Pesti Napló, 1874. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1874-03-26 / 70. szám

76. szám. ____________ Budapest Csütörtök, martius 26. 1874. 25. évi folyam. Szerkesztési Irodai;­­ Giádé-hivatal: y Előfizetési feltételei?­­ Hirdetések Barátok-tere, Athenaeum­-épü­let, Barátok tere, Athenaeum-épü­let wt **1^ fi Postán küldve, vagy Budapesten . —- • Vitt*/; „u .1 -------- N­ lillllll 1 Imi m p II 1 | H hájhoz hordva reggeli és esti ki- szintúgy mint előfizetések A lap Szellemi részét illető minden | ^^9 TM " III I I 919 | ^9 I II at^3 egyutt ^ közlemény a szerkesztőséghez A lap anyagi részét illető közlő fl B 8 fi ^8 | _ Ea B ® hónapra 6 frt kr. t intézendő. , , , , , Pl |El ^ Bl li 'to I |§ @ \$|| g | I | I I ^ hónapra . . 1- * ~ * KIADÓ HIVATALBA, -----— menyek ^lefizetés* pénz, kiadás Is P| lg jl Ifi El | BS B gra| ^B B gE Az esti kiadás postai billonküldéseért Bérm­entetlen levelek csak ismert ....... ...... ,, mmbi wJLmm aJBLi hJLi I mAm mSLm mELm JLmJk fesztifizetés évnegyed­enként rtszint Barátok-tere, Athenaeum-épla!­koma panaszok, hirdetmények) * Az ei:,gzet(sa év folytan»minden ' r kezektől fogadtatnak el. hónapban megkezdheti, de ennek bármely , . .,,, Kézi-átok nem adatnak vissz.?. kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS: napjától számíttatik. • Budapest, mártius 26 A képviselőltáb­ mai ülésében megvá­­laszta a delegativ tagjait. A Deákkör tegnapi értekezlete ugyanez egyet tárgyalt, s a párt, szavazás útján, a következő jelölt­­névsorban állapodott meg: Bánó József, Beöthy Ákos, Bittó Kálmán, Bu­­janovics Sándor, Dániel Ernő, Domahidy Ferencz, Ernuszt Sándor, Éber Nándor, Fáik Miksa, Gorovo István, Házmán Ferencz, Hollán Ernő, Horváth Bol­dizsár, Horváth Lajos, Horn Ede, Karácsonyi Guidó gr., Kemény Gábor dr., Lászay Lajos, Mu­zslay Sán­dor, Paczolay János, Papp Lajos, Péch­y Manó úr, Pólya József, Prileszky Tádé, Pulszky Ágost, Rudics József br., Sennyey Pál br., Szentpály Jenő, Széll Kálmán, Szögyényi László, Ürményi Miksa, Wahl­­mann Mór, Wächter Frigyes, Wodianer Albert br., Wodianer Béla, Zsedényi Ede, Horváth Mirkó, Mrazovics Mátyás, Tombor Iván, Vonesina Iván. Pót­tagok: Brogyányi Vinc­ze, Hunyady Lás­zló gr., Huszár Imre, Ivánka Imre, Lukács Béla, Máday Sándor, Stoll Károly, Taray Endre, Toszt Gyula, dr. Bilic Ignácz. Mint e névsorból kitűnik, a Deákpárt a balközépből nem candidált senkit , a közép­pártból mind a rendes (Horn és Papp), mind a póttagok (Ivánka és Huszár) sorába­n kettőt. A képviselőház mai ülésén a delegatio tagjainak választásában részt vett a jobbol­dal, a középpárt és a balközép egy része, közte Tisza Kálmán. Nem szavazott a balközép egy töredéke s a szélsőbal. Csanády Sándor a képv. házi alelnök választásában sem vett részt. A 21-es bizottság, tegnapi ülésén azt határozta, hogy a háztól meg fogja kérdezni, vájjon nem terjeszthetné-e elő a 9-es albizott­ság munkálatát minden érdemleges megvita­tás nélkül ? A D­e­á­k k­ö­r tegnapi érte­kezlete e kérdésre igenlőleg felelt, s a ház is a mai ülésben hasonlóképen nyilatkozott. A bizottság erről írásbeli jelentést akart a ház elé terjeszteni, nehogy azonban ez vi­tákra adjon okot, a mai ülés előtt tartott ér­tekezleten azt határozta, hogy Zsedényi mint elnök szóval teszi meg a kérdést. Ez igy is történt s a háznak ez ellen nem volt kifo­gása. Az ügy felett különben igen érdekes vita folyt, melyre Pulszky Ferencz felszólalása adott okot. — Mind­ennek tü­­zetes­ ismertetését azonban reggeli lapunkra kell halasztanunk. Az 1875-diki kölösügyi költségve­tésről azon hirt közlék, hogy az kevesebb kiadást praeliminál, mint a f. é. költségvetés. Mi azt hallottuk, hogy e hir — a­mennyiben a közösügyi miniszterek által megállapított tervezetre vonatkozik — valótlan. Igaz ugyan, hogy a külügyminisztérium kiadásai mint­egy kétszáz­ezer­ért keres­letet mutatnak fel, a hadügyminisztérium tervezete azonban né­hány milliónyi többletet tüntet elő. Különben e tervezet irányában a monarchia két felének kormánya még nem nyilatkozott s így az nem is tekinthető véglegesen megállapítottnak. — Magyar részről, mint az már említtetett, B­i­t­­t­ó mint elnök és Gr­a­y­c­z­y pénzügymi­niszter ez ügyben folytatandó tanácskozá­­sokra„utaznak közelebb Bécsbe. Ő Felsége királyi pecsétje, mint halljuk, legújabban állapittatott meg. A 68-ban rögtönzött királyi pecsét — az értel­metlen cser- és olajággal — a legújabb időkig használtatott, mig hosszas tárgyalások után uj minta állapittatott meg. E pecséten két felül két angyal tartja a paizst, melyen az ország czimere és abban középen a király családi czimere foglaltatik. Az országgyűlés­hez legújabban intézett kir. leirat már e pe­cséttel van ellátva. Azon sok kitüntetés sorában, melylyel Szlávy volt miniszterelnök megtiszteltetik, újabbat említhetünk fel. Arról értesülünk ugyanis, hogy József főherczeg teg­napelőtt Szlávy urat magánlakásán megláto­­gató, s mintegy félórát időzött nála. A reichsrath képviselőházának kedden érdekes és fontos ülése volt. Ez ülés d. e. 11 órától este ’­ 7-ig tartott, s nevezetes érdeket nyert mind az ezen alkalommal tárgyalt ügy, mind azon körülmény által, hogy a német alkotmány­párt vezérei , Giskra és Herbst a legélesebben megtámadták a kormányt. Mindenekelőtt elmondjuk, hogy miről volt szó. A költségvetés tárgy­altatott, és pedig a cultusminiszteriumi, illetőleg az insbrucki egyetemre s ennek theologiai karára vonat­kozó pont. Az insbrucki egyetem 1826-ban alapít­­tatott, de theologiai kar nélkül. A theologiai kart az ötvenes években állították fel, s ennek vezetését a jezsuitákra bíz­ták. Olyan intézetet akartak itt állítani, mint a Collegium romanum , a jezsuita propa­ganda számára a német-osztrák tartományok és a Svájczra vonatkozólag. Ez intézetet, felállítása után csakhamar, és most is, sokkal több külföldi láth­­atja, mint belföldi. Az idén is e kar 209 elit hallgatója közül csak 77 belföldi és 132 külföldi van. A pápa több breveben dicsérte meg ez intézet működését, mely az egyház­nak »harczosokat« nevel, az intézet növendé­kei egyletileg is egymással összeköttetésben vannak, szóval: ez tűzhelye a jezsuita izgatá­soknak , s ezt az intézetet az osztrák állami költségekből tartják fenn. Ily körülmények között igen természe­tes, hogy az osztrák liberális párt ez intézet eltöröltetését követeli. A reichsrath képr. házának pénzügyi bizottsága már 1870-ben ajánlá ezt, ugyanezt ismétle tavaly, e javas­latot azzal indokolván, hogy a jezsuita­ taná­rok nem teszik le a tanári esküt. A kormány erre megesketteté a jezsuita tanárokat, tudva levő azonban, hogy az eskü ez uraknál nem garantia, miért is a képr.­ház költségvetési bizottsága az idén radicálisabb eszközökhez nyúlt. Azt javaslá, hogy az insbrucki theoló­­giai kar költségei (8400 frt) töröltessenek, s a kar az első félév végén fel­­oszlat­tassék. E felett folyt a vita a kép v. ház keddi ülésében. A pénzügyi bizottság javaslata mellett felszólaltak a többi között: S u e­s­z előadó, Giskra és Herbst;a kormány állás­pontját : Stremayer és Unger minisz­terek védték, Beer pedig közvetítő indít­ványt tett. Giskra beszéde harmadfél óráig tartott s igen kifárasztá a hallgatóságot. Herbst fényesen és hatásosan szólt. B­e­e­r azt ajánlá, hogy a theologiai kar tétele a rendkívüli költségvetésbe tétessék, s egy hat. javaslatban hivattas­ék fel a kor­mány, hogy’ az insbrucki theol. facultásnak oly szervezetet adjon, a­ minővel egyéb egye­temek ily kara­ab­. A kormány álláspontját védők beszédei igen halvány, kelletlen beszé­dek voltak. A vita eredménye az volt, hogy többszöri név szerinti szavazással a pénzügyi bizottság indítványa, s a Beerféle közvetítő javaslat is elvettetvén, 149 szavazattal 115 ellenében a kormány javaslata fogadtatott el, vagy­is az insbrucki theol.­kar költsége a rendes költ­ségvetésben megszavaztatott. A német alkotmány­párti liberális tábor­ban e felett nagy a lehangoltság. A kormány­nyal az ultramontán feudális ( jogpárti, a ruthének és lengyelek szavaztak — a német liberálisok és demokraták, a kormány saját pártja ellenében. A bécsi alkotmánypárti la­pok azt mondják, hogy a kormány végzettel­jes útra lépett s igen megingatá a saját párt­jával való benső viszonyt. Több lap azt is ál­­lítja, hogy ez ügynek a kormány részéről történt ily makacs védelmében magas befo­lyások működtek közre s a »Presse« azt mondja, hogy »most már bizton várható a hitfelekezeti törvényjavaslatok szentesítése.« A külpolitikai élet meglehetősen csöndes. A német lapok a császár születése napján a tábornoki karhoz intézett beszédével foglal­koznak s azon komoly aggályuknak adnak kifejezést, hogy a kormány túlságos merev magatartása nemcsak a katonai, hanem a saj­tótörvényjavaslat megalkotását is lehetetlenné teen­i s hosszas confliktusokra fog alkalmat nyújtani. A renitens papokra vonatkozó tör­vényjavaslat tegnapelőtt előterjesztetett a par­lamentben. A javaslat három pontból áll s azt rendeli, hogy azon papok, kik állami beavat­kozás folytán elmozditottak, de az elmozdítási rendeletnek nem engedelmeskednek, a rend­őrség által nemcsak az illető vidékből, hanem a birodalom egész területéről is kiutasíthatók. A spanyol csatatérről még mindig nem jött a hadműveletek megindításának rég várt híre, k­a p o­l­y s többek felszólalására, kik különösen azt emelték ki, hogy nincs idő a 21-es bizottság ta­nácskozásaira, az államháztartás rendezése sürgetőn szükséges, és hogy a ház javaslatot kívánt az állam­­háztartás rendezésére, s­ miután az készen van, időt nem lehet vesztegetni, elhatároztatott, hogy a párt a 21-es bizottságot a tárgyalástól felmenti. Azután a delegáció névsorának megállapítása került tárgyalásra A kijelöltek nevét más helyen veszik olvasóink. (a »m­agyar kisbirtokosok or­szágos egyesülete« megalapítására teg­nap, (szerdán) délután gr. Festetich Pál lakásán újabb értekezlet gyűlt össze. Jelen voltak a földmi­­velés és kereskedelmi miniszter, Somssich Pál, b. Lipthay Béla, Wodianer Béla, Jókai Mór, Móricz Pál, Nagy György, Fáik Miksa, Huszár Imre, Krausz Lajos, gr. Kálnoky Pál, gr. Degenfeld Lajos s eze­ken kívül több, az ügy iránt érdekelt képviselő és pénzügyi szakférfiú. Az értekezlet elnöke, gr. Fes­tetich Pál bemutatta a már kész alapszabályokat, egyszersmind jelentvén, hogy ez alapszabályok a kormánynak az engedélyezés c céljából már be is nyújtattak. Bartal kereskedelmi miniszter átlátva az egyesületnek közgazdászatunkra vonatkozó nagy fontosságát, ígéri, hogy részéről minden lehetőt meg­tesz annak sikerére nézve. Somssich Pál mindenek előtt az alaptőke beszerzését, az eszme fölkarolását óhajtja. Horánszky Nándor egy állandó bizottság létesítését indítványozza, mely gr. Festetics Pál, b. Lipthay Béla, Wodianer Béla, Fáik Miksa, Lónyai Gábor, Jókai Mór, Krausz Lajos, Huszár Imre, Mó­ricz Pál, Simonyi Ernő, P. Szathmáry Károly sze­mélyükben ki is jelöltetik. Elnök fölszólítja a jelen­levőket, hogy az eszme terjesztésére és az alaptőke beszerzésére addig is mindent kövessenek el. (A szélső e 11 e n z­é­k) egyesítésére vo­natkozó törekvések sikerteleneknek bizonyultak be. A múlt szombati értekezleten a 48-as párt megszűnt­nek jelentetett ki, s a szélső ellenzék három árnya­latra szakadt. Az erre vonatkozó részletes­ tudósítá­sokat majd idézni fogjuk a szélső ellenzék lapjaiból. * (A magy. csődtörvény terve­zete.) Dr. Apáthy István , egyetemi tanár, ki összes hiteltörvényeink codk­ficstiójával van megbíz­va, jelenleg a csődtörvény tervezetét rendezi sajtó alá és a »Jogtudományi Közlöny« legutóbbi számá­ban a munka irányzatát és keretét adja elő, hogy a szakközönség eleve is a kiindulási alap helyességé­ről meggyőződést szerezhessen. (Az osztrák hitfelekezeti tör­vény­j­avaslatok­ keletkezésének történe­téről a »N. Fr. Pr.« a következőt jegyzi fel: E tör­vényjavaslatok kidolgozása szóba kerülvén, Rau­scher bibornok-érsek kész javaslatot nyújtott át. Ő felsége e javaslatot az osztrák minisztériumnak adta át, mely abból igen keveset használhatott s majd­nem egészen más tervezetet állapított meg. E terve­zetből azonban az ő felsége elnöklete alatt tartott min. tanácsok alkalmával ismét több pont törölte­tett. Ez adatok némi világot vethetnek Rauscher bi­­bornok-érseknek azon nyilatkozatára, melyet em­lékiratában tettt hogy t. i. »a törvényjavaslatok egyes pontjai­n azok indokolása között több rendbeli ellen­mondás fordul elő.« Budapest, martius 26. (A delegátiók összehivatása) tárgyában a tegnapi hivatalos lap a következő ki­rályi kéziratot közli: Kedves gróf Andrássy ! A közös ügyek tárgyalása czéljából a birodal­mi tanács által az itt képviselt királyságokat s or­szágokat illetőleg az 1867. évi deczember hó 21-én kelt törvény értelmében, valamint a magyar ország­gyűlés által az 1867. XII. t. sz. értelmében 1874. évre megválasztandó delegátiókat a másolatban mel­lékelt kézirataimmal folyó évi ápril­is 20-ára Bu­dapestre összehivandónak találtam, s megbizom önt, hogy az illető előterjesztések bemutatása iránt in­tézkedjék. Kelt Budapesten, 1874 évi mártius hó 10-én.­­ Ferencz József s. k. Andrássy, s. k.­­ Hasonló kéziratokat intézett ő Felsége Szlávy és Auersperg miniszterelnökökhöz. (A D­e­á­k-p­á­r­t) szerdán d. u. 6 órakor tar­tott értekezletén Bittó miniszterelnök előadta, hogy a 21-es bizottság jelentésének előterjesztése alkalmával a bizottság, mai megállapodásának meg­felelően, arra fogja kérni a házat, hogy határozza el, hogy idő­kímérés végett a 9-es albizottság jelentésé­nek tárgyalásától a bizottságot fölmenti s az albizott­ság munkálatát a minisztériumhoz utasítja. Paczolay azon nézetének ad kifejezést, hogy a 9-es albizottság jelentését a 21-es bizottság­nak tárgyalnia kell. Ennek ellenében Zsedényi, Lipthay B., P­u­­­s­z­k­y Ferencz, Molnár Aladár, Kere s Országgyűlés. A képviselőhöz ülése mártius 26 Elnök: Perczel Béla. Jegyzők: Huszár Imre,Beöthy Algernon, Széll Kálmán, Wächter Frigyes. A kormány részéről jelen vannak : Szende Bé­la, Pauler Tivadar, Zichy József gr., Szapáry Gyu­la gróf. A múlt ülés jegyzőkönyyve fölolvastatván, ész­revétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Liptó megye két kérvényét a hadi felszerelvényeknek a hazai ipar által leendő kiállítása és a megyei főispáni hatáskör megszorítása iránt. Győr város kérvényét, melyben Felső-Fehér- és Esztergom megyék, úgy Gyulafehérvár városnak a megyék kikerekitése iránti kérvényeit pártolja,— ugyanannak kérvényét a katona becsillásolás által reá nehezült teher könnyítése iránt. A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. A szegedi kir. törvényszék több rendbeli sik­kasztás s csalás bűnterhével vádolt Eder István orsz. gyűlési képviselő kiadatását kéri. A kérvény a mentelmi bizottsághoz utasit­tatik. Elnök jelenti végül, hogy a véderőről szóló javaslat tárgyában kiküldött bizottság megalakult s elnökké Hollán Ernőt, jegyzővé Pulszky Ágostont választotta. Batthányi Ferencz gr, a főrendiház jegyzője áthozza a Portugalliával kötött consulsági egyez­ményről; — az Oroszországgal kötött postaszerző­­désről; — a Svéd- és Norvégországgal kötött keres­kedelmi és hajózási szerződésről; — az 1872. VII. t. sz. A) XX. és B) X. fejezetei némely czimei és rovatainál tett tulkiadások fedezéséről; — végre a magyar határőrvidéki törvény­kezés újjászervezése folytán felmerült költségek fedezéséről szóló, — és a főrendiház által változatlanul elfogadott törvényja­vaslatokat. Beöthy Ákos Ruszt város kérvényét nyújtja be a területi beosztás alkalmával helyhatósági jogai­nak épségben tartása iránt. Fabriczius Károly a szász nemzeti egyetem kérvényét nyújtja be az iránt, hogy a bélyeg-és ille­ték mentesség a birtokváltozásoknál 1874. decz. 24-én túl is kiterjesztessék. Szomjas József a tiszalöki orthodox izraelita egyház kérvényét nyújtja be az izraelita alapok meg­osztása iránt. P. Szathmáry Károly Ivánfy Mária okle­veles tanárnő kérvényét nyújtja be, m­ ívben megen­­gedtetni kéri, hogy Bécsben elkezdett orvosi tanul­mányait a budapesti egyetemen folytathassa. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Hodossy Imre a jogügyi bizottság nevében bemutatja annak jelentését a vaspályák által oko­zott halál vagy testi sértések iránt adandó kártérítés­re vonatkozó tvjavaslat tárgyában. Ki fog nyomatni és szétosztas­ni. Gaál Mihály múlt év márczius 21-én a volt A 21-es bizottság ülése mart. 25. Elnök :Zsedényi Ede. Jegyző :Széll Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Bittó I., Ghy­czy K. Ülés kezdete d. 12 órakor. Zsedényi Ede: T. bizottság ! A bizottságnak t. elnöke gyengélkedő egészsége miatt nem jelenhot­­■ vén meg, korom nem irigylendő jogánál fogva el­foglalom az elnöki széket. Széll Kálmán jegyző (Olvassa a febr. 26 án tartott ülésnek jegyzőkönyvét.) Elnök : Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Sennyey Pál b. bizottsági tag úr bejelenté, hogy gyengélkedő egészsége miatt nem vehet részt ez ülésben. Tudom­á­sül vétetik. Széll Kálmán előadó: Bemutatja a 9-es bizott­ság munkálatát. Elnök : Ezen jelentés nyomán felhívom a 1. bizottság tagjait, méltóztassanak nyilatkozni azon eljárás iránt, melyet e jelentéssel szemben követen­dőnek vélnek. Gorove István : A 21-es bizottságnak tagjai közül azok, kik a 9-es bizottság munkálkodásában részt nem vettek, annyira érdekkel viseltettek a 9-es bizottság munkálata iránt, hogy annak főbb részleteit, feltételezem, hogy ismerik. Ismerjük mindnyájan különösen azon lelkiis­meretes szorgalmat és buzgóságot, melyet a 9-es bi­zottság ezen munkálat kidolgozásában kifejtett. Megfogható előttünk, hogy a tárgyalások, melyeket ezen munkálat elkészítése igénybe vett, igen terje­delmesek voltak és nevezetes időt vettek igénybe, a­mi annyival inkább megfogható, ha tekintetbe vesz­­szük, hogy a 9-es bizottság tagjainak ideje sok más országos teendővel volt időről-időre igénybe véve. A munkálat keresztülvitele tehát egy kissé több időt vett igénybe, mint a­hogy ez előrelátható volt, de valamint a 9-es bizottság eme munkálatá­nak terjedelmes tárgyalása több időt vett igénybe, úgy kétséget nem szenved, hogy ha ezen munkájat a 21-es bizottság által vétetnék tárgyalás alá, ennek tanácskozásai nagyon hosszú időre nyúlnának, mert feltehető a 21-es bizottság minden tagjáról, kik e részben felhíva vannak véleményt mondani, hogy hasonló lelkiismeretes szorgalommal fognának ezen munkálat megbírálásához, semmiképen sem vona­kodván azon munkától, mely e végből rájuk várna. Igen, de t. bizottság! ha így haladunk, azonfe­lül, hogy még mindig kérdéses, váljon ezen tárgyalás, mely a munkálat felett e bizottság kebelében meg­­indíttatnék, kívánatos-e most, előttem tisztában áll az, hogy így eljárva,a 21-es bizottság kiküldetésének egy részét, egy igen momentuosos feltételét, mely a határozatban, melylyel kiküldettünk benn foglaltatik, alig lesz képes teljesíteni. Mindnyájan tudjuk, hogy a megbízásban benn foglaltatik még az, hogy e bizottság munkája oly időben kerüljön a képviselőház tárgyalása elé, hogy a kormánynak elegendő ideje legyen ezen mun­kálatot átvizsgálni, ennek nyomán nézeteit nyil­vánítani és elő­terjesztéseit a házban megtenni. Részemről tehát attól tartok, 1. bizottság, ha mi kiküldetésünknek szó szerinti teljesítéséhez ez­úttal ragaszkodunk, azaz ha ezen elénk terjesztett jelentés tárgyalásába egyszerűen és tüzetesen bele­megyünk, kiküldetésünk ezen második lényeges fel­tételének nem fogunk megfeleltetni. Talán meg kell még említenem azt is, hogy oly technikai teendőkkel van összekötve a tárgyalás, melyek az időt még hosszabbra nyújtanák; értem a jelentés kinyomatását és szétosztását, a­mihez hozzá­járul még az, hogy a 21-es bizottság tagjainak bizo­nyos időt kellene engedni arra, hogy a beadott mun­kálatot áttanulmányozhassák, valamint, hogy e köz­ben a delegatio tárgyalásai is meg fognak kezdődni, és így a delegatiónak és országgyűlésnek egyszerre való működése a 21-es bizottságnak tanácskozásait kétségtelenül még inkább nehezítené. Mindezek oly körülmények, melyek lehetetlen, hogy azon meggyőződésre ne vezessenek engem, hogy a bizottság kiküldetése ezen második feltételé­nek alig fog megfelelni, ha hozzá fog a munkálat tárgyalásához. Ennélfogva az volna indítványom, hogy intéz­zünk kérdést küldőinkhez, a képviselőházhoz, az iránt, várjon kívánja-e, hogy az 21-es bizottság tel­jes ülésben tárgyalja a 9-es bizottság munkálatát és tárgyalásának eredményét végleges jelentésbe foglal­ja össze? Ha a képviselőház azt fogja mondani, hogy igen­is megvárja a 21-es bizottságtól, hogy eltekint­ve azon lényeges feltételtől, melyet az időre nézve kimondott, tárgyalja az albizottság munkálatát, azt hiszem, hogy a 21-es bizottság minden tag­ja a leg­nagyobb készséggel fog a munkához fogni, habár meggyőződésem szerint ez esetben a munkálat, ha nem is értékéből, de használhatóságából minden esetre sokat fogna veszteni, mert ekkor a kormány­nak várakoznia kellene mindaddig, mig a 21-es bi­zottság munkálata előtte fekszik s addig nem felel­hetne meg azon nagy feladatoknak, melyek megol­dását a minisztériumtól teljes joggal várjuk,hazafias­ságától pedig követeljük. Ennélfogva indítványom — ismétlem — az, hogy indokolt jelentéssel járuljunk a képviselőházhoz,mely­ben előadván mindazt, mi kiküldetésünk teljesítésére nézve e bizottság és annak albizottsága által történt, intézzünk kérdést a képviselőházhoz : kívánja-e, hogy a 21-es bizottság belebocsátkozzék az albizottság mun­kálatának tárgyalásába és végleges jelentésbe fog­lalja-e össze valamennyi tagjának nézeteit? (Fölkiál­tások »Elfogadjuk az indítványt«.) Irányi Dániel: Előtte szóló indítványát nem pártolja. Nem pártolja először azért, mert a képvise­lőház nem kilenct, hanem 21. tagot küldött ki azon megbízással, hogy az ország pénzügyeinek mikénti rendezése iránt tegyen javaslatot. Nem pártolhatja 2-or azért, mert a 9-es albizottság munkálatát azok, a­kik ez albizottság tagjai nem voltak, mindeddig nem bír­­ják; ő pedig látatlanban sem a kormányhoz, sem a képviselőházhoz nem intézhet jelentést. Itt, melléke­sen legyen mondva, ő fennakad azon, hogy mielőtt a 9-es albizottság munkálata a 21-es bizottság tagjai közt kiosztatott, közöltetett a hírlapokkal, melyek­kel helyesen közöltetett volna szintén, de nem a nél­kül, hogy e­sszersmind a 21-es bizottság minden tagja annak birtokában legyen. Széll Kálmán: Mint a 9-es albizottság egyik tagja csak azért szólal föl, mert kötelességének te­kinti észrevételeit megtenni azon egyik megjegy­zésre nézve, amit Irányi Dániel előadott. Irányi ur csodálkozását fejezte ki és fönnakadt azon, hogy az operá­tum előbb jutott a nyilvánosságra mint az a bi­zottság tagjai közt kiosztatott. Csodálkozik, hogy épen Irányi ur akadt fen azon és megvallja őszintén hogy csak kötelessé­gét teljesítette a 9-es albizottság a nyilvánosság iránt, hogy a munkálatot, miután az hitelesítve jön a pub­licitástól többé el nem vonta. A munkálat elkészült és a hitelesítés előtt abból nyilvánosságra semmi nem jött, de a­mint az hitelesíttetett, egy köziratot képe­zett és a journalistikától hozzánk intézett felhívása következtében nem lehetett megtagadni, hogy a 9-es bizottságtól nyert felhatalmazás folytán ez irat köz­lését megkezdhesse. Irányi Dániel : Ő nem azon akadt fenn, hogy a hírlapokkal is közöltetett a jelentés, sőt inkább, hogy ha a 21-es bizottság tagjai megkapják vala, óhajtott volna, hogy ugyanekkor megkapják a hír­­laptudósítók illetőleg a hírlapszerkesztők is. Gorove István: Én is észrevételt kívánok tenni arra nézve, a­mi mondatott, mert úgy látszik, hogy a kétely egy foka maradt fenn az iránt, hogy a 21-es bizottság azon tagjai kik a 9-es bizottságban nem vettek részt, talán vonakodnának e munka telje­sítésétől, mely a 9-es albizottság jelentésének tárgya­lásával jár. Erre nézve szabad legyen megjegyez­nem, azt hiszem, hogy köztünk olyanok, kik nem vettünk részt a szűkebb tanácskozásban, senki sincs, ki a legnagyobb buzgalommal és lelkiismeretesség­gel e munkában részt venni ne akarna vagy­­hogy idejével erre áldozni nem volna kész. ■ Péchy Tamás : Pártolja Gorove indítványát. Kétségtelen, hogy legalább is három hónap kell a bizottságnak a tárgyalásra, annyival is inkább, mert bizonyos, hogy minél több ember tanácskozik együtt, annál nehezebben döntetnek el az egyes kérdések, mert ki ki kívánja a maga nézetét kifejezni, és ő, a­mennyire szintén figyelemmel kísérte a 9-es albizott­ság munkálkodását, a maga részéről is állíthatja, hogy ezen munkálat irányában igen sok eltérő vél­e­ménye van, és ha tüzetes tárgyalás alá kerülne a dolog, azt hiszi, a bizottság minden tagja hasonló helyzetben volna egyes előforduló kérdésekre nézve. Horváth Boldizsár : Én is azon nézethez csat­­­lakozom, melyet Gorove és Péchy t. tagtársaink ki­fejeztek, de hitem az, hogy azon czélt nagyon elté­vesztjük szem elől, mely a képviselőház előtt lebe­gett, mikor ezen 21-es bizottságot kiküldte. A főcz .i t. i. az volt, hogy a 21-es bizottság jelentését oly idő­ben terjeszsze elő, hogy azokat a kormány a jelen ülésszak alatt beadandó javaslatainál, mint anyagot felhasználhassa. Ha mi a 21-es bizottságban e javas­latot tüzetesen tárgyalás alá veszszük, akkor kétség­telen, hogy ezen czél meg lesz hiúsítva. Mielőtt tehát ezen javaslat érdemleges tárgyalásába bocsátkoznánk, szerintem kötelességünk a házhoz azon kérdést in­tézni, hogy váljon most is az-e a fő czél, hogy a mun­káját kellő időben terjesztessék elő ? Ha igen, akkor a 9-es bizottság munkájat,amint becses anyag, a kor­mány rendelkezésére bocsátható, ha nem, akkor a képviselőháznak újabban hozott határozata alapján mi a részletes tárgyalást megindítanánk ezen mun­kálat felett. Hangsúlyoznom kell, hogy más módja nincs, ha kikerülni akarjuk a hosszas tárgyalást, mint, egyedül az en bloc elfogadás. Már­pedig úgy hi­szem, hogy a 21-es bizottság egy tagjától sem köve­telhetjük, hogy tanulmányozás és megbírálás nélkül vaktában elfogadja azt, hogy véleményt nyilvánít­son. Ezen véleményt lehet talán más körülmények pénzügyminiszerhez intézett interpellációját, Szoboszló város részére 38,262 frtnyi adó elengedése tárgyá­ban megújítja; interpellálja továbbá a pénzügymi­­­nisztert az iránt,minő törvény szerint történt az, hogy egy böszörményi lakosnak adó végrehajtás útján lefoglalt marháját az első határnap az illető kö­zeg becsáron alul eladatta, — végül interpellálja a a vallás és közoktatási minisztert : van-e tudomása arról, hogy a pesti orvosi egyetem irodai helyiségéért évenkénti 2000 irtot fizet az állam és e helyiség részben egy tanár által használta­k, részben pedig ezen tanár által 1200 írtért bérbe adatott? A beadott interpellálók az illető miniszterek­kel közöltetni fognak. Vidliczkay József kérdi a közlekedési és pénzügyi minisztert : Van-e tudomása arról, hogy a vasúti hivatalnokok az utazó közönség irányában erőszakos zaklatásokat visznek véghez, és kérdi, hogy a kormány rendeletéből történik-e az, hogy a vasúti hivatalnokok, kiknek a vasúti személyáru­s podgy­ász-forgalom lehető könnyítése egyik főhiva­tásuk, éppen ellenére ezen hivatásuknak, ily zaklató kutatásokra felhasználtatnak é­s hajlandó-e a kor­mány akkor intézkedni, hogy az utazó közönség zaklatásoknak kitéve ne legyen? Lázár Ádám kérdi az igazságügyminisztert: szándékozik e a közforgalmi értékpapírok megsemmi­­tése iránt mielőbb törvényjavaslatot beterjeszteni? és mivel indokolhatja az eddigi mulasztást? Pauler Tivadar igazságügyminiszter : Tisz­telt ház! A közforgalmi papírok megsemmitésének kérdése egyike a legfontosabbaknak és legnehezeb­beknek Az európai törvényhozások hosszabb idő óta összeegyeztetni iparkodnak, itt a magán­tulajdon szentségét a közforgalommal s az ily papírokat szer­zett jóhiszemű birtokosok érdekével, és ezért nem volt könnyű azon kérdést megoldani oly módon, hogy a­míg egyrészről lehetőleg biztosittassék a tulajdon, más részről,­­ miután ezen papírok névre nem szóknak s úgy, mint a pénz, kézről­­kézre forognak s igy könnyen megtörténhetik, hogy valaki ily papírt legjobb hiszemben meg­szerez, melynek utóbb eredeti megszerzése más által hiányosnak mutatkozik, senki jogaiban ne csorbíttassék, és a­ közforgalom veszélynek ki ne tétessék. Ennélfogva, — ismétlem — ez az eu­rópai törvényhozásnak egyik nevezetesebb kérdését képezi, és midőn a magyar kormány ennek megol­dásához fogott mindenekelőtt, a magán­érdeknek kellő megfontolását tarto­tta szükségesnek s ezért a minisztertanács határozata folytán a földtehermente­­sítési alap igazgatósága elnökének elnöksége alatt bizottságot alakított, mely e nagyfontosságu kérdés megoldásával foglalkozik. Sürgetni fogom e munká­nak mielőbbi befejezését, hogy igy a nyilvános óhaj­tásnak úgy, mint a közszükségnek eleget tehessek. (Helyeslés.) Lázár Ádám meg van elégedve a válaszszal s azt a ház tudomásul veszi. Az ülés tovább foly.

Next