.) Lónyay Menyhért gróf: A bizottságnak majdnem minden tagja helyesnek ismerte el ezen elvet és ezért a bizottsági tanácskozások leginkább azon kérdés körül forogtak, miként lehetne az állam közigazgatási rendszerét nemcsak olcsóbbá, előmzetszerűbbé is tenni, az öntevékenységnek nagyobb tért engedvén a községben, a megyében és a magánesetben. Szónok meg van győződve arról, hogy ama rendszerváltozás, a kormányzat minden ágában nevezetes megtakarításokat eredményezne, sőt ha czélszerűen rendeztetik az autonómia, meg fognak óvatni nemcsak a szabadságnak, de egyszersmind a rendnek is érdekes és rendszeres és kevésbé költséges gazdálkodás fog lehetővé tétetni. Egyenes hatása az adózókra nem lesz ugyan annak, ha — visszahelyeztetvén a hatóságok saját háziadójuk kivethetésének jogába a belügyminisztérium költségvetéséből 5 millió töröltetik, mert e részben ugyanannyi lesz az egyenes adókból a bevételeknél leírandó, de mihelyt a megyék önmaguk adóztatják meg magukat, igyekezni fognak ezt a lehető leghelyesebb módon tenni, s a befolyó jövedelmeket csak oly czélra fordítani, mely saját érdekükben fekszik. Ez már nagy horderejű. Hogy az önkormányzati jog akként fejlesztessék, hogy e mellett az állam iránti kötelezettségek is teljesítessenek, s így a költségvetésben nagy mérvű megtakarítások váljanak lehetségessé, arra nézve a törvény általi szabályozás és némely intézkedések szükségesek. Meg kell adni a házi adó kivetésének jogát, de egyszersmind a törvény által meg kell állapítani a czélokat, melyekre az fordítandó, és az irányt, melyben e czélok egymáshoz állanak. Korlátlanul felruházni őket ama joggal nem lehet, amint ezt más államok példája is tanúsítja. Ezen pótlékok korlátait mindenütt a törvényhozás határozza meg, mert az állam érdeke azt követeli, hogy ne legyenek oly mérvűek, amelynél fogva az adóképesség szenvedjen és az állam egyéb bevételei is veszélyeztessenek. De a törvényhatósági élet rendezésére is nagy fontosságú, hogy, amint több bizottsági tag is elismerte, akként szabályoztassék, hogy ha a bizottsági tagok évenként pl. egyszer a költségek megállapítására és a számadások megvizsgálására nagy számmal összejönnek a gyűlésben, megegyezőleg a régi ..„z „. i - n v.„ smixcJLp<?.n_f\7^]szervnek mutatkozésével, még pedig azon módozat mellet, melyet Csengery ajánlott, s kik ezen kötelességet, mint nobile officiumot teljesitik. Általában igen termékeny eszmének tartja, és már akkor, midőn a megyék rendezőről volt szó, szóló a minisztertanácsban, egyetértőleg az akkori igazságügyminiszterrel, melegen pártolta a békebírósági intézmény behozatalát, még szélesebb körre is kiterjesztve, mint Horváth Boldizsár említé. A nemzet geniusával egyezik az meg, hogy a vidék tekintélyes és befolyással bíró tagjai, kik iránt a nép bizalmat tanúsít, legyenek birái és ezek tehessék meg a rend fenntartására szükséges intézkedéseket. Egészen máskép kell ugyan nálunk alkotni a békebirák intézményét mint másutt, tekintetbe kell venni a mi viszonyainkat, de helyes azon eszme, hogy ezek lássák el a megyei ügyeket és ez egyez meg Tisza K. eszméjével is, aki a megyei intézmény hanyatlását annak tuladonítja, hogy megszűnt minden érdeklődés, mert megszűnt minden befolyás. A múlt napokban az képezte a vita tárgyát, kineveztessenek-e a megyei tisztviselők, avagy választassanak. Ez a czélszerűség szempontjából döntendő el. Hogy máskép kell a tiszti karnak alakulnia, mint eddig alakult, az bizonyos, mert csak így lehet a központi kormány kiadásait is nevezetesen kevesbíteni. Első feltétele részben az, hogy legyen az illető egyén qualificált az az alkalmas a hivatal betöltésére. Osztozik Irányi Dániel nézetében, ki az állami tisztviselőkre nézve be akarja hozni az előzetes vizsgát és csak bizonyos qualifikált emberek alkalmazását, akarja megengedni. Ezt, a maga részéről is helyesli, de csak úgy véli alkalmazásba vehetőnek, ha az államhivatalban való alkalmazásnak egyik qualificatiójául azt mondjuk ki, hogy aki államhivatalba akar lépni, legalább egy-két évi ingyen szolgálatot tegyen a megyénél, úgy mint Poroszországban is annak, aki hivatalt akar elnyerni, előbb pár esztendeig gyakornokoskodnia kell. Ezzel az éretnékel, hogy a központi kormány orgánumai oly egyénekből állanának, kik az állami élet minden viszonyaival és különösen a helyhatósági viszonyokkal gyakorlatilag is ismeretesek, és így kikerültethetnének ama felszeg intézkedések, melyek e viszonyok nem ismeréséből származnak. A megyei tiszti kar továbbá csak akkor fog , czélszerűen működhetni, ha nem változó, hanem állandó lesz. Elmúltak azon idők, midőn kevesebb igényt formálva a közigazgatás iránt,a megye közigazgatásának jóága úgyszólván mindig az újólagos húznajutásoktól és attól függött, hogy melyik párt nyeri meg a választásnál a többséget. A mai kor igényei szerint azonban állandó és egészen a hivatalnak élő azaz qualifikált tisztviselőségre van szükség. Végre nem kevésbé fontos, hogy minden raunicipális tisztviselő felelős legyen cselekedeteiért, mégpedig azokért, melyek a helyhatósági, azaz a vidéki ügyekre vonatkoznak, a végrehajtó bizottságnak, mint amelynek e tekintetben ellenőrzése adott állana; és valamint mindazon ügyekben, ame-lyeket a központi kormányzat mint pl. a pénzügymi- niszter, a közlekedési miniszter megbízásából teljesít, legyen felelős annak, kit a kormány ezen felügyelet-tel megbíz. Tudja előre, hogy ezen eszme sokaknak nem fog tetszeni, de meg van róla győződve, hogy maga a nép és a megyei politikában nem érdekeltek, csak azt kívánják, hogy jó, qualificált, és az ügyeket , rendszeresen és gyorsan végző közigazgatási tisztviiselők legyenek. A megyék területi felosztását szükségesnek tartja. Azonban óhajtja, hogy ez a régi históriai emlékek sérelme nélkül, és az illetők meghallgatása mellett vitessék keresztül. Ha az illető megyék fedezni képesek azon költségeket, melyeket az állam czéljai követelnek, nem látja be okát, mert kellene oly mérvben, mint javaslatba hozatott, a megyék kikerekítését keresztül vinni. Nézete szerint egyesületi úton is lehet könnyebítést eszközölni a költségvetésben, számos humanitárius és közművelődési czélok tekintetében. A kőutak kezelését és a vízszedési jogot, az utak fenntartását és az építést át akarja adni a megyéknek. A katasterről, mely iránt a képviselőház legközelebbi ülésében fog határozni, ez alkalommal szükségesnek tartja nézeteit elmondani. Maga is belátja annak szükségét, hogy a földadónál előforduló egye netlenségek, minél előbb kiegyenlítessenek. Azonban, hogy most ily nagy költségek szándékoltatak erre tétetni, ezt folytatásának tartja ama rendszernek, amely eddig követtetett, amely szerint minden tárgy, nem együtt véve a költségvetés szempontjából tekintve, hanem önmagában tárgyaltatott és arra nem volt figyelemmel a ház, hogy egy vagy más hozott határozata vagy pedig organizatiója folytán minő kiadások fogják az államháztartást terhelni. Beismeri azt is, hogy elméletileg a javaslat igen helyes, mert körülbelül másolata azon eljárásnak, melyet Poroszországban az utóbbi években létesítettek. Megengedi, hogy Poroszországban ez czélszerűen volt alkalmazható, de vájjon ezen költséges és sok időt igénylő munkálat meg fogja-e nálunk is hozni a vár sikert, vájjon nem lesz-e következménye az, hogy e költséges munka keresztülvitele után is nagy egyenetlenségek fognak mutatkozni. A képviselőház előtt levő javaslat egy helyes theóriának drága és hosszú időt igénylő alkalmazása. Az általa 1869-ben javasolt rendszerben a valóságos, a tagadhatatlan és biztos alapok szolgáltak volna alapul a földadó kiegyenltésére. Ugyanis valamely vidéken a földnek jövedelmét, ennélfogva az adóképességet meg lehet ítélni azon haszonbérekből, melyek pl. 10 évi átlagban ott fizettetnek. Továbbá mégis biztosabban, mint theoretikus kiszámítás, megállapítja az adóképességet valamely vidéken azon érték, melyet a föld képvisel, azaz az eladási árak. Figyelmeztet arra, hogy a földadó, ha terhes is az értékre nézve, a jelenleg biztalóra nézve nagy befolyást nem gyakorol, miután az illető vagy örökség, vagy vétel útján jutván a birtokhoz, annak ára, vagy örökség esetében annak értéke az adó levonása után számíttatott ki. Ennélfogva az adóemelésnek azon hatása van, hogy pl. akinek 1000 írt volt az adója és 2000-re emeltetett, annak birtoka értékében az 1000 írtnak megfelelő tőke 5%-ával, tehát 20.000 írttal csökkenik, holott viszont, ha valakinek adója leszállítatik,birtokának értéke ugyanannyival emelkedik, amit akár örökség, akár eladás esetében tekintetbe kell venni. Jogosult tehát az, hogy a kiszámításnál az adó is hozzávetessék, és ha az említett három factor tudva van, ezért ez után is el lehetne érni, így pl. a földhitelintézetnél az ország minden vidékéről több mint tíz év óta léteznek becslések, amelyek alapján rövid idő alatt és sikerrel lehetne az összes adóterhet vidékenként felosztani, egy megbízandó országos bizottmány által, melyben nemcsak a törvényhozás tagjai, hanem más szakértő és független férfiak is vennének részt, kik mindezen adatok tekintetbevétele mellett átlagban megállapítanák az egyes adóterületekre eső összeget. A további kivetésre nézve a második fokozatban az adóterületekben fekvő egyes községek, illetőleg határok között az egész adóterületre eső adó aránylagos részének kivetése megtörténhetnek vagy az illetők által és itt ezérszerűnek is tartja a saját ügyeikben való intézkedés elvét keresztül vinni, vagy pedig ha nem tudnának bizonyos záros határidő alatt JRSítfigXLXB esetben vagy az országos bizottság lasztott bíróság határozna, vagy amennyiben ennél még egyszerűbb eljárás kívántatnék követtetni,minthogy az ország különböző részei között nagy ugyan a földadóra nézve az egyenetlenség, de egyes vidékbeli községek között mégis az adóképességre nézve az arányt megközelítőleg helyesnek mondhatni, e szerint oszlatnék fel az adóterületekben levő adóközségek közt az illető kerületre eső összes adó. A harmadik és utolsó fokozatban az adóközségekben levő egyesek osztanák fel maguk közt a községre eső adó összegét. Az adónak községbeni felosztása nem járna nehézséggel, mert ha nem tudnának egymással megegyezni, czélszerűen lehetne alkalmazni azon kulcsot, mely szerint egymás közt a tagosítás alkalmával a birtokot elosztották. Feltehető ugyanis, hogy midőn a birtok felosztásáról volt szó, a község tagjai maguk közt a leghelyesebb arányt voltak képesek felállítani és ami érvényes lehetett a birtok felosztására nézve, érvényesnek vehető fel az adótételek felosztására nézve is. Ezen rendszer keresztülvethetnék rövid idő alatt és sokkal kevesebbe kerülnek a magánosok azon törekvéseit, miszerint az adók terhét magukra nézve lehetőleg könnyítsék, kizárná, nem ingadozó, hanem biztos alapra fektetvén az adó kivetését. A békehírós intézményt, miként azt Horváth Boldizsár előadta, szóló is pártolja, sőt nézete szerint ezen intézmény hatáskörét még szélesíteni lehetne. Ezen és más intézkedések következtében az igazságszolgáltatás célját nevezetesen kevesebb összeggel érhetnék el. Ami a normál budgetre való átmenet módját illeti, nézete szerint vannak kiadási t jelek, különösen a rendkívüli költségvetésben, melyek létestését szóló őszintén óhajtja, de a melyek elhalasztása által egyenes kár nem okoztatik. Lehetnek e mellett oly terhek, melyek nevezetes kiadások megtakarítását vonhatják maguk után, így például: Vannak bizonyos vonalak, melyekre az állam nagy összegeket fizet, és mely fizetésmegszűnnék, mihelyt pár mértföldnyi meghosszabbítás által az európai vasútforgalomnak kiegészítő részeivé válnának. Tehát azon vasutak kiépítése melyek zsákutczában végződnek, vagy pedig melyek nagyobb forgalmat hoznának a magyarországi vasutak számára, oly kiadásokat igényel, melyeknek megtételét épen a takarékosság elve igazolja. Ami indítványának azon pontját illeti, mely az oisim jövedelmek növeléséről szól, Tisza Kálmánnak erre vonatkozó nyilatkozata ellenében megjegyzi, hogy javaslatának értelme az, miszerint sohasem szabad az adóemelését oly mérvben fokozni, hogy ezáltal az adóképesség csökkenjen, azaz nem szabad oly mérvig emelni, hogy az adó magát a tőkét támadja meg. Mindenekelőtt tudnunk kell nézete szerint, mi a valóságos hiány. Sajnálja, hogy mindeddig a nettó tételek összeállítása hiányzik. A minisztérium által a tegnapi napon beterjesztett kimutatások szerint, nem véve tekintetbe az adófelemeléseket, a jövő 3 évre rendes és rendkívüli költségvetésünkben a jövedelem levonása után 86 millió 700 000 frt hiány maradt tehát egy évre 20.800,00 esik. Ezen hiányt két uton lehetne fedezni : a kiadások kevesletté 3e, és a bevételek növelése által. A minisztériumoknál együtt véve meg volna takarítható a központi igazgatásnál, és az azonkívül megtakarítható, összegeket összeszámítva, ha nem is egyszerre, de lépcsőzetesen 10 millió is. Szónok ezután részletesen előadja, miképen lehetne emelni a garantírozott vasutak jövedelmét. Pb a 87 mértföldnyi északi vonalnál szeptember havában 1.170,000 frt volt a bevétel, ami egy évet véve föl, tehát 12-szer sokszorosítva, tenne 7 millió bevételt, és így 1 mértföldre esnék 80,000. Miniszter korában arról volt szó, hogy bérbe akarják venni az államvasutakat Az ajánlat az volt, hogy 50,000 frt bevételnél 50%, 50—80,100 frtig terjedő bevételnél 55°/1-ot, 80,000 frton felül befolyó jövedelemtől 60 °/0-ot szolgáltattak volna át az államnak, mint tiszta jövedelmet a vasúttól. Megemlékezik ezután az adóilleték és bérhátralékokról, amelyek 1873 ban 57 millióra rúgtak. Tekintve, hogy az állam 6°/o-nál nagyobb kamatot fizet, nem volna talán czélszerűtlen a késedelmi kamatnak 2%-al való emelése és ha itt levonatik is a jelenben felszámított összeg, mégis 1.700,000— 1.800,000 frtnyi többletre számíthatni. Ami a dohány jövedéket illeti, ha e téren nem fezetnék oly nagy mértékben az állam megkárosítása, összehasonlítva a mi jövedelmünk azzal, amely a monarchia másik felében éretik el, e jövedék jövedelme 4 millió írttal szaporodhatnék, sőt a dohány árát egyenlővé téve Magyarországon a monarchia másik felében levő árral, a jövedelem még tetemesebben emelkednék. Ezeken kívül még a só árának, a bor és bús fogyasztási adóemelése és a földadónak kiterjesztése által a határőrvidékre néhány milliót hisz megtakaríthatni. Ezeken kívül vannak még számos más adónemek, az úgynevezett luxusadók, melyek jelen pénzügyi viszonyunkat tekintve czélszerűek volnának a behozatalra A lőfegyverekre, luxuslovakra és fogatokra is kellene adót vetnünk, miből 1500000 frtot lehetne várni. Nagyban és egészben azt azt az iránytóhajtja követve látni, hogy megtakarítsunk körülbelül 8 —10 milliót, hogy az államvagyon jövedelmének növekedése és a kamatgaranciák mérséklése folytán 7 millió 800,000 írttal vegyünk be többet oly jövedelmekkel, melyeket az adók emelése nélkül czélszerűbb kezelés eredményezhet 6.300.000 írttal, végre az adótételek emelése és új adók által 7—8 millióval növeljük bevételeinket. Ha csak fele valósíttatik is annak,amit szónok érintett, nincs ok az aggodalomra. Az átmenet nehézségei nagyok, s hogy ezen átmeneti korszakból könyebben kijuthassunk, különféle javaslatok létettek. Szó volt az államjavak eladásáról. Maga is helyesnek tartja ezt, mert a legutóbb kötött terhes kölcsön visszafizetésére a legjobb eszköznek tartja. De szó volt az államvasutak eladásáról is. Azt tartja, hogy legczélszerűbb volna az államvasút északi részét megtartani,annál inkább mivel a vasúti kölcsön biztosítékául szolgálnak e vasutak, melyek czélszerűen kezeltetvén, rövid idő alatt képesek lesznek összes terheiket fedezni. A bekeblezés mindeddig elmulasztatott, pedig az 1867. 13. tcz. megkívánja azt. Az állami vasutaknak azon részét azonban, melyek megszaggatva a déli vaspálya vonalán léteznek, igenis, szükséges vagy eladni, vagy ezekre nézve másként intézkedni, mivel csak akkor remélhető jövedelmezések. Ez iránt tervezetek is voltak készülőben, melyek kivitelét azonban későbbi időkre kell halasztani. Megemlékezek még az adó és illetékhátralékok azon részéről, mely jelzálogilag biztosítva van és melynek hitelművelet általi folyóvá tétele, ha csak 30 millió forintot tenne, az átmeneti esztendőkben a különbözetet fedezni képes volna. De fontos ez azért is, mert a hátralékok például 32 évi törlesztésre eloszolva, képesítenék az illetéket folyó adótartozásaik pontos lerovására. Kiemeli még, hogy itt az ideje a közös aktivak jutni, 10 pereznyi szűrőt. Csöröve István nem fogadja el sem Somssich, sem Lónyay javaslatát. A készítendő javaslat ugyanis nézete szerint csak úgy készülhet egyentatű meg és kimerítően, ha azt egy albizottság fogja kidolgozni. Vannak igen sok ügyek, amelyek ezen albizottság feladatát képezik s melyek természetök- nél fogva olyanok, hogy alig ítélhető meg, hogy tulajdonképen az illető resport szerint, melyik albizotsághoz volnának utasítandók, ha Somssich indítványa szerint több albizottság küldetnék ki. Viszont, ha csak egy bizottság küldetnék ki, akkor azon nehézség állhatna elő, hogy midőn megtakarításokról lesz szó, akkor nem fog azon eszme kifejtéshez juttatni, hogy a megtakarítások közül melyik bírjon az egyik, vagy a másik felett elsőbbséggel, és melyik megtakarítás volna elejtendő, ha több bizottságban dolgoznék az albizottság. A kiküldendő albizottság csupán az első kérdésre nézve kellene, hogy adjon véleményt, t. i. a lehető megtakarítások tekintetében. Nézete szerint nem csupán a terhek emeléséről van szó, hanem némely helyes financziális műtét keresztülviteléről is, de mindenesetre az adó felemelése is szükségessé fog válni. Ily esetben pedig csak az képes megnyugtatást szerezni az adózóknak, ha azt látják, hogy csak azon terhekkel fognak szemközt állani,melyekre múlhatlanul és okvetlenül szükség van. Azon felül azon közgazdasági elv sem téveszthető szem elöl, hogy nem szabad ezentúl adóztatás útján oly terhekhez fordulni, — a végső eseteken kívül — melyek az adó tőkéjét és jövedelmét megtámadják, s így mindenekelőtt constatálni kell, hogy mi az, ami a legszigorúbb gazdálkodás mellett is elkerülhetlenül fedezendő. Ennélfogva következő módosítvány terjeszti elő: »Küldjön ki a 21-es bizottság egy hét tagból álló albizottságot, mely tekintettel a minisztérium által előterjesztett kimutatásokra s vizsgálat alá véve a közigazgatás egyes ágazatait, a minisztériumok szervezése beosztását s kezelési rendszerét, adjon jelen pénzügyi helyzetünk szigorú követelményeinek megfelelőleg javaslatot a kiadásoknak szükséges apasztása iránt.« Ghyczy Kálmán elfogadja Gorove módosítványát, s a bizottságot az előadott nézetek folytán nem is kívánja külön utasítással ellátni. Lónyay beszédére vonatkozólag megjegyzi, hogy különösnek tartja azon javaslatát, mely szerint az adóhátralékokra kölcsön vétessék fel idegenektől, mert alig lehet reménylen, hogy idegenektől kölcsönt vegyünk fel olyan pénzekre, melyeket magunk behajtani képesek nem vagyunk. Nem hiszi továbbá, hogy hasznos financziális operatiót lehessen csinálni azáltal, hogy a jó vasutakat, amelyek jövedelmeznek, megtartsuk magunknak, de azt reméljük, hogy meg fogják venni azon vasutakat, amelyeknél folytonosan kárt vallunk. Ami az államvasutakra vonatkozólag tett ajánlatot illeti, ha az nem vétetett figyelembe, ebben menthetlen mulasztást lát a minisztérium részéről. Különben azt hiszi, hogy Lónyay tévedésbe ejtette a közvéleményt többek által, amiket mondott, s ezt csak azzal indokolja, hogy nem tartja pénzügyi tekintetben helyesnek, sőt nem tartja államférfias eljárásnak, hogy az ember milliónyi és milliónyi summákra terjedő megtakarításokat csak úgy könnyedén oda vessen a közvélemény elébe, anélkül, hogy kellő számítások által már bebizonyítva legyen, hogy ezen megtakarítások valóban realizálhatók is. Addig, míg ezt Lónyay nem bizonyítja be, javaslatait olyanoknak tekinti, melyekre súlyt fektetni nem lehet. Lónyay Menyhért gr. megjegyzi, hogy kötelességet vélt teljesíteni, midőn javaslatait, melyekre nézve csithatatlanságot nem igényel magának, előterjeszti. Hogy mit vél kivihetőnek, annak szóló legjobb bírája. Ha Ghyczy helyesebb javaslatokat fog proponálni, készséggel el fogja azokat fogadni. Nem becsüli túl erejét, de jogosítva érezte magát, miután három évig vezette az ország pénzügyeit, meggyőződését előadni. Ami Ghyczy megjegyzését illeti az adóhátralékokra felveendő kölcsönt illetőleg, kérdi, várjon a magánéletben csak az vesz-e kölcsönt, aki bír fizetni. Egészen más nagy tőkét egyszerre megfizetni vagy csak részletekben. Fontosnak tartja tehát, hogy a bizottság tanácskoznék az iránt, nem volna-e mód ezen 50 milliónyi összeget az illető feleknek szerzendő kölcsön útján hosszabb idejű törlesztés mellett az állam hitelének támogatásával, de az adós jelzálogára beszerezni, mit szóló kivihetőnek tart. Ami a vasutakat illeti, azt hiszi, hogy ha eladhatjuk a rosszat, akkor adjuk el azt, és kár volna egyúttal a jót is eladni, melynek jövedelme folyton emelkedik. Ami az államférfi a qualificatiót illeti, a fölött nézete szerint nem a bizottság, hanem az utókor fog határozni. Kerkapoly Károly erősen feltett szándéka a bizottságban és a házban is, csak azon észrevételekre és azon tárgyalásokra venni az ország drága idejét igénybe, amelyek az ország ügyének megjavítására czéloznak és megkímélni az országot attól, hogy ideje elraboltassék észrevételekre, s fejtegetésekre, amelyek egyik vagy másik eljárását igazolhatnák. A Lónyay által említett előrelátást illetőleg így szól: »A t. képviselő úr az előrelátás szükségét, vagy becsét igen hangsúlyozta, s annak hiányából származtatott igen sok bajt, amit én is beismerek, de kiemelte egyszersmind azt is, hogy ezen bajok nem mutatkoztak, nem látszottak az első években amelyek plust is tüntettek fel. Én készen beismerem, hogy az ami a föld színén felül volt plus mutatkozott ez évi mérleg lezárásával, de, ha méltóztatik előre gondolni három, négy vagy öt évvel, mikor már az is láthatóvá kellett hogy legyen a dolog természeténél fogva, mi azon előbbi években a földbe vettetett, és ha a szükséglet rovatához oda méltóztatik gondolni a subventió azon összegeit, melyeket a már akkor megszavazott és engedélyezett vaspályák később követeltek, akkor egészen máskép áll a calculus. Az amit 1868-ban megszavaztunk 1870-ben kiadatott, a mi akkor elvettetett, 1870-ben kikelt, az építést teljesíteni kellett. Ez nem annak factuma a ki 1870-ben végrehajtotta az építkezést, hanem annak factuma ki 1868-ban határozott. Ha méltóztatik ezen összegeket az akkori szükséglethez hozzáadni, magában azon években is épen oly rendkívüli deficitünk fog mutatkozni, amilyent nem láttunk örömest kérőbben sem. Ugyanez áll az állami építkezésekre szükséges kölcsönök kamatairól is,amelyeket nem az tett szükségessé, ki pl. a felvételt negotiálta, hanem azon idő, azon ember, azon törvényhozás stb stb stb, aki alatt az építkezés elhatároztatott. Az államvasutak bérbeadását illetőleg megjegyzi, hogy tárgyalások folytak a pénzügyminisztériumban ezen vasút bérbeadása iránt a bankvereinnal, de nem hiszi, hogy ha a szerződés szerencsésen megköttetett volna, az 1875-ik évet megéli. Mi történt szóbeli érintkezések közt, nem tudhatja. Siótó is kívánta a korábbi nyomot követni, azonban előkére tetvén az aktákat, azokban a bérbevétel iránt semmi pracc is, fonnulázott ajánlatot nem talált. Lónyay Menyhért gróf kijelenti, hogy nem kívánt vádolni senkit, sőt kimondja, hogy a jelenlegi viszonyoknak minden tényező oka volt. Arra kéri a bizottságot, hogy ne foglalkoznék személyes kérdésekkel, fia nem folytassa a dolog el neme folott a tanácskozást. Tisza Kálmán sajnálja, hogy Lónyay nem mutatta ki egyszersmind javaslatainak lehetőségét is. Gorove indítványát elfogadja, abban azonban azt kívánná kimondati, hogy a kiküldendő albizottság tekintettel legyen a bizottságban felmerült eszmékre, s hogy az albizottság felhatalmaztassék egyszersmind arra is, hogy a kormánytól előterjesztéseket kérhessen. Zsedényi Ede Lónyay javaslatát fogadja el, mely nem különbözik ugyan Somssich és Tisza Kálmán javaslataitól, de formális tekintetből azon előnye van, hogy csak egy alválasztmányt javasol, és arra mindjárt az egész ügyre nézve akarná a javaslat készítését bírni, egyszersmind oly általános nézeteket fejez ki, melyek minden rendes államháztartásnak feltételei. Irányi Dániel nincs tisztában azon különbség iránt, mely az előterjesztett javaslatok között létezik,azért a szavazást holnapra akarná halasztani. Simonyi Lajos dr. Gorove indítványát fogadja el Tisza módosításával. Az indítványok fölött azonnal elrendeltetni kéri a szavazást. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, Gorove indítványát a bizottság összes tagjai —Iványit és Zsedényit kivéve — elfogadják, megtoldván azt azon módosítással, melyet Tisza javasolt. A kiküldendő al választmány tagjainak száma kilenczben állapíttatott meg. Beadatván a szavazatok, megválasztottak : Csengery Antal 18, Lónyay Menyhért gr. 18, Ghyczy Kálmán, Tisza Kálmán és Széll Kálmán 17, Sennyey Pál báró 16, Kerkapoly Károly 16, Horváth Lajos 12 szavazattal; Zsedényi, Móricz és Somssichra 7—7 szavazat esvén, új választás rendeltetett el, melynek folytán Somssich Pál választatott meg. Sínök : Felszólítom az albizottság tagjait, hogy szíveskedjenek ülés után elnökválasztás, alakulási teendők és előleges dolgok megbeszélése végett e teremben maradni. Horváth Boldizsár kötelességénél tartja felemlíteni, hogy tegnapi beszédében az igazságügyminiszteri budgetből oly tételeket vont le, amelyek már azelőtt is benne voltak, és nem azokat, amelyek sem az igazságügyminiszteri, sem a belügyminiszteri költségvetésben nem voltak, ami összesen 1,935000 frtot tesz. Ezen összeget a 1873-ik évi igazságügyminiszteri, 12 millió 288934 frtot tevő budgetből levonva az 1871-ki budgetben nem foglalt 7.987.070 forintot, a különbözet tesz 2.366.864 forintot. E tévedést sietségből követte el, mert a jogügyi bizottságból jővén fel, rögtön kellett szólania. Elnök : Az ülést ezennel eloszlatom, a jövő ülés napját még meghatározni nem lehet, amiről a bizottsági tagokat a szokott módon értesíteni fogom. Ülés vége 2 óra 25 perckor. Ausztria. Az osztrák confessionalis törvényei Az osztrák reichsrathban ma előterjesztett confessionalis törvények a következők: 1. új intézkedések a katholika egyház terülő jogviszonyainak szabályozása iránt; 2. törvény a kolostori községek külső jogviszonyaira vonatkozólag; 3. törvény, melylyel a katholika vallás szükségletei fedezése czéljából a javadalmi vagyonnak vallásalapba való járulékai szabályoztanak; 4. törvény a vallási társulatok törvényes elit mérésére vonatkozólag. A legfontosabb az első törvényjavaslat, mely 4 czikkből és 53 szakaszból áll és 1. czikkében az 1855. nov. 5-ről kelt pátenst, melyben a concordatum törvény erejével közzététetett egész tartalma szerint megszűntet és beható intézkedéseket tartalmaz a kath egyház külső jogviszonyainak szabályozása iránt: 1. az egyházi hivatalok és javadalmak tekintetében; 2. az egyházi hivatalos hatalom és a lelkészkedés gyakorlása tekintetében ; 3. a katholikus theol. facultások és a papi növendékek kiképzése tekintetében; 4. az egyh. testületek; 5. az egyházi védnökség; a plébánia községek; 7. az egyházi vagyoni jog; 8. az egyházigazgatásra vonatkozó állami felügyelet tekintetében. E törvények leglényegesebb határozatai ezek: A törvény valamely egyházi hivatal elnyerését az osztrák állampolgárságtól, erkölcsi és állampolgári kifogástalanságtól teszi függővé. A püspököt minden plébánia általuk eszközölt betöltését stb. kötelesek az államhatalomnak bejelenteni. Az államkormány a nyerészkedés vagy a közerkölcsiség elleni vétség miatt megbüntetett papok elmozdítását követelheti, és megtagadás esetén a lelkészt megillető állami functiókat saját közegei által teljesíttetheti. Minden egyházi hivatal megürülése bejelentendő az államhatalomnak A püspökök kötelesek rendeleteiket, pásztorleveleiket a közzététellel egyidejűleg a politikai vagy országos hatósággal tudomásul vétel végett közölni. Az egyházi hivatalos hatalmat soha sem szabad azon czélra felhasználni, hogy valaki állampolgári jogainak gyakorlatában vagy a törvények követésében gátoltassék. A papi növendékek kiképzése és a patronátus szabályozása tekintetében utalás történik a kibocsá- t tandó törvényekre. Ami a kolostori közösségek és a rendek felállítását illeti, az az állam jóváhagyásától függ, és az illető kérvény a püspök által az országos főnökhöz intézendő. Az államhatalom, ha a rendi szabályok erkölcsi vagy nemzetgazdasági tekinteteket értenek azok jóváhagyását megtagadhatja. Ezen szabály keresztülvitele czéljából a kormány a most fenálló kolostori közösségek stb szabályait is bekövetelheti. Az állam jóváhagyása különös állami tekintetek miatt megtagadható, valamint más fenálló conventektől is a fenállhatási engedély megvonható, ha azok tagjai oly cselekedeteket követnek el, melyek a köz- vagy a családi békét zavarják. Az ünnepélyes fogadalom csak a teljes 24 éves korral van megengeve, és az államhatóság mindenkit a conventből kilépettnek tekint, ki előtte azon nyilatkozatot teszi, hogy a conventnek stb nem tagja többé- Testületeknek tett adományok , hagyományok , kivált ha 3000 frtot meghaladnak, állami jóváhagyásra szorulnak. Törvényellenes tények constatálása esetén az államnak joga van a kolostorokat megvizsgálni. A javadalmak megadóztatása kath. vallási és más culturozésokra 10,000 írtig ’/adot tesz, és 12 1/2 ° 0 -ig emelkedik. Új vallási társulatok alapítása attól tétezik függővé, hogy a vallásban vagy az isteni tisztelet semmi törvényellenest ne tartalmazzon, vagy a közerkölcsiséget ne sértse, és hogy az új vallási társulat oly elnevezést viseljen, mely által más hitűek megsértve ne lássák magukat. Továbbá egy ily új vallási társulatból legalább egy hitközség fennállása biztosítva legyen. Ez az új törvények legfontosabb határozatainak vázlata. Az urak háza legközelebbi ülésében Glaser igazságügyminiszter a következő törvényeket fogja előterjeszteni: 1.a bemutatóra szóló, vagy hátiratozás útján átruházható részkötvényes birtokosai jogainak közös képviseltetésére és az ilyen részkötelezvényekre engedett jelzálogi jogok könyvelési elbánására vonatkozólag. 2. A záloglevél birtokosok jogainak megóvására vonatkoznia?. 3. Vasúti könyvek vezetésére a vasutak irányában engedett jelzálogi jogok hatályára és a vasúti elsőbbségi kötvények jogainak biztosítására vonatkozólag. Budapest főváros bizottságának közgyűlése. Január 21. A napirendet megelőzőleg a főpolgármester bejelenti, hogy király ő felsége 500 frtot küldött át a polgármesterhez a hozzá folyamodott kérvényezők közt leendő kiosztás végett, Lipovniczky Miklós közpályájának 50 éves jubileuma alkalmából 150 frtot adott a fővárosi szegény alap javára, Popper Ármin városi képviselő pedig 300 frtot a choleraárvák, Erzsébet árvaház, és városi szűkölködők közt egyenlő részekben való felosztás végett. Az elnök továbbá jelenti, hogy Schngerl Ferencz biz.tag elhunyt. A főpolgármester előadja, hogy tegnap délután a belügyminiszter részéről leirat érkezett, melyet bejelentés czéljából föl is olvastat. A miniszter e leiratban arra utal, hogy a fővárosi bizottságnak a főmérnöki választásra vonatkozó határozata ellentétben, lényegesen ellentétben áll a törvénynyel és fővárosi szabályrendelettel és csonkítja a kijelölő választmány hatáskörét, kijelenti tehát, hogy e határozatot helyteleníti és nem egyezhetik bele annak foganatosításába. A leirat folytán a főmérnöki állomás betöltése iránti intézkedés függőben hagyatik, maga a leirat a jövő közgyűlés napirendjére fog kitüzetni. Weisz Bernát kérdést intéz a polgármesterhez, hogy mennyiben igaz a »Pesti Napló« miközleménye, hogy a Bruck Mór építészi vállalkozóra egy kihágásáért kirovott 1000 frtnyi bírság 100 frtra szállíttatott le. Geróczy Károly alpolgármester elmondja, hogy ez csakugyan megtörtént. S szóló ezután részletesen ismerteti az ügyállást, mely röviden ebből áll :" A vízvezetéki vállalat, hire járván, hogy a katonaság a Ludoviceumban levő gőzmosodát a vízvezetéki telepre akarja áthelyezni, kérvényt intézett a tanácshoz, ne engedné meg ezen egészségügyi tekintetből ártalmas áthelyezést. A kérvény folytán a tanács karhatalmat küldött ki a már megkezdettnek vélt áthelyezés megakadályozására. Azon jelentésre, hogy a városi karhatalmat nála erősebb katonai karhatalom ellenállásra készen várta, a tanács kiróvta az 1000 frtnyi bírságot, utóbb azonban kitűnt, hogy az egész áthelyezés eddigelé csak abból állott, hogy a vízvezetéki telepen két kis üst falaztatott be; az ügy tehát kiegyenliítetett, s a bírság pedig 100 írtra szállíttatott le. A interpelláló meg levén a válaszszal elégedve azt a közgyűlés is tudomásul vette. Előterjesztettén azon lapunkban már ismertetett szerződés, mely a főváros s a kormány közt a fővámház ügyében köttetett, a közgyűlés felhatalmazza a polgármestert e szerződés aláírására és utasítja a tanácsot a szükséges intézkedések megtételére. A tanács előterjeszti a városi javadalmak kezelésére vonatkozó és lapunkban már ismertetett javaslatait, melyek vita nélkül elfogadtattak. A kormányhoz az újpesti és soroksári dunai ágnak, hajózhatóvá tétele és zsilippel ellátása végett előterjesztés fog intéztetni.