Pesti Napló, 1874. május (25. évfolyam, 100-124. szám)

1874-05-01 / 100. szám

pontját hangsúlyozó, s Harkányi Fri­gyes szabatos indokolása folytán a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. A részletes tárgyalás számos apró észre­vételre adott alkalmat, melyek főleg a rész idején s azon kívü­l történő intézkedések ha­tározott elkülönítésére vonatkoztak. Ezen el­különítés czéljából több szakasz újabb szöve­gezés miatt a központi bizottságba visszauta­­sittatott. A törvényjavaslat részletes tárgya­lása a holnapi ülésben fog folytattatni. .. (Folytatás esti lapunkhoz.) Következett az 1871. 31. t. ez. 24-ik sza­kaszának módosításáról szóló törvényjavaslat tár­gy­alása. Schmausz Endre előadó átalánosságban elfogadásra ajánlja a tvjavaslatot, mert ezáltal, ha­bár csak a telekkönyvi hatósággal felruházott já­rásbíróságok körében, a bírósági eljárásnak a telek­könyvi ügyekre vonatkozó egyszerűsítése fog elévetni, a­nélkül, hogy ez­által a jogbiztonság és jogszolgál­tatás legkevésbé zavartatnék. A jelenleg hatályban levő telekkönyvi rende­lettel összeköttetésben álló bajok orvoslását azonban a bizottság csak­is egy, a telekkönyvi eljárást végleg szabályozó törvényjavaslatban véli fellelhetni, e tör­vényjavaslat égető szüksége mellett azonban azt is figyelembe véve, hogy egy ily nagyfontosságú tör­vényjavaslat elkészítése az igazságügyi miniszte­rtől igen rövid idő alatt helyesen nem kívánható, a köz­ponti bizottság következő határozati javaslatot ajánlja elfogadásra : »Hívja fel a ház az igazságügyminisztert, hogy a telekkönyvi eljárás egyszerűsítése czéljából, — a birói teendőknek a telekkönyvek vezetésétők­ lehető elválasztása — és az egyes bírósági rendszernek szemben tartása — mellett, mielőbb és mindenesetre oly időben terjeszszen be törvényjavaslatot, hogy az még ezen országgyűlés folyama alatt tárgyalás alá kerülhessen.­ Vidliczkay József nem fogadhatja el a tör­vényjavaslatot, mert pozitív meggyőződése, hogy a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat elfoga­dása által a jogbiztonság csökkentetnék­­ szóló ká­rosnak tart általában minden oly foltozgatást, mint a jelen törvényjavaslat által czéloztatik s azért szí­vesebben elfogadja azon radicális reformot czélzó ha­tározati javaslatot, melyet a központi bizottság java­sol, bár erre is vannak észrevételei, melyeket a rész­letes tárgyalás alkalmával elő fog terjeszteni. Fauler Tivadar igazságügyminiszter ajánlja a törvényjavaslat elfogadását ; azt hiszi, hogy ha rög­tön nem lehet valamely bajon segíteni, ez nem sza­bad, hogy visszatartóztassa a törvényhozást oly javí­tások megtételétől, melyek nyomban eszközölhetők. A törvényjavaslat úgy általánosságban, mind részleteiben elfogadtatott. A határozati javaslat, Vidliczkay módosítása mellőzésével, mely­­ szerint az igazságügyminiszter csak egész általános­ságban (e szók kihagyásával: »és az egyes bírósági rendszernek szemben tartása és a birói rendeknek a telekkönyvek vezetésétöl­ lehető elkülönítése«) utasíttatnék. Elfogadtatott. Tárgyalás alá vétetett a főváros pesti része telekkönyvének átalakításár­ól szóló törvényjavaslat. Steiger Gyula : A telekkönyvek egyöntetű­sége tekintetéből az igazságügyminiszter a pesti te­lekkönyveket átalakítani óhajtván, miután másrész­ről az eddig Pesten vezetett telekkönyvekben min­den néve­n vezetendő tulajdon-zálog és egyéb jogok bejegyzése az osztrák törvények szerint eszközöl­tetvén, a ház 1872. február 21-én hozott határozatá­val utasította a minisztert, hogy e tárgyban törvény­­javaslatot terjesztvén elő, abban azon irányelvet kövesse, hogy a mostani telekkönyvbe bejegyzett minden még érvényben álló bejegyzések az új te­lekkönyvbe hivatalból átvezettessenek. Ezen, a ház határozatán alapuló, irányelv alapján nyújtotta be az igazságügyminiszter a jelenleg tárgyalás alatt le­vő törvényjavaslatot, melyet a jogügyi és központi bizottság nevében elfogadásra ajánl. A tjavaslat úgy átalánosságban, mint részle­teiben elfogadtatik. A kereskedelmi hajók lajtromozásáról szóló tvjavaslat előadója megbetegedvén, a sorrend mel­lőzésével tárgyalás alá vétetett a keleti marhavész­ről szóló tjavaslat. Harkányi Frigyes előadó : Azon országok­ban, melyek nagymérvű gyáriparral bírnak, vagy a­hol a kézműipar virágzik, a törvényhozás megtesz mindent, a­mi a törvényhozás útján tehető arra, hogy a virágzó állapot fenntartassék és fejlesztessék.Nálunk a gyáripar — a virágzó malomipart kivéve — még jelentéktelen, valamint szerény kézműiparunk is, és a nemzeti vagyon legnagyobb része a mezőgazda­ságban fekszik. A mezőgazdaságnak egyik fő ténye­zője a marhaállom­ány lévén, a törvényhozásnak fontos feladata az, hogy­ minden intézkedéseket meg­tegyen, a­mi a marhaállományt megóvhatja azon ve­szélytől, mely azt, mint e szomorú tapasztalás mutat­ja, ezen század kezdete óta fenyegeti. Felhozzák, hogy a vész természetét még nem ismerik teljesen és hogy ennélfogva talán nem volna czélszerű­, már most a tárgyban törvényhozási intéz­kedéseket tenni. Azt azonban fájdalmasan tapasztal­juk, hogy­ e­gész időnkint rendkívüli pusztításokat visz véghez ; és a­mint ez arra ir­dította az európai érdekelt, kormányokat , hogy 1872-ben Bécsben nemzetközi congressust rendezzen, mely megállapí­totta mindazon elveket, melyek életbeléptetendők arra, hogy a vész bekövetkezése megakadályoz­­tassék és terjedése meggátoltassák ; legfontosabb ér­dekünk parancsolja, hogy kövessük a példát. Nálunk is történtek igenis kormányrendeletek által egy évtized óta intézkedések, különösen Ma­gyarország keleti határszéle felé, melyek a baj el­hárítására irányultak, és el kell ismerni, hogy kor­mányunk nem mulasztotta el a szükséges elővigyá­­zatot, és hogy­ sikerrel törekedett arra, hogy rende­letek útján segítsen ott, hol a törvény hiányzik. De épen azért, mivel az ilyen intézkedés nem lehet tö­kéletes, a törvényhozás feladata törvények útján segíteni ott, hol rendeletek által a baj kellőleg nem orvosolható. Az előadottaknál fogva elfogadásra ajánlja a központi bizottság a­­al elfogadott törvényjavaslatot. (Tetszés.) Cseh Károly hosszasan bizonyítja, hogy a marhavész nem ragályos s a következő határozati javaslatot terjeszti elő . Tekintetbe véve, hogy a marhavész elleni in­tézkedések eddig is csaknem oly módon tétettek meg, voltak életben, mint azt az előttünk fekvő tör­vényjavaslat czélozza; tekintetbe véve, hogy legújabb időben külföldi előhaladott államok is lépéseket tettek, hogy az ed­digi marhavész elleni eljárás átvizsgáltassék, illető­leg a tudomány és elfogulatlan tapasztalatok alapján, azok k­övetelményei szerint módosíttassák ; tekintetbe véve, hogy Pécsben 1873-ban tar­tott nemzetközi orvosi congressus főleg a szárazföldi quarantra-it m­­egszüntetendőnek nyilvánította ; kimondja a ház, hogy a marhavészre vonat­kozó törvényjavaslatot jelenleg nem tárgyalja, ha­nem utasítja a kereskedelmi miniszterhez, miszerint tanulmányoztassa ezen tárgyat szakférfiak által és igyekezzék magának a külföldön ez irányban leg­újabban tett és teendő intézkedésekről kellő tudo­mást szerezni, s ezek alapján aztán annak idejében a ház elé javaslatot terjeszteni. Bartal György: Lehetnek e tárgyra nézve eltérő nézetek, lehetnek tudósok és kitűnő egyéni­ségek, kik a marhavésznek r aggályosságát tagadják. Szóló előtt azonban e tárgyban döntő a magyar or­szágos közvéleménynek e részben meglehetősen ösz­­hangzó megállapodása, és az európai áramoknak bi­zonyosan saját szaktudósaik vélemény­ére állapított álláspontja. A maga részéről azt hiszi és a­mennyire mint practicus gazda , személyes tapasztalatai is vannak e tárgyban, mondhatja, hogy ha épen a marha tulajdonosoknak közvéleménye nem találta volna szükségesnek és czélravezetőknek a kormány­nak e tárgyban rendeleti úton tett intézkedéseit, me­lyek az egyes honpolgároktól tetemes vagyoni áldo­zatokat követeltek, nem fogott volna a törvényható­ságok részéről oly dicsérendő pártolásban részesülni, mint a­mely egyedül tette lehetővé azt, hogy a mar­havésznek több igen terjedt mértékben általunk is tapasztalt kiütései lehetőleg rövid időn sikeresen megszüntettetek s melyeknek tulajdonítható jelen­leg az is, hogy a legutóbbi kiütés a marhavész elleni rendeleteknek korai és szigorú alkalmazása által a le­hető legkisebb körre szorittatott, úgy­szólván ki­­ütési helyére insultáltatott. E tárgyban emellett még döntőbb azon érdek­­közösség, mely nemcsak Európának nyugoti államai által állíttatott fel és ismertetett el, hanem a melyet már a kelethez sokkal közelebb álló országok és tartományok szintén felismertek és melynek hódolva ők a marhavész meggátlására c­élzó határőrizetre és belső rendelkezésekre nézve magukévá tették azon alapelveket, melyeket az 1872. évi bécsi congressus e részben felállított. Érti Szerbiát és Ruméniát. Tö­rökország hasonlókép elfogadta az alapelveket. Ránk nézve fontossággal bír az, hogy közvet­len szomszédunk, Szerbia és Roménia, már e tekin­tetben oly erélyes intézkedéseket tesznek, hogy a veszteg intézeteket, melyeket az ország eddig ezen két fejedelemség határain fenntartani kénytelen volt, és a­melyek mindenesetre sok financziális ter­­heltetéssel is jártak, az esetre, ha a tapasztalás azt fogja bebizonytani, hogy a két fejedelemségnek kormányai az általuk elfogadott rendszabályokat ép oly erélylyel fogják keresztülvinni, a­mint elismer­ték elvi helyességüket akkor, képesítve leszünk a határőrizést minél kevésbé megszorító rendszabá­lyokkal és csupán csak a vész kiütésekor alkalmaz­ni. Már­pedig valamely országnak, mely nyűgöt és kelet közt az összekötő kapcsot képezi, kiválni ily érdekközösségből csupán csak azon indok­ból , hogy talán találkoznak szakférfiak, a­kik ellenkező irányból kiindulva, némi mozgalmat indítottak meg, mely azonban eddig még szűk körre szorítkozik, ezt nem tartaná czélszerűnek azon rop­pant nemzetgazdászati károkkal szemben, melyek ez okán különösen saját magyar marhafajunknak az európai kereskedésbe való biztos és könnyű bebo­csátására támadnának, azon esetre, ha a magyar törvényhozás nem sietne törvényerőre emelni azon rendeleteket, melyek irányában oly elismerés nyilat­kozott a külföld részéről is, hogy Olaszország hely­beli consula sietett saját kormányával közölni azon rendeleteket, melyek különösen az idei tavasz ki­­nyíltával a marhák kihajtása iránt a minisztérium részéről kibocsáttattak, és melyek iránt az olasz kor­mány teljes elismerését nyilvánította. Ajánlja a tör­vényjavaslat elfogadását. A törvényjavaslat általánosságban a részletes vita alapjául elfogadtatik. A 17-ik szakasznál. Tisza Kálmán megjegyzi, hogy ha e szakasz mely szerint az egészségi bizonyítványt a helyi ható­ság vész idején csak orvosi, ha lehet állatorvosi vizsgálat alapján állíthatja ki, úgy értelmeztetik, hogy pl. ha az országnak egyik szélén van marha­vész, akkor az egész országban minden darab mar­hánál orvosi vizsgálatra legyen szükség, hogy azt vásárra lehessen hajtani, részéről túlságosnak és a forgalmat nehezítőnek tartja. Mert utoljára roppant baj­jal fog járni és nem szükséges, ha talán 40—50 mfldnyire van marhavész, minden egyes marhánál orvosi bizonyítványt kiállítani, s szerinte elég lenne oly bizonyítvány, hogy a­mely vidékről jött, nincsen marhavész, nem pedig a marháknak egyen­kénti megvizsgálása. Ezt tisztábban szeretné kife­jezve látni. A törvényjavaslat e szakasza a 18-ik szakasz­­szal együtt a központi bizottsághoz utasíttatik újbóli szövegezés végett. A 22-ik szakasz azt rendeli, hogy vész idején a mészárosok kötelesek vett marháikat tíz napon át többi gazdasági marháiktól elkülönítve tartani. Csanády Sándor kérdi, melyik mészáros az melynek hatalmában lehetne 10 napig tartani vágó mirháit, ha azokat nem egy, hanem több helyen vá­sárolta ; ily esetben legalább 10 felé kellene legelők­kel birnia, hogy azokat külön csapatokban tart­hassa. Harkányi Frigyes előadó: A tapasztalás azt mutatja,hogy a marhavész becsempészése főleg a mészárosok által történik és ez intézkedés praktikus kivitelére nézve természetes, hogy kénytelen magá­nak k­elön­leges őket fogadni és azt a mészáros szokta is tenni. Éz azért a közp.­bizottság ezen szakaszt, mi­­nt a a tvjavaslat keresztülvitele főleg ebben szokott nagy csorbát szenvedni, akkor indítványozta meg­hagyatni, a­mint terve­zve volt. Szomjas József legfölebb azt tartaná kimon­dandónak, hogy a mészáros által a község határába hozott marhák jelentessenek be, nem pedig, hogy minden marha bejelentessék. (Helyeslés.) Simony­i Lajos e szakaszt a központi bizott­sághoz kívánja visszautasíttatni, hogy az abban fog­­lalt szigorú rendszabályokat csak azon vidékekre terjessze ki, melyeken a vész uralkodik. (Helyeslés.) Tisza Kálmán belátja, hogy bizonyos intéz­kedést kell tenni a mészárosokra nézve, mert nem lehet tagadni, hogy a becsempészés legnagyobb részt a mészárosok által történik. Mindazonáltal részint azért, mert nincs distinguálva, hogy a vidéken vész uralkodik-e vagy nem, részint mert ez intézkedést túlhajtottnak tartja, hozzájárul ahhoz, hogy e sza­kasz újra szö­végeztessék. Bartal György : Nincs észrevételem az ellen, hogy e szakasz visszautasíttassék a központi bizott­sághoz, mert magam is osztom azon nézetet, melyet dr. Sim­onyi képviselő úr előadott, hogy a tiltó rend­szabályoknál tekintettel kell lenni arra, hogy meg is tartassanak, szükséges tehát­, hogy külön intézke­dések legyenek téve oly vidékek számára, melyek­ben a marhavész uralkodik, és olyanok számára, melyek vészmentesek. A 24-ik szakaszban Simony­i Lajos b. tüzetesen ki akarná je­lölni, hogy mely intézkedések szólnak a vész idejére, s mely vidék számíttassék azon vidékhez, melyre a vész elleni intézkedések szólnak. A 22, 23. és 24-dik szakaszok Csiky, Péchy Tamás és Harkányi felszólalása után újabb szövege­zés végett a központi bizottság utasíttatnak. A 25 szakasznál Balogh János helyesli annak azon intézkedé­sét, hogy a vágóhidak a községeken kívül helyez­tessenek el, és pedig úgy értelmezve, hogy nemcsak a vész idejéről, hanem Általában mindenkorról van szó. Szerinte azonban még nem elégséges, hogy a községen kívü­l legyenek a vágó­hidak, hanem még arról is kell gondoskodni, hogy ne legyenek oly he­lyen, melyhez igen közel jelentékeny közlekedési utak esnek. Ez értelemben módosíványt terjeszt elő, mely elfogadtatott. A 27. szakasz intézkedését Csiky Sándor kivihetetlennek tartja, nem le­het el­különíteni a marhákat, hacsak a szabad ég alá ki nem hajtják; csakhogy akkor még nem kell az illetőnek vendégfogadóba mennie. Harkányi Frigyes előadó: Azt hiszem, a törvény ezen rendelkezésének következménye lesz, hogy oly helyeken, hol marhahajtás van, a korcsmá­­ros saját marhája számára külön kis istállót építtet, mert az természetes, hogy ott, hol gyakran érintkez­nek a hajtott marhák az övével, ott legkönnyebben fog a marhavész becsempésztetni és terjesztetni. El­ismerem, hogy ez az illetékre kényelmetlen, de ezt is szükségesnek látta a központ és én annak szószó­lója vagyok. A ház az eredeti szöveget elfogadja. A 28-ik szakasz Hedry Ernő : kivihetetlennek tartja. Ezen passus : »mielőtt a szarvasmarha telelő helyéről a közös legelőre hajtatnék, állategészségileg megvizs­gálandó és kellőleg számba veendő.« Feltételezi, hogy minden helységben, a­hol községi legelő van, állatorvos legyen s ennek megvizsgálása nélkül a marha legelőre ne bocsáttassák. Kéri az egész sza­kaszt kihagyatni. Péchy Tamás : A kérdés csak a körül for­dul, hogy e szó »állategészségi«, milyen értelemben veendő, mert ha azt jelenti, hogy állatorvos által vizsgálandó meg a marha, akkor igazsága van Hedrynek, de véleménye szerint a megvizsgálást a falusi kisbiró is megteheti, úgy, mint itt elren­delve van. (Helyeslés.) A szakasz eredeti szerkeze­tében elfogadtatik. A 29. és 30. §-ok észrevétel nélkül elfogad­tatnak. Elnök : T. ház ! Az idő előre­haladott, tehát a részletes tárgyalást holnap folytatjuk. A holnapi ülésnek a most tárgyalás alatt levő tvjavaslat részle­tes tárgyalásán kívül még tárgya lesz a ma elfoga­dott két igazságü­gyminiszteri tvjavaslatnak harmad­szori felolvasása. Az ülést bezárom. Ülés vége 2 órakor. Tavaszi előléptetés a honvédségnél. Ő felsége Bécsben ápril­ió 25-én kelt legfelsőbb elhatározásával a magyar honvédségnél folyó évi május 1-től számítandó ranggal legkegyelmesebben kinevezni méltó­ztatott: I.A tettleges állományban A gyalogságnál: ezredessé: karsten­­felsi Pacor Albert, honvéd-alezredest, a honvédelmi minisztérium 1-fő ügycsoport-főnökét, jelen alkalma­zásában­ megmaradás mellett. Őrnagyokká: a következő 1-ső osztályú honvéd századosokat: galanthai Balogh Sándort, egyúttal a gradiskai 91. zászlóalj parancsnokává, Pintér An­talt, egyúttal a péterváradi 92-dik zászlóalj parancs­nokává, dreznicki lovag Durst Antalt, egyúttal az ottocsáczi 87. zászlóalj parancsnokává; továbbá: Maximovics Sándor honvéd-százados számára való rangfentartással kassai Farkas Dánielt, egyúttal a hunyadi 19-ik zászlóalj parancsnokává; Szvetics Jó­zsefet, egyúttal a zalai 76-ik zászlóalj parancsnoká­vá, és Memlaur Károlyt, a honvédelmi minisztérium I. ügyosztályába való beosztással. I. oszt. századosokká: Kürthy Fe­­rencz szabadságolt állományú honvédszázadost, Na­gel Arnold, a Vilmos főhg nevét viselő 12-ik számú sorgyalogezredbeli N­­od oszt. századost, Wachtel Zsigmond, szabadságolt állományú honvédszázadost, továbbá a következő H­od osztályú tettleges állo­mánybeli honvédszázadosokat: Glatz Ödönt, Kovács Jánost, Orbok Istvánt, Janassevics Lukácsot, Gu­­nesek Gusztávot, pázmándi Kempelen Bélát, Marko­­vics Györgyöt, Stöger Henriket, Angeli Miklóst, Skorics Mihályt, Schenzel Károlyt, Tóth Bélát, Zsol­dos Ferenczet, és phauenthali Pavic Károlyt. II-e . osztályú századosokká a következő tettleges állománybeli honvéd főhadnagyo­kat : Kiczei Antalt, Budimirovic Kálmánt, ippi By­­deskuthy Sándort, karstenfelsi Pacor Vilmost, Mandic Pált, Markovic Imrét, Hernyák Miksát, Habrovszky Frigyest, Schneider Nándort, Györgypál Ferenczet, Kónya Lajost, Sian Györgyöt, Jekelfalussy Lajost, Pervulesco Sándort, soóvári Soós Elemért, Kekesso­­vics Gyulát, Chemerlich Pétert, Jellic Józsefet, b. Siber Győzőt, és szentmárton és m.-macskási Leehey Károlyt. Főhadnagyokká: Zubovic Mihály, — a III. Vilmos németalföldi király nevét viselő 63. szá­mú sorgyalogezredbeli főhadnagyot, Lehreiner Im­re, 23. vadászzászlóaljbeli főhadnagyot, Seidl Gyula, a báró Ramming nevét viselő 72. számú sorgyalog­ezredbeli főhadnagyot, Csáky Károly Henrik, a gróf Jellach­ nevét viselő 69. számú sorgyalogezredbeli főhadnagyot, Pachner Szilárd, a báró Mamula nevét viselő 25. számú sorgyalogezredbeli főhadnagyot, továbbá a következő tettleges állománybeli honvéd­hadnagyokat : Saric Mihályt, Bolun Jánost, Vukovic Jánost, Pajor Gáspárt, Tarczaly Dávidot, Ferric Mátyást, Roth Jánost, Laposán Lászlót, Lesic An­drást, Zigic Illést, Svillokos Szilárdot, Ortic Györ­gyöt, Dragoevic Mihályt, Matanic Miklóst, csik-del­­nei Csathó Lajost, Mikulás Károlyt, Ratkovic Gá­bort, Semsey Dénest, Vasdinyey Gyulát, Zsolnai Józsefet, Cálmán Rezsőt, Dobos Kálmánt, Radvánsz­­ky Andort, Pap Mihályt, és Hoffinger Károlyt. Hadnagyokká: Feszti Rajmund, és Wache József, a Ferencz­ Károly főherczeg nevét viselő 52. számú sorgyalogezredbeli hadnagyokat, to­vábbá következő szabadságolt állománybeli honvéd­­hadgynagyokat, úgymint: Szűcs Albertet, Toczauer Hugót, Sinkovics Mihályt, és Mihucz Györgyöt. (Vége köv.) Különfélék. Budapest, ápril 30. (K­i­t­ü­n­t­e­t­é­s­e­k.) Ő Felsége C­a­p­d­e­b­o János földbirtokosnak és a temesmegyei külső lóte­­nyész-bizottság elnökének, e minőségben szerzett ér­demei elismeréséül a királyi tanácsosi czimet díjmen­tesen adományozta. — Metz György hivatalszol­gának, negyven évi hi és buzgó szolgálatai elisme­réséül a koronás ezüst érdemkereszt adományoztatok. (Deák Ferencz) egészségi állapota, mint halljuk, örvendetesen javul. Nagy hazánkfia már több hét óta folytatja szokott életmódját; most csak szép időjárást vár, hogy a városligetbe költöz­­ködhessék, Nedeczky családjához. E napokban fogadta a főpolgármestert is, ki arról értesítette,hogy arczképének elkészítésével Than Mór van me­gbízva s egyuttal megkérte, határozna napot, am­iko­r Than­­nak ülni fog. Deák örömét jelentette ki e választás felett, de óhajtaná, ha az arczkép elkészítésével vár­nának addig, mig a városligetbe mehet. E napokban Thant is fogadta, kinek ugyanezeket mondá. Than egyébiránt már el is kezdte az arczkép festését. Ez alkalommal megemlítjük még, hogy az arczkép az új városház tanácstermében fog elhelyeztetni, de építészeti akadályok miatt a képet nem lehet a falra függeszteni, hanem állványra fogják helyezni. (Gróf Zichy közlekedési mi­ni­s­z­t­e­r) a gyakorlati hajózást tárgyaló mű­ ter­vezetéhez szolgáltatandó legjobb programmra kitű­zött 400 frtnyi disz R­a­p­a­­­c­h Rikárdnak, az első Dunagőzhajózási társaság kapitányának ítél­te oda. (Két diszalbu­m.) Az 1873. évi bécsi világtárlat magyar kiállítói hálájukat kívánván kife­jezni gróf Zichy József miniszternek, ki a kiállítás idején a földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi tárczát viselte, és báró Orczy Béla kül­­ügyminiszteriumi osztályfőnöknek, mint a m. k. kiál­lítási biztosság volt elnökének, azon támogatásért, melylyel a magyar kiállitás ügyét előmozdították, sok ezer aláírással ellátott feliratot intéztek hozzá­juk, melyet két-két díszalbumban Posner Ká­roly Lajos vezetése alatt holnap fog egy küldöttség átnyújtani. Az aláírások e felirathoz oly nagy szám­mal érkeztek, hogy úgyszólván az utolsó pillanatban még mindenik felirat számára még egy második al­bumot kellett készíteni. Ez albumokat volt alkal­munk megtekinteni. A két első igen díszes mű , a miniszternek szánt előlapja közepén a Zichyek czi­­rkerét mutatja, négy sarkán pedig medaillonokban a földmivelés, ipar, kereskedelem és a tudomány jel­képeit mutatja. Báró Orczy albuma szintén a czí­­merrel négy oldalán négy számot visel; születése, tanulmányai bevégzése, államszolgálatba lépése és a világtárlaton való működése évét. Az albumok ki­állítását nem lehet egykönnyen leírni; mindkettő dús díszítés és ízlés által tűnik ki. Ezek úgy, mint a má­sik két egyszerűbb vörös album Posner Károly La­jos úr gyárában készültek. A küldöttség fogadása holnap délelőtt háromnegyed 11 és háromnegyed 12 órakor lesz. A kiállítók Posner K. L. urnak mint volt kiállítási biztosnak, e minőségben szerzett ér’demes elismer­éséül szintén emléket akartak átnyújtani, a mit ő azonban el nem fogadott. (Az országos honvédségét ű­­ző egylet tagjai­ tisztelettel fölkéretnek, hogy f. hó 3-án d. e. 11 órakor tartandó közgyű­lésre a képviselőház I. sz. osztály­termében megje­lenni szíveskedjenek. Budapest, 1874. május 1 én az elnökség. (Reviczky Sándor) Turinban már hosszabb idő óta a »Dogana Vecchia« czimű vendég­lőben lakott, és ott fogatott el, miután az állítólagos dr. Stein Rudolffal való azonossága constatálva volt. Mint a »P. Lt.« írja, a turini rendőrség tudósítása Reviczky elfogatásáról már négy órával a budapesti kirr. bünfenyitőtörvényszék megkeresése után ide érkezett. (Egy hírhedt rabló elfogat­á­­s­a.) Mint a »Somogy« jelenti, a hírhedt »Borbély« rabló f. hó 25-én három tolnamegyei pandúr által Kaposvárra hozatott. Elfogatása alkalmával a r­abló lövést kapott, mely azonban nem volt veszélyes. (Nyilatkozat.) A »Hon« i. é. 91i-dik számában megjelent s becses a­pja által átvett köz­leményben az elnökletem alatt levő »magyar kisbir­tokosok országos földhitelegyesületet létesítő bizott­ságáról az állíttatik,hogy az egyesület mielőbbi meg­­alakulhatása érdekében nem jár el kellő erélylyel s kiküldetése óta nem ad életjelt magáról. A bizottság első feladata lévén az alapszabály­tervezetet a kormánynak jóváhagyás végett felter­jeszteni, ezt kiküldetése után mindjárt meg is tette, hogy azonban az ügy érdekében azóta egyebet nem tehetett, annak egyedüli oka az, hogy az alap­szabály-tervezet­ eddig a kormánytól jóváhagyva vissza nem érkezett. A dolog szorgalmazását mind­azonáltal a bizottság — tekintettel annak sürgőssé­gére — el nem mulasztotta. Kérem e sorokat úgy a nyilvánosság, valamint a bizottság érdekében becses lapjában közölni. Gr. Festetics Pál: Személyi hírek, (Halálozások.) Jelentettük, hogy K­o­­v­á­c­h László neje tegnap meghalt A kiadott csa­ládi gyász­jelentés következőleg hangzik: Kovách László maga és gyermekei Zoltán, Ilona és Juliska nevében mélyen szomoro­dott szívvel jelenti feledhet­­len felesége, illetőleg édes­anyjuk Visontai Kovách Lászlóné szül. Mocsáry Rozália asszonynak, I. 1874. ápril­is 29-én, élete 46-ik, bol­dog házasságuk 24-ik évében történt halálát. Hűlt tetemei vámos­györki családi sirkertünkben fog­nak május hó 1-ső napján délután 2 órakor örök nyugalomra tétetni. Helyi hírek. (Az ú­j kioszk.) Midőn e sorok az ol­vasó elé kerülnek, azon diszes középületek száma, melyek az idegent meglepik, lebilincselik, ismét egy díszes specialitással gyarapodik : értjük az új Erzsé­betién kioszkot. Ha a város közlekedésének f­elén elhaladva, az országútról a három legélénkebb vá­ros­rész érintkezési pontja a mindig zajos Deák térre tekintünk, förogatólag szemünkbe ötlik az Erzsé­bettől’ zöldjéből kiemelkedő csillogó és egy kalifa­­sírhoz hasonló kioszktető. Végigmegyünk a sima aszfalton és egy öt symmetrian részből álló, meg­kapó ellentétekben bővelkedő hatásos épület előtt állunk. A csinos renaissance-modorban épült, emel­kedett ízlésű ornamentikával ékített kioszk 210 négyszögölnyi tért foglal el, és pedig a magas közép­épület 52, a karzatok 10—10, az oldalépületek 17—17 négyszögölet; a terrasse, mely köröskörül övedzi az épületet, és melyhez öt lépcső és egy fél­­kör alakú kiszöke­­lés vezet, 360—400 személynek ad helyet. Az egészében úgy, mint részleteiben jele­sül keresztülvitt mű Hauszmann építész egyik leg­szebb műve. A külső, műépítészeti kiállítás meg­szemlélése után belépünk a kőkerítésen is; a sötét verde-anticoban kivitt korynthusi kettős oszlopzat, a felette rónnai modorban elrendezett oszlopzattal együtt hatásos színezési összhangban áll a külső or­­nam­entikával; a correct asztalos és lakatos­ mun­kákra még egy futó pillantást vetve, belépünk a nagy terembe, melynek szobatetőzetén Treu­­chert úr csinos díszletekkel vette körül a meg­kapó festményeket. Ez utóbbiak sárga alapon, élet­nagyságban sorakoznak az oszlopokra emelt tükör­­zet köré, és a Psyche mondakörét tárgyazzák.­­ A festmény-cyclust hatásosan fejezi be az alakokban bővelkedő tetőzetkép, mely Psyche menyegzőjét áb­rázolja. A cyclus, melyben Löffler phantasiája in­kább az érzéki, epikureusi szépségét emeli ki, a te­rem előrészén, balfelől kezdődik. Az első képen a szépség istennőjét látják ülő helyzetben, amint meg­parancsolja fiának, a pajkos Ámornak, eszközölje ki, hogy Psyche, aki ellen irigységgel viseltetik, a leg­nyomorultabb emberbe szeressen. — Amor megígéri ezt, de midőn meglátja Psychét, maga szeret belé. A második képen Psychét figyelmeztetik, hogy Venus megharagudott reá, és hogy azért egy szörnyeteg­nek van nőül szánva. Psychét ennek folytán a del­­phii jósda tanácsára gyászruhában egy hegy ormára viszik ; onnét azonban a szárnyas sárkány helyett Zephyr viszi ki, és Amor kastélyában teszi le, ahol Amor esténkint meglátogatja, azon szigorú megha­gyással, hogy ne iparkodjék megtudni ki látogatja meg. A harmadik képen Psyche egy lámpással Ámor fekhelyéhez lép és megismeri Ámort . — ijedtében Amor váll hra csepp forró olajat csepegtet. A negye­dik képen Psyche térden állva könyörög Ámornak, bocsássa meg kíváncsiságát, de Amor nem hallgat reá, és elsiet. — Az ötödik képen a vigasztal­hatom Psyche elpanaszolja baját Pánnak.­­ A hatodik képen Psyche menedéket kér Cerestől, ez azonban csak azt tanácsolhatja neki, hogy fusson Venus haragja elől. Bolyongásai közben Psyche Ve­nus templomába kerül; itt a legkeményebb rabmun­kákra ítéltetik, melyek alatt összeroskadt volna, ha Amor nem segíti. A hetedik képen Psyche egy sas segítségével a Styx forrásából egy korsó vizet merít. A nyolczadik képen Psyche elhozza Venusnak Pan­dora szelencséjét, de a kíváncsiságtól faggatva, ki­nyitja azt és a kiáramló halálos gőzöktől elájulva, összerogy. Amor nyilának érintése azonban ismét életre támasztja. Ekkor Venus is kibékül. A kilen­­czedik képen Amor megkéri Jupitertől Psychét és meg is kapja, a tizedik képen pedig Mercur felhozza Psychét az Olympusra, a­hol aztán mint Amor neje a halhatatlanok közé igtattatik. Az egész cyclust végül a tetőzetkép zárja be, mely Amor és Pschye menyegzőjét ábrázolja. Az előtéren az érett szépség hervadhatlan díszében viruló Venus tánczol virágok­kal borított földön, az asztal felső végén Jupiter és Juno ülnek, a túlsó végén Amor enyeleg a boldog­ságtól sugárzó Psychével. Az asztal hosszában a főbb istenek láthatók, oldalvást­ban fuvolázik, kisérve az oreadoktól. Ezek után még egy futó pillantást vetünk az épület egyéb részeire, elmondhatjuk magunknak, hogy ez mind 165.000 írtjába került a városnak, és megbámuljuk a sétatér­t, mely olyan jól illik — Kecskemétre. (K.f.) (A várerőditmények megszün­tetése) tárgyában egybehívott vegyes bizottság a honvédelmi minisztérium helyiségeiben ma déle­lőtt tartotta első ülését. Jelen voltak Havas Sándor mint tanácsos mint elnök, gr. Wellsberg Richard altá­bornagy, mint a közös hadügyminisztériumnak, Ri­­báry József mint tanácsos, mint a belügyminiszter­nek, b. Podmaniczky Frigyes mint a közmunkata­nácsnak, Kammermayer polgármester, Hamza Máté tanácsnok, Csengey tiszti ügyész, Incze György fő­mérnök, Havas Ignácz, Haris Sándor, Hunfalvy Já­nos, Sch­eich Károly, Hofhauser Lajos és Varasdi Lipót mint a fővárosi bizottságnak képviselői. Az elnök rövid beszédben előadta a tanácskozás tárgyát, azután kimondatott, hogy a bizottmány nyilatkozatai nem kötelezők a fővárosra nézve. Tárgyalás alá kerülvén a hadügyminiszter is­mert föltételei, kimondatott, hogy azon pont, mely szerint a fellegvár körül 3—600 ölnyi tért beépítetlenül kell hagyni, nem hozható összekötte­tésbe a várterődítmények megszüntetésének ügyével; felhozatott továbbá, hogy a kisajátítási törvény ér­telmében a bizottság nem intézkedhetik az illető te­lektulajdonosok jogairól. A bizottság megelégedés­sel veszi tudomásul azon pontot, mely szer­int a vár­falak lebonthatók, ha azt a már megállapított sza­bályozási ter­v igényli; a hadgyakorló terek és kato­nai épületekért adandó kárpótlásra nézve külön tárgyalás tartatott szükségesnek. A falakért és az ezek által elfoglalt térért kárpótlás nem ígérhető, minthogy a lebontási engedély kegyelmi tény volt és nem tehető föl, hogy ő felségének intenciójában lett volna ez engedély fejében kárpótlást igényelni. (Általános munkás kórház.) A magyarországi munkások még múlt évi szeptember­ben emlékiratot intéztek a kormányhoz egy általá­nos munkáskórház felállítása iránt. Tegnap­­ egy munkás­ küldöttség tisztelgeti a belügyminiszter­nél és kikérté a kormány határozatát. A miniszternél a küldöttség arról értesült, hogy az emlékirat akkor mindjárt a városi tanácsnak adatott át véleményzés végett. A küldöttség a minisztertől a városházra ment, hol azon megnyugtató biztosítást nyerte, hogy a tanács szintén már pártolólag nyilatkozott az ügy iránt, sőt hogy a városi főorvos az általános munkás­kórházat úgy a községi, mint társadalmi szempont­ból közhasznú intézetnek jelentette ki. Ily körülmé­nyek közt tehát ezen intézet felállítása biztosítva van. (A főváros első költségvet­é­­s­e.) A főv. bizottság máj. 16-án, 18-án és a rákövet­kező napokon rendkívüli közgyűlést tart, melyen kizárólag a költségvetés fog tárgyaltatni. (T­ű­z­k­ár elleni biztosítás.) A közgyűlés annak idején bizottságot küldött ki, mely jelentést tegyen arra nézve, miként lehetne a tűzkár elleni önbiztosítási rendszert a városnál alkalmazni. E bizottság kiküldte Lampel Hugót, Körösi Józsefet és Weninger Ferenczet, hogy a kerületi elöljárósá­gok útján gyűjtse be az adatokat, hány ház van biz­tosítva és mily összegekkel. (Tüzesetek.) Ma a három dobutczában 21. sz. a. és a Rákosárok­ utcza 11. sz. a. kémények égtek. Ez utóbbi utczában a tüzet csak fél óra múlva lehetett eloltani. (Öngyilkossági kísérlet.) Egy S. nevű chansonette-énekesnő, ki az utolsó időben a »Corso« kevéházban énekelt,tegnap szerelmi bánat­ból villóoldattal meg akarta magát ölni; azonban oly csekély adagot ivott meg a méregből, hogy a segítségül hivott orvosnak sikerült őt megmenteni. Tettét a fölötti bánata okozta volna, hogy egy com­­mis-voyageur’, kivel az utolsó időben érintkezett, sze­relmét megvetette. (Megszökött börzealkusz.) B. bör­zealkusz néhány nap előtt eltűnt, a különbözetett kiegyenlíteni azonban elfelejtette. Mivel csalással is van vádolva, ellene a bünfenyitő törvényszéknél föl­jelentés létetett. (A budai csendbiztosoktól) az eddigi 4 ft havi lakbérátalány és 50 kv. ruhamosási átalány ismeretlen okból megvonatott. Az ezen rend­szabály által eléggé sújtott csendbiztosok folyamod­ványt intéztek Thaisz főkapitányhoz, melyben ha már a lakbérátalány tekintetében a pesti csendbiz­­tosokkal, (kik e czimen 120 frtot kapnak) nem is egyenlősittetnek, legalább ama 4 frt 50 kr továbbrai meghagyatását kérik. (Születések és halálozások.) A lefolyt héten élve született 286 gyermek, elhalt 260 személy; a halálozásokat tehát 261 esettel múlják felül a születések. — Az élve szülöttek közt volt 206 törvényes, 80 törvénytelen; nemre nézve 151 fiú, 135 leány. — Halva született 14 gyermek, köz­tük 11 törvényes, 3 törvénytelen. — A halottak közt volt 159 férfi, 101 nő, egy éven aluli gyermek 69. — Élve születtek vallás, nem s törvényesség szerinti kimutatása: Katholikus 78 fiú, 66 leány, 144 együtt törvényes, 33 fiú, 33 leány, 66 együtt törvénytelen ; mindössze: 111 fiú,99 leány, 210 együtt— Ágostai 11 fiú, 5 leány, együtt 16 törvényes; 1 fiú, 1 leány, 2 együtt törvénytelen; mindössze: 12 fiú, 6 leány, 18 együtt. — Helvét 7 fiú, 5 leány, 12 együtt törvé­­nyes; — fiú, 3 leány, együtt­, törvénytelen; mind­össze 7 fiú, 8 leány, 15 együtt. — Görög n. e. — fiú, 2 leány, 2 együtt törvényes; — fiú, — leány, — együtt törvénytelen; mindössze: — fiú, 2 leány, 2 együtt. — Zsidó 16 fiú, 16 leány, 32 együtt törvé­nyes ; 5 fiú, 4 leány, 9 együtt törvénytelen; mind­össze 21 fiú, 20 leány, 41 együtt. — Nevezetesebb halálokok: Veleszületett gyöngeség és alkathiba 13.

Next