Pesti Napló, 1874. május (25. évfolyam, 100-124. szám)
1874-05-30 / 123. szám
»Nem áll — igy folytatja szóló — egészen a parificatió, mert nagy különbség van azon praxis között melyet a tanár közvetlen útmutatása mellett kiszabott órákban és időben az orvos gyűjt magának és a közt, melyet a jogásznak kell gyűjteni a gyakorlati életben. De ha állana is tökéletesen a paraféria, én ítéletet hozni oly tárgyak felett nem igen szoktam, amelyekben kellő szakképzettséggel nem bírok. (Elénk tetszés és derültség) Habár mint kultusminiszter ő felsége kegyelméből az oktatásügy élére állítva, igenis éreztem, hogy igen sok szak van, melyre én magamnak döntő szavazatot, mások tanácsa nélkül nem arrogálhatok. Ily szak különösen az orvosi, s meg lehet győződve a t. képviselő úr, hogy ha az illető szakkörök úgy sürgették volna a praxis idejének meghosszabbítását az orvosoknál , mint itt sürgettetik, vagy ha én azon szakképzetséggel bírnék azon pályán, és úgy ítélhetném meg szükségét mint itt ítélhetem meg, megtettem volna, és nem lenne két, lenne három évi praxis.« (Élénk helyeslés.) Ami azon megjegyzést illeti, hogy a kereslet és kínálat közti viszonyra kell bízn a jelenlegi tarthatatlan állapot javulását, szóló megjegyzi, hogy ezen viszony már különben is meg van zavarva. A dolog jelenleg úgy áll, hogy nem a fél keresi az ügyvédet, hanem az ügyvéd keresi a feleket, hogy igen gyakran nem őt kínálják a perrel, hanem ő teremti a pert. (Úgy van! Helyeslés.) Így nem lehet hagyni a dolgot, hanem oly irányba kell az ügyet terelni, mely a dolog természetének inkább megfelel. Ez csupán a magasabb képesítvények követelménye, mert ez egyaránt áll a gazdagra és szegényre, nem sújtja az egyiket inkább, mint a másikat, sőt a szegényrek előnyére van annyiban, mennyiben neki biztosítottabb jövendőt securizál, mert most az ügyvédek sokasága mellett a diploma gyakran csak egy jövőre szóló utalvány, holott ha a kellő képesítés mellett sikerül az ügyvédi kar számát kisebb, de annál képzettebb körre szorítani, a diploma egyszersmind az ügyvéd családi extszmitásának biztosabb alapját képezi. (Helyeslés.) Beszédét ekként végzi : »Óhajtom és kívánom, hogy a mint egy hires franczia jogász mondta : »A biró, az uralkodó az államhatalom, az ügyvéd a népnek szava.« Óhajtom és kívánom, hogy a nép szava az igazságszolgáltatás körül csakis hivatott, képes emberek által képviseltessék és hangoztassék, és én ezért ajánlom e szakasz változatlan elfogadását. (Elénk hosszas helyeslés és éljenzés.) A ház szavazás útján az 5-ik szakaszt a központi bizottság szövegezésében fogadja el. A 6-ik szakasznál, mely az eskümintát foglalja magában, Madarász József figyelmeztet arra, hogy gondoskodni kellene azokról is, kik esküt nem tesznek le, mire Pauer Tivadar igazságügyminiszter megjegyzi, hogy ennek elég van téve az által, hogy a szakasz megengedi, hogy azok, kik az esküt nem tartják vallási elveikkel megegyeztethetőnek, azt fogadásként tegyék le. Hoffmann Pál nem tartja czélszerűnek, hogy az ügyvédektől nemcsak a szorosan vett jogtudományi szakokból követeltessék vizsga, hanem a pénzügyi és közigazgatási törvények ismerete is igényeltessék, ami tudtával sehol sincs divatban. E helyett inkább azt óhajtja, hogy valamint jelenleg már a jogtanulmányok terén az administratióra való készülés létezik, akként létesíttessék egy gyakorlati administratív államvizsga is, valamint szándákoltatik behozatni egy gyakorlati bírói vizsga. Ennek mefelelőleg a szakasz szövegéből a pénzügyi és közigazgatási törvények és szabályrendeleteket,mint vizsgatárgyat kihagyatni kívánná. Cseregi Károly a Hoffmann által felemlített törvények és szabályrendeletek ismeretét lényegesen szükségesnek tartja az ügyvédekre nézve. Igaz, hogy a törvénykezés a közigazgatástól törvényileg elválasztatott, de azért tagadhatatlan, hogy bár mindkettő külön functiója az államéletnek, de nem annyira különvált, mint például két inorganikus testnek egymás mellé helyezése. Az államéletben az egyik szál a másikba mindig belenyúl, nem lehet azt annyira szétszakítani, hogy a kettő közt az öszszefüggés egészen elváljék. Nagy kérdést képez mindig ama meghatározás, hogy mi a közigazgatási ügy, és mi a szorosan vett bírói ügy. Ha az ügyvéd nem ismeri a közigazgatási ivényeket, és az ezen ivények alapján kiadott azoknak megfelelő rendeleteket, már azon kérdésben, hogy váljon a bíró elé tartozik-e egy bizonyo ügy, vagy a közigazgatás elé, nem fogja magát tájékoztatni. Márpedig a hatalmak összeütközése egy rendezett államban, amennyire lehetséges, mindig kerülendő. Ez összeütközés pedig okvetlenül be fog következni,hogy ha a közigazgatás terére tartozó ügy bírói útra jut,vagy pedig ha a bíróság elé tartozó kérdés a közigazgatás terén intéztetik el. Szükségesnek tartja tehát azt, hogy az ügyvéd az államélet mindkét tényezőjének tudományában teljes jártassággal bírjon, és hogy ha ez szükséges, ebből okvetlenül következik, hogy abból egyszersmind vizsgát is tegyen. Hoffmann állításával szemben megjegyzi, hogy alig ismer államot, melyben a közigazgatási törvényeknek tudása nem kivántatnék meg. A legkiműveltebb, a legrészletesebb és hoszidőn át lelkiffútilelb szabályokban culmináló közigazgatósa var Francziaorzágnak. Ezen tekintetben Faneziaország mint országnak áll;ható ott sokkal tágabb, a corseil d’ etat számtalan határozatai által ézekre reditált közigazgatási szabályok léteznek. Nagyobb tehát azon terület, melyet az ügyvédnek ott ismernie kell, mint Magyarországon. És mégis ott, mint ezt Dupin munkája tanúsítja, az ügyvédnek szükséges tanulmányok közt külön fejezetet képez a Droit administratif, a közigazgatási jog. Nem is lehet ez máskép, már ezen szempontnál fogva sem, mert a jogok megsértethetnek közigazgatási cselekmények által, és megsértethetnek bírói útra tartozó cselekmények által. A pénzügyi törvényekre vonatkozólag megjegyzi, hogy a törvényszék előtt tárgyaltatnak a pénzügyi kihágások , a törvény helyezte ezeket a bírói hatás alá. Hogy lehet tehát, hogy az ügyvéd védje pénzügyi kihágás esetében a felet, hogy ha megtagadja tőle a törvényhozás azon kötelességét, hogy a pénzügyi törvényeket tanulja; ha pedig tanulta, akkor vizsgát is tehet belőlük és hogy tudja, annak mérvéül csak a vizsga szolgálhat. Nem képes tehát Hoffmann nézetét elfogadni és ajánlja a szakasz változatlan elfogadását. (Élénk helyeslés.) Lázár Ádám pártolja Hoffmann módosítványát, de csak a szabályrendeletek tekintetében. Horánszky Nándor Csemegi felfogását pártolja. Csupán arra hívja fel a ház figyelmét, hogy nemcsak országos, hanem törvényhatósági szabályrendeletek is léteznek. A fennálló törvények alapján a törvényhatóságok szabályrendeleteket alkotnak, ügyvédi és egyéb tekintetben is többek között az árvaügyek kezelésére nézve is.Márpedig nem képzelhető, hogy a különféle törvényhatósági szabályrendeletekből valamely fiatal ember megvizsgálható legyen. Ő ennek folytán e szó elébe : »szabályrendeletekre« ezen szót kívánja függeszteni: »országos.» (Helyeslés.) Majoros István szintén nem tartja szükségesnek a szabályrendeleteket, azt azonban épen nem érti, miért kell az ügyvédeknek a királyra is megesküdni. E mellett a nyugdíjt csak 10 frtban kivánná megállapittatni. A ház a központi bizottság szövegezését fogadja el Horánszky módosítása szerint. Csemegi Károly megjegyzi, hogy nem lehet taxatíve elősorolni mindazon eseteket, melyek vagy a reputatió, vagy a tekintély vagy a foglalkozás szempontjából akár az ügyvédi akár a bírói állással ellentétben állanak. Hogy vannak ily vállalatok, melyeknek űzése okvetlen az ügyvéd tekintélye, tehát, a t.javaalat egyik czélja ellen irányulna, azt tagadni alig lehet. Szóló legalább nem tartaná az ügyvéd tekintélyét emelőnek azt, hogy ha valamelyik ügyvéd egy falusi kis korcsmában bort mérne. (Felkiáltások szélső balfelől: Miért nem? Derültség) Miként fogja az oly ügyvéd, aki például bort mér, vagy üzérkedéssel foglalkozik, a törvényszék előtt az igazság, jog, becsület és a magasabb műveltség szempontjának megfelelni, annak megítélését bátran bízza azokra, kik ezen functiónak nem mindig látható, nyilvános, hanem egyszersmind azon finomabb nuance alapfeltételeit ismerik, amik ezen hivatásnak kellő és méltóságteljes betöltésétől függenek. Deáky Lajos kijelenti, hogy meggyőződése szerint az, aki bort nem árulhat, gabonával sem kereskedhetik , ezért a szakaszt kihagyatni kívánja. A 10-ik szakasz változatlanul elfogadtatik. A 12-ik szakaszban Lázár Ádám kimondatni kívánja, hogy ha az ügyvédjelölt más kamara területére lép át, elég legyen a jelentkezés az újólagos felvétel helyett. Matuska Péter arra figyelmeztet, hogy ez esetben könnyen megtörténhetnék az is, hogy épen azon időközben, melyben az illető ügyvédjelölt magát áttétezni kivárja, valami olyan eset jöhet közbe, mely miatt a felvételt meg lehetne tagadni. Majoros István Lázár indítványát pártolja. A ház az eredeti szerkezetet fogadta el. A 22-ik szakasznál felszólal: Lázár Ádám (Eláll! Eláll!) felkéri azokat, kik nem akarják hallani, maradjanak inkább otthon. Elnök felkéri a házat, hogy hallgassa meg Lázárt. Lázár Ádám kijelenti, hogy mert a ház, mint látja, el van szánva türelmetlenül fogadni minden javaslatát, kötelességének ismeri, minden javaslatait annál terjedelmesebben indokolni. (Helyeslés a szélsőbalon.) A 9-ik szakaszba Lázár Ádám azon rendelkezést kívánná felvétetni, hogy a kamara választmánya köteles legyen nemcsak az év folyamában előforduló változásokat, hanem minden felvételt az ügyvédi lajstromba bevezetni és a közönség tájékozása végett a hivatalos lapban közzétenni. Matuska Péter előadó megjegyzi, hogy ez felesleges és költséges eljárás volna, amenyiben oly magyarázatra adhatna alkalmat, hogy amint az ügyvéd a kamaránál lakhelyének változtatását bejelentené, azt esetről-esetre be kellene jelenteni az igazságügyminiszternek is, holott a mostani szövegezés szerint a lajstrom csak évenként mutatandó be. Ami azt illeti, hogy a közönség tájékoztatása végett köröztessék az, hogy az illető kamarába az ügyvéd mikor lépett be, szintén felesleges és eddig nem is történt. Arról pedig, hogy ha valamely ügyvéd bizonyos oknál fogva elmozdíttatott, ez köröztessék, a törvény intézkedik. A ház a 9-ik szakaszt változatlanul elfogadta A 10-ik szakaszt, mely azt mondja, hogy az ügyvéd állásához nem illő foglalkozást nem gyakorolhat. Lázár Ádám és Majoros István azon okból, minthogy nincs tüzetesen megjelölve, mely keresetnemeket nem szabad az ügyvédnek gyakorolnia, kihagyatni kívánja. Matuska Péter szükségesnek tartja ezen szakaszt, mert a tapasztalat igazolta, hogy az ügyvédi tekintély igen gyakran csökkent azáltal, hogy az ügyvéd bizonyos esetekben oly foglalkozásokhoz nyúlt, melyek különben az ő állásával nem egyeztethetők össze. Ezen foglalkozási nemeket részletesen feltorolni lehetetlen, de az ügyvédi kamarának illetőleg fegyelmi hatóságnak fennmarad azon joga, hogy ezen foglalkozás minőségét megbírálja. Horváth Gyula szintén kihagyatni kívánja e szakaszt, mert nem helyeselheti, hogy az ügyvéd el legyen zárva ezen §. rendelkezése által attól, hogy oly keresetmódot űzzön, mely talán néhány ügyvéd fogalma szerint nem tisztességes ugyan, de melyet azonban a törvény megenged. E szakasznak azon rendelkezését, hogy a kamara választmányi tagjai három évig kötelesek működni, nagyon terhesnek tartja s a három év helyett egy évet kíván elfogadtatni. Elnök szavazásra tűzi ki a kérdést. A szélső- baloldalról több hang a jelenlevők összeszámítását követeli. (Nagy zaj.) ] Dobay Antal: Kérem megszámláltatni várjon , vagyunk-e határozatképesek ? | Elnök: A szavazás eredményéből ez is ki fog tűnni. Méltóztassanak tehát felállani és állva maradj ki azok, kik fa 3 évet elfogadják. (Megtörténik.) ] Méltóztassanak most felállani azok, kik nem fogadiák el a 3 évet. (Megtörténik.) A megszámlálás után: i Elnök: Igennel szavazott 64, nemmel az egyik jegyző úr 32-öt, a másik 35-öt számított. Tévedés történvén, újra kell szavazni. Méltóztassanak tehát azok, kik a 3 évet elfogadják,felállani.Megtörténik. A szélső baloldalról többen elhagyják a termet. Zajos tiltakozások minden oldalról. Nagy zaj.) Méltóztessanak most azok felállani, kik nem fogadják el a 3 évet. (Megtörténik.) A megszámlálás után : Elnök: A ház nem határozatképes, s ily esetben az elnöknek kötelessége a házszabályok értelmében a névsort felolvastatni. (Jobb felől helyeslés és élénk felkiáltások: Az ajtókat be kell zárni ! Hosszasan tartó nagy zaj.) A névsor felolvásakor ki kell húzni a betűt, melyen a névsor olvasása kezdődik. (Kihúzza a »D« betűt.) Péchy Tamás: Kénytelen vgyok a t. házat egy dologra figyelmeztetni, hogy egy commissió ül együtt, mely most a maga kötelességét teljesíti, a igy annak tagjait nem lehet a távollevők közé sorozni. (Helyeslés.) Az ülés 5 perczre felfüggesztetvén, a szünet után megkezdődik a névsor felolvasása. A felolvasás után : Elnök: T. ház! Miután 299 képviselő van távol. (Mozgás) 111 van jelen, constatálom, hogy a ház határozatképes s ennél fogva bátor vagyok azon kérdést intézni a t. házhoz, kivánja-e a tanácskozást tovább folytatni? (Felkiáltások: Kívánjuk!) Tavaszi Endre: T. ház! Én is óhajtom, hogy folytassuk a tanácskozást s igen sajnálom, hogy félbeszakíttatott, mert meg voltam győződve, hogy a házszabályunk értelmében megkívánt kellő szám csakugyan jelen van. Arról, tehát nem tehet senki, hogy némelyek óhajtják az ilyen — mint már több ízben igen tisztelt képviselőtársunk Csernátony is kijelentette — scandalumokat előidézni (Helyeslés jobbfelé!) és éppen azok, akik a jelenlevő képviselőket megszámláltatni kívánják, az öszszeszámítás előtt a termet odahagyják. Ilyenformán, hogy ha az összes 441 képviselő volna is jelen, s ha valaki kívánná, nagyon könnyen lehetne constatálni, hogy nem vagyunk határozatképesek, ha 350-en kimennének. Én ezt különösen azon oldal irányában, amelynek tagjai a katalógus felolvasását kívánták, s kik valamennyien, mindnyájunk szeme láttára, elhagyták a termet, midőn az olvasás kezdődött, tartottam kötelességemnek kijelenteni. (Helyeslés jobbról.) Zsedényi Ede : Miután a tagok névsora felolvasása igazolta, hogy a ház határozatképes, a távollevőknek jegyzéke azonnal a jegyzőkönyvbe igtatandó. Ez alkalommal azt kérdi az elnöktől, hogy miután körülbelől három hét előtt, a távollevők szapora számára vonatkozólag oda nyilatkozott, hogy az illetéket távollétek okának igazolására fel fogja szólítani, e tekintetben nem fog-e a háznak legközelebbi ülésében jelentést tenni? Elnök : Azt vagyok bátor megjegyezni a t. képviselő úr felszólalására, hogy akkor Patay képviselő úr részéről történvén felszólalás, jelentettem a t. háznak, hogy tekintve a távollevőknek nagy számát, felszólítottam a távollevőket a házban való megjelenésre, vagy pedig elmaradásuk okának velem leendő közlésére, és akkor kértem egyszersmind a t. házat, méltóztassék ezen akkori jelentésemet tudomásul venni. A t. ház ezt tudomásul is vette. Időközben nevezetes része a távollevőknek visszaérkezett, egy része elmaradásának okát az elnökséggel tudatta, de kénytelen vagyok a t. háznak jelenteni, hogy nevezetes része a távollevőknek semmiféle jelentést nem küldött be. Zsedényi Ede. T. ház! A 172. §. igy szól : »Azoknak, kik a képviselőknek a 169. §. értelmében történt felolvasásánál a házban jelen nem voltak, ezen naptól kezdve napidij nem jár, mig jelenlétöket a ház elnökénél személyesen nem jelentik be.« Ezt kérem alkalmaztatni. Somfaiétt Pál: Méltóztassék a tanácskozás tárgyát praecisirozni. (Helyeslés.) Én úgy gondolom, egészen más az, a mihez most méltóztatott szóltam, s más az a mi a névsor felolvasását előidézte. (Helyeslés.) A felolvasáskor történik? Valahányszor 100 tag hiánya miatt nem lehet a tanácskozást folytatni. Köteles és attól fel nem mentethetik s ha az elnök azt találja, hogy a 100 csakugyan nincs meg, akkor következik azon sanctio, mely ugyan azon 169. §-ban foglaltatik. Most felolvastatott a névsor, constatáltatott, hogy a 100 számon túl vannak jelen , véleményem szerint folytatni kell a tanácskozást. (Helyeslés.) Ez az egy. Az amit Zsedényi és mások felhoztak, más tárgy. Ha valaki arra nézve akar indítványt tenni, mi történjék az elmaradók iránt, ez más tárgy. Véleményem szerint most folytatni kell a tárgyalást (Helyeslés). Péchy Tamás figyelmeztet arra, hogy sokan voltak a házban a tanácskozás folyama alatt, kik most esetleg nincsenek jelen, s azért nem tartaná méltányosnak a jegyzőkönyvi megrovást, mert ezt a házszabályok értelmében csak akkor vélné indokoltnak, ha a ház csakugyan nem lett volna határozatképes. Patay István : T. ház: Miután az elnök úr név szerint is megnevezett, hogy az én felszólításomra történt a megidéztetés és a mostani felolvasásnál jelen nem voltam, jelentem, hogy orvosi rendelet folytán kénytelen voltam fürdőhasználat miatt távol lenni, s kötelességemnek is tartottam jelenteni az elnök úrnak, hogy néha nem leszek itt. (Derültség.) Madarász József kijelenti, hogy képviselői kötelességérzetből távozott a megszámlálás előtt a teremből (Nagy derültség. Felkiáltások . Gyönyörű kötelességérzet!) Különben midőn kiment, úgy látta, hogy azok vannak többségben, kik Lázár módosítványát pártolják (Zajos derültség.) Huszár Imre jegyző: Az előttem szólott képviselő úr képviselői kötelességére hivatkozva akarta indokolni a házból közvetlenül a szavazás kívánása után való eltávozását. (Derültség.) A képviselő úrral e tekintetben egy nézeten nem vagyok ugyan, de nézete jogosultsága fölött vitatkozni nem szándékozom. Azonban bátor vagyok a képviselő úrnak egy megjegyzésére reflektálni,és azt helyreigazítani,azt t. i., midőn t. képviselő úr azt állította,hogy az ő véleménye szerint a kérdés feltevése után a többség az ő részükön volt. Bocsánatot kérek a két ízben történt jegyzői összeszámítás azt bizonyítja, hogy a t. képviselő úr szemmértékét nagyon is elvesztette. (Derültség.) Itt van az összeszámlálás eredménye, melyet az elnök úrnak bejelentettünk, midőn pillanatnyilag a ház határozatképtelensége constatáltatott. Madarász József: A megszámlálás előtt! Huszár Imre : A megszámlálás előtt ? Engedelmet kérek azt nem értem, miképen lehet a megszámlálás előttis annyira tévedt, hogy 64-gyel szemben valaki 29-et többségnek tartson. (Derültség. Igaz!) Miután azonban, t. ház, az én véleményem szerint azoknak, akik a szavazás alkalmával eltávoztak, és csak akkor jöttek be, midőn a ház a névsor felolvastatását elrendelte, nyilván az volt szándékuk, hogy a ház a trgyalást tovább ne folytassa, és az meghiúsíttassék : bátor vagyok indítványozni, hogy most más tárgyakkal a napirendet ne zavarjuk, hanem térjünk a napirendre és folytassuk a tvjavaslat tárgyalását. (Helyeslés.) / / nyüzést nem szeretik. »Szeretnék egy szegény emberhez nőül menni,« mondja erélyesen lady Julia. Az ilyesmi a francziáknál tagadhatlanul ritka szeszély. Ugyanez a lady Julia igy szól egy szerelmes fiatalemberhez, kit az imént elutasított: »Ne tegye magát nevetségesé, minek ez a szószaporítás ? Mindig jó barátok voltunk, továbbra is azok maradunk, épen úgy nem akarok önnel összeveszni, mint ahogy bátyámmal nem, hanem menjen el. Lova ott van az istállóban, kivezetheti, anélkül, hogy a szalonon kelljen keresztülmennie, így aztán nem találkozik anyámmal. Majd elvégzem én vele a dolgot; elsősorban az én ízlésem iránt kell tudakozódni. Isten áldja meg, egyébiránt köszönet a nekem szánt megtiszteltetésért.« Ezen szavak legjobban bizonyítják, hogy az angol nő mily megzavarhatlan lélekjelenléttel tud magán uralkodni. Kate Coventry gyakorlati reális szellemű nővérei közt van egy, kire nézve a sport végzetes lett, ez szenvedélyét magával viszi a házasság elkerülhetlen és főczélt képző kikötőjébe. Ez a szegény Douglas Blanka: Satanellának szokták hívni; élete elválhatlanul egy büszke, fekete és fékezhetlen paripához van kötve. Makacs, szótalan szerelem fűzi sport mulatságaiban való társához, egy derék vakmerő pazarló ifjúhoz. Daisy mindig csak sporttársát látja Satanellában, míg végre megtudja, hogy fogadásait, melyek már-már tönkretették, ez fizette meg. Ily nagylelkűségre csak a szerelem képes. Daisy, bár másba volt szerelmes, hálából megkéri kezét. Akármelyik barátja úgy tett volna mint én, feleli egyszerűen Satanella ; legyen oly szíves tekintsen úgy mint férfit, és fogadja el tőlem, ha valami szívességet tehetek. Ezzel átengedi a szolid, naiv Norahnak és kétségbeesésében megkéré kedves paripáját, vigye ki e világból, hol annyit szenvedett. És a hű paripa csakugyan teljesiti ez óhaját; a vadászaton megöli úrnőjét és vele együtt a halálé lesz. — Nagy baja esett paripámnak ? Ezek voltak Satapella utolsó szavai. A ház erre egyszerűen napirendre tért át, s a központi bizottság szövege szerint fogadta el a szakaszt. A 25-ik szakaszban, mely azokat, kik a választmányi tagságot el nem fogadják 200 főig terjedhető bírsággal és szavazati, valamint szólási jogától megfosztatni rendeli, Lázár Ádám a 200 frt bírságot 50 írtra kívánja leszállíttatni. Paczolay János inkább a bírságot 400 írtra hajlandó emelni, de a szakszban említett morális büntetést mellőztetni kéri. A ház Paczolay indítványát elfogadja. A 27-ik szakaszban Lázár Ádám kimondatni kívánja, hogy a törvényszék »bizonyos sorrendben« nevezzen ki egyes esetekben úgynevezett pártfogó ügyvédeket. Paczolay János e szakasz azon pontját, mely a díjak megállapításáról szól, fölfüggesztetni kéri azon ideig, míg az általános díjjegyzék megállapíttatik. Tisza Kálmán indítványára a ház elfogadja Lázár és Paczolay indítványát. Elnök : Holnap a ház határozatához képest az ülés első tárgyát a kérvények képezik, azok letárgyalása után pedig folytattatni fog a mai napirend Az ülés végződött 2 órakor. A választó törvényjavaslat indokolása. A belügyminiszter előterjesztése. — Harmadik közlemény. — 2. Az egy és ugyanazon adócensura fektetett választói jogosultság mellett lényegesen s teljesen megfordított viszonyban alakulna át a népesség és a választók közötti számarány is, mint az a következő táblázatból kiviláglik: Temes 302850 12674 4.1 33009 10.8 Tolna 220740 12636 5.7 24020 10.7 3. Az önálló követküldési joggal felruházott 49 magyarországi város közt csak 8 városban keresbedik a választók száma 10 frt adócensus mellett s ezek közt is csupán Esztergom és Selmecz városokban észlelhető lényeges különbség. Tíz városban ellenben oly aránytalan mérvben növekszik, hogy például : Arad városban, hol 1872-ben 2491 választó íratott össze, 10610. Gyöngyös városban, hol 1872-ben 1797 választó íratott össze 4538. Pozsony városban, hol 1872-ben 3029 választó íratott össze, 8553. Zenta városban, hol 1872-ben 819 választó íratott össze, 1545 honpolgár lépne a választók sorompóiba. 4. Az erdélyi törvényhatóságoknál, jelesül : Fogarasvidéken és az 5 székely székben a választók száma tetemesen apad; ezen törvényhatóságokban ugyanis, hol a régi jog érvényben tartása mellett 1872. évben 55,420 választó volt, 10 forint adócensus mellett csak 13,549, 18 frt 57 kr. mellett pedig csak 922 polgár tartoznék a választóképesek közé. A többi tövényhatóságokban, nevezetesen 5 megyében, 3 vidékben és 5 szászszékben a választók száma tetemesen növekedik. Hét törvényhatóságban lényegtelen a különbség. Ezen számadatok nem hagynak fenn kételyt az iránt, hogy Magyarországban a fennálló viszonyok köz az egyetlen adócensus minden gyakorlati előnyei mellett nem alkalmazható, anélkül, hogy az eddigi jogosultak irányában és az ország egyes vidékei közt lényeges aránytalanságokat ne eredményezzen. A választási törvénynyel szoros összeköttetésben áll az összeférhetlenség iránti törvény, ezt azért nem foglaltam be a jelen javaslatba, mert a t. képviselőház az összeférhetlenség kérdésében külön bizottságot küldött ki, mely munkálatának eredményét legközelebb nyújtandja be. A kormány tehát e javaslat iránti nézeteinek előterjesztését azon időre tartja fenn, ha az a t. képviselőházhoz benyújtatott. Hasonlókép nem terjeszkedtem ki az 1848. V. törvényczikk alapján fennálló választókerületek megváltoztatására, s e tekintetben egyelőre fenntartandónak vélem úgy az idézett törvény intézkedéseit valamint a törvényhatóságoknak a kerületek felosztására vonatkozó határozatait, és pedig annyival inkább, mivel az I. alatt mellékelt kimutatás szerint nagyobb aránytalanságok a népesség és a képviselők számaránya közt főleg csak Erdélyben fordulnak elő. Magyarország többi részeiben ily aránytalanság alig észlelhető, kivételt e tekintetben csak Budapest képez, hol a népesség 1848 óta tetemesen növekedett, és a határőrvidék, melyre nézve különben az 1873- XXVII. törvényczikk 18-ik §-ában fenntartatott, hogy a választókerületek általános szabályozása alkalmával ezen részek arányosabb képviseltetése iránt intézkedés fog történni. Miként a mellékelt I. kimutatásból kitűnik, Magyarország egyéb részeiben 33,292 lélekre, ellenben Erdélyben 28,023 lélekre esik egy képviselő, s ebből kitűnik, hogy Erdély Magyarország többi részeihez hasonítva nagyobb arányban van képviselve. Minthogy általában szükségesnek látom, hogy a törvényhozás annak idején a választókerületek új felosztása, sőt meggyőződésem szerint egyszersmind a választókerületek számának leszállítása iránt is intézkedjék, nem akartam egyelőre ezen egyes aránytalanságok orvoslása iránt előterjesztést tenni, s helyesebbnek tartom, ha ezen aránytalanságok megszüntetése azon időre marad, amidőn a törvényhozás a választókerületek iránt általában határozni fog, mit helyesebben is lehet tenni akkor, ha a választóknak hivatalból eszközlendő első összeírása készen lesz, mert csak akkor lehet a kerületek alakításánál nem csak a népességet, hanem egyszersmind a választók számát is figyelembe venni. Ezen kérdésben a törvényjavaslat 79. §-ában csupán arra szorítkoztam, hogy Erdélyre nézve is terjesztessék ki a törvény azon intézkedése, mely szerint minden képviselő választására egy külön választókerület alakítandó, mire nézve ha ezen. a törvényhozás által elfogadtatik, szükséges leene újabb törvényjavaslatot terjeszteni a törvényhozás elé. Ezen intézkedés az által is indokolva van, mert az 1848. V. törvényczikk 5. §-a Erdélyre nézve az 1818. XLII. törvényczikk által már módosíttatott Az erre nézve beterjesztendő újabb törvényjavaslat elkészítésénél figyelmet lehet majd fordítani arra, hogy megszüntettessenek azon legkirívóbb aránytalanságok, melyek szerint egy csekély lakossággal bíró város annyi képviselőt küld, mint egy 100.000 lélek népességet meghaladó vármegye. Ezen intézkedést azonban egy külön törvényjavaslatnak tartom fenn, s ezt annyival inkább vélem külön beterjeszthetni, mivel a jelen javaslat 84. § a intézkedik az iránt, hogy a választók névjegyzéke addig is összeállíttathassék, anélkül, hogy ez a kerületek netaláni változtatását nehezítené. Hogy a t. képviselőház megközelítőleg tájékozást nyerjen az iránt, hogy a jelen törvényjavaslatnak mily következményei lesznek a választók számarányára, különös tekintettel az eddigi választókra, összeállítottam és mellékelem az erre vonatkozó kimutatásokat. Az I./§ alatt mellékelt kimutatás előtünteti : a) a népesség számát és az erre eső képviselők számát törvényhatóságonként, melynek végeredménye az, hogy míg Erdélyben 28,023 lélekre, a polgárositott határőrvidéken 108,749 lélekre, addig az ország többi részeiben 33,292 lélekre esik egy képviselő ; b) az egyes választókerületek népességét öszszehasonlítva, az 1865., 1869. és 1872-dik évben összeírt választók számával, amelynek végeredménye, hogy 1865-ben összeiratott Erdély nélkül 719,049 választó, vagyis a lakosság 6.46 százaléka. 1869-ben összeiratott Erdélylyel együtt 902 ezer 273 választó, vagyis a lakosság 6.82 százaléka 1872-ben összeiratott Erdélylyel együtt 890 ezer 57 választó, vagyis a lakosság 6,73 százaléka. (Az erdélyi adatok 1865-ről pontosan összeállítva nincsenek.) Minthogy pedig az ország összes lakosságából a hivatalos statistikai összeírás szerint a 20 éves életkort meghaladó férfiak száma 4 250,000-et tesz, e szerint ezeknek 21,15 százaléka, vagyis körülbelül minden ötödik férfi birt az eddigi gyakorlat szerint választói joggal. A II. 2. alatt mellékelt kimutatás előtünteti az összeírt választók számát a census különböző nemei szerint, megjegyezvén, hogy az 1865. évről pontos adatok nem lévén meg minden kérdjésről, ezen évről a kimutatás több rovata betöltetlen. Lényeges különbséget okozván az, vájjon az összeírás hivatalból eszközöltetett-e, miként ez több helyen most is gyakorlatban volt, vagy pedig csak a jelentkezők írattak össze; továbbá volt-e több képviselőjelölt, vagy nem, ezen két körülmény a kimutatáson elő van tüntetve. A III. *1. alatt kimutatás pedig az 1872. évről összesítve tünteti elő a választók számát, a különböző jogosultságok szerint, amelynek végeredménye az, hogy 1872-ben Magyarország választókerületeiben Erdély nélkül földbirtok alapján összeiratott 509591 választó, vagyis az összes választók 66.3 százaléka, régi joga 88025 11.4 százalék. Az erdélyi választókerületekben, melyek külön azért mutattatnak ki, mivel az eredmény nagyban eltérő, földbirtok alapján összeiratott 14566 választó, vagyis az összes választók 12 °/o-a, kézművesség alapján összeiratott 2575 választó, vagyis az összes választók 2.4 °/ 0-a, gyáripar alapján összeiratott 13 választó,vagyis az összes választók 2.4 0/0-a, kereskedés alapján összeiratott 387 választó, vagyis az összes választók 2.40/6-a,, jövedelem alapján összeiratott 3216 választó, vagyis az összes választók 2.6 % -a, értelmiség alapján összeiratott 1880 választó, vagyis az összes választók 1.5 % -ai régi jog alapján összeiratott 80896 választó, vagyis az összes választók 66.6 %-a, adó alapján összehratott 14592 választó, vagyis az összes választók 12 °/o-a, füstök száma után 3290 választó, vagyis az összes választók 2.7 a/o -a. JaP cs ® ® 'S a 9 ► -3 -5 ► 2 ^ ^ b£5® § .*_‚ § * ««* -g -s 8 „,s a f i®5 « .. a ‚m£-s «a ®t-2 * a› r-‡©s ~ * rt 2 « ~ * .© -** .O ► •“© O ‚ ‚ * › 'S ^ Árva 82364 9726 11.8 3059 3.6 Liptó 79273 8442 10.5 4452 5.5 Marmaros 220506 15075 6.8 7483 3.3 Bereg 159223 11661 7.3 8211 5.2 ellenben Bács-Bdg.438350 22053 6.0 41897 9.5 Békés 116216 3842 3.3 11465 9.8 Kézművesség alapján 41198) gyáripar » 539 7.5 kereskedés » 15919) jövedelem » 69564 9.6 értelmiség » 44165 4.9 Különfélék Budapest, május 29. (A királyné utazása.) Mint bécsi lapok közük, a polai hajógyárban hadihajót rendeznek be, melyen királyné ő felsége ez év őszén Egyptomba és onnan Jeruzsálembe utaznék. Pöckh altengernagy és a királyné főudvarmestere július végén Polába fognak érkezni a hajó berendezésének megtekintése végett, feltéve, hogy az addig be lesz fejezve. A berendezés angol mérnökökre van bízva. (Rudolf koronaherczeg vizsgálatáról) a mai reggeli lapok már kimerítő táviratokat közöltek. Erre vonatkozólag a »Wien. Ztg«ban a következő részleteket olvassuk: A koronaherczeg fokozatos kiképeztetésének megfelelőleg ő felsége rendeletére most már a cseh történelem és a műtörténet befejezett tantárgyaiból is beható vizsgálat tartatott. A király által meghívott vizsgálati hallgatóság a következőkből állott: dr. Kutschker fölszentelt püspök, továbbá különösen a cseh nyelven tartandó történelmi vizsgálat megítélése végett dr. Miklosich, udvari tanácsos és a szláv nyelvészet tanára a bécsi egyetemen,Fiedler és, tanácsos és levéltárnok, és Fleischmann gymnasiumi igazgató; a műtörténeti vizsgálatra : dr. Eitelberger udv. tanácsos, az osztrák mű- és iparmúzeum igazgatója, és báró Sacken kormánytanácsos, a cs. érem- és régészeti cabinet igazgatója; azonkívül a koronaherczeg tanítói közül Röszler mérnökkari alezredes, dr. Zeisberg és Grün egyetemi, és Greistorfer gymnasiumi tanárok. A király nyolczadfél órakor jelent meg, és azonnal megkezdetett dr. Gindely prágai egyetemi tanár által a vizsgálat a cseh történelemből, mely kizárólag cseh nyelven folyt. A föltett kérdések tárgyát képezek a nagy-morva birodalom, annak a kereszténységre törése, uralkodóinak politikai állása, a II. Przemysl Ottokár által alapított birodalom, Csehország fejlődése a luxemburgi ház alatt, a husszita mozgalom és annak következményei vallási és állami tekintetben, I. Ferdinánd, II. Miksa, II. Rudolf, Mátyás és II. Ferdinánd, végül a 30 éves háború főmozzanatai. A vizsgálat egy óra hosszat tartott, és a koronaherczeg nemcsak tökéletes tárgyismeretet tanúsított, hanem bámulatos könnyedséget is fejtett ki a cseh nyelv használatában. Ez után következett a vizsgálat a műtörténetből, melyet Ambrus A. W. tanár tartott. A műtörténeti fejlődés főkorszakairól adott áttekintés után kiemeltettek az egyptomiak, görögök, etruszkok és rómaiak templomépítményeinek analógiái és különbségei; az átmenetet a képzőművészetre a görög istenek típusainak jellemzése képezi; azután következett az olasz festészet történeti kifejtése Cimabuetól Rafaelig; a vizsgálat befejezését Rafael »Athéni iskolá«-jának magyarázata és Canova meg Thorwaldsen, Bernini styljéhez való