Pesti Napló, 1874. október (25. évfolyam, 224-250. szám)
1874-10-25 / 245. szám
245 szám_________________________ Szerkesztési iroda? Kiadó-hivatali Barátok-tere, Athenaeum-épület. Barátok-’tere, Athenaeum-épíilet A lap szellemi részét illeti minden S kör.' ’mény a szerkesztőséghez A lap anyagi részét illető közizin.rendezmények (előfizetési pénz, kiadás Bérmétetlen levelek csak ismert köreli panaszok) hirdetmények) a ki-ektöl fogadtatnak el. Két'« átok nem adatnak vissza, kiadó-hivatalhoz intézendőki Budapest, vasárnap, October 25.1874. 25. évi folyam. Hirdetések szintúgy' mint’elöfizetések REGGELI KIADÁS. KHMBxetésI feMMets Postán küldve, vagy Budapestre Úrhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 8 hónapra » . . 6 frt — kr. 6 hónapra „ . . 12 » — » Az esti kiadás postai különküldés mára felülfizetés évnegyedenként 1 »tfrint. Az előfizetés az év folytán«5* mindé» hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. A KIADÓHIVATALÜÁ, i Barátok tere, Athenaeum épült küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra Előfizetési árak: Egész évre.................24 frt. Fél évre......................12 frt. Negyed évre . . . • 6 frt. Egy hóra ...... 2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadó-hivatalának (Ferencziek - tere, Athenaeumépület) küldendő. A „P- Sápié" szerkesztő- és fiai fiatala, Budapest, oct. 24. T. laptársunk az »Ellenőre néhány nap óta folydogáló czikkeiben sok világos dolgot elhomályosított és sok homályos dolgot megvilágosítani törekedett. Mindenekelőtt a Deákpártot felosztásokra és gonoszokra. Egyik felét állitá jobb keze felől, és a másik felét állitá bal keze felől s ítéletet mondott mind a kettő felett, ítéletet, melyben nincs öröme a jóknak és nincs busulása a gonoszaknak, mivelhogy egyaránt szól mind a jókra, mind a gonoszokra. Ez eljárás ugyan felette sajátságos, de azért mi mégis tartozunk némi köszönettel laptársunknak. Legalább talált a Deák párton jókat is s mindannyiunkat, egyelőre legalább nem kárhoztatott az égő gyehenna tüzére. Egy dolog iránt azonban máig sem vagyunk tisztában. A balközép áll-e. laptársunk kijelentései mögött a maga egész hatalmas táborával, vagy egyedül Csernáton , egy szál hegyes tollal; erre szeretnénk mi minél előbb határozott feleletet kapni. Hogy a balközép hajlandó-e az államháztartás rendezésének nehéz munkájában lehetőleg közreműködni, vagy kész-e a Bittó kabinetet minden áron megbuktatni? Hogy a pénzügyminiszterrel szemközt annak csak személyére és múltjára irányul-e elismerése, vagy kiterjeszti elismerését annak jelenére a politikai actióira is? Hogy az ostrom, melyet a balközép ezúttal s majdnem a választások alatt folytat, csakugyan azon alkotások ellen irányul-e, melyek a közjogi kiegyezés alapján máig létrejöttek, vagy irányul egyszersmind maga a közjogi alap ellen is, mint eddig folytonosan történt ? Egy eredményről körülbelül biztosak vagyunk. Ha a közjogi harcz a pártok között továbbra is fenn fog állani, azt hiszszük, a választók óriási többsége attól is elfordul, aki a közjogi alapot csak ostromolja s attól is, a ki azt csak védelmezi. Az ostrom és a védelem érdekes erőmutatványként állott eddig a nemzet előtt — mindaddig, mig kint és bent a kenyér és a puskapor el nem fogyott. De most már elfogyott mind a kettő és a falak máig is sértetlenül fennállanak. A küzdő felek éheznek és erőtlenek, a gazdaság már rég el van hanyagolva, a család otthon nehezen várja, hogy a gazda hazatekintsen s a kaján szomszédokat, kik a mesgyéket minduntalan háborgatják, rendreutasítsa s a törvényre megtanítsa. Eszünkbe sem jut a kiegyezést szabad zsákmányul oda vetni. Talán nem is követelik immár tőlünk. — T. laptársunk legalább olyanformán nyilatkozott, hogy sem most, sem a választások alatt e kérdést nem fogja bolygatni. Tegyük fel, hogy maga a balközép is ez álláspontot fogja elfoglalni. De hát a választások után — akkor mi történik ? A netalán megnyert többség hajlandó lesz-e az ad hoc elfoglalt állásponton tovább is megállani s azt a programmot, mely csak is a választások czéljából készült, továbbra is megtartani ? S e kérdés annyival közelebb fekszik hozzánk, mert hiszen a balközép a szélsőballal eddig még minden választás alkalmával kibékült s minden országgyűlés alkalmával összeveszett, és pedig, a mi fődolog, a nélkül, hogy vagy az egyik vagy a másik kormányra jutott volna. E körülmény legalább is bizonyít annyit, hogy a pusztán választási programmot a választások elmúltával nem mindig szokás valami nagyon komolyan venni. »Kommt Zeit, kommt Rath« mint a német mondja s mint az ellenzék is mondá akárhányszor. T. laptársunk egyelőre megelégszik azzal, ha a választók előtt a Deákpárt által előidézett nyomorúságot föltünteti s azt kérdi tőlük : kell-e ez nektek továbbra is ? Természetesen nem kell. — Sőt, laptársunknak megsúgjuk , hogy nekünk sem kell. Nem kell a rosz termés, nem kell a nagy hitelkicsis , nem kell a deficit , nem kell az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződés a mai alakjában, nem kell a felette drága és rosz igazságszolgáltatás , nem kell a nemzetiségek veszett gazdálkodása , nem kell a központi kormányzat rendezetlensége, nem kell a rosz közigazgatás , nem kellenek az örökké feleselő parlamenti pártok, a hoszszú beszédek árjai, az ibis-redibis-féle pártprogrammok, a szenvedélyes pártgyűlölködések s a többi. Bizony nekünk se kell mindez sem egyenként, sem összevéve. De hát, mi kell ? Erre természetesen mi is könynyen meg tudunk felelni, és az ellenzék is. Igen , de a mi kell, miként lehet azt elérni ? A vámügyben, a fogyasztási adóknál, a bankkérdésben, a mezőgazdasági és ipari calamitások elhárításánál, az igazságszolgáltatásnál és a többinél ? Elvégre ez a kérdés — egyedül ez és semmi más. És a a mi legcsodálatosabb, 1. laptársunk épen csak erre nem ad feleletet. Pedig őszintén kijelentjük,hogy ha felelete e kérdésre terjeszkednék ki részletesen: a legkomolyabban fognánk annak tanulmányozásához, s ki tudja, talán sikerülne minket is könnyű szerrel meghódítania ? De pusztán negatív programmal lépni elő, kimutatni a fennálló állapotok selejtességét, de nem állani elő részletes javaslatokkal azok megjavítására; képtelennek hirdetni a kormány férfiait s nem jelölni ki azokat, kik a létező viszonyok közt ezúttal képesebbek s a közvélemény által inkább támogatottak lennének ; mindez megjárja ugyan választási manővernek, de komoly parlamenti pártprogrammnak soha. A Deákpárt vasárnap október 25-én délután 5 órakor saját helyiségében értekezletet tart. lett román congressus f. hó 26-án nyílik meg Nagy- Szebenben. A románok s különösen néhány román vezérférfi nagy tevékenységet fejtenek ki, hogy érsekmetropolitává Popasu János karánsebesi püspök, ennek helyébe pedig Metianu János volt brassói esperes s jelenleg nagyváradi püspöki helyettes választassák. A mozgalom élén természetesen Babescu áll, ki először felbujtogatva a magyarországi román papságot, s aztán ezzel szövetkezve nem kevesebbet akar, mint azt, hogy olyan emberek, kik neki készséges eszközei, választatván ez előkelő helyekre, a szabad választási alapra fektetett g. k. román egyházszervezet államellenes politikai aclokra felhasználható legyen s aztán úgy mellesleg Babesék a tekintélyes alapítványi javakhoz is lehető közel férjenek. Az aradi és karánsebesi értekezleteken kiadatott a jelszó, hogy congressusi képviselőül csak ultranationalista választandó, az úgynevezett román intelligentia pedig, amely a nagy román nemzet elárulására a magyarral szövetkezett s a kormány zsoldjába lépett«, teljesen mellőztessék. a »renegát«-ok ellen az »Albina« hasábjain megkezdődött s folyton tart a becsületrabló hadjárat, melyet oda künn az esperesek és más papok hűségesen folytatnak. De miután a diadal még igy is kétes volt,egy undok hamisításhoz folyamodtak, mely eddigelé csakugyan sikerre is vezetett. A választási jegyzőkönyvekbe ugyanis a tényleg leszavazottakon kívül a választási elnök és jegyző titkon a távolmaradt választókat mind saját jelöltjeik mellett írta be. így történt, hogy sok helyütt, ahol tényleg 4—500 szavazat adatott be, a Babes-féle jelölt 3—4000 szavazattal lett megválasztva. Az eredmény nem lehetett kétes. A magyarországi részekben 40 congressusi képviselő közül alig 2 tartozik a román független intelligentiához, a többi Babespárti ultranationalista. Popasuról különösen két dolgot jegyzünk meg. Az egyik, hogy egy szót sem tud magyarul, s a másik, hogy nagymérvű visszaélések és zsarolások miatt már 1868-ban saját papsága folyamodott Lagunához elmozdíttatása végett. És Babes most ez embert akarja. Metianu a hírhedt M a u cs u-val állván közel rokonságban, együtt arra volnának hivatva, hogy már legközelebb az erdélyi románságot is Babes irányában activitásra hajszolják. A kérdéshez még hozzá fogunk szólni. Egyelőre megjegyezzük, hogy miután tudomásunk van arról, hogy a választási jegyzőkönyvek meghamisítása miatt több helyre vonatkozólag a bűnvádi följelentés részint megtétetett, részint meg fog tétetni, mind a bíróságokat, mind a kormányt figyelmeztetjük e körülményekre, képesek is lesznek-e teljesíteni ? Meg fogják-e kezdeni a kísérletet ? Ez a kérdés Magyarországra kétszeresen komoly, mert sphynxtalány alakjában lép a parliament elé. A legkedvezőtlenebb körülmények összehatása ma az államot s az állampolgárokat elkeseredett versenytársakká tette ; mindketten élni akarnak s mégis úgy látszik, mintha az egyik csak a másik rovására élhetne. Az állam a legvégsőbb erőfeszítést kénytelen teni, hogy háztartását rendezze s pénzügyi hitelét helyreállítsa; ezt annál kérlelhetlenebbül kell tennie, mert ezen hitellel politikai hitele elválaszthatlanul összenőtt. Hogy ha ezt akarja, alattvalóinak erejét a legvégső határig igénybe kell vennie egész odáig, hol a kérlelhetlen érdek-összeütközés kezdődik. Hol van ez a határ? És segítve lesz-e teljesen az államon, ha csak odáig megy ? Ha pedig átlépi, mi lesz a végeredmény ? Rendezett államháztartás consolidált közjóllét nélkül fictio, mely keservesen fogná magát azokon megboszélni, akik általa elvakíttatnák magukat. De mit tehet Magyarország a consolidatióért, ha az állam egész érdekében az egyesek érdekén túl kell tennie? Hogy mindenekelőtt az államháztartást kell rendezni, ez olyan dogma, melyet Magyarországban ma mindenki vall; érdekében a legnagyobb áldozatokra is el vannak szánva. De hogy ez hogyan történjék anélkül, hogy a czélt, melyet látszólag elérnek, tényleg végképen meg ne hiúsítsák, hogyan kell az állampénzügyeket javítani, de egyidejűleg az általános romlást távol tartani, sőt inkább a magángazdaságnak a fejlődés új forrásait nyitni, ez a nehéz probléma, mely a magyar országgyűlés minden képességét meg fogja próbálni. Megoldását nem kevésbé nehezíti az, hogy messze áthat a politika terére s így olyan kérdéseket von a vita körébe, melyeken a pártszenvedélyek nagyon könnyen újra neki melegedhetnek ? A »N. Freie Presse« pedig ugyanez alkalomból országgyűlési viszonyainkról így nyilatkozik : A pártconstellatio, melyben a magyar országgyűlés üléseit újra megkezdi, nem kedvezőtlen. A B 11 a-minisztérium a becsületes akarattal, melyet mindig tanúsított, a Deákpárt meglazult sorait ismét szorosabbra fűzte s közelebb csoportossá maga köré ; a mérsékelt baloldal csak néhány nap előtt hozta vezérének geszti birtokán ama határozatot, hogy lehetőleg keveset opponál, sőt bizonyos kérdésekben a Deákpártot épen támogatni is fogja (?); a három-négy töredék, melyből a szélsőbal áll, megsemmisítik egymást az elsőbbségért folyó harczban s a reform- közép- és vacsorapárti egy napi töredékek egy idő óta szépen elhallgattak, így tehát a parliamentáris akadályok is csekélyek lesznek, melyekkel az országgyűlésnek meg kellene küzdenie ; mindenki a komoly, egyhangú munkát várja s az előkészületek mindenütt befejezvék. Lássanak hozzá magyar barátaink erélyesen, mi szívesen követjük példájukat. A mostani országgyűlés utolsó ülésszaka az, mely holnap kezdődik. Magyarországnak joga van képviselőitől megkövetelni, hogy a három év alatt derekasat tettek légyen az ország üdvére ! A „Pesti Napló“ tárczája. A fővárosból. (Balmaz-Ujváros. — Zágráb. — Öngyilkosok kéjvonala. — Congressus. — Négy parthie.) Balmaz-Uj város még nem csatlakozott Németországhoz, deBalmaz-Ujváros minden pillanatban elszakadhat Magyarországtól. S akkor mit teszünk? Ha Balmaz-Uj város kiszakad a magyar államból, a magyar státusnak kellő közepében, mintegy hasában, egy lyuk támad. Nem tudom gondolt-e már valaki ezen libás eshetőségre, valamint arra, miképen fogjuk a rést betömni. Emlékezünk-e Tóth Kálmán »Dobó Katiczájának« egyik legköltőibb részletére ? A törökök sötét éjjel az ostromolt Egernek egyik bástyatornyába felmásznak, de ott Tamássy által, akit Balassa Bálint személyesít, elfogatnak s egy a pallóban levő sülyesztőn keresztül a pinezébe gurittatnak. Félő, hogy Balmaz-Ujváros lesz azon luk, melyen keresztül a magyar nemzet a német birodalom pinezéjébe pottyan. A mit a szászok, szerbek, törökök, tatárok, s egyéb barátságos nemzetek belőlünk meghagytak, Balmaz-Ujváros fogja megenni. És Balmaz-Ujváros magyar lakossága helyesen cselekszik, hogy magyar prédikátiót nem tűr meg falai közt; helyesen cselekszik, hogy német szónoklatot kíván, sőt helyesebben tenné, ha egyenesen a chinai vagy japáni birodalomhoz csatlakoznék, mint azon hálátlan hazához, mely eddig Balmaz-Ujvárosról mit sem tudott. Balmaz-Ujváros talán már századok óta úszik az anyakon kebelének sártengerében, anélkül, hogy említett anyakon figyelmét magára vonni sikerült volna. Ki tudja hol fekszik Balmaz-Ujváros? Hazudnám, ha azt mondanám, hogy bővebb értesülésem van hol fekvéséről, mint akár a Vámbéry-sziget, akár a Kammermayer-Lund hollétéről. Hogy e tájékozatlanság Balmaz-Ujvárost méltán bánthatta, igen természetes s a boszu nem maradhatott el. E nagyfontosságú esemény mellett semmivé törpülnek oly csekélységek, mint a zágrábi tüntetések. Túlságos zajt csapnak hírlapjaink horvát testvéreink viseletéből. Maguktartása tökéletesen kifogástalan. Elfogadják tőlünk a vasutakat, deficites nadrágjuk kireperáltatását magyar bankjegyekkel nem utasítják vissza, ki követelhet tőlük többet ? Ha ragaszkodásuk a magyar állameszméhez meg is sántult, hűségük a magyar állampénztárhoz oly tántoríthatatlan szilárdsággal sétálgat, hogy a legnagyobb elismeréssel nyithatjuk meg nekik tárczánkat. S az ifjú barátság még inkább megerősbödik, ha jól viseljük magunkat. Fülüket kevés magyar szóval boszantottuk, zászlójukat itthonn tiszteljük, consolidálásuk elé akadályt nem gördítünk. Tanuljunk meg még horvátul, tegyük a horvát bánt magyar min. elnökké, s tán meg is veregetik vállunkat, tán meg is zsióznak. Csak Balmaz-Ujváros ne csináljon forradalmat és b. Baldácsi ne verje ki Hunnia határain túl a magyar pénzügyminiszter végrehajtó közegeit, akkor még oly bajt is elviselünk, minő czigányaink germanisatiója. Zsidóinkról már lemondott Csernátony (mi nem), mondjon le czigányainkról is. Aki a »Pester Lloyd« nyílt terét nem olvasta, nem fog érteni. Aki olvasta, de nem látta Rácz Pali polémiáját Sárközy Ferenczczel, szintén nem fog érteni. Érteni csak az fog, aki nyirettya-fejedelmünk göthei stylját megcsodálta, melyet a barbár magyar nyelv mellőztével, felhasznál arra, hogy a n. é. közönséget a »Westungarischer Bote« által elterjedttévhittől elterelje, mintha az angol királyi család előtt Sárközy bandája játszott volna, nem pedig az övé. Rácz Pali tehát a »Westungarischer Botet« olvassa reggelije mellett és beáll német írónak.Szegre akasztja hegedűjét és Adelung tanulmányozásába kezd. Közelebb talán ki is adja összes műveit az »Offener Sprechsal«-ban. Balmaz-Ujváros ne késsék, hanem siessen megválasztani a classicus írót polgármesterének, különösen elcsalják a szebeniek —a fürmendernek. * Az öngyilkosok számára két vonat fog rendeztetni, hogy fele áron jussanak Pestre. Örvendünk, hogy a királyutczai párkányleomlás nem maradt hajtás nélkül. Általánosan elterjedt ugyanis hazai ügy, mint külföldi legelőkelőbb öngyilkosi körökben azon meggyőződés, miszerint Budapest sokkal kedvezőbb kilátásokkal kecsegteti azt, aki az általános adókötelezettség alól magát e már legkevésbé sem szokatlan módon ki akarja vonni, mint akármely más székváros. Nem mintha a kötél nálunk olcsóbb volna. Nem mintha konyhakéseink a japáni harikiriknél alkalmazott kardok élességével versenyezhetnének. Nem mintha cyankalink jobb minőséggel dicsekedhetnék a bécsinél, vagy széngőzünk fullasztóbbnak találtatnék a párisinál. Dunánk kétségtelenül alkalmas a befektetési hely a Szajna vagy Wien vizénél, de a Themsét mégsem múlja felül. A mi piacunkat oly gyorsan megkedveltették Európában a balesetek azon változatos formái, melyek utján kiki — Nagy Frigyes mondása szerint — úgy üdvözölhet, amint neki tetszik. Az öngyilkos tehát nemcsak különböző módozatok közt kiszemelheti a legpikánsabbat, mely egyéni ízlésének legjobban megfelel, de különben is mint »balesetezett« megszabadul az önkivégzés ódiumától. Megannyi csábító körülmény. Aki nem szokta meg a bérkocsi általi elgázoltatást, okvetetlenül egy omnibus kerekei alá kerül, vagy a közúti vaspályának sínein lapittatik rétessé. Lehet azonban, kinek gyönge idegzete idegenkedik a »vigyázatlan hajtás« útján eszközölt megdicsőíttetéstől. Az ilyen tegyen egy sétát az uj hídnak valamelyik caissonjába s a legkényelmesebb módon belefut. Minek építenek nálunk uj házakat ? Fogadjon fel pompás szállást az első emeleten, fizesse ki az első negyedévet s ebéd közben leszakad vele a palló. A királyutczai párkányzat az itt elősorolt és kihagyott módozatokat egy új alakkal megtoldotta. Nem kételkedünk, hogy a nemsokára városunkban összeülendő öngyilkosi congressus köszönetet fog szavazni e találmányért a szenvedő emberiség nevében. A tárgyalási rend a következő : 1. Indítvány a világos zöld ruhák és tapéták terjesztése tárgyában. 2. Indítvány a sárgára és zöldre festett czukorneműek pártolása iránt. 3. Miképen használható fel a svéd gyufa öngyilkosi szakczélokra ? 4. A borotva kezelésnek népszerű tanítása a gyermekkertekben. 5. Nemzeti alap gyűjtése egy a pesti építőmestereknek nyújtandó diszajándék czéljából. 6. Folyamodvány Budapest városához a lánczhid alatti csónakok, mint öngyilkossági akadályok eltávolítása tekintetében. 7. Egy öngyilkossági szaklap alapitása. 8. Nyugdíjintézet rokkant öngyilkosok számára, kik szándékuk végrehajtásában megakadályoztattak. 9. A congressus végén általános kéjvízbeugrás a lánczhídról. * * * A Deákkörben összeült a tarokk-parthie. Ez a nagy újság s aki ismeri a Deákkör belső titkos titkait, tudni fogja ebből, hány képviselő van Budapesten, a politikai saison áramlatának hullámverése mily stádiumba jutott és hány képviselő kell még ahhoz, hogy a t. ház szavazatképes legyen. Mert a politikai élet zajosságának hévmérője négy partbieból áll, u. m.: whist, tarokk, piket és calabriai partbieból. Nézz a Lloyd-épület körébe s ha látod, hogy whistet játszanak, fölösleges a kalendárium, nem szükséges izzadnod, a fák zöldjéről akár legkisebb tudomásod se legyen, mindegy, tudni fogod, hogy nyár van. Nyár, forró, rekkenő nyár, üléstelen nyár, midőn a honatya fürdőzik, a miniszter dolgozik és a Deákpártnak létezését saját körében csak egy állandó vendég tartja fenn: Tavaszi András. A jogfolytonosság érczoszlopa, a szakadatlan birtoklás fenntartója,az egyetlen akadály arra nézve, hogy verőfényes délutánokon két álnok balközépi bele ne üljön a kormányzó körbe s mikor a honatyák hadja októberben beköszönt, eléjük állva igy ne szóljon : »Uraim, mi lettünk e körnek jogszerű urai a törvényben megállapított elévülés folytán.« Ez lehetetlen s hogy lehetetlen, Tavaszi Andrásnak, (barátai Andrisnak hívják, a hölgyek egykor Endrének nevezték) ismétlem Tavaszi Andrásnak köszönhető. Az ő szakálla képviseli a lángpallost a paradicsom angyalának kezében. Ha Tavaszi a Deákpártnak mintegy törzstőkéje, van kívüle még nyaranta is más tőke, csakhogy ez forgalmi tőke, mely ma kézben van, holnap meg másutt kamatoz. Margitszigeten, svábhegyen, városligetben, corsón, egyebütt. Ez a forgalmi tőke áll egy-két képviselőből, egy-két hírlapíróból s egy-két volt képviselőből, ki »lesz« valami s idefenn várakozik , néha egy miniszterből is. Ők képezik a nyári whist-társaságot. S mig a balközépi kör kong — mi a 48-as kör nem konghat, nem lévén általában helyisége, melyben kongana; míg a függetlenségi kör az »Egyetértés« szerkesztőségébe, a szerkesztőség pedig szerkesztőjének lakásába fér, azalatt a Deák-kör nyáron is mutatja majoritási jellegét. A politikai saison első fecskéi megérkeztek. A whisthez alakul egy tarokk-társaság. Eszerint a tarokk jelent ülésezni kezdő házat, megtelő buffet-t, élénkülő folyosókat, melyekről egy-egy képviselő a házba is vetődik. A ház dologba kapott, megalakulnak a piquettársaságok. Argus. »Haute saison« calabrias. Budapest, oct. 24. (A nagyszebeni román congressus.) Az érsek-metropolita választására a gör. ke Mai számunkhoz féliv melléklet van csatolva. (A magyar országgyűlés harmadik ülésszakának megnyitása alkalmából a bécsi »Presse« a többek közt ezeket írja : »A viszonyok hatalma a magyar parlamentnek is világosan előszabta az irányt, melyben tevékenységének mozognia kell. A kérdés, mely ma a szárazföld minden törvényhozásának annyi gondot okoz, s reichszabunkat is komolyan foglalkoztatni van hivatva, ugyanez a kérdés ellenállhatatlan erővel lép a magyar országgyűlés elé. A gazdasági reform kérdése, mely ma a türelmetlen hitelező hevével kopogtat minden ajtón s mindenütt rég halogatott követelések kielégítését sürgeti, bebocsátást kérve áll a magyar parlament küszöbén is. Már ma fenyegetően szól s erőteljes hangon az igények hosszú sorát adja elő, melynek mindegyike elutasíthatlannak nevezi magát. Pesten nem is fogják elutasításukat megpróbálni ; ellenkezőleg minden oldalon a legjobb akarat mutatkozik arra, hogy igényeiket behatóan megvizsgálják s a kellemetlen figyelmeztetőt hallgatásra bírják az által, hogy kívánságait lehetőleg teljesítik. De (A horvát országgyűlés) oct. 22-diki ülésében a codificáló bizottság előterjesztő jelentését a horvát-szlavon határőrvidéki vagyoni községekről szóló 1873. június 15-iki törvény beczikkelyezéséről, továbbá jelentését néhány elintézés végett hozzá utasított előterjesztésről; mindkét jelentés szombaton napirendre tűzetik. A költségvetési bizottság előterjeszti jelentését a lepoglavai országos fegyház számára kért póthitel tárgyában. Annak idején napirendre fog tűzetni. A garemiczai kerület választói által Mracsics képviselő választása ellen beadott óvás az igazoló bizottsághoz utasíttatik. Ezután harmadszor olvastatott az új büntető rendtartás keresztülviteléről szóló törvényjavaslat, a sajtótörvényjavaslat, továbbá a sajtóvétségek körül követendő büntető eljárásról és az esküdtek lajstromairól szóló törvényjavaslat. Napirenden állott a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslat, mely dr. Derencsin beszéde után a részletes vita alapjául elfogadtatott. (Az egyetemi osztrák-magyar consularis törvényszékek) igazságszolgáltatási eljárásának módosítása ügyében az osztrák igazságügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett a reichsrath felsőháza elé. Ez esetre vonatkozólag némely részről azt kezdők híresztelni, hogy az előterjesztés csak tévedésből történt. E bír, mint a »P. Lt.« hallja,nem való; a magyar igazságügyminisztérium elvileg helyeselte mindazon lépéseket, melyek ez ügyben létettek. Különösen beleegyezett abba, hogy az eddigi consularis törvénykezés helyébe lépő nemzetközi bíróságok szerveztessenek Alexandria, Cairo és Zagazig városokban, valamint felebbezési törvényszék Alexandriában. Minthogy pedig Ausztria-Magyarországban közös törvények nincsenek, hanem bizonyos esetekben azonos tartalmú törvényeket szoktak alkotni, a jelen törvényjavaslat előterjesztése egészen correct s az nemsokára nálunk is elő fog terjesztetni. (A külügy pedig közös, amit figyelmébe ajánlunk mindazoknak, kik állítják, hogy a fogyasztási adóknak a közös költségekre fordítása arra vezetne, hogy a delegatio kezelné az adótörvényhozást.) (A szerb bitfelekezeti iskolák.) Az újvidéki »Szrbszki Národ« szerint Ivacskovics Prokop szerb patriarcha a bitfelekezeti iskolák érdekében Mazuranics bánhoz és egyúttal báró Mollinary táborszernagyhoz fordult. Mollinary a legelőzékenyebben válaszolt, s a maga részéről késznek nyilatkozott elfogadni az indítványt hogy t. i. egy vegyes bizottság küldessék ki az ottani iskolák állapotának megvizsgálása végett. Budapest, oct. 24. A vám- és kereskedelmi szerződést tárgyazó czikkeinkről tegnap a »Magyar Politika« még úgy ítélt, hogy időelőttiek és azért nem is szól a kérdéshez. Ma ugyanazt állítja, de azért csak hozzászól. Czikke első részében ezeket mondja : »A »Napló«-nak lényegileg sokban igaza van. Igaza van abban, hogy azon fogyasztási adó, melyet az ausztriai sör- s czukorgyárak fizetnek az ottani államkincstárba, nagyrészt a magyarországi fogyasztók zsebéből kerül ki, mert a gyáripar a fogyasztási adót úgyszólván előlegezi a kincstárnak, hogy aztán a gyártmány eladási árában beszedje a fogyasztótól, s kétségtelen, hogy az ausztriai caskor és sör nagy részben Magyarországban lesz elfogyasztva. Magyarország ez után milliókat adóz az osztrák államkincstárnak. Igaz az is, hogy szintén jelentékeny veszteséget okozhat a magyar államkincstárnak azon körülmény, hogy midőn az osztrák czukor és sör exportba megy, a fogyasztási adó, melyet a gyáros az ausztriai kincstárnak fizetett, a kivitelnél neki a közös vámjövedelemből téríttetik meg, tehát abból, ami Magyarországnak is jövedelme. Igaza van a »Napló«-nak, hogy azok, akik az osztrák-magyar vámszövetség megállapításába s az indirect adókra vonatkozó törvény alkotásába részünkről döntőleg folytak be, mindezt előre látni elmulasztották. Nem nagy bókét mond ugyan azok váms adópolitikai képességének, akiket akkori időben föltétlenül támogatott, de végre is megtörtént. Sőt igaz az is, hogy a fogyasztási adóknak közös fedezetre fordítása, bármit mondjanak a »Napló« ellenei, teljességgel nem involválja azt, hogy ezen adók megállapítása s beszedése iránti rendelkezés a magyar kormányzat kezeiből kivétetvén, a delegátio s közös kormány jogkörébe utasíttassék, más szóval a közös ügyek száma szaporittassék.« A lényegre nézve helyesli e szerint a »M. Politika« javaslatunkat, de a mint czikke további részéből kitűnik, tacticánkat tévesen ítéli meg. Ismételve azt állítja, hogy a »P. N.« a vámszövetség ellen izgat, a vámszövetség felbontásával fenyeget. Ellenkezőleg, midőn oly rendezést javasolunk, mely kizárja annak lehetőségét, hogy az egységes vámterületen élő két állam egyike se rövidíthesse meg a másikat, biztosítékát keressük a vámszövetség további fennmaradásának. Hisz ha a »P. N.« a vámszövetség felbontását óhajtaná, akkor hagyná a bajt teljesen megérni, hogy azután maga az idő bomlaszsza szét a köteléket. De mert a Deákpárt és a balközép túlnyomó többségével mi is ellenezzük a vámsorompót Magyarország és Ausztria közt, épen azért