Pesti Napló, 1874. június (25. évfolyam, 124-147. szám)

1874-06-30 / 147. szám

147. szám.________________________________­________Budapest, Kedd, junius 30.1874.___________________________________25. évi folyam, Szerkesztési iroda, Kiadó-fiatal. _______ ____________________________________________________ | Előfizetési feltételei? ] Hirdetései? Barátok-tare, Athenaeum-épi­Lt. Barátok tere, AiWenm-éptU*. I A TtTT A hitfo“ ft^“ Szintúgy mintelöfizetések A lap anyagi részét illato kOal» M A I | M I lg 1 I Ä .* .* / ,? 1* Z KIADÓ-HÍV AT ALBA, N—urtM MMmk i X «kl JLX X JJ­­J Barátok­ tere, Athenaeum-épült FCJ I «tok n in a ’annak vitai­­. kia*.ló­ hivatalhoz intézendők a J_ X 1% | | J napjától számittatik 1 * * Budapest, június 30. A két ünnep kevés politikai hírt hozott. Politikai köreink közül a baloldali tanácskozott a választási törvényjavaslat fe­lett. A censusra vonatkozólag a városi házak­nál a két lakrészt elegendőnek nyilvánító, s továbbá azt határozta, hogy a vá­asztói ké­pesség a befizetett adótól ne fü­ggesztessék föl. A képv.­ház bizottságai közül a pén­z­­ü­g­y­­ ma délelőtt tárgyalta a temesvár­­orsovai vasút kiépítéséről szóló engedményt. Bécsben a Konstantin nagyherczeg tisz­teletére rendezett ünnepélyek képezik a nap eseményeit A nagyherczeg tegnap, hétfőn, fogadta Andrássy grófot, s e fogadta­tás egy órán át tartott. A külföldről Gönc­zi­a tábornok, a spanyol északi hadsereg főpa­rancsnokának a csatatéren történt hősi halá­lát jelentik. A tábornok Muzonál, Estella, a carlista főhadiszállás közvetlen közelében, csapatai élén hullott el. Politikai heti szemle. A múlt hét elején a franczia nem­zetgyűlés befejezte a municipális választó­­t­örvényjavaslat tárgyalását. Azóta fontosabb ügyekbe nem bocsátkozott s a közvélemény figyelme inkább a harminczas bizottságra irányult, mely példátlan lassúsággal tárgyal­ja a hozzá utasított nagyjelentőségű indítvá­nyokat. A bizottság egész titokban tanácsko­zik és jun. 26-diki üléséről csak azt jelentik, hogy T­a­­­o­u képviselő a Lambert-féle in­dítványt védelmezte, de oly feltétellel, hogy Mac Mahon hatalma tiz évre meghosszabbit­­tassék s alelnöki állomás is alkottassék. D­u­­f­a­u­r­e megtámadta e tervet s azt hangsú­lyozta, hogy addig újat nem szabad alkotni, mig a régi nem consolidáltatott. P­á­r i­s képviselő Mac Mahon mostani czímének meg­tartását követelte. Még Laboulaye szólott s ellenezte Perrier indítványának min­den módosítását. A legközelebbi ülés tegnap­ra, hétfőre volt kitűzve; ekkor választották meg az előadót, ki a bizottsági jelentést el­készítene i­s. A parlamentáris kezdeményező bizottság is ülést tartott a múlt héten, s La Rochefou­­cauld-Bisacc­a herczeg ismert, s a monarchia visszaállítására irányuló indítványát akarta tárgyalni. Hosszabb eszmecsere után azt ha­tározta, hogy" előbb az indítványozót szemé­lyesen meg fogja hallgatni. A héten a pártfondorlatok is sok zajt keltettek. Orleanisták és bourbonisták hírla­­pilag viaskodtak egymással, a bonapartisták ellen pedig a kormány erélyes intézkedéseket ten. Számos házmotozás tartatott, és pedig hír szerint nem eredmény nélkül. A bonapar­­tista központi bizottság igazgatóinál Mansard és Amigues uraknál állítólag megtalálták azon munkások névsorát, kik pártc­élokból fizetést húznak. Pietri alezredesnél és Bauny csendőrtisztnél olyan okmányokat találtak, melyek számos főbb tisztet compromittálnak. Egy kiadónál a párt legújabb program­já­nak kéziratát confiscálták. Végül megemlítjük, hogy a költségveté-­­­si bizottság Magne pénzügyminiszter új adó- t terveit elvetette. A hivatalos lap közzéteszi az április és május havi állambevételek kimuta­tásait ; e két hóban a bevétel tizennégy mil­lióval kevesebb az előirányzatnál. A német közvélemény figyelme kü­lönösen a fuldai püspöki értekezletekre irá­nyult. Azt reményük, hogy itt olyan határo­zatok hozattak, melyeknek alapján a további küzdelem az állam és az egyház közt meg­lesz szüntetve. Mennyiben igaz ez és mennyi­ben nem, ma még kétséges. Eddig csak azt tudjuk, hogy a püspökök közös pásztorlevél­ben fogják elhatározásukat füveikkel tudatni. Kedvező jelnek tartatik, hogy a püspökök nem a padernburni, hanem az ermelandi püs­pökre bízták a közös pásztorlevél elkészítését. Ebből azt következtetik, hogy az értekezle­tek engesztelékeny irányban folytak. A püs­pökök pénteken már elhagyták Fuldát. A bajor kamra a múlt hét végén igen heves viharok színhelye volt. A kamrá­ban a pártok tudvalevőleg körülbelül egyen­lő számmal képviselték, mi a harcrokat igen szenvedélyesekké teszi. A budgettárgyalások alkalmával az ultramontánok elhatározák, hogy Lutz kultusminiszter ellen bizalmatlan­­sági szavazatot fognak indítványozni. Június 26-án terjesztették elő az indítványt, mely azt mondja, hogy a párt kész ugyan a köz­oktatás számára minden áldozatot meghozni, de Lutz közoktatási miniszterben nincs és nem lehet bizalma. Lutz úr igen erélyesen védte magát.Utána Maguardsen a szabadelvűek ve­zetője az inditvány mellőzését ajánlotta, mit a ház 76 szóval 75 ellen megtagadott s elhatá­rozta, hogy esti ülésében folytatni fogja a vi­tát. Ez megtörténvén, a ház 78 szóval 75 el­len megszavazta a költségvetés egyik igen megtámadott tételét. Azután azon tétel fölött folyt a szavazás, melyhez az ultramontánok a bizalmatlansági s­avazatot kötötték. A szava­zásban a pont 76 szóval 76 ellen el­vettetett, s igy, mint a hivatalos távirat mondja, e tétel elvettetett ugyan, de a szavazatok egyenlő­sége folytán a hozzákötött bizalmatlansági szavazat is elesett. Lutz úr nem is fog vissza­lépni. Az olasz fővárosban a pápa trónra lépésének 29-dik évfordulója alkalmából több ízben zavargások fordultak elő. Pénteken a pápa a római főnemesség küldöttségét fogad­ta s örömét fejezte ki az ő javára vasárnap tartott manifestatiók felett s azt mondá, hogy a szerdai ellentüntetések fájdalommal árasz­tották el. Azt is kijelenté, hogy levélben fel­­s­áb­ták, hogy távozzék Rómából, mert sze­mélyes biztonsága fenyegetve van. De ő ad­­dig is ott maradt, s mindaddig ott fog marad­ni, mig az isten és a viszonyok megengedik. Az olasz képviselőkamrai baloldala az új választásokkal szemben manifestumot ten közzé melyben az államháztartás egyszerűsí­­tése, a katonai reorganisatió előmozdítása s erélyesebb egyházi politika mellett szólal föl. Ez utóbbi tekintetben a párt a német egy­házpolitika elfogadását ajánlja az országnak. A spanyol csatatéren a döntő har­crok, úgy látszik, megindultak.­­25-én Alfonz herczeg 10.000 emberével Chelvánál az Ebro déli részén megveretett. Ugyanez időtájban Concha tábornagy is megkezdé sokáig ha­lasztott hadműveleteit ; június 26-án Estella környékén, a carlisták főhadiszállásán Villa­­tuerta, Caca és Lorcaz helyeket hatalmába kerítette. Itt Murona, Estella közvetlen közelében kemény csata fejlődött ki, melyben az újabb hírek szerint Concha tábornagy s több főtiszt­e­­­e­s­e­t­t. A köztársaságiak, úgy lát­szik, visszavetettek. Az északi hadsereg főpa­rancsnokává Zabala hadügyminiszter nevez­tetett ki. Ő egyszersmind miniszterelnök is volt, mely állás most Sagasta belügyminisz­­terre ruháztatott. Az a­n­g­o­l kormány három tagja: Dis­raeli miniszterelnök, Derby külügyminiszter s Salisbury marquis jun. 24-én a szabószék tiszteletbeli tagjaivá avattatván, a két első hosszabb beszédet tartott. Disraeli különösen a torypárt jelentőségét és politikáját magya­rázta. Derby úr az európai békéről is szólt s azt monda,, hogy ennek fenntartása Anglia kötelességét képezi. A „Pesti Napló“ tározója. Capri szigeteit. Regé­n­y. Irta Vetlef Károly. — Szerző által jogosított magyar kiadás. — X. (Folytatás.) »Azt követeltem tőle« — folytatá Andy, mig könyveit letörlé— »hogy egyelőre kíméljen meg látá­sától, és hogy ne alkalmatlankodjék levelekkel. Az Írás nem kedvencz foglalkozása« — a kis száj körül ismét mutatkozott egy könnyű mosoly, — »azért e követelés nem talált ellenkezésére . . . Én mindig ér­tettem hozzá, hogy a megváltozhatatlanba a »fait accompli«-kban megnyugodtam-------ha körül­néz­tem ismerőseim körében, azt tapasztaltam, hogy vég­re mindegy, ha az emberek szerelemmel vagy szere­lem nélkül házasodnak,az eredmény mindkét esetben ugyanaz volt: udvarias közönyösség , vagy hi­deg barátságos együttélés. — A férfiak, kik szenvedélyes odaadással szerettetnek , zsarnokok voltak, a férjeik által imádott nők önzők lettek . . . átalában úgy látszik, hogy az ember hosszú időre nem tűr el jó bánásmódot, s ez épen nem fényes bizonyítéka az ember erkölcsi értékének. Legszívesebben maradtam volna szabad; ez igen ter­mészetes kívánság függetlenségi hajlamom és első házasságom tapasztalatainál fogva! Miután ez nem volt lehetséges, rajta kellett lennem, hogy a viszo­nyok legjobb oldalát kitaláljam. A gróf ellenében nem kellett fenntartanom a látszatot, mintha csak egy parányi hajlam is litt volna az elhatározásra, az érdek, a legközönségesebb érdek az, mi bennün­ket összeköt, és így fel vagyok oldva minden to­vábbi magyarázattól ... Mi egybekelünk azon szán­dékkal, hogy a­mennyire csak lehet, egymás útjába ne lépjünk; ha nevét is viselem és házában lakom, azért úgy fogunk élni, mint két idegen.« »De hiszen ez őrültség!« kiálta fel Walter, a gyermekarc­os tündéralakot nézve, »ily állapot nem tartható fenn! Ön igazán azt hiszi, hogy a gróf, a­mint férje lesz, jogait nem fogja érvényesíteni?» »Nem fogja!« felelt Andy szikrázó tekintettel, »becsületszavát birom ... de ne beszéljünk erről. Ön tehát most tudja, hogy én ezen összekötést vala­mi tisztán külső formának tekintem, mely benső éle­temet nem érinti; szivem szabad, annak adha­tom, kinek akarom — neheztel ön reám, hogy önnek ajánlom ? Midőn önt Florenczben lát­tam legelőször, vonásainak komoly nyugalma majd­nem felbőszített, és ingerelt, hogy e felsőbbségi önuralmat kissé megrendítsem. »Én nem engedek velem játszani! állott az ön homlokán.« Andy mo­solyogva emelte fel szemeit hozzá. »Azt hittem, hogy csak múlandó tetszés vonz engem önhöz . . . gyer­mek nem voltam többé és már sokat tapasztaltam, annyit udvaroltak már nekem — a változás kedvé­ért miért nem tehetném én egyszer az első lépést ? Ha ön akarja, nem bánom, nevezze kaczérságnak a vágyat önt próbára tenni, hogy várjon ön is, rövid küzdés után leteszi-e a fegyvert kis személyem előtt, mint a többi. Önben azonban csalódtam, azaz inkább önt kevésre becsültem, ön kevés hatalmat engedett a szerelemnek önmaga felett — hisz alig tudtam kipu­hatolni, hogy mily tartós volt a benyomás, melyet önre tettem .... Én önnél mindig csak második rangot foglaltam el, ez boszantott, elszomorított és én felfedeztem, hogy ön nekem drágább mindazok­nál, a­kiket valaha ismertem. Azért követtem önt Rómába és csak akkor lettem boldog, midőn önt fel­találtam a Campagnában, a Casale rotondo­n......... emlékszik még?« Hosszú fürjeivel játszott és a sötét pillák alól lángoló sugár lövellt elő. »Miért mondot­tam volna meg önnek, hogy kezem már nem sza­bad, midőn még tisztában sem voltam magam­mal, hogy vájjon ön szeret-e? Minő elzár­kózott volt és minő megfelejthetlenek voná­sai ! — úgy éreztem magamat, mintha nem volnék önnek több, mint egy tarka virág, egy fényes pillangó; ön bájosnak talált, és ha hazatért,nem gon­dolt többé reám . ..« Walter tagadólag intett. »Ön csalódik Andy, én önt nagyon is szerettem , nem bizonyítottam be önnek, midőn önt kérdeztem, hogy meg akarja-e osz­tani sorsomat.« Andy bíborpiros lett. »Oh, az akkor a pillanat mámorában történt, mindketten elvesztettük fe­jünket.« »Miért jött ön ide, ha erősen el volt határozva hogy nem lesz az enyém? »Miért ? minő különös kérdés! Hogy lássam önt, hogy beszélhessek önnel, hogy ugyanazon leve­gőt szívjam, mit ön!« kiáltá fel Andy szenvedé­lyesen. »És ha a véletlen utamba nem vezeti Linden urat, még ezen órában is be volnának kötve szemeim! Én azon szándékkal tértem ma vissza, hogy nagyapja előtt nyilatkozzam .... Hogy önnek soha nem jutott eszébe, hogy minő kínzó zavarba hozhatna önnek — őszintelensége!« »Az nem történt volna, ön előbb velem beszél és én . . .« »És ön épen oly kétértelműen felelt volna, mint akkor, midőn a karperecz miatt kérdeztem.« »Ha csak egy tekintetet vethetne szivembe, Walter, én meggyőződhetnék, hogy csak is ön szá­mára van hely abban,« mondá Andy fájdalmasan. »Ezek oly szavak, Andy, melyeknek valóságát talán e perezben önmaga is elhiszi.. . Ha ez csak­ugyan úgy volna, én nem haboznék e nyomorult fényt magától elvetni és egy nemesebb boldogságot fölkeresni a visszavonulásban ? . . Hol marad önnek büszkesége ? Ön gyűlöli férjének még csak emlékét is, és még­is elfogadja annak vagyonát, melyet, bo­csássa meg a kemény kifejezést, megvetendőbb fel­tételek alatt nem hagyhatott volna vissza !« »Van jogom ahhoz, és nem engedem magamat ezért megcsalatni,« felelte Andy gőgösen, »nem ala­mizsna mit elfogadok , mert 8 évi rabszolgaság által szereztem azt.« »Jól van,« mondá Walter majdnem türelmet­lenül, »szakítsuk meg e magyarázatokat. Önnek nincs arra bátorsága, hogy egy egyszerű tudós neje legyen. . .« »Mert ön nemsokára megbánná e lépést.« »Az az én gondom lenne. Ön belenyugodott abba, hogy P. grófnő lesz — így nekem nem marad egyéb hátra, mint hogy elváljak öntől.« »Elválni!« ismétlé Andy és Walter felé sietve, kezét kérően tette annak karjára. . . »Vonja vissza e szót, Walter, ön összezúzza szivemet! Istenem, mi változott reánk nézve ? Hiszen ön hallotta, én személyes szabadságomat megtartom ; a gróf fe­leségének fognak nevezni, de nem leszek az­­ért önre, önnek barátságára számítottam; mi gátol bér­­nünket abban, hogy úgy éljünk egymás mellett, mi­ eddig? Ugyanazon örömre, mint Rómában, minden este, továbbá is fogom őn üdvözölni házamban.« »Hogy férje ajtót mutasson nekem? Önből a gyermek önfejűségé­be.«‘L­ki játékszerét nem akarja kiadni kezéből. Térjen­ magához, Andy!« »Ön egészen le­­ar mondani rólam, ön nem fog felkeresni engem . »Szavamat add, hogy nem teszem. Ki fogok önnek térni, hogy­­ találkozzam önnel.« »Ah, szeretni meghalni!« sóhajtozott Andy, könnyektől fálaszt hangon. »Ön sokkal­ában szereti az életet, semhogy azt komolyan kivágná.« Andy kezet dörzsölte. »Még a válás órájában sem veszíti el híg nyugalmát.« »Ne vizsgál, hogy kettőnk közül ki szenved többet,« szólt ‘"Rer. »Nem volm ön előtt egészen más, mint a minőnek a vil ismer ? Ön háladatlan !« »Ön ro ezen órában is meg van győződve arról, hogy isületes volt irányomban ?« »Mindlesetre a szivemben az voltam, és ez egye­dül az iránya.« »Ez mjdnem jezsuita fogás!« »Obz a Linden, az a tűrhetetlen fecsegő«, kiáltá fenn­ig dühösen, »elrabolt tőlem egy havi boldogság •* Wer vállat vont; e nő lelke aczél volt, mely ellentál minden észszerű oknak. A komoly élet­kérdés'6) a kötelesség, a hűségre nagy gyermek­­szemed bámult és nem értette azokat. Önt sújtja majd a felelősség, ha holmi őrült dolgreszek végbe«, mondá Andy durczásan, köny­­ny eltöröl­ve, ki kell magamat tombolni, hogy is­­mély nyalonr­a tegyek szert. Olyasmit teszek, amin sajnálni fog. Salto mellvédfalán futok vé­gi vagy kicsónakázom a tengerre, mikor az legvi­­kígabb ... Ha holtetememet kihalászszák, talán ő is megsajnálja Andyt, és talán azt gondolja ma­ján, hogy az önt annyira szerette, hogy ön nélkül a tudott élni.« Gyermek volt, elkényezteti, önfejű gyermek,­­ sötét szobába kellett volna zárni, hogy észre érjön­ .. »Ön csak nem hiszi, hogy e fenyegetéseket ko­­molynak tartsam«, felelt Walter nyugodtan, »én sok­­kal veszedelmesebbnek tartom, hogy ön ide jött, — rá valaki önt meglátta, midőn szobámba lépett. ’. ..« » Az nekem tökéletesen mindegy, egészen mind­egy !« felelte Andy hevesen, »hadd tudják mindnyá­jan, hogy önt szeretem!« »Önnek távoznia kell, Andy, önnek távolléte feltűnést fog okozni.« Andy fürtjeivel megtörölte könnyes arczát. »Isten önnel, Walter,« mondá halkan »még mindig nem tudom felfogni, miért kell egymástól haraggal elválnunk ?« »Meg kell értenie« felelte Walter, könnyű csó­kot nyomva finom ujjair­a, »és nem fog nehezére esni! Néhány hét múlva a halottak közé fog engem dobni.« Andy különös merev tekintetet vetett Walterra. »Talán nem« felelte halkan. A küszöbön visszafor­dult — nem fogja őt egy intés által visszatartani ? Walter feszes formasággal hajolt meg előtte és An­dy félig dühös mozdulattal rántotta fel az ajtót, mely zajosan hullt vissza zárjába. A zivatar nagyobb lett, felhőtlen ég és világos holdfény mellett kergette fel magasra a hullámokat a sziklasziget felé. Walter az ebéd után rögtön el­hagyta volt az ebédlő termet és szobájába ment, hol papírjait rendezgette és podgyászát csomagolta. A két kis láda készen állott már, holnap korán reggel Sorrentoba készült és azután Nápolyon át a sabini hegységbe akart menni. Schulze Vilmos Genazzanot dicsérte előtte, hűvös és árnyékos helynek nevezte. Ha Andy el is hagyja Caprit, az itteni tartózkodás még­is kellemetlenné vált volna Walterra nézve; új benyomások, új környezett, ismeretlen arczok után vágyódott. Az asztalnál a kis bárónő szikrázó élénkséget mutatott. Walter alig emlékezett, hogy a bájos arczot ily mozgékonyságban látta volna; homloka égett, és szeme villogott, a finom gúnyos mosoly sokszor hal­latszott. A bosszú festővel és Linder úrral szellemdús szikrázó társalgást vezetett, mely mint Walter észre­venni gondolta, ez utóbbi rovására folytattatik. Wal­ter a tábornokot üdvözölte és a fiatal asszonynyal néhány szót váltott; azon ürügy alatt, hogy fontos leveleket kell írnia, visszavonult a társaságtól és Pietronak parancsot adott, hogy a kávét hozza fel szobájába. A lámpával kilépett a loggiára, hogy né­hány ott felejtett könyvét keresse. A vihar borzasz­tón tombolt. (Folyt. köv.) Budapest, június 30. (A főrendiház) mai ülésében a közjegy­zőkről szóló törvényjavaslat 7. §-ánál Keglevics Béla gr. azon módosítványt tette, hogy a közjegyzők által kiadandó minden okmány magyarul állítandó ki, a fél kívánságára más nyelven is kiadható, de akkor nem eredeti, hanem csak hiteles fordításnak tekintendő. A módosítvány az igazságügy­miniszternek két izbeni ellenző felszólalása daczára nagy többséggel elfogadtatott. (Andrássy gróf), mint a »Karls. Zrg«­­nak írják, odautasította a követségeket, hogy előfor­duló alkalomkor jelentsék ki, hogy a hadügyminisz­­terségben történt változást egyedül a katonai szer­vezet körül fölmerült teendők tették szükségessé, s hogy az távolról sem jelenti a politikában történt változást, mely most is csak úgy, mint azelőtt, nem ismer más törekvést, mint hogy a monarchia szövet­ségeseivel való egyetértésben a világbéke fenntar­­tassék. (A kiskorúakat illető ö­r­ö­k­­s­é­g­i t­ö­m­e­g­e­k) az illető árvaszék, mint gyám­hatóság részére a pénzügyminiszter rendelete alap­ján bélyegmentes vérbizonyítvány mellett lévén ki­­utalványozandók, az igazságügyminiszter a hivatalos lapban közzétett körrendeletben ez értelemben leendő eljárásra hívta fel a bíróságokat. (A Sz. - György-ünnepély Bécs­­ben.) A bécsi Sz.-György ünnepélyről irt érdekes ve­­zérczikkben visszautasítja a »P. Lt.« azon provocatio­­kat, melyeket néhány föderalista lap Konstantin orosz nagyherczeg Bécsbe érkezte alkalmából han­goztatott. Idézzük e czikkből a következőket: »Váj­jon tapintatos, vájjon illő dolog-e azt, a­ki ritka ön­megtagadással elhagyva az évek során követett utat, az elkövetett tévedést beismerte és azoknak, kiket e tévedés folytán egy ideig erőszakkal leverendő elle­neinek tekintett, őszinte kibékülésben kezet nyújtó, azon kezet, melyet a másik oldalról őszinte lelkese­déssel elfogadtak és azóta tántorithatlan hűséggel megragadva tartanak, vájjon tapintatos és illő do­log-e azt, aki ma így gondolkodik és cselekszik, egé­szen hívatlan oldalról arra emlékeztetni, hogy egy­kor máskép gondolkodott és cselekedett,­­ annak megítélését olvasóink gyengédségére bízzuk. Kém minket ér tehát a gúny, mely ma a cseh táborból hozzánk áthangzik, és ha az orosz küldöttség meg­érkezésében csakugyan »memento« rejlik, akkor az nem nekünk szól, hanem azoknak, a­kiknek talán megint eszükbe juthatna megújítani ama tanácso­kat, melyekkel egy negyedszázad előtt egy jóakaró fejedelem szellemét körülhálózták, és a­kiknek az ilyen ismétlés esetén még azon mentségük sem vol­na, hogy szándékuk jó volt, és hogy tanácsaik követ­kezményeit előre ki nem számíthatták, mert e ne­gyedszázad elenyészhetlen betűkkel jegyezte föl a történet könyvébe, hogy hova vezet ez urak politi­kája, és hogy vannak pillanatok, a­midőn egy állam a czár minden testvércsókja, és minden György rend­­je daczára feltartóztathatlanul romlásnak indul, ha népeinek odaadása és áldozatkészsége nem menti meg a bukástól.« ORSZÁGGYŰLÉS. A főrendür sír ülése június 30-án. Elnök: Cziráky János gr. Jegyzők: Zichy Feri, Victor és Vay Béla b. A kormány részéről jelen van : Bittó, Bartal, Pauler, Wenckheim b. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy a közoktatási miniszté­rium megküldötte kiosztás végett 150 példányban a népoktatás ügyének 1872. évi állásáról készített je­lentését. Több tagnak szabadság adatik. Elnök bemutatja a bizottságok jelentését a nők teljeskorúságáról, a t­örvényhatóságoknak adan­dó ínséges kölcsönre szükséges 500.000 frtnyi pót­hitelről és a budapesti egyetem sebészeti kóroda építéséről szóló törvényjavaslatok tárgyában. E tárgyak a már kitűzött törv­­javaslatok elin­tézése után fognak napirendre kerülni. A napirend folytán olvastatnak az országos statistika ügyének szervezéséről; a budapesti keres­kedelmi és váltótörvényszék kereskedelmi ülnökei számának szaporításáról; a hamis vagy vétkes gon­datlanságból származott bukás esetében követendő eljárásról; a bírói gyakorlati vizsgálatról szóló törv. javaslatok, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvastatik a királyi közjegyzőkről szóló tör­vényjavaslat. Az ülés tovább foly. Törvényjavaslat a ro­mán fejedelemséggel vasúti csatlakozások tár­gyában 1874. évi máj. hó 31-én kötött egyezményről a császári és apostoli királyi Felségének vala­mint Románia fejedelme Ő Fenségének meghatalma­zottjai által az 1867. évi 26. törvényez. IIL czikkében előszabott mód szerint kötött és Bukarestben 1874. évi május hó 31-én aláírt vasúti egyezmény, miután annak a magyar-­s románországi vasutak csatlakozá­sára vonatkozó határozatai az országgyűlés által el­­fogadtattak, az említett egyezmény utóbb mindkét szerződ­ő fél által szokott módon megerősíttetett, ezennel az ország törvényei közé igtattatik. Bittó István s. k. Báró Wentheim Béla s. k. Dr. Pauler Tivadar s. k. Trefort Ágoston s. k. Gróf Zichy József s. k. Szende Béla s k. Gróf Szapáry Gyula s. k. Ghyczy Kálmán s. k. Jártál György s. k. Az egyezmény szövege a kvetkező: Ő Felsége az ausztriai csátár, Csehország ki­rálya stb. és Magyarország apátoli királyának kor­­mánya és Ő Fensége Románia fejdelmének kormánya egyaránt áthatva azon óhajtásét, hogy illető alatt­valóiknak új közlekedési könyveseket szerezzenek, és a két határos állam kölc­nös viszonyait szabá­lyozzák, elhatározták vasutak kapcsolása czéljából egyezményt kötni, s e végre teljhatalmazottaikut ki­nevezték, úgymint : Ö császári és apostoli királyi Felsége : Báró Calice-t, diplomatiai ügynökét és főconsulát, s II. oszt. vaskorona rendjének lovagját stb. és Ő Fensége Romania fejedelme : Boeresco urat, miniszterét s a külügyek államtitkárát stb. Kik, miután jó és kellő alakban talált megha­talmazásaikat egymással közölték, a következő czik­­kekben állapodtak meg: 1. c­z­i­k­k. Más kapcsoló vonalakat ki nem zárva, melyek később közös érdekben a két határos állam közt létesítendők lennének és függetlenül a már meglévő Itzkani-Burdujeni csatlakozástól, a ma­gas szerződő felek vasutaik csatlakozásának az ezen okmányban megállapított feltételek alatt határuk­nak következő pontjain leendő létesítését hatá-­­­rozták el, nevezetesen: Verd­erova (Orsova) és Tö­­mös (Predeal­) 2. c­z­i­k­k. Az Itzkani Burdujeniben végződő vonalak már meg lévén építve és az üzletnek át lé­vén adva, a két kormány ezen vonalakon a szabad nemzetközi forgalmat határain át szentesíti, és mos­tantól fogva kötelezi magát a különböző rendőri, vám, s egyéb a két ország nemzetközi viszonyaira vonatkozó kérdéseket külön egyezmény által szabá­lyozni. A másik két csatlakozási vonalat illetőleg ezek mindketteje , első rangú vasutaknak megfelelő ugyanazon feltételek szerint, a következő módon lé­tesítendők : Az első a Temesvártól Orsován (Vercserova) átvezető irányban Turn-Severinig , mint csatla­kozás az építés alatt levő bukarest-vercserovai vo­nalhoz ; a második Brassóból kiindulva a Tömös (Pre­­deal) szorosan át Plojesten végződvén, mint csatlako­zás a bukarest-galatzi vonalhoz. 3. c­z­i­k­k. Az előbbi czikkben említett ver­­cserovai kapcsoló vonalat illetőleg ő felsége a császár és király kormánya megteendi a szükséges intézke­déseket, hogy annak építése és üzletbehelyezése sa­ját területén a határig a jelen szerződés megerősíté­sének kicserélése napjától számítandó 4 év alatt biz­­tosíttassék. A fejedelmi kormány ellenben kötelezi magát a határig Vercserova mellett terjedő és e sze­rint a romániai vasúthálózatot Orsován át a magyar vasúthálózattal kapcsoló vonalat ugyanazon határ­ideig kiépíttetni és üzletbe tétetni. 4. c­z­i­k­k. A második czikkben másodsor­ban említett és a tömösi szorosan át­létesítendő kap­csoló vonalat illetőleg kötelezi magát a két kormány a szükséges intézkedéseket megtenni, hogy mindenik a maga illető területén, annak a jelen szerződés meg­erősítésének kicserélése napjától számítandó négy évi határidő alatt leendő kiépítését és üzletbe helye­zését biztosítsa. 5. c­i­i­k­k. A két kormány kötelezi magát továbbá, hogy egy ezen szerződés megkötése után azonnal a hely­színére kiküldendő külön bizott­ság által a brassó-plojestii vonal két szakaszának a határon teendő csatlakozási pontjának megálla­pítására szükséges tanulmányokat és műszaki elő­készítő munkálatokat eszközöltetni fogja.­­ Ezen munkálatok befejezése s a tömösi csatlakozási pont végleges megállapítása a két kormány által a jelen szerződés megerősítésétől számítandó legkésőbb egy év alatt fog eszközöltetni. (Vége következik) Különfélék. Budapest, június 30. (Kinevezések). A földmi­velés-, ipar- és ke­resked­emi miniszter a vezetése alatt álló orsz. statistikai hivatalnál: Pámitzky Ede irodavezetőt és Juhos János segédfogalmazót fogalmazókká, Lajos Gyula fogalmazó­­gyakornokot segédfogalmazóvá, Grobetti Lajos számtisztet irodavezetővé, végül Andriska Sándo­t számtisztté ne­vezte ki. (Konstantin nagyherczeg Bécs­ié­n). Szombaton délben érkezett Bécsbe Konstan­

Next