Pesti Napló, 1874. július (25. évfolyam, 148-174. szám)
1874-07-15 / 160. szám
160. 871ÍNIL. Szerkesztési Iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület, A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztéséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismer kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal * Barátok tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadit körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz Intézendők. Burlapes Szerda, julius 15.1874. REGGELI KIADÁS, Előfizetési feltételek? Postán küldve, vagy Budapestül: h£*hoe hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr 6 hónapra . . 12 . — · Az esti kiadás postai különköldeneári feltlfizetés évnegyedenként 1orint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától alámutatik. 26. évi M jam. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓ-HIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épük küldendők. Előfizetési „PESTI NAPIÓ“-ra. A »Pesti Napló« reggeli lapja aug. 1-sején kezdi meg Castelar, a világhírű író és államférfiu »Egy szív története« cziráit két kötetes nagy érdekű regényének közlését. A kitűnő becsű regényt most fordítják a műveit világ minden nyelvére, magyarra az eredeti spanyolból Beksics Gusztáv fordítá. Előfizetési árak : Egész évre.........................24 frt. Fél évre...............................12 frt. Negyed évre .... 6 frt. Egy hóra ...........................2 frt. fjSp’- Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadóhivatalának (Ferencziek tere, Athenaeumépület) küldendő. a .p. s.:r" 378rtesz& és hajó inTatasa. Budapest, julius 14. A jelen ülésszaknak még sok munkát végezni, jelentékeny feladatot megoldani kellett volna. Kellett volna, — mondja — mert hogy a törvényhozás tagjai a jól és teljesen bevégzett munka nyugalmával s kellemes érzetével térjenek otthonuk magányába , arról most már szó sem lehet. Júliusnak, az aratásnak s az itáliai hőségnek kellő közepéig értünk s a kitűzött nagy feladatoknak még csak kezdetén vagyunk. Egy kellőleg fel nem használt negyedév van hátunk megélt s előttünk már alig van csak egy hónap is. — Oly sok időt pazaroltunk el, hogy már elpazarolni valónk még az időből sincs. A földadókataszteri törvény az igazak csendes álmait aluszsza. Lehetett e törvényjavaslat ellen azt a kifogást emelni, hogy végrehajtása sok időbe és sok pénzbe kerül és nekünk sem időnk rá, sem pénzünk. Lehetett választani vagy e törvényjavaslat közt, mely gyökeresen új katasztert fogna teremni, vagy másik törvényjavaslat közt, mely csak a fennálló kataszter hibáit igazítaná ki. De a földadó kérdésében semmit nem lendítenünk nem lehetett. És mi megtettük ezt, megtettük a lehetetlent. A kataszter kiigazítására egy lépést sem tettünk s a függőben levő törvényjavaslatot sem el nem ejtettük, sem törvényerőre emelni nem siettünk. Ott van a közjegyzőség behozataláról s az ügyvédség rendezéséről szóló két törvényjavaslat úgy, amiként a képviselőház azokat elfogadta s a főrendiház módosítani jónak látta. Mindkettő nagyon fontos szerepre volna hivatva, nemcsak országos pénzügyi, nemcsak igazságszolgáltatási szempontból, hanem mi ezeknél is jelentékenyebb, bizonyos társadalmi reformok szempontjából. Minő nagy előny, minő jelentékeny nyereség lett volna mindhárom irányban, ha e törvények az őszszel életbe léphettek volna. Minő biztos hasist nyertünk volna a további egészséges igazságügyi reformokhoz. Mindezekről, úgy látszik, most már szó sem lehet. Készen áll a kereskedelmi törvénykönyv s a váltótörvény javaslata. Mind a kettő keresztül ment a szakférfiak tüzetes revisióján. Mind a kettőre égető volna a szükség. Készen áll a büntetőcodex javaslata és készen áll a terjedelmes jaslat, melynek polgári perrendtartásunk hiányain kellene javítani. Ez utóbbi már a törvényhozás elé is terjesztetett. Várjon e négy nagyterjedelmű munkálatra mikor kerül a törvényhozási tárgyalások sora? És ha rákerül, várjon a mi házszabályunk, akadékoskodó természetünk s tanácskozási erkölcseink mellett mikor fogjuk mi a dolognak végét elérni, amikor még azt sem tudjuk, mikor érünk a dolognak elejéhez? Elvégeztük az incompatibilitási törvényjavaslat fele tárgyalását s rettenetes izzadással törekedünk a választási törvényjavaslatnak végére járni. Akár úgy, hogy ezt is elvégezzük, akár úgy, hogy ezt is agyonbeszéljük. Július elején — épen első napján — kezdtük a tárgyalást és maiglan letárgyalunk 4, mond négy szakaszt belőle s hátra van még csak 116 szakasz. Mintha csak bérben birnók az örökkévalóságot s mintha a csillagászok nem a mi számunkra szabták volna a halandó embernek egymás után következő esztendeit. »Holtomiglan — holtogidlan« : ez a jelszó járja köztünk és a napirend, a napirend és választási javaslat, a javaslat és az eredménytelenség kínja között. Még az a vád is eltompul már rajtunk, hogy mi keleti nép vagyunk. Mert hiszen igaz, hogy a keleti faj nem végez semmit, de legalább nem is beszél örökké. S mintha a választási törvény nem volna még elég, neki feküdtünk most a romániai egyezménynek s a temesvár-orsovai vasúti engedménynek. A hány helyi érdek most felfedezhető, a hány ecclatans szólam világba röpíthető, a hány »egyéni álláspont“ jelezhető, a hány vasúti politika »röviden« körvonalazható, a hány komoly jóslatszerű »megjegyzés« el nem hallgatható, a hány »tisztelt előtte szóló« válasz nélkül el nemereszthető, annyi szónok áll síkra ütni, vágni, támadni, védelmezni, kormányt buktatni, financziát rendezni,jajveszékelni, államhitelt aláásni az üres levegőbe. Mert hogy most már mind a rajongó, mind a hallgató publicum hiányzik, azt minden szónok észreveheti, amint fáradságteljes szónoklatát bevégezte s végig néz maga körül. De hát nem lehetne e nagyon komoly s a nemzet iránt nagyon méltatlan játékot egyszer félben hagyni ? Csak egyszer, csak most. Hiszen minden siker nélkül csak nem fejezhetünk be ily hosszú ülésszakot. Hiszen ha csak az volna a czél, hogy semmi irányban se jöjjön létre eredmény, ehhez csakugyan nem kellene az aratáskor drága időt s a mindenkor drága egészséget itt a fővárosban pazarolni. Hiszen akkor csakugyan jobb lenne procul negotiis az ősi tanyára haza menni s a nyári munkát a gazda őrszemével kisérni. Ez haszonnal is járna s ennek legalább a közügy sem vallaná kárát. A Bismark elleni merénylet. Budapest, jul. 14. Ugyanazon pillanatban, midőn a német császár az új birodalom irányában olyannyira tartózkodó bajor király vendége és Bismark herczeg, a bajor király meghívására, hagyta el Varzini magányát, hogy néhány hetet a kissingeni fürdőben töltsön, ott egy orgyilkos pisztolyt sütött el a Bismark herczegre s a golyó a herczeg jobb karját könnyedén megsérté. A merénylet hétfőn d. u. 2 órakor, a nagyon népes kissingeni sétányon történt, a midőn Bismark a sóbányák meglátogatására kocsizott. Ez a második merénylet, mely Bismark ellen elkövettetik. Az első 1866. május 6-dikán történt, midőn a berlini hársfasétányon a fiatal Blind, a hasonló nevű híres republicánus fia, öt revolverlövést intézett Bismarkra. Bismark ekkor sértetlen maradt; az orgyilkos, néhány órával a tett elkövetése után, a vizsgálati fogságban öngyilkosság által véget vetett életének. A hétfői merénylet elkövetője porosz alattvaló, egy magdeburgi kádár legény. Utálatos tettének indoka még nincs földerítve. Egyes táviratok vallási rajongást sejtenek, midőn azt jelentik, hogy a merénylet elkövetője egy katholikus legény-egylet tagja, összeköttetésben állt papokkal, és tudatják azt is, hogy egy kath. pap elfogatott. Nincs kizárva azon lehetőség sem, hogy Kullmann — ez az orgyilkos neve — a social-democratákkal állt összeköttetésben, kiket épen most Németországban erősen s egész szigorral üldöznek. Meglehet, hogy mind vallási, mind social-democratai rajongás közrejárult a bűntény elkövetésére s a legvalószínűbb, hogy holmi tébolyodottal van dolgunk.A vizsgálat bizonyosan ki fogja deríteni, hogy mily momentumok ragadták az illetőt a tébolyodottság azon fokára, melyen e borzasztó tettet elkövethető s a várható nyomozások és leleplezések eredményétől kell felfüggeszteni a tett indokaira nézve ítéletünket. Bismark herczeg, mint a kissingeni tisztelgő közönséghez intézett szavaiból kitűnik, nem kétkedik abban, hogy itt politikai bűntény forog fenn. Bismark kijelenté, hogy a golyó azon ügynek volt szánva, melyet ő véd, és ez az ügy: a szabadság, a német függetlenség és egység ügye! Ha e szavakat jól commentáljuk, Bismark clericális forrásoknak tulajdonítja a kissingeni golyót, s ha ez való, a carlista kegyetlenkedések, s a kissingeni orgyilkosság ismét a legrémületesebb módon megértetik a megdöbbenő világgal, hogy a csapások között, melyek az emberiséget sújthatják, a vallási fanatismus a legborzasztóbb és legrémületesebb. A kissingeni merénylet nem sikerült; azon nagy politikai megrázkódtatás, melyet e merénylet sikere előidézett volna , nem következik be. Az események aránytalanul tovább folynak ; a közbéke érdekei egy nagy veszélytől szabadultak meg. S bár Bismark halála csak az európai reactiónak válhatott volna javára, senkinek sem fog eszébe jutni, hogy ez utálatos tettért egész pártokat tegyen felelőssé. Az azonban várható, hogy ez esemény bizonyos politikai következményekkel bír, amennyiben netán kiderítendi, hogy a néptömegek fanatismusának felkorbácsolása az egyes ideges, gyönge agyú egyéneket mily borzasztó elhatározásokra bírhatja. A kissingeni golyó visszapattanhat ama rendszerekre, melyek az isten vagy az utópikus czélok nevében tüzelnek fel a háborúra az állam és társadalmi rend ellen. ♦ A »P. L.« egy távirata részletesebben előad több részletet, amelyet esti lapunk táviratai is tudattak. E távirat szerint a kissingeni közönségnek a merénylet eredménytelensége feletti örömteljes tüntetése tegnap, 13-án este történt. 3/4 9 órakor nagyszerű menet indult Bismark lakása felé, élén 200 tűzoltó zenekarral, a kissingeni polgárok zöme fáklyákkal, a fürdővendégek fekete-piros-fehér lampionokkal. A menetet Pappenheim gróf, a polgármester és a városi tanács vezették. A tömeg elénekelte a néphymnuszt, erre Bismark kilépett a görög tűzzel világított erkélyre, jobb keze be volt kötve; a dörgő hodok elhangozván, a herczeg erős hangon igy szólott : »Fogadják köszönetemet a meleg barátságos üdvözletért. Mindnyájan hálát adunk az Istennek , a ki engem oly szerencsésen védett, s az Isten továbbra is meg fog áldani , hogy ama feladatot, mely gyönge kezeimbe tétetett, befejezésre juttathassam. De nem lehet eltitkolnunk, hogy ama csapás, mely ma ellenem intéztetett, nem személyemet illető, hanem az ügyet, melyet vezérlek : német hazánk szabadságának, függetlenségének és egységének ügyét, és hogy ha ezen kötelességeim teljesítésében elesem, nem járok roszabbul, mint a hű hazafiak ama ezrei, kik három évvel ezelőtt a haza függetlenségéért elvérzettek. A dolog ma úgy áll, hogy azt, a mit megkezdettem s a mit a német nemzet megvalósítani elhatározott, halálom fel nem tartóztathatja s hogy elhunytam azt meg nem ingathatja s nem fogja megingatni. Éltessék velem együtt a német haza egyesült fejedelmeit!« E szavakat dörgő éljenzés kisérte. A tömeg a »Wacht am Rhein« dalt énekelte, melynek befejezésével Bismark herczeg visszavonult. Budapest, julius 14. (A jövő ülésszak) a pénzügyi reformoknak lesz szentelve.Új adótörvények,budget tárgyalása s hat év zárszámadásainak végre valahára elintézése jut az országgyűlésnek hivatásul. E feladatokkal a pénzügyi bizottság nem lesz képes megbirkózni, s azért már most tervezik, hogy a pénzügyi bizottság azon megbővítésén kívül, mely már a múlt ülésszak folyamán elrendeltetett a zárszámadások megvizsgálása végett, szükséges lesz még az adótörvények előzetes tárgyalására, — ami eddig a pénzügyi bizottságnak volt hivatása — egy külön bizottságot alakítani. (A főrendiház közjogi bizottsága) még mindig nem vette föl az incompatibilitásról szóló törvényjavaslatot, bár több mint két hete, hogy oda lett utasítva. A főrendiház, úgy látszik, nem fogja e törvényjavaslatot előbb felvenni, mielőtt a választási törvényjavaslat a képviselőháztól felküldetik. (A csődtömeggondnoki jutalmak tárgyában a legfőbb ítélőszék a pesti népbank gondnokának megszavazott díj felülvizsgálata alkalmából határozatot hozott, mely nem lehet, hogy a hasonló esetekben az esztelen pazarlásig vitt bőkezűségre jótékony visszahatással ne legyen. A legfőbb ítélőszék ugyanis a vagyonbukott pesti népbank gondnokainak megszavazott díjak kérdését tárgyalván, a kir. tábla végzését, melylyel a csődtömeg legideiglenesebb gondnoka részére 8000 irtot, és az ideiglenes gondnok részére 3000 frtot megállapító első folyamodású törvényszéki határozat feloldatott, helybenhagyta. Név szerint kimondotta a legfőbb ítélőszék, hogy legideiglenesebb és ideiglenes gondnokát a törvény nem ismer, továbbá, hogy a gondnokok megjutalmazása tekintetében a hitelezők többségének szavazata nem oly döntő, hogy azt a kisebbség meg ne támadhatná, és a kisebbség rovására és kárával megállapított díj mennyisége felett ítélni a csődbíróságnak szintúgy jogában áll, mint a felsőbíróságnak. Ennélfogva a csődbíróság odautasíttatott, hogy a »népbank« két ideiglenes tömeggondnokától részletes számlát és az ennek tételeit igazoló okmányokat kívánja be, és ezek alapján a gondnoki díjakat bíróilag állapítsa meg. (A II-dik egyetemes tanitógyűlésről.) Az egyetemes tanitógyűlés szervező bizottsága erősen dolgozik. A szakosztályok részben megalakultak, s az albizottságokkal együtt, szintén folytonosan működnek. A megindult mozgalmakból ítélve, bizton remélhetjük, hogy a jövő hó 9—12-ig tartandó tanítógyűlés érdekes és tanulságos voltánál fogva, sokban túlhaladja az 1870-it. A taneszközkiállítás is fényesebb és terjedelmesebb lesz az elsőnél. Külföldről máris igen sok taneszköz s más kiállítási tárgy jelentetett be. Az ország minden részéből szintén tömegesen és szakadatlanul érkeznek a kiállítási tárgyak. Számos rendkívül érdekes és tanulságos új taneszköz lesz kiállítva, melyek czélszerűségéről az egybegyűlendő tanítók lesznek hivatva ítéletet mondani. Növeli a kiállítás érdekességét főként az, hogy már eddig jelentékeny összegű vásárlások jelentettek be, így a közoktatási kormány s a főváros fognak nagyobb bevásárlásokat tenni e kiállításon, hasonlóképen több iskolaszék tett ily irányú bejelentést. A taneszközkiállítási bizottság (elnök Lederer Aljegyző Dolinay Gy.)jövő hó 1-ig fogadja el a kiállítási tárgyakat. Augusztus 1-től 8-ig a kiállítási katalógus fog összeállíttatni, a kiállítás a főreáliskola termeiben elrendeztetni. A nagygyűlés alatt napi közlöny fog megjelenni, a résztvevőknek számos nyomtatvány, többi közt e czélra készült fővárosi kalauz fog szétoszlatni. A tagoknak a magánházakhoz leendő elhelyezhetése végett, a fővárosi lelkes tanítók a kellő lépéseket minden irányban megtették. Óhajtandó is, hogy a feljövő 1500—2000 tanító részére a főváros kiállítsa, ha csak éji szállásul is a használandó lakást. Minden tehetősebb család elfogadhat egy szerény igényű néptanítót éji szállásra, így aztán nem kellene igénybe venni a honvédelmi miniszter ajánlatát,ki átiratában a legnagyobb előzékenységgel felajánlja lakásul a díszes Ludovica-Akadémiát, hol élelmezésről is lenne gondoskodva. A közlekedési társulatok a gyűlésre való fel- és visszautazásra a fél áron utazhatási kedvezményt készséggel megadták. A nagy gyűlés alatt kirándulásokról és más szórakoztatásokról bőven lesz gondoskodva. A nagy gyűlésre folyvást lehet jelentkezni. 2 frt tagsági díj beküldése mellett (mely Roth Vilmos pénztárnokhoz Budára küldendő) megkapják az illetők a tagsági jegyet. A gyűlésen részt vehet minden néptanító, tanár és népnevelés ügybarát. (Milán fejedelem utazása.) A belgrádi hivatalos »Srbske Novine« lapja élén a következő kiáltványt közli : Proclamatio a szerb néphez! Bizonyos időre külföldre utazván, ezt kedves népemmel közlöm, s egyúttal rendelem, hogy miniszteri tanácsom, előfordulandó esetekben, hol szükség talál lenni, a fejedelmi hatalom teljesítésében engem azon utasítások szerint képviseljen, melyeket neki kiadtam. Magamat és kedves népemet ezúttal is a mindenható kegyelmébe ajánlom. Belgrádban, 1874. évi junius hó 11. TV. Obrenovics M. Milán s. k., Szerbia fejedelme. — Marinovics Jánost, a szerb miniszteri tanács elnökét és külügyért, távollétében Krisztics Fülöp vallás- és közoktatási miniszter fogja képviselni. A szerb congressus. Az esti postával vettük karloviczi levelezőnktől a congressus vasárnapi üléséről szóló tudósítást. A terjedelmesb értesítőéből, melynek főbb mozzanatait már távirataink tudatták, közöljük ezúttal a kir. biztos megnyitó beszédét s a congressushoz intézett kir. leiratot . Ő cs. és ap. kir. felsége, legkegyelmesebb urunk és királyunk által ezen egyház-nemzeti congressusra és a püspöki zsinatra, királyi biztosul legkegyelmesebben kiküldve lévén, a legfelsőbb királyi leiratot felolvasás és kihirdetés végett ezennel átnyújtom. Fölolvastatik a tollnok által magyarul és fordítása horvát-szerb nyelven. A királyi leirat következőleg hangzik: Mi Is. Ferencz József, isten kegyelméből ausztriai császár, stb. Magyarország ap. királya, Hueber Zsigmond udvari tanácsosunk, volt magyar helytartótanácsosunk nyugalmazott, alelnöke, vaskoronarendünk III-ed osztályú vitéze és a görög keleti szerb egyházi ügyekben működő királyi biztosunknak. »Kedvelt hívünk ! A karloviczi görög keleti metropolita érseki szék Masirevics Sámuel karloviczi érsek és patriarcha elhalálozásával üresedésbe jövén, folyó évi május hó 15-én kelt elhatározásunkkal legkegyelmesebben elrendeltük, hogy az 1868. évi IX. t. sz. értelmében és az 1871. évi május hó 29-én kelt elhatározásunkkal szentesített választási szabályzat alapján vallás- és közoktatási magyar miniszterünk által, a karloviczi érsekségi administrator utján szerb nemzeti egyházi congressus hivassák egybe és annak annak első feladatául a karloviczi metropolita és patriarcha érseknek az eddigi módon és királyi biztosunk jelenlétében eszközlendő megválasztása és a választás eredményének királyi biztosunk és vallás- és közoktatási magyar miniszterünk utján elénk leendő terjesztése tűzessék ki. Ezen, a folyó 1874. évi julius havának 11. napjára Rarnovitzra egybehivott congressusra, úgyszintén az annak idején összeülendő püspöki zsinatra királyi biztosunkul, magyar miniszterelnöknek, vallás és közoktatási magyar miniszterünkkel és horvát, szlavón- s dalmátországi királyi kormányunkkal egyetértőig tett előterjesztése alapján hűségedet legkegyelmesebben kinevezzük s ugyanazon vallás- és közoktatási magyar miniszterünket megbízzuk, hogy abbeli működésében irányadóul hűségedet a kellő utasításokkal lássa el. kihez egyébiránt stb. A királyi biztos azután szerb nyelven következőleg folytatja: T. congressus! A fölolvasott királyi leiratból azon fontos kötelességek jutottak a t. congressus tudomására, melyekkel ő cs. és ap. kir. felsége legkegyelmesebb urunk és királyunk engem megbízni kegyeskedett. Határozottan kijelentem, hogy csak is a görög keleti szerb egyház és nép javára ezélzó és merőben a törvényben gyökerező atyai szándékát ő cs. és ap. kir. felségének legmélyebb hódolattal kisérni és annak teljes érvényt és foganatot szerezni fogok. Meg vagyok győződve, hogy ezen tisztelt congressus a szerb nép hagyományos hűségéhez képest engem ezen működésemben gyámolítani fog. A nemzeti egyházi ügyek állapota a megüresedett érsek-patriarchális szék betöltését sürgetően kívánja. Azt a fönnálló gyakorlattal egyetértőleg a törvény is a jelenlegi teendők előterébe helyzi, melynek szellemében az érsek-patriarcha van a nemzeti, egyházi gyülekezet vezetésére hivatva. Ha ezen előzetes dolog Isten auh. és ö cs. és kir. ap. Felsége legmagasabb akaratának hozzájárultával szerencsésen be lesz fejezve és az üres püspöki székek a fönnálló gyakorlat szerint be lesznek töltve, a congressus más fontos ügyek tárgyalására lesz hivatva. Fölemlíthetem ezek között ő cs. és ap. kir. Felsége legkegyelmesebb elintézését, mely addig a tisz. gyülekezet saját szervezése iránt tett fölterjesztésére bizton elvárható. Legyünk tehát azon, hogy a legmagasabb trón jogait kellő tiszteletben tartva, és szeretett hazánk alkotmányához és törvényeihez híven ragaszkodva, czért érjünk, kölcsönös bizalommal és vállvetve megállapíthassuk nyugodt tanácskozással és törvényszerű eljárással az egyház javát és annak rendes és békés kormányzatát. Éljen ő cs. és kir. ap. Felsége, legkegyelmesebb urunk,els. Ferencz József Ausztria császárja és Magyar-, Horvát-, Szlavón- és Dalmátország apostoli királya. Éljen! Ezennel a nemzeti egyházi congressust a kihirdetett legfelsőbb leirat értelmében megnyitottnak nyilvánítom, akit azonban, bár hosszasan foglalkozott vele, meg nem nevezett. Ez az »igen tisztelt képviselő« pedig Tisza Kálmán. Álláspontunk, melyet e kérdésben elfoglalunk, köztudomású; de az nem tartóztathat vissza, hogy el ne ismerjük Ghyczy mai beszédének szellemdús tartalmasságát, s hogy teljesen igaza volt, midőn kiderité, hogy a mai szerződés előnyösebb az 1872-dikinél, s hogy a magyar terményeknek nincs mit tartani, egyenlő viszonyok mellett, az oláh terményekkel való versenytől. Ami már a pénzügyminiszter nyilatkozatát a differentiális tarifák tekintetében illeti, úgy látszik, hogy a miniszter az engedélyokmányban foglalt határozatokat elégségeseknek tartja, s az administratív elintézésnek főkép csak a relactiók kérdését tartja fönn. Mi is az engedélyokmány 24. §-ában foglalt két cautélát elégségesnek tartanók, ha kellő biztosítékot látnánk az engedélyokmányban arra nézve, hogy a kormány az átmeneti forgalomban a tarifakezelést pontosan ellenőrizheti. De ha már az engedélyokmányban foglaltatnak a differentiális tarifákra nézve bizonyos cautélák, akkor "helyén lett volna a viszszatérítések (refactiók) ügyét is elvben szabályozni a concessióban, nem pedig administratív tárgyalásra és intézkedésre fennhagyni. Értjük itt főkép azon visszatérítést, melyet a Budapesten megtört forgalomban az osztrák államvaspálya a szállítónak nyújtson akkor, ha az áru az ő vonalán folytatja útját. Oly föltétel ez, melyet a társulat minden károsodás nélkül elfogadhat és amelynek függőben hagyása nincs eléggé indokolva azon körülmény által, hogy e visszatérítés iránt a többi vaspályatársulatokkal szükséges alkudozni. Számba itt tulajdonkép csak a tiszai vasúttársulat ellenzése jöhet, e társulatra pedig kellő hatást gyakorolhat a kormány azon alkalomból, hogy engedélyokmánya értelmében a nevezett vasúttársulat tarifái ezen év végével a kormány revisiója alá bocsátandók. Vagy föl kellene venni a differentiális tarifák meghatározásának ezen részét is az engedélyokmányba, vagy administratív szabályozásnak kellene fönnhagyni az engedélyokmány 24. §-a utolsó előtti pontjában foglalt azon rendelkezést is, mely csaknem lehetetlenné teszi azt, hogy kedvező tarifák segítségével Budapest az oláh gabnára nézve kereskedelmi központtá váljék. A fennebb említett visszatérítés pedig, mely administratív szabályozásnak hagyatott fönn, épen Budapest emelésének érdekében kívánatos. Az egyidejű megnyitás biztosítékait is felderítette a pénzügyminiszter s e pontról szóló szokatlan hévvel szólt, mi a házban nagy benyomást tett. Amit a javaslatok mellett csak felhozhatni, azt gondos kritikával csoportossá Ghyczy s a háznak nincs szónoka, a ki e tekintetben vele mérkőzhetnék. Ennek daczára még vagy tizenöt szónok van feljegyezve, s a vita vége beláthatatlan. A mai ülésből még különös fölemlítést érdemelnek Tavaszy és gr. Ráday beszédei. Az utóbbi az arad-ozsovai vonal mellett tört lándzsát s csak a kormányválság iránti tekintetből fogadó el a vitatás alatt levő javaslatot. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése julius 14. I. A mai ülés legfontosabb tárgyát Ghyczy Kálmán nagy beszéde képezi. Ghyczy Kálmán kiragadta a romániai vasúti csatlakozás vitáját az általános frázisok özönéből és fölemelte azon magaslatra, amelyről egyedül ítélhető meg ily messze kiható közgazdasági kérdés. Megvilágította a pénzügyi, a forgalmi s a politikai tekinteteket, és használta erre majd a polémia, majd az önálló érvelés fegyverét. A cáfolatot — Hellyn kívül — főkép »egy igen tisztelt képviselő« ellen irányozta. H. (Folytatás esti lapunkhoz.) Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter: (Halljuk ! Halljuk !) T. ház! Minekelőtte t. ház, a dolog érdemére átmennék, egy pár szóval reflectálni akarok az előttem szólott két képviselő némely mondatára. (Halljuk!) Cseh Károly képviselő úr egy régebbi beszédemet idézvén fel, azt mondá, hogy én a törvényjavaslatnak mostani beterjesztésével ellentétbe jöttem azokkal, miket e házban ezelőtt nyilvánítottam. Ő azt mondja, hogy ezelőtt rászóltam és megróttam azt, hogy csak helyi érdekekből, állambiztosítás mellett engedélyeztettek vasutak, hogy engedélyeztettek oly vasutak, melyeket a kereskedés és forgalom érdeke nem igényelt, s hogy ennélfogva oly vasutak engedélyeztettek, melyek az állambiztosítást még igen sok ideig igénybe veendik. Én azt gondolom, tehát, hogy azon törvényjavaslatban, melyet beterjesztettem, állambiztosításról, ténylegesről legalább, szó sincs. Azt hiszem, hogy minden eddig hallott beszédéből kitűnik az, hogy ha valamely pályának a kereskedésre, a forgalomra befolyása van, épen ezen két pálya az, melyet — lehetnek a vélemények különbözők, de amelyet mégis igen sokak véleménye szerint a kereskedés és forgalom igényei kívánnak. Ha már locális érdekek szempontjáról lehetne a szó, kijelentem, hogy senkit sem vádolok e házban arról, hogy személyes, hogy locális indokokból szólal fel, de ha ezzel lehetne valakit vádolni, talán inkább megilletné e vád a székelység képviselőjét, aki az ezen vidék érdekében álló vasút mellett szólott, mint megilletheti a kormányt, amely e vasúti kérdést csakugyan általános szempontból vette fel. Kívánatos lenne, hogy készek volnának már a szóban levő vasutak tervezetei és költségvetései , de akkor, amikor e tárgyban felszólaltam, a kamatbiztosítást élvező vasutakat értettem leginkább, mint amelyeknél a tervek és a költségvetések idején való elkészítésének elmulasztása miatt igen sok követelé.