Pesti Napló, 1874. október (25. évfolyam, 224-250. szám)

1874-10-25 / 245. szám

245 szám_________________________ Szerkesztési iroda? Kiadó-hivatali Barátok-tere, Athenaeum-épület. Barátok-’tere, Athenaeum-épíilet A lap szellemi részét ille­ti minden S kör.' ’m­ény a szerkesztőséghez A lap anyagi részét illető köziz­in.r­endez­mények (előfizetési pénz, kiadás Bérmé­­tetlen levelek csak ismert köreli panaszok) hirdetmények) a ki-ektöl fogadtatnak el. Két'« átok nem adatnak vissza, kiadó-hivatalhoz intézendőki Budapest, vasárnap, October 25.1874. 25. évi folyam­.­­­ Hirdetések­­ szintúgy' mint’elöfizetések­ REGGELI KIADÁS. KHMBxetésI feMMets Postán küldve, vagy Budapestre Úr­hoz hordva reggeli és esti ki­­adás együtt: 8 hónapra » . . 6 frt — kr. 6 hónapra „ . . 12 » — » Az esti kia­dás postai különküldés mára felülfizetés évnegyedenként 1 »tfrint. Az előfizetés az év folytán«5* mindé» hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. A KIADÓ­HIVATALÜÁ, i­ Barátok­ tere, Athenaeum épült­­ küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra Előfizetési árak: Egész évre.................24 frt. Fél évre......................12 frt. Negyed évre . . . • 6 frt. Egy hóra ...... 2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadó-hivatalának (Ferencziek - tere, Athenaeum­­épület) küldendő. A „P- Sápié" szerkesztő- és fiai fiatala, Budapest, oct. 24. T. laptársunk az »Ellenőre néhány nap óta folydogáló czikkeiben sok világos dol­got elhomályosított és sok homályos dolgot megvilágosítani törekedett. Mindenekelőtt a Deákpártot felosztá­sokra és gonoszokra. Egyik felét állitá jobb keze felől, és a másik felét állitá bal keze felől s ítéletet mondott mind a kettő felett, ítéletet, melyben nincs öröme a jóknak és nincs busulása a gono­szaknak, mivelhogy egyaránt szól mind a jókra, mind a gonoszokra. Ez eljárás ugy­an felette sajátságos, de azért mi mégis tartozunk némi köszönettel laptársunknak. Legalább talált a Deák párton jókat is s mindannyiun­kat, egyelőre legalább nem kárhoztatott az égő gyehenna tüzére. Egy dolog iránt azonban máig sem va­gyunk tisztában. A balközép áll-e­­. laptár­sunk kijelentései mögött a maga egész hatal­mas táborával, vagy egyedül Csernáto­­n , egy szál hegyes tollal; erre szeretnénk mi minél előbb határozott feleletet kapni. Hogy a balközép hajlandó-e az államháztar­tás rendezésének nehéz munkájában lehetőleg közreműködni, vagy kész-e a Bittó kabi­­netet minden áron megbuktatni? Hogy a pénzügy­miniszterrel szemközt annak csak sze­mélyére és múltjára irányul-e elismerése, vagy kiterjeszti elismerését annak jelenére a poli­tikai actióira is? Hogy az ostrom, me­lyet a balközép ezúttal s majdnem a válasz­tások alatt folytat, csakugyan azon alkotások ellen irányul-e, melyek a közjogi kiegyezés alapján máig létrejöttek, vagy irányul egy­szersmind maga a közjogi alap ellen is, mint eddig folytonosan történt ? Egy eredményről körülbelül biztosak vagyunk. Ha a közjogi harcz a pártok kö­zött továbbra is fenn fog állani, azt hiszszük, a választók óriási többsége attól is elfordul, a­ki a közjogi alapot csak ostromolja s attól is, a ki azt csak védelmezi. Az os­trom és a védelem érdekes erőmutatványként állott eddig a nemzet előtt — mindaddig, mig kint és bent a kenyér és a puskapor el nem fogyott. De most már elfogyott mind a kettő és a falak máig is sértetlenül fennálla­­nak. A küzdő felek éheznek és erőtlenek, a gazdaság már rég el van hanyagolva, a csa­­­lád otthon nehezen várja, hogy a gazda haza­tekintsen s a kaján szomszédokat, kik a mes­­gyéket minduntalan háborgatják, rendreuta­­sítsa s a törvényre megtanítsa. Eszünkbe sem jut a kiegyezést szabad zsákmányul oda vetni. Talán nem is kö­vetelik immár tőlünk. — T. laptársunk legalább olyanformán nyilatkozott, hogy sem most, sem a választások alatt e kérdést nem fogja bolygatni. Tegyük fel, hogy maga a balközép is ez álláspontot fogja elfoglalni. De hát a választások után — akkor mi történik ? A netalán megnyert többség hajlandó lesz-e az ad hoc elfoglalt állásponton tovább is megállani s azt a programmot, mely csak is a választá­sok czéljából készült, továbbra is megtarta­ni ? S e kérdés annyival közelebb fekszik hozzánk, mert hiszen a balközép a szélsőbal­lal eddig még minden választás alkalmával kibékült s minden országgyűlés alkalmával összeveszett, és pedig, a mi fődolog, a nélkül, hogy vagy az egyik vagy a másik kormány­ra jutott volna. E körülmény legalább is bi­zonyít annyit, hogy a pusztán választási programmot a választások elmúltával nem mindig szokás valami nagyon komolyan venni. »Kommt Zeit, kommt Rath« mint a né­met mondja s mint az ellenzék is mondá akárhányszor. T. laptársunk egyelőre meg­elégszik azzal, ha a választók előtt a Deák­párt által előidézett nyomorúságot föltünteti s azt kérdi tőlük : kell-e ez nektek továbbra is ? Természetesen nem kell. — Sőt­­, lap­társunknak megsúgjuk , hogy nekünk sem kell. Nem kell a rosz termés, nem kell a nagy hitelkicsis , nem kell a deficit , nem kell az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződés a mai alak­jában, nem kell a felette drága és rosz igazságszolgáltatás , nem kell a nemze­tiségek veszett gazdálkodása , nem kell a központi kormányzat rendezetlensége, nem kell a rosz közigazgatás , nem kellenek az örökké feleselő parl­amenti pártok, a hosz­­szú beszédek árjai, az ibis-redibis-féle párt­­programmok, a szenvedélyes pártgyűlölködé­­sek s a többi. Bizony nekünk se kell mindez sem egyenként, sem összevéve. De hát, mi kell ? Erre természetesen mi is könynyen meg tudunk felelni, és az ellen­zék is. Igen , de a mi kell, miként le­het azt elérni ? A vámügyben, a fogyasztási adóknál, a bankkérdésben, a mezőgazdasági és ipari calamitások elhárításánál, az igazság­szolgáltatásnál és a többinél ? Elvégre ez a kérdés — egyedül ez és semmi más. És a a mi legcsodálatosabb, 1. laptársunk épen csak erre nem ad feleletet. Pedig őszintén kijelentjük,hogy ha felelete e kérdésre ter­jeszkednék ki részletesen: a legkomolyabban fognánk annak tanulmányozásához, s ki tud­ja, talán sikerülne minket is könnyű szerrel meghódítania ? De pusztán negatív program­mal lépni elő, kimutatni a fennálló állapotok selejtességét, de nem állani elő részletes ja­vaslatokkal azok megjavítására; képtelennek hirdetni a kormány férfiait s nem jelölni ki azokat, kik a létező viszonyok közt ezúttal képesebbek s a közvélemény által inkább támogatottak lennének ; mindez megjárja ugyan választási manővernek, de komoly parl­amenti pártprogrammnak soha. A Deákpárt vasárnap október 25-én délután 5 órakor saját helyiségében érte­kezletet tart. lett román congressus f. hó 26-án nyílik meg Nagy- Szebenben. A románok s különösen néhány román vezérférfi nagy tevékenységet fejtenek ki, hogy érsek­­metropolitává P­o­p­a­s­u János karán­sebesi püs­pök, ennek helyébe pedig Metianu János volt brassói esperes s jelenleg nagyváradi püspöki helyet­tes választassák. A mozgalom élén természetesen B­a­b­e­s­c­u áll, ki először felbujtogatva a magyarországi román papságot, s aztán ezzel szövetkezve nem kevesebbet akar, mint azt, hogy olyan emberek, kik neki készsé­ges eszközei, választatván ez előkelő helyekre, a sza­bad választási alapra fektetett g. k. román egyház­szervezet államellenes politikai ac­lokra felhasznál­ható legyen s aztán úgy mellesleg Babesék a te­kintélyes alapítványi javakhoz is lehető közel fér­jenek. Az aradi és karánsebesi értekezleteken kiada­tott a jelszó, hogy congressusi képviselőül csak ultra­­nationalista választandó, az úgynevezett román in­­telligentia pedig, amely a nagy román nemzet elárulására a magyarral szövetkezett s a kor­mány zsoldjába lépett«, teljesen mellőztessék. a »renegát«-ok ellen az »Albina« hasábjain megkez­dődött s folyton tart a becsületrabló hadjárat, me­lyet oda künn az esperesek és más papok hűsége­sen folytatnak. De miután a diadal még igy is kétes volt,egy undok hamisításhoz folyamodtak, mely eddig­­elé csakugyan sikerre is vezetett. A választási jegyző­könyvekbe ugyanis a tényleg leszavazottakon kívül a választási elnök és jegyző titkon a távolmaradt választókat mind saját jelöltjeik mellett írta be. így történt, hogy sok helyütt, a­hol tényleg 4—500 szavazat adatott be, a Babes-féle jelölt 3—4000 szava­zattal lett megválasztva. Az eredmény nem lehetett kétes. A magyarországi részekben 40 congressusi képviselő közül alig 2 tartozik a román függet­len intelligentiához, a többi Babespárti ultranationalista. Popasuról különösen két dolgot jegyzünk meg. Az egyik, hogy egy szót sem tud magyarul, s a má­sik, hogy nagymérvű visszaélések és zsarolások miatt már 1868-ban saját papsága folyamodott Laguná­­hoz elmozdíttatása végett. És Babes most ez embert akarja. Metianu a hírhedt M a u c­s u-val állván kö­zel rokonságban, együtt arra volnának hivatva, hogy már legközelebb az erdélyi románságot is Babes irá­nyában activitásra hajszolják. A kérdéshez még hozzá fogunk szólni. Egyelőre megjegyezzük, hogy miután tudomásunk van arról, hogy a választási jegyzőkönyvek meghamisítása miatt több helyre vonatkozólag a bűnvádi följelentés részint megtétetett, részint meg fog tétetni, mind a bíróságokat, mind a kormányt figyelmeztetjük e kö­rülményekre, képesek is lesznek-e teljesíteni ? Meg fogják-e kez­deni a kísérletet ? Ez a kérdés Magyarországra két­szeresen komoly, mert sphynxtalány alakjában lép a parliament elé. A legkedvezőtlenebb körülmények összehatása ma az államot s az állampolgárokat el­keseredett versenytársakká tette ; mindketten élni akarnak s mégis úgy látszik, mintha az egyik csak a másik rovására élhetne. Az állam a legvégsőbb erőfe­szítést kénytelen ten­i, hogy háztartását rendezze s pénzügyi hitelét helyreállítsa; ezt annál kérlelhet­­lenebbül kell tennie, mert ezen hitellel politikai hi­tele elválaszthatlanul összenőtt. Hogy ha ezt akarja, alattvalóinak erejét a legvégső határig igénybe kell vennie egész odáig, hol a kérlelhetlen érdek-összeüt­közés kezdődik. Hol van ez a határ? És segítve lesz-e teljesen az államon, ha csak odáig megy ? Ha pedig átlépi, mi lesz a végeredmény ? Rendezett államháztartás consolidált közjóllét nélkül fictio, mely keservesen fogná magát azokon megboszélni, a­kik általa elvakíttatnák magukat. De mit tehet Ma­gyarország a consolidatióért, ha az állam egész érde­kében az egyesek érdekén túl kell tennie? Hogy mindenekelőtt az államháztartást kell rendezni, ez olyan dogma, melyet Magyarországban ma mindenki vall; érdekében a legnagyobb áldozatokra is el van­nak szánva. De hogy ez hogyan történjék a­nélkül, hogy a czélt, melyet látszólag elérnek, tényleg vég­képen meg ne hiúsítsák, hogyan kell az állampénz­ügyeket javítani, de egyidejűleg az általános rom­lást távol tartani, sőt inkább a magán­gazdaságnak a fejlődés új forrásait nyitni, ez a nehéz probléma, mely a magyar országgyűlés minden képességét meg fogja próbálni. Megoldását nem kevésbé nehezíti az, hogy messze áthat a politika terére s így olyan kér­déseket von a vita körébe, melyeken a pártszenvedé­lyek nagyon könnyen újra neki melegedhetnek ? A »N. Freie Presse« pedig ugyanez alkalomból országgyűlési viszonyainkról így nyilat­kozik : A pártconstellatio, melyben a magyar ország­­gyűlés üléseit újra megkezdi, nem kedvezőtlen. A B­­ 11 a-m­inisztérium a becsületes akarat­tal, melyet mindig tanúsított, a Deákpárt meglazult sorait ismét szorosabbra fűzte s közelebb csoporto­ssá maga köré ; a mérsékelt baloldal csak néhány nap előtt hozta vezérének geszti birtokán ama ha­tározatot, hogy lehetőleg keveset opponál, sőt bizo­nyos kérdésekben a Deákpártot épen támogatni is fogja (?); a három-négy töredék, melyből a szélsőbal áll, megsemmisítik egymást az elsőbbségért folyó harczban s a reform- közép- és vacsorapárti egy napi töredékek egy idő óta szépen elhallgattak, így tehát a parliamentáris akadályok is csekélyek lesznek, me­lyekkel az országgyűlésnek meg kellene küzdenie ; mindenki a komoly, egyhangú munkát várja s az előkészületek mindenütt befejezvék. Lássanak hozzá magyar barátaink erélyesen, mi szívesen követjük példájukat. A mostani országgyűlés utolsó ülésszaka az, mely holnap kezdődik. Magyarországnak joga van képviselőitől megkövetelni, hogy a három év alatt derekasat tettek légyen az ország üdvére ! A „Pesti Napló“ tárczája. A fővárosból. (Balmaz-Ujváros. — Zágráb. — Öngyilkosok kéjvonala. — Congressus. — Négy parthie.) Balmaz-Uj város még nem csatlakozott Német­országhoz, de­­Balmaz-Ujváros minden pillanatban elszakadhat Magyarországtól. S akkor mit teszünk? Ha Balmaz-Uj város kiszakad a magyar államból, a magyar státusnak kellő közepében, mintegy hasában, egy lyuk támad. Nem tudom gondolt-e már valaki ezen libás eshetőségre, valamint arra, miképen fogjuk a rést betömni. Emlékezünk-e Tóth Kálmán »Dobó Katiczá­­jának« egyik legköltőibb részletére ? A törökök sötét éjjel az ostromolt Egernek egyik bástyator­nyába felmásznak, de ott Tamássy által, akit Ba­lassa Bálint személyesít, elfogatnak s egy a pallóban levő sülyesztőn keresztül a pinezébe gurittatnak. Félő, hogy Balmaz-Ujváros lesz azon luk, me­lyen keresztül a magyar nemzet a német birodalom pinezéjébe pottyan. A mit a szászok, szerbek, törö­kök, tatárok, s egyéb barátságos nemzetek belőlünk meghagytak, Balmaz-Ujváros fogja megenni. És Balmaz-Ujváros magyar lakossága helyesen cselek­szik, hogy magyar prédikátiót nem tűr meg falai közt; helyesen cselekszik, hogy német szónoklatot kíván, sőt helyesebben tenné, ha egyenesen a chinai vagy japáni birodalomhoz csatlakoznék, mint azon hálátlan hazához, mely eddig Balmaz-Ujvárosról mit sem tudott. Balmaz-Ujváros talán már századok óta úszik az anyakon kebelének sártengerében, anél­kül, hogy említett anyakon figyelmét magára vonni sikerült volna. Ki tudja hol fekszik Balma­z-Uj­város? Hazudnám, ha azt mondanám, hogy bővebb értesü­lésem van hol fekvéséről, mint akár a Vámbéry-sziget, akár a Kammermayer-Lund hollétéről. Hogy e tájé­kozatlanság Balmaz-Ujvárost méltán bánthatta, igen természetes s a boszu nem maradhatott el. E nagyfontosságú esemény mellett semmivé törpülnek oly csekélységek, mint a zágrábi tünteté­sek. Túlságos zajt csapnak hírlapjaink horvát test­véreink viseletéből. Maguktartása tökéletesen kifo­gástalan. Elfogadják tőlünk a vasutakat, deficites nadrágjuk kireperáltatását magyar bankjegyekkel nem utasítják vissza, ki követelhet tőlük többet ? Ha ragaszkodásuk a magyar állameszméhez meg is sán­­tult, hűségük a magyar állampénztárhoz oly tánto­ríthatatlan szilárdsággal sétálgat, hogy a legnagyobb elismeréssel nyithatjuk meg nekik tárczánkat. S az ifjú barátság még inkább megerősbödik, ha jól viseljük magunkat. Fülüket kevés magyar szóval boszantottuk, zászlójukat itthonn tiszteljük, consolidálásuk elé akadályt nem gördítünk. Tanul­junk meg még horvátul, tegyük a horvát bánt ma­gyar min. elnökké, s tán meg is veregetik vállunkat, tán meg is zsi­­óznak. Csak Balmaz-Ujváros ne csináljon forradal­mat és b. Baldácsi ne verje ki Hunnia határain túl a magyar pénzügyminiszter végrehajtó közegeit, ak­kor még oly bajt is elviselünk, minő czigányaink germanisatiója. Zsidóinkról már lemondott Cserná­­tony (mi nem), mondjon le czigányainkról is. Aki a »Pester Lloyd« nyílt terét nem olvasta, nem fog ér­teni. Aki olvasta, de nem látta Rácz Pali polémiáját Sárközy Ferenczczel, szintén nem fog érteni. Érteni csak az fog, aki nyirettya-fejedelmünk göthei stylját megcsodálta, melyet a barbár magyar nyelv mellőz­­tével, felhasznál arra, hogy a n. é. közönséget a »Westungarischer Bote« által elterjedt­­tévhittől el­terelje, mintha az angol királyi család előtt Sárközy bandája játszott volna, nem pedig az övé. Rácz Pali tehát a »Westungarischer Botet« olvassa reggelije mellett és beáll német írónak.Szegre akasztja hegedűjét és Adelung tanulmányozásába kezd. Közelebb talán ki is adja összes műveit az »Offener Sprechsal«-ban. Balmaz-Ujváros ne késsék, hanem siessen meg­választani a classicus írót polgármesterének, különö­­­sen elcsalják a szebeniek —a fürmendernek. * Az öngyilkosok számára két vonat fog rendez­­tetni, hogy fele áron jussanak Pestre. Örvendünk, hogy a királyutczai párkányleomlás nem maradt ha­­j­tás nélkül. Általánosan elterjedt ugyanis hazai ügy, mint külföldi legelőkelőbb öngyilkosi körökben azon meggyőződés, miszerint Budapest sokkal kedvezőbb kilátásokkal kecsegteti azt, a­ki az általános adókö­telezettség alól magát e már legkevésbé sem szokat­lan módon ki akarja vonni, mint akármely más székváros. Nem mintha a kötél nálunk olcsóbb volna. Nem mintha konyhakéseink a japáni hariki­­riknél alkalmazott kardok élességével versenyezhet­nének. Nem mintha cyankalink jobb minőséggel di­csekedhetnék a bécsinél, vagy széngőzünk fullasz­­tóbbnak találtatnék a párisinál. Dunánk kétségtelenül alkalmas a befektetési hely a Szajna vagy Wien vizénél, de a Themsét mégsem múlja felül. A mi piac­unkat oly gyorsan megkedveltették Európában a balesetek azon­­ változatos formái, melyek utján kiki — Nagy Frigyes mondása sze­rint — úgy üdvözölhet, a­mint neki tetszik. Az öngyilkos tehát nemcsak különböző módo­zatok közt kiszemelheti a legpikánsabbat, mely egyéni ízlésének legjobban megfelel, de különben is mint »balesetezett« megszabadul az önkivégzés ódiumától. Megannyi csábító körülmény. A­ki nem szokta meg a bérkocsi általi elgá­­zoltatást, okvetetlenül egy omnibus kerekei alá kerül, vagy a közúti vaspályának sínein lapittatik rétessé. Lehet azonban, kinek gyönge idegzete idegen­kedik a »vigyázatlan hajtás« útján eszközölt megdi­­csőíttetéstől. Az ilyen tegyen egy sétát az uj hídnak valamelyik caissonjába s a legkényelmesebb módon belefut. Minek építenek nálunk uj házakat ? Fogadjon fel pompás szállást az első emeleten, fizesse ki az első negyedévet s ebéd közben leszakad vele a palló. A királyutczai párkányzat az itt elősorolt és kihagyott módozatokat egy új alakkal megtol­dotta. Nem kételkedünk, hogy a nemsokára váro­sunkban összeülendő öngyilkosi­ congressus köszöne­tet fog szavazni e találmányért a szenvedő emberiség nevében. A tárgyalási rend a következő : 1. Indítvány a világos zöld ruhák és tapéták terjesztése tárgyában. 2. Indítvány a sárgára és zöldre festett czu­­­korneműek pártolása iránt. 3. Miképen használható fel a svéd gyufa ön­gyilkosi szakczélokra ? 4. A borotva kezelésnek népszerű tanítása a gyermekkertekben. 5. Nemzeti alap gyűjtése egy a pesti építőmes­tereknek nyújtandó diszajándék czéljából. 6. Folyamodvány Budapest városához a láncz­­hid alatti csónakok, mint öngyilkossági akadályok eltávolítása tekintetében. 7. Egy öngyilkossági szaklap alapitása. 8. Nyugdíjintézet rokkant öngyilkosok számára, kik szándékuk végrehajtásában megakadályoztattak. 9. A congressus végén általános kéjvízbeugrás a lánczhídról. * * * A Deákkörben összeült a tarokk-parthie. Ez a nagy újság s aki ismeri a Deákkör belső titkos titkait, tudni fogja ebből, hány képviselő van Budapesten, a politikai saison áramlatának hullám­verése mily stádiumba jutott és hány képviselő kell még ahhoz, hogy a t. ház szavazatképes legyen. Mert a politikai élet zajosságának hévmérője négy partbieból áll, u. m.: whist, tarokk, piket és ca­­labriai partbieból. Nézz a Lloyd-épület körébe s ha látod, hogy whistet játszanak, fölösleges a kalendá­rium, nem szükséges izzadnod, a fák zöldjéről akár legkisebb tudomásod se legyen, mindegy,­­ tudni fo­god, hogy nyár van. Nyár, forró, rekkenő nyár, ülés­­telen nyár, midőn a honatya fürdőzik, a miniszter dol­gozik és a Deákpártnak létezését saját körében csak egy állandó vendég tartja fenn: Tavaszi András. A jogfolytonosság érczoszlopa, a szakadatlan birtoklás fenntartója,az egyetlen akadály arra nézve, hogy verőfényes délutánokon két álnok balközépi bele ne üljön a kormányzó körbe s mikor a honatyák hadja októberben beköszönt, eléjük állva igy ne szól­jon : »Uraim, mi lettünk e körnek jogszerű urai a törv­ényben megállapított elévülés folytán.« Ez lehetetlen s hogy lehetetlen, Tavaszi An­drásnak, (barátai Andrisnak hívják, a hölgyek egy­­kor Endrének nevezték) ismétlem Tavaszi András­nak köszönhető. Az ő szakálla képviseli a lángpal­lost a paradicsom angyalának kezében. Ha Tavaszi a Deákpártnak mintegy törzstő­kéje, van kívüle még nyaranta is más tőke, csakhogy ez forgalmi tőke, mely ma kézben van, holnap meg másutt kamatoz. Margitszigeten, svábhegyen, város­ligetben, corsón, egyebütt. Ez a forgalmi tőke áll egy-két képviselőből, egy-két hírlapíróból s egy-két volt képviselőből, ki »lesz« valami s idefenn várako­zik , néha egy miniszterből is. Ők képezik a nyári whist-társaságot. S mig a balközépi kör kong — mi a 48-as kör nem konghat, nem lévén általában helyisége, melyben kongana; míg a függetlenségi­ kör az »Egyet­értés« szerkesztőségébe, a szerkesztőség pedig szer­kesztőjének lakásába fér, azalatt a Deák-kör nyá­ron is mutatja majoritási jellegét. A politikai saison első fecskéi megérkeztek. A wh­isthez alakul egy tarokk-társaság. Eszerint a ta­rokk jelent ülésezni kezdő házat, megtelő buffet-t, élénkülő folyosókat, melyekről egy-egy képviselő a házba is vetődik. A ház dologba kapott, megalakulnak a piquet­társaságok. Argus. »Haute saison« calabrias. Budapest, oct. 24. (A nagyszebeni román congres­­s­u­s.) Az érsek-metropolita választására a gör. ke­ Mai számunkhoz féliv melléklet van csatolva. (A magyar országgyűlés har­madik ülésszakának­ megnyitása alkal­mából a bécsi »Presse« a többek közt ezeket írja : »A viszonyok hatalma a magyar parl­amentnek is világosan előszabta az irányt, melyben tevékenysé­gének mozognia kell. A kérdés, mely ma a száraz­föld minden törvényhozásának annyi gondot okoz, s reichszab­unkat is komolyan foglalkoztatni van hi­vatva, ugyanez a kérdés ellenállhatatlan erővel lép a magyar országgyűlés elé. A gazdasági reform kér­dése, mely ma a türelmetlen hitelező hevével kopog­tat minden ajtón s mindenütt rég halogatott követe­lések kielégítését sürgeti, bebocsátást kérve áll a magyar parl­ament küszöbén is. Már ma fenyegetően szól s erőteljes hangon az igények hosszú sorát adja elő, melynek mindegyike elutasíthatlannak nevezi magát. Pesten nem is fogják elutasításukat megpró­bálni ; ellenkezőleg minden oldalon a legjobb akarat mutatkozik arra, hogy igényeiket behatóan megvizs­gálják s a kellemetlen figyelmeztetőt hallgatásra bír­ják az által, hogy kívánságait lehetőleg teljesítik. De (A horvát országgyűlés) oct. 22-diki ülésében a codificáló bizottság előterjesztő jelentését a horvát-szlavon határőrvidéki vagyoni községekről szóló 1873. június 15-iki törvény be­­czikkelyezéséről, továbbá jelentését néhány elinté­zés végett hozzá utasított előterjesztésről; mindkét jelentés szombaton napirendre tűzetik. A költség­­vetési bizottság előterjeszti jelentését a lepoglavai országos fegyház számára kért póthitel tárgyában. Annak idején napirendre fog tűzetni. A garemiczai kerület választói által Mracsics képviselő választása ellen beadott óvás az igazoló bizottsághoz utasítta­­tik. Ezután harmadszor olvastatott az új büntető rendtartás keresztülviteléről szóló törvényjavaslat, a sajtótörvényjavaslat, továbbá a sajtóvétségek körül követendő büntető eljárásról és az esküdtek lajstro­mairól szóló törvényjavaslat. Napirenden állott a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslat, mely dr. Derencsin beszéde után a részletes vita alapjául el­fogadtatott. (Az egyetemi osztrá­k-m­agyar consularis törvényszékek) igazság­szolgáltatási eljárásának módosítása ügyében az osztrák igazságügyminiszter törvényjavaslatot ter­jesztett a reichsrath felsőháza elé. Ez esetre vonat­kozólag némely részről azt kezdők híresztelni, hogy az előterjesztés csak tévedésből történt. E bír, mint a »P. Lt.« hallja,nem való; a magyar igazságügymi­­nisztérium elvileg helyeselte mindazon lépéseket, me­lyek ez ügyben létettek. Különösen beleegyezett abba, hogy az eddigi consularis törvénykezés helyébe lépő nemzetközi bíróságok szerveztessenek Alexandria, Cairo és Zagazig városokban, valamint felebbezési törvényszék Alexandriában. Minthogy pedig Ausz­­tria-Magyarországban közös törvények nincsenek, hanem bizonyos esetekben azonos tartalmú törvé­nyeket szoktak alkotni, a jelen törvényjavaslat elő­terjesztése egészen correct s az nemsokára nálunk is elő fog terjesztetni. (A külügy pedig közös,­­ a­mit figyelmébe ajánlunk mindazoknak, kik állítják, hogy a fogyasztási adóknak a közös költségekre for­dítása arra vezetne, hogy a delegatio kezelné az adótörvényhozást.) (A szerb bitfelekezeti iskol­­­á­k.) Az újvidéki »Szrbszki Národ« sze­rint Ivacskovics Prokop szerb patriarcha a bitfele­kezeti iskolák érdekében Mazuranics bánhoz és egyúttal báró Mollinary táborszernagyhoz fordult. Mollinary a legelőzékenyebben válaszolt, s a maga részéről késznek nyilatkozott elfogadni az indítványt hogy t. i. egy vegyes bizottság küldessék ki az ottani iskolák állapotán­ak megvizsgálása végett. Budapest, oct. 24. A vám- és kereskedelmi szerződést tár­gyazó czikkeinkről tegnap a »Magyar Poli­tika« még úgy ítélt, hogy időelőttiek és azért nem is szól a kérdéshez. Ma ugyanazt állítja, de azért csak hozzászól. Czikke első részében ezeket mondja : »A »Napló«-nak lényegileg sokban igaza van. Igaza van abban, hogy azon fogyasztási adó, melyet az ausztriai sör- s czukorgyárak fizetnek az ottani államkincstárba, nagyrészt a magyaror­szági fogyasztók zsebéből kerül ki, mert a gyáripar a fogyasztási adót úgyszólván előlegezi a kincstár­nak, hogy aztán a gyártmány eladási árában beszed­je a fogyasztótól, s kétségtelen, hogy az ausztriai caskor és sör nagy részben Magyarországban lesz elfogyasztva. Magyarország ez után milliókat adóz az osztrák államkincstárnak. Igaz az is, hogy szintén jelentékeny veszteséget okozhat a magyar államkincs­tárnak azon körülmény, hogy midőn az osztrák czu­­kor és sör exportba megy, a fogyasztási adó, melyet a gyáros az ausztriai kincstárnak fizetett, a kivi­telnél neki a közös vámjövedelemből téríttetik meg, tehát abból, a­mi Magyarországnak is jövedelme. Igaza van a »Napló«-nak, hogy azok, a­kik az osztrák-ma­gyar vám­szövetség megállapításába s az indirect adókra vonatkozó törvény alkotásába ré­szünkről döntőleg folytak be, mindezt előre látni el­mulasztották. Nem nagy bókét mond ugyan azok vám­­s adópolitikai képességének, a­kiket akkori időben föltétlenül támogatott, de végre is megtörtént. Sőt igaz az is, hogy a fogyasztási adóknak közös fede­zetre fordítása, bármit mondjanak a »Napló« ellenei, teljességgel nem involválja azt, hogy ezen adók meg­állapítása s beszedése iránti rendelkezés a magyar kormányzat kezeiből kivétetvén, a delegátio s közös kormány jogkörébe utasíttassék, más szóval a közös ügyek száma szaporittassék.« A lényegre nézve helyesli e szerint a »M. Politika« javaslatunkat, de a mint czikke további részéből kitűnik, tacticánkat tévesen ítéli meg. Ismételve azt állítja, hogy a »P. N.« a vámszövetség ellen izgat, a vámszövet­­ség felbontásával fenyeget. Ellenkezőleg, midőn oly rendezést javasolunk, mely kizárja annak lehetőségét, hogy az egységes vámte­rületen élő két állam egyike se rövidíthesse me­g a másikat, biztosítékát keressük a vám­szövetség további fennmaradásának. Hisz ha a »P. N.« a vámszövetség felbontását óhaj­taná, akkor hagyná a bajt teljesen megérni, hogy azután maga az idő bomlaszsza szét a köteléket. De mert a Deákpárt és a balközép túlnyomó többsé­gé­v­e­l mi is ellenezzük a vámsorompót Magyarország és Ausztria közt, épen azért

Next