Pesti Napló, 1874. október (25. évfolyam, 224-250. szám)

1874-10-09 / 231. szám

érdekű lesz; most bemutatjuk eddig ismertetésünk kiegészítéséül a kiz. jelentés azon részét, mely War­­ringról szól. Ez így hangzik : Kétségtelen, hogy a keleti vaspálya általános tervei (General projecte) melyek különben jeles szakemberek munkái voltak, a helyszínen a kormány közegei által is felülvizsgáltattak, hogy továbbá ezen felülvizsgált általános tervezet alapján az építési tervek elkészültek s a költségvetés is kiszámíttatott, s hogy miután ilyen általános tervezetek alapján készültek, hazánkban valamennyi vaspályának költ­ségvetései, tehát ezen pálya sem részesült a többiek­től eltérő, vagy hanyagabb elbánásban; mindazon­által, ha tekintetbe veszszük azt, miként Thommen volt vasútépítészeti igazgató állítja, hogy ezen nagy terjedelmű munkákra, a­melyek — ide nem értve a Nagyvárad — kolozsvári vonalszakaszt, melynek rész­lettervei is készen voltak, egy 60 mértföldnyi vasút­hálózat terveinek felülvizsgálatát, részleteinek elké­szítését és költségszámítását ölelték fel, csupán hat heti idő alatt kellett a kormány sürgetései és a köz­hangulat nyomása alatt elvégezni; könnyen belát­ható, miként ily terjedelmű munkának oly rövid idő alatti egész a részletekig menő pontos elvégzését teljesíteni alig lehet, a bizottság nézete szerint tehát egyedül ezen körülmény t. i. az idő rövidsége lehe­tett azon akadály, mely a tervezetek és számítások oly mérvű pontos és részletes kidolgozását gátoló, mint a­milyenre a dolog természeténél fogva szük­ség volt, de nem gátolható annyira, mint azt az igaz­gató tanács több helyütt túlozva állítja, hogy t. i. még a hozzávetőleges számítás is lehetetlen volt, mert a vasút építészeti igazgatóság még az építési tőkének szakaszonkénti felosztását sem volt képes a kellő adatok hiánya miatt megbírálni. Jogosult lehet továbbá azon nézet is, melynek úgy Thommen, mint Hollán válaszukban kifejezést adnak, hogy t. i. valóságos szakszerű ellenőrzés vagy lelkiismeretes pontos felügyelet sem az építés­nél sem a munkakimutatások utalványozásánál nem gyakoroltatott. Az albizottság nem akarván ez alkalommal ezen állítás megvilágításával bővebben foglalkozni, annyival inkább, mert jelentése folyamában szándé­­ka erre később úgyis visszatérni és ezen a vasút ügyére nézve egyik főmomentumot fontosságához mérve részletesen tárgyalni, azért ez alkalommal csupán pár adat elsorolására szorítkozik. Ugyan­is tény az, mert Thommen és Hollán állítják és senki nem c­áfolja, sőt az igazgató­tanács több helyi vá­laszaiban némileg be is ismeri, hogy­­a Warringgel létrejött egyesség megkötése alkalmával senki az ál­tala teljesített munka­mennyiséggel a neki kiszol­gáltatott összegeket össze nem hasonlította. Thommen állítása szerint tény az is, hogy Warring építésének ideje alatt oly munkakimutatások is lettek elfogadva és kiutalványozva, a­melyek bizo­nyos műtárgyak építési költségeinek egész 98 száza­lékát tartalmazták, holott utóbb kitűnt, hogy azokat legnagyobb részben később kellett kiépíteni. Egybehangzó ezekkel a gácsországi részvénye­seknek a képviselőházhoz intézett kérvényében fog­lalt azon állítás is, mely szerint Warring az előleges kiadásokkal együtt 38.196.288 frtot vett fel mind­össze elutazásáig, tehát többet, mint a­mennyi az el­ső három szakasz kiépítéséért neki járt volna, holott még ezután az első szakaszon 1.200.000 a másik két szakaszon pedig 4 millió forint lett beépítve. De hozzájárult ahhoz még a több helyen kimu­tatható bőséges dotatió, mint a pl. az, hogy előmun­­munkálatok czimén Warring egyszer 600 ezer frtot kapott, később pedig mildenként ismét hasonló czi­­men 12000 frtot számított fel stb. Mindezek tehát az említett két szakembernek a felügyeletre vonatkozó és egyhangú állítását iga­zolni látszanak, mely körülmény kétségtelenül nö­velte a kiszabott építési tőke elégtelenségét. Vannak azonban az említett szakférfiaknak olyan adatokból vont következtetéseik, a­mely adatok egymástól igen eltérők, ugyanazért az azokból vont következtetések sem fogadhatók el döntő argumen­tum gyanánt. Ugyanis Hollán és Thommen a keleti pályával egyidejűleg épült pályák költségeire különbözőképen emlékeznek, s azon adatok alapján vontak a keleti pálya esetére nézve is következtetést. így Thommen pl. a magyar állampálya salgó­­tarján-rutkai részére a völgyszakasz alépítményét miföldenként csak 148 ezer írtra teszi, az egész vonal költségeit pedig mértföldenként 675.700 írtra, Hol­lán pedig azt állítja, hogy egyidejű építéseknél a sík pálya költségei 500 ezer frtot nem haladták meg ; jelesen az arad-temesvári 496, a győr-gráczi 494 és az alföldi 450 ezer frtba került mértföldenként ; a hegyi pályák pedig a milliót sehol el nem érték ; a többi között a magyar állampálya hegyi szakasza mértföldenként 878 ezer frtba került; feltűnő itt te­hát az eltérés az említettek adatai között, mert míg Thommen az említett pálya völgy szakaszán az al­építményeket csak 148 ezer forintra , a Hollán általában a sík pályák egész költségeit 450-ről 500 ezer forintra teszi mértföldenként , tehát túlhaladja azon arányt, a­melyben az alépítmények költségei, nevezetesebb műtárgyakat ide nem szá­mítva, sok pályán a többi építési költségekhez rend­szerint állanak, s e szerint azt engedi gyanittatni, hogy vagy Thommen 148.000 írtja alacsony tétel, vagy Hollán 500.000 írtja magas. Egy másik eltérés a felhozott adatok között az, midőn a salgótarján-ruttkai pálya hegyi szakasza alépítményeinek költségeit Thommen mértföldenként 770.000 írtra, Hollán pedig ezen szakasz egész költ­ségét 878.000 írtra teszi; a két tételt egymással összehasonlítva, kitűnik a tehetetlensége annak, hogy a különbözeti összeg 108.000 frt az egész felépít­mény, magas építmény, pályaelzárás, kisajátítás stb. még megkívántató költségekre elegendő lett volna. Egy harmadik és a bizottság előtt legfonto­­sabb eltérés az, midőn a hazai hegyi pályák költsé­geit, hasonlítva a keleti pályáéhoz, Hollán a keleti vasúthálózatból 18 mértföldet vesz egészen hegyi pályának, s kész mind a 18 mértföldet az első gács­országi vonal végső két mértföld legmagasabb kiál­lítási ára szerint 1.440.000 írttal számítani. Thommen pedig csak 9 és fél mértföldet enged nehéz pálya czímen számítani. Ezeket egymás között, valamint az ig. tanács számításaival szemben állítva, oly nagyok az eltéré­sek, hogy azokból az albizottság egy vagy más irányban egyik vagy másik állítás mellett, meggyő­ződést nem meríthetett. Megjegyzendő még, hogy az ig tanácsnak ál­lítása mellett legfontosabb érvét, t. i. azt, hogy az elemi csapások is rendkívüli elháríthatlan esemé­nyek, továbbá a kormány késedelmes eljárása, a rész­lettervek helybenhagyása és a pályaszakaszok meg­vizsgálása körül, nagy mérvben járultak a realizált költségek túllépéséhez, — említett két szakférfiú kevés figyelemre méltatja, pedig kétségtelen, hogy ezen esetnél azon tételek rovata az eddig épült pá­lyáké között a legtekintélyesebb összegeket mutat­hatja fel. Az elősoroltakat figyelembe véve, önként kö­vetkezik tehát a dotatió kérdésére nézve azon állás- I pont elfoglalása, mely szerint az albizottság egy-­­­részt nem tartja elfogadhatónak az ig. tanács azon­­ állítását, mely a dotatió túlcsekélységét hangsúlyoz-­­­za, de másrészt habár az említett két szakférfi­­ képessége iránt bizalmát tartózkodás nélkül kijelent-­­­hetni véli, nem tartja bebizonyítottnak Hollán és­­ Thommen állításait sem, kik felsorolt példákból von- t­tak következtetést, ezen különleges esetre, habár azok viszonyai a kérdéses pályáétól nagy részben eltérők,­­ s ugyanazért a felhozottak ezen kérdésre nézve döntő­­ eligazodást nem nyújthatnak. Mindezekből tehát arra nézve, hogy váljon az előirányzott illetőleg az építésre tényleg megállapí­tott tőke arra csakugyan elegendő volt-e, az albizott­­­ határozott véleményt nem mond­hat, hanem azon meggyőződésben van, a­melynek már előbb kifejezést is adott, hogy ezen kér­dést csak a helyszínen teendő részle­tes felvétel és vizsgálódás alapján ké­­­szülő számítások fognák megoldani, az a­melyet azonban az albizottság mint okvetlenül szükségest csak ajánlhat, de el nem rendelhetett. Ezen helyszíni felvételt indokolja a felhozotta­­­­kon kívül még azon érdek is, hogy a Warring által­­ végrehajtott munkák tömege és minősége végre vala-­j­­ára kipuhatoltassék, hogy teljes tudomásra jusson az, mennyire egyez a Warring által végrehajtott munka az azok után kifizetett összegekkel; azon eset­­­­re, ha ezen összehasonlítás a vállalkozó részére ked-­­­vezőtlenül ütne ki, akkor kétségtelenné válnék utódi­­nak csalása, mely a helyszíni felvétel eredménye sze­­­­rint nagy mérvű is lehet, a­melyben egyébiránt ré­szeseknek kellett lenni mindazon orgánumoknak, kik­­ vele együtt működtek, s kiknek kötelességük volt fe­­­­lette őrködni. Ezen esetben aztán az igazgatótanácstól nyert , absolutorium természetesen a netalán megindítan­­­­dó bűnvádi eljárásra nézve semmi védelmet nem­­ nyújthat. Nem hagyhatja a bizottság megjegyzés nélkül azon eljárást sem, mely szerint ezen vasútnál a vál­­­ lalkozó kétféle uton is igyekezett !• helyzetet kizsák- j mányolni, t. i. egyrészt az építésnél, hol nagyon­­ indokoltnak látszik a Thommen megjegyzése, hogy t.­­ i. a könnyű szakaszok nagy előlegekké és magasan fel­­­­számolva nagyrészt kiépültek, a nehéz és szűken do­tált részek pedig ott maradtak; másrészt a pénzműveletnél hol miké­nt az albizottság jelentése további folyamából kitetszik a papíroknak saját javára alacsony árfolyam szerinti fixírozása és magas áron kibocsájtása volt az üzlet oroszlánrésze. Mielőtt ezen kérdésre nézve előadását befejez­né, megemlítendőnek tartja az albizottság még azon nézetét, mely szerint, ha okulva a vasútépítés terén nyert eddigi tapasztalatokból, a kormány ezentúl az építeni szándékolt vasutat előre és teljes részletes­séggel, saját megbízható és ez irányban kipróbált fáján. — Ezt a valamit személyes ellenségünknek tartjuk, melylyel mindenütt és mindenkor megmér­kőzni s megbirkózni gyenge erőnk szerint szándéko­zunk. Ez a valami, ez a »fungus,« ez az ellenség, —• ez egy szóval: a »magyar has.« »De kérem szépen, amire dignetur szavait mér­ ,­sékelni«. — Tessék megengedni, uram bátyám vagy öcsém uram,de bizony csak úgy van: a »magyar has« tény, factor, tényező. Kell vele számolnunk. — Ott van előttünk, közöttünk, sőt igen is jól megvan. Tö­kéletesen meghonosulva, ott domborodik izmossá­­gunk rovására; egyszóval jól birja magát kö­rünkben A »magyar has«-nak meg lehetne írni mo­­nographiá­ját. — Ügyesebb toll fogjon hozzája. — Mi csak annyit akarunk constatálni, hogy daczára annak, hogy »lovagias« nemzet« vagyunk, a has ná­lunk roppant terjedésnek örvend. A középkorú ma­gyar embernek — ha a mivelt osztályokhoz tartozik, ismertető jele: a has. — Ez sehol se találta­­tik oly kifejlődött állapotban mint hazánkban. — Nemzeti institutióinkkal különösen megfér. Tár­sadalmi és politikai viszonyainknak úgy látszik kedvencz szüleménye. — A »magyar has« va­lódi nemzeti »unicum.« Birtokosa azért nem hizlalt, kövér, zömök. Tagjai azért eredeti soványságukat tán meg is tartották. — Hátulról szemlélve, tán ész­re sem vehető honpolgárunk öröme, hisze. De azért ott van ám, önállóan, mint valóságos dombormű. — Nem is csoda. Hisz a magyar hal fejlődését s növe­kedését nincs mi gátolná. Már sajnálkozva említettük, nincs oly testgya­korlat hazánkban, mely ifjaink sorait lelkesítő ve­télkedéssel az ifjúkorból a férfikorba átkísérné. A­mit előbb physikai aphatiának neveztünk, fiatalságunk sorait sajnos mértékben áthatja. Azon aránylag kis számú, többnyire vagyonos töredék kivételével, mely divatból vagy passióból a sport különféle ágait űzi, s kivéve még azokat, kik a katonai pályára léptek, — kevesen, igen kevesen van­nak, kiket ifjaink tömegéből kiszemelhetnénk, mint híveit a testgyakorlatok »dogma«-jának. Meg van hát a talaj, a nevelde, a melegház, melyben oly buján csiráz, terjed, s növekedik az el­­kerülhetlen: has. — Pedig némi büszkeséggel mond­hatjuk, a magyar faj kitünőleg alkalmas arra, hogy­­ férfias gyakorlatokban első rangú állásra emelked- ■ jék. — A magyarnak csak akarnia kell, és biz­ton reméljük, hogy nemcsak lerázza a physikai le­­thargiáját, mely maholnap a nemzeti erőt compro­­mittálhatja, — de büszkeségét, — a physikai fej­lődés élesztésében fogja majd keresni és találni. — Nézzünk magunk körül és példák nem hiányoz­nak , hogy a magyar, ha szívvel lé ekkel neki megy egy bizonyos gymnastikának, legyen ez bár lovag­lás, vívás, lő­sport vagy pisztolygyakorlat, azt hamar a tökélynek egy meg nem vetendő fokára viszi. Ezt más nemzetek is elismerik. — Tehát meg van a magyarban a tehetség. Megvan szervezetében a ruganyosság szívósság, és »ideg« testi fáradságok elviselése és physikai akadályok legyőzésére. — Ezeket előre bocsátva, nem-e sajnos, hogy épen ná­lunk úgy el van hanyagolva az athletikai nevelés, ido­­mitás és ízlés, hogy egyetlen egy nemét is képtelenek vagyunk fölmutatni az athleticismusnak, mely ö­n­­álló és nemzeti jelleggel bírna!! !Úgy lát­szik, hogy az istenek, midőn nemzetünket alkotók, nemét a »Dualismusnak«-nak akarták életbeléptetni a magyar ember szervezetében. — Ezen dualismus tagadhatta. A magyar magában hordozza csiráját a »h u­s z á r«-nak, és csiráját a »táblabiróna­k.« Vagy az egyik — vagy a másik van hivatva elsőség­re, a szerint a mint vagy az egyik vagy a másik csira részesül különös irányt adó ápolásban. Hogy a »táblabirói« természet nálunk túlnyomó majori­tásra vergődött, — s előbbutóbb elnyomná a hu­szárt, ha eszélyesen elejét nem veszszük — szomorú igazság. — (N. B. »Huszár« alatt mi nem annyira egy lovaskatonát értünk, ki attilát, sarkantyúé csiz­mát stb. visel — habár pietas-sal meghajolunk előtte is, hanem »huszár« nekünk »typus«-a a magyar lo­vagiasságnak, kifejezése, képviselője a magyar fér­fiúi erélynek.) Tehát »táblabiró«, kinek ezégje a has, és »huszár« kinek jelszava a férfiasság — képezi azon 2 typust, melytől megszabadulni — melyet el­érni föladatunk. — E lapok t. olvasói ha megengedik, folytatni fogjuk ezen lapokban észrevételeink sorát. Igyekezni fogunk további digressio nélkül bemutatni különböző ágait és nemeit a test-gyakorlatoknak, — azokat különösen kiemelve, — melyek egyszerűsé­gük és hasznosságuknál fogva legalkalmasabbak le- r­endnek egy erős nemzedéket hazánkban fölnevelni. Viator, szakértő mérnökei által tanulmányozhatja, tervezteti és számítja ki az építési költségeket, akkor az állam sokkal biztosabban járhat el, s a vállalkozás is biz­tosabban számíthat versenyre; az ezen eljárásból eredő előleges kiadásokat pedig visszatéríttetheti a vállalkozó által. Igaz ugyan, hogy a vasúti építkezés ezen eljá­rás mellett nem lesz nagyon gyors , hiszszük azonban, hogy a gyors építkezések ideje különben is lejárt, de lesz a biztos és alapos tervezet és költség­irányzat, mely a mostani ingatag átlagos számítástól eltér, s nem fog okot adhatni annyi utó­lagos panaszra és követelésre, mint a­mennyivel jelenleg az állam az egyes vaspálya-társaságok részéről jogosan-e, vagy jogtalanul, de megtámad­­tathatott. A szerb congressus október 5-iki ülésében, mint már említettük, Mile­­t­i­c­s interpellate intézett a patriarchához azon ál­lást illetőleg, melyet a királyi biztos a congressussal szemben elfoglal, és kérdés váljon a királyi biztos közvetítő, hozzászóló minőségben lesz-e ezentúl jelen a tanácskozásokban vagy pedig csak az állam főfel­ügyeleti jogát fogja-e gyakorolni. Nézete szerint a királyi biztos csak a patriarcha választásra és a püs­pöki zsinat tárgyalásaira lett kiküldve; most azonban van az egyháznak patriarchája, aki az 1868. évi IX. t. sz. erejénél fogva a congressus elnöke és annak tár­gyalásait vezeti; e tárgyalások senki által félbe nem szakithatók. Azért a királyi biztosnak az ülésbe meghivatása előtt azon kérdést szeretné tisztába ho­zatni, vájjon a királyi biztos ezen további tárgyalá­sokra is ki van-e küldve, és hogy ő fog-e a congres­­suson elnökölni. Ivacskovics patriarcha ez interpellatiora azonnal következőleg válaszolt: A kormány az állam főfelügyeleti jogát az 1868. évi IX. t. ez. a re­­scriptum declaratorium és az eddigi gyakorlat alap­ján gyakorolja. A­míg a törvényes határozatok tör­vényes után meg nem szüntettetnek, én, mint a con­gressus elnöke, e kérdés érdemleges tárgyalását meg nem engedhetem, annál kevésbé, minthogy a mostani biztos tisztel­tben tartja egyházunk jogát, lelkiisme­retesen jár el és semmi okot sem adott azon felte­vésre, mintha túl akarna lépni hatáskörén. Kérem még egyszer a királyi biztosnak küldöttségi meghí­vását. Branovácsky István szintén a biztos meghivatása mellett nyilatkozott, hogy az további el­járása iránt nyilatkozhassék. Ezután küldöttség me­nesztetett a kir. biztoshoz. Hueber királyi biztos megjelenvén, ér­­tesité a congressust, hogy a király legfelsőbb jóváha­gyása folytán a congressus folytathatja tanácskozá­sait. Első feladata az 1868. évi IX. t. sz. szerint : a congressus szervezési statútuma. Az eddigi tárgyalá­sok nem vezettek oly­redményre, mely a királyi szen­tesítést megnyerhette volna. Azért felhívja a congres­sust, hogy az újabb alkalmat felhasználva v­eszélyes eljárás által az egyházi, iskolai és alapítványi ügyek biztos és czélszerű­ vezetését és igazgatását szabá­lyozni igyekezzék. Végül tudata, hogy az 1871. júl. 30-dik congressusi statútumra vonatkozó legfelsőbb elhatározást közölte a patriarchával, a ki azt, mint a congressus elnöke elő fogja terjeszteni. — Ezzel a congressus ülésszakát megnyitottnak jelenté ki. Ivacskovics patriarcha köszönetét fe­­jezé ki a congressus tanácskozásainak folytatására adott királyi engedélyért, és hangsúlyozá, hogy a congressus igyekezni fog működését az egyházra és népre nézve üdvössé, az államra nézve hasznossá tenni. A királyi biztos távozása után megint a pa­triarcha véve át az elnökletet és P o p o v i­c s S. B. congressusi jegyző felolvasó a királyi biztos átiratát, melyben értesíti a congressust, hogy ő felsége a szü­letésnapja alkalmából hozzá intézett szerencsekivá­­natot kegyelmesen tudomásul vette. (Zsiv­ó!) Popovics S. B. jegyző felolvassa azután a k. biztos átiratát a meg nem erősített congressusi sta­tútum tárgyában, mely a következő módosításokra utasítja a congressust: 1) A raetropolita választás után egybehívandó püspöki synodus terjeszsze a con­gressus elé indokolt javaslatait a congressusi statú­tumnak a belső egyházi ügyeket érintő határozataira vonatkozólag. 2) A congressus az általa szerkesztett congressusi statumot, tekintettel a püspöki synodus által tett javaslatokra, az 1871. május 29-ki uta­­sításhoz minden pontjára nézve alkalmazza és igy azt az 1868. évi IX. t. czikkel teljesen összhangzásba hozza. Végül előterjesztettek a püspöki synodus ész­revételei a congressus szervezési statútumára vo­natkozólag, melyeket már közöltünk. Ezzel az ülés befejeztetett, gyakorolt felügyelet a városi épületek felett már régi usus. A közgyűlés ezek után a következő határozat­ban állapodik meg: árlejtési ajánlatok az alpolgár­mesterhez vagy az ügyosztályt vezető tanácsnokhoz adandók be; az átalányrendszer az épületek fenn­tartásának és a helyiségek fűtésének költségeire nézve már egy év múlva fog életbe léptettetni; a munkautalványozási számlákat a gazdasági hivatal fogja átvizsgálni; az átalányösszegeknél mutatkozó feleslegek vissza fognak folyni a házi pénztárba; az átalányrendszer tárgyát képező minden épület felett két-két bizottsági tag gyakorolja a felügyelet. Dr. Schermann Adolf azt indítványoz­za, hogy a közegészségi bizottság utasíttassék oda, hogy a közegészségügy szervezé­sére nézve terjeszszen elő javaslatot. Ez indítvány elfogadtatott. M­a­t­o­­­a­y Elek külön öttagú bizottságot kíván kiküldetni, mely megvizsgálná a városi elemi iskolákban használt téli tornahelyiségeket és javas­latot tenne a szükséges intézkedésekre nézve.­­ Az indítvány elfogadtatott és e bizottságba Matolay Elek, Patrubány Gerő, Stock Endre, Weninger Fe­­rencz és dr. Say Mór választatott, a bizottság elnöke Békey tanácsnok lesz. Kiss Péter és R­é­m­i Antal kiz. tagok in­dítványt nyújtanak be, melyben felhozzák, hogy a letétpénztár minapi vizsgálatánál több »hiba« for­dult elő, oly utasítást kívánnak tehát a vizsgálati bizottságnak adatni, amilyen szerint történik az ál­lami pénztárak felülvizsgálata. Rövid vita után, az indítvány a pénzügyi bi­zottsághoz utasíttatik. Légrády Károly és 52 érdektársa enge­délyt kérnek, hogy saját szükségletük fedezésére kü­lön légszeszgyárt építhessenek. A jogügyi bizottság azon nézeten van, hogy a gáztársulattal kötött szer­ződés nem gátolja az engedély megadását és így Légrády és társai saját haszná­latukra külön légszeszgyárt épít­hetnek maguknak. A metev mértékek átalakítása és be­szerzésére a költségek megszavaztatnak; a közgyű­lés rövid vita után, melyben Szabóky, Tavaszy és Ráth (gyáros) vettek részt, azt határozta, hogy az új meter mértékek pályázat útján fognak beszerez­tetni ; a pályázat decz. 15-én le fog járni, úgy hogy a hivatalnokok újévig tanulmányozhassák az új mér­tékeket. A volt pestvárosi törvényszék hivatalnokainak végkielégítése tárgyában a legfőbb bíróság tudvalevőleg a város hátrányára döntött, a­mennyiben még azon hivatal­nokoknak is megítélte a végkielégítést, akik a kirá­lyi törvényszékeknél nyertek alkalmazást. A jogügyi bizottság azt javasolja, hogy a vá­ros hagyjon fel a sikert nem ígérő perlekedéssel és adja meg az igényelt végkielégítési összegeket. A ta­nács azonban azt javasolja, hogy a közgyűlés intéz­zen felterjesztést a belügyminiszterhez azon kére­lemmel, döntse el, váljon ez ügy nem administratív után intézendő-e el. A közgyűlés Tavaszy pártoló felszólalása után elfogadta a tanács javaslatát. A krisztinavárosi szürke nénéknek 300, az ál­talános munkás-beteg rokkant segélypénztárnak 500 főt szavaztatott meg. Az ipar­i rendészeti és középítési bizottság által kidolgozott köztisztasági és bérkocsi szabályok ki fognak nyomatni és azután előterjesztetnek a közgyűlésnek. A közgyűlés tudomásul veszi, hogy Osztoics Miklós I. ker. esküdt helyébe Ábel Márton, továbbá az V. kerületben az elhalt Horváth György helyébe dr. U­tt­m­a­n­n Pál pótesküdtek hivatalé­be. Ezzel a közgyűlés, melyen csak 10—15 bsz. tag volt már jelen, egy fontos, de nem sürgős tárgy — a bizottsági tagoknak bizonyos kiküldetésekért járó tiszteletdijak megállapítása kivételével, a napi­rendet 7 órakor el­intézte. Budapest főváros bizottságának köz­gyűlése. —• oct. 8. A közgyűlés tegnap hosszú viták után elintéz­te a napirend fontosabb ügyeit és igy a mai gyűlésre már csak kisebb jelentőségű tárgyak maradtak; ez mégis látszott a közgyűlésen, mert tagjai csak igen gyér számmal jelentek meg. A napirend első tárgya egy sokszor megvita­tott beligazgatási reform, melyet, amennyiben a nagy­közönséget is érdekelheti, eddigi közlemé­nyeinkben elég részletesen ismertettük már; ezt t. i. Burchardt István azon ismert indít­ványa, hogy a város épületeinek fenntartásánál, a helyiségek fűtésénél az átalányren­d­­s­z­e­r hozassék be. Petrovics tanácsnok előterjesz­tette az ügyre vonatkozó terjedelmes külön, és albi­zottsági munkálatokat ismertette a sokféle javasla­tokat, melyek eddig felmerültek, annak idején la­punkban is fel voltak említve, de végül azon javas­lattal mutattatnak be, hogy egy éven át adatok gyűjtenének az épületek fenntartásának, a helyisé­gek fűtésének költségeire nézve. A tanács ezt azon módosítással terjeszti a közgyűlés elé, hogy ne egy, hanem három éven át gyűjtsenek adatokat az átalányösszeg megállapítha­­tása czéljából, addig pedig alkalmaztassák az utalvá­nyozási rendszer. Burchardt István a tanács ez utóbbi javas­latát ellenzi, mert a három év oly hosszú időköz, mely sok változást hoz magával a városi épületek létszá­mában , indítványozza még azt, hogy azon egy évre, amely alatt az utalványozási rendszer fog alkalmaz­tatni, egy-egy bizottsági tag ellenőrizze minden épü­letnél az utalványozást. W­e­i­s­z B. F. úgy hiszi, hogy felesleges lesz minden rendszer, ha 2 bizottsági tagra fog bízatni a felügyelet az összes városi épületek felett. Márkus Ignácz a városi épületek feletti felügyelettel a kerületi elöljáróságokat kívánja meg­­bizatni, egyebekben elfogadja a pénzügyi s gazda­bi­zottság véleményét. V­e­c­s­e­y Sándor kifejti, hogy egy év alatt nem lehet azon adatokat összegyűjteni, melyek az átalány rendszer behozatalához kulcsot szolgáltat­nának, ezért tehát az utalványozási rendszert még három éven át kívánja fenntartani; a kulcs bizto­sabb megállapíthatása czéljából pártolja még Weisz B. F. indítványát is. Dobronyi arra figyelmeztet, hogy a ta­nács ezen már túl van, mert a bizottsági tagok által különfélék. Budapest, oct. 8. (S­z­­­á­v­y József), ki konstantinápolyi tartózkodása alatt a legnagyobb előzékenységben ré­szesült, onnan Athénébe utazott. Athénéből Máltá­ba, Szicíliába, és később Nápolyba fog menni, s azu­tán egész Olaszországot beutazza. Csak e hosszú utazás után fog hozzánk visszatérni. (A magyar tudományos Akadémia) t. ez. tagjait emlékeztetem, hogy kibocsátott körle­velem szerint az akadémiai almanach részére való adataikat folyó hó 15-éig beküldeni méltóztassanak. Budapest, 1874 October 8-án. Arany János főtitkár. (Gyulai Pál egyik beszélye), »Egy régi udvarház utolsó ura« Dux Adolf által németre lefordítva, megjelent Lipcsében, ifj. Redam Fülöp kiadásában. (Az egyetemi tanév megnyitása) ma történt meg az egyetem kis dísztermében, me­lyen az egyetem tanári kara majd teljes számban volt képviselve. Az ünnepélyt az egyetemi templom­ban tartott isteni tisztelet előzte meg. Jóval 10 óra előtt az egyetem számos hallgatójával telt meg a terem. Tiz órakor megjelentek a karok pedellusai s az elnöki asztal köré helyezkedtek el. Azután jöttek a karok dékán­ai, a protector és a rector s az egyete­mi tanárok. A rector az ifjúság által éljenekkel fo­gadtatott. Ezután R­u­p­p dékán tartott az ifjúság­hoz beszédet, melyben a tudomány magasztos voltát fejtegetvén, szorgalomra és kitartásra buzdította az alma mater polgárait. Az ünnepély végével az ifjú­ság ismét zajosan éljenzé a rectort. (A budapesti m. k. t. egyetem) orvosi karánál a segélyegyleti elnök választási mozgalmak megkezdődtek. Elnök­jelöltek : Miskolczy Imre és Antalffy Manó, szép reményekre jogosító Y-öd éves orvosnövendékek. (A tud. egyetemen) ugyancsak nagyban halad a jogász-segélyegyleti elnökválasztást megelő­ző korteskedés, mindenütt látni pirostollas kalapo­kat, úgyszintén a falragaszokat, melyeken elnökje­löltül Fittler Bálint nevét olvastuk, ki az elmúlt tanévben mint a segélyegyletnek ügybuzgó titkára ezen jelöltségre érdemeket szerzett. (A zágrábi egyetem ünnepély­rendező bizottsága­ a budapesti egye­temi ifjúsághoz egy igen meleg hangon irt magyar levelet intézett, melyben azt felhívja, hogy a zágrábi egyetem megnyitásának ünnepélyén magát képvisel­tesse. Az egyetemi ifjúság a beiratások után gyűlé­­sileg fog e tárgyban határozni. (Szemere Miklós veterán köl­tőnk) Zemplén megyei otthon­ából a fővárosba ér­kezett, hol egy-két napig fog tartózkodni, hogy innét egyenesen Turinba menjen Kossuth Lajos lá­togatására. Szemere utóbbit, kivel tudvalevőleg együtt kezdte el hivatalos működését még e század első negyedében Zemplén megyénél, már a szabad­­ságharcz ideje óta nem látta. Az agg költő négy he­tet szándékozik Olaszhonba tölteni, s e czélból ifjú erővel hozzá is fogott öreg napjaira az olasz nyelv tanulásához. (Szentimrey Elek) e czim alatt : »Egy komoly szó államháztartásunk rendezéséhez« röpira­­tot irt és adott ki Kassán. Szentimrey úr az egy­házi javakat akarja »megváltani«, s ezekbe­­rendezni financziáinkat. Tervében annál inkább his­zik, mert — úgymond — »a jelen többségtől a nem­zet semmit sem várhat.« (Az északi sarkexpeditio) hajó­személyzetének Fiuméba érkezte alkalmával L­u­­s­i­n­a kapitány az őket zajosan üdvözlő fiumeiek­hez beszédet mondott, melyben azon nézetét fejezé ki, hogy egy második nagymérvű expeditiot kell szervezni, s ő megint ott lesz. Weyprecht szintén meg fogja látogatni Fiumét, hol nagy lakomát fognak rendezni tiszteletére. (Megsemmisített esküdtszéki íté­let.) Novák Gusztáv nagykárolyi lakosnak, Bajza István genesi ref. lelkész és társai ellen indított is­mert sajtóperében a debreczeni esküdtszék által ho­zott ítélet a semmitőszék által megsemmisíttetett. (A hazai postamesterek) folyó hó 6-án (mint már említettük) anyagi és szellemi érdekeik előmozdítása czéljából Budapesten értekez­letet tartottak. Mint a »Postaközlöny« írja: a ma­gyar postamesterek anyagi helyzetének javítása soha oly biztos kilátásba nem helyeztetett, mint ez évben a kereskedelemügyi miniszter úr által. Értekezleti képviselőkül megválasztottak: Belius gálszécsi, Pau­­lay bátyúi, Scholtz vendégi, Liszkay promontori, Dezsényi aszódi, Hátfalvy solti, Fekete érsekújvári, Majer szakolczai, Omaszta csabai, Csath rakamazi, Glucsák derzsidai, Pokomándy szarvasi, Grubano­­vich karádi, Szecsey atádi, Kugyeray mohácsi, Szepsi vingai, Turcsányi klopodiai, Szentpéteri perjamosi, Hoffmann verbászi és Mihálkovics zentai postames­terek. A »Postaközlöny« továbbra is megmarad a postamesterek kizárólagos orgánuma. (Meghívó.) A pozsonyi »Toldy-kör«-ben jövő vasárnapon, azaz okt. 11-én d. u. 3 órakor Ja­­gócsi Péterffy József, miniszter-biztos a »Munka erkölcsi értékéről közművelődési szempontból« fog értekezni. Az értekezletre nem tagok is eljöhetnek. Az elnökség megbízásából : dr. Vutkovich Sán­dor, a­­Toldy-kör főjegyzője. (A Szent-László-Társulat) 1. hó 10-én szombaton délutáni 4 órakor választmányi gyű­lést tart. (A magyar mérnök- és építész-egy­let) 1874. évi petker 10-én (szombaton) esti 6 óra­kor az egylet helyiségeiben egyetemes szakülést tart. Tárgya: Pohl Ottó bemutat egy új, általa felta­lált vasúti váltószerkezetet. (Kine­vez­ések a kereskedelmi ten­gerészetnél.) A fiumei m. k. tengerészeti ha­tóság a kereskedelmi tengerészeihez a következőket nevezte ki: Hajókapitányokká: Cosulich Bélát Fiu­méból. Gotthardi Józsefet Fiuméból. Poldrungo Fe­­renczet Fianonából. Hajóhadnagyokká: Bassich Fe­­renczet Costrena St. Luciából. Jeszenszky Imrét Gödről (Baranyam.) Peselj Cozmát Costrena St. Barbarából. (Az ingatlanok tűzkár ütésé­­nek állami szervezéséről) czím alatt Weisz Bernát Ferencz terjedelmes dolgozatot bocsát közre, melylyel egy fontos közgazdasági kérdést szán­dékozik a nyilvános discussióba vonni. A munka el­ső része szerző eszméit adja elő a tűzkár állami meg­térítéséről és az e kérdés körül eddig folyt nyilvá­nos eszmecserét. A második részben szerző felel Mat­­lekovics Sándor »állami biztosítás« czímű értekezé­sére. Weisz B. F. nevezett munkája kétségen kívül fel fogja kelteni a közfigyelmet és súlylyal fog nehe­zedni a mérlegbe, ha az általa megpendített kérdés eldöntés alá kerül. (Löw Immánuelnek)a szegedi zsinagógá­ban 1874. sátoros ünnepén tartott beszéde külön fü­­zetben megjelent. E beszédből idézzük a következő részt : Örömmel állíthatjuk, hogy hazánkban is meg­mutatták hitfeleink, hogy van bennök képesség lelke­sülni hazájukért, mert lelkesedéssel karolák föl a nemzeti ügyet, s örvendetes­ látványt nyújtanak köz­ségeink e tekintetben most, mint 30 évvel ezelőtt, mi­dőn te, édes atyám, bevezeted a magyar szót a zsina­gógába. Mi oltógaly vagyunk, a nemzet törzsére ol­­tatánk. A galy szemei már megfakadtak s hajtása szépnek ígérkezik. Türelmet és gondos öntözgetést igényel a fa most, s ha néha kifakadnak is ellenünk a türelmetlenebbek, ne vegyük rész néven, hanem ösztönözzön intelmük bennünket arra, hogy megmu­tassuk, miszerint él bennünk a nemzeti törekvés, s hogy a Mindenható segélyével le fogják győzni köz­ségeink úgy, mint Szeged városának lelkes községe azon gátokat, a­melyeket a történelmi fejlődés állít elénk. (Az állam-ménesekből­ mintegy kilenczven gyönyörű ménie volt ma a fővárosban, melyek innen a vidék egyes telepeire szállíttatnak. A lovak a volt omnibus-társulat istállóiban voltak elhelyezve s bár a fővárosban létők hirlapilag köztu­domásra hozattatott, nagyon kevesen nézték. A többi között b. Edilshei­m-Gyulai ur és neje, to­vábbá Renz Ernő és neje , Renz Oczena kiséretében nézték a méltán nagy hirü lovakat. (A besnyői lóverseny.) A folyó hó 15-én Besnyőn tartandó lóverseny alkalmából Buda­pestről Besnyőre 10 óra 32 perczkor délelőtt egy személyvonat induland, mely vonat a közbeneső ál­lomásokon is megáll. Ezenkívül a Budapestről reg­geli 7 óra 30 perczkor indulandó 4. sz. személy, a déli 12 órakor induló 14 számú vegyes-, továbbá a Hatvanból reggeli 9 óra 6 perczkor induló 1. számú s ugyanonnét délután 4 óra 52­ perczkor induló 3.sz. személyvonatok is Besnyőn megállandnak. Ezen vo­natokhoz a budapest-hatvani vonat minden állomá­sán Besnyőre menet-jövet jegyek fognak az I. II. és HI. osztályban utazásra 50 százaléknyi ármérséklet­­tel kiadatni. (Szathmáry Károly festő hazánk­­f­­­a), ki Kuza román fejedelem udvari festője volt, s azóta állandóan Bukarestben lakik, közelebb Lon­donba utazik, hol aquarell-festményeit szándékozik kiállítani. Előbb azonban e képek Kolos­vár­ott, Nagyváradon és Budapesten is láthatók lesznek. (Vásári nap áthelyezése.) Ráczkeve község kérvénye nyomán megengedtetett, hogy az ott évenkint Márk napján, vagyis ápril hó 25-dikén tartatni szokott országos vásár ezentúl mindenkor ápril 17-én, vagyis Rudolf napján tartassák meg. (A debreczeni színház­ által a téli idényre hirdetett bérletnek eddig, mint a »Debr. E11.« írja, igen szomorú eredménye van. A múlt idényben, mikor még a helyárak jóval magasabbak voltak, a támlásszékekre volt 28 bérlő; jelenleg még ennyi bérlő sem akadt, és mindössze 18 támlásszékre történt előjegyzés. (»J­anku martyr«) Janku, a híres oláh néptribun halála évfordulóját az oláhok — mint a »Kelet« írja — múlt hó 20-án megünnepelték. Egy oláh lap azt indítványozza, hogy az elhunyt »mar­tyr»-nak szobrot állítsanak. Hogy miből áll Janku »martyrsága«, azt nem tudjuk, hacsak azt nem akar­ják neki román Borsosai ilyenül betudni, hogy utolsó éveiben faluról-falura koldulni volt kénytelen atyafiai jóvoltából és végre elhagyottan a sövény alatt halt meg. (Sikkasztás az állami vasutak­nál.) A »Neues Pester Journal« mai számában megjelent »Eine neue Defraudation« czímű czikkre vonatkozólag a m. kir. államvasutak igazgatóságától azon értesítést veszszük, miszerint tény, hogy az em­lített intézet budapesti szállító hivatala pénztárának legközelebbi rovancsolása alkalmával mintegy 5600

Next