Pesti Napló, 1874. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1874-02-14 / 37. szám

nem lehet segíteni, a­ki azonban azt hiszi, hogy ezenkívü­l is van veszteni való időnk, az valóban nem bír érzékkel a nemzet szük­ségletei iránt. A Deákkörnek ezt az időt sem kell elveszítenie. Ha a kör helyesli a 9-es al­bizottság munkálatát, elfogadhatja ezt pro­­grammjául; ha nem helyesli, változtathatja, pótolhatja s a­mit a többség elfogad, a­z jelentessék ki a közjogi ki­egyezésre vonatkozó sarka­latos pontokon kívü­l a Deák­kör programmj­ául, állapíttassék meg a szigorú pártfegyelem, s a ki az elfo­gadott programmot nem helyesli, s a fegye­lemnek nem akarja magát alája rendelni, hagyja el a kört, melynek ez után alkalma leend meggyőződni, hogy milyen a többség, mely felett rendelkezik, vagy pedig egyálta­lán többségben van-e? Hamarjában, futólag vetem papírra e sorokat. A jó szándék mentse ki a terv hi­ányosságát. Azok közé tartozom, kik az un­dor egy nemét érzik a mindegyre vitatott »személyi differentiák« irányában, melyek minden bajaink egyik legfőbb okát képezik s kik kötel­ességszerül­eg meghódolva a nemzet akarata előtt, ha a Deákpárt kisebbséggé lesz, tudni fogják, hogy helyök az ellenzék padjain van , de a tisztességes bukást össze­­hasonlíthatlanul többre tartják a nyomorúsá­gos vonaglásnál. Budapest, február 13. (A kereskedelmi törvényja­vaslat) megvizsgálása tárgyában működő szak­­értekezlet február 12-én Daruváry elnöklete alatt tartott ülésében a tervezet III. részének első fe­jezetét tárgyalta, mely a kereskedelmi ügyletek meg­határozásáról szól. H­ó­d­o­s­s­y mint előadó a kereskedelmi ügy­letekről szóló törvényes intézkedések lényegét abban találja, hogy egyszerűbb alak mellett szigorúbb el­veket alkalmaznak a közjogiaknál, újabb időben a kereskedelmi törvénynek azon szellemét minden ügyletre kívánják kiterjeszteni, ezt a tervezet nem teszi, hanem egyrészt szorítkozik a tisztán keresk­ ügyletekre, de másrészt amennyire lehet szabályait nem kereskedőkre is terjeszti. A tervezetnek ezen ezen fölfogását az előadó átalában helyeselhetőnek mondja. Áttérve a részletekre, a 267. czikk fölsorolja azon ügyleteket, melyek minden esetre kereskedel­miek (absolut kereskedelmi ügyletek). Az 1) pont szerint az áruk állampapírok s értékpapírok vétele vagy egyébkénti megszerzése azon szándékkal,hogy természetben, vagy feldolgozása mellett ismét tovább adassanak : — ily keresk. ügylet.A budapesti kamara részéről azon indítvány létetett, hogy az értékpapí­rok vétele tekintet nélkül a szándékra mindig ke­resk. ügylet legyen. Tóth ezt nem találja indokoltnak, mert a tőkebefektetés végett történt vételek nem oly termé­szetűek, hogy a két­ jog szigorúbb elvei alkalmaz­tassanak akkor is, midőn magánosok közt történik az adásvevés. Ezzel ellentétben Schnierer azt hiszi, hogy az értékpapírok vétele mindig speculatió czélból történik, mert ha a vételnél a szándék köz­vetlenül arra irányul is, mégis már ekkor a vevő oly végből is veszi, hogy jobb folyam alkalmával eladja s igaz nyereségre tegyen szert. E nézet mellett szólt Kochmeister is, ki még különösen azt emel­te ki, hogy tőkebefektetésre is rendszerint közvetítés által történik a vétel alkuszok segélyével, már­pedig e tekintetben mindig keresk­­ügyletről lehet szó. H­ó­d­o­s­s­y végül kiemeli, hogy akik értékpapírok vételével foglalkoznak azok oly képzettségű egyé­nek, kik mind a törvény szigorúbb­ intézkedéseit föl­fogni, mind­ezen üzleteknél elforduló szokásokat figyelemmel kísérni tudják. Az értekezlet ezután el is fogadta a kamara in­dítványát. Elfogadta továbbá a czikk többi pontjait is, melyek szerint a szállítás (Lieferung), a biztosí­tás tekintet nélkül váljon díjas vagy kölcsönös, a tengeri vitelezés (Vertrachtung, Transport) és a ha­­jókölcsön, absolut keresk.­ügyletek. A 268. czikk a relatív kereskedelmi ügylete­ket sorolja föl, vagyis azokat, melyek csak akkor tekinthetők kereskedelmieknek , ha iparszerűleg folytattatnak. Ezek közé Szvetenny mindenek­előtt azokat kívánja soroltatni, melyek a saját terme­lési czikkek eladására akár természetben akár meg­előző át- vagy a földolgozás után és oly nagy terje­delemben űzetnek, a­melyet a kereskedelmi üzlet alakja föltételez; ezen indítványa által ki akarja esz­közölni azt, hogy a nagybirtokosok, bányák és gyá­rak a kereskedelmi jog előnyeit szintén élvezhessék. Schnierer pártolja az indítványt, de oly alak­ban, hogy csak azon termelők ügyletei legyenek ke­reskedelmiek, kiknek üzlete a kereskedelem termé­szetével bír, miáltal elkerültetnék annak lehetősége, hogy nagyobb földbirtokos már azért, mert éven­­ként gabonáját elárusítja, kereskedőnek tekintessék. Korizmics azt hiszi, hogy ez indítvány már azért sem pártolható, mert az iparszerűséget föltéte­lezi, holott ipartörvényünk az ipartörvény alól és a nyerstermelést kiveszi. Bróde czélszerűségi szem­pontból az indítványt pártolja. Tóth felfogása sze­rint az inditvány nemcsak hogy előnyökkel nem ke­csegtet, hanem ellenkezőleg kedvezőtlen a mező­gazdákra, kik általa mulhatlanul kereskedőkké minősíttetnének s igy a kereskedelmi törvény nagyszámú szigorú intézkedései alá vonatnának. Kochmeiszter az inditványt akkép módosí­taná, hogy csak a bányák és az ipar ha nagyban űzetik, tekintessék e czikk alá tartozónak, mely in­ditványt az értekezlet magáévá is tett. A czikk többi pontja lényegben elfogadtatott, csak a 2. pont hagyatott ki, e szerint ugyanis az in­gatlanok adásvevése is ha iparszerűleg történik, ke­reskedelmi ügylet volna. A czikknek fenntartott pontjai szerint tehát relatív keresk. ügyletek az in­gó dolgok fel vagy átdolgozásának elvállalása marad részére, a bank és pénzváltói ügyletek, a bizományi, továbbítási és hitelezési ügyletek, a keresk.­ügyletek közvetítése, kiadási ügylet, és fölvétetett még a köz­raktárak ügyletei. A 269. czikk szerint a kereskedőnek mindazon ügyletei, melyek kereskedelmi üzlete folytatásához tartoznak, kereskedelmi ügyleteknek tekintetnek. A budapesti kamara e tekintetben a hasonló tartalmú német czikk második kikezdését kívánná fölvenni, mely azon átalános szabályt magyarázólag példák­kal illustrálja. Az értekezlet mindazáltal az előadó indítványára a szöveget pártolta. A 270. czikk meghatározza, hogy a kereskedő által kötött szerződések az általa kiállított kötelez­vények kétség esetében a kereskedelmi üzlet folyta­tásához tartozóknak tekintetnek. Az értekezlet Bróde indítványára az ezen czikknek megfelelő német czikk szigorúbb határozatát fogadta el, mely szerint a kötelezvények csak akkor nem tekintetnek az üzlet folytatásához tartozóknak, ha azokból e körülmény világosan kitűnik. A 271. czikk, mely az ingatlanok tekintetében kötött szerződéseket csak akkor tekinti kereskedel­mi ügyleteknek,ha azok iparszerűleg végeztettek, el­hagyatott, miután már­a kereskedelmi ügyletek meg­állapításánál ily ügyletek kereskedelmi ügyleteknek nem tekintettek; helyette azonban a német keresk.­törvény 275. czikke vétetett át, mely ép ellenkező­jét mondja, t. i. azt, hogy a kereskedőnek szerző­dése ingatlan javakra nézve nem tekintetik kereske­delmi ügyletnek. . A 272. czikk, mely a most említett czikkeket kereskedelmi társulatokra is alkalmazandónak mond­ja, mint magában érthető, elhagyatott. A 273. czikk kimondja, hogy azért, ha valaki bármi oknál fogva kereskedést nem űzhet, az a ke­resk.­ügyletek minőségére és érvényességére befo­lyással nem bír. A 274. czikk pedig azt, hogy a törvény az esetre is alkalmaztatik, ha a szerződő felek közül csak egyre nézve kereskedelmi ügylet természetével bír az üzlet. Mindkét czikk változat­lanul fogadtatott el. BELFÖLD, Újvidék, febr. 10. (Városi közgyűlés.) Tegnap ép oly érdekes, a­mily tanulságos köz­gyűlése volt városunknak. Tárgyalás alá került a város­qua községnek saját 18.000 frtnyi adó­tarto­zása, illetőleg az ennek fejében lefoglalt takarékpénz­tári összegek, mint a­melyek az új városház építése alapjaként lettek elhelyezve, de egyéb fedezet hiá­nyában a kir. adóhivatal által lefoglaltattak. A közgyűlésen F­­­a 11 Endre főispán elnö­költ, s a kérdés az volt: várjon kiadattassanak-e vagy sem a takarékpénztári könyvecskék, hogy azok­ból az adóhivatal a 18.000 frtot levonhassa. A köz­gyűlés többsége — Miletics távollétében S­z­u­b­o­­t­i­c­s János által vezérelve, — természetes, hogy a kiadatás ellen volt, s csak midőn a főispán úr érthe­tővé tette nekik, hogy a törvény értelmében azon városi képviselő, ki az adómegtagadás mellett sza­vaz, saját vagyonából kárpótlásra kötelezhető, csak ekkor engedett a többség, egyúttal azonban elhatá­­rozó, hogy a pénzügyminisztériumhoz tölér halasz­tásért, mely ha megadatik, a már addig kifizetett 18.000 frt adóhátralék vissza lesz térítendő a város­ház-építési alaphoz. Ez ugyan szükségtelen erőlkö­dés, mert új városháza a jelen körülmények közt még különben sem építtethetnék. Ily tárgyalások alkalmával a túlzó szerb­ több­ség rendesen Macsvánszky Pál derék pol­gármesterünket veszi támadásai czéltáblájául. Ezút­tal azonban Macsvánszky sem maradt adós, hanem a méltatlanság miatt türelmét vesztvén, ugyancsak szemére lobbantotta az ultráknak, hogy a város je­lenlegi szomorú helyzetébe az előbbi két polgármes­ter: Miletics és Branovácsky István gyönyörűséges gazdálkodása miatt jutott; a tömeges hátralékok mind az ő idejökből valók; az uj szerb elemi iskolát is a város költségén 60,000 frtért építtették föl, holott arra eredetileg sokkal kisebb költség volt előirányozva s a városnak semmi fölös garasa nem vala. Ily körülmények közt csupán egy reménysé­günk van, hogy városunk az ultrák által végkép tönkre ne juttassék: a jövő évi márczius hava, mi­dőn t. i. a városi képviselők fele kilép, s helyibel újak választatnak ; részünkről a legutóbbi országos képviselő választási összeírás alapján bizton hiszszük, hogy a kilépő mileticsiánusok helyébe mérsékelt férfiakat juttathatunk községünk képviselő-testü­letébe. Újdonságkép megírhatom még most, hogy nemcsak a városházán, de általában a városban is — az ultra-szerb lakosok közt — az adóvégrehajtás járja s ugyancsak boszankodnak a »hivek,« hogy Miletics azon biztosítása, miszerint a kormánynak az adó­hátralékok miatt nem szabad végrehajtást esz­közöltetnie, hiú ámítás volt. — A város lakóinak Deákpárti része nem szenved a végrehajtások miatt, mert adóját, igen csekély kivétellel, pontosan és ide­jében lefizető, de a másik részen — Mileticstől kezd­ve lefelé — mindenik nagy hátralékokkal tartozik-c­áfolására tér át, melyek a szabályozási tervezet alapját képezik. A felirat a gyűlés által egyhangúlag elfogadta­tott s azon kérelemmel határoztatott a képviselőház­­hoz felterjesztetni, hogy a belügyminiszter úr által a törvényhatóságok területének új beosztásáról szóló s kapcsolatosan beterjesztett törvényjavaslatoknak törvényekké alkotásához hozzájárulását megtagad­ni szíveskedjék. A m. k. közoktatásügyi minisztérium által vá­rosunkban felállított új akadémiai épületről — elég sajnosan — nem írhatunk kedvezően. E monumen­tálisnak csúfolt épület, mely közel 350.000 forintba került, most midőn készen van, oly roskatag­nak, rész építkezési anyagból készült — s czél­­szerűtlen kül­­s berberendezésűnek mutatkozik, hogy a közvélemény nyíltan és határozottan kárhoz­­tatólag nyilatkozik, az építkezést vezetett ál­lami mérnök ellen. Ez előtt egy pár héttel a főterem plafon­ja ijesztő repedéseket és omladozásokat mu­tatott, melyek a már-már beköltözendő tanári kar és ifjúságra,­­ de a közönségre nézve is, aggasztó véle­mények szülőokai voltak. Annyi bizonyos, hogy az épület sem nem monumentális, sem nem solid. Mint tudjuk, a jog­akadémia tanári kara jelen­tést is tett már ez ügyben a miniszterhez, ki bizo­nyára intézkedni fog. Mily kisszerű s csekély hozzá képest a város­­son kívül messze eső nagyváradi m. k. b­á­­b­a i­s­k­o­l­a, mely mind fontos jelelentőségre, mind működésére nézve megérdemelte volna, hogy jobb helyre és kiválóbb épületbe helyezték legyen! Ezen intézet nagy szükséget pótol nemcsak Bihar-, hanem a közeleső megyékre nézve is, mit a hallga­tók nagyszáma is bizonyít. Ugyanis az első tanfo­lyamra 38 hallgató jelentkezett s láttatott el oklevél­lel; ezek közül 9 községi költségen tanult, a jelen tanfolyamra 28 van beírva (8 községi költségen) mi a sokféle csapások és sanyarú anyagi körülmények tekintetbe vétele mellett, szinte szép szám. A tanulók az előírt szülészeten kívül még a gyermek- és betegápolásban (e czél elősegítésére az intézet derék és jeles igazga­tótanára , dr. Conrád Márk a múlt év vége felé egy igen czélszerű és hasznos népszerű munkát bo­csátott közre,melyről e lap elismeréssel nyilatk­ozott) és a köpölyözés kezelésében is oktatnak, hogy oly helyeken, hol sebész nincsen,­­ az orvos rendelésére ők legyenek képesek a köpölyö­­zést véghezvinni. Egy másik, igen czélszerű intéz­mény az írni és olvasni nem tudók, öt hónapi tanfo­lyamon át tartó oktatása egy e szólra alkalmazott, tapasztalt tanerő által. A­mint el kell ismernünk, hogy a kormány a berendezés, felszerelés tekintetében nem kimért költ­séget , úgy másrészről dicsérettel kell megemlékez­nünk az intézetben uralkodó rend, tiszta­ság, kitűnő élelmezésről, mely ott fenntartatik. A bihar megyei tanító egylet múlt hó 31-én és február 7-én tartott szakülése­­ket, a tagok azonban nem nagy számmal jelentek meg. Tárgyait a beérkezett pályamunkák és a bírá­­ló bizottság jelentése, valamint több átirat tárgyalása képezték. Ezek közt megemlítésre méltó az »arad­­vidéki tanító egylet« átirata a tanítók állásának biz­tosítására nézve ; a b. t. egylet szinte fog felirattal járulni az országgyűléshez oly törvény alkotását kér­ve attól, mely a hazai néptanítók állását felekezeti különbség nélkül egyedül a törvény oltalma alá he­lyezné. A biharmegyei orvos- természet­­tudományi­ gyógyszerész egylet, (városunk egyik legserényebb társulata) szinte e hó elején tartotta szakülését, melyen szakmájába vágó kérdések vitatásával foglalkozott. Az orsz. közegész­­ségügyi törvényjavaslatot beható tárgyalás alá vet­te s munkálatáról annak idejében tudósítani fogunk. A cholera járvány ügyében is készülőben van egy kimerítő munka, mely különösen a helyi körülmé­nyeket tartva szem előtt, e pusztító járvány okai és leghathathatósabb ellenszereiről fog tárgyalni. Kiváló tagjai ez egyletnek a lángbuzgalma dr. L­u­k­á­t­s János, (elnök), dr. K­u­t­­­á­k (szorgalmas érte­kező) és dr. Conrád. A farsang uralma az idén sokkal gyengébb volt mint az előbbi években; a jogász és casinó-bálo­­kon ugyan fényes, de kis számú közönség jelent meg a fényűzés a »krachos« idény daczára feltűnő volt.— Igen látogatott estélyt rendezett a múlt héten (febr. 7-én) a »sas« gázzal fényesen kivilágított termében az »Egyetértés« társaskör szép összeget (mely 250 frt) juttatva a »kereskedelmi kóroda« javára. Farsang végén lesz a »tűzoltók« bálja ; valószí­nűen ez lesz a legnépesebb. Szögi, Nagyvárad, febr. 12. (Megyei gyűlés, felirat, az uj akadémia, m. kir. orsz. bábaiskola, biharmegyei t. egyleti gyűlések, orvos- és természeti, egylet gyűlése, bálok.) Bihar megye e hó 5-én rendkívüli ülésén a bel­ügyminiszteri rendelet tárgyaltatott, mely az orszá­gos ínség tárgyában legsikeresebben az által vél se­gíthetni , ha a közmunkák létesittetnek. Beöthy Andor alispán e tárgyat nagyfontosságunak tartván, egy küldöttséget óhajt kineveztetni, mely a viszo­nyok tüzetes tanulmányozása után véleményt adjon. Bihar megye egyelőre 100,010 frtnyi segélyben ré­szesül, melyből 40,000 a Kőrös, 30,000 a Berettyó szabályozására fog fordíttatni; 30,000 marad a leg­szegényebb lakosok támogatására. A küldöttségnek feladata statisztikai adatokkal kimutatni, mely vi­déknek mennyire van szüksége az emlitett segélye­zésre. Ezen alispányi inditvány egyhangúlag elfo­gadtatott. Ezután következett Biharmegyének Dobosy M. főjegyző által irt és felolvasott s a megyének czélba vett megcsonkítása tárgyában az országgyű­léshez intézett irata. Főbb pontjai ezek : Ildomtalan­nak tartja a belügyminiszter úr eljárását a­nélkül, hogy a szándék tisztaságát és hazafiai irányát két­ségbe vonná azért, mert a törvényhatóságok tétele vagy enyészete egy ezredév alkotásának műve felett kárhoztató bírálatot mondani hivatottnak érzé ma­gát a nélkül, hogy az érdeklett törvényhatóságok­nak alkalmat nyújtott volna egyszerű vélemények nyilvánítására, holott — szerinte — valamely re­formeszme a gyakorlati alkalmazásban csak ak­kor lehet üdvös hatású, ha annak fény- és árny­oldalait bírálat alá veheti a megye s hagyomá­nyaiból fejlődött közérzületével azokhoz idomul­hat s sajátjává teheti; időszerűtlennek tartja továbbá a belügyminiszter úr eljárását,­­ mert a tervezet foganatosítására oly időt választott, melyben a hét évi rendszer következtében anyagilag a legválságosabb esélyek közé sodort hazánk polgá­rainak közhangulata és elkeseredettsége az áldozat­­készséges közreműködést akadályozza, idősze­rűtlennek azért, mert mindazon jelentékeny összegeket, melyek tervezet szerint alakítandó új törvényhatóságok (8 megyeház építése és 374. sz.­­birói szakasz) felállítására szükséges, most a jelen­tőséges időben —oly merész lépés, melyet a felelősség érzete még súlyosabbá tesz, időszerűtlen­­nek tartja végre azért, mert ezen szabályozási esz­me a legutóbbi országgyűlési választások alkalmá­val ily határozott alakban fel nem merült, a vál.­kerületek akaratáról és nézetéről maguk az ország­gyűlési képviselők sem bírtak közvetlen és biztos ér­tesüléssel s nem lehetne tájékozva, azért a nemzet köz­életébe oly mélyen beható gyökeres reform megtes­tesítése sem válhatik életerős intézménynyé. Az álta­lános bírálat ezen előszavai után a felirat azon elvek K­ÜLFÖLD. A pétervári utazásról. A »Frankfurter Ztg.« ma érkezett száma egy február 8-án kelt bécsi levelet közöl, melyben hosz­­szasan adja elő azon indokokat, melyek Ferencz József császár-királyt és Andrássy grófot a pétervári látogatás megtételére s vele az Oroszországhoz való közeledésre bírták. A »Frankf. Ztg.« dühös ellensége Bismarknak, s ez szolgáljon mindenek előtt is a le­vélben foglaltak valódiságának megítélésére. Andrássy grófnak — írja a levelező — az utóbbi idők sokféle csalódást hoztak. Most kezdi észre venni, hogy az európai békét Berlinben épen úgy fenyegetik, mint Párisban. Bismarck herczeg utolsó bécsi időzése al­kalmával sokat beszélt Ausztria-Magyarország és Németország érdekének azonosságáról s formasze­­rű szövetség kötését ajánlotta. Andrássy azt vissza­utassa s a két kormány csak declarátiót irt alá, mely azt mondja, hogy ők az olasz királyság fenn­tartását az európai békére nézve szükségesnek te­kintik. A franczia kormány legutóbbi megnyugtató nyilatkozatai folytán a declaratió tárgytalanná lett. Andrássy gróf megelégedéssel fogadta a nyilatkoza­tokat, mi Berlinben rész hatást ten, s hir szerint Bismark herczeg kijelenté, hogy Ausztria barátsá­ga nem sokat ér, mert vezetőiben nincs erély és dicsvágy, mert semmit sem akarnak nyerni s csak attól félnek, hogy veszteni fognak. Később, midőn Bismarck herczeg a Lamarmo­­ra-ügyben oly kihivólag viselte magát, Olaszor­­ország közeledni kezdett Ausztria-Magyarországhoz. Ez alkalommal Andrássy gróf különös dolgokról ér­tesült. Megtudta, hogy Bismarck meg akarja buk­tatni a mostani olasz kormányt, mely Francziaor­­szággal nem akar végkép szakítani.­­ Megtudta továbbá, hogy Bismarck herczeg még a múlt szep­temberben Olaszországnak bizonyos esetre, területi nagyobbodásokat helyezett kilátásba Ausztria rová­sára. Még kellemetlenebbül lepte meg Andrássyt azon fölfedezés,­hogy a dél­szláv propaganda Berlin­ben pénzzel és erkölcsileg támogattatik. Bismarck czélja itt az, hogy Károly román fejedelem kormá­nya alatt nagy dákoromán államot alkosson. Ezek folytán Andrássy gróf szét kezde nézni, nem találhat-e megbízhatóbb barátot, mint a minő Németország ? Beust gróf, ki Decazel herczeggel régi jó viszonyban van, a franczia szövetsé­get ajánlá. De Andrássy gróf a tervet nem fogadta el, ha­nem Oroszországgal kezde benső viszonyba lépni, mely törekvést Gorcsakov herczeg is támogatja, ki a poroszok működését az Al-Dunánál nem jó szem­mel nézi. Ezen előzmények folytán Ferencz József császárkirály mostani utazása kiváló politikai jelen­tőséggel bir, Ferencz József császár és Andrássy gróf teljesen egyetértenek abban, hogy az orosz szö­vetség többet ér, mint a franczia, mely okvetlenül háborúra vezetne Németországgal. Ez a levél eszmemenete. Közöltük azt, hogy olvasóink fogalmat nyerjenek arról, hogyan kom­­mentálják Bismarck herczeg ellenségei a pétervári utazást. Egyébiránt felesleges hosszasabban bizonyí­tani, hogy a levél elejétől végéig csupa alaptalansá­got tartalmaz. Antonelli jegyzéke: Ama körjegyzék, melyet Antonelli bibornok a »K. Ztg.«-ban megjelent »Apostolicae sedis munus« bulla ügyében a külhatalmakhoz intézett, követke­zőleg hangzik: Bizonyos idő óta Olaszország és főleg Németor­szág sajtója avval foglalkozik, hogy akár egyes ré­szeit, akár egész szövegét közli egy állítólagos pápai és a jövendő pápa választására vonatkozó bullának s hozzá a párt szerint, melyben tartozik, megjegyzé­seket tegyen. Ennek folytán szükségesnek tartom Excellentiáddal közölni, hogy a szóban forgó ok­mány, mely miatt oly nagy zajt csaptak, tökéletesen hamis, szolgáljon ez önnek zsinórmértékül. Fogadja, stb. — Róma, 1874. jan. 14. Antonelli, bibornok, A­u­s­z­t­r­i­a. Az osztrák adóreform. Míg nálunk a rendszeres adóreform keresztül­vitelére szükséges javaslatok előterjesztése belátha­tatlan hosszú idő múlva fog csak történni, addig az osztrák pénzügyminiszter az ottani képviselőház mai ülésében már bemutatta az adóreform iránti elő­terjesztéseket, melyekből kiemeljük a következőket: A házadóról szóló törvényjavaslat szerint, ezen adónem tárgyát vagy az épület lakbérei, vagy annak használati értéke képezi. Az első eset oly helyeken alkalmaztatik, hol a bérbeadott lakosztá­lyok száma a bérbe nem adottakét meghaladja; a második eset ott, hol az ellenkező viszony létezik. A gazdászati czélokra használt épületek adómente­sek. Átépítések és toldások ideiglenes adómentes­­ségben részesülnek.­­ A jövedelmi adó­­r­ó­l szóló törvényjavaslat ezen adó tárgyául vala­mely kereseti vállalatot, vagy valamely nyereményt hozó foglalkozást jelöl ki. A kereseti adó három osztályra oszlik: az első osztályba tartoznak a részvénytársulatok, takarékpénztárak, kereseti és gazdászati társulatok, s általában oly egyletek, me­lyeknek üzletvezetői nyilvános számadásra kötelez­­tetnek. A második osztályba soroztatnak oly nyere­ségre alapított társulatok, melyek az első osztályba nem tartoznak; a harmadik osztályba tartoznak a szolgálati viszonyból eredő nyereség. Ezen adó alól mentesek a katonatisztek, a legénység és közhiva­talnokok s általában mindazok, kiknek évi fizetése 600 frtot nem halad meg. A kereseti adó százaléktételek szerint vettetik ki, és­pedig az első osztályra nézve az összes jöve­delem vagy legalább az alaptőke 2 százaléka.­­ A járadékról szóló törvényjavaslat szerint ezen adó tárgyát képezi mindazon jövedelem, mely más törvények által még nincs megadóztatva. Ide tarto­zik különösen a közalapok és kötvények után fize­tett kamat. Ezen adó alól mentesek mindazon állam­papírok, melyek adómentesek.­­ A személyes kereseti adó alá tartozik minden jövedelem, mely 600 írtra nem rúg. Ezen adó alá csak fizikai személyek s azon testületek tartoznak, melyeknek tagjai igénynyel nem bírnak a testület vagyonának vagy jövedelmének bizonyos részére. Ezen adó alól mentek a fejedelem, az uralkodóház tagjai, az állam, a törvényhatóságok és községek s a hadsereg tisz­tei és legénysége, de csak azon illetményekre nézve, melyeket tettleges szolgálatuk után húznak. A meg­adóztatás alapját az adókötelesek összes tiszta jöve­delme képezi.­­ E négy törvényjavaslathoz két testes kötet van mellékelve, mely e­­javaslatok indokolá­sát tartalmazza, s számos, igen érdekes statistikai táblázatot foglal magában, mely az egyes tartomá­nyok adójövedelmét részletesen tünteti föl. Különfélék. Budapest, február 13. (A király pétervári utazása.) Az utazási programm a bécsi lapok szerint az utolsó órában lényeges változást szenvedett, a­mennyiben a király nem 5, hanem 10 napot fog Pétervárban töl­teni . Moszkvába csak f. hó 24-én fog elutazni, a visszatérés Bécsbe pedig valószínűleg csak a jövő hó elejére fog esni. A király ma délutáni 2 és 3 óra kö­zött érkezett az orosz fővárosba. Az ottani osztrák­magyar gyarmat ovátióra készül. A király megha­gyása folytán a »Wiener Zeitung« szerkesztője, Uhl kormánytanácsos, ki szintén a kíséretben van, kime­rítően le fogja írni az utazást, mely leírás a bécsi államnyomdában korlátolt számú példányokban ki fog nyomatni és meghatározott személyiségek között ajándékképen kiosztatni. — Ma nem lesz semmi ün­nepélyesség ; holnap ő felsége látogatásokat fog ten­ni és fogadni; este színházi díszelőadás. Holnapután nagy katonai szemle, este pedig a téli palotában ál­­arczos ünnepély; hétfőn a pétervári nemesség bálja lesz. Kedden vadászatra rándul ki az udvar, honnan csak szerdán tér vissza; azután következnek a többi ünnepélyek, szemlék és előadások. — Vilnából teg­nap déli 12 órától a következő sürgöny érkezett: Ő felsége fél 5 órakor az étkezési vagyonban ebé­delt. Az ebédre meg voltak hiva orosz részről báró Lieven, gróf Apraxin, a Ferencz József orosz gárda­ezred parancsnoka, Bremsen tábornok, a vilnai fő­kormányzó, és Molostoff ezredes, osztrák-magyar részről Andrássy gróf, báró Braun, báró Hoffmann és a katonai kiséret. A király a legjobb egészség­nek örvend. (A miniszterelnök és a szélső­­b­a­l.) Érdekes párbeszéd folyt a »Hunnia« szerint a napokban S­z­­­á­v­y miniszterelnök és egy szélső­baloldali képviselő között. Idézett lap e párbeszédet következőleg írja le: A miniszterelnök tréfás modor­ral s a nála jellemző szeretetreméltósággal, de azért alkalmasint szívből és átérezve — szemére lobbantá a képviselőnek a napokban, hogy oly élesen támad­ta meg a kormányt s kü­lönösen az ő személyét. Az illető, ki nem igen szokta válogatni a szót mikor a miniszterekkel foglalkozik — categories viszonza : »fele sem annak, amit érdemeltek. S kaptok többet is még, ha nem pusztultok mielőbb onnan, ahol ma már »nincsen szántatokra hely.« — Mint értesülünk, Szlávyt e duplatöltés sem vette ki a flegmából s egész nyugodtan felelé: »Ha az a baj csak, ne bú­sulj Sándor! meg lesz nem sokára, sőt oly nagy és jelentékeny változás történik legközelebb,biztosítják, mely kellemesen fog meglepni s valószinüleg még titeket is kielégít.« (A fényűzés a társadalom és nemzetgazdaságtanban.) A műegye­tem vegytani termében G­e­r­­­ó­c­z­y Gyula mű­egyetemi tanár e c­ím alatt az utóbbi napokban ér­dekes felolvasási cyclust tartott. Előadta a fényűzés­nek, valamint a fényűzés korlátozására különböző korszakokban hozott intézkedéseknek történetét.La­­punkban e tárgyról nem­régiben Caronak a »R. d. d. M.«-ban megjelent tanulmánya nyomán közöltünk volt egy tárczaczikksorozatot és itt, ezúttal G. úr felolvasásának csak azon részletét emeljük ki, mely­ben speciális hazai viszonyainkra czélozva egyedül a közerkölcsiség és munkásság erélyes fejlesztésétől várja államháztartásunk rendezését; továbbá azt, melyben a fényűzés ellen hozott hazai törvényeket ismertette. A nagy számban összegyűlt majdnem kizárólag műegyetemi polgárokból álló hallgatóság zajos tapsokkal fogadta a felolvasót úgy beléptekor, mint a felolvasás befejeztével. (A­z 1873-d­iki törvények kiadá­­s­a.) Wodianer F. pesti nyomdatulajdonos kiadóhi­vatalában megjelent az : »1873-ki törvénytár.« Ára kötve 2 fr­t 60 kr. Az 1873. törvényczikkek 8. r. ki­­dásban. Ára kötve (hivatalos kiad.) 1 frt 30 kr. Ugyanaz olcsó kiadásban (hiv. kiad.) 1 frt. Az 1873. törvények zsebkiadása (hivat. kiad.) szintúgy a min. rendeletek tára is néhány nap múlva elhagyja a sajtót. (Nagy konyhai száml­a.) Az udvari háztartásból a »D. Zig« a következő indiserét ada­tokat közli: A nemzetközi kiállítás tartama, tehát hat hónap alatt felgyűlt konyhai számlára a főudvar­­mesteri hivatal egy milló kétszázezer forintot fizetett ki. Csupán kenyérre 80000 frt kellett. A legújabb udvari bálon nem kevesebb mint 5 mázsa »czukor­­ka« fogyott el; ebből meg lehet ítélni, hogy a buf­­fetben még egyéb és mennyi kellett. (Sikkasztás.) Mint a »H­a« írja, a keleti vasút gyári pénztárnoka e napokban 10— 11 ezer forinttal megszökött, de már elfogatott. (Meghívás.) Azon iparosok, kik az or­szágos iparegyesület által a bécsi világkiállítás tanul­­­­mányozására kiküldve valónak, felkéretnek, hogy a vasárnap f. é. febr. 15-én délután 3 órakor a buda­pesti iparosképző prot. egylet helyiségeiben (Deák tér 3. sz. II. em.) tartandó fontos értekezletre mul­hatlanul megjelenni szíveskedjenek. — A választ­mány. (Szerencsétlen lövés.) A »Borsod« írja, hogy a múlt héten Janovics Gyula és Csesznek József kir. végrehajtók Miskolczról Fodor Zsigmond ügyvédjelölttel kimentek Kisgyőrre végrehajtásra, visszajövet, a­mint a harsányi partra voltak érke­­zendők, hogy a bérlovak sebesebb ügetésre hivassa­nak, Janovics revolverével két lövést tett. Egyike a lövéseknek hamarább elsült mint kellett volna, a a lövés a bakon ülő Fodor Zsigmond hátába a leg­felső oldalborda alá fúródott. Az illető a lövést alig érezte először úgy hogy csaknem közel a városhoz nyilvánította, hogy ő úgy érzi,mintha meg volna lőve. A midszenti templomtól gyalog jött lakására, hol is rögtön annyira rosszul lett, hogy összerogyott. A hivott orvos alig észrevehető sebéből bunda szőrt hú­zott ki s sebét veszélytelennek nyilvánította; más­nap azonban a baj roppantul fokozódott, a golyót sebében a katonai s más orvosok is keresték, de nem találták meg.Az ifjú perezről perezre roszabbul lett s 4 napi szenvedés után után erős mellhártya és tüdő­láb következtében elhunyt. A bonczolásnál kiderült hogy a golyó a jobb váll alatt a hetedik bordánál fúródott be egész a tüdőig, itt azonban már erejét veszté és a máj és tüdő közt levő zsir részekbe csú­szott be. (Strauss Frigyes temetése) e hó 10-én a közönség nagy részvéte mellett ment vég­be Ludwigsburgban. Az elhunyt végrendeletében til­takozott minden egyházi szertartás ellen. A temetés mindemellett mély benyomást gyakorolt a jelenle­vőkre. Legközelebbi rokonain és barátain kívül Lud­wigsburg környékéről, Stuttgartból, Heilbronnból s egyebünnen számosan érkeztek meg, hogy a végtisz­­teséget az elhunytnak megadják. Kiválólag sok író, tanár, sőt számos pap volt a közönség között látható. A helybeli katonatisztek majd teljes számban meg­jelentek. A stuttgarti polytechnicum hallgatói egy számos tagból álló küldöttség által képviseltették magukat. Az egyetem nem volt képviselve. Midőn a gyászmenet a sirhoz érkezett, az énekkar gyászdalt zengett. A sirt az elhunyt gyermekei s kebelbarátai állották körül.­Az elhunyt még azt is eltiltotta, hogy emlékbeszédet tartsanak felette, csupán egy rövid búcsúszóba nyugodott bele. Midőn az ének elhang­zott, Rouschle tanár lépett a sírhoz, s röviden meg­emlékezett a »tizenkilenczedik század Lessingjéről«, kinek emléke mélyen be lesz vésve az utókor emlé­kébe. Utána Binder tanár szólott, röviden előadván az elhunyt életrajzát. Visszaemlékezett az elhunyt ifjúkorára, s meghatóan jellemezte Strauss szerény, szűzies, áhitatteljes lelkületét, mely egész életében oly igen jellemezte az elhunytat­ A rokonok nevében Rueff intézett egy rövid búcsúszót az eltávozotthoz. Abel polgármester ezután a koszorúkkal teli kopor­sóra egy babérkoszorút tett a bécsi Concordia irór­­egylet nevében. Az énekkar még egy megragadó gyászdalt énekelt s ezzel bevégződött az egyszerű ünnepély, mely mélyen meghatotta s könnyekre in­­ditá a gyászoló közönséget. (B­i­s­m­a­r­k és L­a­m­a­r­m­o­r­a.) Mint Rómából jelentik, Lamarmora tábornok Bismark herczeget, ki őt okmányhamisitással vádolta, pár­bajra akarja hívni. Ily módon a közöttük fennforgó viszály nem igen fogna kiegyenlíttetni. Ila Lamar­mora esnék a párbaj áldozatává, akkor az igazságot épen nem lehetne kideríteni, ha Bismarkot érné a halálos golyó, akkor nem bizonyíthatná be azon állí­tását, hogy ellenfele meghamisítá a kérdéses okmá­nyokat, így tehát jobb ha mindketten életben ma­radnak. Személyi hírek. (­ N­y­i­r­i Jósa), Nyíri Jósáné szül. Csiky Teréz, Nyíri Aladár és neje szül. Ercsey Vilma saját és kiskorú gyermekeik Klára és Zsigmond nevében, úgyszintén az elhunyt testvérei özv. dr. Merta Péter­­né Nyiri Mária, özv. Pólyák Alajosné Nyiri Rozália, Nyíri János, Ferencz, György, Lajos, és Bodnár Ist­vánná Nyiri Teréz, mély fájdalommal jelentik a fe­­ledhetlen férj, illetve atya, nagyatya és testvérnek Nyiri Jósának élte 52-ik évében, hosszas szenvedés után, Bécs melletti Döblingben 1874. évi február hó 11-én bekövetkezett elhunytét. A boldogult hült te­teme Budapestre szállítva a kerepesi ut melletti te­mető kápolnájában róm. kath. szertartás szerint f. évi február hó 14 én d. u. 4 órakor fog beszenteltet­ni s nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat f. évi február hó 16-án d. e. 10 órakor a ferenczrendiek templomában tartatik m­eg. Buda­pesten, 1874. évi február hó 12-én. Béke poraira! (Halálozások.)Pallavicini Ro­ger őrgróf f. hó 5-én Kurittyánban, élte 60. évében, végelgyengülés folytán meghalt. — Molnár Gá­bor esperes és Komárom város evang. lelkésze e hó 1-jén hunyt el 70 éves korában. — Szegzár­­­d­o­n f. hó 9-én temették el D­o­r­­­a Lőrincz urat, ki 75 éves korában hunyt el végelgyengülés folytán. Helyi hírek. (A váczi-uti és kerepesi-uti boulevard) tisztántartására a tanács külön személyzetet vél rendszeresitendőnek, mely 30 sze­mélyből állana és 5 kocsival dolgoznék. (A főváros egyesítéséhez.) Mi­után a tanács tényleg átvette már az ó­budai köz­­igazgatási ügyek vezetését, a főváros egyesítésének

Next