Pesti Napló, 1874. május (25. évfolyam, 100-124. szám)

1874-05-30 / 123. szám

»Nem áll — igy folytatja szóló — egészen a parificatió, mert nagy különbség van azon praxis között melyet a tanár közvetlen útmutatása mellett kiszabott órákban és időben az orvos gyűjt magána­k és a közt, melyet a jogásznak kell gyűjteni a gya­korlati életben. De ha állana is tökéletesen a para­féria, én ítéletet hozni oly tárgyak felett nem igen szoktam, a­melyekben kellő szakkép­zettséggel nem bírok. (Elénk tetszés és derültség) Habár mint kul­­tusminiszter ő felsége kegyelméből az oktatásügy élére állítva, igenis éreztem, hogy igen sok szak van, melyre én magamnak döntő szavazatot, mások taná­csa nélkül nem arrogálhatok. Ily szak különösen az orvosi, s meg lehet győződve a t. képviselő úr, hogy ha az illető szakkörök úgy sürgették volna a praxis idejének meghosszabbítását az orvosoknál , mint itt sürgettetik, vagy ha én azon szakképzetséggel bír­­nék azon pályán, és úgy ítélhetném meg szükségét mint itt ítélhetem meg, megtettem volna, és nem lenne két, lenne három évi praxis.« (Élénk he­lyeslés.) A­mi azon megjegyzést illeti, hogy a kereslet és kínálat közti viszonyra kell bízn a jelenlegi tart­hatatlan állapot javulását, szóló megjegyzi, hogy ezen viszony már különben is meg van zavarva. A dolog jelenleg úgy áll, hogy nem a fél keresi az ügy­védet, hanem az ügyvéd keresi a feleket, hogy igen gyakran nem őt kínálják a perrel, hanem ő teremti a pert. (Úgy van! Helyeslés.) Így nem lehet hagyni a dolgot, hanem oly irányba kell az ügyet terelni, mely a dolog természetének inkább megfelel. Ez csupán a magasabb képesítvények követelménye, mert ez egyaránt áll a gazdagra és szegényre, n­em­ sújtja az egyiket inkább, mint a másikat, sőt a sze­gényre­k előnyére van annyiban, mennyiben neki biztosítottabb jövendőt securizál, mert most az ügy­védek sokasága mellett a diploma gyakran csak egy jövőre szóló utalvány, holott ha a kellő képesí­tés mellett sikerül az ügyvédi kar számát kisebb, de annál képzettebb körre szorítani, a diploma egy­szersmind az ügyvéd családi extszmitásának bizto­sabb alapját képezi. (Helyeslés.) Beszédét ekként végzi : »Óhajtom és kívá­nom, hogy a mint egy hir­es franczia jogász mondta : »A biró, az uralkodó az államhatalom, az ügyvéd a népnek szava.« Óhajtom és kívánom, hogy a nép szava az igazságszolgáltatás körül csakis hivatott, képes emberek által képviseltessék és hangoztassék, és én ezért ajánlom e szakasz változatlan elfogadá­sát. (Elénk hosszas helyeslés és éljenzés.) A ház szavazás útján az 5-ik szakaszt a köz­ponti bizottság szövegezésében fogadja el. A 6-ik szakasznál, mely az eskümintát foglalja magában, Madarász József figyelmeztet arra, hogy gondoskodni kellene azokról is, kik esküt nem tesznek le, mire P­a­u­­­e­r Tivadar igazságügymi­niszter megjegyzi, hogy ennek elég van téve az ál­tal, hogy a szakasz megengedi, hogy azok, kik az esküt nem tartják vallási elveikkel megegyeztethe­­tőnek, azt fogadásként tegyék le. Hoffmann Pál nem tartja czélszerűnek, hogy az ügyvédektől nemcsak a szorosan vett jogtudo­mányi szakokból követeltessék vizsga, hanem a pénz­ügyi és közigazgatási törvények ismerete is igényel­­tessék, a­mi tudtával sehol sincs divatban. E helyett inkább azt óhajtja, hogy valamint jelenleg már a jogtanulmányok terén az administratióra való készü­lés létezik, akként létesíttessék egy gyakorlati admi­nistratív államvizsga is, valamint szándákoltatik be­hozatni egy gyakorlati bírói vizsga. Ennek mefele­­lőleg a szakasz szövegéből a pénzügyi és közigazga­tási törvények és szabályrendeleteket,mint vizsgatár­gyat kihagyatni kívánná. Csere­­gi Károly a Hoffmann által felemlí­tett törvények és szabályrendeletek ismeretét lé­nyegesen szükségesnek tartja az ügyvédekre nézve. Igaz, hogy a törvénykezés a közigazgatástól törvé­nyileg elválasztatott, de azért tagadhatatlan, hogy bár mindkettő külön functiója az államéletnek, de nem annyira különvált, mint például két inorganikus testnek egymás mellé helyezése. Az államéletben az egyik szál a másikba mindig bele­nyúl, nem lehet azt annyira szétszakítani, hogy a kettő közt az ösz­­szefüggés egészen elváljék. Nagy kérdést képez mindig ama meghatáro­zás, hogy mi a közigazgatási ügy, és mi a szorosan vett bírói ügy. Ha az ügyvéd nem ismeri a közigaz­gatási ivényeket, és az ezen ivények alapján kiadott azoknak megfelelő rendeletek­et, már azon kérdésben, hogy váljon a bíró elé tartozik-e egy bizonyo ügy, vagy a közigazgatás elé, nem fogja magát tájékoztat­ni. Már­pedig a hatalmak összeütközése egy ren­dezett államban, a­mennyire lehetséges, mindig ke­rülendő. Ez összeütközés pedig okvetlenül be fog következni,hogy ha a közigazgatás terére tartozó ügy bírói útra jut,vagy pedig ha a bíróság elé tartozó kér­dés a közigazgatás terén intéztetik el. Szükségesnek tartja tehát azt, hogy az ügyvéd az államélet mind­két tényezőjének tudományában teljes jártassággal bírjon, és hogy ha ez szükséges, ebből okvetlenül következik, hogy abból egyszersmind vizsgát is te­gyen. Hoffmann állításával szemben megjegyzi, hogy alig ismer államot, melyben a közigazgatási törvényeknek tudása nem kivántatnék meg. A legkiműveltebb, a legrészletesebb és hosz­időn át lel­­k­iff­út­ilel­b szabályokban culmi­­náló közigazgatós­a var Francziaor­zág­nak. Ezen tekintetben F­aneziaország mint­ országnak á­ll;­­ható ott sokkal tágabb, a corseil d’ etat számtalan határozatai által é­zekre redit­ált közigazgatási sza­bályok léteznek. Nagyobb tehát azon terület, melyet az ügyvédnek ott ismernie kell, mint Magyarorszá­gon. És mégis ott, mint ezt Dupin munkája tanú­sítja, az ügyvédne­k szükséges tanulmányok közt kü­lön fejezetet képez a Droit administratif, a közigaz­gatási jog. Nem is lehet ez máskép, már ezen szem­pontnál fogva sem, mert a jogok megsértethetnek közigazgatási cselekmények által, és megsértethet­nek bírói útra tartozó cselekmények által. A pénz­ügyi törvényekre vonatkozólag megjegyzi, hogy a törvényszék előtt tárgyaltatnak a pénzügyi kihágá­sok , a törvény helyezte ezeket a bírói hatás alá. Hogy­ lehet tehát, hogy az ügyvéd védje pénzügyi kihágás esetében a felet, hogy ha megtagadja tőle a törvényhozás azon kötelességét, hogy a pénzügyi törvényeket tanulja; ha pedig tanulta, akkor vizsgát is tehet belőlük és hogy tudja, annak mérvéül csak a vizsga szolgálhat. Nem képes tehát Hoffmann né­zetét elfogadni és ajánlja a szakasz változatlan elfo­gadását. (Élénk helyeslés.) Lázár Ádám pártolja Hoffmann módosítvá­nyát, de csak a szabályrendeletek tekintetében. Horánszky Nándor Csemegi felfogását pár­tolja. Csupán arra hívja fel a ház figyelmét, hogy ne­mcsak országos, hanem törvényhatósági szabály­rendeletek is léteznek. A fennálló törvények alapján a törvényhatóságok szabályrendeleteket alkotnak, ügyvédi és egyéb tekintetben is többek között az­ árva­­ügyek kezelésére nézve­ is.Már­pedig nem képzelhető, h­ogy a különféle törvényhatósági szabályrendeletek­ből valamely fiatal ember megvizsgálható legyen. Ő ennek folytán e szó elébe : »szabályrendeletekre« ezen szót kívánja függeszteni: »országos.» (He­lyeslés.) Majoros István szintén nem tartja szükséges­­nek a szabályrendeleteket, azt azonban épen nem érti, miért kell az ügyvédeknek a királyra is meges­­küdni. E mellett a nyugdíjt csak 10 frtban kivánná megállapittatni. A ház a központi bizottság szövegezését fogad­ja el Horánszky módosítása szerint. Csemegi Károly megjegyzi, hogy nem lehet taxatíve elősorolni mindazon eseteket, melyek vagy a reputatió, vagy a tekintély vagy a foglalkozás szempontjából akár az ügyvédi akár a bírói állással ellentétben állanak. Hogy vannak ily vállalatok, melyeknek ű­zése okvetlen az ügyvéd tekintélye, tehát, a t.java­alat egyik czélja ellen irányulna, azt tagadni alig lehet. Szóló legalább nem tartaná az ügyvéd tekintélyét emelőnek azt, hogy ha vala­melyik ügyvéd egy falusi kis korcsmában bort mér­ne. (Felkiáltások szélső balfelől: Miért nem? De­rültség) Miként fogja az oly ügyvéd, a­ki például bort mér, vagy üzérkedéssel foglalkozik, a törvény­szék előtt­ az igazság, jog, becsület és a m­agasabb műveltség szempontjának megfelelni, annak megíté­lését bátran bízza azokra, kik ezen functiónak nem mindig látható, nyilvános, hanem egyszersmind azon finomabb nuance alapfeltételeit ismerik, a­mik ezen hivatásnak kellő és méltóságteljes betöltésétől függenek. Deáky Lajos kijelenti, hogy meggyőződése szerint az, a­ki bort nem árulhat, gabonával sem kereskedhetik , ezért a szakaszt kihagyatni kí­vánja. A 10-ik szakasz változatlanul elfogadtatik. A 12-ik szakaszban Lázár Ádám kimondatni kívánja, hogy ha az ügyvédjelölt más kamara területére lép át, elég legyen a jelentkezés az újólagos felvétel helyett. Matuska Péter arra figyelmeztet, hogy ez esetben könnyen megtörténhetnék az is, hogy épen azon időközben, melyben az illető ügyvédjelölt ma­gát áttétezni kivárja, valami olyan eset jöhet közbe, mely miatt a felvételt meg lehetne tagadni. Majoros István Lázár indítványát pártolja. A ház az eredeti szerkezetet fogadta el. A 22-ik szakasznál felszólal: Lázár Ádám (Eláll! Eláll!) felkéri azokat, kik nem akarják hallani, maradjanak inkább otthon. Elnök felkéri a házat, hogy hallgassa meg Lázárt. Lázár Ádám kijelenti, hogy mert a ház, mint látja, el van szánva türelmetlenül fogadni minden ja­vaslatát, kötelességének ismeri, minden javaslatait annál terjedelmesebben indokolni. (Helyeslés a szél­sőbalon.) A 9-ik szakaszba Lázár Ádám azon rendelkezést kívánná fel­vétetni, hogy a kamara választmánya köteles legyen nemcsak az év folyamában előforduló változásokat, hanem minden felvételt az ügyvédi lajstromba be­vezetni és a közönség tájékozása végett a hivatalos lapban közzétenni. Matuska Péter előadó megjegyzi, hogy ez felesleges és költséges eljárás volna, a­menyiben oly magyarázatra adhatna alkalmat, hogy a­mint az ügyvéd a kamaránál lakhelyének változtatását beje­lentené, azt esetről-esetre be kellene jelenteni az igazságügyminiszternek is, holott a mostani szövege­zés szerint a lajstrom csak évenként mutatandó be. A­mi azt illeti, hogy a közönség tájékoztatása végett köröztessék az, hogy az illető kamarába az ügyvéd mikor lépett be, szintén felesleges és eddig nem is történt. Arról pedig, hogy ha valamely ügyvéd bizo­nyos oknál fogva elmozdíttatott, ez köröztessék, a törvény intézkedik. A ház a 9-ik szakaszt változatlanul elfogadta A 10-ik szakaszt, mely azt mondja, hogy az ügyvéd állásához nem illő foglalkozást nem gyako­rolhat. Lázár Ádám és M­a­j­o­r­o­s István azon okból, minthogy nincs tüzetesen megjelölve, mely keresetnemeket nem szabad az ügyvédnek gyakorol­nia, kihagyatni kívánja. Matuska Péter szükségesnek tartja ezen szakaszt, mert a tapasztalat igazolta, hogy az ügy­védi tekintély igen gyakran csökkent az­által, hogy az ügyvéd bizonyos esetekben oly foglalkozásokhoz nyúlt, melyek különben az ő állásával nem egyez­tethetők össze. Ezen foglalkozási nemeket részletesen feltorolni lehetetlen, de az ügyvédi kamarának ille­tőleg fegyelmi hatóságnak fennmarad azon joga, hogy ezen foglalkozás minőségét megbírálja. Horváth­ Gyula szintén kihagyatni kívánja e szakaszt, mert nem helyeselheti, hogy az ügyvéd el legyen zárva ezen §. rendelkezése által attól, hogy oly keresetmódot űzzön, mely talán néhány ügyvéd fogalma szerint nem tisztességes ugyan, de melyet azonban a törvény megenged. E szakasznak azon rendelkezését, hogy a ka­mara választmányi tagjai három évig kötelesek mű­­­­ködni, nagyon terhesnek tartja s a három év helyett­­ egy évet kíván elfogadtatni. Elnök szavazásra tűzi ki a kérdést. A szélső-­­ baloldalról több hang a jelenlevők összeszámítását követeli. (Nagy zaj.) ] Dobay Antal: Kérem megszámláltatni várjon , vagyunk-e határozatképesek ? | Elnök: A szavazás eredményéből ez is ki fog­­ tűnni. Méltóztassanak tehát felállani és állva marad­­j ki azok, kik fa 3 évet elfogadják. (Megtörténik.) ] Méltóztassanak most felállani azok, kik nem fogad­­i­­ák el a 3 évet. (Megtörténik.)­­ A megszámlálás után: i Elnök: Igennel szavazott 64, nemmel az egyik jegyző úr 32-öt, a másik 35-öt számított. Tévedés­­ történvén, ú­jra kell szavazni. Méltóztassanak tehát azok, kik a 3 évet elfogadják,felállani.­Megtörténik. A szélső baloldalról többen elhagyják a termet. Za­jos tiltakozások minden oldalról. Nagy zaj.) Méltóz­­tessanak most azok felállani, kik nem fogadják el a 3 évet. (Megtörténik.) A megszámlálás után : Elnök: A ház nem határozatképes, s ily eset­ben az elnöknek kötelessége a házszabályok értel­mében a névsort fel­olvastatni. (Jobb felől helyeslés és élénk felkiáltások: Az ajtókat be kell zárni ! Hosszasan tartó nagy zaj.) A névsor felolv­­ásakor ki kell húzni a betűt, melyen a névsor olvasása kezdődik. (Kihúzza a »D« betűt.) Péchy Tamás: Kénytelen v­gyok a t. házat egy dologra figyelmeztetni, hogy egy commissió ül együtt, mely most a maga kötelességét teljesíti, a igy annak tagjait nem lehet a távollevők közé sorozni. (Helyeslés.) Az ülés 5 perczre felfüggesztetvén, a szünet után megkezdődik a névsor felolvasása. A felolvasás után : Elnök: T. ház! Miután 299 képviselő van tá­vol. (Mozgás) 111 van jelen, constatálom, hogy a ház határozatképes s ennél fogva bátor vagyok azon kérdést intézni a t. házhoz, kivánja-e a tanácskozást tovább folytatni? (Felkiáltások: Kívánjuk!) Tavaszi Endre: T. ház! Én is óhajtom, hogy folytassuk a tanácskozást s igen sajnálom, hogy félbeszakíttatott, mert meg voltam győződve, hogy a házszabályunk értelmében megkívánt kellő szám csakugyan jelen van. Arról, te­hát nem tehet senki, hogy némelyek óhajtják az ilyen — mint már több ízben igen tisztelt képviselőtársunk Csernátony is kijelentette — scandalumokat előidézni (Helyes­lés jobbfelé!) és éppen azok, a­kik a jelen­levő képviselőket megszámláltatni kívánják, az ösz­­szeszámítás előtt a termet odahagyják. Ilyenformán, hogy ha az összes 441 képviselő volna is jelen, s ha valaki kívánná, nagyon könnyen lehetne constatál­­ni, hogy nem vagyunk határozatképesek, ha 350-en kimennének. Én ezt különösen azon oldal irányában, a­melynek tagjai a katalógus felolvasását kívánták, s kik valamennyien, mindnyájunk szeme láttára, elhagyták a termet, midőn az olvasás kezdődött, tartottam kötelességemnek kijelenteni. (Helyeslés jobbról.) Zsedényi Ede : Miután a tagok névsora fel­olvasása igazolta, hogy a ház határozatképes, a tá­vollevőknek jegyzéke azonnal a jegyzőkönyvbe ig­­tatandó. Ez alkalommal azt kérdi az elnöktől, hogy miután körülbelől három hét előtt, a távollevők sza­pora számára vonatkozólag oda nyilatkozott, hogy az illetéket távollétek okának igazolására fel fogja szólítani, e tekintetben nem fog-e a háznak legköze­lebbi ülésében jelentést tenni? Elnök : Azt vagyok bátor megjegyezni a t. képviselő úr felszólalására, hogy akkor P­a­t­a­y képviselő úr részéről történvén felszólalás, jelentet­tem a t. háznak, hogy tekintve a távollevőknek nagy számát, felszólítottam a távollevőket a házban való megjelenésre, vagy pedig elmaradásuk okának ve­lem leendő közlésére, és akkor kértem egyszersmind a t. házat, méltóztassék ezen akkori jelentésemet tu­domásul venni. A t. ház ezt tudomásul is vette. Idő­közben nevezetes része a távollevőknek visszaérke­zett, egy része elmaradásának okát az elnökséggel tudatta, de kénytelen vagyok a t. háznak jelenteni, hogy nevezetes része a távollevőknek semmiféle je­lentést nem küldött be. Zsedényi Ede. T. ház! A 172. §. igy szól : »Azoknak, kik a képviselőknek a 169. §. értelmében történt felolvasásánál a házban jelen nem voltak, ezen naptól kezdve napidij nem jár, mig jelenlétöket a ház elnökénél személyesen nem jelentik be.« Ezt kérem alkalmaztatni. Somfaiétt Pál: Méltóztassék a tanácskozás tárgyát praecisirozni. (Helyeslés.) Én úgy gondolom, egészen más az, a mihez most méltóztatott szóltam­, s más az a mi a névsor felolvasását előidézte. (He­lyeslés.) A felolvasás­­kor történik? Valahányszor 100 tag hiánya miatt nem lehet a tanácskozást foly­tatni. Köteles és attól fel nem mentethetik s ha az elnök azt találja, hogy a 100 csakugyan nincs meg, akkor következik azon sanctio, mely ugyan azon 169. §-ban foglaltatik. Most felolvastatott a névsor, constatáltatott, hogy a 100 számon túl vannak je­len , véleményem szerint folytatni kell a tanácsko­zást. (Helyeslés.) Ez az egy. Az a­mit Zsedényi és mások felhoztak, más tárgy. Ha valaki arra nézve akar indítványt tenni, mi történjék az elmaradók iránt, ez más tárgy. Véleményem szerint most foly­tatni kell a tárgyalást (Helyeslés). Péchy Tamás figyelmeztet arra, hogy sokan voltak a házban a tanácskozás folyama alatt, kik most esetleg nincsenek jelen, s azért nem tartaná méltányosnak a jegyzőkönyvi megrovást, mert ezt a házszabályok értelmében csak akkor vélné indokolt­nak, ha a ház csakugyan nem lett volna határo­zatképes. Patay István : T. ház: Miután az elnök úr név szerint is megnevezett, hogy az én felszólításom­ra történt a megidéztetés és a mostani felolvasásnál jelen nem voltam, jelentem, hogy orvosi rendelet folytán kénytelen voltam fürdőhasználat miatt távol lenni, s kötelességemnek is tartottam jelenteni az elnök úrnak, hogy néha nem leszek itt. (Derültség.) Madarász József kijelenti, hogy képviselői kötelességérzetből távozott a megszámlálás előtt a teremből (Nagy derültség. Felkiáltások . Gyönyörű kötelességérzet!) Különben midőn kiment, úgy látta, hogy azok vannak többségben, kik Lázár módosít­­ványát pártolják (Zajos derültség.) Huszár Imre jegyző: Az előttem szólott kép­viselő úr képviselői kötelességére hivatkozva akarta indokolni a házból közvetlenül a szavazás kívánása után való eltávozását. (Derültség.) A képviselő úrral e tekintetben egy nézeten nem vagyok ugyan, de nézete jogosultsága fölött vitatkozni nem szándéko­zom. Azonban bátor vagyok a képviselő úrnak egy megjegyzésére reflektálni,és azt helyre­igazítani,azt t. i., midőn t. képviselő úr azt állította,hogy az ő vélemé­nye szerint a kérdés feltevése után a többség az ő részükön volt. Bocsánatot kérek a két ízben történt jegyzői összeszámítás azt bizonyítja, hogy a t. kép­viselő úr szemmérték­ét nagyon is elvesztette. (De­rültség.) Itt van az összeszámlálás eredménye, me­lyet az elnök úrnak bejelentettünk, midőn pillanat­nyilag a ház határozatképtelensége constatál­tatott. Madarász József: A megszámlálás előtt! Huszár Imre : A megszámlálás előtt ? Enge­delmet kérek azt nem értem, miképen lehet a meg­számlálás előtt­­is annyira tévedt, hogy 64-gyel szem­ben valaki 29-et többségnek tartson. (Derültség. Igaz!) Miután azonban, t. ház, az én véleményem sze­rint azoknak, a­kik a szavazás alkalmával eltávoz­tak, és csak akkor jöttek be, midőn a ház a névsor felolvastatását elrendelte, nyilván az volt szándékuk, hogy a ház a t­rgyalást tovább ne folytassa, és az meghiúsíttassék : bátor vagyok indítványozni, hogy most más tárgyakkal a napirendet ne zavarjuk, ha­nem térjünk a napirendre és folytassuk a tvjavaslat tárgyalását. (Helyeslés.) / / nyüzést nem szeretik. »Szeretnék egy szegény em­berhez nőül menni,« mondja erélyesen lady Julia. Az ilyesmi a francziáknál tagadhatlanul ritka szeszély. Ugyanez a lady Julia igy szól egy szerelmes fiatal­­­emberhez, kit az imént elutasított: »Ne tegye magát nevetséges­é, minek ez a szószaporítás ? Mindig jó barátok voltunk, továbbra is azok maradunk, épen úgy nem akarok önnel összeveszni, mint ahogy bá­tyámmal nem, hanem menjen el. Lova ott van az istállóban, kivezetheti, a­nélkül, hogy a szalonon kelljen keresztülmennie, így aztán nem találkozik anyámmal. Majd elvégzem én vele a dolgot; első­sorban az én ízlésem iránt kell tudakozódni. Isten áldja meg, egyébiránt köszönet a nekem szánt meg­tiszteltetésért.« Ezen szavak legjobban bizonyítják, hogy az angol nő mily megzavarhatlan lélekjelenléttel tud magán uralkodni. Ka­te Coventry gyakorlati reális szellemű nő­vérei közt van egy, kire nézve a sport végzetes lett, ez szenvedélyét magával viszi a házasság elkerül­­hetlen és főczélt képző kikötőjébe. Ez a szegény Douglas Blanka: Satanellának szokták hívni; élete elválhatlanul egy büszke, fekete és fékezhetlen pari­pához van kötve. Makacs, szótalan szerelem fűzi sport mulatságaiban való társához, egy derék vak­merő pazarló ifjúhoz. Daisy mindig csak sporttár­sát látja Satanellában, míg végre megtudja, hogy fogadásait, melyek már-már tönkretették, ez fizette meg. Ily nagylelkűségre csak a szerelem képes. Daisy, bár másba volt szerelmes, hálából megkéri kezét. Akár­melyik barátja úgy tett volna mint én, feleli egyszerűen Satanella ; legyen oly szíves te­kintsen úgy mint férfit, és fogadja el tőlem, ha va­lami szívességet tehetek. Ezzel átengedi a szolid, naiv Norahnak és kétségbeesésében megkéré kedves paripáját, vigye ki e világból, hol annyit szenvedett. És a hű paripa csakugyan teljesiti ez óhaját; a va­dászaton megöli úrnőjét és vele együtt a halálé lesz. — Nagy baja esett paripámnak ? Ezek voltak Sata­­pella utolsó szavai. A ház erre egyszerűen napirendre tért át, s a központi bizottság szövege szerint fogadta el a sza­kaszt. A 25-ik szakaszban, mely azokat, kik a vá­lasztmányi tagságot el nem fogadják 200 főig terjed­hető bírsággal és szavazati, valamint szólási jogától megfosztatni rendeli, Lázár Ádám a 200 frt bírságot 50 írtra kí­­vánja leszállíttatni. Paczolay János in­kább a bírságot 400 írtra hajlandó emelni, de a sza­kszban említett morális büntetést mellőztetni kéri. A ház Paczolay indítványát elfogadja. A 27-ik szakaszban Lázár Ádám kimondatni kíván­ja, hogy a tör­vényszék »bizonyos sorrendben« nevezzen ki egyes esetekben úgynevezett pártfogó ügyvédeket. Paczolay János e szakasz azon pontját, mely a díjak megállapításáról szól, fölfüggesztetni kéri azon ideig, míg az általános díjjegyzék megállapít­­tatik. Tisza Kálmán indítványára a ház elfogadja Lázár és Paczolay indítványát. Elnök : Holnap a ház határozatához képest az ülés első tárgyát a kérvények képezik, azok le­­tárgyalása után pedig folytattatni fog a mai na­pirend Az ülés végződött 2 órakor. A választó­ törvényjavaslat indokolása. A belügyminiszter előterjesztése. — Harmadik közlemény. — 2. Az egy és ugyanazon adócensura fektetett választói jogosultság mellett lényegesen s teljesen megfordított viszonyban alakulna át a népesség és a választók közötti számarány is, mint az a következő táblázatból kiviláglik: Temes 302850 12674 4.1 33009 10.8 Tolna 220740 12636 5.7 24020 10.7 3. Az önálló követkü­ldési joggal felruházott 49 magyarországi város közt csak 8 városban ke­­resbedik a választók száma 10 frt adócensus mellett s ezek közt is csupán Esztergom és Selmecz váro­sokban észlelhető lényeges különbség. Tíz városban ellenben oly aránytalan mérvben növekszik, hogy például : Arad városban, hol 1872-ben 2491 választó íratott össze, 10610. Gyöngyös városban, hol 1872-ben 1797 vá­lasztó íratott össze 4538. Pozsony városban, hol 1872-ben 3029 választó íratott össze, 8553. Zenta városban, hol 1872-ben 819 választó íratott össze, 1545 honpolgár lépne a választók so­rompóiba. 4. Az erdélyi törvény­hatóságoknál, jelesül : Fogarasvidéken és az 5 székely székben a vá­lasztók száma tetemesen apad; ezen törvényhatósá­gokban ugyanis, hol a régi jog érvényben tartása mellett 1872. évben 55,420 választó volt, 10 forint adócensus mellett csak 13,549, 1­8 frt 57 kr. mel­lett pedig csak 9­­22 polgár tartoznék a választó­képesek közé. A többi tövényhatóságokban, nevezetesen 5 megyében, 3 vidékben és 5 szászszékben a választók száma tetemesen növekedik. Hét törvényhatóságban lényegtelen a kü­lönbség. Ezen számadatok nem hagynak fenn kételyt az iránt, hogy Magyarországban a fennálló viszo­nyok kö­z az egyetlen adócensus minden gyakorlati előnyei mellett nem alkalmazható, a­nélkül, hogy az eddigi jogosultak irányában és az ország egyes vidékei közt lényeges aránytalanságokat ne eredmé­nyezzen. A választási törvénynyel szoros összeköttetés­ben áll az összeférhetlenség iránti törvény, ezt azért nem foglaltam be a jelen javaslatba, mert a t. kép­viselőház az összeférhetlenség kérdésében külön bi­zottságot küldött ki, mely munkálatának eredmé­nyét legközelebb nyújtandja be. A kormány tehát e javaslat iránti nézeteinek előterjesztését azon idő­re tartja fenn, ha az a t. képviselőházhoz benyúj­­tatott. Hasonlókép nem terjeszkedtem ki az 1848. V. törvényczikk alapján fennálló választókerületek megváltoztatására, s e tekintetben egyelőre fenntar­­tandónak vélem úgy az idézett törvény intézkedéseit valamint a törvényhatóságoknak a kerületek fel­osztására vonatkozó határozatait, és pedig annyival inkább, mivel az I. alatt mellékelt kimutatás szerint nagyobb aránytalanságok a népesség és a képvise­lők számaránya közt főleg csak Erdélyben fordulnak elő. Magyarország többi részeiben ily aránytalanság alig észlelhető, kivételt e tekintetben csak Budapest képez, hol a népesség 1848 óta tetemesen növeke­dett, és a határőrvidék, melyre nézve különben az 1873- XXVII. törvényczikk 18-ik §-ában fenntarta­­tott, hogy a választókerületek általános szabályozá­sa alkalmával ezen részek arányosabb képviseltetése iránt intézkedés fog történni. Miként a mellékelt I. kimutatásból kitűnik, Magyarország egyéb részeiben 33,292 lélekre, el­lenben Erdélyben 28,023 lélekre esik egy képviselő, s ebből kitűnik, hogy Erdély Magyarország többi részeihez hasonítva nagyobb arányban van képvi­selve. Minthogy általában szükségesnek látom, hogy a törvényhozás annak idején a választókerületek új felosztása, sőt meggyőződésem szerint egyszersmind a választóker­ületek számának leszállítása iránt is intézkedjék, nem akartam egyelőre ezen egyes aránytalanságok orvoslása iránt előterjesztést tenni, s helyesebbnek tartom, ha ezen aránytalanságok megszüntetése azon időre marad, a­midőn a törvény­hozás a választókerületek iránt általában határozni fog, mit helyesebben is lehet tenni akkor, ha a vá­lasztóknak hivatalból eszközlendő első összeírása készen lesz, mert csak akkor lehet a kerületek ala­kításánál nem csak a népességet, hanem egyszer­smind a választók számát is figyelembe venni. Ezen kérdésben a törvényjavaslat 79. §-ában csupán arra szorítkoztam, hogy Erdélyre nézve is terjesztessék ki a törvény azon intézkedése, mely szerint minden képviselő választására egy külön vá­lasztókerület alakítandó, mire nézve ha ezen­­. a törvényhozás által elfo­gadtatik, szükséges leene újabb törvényjavaslatot terjeszteni a törvényhozás elé. Ezen intézkedés az által is indokolva van, mert az 1848. V. törvényczikk 5. §-a Erdélyre nézve az 181­8. XLII. törvényczikk által már módosíttatott Az erre nézve beterjesztendő újabb törvény­­javaslat elkészítésénél figyelmet lehet majd fordítani arra, hogy megszüntettessenek azon legkirívóbb aránytalanságok, melyek szerint egy csekély lakos­sággal bíró város annyi képviselőt küld, mint egy 100.000 lélek népességet meghaladó vármegye. Ezen intézkedést azonban egy külön törvény­javaslatnak tartom fenn, s ezt annyival inkább vé­lem külön beterjeszthetni, mivel a jelen javaslat 84. § a intézkedik az iránt, hogy a választók névjegyzé­ke addig is összeállíttathassék, a­nélkül, hogy ez a kerületek netaláni változtatását nehezítené. Hogy a t. képviselőház megközelítőleg tájéko­zást nyerjen az iránt, hogy a jelen törvényjavaslat­nak mily következményei lesznek a választók szám­arányára, különös tekintettel az eddigi választókra, összeállítottam és mellékelem az erre vonatkozó ki­mutatásokat. Az I.­­/§ alatt mellékelt kimutatás elő­tünteti : a) a népesség számát és az erre eső képviselők számát törvényhatóságonként, melynek végeredmé­nye az, hogy míg Erdélyben 28,023 lélekre, a polgá­­rositott határőrvidéken 108,749 lélekre, addig az or­szág többi részeiben 33,292 lélekre esik egy kép­viselő ; b) az egyes választókerületek népességét ösz­­szehasonlítva, az 1865., 1869. és 1872-dik évben összeírt választók számával, a­melynek végeredmé­nye, hogy 1865-ben összeiratott Erdély nélkül 719,049 választó, vagyis a lakosság 6.46 százaléka. 1869-ben összeiratott Erdélylyel együtt 902 ezer 273 választó, vagyis a lakosság 6.82 szá­zaléka 1872-ben összeiratott Erdélylyel együtt 890 ezer 57 választó,­­ vagyis a lakosság 6,73 szá­zaléka. (Az erdélyi adatok 1865-ről pontosan összeál­lítva nincsenek.) Minthogy pedig az ország összes lakosságá­ból a hivatalos statistikai összeírás szerint a 20 éves életkort meghaladó férfiak száma 4 250,000-et tesz, e szerint ezeknek 21,15 százaléka, vagyis körülbelül minden ötödik férfi birt az eddigi gyakorlat szerint választói joggal. A II. 2­. alatt mellékelt kimutatás előtünteti az összeírt választók számát a census különböző nemei szerint, megjegyezvén, hogy az 1865. évről pontos adatok nem lévén meg minden kérdjésről, ezen év­ről a kimutatás több rovata betöltetlen. Lényeges különbséget okozván az, vájjon az összeírás hivatalból eszközöltetett-e, miként ez több helyen most is gyakorlatban volt, vagy pedig csak a jelentkezők írattak össze; továbbá volt-e több képvi­selőjelölt, vagy nem, ezen két körülmény a kimuta­táson elő van tüntetve. A III. *1. alatt kimutatás pedig az 1872. évről összesítve tünteti elő a választók számát, a különböző jogosultságok szerint, a­melynek végeredménye az, hogy 1872-ben Magyarország választókerületeiben Erdély nélkül földbirtok alapján összeiratott 509591 választó, vagyis az összes választók 66.3 szá­zaléka, régi jog­a 88025 11.4 százalék. Az erdélyi választókerületekben, melyek kü­lön azért mutattatnak ki, mivel az eredmény nagy­ban eltérő, földbirtok alapján összeiratott 14566 választó, vagyis az összes választók 12 °/o-a, kézművesség alapján összeiratott 2575 választó, vagyis az összes választók 2.4 °/ 0-a, gyáripar alapján összeiratott 13 választó,vagy­is az összes választók 2.4 0/0-a, kereskedés alapján összeiratott 387 választó, vagyis az összes választók 2.4­0/6-a,, jövedelem alapján összeiratott 3216 választó, vagyis az összes választók 2.6 % -a, értelmiség alapján összeiratott 1880 választó, vagyis az összes választók 1.5 % -ai régi jog alapján összeiratott 80896 választó, vagyis az összes választók 66.6 %-a, adó alapján összehratott 14592 választó, vagyis az összes választók 12 °/o-a, füstök száma után 3290 választó, vagyis az összes választók 2.7 a/o -a. JaP cs ® ® 'S a 9 ► -3 -5 ► 2 ^ ^ b£5® § .*_‚ § * ««* -g -s 8 „,s a f i®5 « .. a ‚m£-s «a ®t-2 * a› r-‡©s ~ * rt 2 « ~ * .© -** .O ► •“© O ‚ ‚ * › 'S ^ Árva 82364 9726 11.8 3059 3.6 Liptó 79273 8442 10.5 4452 5.5 Marmaros 220506 15075 6.8 7483 3.3 Bereg 159223 11661 7.3 8211 5.2 ellenben Bács-Bdg.438350 22053 6.0 41897 9.5 Békés 116216 3842 3.3 11465 9.8 Kézművesség alapján 41198) gyáripar » 539­ 7.5 kereskedés » 15919) jövedelem » 69564 9.6 értelmiség » 44165 4.9 Különfélék Budapest, május 29. (A királyné utazása.) Mint bécsi lapok közük, a polai hajógyárban hadi­hajót ren­deznek be, melyen királyné ő felsége ez év őszén Egyptomba és onnan Jeruzsálembe utaznék. Pöckh altengernagy és a királyné főudvarmestere július végén Polába fognak érkezni a hajó berendezé­sének megtekintése végett, feltéve, hogy az addig be lesz fejezve. A berendezés angol mérnökökre van bízva. (Rudolf koronaherczeg vizsgá­latáról) a mai reggeli lapok már kimerítő távi­ratokat közöltek. Erre vonatkozólag a »Wien. Ztg«­­ban a következő részleteket olvassuk: A koronaher­czeg fokozatos kiképeztetésének megfelelőleg ő felsé­ge rendeletére most már a cseh történelem és a mű­történet befejezett tantárgyaiból is beható vizsgálat tartatott. A király által meghívott vizsgálati hallga­tóság a következőkből állott: dr. Kutschker fölszen­telt püspök, továbbá különösen a cseh nyelven tar­tandó történelmi vizsgálat megítélése végett dr. Mik­­losich, udvari tanácsos és a szláv nyelvészet tanára a bécsi egyetemen,Fiedler és, tanácsos és levéltárnok, és Fleischmann gymnasiumi igazgató; a műtörténeti vizsgálatra : dr. Eitelberger udv. tanácsos, az osztrák mű- és iparmúzeum igazgatója, és báró Sacken kor­mánytanácsos, a cs. érem- és régészeti cabinet igaz­gatója; azonkívül a koronaherczeg tanítói közül Röszler mérnökkari alezredes, dr. Zeisberg és Grün egyetemi, és Greistorfer gymnasiumi tanárok. A király nyolczadfél órakor jelent meg, és azonnal megkezdetett dr. Gindely prágai egyetemi tanár ál­tal a vizsgálat a cseh történelemből, mely kizárólag cseh nyelven folyt. A föltett kérdések tárgyát képe­zek a nagy-morva birodalom, annak a keresztény­ségre törése, uralkodóinak politikai állása, a II. Przemysl Ottokár által alapított birodalom, Csehor­szág fejlődése a luxemburgi ház alatt, a husszita mozgalom és annak következményei vallási és álla­mi tekintetben, I. Ferdinánd, II. Miksa, II. Rudolf, Mátyás és II. Ferdinánd, végül a 30 éves háború főmozzanatai. A vizsgálat egy óra hosszat tartott, és a koronaherczeg nemcsak tökéletes tárgyismeretet tanúsított, hanem bámulatos könnyedséget is fejtett ki a cseh nyelv használatában. Ez után következett a vizsgálat a műtörténetből, melyet Ambrus A. W. tanár tartott. A műtörténeti fejlődés főkorszakairól adott áttekintés után kiemeltettek az egyptomiak, görögök, etruszkok és rómaiak templomépítményei­­nek analógiái és különbségei; az átmenetet a képző­művészetre a görög istenek típusainak jellemzése képezi; azután következett az olasz festészet törté­neti kifejtése Cimabuetól Rafaelig; a vizsgálat be­fejezését Rafael »Athéni iskolá«-jának magyarázata és Canova meg Thorwaldsen, Bernini styljéhez való

Next