Pesti Napló, 1874. május (25. évfolyam, 100-124. szám)
1874-05-28 / 121. szám
121. szám. Budapest Csütörtök, május 28.1874. 25. éri román. Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézir átok nem adatnak vissza. Kiadó- htivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLO REGGELI KIADÓ& Előfizetési feltétele?: ? Postán küldve, vagy Bndgxv...há-hoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr 6 hónapra . . . 12 . — s .Az esti kiadás postai különküldéséért felüilfizetés évnegyed énként 1 .Tímát. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetéseit szintúgy mint'előfizetések a KIADÓ HIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épek küld emlék. Előfizetés „PESTI HIPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 84 frt. Félévre ..... IS frt. Negyedévre ... . frt Egy hóra .... S frt. gifiT ' Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadó-hivatalának (ferencziek tere , Athenaeumépület) küldendő. A „P. Napló" szerkesztő- és irató-hivatala. Budapest, május 27. A pünkösdi szünidő lejárt, s a képviselőház holoap ismét fölveszi tevékenységének megszakított fonalát, hogybefejezze a folyó ülésszakban napirendjére kitűzött munkákat. Nem oly nagy a munka, de minden része kiváló fontossággal bír; minden tárgy egyik darabja nemzeti újjászervezésünknek, mely fájdalom csak lassan halad előre. A napirend első tárgya az ügyvédi rendtartás részletes megvitatása. E javaslatról már sokkal többször és sokkal behatóbban nyilatkoztunk, semhogy arra ezúttal is vissza kellene térnünk. A képviselőház maga oly sok időt szentelt az általános vitának, a nézetek és vélemények oly hoszszadalmasan nyilatkoztak és indokoltattak, a javaslat olyan sokoldalú helyes vagy helytelen bírálat és megvilágítás tárgyává tétetett, jó és rosz oldalait annyiszor feltüntették, hogy a részletes vita számára már alig maradt fel valami, hacsak a szónokok másodszor vagy harmadszor ismételni nem akarják azt, amit vagy ők, vagy mások az általános tárgyalás közben elmondottak. A részletes vita tehát remélhetőleg nem fog a pártok által túlságosan kinyujtatni s e fontos reformtörvény szentesítése nemsokára megtörténhetik. Az ügyvédi rendtartás tárgyalását reméljük , a középtanodai törvényjavaslat fogja követni. Hazánk közművelődési érdekeit e javaslat oly közelről illeti, hogy kétségkívül megérdemli a minél tüzetesebb tárgyalást. Csakhogy e tárgyalás már eddigelé szokatlanul hosszadalmas volt, mert a javaslat megvitatása ezúttal tulajdonképen nem a ház plénumában kezdődik, hanem annyi előleges tanácskozáson, annyi más fórumon ment az át, mielőtt a képviselőház nyilvános ülése elé kerül, hogy itt már minden hosszadalmasabb szóharcz mellőzhető. A tanügyi bizottság, az osztályok , a pártértekezletek s végre a központi bizottság annyira meghányták-vetették a javaslatot, annyira behatoltak a dolgok lényegébe, annyira iparkodtak minden jogosabb igényt és óhajt érvényesíteni, hogy a ház elé olyan alakban terjesztetik a javaslat, mely majdnem minden jogosult tényező közötti compromissum eredménye. Általánosságban nem ellenzi a javaslatot senki, s melegen óhajtjuk, hogy az mielőbb törvényerőre emelkedjék. A magyar nemzeti közoktatásügy korszerű szervezése sürgetőleg követeli a középtanodák kérdésének szabályozását, s most, midőn a javaslat már annyi előzetes fórum tűzpróbáján szerencsésen átesett, semmi sem gátolja a képviselőházat az ügy gyors elintézésében. A folyó ülésszak harmadik nagy jelentőségű munkája a választó törvényjavaslat. Novelláris törvény alkotásáról szól megnyugvással constatáljuk, hogy az ellenzék lapjai a kormányjavaslattal szemben nem állanak a szenvedélyes negatívamaz alapjára, mitől a múltnak tanúsága szerint tartani lehetett. Ők is elismerik, hogy a javaslat több főpontja határozott javítást és haladást képvisel a tényleges állapottal szemben,és hogy olyan intézmények elfogadását ajánlja, melyek a választói jog megállapítását a világos törvény szilárd alapjára fektetik, és számos visszaélést és félszegséget kiküszöbölnek. Azt hiszszük tehát, hogy az ellenzék sem fogja a javaslat tárgyalását túlságos hosszúra kiterjeszteni. Az indokolás, mely a javaslat kiegészítéséül már legközelebb a ház elé terjesztetik, remélhetőleg az egyes netalán homályosan fogalmazott vagy félreértett pontokat és határozatokat is meg fogja világítani és Statistikai adataiból kitűnend, hogy a novella csakugyan nem a választójog megszorítását, hanem a fennálló választótörvény leglényegesebb hiányainak czélszerű orvoslását akarja elérni. E három javaslat elintézésével a képviselőház folyó sessiójának elhalaszthatlan teendői el lesznek intézve s az ülésszak legföljebb június végével véget érhet. Számos ok ajánlja, hogy a képviselőház júniusnál tovább együtt ne maradjon. Klimatikus viszonyaink olyanok, hogy júliusban az ázsiai melegség úgy is minden behatóbb működést lehetetlenné tesz s az eddigi tapasztalások azt tanúsítják, hogy az ez időbeli működés már a jelenlevő képviselők csekély száma miatt is meglehetős terméketlen szokott lenni. Képviselőink személyes érdeke sem ajánlja, hogy a nyár elejét is a fővárosban töltsék; nagyobb részök földbirtokos s gazdaságuk megkívánja, hogy júliusban már otthon legyenek. Déván egy fontosabb mozzanat, mely az ülésszaknak még júniusban való berekesztését követeli. Időt kell engedni a kormánynak, hogy várva várt s halaszthatlan javaslatait az államháztartás rendezésére nézve elkészítse, különben a képviselőház, ha szeptemberben őszi ülésszakát megkezdi, a pénzügyi helyzet orvoslására vonatkozó törvényhozási intézkedések tárgyalását ismét elhalasztani lenne kénytelen. 2) Titkári jelentés. 3) Emlékbeszéd Liebig Justus felett, Szabótól 4) Az archaeologiai leletekről Winckelmann óta, s különösen a trójai ásatásokról, Pulszkytól. 5) A jutalmak kihirdetése. Következik a jelentés az I. osztály pálya dijairól. A Sámuel-díjra vonatkozólag a »Nyelvőr« két értekezése : a Szilády Ároné és Joannovicsé emeltetnek ki, melyek közül az első megkapja a kitűzött dijat, a 2-ik pedig azzal egyenlő jutalomban részesittetik. A Nádasdy-dijra 3 ma pályázott; ezek közül csak egy brit absolut becsesei; a 3-ik számú, mely több tekintetben jeles, s a király-monda egy részét dolgozta fel, a csonka adatokat sikerrel olvasztva egy képpé, melynek jeligés levélkéje felbontatván, szerzőül kitűnt Szász Károly, miről az akadémia szívélyes éljenzéssel vett tudomást. Az első osztály bejelenti, hogy Fraknói Vilmos »Révay Miklós életrajzára« 50 arany jutalmat tűz ki, melyet Horváth Mihály 100 aranynyal egészít ki, mit az akadémia hangos éljenzéssel fogad. A pályamunka 1876. dec. 31-ig küldendő be, s csak absolut becsű munkának fog a jutalom kiadatni. A Karácsonyi-díj 1876/7-ik évre, 400 arany, versekben irt vígjátékra tűzetik ki. A Fogarasi 500 frtos dij Bálinth Gábornak adatik ki, anyagai feldolgozására, melyet az igazgatótanács 1000 frtra egészít ki. A II. osztály jutalmai és pályadíjai. Az akadémiai, vagyis a Marczibányi-jutalom, továbbá a Szilágyi-jutalom odaítélése került szóba. A nagy-jutalom és Szilágyi-jutalom Horváth Mihály nagyszerű történeti működése tekintetbevételével »25 év történeté«-nek s a »Forradalom történeté«nek, a Marczibányi-dij pedig Szabó Károly »Vezérek korá«-nak adatik ki. A gróf Lónyay Menyhért által kitűzött pályakérdésre 5 mű jelentetett be, melyek mind jelesek; legkitűnőbb az i-ső, melynek szerzője: Szabó Gyula műegyetemi tanár; hozzá legközelebb áll a 4-ik számú, de ez, valamint a 2 ik és 3-ik számú is jutalomra méltók. A Vitéz-alapítványra (40 arany) 3 pályamű érkezett be, melyből a 2-ik a legjelesebb, mely számos hiányai mellett több fényes oldallal bir; egészben véve kiegészítést és javítást igényel. A jeligés levélke felbontatván, szerzője: Hamar Ágost, pozsonyi tanár. A Sztrokay ICO arany jutalomra két pályamű érkezett, melyek közül azl-ső számú mint jeles munka a jutalomra érdemes. E munka szerzője : Zlinszky Imre kir. táblai pótbiró. A II-dik osztály pályahirdetései. 1. A Sztrokay-dij 100 arany. 2. A Horvát Boldizsár által felajánlott 100 arany az esküdtszékekre tűzetik ki. A kitűnő hazafi ez ajánlata éljenekkel fogadtatott. 3. Az Oltványi alapítvány 200 frt, melynek absolut becsű munkáját az akadémia tiszteletdíjjal jutalmazza. 4. A Vitéz-féle alapítvány 50 arany, másodszor hirdettetik ki az Árpádkori kútfőkről. A Dóra-féle pályázatra beérkezett pályamunkák felett a bírálók véleménye eltérvén, a pályázat eldöntésével, továbbá a Fáy-féle alapítványra beérkezendő pályamunkák ügyének eldöntésével az öszszes ülések bízatnak meg. A IV. osztály pályahirdetései: A Vitéz-féle jutalomra 40 arany »A föld befasitásának s az erdők pusztításának következményei« tűzetvén ki, ezen összeget Korizmics László 80 ■ aranyra emelte fel. A hölgy-alapítványból kitűzött kérdésre »Ásványtan« beérkezett pályamű jutalomra nem érdemes. A fel nem bontott jeligés levélkék elégetésével Pulszky, b. Nyáry és Nagy János bízatnak meg. Ezután felolvastattak az osztályok elnökválasztásai és tagajánlásai. Az ez évi nagygyűlés minden tekintetben gyümölcsöző volt: több új név tűnt fel irodalmunkban,mely néhány becses munkával szaporodott, s az akadémia aránylag igen csekély jutalmai egyesek buzgalma által szépen neveltettek. Sajnálni csak azt lehet, hogy az osztályoknak talán kelleténél is nagyobb szigora az irodalmi érdemeket nem mindenkinél méltányolta úgy, mint azt sokan várták. (A tót gymnasiumok.) A »Narodne Noviny« a tót gymnasiumok ellen elrendelt vizsgálat tárgyában egy közleményt hoz, mely a következő adatokat hozza nyilvánosságra : A tk.-sz.-mártoni evangélikus gymnasiumra nézve Geduly superinendens nyilván kijelentette volna, hogy ő a vizsgáló szerepet annál kevésbé vállalhatja el, miután a zólyomi vádiratban semmi concret tények nem hozatnak fel, általános frásisok pedig nem vehetők figyelembe. — A znyo váralljai gymnasium ellen a vizsgálatot Barton József főtanfelügyelő folytatja. Az első vizsgálati folyamat alkalmával állítólag semmi kifogásolható tény nem derült ki, a második folyamatnál azonban a tanulók titkos kihallgatásából a következő adatok lőnek kiderítve: a) hogy az isteni tisztelet alatt csak tótul és latinul foly az ének, magyarul pedig nem; b) hogy a tanuló ifjúság az isteni tisztelet után naponkint csak ászt., atyáért, szülőkért a a jótevőkért imádkozik, a hazáért és királyért pedig nem ; c) hogy a jegyzőkönyvek és osztálykönyvek csak tót nyelven vezettetnek; d) hogy a tanulók írásbeli feladványi füzetein a feliratok mind tótul irvák; e) hogy a tanárok maguk között csak tótul társalognak; f) hogy a gymnasiális tanulóknak meg van tiltva az ottani tanítóképezde növendékeivel társalogni; g) hogy a tanulóknak az tanácsoltatis , ne társalogjanak maguk közt magyarul; h) hogy egy ízben az mondatott nekik, miszerint nemzetünktől pártoljanak el; i) hogy a tanári kar a maga didaktika methodikus tanácskozási jegyzőkönyvében a magyar nyelvet azót nyelvvel szemben idegennek nevezi; k) hogy három év előtt a tanulók a majálison a »Horsa Tátrán« czimü dalt énekelték; 1) hogy a számos, kívülről betanult magyar szavalatok közt egy hazafias szellemű sem találtatik. Ennélfogva a vizsgáló főtanfelügyelő kijelentette, hogy a zngo várallyai gymnasiumi intézetben magyar hazafias szellem nincs. A tanári kar az imént elősorolt vádakra pontonként adott felvilágosítást, ez utóbbit kellőleg indokolva, illetőleg a vádakat megcáfolva; ami pedig a magyar hazafias szellemet illeti, erre azt válaszolta, hogy igenis az intézetben specifikus magyar hazafiság nem uralkodik, de uralkodik magyarhoni hazafiság s lelkesedés, valamint az országban lakó összes nemzetiségek, s úgy különösen a magyar iránti tisztelet és szeretet. Így végződött az első vizsgálat a znga várallyai gymnasium ellen. (A szerb congressus.) Az újvidéki »Szibszki Národ« nem tartja ugyan czélszerűnek, hogy az 1862. évi egyházi zsinat feloszlatása után egy uj választási congressus hivatik össze, mert az eddig tapasztaltak után nem remél semmi jót attól, ellenkezőleg erős meggyőződése czikkírónak, hogy »az elnyomott keleti vallásu egyháznak szent és igazságos ügye a döntő pillanatban győzni fog,« mindazáltal örömmel fogadja a választó congressusnak összehívását, nem azért mintha azt óhajtotta volna, hanem azért mivel sok minden napvilágra kerül. A »S. Narod,« melyre nálunk némely urak a szerb ügyekben nagyon szeretnek hivatkozni, eddig mindig ellenzi a congressus összehivatását, most azonban — mint azt már nem egyszer tévé — bevonja vitorláit. Úgy látszik, hogy a »S. N.« igen megbízhatatlan köpenyforgató lap. A „Pesti Napló“ tározója. A sport regénye Angliában. (Whyte Melville regényei : Digby Grand. — Market Harborough. — Kate Coventry. — Satanella stb.) — A »Revue de deux Mondes«-ből. — II. Kate Coventry regénye egy önéletírás, melyben egy nő rajzokat közöl a sport világából. Miss Kate azon kezdi, hogy a nőknek szomorú sorsukan e világon. »Csak engednének próbát tennünk, mondja többi közt, én azt hiszem, hogy a teremtés urain, amint a férfiak magukat nevezni szeretik, túl tudnánk tenni mindenben, amire vállalkoznak. Édes istenem ! ezek az emberek beszélnek a mi gyengeségünkről, hiúságunkról, mintha a legügyefogyottabb nő nem volna képes az egész férfinemet kis ujján is megforgatni; ami pedig a hiúságot illeti, ugyan vegyük csak magunknak azt a fáradságot és mondjuk egy férfiúnak, hogy szép, vagy csak azt, hogy jól üli a lovat, szépen tánczol, vagy akármiféle ilyes dolgot, és meglássák nem veszti-e el fejét? Hát Emilia nem azért lett-e bárónő, mert tánczosának azt mondta egy négyes közben, hogy tánczáról is felismerné akárhol ? Ez az ember púpos volt, és mégis azt vélte e megjegyzésből kivéthetni, hogy Emilia szereti. — Sőt azt állítom, hogy a férfiak még a lovaglásban sem teznek túl rajtunk, oda tesznek az oldalunk mellé akkora nyeregkápát, hogy három nőnek is elég volna, oly helyzetben kell ülnünk, amelyben majdnem lehetetlen a tüzes paripát fékezni, lovagló öltönyt kell felhúznunk, amely veszélyes ránk nézve, ha le találunk esni, és ennyi alkalmatlanság daczára is pompásan megülünk sok olyan állatot, amelyet irigylőink fékezhetlennek nyilvánítottak; ily nagy tehetségünk van a lovagláshoz. De mégis szeretnék férfin lenni, inkább elveszíteném physikai előnyeim jókora részét, legalább nem papolnának annyit az illemről, kijárhatnék anélkül , hogy annyit kérdeznének, hazajönnék, amikor kedvem tartja, el lennék garde-dame nélkül is, azután meg. .. nem mondom, hogy nagyon sokat szivaroznám, bár kedvelem a szivarfüstöt, de hát kényemre élhetnék.« Kate e nézeteit barátai is szemteleneknek, könnyelműeknek mondják, de mentségére legyen mondva, nevelése tette ilyenné. Első játékszere egy faló volt, melyet alig öt éves korában élő lóval váltottak fel. »Szinte látom, akár csak tegnap történt volna, amint szegény atyám ponyra ültetett és megintett hogy sohse féljek. Valóban eszem ágában sem volt a félelem. Uj, kéjes érzet támadt bennem. Megkerültem a pázsitot, egyik kezemmel a kantárt fogtam, a másikkal nagy szalmakalapomat, a pony röfögött mint akár egy medve, atyám pedig egyre tapsolt. Ezen első kísérletem után megültem a lovakat minden válogatás nélkül ; megtörtént, hogy a réten szabadon legelő lovak egyikére felkaptam, és megültem puszta szőrén, nyereg nélkül. Soha bajom nem esett . . . azaz, hogy igen, egyszer, mikor nagybátyámnál voltam. Egy kanczát vásárolt, és az istálló felé vezetett, hogy megmutassa nekem; ekkor egy lovász dull arczczal jött ki az istállóból, jajgatva, hogy az új kancza milyen ördöngős állatjaiig érintette hasát a nyereggel, már kirúgott, és szétzúzta térdcsontját. — Olyan vad az ? felelt nagybátyám nyugodtan, vezesse ide. A vad állat kijött az udvarba ; első látszatra nem sokat tartottam felőle ; nem is akarták megengedni, hogy ráüljek, de ez rendes bátorságomat még fokozta. Mielőtt még nagybátyám csak el is kiálthatta volna magát, én már a karcza hátán teremtem, mousselin-ruhában voltam, s ez volt a legfurcsább. Hogy a kancza azután mit tett, azt még manap sem tudnám elmondani. Úgy tetszett, mintha hasra akarna feküdni, majd azonban hirtelen felszökött és jó messzire dobott volna, ha legelőször és egyetlenegyszer életemben bele nem kapaszkodom a nyeregkápába. Egy pillanat alatt kirántotta magát a lovász kezeiből, fogai közé vette a zablát és elvágtatott. A park tágas volt, a fák szórványosan álltak, alig értünk a gyepre, tudtam már, hogy kettőnk közül ki az erősebb. Engedtem vágtatni, simogattam, szép szóval tartottam, és mire visszatértünk nagybátyámhoz, szelíd volt, akár a bárány. A ló azonban megbokrosodott néhány oszloptól, amelyek az istálló előtt állottak, sehogy se lehetett rávenni, hogy azok mellett elmenjen. Elbizakodva eddigi sikerem után, korbácsot kértem, hogy a makacs állatot megfenyítsem; a valódi hadd el hadd csak most kezdődött. A kancza rugdalózott, szökdécselt, ágaskodott, szóval elkövetett mindent, hogy lerázzon a nyakáról. Én egyre ütöttem,kiabáltam,szidtam, s hogy nem káromkodtam, az csak onnét van, mert ehhez nem értettem, életemmel játszottam, de engedni még sem volt kedvem. Az istállótól néhány száz méterre kis lócsa állott, amelyben a jószágokat úsztatni szokták; észrevétlenül ide hozott a viaskodás; tudtam, hogy a tócsa nem mély; egyedüli gondolatom az volt, hogy megálljam a sarat a háznép előtt, mely mind összefutott nézni, hogy »miss Kátét mint fogja a ló megölni.« Nem szólok arról, hogy nevelőnőm arczán mennyi iszony, szégyen és undor tükröződött le. Egy kissé megszeppentem, mikor kanczám a tócsa fenekére kezdett feküdni, ott fészkelődött dühös tehetetlenségben, lábszárai bebonyolultak a nyeregbe , de ez az úsztatás még csekélység volt azokhoz a szemrehányásokhoz képest, amiket a jelenvolt nőktől kaptam; nagybátyám bámult, ez volt egyedüli vigaszom.« Kale továbbra is az maradt, ami volt, rettenthetlenebb, semmint Deborah nagynénje óhajtotta volna; a szegény asszonynak meg is gyűlt vele a baja. Belgráviában lakik most divatos ténynyel és ízléssel berendezett szálláson; itt egy Amazon bronzból, amott lord Elgin márvány-szobrocskája, alább Landseer egy vázlata, majd Horace Vernettől egy festmény, mely csatalovat ábrázol, amint a füstgomolyban ágaskodik. A kandallón kedvencz telivér paripájának képe, körülvéve a diadal jelvényeivel, ostorokkal, korbácsokkal; a balkon kertté van átalakítva. Kate a csinált virágokat utálja, de szereti a természeteseket. Minden reggel elmegy hazulról és sétalovaglást tesz a Hyde Parkban. Egy öreg inas szokta követni, de ezt hamar lerázza nyakáról, mert az inas nem szeret vágtatni, ő meg nem szeret lépést menni; akkor sztár magára van hagyva legkedveltebb társaságában, lovával együtt. »Hogy is ne érezném magamat egész otthonosnak az én Brillantomon, mikor az soha ostobaságot el nem követett, utánam jön mint az ölebecske és kérkedhetik vele, hogy a legjobb hátasló egész Angolországban ? Ez oly jó, amily szép, sötét barna, lábai feketék, sörénye csupa selyemszál, hogy akárhány nő megirigyelhetné érte, szeme szelid, orrlyukai vörösek, tágasak, soha szebb vonásokat nem láttam, mint amikor ez a paripa nekihevül. Egész testén nincsen fehér nyom, csak egy pict kis csillag a homloka közepén, oh de jól ismerem ezt a csillagot, hisz hányszor megcsókoltam már! A képe, mely ott függ kandallóm felett, nem igazságos. A festő nyilván soha sem látott még bennünket kora reggel a Hyde Parkban. Ennél kedvesebb sétát költő sem tudna képzelni. Olyan jól megértjük mi egymást. Mintha csak így szólna hozzám : Nézd mi vidám ez a tó a magányos hatytyával, éhes kacsával és az uszkárokkal, amelyeknek örökké a vízben kell lubiczkolniok, csak azért hozzák ki a pálczát, hogy a gazdáik még egyszer beledobják. Én is éldelem a fris szellőt, a tiszta fényt, gyönyörködöm a rózsaorczájú kis gyermekekben, amint vidoran játszadoznak ! — Brillant örvendezve rázza meg fejét, ha ujjaimmal megsimogatom márványsima nyakát, kapálózik lábaival, mintha bogarat fenyegetne; azután megrántom a kantárt és elvágtatunk; egy bajuszos fiatalember, akivel mindennap találkozom ugyanazon a helyen, soká követ bennünket szemeivel . Délután szívesen tesz egy második sétalovaglást, ilyenkor John unokatestvére szokta kísérni. A park egészen más látványt nyújt most; a lovasok sétánya zajos űrt képez, melyen alig lehet keresztül hatolni. Szép fiatal leányok lobogó fürtökkel röpülnek tova, akár egy madársereg, lihegő matrónák, verítékben fürdő agggentlemanok hasztalan iparkodnak nyomukban maradni. Itt-ott az árnyasban egy szerelmi pár bolyong, eleresztett kantárszárakkal, ábrándos arczkifejezéssel, halkan suttogva, vagy olykor mélyen hallgatva és elmerengve egymás nézésébe. A legkedvezőbb hely ez a szerelmi turbékvásra. A sétány hosszában hiába keresünk üres helyet. Albert Gatetől egészre a Hyde-Park-Corner-ig szakadatlan sort képeznek a mindenféle járművek, a lovak szerszáma tündöklik a napsugárban, a hintákban ülő delnők pedig mintegy virágkosárból kandikálnak ki. A sétány oldalain fiatal arszlánok állanak, kiknek nincs paripájuk és akik azért váltig biztatnak, hogy ilyen tolongáskor nem bontón paripán ülni; mindenfelé mosolyognak, integetnek, kacsintgatnak, igy iparkodván a tapasztalatlan nézővel elhitetni, hogy előkelő családból valók. Emilt egy fiatal kamasz oly olvadékonyan mondja egy nőnek, hogy »szép időnk van«, mintha menten el akarná szöktetni, a kaczór meg oly arczczal feleli, hogy: »félek, még esni fog«, mintha csakugyan egészen oda volna érte. Kate mosolyogva, gúnyolódva halad végig a zsibongó tömegen, sokkal szívesebben vezi ha lovát dicsérik, mintha neki bókolnak, a férfiakkal pajtáskodik,tiszteletet tud parancsolni, bízik magában, hogy semmi szín alatt sincs szüksége kisérőre. Csak a szokásnak hódol, ha megengedi John unokatestvérének e szerepet játszani. Pedig nagyon jól tudja, hogy a szegény fiú mennyit szenved ha a kincset, melyet egykoron bírni áhítozik, folytonos veszélyben látja. Az ascoti aristokrata, meetingen Kate alig állhatja meg, hogy ne sírjon, ha Colonist nyeri a serleget; hideg közönynyel érti meg, hogy egy férfiú a turf kedvéért tönkre teszi családját, szeretne nyakába borulni a jockey-nek, aki a győzelmes paripát vezeti. Amint úgy egyszer végig ment a windsori erdőn, megzavarta a szálfák búskomorsága; elgondolkodott, hogy milyen jó volna nyári estéken a csattogány dalát hallgatni és pedig nem egyedül magában. John unokatestvérére vete szemeit, de csalódott el kedvetlenült. Johnban vannak jó tulajdonságok , s róza is meglehetős, de szögletes, kissé kövéres, jobban tetszenék neki egy rové arcra pl. az az ismeretlen ifjú a parkban. A balsors úgy akarta,hogy épen unokatestvére mutatta be neki ez ifjút. Frank Lovell kapitány jómódú férfiú, lady Scapegrace egyszer már compromittálta magát az ő kedvéért. De Kate, noha John iránt élénk barátságot érez, noha Frank már-már szerelmet kelt benne, azért még mindig legjobban szereti kedves Brillantját. »A látogatás, melyet naponkint Brillantomnak teszek, legkedvesebb mulatságom. Ki ne lenne büszke ily fogadtatásra. Ha lépteim neszét hallja, fészkelődni kezd, farkát csóválja, füleit hegyezi, ideges rá. Budapest, május 27. (A magyar tudományos akadémia) mai (május 27-ki) nagygyűléséről a következő tudósítást veszszük : Elnök : Lónyay Menyhért 5 órakor megnyitván az ülést, a főtitkár jelenti, hogy Trinquera Ferencz kültag meghalt. A közgyűlés tárgyai megállapittatnak következő renddel: 1) Gr. Lónyay megnyitó beszéde, Budapest, május 27. A délkeleten engedélyezendő vasutakhoz sok és mély érdek fűződik és ezen érdekek, úgy látszik, megindítják a mozgalmat czéljaik érvényesítésére. Nagy-Becskerek deputatiót küld a kormányhoz, kérve azt, hogy a kikinda-pancsovai vasút kiépítéséről gondoskodjék. Vájjon azt kéri-e a küldöttség, hogy az állam építse ezen vasutat? Vagy talán azt kívánják, hogy a kormány az osztrák államvasúttársulatot, mely az orsovai csatlakozás biztosabb elérése végett egyelőre nem reflectál a kikinda-pancsovai vonalra, kérje meg arra, hogy építse ki ezen vasutat is ? Egyébiránt Becskereket és Temesvárt, valamint más irányban Arad városát, szűkebb helyi érdekek vezérlik, midőn vasúti csatlakozásért vagy vasútvonalért járnak a kormányhoz ; előttük nagyon közönyös, hogy ki bírja a vidéküket szelő vasutat, csak vasút legyen az. Körülbelül ily szempontból épültek eddig legtöbb vasutaink; kellett ennek, kellett annak a vidéknek vasút, megadatott, de hogy az országos forgalom hálózatába mikép illik egyik vagy másik vonal, összpontosította, vagy decentralizálta-e a forgalmat, az nagyon mellékes momentumnak tekintetett. Csak minél több vasutunk legyen, ez volt az uralkodó eszme. S a »Középpárt« — úgy látszik — ma is ezen nézetnek hódol. Orsovánál, így érvel, meg kell adni a romániai vasutaknak a csatlakozást, más ez idő szerint nem építhet kamatbiztosítás nélkül, mint az osztrák államvasúttársulat, tehát adjuk meg ennek a concessiót természetesen a Temesvárra vezetendő vasútra. A »Középpárt« az »Ung. Lloyd «-dal egyetértőleg egyenesen kimondja, hogy az ország érdekének legjobban megfelel az, ha ama vasúti összeköttetés a hatalmas osztrák államvasúttársulatnak engedélyeztetik. Akár egyik vagy másik vasútvonal engedélyezéséről, akár ezen társulatnak adandó egyéb kedvezményről legyen szó, a társulatnak hatalmas volta — ami bizony tagadhatlan — csak azon esetben hódíthatja meg hajlamainkat részére, ha arról győződhettünk meg, hogy e hatalom Magyarország javára érvényesíttetik, ellenkező esetben nagy okunk van idegenkedni e hatalomtól. Nem akarjuk ismételni a számos és tagadhatlanul alapos panaszt, melyet évek óta hazánk különböző közgazdasági körei az osztrák államvasúttársulat forgalmi politikája ellen folyton hangoztatnak; el van ismerve, hogy tarifái Budapest elnyomására s Bécs mesterséges gyámolítására számítvák. És hol van a garancia, hogy azon esetben, ha a magyar kormány e hatalmas társulatot anélkül, hogy a magyar állam saját érdekeit biztosítaná, erejében még növeli, a hatalom ez öregbedése nem fog-e újból kárunkra fordulni ? Elfogadjuk és mindig is követtük az említett laptársunk által hangoztatott elvet, hogy ily nagy horderejű anyagi kérdések megítélésénél nem szabad rokonszenv és érzelmek sugallatára hallgatni. De mi azt hiszszük, hogy távol vagyunk a sentimentalismustól, ha azt kívánjuk, hogy egy társulat, melynek érdekei Magyarországban lelik súlypontjukat, ne dekretálja maga magát idegennek e hazában, és ne szolgáljon főkép idegen érdekeknek. Az osztrák államvasúttársulat természetes forgalmi központja Budapest; vonalainak már is nagyobb része Magyarországot szeli, s