Pesti Napló, 1874. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1874-02-24 / 45. szám
45. szám* Budapest Kedd, február 24. 1874. _______________S.__________ ___ _____* ______ Szerkesztési irodai Kiadó-hivatal: Barltok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illeti minden küzlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézi átok nem adatnak vissza. Barátok tere, Athenaeum-épület* A lap anyagi részét illető kiszlomérnek (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltétele!?? Postán küldve, vagy BudapsztiaA házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . .12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként forint. Az előfizetés az év folytán, minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. ‘Hm ! olyan*, Hirdetései szintúgy mint*'előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épült küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 124 frt. Félévre....................................IS frt. Negyedévre ... G frt. Egy hóra .... £2 frt. jpg?“ Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadó-hivatalának (ferencziek tere , Athenaeumépület) küldendő. • A „P. Napló“ szerkesztő- és kiadó-hivatala. itwthh» ni '^Wüzai .hím» Budapest, február 23. 1848 májusában az egyik szász kir. várost nagy rémület fogta volt el. A székelyek jönnek a várost felprédálni — kiálták — s kardra hánynak mindenkit a csecsemőtől a Bürgermeisterig. A nemzetőrség fegyverkezett, látott-futott; az asszonyok köveket hordtak a padlásra, vizet forraltak,nyársat fogtak — mindezt a székelyeknek szánták. A szomszéd s szász helységekben látszott a nagy füst : ime, mára felgyújtották a falvakat, jönnek, végünk van! Valósággal pedig az történt, hogy a falvakban épen téglát égettek, székely pedig egyáltalában nem jött. Néhány nap kellett, míg a veszély képzelt voltáról meggyőződtek. Ez a történet jutott eszünkbe, midőn a szászoknak egyes német lapokban vezérczikkbe öntött lamentatióit olvassuk, s különösen azt, mely a bécsi »Deutsche Zeitung« vasárnapi számában megjelent. A szászokat megint egy képzelt veszély ijeszti. Nem tudjuk, s egyelőre nem akarjuk kutatni, vájjon öntudatlan vagy czélzatos-e ez a humbug, a szászok azonban csak saját érdekükben cselekednének, ha a veszély képzelt voltáról ezúttal minél hamarább meggyőződnének. Hogy őket, mint szász nemzetiséget, nem fenyegeti semmi veszély , ezt gr. Szapáry belügyminiszter mai fényes, sikerült beszéde igen meggyőzőleg kimutatá. A szász nemzetiséggel semmi bajunk. Gyarapodjék, élvezze szorgalmas takarékossága gyümölcseit, nem bántja azt senki sem. Ami ellen kifogásunk van , az a törvény és alkotmánya, a közrend s a nagy állami princípiumok elleni merénylet, s ezt suttatni kívánjuk a törvény egész szigorával. Kivánjuk pedig ezt az alkotmány és a törvény érdekében, melynek védelme alatt a szász nemzetiség épen úgy áll, mint e hon egyéb polgárai. Az ily merényletet kisérlé meg a szász egyetem 34 tagja; ezt utasítá vissza a belügyminiszter; ezen visszautasítást helyeslé ma a képviselőház impozáns nagy többsége Az alkotmány melletti manifestatió egyesítő a képv.ház összes pártjait. Az egyetem 34-jei nem a felirati jogot vették igénybe,hanem éretlen észszel és gyerekes modorral a magyar parlament törvényhozási jogának elkobzására tettek kísérletet, azt állítván meggondolatlan hetykeséggel és példátlan vakmerőséggel, hogy a Királyföld új területi felosztása az egyetem és a korona accordírozásának tárgya, amihez a magyar parlamentnek szólása se lehet. Ez nem a felírási joggyakorlata, hanem a korona és a parlament együttes sarkalatos joga ellen intézett támadás, melylyel szemben a miniszter nem tehetett mást, mint amit tett. S miféle az a testület, mely ilyen dolgokra adta fejét? Az az egyetem, amelynek sem a törvényhozási, sem a felírási jogból soha sem volt egy parányi része sem. Magyarországon, s különösen az erdélyi részekben az önálló törvényhatóságok, kir. városok, önálló tanácscsal biró taxás helyek (mezővárosok) voltak képviselve a rendi országgyűlésekben; Így volt ez a királyföldiekkel is nemcsak ebben, de a közigazgatás és igazságszolgáltatásra vonatkozó ügyek önálló intézésében is. Sem az utóbbiakban, sem a KK. és RB-ek országgyűlési termének bár csak legsötétebb zugában se volt helye, része az »Universitas«-nak; a felírási jogot is a municipiumok gyakorolták, a királyföldiek se ruházták ezt soha át az egyetemre, nem is ruházhatták, mert in publico politicis egyetlen hatóság se mondhat le saját, jogairól, hatásköréről ; erre törvény kell. Hol van az a törvény, mely megerősítené azt, hogy Brassó, Besztercze stb. néma halak, nevekben csak az universitás beszélhet? Sehol és soha sem volt. Jól tudjuk azt hogy a szászok mindig egy szájjal szeretvén beszélni, az önálló municipiumok gyakran megbízták az egyetemet feliratok készítésére, de ezt csak esetről esetre tették, soha saját emberi jogukról le nem mondtak, azt napjainkban is számtalanszor gyakorolták, szóval: ez a jogkör sajátjuk maradt, és soha sem lett az egyetem tulajdona, mely úgy is évenként csak pár hétig élt, s törvény értelmében csak egy évben 1 — 2-szer jöhetett össze. Az egyetem állott a királyföldi municipiumok 2 — 2 küldöttjéből, kiket az önálló törvényhatóságok instruáltak mindenekben; tehát már ezen alkatrészek is mutatják, kiket illetett és illet a felírási jog. Ez azon állapot, amelyről a Lipót hitlevél, az 1791. XIII., az 1868. XLIII. törv. czikkek szólnak, a melyre az 1867-ki koronázási eskü is vonatkozhatik. Az önálló municipiumok jogkörébe illik tehát az is, mit az 1870 : XLII. t.-cz. 1. §-a c) betűje alatt mond; mert hát az egyetem ma ugyan beszél »Gesammt municipium«ról, s ennek népképviseleteként akarna fungálni; hanem, fájdalom! az erdélyi közjog nem ismert efféle állatot, hanem a 9 szék és 2 vidék követeit bocsátá be a KK. s RR. termébe. Nem lehet tehát arról beszélni, mintha a belügyér rendelete valami municipalis jogtól fosztotta volna meg az universitást, mely nem hogy magasabb rendű, de legegyszerűbb municipium se volt. Ebben a testületben, mely a törvény értelmében egy-két, hétig élt, soha el nem napoltathatott, a királyföldi szászság szokta volt a közös eljárást megállapítani koronként bizonyos ügyekben, úgy a községieket, mint a törvényhatóságok közöttieket, s néha az országos dolgokat illetőleg is ; jogköre ez universitásnak a másodbíróság volt polgári perekben, a bűnügyekhez szólása se volt, határpörökben már csak elsőfokú bíróság volt, békebirót játszott a székek és városok bel- és kültanácsainak véleménykülönbsége esetére; a közvagyont számonvette, czékszabályokat alkotott,közgazdaságiakat is néha ; ez volt egész törvényes hatásköre a miben sem a törvényhozási, sem a felirási municipális jognak még egy szikráját se lehet feltalálni. A törvénykezési fáradalmaktól felmenté őt az ország törvénye; egyebekből a belügyér most egy cseppet se vett el, még bajuk szálát se bánta. Hogy pedig a kormány így járt el, ahogy eljárt, az nagyon helyes, mert száz oka lehet, sőt van arra, hogy a királyföldi törvényhatóságok véleményét az új megyerendezés tárgyában külön-külön meghallhassa; ez a parlament érdeke is, de a haza java is úgy kívánja,mert ama néhány nem szász egyetemi küldött ülve maradása jelzi, hogy a Királyföld népességének háromötöde nem részes ama vakmerő óvásban is tiltakozva követelő feliratban, melyet 34 szász férfiú készített; de ha sarokba szoritják, egyike se fogja előmutathatni illető hatóságának ebbeli speciális megbízását. A kormány tehát megmaradt az igazságos erély útján s a parlament támogatja őt a saját és a korona jogainak védelmében. Erről van a szó, s ha a »Deutsche Ztg.« azt hirdeti, hogy elnémítani akarjuk a szászokat, oly hazugságot lök a világba, minél különbet képzelni sem lehet. Beszéljenek a közvetlenül érdekeltek, szóljanak a szász törvényhatóságok , de az egyetemnek erre joga nincs s maguk a szászok meggyőződhettek, hogy az egyetem többségének túlkapásai őket már mily válságokba sodorták. Hisz az ó-szászok által tévútra vezetett egyetem — emlékezhetnek erre még sokan ! — a Király földet szász »markgrófsággá« akarta tenni, majd egész Erdélyt újra felosztani, s a reichsrathba szállítani. Mindebből fiasco lett s nem lehetett más azon törekvésből sem, hogy a magyar parlament jogait confiscálják. A képr.ház ma majdnem egyhangúlag visszautassa e merényletet, s ezzel az ügyet részünkről befejezettnek tekinthetjük. A szászoknak pedig azt tanácsoljuk, hogy a harangot ne kongassák félre, mert érdekeiket, jogaikat semmi sem fenyegeti; — a magyar törvényhozás elleni attentátumokat pedig nem lehet elleplezni azzal, hogy a martyr szerepét akarják játszani, midőn nem egyebek, mint visszavert támadókatására. A kecskeméti Deákpárt a lefolyt választásoknál, bár nem győzhetett, de létezése s életrevalóságának kétségtelen bizonyságát adta. Most azonban, tekintetbe véve úgy a helyi viszonyokat, mint az országos pártalakulási mozgalmakat, elhatározta , hogy a folyó hó 25-én megejtendő választásban tettleges részt nem vesz.Azonban nehogy ebből a párt lazultságára vagy mulasztásra lehessen következtetést vonni, kötelességének tartja a felsőkerületi Deákpárt ez eljárását s határozatát, úgy a közvélemény, mint az országos Deákpárt irányában indokolni. Városunk egy idő óta azon szomorú helyzetbe jutott, hogy polgárainak nagy része egyesek önző magaviselete s túlkapásai által a legnagyobb szélsőségekbe sodortatott, s azáltal hogy ugyanazon tényezők e szélsőséget a politika szűk határain túl is kiterjeszteni igyekeztek, a polgárok kölcsönös bizalma, sőt az egész társadalmi élet, alapjában megrendítve jön. E magát veszélyesen feltüntető áramlatnak az adott újabb lökést, hogy a magát eddig balközéppártnak nevezni szokott ellenzék most nyíltan szélsőbaloldali képviselőt léptetett fel. Tagadhatlan, hogy az ellenzék soraiban találkoznak higadt mérsékelt gondolkozású polgárok, kik közé különösen az értelmiség nagy része sorolható, de kik ez áramlatnak ellentállani nem képesek, s ezzel együtt sodortatnak. — Várni lehetett, hogy e mérsékeltebb gondolkozása s városunk jól felfogott érdekeit szivükön viselő polgárok, nem hunyva többé szemet a hamis népvezetők előtt, egész erélylyel s vállvetve igyekeznek népünket kiragadni ez örvényből, s ők fognak irányt adni polgártársainknak de hogy ez mindeddig nem történt, csak újabb elszomorító bizonyítéka annak, hogy ahol a demagógia s anarchia felüti magát, ott az értelmesebb s mérsékeltebb gondolkozása polgároknak, legalább egy időre, vissza kell vonulni. Ily viszonyokkal szemben a helybeli Deákpártnak erős meggyőződése az, hogy a nép, mely ily módon az ámitás, önzés s félrevezetésnek áldozatává lett, előbb utóbb belátva a veszélyt s felismerve annak tényezőit, önmagától fog felvilágosodni s önmagát fogja az örvényből kiragadni. De másrészről pártunk elég elfogulatlan volt belátni azt is, hogy a küzdelem s pártunk részéről a támadások csak kedvező alkalmul szolgáltak azok részére, kiknek nem lévén okuk városunk érdekeit szívükön viselni, saját önző czéljaik kivitelére készek voltak mindent kockáztatni, az összes polgári s társadalmi életet megmételyezni, és minél erősebb volt a támadás annál kedvezőbb volt az alkalom, az actió itt is reactiót szülvén. Igaz, hogy egy párt létezését s képességét főként a választásoknál tüntetheti föl, de a jelen körülmények közt és midőn ugyanazon választási öszszeírás tartama alatt most harmadizben történik választás, egészen fölösleges arról újabb bizonyságot adni, mert a párt mely kétizben adta tántoríthatlanságának jelét, most is ép oly rendíthetlen meggyőződéssel áll elvei mellett, így lévén meggyőződve pártunk, főként a helyi viszonyok állásába helyezi eljárásának legfőbb indokát s helyesebbnek tartja, ha mint egyszersmind városi polgárok, e veszélyes szélsőségi áramlat fokozását előmozdító reactióra ezúttal alkalmat nem szolgáltat, bízva a jövőben, s az értelmes és mérsékeltebb gondolkozásunknak előbb-utóbb bekövetkezendő győzelmében. A fentebbiek szerint tehát a kecskeméti felső kerületi Deákpárt indokoltnak látva azon eljárását, hogy a f. hó 25-én bekövetkezendő országos képviselő választásnál a szavazástól tartózkodik , egyszersmind minden félreértések s abból vonható következtetések kikerülése végett kötelességének tartja ezen határozatát még a választási határnap bekövetkezte előtt kinyilatkoztatni. Kecskemét, február 22. 1874. A kecskeméti Deákpárt e tárgyban kiküldött bizottsága. Budapest, február 23. (A kecskeméti Deákpárt nyilatkozata.) A kecskeméti Deákpárt lapunkban a következő nyilatkozatot teszi közzé : Városunk felső kerületét a gondviselés egyebek közt azzal is meglátogatta, hogy 2 év alatt most harmadszor szólíttatott fel országos képviselő válasz(A »Pester Lloyd») mai esti lapjában felelvén az e lap által a szász ügyben közlött czikkre tett megjegyzéseinkre, azt mondja, hogy — nézete szerint — itt nem anyira a jogi, mint a politikai szempont a mérvadó, s azt kérdi, vájjon tapintatos volt-e ezen kérdésben a »veto«-t alkalmazni, ha az a minisztert jogilag meg is illeti ? — Laptársunk ezek után arra figyelmeztet, hogy a szász kérdésben már is oly agitatio indul meg, mely föltétlenül szükségessé teszi, hogy ez ellenében a magyar állam összes őszinte hívei, apró differentiákat tekintetbe nem véve, szövetkezzenek s ha a »P.L.« a kormány eljárásának formájával ez esetben nem is érthet egyet, a dolog lényegében támogatni fogja a magyar állam ellenségei ellen teendő intézkedéseket, amiről mi mindig meg is voltunk győződve. (Az igazságügyminiszter a következő kör rendeletét intézte az ország valamennyi e. f. királyi törvényszékéhez. A királyi közjegyzőségről szóló törvényjavaslat 217 §-a szerint, a közjegyzők száma és székhelyei, a közjegyzői kamarák megalakulása előtt, a kir. törvényszékek meghallgatásával állapítandók meg. Mivel ezen törvényjavaslat országgyűlési tárgyalás alatt áll, s törvényerőre emelkedése a legközelebb jövőben várható, ennek bekövetkezte után a czímzett törvényszéknek, a területén székelő közjegyzők száma és kijelölendő lakhelyei tárgyában véleményt kellene adni. Hogy ezen vélemény a törvény létrejötte után hozzám a legrövidebb idő alatt felterjeszthető legyen: utasítom a címzett törvényszéket, hogy az erre vonatkozó szükséges adatok összeállítása iránt azonnal intézkedjék. A közjegyzők számának megállapításánál nem csak arra fordítandó figyelem, hogy azok a közszolgálat igényeinek megfelelhessenek, hanem az intézmény hitelének érdekében arra is, hogy létezésük anyagilag kellőleg biztosítva legyen; tekintetbe veendő azon körülmény, hogy a közjegyzői állomások, ha a szükség feletti szám a gyakorlat által bebizonyíttatnék is, csak megüresedésük esetében lennének megszüntethetők, míg ellenben a létszám szaporítása semmi nehézségbe sem ütközik. A székhelyek pedig az illető helyek üzleti forgalmára való tekintettel lesznek megállapítandók. Dr. (Az igazságügyminiszter) az összes e. f. bíróságokhoz körrendeletet intézett, melyben vonatkozással a pénzügyminisztérium azon értesítésére, miszerint a bíróságok, a közbejöttükkel létesített árverési jogügyleteknek illetékszabás végett való közlésénél sok esetben késedelmesen járnak el, s nevezetesen ingatlanokra vezetett végrehajtásoknál, az árverésem vétel tárgyát képezett ingatlannak a vevő nevére történt átíratása után küldik csak meg az árverésről szólókönyvek másolatát az adóhivatalnak; felhívja a bíróságokat, hogy az árverésről szóló jegyzőkönyveket, az illeték-szabályok 79. §-nak 1. pontjához képest, az árverés jogerőre emelkedése után 8 nap alatt az illeték-szabással megbízott hivatalokhoz áttenni kötelességüknek ismerjék. (Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság tegnapelőtti ülésében a méter mérték bohózatáról szóló javaslatot tárgyalván, indítványba hozatott a meter, liter és gramm stb. nevek magyarra áttétele és a törvényben magyar nyelven használása, ezen indítvány elvetésével az eredeti mértéknevezések elfogadtattak, ellenben elfogadtatott azon indítvány, hogy a mértékek osztályai illetőleg részletei egy utasításban megmagyaráztassanak. A 6-dik osztály határozati javaslatot indítványoz arra nézve, hogy a törvény alkalmazhatása tekintetéből a minisztérium intézkedjék, hogy a néptanítók a méterrendszerbe oktattassanak be még ez évben, jövő évben pedig már a népiskolákban is oktattassanak ; az indítvány elfogadtatik. Más lényeges módosítások nem történtek. (A képviselőház osztályai ma a nyilvános ülés után tartottak ülést, a ház által hozzájuk utasított következő törvényjavaslatok tárgyában : a gyakorlati bírói vizsgáról, — az országos statiszikáról, — a keleti marhavész elleni intézkedésről, — a tengeri hajók lajstromozásáról szóló tvjavaslat, végre a főrendi ház módosításai a belvizekről szóló tvjavaslatra vonatkozólag. Elsősorban a keleti marhavészről szóló tvjavaslat vétetett fel, mely általánosságban elfogadtatott. Eddig csak az I. és IX. osztályok végezték el a tárgyalást és a javaslatot részleteiben is igen csekély módosítással elfogadták Előadók lettek az I osztályban Bittó Kálmán, a IX. o.-ban. Dániel Ernő. (A kereskedelmi törvényjavaslat) megbírálása tárgyában működő szakértekezlet febr. 21-én Daruváry elnöklete mellett tartott ülésében folytatta az utalványokról szóló határozatok tárgyalását és f a javaslat 315. czikkét, mely a forgatmányos birtokosi minőségének igazolását állapítja meg, csekély irályi módosítás mellett elfogadta, de egyúttal Daruváry javaslatára e czikket következő mondattal toldta meg : a fizető a hátiratok valódiságát vizsgálni nem tartozik. Ezután az előadó, Szvetenny új czikk gyanánt a következőt ajánlja : a váltótörvénynek a fizetés végetti bemutatásra, a fizetésre, az óvásra, az előzők értesítésére, készfizetési visszkeresetre,az elévülésre és a megsemmisítésre vonatkozó határozatai a kereskedelmi utalványokra is alkalmazást nyernek; e czikk fölvételét az előadó a forgalom biztonsága érdekében kívánatosnak hiszi. A páhy pártolja az indítványt, főkép tekintettel arra, hogy az előbbi megállapodások folytán a kifogási jog megszoríttatott, kell tehát alakszerűségekről gondoskodni, melyek által az utalványi üzlet a forgalomnak kellő biztonságot nyújtson.) Hérics az indítványt mellőzendőnek hiszi; ily intézkedés más törvények által még elfogadva nincsen, számos alakszerűséggel járna és ott hol váltók léteznek tulajdonkép jelentősége sincs. Strasser és Brode helyesnek találják az indítványozott czikket, az utóbbi különösen kiemeli, hogy ez haladás a német törvénynyel szemközt, mely elég bátorsággal nem bírt a kellő szigor meghonosítására. Weinmann nem tartja szükségesnek ezen czikket, az nézete szerint Bök visszaélésre adna alkalmat, és elég ha a kereskedelmi törvény az elfogadó elleni visszkeresetet és eljárást szabályozza. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, az indítvány többséggel elfogadtatott. A 316. czikk az áruk elárusításáról szól és irályi változtatások mellett elfogadtatott.A 317. czikk a forgató papírok elárusíthatása iránt intézkedik és változás nélkül elfogadtatott. A 318. czikk következő szövegezésben fogadtatott el :»a zálogszerződés érvényességére, ha az kereskedelmi ügylet tekintetében keletkezik, a felek egyszerű megállapodása mellett egyedül a következő czikkekben megállapított feltételek szükségesek.« A 319. czikkből csak az első kikezdés maradt meg, mely szerint »ingóságoknál elegendő, ha a kézi zálog a hitelezőnek vagy az ő részére egy harmadiknak átadatik. E czikknél egyébiránt heves vita fejlődött ki az iránt, vájjon fölvétessék-e a jelképes átadás szabályozása is a kereskedelmi törvénybe, de végre is abban állapodott meg az értekezlet, hogy e részben nem lehet praejudicálni a magánjogi codificatiónak. A 320. czikk következő szöveggel fogadtatott el: — »a bemutatóra szóló papírnál a zálogjog megszereztetik, egyszerű tényleges átadás által, oly papíroknál pedig, melyek hátirat utján átruházhatók, ha a hátirattal ellátott papír a hitelezőnek, vagy helyette egy harmadiknak a zálogszerzőre forgatás mellett tényleg átadatik.« A 321. czikk a kereskedelmi könyveken alapuló követeléseknél a zálogjog szervezéséről szól. Szvetennye czikket el akarja egészen hagyni, miután attól tart, hogy ezen intézkedés fölvétele folytán sok álkövetelés fog érvényesülhetni a úgy a tu - kataszter kérdéséhez. A földadó kataszter ügye érvényesülés küszöbén állván, szükségesnek látom a döntő köröket egy fontos mozzanatra figyelmeztetni, melynek figyelembe vétele az ország pénztárának könnyű szerrel néhány milliót jövedelmezne addig is, míg a katasztermunkálat évek után befejezhető lesz. V. Kovács László képviselő a Deákkörben pár hónap előtt egy életre való indítványt tett az ügyre vonatkozólag. Indítványa kellő méltánylást nem nyert, elfogadva nem jön, kár, nagy kár, hogy úgy történt, azonban még nem késő »consilium mutare in melius.« Az indítványra szó szerint nem emlékezem, deértelme következő volt: »Hatalmaztassék fel a pénzügyminiszter, hogy addig is, míg a katasteri munkájat befejeztetik, s ennek alapján a rendezett adóztatás életbe lép, hogy haladék nélkül megyénként gondoskodjék a létező felöttőbb aránytalanságok, a műveletágakban időközben történt változások ideiglenes kijavításáról — oly módon, hogy az ezen kiigazítás folytán netán egyeseket érhető túlterheltetések a kataszter elkészültével az illetők javára legyenek írandókés leszámítandók.« Életre valónak neveztem, és méltán ez indítványt, mert viszonyaink közt eléggé nem méltányolható az, mikor a legközelebbi év deficitjei enyhítésére olyszerű meggazdálkodásokat is tervezgetünk, melyek gyakran az ügynek fognak kárára lenni, holott Kovács László eszméje az állampénztárt már a jövő évre több millióval fogná gazdagíthatni. Nem czélom e kérdést tüzetesen, hosszasan fejtegetni, csak röviden fogok jelezni néhány felöttőbb pontot, melynek rendbehozásával késnünk okunk nincs , — sőt a mivel sietni ezer és egy okunk van. A kataszter életbeléptetése óta roppant területű legelők lőnek feltörve, melyek első, másod osztályú szántóföldekké változtak s az adó ma is a legelő után fizettetik. Egy folyócska választ két területet, a folyón innen egy hold fizet holdanként egy forintot, egyremásra, a folyón túl 40 krt, egyre-másra, jóllehet utóbbi terület gazdagabb föld, mint elsőbb, így áll ez pl. a Sió mellett. Egyik megyében, már ezt ép e napokban olvastuk, 12000 holdas birtok fizet 3500 frtot, a szomszéd megyében 1200 hold 1500 frtot. Biztos számítást tenni e téren lehetetlen, de hozzávetőleg azt merem hinni, hogy 3—4 millióval rövid néhány hónap alatt .R emelhető egész egyszerű művelés útján az ország bevétele. A túlterhelt birtok adójának lejebb szállításába e műveletnél nem bocsátkoznám, de igenis az aránytalan kedvezésben részesült,vagy a művelet ágat változtatott birtok adója rectificálandó, azaz felemelendő rögtön. Mert hisz oly kiáltó igazságtalan aránytalanságok, melyek minden lépten találhatók a státus kárára egy pillanatig sem tűrhetők, főleg akkor, ha a kiigazítás eszközlésére idő, és alkalom van. Egy-egy megbízható kft. biztos az egyes megyékbe, a megyék e czélra kiküldött bizottsága s a szolgabirák segédkezésével pár hó alatt rendbe hozhatja a dolgot. Ismételve ajánlom tehát Kovács László indítványát a döntő körök figyelmébe. Tulajdonképt hitelezők érdeke kijátszatni. Srasser, Ráth, Apáthy és Bróde bizonyítják hogy könyvkövetelések lezálogolása a gyakorlatban előfordul tényleg, és hogy szükséges is ez intézményt meghonosítni, mert általa a forgalom érdekei nyernek. Az értekezlet a vita berekesztésével a szöveget elfogadta, de azzal kívánja megtoldatni,hogy az adósok, akik ellen szóló követelések lefoglaltatnak, értesítendők. A 322. czikk, mely egyszerű utalás a telekkönyvi rendtartásra és a 323. sz, mely kimondja, hogy a zálogtárgy fedezésül szolgál, nemcsak a követelésnek, hanem járulékainak is, mint magából érthető, elhagyatott. A vizsgálat a keleti vasut ügyiben. Az együttes albizottságok jelentése a pénzügyi és vasúti bizottságokhoz a keleti vasút ügyében 1874. február. — Folytatás. — Ily körülmények között születtek 1868. decz. 16 és 17-én a társaság jövendő veszedelmét magokban rejtő párisi szerződések és 1869. januárban küldettek szét Európa minden részeibe az anglo-osztrák bank által, még az alapszabályok létezése előtt, a részvényt gyűjtő aláírási felhívások. Ezen párisi szerződések kényszerhelyzete alatt alakult az első előleges igazgató-tanács, s később 1869. márczius 8-án maga az alakuló ülés (nem gyűlés), mint azt maga az igazgatótanács nevezi. A praesuntiv igazgatótanács tagjai által már az előtt, szó és ellenmondás nélkül fogadtattak el a párisi szerződések. Ami az alakuló ülésen történt ezen szerződésekkel, az már inkább csak formalitás volt. Azonban az építés megindult, változó síkor és eredménynyel. A kormányt mindezekről az igazgatótanács értesíti, alakulását bejelenti, a párisi szerződést s Bordereau regulateurt 1869. márcziusban a kormánynak beterjeszti. A részvényekre az első befizetés 89 fttal ezüstben 1869. január végén megtörtént. A tökéletlenül kiállított tervek a kormány részéről kifogásoltalak, miknek kijavítása és megvizsgálása sok időbe került és ez a munkát késleltette. Miután a párisi szerződések az egész alaptőkét a vállalkozók rendelkezésére bocsátják, s a Bordereau regulateur a három első könnyű vasúti szakaszra aránylag sokkal nagyobb sommát vesz föl, s miután a párisi szerződés szerint a felülvizsgálat a munka kimutatásokra nézve csak igen gyarló lehetett, s miután végre a főmérnök szintén a párisi szerződés rendelkezése szerint, inkább a vállalkozó érdekét képviselte, ezen körülményeket a vállalkozók felhasználván, az akkor még bőven rendelkezésre áll összegekből, bőven mentettek is Azonban a főmérnök két árnak nem szolgálhatván, és a pénz is fogyófélben lévén, 1870 végén a viszály Waring és az igazgató tanács könfött kitört. November havában a vállakozók által betör