Pesti Napló, 1874. április (25. évfolyam, 75-99. szám)
1874-04-08 / 80. szám
Ez a főmomentum az albizottság jelentésében a tarifakérdést illetőleg. Azt hiszszük, itt az ideje már, hogy ezen meddő általánosságokat elhagyva, egyszer már tovább haladjunk a concret megoldás felé. Néhány gyakorlati eszmét kívánunk tehát megpedíteni, előrebocsátva mindjárt, hogy a tariffareformot általában, de a pénzügyi hatás szempontjából is, nem a díjtételek emelésében látjuk sarkalni. És azért nem is e ponton, hanem a dolog rendje szerint inkább a tarifák szerkezeténél kezdjük meg észrevételeinket. Vasúti tarifáink szervezete ismételten bírálat alá vonatott, de az összes haladás, mely e téren észlelhető, legföljebb abban áll, hogy több magyar és osztrák vasút az osztályok szerinti tarifaszerkezetben és az osztályozás külső megjelölésében az osztrák államvasúttársulat mintáját követi. A tarifák szerkesztésénél mind mai napig a következő elemek szolgálnak: 1 .a czikk súlya, 2. a szállítás távolsága, 3. a szállítás, illetőleg kiszolgáltatás ideje, 4. a czikk forgalmi értéke, 5. annak térfogata, 6. versenyzési vagy cartellre való tekintetek, 7. különféle kezelési szempontok és 8. az úgynevezett önköltségek. A jelenleg divó áruosztályozás illustrálására néhány fontosabb osztályozási rendszert kívánunk felmutatni. Az osztrák államvasúttársulat osztályozása a belforgalomban, amely egyszersmind közös osztályozásul el van fogadva. Az I. osztályban egyebek közt a következő czikkek fordulnak elő ugyanazon díjegység mellett: barack és vasúti kocsikerék, kanárimag és cserzőanyagok, aranyüledék és ágyucsövek, kreosor és öntött vaskazán, szivarkapapír és géprészek, kéklőhamany (cyankalium) és ágyutalp vasból, hajpor és dohány, ribiszke és oroszkender (jute), körfonal és gyertya, töpörtős bádog, dividivi (cserzőanyag) és gázcsövek. A II. osztályban ugyanazon szállítási díjegység mellett a következő áruk kerültek össze: ananász és seprűk, borostyánkős prémek, pezsgőbor és nyers bőrök, highalvacs (calomel) és zongora, rajzonok és komló, szivar és ágyú, kölni víz és kávé, fahéj és harang, fogak és szitaszövet. A rajna-thüringiai-osztrák vasúti kötelékben (érvényes 1873. november 1-jétől fogva) a II. osztály szerint fizetnek bármelyy mennyiségben : apró szőlős rongyok, üveggyöngyök és gyapjú zsákba préselve, mazsola s faáruk, háncs és réz, szentjánoskenyérmag és zsirneműek, mustár és kocsikenő, köszörülős bor, tűzkő és gubacs, catechu és lisztkészítmények, gyümölcs és padlókockák. A magyar-orosz kötelékben Ruttkán át 1874. február 20-ától fogva érvényes tarifa szerint a B. osztályba ugyanazon díjegység mellett a következő czikkek kerültek össze : arószőlő s tűzfecskendő,mazsolá s bőrök, sajt és gyapjú, olvasztó tégelyek és borszesz, halak és gépek, édesgyökér és réz, gombák és csontszén, szivacs és sör hordóban, viasz és pálinka hordóban. Ugyanott a C. osztályban a következő áruk állanak egymás mellett: fűszer és coaks, gyanta , kőszén, czukor és érczek, halak és tégla, fá , kávé, kén és homok, kötélzet és olajpogácsa, eczetfa és kövek, palakő és gyapot. Ezen összeállítás oly hangosan hirdeti a fönnálló tarifarendszer félszegségeit, hogy fölöslegessé tesz minden további magyarázatot A vasútvállalatnak nincs más hivatása, mint a szállítás, és neki nincs joga a szállított áruknak kereskedelmi értékét számbavenni s a fölvett értéket belátása szerint adóval megróvni. Mert ha az áruknak a forgalmi értéke a szállítási díjakra irányadó, akkor természetszerűleg az érték változtával változniok kellene a szállítási béreknek is. Ha ugyanis egy mérő búza 4 frt 50 kr. vagy 8 frtba kerül, akkor ahhoz képest jó aratáskor, mikor a gaboaárak rendszerint alacsonyak, a szállítási díjakat le kellene szállítani, rész években pedig, midőn a szemes életnek nagyobb az értéke, föl kellene emelni a vasúti díjtételeket. Íme ez csak az egyik, de fölötte kirívó visszássága a fönnálló vasúti tarifarendszernek , föl kell tüntetnünk többeket is, hogy azután ezek ellenében javaslatunkat közelebb előadhassuk. A költségek daczára sem lenne czélszerű pályáudvar. 3) Említés nélkül hagyhatónak nem vélem a tiszavidéki vasút igazgatójának azon állítását sem, mintha Szolnokon már 3 pályaudvar léteznék. Én jelenleg csak kettőt ismerek , egyik a tiszavidéki vasút személy pályaudvara, — mely az állam költségén — a tiszavidéki vasút követelései szerint — közös személy és átmeneti pályaudvarrá alakíttatott át, a másik a tiszavidéki vasút teherpályaudvara, melyet, úgy látszik, most szeretne államköltségen átalakíttatni. 4. A tiszavidéki vasút által az áruk átszállításáért szedett imázsánkénti 3—4 kv díj nem oly csekélység, amilyennek azt a tiszavidéki vasút igazgatója állítja, mert ezen díj mintegy 800 öt távolságra tett szállításért szedetik, tehát mérték nélkülinek mondható. 5. Nézetem szerint következetlen lenne a kormány, mely míg egyrészt az ipar és kereskedelem érdekében vasutakat államilag kezel, másrészt ezen vasutak kulcsát a teherforgalomnak végállomásain való kezelését általában magánvasutaknak kezeibe adná, különösen pedig oly vasútéba, mint a tiszavidéki, melynek jellemzéséül csak az legyen itt megemlítve, hogy az előtt egy évvel három ízben elvileg megtagadta átmeneti díjtételek alkotásához hozzájárulását, a mi Európa vasutainál hallatlan, s daczára valamennyi hozzája csatlakozó vasút unszolása és sürgetésének, ilyen díjszabások alkotásától ,ma is vonakodik, s gabonánál egyébb czikkre ily díjszabása nincs is. 6. A m. kir. államvasutak igazgatóságának számos szállítmány, főleg fanemű ajánltatott fel, melyet azért nem volt képes foganatosítani, mert a tiszavidéki vasút által szedett imázsánkénti 3—4 kr ezt lehetetlenné tette. 7. Az 1873-ki szerencsétlen év egy vasút forgalmának sem adhatja mértékét s legkevésbé a hatvanszolnokinak, mely ezen évben, tehát a legrosszabb forgalmi körülmények között, létetett forgalomba. Daczára ezen körülménynek s daczára annak, hogy az elmúlt évben a forgalom minden vasútnál csaknem folyton, de főleg az utolsó hónapokban jelentékenyen csökkent, a m. k. államvasutak szolnoki helyi forgalma, vagyis azon forgalom, mely a tiszavidéki vasút által 3—4 krral terheltetik, tekintettel az utolsó évnegyedre, már ma is magasabbra teendő, mint a tiszavidéki vasút igazgatója által állíttatik. Az itt előadottakból úgy hiszem világosan kitűnik, hogy Szolnokon a m. k. államvasutaknak okvetlen szüksége van külön teherpályaudvarra, s hogy a kormány, tekintettel az előzményekre és az állam közvetlen érdekére, másként el sem járhatott, mint hogy ezen építést elrendelte s ez ügyben csakis az sajnálatos, hogy az építmény nem a hatvan-szolnoki vasút építésével egyszerre hajtatott végre. Ami a szóban forgó czikk utolsó bekezdésében érintett s a többi részszel összefüggésben sem álló kérdést illeti, megjegyzendőnek vélem, mikép meglehet, hogy a Szolnok melletti tiszai fahíd fenntartása az elmúlt két évben 28000 és 16000 fztba került, de még határozottabban áll az, hogy e híd állapota a legsilányabb műszaki lelkiismeret mellett is aggályos, és a vonatoknak közlekedése által a személybiztonság felette veszélyeztetve van. Annyi bizonyos, hogy a Szolnok melletti tiszai hid legközelebb más hid által lesz pótolandó, vájjon ismét fahíd vagy vashiddal-e ? ennek taglalása nem lehet a jelen soroknak feladata. Tolnay Lajos, a m. k. államvasutak igazgatója. Nöraling urnák. (Két czikk.) II. Ami a m. kir. államvasutak szolnoki teherpályaudvarát illeti, a következőket viszonzom : 1) Bölcsen hallgat a tizavidéki vasút igazgatója arról, hogy azon esetre, ha a m. kir. államvasutak teherforgalma végleg a tiszavidéki vasút teherpályaudvarából szándékoltatok elláttatni, mily pótépitkezéseket követelne? s azok mibe kerülnének? — A tiszavidéki vasút eddigi eljárása általában, de különösen a szolnoki közös személypályaudvaron is, kétségtelenné teszik, hogy ez esetben a m. kir. állam által viselendő ilyetén költségek többre rúgnának, mint azon 400,000 frt, melybe a külön pályaudvar építése,a cs. udvari tanácsos úr állítása szerint kerül; — ha tehát ez történnék, az állam a költségeket meg nem kímélné, hanem a költségek daczára nem bírna cselekvési szabadsággal. 2) A tiszavidéki vasút teher-pályaudvara helyzete folytán sem Szolnok város, sem pedig a tiszai hajóforgalom igényeinek nem felel meg, s eredetileg műhely pályaudvarnak épült. Márpedig, hogy mennyire fontos a teherpályai udvarok czélszerű elhelyezése s főleg a hajózással a közvetlen összeköttetése, azt, úgy hiszem, bővebben bizonyítgatni aligha volna szükséges A teherpályaudvar közössége esetén tehát a z IX-es albizottság jelentése a 21-es bizottsághoz. — Tizennegyedik közlemény. — Ezeken kívül az államkincstár iránti kötelességek szigorúbb és pontosabb teljesítése, és egy áldozatkészség az ország e nehéz viszonyai között képezi a helyzet megjavításának első föltételét. És így csak minden tényezőnek jóakarata és kitartó közreműködése és áldozatkészsége képesek csak biztosítani azon nagy czélt, melyre törekszünk, és melyet azonban a legnagyobb erőfeszítések mellett is meg kell valósítanunk, és ép azért arra való törekvésben a nehézségektől visszariadni nem szabad, mert államháztartásunk bajait minden áron orvosolni kell, ha a hitel megszilárdításáról, az ország szellemi fejlődéséről és anyagi fölvirágzásáról, sőt állami létünk föltételeiről lemondani nem akarunk. Az albizottság a javaslatba hozott megtakarításoknál elment azon határig, ameddig az adott viszonyok közt a létező és rövid idő alatt le nem küzdhető nehézségek számbavétele mellett elmehetni vélt, s amíg egyfelől mindazon költségeket kiküszöbölni törekedett, amelyek ezen szempontból nélkülözhetőknek bizonyultak , javaslatában lehetőleg óvakodott olyan megtakarításokat kilátásba helyezni, melyek a fennálló körülmények között és a félre nem ismerhető nehézségek miatt csak az állami gépezet működésének megzavarásával vagy a létező intézmények fennállásának veszélyeztetésével az államgazdászati érdekek megsértése lennének csak kivihetők. A jövedelmek fokozásánál az albizottság javaslatában, habár egyenesen adófelemeléseket csak kis mértékben képeznek, az adófizetők áldozatkészségére számít ugyan, mert e nélkül az egyensúly helyreállítása egyáltalában nem is képzelhető, de úgy a jövedelmek fokozásánál, mint az új jövedelmi forrásoknál az ország anyagi erejét és az adóképességnek kimérését tartotta szem előtt, s leginkább arra törekedett, hogy a létező jövedelmi források körében a visszaélések megelőzésére és a törvény kijátszásának meggátlására irányzott intézkedések által igyekezzék az állam jövedelmeit szaporítani. Az albizottság által javaslatba hozott intézkedések folytán a közelebbi három év mérlegei így alakulnának: Kendes kiadások 202.478,906 202.301,437 204.310,192 „ bevételek 212.947,166 216.673,996 220.392,196 Fölösleg 10.468,261 14.814,499 16.167,797 Kendes kiadások * 24.776,306 19.242,916 18.189,026 „ bevételek 1.723,124 5.122,081 5.111,581 Hiány 19.053,916 *4420,835 13.077,445 Összes hiány 8.585,655 , felesleg 201,724 3.090,352 Ezen eredményt azonban mindenekelőtt két körülmény módosítja, mit a minisztérium előterjesztései figyelmen kívül hagytak. A rendkívüli bevételek között felvetettek azon összegek is, melyek az eladásra kijelölt és 1874. és 1875-ben eladandó államjószág részletek eladási árából előreláthatólag befolynak. Az 1873. év végén kötött 762/1 milliós kölcsönről szóló törvény rendeletei szerint az államjószágok eladásából befolyó összegek ezen kölcsön födözésére fordítandók. *) Megtartva az eddigi felosztást, melyet ha költségvetés összeállításáról lesz szó, sok irányban módosítani kell, amennyiben a rendkívüli kiadások mindazon tételei áthelyezendők az állandó kiadások közé, amelyek gyümölcsöző befektetést nem képeznek , teljesen átmeneti költségek, így 1875-re . . . 1.454.683 1876- ra . . . 1.075.434 1877- re . . . 1.106.372 frt lesz a kölcsön törlesztése czéljából képezendő alap javára írandó azon bevételek közül, amelyeket a minisztérium a költségvetési tervezetekbe, mint rendkívüli bevételi formákat fölvett. Ezen kívül a földadó cataster kiigazításáról szóló, jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslatnak végrehajtása a következő költségeket okozza a közelebbi években: 1875- re 2,500.000 frtot, 1876- ra 1,135.000 , 1 877-re 2,160.000 frtot. Ezen két rendbeli összegekkel tehát romlanak a mérlegek: 1875 1876 1877 Ezeken kívül volt hiány 8.585,665 — — fölösleg 201,724 3.090,352 Ezeken kívül államjavak eladásából fölvett összeg 1875 1876 1877 leütése mellett 1.454,683» 1.075,4341 1.106,372( költségeivel 2.500,000» 1.135,0CX) 2.160,450^ Összes hiány 12.539,599 2.008,710 176,473 Megjegyzendő azonban, hogy ezen hiányokban tisztán beruházásokra, éspedig a Dunaszabályozás, a Margitszigeti híd, a Ferencz csatorna költségeire, a fiumei kikötő építésére, vasútépítési költségekre, tehát oly kiadásokra, melyek rendezett háztartásban sem szoktak a rendes bevételekből fedöztetni 1875 1876 1877 foglaltatik 6.584,000 2.800,00 3 300,000 Ezenkivül tehát a hiány tenne . 5.955,599 — — 1876. és 1877. pedig hiány nem nem lenne, sőt a következő feleslegek származnának:: 791,290 3.123,590 Mielőtt az albizottság a még fönnmaradandó hiányra nézve előadná véleményét, föl kell említenie, hogy az 1874. évben az utolsó évek nagy közgazdasági csapásai miatt a bevételeknek még oly mérvben való befolyására sem lehet biztosan számítani, mint azt az 1874. évi előirányzat, amely pedig a bevételekre nézve is tetemesen leszállittatott, kilátásba helyezte. Ezenkivül mintegy 5 millió írtra rugó előlegek, melyek a sorsolási és gömöri kölcsönöknél, mint az ezen alapokból rendelkezésre álló összegek, vétettek a költségvetésbe, előreláthatólag alig fognak folyóvá tétetni ezen év folyamában. Ezenkívül a rendezett pénzügyi szolgálat föltétlenül megköveteli, hogy a múlt években leapadt pénztári készletek beszereztessenek. Ha az állampénztárt zavaroknak kitenni nem akarjuk, nemcsak a központi, de a külső pénztáraknál is megfelelő, összesen legalább 15—16 millióra rugó pénztári készletnek — amelylyel ma e pénztárak birnak — épségben kell folytonosan megmaradni. Ezenkivül az 1875. január elsejére való szükségleteket az 1874. év végén megmaradó pénztári készletek nem lévén képesek födözni , gondoskodni kell arról, hogy az átmenet szükségleteire a január 1-én esedékes fizetésekre elég erős pénztárkészlettel bírjon az állam. Ezen készletnek minden év végén állandóan meg kell maradnia, mert különben minden oly esztendő végén, amely kedvezőtlenebb eredményekkel zárta le a kezelést, az állampénztár könynyen zavaroknak lehet kitéve. KÜLFÖLD. A spanyol csatatérről. Az északi spanyol csatatéren vívott harczokról a legújabb tudósítás , a lista forrásból kelt és így természetesen nem érdemel feltétlen hitelt. A tudósítás, mely ápril 2dikáról kelt, a következőkben ismerteti a két fél hadállását, közvetlenül a fegyverszünet előtt, mely különben azóta már letelt s újabb öldökléseknek adott helyet. A navarrai királyi junta a következő rövid, hirdetményt tette közzé : »Serrano 4000 halottat és sebesültet vesztett, Olló és Roda megsebesültek. Olló meglehetősen jelentékeny sebet kapott. Mi megtartottuk eddigi hadállásainkat, Bilbao ostroma tovább foly. Elizondo, 1874. mártius 31. A mártius 28-diki harcz után háromnapi fegyverszünet köttetett, mely tegnap, ápril 1-jén letelt. E három nap alatt elvitettek a sebesültek, a madrilenosok Santanderbe, a carlisták Durangoba; azonkívül mindkét fél folytatta megerősítési munkáit, egyrészt lenn a völgyben, másrészt az abantoi magaslaton, az ottani remetelak körül, mely most vasúti sínekből alkotott bástyával van körülvéve és alá van aknázva. Az ország belsejéből több zászlóalj erősbitést kaptak a carlisták, közel 5000 embert. Serranohoz a castilia vámőrcsapat csatlakozott Rodas alatt, egészben 2000 ember ; újabb erősbitések Moriones alatt váratnak. A martius 28-ai csatában, reggel, Murieta falu, mely az első védelmi vonalban feküdt, több ízben szuronynyal elfoglaltatott és megint visszahódittatott; itt 10000 madrileno (kormánykatona) állott szemben 6000 navarraival; végre a főállás, a templom, ez utóbbiak hatalmában maradt, a mellett 1200 fogoly ejtetett, kik azonnal Lomogában indíttattak. A sebesült baszkok, kiket Serrano emberei a rohamok alkalmával a faluban találtak, ezek által lekonczoltattak; ez bizonyos tény. A carlisták táborában a 28-ki harcz után 800 sebesült volt, kik a számos nők és idegenek által gondosan ápoltattak. 29-ke óta új, fris csapatok állanak az abantói sánczokban. Jobb szárnyukon a santurcei szent keresztes hölgyek zárdájának teteje, melyet Topete hajóiból megbombázott, bedőlt; ez alkalommal két apácza és három barát, kik a sebesültek bekötésével voltak elfoglalva, megsérültek. Az ambulance-zászló, a hajórajnak nem annyira kímélet jeléül, mint inkább czélpontul szolgált, daczára a legszebb ígéreteknek, melyet dr. Bourgade a franczia ambulanceok igazgatója mind Serranotól, mind Topetetól kapott. Bilbaoban lázadás ütött ki. Urbieta orvos, ki az alpolgármesteri teendőket végző, főbe lövetett, mivel a város feladásáról beszélt, ez indítványára legközelebbi indokul az szolgált, hogy a rosz élelmezés és a sok halott miatt járvány ütött ki a városban, melytől tömegesen halnak az emberek. Santanderben, hol a katonák, egészségesek és betegek, mint a birkák össze vannak szorítva, a hagymáz nagyon terjed . San Sebastianban e betegség szintén mutatkozik. A sebesültek elszállítása végett Serrano az összes hajókat reduirálta, melyek a santanderi kikötőben voltak. A mart. 25-iki és 26-iki harczokról egy helybeli, Serranot pártoló lapnak, annak táborából szó szerint a következőket írja egy szemtanú : »Most már két nap óta szakadatlanul harczoltunk, több mint ezer jó katonát vesztettünk, másfél millió puskatöltést puffogtattunk el s 5000 ágyulövést tettünk, az eredmény azonban semmi egyéb, mint az ellenséges centrum fenyegetése. Serrano és Topete tábornagyok nagyon el vannak kedvetlenedve e két nap negatív eredménye miatt. Este Serrano visszament a Sommorostro folyón, mert ő mindig az ellenséges golyók kordtávolán kívül tölti az éjt. A carlista vonalak patkóalakot képeznek, melynek hátterében az abantoi remetalak fekszik, míg két előrenyúló szárnya körülveszi a völgyet, melyben Serrano csapatainak Abantot megrohanniok kellett, tehát mindig hármas tűzben állottak, mely a két szárnyról valamint a centrumból annál erősebb lett, minél közelebb jutottak a csapatok a felső erődítményekhez. Ez különösen mártius 28-án történt, míg az előző napokon inkább apró csatázások folytak a völgyben elterjedt erdőkben. Soma és Rivera több ezredet vezettek volt, de az erdő teli volt biscayi, vadászokkal, úgy hogy Serrano két divisiója csak nagy veszteségekkel nyomulhattott fel a magaslatokra,egy árok mellett, melynél a völgy végződik, a carlisták szuronynyal támadtak,azonban 26-án a túlnyomó erő elől hátrálniok kellett. 27-én itt megint folyt a harcz, és 28-án a navarraiak foglalták el a positiot. Ezzel véget ért a dráma első felvonása, és e három napi fegyverszünet időt enged mindkét félnek, hogy új csoportokat állíthassanak a vonalba. A csatanapokon Don Carlos belovagolta vitéz katonái sorait; vezérkarától körülvéve fölment a legmagasabb pontra, melynek Panuce a neve, és megfigyelő az ellenséges állásokat, mialatt a porosz gránátok a Monte Jankótól átrepültek. Azután meglátogatta a »király« az ugartei és santurcei ambulanceokat, hol a sebesültek örömkiáltásokkal fogadták. Utóirat: 29-én a tivólis torlasz, Bilbao belsejében a carlisták által rohammal elfoglaltatott és ezzel a város jelentékeny része hatalmukba került. Különfélék. Budapest, ápril 7. (Üdvözlő iratok miniszterekhez.) Az aradi kereskedelmi és iparkamara üdvözlő iratokat köldött Ghyczy Kálmán pénzügyminiszterhez és Bartal György kereskedelmi miniszterhez. (A feltámadás ünnepélye a bécsi burgban szombaton délután 4 órakor ment végbe szokott fénynyel. Ő felségeik szintén részt vettek a menetben, mely következő sorban indult meg a burg-kápolnából a feketesas-lépcsőn át: A sz. Ágostonhoz czimzett magasabb papi intézet lelkészsége a szent kereszttel; a cs. kir. udvari libertás szolgálat, a cs. kir. udvari tisztek, az elől nevezett papi intézet növendékei; az udvari énekesek, a nemes apródok, a cs. kir. udvartartás. Közvetlenül a vörös bársony mennyezet előtt Ferencz Károly, Károly Lajos, Károly Salvator, Vilmos, Lipót és modenai Ferencz főherczegek mentek. Azután Schweiz várplebános következett a mennyezet alatt a szentséggel, az udvari káplánok segédlete mellett. A mennyezet után a király jött tábornagyi egyenruhában, körülvéve hg. Hohenlohe főudvarmester, gr. Crenneville főkamarás, lovag Beck vezérőrnagyfőhadsegéd és a testőrkapitányok által. Királyné ő felségét Mária Terézia és Adelgunda főherczeg aszszonyok, Goess grófnő főudvarmesternő, Schwarzenberg Ida, Hohenlohe és Kinszky herczegnők kísérők több más palotahölgygyel. Az arciere, a magyar, a trabant testőrség, a testőrlovas-század és a burg-őrség egy csapatja fejezi be a menetet, mely lassan a svájczi udvar felé haladt. Negyedórával később ő felsége a főherczegekkel megint megjelent a burgtéren, mire a kivonult csapatok léptettek el a király előtt. Délután 5 órakor az ünnepélynek, melyet több ezer ember nézett, vége volt. (Ghyczy pénzügyminiszter arczképe) sikerült kőnyomatban jelent meg Vereby Soma kiadásában, és Condráczi utczai műkereskedésében vagy a kiadónál 2 írtért kapható. (»Népszerű oktatás a choleráról.«) Ily czimü füzet jelent meg Budapesten Lampelnél, melyet a belügyminiszteri értekezlet megbízásából Chyzer Kornél főorvos, akad. tag itt. A füzet közhasznú voltát nem kell részleteznünk ; a legmelegebben ajánljuk községünk figyelmébe. (Dr. Tavasi Lajos) egy röpiratot adott ki a szepesi városoknak Szepesmegyébe bekebelezése mellett. A röpirat czime: »Egy hang a XVI. szepesi városból.« Ára 20 kr. (Uj ügyvédek.) A pesti kir. Ítélőtáblánál a f. évi első (január—mártiusi) évnegyedben megvizsgált és oklevelet nyert közügyvédek száma 103, a váltóügyvédeké 55, összesen tehát 158 új ügyvédünk van. Üdvözöljük őket, de azért jót, azaz pert nem kivánunk nekik. (Erdőégések Szlavóniában.) Mint az eszéki »Drau« nyomán már jelentettük, a slavoniai Drávasikon roppant erdőégések dúlnak. A szerém megyei hatósághoz érkezett távirati hírek szerint az égés a Bazia melletti bozótban ütött ki, innen Csadjavicze, és azután a moslavinai erdő felé vonult. Zastavceban szintén égett az erdő, hol öt hold bozót lett a tűz martaléka. Táviratilag jelentik továbbá, hogy a topoloviczi és a viljevói erdő szintén leégett és hogy a tűz innen a naschiczi erdőkbe is átharapódzott. Végre Vucsinból is jelentenek erdőégést, és úgy látszik, hogy Szlavónia jó része ég. Az égő erdők legnagyobb része báró Prandau, gr. Pejacsevich és Jankovics urak tulajdona; van köztük néhány községi erdő is. A »Drau« azon véleménynek ad kifejezést, hogy a tűz nem tisztán véletlenből, hanem gyújtogatás folytán támadt. (A honvéd menházra.) Mart. 22-től 31-ig befolyt : Csura község évenkint 10 frt, Hajdú Szoboszlói takarékpénztár évenkint 10 frt, Petrovics Paula urhölgy évnegyedenként 3 frt Battha Andor képviselő évenkint 10 frt, Bikfalva községe évenkint 10 frt, Miskolcz városa évenkint 50 frt, Vasmegye honvédegylet évenkint 20 frt,Külső-Szolnok megyei takarékpénztár évenkint 30 frt, Mező- Turi jótékony női egylet évenkint 10 ft, »AHon« szerkesztősége 3 db aranynyal együtt gyűjtött 176 ft 20 krt Czégény-Dányad Balogh József ivén 12 frt 35 kr. Torda megye alispánja Irén 12 frt 87. n.-t Tocsai olvasó egylet 13 frt, Komárom megye alispánjának gyűjtése 75 frt 35 kr. Tornamegye alispánjának gyűjtése 4 frt 51 kr., Sz.István szabadkőmivespáholy Budapesten 20 frt, Battha Konkoly Irén urhölgy 10 forint, Egri önsegélyző egylet 20 forint, Budaörs községe 5 forint, Szabadházy Andor 5 forint, Hauzer Iván 2 forint, Dobbronyi Mihály 2 forint, Ullmer György 1 forint,, Érmihálfalvi polgárok gyűjtöttek 57 frt 74 kr, Érihályfalván tartott tánczestély jövedelme mart. 15-én 12 frt 26 kr, mezőtúri jótékony nőegylet gyűjtővén 5 frt, Reichman igazgató Hypodrom tiszta bevétele 15 frt 70 kr, összesen : 602 frt 98 kr. Az országos gazd.egyesület István telki faiskolájából 1200 db eperfa, 50 db akáczfa, és 10 db körakáczfa. A mezőtúri jótékony nőegylet 12 inget, 10 lábravalót, 6 db zsebkendőt, 7 törülközőt, 6 vánkos czibát és 5 lepedőt. Budapest, 1874. év martius 31. A bizottság nevében Krivácsy József, ezredes ellenőr. Szathmáry Mihály, ezredes pénztárnok. (A hegyesi honvédemlék.) Bácsmegyéből írják nekünk: A Hegyes mellett 1849. évi julius 14-én vivott csatában elveszett honvédek emlékére emelendő szobor létesítése tárgyában a már előre jelzett értekezlet Hegyesen f. évi mártius 29-én igen számos közönség részvételével tartatott meg. Úgy maga Hegyes község, mint a szomszéd Kula, Topolya mezővárosok s Szeghegy, Feketehegy községek küldötteik által voltak képviselve. Az értekezlet elnökéül Hoffmann Mihály úr szolgabiró egyhangúlag megválasztatván, a szobor adakozás utáni felállítása határozatilag kimondatott, s az adakozások gyűjtésére, valamint a további teendők eszközlésére, szintén Hoffmann Mihály úr elnöklete alatt egy huszonkét tagból álló bizottság választatott meg, melynek egyszersmind az egész megye területén leendő gyűjtés eszközlendése végett a megyei bizottmány hathatós támogatásának kikérése is teendősül tűzetett ki. Ezen szobor felállítása ügyében Hegyes község polgáraitól eredeti indítvány úgy az értekezleten jelenlévők, mint a környékbeli lakosság által máris melegen felkaroltatott, s az adakozások megkezdésénél tapasztalt jelentékeny eredmény biztosítani látszik azt, hogy a kitűzött szép czél minél rövidebb idő alatt eléretik. (A magyarországi csapatok és katonai intézetek szokásos évi vizsgálása az idén a következőkre nézve fog foganatosíttatni : 24. 38. 65. és 68. sorgy. ezr. Budapesten; dandár fogház ugyanitt; a 24. sz. gyalogezred tartalékparancsnoksága Zomborban és az ugyanott levő katonai kórház; a 6. sz. gyalogezred tartalékparancsnoksága Újvidéken; a 11. sz. dragonyos ezred Szegeden a 12. sz. dzsidásezred Szabadkán, és ugyanitt a 4. sz. huszárezred kiegészítő kerete, valamint a helyőrségi fogház és kórház; a 44. és 52. sz. gyalogezredek tartalékparancsnokságai Kaposvárott és Pécsett) továbbá a pécsi katonai kórház, dandár fogház, élelmezési és ágyneműraktár és a 7. sz. huszárezred ugyanott stb. Mindezeket a »L. C.« közli, az illetők tehát jó eleve készülhetnek a vizsgálatra. Nem is lesz semmi baj. (A magyarhoni földtani társulat) f. hó 8-án, szerdán d. u. 5 órakor, az akadémia palotájában szakülést tart a következő napirenddel: 1) dr. Henszlmann Imre: Majláth Béla által a liptói baráthegyi barlangban megtalált ősemberi csontoknak bemutatása. 2) Zsigmondy Vilmos: A buziási gyógyvizek előjöveteli viszonyairól. 3) dr. Krenner József: Egy borsodmegyei ős Rhinoceros felett. (Pályázati értesítés.) A »budapesti tanitó-testület« által 1873-ban kitűzött pályakérdésre pályázók értesittetnek, miszerint a 8 db. aranyból álló pályadij — a biráló — bizottság ítélete folytán — dr. Perlaky Mihály, »Ahány nyelvet értünk, annyi embert érünk« jeligéjű munkájának adatott ki. Felkéretnek tehát a többi pályázók, hogy munkálataiknak a tantestületi elnökség irodájából (belv. zöldfa utcza 38. sz.) leendő átvétele iránt intézkedni szíveskedjenek. (Felolvasások hölgyek számára.) A nőképzőegylet tanhelyiségében — szerbül ez a Galgóczy-ház — Dessewffy Dénesné által a franczia irodalmi felolvasások mindenkor hétfőn 5 órától 6-ig, csütörtökön 3—4-ig tartatnak. Az első f. hó 9 dikén csütörtökön leend. Az érdeklődő hölgyközönség úgy ezen cyclusra,valamint a minden csütörtökön 4 — 5-ig tartandó nemzetgazdászati felolvasásra tisztelettel meghivatik az elnökség által. (Egy véráldozat.) A »Hódmező-Vásárhely« czimű lap a következőleg erősíti meg a »P. L.« hirét a borzasztó hódmező-vá-sárhelyi gyilkosságról .Szabó József nazarénus, k.-m.-vásárhelyi molnár, 34 éves, megölte Lidia nevű másfél éves leánykáját. Azt állítja, hogy az Ur megjelent neki s fölszólította, hogy áldozzon, tiszta, szeplőtelen ártatlant neki : ő mást nem látott, mint leánykáját. Erre következőleg készült f. évi márczius 30-án reggel 9 órakor : ő, anyja Körösztös Lidia, neje Vig Julianna és nővére Szabó Julianna imádkozni kezdtek és énekeltek fölváltva egész fél 12-ig; ekkor Szabó eltávolította a családot, előkereste az e czélra igen élesre köszörült nagy faragó ácsbárdot, asztalra téve a bölcsőből másfél éves Lidia leánykáját, imádkozott és azzal hozzá sújtott s mellen találta; egy másik vágás és feje lehullott. Ekkor a fémjelzett családtagok bementek s vérét fölszedték. — Szabó és valamennyi bűnös el van fogva, s a vizsgálat foly. Szabó öt éve keresi üdvét, mint ő mondja, mindig sir, nem azért, hogy gyermekét megölte, mert ez szerinte vallási törvény, leróni régi bűneit, hanem, mert még nem sirt eleget az áldozatot ő az úr előtt kedvesnek tartja, mert az különben megfogta volna karját, mint Ábrahámnak. Az asztalt oltárnak tekintő, ott volt a biblia, és ez imakönyvük »Uj Sión hárfa« 268. lapján felütve, hol ez áll: »Gyermeki dicséret.« (Nyomat. Bécsben, 1872. Seidelnél.) — A nevezet lap ígéri, hogy közölni fogja az egész eredményt, s ismertetni fogja e galád népség összes rajongási elveit, czélját, és elmondja majd annak orvosságát is. (Az orosz császár közelebb Stuttgartba utazik, hol Viera Konstantinovna orosz nagyherczegnő házassági ünnepélyénél lesz jelen, azután meglátogatja Angolországot, s onnét egyenesen Emsbe megy, ahol Vilmos császárral fog találkozni s több hetet tölteni, június 23-án pedig Czarszkoje Szelóba tér vissza. (A nemzeti színház műsora) április hó 6-tól, április hó 13-ig. — A nemzeti színházban: Szerdán »Alfonz ur« 2-szer. Csütörtökön »Bolygó hollandi.« Pénteken »Téli rege« uj betanítással 1-ször. Szombaton »Don Juan.« Vasárnap »Betyár kendője.« Hétfő »Téli rege.« — Jövő heti előkészületre kijelöltetnek: 14-én »Mignon.« 15-én »Alfonz ur« 3-szor. 16-án »Tévedt nő.« 17-én »Nők iskolája« 1-ször. 18-án »Lohengrin.« 19-én »Nagyapó.« Személyi hírek: (Házasságok.) Vértessy Arnold írótársunk ma délután 3 órakor vezette oltárhoz Kuksay Anna kisasszonyt. Násznagyok : Jókai Mór és Dalmady Győző, nászasszonyok : Áldor Imréné és Horváth Gáspárné; vőfélyek: Szana Tamás és Pap Károly, nyoszolányok ; Degré Erzsike és Horváth Mariska. — Zavartalan boldogságot kivánunk az uj párnak ! * Helyi hírek. (A közmunkatanács megszüntetése.) Szentkirályi Mór ismert indítványa a közmunkatanács megszüntetésére vonatkozólag, ma került a gazdasági bizottság elé, mely azonban azt nem tárgyalta, hanem albizottságot küldött ki, mely a köv. tagokról alakíttatott: Kada Mihály alpolgármester, Petrovics Szilárd tanácsnok, Szentkirályi Mór, Havas Ignácz, Házmán Ferencz, Szitányi Izidor és Lampel Róbert főkönyvvivő. (F e b i v ás.) A »budapesti tanitó-testület« kebeléből városrészenkint alakult »körök« elnökei keretnek, miszerint a kerületekben létező fekezeti tanodák tanítói közül azok neveit, kik a »budapesti tanitó-testület« tagjai sorába lépni akarnak, a tantestületi elnökséghez (belváros, zöldfa utcza 38. sz. mielőbb beküldeni szíveskedjenek, hogy a kinyomatandó »névjegyzék«-ben a most belépő tagok is helyt foglalhassanak. (A pesti sakkör) tagjai egyletük 10 évi fennállásának emlékét barátságos estélylyel szándékoznak megünnepelni, mely folyó évi ápril 13-án