Pesti Napló, 1874. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1874-02-01 / 26. szám
január 31-ig kieszközölvén, most a jelen törvényjavaslatot nyújtja be a végett, hogy ezen zálogot az állam pénzén kiválthassa. Ezen tényállásból kiderül, hogy a keleti vasút ügye mindjárt kezdeténél Warring és az anglo-osztrák bank közti szerződések által a részvényesek rontására, későbben a részvénytársulat egy része által a másik rész károsítására használtatott fél. Ha a ház minden vizsgálat nélkül bízná meg a minisztériumot a kérdéses zálog visszaváltására, tettleg elismerné a követelés jogosultságát, s azon eshetőségnek tenné ki az állam kincstárát, hogy a 17 millión kívül még maguknak a részvényeknek kamatozásához kellene járulni. (Helyeslés balfelől és a jobbközép több padjáról.) Továbbá a kérdéses 30 millió frtnyi kötvények már harmadízben zálogosíttattak el. Két esetben nem követeltetett az állam közbenjárása, és maga a minisztérium jelentésében ünnepélyesen oda nyilatkozott, hogy az állam jogilag lekötelezve nincsen. A minisztérium azonban azt hiszi, hogy miután a kormány erkölcsileg tettleges közbenjárásra lekötelezve van, a méltányosság, az állam hitele és a már előlegezett állam pénzek biztosítása követelik a tettleges segélyt. Mindennek ki van mérve a maga szabott határa és így a méltányosságnak is. A méltányosság ürügye alatt lehet-e azt követelni, hogy mivel Warring és az angol-osztrák bank 15 millióval károsították a társulatot, ezt a veszteséget az állam pótolja, (Helyeslés balfelől, és a jobbközép több padjáról) vagy mivel a kölcsönző franko bank-consortiumnak szüksége van a pénzre, a magyar állam a legújabb kölcsönből, melylyel a folyó évre pénzügyi életét biztosította, a kivánt milliókat fedezze és igy október havában fizetési képtelenségnek tegye ki magát. (Úgy van balfelől.) Azt mondják, hogy ezt az állam hitelének fenntartása követeli. Fájdalom, hogy épen az állam hitele iránt táplált helytelen fogalmak miatt jutottunk oda, hol vagyunk. (Helyeslés balfelől) mindenütt segíteni akartunk, és szeptember havában alig tudtunk kimenekülni a fizetési képtelenségből, mert az előlegezett állampénzeket mai napig vissza nem fizették. Az állam hitele azt követeli, hogy a törvény által kiszabott fizetéseket pontosan teljesítsük, a vasútnak biztosított jövedelmet fizessük, de azt magunk lehetetlenné teszszük, s megrendített hitelünket magunk véglegesen rántjuk le, ha oly valamit kísértünk meg, mit széles e világon a legnagyobb állam megkisérleni soha sem merészelt, ha t. i. a vasúti társulatokat oly károk ellen biztosítani akarjuk, melyeket akár a vállalkozók hamishitű eljárása, akár a részvényesek hanyagsága, akár az igazgatótanács könyuyelműsége által szenvedtek. (Helyeslés balfelől.) A vasúti részvények vagy elsőbbségi kötvényeknek árfolyama semmi összeköttetésben nincsen az állam hitelével. Az árfolyam attól függ, várjon a pénz emberei bizodalommal viseltetnek-e az illető pálya igazgatása és gyümölcsöző jövendője iránt. (Helyeslés balfelől és a jobbközép több padjáról). Unámitás továbbá azt hinni, hogy az érintett kötvényeknek olcsó elárusításával a kormány által a keleti vasútnak nyújtott előlegezések minden fedezettől megfosztanának. Hiszen ezek semmi időben másban fedezetet nem találtak, mint a komány jóakaratában és vérmes reményeiben. Általában addig, míg az elrendelt vizsgálat be nem terjesztetik, a keleti vasút pénzügyi helyzetét számszerűleg megállapítani nem lehet. Midőn a kormánytól az első előlegezéseket kérte, az építés befejezésére szükséges költségeket 8 millióban határozta meg, miből későbben 15, már most 22 millió lett. Komoly figyelmeztetés, hogy az államkincstár a jelen törvényjavaslat nyomán még Warring idejéből fenmaradt függő adósságokat rendezni, és oly terheket elvállalói hánytalan bann, melyekről most még sejtelmünk sincs és azért a hirtelenkedés vádja fogja érni a törvényhozást, ha be nem várva a vizsgálat eredményét, a kérdéses követelés jogosultságát tettleg ismerné el. A minisztérium a keleti vaspályát a teljes tönkrejutástól meg akarná óvni. Erre azt jegyzi meg, hogy magát a pályát,mely kiépíttetett, és annak forgalmát semmi veszély nem fenyegeti, ha bírói zár vagy csőd alá is kerül. A pályatest maga, melynek jövedelme az állam által biztosítva van, az üzlet minden tartozékaival az állam örökös tulajdona, és csak azoknak használata illeti a részvényeseket vagy hitelezőit a törvényben vagy engedély-okmányban kifejtett feltételek alatt. (Helyeslés balfelöl és a jobbközép több padjáról.) Az 1868. 45. t. sz. 9. §-a erről világosan rendelkezik. A keleti vasút részvénytársulata már alig menthető, miután azon rész, melyet a részvényesek az állam által biztositott jövedelemből igénybe vehetnek, a tett adósságokat alig fedezendi és így ezek csak a még messze kilátásban levő nagyobb jövedelemre, mely az állami biztosítást feleslegesítené, utalva vannak. Három év előtt lehetett volna a társulaton segíteni, midőn az igazgatótanács a társulat fizetése képtelenségét bejelentvén, akkor úgy járt volna el a minisztérium, mint az osztrák kormány a lembergcsernoviczi vasút társulattal , az engedélyeseket és a vállalkozókat a társulati értékek eladásánál jogtalanul levont pénzek visszafizetésére szorította volna, miért nem tette azt, az elrendelt vizsgálat ki fogja deríteni; most azonban minden alapon részletes tájékozás nélkül az államot 17 millió költséggel terhelvén,hol sem a hozott áldozat eredményét, sem a tovább hozott áldozatok sorát előre nem láthatjuk, annyi volna, mint fejünkre egy máris torlódott pénzügyi bajok halmozását saját kezünkkel tetőzni (Igaz ! Úgy van ! balfelől.) Éhez, úgymond hazám iránti kötelesség érzetem öntudatában nem járulhatok és igy a benyújtott törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. (Hosszas élénk helyes és balfelől és a jobbközép több padjáról.) Ghyczy Kálmán két okból nem fogadja el a tv javaslatot. A kormány minden eddigi nyilatkozatai után is a másodsorozatú elsőbbségi kötvényeket illetőleg csak arra van kötelezve, hogy a vasút részére engedélyezett biztosítéki összegből az első sorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztési járulékainak kielégítése után fennmaradó részt ezen másodsorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztésének fedezésére fordítsa. A beterjesztett tvjavaslat elfogadásának esetére, az állam nemcsak kezes, hanem készfizető, egyenes adós lenne azon 10 millió tallér erejéig, melyet a hitelező consortium a kérdéses másodsorozatú elsőbbségi kötvények kiváltására az államnak előlegezni kész, s amely tíz millió tallér egy rövid év lefolyása alatt visszakövetelhető, és ha visszaköveteltetik,megfizetendő lesz. Ha a keleti vasuttársulat nem képes megfizetni azon előleget, melyet másodsorozata elsőbbségi kötvényeire felvett, fizetésképtelen a társulat lesz ; ezenjavaslat által a vasuttársulat és igazgatótanácsának lábából kiveszszük a szálkát és a magunkéba teszszük, mert az esetre, ha egy rövid év lefolyása alatt, amidőn kivántatni fog, az említett összeget az állam le nem fizetheti, az állam lesz fizetésképtelen, és ez a magyar állam hitelére igen nagyon sújtó csapás lenne. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középpárton.) Ami a prolongatio engedélyezését illeti, ez egy állam részéről, ha nem több, már egy bizonyos idő szerinti fizetésképtelenségnek elismerése. Ami pedig az optiót illeti, könnyen meglehet, hogy a consortium saját szempontjukból annak idején nem fogja continensnek tartani, az opciót és megtartja a kérdéses kötvényeket, hanem kész fizetést fognak az államtól követelni. A keleti vasutat illetőleg a törvényhozásnak fő czélja csak az lehet, hogy ezen bonyodalmas ügy minden irányban minél előbb véglegesen rendeztessék. E czélra a beterjesztett törvényjavaslat nem vezet, sőt annak elfogadása az államot újabb bonyodalmakba viheti. Hogy az igazgatótanács bajain segíthessünk, ez a törvényhozás feladata nem lehet. Ez alkalommal csak az iránti csodálkozását fejezi ki, hogy a pénzügyminiszter azon szerződésben, melyet legközelebb az igazgatótanácscsal kötött, komolyan figyelembe vette azon eshetőséget is, hogy azon esetben, ha az említett 10 millió tallért az állam nem fizethetné le, azt a vasúttársulat igazgatósága fogja lefizetni. (Derültség.) Ami a másodsorozatú elsőbbségi kötvényeket illeti, csak azt constatálja, hogy ezen kérvények jogérvényessége kérdésbe vétetik. Azon esetie, tehát ha a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat elfogadtatik, ezen elsőbbségi kötvények birtokosaira nézve egészen közömbösek lesznek mindazon kérdések,melyek azok jogérvényessége iránt támaszthatók. Különben okvetlenül szükségesnek tartja, hogy a keleti vasút ügye valahára rendeztessék, mert ha valami megrontotta állami hitelünket, azt épen ezen, a világ minden részeiben elszórt részvényeseknek hangosan fel jaj duló panaszai rontották meg. Ami nem azon félelmet illeti, hogy az elzálogosított részvények el fognak árvereztetni, nem hiszi, hogy ha a magyar törvényhozás komoly szándékot nyilvánít az iránt, hogy a keleti vasútnak ügyét minden tekintetben és így a részvényesek irányában is mielőbb véglegesen rendezni kész, akkor ezen árverezés, melylyel annyiszor rémítenek, be fog következni. Nem hiszi, hogy az osztrák nemzeti bank azon ellenséges indulatát, melyet Magyarország irányában már annyiszor tanúsított, most még azzal is fokozni akarná, hogy ezen másodsorozatú elsőbbségi kötvényeknek a piaczra dobásával meghiúsítani akarná a magyar törvényhozásnak azon üdvös szándékát, mely szerint a keleti vasút ügyeit minden irányban véglegesen rendezni kész. Egyébiránt a baj még a várt részesetben is csak a vasúttársulatot illetné, a vasút azért maga nem szűnhetnék meg, mert csőd esetében is a vasutat forgalomban kell tartani s ennek elmulasztása maga után vonná az engedély elvesztését és annak minden egyéb következéseit. (Helyeslés több oldalról.) Ha pedig azon nehéz körülmények bekövetkeznének is, melyekről szóló is kívánja, hogy mentessünk meg, az esetben is csak azon véleményben van, hogy meg kell tenni a magyar államnak mindent, amit megtenni tehetségében van a keleti vasút ügyének megmentésére , de lehetetlent tőle kívánni nem lehet. Az pedig lehetetlen, hogy a magyar álam egy oly összegnek lefizetésére, határozott időkben leendő lefizetésére, kötelezze magát, amely elvánlandó kötelezettségének mikénti teljesítéséről ez idő szerint egyáltalában biztosítva nincs. (Helyeslés több oldalról.) A VIII. osztály különvéleményét nem fogadtatja el, mert először a zárlat, melyet elrendeltetni kíván, a különvélemény, magát például a csődöt épen nem gátolhatná meg; másodszor, mert azt hiszi, hogy legalább civilizált országban oly ügyekben, melyek mint magánügyek bíró elé tartoznak, a törvényhozás magának jogokat nem decretálhat, törvénynyel nem mondhatja ki, hogy ezen és ezen vasutat ezen és ezen feltételek alatt eddig vagy addig jogom van megtartani. Végül a következő határozati javaslatot terjeszti elő : Tekintettel arra, hogy a keleti vasút másodsorozatú elsőbbségi kötvényeit illetőleg a kormány eddigelé csak azon kötelezettséget vállalta el, hogy az e vasút részére engedélyezett biztosítéki összegnek azon részét, amely az első sorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztési járulékának belégítése után fennmarad, amennyiben megkívántatik, a másodsorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztésének fedezésére fordítandja. Tekintettel arra, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak elfogadása által az állam az említett másodsorozatú elsőbbségi kötvényeket illetőleg, azok zálogbirtokosainak irányában, másus sokkal terhesebb kötelezettségi viszonyba lépne, jelesül nemcsak kezes, hanem készfizető lenne azon 10 millió tallér erejéig, melyet a hitelező consortium az említett másodsorozatú elsőbbségi kötvényeknek mostani zálogbirtokosaitól leendő kiváltására az államnak előlegezni kész; egyenes adós lenne e szerint a keleti vasúttársulat helyett ezen 10 millió tallérért, anélkül, hogy ezen adósság innen túl egy év lejárata alatt követelhető visszafizetésének lehetősége iránt biztosítva volna. Tekintettel végre arra , hogy az állam érdeke a keleti vasút ügyének minden irányban végleges rendezését kívánja meg, e czél azonban a kérdéses másodsorozatú elsőbbségi kötvényeknek újabb elzálogosítása által nem éretik el, hanem e végre a részvényesek ezen vasút irányábani viszonyainak rendezése is kívánatos. Határozza el a ház , hogy »A beterjesztett törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául nem fogadja el, de a minisztériumnak oly javaslatait, melyek akeleti vasút ügyének minden iránybani végleges rendezését lehetővé teendik, a vizsgálatra kiküldött bizottságok jelentése által felderítendő minden jogoknak, követeléseknek, s az illetők feleletre vonásának fenntartásával készséggel tárgyalás veendő. (Élénk helyeslés a középpárt tagjai részéről.) Mátyus Arisztid mindenekelőtt constatálja, hogy az egyesült vasúti és pénzügyi bizottság azáltal, hogy négy hét leforgása alatt ugyanazon ügyben a situatiának teljes ugyanazonossága mellett két egymással teljesen ellentétben álló jelentést terjeszt elő, elvesztette szóló előtt azon tekintélyt, hogy őt a ház legkompetensebb tanácsadójának ismerje el. A politikai morál szempontjából tekinti a jelenleg szőnyegen forgó ügyet s szereti hinni, hogy ez iránt a ház minden tagja kényes érzékkel bír. A törvényjavaslat véleménye szerint, ha csak a törvényhozás magát a legélesebb kritikának nem akarja kitenni a külföld előtt, el nem fogadható. Előtte bizonyos az, hogy a keleti vast ügye egy nagy botrány, melynek okozói bár a súlyos felelősség terhe alól egy vagy más kérdésben felmenthetők, a botrány azonban nem lesz csekélyebb azért, mert ha nem is forog fenn roszakarat, de az együgyűség és értelmetlenség pénzügyi és ily fontos vasúti dolgokban épen annyi kárt tehet, mint a részakarat. (Nyugtalanság a jobb oldalon.) A botrány az, hogy a legjobb hiszemű külföldi hitelezőnek joga a törvény ellenére, mely szerint államilag biztosított papírok kamatozása, a legrendkívülibb eseteket kivéve, soha kétség alá nem jöhet. Magyarországban a véletlenek van kitéve, megsemmisül anélkül, hogy csak törekednék is a törvényhozás vagy a kormány, hogy ily bajt a hitelezőktől elhárítson. Szerinte önámítás feltételezni azt, hogy ha egyszer a legnehezebb kérdés , a részvényeseknek teljes megkopasztása akként van elintézve, hogy a másodsorozatú kötvények quintessentiája azon sok visszaéléseknek a törvényhozás útján kamattal és törlesztési járadékkal, hányaddal elláttassanak, hogy akkor a törvényhozásnak legyen akarata és erélye jövőre nézve majd a vizsgálat eredményéhez képest az osztóigazság szerint szigorúan eljárni. Akik ezt hiszik, azoknak jóhiszeműsége előtt meghajol, de őket az életben gyakorlati embereknek,ily dolgokban legalább, nem tarthatja. Épen azért, elfogadhatlan ezen törvényjavaslat, mert nem a sértettnek érdekeit, hanem az uzsorás hitelezőknek érdekeit van hivatva orvosolni. (Helyeslés a baloldalon). Szóló nem fél a csődtől s azt hiszi, hogy ha az állam a tömegnek fizetné a törvényben megszabott kamatokat, azon esetben hitele épen nem szenvedve csorbát. Nem akar egyébiránt recriminálni s csak azt jelenti ki, hogy elfogadja Ghyczy Kálmán javaslatát. Szeniczey Ödön megjegyzi, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat által elvállalandó öszszeg nem oly nagy, mint a minőnek azt annak ellenzői feltüntetik. Az indokolás szerint ugyanis az elzálogosítandó kötvények után befolyó 16 millió kilenczszázezer forintra, a zálogváltási összeg teljes kiegészítéseképen több mint 300.000 forint szükséges. Az állam pénzereje tehát tettlegesen jelenleg csak ezen összegig vétetik igénybe. Meg van győződve , hogy a szóban forgó 30.000.000 értékű kötv., a zálogváltási összeg teljes biztosítékát fogják képezni még akkor is, ha a jövőben alig várható kedvezőtlenebb pénzviszonyok esetében, a kötvények elárusítása esetében, a váltsági összeg kényszer elárusítás útján is beszerezhető nem volna •• (Ellenmondás balfelől), mert a különbözetre nézve kellő biztosítékot nyújt a vasút maga, a vasút részére az állam által garantírozott összegnek, az állam által leendő visszatartása vagy a vasút tiszta jövedelmének emelkedése esetében a 8-ik osztály javasolt külön véleménye szerint elfogadandó módozat, t. i. a pálya jövedelmeinek lezárulása és biztosítékilag kezelése. Különben azt hiszi, nem lehet közönyös Magyarországra nézve az, hogy az ország egy részének iparát, kereskedelmét életre ébresztő, a közlekedést fenntartó és végkiépítésével Magyarországot a kelettel összekötő vasút csőd alá kerüljön; nem lehet közönyös a nemzetre nézve az, hogy az idegenek, kik jóhiszeműleg pénzüket hazai vállalatba fektetik, a vállalattal tőkéjük elvesztésével is bűnhődjenek. (Zaj balfelől.) Kérdi, várjon azok, kik a törvényjavaslatot ellenzik, kiszámították-e azon károkat, melyek e másodsorozatú kötvények kényszer eladásából a keleti vasútra házarodnak ; kiszámították-e azt, hogy csőd esetében a több, mint 100 millió érték, melynek alapját és biztosítékát ma még a magyar állam hitele, Magyarország állami biztosítéka képezi, akkor mint értéktelen rongy fog a pénzpiaczra dobatni. Meggondolták-e, hogy ezen értéktelen papírok és azoknak csalódott tulajdonosai, mind megannyi hirdetői lesznek a Magyarország által nyújtott biztosíték értéktelenségének- s kiszámították-e azon hátrányokat, melyek a bizalomtalanság ilynemű felkeltéséből Magyarország hitelére és annak iparára háramolnak ? (Balfelöl mozgás.) Ismeri a törvényjavaslatnak árnyoldalait, hátrányait, de egyszersmind előnyeit is, és mert viszont az ellenvélemény és a törvényjavaslat elvetése által előidézett bajnak határát kiszámítani nem tudja, a két baj közt a kisebbet választván, elfogadja a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés jobbfelől.) Szlávy József miniszterelnök és pénzügyminiszter : T. ház! (Halljuk.) A keleti vasút története úgy hiszem, részint a kormány által tett előterjesztések, részint hírlapi czikkek és röpiratokból a t. ház előtt ismeretes, de fölmentett. Zsedényi képviselő úr előadásával az alól, hogy a keleti vasút ügye különböző phasisait felemlítsem, mert hiszen ő azt már előttem tette. Ezen Zsedényi tisztelt képviselőtársam által előadott phasisokból kiderül, hogy a keleti vasút pénzügyi bonyodalmai és nehézségei már ezelőtt harmadfél évvel vették kezdetüket és folyton fokozódtak oly mérvben,hogy szükségessé tették a t. ház beavatkozását,s az előbbi pénzügyi és közlekedési miniszter urak két előterjesztést tettek ez irányban a háznak. A t. ház kiküldötte a pénzügyi és vasúti bizottságokat ez ügy megvizsgálására, s kiderítésére. Ennek eredményét be kellett várnunk, s ahoz képest fog a t. ház bölcsesége határozni. Előre bocsátom, hogy e vizsgálatok eredményének elébe vágni, praejudicálni egyáltalán nem szándékom, s a szerint,amint a vizsgáló bizottság ki fogja deríteni a tényállást, s amint a t. ház bölcsesége el fogja határozni az ezentúl teendő lépéseket, részemről abba bele fogok nyugodni. De időközben a bajok s a pénzügyi zavarok oda fejlődtek, hogy ma, január 31-én, előttünk áll az eshetőség, hogy a keleti vasúttársulat fizetésképtelen lesz, amennyiben pénzügyi bonyodalmai következtében, szemben áll a keleti vasúttársaság egy 17 milliónál többre menő lebegő adósággal, melyet az illető consortium, mely az összeget a vasútnak kölcsönözte, tovább prolongálni nem akar, de meglehet, hogy prolongálni nem is bir. Ezen kérdés az, mely a t. házat ma foglalkoztatja. Ha a t. ház azon meggyőződésre jut, hogy azon eshetőség, t. i. ha az előleget nyújtott consortium a prolongatiót megadni nem akarja vagy nem birja, a keleti vasúttársaságra kárt nem von, s a magyar állam érdekeit nem sérti, akkor természetesnek találom, hogy a t. ház félredobván a kormány előterjesztését, egész lelki nyugalommal és meggyőződéssel fog szavazni Ghyczy Kálmán határozati javaslatára, amely ellen részemről szintén nincs semmi kifogásom, s mely határozatot a kormány már régóta teljesíteni akarja, s teljesítené már ma, ha ennek oly akadályok nem állanának útjában, melyek teljesítését épen lehetetlenné teszik. Ghyczy Kálmán t. képviselőtársam ugyanazt mondja, ha jól fogtam fel egyszeri hallásra, a határozati javaslatában , hogy utasíttassék a kormány, hogy a keleti vasút ügyének általános rendezése iránt adjon be törvényjavaslatot, melyet a tisztelt ház készséggel tárgyalni, és esetleg megszavazni fog. Ez ellen részemről semmi kifogást nem teszek, és ha — ismétlem — az. ház azon meggyőződésben van, hogy a társaságnak ma beálló fizetésképtelensége e határozati javaslatnak hetek múlva tárgyalását nem fogja akadályozni, akkor részemről igen megérthetőnek tartom, ha a t. ház ezt fogadja el. De a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat ennek, úgy hiszem egyátalán nem praejudicál. Lehetővé teszi, hogy a keleti vasút ügye egészben rendeztessék, biztosítja, hogy rendeztethessék. Én nem osztom azon optimizmust, melyet különben igen ritkán van szerencsénk Ghyczy képviselőtársunknál tapasztalni, mely szerint ő azt mondja, hogy hiszen a keleti vasúttársaságnak elzálogosított másodrendű prioritásait nem fogják az illető bankok vásárra dobni. Nem kell attól félni, fognak ők várni továbbra is. Én ezen optimismust nem tudom osztani.“ De ő csak az osztr. nemzeti bankról beszél, az osztr. nemzeti bank azonban csak másodkézből bírja ezen prioritásokat, elsősorban egy consortium az, melynek kezei közt vannak és a mely consortium nemcsak azon 9 millió s néhány százezer frtot előlegezte,melyet ő viszont a nemzeti banktól kapott, hanem előlegezett ezen felül oly pénzeket is, melyeket sajátjából adott. Nagy kérdés, hogy ezen pénzintézetek oly helyzetben vannak-e ma, hogy ezen összegre várjanak talán hetekig, de valószínűleg hónapokig. És mi történik akkor, ha ezen pénzintézetek a prolongatiót a legjobb akarat mellett sem képesek megadni? Ezen eshetőség az,ami engemet és a kormányt arra bízta,hogy ezen törvényjavaslatot adjam be, mely a társulatot megmenti ezen veszélytől és mely lehetővé teszi a rendezést. A másik ok, melyet 1. barátom Ghyczy Kálmán méltóztatott felhozni, hogy ő együtt szeretné a vasút kérdését rendezni, de a másik ok volt azon aggodalom, hogy augusztus 31-én az ország szemben fog állani azon lehetőséggel, sőt azon valószínűséggel, hogy azon összeget, melyet most egy másik consortium fog ezen prioritásokra előlegezni, az ország kénytelen lesz készpénzzel beváltani. Ez kétségtelenül igen súlyos érv és e tekintetben én is osztom Zsedényit, barátom azon nézetét,hogy az ország aligha lesz azon helyzetben, hogy azon esetben a maga jövedelméből, vagy a contrahalt összegekből fizethesse. De ennek ellenében bátor vagyok, nem mondhatom, hogy meggyőződésemet, nem állhatok érte jót, de azon erős hitemet nyilvánítani, (Zaj balfelől), hogy ezen eshetőség bekövetkezni nem fog. Méltóztassék megengedni, ha egy consortium, amely arányban 5000-et ad előlegül bizonyos papírra, ha tehát azon consortium azt oly jónak tartja, hogy most arra annyit ad, akkor 7 hónap múlva bizonyosan fogja annak értékét 61/2 °/o-ra becsülni. Nem mondok újságot, — mindnyájunk előtt ismeretes , — hogy a bankintézetek hitelpapírokra nemcsak az egész nominális értéket nem adják, de még a napi cursus szerinti értéket sem szokták megadni, hanem a kölcsönt mindig azon alól adják. Ha tehát az előlegező consortium ma ötvenet előlegez , azt hiszem hét hónap múlva 61/2-ért megtartja majd ő, vagy ha az nem fogná megtartani , lesz bizonyosan más consortium, mely azt megtartja. Erős hitem és meggyőződésem ez azért is, mert az a consortium, mely viszonyba lépett a magyar állammal a melylyel contraháltuk az utolsó kölcsönt, a magyar állam hitelben némileg érdekelve is van. Másodsorban érdekében fekszik a consorciumnak Magyarország hitelének fenntartása, mint elsősorban magának az országnak. Ezen nehézség, ezen aggodalom tehát engem nem bánt s bátran fejezem ki azon hitemet és meggyőződésemet, hogy a consortium vagy maga fogja azon áron ezen részvényeket azon időben megtartani, vagy ha maga nem tartja meg, kétségen kívül elő fog állani annak lehetősége, hogy azt a magyar állam vagy consortium prolongáltassa vagy máskép elárusítsa. Ezt annál inkább hiszem, mert nem egyszerre lesz szükséges az egész összeg, hanem hat hónapi részletekben, mi az egész üzletet könnyebbé teszi. Azt mondja Mátyus Arisztid képv. úr, hogy ez ismét oly üzlet, amely, bocsánatot kérek, nem emlékezem vissza szavaira — súlyos,‘lealázó a magyar hitelre, mert ez 9% üzlet. Erre azt válaszolom J. képv. urnak, hogy az ilyen előlegeknél a kamatláb nem szokott alacsony lenni és ez megfelel azon kamatlábnak, amelyen a keleti vasúttársulat bírja az előleget most a másik consortiumtól. Volnának még több megjegyzéseim azokra nézve, miket részint Zsedényi Ede, részint Máttyus Aristid képv. ur mondott, s miket nem lehet szó nélkül hagyni. (Felkiáltások: Halljuk !) Nem fogom a t. ház figyelmét sokáig igénybe venni s fárasztani. — Mátyus Aristid t. képv. azt mondja, hogy a legnagyobb botrány a keleti vasútnál az, hogy a jóhiszemű hitelezők, illetőleg a jóhiszemű részvényesek, a ki pénzüket nem valami nagy, hanem csekély s általuk biztosnak hitt kamatra helyezték el Magyarországban, azon vették magukat észre, hogy részvényeik érvénytelenek, hogy nem kapnak utánuk semmit. Ebben találja Mátyus Arisztid. képviselő úr a legnagyobb botrányt (Mátyus Arisztid közbeszól : Igenis ebben találom !) Kétségtelen hát, hogy botrány ez s mindenekelőtt a legbotrányosabb és legszomorítóbb ez magukra a részvényesekre nézve. Hogy mennyiben oka ennek a magyar állam, s hogy van-e ebben része a magyar kormánynak vagy sem, ki fog derülni annak idejében a vizsgálóbizottság előterjesztéséből. De hogy t. barátom azt hiszi, hogy ezen botrány nem fogna inkább megtetéztetni azáltal, ha most a magyar törvényhozás módot nyújt arra, hogy azon bank-consortium, amely szintén a legjobb hiszemben adta kölcsön a milliókat a magyar keleti vasúti társulatnak, ezen pénzét vissza nem kapja, ezt a logikát megvallom egyáltalában nem látom át, daczára annak, hogy Mátyus Arisztid t. képv. ur oly sokat vesződött a logikával, és hogy oly illogikátlannak mondta a pénzügyi bizottság jelentését. Én ezt a logikát, őszintén megvallom, nem értem, sőt ennek ellenében azt merem állítani, hogy azon törvényjavaslat elfogadása, melyet a kormány beterjesztett, nemcsak hogy nem áll útjában annak, hogy a Mátyus Arisztid által jelzett botrány reparáltassék, sőt inkább módot nyújt arra, hogy az lehetőleg reparáltassék, mert ismétlem, teljesen osztom Mátyus képviselő úr azon nézetét, hogy itt nem fogunk megállani, hogy előbb-utóbb módot kellene találni arra, hogy ezen botrány legalább némileg reparáltassék, hogy ezen jóhiszemű hitelezők, a részvényesek pénzükhöz jussanak, ha nem is az egész öszszeghez, legalább egy részéhez. Arra be kell várni a kiküldött bizottságok jelentését, abból fog kiderülni — ha ki fog derülni — vágjon vannak-e olyanok, kiket ez ügyben mulasztás, vigyázatlanság, vagy roszhiszeműség terhel, vannak-e olyanok, kik a történt kárnak megtérítésére kötelezhetők, van-e vagyonuk, melyből az történhetik. Mindez — mondom ki fog derülni. Ki fog végre derülni az is, hogy a magyar állam bizonyos méltányossági tekintetekből bizonyos összegig szintén fog-e ezen kár megtérítéséhez járulni. De ezen lehetőség, tehát, egyáltalában nem mozdíttathatik elő az által, ha most ezen törvényjavaslatot elméltóztatik vetni. Mert ha elméltóztatik vetni, én nem vagyok oly optimista, mint azon. képviselő urak, kik ettől bajt nem várnak, én félek azon eshetőségtől, hogy azon intézetek, melyek ezen előleget adták a keleti vasútnak, s amelyek meglehet alig jobb szándékkal sem hoszabbiztathatják meg, kénytelenek lesznek megtenni a legvégső lépést és megtörténhetik, hogy mikorra a vasúti és pénzügyi bizottság jelentését a t. képviselő ház elé fogja terjeszteni, s amikorra a t. ház a fölött tanácskozni fog, a 30 millió másod kibocsátású prioritás a keleti vasúti társaságnak egyetlen vagyona el fog tűnni, és a keleti vasúttársaság még mindig 10—15 millió írttal marad adós. Méltóztassék aztán az Országgyűlést azon helyzetbe gondolni, hogy ha tárgyalván ezen Ghyczy képviselő úr által beadott határozati javaslatot, a t. ház szemben fog állani azzal, hogy elfogyva a másodkibocsátású prioritások is, szemben fog állani a társaság 15 millió fitnyi lebegő adósággal, és hogy mindazon összegek, melyek netalán az illető bűnösökön vagy vétkeseken (Több hang a szélsőbalon , de igenis, a bűnösökön!) megvetettek, mindazon összegek, melyeket netalán jogi, netalán méltányossági szempontból az országgyűlés hajlandó lenne a részvényesek számára megadni, hogy nem lennének elégségesek arra, hogy a társaságnak lebegő adósságát fedezzék. Mert, te hát! hiába állanak nekem elő akármily finom jogi okokkal és distinctiókkal, melyekkel demonstrálni kívánják, hogy kétes a másodkibocsátású prioritások jogi természete, kétes azoknak érvénye. Nem kétes az t.ház, hogy a keleti vasúttársaság 17 millió adóssággal bír, nem kétes az,hogy azon consortium, mely ezen összeget kölcsön adta, s legjobb hiszemben adta a kormány biztatására (Nagy zaj. Felkiáltások balfelöl: Hát azért? Fizesse tehát a kormány! Zaj.) igenis azért adta (Zaj), igenis azért, és én annak idejében meg fogok felelni arról, hogy helyesen járt-e el a kormány (Zaj.) Nem félek, igen is adta, azért adta, hogy segítsen a keleti vasút ügyén. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Tény az, hogy midőn ezen 80 mfldnyi vasútnak 36 mértföldje volt kiépítve, pénze elfogyott, akkor ezen consortium volt az, amely lehetővé tette, hogy ezen vasút kiépüljön, mely lehetővé tette, hogy Erdély legszélsőbb részéről ide a központig vasúton jöhessünk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) És méltóztassanak elhinni, hogyha akkor magára hagyta volna a kormány a keleti vasúttársaságot, bizonyára szintúgy rászalták volna úgy azon képviselő urak a kormány tettét, kik most szemrehányást csinálnak a kormánynak az ellenkezőért. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az a kérdés, tehát, honnan ered az a 17 millióért deficit, az a kérdés ide nem tartozik, ae még kevésbé tartozik azon consortium megítélésére, mely az összeget kölcsön adta. Az a kérdés meg fog vitattatni, annak idejében a házban, meg fog vitattatni talán a bíró előtt is. De ennek a kérdésnek eldöntése semmiesetre sem folyhat be azon kérdés megítélésére : tartozik-e a keleti vasúttársaság ezen consortiumnak, igen vagy nem ? És én, — akármily jogi subtilitásokkal méltóztassanak előállani — nem képzelek bírót a világon, aki azt fogná ítélni, hogy a keleti vasúttársaság ezen 17 milliót, amelyet a legjobb hiszemben adott kölcsön egy consortium, és amelyről be lehet bizonyítani, hogy az utolsó garasig a vasútba beleépíttetett, azért, mert ez által a részvényesek jogaiktól megfosztannak, visszafizetni nem tartozik. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Akármi lenne az eredmény, a részvényeseknek akár így,akár úgy nincs mindaddig, teljes meggyőződésem szerint, reményük bármi kárpótlásra, míg a keleti vasutat ily lebegő adósság fogja terhelni. Ezen lebegő adósság teljes megszüntetését, vagy a lehető legkisebb mértékre leszállítását tervezi a jelen törvényjavaslat. Azt mondja Mátyás képviselő úr, hogy hiába fognak a bankok vagy az illető consortium ezen papírokat a vásárra dobni, mert hiszen nincs, a ki megvegye, kétes természetűek s ennél fogva nem fogják megvenni. Annál sajnosabb, hogy ha nem fogják megvenni, s hogy ha általában nem lesz keretük, s ha ennek következtében a consortium, mely a kölcsönt adta, netalán a bukás széléhez vezéreltetik, mert ezáltal bizonyosan szaporíttatni fognak a botrányok, melyek ezen vasút körül máris előfordultak. Szaporítani fogja, félek, egy másikkal, hogy t. i. azt fogják mondani, hogy Magyarországon pénzt sem lehet kölcsön kiadni, mert az nagyon kétes, hogy vissza lehet-e kapni. (Helyeslés jobb felől.) Volnának még több észrevételeim. (Halljuk!) Zsedényi képviselő úr pl. azon másodsorozatú prioritások jogi természete ellen felhozta, hogy ezeknek kibocsátása az alapszabályokba ütközik, mert az alapszabályok szerint csak 3/,-öd részben szabad prioritásokat kibocsátani, 2/1, részben pedig részvényeket. Ez pedig már azon túl megy, mert az egész építési tőkére terjed ki. Ily okoskodások után, természetesen lehet mindenféle jogi kételyeket támasztani, mert t. barátom építi ezen okoskodását az alapszabályok egyik §-ra, mely mit mond? Azt mondja, hogyha a keleti vasúttársaság engedélyezett vonalain kívül még többeket építene, melyek, ha jól emlékszem, a második pontban vannak elősorolva, t. i. Brassótól tovább, Marosvásárhelytől tovább, egy szóval, ha hálózatát kiterjesztené, azon esetben szabad az építési tőkét növelni , és ezen növelendő építési tőkét szabad és kell csak azon módon beszerezni, mint az eredetit, t. i. és részben prioritásokban és 2/5 részben részvényekben. Erről szól az a paragrafus, de ez a paragrafus a jelen esetre egyáltalán nem alkalmazható. (Ellenmondás szélső balfelől. Halljuk !) Arról, hogy mi módon és mikép szabad a társaságnak kölcsönöket felvenni üzleti vagy egyébb költségei fedezésére, arról az alapszabályokban határozat tudtomra nincs. Szabad, tudtomra, nemcsak ennek, hanem szabad, természet szerint minden társulatnak kölcsönöket kötni, amennyiben ilyenekre egyik vagy másik oknál fogva szüksége van. És én kérdem a t. házat, vájjon nem minden kölcsön, melyet egy részvénytársulat köt, elsőbbségi kölcsön-e? (Helyeslés jobbfelől.) Vájjon nem minden adósság előzi-e meg a részvényeket? (Úgy van jobbfelől.) Igen természetesen, mert hiszen különben senki sem adna a részvénytársulatoknak kölcsönt, tehát a maga természeténél fogva elsőbbségi kötvény minden ily kölcsön. De többet mondok : vajon ha a keleti vasúttársulat nem ezen módhoz nyúlt volna, hanem ily kötvények helyett pl. váltókra fogott volna kölcsönt venni , nem lett volna-e az elsőbbségi kölcsön ? Sőt nagyon nagy mértékben, mert nemcsak a részvényeket előzte volna meg, hanem megelőzte volna még az első kibocsátású prioritásokat is, amennyiben ma még betáblázva nincsenek. Ezen ellenvetés tehát, nézetem szerint, alig szólhat a törvényjavaslat ellen. Azt mondja Zsedényi képv. úr, hogy a méltányosságnak is megvannak a maga határai és kérdés méltányos-e, hogy a magyar állam Warringék helyett fizesse a keleti vasuttársulatnak adósságát a francobankoknak ? Én, t. ház, ezen ügy tárgyalásánál egyik főbajnak tartom azt, hogy a t. képv. urakban, tán tudtukon és akaratukon kívül, ezen ügynél nincs meg a kellő objectivitás. (Helyeslés jobb felől. Ellenmondás balfelől.) Mikor a kel. vasút ügye emlittetik,a t. képviselők, egyikének a kifosztott részvényes forog szemei elött; a másodiknak Warringék, a kik állítólag vagy valóban, — nem akarok praejudicálni, — megcsalták a társaságot, az anglo-osztrák bank, mely igy vagy amúgy járt el ; egy harmadik előtt a franko-bankok, melyek iránt némi ellenszenv uralkodik ; egy negyedik előtt pedig a végleges rendezés, mely talán úgy történhetnek, hogy ezen vasút összekapcsoltassék egy másikkal, (Derültség jobbfelől) egy szóval nem a kellő objectivitással szólnak az ügyhöz. (Ellenmondás balfelől.) Nem arról van szó, képviselőház, hogy Warring helyett az állam fizesse ki a franco bankoknak az adósságot.Méltóztassék megnézni a tvjavaslatot: az állam fizeti ugyan, hanem a keleti vasúttársaság rovására és annak contójára. (Zaj balfelől.) Igenis, nem az állam a maga, hanem a társaság rovására. Igenis lehet kételye valakinek az iránt, hogy azon törvény úgy, mint van, végrehajtható lesz-e ? Kételye lehet az iránt — mint Ghyczy I. képviselő úr mondotta, hogy vájjon augusztus 30-án fog-e tudni fizetni a társaság; de ha akkor nem, valamikor kétségkívül meg lesz azon lehetőség, hogy az állam a keleti vasúttársaságon megvegye azon összeget, ha másként nem, úgy, hogy ezen másodprioritásokat az állam akár maga megtartja, akár másféle pénzügyi művelet által értékesíti, mert mindig biztosítva lesz az állam azon másfél milliónyi összeggel, mely azok után jár. Azt mondta még Zsedényi J. képviselő úr némi gúnynyal, hogy nem hiszi, hogy azon consortium, mely az államnak ezen összeget előlegezte, ajánlatát komolyan vegye, mert amint ő állítja legelőször