Pesti Napló, 1874. október (25. évfolyam, 224-250. szám)
1874-10-09 / 231. szám
érdekű lesz; most bemutatjuk eddig ismertetésünk kiegészítéséül a kiz. jelentés azon részét, mely Warringról szól. Ez így hangzik : Kétségtelen, hogy a keleti vaspálya általános tervei (General projecte) melyek különben jeles szakemberek munkái voltak, a helyszínen a kormány közegei által is felülvizsgáltattak, hogy továbbá ezen felülvizsgált általános tervezet alapján az építési tervek elkészültek s a költségvetés is kiszámíttatott, s hogy miután ilyen általános tervezetek alapján készültek, hazánkban valamennyi vaspályának költségvetései, tehát ezen pálya sem részesült a többiektől eltérő, vagy hanyagabb elbánásban; mindazonáltal, ha tekintetbe veszszük azt, miként Thommen volt vasútépítészeti igazgató állítja, hogy ezen nagy terjedelmű munkákra, amelyek — ide nem értve a Nagyvárad — kolozsvári vonalszakaszt, melynek részlettervei is készen voltak, egy 60 mértföldnyi vasúthálózat terveinek felülvizsgálatát, részleteinek elkészítését és költségszámítását ölelték fel, csupán hat heti idő alatt kellett a kormány sürgetései és a közhangulat nyomása alatt elvégezni; könnyen belátható, miként ily terjedelmű munkának oly rövid idő alatti egész a részletekig menő pontos elvégzését teljesíteni alig lehet, a bizottság nézete szerint tehát egyedül ezen körülmény t. i. az idő rövidsége lehetett azon akadály, mely a tervezetek és számítások oly mérvű pontos és részletes kidolgozását gátoló, mint amilyenre a dolog természeténél fogva szükség volt, de nem gátolható annyira, mint azt az igazgató tanács több helyütt túlozva állítja, hogy t. i. még a hozzávetőleges számítás is lehetetlen volt, mert a vasút építészeti igazgatóság még az építési tőkének szakaszonkénti felosztását sem volt képes a kellő adatok hiánya miatt megbírálni. Jogosult lehet továbbá azon nézet is, melynek úgy Thommen, mint Hollán válaszukban kifejezést adnak, hogy t. i. valóságos szakszerű ellenőrzés vagy lelkiismeretes pontos felügyelet sem az építésnél sem a munkakimutatások utalványozásánál nem gyakoroltatott. Az albizottság nem akarván ez alkalommal ezen állítás megvilágításával bővebben foglalkozni, annyival inkább, mert jelentése folyamában szándéka erre később úgyis visszatérni és ezen a vasút ügyére nézve egyik főmomentumot fontosságához mérve részletesen tárgyalni, azért ez alkalommal csupán pár adat elsorolására szorítkozik. Ugyanis tény az, mert Thommen és Hollán állítják és senki nem cáfolja, sőt az igazgatótanács több helyi válaszaiban némileg be is ismeri, hogya Warringgel létrejött egyesség megkötése alkalmával senki az általa teljesített munkamennyiséggel a neki kiszolgáltatott összegeket össze nem hasonlította. Thommen állítása szerint tény az is, hogy Warring építésének ideje alatt oly munkakimutatások is lettek elfogadva és kiutalványozva, amelyek bizonyos műtárgyak építési költségeinek egész 98 százalékát tartalmazták, holott utóbb kitűnt, hogy azokat legnagyobb részben később kellett kiépíteni. Egybehangzó ezekkel a gácsországi részvényeseknek a képviselőházhoz intézett kérvényében foglalt azon állítás is, mely szerint Warring az előleges kiadásokkal együtt 38.196.288 frtot vett fel mindössze elutazásáig, tehát többet, mint amennyi az első három szakasz kiépítéséért neki járt volna, holott még ezután az első szakaszon 1.200.000 a másik két szakaszon pedig 4 millió forint lett beépítve. De hozzájárult ahhoz még a több helyen kimutatható bőséges dotatió, mint a pl. az, hogy előmunmunkálatok czimén Warring egyszer 600 ezer frtot kapott, később pedig mildenként ismét hasonló czimen 12000 frtot számított fel stb. Mindezek tehát az említett két szakembernek a felügyeletre vonatkozó és egyhangú állítását igazolni látszanak, mely körülmény kétségtelenül növelte a kiszabott építési tőke elégtelenségét. Vannak azonban az említett szakférfiaknak olyan adatokból vont következtetéseik, amely adatok egymástól igen eltérők, ugyanazért az azokból vont következtetések sem fogadhatók el döntő argumentum gyanánt. Ugyanis Hollán és Thommen a keleti pályával egyidejűleg épült pályák költségeire különbözőképen emlékeznek, s azon adatok alapján vontak a keleti pálya esetére nézve is következtetést. így Thommen pl. a magyar állampálya salgótarján-rutkai részére a völgyszakasz alépítményét miföldenként csak 148 ezer írtra teszi, az egész vonal költségeit pedig mértföldenként 675.700 írtra, Hollán pedig azt állítja, hogy egyidejű építéseknél a sík pálya költségei 500 ezer frtot nem haladták meg ; jelesen az arad-temesvári 496, a győr-gráczi 494 és az alföldi 450 ezer frtba került mértföldenként ; a hegyi pályák pedig a milliót sehol el nem érték ; a többi között a magyar állampálya hegyi szakasza mértföldenként 878 ezer frtba került; feltűnő itt tehát az eltérés az említettek adatai között, mert míg Thommen az említett pálya völgy szakaszán az alépítményeket csak 148 ezer forintra , a Hollán általában a sík pályák egész költségeit 450-ről 500 ezer forintra teszi mértföldenként , tehát túlhaladja azon arányt, amelyben az alépítmények költségei, nevezetesebb műtárgyakat ide nem számítva, sok pályán a többi építési költségekhez rendszerint állanak, s e szerint azt engedi gyanittatni, hogy vagy Thommen 148.000 írtja alacsony tétel, vagy Hollán 500.000 írtja magas. Egy másik eltérés a felhozott adatok között az, midőn a salgótarján-ruttkai pálya hegyi szakasza alépítményeinek költségeit Thommen mértföldenként 770.000 írtra, Hollán pedig ezen szakasz egész költségét 878.000 írtra teszi; a két tételt egymással összehasonlítva, kitűnik a tehetetlensége annak, hogy a különbözeti összeg 108.000 frt az egész felépítmény, magas építmény, pályaelzárás, kisajátítás stb. még megkívántató költségekre elegendő lett volna. Egy harmadik és a bizottság előtt legfontosabb eltérés az, midőn a hazai hegyi pályák költségeit, hasonlítva a keleti pályáéhoz, Hollán a keleti vasúthálózatból 18 mértföldet vesz egészen hegyi pályának, s kész mind a 18 mértföldet az első gácsországi vonal végső két mértföld legmagasabb kiállítási ára szerint 1.440.000 írttal számítani. Thommen pedig csak 9 és fél mértföldet enged nehéz pálya czímen számítani. Ezeket egymás között, valamint az ig. tanács számításaival szemben állítva, oly nagyok az eltérések, hogy azokból az albizottság egy vagy más irányban egyik vagy másik állítás mellett, meggyőződést nem meríthetett. Megjegyzendő még, hogy az ig tanácsnak állítása mellett legfontosabb érvét, t. i. azt, hogy az elemi csapások is rendkívüli elháríthatlan események, továbbá a kormány késedelmes eljárása, a részlettervek helybenhagyása és a pályaszakaszok megvizsgálása körül, nagy mérvben járultak a realizált költségek túllépéséhez, — említett két szakférfiú kevés figyelemre méltatja, pedig kétségtelen, hogy ezen esetnél azon tételek rovata az eddig épült pályáké között a legtekintélyesebb összegeket mutathatja fel. Az elősoroltakat figyelembe véve, önként következik tehát a dotatió kérdésére nézve azon állás- I pont elfoglalása, mely szerint az albizottság egy-részt nem tartja elfogadhatónak az ig. tanács azon állítását, mely a dotatió túlcsekélységét hangsúlyoz-za, de másrészt habár az említett két szakférfi képessége iránt bizalmát tartózkodás nélkül kijelent-hetni véli, nem tartja bebizonyítottnak Hollán és Thommen állításait sem, kik felsorolt példákból von- ttak következtetést, ezen különleges esetre, habár azok viszonyai a kérdéses pályáétól nagy részben eltérők, s ugyanazért a felhozottak ezen kérdésre nézve döntő eligazodást nem nyújthatnak. Mindezekből tehát arra nézve, hogy váljon az előirányzott illetőleg az építésre tényleg megállapított tőke arra csakugyan elegendő volt-e, az albizott határozott véleményt nem mondhat, hanem azon meggyőződésben van, amelynek már előbb kifejezést is adott, hogy ezen kérdést csak a helyszínen teendő részletes felvétel és vizsgálódás alapján készülő számítások fognák megoldani, az amelyet azonban az albizottság mint okvetlenül szükségest csak ajánlhat, de el nem rendelhetett. Ezen helyszíni felvételt indokolja a felhozottakon kívül még azon érdek is, hogy a Warring által végrehajtott munkák tömege és minősége végre vala-jára kipuhatoltassék, hogy teljes tudomásra jusson az, mennyire egyez a Warring által végrehajtott munka az azok után kifizetett összegekkel; azon esetre, ha ezen összehasonlítás a vállalkozó részére ked-vezőtlenül ütne ki, akkor kétségtelenné válnék utódinak csalása, mely a helyszíni felvétel eredménye szerint nagy mérvű is lehet, amelyben egyébiránt részeseknek kellett lenni mindazon orgánumoknak, kik vele együtt működtek, s kiknek kötelességük volt felette őrködni. Ezen esetben aztán az igazgatótanácstól nyert , absolutorium természetesen a netalán megindítandó bűnvádi eljárásra nézve semmi védelmet nem nyújthat. Nem hagyhatja a bizottság megjegyzés nélkül azon eljárást sem, mely szerint ezen vasútnál a vál lalkozó kétféle uton is igyekezett !• helyzetet kizsák- j mányolni, t. i. egyrészt az építésnél, hol nagyon indokoltnak látszik a Thommen megjegyzése, hogy t. i. a könnyű szakaszok nagy előlegekké és magasan felszámolva nagyrészt kiépültek, a nehéz és szűken dotált részek pedig ott maradtak; másrészt a pénzműveletnél hol miként az albizottság jelentése további folyamából kitetszik a papíroknak saját javára alacsony árfolyam szerinti fixírozása és magas áron kibocsájtása volt az üzlet oroszlánrésze. Mielőtt ezen kérdésre nézve előadását befejezné, megemlítendőnek tartja az albizottság még azon nézetét, mely szerint, ha okulva a vasútépítés terén nyert eddigi tapasztalatokból, a kormány ezentúl az építeni szándékolt vasutat előre és teljes részletességgel, saját megbízható és ez irányban kipróbált fáján. — Ezt a valamit személyes ellenségünknek tartjuk, melylyel mindenütt és mindenkor megmérkőzni s megbirkózni gyenge erőnk szerint szándékozunk. Ez a valami, ez a »fungus,« ez az ellenség, —• ez egy szóval: a »magyar has.« »De kérem szépen, amire dignetur szavait mér ,sékelni«. — Tessék megengedni, uram bátyám vagy öcsém uram,de bizony csak úgy van: a »magyar has« tény, factor, tényező. Kell vele számolnunk. — Ott van előttünk, közöttünk, sőt igen is jól megvan. Tökéletesen meghonosulva, ott domborodik izmosságunk rovására; egyszóval jól birja magát körünkben A »magyar has«-nak meg lehetne írni monographiáját. — Ügyesebb toll fogjon hozzája. — Mi csak annyit akarunk constatálni, hogy daczára annak, hogy »lovagias« nemzet« vagyunk, a has nálunk roppant terjedésnek örvend. A középkorú magyar embernek — ha a mivelt osztályokhoz tartozik, ismertető jele: a has. — Ez sehol se találtatik oly kifejlődött állapotban mint hazánkban. — Nemzeti institutióinkkal különösen megfér. Társadalmi és politikai viszonyainknak úgy látszik kedvencz szüleménye. — A »magyar has« valódi nemzeti »unicum.« Birtokosa azért nem hizlalt, kövér, zömök. Tagjai azért eredeti soványságukat tán meg is tartották. — Hátulról szemlélve, tán észre sem vehető honpolgárunk öröme, hisze. De azért ott van ám, önállóan, mint valóságos dombormű. — Nem is csoda. Hisz a magyar hal fejlődését s növekedését nincs mi gátolná. Már sajnálkozva említettük, nincs oly testgyakorlat hazánkban, mely ifjaink sorait lelkesítő vetélkedéssel az ifjúkorból a férfikorba átkísérné. Amit előbb physikai aphatiának neveztünk, fiatalságunk sorait sajnos mértékben áthatja. Azon aránylag kis számú, többnyire vagyonos töredék kivételével, mely divatból vagy passióból a sport különféle ágait űzi, s kivéve még azokat, kik a katonai pályára léptek, — kevesen, igen kevesen vannak, kiket ifjaink tömegéből kiszemelhetnénk, mint híveit a testgyakorlatok »dogma«-jának. Meg van hát a talaj, a nevelde, a melegház, melyben oly buján csiráz, terjed, s növekedik az elkerülhetlen: has. — Pedig némi büszkeséggel mondhatjuk, a magyar faj kitünőleg alkalmas arra, hogy férfias gyakorlatokban első rangú állásra emelked- ■ jék. — A magyarnak csak akarnia kell, és bizton reméljük, hogy nemcsak lerázza a physikai lethargiáját, mely maholnap a nemzeti erőt compromittálhatja, — de büszkeségét, — a physikai fejlődés élesztésében fogja majd keresni és találni. — Nézzünk magunk körül és példák nem hiányoznak , hogy a magyar, ha szívvel lé ekkel neki megy egy bizonyos gymnastikának, legyen ez bár lovaglás, vívás, lősport vagy pisztolygyakorlat, azt hamar a tökélynek egy meg nem vetendő fokára viszi. Ezt más nemzetek is elismerik. — Tehát meg van a magyarban a tehetség. Megvan szervezetében a ruganyosság szívósság, és »ideg« testi fáradságok elviselése és physikai akadályok legyőzésére. — Ezeket előre bocsátva, nem-e sajnos, hogy épen nálunk úgy el van hanyagolva az athletikai nevelés, idomitás és ízlés, hogy egyetlen egy nemét is képtelenek vagyunk fölmutatni az athleticismusnak, mely önálló és nemzeti jelleggel bírna!! !Úgy látszik, hogy az istenek, midőn nemzetünket alkotók, nemét a »Dualismusnak«-nak akarták életbeléptetni a magyar ember szervezetében. — Ezen dualismus tagadhatta. A magyar magában hordozza csiráját a »h us z á r«-nak, és csiráját a »táblabirónak.« Vagy az egyik — vagy a másik van hivatva elsőségre, a szerint a mint vagy az egyik vagy a másik csira részesül különös irányt adó ápolásban. Hogy a »táblabirói« természet nálunk túlnyomó majoritásra vergődött, — s előbbutóbb elnyomná a huszárt, ha eszélyesen elejét nem veszszük — szomorú igazság. — (N. B. »Huszár« alatt mi nem annyira egy lovaskatonát értünk, ki attilát, sarkantyúé csizmát stb. visel — habár pietas-sal meghajolunk előtte is, hanem »huszár« nekünk »typus«-a a magyar lovagiasságnak, kifejezése, képviselője a magyar férfiúi erélynek.) Tehát »táblabiró«, kinek ezégje a has, és »huszár« kinek jelszava a férfiasság — képezi azon 2 typust, melytől megszabadulni — melyet elérni föladatunk. — E lapok t. olvasói ha megengedik, folytatni fogjuk ezen lapokban észrevételeink sorát. Igyekezni fogunk további digressio nélkül bemutatni különböző ágait és nemeit a test-gyakorlatoknak, — azokat különösen kiemelve, — melyek egyszerűségük és hasznosságuknál fogva legalkalmasabbak le- rendnek egy erős nemzedéket hazánkban fölnevelni. Viator, szakértő mérnökei által tanulmányozhatja, tervezteti és számítja ki az építési költségeket, akkor az állam sokkal biztosabban járhat el, s a vállalkozás is biztosabban számíthat versenyre; az ezen eljárásból eredő előleges kiadásokat pedig visszatéríttetheti a vállalkozó által. Igaz ugyan, hogy a vasúti építkezés ezen eljárás mellett nem lesz nagyon gyors , hiszszük azonban, hogy a gyors építkezések ideje különben is lejárt, de lesz a biztos és alapos tervezet és költségirányzat, mely a mostani ingatag átlagos számítástól eltér, s nem fog okot adhatni annyi utólagos panaszra és követelésre, mint amennyivel jelenleg az állam az egyes vaspálya-társaságok részéről jogosan-e, vagy jogtalanul, de megtámadtathatott. A szerb congressus október 5-iki ülésében, mint már említettük, Miletics interpellate intézett a patriarchához azon állást illetőleg, melyet a királyi biztos a congressussal szemben elfoglal, és kérdés váljon a királyi biztos közvetítő, hozzászóló minőségben lesz-e ezentúl jelen a tanácskozásokban vagy pedig csak az állam főfelügyeleti jogát fogja-e gyakorolni. Nézete szerint a királyi biztos csak a patriarcha választásra és a püspöki zsinat tárgyalásaira lett kiküldve; most azonban van az egyháznak patriarchája, aki az 1868. évi IX. t. sz. erejénél fogva a congressus elnöke és annak tárgyalásait vezeti; e tárgyalások senki által félbe nem szakithatók. Azért a királyi biztosnak az ülésbe meghivatása előtt azon kérdést szeretné tisztába hozatni, vájjon a királyi biztos ezen további tárgyalásokra is ki van-e küldve, és hogy ő fog-e a congressuson elnökölni. Ivacskovics patriarcha ez interpellatiora azonnal következőleg válaszolt: A kormány az állam főfelügyeleti jogát az 1868. évi IX. t. ez. a rescriptum declaratorium és az eddigi gyakorlat alapján gyakorolja. Amíg a törvényes határozatok törvényes után meg nem szüntettetnek, én, mint a congressus elnöke, e kérdés érdemleges tárgyalását meg nem engedhetem, annál kevésbé, minthogy a mostani biztos tiszteltben tartja egyházunk jogát, lelkiismeretesen jár el és semmi okot sem adott azon feltevésre, mintha túl akarna lépni hatáskörén. Kérem még egyszer a királyi biztosnak küldöttségi meghívását. Branovácsky István szintén a biztos meghivatása mellett nyilatkozott, hogy az további eljárása iránt nyilatkozhassék. Ezután küldöttség menesztetett a kir. biztoshoz. Hueber királyi biztos megjelenvén, értesité a congressust, hogy a király legfelsőbb jóváhagyása folytán a congressus folytathatja tanácskozásait. Első feladata az 1868. évi IX. t. sz. szerint : a congressus szervezési statútuma. Az eddigi tárgyalások nem vezettek olyredményre, mely a királyi szentesítést megnyerhette volna. Azért felhívja a congressust, hogy az újabb alkalmat felhasználva veszélyes eljárás által az egyházi, iskolai és alapítványi ügyek biztos és czélszerű vezetését és igazgatását szabályozni igyekezzék. Végül tudata, hogy az 1871. júl. 30-dik congressusi statútumra vonatkozó legfelsőbb elhatározást közölte a patriarchával, a ki azt, mint a congressus elnöke elő fogja terjeszteni. — Ezzel a congressus ülésszakát megnyitottnak jelenté ki. Ivacskovics patriarcha köszönetét fejezé ki a congressus tanácskozásainak folytatására adott királyi engedélyért, és hangsúlyozá, hogy a congressus igyekezni fog működését az egyházra és népre nézve üdvössé, az államra nézve hasznossá tenni. A királyi biztos távozása után megint a patriarcha véve át az elnökletet és P o p o v ic s S. B. congressusi jegyző felolvasó a királyi biztos átiratát, melyben értesíti a congressust, hogy ő felsége a születésnapja alkalmából hozzá intézett szerencsekivánatot kegyelmesen tudomásul vette. (Zsivó!) Popovics S. B. jegyző felolvassa azután a k. biztos átiratát a meg nem erősített congressusi statútum tárgyában, mely a következő módosításokra utasítja a congressust: 1) A raetropolita választás után egybehívandó püspöki synodus terjeszsze a congressus elé indokolt javaslatait a congressusi statútumnak a belső egyházi ügyeket érintő határozataira vonatkozólag. 2) A congressus az általa szerkesztett congressusi statumot, tekintettel a püspöki synodus által tett javaslatokra, az 1871. május 29-ki utasításhoz minden pontjára nézve alkalmazza és igy azt az 1868. évi IX. t. czikkel teljesen összhangzásba hozza. Végül előterjesztettek a püspöki synodus észrevételei a congressus szervezési statútumára vonatkozólag, melyeket már közöltünk. Ezzel az ülés befejeztetett, gyakorolt felügyelet a városi épületek felett már régi usus. A közgyűlés ezek után a következő határozatban állapodik meg: árlejtési ajánlatok az alpolgármesterhez vagy az ügyosztályt vezető tanácsnokhoz adandók be; az átalányrendszer az épületek fenntartásának és a helyiségek fűtésének költségeire nézve már egy év múlva fog életbe léptettetni; a munkautalványozási számlákat a gazdasági hivatal fogja átvizsgálni; az átalányösszegeknél mutatkozó feleslegek vissza fognak folyni a házi pénztárba; az átalányrendszer tárgyát képező minden épület felett két-két bizottsági tag gyakorolja a felügyelet. Dr. Schermann Adolf azt indítványozza, hogy a közegészségi bizottság utasíttassék oda, hogy a közegészségügy szervezésére nézve terjeszszen elő javaslatot. Ez indítvány elfogadtatott. Matoay Elek külön öttagú bizottságot kíván kiküldetni, mely megvizsgálná a városi elemi iskolákban használt téli tornahelyiségeket és javaslatot tenne a szükséges intézkedésekre nézve. Az indítvány elfogadtatott és e bizottságba Matolay Elek, Patrubány Gerő, Stock Endre, Weninger Ferencz és dr. Say Mór választatott, a bizottság elnöke Békey tanácsnok lesz. Kiss Péter és Rémi Antal kiz. tagok indítványt nyújtanak be, melyben felhozzák, hogy a letétpénztár minapi vizsgálatánál több »hiba« fordult elő, oly utasítást kívánnak tehát a vizsgálati bizottságnak adatni, amilyen szerint történik az állami pénztárak felülvizsgálata. Rövid vita után, az indítvány a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. Légrády Károly és 52 érdektársa engedélyt kérnek, hogy saját szükségletük fedezésére külön légszeszgyárt építhessenek. A jogügyi bizottság azon nézeten van, hogy a gáztársulattal kötött szerződés nem gátolja az engedély megadását és így Légrády és társai saját használatukra külön légszeszgyárt építhetnek maguknak. A metev mértékek átalakítása és beszerzésére a költségek megszavaztatnak; a közgyűlés rövid vita után, melyben Szabóky, Tavaszy és Ráth (gyáros) vettek részt, azt határozta, hogy az új meter mértékek pályázat útján fognak beszereztetni ; a pályázat decz. 15-én le fog járni, úgy hogy a hivatalnokok újévig tanulmányozhassák az új mértékeket. A volt pestvárosi törvényszék hivatalnokainak végkielégítése tárgyában a legfőbb bíróság tudvalevőleg a város hátrányára döntött, amennyiben még azon hivatalnokoknak is megítélte a végkielégítést, akik a királyi törvényszékeknél nyertek alkalmazást. A jogügyi bizottság azt javasolja, hogy a város hagyjon fel a sikert nem ígérő perlekedéssel és adja meg az igényelt végkielégítési összegeket. A tanács azonban azt javasolja, hogy a közgyűlés intézzen felterjesztést a belügyminiszterhez azon kérelemmel, döntse el, váljon ez ügy nem administratív után intézendő-e el. A közgyűlés Tavaszy pártoló felszólalása után elfogadta a tanács javaslatát. A krisztinavárosi szürke nénéknek 300, az általános munkás-beteg rokkant segélypénztárnak 500 főt szavaztatott meg. Az ipari rendészeti és középítési bizottság által kidolgozott köztisztasági és bérkocsi szabályok ki fognak nyomatni és azután előterjesztetnek a közgyűlésnek. A közgyűlés tudomásul veszi, hogy Osztoics Miklós I. ker. esküdt helyébe Ábel Márton, továbbá az V. kerületben az elhalt Horváth György helyébe dr. Uttmann Pál pótesküdtek hivatalébe. Ezzel a közgyűlés, melyen csak 10—15 bsz. tag volt már jelen, egy fontos, de nem sürgős tárgy — a bizottsági tagoknak bizonyos kiküldetésekért járó tiszteletdijak megállapítása kivételével, a napirendet 7 órakor elintézte. Budapest főváros bizottságának közgyűlése. —• oct. 8. A közgyűlés tegnap hosszú viták után elintézte a napirend fontosabb ügyeit és igy a mai gyűlésre már csak kisebb jelentőségű tárgyak maradtak; ez mégis látszott a közgyűlésen, mert tagjai csak igen gyér számmal jelentek meg. A napirend első tárgya egy sokszor megvitatott beligazgatási reform, melyet, amennyiben a nagyközönséget is érdekelheti, eddigi közleményeinkben elég részletesen ismertettük már; ezt t. i. Burchardt István azon ismert indítványa, hogy a város épületeinek fenntartásánál, a helyiségek fűtésénél az átalányrendszer hozassék be. Petrovics tanácsnok előterjesztette az ügyre vonatkozó terjedelmes külön, és albizottsági munkálatokat ismertette a sokféle javaslatokat, melyek eddig felmerültek, annak idején lapunkban is fel voltak említve, de végül azon javaslattal mutattatnak be, hogy egy éven át adatok gyűjtenének az épületek fenntartásának, a helyiségek fűtésének költségeire nézve. A tanács ezt azon módosítással terjeszti a közgyűlés elé, hogy ne egy, hanem három éven át gyűjtsenek adatokat az átalányösszeg megállapíthatása czéljából, addig pedig alkalmaztassák az utalványozási rendszer. Burchardt István a tanács ez utóbbi javaslatát ellenzi, mert a három év oly hosszú időköz, mely sok változást hoz magával a városi épületek létszámában , indítványozza még azt, hogy azon egy évre, amely alatt az utalványozási rendszer fog alkalmaztatni, egy-egy bizottsági tag ellenőrizze minden épületnél az utalványozást. Weisz B. F. úgy hiszi, hogy felesleges lesz minden rendszer, ha 2 bizottsági tagra fog bízatni a felügyelet az összes városi épületek felett. Márkus Ignácz a városi épületek feletti felügyelettel a kerületi elöljáróságokat kívánja megbizatni, egyebekben elfogadja a pénzügyi s gazdabizottság véleményét. Vecsey Sándor kifejti, hogy egy év alatt nem lehet azon adatokat összegyűjteni, melyek az átalány rendszer behozatalához kulcsot szolgáltatnának, ezért tehát az utalványozási rendszert még három éven át kívánja fenntartani; a kulcs biztosabb megállapíthatása czéljából pártolja még Weisz B. F. indítványát is. Dobronyi arra figyelmeztet, hogy a tanács ezen már túl van, mert a bizottsági tagok által különfélék. Budapest, oct. 8. (Szávy József), ki konstantinápolyi tartózkodása alatt a legnagyobb előzékenységben részesült, onnan Athénébe utazott. Athénéből Máltába, Szicíliába, és később Nápolyba fog menni, s azután egész Olaszországot beutazza. Csak e hosszú utazás után fog hozzánk visszatérni. (A magyar tudományos Akadémia) t. ez. tagjait emlékeztetem, hogy kibocsátott körlevelem szerint az akadémiai almanach részére való adataikat folyó hó 15-éig beküldeni méltóztassanak. Budapest, 1874 October 8-án. Arany János főtitkár. (Gyulai Pál egyik beszélye), »Egy régi udvarház utolsó ura« Dux Adolf által németre lefordítva, megjelent Lipcsében, ifj. Redam Fülöp kiadásában. (Az egyetemi tanév megnyitása) ma történt meg az egyetem kis dísztermében, melyen az egyetem tanári kara majd teljes számban volt képviselve. Az ünnepélyt az egyetemi templomban tartott isteni tisztelet előzte meg. Jóval 10 óra előtt az egyetem számos hallgatójával telt meg a terem. Tiz órakor megjelentek a karok pedellusai s az elnöki asztal köré helyezkedtek el. Azután jöttek a karok dékánai, a protector és a rector s az egyetemi tanárok. A rector az ifjúság által éljenekkel fogadtatott. Ezután Rupp dékán tartott az ifjúsághoz beszédet, melyben a tudomány magasztos voltát fejtegetvén, szorgalomra és kitartásra buzdította az alma mater polgárait. Az ünnepély végével az ifjúság ismét zajosan éljenzé a rectort. (A budapesti m. k. t. egyetem) orvosi karánál a segélyegyleti elnök választási mozgalmak megkezdődtek. Elnökjelöltek : Miskolczy Imre és Antalffy Manó, szép reményekre jogosító Y-öd éves orvosnövendékek. (A tud. egyetemen) ugyancsak nagyban halad a jogász-segélyegyleti elnökválasztást megelőző korteskedés, mindenütt látni pirostollas kalapokat, úgyszintén a falragaszokat, melyeken elnökjelöltül Fittler Bálint nevét olvastuk, ki az elmúlt tanévben mint a segélyegyletnek ügybuzgó titkára ezen jelöltségre érdemeket szerzett. (A zágrábi egyetem ünnepélyrendező bizottsága a budapesti egyetemi ifjúsághoz egy igen meleg hangon irt magyar levelet intézett, melyben azt felhívja, hogy a zágrábi egyetem megnyitásának ünnepélyén magát képviseltesse. Az egyetemi ifjúság a beiratások után gyűlésileg fog e tárgyban határozni. (Szemere Miklós veterán költőnk) Zemplén megyei otthonából a fővárosba érkezett, hol egy-két napig fog tartózkodni, hogy innét egyenesen Turinba menjen Kossuth Lajos látogatására. Szemere utóbbit, kivel tudvalevőleg együtt kezdte el hivatalos működését még e század első negyedében Zemplén megyénél, már a szabadságharcz ideje óta nem látta. Az agg költő négy hetet szándékozik Olaszhonba tölteni, s e czélból ifjú erővel hozzá is fogott öreg napjaira az olasz nyelv tanulásához. (Szentimrey Elek) e czim alatt : »Egy komoly szó államháztartásunk rendezéséhez« röpiratot irt és adott ki Kassán. Szentimrey úr az egyházi javakat akarja »megváltani«, s ezekberendezni financziáinkat. Tervében annál inkább hiszik, mert — úgymond — »a jelen többségtől a nemzet semmit sem várhat.« (Az északi sarkexpeditio) hajószemélyzetének Fiuméba érkezte alkalmával Lusina kapitány az őket zajosan üdvözlő fiumeiekhez beszédet mondott, melyben azon nézetét fejezé ki, hogy egy második nagymérvű expeditiot kell szervezni, s ő megint ott lesz. Weyprecht szintén meg fogja látogatni Fiumét, hol nagy lakomát fognak rendezni tiszteletére. (Megsemmisített esküdtszéki ítélet.) Novák Gusztáv nagykárolyi lakosnak, Bajza István genesi ref. lelkész és társai ellen indított ismert sajtóperében a debreczeni esküdtszék által hozott ítélet a semmitőszék által megsemmisíttetett. (A hazai postamesterek) folyó hó 6-án (mint már említettük) anyagi és szellemi érdekeik előmozdítása czéljából Budapesten értekezletet tartottak. Mint a »Postaközlöny« írja: a magyar postamesterek anyagi helyzetének javítása soha oly biztos kilátásba nem helyeztetett, mint ez évben a kereskedelemügyi miniszter úr által. Értekezleti képviselőkül megválasztottak: Belius gálszécsi, Paulay bátyúi, Scholtz vendégi, Liszkay promontori, Dezsényi aszódi, Hátfalvy solti, Fekete érsekújvári, Majer szakolczai, Omaszta csabai, Csath rakamazi, Glucsák derzsidai, Pokomándy szarvasi, Grubanovich karádi, Szecsey atádi, Kugyeray mohácsi, Szepsi vingai, Turcsányi klopodiai, Szentpéteri perjamosi, Hoffmann verbászi és Mihálkovics zentai postamesterek. A »Postaközlöny« továbbra is megmarad a postamesterek kizárólagos orgánuma. (Meghívó.) A pozsonyi »Toldy-kör«-ben jövő vasárnapon, azaz okt. 11-én d. u. 3 órakor Jagócsi Péterffy József, miniszter-biztos a »Munka erkölcsi értékéről közművelődési szempontból« fog értekezni. Az értekezletre nem tagok is eljöhetnek. Az elnökség megbízásából : dr. Vutkovich Sándor, aToldy-kör főjegyzője. (A Szent-László-Társulat) 1. hó 10-én szombaton délutáni 4 órakor választmányi gyűlést tart. (A magyar mérnök- és építész-egylet) 1874. évi petker 10-én (szombaton) esti 6 órakor az egylet helyiségeiben egyetemes szakülést tart. Tárgya: Pohl Ottó bemutat egy új, általa feltalált vasúti váltószerkezetet. (Kinevezések a kereskedelmi tengerészetnél.) A fiumei m. k. tengerészeti hatóság a kereskedelmi tengerészeihez a következőket nevezte ki: Hajókapitányokká: Cosulich Bélát Fiuméból. Gotthardi Józsefet Fiuméból. Poldrungo Ferenczet Fianonából. Hajóhadnagyokká: Bassich Ferenczet Costrena St. Luciából. Jeszenszky Imrét Gödről (Baranyam.) Peselj Cozmát Costrena St. Barbarából. (Az ingatlanok tűzkár ütésének állami szervezéséről) czím alatt Weisz Bernát Ferencz terjedelmes dolgozatot bocsát közre, melylyel egy fontos közgazdasági kérdést szándékozik a nyilvános discussióba vonni. A munka első része szerző eszméit adja elő a tűzkár állami megtérítéséről és az e kérdés körül eddig folyt nyilvános eszmecserét. A második részben szerző felel Matlekovics Sándor »állami biztosítás« czímű értekezésére. Weisz B. F. nevezett munkája kétségen kívül fel fogja kelteni a közfigyelmet és súlylyal fog nehezedni a mérlegbe, ha az általa megpendített kérdés eldöntés alá kerül. (Löw Immánuelnek)a szegedi zsinagógában 1874. sátoros ünnepén tartott beszéde külön füzetben megjelent. E beszédből idézzük a következő részt : Örömmel állíthatjuk, hogy hazánkban is megmutatták hitfeleink, hogy van bennök képesség lelkesülni hazájukért, mert lelkesedéssel karolák föl a nemzeti ügyet, s örvendetes látványt nyújtanak községeink e tekintetben most, mint 30 évvel ezelőtt, midőn te, édes atyám, bevezeted a magyar szót a zsinagógába. Mi oltógaly vagyunk, a nemzet törzsére oltatánk. A galy szemei már megfakadtak s hajtása szépnek ígérkezik. Türelmet és gondos öntözgetést igényel a fa most, s ha néha kifakadnak is ellenünk a türelmetlenebbek, ne vegyük rész néven, hanem ösztönözzön intelmük bennünket arra, hogy megmutassuk, miszerint él bennünk a nemzeti törekvés, s hogy a Mindenható segélyével le fogják győzni községeink úgy, mint Szeged városának lelkes községe azon gátokat, amelyeket a történelmi fejlődés állít elénk. (Az állam-ménesekből mintegy kilenczven gyönyörű ménie volt ma a fővárosban, melyek innen a vidék egyes telepeire szállíttatnak. A lovak a volt omnibus-társulat istállóiban voltak elhelyezve s bár a fővárosban létők hirlapilag köztudomásra hozattatott, nagyon kevesen nézték. A többi között b. Edilsheim-Gyulai ur és neje, továbbá Renz Ernő és neje , Renz Oczena kiséretében nézték a méltán nagy hirü lovakat. (A besnyői lóverseny.) A folyó hó 15-én Besnyőn tartandó lóverseny alkalmából Budapestről Besnyőre 10 óra 32 perczkor délelőtt egy személyvonat induland, mely vonat a közbeneső állomásokon is megáll. Ezenkívül a Budapestről reggeli 7 óra 30 perczkor indulandó 4. sz. személy, a déli 12 órakor induló 14 számú vegyes-, továbbá a Hatvanból reggeli 9 óra 6 perczkor induló 1. számú s ugyanonnét délután 4 óra 52 perczkor induló 3.sz. személyvonatok is Besnyőn megállandnak. Ezen vonatokhoz a budapest-hatvani vonat minden állomásán Besnyőre menet-jövet jegyek fognak az I. II. és HI. osztályban utazásra 50 százaléknyi ármérséklettel kiadatni. (Szathmáry Károly festő hazánkfa), ki Kuza román fejedelem udvari festője volt, s azóta állandóan Bukarestben lakik, közelebb Londonba utazik, hol aquarell-festményeit szándékozik kiállítani. Előbb azonban e képek Kolosvárott, Nagyváradon és Budapesten is láthatók lesznek. (Vásári nap áthelyezése.) Ráczkeve község kérvénye nyomán megengedtetett, hogy az ott évenkint Márk napján, vagyis ápril hó 25-dikén tartatni szokott országos vásár ezentúl mindenkor ápril 17-én, vagyis Rudolf napján tartassák meg. (A debreczeni színház által a téli idényre hirdetett bérletnek eddig, mint a »Debr. E11.« írja, igen szomorú eredménye van. A múlt idényben, mikor még a helyárak jóval magasabbak voltak, a támlásszékekre volt 28 bérlő; jelenleg még ennyi bérlő sem akadt, és mindössze 18 támlásszékre történt előjegyzés. (»Janku martyr«) Janku, a híres oláh néptribun halála évfordulóját az oláhok — mint a »Kelet« írja — múlt hó 20-án megünnepelték. Egy oláh lap azt indítványozza, hogy az elhunyt »martyr»-nak szobrot állítsanak. Hogy miből áll Janku »martyrsága«, azt nem tudjuk, hacsak azt nem akarják neki román Borsosai ilyenül betudni, hogy utolsó éveiben faluról-falura koldulni volt kénytelen atyafiai jóvoltából és végre elhagyottan a sövény alatt halt meg. (Sikkasztás az állami vasutaknál.) A »Neues Pester Journal« mai számában megjelent »Eine neue Defraudation« czímű czikkre vonatkozólag a m. kir. államvasutak igazgatóságától azon értesítést veszszük, miszerint tény, hogy az említett intézet budapesti szállító hivatala pénztárának legközelebbi rovancsolása alkalmával mintegy 5600