Pesti Napló, 1874. október (25. évfolyam, 224-250. szám)
1874-10-18 / 239. szám
férfiainak pantheonjában. Legyenek önök körünkben üdvözölve, éljenek soká!« Payer egyszerűen megköszönte a fogadtatást, mire a vendégek az étterembe mentek, hol jó czigányzene mellett költötték el nagyszámú néző közönség jelenlétében a város által megrendelt ebédet. Egy fél óra múlva a vonat a közönség éljenzése között tovább robogott. Esztergom-Nána állomásnak lobogókkal díszített indóházában nagy számú közönség élén a megyei alispán üdvözölte az ünnepelteket. A városi tűzoltók díszruhába öltözve tartották fenn a rendet. A közönség folytonos éljenzése nem engedte szóhoz jutni sem Payert, sem Kepest, kik csak kézszorítással köszönhették meg a szives fogadtatást. Zajos ovátiókban részesült itt Wilczek gr. is, kinek ki kellett szállni a kocsiból, hogy az éljenzés lecsendesedjék. Legmeghatóbb volt a fogadtatás Váczott. Mozsarak dörgése hirdető a vonat közeledtét, melyet a pályaudvarban beláthatlan nagy közönség üdvözölt élyenekkel. A pályaudvar itt is lobogókkal volt diszitve s a helybeli tűzoltók fényes egyenruhában sorfalat képezve a tüztrombita diszjelét hangoztatták. A népiskolák növendékei, apró gyermekek még apróbb zászlókkal katonásan álltak hosszú sorokban, s végehossza nem volt az éljenzésnek, melyet a kis sereg el sem akart hagyni. Amint Payer és Kepes a kocsiból kiszálltak, a helybeli nőegylet elnöknője óriási koszorút nyújtott át a vendégeknek. A város nevében Eéhy István polgármester mondott rövid »hozott Isten «-t, mire Payer és Kepes elérzékenyülve mondtak néhány köszönő szót, melyet anynyira elfojtott megindulásuk, hogy környezetük is alig hallható. Payer a pályaudvarban testületileg megjelent vadásztisztekhez ment, s azokkal váltott néhány szót. A gőzgép sipolt, a tűzoltók trombitája a disztek hallata, a férfiak kalapjukkal, a nők kendőikkel intettek búcsút, a tanuló-ifjuság zászlóit lobogtatva, túlkiálta a nagyok éljenzését, s a vonat tovahaladt. Palotánál, hol szintén nagyszámu közönség várta a vonatot s éljenzésbe tört ki, midőn Kepest és Payert megpillantotta, Zichy Edmund gróf szállt fel a díszkocsiba, mely a többi kocsiktól elválasztatván, a személyvonat a budapesti pályaudvarba robogott be. A budapesti fogadás. Az északsarki utazók a város vendégei lévén, d. u. 4 órakor a városház tornyára felvonatott a nemz. lobogó s ez az ünnepélyes előkészületekre jelt adott. Fél 5-kor a városháza helyiségeiben összegyűltek a főpolgármester s a városi fogadó bizottság tagjai, s tiz kocsin indultak ki az osztrák állami vasút indóházába. Ott 5 óra után az egyéb küldöttségek tagjai s más meghívott vendégek is összegyűltek, mig az utczákat s különösen a váczi boulevardot nagy néző sokaság foglalta el. Kiválólag sokan voltak az indóház körül s itt a közlekedés teljesen fennakadt. Egyes házakban nemzeti lobogók tűztek ki, így a többi között a kereskedelmi akadémiában. A vasúti indóházban jelen volt a főváros, az akadémia, a földrajzi társulat, a műegyetem, az egyetemi és műegyetemi olvasókör, valamint a budapesti helyőrség küldöttsége. A fővárost Ráth főpolgármester, Gerlóczy alpolgármester és számos bizottsági tag; az akadémiát Horváth Mihály, Pulszky Ferencz, Gyulai Pál, Szabó József, Vadnay Károly; a földrajzi társulatot Hunfalvy János s Vámbéry Ármin; a műegyetemet dr. Nendtvich rector s több tanár képviselte. A budapesti helyőrség részéről jelen volt Hoffmann tábornok és több törzstiszt. Ott volt továbbá Thaisz rendőrfőnök, s a kormány köréből ott láttuk Havas államtitkárt és Jekelfalussy mint tanácsost. A vasúti indóház lobogókkal volt díszítve, a bemenet felett több gázcsillag világított. A vendégek a fogadási terembe gyűlvén össze, háromnegyed hatkor jelezve lett a vendégeket hozó külön vonat megérkezése. — Tudva van, hogy Rákospalotáig a rendes személyvonattal jöttek; itt kocsijuk a vonattól elkapcsoltatott s tiz perczczel a rendes vonat megérkezte után külön gőzmozdonynyal jöttek a fővárosba. Minden szem kíváncsian a bemenet felé fordult. Nagy éljen zaj tudata, hogy kiszálltak. Ráth főpolgármester üdvözlé őket s a vendégek körben álltak a főpolgármester körül. Jobbról legelőt állt Payer. Közös hadseregbeli vadásztiszt, főhadnagy lévén, ezrede festői egyenruháját viseli, mellén több érdemjellel. Mellette állt Kepes, az expeditio kitűnő orvosa, hazánkfia. Honvéd főorvos lévén, díszegyenruháját viselte, mellén szintén több érdemjellel. Mellette volt az ősz gr. Zichy, ki szürke utiöltönyt viselt. Mögöttük a fiatal gr. Wilczek fekete salon-öltönyben. Ez igen elegáns alak; — ami az expeditio financziális oldalát illeti, neki volt ekörül a legtöbb érdeme. Az éljenzaj lecsillapodván, Ráth Károly főpolgármester szólni kezdett és pedig ekképen szólt: Uraim! Szivem mélyéből tisztelem önök becses személyében monarchiánk kitűnő férfiait, a tudománynak felkent bajnokait! Önök tudományús tapasztalataik az összemberiségé; s mint minden vívmány, mely e téren újból felmerül, az emberi társadalmat örök hálára kötelezi. A hála és elismerés babérkoszorúja elsősorban azokat illeti, kik a tudomány kifejlesztésére, az ismeretek előmozdítására,ogy az emberi nem művelődésére, nemes ösztönük által vezérelve, fáradhatlan kitartással közreműködnek. Önöknek, tisztelt uraim, e téren minden irányban az oroszlánrész jutott nemes feladatul; mert a tudománynak soha ki nem tölthető tárházát, dús tapasztalataikkal, földgömbünknek oly részéről gyarapiták, hová eddig emberi lény, s a kutató észnek hatalma eléri alig tudott! — továbbá azért, mert az önfeláldozás, életveszélyes küzdelem és oly súlyos megpróbáltatások közepette szerezték meg azokat az összemberiség számára, melyeknek legyőzve önök becses személye és nagy lelki ereje iránt méltó bámulatunkat kelti fel. De a veszély szerencsésen leküzdve, s az óhajtott czél immár el van érve! Üdvözlöm tehát önöket, tisztelt uraim, Budapes főváros közönsége nevében, azon nyílt biztosítással, hogy önök által a tudomány érdekében hozott áldozat mérvét fővárosunk közönsége teljesen méltányolja ! Üdvözlöm önöket a hazafias kebelnek azon viszonlagos érzetével, amely érzelem az északi sarkvidék tájain is szeretett hazájukra, és fővárosunkra való megemlékezésükben önöknek nemes keblét dagasztó ! Üdvözlöm végre önöket, fővárosunk várva-várt kedves vendégeit, azon édes óhajtással, hogy körünkben való maradásuk rövid ideje önöknek kedves legyen, és ha ez nekünk sikerült, emlékét megtartani szíveskedjenek! Éljenek! A főpolgármester beszédét többször zajos éljen szakitá meg. A mint bevégző, Payer Kepesnek intett s ez néhány meleg szóval, magyar nyelven köszönte meg az ünnepélyes fogadtatást. Azt mondá, hogy azon nem várt, nagyszerű kitüntetés, melyben részesülnek, megzavarhatna bárkit is. — E kitüntetés a legfényesb jutalom a kiállott szenvedésekért, s e pillanatban elfelejti a két év nagy baját. — Életének legboldogabb napja ez, különösen reá nézve, mert ő hazája részéről nyeri e kitüntetést. Ismételve a legmelegebben, a legmélyebben meghatva mond köszönetet. Éljenek fogadák benső megindulással mondott szavait, mire előlépett a helyőrség küldöttsége s e németül mondott szavakkal: »A budapesti helyőrség üdvözli önöket« — kezet szorítottak Payer főhadnagygyal. Ezután Payer főhadnagy szólt német nyelven. Mélyen érzett háláját fejezé ki a megtiszteltetésért, mely a legfényesb jutalom a kiállott nehéz évek bajaiért. Forrón nagyon forrón köszöni e megtiszteltetést. E szavak is éljenzéssel fogadtatván, előlépett Hunfalvy János s a földrajzi társulat nevében szives istenhozotttal üdvözlé a vendégeket és kezet szorított velök. Majd az akadémia küldöttsége lépett elő s ennek nevében Horváth Mihály igy szólt a jöttekhez : »Isten hozta önöket! Szívesen üdvözöljük a magyar akadémia nevében!s az akadémia küldöttjei a vendégekkel kezet szorítottak. Végül jött az egyetemi olvasókör küldöttsége. Ennek szónoka babérkoszorút nyújtott át a bátor kutatóknak, kijelentve az egyetemi ifjúság üdvözlését. Kepes felelt a szónoknak, megköszönve azon ifjúság rokonszenves megemlékezését, mely a tudományos pályán fáradozik a haladás érdekeiért. A vendégek ezután a közönség zajos éljenzése között a kocsikra szálltak. Az ünnepeltek Ráth főpolgármesterrel két nyitott, négyfogatú kocsin helyezkedtek el, — ezeket követé az egyéb magánfogatok és bérkocsik hosszú sora. Az utczákon nagy sokaságban állott a közönség, s a merre a menet haladt, mindenütt felhangzott a zajos éljen. A menet a »Hungaria«-szállodába tartott, ahol a vendégek el vannak szállásolva. A díszes vendéglő ez alkalomkor ünnepi díszt öltött, csarnokait és lépcsőzetét virágok ékítik, tetőzetéről a nemzeti zászlók lengenek. A vendégek részére az első emeleten a legdíszebb szobák tartottak fenn; a szobában több kép, album stb. az expeditióra emlékeztet. A vendéglő előtt a »Hungária« igazgatója fogadta a vendégeket s fölkisérte őket szobáikba. Ide jött Ráth főpolgármester a városi küldöttség is — és itt történtek a bemutatások. A vendéglő előtt nagyszámu közönség állt, mely zajosan megéljenezte a jötteket. 7 óra tájban vendégeink a nemz.színházba kocsiztak. A színházban. A nemzeti színházban ma este a sarkutazók tiszteletére Hunyady Lászlót adták, a nézőtér ünnepélyes kivilágításával. A bejáratok előtt s az épületen kívül nagy közönség várta a sarkutazókat, kik pontban 7 órakor érkeztek két kocsin. Kiszállásukkor riadó éljen hangzott föl s éljenek kisérték őket páholyukba. Két páholyt foglaltak el az első emeleten, a főherczegi páholy szomszédságában. Az elsőben Payer és Kepes, a másodikban Winczek és Zichy grófok ültek. Minden látcső e két páholyra irányult s a nézőtér minden helyét elfoglaló roppant közönség nagy érdekeltséggel nézte a hírneves utazókat, kik ma fővárosunk vendégei. Mellettük Hunfalvy Jánost és Ráth Károly főpolgármestert láttuk. Az előadás kitűnő volt. Erkel Ferencz vezette a zenekart. H a u c . k. a. énekelte Gara Máriát s a sarkutazók versenyt tapsoltak neki a közönséggel. Rády Mihály bajai ügyvéd bünpere. (Saját levelezőnktől.) Folyó hó 15-én tartottak Rády Mihály s társai ellen indított bünperekben az utolsó vád- és védbeszédek. A kitűzött határidőre a hallgatóság oly nagy számmal jelentkezett, miszerint a jegykiosztást a hely szűke miatt csak a legszigorúbb körre kellett szorítani s az érdekeltség oly nagy volt, hogy a bajai műveit közönség számos női tagja is óhajtott ez utolsó tárgyalásnál megjelenni, azonban ez utóbbiak részére, mivel sem indokolható, sőt a nyilvánosság eszméjével határozottan ellenkező elnöki intézkedés alapján, a jegykiosztás megtagadtatok s igy mintegy 200 férfi tagból álló hallgatóság előtt hivatott fel a kir. ügyész vádja előterjesztésére. Sátor Jenő kir. alügyész a már általunk közlött szinójáráson 185 dorozsmai lakos kárára hamis okmánynyal elkövetett csalás és erőszakos ellenszegülés bűntényeinek tényálladékát előadván, az okmányokat időszaki rendben külön-külön hamisaknak beigazolta, a bűntény tárgyi tényálladékának megállapítása után pedig vádlottak alanyi bűnösségét két óra hosszáig tartó beszédében tiszta képben tárta fel. Közvádló a tárgyi és alanyi tényálladék bebizonyítása után a büntetés kimérésére vonatkozó indítványa megtételéig 10 percnyi pihenési szünetet kért, mely után a beszámításra nézve rövid elméleti bevezetést tartván, vádlottakra nézve a súlyosító körülményeket külön külön felsorolta. Rendkívül érdekes volt Rády meglepetése, midőn közvádló az ellene összetorlódó súlyosító körülményeket következő szavakban ecsetelte: »Elsőrendű vádlott: Rády Mihályra nézve mielőtt kötelesség sértéseinek nagy és sokféleségét kiemelném, szükségesnek tartom előrebocsátani, hogy Rády Mihály azon 7 rendbeli bűncselekményét, melyért a t. törvényszék által bűnösnek leend kimondva, mint ügyvéd követte el. Az ügyvéd az igazságszolgáltatás egyik legfontosabb közege, annak harmadik főtényezője. Az ügyvéd felderíti a kétes jogviszony tényi és jogi körülményeit, s ezáltal megkönnyíti, elősegíti a bírónak az igazságszolgáltatást. Az ügyvéd, habár közvetlenül, csak egyes polgárokat képvisel, s egyesek jogait védelmezi; eljárásának alapját a jog eszméje képezvén, ellenőrzi a bíróságokat és hatóságokat, nehogy eljárásuk, netán tévedésük által — a polgárok jogait sértsék. — Ez által válik az ügyvéd az igazságszolgáltatás tényezőjévé. Rády Mihály, a helyett, hogy ügyvédi állásának megfelelőleg, a jog védője, az ügy első bírája lett volna, e magasztos állást közönséges iparüzletté alakította hazánkban. — Francziaország azon időszakát akarta meghonosítani, melyben az ügyvédség üzlet gyanánt használtatván, miként Bellot mondja: »az ügyvédség elárasztatott az úgynevezett practicus emberek által, kik a kellő jogi ismeret, és becsületesség hiányával, kiaknázták a hiszékenységet és a felek szegénységéből húzták a hasznot.« Rády Mihály 11 évig folytatott ügyvédi működése a haszonvágy, és csalárdság kiáltó kihágásainak szomorú emlékét hagyta hátra. Rády Mihály tehát nemcsak mint közömöges bűnös áll a törvényszék előtt, hanem mnt olyan egyén is, ki bűnös cselekményeivel nemcsak magánosok érdekeit sértette, hanem az ügyvédi kar tekintélyének fényét elhomályosítás az igazságszolgáltatás egyik legfontosabb közegének , az ügyvédnek befolyását bűnös czéljaira használván, magát az igazságszolgáltatás eszméjét alapjában megingatni igyekezett. E kiváló súlyosító körülményből azonban vádlott terhére ismét egy, a beszámítás mértékére nagy befolyással bíró körülmény következik. Az ügyvédi képviselet ugyanis csak a bizalmon alapulhat, a bizalom pedig oly erény, mely az együtlét s maga a társadalom létezésének alapfeltétele. Rády Mihálynak a zsidai, és trnójárási pusztákon elkövetett csalási ügye épen a benne helyezett bizalommal való kijátszáson alapszik, s mai napon azon sok száz védencze, kik a legnagyobb bizalommal tették le kezébe jogaik védelmét. Rády Mihály önzése, s dolog nélküli meggazdagodási vágya miatt azon szomorú valóságra ébred, hogy Rády Mihály jogaik megvédése helyett bizalmukat a csalás, és a hamisítás sokféle alakbani gyakorlására használta fel, s hogy megrontásukat elérhesse, a társadalom eszményi ellenes, a hamisság, hazugság és csalással is szövetkezett. Az előadottak kétségtelenné teszik, miszerint Rády Mihály bűncselekményei által, a törvény tiszteletén kívül, még más nagy fontos, és több oldalú kötelességek lettek megsértve. Azonban nem hagyható figyelmen kivül azon fontos körülmény sem, hogy Rády Mihály bűntényei olyneműek, melyek czélra jutások előtt folytonos akadályokba ütköztek. — Avagy ismételjem-e újra Rády Mihály azon számos bűntényeit, melyek elkövetésére Rády csak többrendbeli hamis okmány készítése és szerzése által juthatott? A tinójárási és a zsidai pusztákon elkövetett csalása, Baranyamegye árvaszéke és Milassin Zsigmond ellen emelt vádaskodás, mind oly cselekmények, melyek kétségtelenné teszik, miszerint Rády lelkiismerete olyannyira sülyedt, hogy többé a bűntényre vezető, már önmagukban is bűntényt képező előkészületi cselekményeket tiltott tényeknek nem is tartotta, bennük akadályt nem látott, s innét magyarázható meg azon körülmény, hogy Rády a folyton felmerült akadályokat akként hidalta át, miszerint 7 rendbeli bűntényénél physicai avagy értelmi tevékenysége 16 rendbeli beigazolt hamis okmányt létesített. Azonban feltűnő Rády Mihály bűncselekményeinél azon bátorság, és törvény iránti vakmerőség is, melylyel egyes bűntényeit elkövette. — Csaknem minden bűnténye általa elcsábított nagyobb számú bűntársakat mutat fel, — mégis akár a trnójárási, akár a zsidai pusztán elkövetett csalásait elemezzük, Rádyt nem mint magányba vonult, s bűntényeit titkon végző gonosztevőt látjuk magunk előtt, hanem oly egyént, ki a törvény tiszteletét megtaposva, annak minden eszközeivel daczol, s bűntényét a legnagyobb vakmerőséggel nyilvánosan a nagy közönség előtt hajtja végre, sőt romlottsága annyira megy, hogy midőn bűnténye létesítésében a törvényes közegek annak gátlására föllépnek, népcsődület mellett a törvény közegeinek ellene szegül, s fenyegetéseivel azok cselekvését bénítani igyekezik. Nem kevésbé fontos Rády Mihály bűntényeinél azon ügyesség, ravaszság és csel, mely minden egyes bűntényénél élesen domborodik ki. Minden egyes bűntényénél oly ügyesen szövi a szálakat, hogy mintegy önként kerülnek hálójába szerencsétlen áldozatai ; kecsegtető ígérete, majd csábító szava mindenkit érvénybe sodor, s mégis, ha egyesek a mentődeszkát, a törvényes utat megtalálták, és segélykiáltásuk viszhangra talál. Rády ekkor a csel, vadság, és kegyetlenség mezejére lép, s ember fölötti erőt elkövet arra, hogy ha máskép nem, erőszakkal szakítsa ki a segélyt nyújtó kezet. Az elmondottakra élénk példa a zsidai, és trnójárási pusztán elkövetett csalása, hol Rády csel, ravaszság és ügyességgel játszotta ki védenczeit; ravaszsága az okmány hitelesítésénél még a törvényszék tagjait is félrevezette, midőn pedig a szerencsétlenül járt vállalkozók segélyért kiáltva a bírósághoz fordultak, hogy Rády Mihály tőlük elvonja a segélyt, Tölgyessy Károly kir. táblabiró ajtaján kopogtatva, kegyvadászó hízelgéssel s pénzzel a szeplőtlen biró tiszteidét, becsületét, és bizalmát megingatni igyekezett;midőn pedig trnójárási ügyében a benyújtott panasz folytán Milassin Zsigmond az időbeli szolgabiró az igazság, és közjó érdekében Rády visszaélését nyomozni, s azokat elhárítani törekedett. Rády aljassága annyira sülyedt, miszerint Milassint a legfelsőbb helyeken, hamis okiratok alapján, becsülete, és polgári jó hírében oly alacsony módon támadta meg, hogy ha e vád közül csak egy is való — Milassint a gúny, és gyalázat iszapjába sülyeszti. S mindez csak azért történt, hogy az ellene vezetett vizsgálatot felfüggesztve, időt s tért nyerjen bűnös nyomai elsimítására. Ezek azon körülmények, melyek az alanyi beszámítás mérlegét olyannyira súlyossá teszik, s azt hiszem, hogy az előadottak után az akarat rosszasága, gonoszsága, és romlottságának foka a tekintetes királyi törvényszék előtt kellőleg minősítve áll. Élőbeszédemhez képest hátra volna még felsorolni azon alapokat, melyek a bűntett által okozott roszoknak tárgyilagos beszámítására szolgálnak arányul. Megvallom, t. k. törvényszék, hogy ez a rész az általam körvonalazott képnek a legsötétebb oldala. Azonban nem akarom untatni a tekintetes bíróságot újabban azon undok dolgok hallásával, melyek ezen úriember személyével örökre egybeforrtak; nem akarom felhozni, hogy Rády bűnös cselekménye úgy a németalföldi bank, mint a magas kincstárnak is kiszámíthatlan kárt okozott, s Rády Mihály vagyontalansága miatt a kár megtérítése még csak nem is remélhető, egyedül annyit említek fel, hogy viselt tettének legnagyobb gyalázata azon cselekvénye, hogy összes bűntényeiben védenczeit több mint 80000 írtban megkárosítván, azokat az általuk keresett menhelyből az ínség, és nyomor karjaiba vezette. — Valóban csodálatos, mennyire telve van némely emberi szív átokkal!« Ezek után közvádló a többi vádlottakra tért át s a szokásos marasztalások mellett Rády Mihályra 15, ifj. Soós Istvánra 12, ifj. Komár Pálra, Ott Antalra 10—10, Monostori Illésre 5, öreg Soós Istvánra 3, Besnyi István, Czékus Istvánra 2—2, Fischer Mór, Englender Samu és Markus Adolfra egy-egy évi, többi vádlottakra pedig hat-hat havi súlyos börtönt hozott indítványba. A csaknem 3 órát igénybe vett vádbeszéd után az elnök Rády Mihályt szólíitá föl védelmére, ki látható izgatottsággal a kir. ügyész ellen fordult s azt azzal gyanusitá, hogy idegen befolyás alatt áll, mire azonban az elnök által rendreutasíttatott, a nagyközönség pedig az által fejezte ki bizalmát a kir. ügyész iránt, miszerint e gyanúsításra tömegesen felkelt s azonnal elhagyta a hallgatósági termet. Rády védelme az előbbenieknél nem volt szerencsésebb, később pedig olyannyira zavarttá vált, hogy az elnök által is figyelmeztetett azon mulasztására, hogy az ügyvéd általi védekezést visszautasítá. A védelem többi része, úgymint Dömötör Zuárd és Popovics Döme bajai ügyvédeké, a jogi alapra fektetve igen nagy sikert és megelégedést keltett s ezek által lett újra figyelmessé a már */* 2-re érkező ujult hallgatóság. Az ítélet hirdetése f. hó 17-re halasztatott. Különfélék. Budapest, oct. 17. (Király ő felségét) szerdán reggelre Bécsből Gödöllőre várják. (Királyné ő felsége) megengedte, hogy a nőképzőegylet Mária Valéria főherczegnő után neveztessék el és hogy ez elfogadja az egylet védnökségét. A királyné ez alkalomból 200 frtot adományozott az egyletnek. (Bartal földművelés-ipar-és kereskedelmi mi miniszter) ur azon alkalommal, midőn az országos gazdasági egylet küldöttsége e hó 8. és 9-én a bajna biai kiválóan vezetett uradalom gazdasági szemle alá vétele s leírása érdekében ezen uradalomban időzött — Bajnára rándult s a nagy kiterjedésü uradalmat Korzmics László és Kenessey Kálmán urak társaságában, az uradalom kormányzója , Dávid Alajos ur vezérlete mellett — apróra bejárta s a gazdaság különböző ágainak beható szemléje s az érdekes és valóban jeles eredmények feletti meleg elismerésének — az uradalmi kormányzó úgy, mint az alatta működő derék tisztség irányában történt kifejezése után — a fővárosba visszatért. (Magyar tudományos akadémia.) Az első (nyelv és széptudományi) osztály f. hó 19-én, d. u. 5 órakor ülést tart. Tárgyai a következők: I. Szász Károly rendes tag. »Goethe lyrai költeményeiről.« II. Barna Ferdinánd 1. t. »A mutatónévmás hibás használata.» Gyulai Pál, osztálytitkár. (Arany János), mint a »Főv. Lapok« közük, Aristophanes vigjátékainak fordításával teljesen elkészült. A lángeszű görög komikai iró fennmaradt tizenegy művét tehát irodalmunk magáénak mondhatja, még pedig bátran állíthatjuk, olyan fordításban, minővel más nemzet aligha dicsekedhetik, mert Arany Jánosok más nemzeteknél tudtunkkal nem vállalkoztak e nehéz, de nagy és költői szellemhez oly méltó munkára. (A magy. tiszt v. orsz. egyesülete), mint velünk helyreigazitólag közük, nem tette magáévá a »Posta és távirdai közlönyt«, hanem »Magyar tisztviselő« czim alatt önálló lapot állított, melynek mutatványszáma e hó 18-kán már szét is küldetik. (Haynald érsek újabb adománya.) Kalocsáról oct. 15-ről írják nekünk: A fényes jótetteiről országszerte ismert tudós főpap: Haynald Lajos érsek, ki a kalocsai önkénytes tűzoltó-egyletnek szükségletei fedezésére eddigelé már 2500 fitot adott, a nevezett egyletnek a legénység részére leendő téli ruhák beszerzésére most újabban 500 fitot adományozott. De meg is érdemli a segélyezést azon nemes czélu egylet, melynek tagjai, hogy becsülettel teljesíthessék csupán felebaráti szeretetből, önkényt magukra vállalt nehéz kötelmeiket, a vész idején éltüket megvető nemes önfeláldozással küzdenek a bősz elem, a tűz ellen. (Az északsarki utazók mai budapesti fogadtatása alkalmával előbb jött meg a rendes személyvonat, s ezután a különvonat, mely a vendégeket szállitá. A rendes személyvonat utasai a vendégek fogadására gyűlt küldöttségek sorai között haladtak el. Egy kedélyes német ember látva a küldöttségek frakkjait s ünnepi arczait, egész jószívűséggel így szólt hozzájuk : »Ugyan kérem, mit várnak itt ? Hiszen a sarkutazók már Rákos-Palotán kiszálltak !« S roppant elcsodálkozott, hogy jószívűségéért még ki is nevették. (Még egy északi sarkutazó.) A ma esti ünnepélyességek alkalmából a »L. C.« említést tesz egy magyar utazóról, ki szintén közel járt az északi sarkhoz és jelenleg a magyar államvasutak központi hivatalában van alkalmazva. Ezen utazó B á nyász úr, ki 1864-ben a lengyel felkelésben való részvétele miatt száműzetett Szibériába, de a magyar kormány részéről mint magyar alattvaló reclamáltatott és visszajött a száműzetésből. Bányász ur ezen öt év alatt gyalog és vizen bejárta Szibériát minden irányban és részt vett az észleletek és kutatásokra kiküldött expeditióban, mely az Uralon túl 4000 verstre jutott. Bányász ur ezen idő alatt megtanulta az ottani nomád törzsek nyelvét és tapasztalatairól, egyáltalán Szibéria viszonyairól magyar nyelven könyvet irt, mely akkor feltűnést keltett. Bányász úr végighajózott az Amuron és azon helyzetben van, hogy a Szibériából indulandó északsarki expeditiónak sokoldalú felvilágosításokat nyújthat. Bányász úr egy kitűnőség által be fog mutattatni a ma este érkezettt ünnepelt vendégeknek. (Portoréban) ehó 14-én — mint Fiuméból tudósítanak — nagy lakoma volt az északi sarkexpeditió néhány alsóbbrendű tagjának tiszteletére, kik részben Portoréból, részben Fiuméból, Voloscából és Lovranából valók. A derék csapat az említett nap reggelén, Zamarra Róbert, a tengerészeti hatóság titkára által kisértetve, Fiuméból kocsikon elindult, déltájban érkezett Portoréba, hol mozsárlövésekkel fogadtatott. Délutáni két órakor megkezdődött az ebéd, mely vagy százötven vendég részvéte mellett esti öt óráig tartott, s mely a Fiuméból kikocsizott katonazene hangjai mellett legvidámabb hangulatban folyt. Ebéd közben legelőször dr. Poich, a város elnöke, emelt poharat a királyra, majd Zamarra az ürített poharat az expeditio előmozdítóinak, vezetőinek és bátor férfiainak egészségére, melyre Lusina kapitány, ki mint nostromo vett részt az expeditióban, felelt a maga és társai nevében, megköszönvén a szives fogadtatást és éltetve Portoré lakóit. Felköszöntettek továbbá gróf Zichy József miniszter, a fiumei tengerészeti hatóság, és derék elnöke: gr. Szapáry Géza, Mazuranics a horvát bán és több más. Ebéd közben számos távirat érkezet a vendégek üdvözlésére, nevezetesen egy távirat Mazuranicstól, a horvát bántól, Smaich Bertalantól, Volosca községétől, és a vidék több más helyéről. Este fényes tánczmulatság volt a hajdani Frangepán kastély és mostani cittaonizzi helyiségében mely éjfél utáni 3 óráig tartott, midőn a Fiumébe kiindult vendégeket a tengerészeti hatóság gőzöse hozta vissza Fiuméba. (A holnapi verseny igen érdekesnek ígérkezik, a programm a tegnapiénál változatosabb, kiváló érdeket kölcsönöz a versenynek azon körülmény, hogy azt az északi sarkexpeditió tagjai is meg fogják nézni, sőt azt is remélik, hogy a királyné is meg fog jelenni. A versenyeket megelőzőleg délelőtt 11 órakor galamblövészet tartatik, iyen a királyné ő felsége is jelen lesz. (Dél-szláv nyelvtan.) Vasvári Kovács Ferencz előfizetést nyit egy dél-szláv nyelvtanra, mely bizonyára nagy hézagot fog pótolni ha használható kézi könyv lesz azok számára, kik déli szomszédaink nyelvét el akarják sajátítani. Az előfizetési felhívásból megemlítjük, hogy a nyelvtan kizárólag latin betűkkel iratik, de a cyril betűk szintén ismertetve lesznek. A munka terjedelme, legalább is 32 nyomtatott ív leend, n. 8, rét alakban; megjelenhetése 800 előfizetett példányhoz van kötve. Az előfizetési ár 4 ft, bolti ár 6 ft leind; meg fog jelenni 1875-dik elejétől számítva 2 havi idő közt 4 nyolcz-nyolcz évnyi terjedelmű kötetben. Az előfizetett összeg postai utalványnyal a »Hunyadi Mátyás« czimü irodalmi intézethez czimezve. 1874. évi nov. 30-káig küldessék zöldfa-utcza 39. sz. a. Budapesten. (Megszökött szerzetes.)A lembergi rendőrfőnökség táviratilag értesítette a budapesti főkapitányságot, hogy Nováczky Augustin Domonkos-rendű szerzetes, egy 32 éves, középtermetű, vörös, jól táplált arczu egyén, jelentékeny sikkasztások után ma éjjel Lembergből megszökött és nyomoztatik. Helyi hírek. (A főváros tanügye.) Jelentettük már, hogy a jelen iskolaévre mily tömérdek tanuló iratkozott be és hogy az iskolák mennyire túl vannak tömve. Hogy számos tanuló e baj miatt ki ne legyen zárva az iskoláztatás jótéteményeiből, a tanács elhatározta, hogy 7 új párhuzamos osztályt rendszeresít a legzsúfoltabb elemi iskolákban. Ez osztályokhoz a következő tanerők neveztettek ki: Schön József, Szabó András, Jablonszky Lajos, Dömötöri Gizela, Heinrich Ilka, Gábor Gyula, Szedli József, Grau Ludovika; közmunkatanítónőkké: Alker Hermina, Ulrich Jozefa, Benedikt Matild és Horváth Lajosné. (E 1 g á z o 1 á 8.) Az uriutcza és az új postaépület sarkán a gyorsan hajtó kocsik gyakran okoznak szerencsétlenségeket; tegnap is egy bérkocsi elgázolt e helyen egy asszonyt. (A kapukulcs mint fegyver.) H. J. helybeli iparos csütörtökön este 11 órakor a belvárosból hazafelé menvén, a bérkocsis utczában két csavargó által megtámadtatott. H. úr kezében tartotta kapukulcsát ezzel a csavargók egyikét mellen lökte úgy, hogy a földre rogyott, erre a második ijedtében elszaladt, de H. ur nem maradt a csatatéren, attól tartott, hogy a megszökött csavargó társakat hoz, és azért jó maga is futásnak eredt, és hátra se nézett, míg haza nem ért. (A svábhegyről.) Scheich Károly fővárosi bizottsági tag már a múlt évben tett indítványt, hogy a fogaskerekű vasút felső állomása közelében levő Tóth-féle réten sétatért létesítsenek. A középítési bizottság ellenezte ez indítványt, mert sétatereket csak a városok belsejében szokás létesíteni, ehelyett gyalog utakkal ellátandó faiskolát hoz javaslatba, mivel az árnyas helyeknek jobb hasznát lehetne itt venni. Az is indítványoztatott, hogy a meglevő négy kút elégtelen lévén, ássanak még három kutat. A bizottság ezt is ellenzi, mert a három új kút meg lehet,hogy a meglevők vizét fogja absorbeálni; e helyett azt javasolja a bizottság, hogy a meglevő négy kutat ássák mélyebbre, így aztán meg fognak felelni az igényeknek. (Á 11 a t ke r t.) Holnap (vasárnap) d. u. 4 és 5 óra között lesz az állatkertben utolsó kisorsolása 150 különféle értékes állatnak; miden belépti jegyhez egy ingyen sorsjegy adatik, és az eddig ki nem húzott sorsjegyek is játszanak. (A járvány a börtönhelyiségekben) dr. Váry Szabó törvényszéki orvos buzgó működése folytán már megszűnt. Csak három fogoly halt meg. A járvány kiütését azon körülménynek tulajdonítják, hogy a fegyenczeknek megszabott eledel mennyisége nem volt elegendő. Ezt felsőbb helyen be is látták, és új börtönügyi rendszert állapítottak meg, mely 1875 évi január 1-jétől kezdve életbe fog lépni. Kivételképen a főügyészség a pestvidéki börtönökre nézve megengedte, hogy a járvány netalánt újabb és még nagyobb mérvű kiütése meggátása czéljából a fegyenczek hetenkint kétszer nyolcz lat jó marhahúst, kétszer marhahús levest, naponkint zöld paprikát, fog- és vöröshagymát és reggelinek fél fonttal több kenyeret kapjanak. A kerepesi utón fekvő fegyházban jelenleg csak 165 fegyencz van letartóztatva, tehát hatvan fővel kevesebb, mint tavaszkor. Nemzeti színház. (»Pénz és becsület.« Irta Ponsard. Fordította Országh Antal. Uj szereposztással és betanulással először adatott oct. 16-án.) A 30-as és 40-es években nagy küzdelem folyt a franczia romanticus iskola és a »nagy század« drámaíróit követő iskola képviselői közt. Amazok élén Victor Hugo állott, ezek Ponsard nevére esküdöztek. A küzdelem Páris legelső színpadain folyt, eleinte változó sikerrel; a mérleg majd erre, majd arra billent, sőt volt olyan időszak, mikor Ponsard felé látszott a győzelem hajolni. A látszólagos diadal azonban nem tartott sokáig. Victor Hugo merész alkotásaival egymásután lépett ki a síkra s bizarrságai daczára is hatalmas költészetével maga részére hódította a franczia közönséget. Ponsard táborában csak az akadémikusok maradtak. Darabjai kezdtek letűnni a színpadokról. Lukrétia plasticus alakjának szerényen vissza kellett vonulnia Thisbék és Borgia Lukrétiák elől, kik viharos szenvedélyük tüzével lángba borították egész Francziaországot. A legújabb idők helyreállították az egyensúlyt Hugo Victor és Ponsard közt. Ma már a romantikus iskola termékei nincsenek divatban, csak úgy nem, mint a Ponsard darabjai. Nem vagyunk irántuk elfogultak s tisztán költői becsük szerint mérlegeljük őket. Ma már kimondhatjuk, hogy a mennyire doctrinair volt egyfelől a Ponsard-féle irány, mely az ál-classicismus nyűgéből nem tudott végkép kibontakozni, másfelől ép úgy fölötte állott formatisztaság s költői emelkedettség tekintetében a romanticus iskolának, mely sértő dissonaptiáival a költői igazságszolgáltatás összhangján csorbát ütött s legtöbbször torzalakok és bizarr, természetellenes helyzetek létrehozásában találta kedvét. . . . . Ponsard darabjai a Hugo Victoréival zajos hatás dolgában sohasem versenyezhettek s nem is fognak ezután sem. Alakjait szeretjük s mély rokonszenvet, tiszteletet érzünk irántuk, de elragadni nem bírnak. Ponsard drámai ereje korántsem oly nagy, mint a Hugo Victoré. Inkább — mint mondtuk előbb — a formatisztaság, a classicus előadás, a költői, eszmedus nyelvezet, a nemes irányzat az, ami nála hódit. Csöndes gyönyörrel csüggünk alakjain, követjük drámája menetét s a függöny utolsó legördülésénél érezzük, hogy eszmékben gazdagabban s lélekben emelkedettebben hagyjuk el a szin-Ponsard darabjait kétszeres haszon felélénkíteni napjainkban, hol a formaérzéket csaknem kiveszőben tapasztaljuk s hol az olcsó technicai ügyesség növekedésével a béltartalom költőisége mind jobban elsatnyul. A »Pénz és becsület«, (L’honneur et Argent) Ponsard művei közül is kimagasodik. Irányzata nemes s drámaisága erőteljesebb, igazabb, mint sok kitűnőnek tartott darabjában. A küzdelem itt sem éri el a legmagasabb fokot, sőt némi csináltság vehető észre rajta, de az actió életeleven s az alakok nem elvont fogalmak üres álarczai. Nyelvezete mindenütt szép, sok helyen hévteljes. Kár, hogy a magyar fordításban a dictió szépsége jóformán tönk-