Pesti Napló, 1874. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1874-02-01 / 26. szám

január 31-ig kieszközölvén, most a jelen törvényja­vaslatot nyújtja be a végett, hogy ezen zálogot az ál­lam pénzén kiválthassa. Ezen tényállásból kiderül, hogy a keleti vasút ügye mindjárt kezdeténél Warring és az anglo-osztrák bank közti szerződések által a részvé­nyesek rontására, későbben a részvénytársulat egy része által a másik rész károsítására használtatott fél. Ha a ház minden vizsgálat nélkül bízná meg a minisztériumot a kérdéses zálog visszaváltására, tett­­leg elismerné a követelés jogosultságát, s azon eshe­tőségnek tenné ki az állam kincstárát, hogy a 17 mil­lión kívül még maguknak a részvényeknek kamato­zásához kellene járulni. (Helyeslés balfelől és a jobbközép több padjáról.) Továbbá a kérdéses 30 millió frtnyi kötvények már harmadízben zálogosíttattak el. Két esetben nem követeltetett az állam közbenjárása, és maga a mi­nisztérium jelentésében ünnepélyesen oda nyilatko­zott, hogy az állam jogilag lekötelezve nincsen. A minisztérium azonban azt hiszi, hogy miután a kor­mány erkölcsileg tettleges közbenjárásra lekötelezve van, a méltányosság, az állam hitele és a már előle­gezett állam pénzek biztosítása követelik a tettleges segélyt. Mindennek ki van mérve a maga szabott határa és így a méltányosságnak is. A méltányosság ürügye alatt lehet-e azt követelni, hogy mivel War­ring és az angol-osztrák bank 15 millióval károsítot­ták a társulatot, ezt a veszteséget az állam pótolja, (Helyeslés balfelől, és a jobbközép több padjáról) vagy mivel a kölcsönző franko bank-consortiumnak szüksége van a pénzre, a magyar állam a legújabb kölcsönből, melylyel a folyó évre pénzügyi életét biztosította, a kivánt milliókat fedezze és igy októ­­ber havában fizetési képtelenségnek tegye ki magát. (Úgy van­­ balfelől.) Azt mondják, hogy ezt az állam hitelének fenn­tartása követeli. Fájdalom, hogy épen az állam hi­tele iránt táplált helytelen fogalmak miatt jutottunk oda, hol vagyunk. (Helyeslés balfelől) mindenütt se­gíteni akartunk, és szeptember havában alig tudtunk kimenekülni a fizetési képtelenségből, mert az előle­gezett állam­pénzeket mai napig vissza nem fizették. Az állam hitele azt követeli, hogy a törvény által kiszabott fizetéseket pontosan teljesítsük, a vasútnak biztosított jövedelmet fizessük, de azt magunk lehe­tetlenné teszszük, s megrendített hitelünket magunk véglegesen rántjuk le, ha oly valamit kísértünk meg, mit széles e világon a legnagyobb állam megkisérl­e­­ni soha sem merészelt, ha t. i. a vasúti társulatokat oly károk ellen biztosítani akarjuk, melyeket akár a vállalkozók hamishitű eljárása, akár a részvényesek hanyagsága, akár az igazgató­tanács könyu­yelmű­­sége által szenvedtek. (Helyeslés balfelől.) A vasúti részvények vagy elsőbbségi kötvé­nyeknek árfolyama semmi összeköttetésben nincsen az állam hitelével. Az árfolyam attól függ, várjon a pénz emberei bizodalommal viseltetnek-e az illető pá­lya igazgatása és gyümölcsöző jövendője iránt. (He­lyeslés balfelől és a jobbközép több padjáról). Unámi­­tás továbbá azt hinni, hogy az érintett kötvények­nek olcsó elárusításával a kormány által a keleti vas­útnak nyújtott előlegezések minden fedezettől meg­fosztanának. Hiszen ezek semmi időben másban fe­dezetet nem találtak, mint a kom­ány jóakaratában és vérmes reményeiben. Általában addig, míg az elrendelt vizsgálat be nem terjesztetik, a keleti vasút pénzügyi helyze­tét számszerűleg megállapítani nem lehet. Midőn a kormánytól az első előlegezéseket kérte, az építés befejezésére szükséges költségeket 8 millióban hatá­rozta meg, miből későbben 15, már most 22 millió lett. Komoly figyelmeztetés, hogy az államkincstár a jelen törvényjavaslat nyom­án még Warring idejé­ből fenmaradt függő adósságokat rendezni, és oly terheket elvállalói hánytalan b­ann, melyekről most még sejtelmünk sincs és azért a hirtelenkedés vádja fogja érni a törvényhozást, ha be nem várva a vizs­gálat eredményét, a kérdéses követelés jogosultsá­gát tettleg ismerné el. A minisztérium a keleti vaspályát a teljes tönkrejutástól meg akarná óvni. Erre azt jegyzi meg, hogy magát a pályát,mely kiépíttetett, és annak forgalmát semmi veszély nem fenyegeti, ha bírói zár vagy csőd alá is kerül. A pályatest maga, mely­nek jövedelme az állam által biztosítva van, az üzlet minden tartozékaival az állam örökös tulajdona, és csak azoknak használata illeti a részvényeseket vagy hitelezőit a törvényben vagy engedély-ok­mányban kifejtett feltételek alatt. (Helyeslés balfelöl és a jobbközép több padjáról.) Az 1868. 45. t. sz. 9. §-a erről világosan rendelkezik. A keleti vasút részvénytársulata már alig menthető, miután azon rész, melyet a részvényesek az állam által biztositott jövedelemből igénybe vehetnek, a tett adósságokat alig fedezendi és így ezek csak a még messze kilá­tásban levő nagyobb jövedelemre, mely az állami biztosítást feleslegesítené, utalva vannak. Három év előtt lehetett volna a társulaton se­gíteni, midőn az igazgató­tanács a társulat fizetése képtelenségét bejelentvén, akkor úgy járt volna el a minisztérium, mint az osztrák kormány a lemberg­­csernoviczi vasút társulattal , az engedélyeseket és a vállalkozókat a társulati értékek eladásánál jogtalanul levont pénzek visszafizetésére szorította volna, miért nem tette azt, az elrendelt vizsgálat ki fogja deríteni; most azonban minden alapon részle­tes tájékozás nélkül az államot 17 millió költséggel terhelvén,hol sem a hozott áldozat eredményét, sem a tovább hozott áldozatok sorát előre nem láthatjuk, annyi volna, mint fejünkre egy már­is torlódott pénzügyi bajok halmozását saját kezünkkel tetőzni (Igaz ! Úgy van ! balfelől.) Éhez, úgymond hazám iránti kötelesség érzetem öntudatában nem járulha­tok és igy a benyújtott törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. (Hosszas élénk helyes­ és balfelől és a jobbközép több padjáról.) Ghyczy Kálmán két okból nem fogadja el a tv javaslatot. A kormány minden eddigi nyilatkozatai után is a másodsorozatú elsőbbségi kötvényeket illetőleg csak arra van kötelezve, hogy a vasút részére enge­délyezett biztosítéki összegből az első sorozatú el­sőbbségi kötvények kamatainak és törlesztési járu­lékainak kielégítése után fennmaradó részt ezen má­sodsorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztésének fedezésére fordítsa. A beterjesztett tv­­javaslat elfogadásának esetére, az állam nemcsak ke­zes, hanem készfizető, egyenes adós lenne azon 10 millió tallér erejéig, melyet a hitelező consortium a kérdéses másodsorozatú elsőbbségi kötvények kivál­tására az államnak előlegezni kész, s a­mely tíz mil­lió tallér egy rövid év lefolyása alatt visszakövetel­hető, és ha visszaköveteltetik,megfizetendő lesz. Ha a keleti vasuttársulat nem képes megfizetni azon elő­leget, melyet másodsorozata elsőbbségi kötvényeire felvett, fizetésképtelen a társulat lesz ; ezen­­javaslat által a vasuttársulat és igazgatótanácsának lábából kiveszszük a szálkát és a magunkéba teszszük, mert az esetre, ha egy rövid év lefolyása alatt, a­midőn kivántatni fog, az említett összeget az állam le nem fizetheti, az állam lesz fizetésképtelen, és ez a ma­gyar állam hitelére igen nagyon sújtó csapás lenne. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középpárton.) A­mi a prolongatio engedélyezését illeti, ez egy állam részéről, ha nem több, már egy bizonyos idő szerinti fizetésképtelenségnek elismerése. A­mi pedig az optiót illeti, könnyen meglehet, hogy a consortium saját szempontjukból annak ide­jén nem fogja continensnek tartani, az opciót és meg­tartja a kérdéses kötvényeket, hanem kész fizetést fognak az államtól követelni. A keleti vasutat illetőleg a törvényhozásnak fő czélja csak az lehet, hogy ezen bonyodalmas ügy minden irányban minél előbb véglegesen rendeztes­­sék. E czélra a beterjesztett törvényjavaslat nem ve­zet, sőt annak elfogadása az államot újabb bonyodal­makba viheti. Hogy az igazgatótanács bajain segít­hessünk, ez a törvényhozás feladata nem lehet. Ez alkalommal csak az iránti csodálkozását fejezi ki, hogy a pénzügyminiszter azon szerződésben, melyet legközelebb az igazgatótanácscsal kötött, komolyan figyelembe vette azon eshetőséget is, hogy azon esetben, ha az említett 10 millió tallért az állam nem fizethetné le, azt a vasúttársulat igazgatósága fogja lefizetni. (Derültség.) A­mi a másodsorozatú elsőbbségi kötvényeket illeti, csak azt constatálja, hogy ezen kérvények jog­érvényessége kérdésbe vétetik. Azon eseti­e, te­hát­­ ha a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat elfogadtatik, ezen elsőbbségi kötvények birtokosaira nézve egé­szen közömbösek lesznek mindazon kérdések,melyek azok jogérvényessége iránt támaszthatók. Különben okvetlenül szükségesnek tartja, hogy a keleti vasút ügye valahára rendeztessék, mert ha valami megrontotta állami hitelünket, azt épen ezen, a világ minden részeiben elszórt részvényesek­nek hangosan fel jaj duló panaszai rontották meg. A­mi nem azon félelmet illeti, hogy az elzálo­gosított részvények el fognak árvereztetni, nem hi­szi, hogy ha a magyar törvényhozás komoly szán­dékot nyilvánít az iránt, hogy a keleti vasútnak ügyét minden tekintetben és így a részvényesek irányában is mielőbb véglegesen r­endezni kész, ak­kor ezen árverezés, melylyel annyiszor rémítenek, be fog következni. Nem hiszi, hogy az osztrák nem­zeti bank azon ellenséges indulatát, melyet Magyar­­ország irányában már annyiszor tanúsított, most még azzal is fokozni akarná, hogy ezen másodsoro­zatú elsőbbségi kötvényeknek a piaczra dobásával meghiúsítani akarná a magyar törvényhozásnak azon üdvös szándékát, mely szerint a keleti vasút ügyeit minden irányban véglegesen rendezni kész. Egyébiránt a baj még a várt rész­esetben is csak a vasúttársulatot illetné, a vasút azért maga nem szűnhetnék meg, mert csőd esetében is a vas­utat forgalomban kell tartani s ennek elmulasztása maga után vonná az engedély elvesztését és annak minden egyéb következéseit. (Helyeslés több ol­dalról.) Ha pedig azon nehéz körülmények bekövet­­keznének is, melyekről szóló is kívánja, hogy men­tessünk meg, az esetben is csak azon véleményben van, hogy meg kell tenni a magyar államnak min­dent, a­mit megtenni tehetségében van a keleti vasút ügyének megmentésére , de lehetetlent tőle kívánni nem lehet. Az pedig lehetetlen, hogy a magyar ál­am egy oly összegnek lefizetésére, határozott idők­ben leendő lefizetésére, kötelezze magát, a­mely elvá­­nlandó kötelezettségének mikénti teljesítéséről ez idő szerint egyáltalában biztosítva nincs. (Helyeslés több oldalról.) A VIII. osztály különvéleményét nem fogad­­tatja el, mert először a zárlat, melyet elrendeltetni kíván, a különvélemény, magát például a csődöt épen nem gátolhatná meg; másodszor, mert azt hiszi, hogy legalább civilizált országban oly ügyekben, melyek mint magán­ügyek bíró elé tartoznak, a törvényho­zás magának jogokat nem decretálhat, törvénynyel nem mondhatja ki, hogy ezen és ezen vasutat ezen és ezen feltételek alatt eddig vagy addig jogom van megtartani. Végül a következő határozati javaslatot ter­jeszti elő : Tekintettel arra, hogy a keleti vasút másod­sorozatú elsőbbségi kötvényeit illetőleg a kormány eddigelé csak azon kötelezettséget vállalta el, hogy az e vasút részére engedélyezett biztosítéki összeg­nek azon részét, a­mely az első sorozatú elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztési járulékának belégítése után fennmarad, a­mennyiben megkíván­­tatik, a másodsorozatú elsőbbségi kötvények kama­tainak és törlesztésének fedezésére fordítandja. Tekintettel arra, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak elfogadása által az állam az említett másodsorozatú elsőbbségi kötvényeket­ ille­­tőleg, azok zálogbirtokosainak irányában, más­us sokkal terhesebb kötelezettségi viszonyba lépne, je­lesül nemcsak kezes, hanem készfizető lenne azon 10 millió tallér erejéig, melyet a hitelező con­sortium az említett másodsorozatú elsőbbségi kötvé­nyeknek mostani zálogbirtokosaitól leendő kiváltá­sára az államnak előlegezni kész; egyenes adós len­ne e szerint a keleti vasúttársulat helyett ezen 10 millió tallérért, a­nélkül, hogy ezen adósság innen túl egy év lejárata alatt követelhető visszafizetésének lehetősége iránt biztosítva volna. Tekintettel végre arra , hogy az állam érdeke a keleti vasút ügyének minden irányban végleges rendezését kívánja meg, e czél azonban a kérdéses másodsorozatú elsőbbségi kötvényeknek újabb elzá­logosítása által nem éretik el, hanem e végre a rész­vényesek ezen vasút irányábani viszonyainak rende­zése is kívánatos. Határozza el a ház , hogy »A beterjesztett törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául nem fogadja el, de a minisztérium­nak oly javaslatait, melyek a­­keleti vasút ügyének minden iránybani végleges rendezését lehetővé teen­­dik, a vizsgálatra kiküldött bizottságok jelentése által felderítendő minden jogoknak, követeléseknek, s az illetők feleletre vonásának fenntartásával kész­séggel tárgyalás veendő. (Élénk helyeslés a közép­párt tagjai részéről.) Mátyus Arisztid mindenekelőtt constatálja, hogy az egyesült vasúti és pénzügyi bizottság az­ál­tal, hogy négy hét leforgása alatt ugyanazon ügyben a situatiának teljes ugyanazonossága mellett két egy­mással teljesen ellentétben álló jelentést terjeszt elő, elvesztette szóló előtt azon tekintélyt, hogy őt a ház legkompetensebb tanácsadójának ismerje el. A poli­tikai morál szempontjából tekinti a jelenleg szőnye­gen forgó ügyet s szereti hinni, hogy ez iránt a ház minden tagja kényes érzékkel bír. A törvényjavas­lat véleménye szerint, ha csak a törvényhozás magát a legélesebb kritikának nem akarja kitenni a kül­föld előtt, el nem fogadható. Előtte bizonyos az, hogy a keleti va­st ügye egy nagy botrány, mely­nek okozói bár a súlyos felelősség terhe alól egy vagy más kérdésben felmenthetők, a botrány azon­ban nem lesz csekélyebb azért, m­ert ha nem is forog fenn rosz­akarat, de az együgyűség és értelmetlen­ség pénzügyi és ily fontos vasúti dolgokban épen annyi kárt tehet, mint a részakarat. (Nyugtalanság a jobb oldalon.) A botrány az, hogy a legjobb hiszemű kül­földi hitelezőnek joga a törvény ellenére, mely sze­rint államilag biztosított papírok kamatozása, a leg­­rendkívülibb eseteket kivéve, soha kétség alá nem jöhet. Magyarországban a véletl­enek van kitéve, megsemmisül a­nélkül, hogy csak törekednék is a törvényhozás vagy a kormány, hogy ily bajt a hite­lezőktől elhárítson. Szerinte önámítás feltételezni azt, hogy ha egyszer a legnehezebb kérdés , a részvényeseknek teljes megkopasztása akként van elintézve, hogy a másodsorozatú kötvények quintessentiája azon sok visszaéléseknek a törvényhozás útján kamattal és törlesztési járadékkal, hányaddal elláttassanak, hogy akkor a törvényhozásnak legyen akarata és erélye jövőre nézve majd a vizsgálat eredményéhez képest az osztóigazság szerint szigorúan eljárni. A­kik ezt hiszik, azoknak jóhiszeműsége előtt meghajol, de őket az életben gyakorlati embereknek,ily dolgokban legalább, nem tarthatja. Épen azért, elfogadhatlan ezen törvényjavaslat, mert nem a sértettnek érdekeit, hanem az uzsorás hitelezőknek érdekeit van hivatva orvosolni. (Helyeslés a baloldalon). Szóló nem fél a csődtől s azt hiszi, hogy ha az állam a tömegnek fizetné a törvényben megszabott kamatokat, azon esetben hitele épen nem szenvedve csorbát. Nem akar egyébiránt recriminálni s csak azt jelenti ki, hogy elfogadja Ghyczy Kálmán javas­latát. Szeniczey Ödön megjegyzi, hogy a tárgya­lás alatt levő törvényjavaslat által elvállalandó ösz­­szeg nem oly nagy, mint a minőnek azt annak el­lenzői feltüntetik. Az indokolás szerint ugyanis az elzálogosítandó kötvények után befolyó 16 millió kilenczszázezer forintra, a zálogváltási összeg teljes kiegészítéseképen több mint 300.000 forint szüksé­ges. Az állam pénzereje tehát tettlegesen jelenleg csak ezen összegig vétetik igénybe. Meg van győződve , hogy a szóban forgó 30.000.000 értékű kötv., a zálogváltási összeg teljes biztosítékát fogják képezni még akkor is, ha a jövő­ben alig várható kedvezőtlenebb pénzviszonyok ese­tében, a kötvények elárusítása esetében, a váltsági összeg kényszer elárusítás útján is beszerezhető nem volna •• (Ellenmondás balfelől), mert a különbözetre nézve kellő biztosítékot nyújt a vasút maga, a vas­út részére az állam által garantírozott összegnek, az állam által leendő visszatartása vagy a vasút tiszta jövedelmének emelkedése esetében a 8-ik osztály javasolt külön véleménye szerint elfogadandó módo­zat, t. i. a pálya jövedelmeinek lezárulása és bizto­­sítékilag kezelése. Különben azt hiszi, nem lehet közönyös Ma­gyarországra nézve az, hogy az ország egy részének iparát, kereskedelmét életre ébresztő, a közlekedést fenntartó és végkiépítésével Magyarországot a ke­lettel összekötő vasút csőd alá kerüljön; nem lehet közönyös a nemzetre nézve az, hogy az idegenek, kik jóhiszemű­leg pénzüket hazai vállalatba fektetik, a vállalattal tőkéjük elvesztésével is bűnhődjenek. (Zaj balfelől.) Kérdi, várjon azok, kik a törvényjavaslatot el­lenzik, kiszámították-e azon károkat, melyek e má­sodsorozatú kötvények kényszer eladásából a keleti vasútra házarod­nak ; kiszámították-e azt, hogy csőd esetében a több, mint 100 millió érték, melynek alapját és biztosítékát ma még a magyar állam hi­tele, Magyarország állami biztosítéka képezi, akkor mint értéktelen rongy fog a pénzpiaczra dobatni.­­ Meggondolták-e, hogy ezen értéktelen papírok és azoknak csalódott tulajdonosai, mind megannyi hir­detői lesznek a Magyarország által nyújtott biztosí­­ték értéktelenségének- s kiszámították-e azon hát­rányokat, melyek a bizalomtalanság ilynemű felkel­téséből Magyarország hitelére és annak iparára há­­ramolnak ? (Balfelöl mozgás.) Ismeri a törvényjavaslatnak árnyoldalait, hát­rányait, de egyszersmind előnyeit is, és mert viszont az ellenvélemény és a törvényjavaslat elvetése által előidézett bajnak határát kiszámítani nem tudja, a két baj közt a kisebbet választván, elfogadja a tör­vényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (He­lyeslés jobbfelől.) Szlávy József miniszterelnök és pénzügymi­niszter : T. ház! (Halljuk.) A keleti vasút története úgy hiszem, részint a kormány által tett előterjesz­tések, részint hírlapi czikkek és röpiratokból a t. ház előtt ismeretes, de fölmentett­­. Zsedényi képviselő úr előadásával az alól, hogy a keleti vasút ügye kü­lönböző phasisait felemlítsem, mert hiszen ő azt már előtt­em tette. Ezen Zsedényi tisztelt képviselő­tár­sam által előadott phasisokból kiderül, hogy a keleti vasút pénzügyi bonyodalmai és nehézségei már ez­előtt harmadfél évvel vették kezdetüket és folyton fokozódtak oly mérvben,hogy szükségessé tették a t. ház beavatkozását,s az előbbi pénzügyi és közlekedé­si miniszter urak két előterjesztést tettek ez irányban a háznak. A t. ház kiküldötte a pénzügyi és vasúti bizottságokat ez ügy megvizsgálására, s kiderítésé­re. Ennek eredményét be kellett várnunk, s ahoz ké­pest fog a t. ház bölcsesége határozni. Előre bocsá­tom, hogy e vizsgálatok eredményének elébe vágni, praejudicálni egyáltalán nem szándékom, s a szerint,a­mint a vizsgáló bizottság ki fogja deríteni a tényál­lást, s amint a t. ház bölcsesége el fogja határozni az ezentúl teendő lépéseket, részemről abba bel­e fogok nyugodni. De időközben a bajok s a pénzügyi zavarok oda fejlődtek, hogy ma, január 31-én, előttünk áll az eshetőség, hogy a keleti vasút­társulat fizetésképte­len lesz, amennyiben pénzügyi bonyodalmai követ­keztében, szemben áll a keleti vasúttársaság egy 17 milliónál többre menő lebegő adósággal, melyet az illető consortium, mely az összeget a vasútnak köl­csönözte, tovább prolongálni nem akar, de meglehet, hogy prolongálni nem is bir. Ezen kérdés az, mely a t. házat ma foglalkoz­tatja. Ha a t. ház azon meggyőződésre jut, hogy azon eshetőség, t. i. ha az előleget nyújtott consor­tium a prolongatiót megadni nem akarja vagy nem birja, a keleti vasúttársaságra kárt nem von, s a ma­gyar állam érdekeit nem sérti, akkor természetesnek találom, hogy a t. ház félredobván a kormány elő­terjesztését, egész lelki nyugalommal és meggyőző­déssel fog szavazni Ghyczy Kálmán határozati ja­vaslatára, a­mely ellen részemről szintén nincs sem­mi kifogásom, s mely határozatot a kormány már régóta teljesíteni akarja, s teljesítené már ma, ha ennek oly akadályok nem állanának útjában, melyek teljesítését épen lehetetlenné teszik. Ghyczy Kálmán t. képviselőtársam ugyanazt mondja, ha jól fogtam fel egyszeri hallásra, a ha­tározati javaslatában , hogy utasíttassék a kormány, hogy a keleti vasút ügyének általános rendezése iránt adjon be törvényjavaslatot, melyet a tisztelt ház készséggel tárgyalni, és esetleg megszavazni fog. Ez ellen részemről semmi kifogást nem teszek, és ha — ismétlem — az. ház azon meggyőződésben van, hogy a társaságnak ma beálló fizetésképtelensé­ge e határozati javaslatnak hetek múlva tárgyalását nem fogja akadályozni, akkor részemről igen meg­­érthetőnek tartom, ha a t. ház ezt fogadja el. De a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat en­nek, úgy hiszem egyátalán nem praejudicál. Lehető­vé teszi, hogy a keleti vasút ügye egészben rendez­tessék, biztosítja, hogy rendeztethessék. Én nem osz­tom azon optimizmust, melyet különben igen ritkán van szerencsénk Ghyczy képviselőtársunknál tapasz­talni, mely szerint ő azt mondja, hogy hiszen a ke­leti vasút­társaságnak elzálogosított másodrendű pri­oritásait nem fogják az illető bankok vásárra dobni. Nem kell attól félni, fognak ők várni továbbra is. Én ezen optimismust nem tudom osztani.“ De ő csak az osztr. nemzeti bankról beszél, az osztr. nemzeti bank azonban csak másodkézből bírja ezen prioritá­sokat, első­sorban egy consortium az, melynek kezei közt vannak és a mely consortium nemcsak azon 9 millió s néhány százezer frtot előlegezte,melyet ő vi­szont a nemzeti banktól kapott, hanem előlegezett ezen felül oly pénzeket is, melyeket sajátjából adott. Nagy kérdés, hogy ezen pénzintézetek oly helyzet­ben vannak-e ma, hogy ezen összegre várjanak ta­lán hetekig, de valószínűleg hónapokig. És mi történik akkor, ha ezen pénzintézetek a prolongatiót a legjobb akarat mellett sem képesek megadni? Ezen eshetőség az,ami engemet és a kor­mányt arra bízta,hogy ezen törvényjavaslatot adjam be, mely a társulatot megmenti ezen veszélytől és mely lehetővé teszi a rendezést. A másik ok, melyet 1. barátom Ghyczy Kálmán méltóztatott felhozni, hogy ő együtt szeretné a vasút kérdését rendezni, de a másik ok volt azon aggodalom, hogy augusztus 31-én az ország szemben fog állani azon lehetőség­gel, sőt azon valószínűséggel, hogy azon összeget, melyet most egy másik consortium fog ezen priori­tásokra előlegezni, az ország kénytelen lesz kész­pénzzel beváltani. Ez kétségtelenül igen súlyos érv és e tekintetben én is osztom Zsedényi­t, barátom azon nézetét,hogy az ország aligha lesz azon helyzet­ben, hogy azon esetben a maga jövedelméből, vagy a contrahalt összegekből fizethesse. De ennek ellenében bátor vagyok, nem mond­hatom, hogy meggyőződésemet, nem állhatok érte jót, de azon erős hitemet nyilvánítani, (Zaj balfelől), hogy ezen eshetőség bekövetkezni nem fog. Méltóztassék megengedni, ha egy consortium, a­mely arányban 500­0-et ad előlegül bizonyos pa­pírra, ha tehát azon consortium azt oly jónak tartja, hogy most arra annyit ad, akkor 7 hónap múlva bi­zonyosan fogja annak értékét 61­­/2 °/o-ra becsülni. Nem mondok újságot, — mindnyájunk előtt isme­retes , — hogy a bankintézetek hitelpapírokra nemcsak az egész nominális értéket nem adják, de még a napi cursus szerinti értéket sem szokták meg­adni, hanem a kölcsönt mindig azon alól adják. Ha tehát az előlegező consortium ma ötvenet előle­gez , azt hiszem hét hónap múlva 61­/2-ért megtartja majd ő, vagy ha az nem fogná megtar­tani , lesz bizonyosan más consortium, mely azt meg­tartja. Erős hitem és meggyőződésem ez azért is, mert az a consortium, mely viszonyba lépett a ma­gyar állammal a melylyel contraháltuk az utolsó köl­csönt, a magyar állam hitelben némileg érdekelve is van. Másod­sorban érdekében fekszik a consorcium­­nak Magyarország hitelének fenntartása, mint első­sorban magának az országnak. Ezen nehézség, ezen aggodalom tehát engem nem bánt s bátran fejezem ki azon hitemet és meggyőződésemet, hogy a­ con­sortium vagy maga fogja azon áron ezen részvé­nyeket azon időben megtartani, vagy ha maga nem tartja meg, kétségen kívül elő fog állani annak lehe­tősége, hogy azt a magyar állam vagy consortium prolongáltassa vagy máskép elárusítsa. Ezt annál in­kább hiszem, mert nem egyszerre lesz szükséges az egész összeg, hanem hat hónapi részletekben, mi az egész üzletet könnyebbé teszi. Azt mondja Mátyus Arisztid képv. úr, hogy ez ismét oly üzlet, a­mely, bocsánatot kérek, nem em­lékezem vissza szavaira — súlyos,‘lealázó a magyar hitelre, mert ez 9% üzlet. Erre azt válaszolom J. képv. urnak, hogy az ilyen előlegeknél a kamat­láb nem szokott alacsony lenni és ez megfelel azon ka­mat­lábnak, a­melyen a keleti vasúttársulat bírja az előleget most a másik consortiumtól. Volnának még több megjegyzéseim azokra nézve, miket részint Zsedényi Ede, részint Máttyus Aristid képv. ur mondott, s miket nem lehet szó nél­kül hagyni. (Felkiáltások: Halljuk !) Nem fogom a t. ház figyelmét sokáig igénybe venni s fárasztani. — Mátyus Aristid t. képv. azt mondja, hogy a legna­gyobb botrány a keleti vasútnál az, hogy a jóhisze­mű hitelezők, illetőleg a jóhiszemű részvényesek, a k­i pénzüket nem valami nagy, hanem csekély s ál­taluk biztosnak hitt kamatra helyezték el Magyar­­országban, azon vették magukat észre, hogy részvé­nyeik érvénytelenek, hogy nem kapnak utánuk sem­mit. Ebben találja Mátyus Arisztid­­. képviselő úr a legnagyobb botrányt (Mátyus Arisztid közbe­szól : Igenis ebben találom !) Kétségtelen­­ hát, hogy bot­rány ez s mindenekelőtt a legbotrányosabb és leg­­szomorítóbb ez magukra a részvényesekre nézve.­­ Hogy mennyiben oka ennek a magyar állam, s hogy van-e ebben része a magyar kormánynak vagy sem, ki fog derülni annak idejében a vizsgáló­bizottság előterjesztéséből. De hogy t. barátom azt hiszi, hogy ezen botrány nem fogna inkább megtetéztetni az­ál­tal, ha most a magyar törvényhozás módot nyújt ar­ra, hogy azon bank-consortium, a­mely szintén a leg­jobb hiszemben adta kölcsön a milliókat a magyar keleti vasúti társulatnak, ezen pénzét vissza nem kapja, ezt a logikát megvallom egyáltalában nem lá­tom át, daczára annak, hogy Mátyus Arisztid t. képv. ur oly sokat vesződött a logikával, és hogy oly illogi­­kátlannak mondta a pénzügyi bizottság jelentését. Én ezt a logikát, őszintén megvallom, nem ér­tem, sőt ennek ellenében azt merem állítani, hogy azon törvényjavaslat elfogadása, melyet a kormány beterjesztett, nemcsak hogy nem áll útjában annak, hogy a Mátyus Arisztid által jelzett botrány repa­­ráltassék, sőt inkább módot nyújt arra, hogy az le­hetőleg reparáltassék, mert ismétlem, teljesen osztom Mátyus képviselő úr azon nézetét, hogy itt nem fo­gunk megállani, hogy előbb-utóbb módot kellene ta­lálni arra, hogy ezen botrány legalább némileg re­paráltassék, hogy ezen jóhiszemű hitelezők, a részvé­nyesek pénzükhöz jussanak, ha nem is az egész ösz­­szeghez, legalább egy részéhez. Arra be kell várni a kiküldött bizottságok jelentését, abból fog kiderülni — ha ki fog derülni — vágjon vannak-e olyanok, kiket ez ügyben mulasztás, vigyázatlanság, vagy rosz­hiszeműség terhel, vannak-e olyanok, kik a tör­tént kárnak megtérítésére kötelezhetők, van-e va­gyonuk, melyből az történhetik. Mindez — mondom ki fog derülni. Ki fog végre derülni az is, hogy a magyar állam bizonyos méltányossági tekintetekből bizonyos összegig szintén fog-e ezen kár megtéríté­séhez járulni. De ezen lehetőség, te­hát, egyáltalában nem mozdíttathatik elő az által, ha most ezen tör­vényjavaslatot elméltóztatik vetni. Mert ha elméltóz­­tatik­ vetni, én nem vagyok oly optimista, mint azon­­. képviselő urak, kik ettől bajt nem várnak, én fé­lek azon eshetőségtől, hogy azon intézetek, melyek ezen előleget adták a keleti vasútnak, s a­melyek meglehet alig jobb szándékkal sem hos­zabbiztathat­­ják meg, kénytelenek lesznek megtenni a legvégső lépést és megtörténhetik, hogy mikorra a vasúti és pénzügyi bizottság jelentését a t. képviselő ház elé fogja terjeszteni, s a­mikorra a t. ház a fölött tanács­kozni fog, a 30 millió másod kibocsátású prioritás a keleti vasúti társaságnak egyetlen vagyona el fog tűnni, és a keleti vasúttársaság még mindig 10—15 millió írttal marad adós. Méltóztassék aztán az Országgyűlést azon hely­zetbe gondolni, hogy ha tárgyalván ezen Ghyczy képviselő úr által beadott határozati javaslatot, a t. ház szemben fog állani azzal, hogy elfogyva a má­­sodkibocsátású prioritások is, szemben fog állani a társaság 15 millió fitnyi lebegő adósággal, és hogy mindazon összegek, melyek netalán az illető bűnösö­kön vagy vétkeseken (Több hang a szélsőbalon , de igenis, a bűnösökön!) megvetettek, mindazon összegek, melyeket netalán jogi, netalán méltányossági szem­pontból az országgyűlés hajlandó lenne a részvénye­sek számára megadni, hogy nem lennének elégsége­sek arra, hogy a társaságnak lebegő adósságát fe­dezzék. Mert, te hát! hiába állanak nekem elő akár­­mily finom jogi okokkal és distinctiókkal, melyek­kel demonstrálni kívánják, hogy kétes a másodki­­bocsátású prioritások jogi természete, kétes azoknak érvénye. Nem kétes az t.­ház, hogy a keleti vasúttársa­ság 17 millió adóssággal bír, nem kétes az,hogy azon consortium, mely ezen összeget kölcsön adta, s leg­jobb hiszemben adta a kormány biztatására (Nagy zaj. Felkiáltások balfelöl: Hát azért? Fizesse tehát a kormány! Zaj.) igenis azért adta (Zaj), igenis azért, és én annak idejében meg fogok felelni arról, hogy helyesen járt-e el a kormány (Zaj.) Nem félek, igen is adta, azért adta, hogy segítsen a keleti vasút ügyén. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Tény az, hogy midőn ezen 80 mfldnyi vasút­nak 36 mértföldje volt kiépítve, pénze elfogyott, akkor ezen consortium volt az, a­mely lehetővé tette, hogy ezen vasút kiépüljön, mely lehetővé tette, hogy Erdély legszélsőbb részéről ide a központig vasúton jöhessünk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) És méltóz­­tassanak elhinni, hogyha akkor magára hagyta vol­na a kormány a keleti vasúttársaságot, bizonyára szintúgy rászalták volna úgy azon képviselő urak a kormány tettét, kik most szemrehányást csinálnak a kormánynak az ellenkezőért. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az a kérdés, te­hát, honnan ered az a 17 mil­lió­ért deficit, az a kérdés ide nem tartozik, ae még kevésbé tartozik azon consortium megítélésére, mely az összeget kölcsön adta. Az a kérdés meg fog vitat­­tatni, annak idejében a házban, meg fog vitat­­tatni talán a bíró előtt is. De ennek a kérdésnek el­döntése semmiesetre sem folyhat be azon kérdés megítélésére : tartozik-e a keleti vasúttársaság ezen consortiumnak, igen vagy nem ? És én, — akármily jogi subtilitásokkal méltóztassanak előállani — nem képzelek bírót a világon, a­ki azt fogná ítélni, hogy a keleti vasúttársaság ezen 17 milliót, a­melyet a legjobb hiszemben adott kölcsön egy consortium, és a­melyről be lehet bizonyítani, hogy az utolsó garasig a vasútba beleépíttetett, azért, mert ez által a rész­vényesek jogaiktól megfosztannak, visszafizetni nem tartozik. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Akármi lenne az eredmény, a részvényeseknek akár így,­akár úgy nincs mindaddig, teljes meggyőződésem szerint, re­ményük bármi kárpótlásra, míg a keleti vasutat ily lebegő adósság fogja terhelni. Ezen lebegő adósság teljes megszüntetését, vagy a lehető legkisebb mértékre leszállítását ter­vezi a jelen törvényjavaslat. Azt mondja Mátyás képviselő úr, hogy hiába fognak a bankok vagy az illető consortium ezen pa­pírokat a vásárra dobni, mert hiszen nincs, a ki megvegye, kétes természetűek s ennél fogva nem fogják megvenni. Annál sajnosabb, hogy ha nem fogják megvenni, s hogy ha általában nem lesz kere­tük, s ha ennek következtében a consortium, mely a kölcsönt adta, netalán a bukás széléhez vezérelte­tik, mert ezáltal bizonyosan szaporíttatni fognak a botrányok, melyek ezen vasút körül már­is előfordul­tak. Szaporítani fogja, félek, egy másikkal, hogy t. i. azt fogják mondani, hogy Magyarországon pénzt sem lehet kölcsön kiadni, mert az nagyon kétes, hogy vissza lehet-e kapni. (Helyeslés jobb felől.) Volnának még több észrevételeim. (Halljuk!) Zsedényi képviselő úr pl. azon másodsorozatú priori­tások jogi természete ellen felhozta, hogy ezeknek kibocsátása az alapszabályokba ütközik, mert az alapszabályok szer­int csak 3/,-öd részben szabad prioritásokat kibocsátani, 2/1, részben pedig részvé­nyeket. Ez pedig már azon túl megy, mert az egész építési tőkére terjed ki. Ily okoskodások után, természetesen lehet min­denféle jogi kételyeket támasztani, mert t. barátom építi ezen okoskodását az alapszabályok egyik §-ra, mely mit mond? Azt mondja, hogyha a keleti vasút­társaság engedélyezett vonalain kívül még többeket építene, melyek, ha jól emlékszem, a második pont­ban vannak elősorolva, t. i. Brassótól tovább, Maros­­vásárhelytől tovább, egy szóval, ha hálózatát kiter­jesztené, azon esetben szabad az építési tőkét nö­velni , és ezen növelendő építési tőkét szabad és kell csak azon módon beszerezni, mint az erede­tit, t. i. és részben prioritásokban és 2/5 részben rész­vényekben. Erről szól az a paragrafus, de ez a para­grafus a jelen esetre egyáltalán nem alkalmazható. (Ellenmondás szélső balfelől. Halljuk !) Arról, hogy mi módon és mikép szabad a tár­saságnak kölcsönöket felvenni üzleti vagy egyébb költségei fedezésére, arról az alapszabályokban hatá­rozat tudtomra nincs. Szabad, tudtomra, nemcsak ennek, hanem szabad, természet szerint minden tár­sulatnak kölcsönöket kötni, a­mennyiben ilyenekre egyik vagy másik oknál fogva szüksége van. És én kérdem a t. házat, vájjon nem minden kölcsön, me­­lyet egy részvénytársulat köt, elsőbbségi kölcsön-e? (Helyeslés jobbfelől.) Vájjon nem minden adósság előzi-e meg a részvényeket? (Úgy van­ jobbfelől.) Igen természetesen, mert hiszen különben senki sem adna a részvénytár­sulatoknak kölcsönt, tehát a maga természeténél fogva elsőbbségi kötvény minden ily kölcsön. De többet mondok : vajon ha a keleti vasúttár­sulat nem ezen módhoz nyúlt volna, hanem ily köt­vények helyett pl. váltókra fogott volna kölcsönt venni , nem lett volna-e az elsőbbségi kölcsön ? Sőt nagyon nagy mértékben, mert nemcsak a részvénye­ket előzte volna meg, hanem megelőzte volna még az első kibocsátású prioritásokat is, a­mennyiben ma még betáblázva nincsenek. Ezen ellenvetés tehát, nézetem szerint, alig szólhat a törvényjavaslat ellen. Azt mondja Zsedényi képv. úr, hogy a méltá­nyosságnak is megvannak a maga határai és kérdés méltányos-e, hogy a magyar állam Warringék helyett fizesse a keleti­ vasuttársulatnak adósságát a franco­­bankoknak ? Én, t. ház, ezen ügy tárgyalásánál egyik főbajnak tartom azt, hogy a t. képv. urakban, tán tudtukon és akaratukon kívül, ezen ügynél nincs meg a kellő objectivitás. (Helyeslés jobb felől. El­lenmondás balfelől.) Mikor a kel. vasút ügye emlittetik,a t. képviselők, egyikének a kifosztott részvényes forog szemei elött; a másodiknak Warringék, a kik állítólag vagy való­ban, — nem akarok praejudicálni, — megcsalták a társaságot, az anglo-osztrák bank, mely igy vagy amúgy járt el ; egy harmadik előtt a franko-bankok, melyek iránt némi ellenszenv uralkodik ; egy negyedik előtt pedig a végleges rendezés, mely talán úgy történhetnek, hogy ezen vasút összekapcsoltas­­sék egy másikkal, (Derültség jobbfelől) egy szóval nem a kellő objectivitással szólnak az ügyhöz. (El­lenmondás balfelől.) Nem arról van szó­­, képviselő­ház, hogy Warring helyett az állam fizesse ki a fran­­co­ bankoknak az adósságot.Méltóztassék megnézni a tvjavaslatot: az állam fizeti ugyan, hanem a keleti vasúttársaság rovására és annak contójára. (Zaj balfelől.) Igenis, nem az állam a maga, hanem a társa­ság rovására. Igenis lehet kételye valakinek az iránt, hogy azon törvény úgy, mint van, végrehajt­ható lesz-e ? Kételye lehet az iránt — mint Ghyczy I. képviselő úr mondotta, hogy vájjon augusztus 30-án fog-e tudni fizetni a társaság; de ha akkor nem, valamikor kétségkívül meg lesz azon lehetőség, hogy az állam a keleti vasúttársaságon megvegye azon összeget, ha másként nem, úgy, hogy ezen má­sod­prioritásokat az állam akár maga megtartja, akár másféle pénzügyi művelet által értékesíti, mert mindig biztosítva lesz az állam azon másfél milliónyi összeggel, mely azok után jár. Azt mondta még Zsedényi J. képviselő úr némi gúny­nyal, hogy nem hiszi, hogy azon consortium, mely az államnak ezen összeget előlegezte, ajánlatát komolyan vegye, mert a­mint ő állítja legelőször

Next