Pesti Napló, 1874. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1874-02-26 / 47. szám
47. szám. ___________ Budapest, Csütörtök, február 26.1874. _______________25. évi folyami Szerkesztési irodai I Kiadóhivatal: ____ fr Előfizetési feltételed r -Hirdetések Barátok tere,_Athenaeum-épület. Barátok tere, Athenaeum-épület T 1 Ti 0| ffl T THT A TT\ “T K“ Sva’rekedi Afkt Szintúgy mint^lelketések A lap Szellemi részét illető I B ll TM I | I | I I | ■ I a irtT***" ai.p yj h II 111 U w* I ■■ I .«SS ; : .•...“r," kiadóhivatalba, . mények (előfizetési pénz, kiadát H H I ^| H H I m H H ■ H H Az esti kiadás postai különküldéséért Bérmentetlen levelek csak ismert M ^M JL fJLm JL 1 —*---------mMm hmiflze.é, évnegyedenként 1 «rin. Barátok tere, Ahe n 3 PH ül-épli L Bérmentetlen levelek csak ismert körüli panaszok, hirdetmények) k Az előfizetés az év folytan-minden * kezektől fogadtatnak el. küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. kiadó-hivatalhoz intézendők. |k, rt 1T \ 0 Hz I | I |\ | |\ | ) napjától aiámutatik. Előfizetés „PESTI HAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre........................24 frt. Félévre................................IS frt. Negyedévre ... 6 frt. Egy hóra .... S frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadóhivatalának (ferencaiek tere , Athenaeumépület) küldendő. A „P. Napló“ szerkesztő- és kiadóttala. Budapest, február 25. Nem tudjuk, a kilenczes albizottság elvégezte-e már a központi administrativ átvizsgálását, de azt tudjuk, hogy a központi administrativ sok irányban javítható s a javítás arányában olcsóbbá is tehető, ha bizonyos elvek alkalmzásától vissza nem riadunk, ha a rendszert csak azért, mert már rendszer, csalatlannak nem tekintjük, s ha bizonyos személyi tekintetek mellett nagyobb szívszorongás nélkül haladunk el. A központi administrativ a nyugdíjakon kívül közel 3 millió forintot nyel el évenként. Tisztességes összeg, mely megérdemli, hogy szükségességének kritériuma újra meg újra komoly figyelem alá jöjjön. Kivált akkor, mikor az administratio ellen nem a drágaság az első és főpanasz, hanem a lassúság, késedelmezés, egy szóval a hibás eljárás. S mi megvalljuk, bármily jól essék is itt pár száz ezer forint megtakarítás, nem annyira erre helyezünk súlyt, mint inkább arra, hogy maga a központi felügyelet tétessék éberebbé s a központi administratív egészségesebbé. A megtakarítás aztán magától jön. Mi természetesen nem vagyunk azon helyzetben, hogy minden minisztériumnál a czélszerű reformokra vonatkozólag szabatosan formulázott pozitív javaslatokkal lépjünk elő. Nem is ez a mi feladatunk elsősorban. Nem is lehet minden minisztériumnál ugyanazon elvekre alapítani a reformokat. A mint különböző az elintézendő ügyek természete, a mint különböző azon közigazgatási apparátus mely egyik másik minisztérium alá van rendelve , azonképen különbözőknek kell lenni a számbavehető reductióknak s a netalán eszközölhető reformoknak is. Aztán van még előttünk egy más körülmény is. A kilenczes albizottság elfogadta az állami közigazgatásra nézve a decentralisatió elvét. Hogy ez elv mily széles körre fog kiterjedni s az ennek alapján alkotandó intézmények miként fognak a területi önkormányzat intézményeivel egybeillesztetni vagy összhangzatba hozatni , ezt a kilenczes albizottság is valószínűleg csak általános körvonalakban, csak fővonásokban látja maga előtt. A tervek széttagolva, a javaslatok felkészítve, a részletek formulázva még nincsenek. — S a siker vagy ennek ellenkezője e munkától függ jó részben. Bárminő legyen is azonban a végeredmény : a reformok in capite attól függnek, hogy minők lesznek azok in membris. Ez az egy teljesen bizonyos. De bizonyos az is, hogy az igazságügyi szervezet lényegében változást szenvedni nem fog, és épen azért az igazságügyi tárcánál mi is azon helyzetben vagyunk, hogy véleményünket, mely itt a központi administratióra vonatkozik, szabatosan előadhatjuk. Annyira természetesen nem fogunk menni, mint Zsedényi, ki az igazságügyminisztériumnak — ha jól emlékezünk — egyszerű eltörlését vélte legczélszerűbbnek a huszonegyes bizottságban tartott beszéde alkalmával, de azért nem egy, ott elejtett eszméjét mi is helyeselni vagyunk kénytelenek. Ilyen eszme a többi között az, mely az administrationális felügyeleti jogot a minisztertől elvenni, s a felsőbb bíróságokra fokozatosan ruházni akarja, mint körülbelől Angliában is van, s mint, más alakban ugyan, de részben és lényegileg nálunk is volt a bíróságok rendezése előtt. S hogy világosabban szóljunk, hivatkozunk mindjárt az igazságügyminiszteri számvevőségre, mely az igazságügyi központi igazgatás költségeinek közel egy negyedrészét veszi igénybe, melynek személyzete a mostani systema alapján mindamellett sem győzi a munkát, s melyet mi általában teljesen feleslegesnek és nélkülözhetőnek tartunk. Ismételten volt alkalmunk már részletesen igazolni, hogy minő vistás alapokra van fektetve a bíróságoknál az administrate és hogy általában mily fonák e tekintetben az eljárás. Most csak azt jegyezzük meg, hogy eddig a bűnvádi eljárási, rabélelmi s egyéb költségek kezelése központosítva volt a törvényszékek s illetőleg törvényszéki elnökök kezén. A törvényszék megállapítá, kiutalá s részben számadásba is véve a kiadásokat. A tévedés nehéz, a visszaélés lehetetlen vola. Ahol elnök, három biró, jegyző, esetleg ügyész állapít meg s utal ki kiadást: ott viszszaéléstől tartani nem lehet. Vagy ha már odáig jutottunk volna, hogy egy ily testületben sem lehet bízni, akkor már a központi számtiszt csakugyan meg nem menti a kincstárt. Most mindez nem így van. Külön kezel a járásbíró, a fiscus, aövényszéki elnök. Külön kezel és külön administrál.Hároroszoros a munka, a helyett,hogy egyszeres volna. Járásbiró és fiscus elhalmoztatik olyan munkával, mely voltaképen nem is méltó hozzá s mely őt valódi feladatinak teljesitésében gátolja. A tvszéki segéd- és kezelő személyzet pedig felmentetik olyan munkától, mely voltaképen neki való. S mindez azért, hogy a központi szám A „Pesti Napló“ tárczája. Kölcsey és Károlyi György gróf. (Kölcsey egy kiadatlan levele és költeménye.) Az idők örvendetesebb jelenségei egyike közé kell sorolnunk ama körülményt, hogy Kölcsey némely művei közelebb új kiadást értek. Kölcsey, mint egy érdemes írónk igen helyesen megjegyzé, sokkal inkább emlegetés, mint olvasás tárgya; pedig ha valaki, bizonyára ő az, ki mindenkép megérdemelné, hogy minél részletesebben , minél gyakrabban foglalkozzunk vele. Oly időket élünk, melyekben az álfényt a valódiságtól, az alaposságot a felületességtől, az igazi hazafiságot a szájaskodó nyegleségtől idestova megkülönböztetni tudni nem fogjuk; s ilyenkor nem árt, ha minél készségesebben fordulunk azokhoz, kik e részben meghiggadtvilágnézettel szolgálnak, s oly fonalat adnak kezünkbe, melylyel bárhol , s akármily viszonyok között is bizton tájékozhatjuk magunkat. Kölcsey mindenesetre azok sorába tartozik. Ő még ama forrásból merített, mely ránk nézve ma már kisebb-nagyobb tmérvben hozzáférhetlen, s egyre távolabb esik felfogásunktól s átalában ama világtól, melyben élünk s mozgunk. Sajátságos jelenség mi nálunk, hogy mig más nemzetek növekvő szeretettel s imádással határos kegyelettel karolják fel jelesebb íróikat, s egymást érő szebbnél szebb kiadásokkal elevenítik fel emléküket, s igyekeznek ápolni ama szellemet mely műveiket átlengi, mi eltaszitjuk őket magunktól s mintegy resteljük bolygatni ama szellemi alkotmányt, melyet ők annyi nemes önmegtagadással, annyi fáradsággal s küzdelemmel hoztak létre. Hiszen különösen Kölcsey mindenkép megérdemelte volna, hogy főleg 1867. óta behatóbb figyelemre méltassuk.Ő több irányban előharczása voltam a kornak,mely a politikában és irodalomban önállóságot biztosított számunkra. Aztán műveiben (több helyütt) ecsetelve találjuk ama küzdelem folytonosságát, mely megismertette a világgal hazánkat s mi több, mindenkép még rokonszenvet is szerzett nekünk s midőn verseiben a formaszépséget, a kedély melegségét bámuljuk, műprózájában s beszédeiben oly gondolatmélységet annyi eszmegazdagságot lelünk, mely Kölcseynket bizonyára a legnagyobb gondolkodók sorába emeli. Csak levelei is valódi kincset foglalnak magunkban s nem egy tekintetben oly korrajzzal kedveskednek,melybe örömest pillantunk be,ha az akkori irodalmi s némileg közjogi viszonyokat is tanulmányozni akarjuk; kimutatják azonfölül az álláspontot melyet Kölcsey az irodalomban s átalában az irodalmi jelenségekkel szemben elfoglalt, midőn az ember bensejét is feltárják. Hiszen nem érdektelen tudni, mily viszonyban állott ő kortársaihoz ? s milyen volt az összeköttetés, melyet az irodalom akkori szóvivőivel fenntartott ? Eddig megjelent levelei arról tanúskodnak, hogy az utóbbiakkal, egy-kettőt kivéve, ha nem is szoros barátságot, mindenesetre oly érdekközösséget folytatott, melyből rá tisztelet háramlott. S kölcsönös tisztelet tartá fenn az érintkezést, melyben nehány előkelővel, mint például Széchenyivel, Károlyi gróffal, Vécsey báróval volt, mig W e s s e lé ny i b., költőnk benső barátságával dicsekedhetett. Ezt bizonyitják eddig megjelent levelei ; ezt igazolják ama még kiadatlan levelek, melyeket Kölcsey Kende Zsigmond barátjához és rokonához intézett s melyek egyikével kitűzött feladatunkhoz képest utóbb tüzetesebben is foglalkozunk. A költők, művészek és irók minden korban s bármily körülmények között s kisebb-nagyobb mérvben bárkivel szemben is meg tudták őrizni a hatalmat, melyet szellemileg képviseltek, s ha nem bírták mindig érvényesíteni, annak oka egyrészt a külviszonyokban, másfelől saját egyéniségükben rejlett. A mi Kölcseynk nagy méltósággal lépett fel még Pozsonyban is. Csekély vagyonkája mellett minden mellékjövedelemről lemondott, és soha sem járt hivatal, vagy olynemű kegy után, melynek elérése valami kedvező anyagi eredményt vont volna maga után. Széchenyi mindig tisztelettel említő nevét és halála után is valódi kegyelettel nyilatkozott róla műveiben. Wesselényin kivül legtöbbször érintkezett György gróffal (Károlyi György) kihez különös rokonszenv, s a haza f iránt reményének szebb óhaja csatolta. György gróf egyike volt a leglelkesebb fiatal embereknek, s főleg előkelő társai között ritkította párját. Magyar volt minden izében, holott mágnásaink akkor még töredezve is csak kivételesen beszélték nyelvünket. György gróf még az által is megkedveltette magát Kölcseyvel, hogy folytonos érdekeltséggel viseltetett a közügyek iránt, a tényleg is résztvett minden nevezetesebb mozzanatban, mágnás létére az ellenzékhez tartozván. Szatmármegye akkori administrátora Vécsey dr. gyanús szemmel tekintett e viszonyra,s nem tetszett neki, hogy Károlyi György gróf egyik megyegyűlésen azt ajánlotta a rendnek, hogy Kölcseyt főjegyzővé válaszszák. Vécsey báró e dolgot bizonyos feltételtől szerette volna függővé tenni, s azért előbb Kölcseyvel értekezni kívánt, őt magához kérvén Nagy-Bányára. Kölcsey élve a gyanúperrel, megtagadta a főispányi helytartó kívánságát. Erre vonatkozólag igy ír Bártfayak 1832 márczius 12-ről keltezett levelében : »Kevesektől, de jóktul becsültetni életem egyetlenegy törekedése, s ezt talán elértem. Legszebb hogy az emberek mézes szavakkal igyekeznek a keserű tettet édesíteni. A főispányi helytartó nekem baráti levelet irt, s hiv magához N.-Bányára. Nagy kegyesség a vicenotáriusra nézve, de Kölcsey minden esetre a vicenotariusnál felebb tartja magát. Azt irám N.Bányára, hogy mint Marquis Posa a spanyolban , úgy én a magyarban büszkeséget kívánok , és bátor valék nem menni. Azoknak az uraknak legalább alkalmatosságuk akadt látni és hallani egy nem mindennapi scénát. Egyébiránt grófoddal (Károly György) és Wesselényivel szólani akarok elébb, mintsem többet csinálnék.Címe oly neme az erkölcsi öntudatosságnak s valódi férfiúi méltóságnak, mely ritkítja párját. Kölcsey és Károlyi gróf között teljesen más viszony állott fenn. György gróf jóval fiatalabb volt Kölcseynél, s ez ama kevesek egyikét kereste a lovagias főurban, kik mindenkép hivatva vannak, nagy tekintélyük s elsősorban már születésüknél fogva is bölcsőjében szunnyadó művelődésünk előmozdítására haszonnal közreműködni. Valódi megtiszteltetés is, a mit Kölcsey Károlyi György grófról egyik levelében feljegyzett. — »Azt, a mit gr. György érettem a múlt gyűlésen tett: — írja Bártfaynak — lehetetlen elmellőznöm. Mert felállott, s indította a rendeket, hogy nekem főjegyzői czimet eszközöljenek. Főjegyzői czím és korona, két oly dolog, ami nélkül igen-igen könnyen el tudok lenni, de lelkes férfiak által megbecsültetés jeleit venni, ez az élet legszebb öröme. Grófod engem valóban nagyon lekötelezett, s e közhelyen igy kijelentett hajlandóság inkább magához vonz, mint bármely jótétemény. Mert jót tenni minden gazdag tudhat; de igy tisztelni még csak azon kevesek tudnak, kik gróf Károlyi Györgyhöz hasonlítanak.« Ily gondolkodás mellett ne csodáljuk, ha Kölcsey mindig kész előzékenységgel viseltetett a fiatal Károlyi iránt, s egy nemével a rajongó előszeretetnek közeledett feléje, mert erősen hitte és remélte, hogy tőle a haza érdekében csak szépet és kizárólag csak jót várhat. Már a fenn leirt jelenet előtt, s még 1829-ben fordultak a gróf tisztjei Kölcseyhez azzal a kérelemmel, irna nekik György napjára egy költeményt, melylyel a grófnak e reájuk nézve fontos ünnepély alkalmával tisztelkedhetnének; de mivel magával Kölcseyvel személyesen nem találkozhattak, Kende Zsigmondot kérték fel közvetítőül, kinek sikerült Kölcseyt a kívánt költemény megírására azonnal rábírnia. A költemény mindenkép magán hordja az alkalmiság jellegét, de szabatos hexameterekben foly, emelkedett, s annyi igaz melegséget sugároz, hogy méltó volt kikeresni a múltak lim-lomjai közül. Kölcsey e költeményt egy érdekes levél kíséretében küldötte el nevezett barátjának és rokonának Czegénybe, Matthissontól kölcsönzött jeligével látva el czimlapját. Minthogy e levél irodalomtörténetileg is becsesel bir, azt még a költemény előtt ide igtatjuk egész terjedelmében , Cseke, 1829 april 20-án. Édes Zsigám ! Ezen pillanatban érkezik a czegényi levél s hogy embered sohá ne várakozzék, haladék nélkül felelek. Nehány esztendő előtt bizonyos erdélyi grófnő kért Kazinczy Ferencztől, talán férjének halálakor verseket; s ő, a ki különben minden literatori és poétai szokás truczczára nem egészen galanteria nélkül van, a szép asszony kérését kereken megtagadó, mert, úgymond, a poéta csak a lelkesedés, nem pedig a parancsolat pillanataiban tud írni. Ha ez, az asszonysággal így történt, nem sokkal megengedhetőbb lenne-e, ha én, aki minden bizonynyal sokkal darabosabb vagyok, mint Kazinczy, most férfiaknak tagadnám meg a commissióba tett verseket ? Hidd el azt édes barátom, hogy nálunk a könyvárulás is »in Comission bei N. N.« nagyon rosz lábon áll; mennyivel inkább a verselés ? Azonban, nehogy a György-napi vendégség pusztán maradjon, most egyszer itt a vers, de máskor -------anathemát mondok, ígéretedet, hogy meglátogatsz, sok örömmel fogadom ; én minden jegyzéseimmel készen vagyok; de az impopulatio calculusa a megküldött aktákból a szatmári clerus schematismusával egybevetve előttem megfoghatlan differentiát mutat. — Szeretném, ha megérkeztedkor a legújabb nemesi conscriptiót magaddal hoznád. A napi tudósítás az »Élet és Literatura« kötetei felöl, nagyon kiváncsivá tett, azokat minél hamarabb láthatni; kérlek, mihelyt egyet veendesz, küldj nekem várakozás nélkül. Szeretném a S c h e d e 1 kézikönyvének második kötetét is keresztül nézni, hogy tudhatnám tőlem mi van felvéve, s nem csak mi, hanem mint ? Mert azok a pesti fiúk sokszor kirúgnak. Peregben junius másodika körül restauratio! Oda kifogás nélkül menni kell. Ölellek édes barátom, élj szerencsésen! Ferid.« A költemény pedig igy hangzik : Idvez légy Szeretett, idvez légy dísze nemednek, Kár ai szép törzsök méltó fakadéka nemes Gróf! Idvez légy, és híveidet, kik örömre hevülvén, Könyek alatt ragyogó szemmel járulnak elődbe, Fénypalotáidból kegyesen letekintve fogadd el. Nem Te valál ? ki szelíd gonddal sorsunkra vigyázván, Messze jövendőnknek kinyitottad előre határit, Égi reményt láttatva velünk ? hogy tettei bérét Élte telén biztos nyugalomban varja be szolgád ; Mostoha napjaitól hogy az árva ne féljen előre; Bús felhői között délszinte találjon az özvegy ; S gyermekiért az atyát keserű gond’ része ne hányja. Fenndobog a tele szív jóltévőjének előtte; S lángszavakat keres a forró, szent hála, de nem fél; Csak remegő ajakon töredeztet néma sóhajtást, Csak dagadó könyben tükrözteti keble habottát. Hősök’ Gyermeke ! jet s nyújtsd szentelt jobbadat, ajkunk Hogy melegítse fel azt, ’s szemeink’ gyöngyébe feredjen • S boldog léssz, mert boldogokat tudsz tenni körűled, S élted czélja felé, pályád’ fénylepte határin, Emberi szép tettnek kisér hü képe, keresztül. Boldog léssz, mert kedveseid nem hagyja el a sors. A kik ajándékit nemesen használni, miként Te, S embertársaikat szerelemmel ölelni tanulták, S életadó napként áldást elszórva ragyognak, Károli végy koszorút tőlünk, végy gyermeki hálát, S ünnepi ömledezést! Neked ég minden kebel és szív, Minden ajak’ rebegése Tiéd! Légy idvet örökre ! És mikor a Haza fűz fiatal fürtödre borostyánt, S áldozatid’ bérét magos ének zengzeit nyújtják • Vagy mikor a sokaság’ fennhangzó tapsai várnak Mig a pesti mező dobogó paripáid alatt zeng : El ne feledd, hogy híveidet messzére ■ közelről Hozzád bő szeretet’ szakadatlan lánczai vonják. Vijoa Victor, A -J vevőségnek dolga, szerepe, jogosultsága s az államnak e czimen tetemes kiadása legyen. Ez azonban csak a példák egyike s voltaképen csak arra hoztuk fel, hogy állításunkat, esetleg javaslatunkat világosabbá tegyük. Nézetünk szerint az összes igazságügyi administrativ a segéd- és mellékszemélyzetet illetőleg a bíróságokra, a járásbíróságokat illetőleg a törvényszékekre s ezeket illetőleg a felsőbb bíróságokra bizton volna átruházható. S nemcsak ez, hanem annak is nagy része, mely most az ügyészség kezére kellő ellenőrzés nélkül bízatott. A minisztérium az ügyészség által kellőleg gyakorolhatná ellenőrzési és felügyeleti jogát s összes személyzetének egy harmad részét bizvást gyümölcsözőbb munkára fordíthatná. Budapest, február 25. (A miniszteri névsorok) gyártása, most, hogy ő felsége hazaérkezik, természetesen nagyban űzetik s egyes lapokban a legkalandosabb combinatiók látnak napvilágot, így azt írják hogy gr. Hohenwart zsebében hordja a leendő osztrák miniszterek jegyzékét, a mi igen mulatságos lehet gróf Hohenwartra nézve ; de azon férfiaknak, kiknek nevét a gróf zsebében hordja, ebben nem nagy öröme telhetik. Pesten a helyzetet jellemzi, hogy képv.körökben fogadások történnek a leendő miniszterelnökre. A »Presse«-nek pedig Pestről azt távirják, hogy mart. 2-dikán az összes miniszterek és államtitkárok benyújtják lemondásukat. Andrássytól távirat érkezett, hogy Bittó vállalja el a min. elnökséget. Tegnap 40—50 képviselő küldöttségileg ment gr. Lónyayhoz s a küldöttség szónoka , Bánó József azt kérdezte Lónyaytól, hajlandó-e a min. elnökséget elvállalni, mire gr. Lónyay azt felelé, hogy hajlandó, ha arra ő felsége felhívja. Ezek a »Presse« hirei. A Bittot illető hirt magunk is alaptalannak jelenthetjük ki, a többi hir cáfolatát azon a laptársainktól várjuk, kik az érintett dolgokba jobban lehetnek beavatva mint mi vagyunk. (A képviselőház osztályai közül ma a III., IV., VII. és VIII. osztályok tartottak ülést. A III. o. elvégezte az országos statisztika szervezéséről, a tengeri lajstromozásról szóló tvjavaslat, és a belvizekre vonatkozó főrendi módosítások tárgyalását.A két utóbbit változatlanul elfogadta ; a statisztikáról szóló tvjavaslatból a 6. §., mely szerint minden törvényhatóságban állandó statisztikai bizottság alakíttatnék, mint felesleges, kihagyatott, különben a javaslatot elfogadta az osztály. A bírói vizsgáról szóló tvjavaslat tárgyalása holnapra halasztatott. Előadók : a statisztikára és hajók lajstromozására nézve Prónay Dezső b., a belvizekre pedig Kondorossy György. A IV. o. a statisztikáról szólójavaslatból az 1. §, melyben az adatok gyűjtése elrendeltetik, mint felesleges kihagyatott, a többi része elfogadtatott. A birói vizsgáknál két tagból álló bizottság helyett négyet fogadott el az osztály. A hajók lajstromozása és a főrendi módosítások a belvizekre nézve változatlanul hagyattak. Előadó Kvassay László. A VII. o. mind a három említettjavaslatot valamint a főrendi módosításokat minden változtatás nélkül elfogadta. Előadó Gozmán János. A VIII. o. a három érintett törvényjavaslaton és a főrendi módosításokon kívül tárgyalta a keleti marhavész elleni intézkedésekről szóló törvényjavaslatot. A statisztikáról szóló törvényjavaslatot (Egy nagy bankterv) foglalkoztatja tegnap óta Ausztriában a közvéleményt. Egger és 96 társa törvényjavaslatot terjesztett elő a Freichsrath képviselőházában, amelylyel egy »birodalmi jelzálogbank« alapítását indítványozza törvény útján elrendeltetni. E jelzálogbank jelzálogos bankjegyeket bocsátana ezer millióért maximális határig, és pedig 100 milliót ezresekben, 200 miliót százasokban, 300 milliót ötvenesekben és 400 milliót tíz forintosokban. E jegyek a törvényjavaslat 3. §-a szerint egyenlő törvényes értékkel bírnak az effektív osztrák ezüst értékkel és minden nyilvános és magánfizetésnél, valamint a vámfizetésnél is valóságos ezüst értékben kell, hogy elfogadtassanak. A javaslat többi rendelkezései a kivitelt részletezik. Nem szükséges épen, a bécsiek módjára, Law szellemét e monstruózus terv bírálatánál fölidézni. Nálunk legalább a brodharirodalom rég penget ily eszméket, anélkül, hogy komolyan figyelembe vétettek volna. Meglepő csak az, hogy 97 reichsrathi képviselő akad, aki efféle törvényjavaslat alá nevét tenni nem idegenkedik, vagy aki a terv oktalanságát át nem látja. Az igaz, hogy ily eszmékre csak ott létezik talaj, és csak ott élhet meg 24 órán túl, ahol, mint nálunk, ezüstre alapított bankjegyek vannak forgalomban, amelyeket azonban nem tartozik a bank ezüstre beváltani, így azután Ryger és társai is föltalálták a kör négyszögítésének azon módszerét, amely szerint a záloglevél bankjegygyé és a papír ezüstté válik, alakított meg. Az új miniszterelnök mintegy ötven szónyi többség ura a parlamentben, míg a lordok háza egész rokonszenvének és támogatásának érzelmeit viszi eléje. Ez képessé tette őt, hogy kormányának határozott jellemvonást adjon. Csupa kipróbált conservatív államférfiak közt oszta szét Gladstone örökségét, s kabinete még egyöntetűbb, egységesebb színezettel bir, mint elődeé. Disraeli, kit párthívei még nem rég renegátnak, árulónak, elvtelennek kiáltottak, az egész conservatív tábort egyesíti zászlaja alatt. Az ország legbüszkébb, leghatalmasabb peerjei Derby lordtól Richmond herczegig, a toryk legkitűnőbb, legszakavatottabb tehetségei elfogadták Disraeli kezéből a tárczát s az új kormány, mint a szabadelvű lapok is elismerik, a conservativ párt szinét-világát egyesíti magában. Nem először történik, hogy Disraeli áll az angol kormány élén. Ezúttal második minisztériumát alakította. Az elsőt épen hat évvel ezelőtt 1868 február végén szervezte,mint Derby lord utóda, ki súlyos betegsége folytán a kormányelnökségről lemondani kényszerült. Akkor Disraeli az alsóházban olyan programmbeszéddel köszöntött be, melyre ma jó lesz megemlékezni. Kijelenté, hogy belpolitikája a szó igaz értelmében szabadelvű lesz, hogy az intézményekben reformálni fogja azt a mi nem korszerű s fenntartandja azt, a mi bennök értékes. Akkor e programaiból úgyszólván semmit sem birt megvalósítani. Akkor volt egy nagy mentsége, mely valóban nyitját képezé kormányzása eredménytelenségének : az alsóházban a szabadelvű párt s nem a kormány hívei birtak többséggel. Ez a parlament 1865-ben választatott s az akkori liberális Russel-kormánynak mintegy hetven szónyi többséget hozott. Mind a mellett e kormány nemsokára a reformbili ügyében vereséget szenvedett s a királynő Derby lordot, később Disraelit nevezte ki a cabinet fejévé. Derby csaknem két évig megtudott férni a szabadelvű többséggel , nem bocsátkozott nagy actióba, lehetőleg a kormányzat rendes teendőinek végzésére szorítkozott s igy nem is jutott elvi ellenzésbe a majoritással. Utóda Disraeli nem volt ily szerencsés , az oppositióban fölébredt erejének tudata s már szeptemberben súlyos vereséget szerzett Disraelinek, ki az új választások eredménye folytán deczember elején be is adta lemondását. Ha tehát akkor kormányzata eredménytelen és működése terméketlen maradt, ha kilencz havi miniszterelnöksége egyetlen egy új alkotást sem bírt fölmutatni, ennek okát a parlament és a kormány közt fennállott természetellenes viszonyban találhatni. Ma ez a viszony egészen más, ma többség sorakozik köréje, ma pártja legjobb tehetségei osztják meg vele a munka terheit, ma csakugyan semmi sem áll útjában annak, hogy első miniszterelnöksége alkalmával kifejtett programmját valósággá tegye, lényegesen módosította . Az 1. §. kihagyatott, a 2. §-ba bevezetett, hogy az adatok gyűjtése a már létező központi statisztikai hivatalt illeti; a 3. és 4. §, melyek egy országos statistikai tanács felállításáról szólnak, kihagyattak a 6. §-ból azon rész, mely ahatóságokban szándékolt statisztikai bizottságok felállítását foglalja magában, szintén töröltetett; a szintén a statistikai tanácsra vonatkozó 7 és 8. §§-ok kihagyattak; a javaslat egyéb részét az osztály elfogadta, úgyszintén a többi törvényjavaslatokat is. Előadók: a marhavész, statistika és hajók lajstromozására nézve Harkányi Frigyes; a birói vizsga és a belvizekre nézve Ernuszt Sándor. A mai osztálytárgyalásoknál a tengeri hajók lajstromozása iránt Catinel11 Hector oszt. tanácsos,a fiumei teng. osztályfőnöke, adta a felvilágosításokat. (A bélyeg jövedelem emelése) czéljából azon javaslat létezett, hogy a perbeli iratok másod és több példányaira, valamint mellékleteire megkivántató bélyegek az első példányokra illesztessenek. Minthogy több kir. törvényszék az e tárgyban felterjesztett véleményük szerint ilyen intézkedés életbeléptetését czélszerű és kívánatosnak jelezték, amennyiben ez által nem csak a pertárakban netán elkövetett szabálytalanságok megakadályoztatnának, hanem annak is eléje vétetnék, hogy az egyszer már megbélyegzett, és egyébb perekben már használt mellékletek újabb bélyegzés nélkül nem volnának használhatók, miáltal a kincstár netáni megrövidítésektől biztosítva volna. Ezeknek következtében, amint értesülünk, a fennemlített intézkedés életbeléptetése hatályban levő törvényesített bélyeg- és illetékszabályok ilyen módoni alkalmazása végett előmunkálatok vannak folyamatban. —r. Budapest, február 25. Az 1782. évi nagy átalakulás óta a huszonkilenczedik minisztérium az, melyet Disraeli a királynő megbízásából a napokban _Ll J"» .U .1 -