Pesti Napló, 1874. április (25. évfolyam, 75-99. szám)

1874-04-08 / 80. szám

Ez a főmomentum az albizottság jelen­tésében a tarifakérdést illetőleg. Azt hiszszük, itt az ideje már, hogy ezen meddő általánosságokat elhagyva, egyszer már tovább haladjunk a concret megoldás felé. Néhány gyakorlati eszmét kívánunk te­hát megpedíteni, előrebocsátva mindjárt, hogy a tariffa­reformot általában, de a pénzügyi ha­tás szempontjából is, nem a díjtételek emelé­sében látjuk sarkalni. És azért nem is e pon­ton, hanem a dolog rendje szerint inkább a tarifák szerkezeténél kezdjük meg észrevé­teleinket. Vasúti tarifáink szervezete ismételten bírálat alá vonatott, de az összes haladás, mely e téren észlelhető, legföljebb abban áll, hogy több magyar és osztrák vasút az osztá­lyok szerinti tarifaszerkezetben és az osztá­lyozás külső megjelölésében az osztrák állam­­vasúttársulat mintáját követi. A tarifák szerkesztésénél mind mai napig a következő elemek szolgálnak: 1 .a czikk súlya, 2. a szállítás távolsága, 3. a szállítás, illetőleg kiszolgáltatás ideje, 4. a czikk for­galmi értéke, 5. annak térfogata, 6. verseny­zési vagy cartellre való tekintetek, 7. külön­féle kezelési szempontok és 8. az úgynevezett önköltségek. A jelenleg divó áruosztályozás illustrá­­lására néhány fontosabb osztályozási rend­szert kívánunk felmutatni. Az osztrák államvasúttársulat osztályo­zása a belforgalomban, a­mely egyszersmind közös osztályozásul el van fogadva. Az I. osztályban egyebek közt a követ­kező czikkek fordulnak elő ugyanazon díjegység mellett: barac­k és vasúti kocsikerék, kanárimag és cserzőanyagok, aranyüledék és ágyucsövek, kreosor és öntött vaskazán, szivarkapapír és géprészek, kéklő­­hamany (cyankalium) és ágyutalp vasból, hajpor és dohány, ribiszke és oroszkender (jute), körfonal és gyertya, töpörtő­s bádog, dividivi (cserzőanyag) és gázcsövek. A II. osztályban ugyanazon szál­lítási díjegység mellett a követ­kező áruk kerültek össze: ananász és seprűk, borostyánkő­s prémek, pezsgőbor és nyers bőrök, highalvacs (calomel) és zongora, rajz­onok és komló, szivar és ágyú, kölni víz és kávé, fahéj és harang, fogak és szitaszövet. A rajna-thüringiai-osztrák vasúti köte­lékben (érvényes 1873. november 1-jétől fogva) a II. osztály szerint fizetnek bármelyy mennyiségben : apró szőlő­s rongyok, üveg­­gyöngyök és gyapjú zsákba préselve, mazsola s faáruk, háncs és réz, szentjánoskenyérmag és zsirneműek, mustár és kocsikenő, köszö­rülő­s bor, tűzkő és gubacs, catechu és liszt­­készítmények, gyümölcs és padlókoc­kák. A magyar-orosz kötelékben Ruttkán át 1874. február 20-ától fogva érvényes tarifa szerint a B. osztályba ugyanazon díjegység mellett a következő czikkek kerültek össze : a­­rószőlő s tűzfecskendő,­­mazsolá s bőrök, sajt és gyapjú, olvasztó tégelyek és borszesz, halak és gépek, édesgyökér és réz, gombák és csontszén, szivacs és sör hordóban, viasz és pálinka hordóban. Ugyanott a C. osztályban a következő áruk állanak egymás mellett: fűszer és coaks, gyanta , kőszén, czukor és érczek, halak és tégla, fá , kávé, kén és homok, kötélzet és olajpogácsa, eczetfa és kövek, palakő és gyapot. Ezen összeállítás oly hangosan hirdeti a fönnálló tarifarendszer félszegségeit, hogy­ fö­löslegessé tesz minden további magyaráza­tot A vasútvállalatnak nincs más hivatása, mint a szállítás, és neki nincs joga a szál­lított áruknak kereskedelmi értékét szám­­bavenni s a fölvett értéket belátása sze­rint adóval megróvni. Mert ha az áruknak a forgalmi értéke a szállítási díjakra irányadó, akkor természetszerűleg az érték változtával változniok kellene a szállítási béreknek is. Ha ugyanis egy mérő búza 4 frt 50 kr. vagy 8 frtba kerül, akkor ahhoz képest jó aratás­kor, mikor a gaboaárak rendszerint alacso­nyak, a szállítási díjakat le kellene szállítani, rész években pedig, midőn a szemes életnek nagyobb az értéke, föl kellene emelni a vas­úti díjtételeket. Íme ez csak az egyik, de fölötte kirívó visszássága a fönnálló vasúti tarifarendszer­nek , föl kell tüntetnünk többeket is, hogy azután ezek ellenében javaslatunkat közelebb előadhassuk. A költségek daczára sem lenne czélszerű pályá­­­­udvar. 3) Említés nélkül hagyhatónak nem vélem a tiszavidéki vasút igazgatójának azon állítását sem, mintha Szolnokon már 3 pályaudvar léteznék. Én jelenleg csak kettőt ismerek , egyik a tisza­vidéki vasút személy­ pályaudvara, — mely az ál­lam költségén — a tiszavidéki vasút követelései­­ szerint — közös személy és átmeneti pályaudvarrá alakíttatott át, a másik a tiszavidéki vasút teher­pá­lyaudvara, melyet, úgy látszik, most szeretne állam­költségen átalakíttatni. 4. A tiszavidéki vasút által az áruk átszállítá­sáért szedett imázsánkénti 3—4 kv díj nem oly cse­kélység, a­milyennek azt a tiszavidéki vasút igazga­tója állítja, mert ezen díj mintegy 800 öt távolságra tett szállításért szedetik, tehát mérték nélkülinek mondható. 5. Nézetem szerint következetlen lenne a kor­mány, mely míg egyrészt az ipar és kereskedelem érdekében vasutakat államilag kezel, másrészt ezen vasutak kulcsát a teherforgalomnak végállomásain való kezelését általában magán­vasutaknak kezeibe adná, különösen pedig oly vasútéba, mint a tiszavi­déki, melynek jellemzéséül csak az legyen itt meg­említve, hogy az előtt egy évvel három ízben elvileg megtagadta átmeneti díjtételek alkotásához hozzájá­rulását, a mi Európa vasutainál hallatlan, s daczára valamennyi hozzája csatlakozó vasút unszolása és sürgetésének, ilyen díjszabások alkotásától ,ma is vo­nakodik, s gabonánál egyébb czikkre ily díjszabása nincs is. 6. A m. kir. államvasutak igazgatóságának számos szállítmány, főleg fanemű ajánltatott fel, me­lyet azért nem volt képes foganatosítani, mert a tisza­vidéki vasút által szedett imázsánkénti 3—4 kr ezt lehetetlenné tette. 7. Az­ 1873-ki szerencsétlen év egy vasút forgal­mának sem adhatja mértékét s legkevésbé a hatvan­szolnokinak, mely ezen évben, tehát a legrosszabb forgalmi körülmények között, létetett forgalomba. Daczára ezen körülménynek s daczára annak, hogy az elmúlt évben a forgalom minden vasútnál csaknem folyton, de főleg az utolsó hónapokban je­lentékenyen csökkent, a m. k. államvasutak szolno­ki helyi forgalma, vagyis azon forgalom, mely a ti­szavidéki vasút által 3—4 krral terheltetik, tekintet­tel az utolsó évnegyedre, már ma is magasabbra te­endő, mint a tiszavidéki vasút igazgatója által állít­­tatik. Az itt előadottakból úgy hiszem világosan ki­tűnik, hogy Szolnokon a m. k. államvasutaknak ok­vetlen szüksége van külön teherpályaudvarra, s hogy a kormány, tekintettel az előzményekre és az állam közvetlen érdekére, másként el sem járhatott, mint hogy ezen építést elrendelte s ez ügyben csakis az sajnálatos, hogy az építmény nem a hatvan-szol­noki vasút építésével egyszerre hajtatott végre. A­mi a szóban forgó czikk utolsó bekezdésé­ben érintett s a többi részszel összefüggésben sem álló kérdést illeti, megjegyzendőnek vélem, mikép meglehet, hogy a Szolnok melletti tiszai fahíd fenn­tartása az elmúlt két évben 28000 és 16000 fztba került, de még határozottabban áll az, hogy e híd állapota a legsilányabb műszaki lelkiismeret mellett is aggályos, és a vonatoknak közlekedése által a sze­mély­biztonság felette veszélyeztetve van.­­ Annyi bizonyos, hogy a Szolnok melletti tiszai hid legköze­lebb más hid által lesz pótolandó, vájjon ismét fahíd vagy vashiddal-e ? ennek taglalása nem lehet a jelen soroknak feladata. Tolnay Lajos, a m. k. államvasutak igazgatója. Nöraling urnák. (Két czikk.) II. A­mi a m. kir. államvasutak szolnoki teherpá­lyaudvarát illeti, a következőket viszonzom : 1) Bölcsen hallgat a tizavidéki vasút igazga­tója arról, hogy azon esetre, ha a m. kir. államvas­utak teher­forgalma végleg a tiszavidéki vasút teher­pályaudvarából szándékoltatok elláttatni, mily pót­­épitkezéseket követelne? s azok mibe kerülnének? — A tiszavidéki vasút eddigi eljárása általában, de különösen a szolnoki közös személypályaudvaron is, kétségtelenné teszik, hogy ez esetben a m. kir. állam által viselendő ilyetén költségek többre rúgná­na­k, mint azon 400,000 frt, melybe a külön pálya­udvar építése,a cs. udvari tanácsos úr állítása szerint kerül; — ha tehát ez történnék, az állam a költsé­geket meg nem kímélné, hanem a költségek daczára nem bírna cselekvési szabadsággal. 2) A tiszavidéki vasút teher-pályaudvara hely­zete folytán sem Szolnok város, sem pedig a tiszai hajó­forgalom igényeinek nem felel meg, s eredeti­leg műhely pályaudvarnak épült. Már­pedig, hogy mennyire fontos a teherpályai udvarok czélszerű elhelyezése s főleg a hajózással a közvetlen összeköttetése, azt, úgy hiszem, bővebben bizonyítgatni aligha volna szükséges A teherpályaudvar közössége esetén tehát a­ z IX-es albizottság jelentése a 21-es bizottsághoz. — Tizennegyedik közlemény. — Ezeken kívül az államkincstár iránti köteles­ségek szigorúbb és pontosabb teljesítése, és egy áldo­zatkészség az ország e nehéz viszonyai között képezi a helyzet megjavításának első föltételét. És így csak minden tényezőnek jóakarata és kitartó közreműködése és áldozatkészsége képesek csak biztosítani azon nagy czélt, melyre törekszünk, és melyet azonban a legnagyobb erőfeszítések mel­lett is meg kell valósítanunk, és ép azért arra való törekvésben a nehézségektől visszariadni nem sza­bad, mert államháztartásunk bajait minden áron orvosolni kell, ha a hitel megszilárdításáról, az ország szellemi fejlődéséről és anyagi fölvirágzásáról, sőt állami létünk föltételeiről lemondani nem akarunk. Az albizottság a javaslatba hozott megtakarí­tásoknál elment azon határig, a­meddig az adott vi­szonyok közt a létező és rövid idő alatt le nem küzd­hető nehézségek számbavétele mellett elmehetni vélt, s a­míg egyfelől mindazon költségeket kiküszöbölni törekedett, a­melyek ezen szempontból nélkülözhe­­tőknek bizonyultak , javaslatában lehetőleg óvako­dott olyan megtakarításokat kilátásba helyezni, me­lyek a fennálló körülmények között és a félre nem ismerhető nehézségek miatt csak az állami gépezet működésének megzavarásával vagy a létező intéz­mények fennállásának veszélyeztetésével az állam­­gazdászati érdekek megsértése lennének csak ki­vihetők. A jövedelmek fokozásánál az albizottság ja­vaslatában, habár egyenesen adófelemeléseket csak kis mértékben képeznek, az adófizetők áldozatkész­ségére számít ugyan, mert e nélkül az egyensúly helyreállítása egyáltalában nem is képzelhető, de úgy a jövedelmek fokozásánál, mint az új jövedelmi forrásoknál az ország anyagi erejét és az adóképes­ségnek kimérését tartotta szem előtt, s leginkább arra törekedett, hogy a létező jövedelmi források körében a visszaélések megelőzésére és a törvény kijátszásának meggátlására irányzott intézkedések által igyekezzék az állam jövedelmeit szaporítani. Az albizottság által javaslatba hozott intézke­dések folytán a közelebbi három év mérlegei így alakulnának: Kendes kiadások 202.478,906 202.301,437 204.310,192 „ bevételek 212.947,166 216.673,996 220.392,196 Fölösleg 10.468,261 14.814,499 16.167,797 Kendes kiadások *­ 24.776,306 19.242,916 18.189,026 „ bevételek 1.723,124 5.122,081 5.111,581 Hiány 19.053,916 *4420,835 13.077,445 Összes hiány 8.585,655 , felesleg 201,724 3.090,352 Ezen eredményt azonban mindenekelőtt két körülmény módosítja, mit a minisztérium előterjesz­tései figyelmen kívül hagytak. A rendkívüli bevételek között felvetettek azon összegek is, melyek az eladásra kijelölt és 1874. és 1875-ben eladandó államjószág részletek eladási árá­ból előreláthatólag befolynak. Az 1873. év végén kötött 762/1 milliós köl­csönről szóló törvény rendeletei szerint az államjó­szágok eladásából befolyó összegek ezen kölcsön fö­dözésére fordítandók. *) Megtartva az eddigi felosztást, melyet ha költ­ségvetés összeállításáról lesz szó, sok irányban módosítani kell, amennyiben a rendkívüli kiadások mindazon tételei áthelyezendők az állandó kiadások közé, a­melyek gyü­mölcsöző befektetést nem képeznek , teljesen átmeneti költségek, így 1875-re . . . 1.454.683 1876- ra . . . 1.075.434 1877- re . . . 1.106.372 frt lesz a kölcsön törlesztése czéljából képezendő alap javára írandó azon bevételek közül, a­melyeket a minisz­térium a költségvetési tervezetekbe, mint rendkívüli bevételi formákat fölvett. Ezen kívül a földadó cataster kiigazításáról szóló, jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslat­nak végrehajtása a következő költségeket okozza a közelebbi években: 1875- re 2,500.000 frtot, 1876- ra 1,135.000 , 1 877-re 2,160.000 frtot. Ezen két rendbeli összegekkel tehát romlanak a mérlegek: 1875 1876 1877 Ezeken kívül volt hiány 8.585,665 — — fölösleg 201,724 3.090,352 Ezeken kívül államjavak eladásából fölvett összeg 1875 1876 1877 leütése mellett 1.454,683» 1.075,4341 1.106,372( költségeivel 2.500,000» 1.135,0CX)­ 2.160,450^ Összes hiány 12.539,599 2.008,710 176,473 Megjegyzendő azonban, hogy ezen hiányokban tisztán beruházásokra, és­pedig a Dunaszabályozás, a Margitszigeti híd, a Ferencz csatorna költségeire, a fiumei kikötő építésére, vasútépítési költségekre, te­hát oly kiadásokra, melyek rendezett háztartásban sem szoktak a rendes bevételekből fedöztetni 1875 1876 1877 foglaltatik 6.584,000 2.800,00 3 300,000 Ezenkivül tehát a hiány tenne . 5.955,599 — — 1876. és 1877. pedig hiány nem nem lenne, sőt a következő fe­leslegek származnának:: 791,290 3.123,590 Mielőtt az albizottság a még fönnmaradandó hiányra nézve előadná véleményét, föl kell említenie, hogy az 1874. évben az utolsó évek nagy közgazda­­sági csapásai miatt a bevételeknek még oly mérvben való befolyására sem lehet biztosan számítani, mint azt az 1874. évi előirányzat, a­mely pedig a bevéte­­lekre nézve is tetemesen leszállittatott, kilátásba he­lyezte. Ezenkivül mintegy 5 millió írtra rugó előlegek, melyek a sorsolási és gömöri kölcsönöknél, mint az ezen alapokból rendelkezésre álló összegek, vétettek a költségvetésbe, előreláthatólag alig fognak folyóvá tétetni ezen év folyamában. Ezenkívül a rendezett pénzügyi szolgálat föl­tétlenül megköveteli, hogy a múlt években leapadt pénztári készletek beszereztessenek. Ha az állampénztárt zavaroknak kitenni nem akarjuk, nemcsak a központi, de a külső pénztárak­nál is megfelelő, összesen legalább 15—16 millióra rugó pénztári készletnek — a­melylyel ma e pénz­tárak birnak — épségben kell folytonosan megma­radni. Ezenkivül az 1875. január elsejére való szük­ségleteket az 1874. év végén megmaradó pénztári készletek nem lévén képesek födözni , gondoskodni kell arról, hogy az átmenet szükségleteire a január 1-én esedékes fizetésekre elég erős pénztárkészlettel bírjon az állam. Ezen készletnek minden év végén állandóan meg kell maradnia, mert különben minden oly esztendő végén, a­mely kedvezőtlenebb eredmé­nyekkel zárta le a kezelést, az állampénztár köny­­nyen zavaroknak lehet kitéve. K­ÜLFÖLD. A spanyol csatatérről. Az északi spanyol csatatéren vívott harczokról a legújabb tudósítás , a l­­­i­s­t­a forrásból kelt és így természetesen nem érdemel feltétlen hitelt. A tu­dósítás, mely ápril 2­dikáról kelt, a következőkben ismerteti a két fél hadállását, közvetlenül a fegyver­­szünet előtt, mely különben azóta már letelt s újabb öldökléseknek adott helyet. A navarrai királyi junta a következő rövid, hirdetményt tette közzé : »Serrano 4000 halottat és sebesültet vesztett, Olló és Roda megsebesültek. Olló meglehetősen jelentékeny sebet kapott. Mi megtar­tottuk eddigi hadállásainkat, Bilbao ostroma tovább foly. Elizondo, 1874. mártius 31. A mártius 28-diki harcz után háromnapi fegy­verszünet köttetett, mely tegnap, ápril 1-jén letelt. E három nap alatt elvitettek a sebesültek, a madri­­lenosok Santanderbe, a carlisták Durangoba; azonkí­vül mindkét fél folytatta megerősítési munkáit, egy­részt lenn a völgyben, másrészt az abantoi magasla­ton, az ottani remetelak körül, mely most vasúti sínekből alkotott bástyával van körülvéve és alá van aknázva. Az ország belsejéből több zászlóalj erősbitést kaptak a carlisták, közel 5000 embert. Serranohoz a castilia vámőrcsapat csatlakozott Rodas alatt, egész­ben 2000 ember ; újabb erősbitések Moriones alatt váratnak. A martius 28-ai csatában, reggel, Murieta falu, mely az első védelmi vonalban feküdt, több ízben szuronynyal elfoglaltatott és megint visszahóditta­­tott; itt 10000 madrileno (kormány­katona) állott szemben 6000 navarraival; végre a főállás, a tem­plom, ez utóbbiak hatalmában maradt, a mellett 1200 fogoly ejtetett, kik azonnal Lom­ogában indít­tattak. A sebesült baszkok, kiket Serrano emberei a rohamok alkalmával a faluban találtak, ezek által lekonczoltattak; ez bizonyos tény. A carlisták táborában a 28-ki harcz után 800 sebesült volt, kik a számos nők és idegenek által gondosan ápoltattak. 29-ke óta új, fris csapatok álla­nak az abantói sánczokban. Jobb szárnyukon a santurcei szent keresztes hölgyek zárdájának teteje, melyet Topete hajóiból megbombázott, bedőlt; ez alkalommal két apácza és három barát, kik a sebesültek bekötésével voltak el­foglalva, megsérültek. Az ambulance-zászló, a hajó­rajnak nem annyira kímélet jeléül, mint inkább czélpontul szolgált, daczára a legszebb ígéreteknek, melyet dr. Bourgade a franczia ambulanceok igaz­gatója mind Serranotól, mind Topetetól kapott. Bilbaoban lázadás ütött ki. Urbieta or­vos, ki az alpolgármesteri teendőket végző, főbe lö­vetett, mivel a város feladásáról beszélt, ez indítvá­nyára legközelebbi indokul az szolgált, hog­y a rosz élelmezés és a sok halott miatt járvány ütött ki a vá­rosban, melytől tömegesen halnak az emberek. Santanderben, hol a katonák, egészségesek és betegek, mint a birkák össze vannak szorítva, a hagymáz nagyon terjed . San­ Sebastianban e beteg­ség szintén mutatkozik. A sebesültek elszállítása vé­gett Serrano az összes hajókat reduirálta, melyek a santanderi kikötőben voltak. A mart. 25-iki és 26-iki harczokról egy hely­beli, Serranot pártoló lapnak, annak táborából szó szerint a következőket írja egy szemtanú : »Most már két nap óta szakadatlanul harczol­­tunk, több mint ezer jó katonát vesztettünk, másfél millió puskatöltést puffogtattunk el s 5000 ágyulö­­vést tettünk, az eredmény azonban semmi egyéb, mint az ellenséges centrum fenyegetése. Serrano és Topete tábornagyok nagyon el vannak kedvetle­­nedve e két nap negatív eredménye miatt. Este Serrano visszament a Sommorostro folyón, mert ő mindig az ellenséges golyók kordtávolán kí­vül tölti az éjt. A carlista vonalak patkóalakot ké­peznek, melynek hátterében az abantoi remetalak fekszik, míg két előrenyúló szárnya körülveszi a völ­gyet, melyben Serrano csapatainak Abantot megro­­hanniok kellett, tehát mindig hármas tűzben állottak, mely a két szárnyról valamint a centrumból annál erősebb lett, minél közelebb jutottak a csapatok a felső erődítményekhez. Ez különösen mártius 28-án történt, míg az előző napokon inkább apró csatá­zások folytak a völgyben elterjedt erdőkben. Soma és Rivera több ezredet vezettek volt, de az erdő teli volt biscayi, vadászokkal, úgy hogy Serrano két di­­visiója csak nagy veszteségekkel nyomulhattott fel a magaslatokra­­,egy árok mellett, melynél a völgy végződik, a carlisták szuronynyal támadtak,azonban 26-án a túlnyomó erő elől hátrálniok kellett. 27-én itt megint folyt a harcz, és 28-án a navarraiak fog­lalták el a positiot. Ezzel véget ért a dráma első felvonása, és e három napi fegyverszünet időt enged m­indkét félnek, hogy új csoportokat állíthassanak a vonalba. A csatanapokon Don Carlos belovagolta vitéz katonái sorait; vezérkarától körülvéve fölment a legmagasabb pontra, melynek Panuce a neve, és megfigyelő az ellenséges állásokat, mialatt a porosz gránátok a Monte Jankótól átrepültek. Azután meg­látogatta a »király« az ugartei és santurcei ambulan­­ceokat, hol a sebesültek örömkiáltásokkal fogadták. Utóirat: 29-én a tivólis torlasz, Bilbao belsejé­ben a carlisták által rohammal el­foglaltatott és ezzel a város jelentékeny része hatalmukba került. Különfélék. Budapest, ápril 7. (Üdvözlő iratok miniszterek­­h­e­z.) Az aradi kereskedelmi és iparkamara üdvözlő iratokat köldött Ghyczy Kálmán pénzügy­­miniszterhez és Bartal György kereskedelmi miniszterhez. (A feltámadás ün­nepélye a bécsi burgban­ szombaton délután 4 órakor ment végbe szokott fénynyel. Ő felségeik szintén részt vettek a menetben, mely következő sorban in­dult meg a burg-kápolnából a feketesas-lépcsőn át: A sz. Ágostonhoz czimzett magasabb papi intézet lelkészsége a szent kereszttel; a cs. kir. udvari libe­­rtás szolgálat, a cs. kir. udvari tisztek, az elől neve­zett papi intézet növendékei; az udvari énekesek, a nemes apródok, a cs. kir. udvartartás. Közvetlenül a vörös bársony mennyezet előtt Ferencz Károly, Károly Lajos, Károly Salvator, Vilmos, Lipót és modenai Ferencz főherczegek mentek.­­ Azután Schweiz várplebános következett a mennyezet alatt a szentséggel, az udvari káplánok segédlete mellett. A mennyezet után a király jött tábornagyi egyen­ruhában, körülvéve hg. Hohenlohe főudvarmester, gr. Crenneville főkamarás, lovag Beck vezérőrnagy­­főhadsegéd és a testőrkapitányok által. Királyné ő felségét Mária Terézia és Adelgunda főherczeg asz­­szonyok, Goess grófnő főudvarmesternő, Schwar­zenberg Ida, Hohenlohe és Kinszky herczegnők kí­sérők több más palotahölgygyel. Az arciere, a ma­gyar, a trabant testőrség, a testőrlovas-század és a burg-őrség egy csapatja fejezi be a menetet, mely lassan a svájczi udvar felé haladt. Negyedórával ké­sőbb ő felsége a főherczegekkel megint megjelent a burgtéren, mire a kivonult csapatok léptettek el a király előtt. Délután 5 órakor az ünnepélynek, me­lyet több ezer ember nézett, vége volt. (Ghyczy pénzügyminiszter arcz­­k­é­p­e) sikerült kőnyomatban jelent meg Vereby Soma kiadásában, és Cond­­ráczi utczai műkereske­­désében vagy a kiadónál 2 írtért kapható. (»N­épszerű oktatás a cholerá­­r­ó­l.«) Ily czimü füzet jelent meg Budapesten Lam­­pelnél, melyet a belügyminiszteri értekezlet megbí­zásából C­h­y­z­e­r Kornél főorvos, akad. tag itt. A füzet közhasznú voltát nem kell részleteznünk ; a legmelegebben ajánljuk községünk figyelmébe. (Dr. Tavasi Lajos) egy röpiratot adott ki a szepesi városoknak Szepesmegyébe beke­belezése mellett. A röpirat czime: »Egy hang a XVI. szepesi városból.« Ára 20 kr. (U­j ügyvédek.) A pesti kir. Ítélőtáblá­nál a f. évi első (január—mártiusi) évnegyedben meg­vizsgált és oklevelet nyert közügyvédek száma 103, a váltóügyvédeké 55, összesen tehát 158 új ügyvé­dünk van. Üdvözöljük őket, de azért jót, azaz pert nem kivánunk nekik. (Erdőégések Szlavóniában.) Mint az eszéki »Drau« nyomán már jelentettük, a slavoniai Drávasikon roppant erdőégések dúlnak. A szerém megyei hatósághoz érkezett távirati hírek szerint az égés a Bazia melletti bozótban ütött ki, innen Csadjavicze, és azután a moslavinai erdő felé vonult. Zastavceban szintén égett az erdő, hol öt hold bozót lett a tűz martaléka. Táviratilag jelentik továbbá, hogy a topoloviczi és a viljevói erdő szin­tén leégett és hogy a tűz innen a naschiczi erdőkbe is átharapódzott. Végre Vucsinból is jelentenek erdő­égést, és úgy látszik, hogy Szlavónia jó része ég. Az égő erdők legnagyobb része báró Prandau, gr. Peja­­csevich és Jankovics urak tulajdona; van köztük néhány községi erdő is. A »Drau« azon véleménynek ad kifejezést, hogy a tűz nem tisztán véletlenből, ha­nem gyújtogatás folytán támadt. (A honvéd menházra.) Mart. 22-től 31-ig befolyt : Csura község évenkint 10 frt, Hajdú Szob­oszlói takarékpénztár évenkint 10 frt, Petro­­vics Paula urhölgy évnegyedenként 3 frt Battha Andor képviselő évenkint 10 frt, Bikfalva községe évenkint 10 frt, Miskolcz városa évenkint 50 frt, Vasmegye honvédegylet évenkint 20 frt,Külső-Szol­­nok megyei takarékpénztár évenkint 30 frt, Mező- Turi jótékony női egylet évenkint 10 ft, »AHon« szer­kesztősége 3 db aranynyal együtt gyűjtött 176 ft 20 krt Czégény-Dányad Balogh József ivén 12 frt 35 kr. Torda megye alispánja Irén 12 frt 87. n.-t Tocsai ol­vasó egylet 13 frt, Komárom megye alispánjának gyűjtése 75 frt 35 kr. Tornamegye alispánjának gyűjtése 4 frt 51 kr., Sz.­István szabadkőmivespá­­holy Budapesten 20 frt, Battha Konkoly Irén ur­hölgy 10 forint, Egri önsegélyző egylet 20 forint, Budaörs községe 5 forint, Szabadházy Andor 5 forint, Hauzer Iván 2 forint, Dobbronyi Mihály 2 forint, Ullmer György 1 forint,, Érmihálfal­­v­i polgárok gyűjtöttek 57 frt 74 kr, Ér­ihályfalván tartott tánczestély jövedelme mart. 15-én 12 frt 26 kr, mezőtúri jótékony nőegylet gyűjtő­­vén 5 frt, Reichman igazgató Hypodrom tiszta bevétele 15 frt 70 kr, összesen : 602 frt 98 kr. Az országos gazd.­egyesület István telki faiskolájából 1200 db eperfa, 50 db akáczfa, és 10 db körakáczfa. A mezőtúri jó­tékony nőegylet 12 inget, 10 lábravalót, 6 db zseb­kendőt, 7 törülközőt, 6 vánkos czibát és 5 lepedőt. Budapest, 1874. év martius 31. A bizottság nevében Krivácsy József, ezredes ellenőr. Szathmáry Mihály, ezredes pénztárnok. (A hegyesi honvédemlék.) Bács­­megyéből írják nekünk: A Hegyes mellett 1849. évi julius 14-én vivott csatában elveszett honvédek em­lékére emelendő szobor létesítése tárgyában a már előre jelzett értekezlet Hegyesen f. évi mártius 29-én igen számos közönség részvételével tartatott meg. Úgy maga Hegyes község, mint a szomszéd Kula, Topolya mezővárosok s Szeghegy, Feketehegy köz­ségek küldötteik által voltak képviselve. Az érte­kezlet elnökéül Hoffmann Mihály úr szolgabiró egy­hangúlag megválasztatván, a szobor adakozás ut­­áni felállítása határozatilag kimondatott, s az adakozások gyűjtésére, valamint a további teendők eszközlésére, szintén Hoffmann Mihály úr elnöklete alatt egy hu­szonkét tagból álló bizottság választatott meg, mely­nek egyszersmind az egész megye területén leendő gyűjtés eszközlendése végett a megyei bizottmány hathatós támogatásának kikérése is teendősül tű­zetett ki. Ezen szobor felállítása ügyében Hegyes község polgáraitól eredeti indítvány úgy az értekez­leten jelenlévők, mint a környékbeli lakosság által máris melegen felkaroltatott, s az adakozások meg­kezdésénél tapasztalt jelentékeny eredmény biztosí­tani látszik azt, hogy a kitűzött szép czél minél rö­­videbb idő alatt eléretik. (A magyarországi csapatok és katonai intézetek­ szokásos évi vizs­­gálása az idén a következőkre nézve fog foganatosít­tatni : 24. 38. 65. és 68. sorgy. ezr. Budapesten; dan­dár fogház ugyanitt; a 24. sz. gyalogezred tartalék­parancsnoksága Zomborban és az ugyanott levő ka­tonai kórház; a 6. sz. gyalogezred tartalékparancs­­noksága Újvidéken; a 11. sz. dragonyos ezred Sze­geden a 12. sz. dzsidásezred Szabadkán, és ugyanitt a 4. sz. huszárezred kiegészítő kerete, valamint a helyőrségi fogház és kórház; a 44. és 52. sz. gyalog­ezredek tartalékparancsnokságai Kaposvárott és Pé­csett) továbbá a pécsi katonai kórház, dandár fog­ház, élelmezési és ágyneműraktár és a 7. sz. huszár­ezred ugyanott stb. Mindezeket a »L. C.« közli, az illetők tehát jó eleve készülhetnek a vizsgálatra. Nem is lesz semmi baj. (A magyarhoni földtani tár­sul­a­t) f. hó 8-án, szerdán d. u. 5 órakor, az aka­démia palotájában szakülést tart a következő napi­renddel: 1) dr. Henszlmann Imre: Majláth Béla ál­tal a liptói baráthegyi barlangban megtalált ősemberi csontoknak bemutatása. 2) Zsigmondy Vilmos: A buziási gyógyvizek előjöveteli viszonyairól. 3) dr. Krenner József: Egy borsodmegyei ős Rhinoceros felett. (Pályázati értesítés.) A »buda­pesti tanitó-testület« által 1873-ban kitűzött pálya­kérdésre pályázók értesittetnek, miszerint a 8 db. aranyból álló pályadij — a biráló — bizottság íté­lete folytán — dr. Perlaky Mihály, »A­hány nyel­vet értünk, annyi embert érünk« jeligéjű munká­jának adatott ki. Felkéretnek tehát a többi pályá­­zók, hogy munkálataiknak a tantestületi elnökség irodájából (belv. zöldfa utcza 38. sz.) leendő átvé­tele iránt intézkedni szíveskedjenek. (Felolvasások hölgyek számá­­r­a.) A nőképzőegylet tanhelyiségében — szerbül ez a Galgóczy-ház — Dessewffy Dénesné által a franczia irodalmi felolvasások mindenkor hétfőn 5 órától 6-ig, csütörtökön 3—4-ig tartatnak. Az első f. hó 9 dikén csütörtökön leend. Az érdeklődő hölgyközönség úgy ezen cyclusra,valamint a minden csütörtökön 4 — 5-ig tartandó nemzetgazdászati felolvasásra tisztelettel meghivatik az elnökség által. (Egy véráldozat.) A »Hódmező-Vá­­sárhely« czimű lap a következőleg erősíti meg a »P. L.« hirét a borzasztó hódmező-vá-sárhelyi gyil­kosságról­­ .Szabó József nazarénus, k.-m.-vásárhelyi molnár, 34 éves, megölte Lidia nevű másfél éves leánykáját. Azt állítja, hogy az Ur megjelent neki s fölszólította, hogy áldozzon, tiszta, szeplőtelen ár­tatlant neki : ő mást nem látott, mint leánykáját. Erre következőleg készült f. évi márczius 30-án reg­gel 9 órakor : ő, anyja Körösztös Lidia, neje Vig Ju­lianna és nővére Szabó Julianna imádkozni kezdtek és énekeltek fölváltva egész fél 12-ig; ekkor Szabó eltávolította a családot, előkereste az e czélra igen élesre köszörült nagy faragó ácsbárdot, asztalra téve a bölcsőből másfél éves Lidia leánykáját, imád­kozott és azzal hozzá sújtott s mellen találta; egy másik vágás és feje lehullott. Ekkor a fém­jelzett családtagok bementek s vérét fölszedték. — Szabó és valamennyi bűnös el van fogva, s a vizsgálat foly. Szabó öt éve keresi üdvét, mint ő mondja, mindig sir, nem azért, hogy gyermekét megölte, mert ez szerinte vallási törvény, leróni régi bűneit, hanem, mert még nem sirt eleget az áldozatot ő az úr előtt kedvesnek tartja, mert az különben megfogta volna karját, mint Ábrahámnak. Az asztalt oltárnak te­kintő, ott volt a biblia, és ez imakönyvük »Uj Sión hárfa« 268. lapján felütve, hol ez áll: »Gyermeki dicséret.« (Nyomat. Bécsben, 1872. Seidelnél.) — A nevezet lap ígéri, hogy közölni fogja az egész eredményt, s ismertetni fogja e galád népség összes rajongási elveit, czélját, és elmondja majd annak or­vosságát is. (Az orosz császár­ közelebb Stutt­gartba utazik, hol Viera Konstantinovna orosz nagy­­herczegnő házassági ünnepélyénél lesz jelen, azután meglátogatja Angolországot, s onnét egyenesen Emsbe megy, a­hol Vilmos császárral fog találkozni s több hetet tölteni, június 23-án pedig Czarszkoje Szelóba tér vissza. (A nemzeti színház műsora) április hó 6-tól, április hó 13-ig. — A nemzeti szín­házban: Szerdán »Alfonz ur« 2-szer. Csütörtökön »Bolygó hollandi.« Pénteken »Téli rege« uj betaní­tással 1-ször. Szombaton »Don Juan.« Vasárnap »Be­tyár kendője.« Hétfő »Téli rege.« — Jövő heti elő­készületre kijelöltetnek: 14-én »Mignon.« 15-én »Al­fonz ur« 3-szor. 16-án »Tévedt nő.« 17-én »Nők is­kolája« 1-ször. 18-án »Lohengrin.« 19-én »Nagy­apó.« Személyi hírek: (Házasságok.) Vértessy Arnold írótársunk ma délután 3 órakor vezette oltárhoz Kuk­­say Anna kisasszonyt. Násznagyok : Jókai Mór és Dalmady Győző, nászasszonyok : Áldor Imréné és Horváth Gáspárné; vőfélyek: Szana Tamás és Pap Károly, nyoszolányok ; Degré Erzsike és Horváth Mariska. — Zavartalan boldogságot kivánunk az uj párnak ! * Helyi hírek. (A közmunkatanács megszün­tetése.) Szentkirályi Mór ismert indítványa a közmunkatanács megszüntetésére vonatkozólag, ma került a gazdasági bizottság elé, mely azonban azt nem tárgyalta, hanem albizottságot küldött ki, mely a köv. tagokról alakíttatott: Kada Mihály alpolgár­mester, Petrovics Szilárd tanácsnok, Szentkirályi Mór, Havas Ignácz, Házmán Ferencz, Szitányi Izi­dor és Lampel Róbert főkönyvvivő. (F e­­ b i v á­s.) A »budapesti tanitó-testület« kebeléből városrészenkint alakult »körök« elnökei keretnek, miszerint a ker­ületekben létező f­­ekezeti­ tanodák tanítói közül azok neveit, kik a »budapesti tanitó-testület« tagjai sorába lépni akarnak, a tan­­testületi elnökséghez (belváros, zöldfa utcza 38. sz. mielőbb beküldeni szíveskedjenek, hogy a kinyoma­tandó »névjegyzék«-ben a most belépő tagok is helyt foglalhassanak. (A pesti sakkör) tagjai egyletük 10 évi fennállásának emlékét barátságos estélylyel szán­dékoznak megünnepelni, mely folyó évi ápril 13-án

Next