Pesti Napló, 1874. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1874-02-24 / 45. szám

45. szám* Budapest Kedd, február 24. 1874. _______________S.__________ ___ _____* ______ Szerkesztési irodai Kiadó-hivatal: Bar­ltok-tere, Athenaeum-épü­let. A lap Szellemi részét illeti­ minden kü­zlemény a szerkesztő­séghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézi­ átok nem adatnak vissza. Barátok­ tere, Athenaeum-épület* A lap anyagi részét illető kiszlo­­mérnek (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltétele!?? Postán küldve, vagy BudapsztiaA házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . .12» — » Az esti kiadás postai különkü­ldéséért felülfizetés évnegyedenként f­­orint. Az előfizetés az év folytán, minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. ‘Hm ! olyan*,­­ Hirdetése­i szintúgy mint*'előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok­ tere, Athenaeum-épü­lt küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 124 frt. Félévre....................................IS frt. Negyedévre ... G frt. Egy hóra .... £2 frt. jpg?“ Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadó-hivatalának (ferencziek tere , Athenaeum­­épület) küldendő. • A „P. Napló“ szerkesztő- és kiad­ó-h­ivatala. itwthh» ni '^Wüzai .hím» Budapest, február 23. 1848 májusában az egyik szász kir. vá­rost nagy rémület fogta volt el. A székelyek jönnek a várost felprédálni — kiálták — s kardra hánynak mindenkit a csecsemőtől a Bürgermeisterig. A nemzetőrség fegyverke­zett, látott-futott; az asszonyok köveket hord­tak a padlásra, vizet forraltak,nyársat fogtak — mindezt a székelyeknek szánták. A szom­széd s szász helységekben látszott a nagy füst : ime, mára felgyújtották a falvakat, jön­nek, végünk van! Valósággal pedig az történt, hogy a fal­vakban épen téglát égettek, székely pedig egyáltalában nem jött. Néhány nap kellett, míg a veszély kép­zelt voltáról meggyőződtek. Ez a történet jutott eszünkbe, midőn a szászoknak egyes német lapokban vezérczikk­­be öntött lamentatióit olvassuk, s különösen azt, mely a bécsi »Deutsche Zeitung« vasár­napi számában megjelent. A szászokat megint egy képzelt veszély ijeszti. Nem tudjuk, s egyelőre nem akarjuk kutatni, vájjon öntudatlan vagy czélzatos-e ez a humbug, a szászok azonban csak saját érdekükben cselekednének, ha a veszély kép­zelt voltáról ezúttal minél hamarább meg­győződnének. Hogy őket, mint szász nemzetiséget, nem fenyegeti semmi veszély , ezt gr. Szapáry belügyminiszter mai fényes, sikerült beszéde igen meggyőzőleg kimutatá. A szász nemze­tiséggel semmi bajunk. Gyarapodjék, élvezze szorgalma­s takarékossága gyümölcseit, nem bántja azt senki sem. A­mi ellen kifogásunk van , az a törvény és alkotmánya, a közrend s a nagy állami princípiumok elleni merény­let, s ezt suttatni kívánjuk a törvény egész szigorával. Kivánjuk pedig ezt az alkot­mány és a törvény érdekében, melynek vé­delme alatt a szász nemzetiség épen úgy áll, mint e hon egyéb polgárai. Az ily merényletet kisérlé meg a szász egyetem 34 tagja; ezt utasítá vissza a bel­ügyminiszter; ezen visszautasítást helyeslé ma a képviselő­ház impozáns nagy többsége Az alkotmány melletti manifestatió egye­sítő a képv.­ház összes pártjait. Az egyetem 34-jei nem a felirati jogot vették igénybe,hanem éretlen észszel és gye­rekes modorral a magyar parlament törvény­hozási jogának elkobzására tettek kísérletet, azt állítván meggondolatlan hetykeséggel és példátlan vakmerőséggel, hogy a Királyföld új területi felosztása az egyetem és a korona accordírozásának tárgya, a­mihez a magyar parlamentnek szólása se lehet. Ez nem a felírási joggyakorlata, hanem a korona és a parlament együttes sarkalatos joga ellen intézett támadás, melylyel szem­ben a miniszter nem tehetett mást, mint a­mit tett. S miféle az a testület, mely ilyen dol­gokra adta fejét? Az az egyetem, a­melynek sem a tör­vényhozási, sem a felírási jogból soha sem volt egy parányi része sem. Magyarországon, s különösen az erdélyi részekben az önálló törvényhatóságok, kir. városok, önálló tanácscsal biró taxás helyek (mező­városok) voltak képviselve a rendi országgyűlésekben; Így volt ez a királyföl­­diekkel is nemcsak ebben, de a közigazgatás és igazságszolgáltatásra vonatkozó ügyek ön­álló intézésében is. Sem az utóbbiakban, sem a KK. és RB-ek országgyűlési termének bár csak legsötétebb zugában se volt helye, része az »Universitas«-nak; a felírási jogot is a municipiumok gyakorolták, a k­i­r­á­l­y­­földiek se ruházták ezt s­o­­h­a á­t a­z egyetemre, nem is ruház­hatták, mert in publico politicis egyetlen ha­tóság se mondhat le saját, jogairól, hatásköré­ről ; erre törvény kell. Hol van a­z a törvény, mely megerősítené azt, hogy Brassó, Besztercze stb. néma halak, n­e­­vekben csak az uni­versitás beszélhet? Sehol és soha sem volt. Jól tudjuk azt hogy a szászok mindig egy szájjal szeretvén beszélni, az önálló mu­nicipiumok gyakran megbízták az egyetemet feliratok készítésére, de ezt csak esetről esetre tették, soha saját e­m­b­e­r­i jogukról le nem mondtak, azt napjainkban is számtalanszor gyakorol­ták, szóval: ez a jogkör sajátjuk maradt, és soha sem lett az egyetem tulajdona, mely úgy is évenként csak pár hétig élt, s törvény értel­mében csak egy évben 1 — 2-szer jöhetett össze. Az egyetem állott a királyföldi muni­cipiumok 2 — 2 küldöttjéből, kiket az önálló törvényhatóságok instruáltak mindenekben; te­hát már ezen alkatrészek is mutatják, ki­ket illetett és illet a felírási j­o­g. Ez azon állapot, a­melyről a Lipót hit­levél, az 1791. XIII., az 1868. XLIII. törv. czikkek szólnak, a melyre az 1867-ki koro­názási eskü is vonatkozhatik. Az önálló municipiumok jogkörébe il­lik tehát az is, mit az 1870 : XLII. t.-cz. 1. §-a c) betűje alatt mond; mert hát az egye­tem ma ugyan beszél »Gesammt municipium«­­ról, s ennek népképviseleteként akarna fun­­gálni; hanem, fájdalom! az erdélyi közjog nem ismert efféle állatot, hanem a 9 szék és 2 vidék követeit bocsátá be a KK. s RR. termébe. Nem lehet tehát arról beszélni, mintha a belü­gyér rendelete valami municipalis jogtól fosztotta volna meg az universitást, mely nem hogy magasabb rendű, de legegy­szerűbb municipium se volt. Ebben a testületben, mely a törvény értel­mében egy-két, hétig élt, soha el nem napoltat­hatott,­ a királyföldi szász­­ság szokta volt a közös eljárást megálla­pítani koronként bizonyos ügyekben, úgy a községieket, mint a törvényhatóságok közöt­tieket, s néha az országos dolgokat illetőleg is ; jogköre ez universitásnak a másod­­bíróság volt polgári perekben, a bűnügyek­hez szólása se volt, határpörökben már csak elsőfokú bíróság volt, békebirót játszott a székek és városok bel- és kültanácsainak vé­leménykülönbsége esetére; a közvagyont számonvette, czék­szabályokat alkotott,közgaz­daságiakat is néha ; ez volt egész tör­vényes hatásköre a miben sem a törvényhozási, sem a felirási municipális jognak még egy szikráját se lehet feltalálni. A törvénykezési fáradalmak­tól felmenté őt az ország törvénye; egye­bekből a belügyér most egy cseppet se vett el, még ba­juk szálát se bánta. Hogy pedig a kormány így járt el, a­hogy eljárt, az na­gyon helyes, mert száz oka lehet, sőt van arra, hogy a királyföldi törvényhatóságok véleményét az új megyerendezés tárgyában külön-külön meghallhassa; e­z­­ a parlament érdeke is, de a haza java is úgy kívánja,mert ama néhány nem szász egyetemi küldött ülve maradása jelzi, hogy a Királyföld népességé­nek három­ötöde nem részes ama vakmerő óvásban is tiltakozva követelő feliratban, me­lyet 34 szász férfiú készített; de ha sarokba szoritják, egyike se fogja előmutathatni illető hatóságának eb­beli speciális megbízását. A kormány tehát megmaradt az igazsá­gos erély útján s a parlament támo­gatja őt a saját és a korona jogainak védelmében. Erről van a szó, s ha a »Deutsche Ztg.« azt hirdeti, hogy elnémítani akarjuk a­­ s­z­á­s­z­o­k­a­t, oly hazugságot lök a vi­lágba, minél különbet képzelni sem lehet. Beszéljenek a közvetlenül érdekeltek, szóljanak a szász törvény­­hatóságok , de az egyetemnek erre joga nincs s maguk a szászok meggyőződhettek, hogy az egyetem többségének túlkapásai őket már mily válságokba sodorták. Hisz az ó-szászok által tévútra vezetett egyetem — emlékezhet­nek erre még sokan ! — a Király földet szász »markgrófsággá« akarta tenni, majd egész Erdélyt újra felosztani, s a reichsrathba szál­­lítani. Mind­ebből fiasco lett s nem lehetett más azon törekvésből sem, hogy a magyar parlament jogait confiscálják. A képr.­ház ma majdnem egyhangúlag visszautassa e merényletet, s ezzel az ügyet részünkről befejezettnek tekinthetjük. A szá­szoknak pedig azt tanácsoljuk, hogy a haran­got ne kongassák félre, mert érdekeiket, jo­gaikat semmi sem fenyegeti; — a magyar törvényhozás elleni attentátumokat pedig nem lehet elleplezni azzal, hogy a martyr szerepét akarják játszani, midőn nem egye­bek, mint visszavert támadóka­tására. A kecskeméti Deákpárt a lefolyt választá­­­­soknál, bár nem győzhetett, de létezése s életrevaló­ságának kétségtelen bizonyságát adta. Most azonban, tekintetbe véve úgy a he­lyi viszonyokat, mint az országos pártalaku­lási mozgalmakat, elhatározta , h­o­g­y a fo­lyó hó 25-én megejtendő választás­ban tettleges részt nem vesz.Azon­ban nehogy ebből a párt­ lazultságára vagy mulasz­tásra lehessen következtetést vonni, kötelességének tartja a felsőkerületi Deákpárt ez eljárását s határo­zatát, úgy a közvélemény, mint az országos Deák­párt irányában indokolni. Városunk egy idő óta azon szomorú hely­zetbe jutott, hogy polgárainak nagy része egyesek önző magaviselete s túlkapásai által a legnagyobb szélsőségekbe sodortatott, s azáltal hogy ugyanazon tényezők e szélsőséget a politika szűk határain túl is kiterjeszteni igyekeztek, a polgárok kölcsönös bi­zalma, sőt az egész társadalmi élet, alapjában meg­rendítve jön. E magát veszélyesen feltüntető áram­latnak az adott újabb lökést, hogy a magát eddig balközéppártnak nevezni szokott ellenzék most nyíl­­tan szélsőbaloldali képviselőt léptetett fel. Tagadhat­­lan, hogy az ellenzék soraiban találkoznak higadt mérsékelt gondolkozású polgárok, kik közé különösen az értelmiség nagy része sorolható, de kik ez áram­latnak ellentállani nem képesek, s ezzel együtt sodortatnak. — Várni lehetett, hogy e mérsékel­tebb gondolkozása s városunk jól felfogott érdekeit szivükön viselő polgárok, nem hunyva többé sze­met a hamis népvezetők előtt, egész erélylyel s váll­vetve igyekeznek népünket kiragadni ez örvényből, s ők fognak irányt adni polgártársainknak de hogy ez mindeddig nem történt, csak újabb elszomorító bizonyítéka annak, hogy a­hol a demagógia s anar­chia felüti magát, ott az értelmesebb s mérsékeltebb gondolkozása polgároknak, legalább egy időre, vissza kell vonulni. Ily viszonyokkal szemben a helybeli Deák­pártnak erős meggyőződése az, hogy a nép, mely ily módon az ámitás, önzés s félrevezetésnek áldozatává lett, előbb utóbb belátva a veszélyt s felismerve annak tényezőit, önmagától fog felvi­lágosodni s önmagát fogja az örvényből kiragadni. De másrészről pártunk elég elfogulatlan volt belátni azt is, hogy a küzdelem s pártunk részéről a támadások csak kedvező alkalmul szolgáltak azok részére, kiknek nem lévén okuk városunk érdekeit szívükön viselni, saját önző czéljaik kivitelére ké­szek voltak mindent koc­káztatni, az­ összes polgári s társadalmi életet megmételyezni, é­s minél erő­sebb volt a támadás annál kedvezőbb volt az alka­lom, az actió itt is reactiót szülvén. Igaz, hogy egy párt létezését s képességét fő­ként a választásoknál tüntetheti föl, de a jelen kö­rülmények közt és midőn ugyanazon választási ösz­­szeírás tartama alatt most harmadizben történik vá­lasztás, egészen fölösleges arról újabb bizonyságot adni, mert a párt mely kétizben adta tántoríthatlan­­ságának jelét, most is ép oly rendíthetlen meggyő­ződéssel áll elvei mellett, így lévén meggyőződve pártunk, főként a he­lyi viszonyok állásába helyezi eljárásának legfőbb indokát s helyesebbnek tartja, ha mint egyszersmind városi polgárok, e veszélyes szélsőségi áramlat fo­kozását előmozdító reactióra ezúttal alkalmat nem szolgáltat, bízva a jövőben, s az értelmes és mérsé­keltebb gondolkozásunknak előbb-utóbb bekövetke­zendő győzelmében. A fentebbiek szerint tehát a kecskeméti felső kerületi Deákpárt indokoltnak látva azon eljárását, hogy a f. hó­ 25-én bekövetkezendő országos képviselő választásnál a szavazástól tartózkodik , egyszersmind minden félreértések s abból vonható következtetések kikerülése végett kötelességének tartja ezen határo­zatát még a választási határnap bekövetkezte előtt kinyilatkoztatni. Kecskemét, február 22. 1874. A kecskeméti Deákpárt e tárgyban kiküldött bizottsága. Budapest, február 23. (A kecskeméti Deákpárt nyi­latkozat­a.) A kecskeméti Deákpárt lapunk­ban a következő nyilatkozatot teszi közzé : Városunk felső kerületét a gondviselés egye­bek közt azzal is meglátogatta, hogy 2 év alatt most harmadszor szólíttatott fel országos képviselő válasz­(A »Pester Lloyd») mai esti lapjában felelvén az e lap által a szász ügyben közlött czikkre tett megjegyzéseinkre, azt mondja, hogy — nézete szerint — itt nem anyira a jogi, mint a politikai szempont a mérvadó, s azt kérdi, vájjon tapintatos volt-e ezen kérdésben a »veto«-t alkalmazni, ha az a minisztert jogilag meg is illeti ? — Laptársunk ezek után arra­ figyelmeztet, hogy a szász kérdésben már is oly agitatio indul meg, mely föltétlenül szük­ségessé teszi, hogy ez ellenében a magyar állam összes őszinte hívei, apró differentiákat tekintetbe nem véve, szövetkezzenek s ha a »P.­L.« a kormány eljárásának formájával ez esetben nem is érthet egyet, a dolog lényegében támogatni fogja a magyar állam ellenségei ellen teendő intézkedéseket, a­miről mi mindig meg is voltunk győződve. (Az igazságügyminiszter­ a kö­vetkező kör rendeletét intézte az ország valamennyi e. f. királyi törvényszékéhez. A királyi közjegyző­­ségről szóló törvényjavaslat 217­ §-a szerint, a köz­jegyzők száma és székhelyei, a közjegyzői kama­rák megalakulása előtt, a kir. törvényszékek meg­hallgatásával állapítandók meg. Mivel ezen törvényjavaslat országgyűlési tár­gyalás alatt áll, s törvényerőre emelkedése a legkö­zelebb jövőben várható, ennek bekövetkezte után a czímzett törvényszéknek, a területén székelő köz­­­jegyzők száma és kijelölendő lakhelyei tárgyában véleményt kellene adni. Hogy ezen vélemény a törvény létrejötte után hozzám a legrövidebb idő alatt felterjeszthető le­gyen: utasítom a c­ímzett törvényszéket, hogy az erre vonatkozó szükséges adatok összeállítása iránt azonnal intézkedjék. A közjegyzők számának megállapításánál nem csak arra fordítandó figyelem, hogy azok a közszol­gálat igényeinek megfelelhessenek, hanem az intéz­mény hitelének érdekében arra is, hogy létezésük anyagilag kellőleg biztosítva legyen; tekintetbe ve­endő azon körülmény, hogy a közjegyzői állomások, ha a szükség feletti szám a gyakorlat által bebizo­­nyíttatnék is, csak megüresedésük esetében lennének megszüntethetők, míg ellenben a létszám szaporítása semmi nehézségbe sem ütközik. A székhelyek pedig az illető helyek üzleti for­galmára való tekintettel lesznek megállapítandók. D­r. (Az igazságügyminiszter) az összes e. f. bíróságokhoz körrendeletet intézett, mely­ben vonatkozással a pénzügyminisztérium azon érte­sítésére, miszerint a bíróságok, a közbejöttükkel lé­tesített árverési jogügyleteknek illetékszabás végett való közlésénél sok esetben késedelmesen járnak el, s nevezetesen ingatlanokra vezetett végrehajtások­nál, az árverésem vétel tárgyát képezett ingatlannak a vevő nevére történt átíratása után küldik csak meg az árverésről szóló­­könyvek másolatát az adóhivatal­nak; felhívja a bíróságokat, hogy az árverésről szóló jegyzőkönyveket, az illeték-szabályok 79. §-nak 1. pontjához képest, az árverés jogerőre emelkedése után 8 nap alatt az illeték-szabással megbízott hiva­talokhoz áttenni kötelességüknek ismerjék. (Az osztályok előadóiból ala­kult központi bizottság­ tegnapelőtti ülésében a méter­ mérték bohózatáról szóló javaslatot tárgyalván, indítványba hozatott a meter, liter és gramm stb. nevek magyarra áttétele és a törvényben magyar nyelven használása, ezen indítvány elvetésé­vel az eredeti mérték­nevezések elfogadtattak, ellen­ben elfogadtatott azon indítvány, hogy a mértékek osztályai illetőleg részletei egy utasításban megma­­gyaráztassanak. A 6-dik osztály határozati javaslatot indítvá­nyoz arra nézve, hogy a törvény alkalmazhatása te­kintetéből a minisztérium intézkedjék, hogy a népta­nítók a méter­rendszerbe oktattassanak be még ez évben, jövő évben pedig már a népiskolákban is ok­tattassanak ; az indítvány elfogadtatik. Más lényeges­ módosítások nem történtek. (A képviselőház osztályai­ ma a nyilvános ülés után tartottak ülést, a ház által hozzájuk utasított következő törvényjavaslatok tár­gyában : a gyakorlati bírói vizsgá­ról, — az országos statiszikáról, — a keleti marhavész elleni in­tézkedésr­ől, — a tengeri hajók laj­stromozásáról szóló tvjavaslat, végre a fő­rendi ház módosításai a belvizekről szóló tvjavaslatra vonatkozólag. Első­sorban a keleti marhavészről szóló tvja­vaslat vétetett fel, mely általánosságban elfogadtatott. Eddig csak az I. és IX. osztályok végezték el a tár­gyalást és a javaslatot részleteiben is igen csekély mó­­dosítással elfogadták Előadók lettek az I osztályban Bittó Kálmán, a IX. o.-ban. Dániel Ernő. (A kereskedelmi törvényja­vaslat) megbírálása tárgyában működő szakér­tekezlet febr. 21-én Daruváry elnöklete mel­lett tartott ülésében folytatta az utalványokról szóló határozatok tárgyalását és f a javaslat 315. czikkét, mely a forgatmányos birtokosi minőségének igazolá­sát állapítja meg, csekély irályi módosítás mellett el­fogadta, de egyúttal Daruváry javaslatára e czikket következő mondattal toldta meg : a fizető a hátiratok valódiságát vizsgálni nem tartozik. Ezután az előadó, Szvetenny új czikk gyanánt a következőt ajánlja : a váltótörvénynek a fizetés végetti bemutatásra, a fizetésre, az óvásra, az előzők értesítésére, készfizetési visszkeresetre,az elé­vülésre és a megsemmisítésre vonatkozó határozatai a kereskedelmi utalványokra is alkalmazást nyernek; e czikk fölvételét az előadó a forgalom biztonsága érdekében kívánatosnak hiszi. A p­á­­­h­y pártolja az­ indítványt, főkép tekin­tettel arra, hogy az előbbi megállapodások folytán a kifogási jog megszoríttatott, kell tehát alakszerűsé­gekről gondoskodni, melyek által az utalványi üzlet a forgalomnak kellő biztonságot nyújtson.) Hérics az indítványt mellőzendőnek hiszi; ily intézkedés más törvények által még elfogadva nincsen, számos alakszerűséggel járna és ott hol váltók léteznek tu­lajdonkép jelentősége sincs. Strasser és Bro­­d­e helyesnek találják az indítványozott czikket, az utóbbi különösen kiemeli, hogy ez haladás a német törvénynyel szemközt, mely elég bátorsággal nem bírt a kellő szigor meghonosítására. Weinmann nem tartja szükségesnek ezen czikket, az nézete sze­rint Bök visszaélésre adna alkalmat, és elég ha a ke­reskedelmi törvény az elfogadó elleni visszkeresetet és eljárást szabályozza. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, az indítvány többséggel elfogadtatott. A 316. czikk az áruk elárusításáról szól és irályi változtatások mellett elfogadtatott.A 317. czikk a forgató papírok elárusíthatása iránt intézkedik és változás nélkül elfogadtatott. A 318. czikk következő szövegezésben fogad­tatott el :»a zálogszerződés érvényességére, ha az ke­reskedelmi ügylet tekintetében keletkezik, a felek egyszerű megállapodása mellett egyedül a követ­kező czikkekben megállapított feltételek szüksé­gesek.« A 319. czikkből csak az első kikezdés maradt meg, mely szerint »ingóságoknál elegendő, ha a kézi zálog a hitelezőnek vagy az ő részére egy harmadik­nak átadatik. E czikknél egyébiránt heves vita fej­lődött ki az iránt, vájjon fölvétessék-e a jelképes át­adás szabályozása is a kereskedelmi törvénybe, de végre is abban állapodott meg az értekezlet, hogy e részben nem lehet praejudicálni a magánjogi codifi­­catiónak. A 320. czikk következő szöveggel fogadtatott el: — »a bemutatóra szóló papírnál a zálogjog meg­szereztetik, egyszerű tényleges átadás által, oly pa­píroknál pedig, melyek hátirat utján átruházhatók, ha a hátirattal ellátott papír a hitelezőnek, vagy helyette egy harmadiknak a zálogszerzőre forgatás mellett tényleg átadatik.« A 321. czikk a kereskedelmi könyveken ala­puló követeléseknél a zálogjog szervezéséről szól. Szvetennye czikket el akarja egészen h­agyni, miután attól tart, hogy ezen intézkedés fölvétele foly­­­­tán sok álkövetelés fog érvényesülhetni a úgy a tu­ - kataszter kérdéséhez. A földadó kataszter ügye érvényesülés küszö­bén állván, szükségesnek látom a döntő köröket egy fontos mozzanatra figyelmeztetni, melynek figyelem­be vétele az ország pénztárának könnyű szerrel né­hány milliót jövedelmezne addig is, míg a kataszter­munkálat évek után befejezhető lesz. V. Kovács László képviselő a Deákkörben pár hónap előtt egy életre való indítványt tett az ügyre vonatkozólag. Indítványa kellő méltánylást nem nyert, elfogadva nem jön, kár, nagy kár, hogy úgy történt, azonban még nem késő »consilium m­u­­tare in melius.« Az indítványra szó szerint nem emlékezem, de­­értelme következő volt: »Hatalmaztassék fel a pénzügyminiszter, hogy addig is, míg a katasteri munkájat befejeztetik, s ennek alapján a rendezett adóztatás életbe lép, hogy haladék nélkül megyénként gondoskodjék a létező felöttőbb aránytalanságok, a mű­veletágakban idő­közben történt változások ideiglenes kijavításáról — oly módon, hogy az ezen kiigazítás folytán netán egyeseket érhető túlterheltetések a kataszter elkészül­tével az illetők javára legyenek írandók­­és leszámí­­tandók.« Életre valónak neveztem, és méltán ez indít­ványt, mert viszonyaink közt eléggé nem méltányol­ható az, mikor a legközelebbi év deficitjei enyhíté­sére olyszerű meggazdálkodásokat is tervezgetünk, melyek gyakran az ügynek fognak kárára lenni, holott Kovács László eszméje az állampénztárt már a jövő évre több millióval fogná gazdagíthatni. Nem czélom e kérdést tüzetesen, hosszasan fej­tegetni, csak röviden fogok jelezni néhány felöttőbb pontot, melynek rendbehozásával késnünk okunk nincs , — sőt a mivel sietni ezer és egy okunk van. A kataszter életbeléptetése óta roppant területű legelők lőnek feltörve, melyek első, másod osztályú szántóföldekké változtak s az adó ma is a legelő után fizettetik. Egy folyócska választ két területet, a folyón innen egy hold fizet holdanként egy forintot, egyre­­másra, a folyón túl 40 krt, egyre-másra, jóllehet utóbbi terület gazdagabb föld, mint elsőbb, így áll ez pl. a Sió mellett. Egyik megyében, már ezt ép e napokban ol­vastuk, 12000 holdas birtok fizet 3500 frtot, a szom­széd megyében 1200 hold 1500 frtot. Biztos számítást tenni e téren lehetetlen, de hozzávetőleg azt merem hinni, hogy 3—4 millióval rövid néhány hónap alatt .R emelhető egész egyszerű művelés útján az ország bevétele. A túlterhelt birtok adójának lejebb szállításá­ba e műveletnél nem bocsátkoznám, de igen­is az aránytalan kedvezésben részesült,vagy a művelet­ ágat változtatott birtok adója rectificálandó, azaz feleme­lendő rögtön. Mert hisz oly kiáltó igazságtalan arány­talanságok, melyek minden lépten találhatók a stá­tus kárára egy pillanatig sem tű­rhetők, főleg ak­kor, ha a kiigazítás eszközlésére­ idő, és alkalom van. Egy-egy megbízható kft. biztos az egyes me­gyékbe, a megyék e czélra kiküldött bizottsága s a szolgabirák segédkezésével pár hó alatt rendbe hoz­hatja a dolgot. Ismételve ajánlom tehát Kovács László indít­ványát a döntő körök figyelmébe. Tu­lajdonképt hitelezők érdeke kijátszatni. S­r­a­s­s­e­r, R­á­t­h, A­p­á­t­h­y és B­r­ó­d­e bizonyítják hogy könyvkövetelések lezálogolása a gyakorlatban előfor­dul tényleg, és hogy szükséges is ez intézményt meg­­honosítni, mert általa a forgalom érdekei nyernek. Az értekezlet a vita berekesztésével a szöveget elfo­gadta, de azzal kívánja megtoldatni,hogy az adósok, akik ellen szóló követelések lefoglaltatnak, értesí­­tendők. A 322. czikk, mely egyszerű utalás a telek­könyvi rendtartásra és a 323. sz, mely kimondja, hogy a zálogtárgy fedezésül szolgál, nemcsak a kö­vetelésnek, hanem járulékainak is, mint magából érthető, elhagyatott. A vizsgálat a keleti vasu­t ügyiben. Az együttes albizottságok jelentése a pénzügyi és vasúti bizottságokhoz a keleti vasút ügyében 1874. február. — Folytatás. — Ily körülmények között születtek 1868. decz. 16 és 17-én a társaság jövendő veszedelmét magok­ban rejtő párisi szerződések és 1869. januárban kül­dettek szét Európa minden részeibe az anglo-osztrák bank által, még az alapszabályok létezése előtt, a részvényt gyűjtő aláírási felhívások. Ezen párisi szerződések kényszerhelyzete alatt alakult az első előleges igazgató-tanács, s később 1869. márczius 8-án maga az alakuló ülés (nem gyűlés), mint azt maga az igazgatótanács nevezi. A praesuntiv igazgató­tanács tagjai által már az előtt, szó és ellenmondás nélkül fogadtattak el a párisi szerződések. A­mi az alakuló ülésen történt ezen szerződé­sekkel, az már inkább csak formalitás volt. Azonban az építés megindult, változó síkor és eredménynyel. A kormányt mindezekről az igazgatótanács értesíti, alakulását bejelenti, a párisi szerződést s Bordereau regulateurt 1869. márcziusban a kor­mánynak beterjeszti. A részvényekre az első befizetés 89 fttal ezüst­ben 1869. január végén megtörtént. A tökéletlenül kiállított tervek a kormány ré­széről kifogásoltalak, miknek kijavítása és meg­vizsgálása sok időbe került és ez a munkát kés­leltette. Miután a párisi szerződések az egész alaptőkét a vállalkozók rendelkezésére bocsátják, s a Borde­reau regulateur a három első könnyű vasúti szakaszra aránylag sokkal nagyobb sommát vesz föl, s miután a párisi szerződés szerint a felülvizsgá­lat a munka kimutatásokra nézve csak igen gyarló lehetett, s miután végre a főmérnök szintén a párisi szerződés rendelkezése szerint, inkább a vállalkozó érdekét képviselte, ezen körülményeket a vállalko­zók felhasználván, az akkor még bőven rendelke­zésre ál­l összegekből, bőven mentettek is Azonban a főmérnök két árnak nem szolgál­­hatván, és a pénz is fogyófélben lévén, 1870 végén a viszály Waring és az igazgató tanács könfött kitört. November havában a váll­akoz­ók által betör­

Next