Pesti Napló, 1874. április (25. évfolyam, 75-99. szám)
1874-04-01 / 75. szám
összefüggésbe kell azt hozni a törvényhatósági szervezettel, és akként rendezni, hogy magában álló elkülönített hivatalt többé ne képezzen, hanem a főispán alá rendelve, mint a kormánynak népnevelési ügyekben közege, közvetlen összeköttetésbe lépjen a törvényhatósággal. De hogy a népoktatási ügy egészen s kirekesztőleg a megyei hatóságnak adassék át, hogy az államnak és a kormánynak talán méga felügyeletre se legyen közege, hogy az ellenőrzést közvetlenül ne gyakorolhassa, hogy pl. az államsegély szükséges mértéke felől ne határozhasson s a maga által adott segélyről tán számot se vehessen, hogy az államhatalom ez ügyből egészen kizárassék, arra szavazatunkat Magyarországon soha sem adhatnék, mert meg vagyunk győződve, hogy a közoktatás ügye nálunk ma még és még igen sokáig, eminenter állami, vagy ha úgy tetszik országos ügy, melynek országszerte egyöntetű, összevágó s tervszerű vezetése, nemzeti irányban való fejlesztése s szigorú ellenőrzése az államnak nemcsak önfenntartási és haladási ösztönében gyökerező joga, hanem legelső kötelességeinek is egyike. A IX-es albizottság jelentése a 21-es bizottsághoz. — Hetedik közlemény — Miután azonban az albizottság meggyőződése szerint gyökeres orvoslás csak úgy lesz létesíthető, ha a szerzett, s némely újabban megnyílt vonalakra nézve ezután szerzendő tapasztalások alapján a tariftakérdés teljes egészében oldatik meg, ami ismét csak az esetben fog czélhez vezetni, ha vasutaink átalában az üzlet és kezelés szempontjából újra fognak czélszerűbben csoportosíttatni. A minisztérium felszólítandó lenne, hogy azon módozatokat, melyek ezen czélok elérését biztosítják, és azon eljárást, mely ez irányban követendő lenne és az eredményt minél előbb biztosítani képes, vegye komolyan fontolóra. Vegye egyszersmind fontolóra s amennyiben a felügyeleti jogkörébe esik, hajtsa végre, amennyiben azontúl megy hozzá javaslatba mindazon módo■datokat, amelyek által a kamatbiztosítással ellátott vasutaknál az államgarantia terhe könynyíthető. Ezen gyökeres reformok hatását azonban előre biztos alapokon kiszámítani nem lehet, valamint nem határozható meg azon idő sem, amelyben annak létesítése remélhető, és így az ezen után elérhető jelentékeny megtakarításokat ezúttal a mérlegbe fel nem veszi. Igyekezni kell azonban, hogy mielőbb keresztülvitethessék, egész erélylyel fel kell használni az erre vezető eszközöket. Megjegyzi azonban hogy a kamatbiztosítás nagy terhét azon körülmény teszi még súlyosabbá, hogy a vasútengedélyezési rendszer nem a bruttó, hanem a társulatokra nézve kényelmesebb és előnyösebb, az állam pénzügyi érdekeire nézve azonban minden esetre hátrányosabb nettó jövedelmi alapra helyeztetett, amennyiben jövőre is kamatbiztosítás mellett engedélyeztetnének még vasutak, a nettó jövedelem helyett a bruttó jövedelem rendszerére kell átmenni. A közmunka és köztek, minisztérium költségeire nézve a következő javaslatokat terjeszti az albizottság elé: Kamatbiztosítási számszék; az albizottság elismeri szükségét annak, hogy a kamatbiztosítással ellátott vasutak számadásai szigorúan vizsgáltassanak át és ez irányban az állami felügyelet kellő pontossággal és az államkincstár érdekeinek szigorú érvényesítése mellett a lehető legtöbb eredménynyel gyakoroltassék, s így a maga részéről nem tesz kifogást az ellen, hogy ezen czél érvényesítésére szükséges költségek a költségvetésbe annak idején felvétessenek. Miután azonban jelenleg az állami felügyelet az illető közegek és hatóságok részéről egyidejűleg több irányban gyakoroltatik és igy hiányzik azon öszhang és és összeköttetés, mely a sikeres működés feltételét képezi. Az állami felügyelet akkér lenne szervezendő, hogy a számadások ellenőrzésére és megvizsgálására hivatott közegek és a felügyelet többi teendőivel felruházott hivatalok között szorosabb összeköttetés létesittessék, hogy igy az egyöntetűség és öszhangzatos működés biztosittassék. A számszéknél egyébiránt netalán elkerülhetucsujáró helylyé vált s csak úgy hemzsegett a párisi öreg herczegnőktől és grófnőktől. Midőn kiszabadult, huszonnégy éves korában tagjává választotta az akadémia. Három tudós akart számára felvételi beszédet csinálni. Mind a hármat elutasította, mert egyikük nagyon is okos volt neki, a másik kettő pedig nem elég eszes. Maga írta meg beszédét azon stylusban s azon hajmeresztő orthographiával, melylyel szerelmes leveleit szokta volt írni. Ezen beszéd még ma is a legjobbak közé tartozik, melyek az akadémiában tartottak. Egy másik szakasz Mirabeauval foglalkozik. Jules Jamin a hírneves szónokot mint salon-embert rajzolja, mely oldaláról kevésbé ismeretes. Mirabeau egy angolnak elmeséli XV. Lajos udvarának mysteriumait. Monsieur de Shouette pénzügyminiszterré neveztetett ki, maga sem tudta, hogy es járkép ? Nagyon megijesztette e méltóság. Mit fog csinálni, ha a király a nagy politikáról fog neki beszélni! A király végre fogadta az új pénzügyért s pdig Madame Pompadour jelenlétében. »Monsieur Silhouette,« szólt hozzá, »az ön termében a csillárokat nem Martin aranyozta meg?« Többet azután egy hangot sem szólott. Silhouette nem tudta, mit feleljen. Ott állott némán. Végre valahogyan kijutott. Kezdetben fel akarta magát akasztani, vagy pláne elbocsáttatását kérni. Sógora azonban megvigasztalta. »Azt hiszed talán, hogy a pénzügyminiszterséget el kell hagyni, mielőtt az ember nyert volna valamit . Oh rá a XV. Lajos még nagyobb szamár, mint te vagy. Csak légy nyugton. Azért hozta szóba lámpáidat, mert nem tudott hamarjában mást mondani. Tegnap azt kérdezte a velenczi követtől, hogy hány tagja van a tizek tanácsának, mire a követ, mit igazi velenczei egész nyugodtan válaszolt: »nagy van felséges uram.« így vonulnak el szemeink előtt XV. Lajos korának valamennyi szereplő egyéniségei. Valóságos őrültek tornya, melynek csúcsa már ég. Ez a hatalmas királyság udvara, mely évenként harminczhét milliót nyelt el. Midőn már senki sem tudott, a bajra segíteni, összehívták az états generaux t. A.z öröm nagy volt és általános. Ez volt Fülöp Ágost, szt. Lajos, XIV. Lajos királyságának utolsó öröm- és didas ünnep, tétlenül szükségessé vált munkaerő szaporítás a közigazgatásnak és egyéb hivataloknál eszközlendő létszám leszállítás által eszközöltessék, hogy így az állampénztár újabb terheltetése elkerültessék és igy a kamatbiztositéki számszék és kormánybiztosok költségeire az albizottság a folyó évre előirányzott összeget véli meghagyandónak. Állam építészeti hivatalok és kőutak fenntartása. Az albizottság e két czimre nézve, azon összefüggésnél fogva, melyben azok állanak, együttesen adja elő nézeteit, mégpedig először azon javaslatokat terjeszti elő, amelyeket a kőutak fenntartására nézve, mint a közigazgatás ezen ágazatában behozandó új rendszert, indítványoz. Az albizottság a kőutak kezelését és fenntartását az önkormányzat hatáskörébe véli bocsátandónak, az állami felügyeletnek fenntartása mellett, melyet e czélból részletesen szabályozni kell. Minden meglevő ként fenntartása átadatnék a megyék kezelése alá. A megyék ezen útvonalakat a törvény által e czélra kijelölendő forrásokból fogják fenntartani. Törvény által határozandók meg azon útvonalak, amelyek stratégiai vagy egyéb közforgalmi tekintetekből országos fontossággal bírnak. Ezeknek fenntartásához ugyanazért az állam az illető törvényhatóságoknak segélyt nyújt azon esetre, ha azokat többi útjaik fenntartása mellett jó karbantartani saját forrásaiknak teljes kihasználása mellett sem képesek. Az országos segélynek módját és mérvét törvény fogja szabályozni. Új utak építése a törvényhatóságokat illeti. Azon útvonalak azonban, melyeket a törvényhozás stratégiai vagy más országos tekinteteknél fogva orsz. útvonalakként rendel kiépíttetni, államköltségen fognak készíttetni, elkészülvén azonban, fenntartásuk a megyék kezelése alá esik. Arra nézve, mily források jelölendők ki a törvényhatóságok számára az utak fenntartására, az albizottság következő javaslatokat teszi : Elsősorban és első forrásul a közmunka értéke lenne kijelölendő. A közmunkaügy törvény által lehetőleg igazságos alapon rendezendő olyképen, hogy a szabályozás által munkaérték tekintetében éressék el azon eredmény, amely ma is elérhető volna, ha a közmunka igazságos alapon vetetnék ki, a megváltás helyesen állapíttatnék meg és teljesen kihasználtatnék. A közmunkatörvény főbb elvei közül csak annyit tart ezúttal kimondandónak az albizottság, hogy a közmunkaérték a megállapítandó módozatok szerint pénzben is, természetben is leróható, se munkaértéknek minő természetű utakra és minő sorrendben fordításáról is a törvény tüzetesen intézkedjék. A közmunkában fekvő erőt tartoznak a megyék kellőleg kihasználni, és amennyiben az utak fenntartása igénybe nem venné, tartoznak új utat építeni. Másodsorban az utvámot jelöli ki az albizottság a következő módon : A törvényhatóságnak megengedtetnék, hogy oly utakon, melyek jó karban vannak, és élénkebb forgalommal bírnak, úgy szintén költségesebb hidakon, a minisztérium jóváhagyása mellett, mérsékelt vámot szedhessenek, azon esetben azonban, ha a törvényhatóságok útjaik fenntartására államsegélyt akarnak igénybe venni, a minisztérium által a vámszedésre köteleztessenek is. Ezen két forráson kívül, az önadóztatást is azon forrásokhoz sorozza az albizottság, amelyekből a törvényhatóságok az útfenntartási költségeket fedezhetik. Azon törvényhatóságok, melyek a közmunka és útvámból az útfenntartási költségeket fedezni és a szükséges új utakat kiépíteni nem képesek, költségvetéseikbe a törvény korlátai között e címen felveendő összegből fedezhetik azokat. Amennyiben a törvényhatóságok kimutatják, hogy ezen három forrás teljesen kiveríttetett már, és így az önadóztatás forrása is igénybe van véve , áll elő az állam segélyének esete azon utakra nézve, melyek abban a fenntebbiek szerint részesülnek. Az albizottság még két eszmét érint itt meg . Kívánatos, hogy a minisztérium annak idején gondoskodjék at rendőri törvényről, és adjon ki annak idején az útépítésre nézve az ország viszonyaihoz, és vidéki körülményekhez mért általános tájékozó szabályokat. Hogy a fenntebb vázolt elveiben, körülírt rendszer életbe léptethessék, mindenekelőtt a közmunka törvény meghozatala sürgősen szükséges. Ha a közmunka törvény fennterintett irányban megalkottatik, és ott, hol a forgalom nagysága azt jövedelmezővé teszi, vámok állíttatnak, az utak az albizottság javaslata értelmében a megyei kezelésbe lesznek átadandók. Ez által, tekintettel arra is, hogy a megyei kezelés mellett az útfenntartás kevesebb költségbe fog kerülni, az államitok czimén felvett összegből már 1875-ben 2.435.000 fit, 1876-ban 2.500,000 ft lesz törölhető. E mellett is még több mint két millió marad a kormány rendelkezésére, Horvát-Szlavon országok szükségletén kívül. Ezen összegből oly törvényhatóságok segélyeztetek, melyek annyi állami fontossággal biró kőutat vesznek át, hogy azoknak fenntartási költségeit többi útjaik fenntartása mellett a közmunka és utvámforrásokból nem képesek fedezni. Az albizottság nézete szerint az egész kérdés részletes megoldása után jelentékenyebb megtakarítások is eszközöltethetnek az útfenntartásnál, de nem akart az albizottság tovább menni, mint ameddig mehetni vélt anélkül, hogy az utak fenntartását veszélyeztesse. Oly törvényhatóságok, amelyeknél a közmunka- és átvámalapokból felesleg fog mutatkozni, kötelezendők lesznek ezen felesleget új utak építésére vagy rendszeres kezelésére, vagy általában közlekedési czélokra fordítani, valamint arra is kötelezhetők, hogy, házi pénztárból bizonyos összegeket új utak vagy egyes esetekben nagyon elhanyagolt szükséges útvonalak vagy nagyobb hidak felállítására fordítsanak. Ami az államépítészeti hivatalokat illeti, ezen czímnél nagyobb mérvű megtakarítások azonnal alig lesznek elérhetők, a rendszer azonban alakítandó akkép, hogy az építészeti hivatalok a megyei mérnöki hivatalokkal olvasztassanak egybe, és a kőutak kezelésén kívül az állam és törvényhatóság által, illetőleg azok költségén eszközölt víziművek végrehajtása is ezekre bizassék; az állami felügyelet szempontjából az utakra nézve a 10 útfelügyelő biztos, valamint a vízszabályozást illetőleg is az állami felügyelet gyakorlására hivatott felügyelők megtartandók. Ezenkívül az állami felügyelet a magántársulatok szabályozási munkálkodása felett a törvény értelmében ezután is gyakorlandó lesz. A rendszer ezen átalakítása után lesz az elérhető megtakarítások összege megállapítható. Miután az állam utak kezelése is átadatik a törvényhatóságoknak, az út- és vízépítészeti mérnökök a kormány által nevezendők ki, az átmenet módozata — tekintettel a jelenleg hivatalban levő megyei és állami mérnökökre, — részletes intézkedések által lesz megállapítandó, valamint szabályozandó a viszony, mely a mérnöki hivatal és az állandó bizottság között fenn fog állani. Viziutak fenntartása és vizé p ités. Az ország jelen pénzügyi helyzetében a legszigorúbb takarékosságot tartva szem előtt, ezen czímre nézve azon elv lenne szigorún szem előtt tartandó, hogy csak is azon munkálatok költségei veendők fel az állami költségvetésbe, amelyek kiváló országos fontossággal bírnak, a többiek ennélfogva az illető vidéki érdekeltek által lévén viselendők. Ezen utóbbiakra nézve is azonban megköveteli az ország helyzete, hogy a közelebbi években csak a legszükségesebb kiadásokra és oly halaszthatlan munkálatokra szorítkozzék az ország, melyek szerződésszerű kötelezettségek szempontjából elkerülhetlenek vagy már megkezdett munkálatok biztosítására szolgálnak; azt hiszi az albizottság, hogy ezen szempontok érvényesítése mellett és a kezelés és fenntartás költségeinél és az adminisztratio decentralisatája által eszközlendő megtakarítások figyelembevételével a minisztérium által tervezett költségek mérsékelhetők lesznek. Meg kell azonban jegyezni, hogy a közelebbi években szerződésszerű kötelezettségek miatt és azon körülmény folytán, hogy némely munkálatnak befejezésére szükséges összeg alig lesz megvonható , a szükséglet nagyobb lesz mint a további években, és így az albizottság a miniszterrel egyetértőleg ezen egész címre nézve az átruházási jognak engedélyezése mellett, ami könnyíteni fogja a költségek mérséklését, az 1875-ik évre 900,000, az 1876-ik évre 800,000, az 1877-ik évre 700,000 frtot vél a költségvetésben felveendőnek, aminek folytán 1875-re 485,000 frt, 1876-ra 585,000 forint, 1877-re 685.000 forint megtakarítás éretnék el. Az államvasutak üzleti kiadásai és bevételei ekkér vannak a közmunka minisztérium részéről tervezve : 1875-re kiadás 7.500,000, bevétel 10.000,000, tiszta jövedelem 2.500,000, 1876-ra kiadás 9.000,000, bevétel 12.000. 000, tiszta jöved. 3.000.000, 1877-re kiadás 10.500.000, bevétel 14.000.000, tiszta jöved. 3.500.000. Ámbár a minisztérium által az 1875-től 1877-ig terjedő mérlegekbe mindig csak 2.500.000 évenkinti tisztajövedelem van felvéve. Ehhez jön a gömöri pálya évi 413.400 ft tisztajövedelme. Az albizottság az állami vasutak ezen tiszta jövedelmét nagyon csekélynek tartja. Az üzleti kiadások szerfelett magasak , azoknak aránya a bruttó bevételekhez, valamint a tiszta jövedelem aránya a nyers bevételekhez hasonlítva azt más egyenlő viszonyban lévő pályákhoz — nagyon kedvezőtlen. A tapasztalás igazolta, hogy ilyen forgalmi vonalaknál, melyek 100,000 frt bevételt mutatnak fel, a tiszta jövedelem a bruttónak 50°/ok át szokta kitenni, amíg nálunk ennél sokkal roszabb arány mutatkozik. Ezen kedvezőtlen eredményt egyfelől a tarifa szabályozása által, másrészt az üzleti költségeknek leszállítása és az administratió körében eszközlendő reformok útján létesítendő megtakarítások által lehet csak megjavítani. A minisztériummal eziránt folytatott tárgyalásoknak eredményekép előadja az albizottság, hogy az északi állampályánál a forgalom érdekeinek kellő megóvása mellett, oly tarifaemelés lenne életbeléptethető, hogy az átlagos díjtétel a jelenlegi 0,87. kr. helyett pályamértföldenként és mázsánként 1 kr. legyen. E szerint, beleszámítva az üzleti kiadások körében eszközölhető megtakarításokat, az állami vaspályák tiszta jövedelme javulna oly arányban, hogy a minisztériumnak erre nézve véglegesen előadott nézetei szerint, mint teljes valószínűséggel bíró alapos fedezetet körülbelül a következő összegeket lehetne az állampályánál felvenni. Az északi vonalak jövedelmét és a déli vonalak veszteségét véve fel, az összes állampályák tiszta jövedelme együtt kitenne, összesen 1875-re 1876-ra 1877-re tiszta jövedelem 3,413.480, 3,913.480 4,413 480 frt. Ebből a gömöri, a mely a gömöri kölcsön fedezetéül szolgál 413.480. Marad a többi 3.000.000, 3.500.000, 4.000.000 frt. Tehát a miniszteri előirányzatnál évenkint 500.000 írttal több. Az albizottság az északi államvaspályáknál ez alkalommal nagyobb tarifaemelést nem hozhat javaslatba annál, amelyet maga a miniszter az üzlet eredményei alapján mint olyant ajánl , mely a forgalmat nem csökkenti , és így a jövedelem fokozása szempontjából biztosnak tekinthető, s itt csakis arra akar még utalni, hogy az üzleti költségekben eszközlendő megtakarítások által is törekedni kell az államvasutak tiszta jövedelmének emelésére. Ezen eredmények az összes állampályák hálózata után, melybe 1874. végéig az időközi kamatokkal együtt oly nagy összegek építtetnek be, melyeknek névszerinti értéke és valóságos terhe még nagyobb, oly kedvezőtlenek, hogy az albizottság kénytelen kijelenteni azon nézetét, hogy ha a minisztérium a legközelebbi jövőben a tariffaemelés, az üzleti kiadás apasztásával és egyéb, az üzlet körében életbe léptetendő rendszabályokkal ezen bajt nem orvosolja, kénytelen lesz az ország az államvasutak állami kezelésével felhagyni, mert bármily nagy fontosságot tulajdonítson az albizottság azon tekintetnek, hogy ezen, a közforgalomra oly nagy jelentőségű vonalakat az állam kezelje, az állam jelen pénzügyi helyzetében, oly nagy kamatveszteséggel és pénzáldozattal a kezelést nem folytathatja. Az államvasutakra nézve még a következő javaslatot teszi az albizottság. Az állami vasutaknál két gyár van, az egyik a forgalmi eszközök kijavításá- val, a másik új gépek és kocsik előállításával foglalkozik. Az államnak nem állhat feladatában gyári üzletet folytatni, főleg a jelen pénzügyi helyzetben, azért a két gyár közül az, amely új gépek és kocsik előállításával foglalkozik, mihelyt kedvező alkalom kínálkozik, elárusítás útján a magánipar kezébe lesz bocsátandó. Különfélék. Budapest, martius 31. (Bartal György kereskedelmi miniszter) keddi és csütörtöki napon 12 órától kettőig fogja a kihallgatást keresőket fogadni a minisztérium hivatalos helyiségeiben. (A magyar tudományos akadémia szerdán, ápril 1-én összes ülést tart, melynek tárgyai: 1. Jelentés a gr. Karácsonyi drámai pályázatról. 2. A márczius havi folyó ügyek, e több rendű pályamunkák bemutatása. Arany János főtitkár (Hegyes községének) elöljárósága emlékoszlopot tervez az 1849. jul 14-én Hegyes alatt elesett honvédeknek, s e czélból aláírási ivet bocsájt ki Bácsmegye községeihez. (Tűzvész Szobon.) Mint nekünk írják, mart. 28—29-dike közötti éjjel 10 órakor Szobon tűz támadt, mely fenyegeté a szolgabirói hivatalt. Huszár Lajos főbiró ur nagy lélekjelenléttel azonnal biztonságba helyezé a hivatalos iratokat s egy szolgájával hozzá látott az épület megmentéséhez, melynek fedele már lángot fogott. Vizes konyharuhával fején, szivacscsal szájában, rohant a lángok közé és baltával lefeszítvén a farészeket, az épületet megmenté. Oltás közben a helyszínen termett Luczenbacher Pál ur is nagy segélyt nyújtott A nép tétlen maradt. Összesen két ház égett el s ezek egyikében Murányi Miklós ur két értékes lova is a tűz áldozata lett. (Tűz Nagyváradon.) Nagyvárad úgynevezett Újváros részében tegnap reggel 2 óra tájban a Kőrös-laktanya nagy kiterjedésű istálóján,melyeknek padlásán nagy mennyiségű takarmány volt felhalmozva , eddig ismeretlen okból tűz támadt, mely óriási sebességgel terjedt, s a szél által szittatva a szomszéd házakra is elharapódzott. A városi tűzoltók fáradozásai daczára a laktanya padlása a takarmánynyal együtt és azonkívül három ház a tűz martaléka lett. (Névtelen fenyegető levelek.) N. Rőczéről írják nekünk, hogy ott mart. 20-dikán a város különböző helyein elszórt magyar s tót nyelvű névtelen leveleket találtak, melyek a következőket tartalmazták: »Fekete szoba 1874. 1./3. Nemes tanács ! E hó 10-dikén éjféli 11 órakor tartott 11 tagú összeesküvők gyűlése határozata folytán tudtára adom, ha Molitórisz igazságtalan, epelázas, boszuálló járásbiró mától számítva 4 hó lefolyta alatt II. Rőcze város kebeléből végkép el nem távolittatik, úgy egész város fent határozott idő után ha többszörrel is hamuvá perzseltetik. Tanács megbízásából Inibla jegyző. Molitórisznak későbbre hagyjuk a kimondhatatlan mulatságot.» Molitórisz járásbiró Rőczén a közbecsülést oly mértékben birja, hogy a névtelen levelek folytán küldöttségek s egyesek, összesen mintegy 120 székely kereste fel, kik kérték, hogy a galád névtelen fenyegetés által ne zavartassa magát működésében. A névtelen levelek tárgyában a nyomozás megindittatott s levelezőnk azt is említi, hogy a járásbiró majdnem folytonosan az ottani tót gymnasium tanárai és tanítványai elleni panaszok és bűntények elintézésével van elfoglalva. Csak most kellett méhlopásért a deák tetteseket 60 o. é. forintig elmarasztalnia, majd mindjárt Ormisz Sámuel volt igazgatót súlyos testi sértésért elítélnie, újból meg kalács lopásért inquirálnia, majd végre Zoch tanár ellen korcsmár verekedésért keresetet indítania. Ormisz tanár nem is késett a »Narodni Novine«-ben megtámadni a járásbírót, magát mint martyrt tüntetvén fel, s a városban, ahol a tanintézeten kívül ilyen dolgok előfordulhatnak, a névtelen fenyegető levelek keletkezésén sem lehet csodálkozni. (Az államhivatalnokok helyzete ) A következő sorokat vettük : E lap múlt évi 253. számának »Törvényszéki csarnok« rovatában Schulhoff Géza ügyvéd úr tollából »Az államhivatalnokok helyzete« czím alatt egy közlemény jelent meg, mely a tisztelt szakközönség figyelmét Bitter Lajosnak a kincstár ellen a Pest-belvárosi kir. járásbíróság előtt indított perére hivta föl. Nem czélem jelenleg a hiányosan s egyoldalulag közölt tényállásra s nem különösen Schulhoff urnak az állami ipart érdeklő téves fogalmaira reflectálni. — szándékom ezúttal csakis a szakközönség tájékoztatása a per stádiumáról. Schulhoff úr kellő tudomással birt arról, hogy a védencze részére hozott kedvező e. b. ítélet ellen fellebbezési jogorvoslat lön bejelentve, s indokaival kellő időben be is adva. Ezen körülmény akaratos elhallgatása hihetőleg abban leli indokát, mert megemlítésével felperesen kívül a pert még megnyertnek senkisem tarthatta. Ez évi márt. 5-én a pesti kir. ítélő tábla felperest keresetével feltétlenül elutasítván, alperes kincstárt az alól fölmentette. Ajánlom tehát Schulhoff urnak figyelmébe, hogy jövőben nyert perének nyilvánosság elé hozatala esetében legyen szives egyúttal megjegyezni azt is, vájjon jogerőre emelkedett-e vagy sem nyert ítélete? Finis coronat opus. — Szopó János, ügyvéd. (A szolnoki királyi törvényszék) 1873. évi ügyforgalmi kimutatásából a következő adatokat emeljük ki: telekkönyvi ügydarab volt 4209, elintéztetett 4169, maradt hátralék 40 ; váltó és polgári ügydarab 7908, elintéztetett 7849, maradt 59; fenyitő ügydarab 3420, elintéztetett 3392, maradt 28. A bünfenyítő ügyek között 471 befejezett vizsgálat volt, ezek közöl az év végével véglegesen és végtárgyalás utján 432 elintéztetett. (Szerencsétlenség dynamittal.) E napokban Eszterházy hgnek Gloriette nevű vajtahegyi vadászlakja, az ottani vadász vigyázatlansága folytán, majdnem légberöpült. A vadász ugyanis, mint aSopron írja, rókalyukak pusztítására pár font dynamitot vett, de ez valahogy megnedvesedvén, a vadász azon szerencsétlen gondolatra jött, hogy a veszedelmes portékát a tűzhelyen megszárítsa. A mit sem sejtő vadászna épen ebédfőzéssel foglalkozott, a mellékszobában egy nőcseléd az asztali terite, midőn a tűzhely egyszerre borzasztó robajjal szétpattant, s a beomló falak a vadászt, nejét, szolgálót és egy kis gyermeket, eltemeték. Ezeket többkevesebb veszélyes sérülések közt sikerült később a vadászsegédnek és munkásoknak kiszabadítani. A szerencsétlenség a vadászra magára oly szomorú hatással volt, hogy elmeháborodástól lehet tartani, ha meggyógyulna is. (Felhívás iparstatisztikai adatok gyűjtése tárgyában.) A budapesti kereskedelmi és iparkamara a kerületének ipari viszonyairól szóló statistikai jelentés szerkesztésére szükséges adatok gyűjtése ügyében felhívást küldött be hozzánk, melyből közöljük a következőket, az illető köröknek figyelmébe ajánlva azokat. Az országos viszonyok azon pontos megismertetéséhez, mely nélkül észszerű törvényhozzás és közigazgatás nem is képzelhető, kétségkívül a pontos és megbízható iparstatisztika is szükséges. Az országos statisztikai hivatal foglalkozott ugyan a Magyarország iparstatisztikájának szerkesztésére szükséges adatok gyűjtésével, de az összegyűjtött anyag oly jelentékeny hézagokat mutat fel, és annyi helytelen adatot foglal magában, hogy az ország ipari viszonyainak kimerítő és valóságnak megfelelő feltüntetésére alapul nem vehető. A kereskedelmi és iparkamarák , melyek a kamarai törvény értelmében működési körükön belül adatok gyűjtésére vannak kötelezve, az illető körök részéről szintén nem találkoztak a kívánatos támogatással. Ezen sajnos tapasztalatnál fogva a budapesti kamara elhatározta, hogy a kerületének iparára vonatkozó statistikai adatokat személyes gyűjtés által szerezze be, mely feladattal a kamara iparosztályának tollvivője, Steinacker Ödön úr bizatott meg. —Nem kételkedünk benne, hogy az iparintézetek mind készségesen szolgáltatni fogják azon felvilágosításokat, melyeknek teljes és rendszere összefoglalása a kamarai kerület egyes vidékeinek ipari tevékenységéről oly képet fog nyújtani, melyre az érdekelt körök is üzleti tevékenységüknél támaszkodhatnak. Az egyes közlemények részletességétől és hitelességétől függ, hogy ezen közérdekű vállalat minél előbb kielégítő eredményre vezessen. (Az éhhalál Indiában.) Egyre rémesebbek lesznek a hírek,melyek Keletindiából érkeznek ; a lakosság százezrei, sőt milliói az éhhalálnak vannak kitéve. A kormány sokat tesz ugyan a nyomor enyhítésére; élelmiszerekről gondoskodik, s közmunkákat végeztet, és a segélyezés czélszerű kezelése mellett sok százezer ínségest lehetne megmenteni. De mint sok egyéb esetben is, mikor nagyobbmérvű működés kifejtéséről van szó, itt is az államgépezet sokféle kereke nem vág egybe ; a complikált hivatalnoki intézmény sokfejűsége és sokkezűsége csak hátrányosnak bizonyul a segély gyors, általános foganatosítására nézve és a kormány legjobb szándékait is illusóriussá teszi. Megható módon írja le a bengálai éhező lakosság sorsát Mr Forbes, a »Daily News« indiai levelezője, ki egyszersmind a legélesebb szavakkal ostorozza az angol hatóságok oktalan terv nélküli eljárását. A következő sorok rövid kivonatát képezik Forbes az utolsó levelének, melyet az Durhanghától, Bengália tartomány északkeleti részében fekvő városkából, február hó 20-tól intézett a »Daily News«hoz . Az ezen kerületben elrendelt ínséges munkák közé, írja Mr Forbes, a körülbelül 12 mértföld hoszszúságú buheyrai országút építése is fel van véve. Azt gondolván, hogy e munkák megtekintése jobban meg fog ismertetni a lakosság állapotával, minthogy, mint értesültem, körülbelül hatezer ember — férfi, nő és gyermek — van ott elfoglalva, két kísérővel, az ínség enyhítésére kiküldött első hivatalnokkal és egy fiatal mérnökkel útnak indultam. Az egész után tömegesen találkoztak velünk szerencsétlenek, kik sokkal gyengébbek voltak, semhogy csak fél ásó földet emelhettek és odább vihettek volna, és kik mindnyájan egy nyílt tér felé tódultak. E téren két mangója alatt két bennszülött felvigyázó ült, az egyik főkönyvet tartott kezében, a másik előtt nagy vaspénztár állott, közöttük vagy kétezer ember tolongott, kiket néhány, szintén benszülött rendőr tartott vissza. Minél inkább közeledtünk, a zaj, jajgatás és a zsivaj mind nagyobb lett, láttuk a lassúságot és a formalitásokat, melyekkel a két hivatalnok a fizetéseket teljesíti, és az első pillanatban azt hívők, hogy a zaj csak a szerencsétlen éhezők tolongásának következménye. Közelebb érvén azonban, öregét apraját ugyanazon jajveszéklésben hallam kitörni, akik már kiáltani gyengék voltak, ugyanezt suttogák. Kísérőim elhalványodtak; kérdésemre felelek, hogy a szegények azért jajgatnak, mert már 4 nap óta bért nem kaptak. Négy napig bért nem kapni, legnagyobb részénél azt jelenti: négy napig éhezni, és innen volt a kiéhezett emberek borzasztó látványa. Kivált egy öreg ember alakja, ki épen előttünk tántorgott, örökre be lesz vésve emlékezetembe. Hústalan ajkai el voltak fonnyadva, szemei mélyen beesve és szemüregei félig porral telve ; egész testén nem volt egy unézia hús, az egész csupa csont és fakószinü ránczes bőr. A szerencsétlen, ki gyengeségtől nem birt szólam, kérdésünkre csak fölemelte keze négy ujját, igy jelezvén, hogy négy nap óta nem kapott bért és ugyanannyi idő óta nem evett.És ilyen példát számosat láttam. Mi igyekeztünk ugyan a legsürgősb szükségen segíteni, azonban a közvetlen közelünkben észlelt esetekre kellett szorítkoznunk. Mr Forbes leírja ezután a hatóságok rendszeretlen eljárását. Calcuttában van egy közmunkahivatal, mely az egész országra nézve az ínséges munkák kiosztásával, ellenőrzésével és kifizetésével van megbízva; azonban mióta Indiában vagyok, még senkitől egy jó szót nem hallottam e hatóságot illetőleg. Ez a hatóság kerületekre osztotta az országot, de a szükséges segéderőkről, felügyelők, mérnökökről nem gondoskodott, így a kerületbe honnan jelenleg srok, egy Anderson nevű első mérnök lett kiküldve mindössze egy segéd és három felügyelő kíséretében, és ennyi segédlettel a három legnagyobb kerületről kell gondoskodnia. Azonban senki sem tudja, hogy Anderson úr hol található, segéde szintén távol van, és a hivatalnok, kinek az itteni útépítésre közvetlenül fel kellene ügyelnie, néhány nap előtt felsőbb parancsra máshova szállíttatott. Ez okból a munkák félbeszakítottak,és természetesen bér nem fizettetett ; de sokszor ha dolgoznak is, nincs fizetés először, mert nincs pénz rendelkezésre, és 2-szor mert nincsenek hivatalnokok a kifizetésre. Pedig a tény megszabja, hogy az ínséges munkáknál a bért naponként kell kifizetni, és semmi föltétel alatt hosszabb időközökben. Dürbungalban csak néhány (angol) mértföldnyire, a munkákra tízezer rúpia fekszik, de a hivatalnak akinek az utalványt alá kellene írnia, nincsen helyén, helyettese nincs kinevezve, és így 7000 ember a legborzasztóbb nyomornak, az éhhalálnak van kitéve. De ha a pénz meg is érkezik kevés az erő, mely azt kifizetné. Az itteni gazdálkodást legjobban megvilágíthatom a következőkkel: a hivatalos jelentések szerint az itteni kerületben 7000 ember van ínséges munkával elfoglalva, azonban az utolsó órában kiküldött fizető mester épen most jelenti, hogy 12.000 munkás van künn; ötezer számára természetesen nincsen pénz; hogy ezek mit kezdjenek, azt csak a jó Isten tudja. Ha ilyen körülmények között a legközelebbi jövőben a gyermekek és a gyengébbek el fognak hullani, mint a legyek, az csak a calcuttai építési hivatal nyomorult hanyagságának vétke lesz. Személyi hirek. (Határozá sok.) Kézdi-szentléleki Kozma Gábor f. hó 22-én, élete 66. évében Kis-Kenden elhunyt. Helyi hirek. (Deák Ferenc arczképe.) A. fővárosi közgyűlés tudvalevőleg bizottságot küldött ki, mely Deák Ferencznek a fővárosi tanácsterem számára elkészítendő arczképe ügyében a szükséges intézkedéseket megtegye. E bizottság tegnap ülést tartott, melyen véglegesen elhatározta, hogy az arczkép elkészítésével Than Mór bizassék meg. A további intézkedések megtételére a bizottság a főpolgármestert hatalmazta fel. (Egyházi zene.) A budai egyházi zeneegylet ápr. 3-án azaz nagypénteken d. u. 4 órakor a budavári főtemplomban Kneifel A. zeneigazgatónak »Stabat Mater«-jét orgonakiséret, magánrészek s vegyes karral fogja előadni. A magánrészeket éneklik : Stegmann Hermina, Bolberitz Clemence kisaszszonyok, Bogisich Mihály és Schmidt Ferencz urak. Ezt megelőzi : »Jeremiás próféta siralma« o’gonarkisérettel énekli Hóman Alexa k. a, nemzeti színházi tag és Schmidt Ferencz ur. (Az átalános munkáspénztár) megvásárolta a három dobutcában levő Kállay-féle házat 54.000 frtért. Ez épület házbére által az alapítvány pénztőkéjét akarják szaporítani, hogy később munkaképtelen munkások segélyezésére szolgáljon. (A kórházak kérdéséhez.) Az egészségügyi bizottság tegnapi ülésében a kórházak ügyében kiküldött hetes albizottság által előterjesztett szabályrendelet tárgyaltatott. Ez alkalommal dr. Schermann Adolf azon anomáliára utalt, hogy míg a kerületi orvosok, harmadrendű jegyzők a közgyűlés által választatnak, a kórházi igazgatót és főorvosokat a tanács nevezi ki; a szabályrendelet 106.