Pesti Napló, 1874. szeptember (25. évfolyam, 199-223. szám)

1874-09-16 / 211. szám

Választó és azt diadalra akarja juttatni. Ma már az angol népnek nincs joga másokra következni. Annak csak isten a megmondhatója, hogy mit érnek ama radicális változtatások, melyeket az alkotmányon vég­hezvitt, mit jelelentsen az, hogy hagyományaival sza­kítva Írországgal szemben azt mondta ki, hogy az ál­lam a vallásoktatás tekintetében egész közönyös, és hogy a farmerek előnyére mindenféle szabadalmakat alakítottak. A halandók majd csak az eredmények­ből fogják megítélhetni e reformokat, de az bizo­nyos, hogy a második választási reform óta. Angol­ország bel és külpolitikája egyéb sem volt az esz­ménynek hozott áldozatok egész soránál. A parlia­ment nem valami veszedelmes agitatio nyomása alatt bízta sorsát új választói testületre, melynek munká­sok képezik többségét, kik még nem állották meg a tűzpróbát; puszta szeretet egy elmélet iránt, a kö­vetkezmények meg nem gondolása vitte az angol törvényhozást e reformra. Nem az okszerűség taná­csára, hanem a veszélyt felismerő okosság daczára szabadították fel a választókat a közvélemény hatá­sa alól, midőn a nyílt helyett a titkos szavazás hoz­ták be. Ez egyszerű utánzata a franczia módszernek, de azon súlyosító körülménynyel, hogy a képzelem vágyának valósítása végett tabula rását csináltak oly dolgokkal, melyek igen beváltak. Azóta a parlia­ment puszta logikai okoknál fogva hallgatagon már arra is eltökélte magát, hogy művét betetőzi; a kö­vetkezetlenség vádjától tart, ha a városi munkások­nak megadott szavazati jogot megtagadná a mezei munkástól. Mit szóljunk arról, hogy egész jóhiszemmel hi­telt adott a manchesteri iskola idilljeinek, megfeled­kezett minden emberi tapasztalatról, minden áron a non-interventio dogmáját gyakorolta és azt hitte, hogy az egész világot a béke erényeire fogja téríteni, mert maga elég okos többre becsülni a kereskedelem előnyeit a háború veszteségeinél? Vagy mit szóljunk azon áldozatról, melyet egy másik ismeretlen ténye­zőnek hozott? Megengedte, hogy az elemi oktatás felügyeletével megbízott testületekbe nőket is lehes­sen választani és most egy bili van készülőfélben, mely a nőket is feljogosítja a skót egyház papjainak választására. Az angol törvényhozás ez által fegyve­reket adott azon pártnak, mely a politikai választói jogot is meg akarja adni a nőnemnek. A régi Angolország látszólag képviseleti mo­­na­chia volt, de tulajdonkép mérsékelt oligarchia, született aristocratia által vezetett társadalom; az aristocratia maga találta jónak az uralmat megosz­tani a polgári elemmel, de a rotten­boroughban tény­leg az aristocratia uralkodott. A régi Angolország szabad volt, mert a főurak az absolutismus elleni küzdelmükben elég bölcsek voltak az egész nemzet javára követelni a szabadságot, így aztán addigra, mire a tömegek öntudatra ébredtek, a zsarnoki ura­lom alól, mely a forradalmat felidézi, már fel is volt szabadítva. Csak egy válság ment végbe, de ez val­lási jellegű volt; mihelyt e válságon túl volt, az an­gol nép minden veszélyes rázkódás nélkül hozhatta be a szabad sajtót. A nép kereskedelemre adta ma­gát, nem azt kereste, mit szerezzen neki az állam, hanem azt, mit szerezhet maga az önsegély által. Az angolok­ oly közszellemre tettek szert, mely meg­engedte nekik, hogy kiki követhette a maga vélemé­nyét, anélkül hogy ezért szakítania kellene a társa­dalommal ; a politikai siker eszközéül nem az erősza­kot tekintették. A közszellem csak oly javaslatokat juttatott felszínre, melyeket kiki a közösen óhajtott czélra vezető eszköznek tarthatott, bármily osztály­hoz tartozott is. A régi Angolország, amint azt a történelemből ismerjük, már alig létesít, következményeit csakis a szokás, a hagyomány tartja még fenn; a születési és vagyoni aristocratia elvesztette régi fölényét, a par­liament megnyílt a többi felekezetek előtt, az ural­kodó osztály lemondott a hegemóniáról; a hatalom a tömegek kezében van, melyeknek nincs hagyomá­nyuk. Szervezve ugyan az új többség nincs, de ez fö­lényén nem változtat, mert csak akarnia kell és a törvényt ő diktálhatja­, ha eddig nem képes is egyet­érteni, de a választók nagy tömege, a választási vesz­tegetések megszüntetése elég oly értelmes jelöltet fog felszínre hozni, kik, hogy emelkedjenek, a legfon­tosabb csoportok lappangó óhajaiból készítenek csá­bító programmot; miután a képviselői állást csak a népszerűség tudja biztosítan­i, új politikai bölcselet fog származni, mely szerint az államférfiúnak nem önálló eszmékre kell törekednie, hanem csak arra, hogy minél jobban találja el a nép óhajait és azok teljesítésére minél gyorsabb módokat keressen. Angolországban nincs az egyes osztályok közt­ oly gyűlölet, mint pl. Francziaországban, de ha a munkásnak hatalma van arra, hogy a maga kedve szerint állapítja meg a közadókat, nem lesz-e kitéve azon kísértésnek, hogy saját terhén könnyítve, mások vállára rakja a főterhet. Az income-tax már­is olyan természetű, hogy csak bizonyos határig menő jövede­lem után szedetik; megindult az izgatás a közvetett adók ellen, melyek egyformán terhelik a szegényt és a gazdagot is; a felsőháznak eddig volt joga a pénz­ügyi törvényeket módosítani, most a nagybirt­knak már nincs nyilvános közege, a­melylyel magát védel­mezze. Pessimismus nélkül is felvethetjük azon kér­dést, nem fog-e beállani azon időpont, a­mikor az adókat a nemzet azon része fogja kivetni, mely azt nem fizeti. Nem kis fontosságú reform a titkos szavazás behozatala; rövid idő óta áll fenn, de máris belátták, hogy a nyilvános szavazás megszüntetésével a képvi­seleti rendszer van halálosan sújtva. Igaz ugyan, hogy a titkos szavazás a függő ál­lásban levő választók politikai függetlenségét bizto­­sítja, de egyúttal felmentette a választót a közvéle­mény iránti felelősség alól, megengedi neki, hogy a legesztelenebb, legkevésbé bevallható szenvedélyek­nek engedjen; a nyilvános szavazás a választásnak a consilium jellegét adta; kiki kénytelen volt az elis­mert pártok egyikéhez csatlakozni; ezeknek meg­fontolt tervük, elismert programmjuk volt, ezek vol­tak a nemzet köz óhajainak collectiv közegei; mind­két félről kiváló férfiak vezeték al vak tömeget a kö­zös czél felé, az egyént megvédték saját esztelensége ellen. A választót a közvélemény arra kényszerítette, hogy hű legyen pártjához, apró érdekeit, szeszélyeit alárendelje az általánosabb jellegű érdekeknek. Az utóbbi választásnál kitűnt, hogy a reform folytán a küzdtéren nem a nagy nemzeti pártok uralkodnak ; egész új modorú jelöltek léptek fel, kik a korcsmárosok, a dissidensek, az iszákosság ellen küzdő csoportok stb. külön érdekeire támasz­kodtak ; a conservativek, a külön érdekeiket szem előtt tartó csoportok által jutottak diadalra. Eddig a parliament oly gyülekezet volt, hol a nemzeti köz­érzület tényezőit alkotó vélemény­­jellegek döntöt­tek ; most oly küzdtérré kezd fajulni, hol külön érde­kek kelnek harczra egymás ellen; belopózik a man­dátum imperativum, a választó közönség a secták, iparágak, kis testületek szövetkezetévé válik; az esetleg által alkotott koalitiók, mindenféle versenygő követelések, apró érdekek ide-oda fogják ránczigálni az országot, mely az erkölcsi szervezkedés, az állam­eszmének nagy pártokban való megtestesülés főesz­közét , a nyilvános szavazást félredobta. BELFÖLD: A területi rendezés. A törvényhatóságok területi rendezése ügyé­ben tartott közgyűlések legtöbbjéről lapunk t. leve­lezői szívesek tudósítani s leveleik e rovatban látnak napvilágot. A mely helyekről eddig nem vettünk tu­dósítást, azon közgyűlések ismertetését más lapok­ból veszszük át a következőkben : Györmegye ehó 12-diki közgyűlésben azt határozta, hogy kérvényezi Csilizköznek Györ­­megyében való meghagyatását s hogy Veszprém azon községei, melyek az iránt folyamodtak, Györmegyé­­hez csatoltassanak. Somogy megye közgyűléséről a követ­kezőket olvassuk a »Ref«-ban: A megye rendkívüli közgyűlése e hó 10-én tárgyalta Sellye, Okorság, Sztára és Révfalu községeknek Baranya megyébe le­endő átkebelezését. A vita fölötte élénk volt. A négy község küldöttséget küldött a gyűlésre, mely azon kérelmét terjeszté elő, hogy a nevezett községek to­vábbra is Somogy megyében hagyassanak meg. A gyűlés e tárgyban a következő határozatot hozta: A kikerekitendő községek továbbra is e me­gyében óhajtván megmaradni, e kérelmük felsőbb he­lyen támogattatni fog; a megye a kikerekítésbe csak akkor fog beleegyezni, ha más községek bekeblezése által kárpótoltatni fog. Szőnyegre került továbbá azon panasz is, hogy a Drávánál fekvő Répás és Kethel községek jogtala­nul Horvátországgal egyesíttettek, s indítványozta­­tott, hogy e községeknek Somogy megyébe leendő be­keblezése iránt a kormányhoz fölirat intéztessék. Miután a megye ez ügyben már úgy is intézett a kormányhoz föliratot, s annak elintézését már meg is sürgette, a megye a további lépéseket ez iránt szükségtelennek tartja. Szathmár megye közgyűlése a bánya­városokról azt jelenti ki, hogy azok, remélhetőleg, önállólag is fenntarthatják magukat; ha azonban a megyébe keblezik azokat, azt örömmel fogadná. Fogaras vidéke azt kérvényezi, hogy a törvényhatóság Felső Fehér beszögellő részleteivel, s néhány ide gravitáló száz helységgel kikerekit­­tessék. Háromszék sept. 9-diki közgyűléséről a következőket írják a »Hon«-nak: Háromszék közgyűlése főleg azért tartatott, hogy a megye kikerekités tárgyában küldött belügy­miniszteri leiratra a szék tegye meg felterjesztését. E mellett volt még egy korábban felmerült igen lé­nyeges indítvány szőnyegen. Főleg e két tárgyra szo­rítkozom. — Kálnoki Dénes gróf főispán megnyitó beszédében üdvözölte a belügyminisztert, hogy a me­gyék kikerekitésénél azon régi alkotmányos útra tért, mit úgy fejezünk ki, hogy »semmit rólunk nélkülünk é s ebből kifolyólag megkérdezte a megyéket. A bizott­sági tagok névsorának felolvasása után nem sokára szőnyegre került a kikerekítés tárgyában küldendő felirat. Az állandó választmánynak ide vonatkozó dol­gozatait valamint az e tárgyban készített feliratot is, Horváth László főjegyző olvasta fel. — Kün­­te József és Székely Gergely s még többen sti­­láris javaslatokat tettek a feliratra. — Bakcsi Fe­­rencz úgy találja, hogy a felirat különben egész ter­jedelmében elfogadható, csakhogy bele kell tenni még azt, a mi a dolognak tulajdonképen lényegét képezi. A belügyminiszter megjelöli azon városokat és Felső-Fehér­ megyének azon beszögellő részeit, melyeket Háromszékhez kiván csatoltatatni s azt kérdezi a széktől, hogy ez esetben az állami adó 10 százalék és házilag kivetendő 10 százalékot véve alapul, miként alakul a költségvetés, leszá­mítva még a szervezendő közegészségi és átadan­dó állami utak költségeit, mi körülbelül 2 szá­zalékot vesz igénybe. Bakcsi ezt részletes szám­adatokban óhajtja a feliratba betétetni , vala­mint azt is, hogy a fenntebbi alapon milyen lenne a költségvetés megint az esetben, ha még azon terü­letek is hozzánk csatoltatnának, melyeket mi a mi­niszter által javaslatba hozottakon felül óhajtanánk bekebeleztetni : ilyenek Hétfalu, mely korábban is idetartozott, nem különben Bordocz fiászék, mely törvényszékileg most is ide tartozik s kérelmezett is a bekebeleztetésért mindkettő, ilyenek továbbá Ká­­szonszék — az esetre, ha Csikót Udvarhelybe ol­vasztanák — és Felső-Fehér me­gyének nemcsak a miniszter által kijelölt részei, hanem az egész híd­végi és peselneki járások. Mindezen netalán bekövet­kezhető csatlakozások esetére az adó és a megsza­bott kamat alapján szükséges lévén az eshető költ­ségvetésnek előirányzatát számadatokban kifejezni, nem különben a fenntebb javaslatba hozott stiláris módosításokat is megtenni. Bakcsi e czélból indítvá­nyozza, hogy a felirat adassék ki revisióra a jegyzők­ből és még három bizottsági tagból kiküldendő bi­zottságnak, mely a holnapi közgyűlésre a revisióról tegyen jelentést. Ez indítvány egyhangúlag elfogad­tatott és a küldöttségbe Székely Gergely, Künte Józef és Bakcsi Ferencz szintén egyhangúlag megválasztottak. Szepes megye területi rendezése tárgyá­ban Iglóról a következőket írják a »P. Lloyd«-nak : September 9-én a XVI. szepesi város kerületi bizott­ságának itt tartott közgyűlésén és Szepes megye bi­zottságának ugyanazon napon Lőcsén tartott köz­gyűlésén a belügyminiszter rendelete tárgyaltatott, melyben mindkét törvényhatóság felszólíttatia, hogy nyilatkozzanak, váljon képesek-e az elkülönített tör­vényhatóság költségeit összes földadójuk 200 l/o-jával fedezni, oly módon, hogy 15°/0-al a közönséges köz­­igazgatási kiadások a többi 5 % -al pedig a hidakra, utakra stb. szükséges rendkívüli költségek fedeztes­senek. A megyei bizottság feltétlenül a három sz. kű­ város és a XVI városnak a megyével leendő egyesíttetése mellett nyilatkozott, de ha ezen óhaj nem teljesülhetne, minthogy az utóbb nevezett tör­vényhatóságok némi elkeseredéssel ellenzik, Szepes­megye mégis a közigazgatásra szükséges és a rend­kívüli kiadá­sokat és magában foglaló 58000 frtot földadójának 18 % -jából volna képes fedezni, tehát még az előszabott 20°/6-t sem venné igénybe. folyó ama törekvést, mely szerint a törvényhatóságok ez alkalommal is a létjog bebizonyításának minden­ha még oly csekély fegyverét is használni kívánják; ez ösztönt, e törekvést mi is a kegyelet nemcsak menthető tényének, de bizonyos tekintetben köteles­ségnek is tartjuk, s a történelmi fejlődést elég erős indoknak arra, hogy az állam egyes részei, a megyék területi regeszítésének processusánál minden esetre komoly tekintetbe vétessék , teljes tudatával bírunk azonban egyszersmind ama honpolgári kötelességnek is, mely a rész érdekét az egész javának, a történel­mi emlékek kegyeletét egy újabb keletű ugyan, de hatalmas érdeknek , a jó, olcsó és gyors, s ekként ki­elégítő közigazgatás érdekének alárendeli, biztosítva hazánk szellemi s anyagi fejlődését, megvetve a jö­vőnek kegyeletre annak idejében csakugyan méltó alapjait. Egy szóval nagy, miniszter úr ! habár Belső- Szolnok megye közönsége más törvényhatóságok ön­állását tiszteletben tartja, és így habár szomszéd ha­tóságok bekeblezésére sem vágyódik, de ha a tör­vényhozás bölcsesége e cselekvényt, mint az állam­­háztartás körül nélkülözhetlen takarékosság és a jó közigazgatás biztositékát elhatározni szükségesnek itélendi , üdvözölni fogja ez intézkedést, mely ha uj nerünk kezdetén, vagy ha bárcsak az 1870. XLII. t. czikk megalkotásával egyidejűleg s az állami közi­gazgatás minden ágazatára kihatólag létesittetik már eddigien is megtermetté volna áldásos gyü­mölcsét. És fenntebb kifejezett véleményünk önzetlensé­gét bizonyítja azon számszerű adat, mely szerint 35 ezer 800 frtnyi évi közigazgatási költségeinek 318744 frtra rúgó évi egyenes államadónknak 11 százalékát teszik, tehát a képviselőház által az államháztartás rendezése tárgyában kiküldött bizottság munkálatá­ban a megyei javadalmazás maximumául megálla­pított 20 °/o-nyi összeg felénél csak l°/0-kal rúgnak többre, minek alapján méltán vélhetjük törvényha­tóságunkat önállóságra nem csak történelmi emlé­keiből kifolyólag jogosítottnak, hanem anyagilag is teljesen képesítettnek. Ha tehát e körülmény daczá­ra is a törvényhatóságok területének szabályozását élénken kívánjuk, csak a közadministratió javu­lása tekintetében táplált óhajainknak adtunk ki­fejezést. Nem riadunk viszsza ennélfogva az ál­dozattól sem, mely Nagyméltóságod leirata sze­rint keleti határunkon levő némely községeink­nek Naszód, illetőleg Besztercze vidék szabályo­zása érdekében leendő átengedését követeli. — Nincs tehát megjegyzésünk Luska, Entrádám, Prisz­­lop s Csepán községeknek a tervezett Régen vár­megyéhez leendő csatoltatása ellen, mennyiben e köz­ségek amúgy is Naszód vidékébe szögellenek; ki kell jelentenünk azonban, hogy Oláh-Nemegye, Ma­­gyar-Nemegye, Oláh-Németi, Virágosberek, Magas­mart, Tóhát, Kócs és Somkerék községek kikeblezte­­tése és a nevezett úton alkotandó megyéhez való csa­­toltatását helyfekvési hathatós tekintetek ellenzik, ugyanis e helységeknek Szászrégennel vagy Beszter­­czével való közlekedését részben a Szamos-folyó rész­ben pedig nagy vízválasztóhegyek szerfelett nehezítik emperiális és közlekedési érdekeik pedig, melyek Bethlen felé irányulnak, szintén azt követelik, hogy e helységek Belső-Szolnok megye területéből ki ne szakittassanak. Az ellen sincs kifogásunk, hogy nm. tervezete szerint területünk északnyugati határain fekvő néhány községünk, név szerint: Szurduk, Nagy- Krisztolcz, Muncsel, Tóthszállás, Kis-Krisztolcz és Salamon a tervezett Kraszna vármegyébe kebeleztes­­senek, mint a­hová földiratilag gravitálnak is. Végül csak helyeselhetjük am. tervezetének azt a részét is, mely Doboka megyének határaink felé eső községeit a tervezett Szolnok-Doboka vármegyébe kebelezen­­dőknek jelöli ki. Nyirgod leiratának oson­­toott illetőleg, mely­szerint az újon alkotandó megyék részére Ngd által javaslatba hozandó 20 °/o -nyi maximális összegben oly költségek is foglaltatnak, melyekről a megyék eddigelé legalább ily mértékben nem gondoskodtak, mint: a törvényhatóságok területén átvonuló állami utak fenntartása, egészségügyi, nevezetesen kórházi kiadások, mikhez az országos bizottság javaslata szerint még az egyenes adók kivetése és beszedése, s a népnevelés ügye körüli teendők ellátására szük­ségelt évi összegek is járulnának ; oly functiók telje­­sítésének költségei tehát, melyek eddig államilag kezeltettek, de a­mely teendők az országos bizottság véleménye és amligod nézete szerint is a megyék ha­tásköréhez utasíttatnának, és a­melyek költségeinek fedezésére törvényhatóságunk egyenes állam adójá­nak legalább 5 % -a szükséges. nmgod figyelmét arra a körülményre kell felkérnünk, hogy ez intenzió ér­vényesülése esetében sem saját­­törvényhatóságunk, sem pedig egyetlen erdélyi eddigi vagy ezután és bármiként is alakítandó megye sem volna képes egyenes adójának 5°/o-val ez új kiadásokat fe­dezni, így, hogy egyebet ne említsünk, Erdély megyéi­nek területén számos állami országos és megyei utak vonulnak át, melyeknek fenntartási költsége igen te­temes. Törvényhatóságunk területén például 122/s mf. állami­, 224/8 mf. országos, s 324/s mf. megyei­, összesen 67­3/s mfldnyi út vonul át, melyek fenntar­­tási költsége az állami utaknál 29,903, az országos­an megyei utaknál pedig 81,300, összesen tehát 111,204 frtra rúg egy évi átlagban. Ez összeg leszá­mításával az országos­ és megyei utak fenntartásá­ra szükséges, azonban természetben kiszolgáltatott s 81,300 frtnyi értéket képviselő összegnek, s csak az államutak fenntartására szükséges 29,903 frtot vevén alapul (a központi költségeket számításba nem ve­vén) a Nagyméltóságod által a törvényhozás elé ter­jesztett megyeszabályozási tervezett Szolnok-Doboka vármegyéje 516,571 frtban felvett évi adójának ke­rekszámban 6°/6-a. Ez összeghez járulnának az egész­ségügyi, az adókivetési és beszedési s a népnevelési teendők ellátására szükséges igen tetemes kiadások, melyek összesítve ha az új megye javadalmazási ma­ximumát épen el sem is érnék, de attól távol sem ma­radnának, és ez esetben mi maradna a megyei közigaz­gatási kiadások fedezésére ? vagy semmi, vagy pedig a házi adó tetemes fokozását kellene a törvényhozás­nak megállapítani. De az ily autonómia nagy minisz­ter úr­­ nem tenne egyebet, mint az állami functiók nagy részének a létező anyagi körülmények figyelmen kívül hagyása mellett a megyékre hárítását, s ennek folytán a házi adó növekedésének bizonyosan bekö­vetkező esélyét tekintve: nagymérvű, de álcrázott nevű és minőségű adóemelést, mely az amúgy is elég terhes községi adóval együtt az önkormányzatot jelen műveltségi állapotaink között elnépszerűtlenít­­ve, az igáz, az értelmes önkormányzat fejlődését megnehezítené, vagy e becses, az önállóság szilárd alapját képező jog jövőjének rovására a központosí­tás esélyeit segítné elő. Meg is vagyunk győződve a­felől, hogy a törvényhozás bölcsessége megjelenti a biztos utat arra nézve, hogy míg egyfelől a megyék­re hárult állami és tisztán megyei adminisztratió sikeres menete teljesen biztosíttatik, másfelől egy­szersmind a házi adó sem válik oly teherré, mely ez idő szerinti, országosan nyomasztó viszonyaink kö­zött az önkormányzatot az adófizetők előtt keser­vessé tehetné. Mindenesetre fel kell kérnünk nagyméltósá­god figyelmét mindazokra a nehézségekre, melyek az államutak fenntartási terhének a megyékre le­endő hárítását ellenzik. Tudjuk ugyan, hogy a Ma­gyarország derekán különösen az alföldi síkságon fekvő megyék nem sok állami kőúttal, de annál több országosan garantírozott vasúttal dicsekedhetnek, mi­nélfogva az ilyen törvényhatóságokat a czélbavett intézkedés közelebbről nem is érdekli, de annál több­­földnyi államút szeli át Felső-Magyarország és Erdély jobbatlán vasúttalan megyéit, még több országos­ és megyei út, mely utóbbiaknak fenntar­tását az országos, kereskedelmi, közlekedési és ha­dászati tekinteteken kívül főként megyei érdekek követelik. Mivé válnának ez utóbbi, valóban megyei közérdekű utak azon esetben, ha az illető törvényha­tóság képtelen volna mást, mint csak a területén át­vonuló államutat fenntartani ? Avagy kívánatos le­het-e az államutaknak elhanyagolása egyes törvény­­hatóságok részéről a megyei utak javára ? De jogo­san kívárni sem lehet, hogy a tisztán állami és országos utakat csak néhány, ily természetű utaktól át — meg átszelt, s mint a tapasztalás bizonyítja, vasúti vonalak áldásai által legkevésbé sem boldogi­­tott megye tartsa fenn önköltségén, jobbatlán orszá­gos s tán legkevésbé megyei érdekekben; e törvény­hozási intézkedés sok megyére mi terhet sem róna, még az országnak a világforgalomtól önhibá­ján kívül távol eső jó része e terhet alig bír­ná viselni. Az állami functiók nagy részének s ezek közt főként a közlekedés üzemes fenntartása ki­zárólagos kötelezettségének a megyékre leendő át­hárítása tehát véleményünk szerint nem terjedhet odáig, hogy a teendők szabályos teljesítése a megyék szűkebb értelemben vett önkormányzati kötelessé­geinek és érdekeinek praejudicálva, végtére magá­nak a törvényhatóságnak életerejét is vagy teljesen felemészsze, vagy a legkedvezőbb esetben meggyen­­gítse. Fokozott teendők teljesítését az állam, jobban mondva az államtest anyagilag boldogítottabb ré­szei csakis aránylag fokozottabb javadalmazás alap­ján kívánhatják az anyagi tekintetben viszonyítva elmaradottabb törvényhatóságoktól. Nagy miniszter úr! Mint az előadottakban érin­tők azon helyzetben vagyunk ugyan, hogy eddig élve­zett s jövőre,is kilátásba helyezett évi javadalmazá­sunk korlátai között szükségleteinket fedezhetjük, de ha a tudozás magasabb állami érdekekből törvény­­hatóságunk területének olyatén szabályozását vélné szükségesnek, mely szerint ez időszerinti területünk egy jelen székhelyünk Deézs körül a szomszéd Do­­bokamegye és Kővárvidéke némely községeinek be­keblezése által alkotandó megye magvát képezze, a mint ez n mgádnak a képviselőház elé terjesztett javaslatában is terveztetik , teljes készséggel hódol­nánk a törvényhozás akaratának, mivel a czélba vett bekeblezést földhrazi-, helyfekvési-, kereskedel­mi-, közlekedési- s hadászati-, egyszóval tehát mind olyan előnyök támogatják, melyek a jó, olcsó és ter­mészetszerű közigazgatás alapjait képezik. Míg továbbá ezáltal területünk határainak egyes kiszögellései enyésznének el, az alakítandó Szolnok-Doboka vármegye törvényhatósági költségeit az országos bizottság által kijelölt javadalmazási kereten belül nemcsak fedezhetné, sőt az esetben, ha a megyék önkormányzati hatásköre államháztartási takarékossági tekintetekből a valódi autonómia ha­tárain is túl igen szélesre nem terjesztetnék, köz­­igazgatási évi költségei összes egyenes államadójá­nak 20 százalékát sem vennék igénybe. Mennyiben azonban a kis-nyiresi vízválasztó magas hegy Kővárvidékét északi és déli részre osztja, minélfogva a déli, vagyis a törvényható­ságunk északi határai felé eső rész felénk, — az északi pedig részben a tervezett Kraszna, részben pedig Szatmár- és Máramaros megye felé gravitál földiratilag és helyfeövésileg szintúgy, mint kereske­delmi és közlekedési tekintetben , czélszerűségi tekin­tetek és helyesebb közigazgatási érdekek követelnék, hogy Kővárvidéknek csakis a nevezett kis-nyiresi hegyte­zeire és a kv­vueutra fekvő községei mintiiltas­­sanak a tervezett Szolnok-Doboka vármegyéhez, töb­bi községei pedig a fennterintett tekinteteknél fogva az említettük magyarországi megyékbe kebe­­leztessenek. Midőn a tervezett Szolnok-Doboka vármegye területi szabály­ozására vonatkozó fenntebbi nézetein­ket nggod figyelmébe hathatósan ajánlanánk köteles­ségünknek ismerjük egyszersmind nagodat megkérni, hogy valamint szabályozási tervezetében jelen szék­helyünket Deézs városát jelölte ki a tervezett Szol­nok-Doboka vármegye székhelyévé, — azonképen méltóztassék e nézetét annak idejében a törvény­­hozás előtt is érvényesíteni. — Alig van ugyanis nagyméltóságod tervezetében megyei székhely ki­jelölve, mely annyira a terület központjára esnék, mint épen Deézs. Föld- és helyirati, közlekedési, ke­reskedelmi, hadászati tekintetben is központnak ne­­­­vezhető e város, mennyiben innen Szathmár-, Már- ■ marosmegyék, Bukovina s Erdély déli része felé a­­ legjobb karban levő államutak, a Szilágyság és Má­­­­ramaros felé igen jó országos, végül a Mezőség felé jó megyei utak sugárzanak ki, a rövidebb útvonala­kat nem is említve : e fölött a Nagy-Szamos folyó közvetlenül a város előtt folyik Magyarország felé, a szabályozásra teljesen alkalmasan. Ez élénk keres­kedési és forgalmi város ezekhez képesti fejlődését, a­mit lakosai értelmiségén kívül főként központi vol­tának köszön, leginkább tanúsítja az, hogy az 1857. évi népszámlálás óta, midőn lakosainak száma 4590 volt a legutolsó népszámlálásig 1242 lélekkel, vagyis 5832-re szaporodott lakosága, mely ma bízvást 6200- ra tehető. Székhelye továbbá a deézsi m. k. törvény­szék és járásbíróságnak, a belső-szolnok-dobokai 32-ik számú honvédzászlóalj, s a IV-ik számú állami méntelep parancsnokságának, e felett jól berendezett nagy és díszes megy­ei közkórházzal bír stb. Mind­ezen körülmények, melyekhez végezetül nem kis mér­tékben még az is járul, hogy törvényhatóságunk székháza, melyben a helybeli nevezett törvényszék is ingyenes elhelyezést lelt, a legalkalmasabb és dísze­sebb helyiséget szolgáltathatja egy alakítandó na­gyobb megye részére, kétségtelenné teszik Deézs vá­rosának megyei székhelyül mindenekfelett való al­kalmatosságát. Végezetül a mi sz. kir. Szamosujvár városa tör­vényhatósági önállóságának megszüntetése esetén e városnak esetleg törvényhatóságunkkal leendő egye­sítését illeti, ámbár csak örülni tudnánk az alkalom­nak, mely oly mivelt elemmel szaporítaná a tervezett Szolnok-Doboka vármegye lakosságát, mint a sza­­mosújvárvárosi polgárság; mennyiben azonban tud­juk, hogy e sz. kir. város tetemes jövedelménél, me­lyet törvényhatósági költségei egészen fel sem is emésztenek — lakóinak értelmességénél, rendszere­­teténél s szorgalmánál fogva törvényhatósági önálló­ságának fenntartását méltán ki érdemli, sőt arra szer­zett joga is van; s mennyiben hiszszük, hogy a tör­vényhozás azt továbbra is érintetlenül hagyni hajlan­dó is leszen, a magunk részéről is kérjük Nagymél­­tóságodat, hogy nevezett város e tekintetben táplált óhajtását érvényre juttatni méltóztassék. Nagy miniszter úr! A fenntebbiekben egész őszinteséggel adtuk elő nézeteinket mindazon egyes kérdésekre nézve, melyeket nmgod hozzánk intézni szükségesnek látott. Legyen nmgod teljesen meggyő­ződve afellől, hogy nyilatkozatunk alapjául nem a továbélhetés önző szempontjait, de megyei közviszo­nyaink, szellemi és anyagi érdekeink sikeres fejlődé­sének biztos emeltyűjét, a jó, olcsó és gyors közigaz­gatás követelményét, az önkormányzat igazi lényegét tettük. Fogadja negod hazafiui tiszteletünk őszinte kifejezését. Kelt Deézsen, 1874-iki sept. 12-én tartott bizottsági rendes közgyűlésünkből. D­e é­z s. sept. 12. (Felirat a belügyminiszterhez.) Belső-Szolnok megye bizottságának a megye te­rülete szabályozása tárgyában a belügyminiszterhez intézett felirata így hangzik : Vonatkozva Nugdnak idei augusztus 6-án kelt leiratára, melyben azon körülményekre nézve, melyek a törvényhatóságok területének szabályozása iránt Nmgd által a törvényhozás elé terjesztendő javasla­tokban alulírt törvényhatóságot közelebbről érinthetik, részletes és indokolt előterjesztés illetőleg nyilatko­zat tételére hivattunk fel, megállapodásunkat, illető­leg nyiltkozatunkat a következőkben van szerencsénk előterjeszteni: Élénk tudatával bírunk ugyan a mult, a törté­neti fejlődés mindig kegyelettel körülölelt emlékei­ben gyökerező, gyakorta kelleténél is hivebben s néha az előhaladás rovására is ápolt azon hatalmas érde­keknek, melyek a hazai törvényhatóságokat területi épségük, ön­kormányzatuk biztosítására ösztönözték mindenha­­ ismerjük az önfenntartás ösztönéből ki­ ! Különfélék. Budapest, sept. 15. (A király utazási program­­­­j­a.) Illetékes forrásból értesülünk, hogy a király utazásának programmjában ma délutánig nem tör­tént változás. Ő felsége f. hó 16-án este 1/* 11 óra­kor Bruckból Székesfehérvár felől Budapestre érke­zik, 17. és 18-án itt fog időzni. 19-én reggel Alcsuth­­ra és Boglárra rándul, hol a 19. és 20-án tartandó hadgyakorlatokat fogja megszemlélni. Budapestről f. hó 21-én délben Czeglédre utazik. (ír­­oscanai nagyherczegnő) meglátogatta tegnap a nemzeti múzeumot és P­u­­­s­z­­ky Ferencz igazgató vezetése mellett nagy érdeklődés­sel tekinté meg az iparmúzeumi gyűjteményeket, me­lyeknek kiválasztása és elrendezése fölött megelége­déssel nyilatkozott. (A b­r­u­c­k­i táborból.) Tegnap d. u. fél 3 órakor két gyalog­dandár, a tüzérség és egy lovas­dandár a schwadorfi gyakorlótérre vonultak ki. Báró Edelsheim-Gyulay főhadparancsnok maga szemlélte meg a kivonuló csapatokat. A f. hó 14-ére kitűzött, de a rosz idő miatt elhalasztott hadgyakorlat ma 15-én és holnap 16-án volt megtartandó Bruck és Bécs között. Az arra tett intézkedések csekély mó­dosításokkal érvényben maradtak.­­ Mint a bécsi »Presse«-nek távírják, mára Banhaus osztrák keres­kedelmi miniszter váratott Bruckba, hogy a király­nak személyesen bemutassa az újonnan berendezett seb­sült­szállító vagyonokat. E czélból két kocsi szál­litatott Bruckba ; az egyik terhes kocsi és nyolca hordágyat tartalmaz, a másik 3. osztályú személyko­csi 10 hordágygyal. (Türr István tábornok) több havi távollét után ma megint Budapestre érkezett vissza. (Beniczky Ödön orsz. képvi­selő temetése) ma délelőtt ment végbe C­inkotán a község és környék lakosságának rop­pant részvéte mellett. Már kora reggel gyűltek egybe a halottas ház udvarára a kerület huszonkét községének küldöttségei, a megye központi tisztvi­selői majdnem teljes számmal, számos bizottsági tag, a megyei főispánnal, gr. Szapáry Istvánnal élükön. A képviselőház tagjai közül feljegyzi a »Hon« Beöthy Algernont, Csernátony Lajost, Madas Ká­rolyt, Horváth Dömét, Beöthy Lajost, és gr. Kegle­­vich Gábort. Az egyszerű, de díszes ravatalt a halot­tas ház tágas udvarán a megye huszárjai álltak kö­rül a budapesti temetkezési társaság gyászos vitézei­vel. Midőn Orem János ecseri plébános egyházi díszben megjelent, négy szomszédos község lelké­szeinek kíséretében, előhozták a választók a család ereklyéiként őrzött öt zászlót, melyek jele alatt az 1848, 1861, 1865, 1868, 1872-ki választások diada­lát vivták ki Beniczky Ödön megválasztásával. Az egyházi szertartás után megindult a gyászmenet Uj-Pest húsz tagú küldöttségének vezetése alatt a parkon és községen át a temetőbe, hol Dalmady Győző mélyen érzett, megható búcsúbeszéde után a koporsó lebocsáttatot az egyszerű családi sír­boltba. (Északi sarkexpeditió.)Az expe­­ditio tegnap Drontheimba érkezett, ott megoszlik, és Payer a szárazon, Weyprecht ellenben gőzhajón megy Hamburgba. Mint a »Pr.«-nek távirják, a ham­burgi polgármester, ki egyszersmind az ottani föld­rajzi társulatnak az elnöke, meghívta ez expeditio vezéreit Hamburgba, hogy ott megérkezésük napján a társaság ünnepélyes ülésében másnap pedig a disz­­lakomában vegyenek részt. Weyprecht a meghívást nem fogadhatta el, Payer ellenben megígérte meg­jelenését, ha elég korán érkezhetik. — Mint a »Corr. Schweitzer «jelenti gróf Wilczek János f. hó 18-án gróf Zichy Ödön és báró Todesco kíséretében az ex-JJtJUlllU lUgauaurvi^ Xi--------*-------0v -----------»«- -»7 —---------— f. hó 22-ére váratnak. A bécsi német tanulók olvasó­­egylete szombaton következő sürgönyt intézte Payer főhadnagyhoz Christianiába : »Tiszteletbeli tagjának, a bátor sarkutazónak szívélyes üdvözletét küldi a bécsi német tanulók olvasó-egylete.« Az első bécsi életmentő-egylet Weyprecht, Payer és dr. Kepes ura­kat tiszteletbeli tagjaivá nevezte ki. (Dr. Kepes hazánkfiához) a buda­pesti tudomány- és műegyetemi olvasókör, mint ve­lünk közlik, a következő táviratot intézte : »A tudo­mány és műegyetemi olvasókör melegen üdvözli az északi sarkexpeditió nagyérdemű tisztelt tagjait. Budapest, sept. 12. 1874. Fenyvessy Ferencz, id. elnök.« (Csernátony Kossuthnál.) Az »Ellenőr« szerkesztője külföldi útja alkalmával, melyről már visszatért, az idén is meglátogatta Kos­suthot. (Ásatások Székesfehérvárott) Székesfehérvárról Írják a »Pr.»-nek f. hó 13-ikáról: A helybeli püspöki kertben dr. Henszlman kir. ta­nácsos vezetése alatt szorgalmasan folyó ásatások a napokban két sírt tártak fel, egy felnőtt emberét és egy gyermekét. Értékes tárgy nem találtatott. Azon a helyen, hol egykor valószínűleg Sz. István templo­mának tornya állott, két csonttal telt edényre akad­tak ; a főoltár alatt egy téglafal alatt szintén talál­koznak csontmaradványok, az értékes tárgyak elrab­lásának világos nyomaival. Az északi oldalon most a padozat márványlapjai táratnak fel. (Nyíri Aladár) néhai Nyíri Józsa mi­nisztertanácsos fia, eddigi állásáról, a kir. curiai fo­­galmazóságról lemondván, a napokban ügyvédi iro­dát nyitott. Az ügyvédi kar jeles képzettségű tagot nyert benne. (Egy kis mulasztás.) Magyar-Óvár­­ról egy reáliskolai tanító a következőket írja a »P. Ll.«-nak : Mi kárpátvidéki tanítók a magyar-óvári akadémiára rendeltettünk póttanfolyam hallgatásá­ra. A tanfelügyelők e tanfolyam minden látogatójá­nak egy a kereskedelmi minisztérium által kiállított igazolványt szolgáltattak ki vasúti vitelbér elengedés nyerése végett. A kassa­-oderbergi valamint a m. k. államvaspályán a remélt 50°/o-os leengedés helyett csak 25 °/o-osat, Budapestről ide semmiféle leengedést nem nyertünk. Nem jobban jártak azon társaink, a­kik más vaspályán tették ide az utat, mert a vitel­­díjleszállításra vonatkozó miniszteri rendelet a va­súti igazgatóságoknak nem lett megküldve. Az itteni roppant drágaság mellett lehetetlen a 40 frtnyi ál­lami subventióból a visszautazási költséget megta­karítani, és néhány társunk, kik hazulról segélyt nem kaptak, csakugyan kénytelenek lesznek haza­felé gyalog tenni meg az utat. (Udvarias hajókapitány.) A Bu­dapestre jövő Szent­ István gőzösbe tegnap este 5 órakor Váczott négy nő is szállott be, kik csak későn vették észre, hogy nem jó járatban vannak, mert Esztergomba akarnak utazni, a hajó pedig Buda­pestnek tart. A hajó már vagy száz élve volt a part­tól, de az udvarias kapitány több utas közbenjárása folytán mégis parancsot adott a kikötésre és a négy nőt partra szállította; a közönség e nem mindennapi udvariasságot élénk éljenzéssel fogadta. (A kassai kir. jogakadémiá­nál­ mint az újonnan szervezett négy tanfolyamú jog- s államtudományi karnál az 1874/5. tanévre va­ló beiratások folyó évi október hó 1, 2, 3. napján fognak eszközöltetni, a beanyakönyvezés alkalmával 3 frt a könyvtár javára, azonkívül minden egyes jog­tanuló által félévenkint annyi­ért fizettetik,a­hány órát hallgat hetenkint,a hetenkint hallgatandó órák szárny

Next