Pesti Napló, 1874. szeptember (25. évfolyam, 199-223. szám)
1874-09-16 / 211. szám
Választó és azt diadalra akarja juttatni. Ma már az angol népnek nincs joga másokra következni. Annak csak isten a megmondhatója, hogy mit érnek ama radicális változtatások, melyeket az alkotmányon véghezvitt, mit jelelentsen az, hogy hagyományaival szakítva Írországgal szemben azt mondta ki, hogy az állam a vallásoktatás tekintetében egész közönyös, és hogy a farmerek előnyére mindenféle szabadalmakat alakítottak. A halandók majd csak az eredményekből fogják megítélhetni e reformokat, de az bizonyos, hogy a második választási reform óta. Angolország bel és külpolitikája egyéb sem volt az eszménynek hozott áldozatok egész soránál. A parliament nem valami veszedelmes agitatio nyomása alatt bízta sorsát új választói testületre, melynek munkások képezik többségét, kik még nem állották meg a tűzpróbát; puszta szeretet egy elmélet iránt, a következmények meg nem gondolása vitte az angol törvényhozást e reformra. Nem az okszerűség tanácsára, hanem a veszélyt felismerő okosság daczára szabadították fel a választókat a közvélemény hatása alól, midőn a nyílt helyett a titkos szavazás hozták be. Ez egyszerű utánzata a franczia módszernek, de azon súlyosító körülménynyel, hogy a képzelem vágyának valósítása végett tabula rását csináltak oly dolgokkal, melyek igen beváltak. Azóta a parliament puszta logikai okoknál fogva hallgatagon már arra is eltökélte magát, hogy művét betetőzi; a következetlenség vádjától tart, ha a városi munkásoknak megadott szavazati jogot megtagadná a mezei munkástól. Mit szóljunk arról, hogy egész jóhiszemmel hitelt adott a manchesteri iskola idilljeinek, megfeledkezett minden emberi tapasztalatról, minden áron a non-interventio dogmáját gyakorolta és azt hitte, hogy az egész világot a béke erényeire fogja téríteni, mert maga elég okos többre becsülni a kereskedelem előnyeit a háború veszteségeinél? Vagy mit szóljunk azon áldozatról, melyet egy másik ismeretlen tényezőnek hozott? Megengedte, hogy az elemi oktatás felügyeletével megbízott testületekbe nőket is lehessen választani és most egy bili van készülőfélben, mely a nőket is feljogosítja a skót egyház papjainak választására. Az angol törvényhozás ez által fegyvereket adott azon pártnak, mely a politikai választói jogot is meg akarja adni a nőnemnek. A régi Angolország látszólag képviseleti monachia volt, de tulajdonkép mérsékelt oligarchia, született aristocratia által vezetett társadalom; az aristocratia maga találta jónak az uralmat megosztani a polgári elemmel, de a rottenboroughban tényleg az aristocratia uralkodott. A régi Angolország szabad volt, mert a főurak az absolutismus elleni küzdelmükben elég bölcsek voltak az egész nemzet javára követelni a szabadságot, így aztán addigra, mire a tömegek öntudatra ébredtek, a zsarnoki uralom alól, mely a forradalmat felidézi, már fel is volt szabadítva. Csak egy válság ment végbe, de ez vallási jellegű volt; mihelyt e válságon túl volt, az angol nép minden veszélyes rázkódás nélkül hozhatta be a szabad sajtót. A nép kereskedelemre adta magát, nem azt kereste, mit szerezzen neki az állam, hanem azt, mit szerezhet maga az önsegély által. Az angolok oly közszellemre tettek szert, mely megengedte nekik, hogy kiki követhette a maga véleményét, anélkül hogy ezért szakítania kellene a társadalommal ; a politikai siker eszközéül nem az erőszakot tekintették. A közszellem csak oly javaslatokat juttatott felszínre, melyeket kiki a közösen óhajtott czélra vezető eszköznek tarthatott, bármily osztályhoz tartozott is. A régi Angolország, amint azt a történelemből ismerjük, már alig létesít, következményeit csakis a szokás, a hagyomány tartja még fenn; a születési és vagyoni aristocratia elvesztette régi fölényét, a parliament megnyílt a többi felekezetek előtt, az uralkodó osztály lemondott a hegemóniáról; a hatalom a tömegek kezében van, melyeknek nincs hagyományuk. Szervezve ugyan az új többség nincs, de ez fölényén nem változtat, mert csak akarnia kell és a törvényt ő diktálhatja, ha eddig nem képes is egyetérteni, de a választók nagy tömege, a választási vesztegetések megszüntetése elég oly értelmes jelöltet fog felszínre hozni, kik, hogy emelkedjenek, a legfontosabb csoportok lappangó óhajaiból készítenek csábító programmot; miután a képviselői állást csak a népszerűség tudja biztosítani, új politikai bölcselet fog származni, mely szerint az államférfiúnak nem önálló eszmékre kell törekednie, hanem csak arra, hogy minél jobban találja el a nép óhajait és azok teljesítésére minél gyorsabb módokat keressen. Angolországban nincs az egyes osztályok közt oly gyűlölet, mint pl. Francziaországban, de ha a munkásnak hatalma van arra, hogy a maga kedve szerint állapítja meg a közadókat, nem lesz-e kitéve azon kísértésnek, hogy saját terhén könnyítve, mások vállára rakja a főterhet. Az income-tax máris olyan természetű, hogy csak bizonyos határig menő jövedelem után szedetik; megindult az izgatás a közvetett adók ellen, melyek egyformán terhelik a szegényt és a gazdagot is; a felsőháznak eddig volt joga a pénzügyi törvényeket módosítani, most a nagybirtknak már nincs nyilvános közege, amelylyel magát védelmezze. Pessimismus nélkül is felvethetjük azon kérdést, nem fog-e beállani azon időpont, amikor az adókat a nemzet azon része fogja kivetni, mely azt nem fizeti. Nem kis fontosságú reform a titkos szavazás behozatala; rövid idő óta áll fenn, de máris belátták, hogy a nyilvános szavazás megszüntetésével a képviseleti rendszer van halálosan sújtva. Igaz ugyan, hogy a titkos szavazás a függő állásban levő választók politikai függetlenségét biztosítja, de egyúttal felmentette a választót a közvélemény iránti felelősség alól, megengedi neki, hogy a legesztelenebb, legkevésbé bevallható szenvedélyeknek engedjen; a nyilvános szavazás a választásnak a consilium jellegét adta; kiki kénytelen volt az elismert pártok egyikéhez csatlakozni; ezeknek megfontolt tervük, elismert programmjuk volt, ezek voltak a nemzet köz óhajainak collectiv közegei; mindkét félről kiváló férfiak vezeték al vak tömeget a közös czél felé, az egyént megvédték saját esztelensége ellen. A választót a közvélemény arra kényszerítette, hogy hű legyen pártjához, apró érdekeit, szeszélyeit alárendelje az általánosabb jellegű érdekeknek. Az utóbbi választásnál kitűnt, hogy a reform folytán a küzdtéren nem a nagy nemzeti pártok uralkodnak ; egész új modorú jelöltek léptek fel, kik a korcsmárosok, a dissidensek, az iszákosság ellen küzdő csoportok stb. külön érdekeire támaszkodtak ; a conservativek, a külön érdekeiket szem előtt tartó csoportok által jutottak diadalra. Eddig a parliament oly gyülekezet volt, hol a nemzeti közérzület tényezőit alkotó véleményjellegek döntöttek ; most oly küzdtérré kezd fajulni, hol külön érdekek kelnek harczra egymás ellen; belopózik a mandátum imperativum, a választó közönség a secták, iparágak, kis testületek szövetkezetévé válik; az esetleg által alkotott koalitiók, mindenféle versenygő követelések, apró érdekek ide-oda fogják ránczigálni az országot, mely az erkölcsi szervezkedés, az állameszmének nagy pártokban való megtestesülés főeszközét , a nyilvános szavazást félredobta. BELFÖLD: A területi rendezés. A törvényhatóságok területi rendezése ügyében tartott közgyűlések legtöbbjéről lapunk t. levelezői szívesek tudósítani s leveleik e rovatban látnak napvilágot. A mely helyekről eddig nem vettünk tudósítást, azon közgyűlések ismertetését más lapokból veszszük át a következőkben : Györmegye ehó 12-diki közgyűlésben azt határozta, hogy kérvényezi Csilizköznek Györmegyében való meghagyatását s hogy Veszprém azon községei, melyek az iránt folyamodtak, Györmegyéhez csatoltassanak. Somogy megye közgyűléséről a következőket olvassuk a »Ref«-ban: A megye rendkívüli közgyűlése e hó 10-én tárgyalta Sellye, Okorság, Sztára és Révfalu községeknek Baranya megyébe leendő átkebelezését. A vita fölötte élénk volt. A négy község küldöttséget küldött a gyűlésre, mely azon kérelmét terjeszté elő, hogy a nevezett községek továbbra is Somogy megyében hagyassanak meg. A gyűlés e tárgyban a következő határozatot hozta: A kikerekitendő községek továbbra is e megyében óhajtván megmaradni, e kérelmük felsőbb helyen támogattatni fog; a megye a kikerekítésbe csak akkor fog beleegyezni, ha más községek bekeblezése által kárpótoltatni fog. Szőnyegre került továbbá azon panasz is, hogy a Drávánál fekvő Répás és Kethel községek jogtalanul Horvátországgal egyesíttettek, s indítványoztatott, hogy e községeknek Somogy megyébe leendő bekeblezése iránt a kormányhoz fölirat intéztessék. Miután a megye ez ügyben már úgy is intézett a kormányhoz föliratot, s annak elintézését már meg is sürgette, a megye a további lépéseket ez iránt szükségtelennek tartja. Szathmár megye közgyűlése a bányavárosokról azt jelenti ki, hogy azok, remélhetőleg, önállólag is fenntarthatják magukat; ha azonban a megyébe keblezik azokat, azt örömmel fogadná. Fogaras vidéke azt kérvényezi, hogy a törvényhatóság Felső Fehér beszögellő részleteivel, s néhány ide gravitáló száz helységgel kikerekittessék. Háromszék sept. 9-diki közgyűléséről a következőket írják a »Hon«-nak: Háromszék közgyűlése főleg azért tartatott, hogy a megye kikerekités tárgyában küldött belügyminiszteri leiratra a szék tegye meg felterjesztését. E mellett volt még egy korábban felmerült igen lényeges indítvány szőnyegen. Főleg e két tárgyra szorítkozom. — Kálnoki Dénes gróf főispán megnyitó beszédében üdvözölte a belügyminisztert, hogy a megyék kikerekitésénél azon régi alkotmányos útra tért, mit úgy fejezünk ki, hogy »semmit rólunk nélkülünk é s ebből kifolyólag megkérdezte a megyéket. A bizottsági tagok névsorának felolvasása után nem sokára szőnyegre került a kikerekítés tárgyában küldendő felirat. Az állandó választmánynak ide vonatkozó dolgozatait valamint az e tárgyban készített feliratot is, Horváth László főjegyző olvasta fel. — Künte József és Székely Gergely s még többen stiláris javaslatokat tettek a feliratra. — Bakcsi Ferencz úgy találja, hogy a felirat különben egész terjedelmében elfogadható, csakhogy bele kell tenni még azt, a mi a dolognak tulajdonképen lényegét képezi. A belügyminiszter megjelöli azon városokat és Felső-Fehér megyének azon beszögellő részeit, melyeket Háromszékhez kiván csatoltatatni s azt kérdezi a széktől, hogy ez esetben az állami adó 10 százalék és házilag kivetendő 10 százalékot véve alapul, miként alakul a költségvetés, leszámítva még a szervezendő közegészségi és átadandó állami utak költségeit, mi körülbelül 2 százalékot vesz igénybe. Bakcsi ezt részletes számadatokban óhajtja a feliratba betétetni , valamint azt is, hogy a fenntebbi alapon milyen lenne a költségvetés megint az esetben, ha még azon területek is hozzánk csatoltatnának, melyeket mi a miniszter által javaslatba hozottakon felül óhajtanánk bekebeleztetni : ilyenek Hétfalu, mely korábban is idetartozott, nem különben Bordocz fiászék, mely törvényszékileg most is ide tartozik s kérelmezett is a bekebeleztetésért mindkettő, ilyenek továbbá Kászonszék — az esetre, ha Csikót Udvarhelybe olvasztanák — és Felső-Fehér megyének nemcsak a miniszter által kijelölt részei, hanem az egész hídvégi és peselneki járások. Mindezen netalán bekövetkezhető csatlakozások esetére az adó és a megszabott kamat alapján szükséges lévén az eshető költségvetésnek előirányzatát számadatokban kifejezni, nem különben a fenntebb javaslatba hozott stiláris módosításokat is megtenni. Bakcsi e czélból indítványozza, hogy a felirat adassék ki revisióra a jegyzőkből és még három bizottsági tagból kiküldendő bizottságnak, mely a holnapi közgyűlésre a revisióról tegyen jelentést. Ez indítvány egyhangúlag elfogadtatott és a küldöttségbe Székely Gergely, Künte Józef és Bakcsi Ferencz szintén egyhangúlag megválasztottak. Szepes megye területi rendezése tárgyában Iglóról a következőket írják a »P. Lloyd«-nak : September 9-én a XVI. szepesi város kerületi bizottságának itt tartott közgyűlésén és Szepes megye bizottságának ugyanazon napon Lőcsén tartott közgyűlésén a belügyminiszter rendelete tárgyaltatott, melyben mindkét törvényhatóság felszólíttatia, hogy nyilatkozzanak, váljon képesek-e az elkülönített törvényhatóság költségeit összes földadójuk 200 l/o-jával fedezni, oly módon, hogy 15°/0-al a közönséges közigazgatási kiadások a többi 5 % -al pedig a hidakra, utakra stb. szükséges rendkívüli költségek fedeztessenek. A megyei bizottság feltétlenül a három sz. kű város és a XVI városnak a megyével leendő egyesíttetése mellett nyilatkozott, de ha ezen óhaj nem teljesülhetne, minthogy az utóbb nevezett törvényhatóságok némi elkeseredéssel ellenzik, Szepesmegye mégis a közigazgatásra szükséges és a rendkívüli kiadásokat és magában foglaló 58000 frtot földadójának 18 % -jából volna képes fedezni, tehát még az előszabott 20°/6-t sem venné igénybe. folyó ama törekvést, mely szerint a törvényhatóságok ez alkalommal is a létjog bebizonyításának mindenha még oly csekély fegyverét is használni kívánják; ez ösztönt, e törekvést mi is a kegyelet nemcsak menthető tényének, de bizonyos tekintetben kötelességnek is tartjuk, s a történelmi fejlődést elég erős indoknak arra, hogy az állam egyes részei, a megyék területi regeszítésének processusánál minden esetre komoly tekintetbe vétessék , teljes tudatával bírunk azonban egyszersmind ama honpolgári kötelességnek is, mely a rész érdekét az egész javának, a történelmi emlékek kegyeletét egy újabb keletű ugyan, de hatalmas érdeknek , a jó, olcsó és gyors, s ekként kielégítő közigazgatás érdekének alárendeli, biztosítva hazánk szellemi s anyagi fejlődését, megvetve a jövőnek kegyeletre annak idejében csakugyan méltó alapjait. Egy szóval nagy, miniszter úr ! habár Belső- Szolnok megye közönsége más törvényhatóságok önállását tiszteletben tartja, és így habár szomszéd hatóságok bekeblezésére sem vágyódik, de ha a törvényhozás bölcsesége e cselekvényt, mint az államháztartás körül nélkülözhetlen takarékosság és a jó közigazgatás biztositékát elhatározni szükségesnek itélendi , üdvözölni fogja ez intézkedést, mely ha uj nerünk kezdetén, vagy ha bárcsak az 1870. XLII. t. czikk megalkotásával egyidejűleg s az állami közigazgatás minden ágazatára kihatólag létesittetik már eddigien is megtermetté volna áldásos gyümölcsét. És fenntebb kifejezett véleményünk önzetlenségét bizonyítja azon számszerű adat, mely szerint 35 ezer 800 frtnyi évi közigazgatási költségeinek 318744 frtra rúgó évi egyenes államadónknak 11 százalékát teszik, tehát a képviselőház által az államháztartás rendezése tárgyában kiküldött bizottság munkálatában a megyei javadalmazás maximumául megállapított 20 °/o-nyi összeg felénél csak l°/0-kal rúgnak többre, minek alapján méltán vélhetjük törvényhatóságunkat önállóságra nem csak történelmi emlékeiből kifolyólag jogosítottnak, hanem anyagilag is teljesen képesítettnek. Ha tehát e körülmény daczára is a törvényhatóságok területének szabályozását élénken kívánjuk, csak a közadministratió javulása tekintetében táplált óhajainknak adtunk kifejezést. Nem riadunk viszsza ennélfogva az áldozattól sem, mely Nagyméltóságod leirata szerint keleti határunkon levő némely községeinknek Naszód, illetőleg Besztercze vidék szabályozása érdekében leendő átengedését követeli. — Nincs tehát megjegyzésünk Luska, Entrádám, Priszlop s Csepán községeknek a tervezett Régen vármegyéhez leendő csatoltatása ellen, mennyiben e községek amúgy is Naszód vidékébe szögellenek; ki kell jelentenünk azonban, hogy Oláh-Nemegye, Magyar-Nemegye, Oláh-Németi, Virágosberek, Magasmart, Tóhát, Kócs és Somkerék községek kikebleztetése és a nevezett úton alkotandó megyéhez való csatoltatását helyfekvési hathatós tekintetek ellenzik, ugyanis e helységeknek Szászrégennel vagy Beszterczével való közlekedését részben a Szamos-folyó részben pedig nagy vízválasztóhegyek szerfelett nehezítik emperiális és közlekedési érdekeik pedig, melyek Bethlen felé irányulnak, szintén azt követelik, hogy e helységek Belső-Szolnok megye területéből ki ne szakittassanak. Az ellen sincs kifogásunk, hogy nm. tervezete szerint területünk északnyugati határain fekvő néhány községünk, név szerint: Szurduk, Nagy- Krisztolcz, Muncsel, Tóthszállás, Kis-Krisztolcz és Salamon a tervezett Kraszna vármegyébe kebeleztessenek, mint ahová földiratilag gravitálnak is. Végül csak helyeselhetjük am. tervezetének azt a részét is, mely Doboka megyének határaink felé eső községeit a tervezett Szolnok-Doboka vármegyébe kebelezendőknek jelöli ki. Nyirgod leiratának osontoott illetőleg, melyszerint az újon alkotandó megyék részére Ngd által javaslatba hozandó 20 °/o -nyi maximális összegben oly költségek is foglaltatnak, melyekről a megyék eddigelé legalább ily mértékben nem gondoskodtak, mint: a törvényhatóságok területén átvonuló állami utak fenntartása, egészségügyi, nevezetesen kórházi kiadások, mikhez az országos bizottság javaslata szerint még az egyenes adók kivetése és beszedése, s a népnevelés ügye körüli teendők ellátására szükségelt évi összegek is járulnának ; oly functiók teljesítésének költségei tehát, melyek eddig államilag kezeltettek, de amely teendők az országos bizottság véleménye és amligod nézete szerint is a megyék hatásköréhez utasíttatnának, és amelyek költségeinek fedezésére törvényhatóságunk egyenes állam adójának legalább 5 % -a szükséges. nmgod figyelmét arra a körülményre kell felkérnünk, hogy ez intenzió érvényesülése esetében sem sajáttörvényhatóságunk, sem pedig egyetlen erdélyi eddigi vagy ezután és bármiként is alakítandó megye sem volna képes egyenes adójának 5°/o-val ez új kiadásokat fedezni, így, hogy egyebet ne említsünk, Erdély megyéinek területén számos állami országos és megyei utak vonulnak át, melyeknek fenntartási költsége igen tetemes. Törvényhatóságunk területén például 122/s mf. állami, 224/8 mf. országos, s 324/s mf. megyei, összesen 673/s mfldnyi út vonul át, melyek fenntartási költsége az állami utaknál 29,903, az országosan megyei utaknál pedig 81,300, összesen tehát 111,204 frtra rúg egy évi átlagban. Ez összeg leszámításával az országos és megyei utak fenntartására szükséges, azonban természetben kiszolgáltatott s 81,300 frtnyi értéket képviselő összegnek, s csak az államutak fenntartására szükséges 29,903 frtot vevén alapul (a központi költségeket számításba nem vevén) a Nagyméltóságod által a törvényhozás elé terjesztett megyeszabályozási tervezett Szolnok-Doboka vármegyéje 516,571 frtban felvett évi adójának kerekszámban 6°/6-a. Ez összeghez járulnának az egészségügyi, az adókivetési és beszedési s a népnevelési teendők ellátására szükséges igen tetemes kiadások, melyek összesítve ha az új megye javadalmazási maximumát épen el sem is érnék, de attól távol sem maradnának, és ez esetben mi maradna a megyei közigazgatási kiadások fedezésére ? vagy semmi, vagy pedig a házi adó tetemes fokozását kellene a törvényhozásnak megállapítani. De az ily autonómia nagy miniszter úr nem tenne egyebet, mint az állami functiók nagy részének a létező anyagi körülmények figyelmen kívül hagyása mellett a megyékre hárítását, s ennek folytán a házi adó növekedésének bizonyosan bekövetkező esélyét tekintve: nagymérvű, de álcrázott nevű és minőségű adóemelést, mely az amúgy is elég terhes községi adóval együtt az önkormányzatot jelen műveltségi állapotaink között elnépszerűtlenítve, az igáz, az értelmes önkormányzat fejlődését megnehezítené, vagy e becses, az önállóság szilárd alapját képező jog jövőjének rovására a központosítás esélyeit segítné elő. Meg is vagyunk győződve afelől, hogy a törvényhozás bölcsessége megjelenti a biztos utat arra nézve, hogy míg egyfelől a megyékre hárult állami és tisztán megyei adminisztratió sikeres menete teljesen biztosíttatik, másfelől egyszersmind a házi adó sem válik oly teherré, mely ez idő szerinti, országosan nyomasztó viszonyaink között az önkormányzatot az adófizetők előtt keservessé tehetné. Mindenesetre fel kell kérnünk nagyméltóságod figyelmét mindazokra a nehézségekre, melyek az államutak fenntartási terhének a megyékre leendő hárítását ellenzik. Tudjuk ugyan, hogy a Magyarország derekán különösen az alföldi síkságon fekvő megyék nem sok állami kőúttal, de annál több országosan garantírozott vasúttal dicsekedhetnek, minélfogva az ilyen törvényhatóságokat a czélbavett intézkedés közelebbről nem is érdekli, de annál többföldnyi államút szeli át Felső-Magyarország és Erdély jobbatlán vasúttalan megyéit, még több országos és megyei út, mely utóbbiaknak fenntartását az országos, kereskedelmi, közlekedési és hadászati tekinteteken kívül főként megyei érdekek követelik. Mivé válnának ez utóbbi, valóban megyei közérdekű utak azon esetben, ha az illető törvényhatóság képtelen volna mást, mint csak a területén átvonuló államutat fenntartani ? Avagy kívánatos lehet-e az államutaknak elhanyagolása egyes törvényhatóságok részéről a megyei utak javára ? De jogosan kívárni sem lehet, hogy a tisztán állami és országos utakat csak néhány, ily természetű utaktól át — meg átszelt, s mint a tapasztalás bizonyítja, vasúti vonalak áldásai által legkevésbé sem boldogitott megye tartsa fenn önköltségén, jobbatlán országos s tán legkevésbé megyei érdekekben; e törvényhozási intézkedés sok megyére mi terhet sem róna, még az országnak a világforgalomtól önhibáján kívül távol eső jó része e terhet alig bírná viselni. Az állami functiók nagy részének s ezek közt főként a közlekedés üzemes fenntartása kizárólagos kötelezettségének a megyékre leendő áthárítása tehát véleményünk szerint nem terjedhet odáig, hogy a teendők szabályos teljesítése a megyék szűkebb értelemben vett önkormányzati kötelességeinek és érdekeinek praejudicálva, végtére magának a törvényhatóságnak életerejét is vagy teljesen felemészsze, vagy a legkedvezőbb esetben meggyengítse. Fokozott teendők teljesítését az állam, jobban mondva az államtest anyagilag boldogítottabb részei csakis aránylag fokozottabb javadalmazás alapján kívánhatják az anyagi tekintetben viszonyítva elmaradottabb törvényhatóságoktól. Nagy miniszter úr! Mint az előadottakban érintők azon helyzetben vagyunk ugyan, hogy eddig élvezett s jövőre,is kilátásba helyezett évi javadalmazásunk korlátai között szükségleteinket fedezhetjük, de ha a tudozás magasabb állami érdekekből törvényhatóságunk területének olyatén szabályozását vélné szükségesnek, mely szerint ez időszerinti területünk egy jelen székhelyünk Deézs körül a szomszéd Dobokamegye és Kővárvidéke némely községeinek bekeblezése által alkotandó megye magvát képezze, a mint ez n mgádnak a képviselőház elé terjesztett javaslatában is terveztetik , teljes készséggel hódolnánk a törvényhozás akaratának, mivel a czélba vett bekeblezést földhrazi-, helyfekvési-, kereskedelmi-, közlekedési- s hadászati-, egyszóval tehát mind olyan előnyök támogatják, melyek a jó, olcsó és természetszerű közigazgatás alapjait képezik. Míg továbbá ezáltal területünk határainak egyes kiszögellései enyésznének el, az alakítandó Szolnok-Doboka vármegye törvényhatósági költségeit az országos bizottság által kijelölt javadalmazási kereten belül nemcsak fedezhetné, sőt az esetben, ha a megyék önkormányzati hatásköre államháztartási takarékossági tekintetekből a valódi autonómia határain is túl igen szélesre nem terjesztetnék, közigazgatási évi költségei összes egyenes államadójának 20 százalékát sem vennék igénybe. Mennyiben azonban a kis-nyiresi vízválasztó magas hegy Kővárvidékét északi és déli részre osztja, minélfogva a déli, vagyis a törvényhatóságunk északi határai felé eső rész felénk, — az északi pedig részben a tervezett Kraszna, részben pedig Szatmár- és Máramaros megye felé gravitál földiratilag és helyfeövésileg szintúgy, mint kereskedelmi és közlekedési tekintetben , czélszerűségi tekintetek és helyesebb közigazgatási érdekek követelnék, hogy Kővárvidéknek csakis a nevezett kis-nyiresi hegytezeire és a kvvueutra fekvő községei mintiiltassanak a tervezett Szolnok-Doboka vármegyéhez, többi községei pedig a fennterintett tekinteteknél fogva az említettük magyarországi megyékbe kebeleztessenek. Midőn a tervezett Szolnok-Doboka vármegye területi szabályozására vonatkozó fenntebbi nézeteinket nggod figyelmébe hathatósan ajánlanánk kötelességünknek ismerjük egyszersmind nagodat megkérni, hogy valamint szabályozási tervezetében jelen székhelyünket Deézs városát jelölte ki a tervezett Szolnok-Doboka vármegye székhelyévé, — azonképen méltóztassék e nézetét annak idejében a törvényhozás előtt is érvényesíteni. — Alig van ugyanis nagyméltóságod tervezetében megyei székhely kijelölve, mely annyira a terület központjára esnék, mint épen Deézs. Föld- és helyirati, közlekedési, kereskedelmi, hadászati tekintetben is központnak nevezhető e város, mennyiben innen Szathmár-, Már- ■ marosmegyék, Bukovina s Erdély déli része felé a legjobb karban levő államutak, a Szilágyság és Máramaros felé igen jó országos, végül a Mezőség felé jó megyei utak sugárzanak ki, a rövidebb útvonalakat nem is említve : e fölött a Nagy-Szamos folyó közvetlenül a város előtt folyik Magyarország felé, a szabályozásra teljesen alkalmasan. Ez élénk kereskedési és forgalmi város ezekhez képesti fejlődését, amit lakosai értelmiségén kívül főként központi voltának köszön, leginkább tanúsítja az, hogy az 1857. évi népszámlálás óta, midőn lakosainak száma 4590 volt a legutolsó népszámlálásig 1242 lélekkel, vagyis 5832-re szaporodott lakosága, mely ma bízvást 6200- ra tehető. Székhelye továbbá a deézsi m. k. törvényszék és járásbíróságnak, a belső-szolnok-dobokai 32-ik számú honvédzászlóalj, s a IV-ik számú állami méntelep parancsnokságának, e felett jól berendezett nagy és díszes megyei közkórházzal bír stb. Mindezen körülmények, melyekhez végezetül nem kis mértékben még az is járul, hogy törvényhatóságunk székháza, melyben a helybeli nevezett törvényszék is ingyenes elhelyezést lelt, a legalkalmasabb és díszesebb helyiséget szolgáltathatja egy alakítandó nagyobb megye részére, kétségtelenné teszik Deézs városának megyei székhelyül mindenekfelett való alkalmatosságát. Végezetül a mi sz. kir. Szamosujvár városa törvényhatósági önállóságának megszüntetése esetén e városnak esetleg törvényhatóságunkkal leendő egyesítését illeti, ámbár csak örülni tudnánk az alkalomnak, mely oly mivelt elemmel szaporítaná a tervezett Szolnok-Doboka vármegye lakosságát, mint a szamosújvárvárosi polgárság; mennyiben azonban tudjuk, hogy e sz. kir. város tetemes jövedelménél, melyet törvényhatósági költségei egészen fel sem is emésztenek — lakóinak értelmességénél, rendszereteténél s szorgalmánál fogva törvényhatósági önállóságának fenntartását méltán ki érdemli, sőt arra szerzett joga is van; s mennyiben hiszszük, hogy a törvényhozás azt továbbra is érintetlenül hagyni hajlandó is leszen, a magunk részéről is kérjük Nagyméltóságodat, hogy nevezett város e tekintetben táplált óhajtását érvényre juttatni méltóztassék. Nagy miniszter úr! A fenntebbiekben egész őszinteséggel adtuk elő nézeteinket mindazon egyes kérdésekre nézve, melyeket nmgod hozzánk intézni szükségesnek látott. Legyen nmgod teljesen meggyőződve afellől, hogy nyilatkozatunk alapjául nem a továbélhetés önző szempontjait, de megyei közviszonyaink, szellemi és anyagi érdekeink sikeres fejlődésének biztos emeltyűjét, a jó, olcsó és gyors közigazgatás követelményét, az önkormányzat igazi lényegét tettük. Fogadja negod hazafiui tiszteletünk őszinte kifejezését. Kelt Deézsen, 1874-iki sept. 12-én tartott bizottsági rendes közgyűlésünkből. De éz s. sept. 12. (Felirat a belügyminiszterhez.) Belső-Szolnok megye bizottságának a megye területe szabályozása tárgyában a belügyminiszterhez intézett felirata így hangzik : Vonatkozva Nugdnak idei augusztus 6-án kelt leiratára, melyben azon körülményekre nézve, melyek a törvényhatóságok területének szabályozása iránt Nmgd által a törvényhozás elé terjesztendő javaslatokban alulírt törvényhatóságot közelebbről érinthetik, részletes és indokolt előterjesztés illetőleg nyilatkozat tételére hivattunk fel, megállapodásunkat, illetőleg nyiltkozatunkat a következőkben van szerencsénk előterjeszteni: Élénk tudatával bírunk ugyan a mult, a történeti fejlődés mindig kegyelettel körülölelt emlékeiben gyökerező, gyakorta kelleténél is hivebben s néha az előhaladás rovására is ápolt azon hatalmas érdekeknek, melyek a hazai törvényhatóságokat területi épségük, önkormányzatuk biztosítására ösztönözték mindenha ismerjük az önfenntartás ösztönéből ki ! Különfélék. Budapest, sept. 15. (A király utazási programja.) Illetékes forrásból értesülünk, hogy a király utazásának programmjában ma délutánig nem történt változás. Ő felsége f. hó 16-án este 1/* 11 órakor Bruckból Székesfehérvár felől Budapestre érkezik, 17. és 18-án itt fog időzni. 19-én reggel Alcsuthra és Boglárra rándul, hol a 19. és 20-án tartandó hadgyakorlatokat fogja megszemlélni. Budapestről f. hó 21-én délben Czeglédre utazik. (íroscanai nagyherczegnő) meglátogatta tegnap a nemzeti múzeumot és Puszky Ferencz igazgató vezetése mellett nagy érdeklődéssel tekinté meg az iparmúzeumi gyűjteményeket, melyeknek kiválasztása és elrendezése fölött megelégedéssel nyilatkozott. (A brucki táborból.) Tegnap d. u. fél 3 órakor két gyalogdandár, a tüzérség és egy lovasdandár a schwadorfi gyakorlótérre vonultak ki. Báró Edelsheim-Gyulay főhadparancsnok maga szemlélte meg a kivonuló csapatokat. A f. hó 14-ére kitűzött, de a rosz idő miatt elhalasztott hadgyakorlat ma 15-én és holnap 16-án volt megtartandó Bruck és Bécs között. Az arra tett intézkedések csekély módosításokkal érvényben maradtak. Mint a bécsi »Presse«-nek távírják, mára Banhaus osztrák kereskedelmi miniszter váratott Bruckba, hogy a királynak személyesen bemutassa az újonnan berendezett sebsültszállító vagyonokat. E czélból két kocsi szállitatott Bruckba ; az egyik terhes kocsi és nyolca hordágyat tartalmaz, a másik 3. osztályú személykocsi 10 hordágygyal. (Türr István tábornok) több havi távollét után ma megint Budapestre érkezett vissza. (Beniczky Ödön orsz. képviselő temetése) ma délelőtt ment végbe Cinkotán a község és környék lakosságának roppant részvéte mellett. Már kora reggel gyűltek egybe a halottas ház udvarára a kerület huszonkét községének küldöttségei, a megye központi tisztviselői majdnem teljes számmal, számos bizottsági tag, a megyei főispánnal, gr. Szapáry Istvánnal élükön. A képviselőház tagjai közül feljegyzi a »Hon« Beöthy Algernont, Csernátony Lajost, Madas Károlyt, Horváth Dömét, Beöthy Lajost, és gr. Keglevich Gábort. Az egyszerű, de díszes ravatalt a halottas ház tágas udvarán a megye huszárjai álltak körül a budapesti temetkezési társaság gyászos vitézeivel. Midőn Orem János ecseri plébános egyházi díszben megjelent, négy szomszédos község lelkészeinek kíséretében, előhozták a választók a család ereklyéiként őrzött öt zászlót, melyek jele alatt az 1848, 1861, 1865, 1868, 1872-ki választások diadalát vivták ki Beniczky Ödön megválasztásával. Az egyházi szertartás után megindult a gyászmenet Uj-Pest húsz tagú küldöttségének vezetése alatt a parkon és községen át a temetőbe, hol Dalmady Győző mélyen érzett, megható búcsúbeszéde után a koporsó lebocsáttatot az egyszerű családi sírboltba. (Északi sarkexpeditió.)Az expeditio tegnap Drontheimba érkezett, ott megoszlik, és Payer a szárazon, Weyprecht ellenben gőzhajón megy Hamburgba. Mint a »Pr.«-nek távirják, a hamburgi polgármester, ki egyszersmind az ottani földrajzi társulatnak az elnöke, meghívta ez expeditio vezéreit Hamburgba, hogy ott megérkezésük napján a társaság ünnepélyes ülésében másnap pedig a diszlakomában vegyenek részt. Weyprecht a meghívást nem fogadhatta el, Payer ellenben megígérte megjelenését, ha elég korán érkezhetik. — Mint a »Corr. Schweitzer «jelenti gróf Wilczek János f. hó 18-án gróf Zichy Ödön és báró Todesco kíséretében az ex-JJtJUlllU lUgauaurvi^ Xi--------*-------0v -----------»«- -»7 —---------— f. hó 22-ére váratnak. A bécsi német tanulók olvasóegylete szombaton következő sürgönyt intézte Payer főhadnagyhoz Christianiába : »Tiszteletbeli tagjának, a bátor sarkutazónak szívélyes üdvözletét küldi a bécsi német tanulók olvasó-egylete.« Az első bécsi életmentő-egylet Weyprecht, Payer és dr. Kepes urakat tiszteletbeli tagjaivá nevezte ki. (Dr. Kepes hazánkfiához) a budapesti tudomány- és műegyetemi olvasókör, mint velünk közlik, a következő táviratot intézte : »A tudomány és műegyetemi olvasókör melegen üdvözli az északi sarkexpeditió nagyérdemű tisztelt tagjait. Budapest, sept. 12. 1874. Fenyvessy Ferencz, id. elnök.« (Csernátony Kossuthnál.) Az »Ellenőr« szerkesztője külföldi útja alkalmával, melyről már visszatért, az idén is meglátogatta Kossuthot. (Ásatások Székesfehérvárott) Székesfehérvárról Írják a »Pr.»-nek f. hó 13-ikáról: A helybeli püspöki kertben dr. Henszlman kir. tanácsos vezetése alatt szorgalmasan folyó ásatások a napokban két sírt tártak fel, egy felnőtt emberét és egy gyermekét. Értékes tárgy nem találtatott. Azon a helyen, hol egykor valószínűleg Sz. István templomának tornya állott, két csonttal telt edényre akadtak ; a főoltár alatt egy téglafal alatt szintén találkoznak csontmaradványok, az értékes tárgyak elrablásának világos nyomaival. Az északi oldalon most a padozat márványlapjai táratnak fel. (Nyíri Aladár) néhai Nyíri Józsa minisztertanácsos fia, eddigi állásáról, a kir. curiai fogalmazóságról lemondván, a napokban ügyvédi irodát nyitott. Az ügyvédi kar jeles képzettségű tagot nyert benne. (Egy kis mulasztás.) Magyar-Óvárról egy reáliskolai tanító a következőket írja a »P. Ll.«-nak : Mi kárpátvidéki tanítók a magyar-óvári akadémiára rendeltettünk póttanfolyam hallgatására. A tanfelügyelők e tanfolyam minden látogatójának egy a kereskedelmi minisztérium által kiállított igazolványt szolgáltattak ki vasúti vitelbér elengedés nyerése végett. A kassa-oderbergi valamint a m. k. államvaspályán a remélt 50°/o-os leengedés helyett csak 25 °/o-osat, Budapestről ide semmiféle leengedést nem nyertünk. Nem jobban jártak azon társaink, akik más vaspályán tették ide az utat, mert a viteldíjleszállításra vonatkozó miniszteri rendelet a vasúti igazgatóságoknak nem lett megküldve. Az itteni roppant drágaság mellett lehetetlen a 40 frtnyi állami subventióból a visszautazási költséget megtakarítani, és néhány társunk, kik hazulról segélyt nem kaptak, csakugyan kénytelenek lesznek hazafelé gyalog tenni meg az utat. (Udvarias hajókapitány.) A Budapestre jövő Szent István gőzösbe tegnap este 5 órakor Váczott négy nő is szállott be, kik csak későn vették észre, hogy nem jó járatban vannak, mert Esztergomba akarnak utazni, a hajó pedig Budapestnek tart. A hajó már vagy száz élve volt a parttól, de az udvarias kapitány több utas közbenjárása folytán mégis parancsot adott a kikötésre és a négy nőt partra szállította; a közönség e nem mindennapi udvariasságot élénk éljenzéssel fogadta. (A kassai kir. jogakadémiánál mint az újonnan szervezett négy tanfolyamú jog- s államtudományi karnál az 1874/5. tanévre való beiratások folyó évi október hó 1, 2, 3. napján fognak eszközöltetni, a beanyakönyvezés alkalmával 3 frt a könyvtár javára, azonkívül minden egyes jogtanuló által félévenkint annyiért fizettetik,ahány órát hallgat hetenkint,a hetenkint hallgatandó órák szárny