Pesti Napló, 1874. november (25. évfolyam, 251-275. szám)
1874-11-21 / 268. szám
eléggé indokolhat, de mely remélhetőleg a gyakorlatban teljesen fölöslegesnek és beszüntethetőnek fog bizonyulni. Rendesen ez nem szokott visszleszámítolásnál kivántatni, de itt ahhoz van kötve a 6 és fél százalékos pénz élvezete. Ahol ez nem kivántatik, ott a kamatláb is drágább. Különben épen az egyik célja a létesítendő szövetkezésnek, hogy az együttes cselekvés által, e tekintetben is jövőre biztosítsa vidéki pénzintézeteinknek az együttes fellépés által ama őket megillető tekintélyt és állást, melyet méltán elfoglalnak Magyarország közgazdasági terén. Mindenesetre elévetett azonban az, hogy a m. hitelsegély egylet által közvetített reescomot a szab. oszt. nemzeti banknál továbbra is kieszközöltetett, mégpedig aránylag kedvezőbb feltételekkel, és kéretett az is — ami nem megvetendő siker eddigelé is, — hogy a vidéki pénzintézetek is elismertettek, nem mellőzendő tényezőnek a magyar pénzügyek terén. Nem mondom, hogy e berendezés a czélszerűség netovábbja. Nem találnám azonban ennél legkevésbé sem jobbnak, sőt ma, mint említem, kivihetőnek sem a különálló közvetítő pénzintézetnek létesítését , de igenis volna más mód, mely olcsóbbá, hozzáférhetőbbé tenné az osztr. nemzeti banknál való visszle- számítolást vidéki intézeteink számára, csakhogy ez ma, a nemzeti bankkal való feszült viszonyunknál fogva, kivihetlen. Erről és ez ügy egyéb részleteiről második czikkemben. Lichtenstein J. ORSZÁGGYŰLÉS. A fépviselőház ülése nov. 20. Elnök: Perczel Béla. Jegyzők: Széll Kálmán, Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak : Pauler Tivadar, Szapáry Gyula gróf és Szende Béla miniszterek. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Ennek bemutatja Győr sz. kir. város felterjesztését a lakbér-illeték szabályzatnak a belügyminiszter által leendő helybenhagyása. Kecskemét sz. kir. város községének kérvényét a katona beszállásolással való túlterheltetése elleni oltalom és egyáltalában ez ügynek törvény által leendő szabályozása . Szeged sz. kir. város községének felterjesztését azon üzérkedő intézkedéseknek, amelyek igazgatóinak székhelyei az osztrák tartományokban vannak, de fióküzlettel Magyarországon is bírnak, községi adóval való terheltetése iránt; Küküllő megye folyamodványát, melyben Veszprém megyének a tanfelügyelők megszüntetése iránt 30. sz. a. beadott felterjesztését pártolja; és Küküllő megye feliratát a főrendiház által a választási törvényen tett módosítása tárgyában. Mindezen felterjesztések előleges véleményadás végett a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. A főrendiház elnöke megküldi az országos ülések II. szakának berekesztését és a Ill-iknak megnyitását tárgyazó királyi leiratnak az országos levéltárban történt elhelyezéséről szóló elismervényt. A képviselőház irattárában fog elhelyeztetni. Elnök jelenti, hogy királyné ő Felsége a háznak (Halljuk!) hódoló tisztelettel nyilvánult szerencsekivánatát a legkegyelmesebben fogadni és azért királyi köszönetét és üdvözletét kifejezni méltóztatott. (Általános élénk éljenzés.) Steiger Gyula a főváros VII. választókerület polgári körének kérvényét nyújtja be, melyben kérik, hogy a főváros országgyűlési képviselőinek száma az ország többi részének képviselői számával arányosítassék, különösen pedig a folyamodók kerülete, amely több mint 50,600 lélekszám után csupán egy képviselőt választ, egy külön képviselő által képviseltethesse magát, továbbá az országos posta és távirdatisztikar folyamodását mutatja be, melyben rögtöni segélykép fizetési pótlék megadását kérik addig is, míg fizetésük állandóan szervezve és egyenlővé lesz téve a lajtántúli hasonminőségű tisztviselőkével; végre előterjeszti az országos posta altisztikai folyamodását, melyben fizetési pótlékot kérnek. A kérvényi bizottsághoz tétetnek át. Teleszky István, Nagyvárad összes iparosai és kereskedőinek kérvényét mutatja be,melyben az iparkamaráknak eltörlését kérik. (Helyeslés). Dulovits Ernő : A budapesti ügyvédegylet kérvényét mutatja be, melyben az egylet az iránt esedezik, hogy az ügyvédekre javasolt adó kulcstól eltérőleg, más méltányos és igazságos kulcs állapíttassák meg. Kassay Ignácz a következő interpellate intézi az igazságügy miniszterhez : 1. Szándékozik-e a segesvári kir. törvényszéknél több, mint 5.000 függőben levő telekkönyvi ügyeket mielőbb a hitel emelésére a kereskedés, ipar, a város és szék javára elintéztetni és főleg : 2. Szándékozik-e a segesvári kir. törvényszék zilált helyzetén egy tekintélyes város, szék és hozzácsatolt megye érdekében minél előbb segíteni ? Közöltetni fog az igazságügyminiszterrel. Széll Kálmán a pénzügyi bizottság előadója , beterjeszti a bizottság jelentését azon törvényjavaslat tárgyában, melyet a belügyminiszter a városi főispánok eltörlésére vonatkozólag előterjesztett. Ki fog nyomatni, szétoszlatni és tárgyalása iránt a ház később fog határozni. Szeniczey Ödön a központi bizottság jelentését nyújtja be azon módosításokra vonatkozólag, melyeket a főrendiház a választási törvényjavaslatra újabban tett. Horváth Lajos a központi bizottság jelentését mutatja be a főrendiháznak az összeférhetlenségi javaslatra vonatkozólag tett újabb módosításai tárgyában. Schmausz Endre a központi bizottság jelentését mutatja be azon módosítások iránt, melyeket a főrendiház a kir. közjegyzőkről szóló törvényjavaslat még függőben levő szakaszaira vonatkozólag legutóbb tett. A központi bizottság részéről benyújtott három rendbeli törvényjavaslat ki fog nyomatni, szétosztatni s a hétfőn reggel 10 órakor tartandó ülésben fog tárgyalás alá vétetni. Cséry Lajos, a gazdasági bizottságnak novemberi havi költségvetéséről szóló jelentését mutatja be. Ki fog nyomatni, szétosztatni s tárgyalás a hétfőn tartandó ülés napirendjére tűzetik ki. Szapáry Gyula gr. belügyminiszter: Van szerencsém két törvényjavaslatot benyújtani. Az egyik a megyei házadóról, a másik a nyilvános betegápolási költségekről szól. Ezen törvényjavaslatokat azért nyújtom be most, mert a pénzügyi kérdéssel szoros összeköttetésben vannak s ugyanezen okból kérem a t. házat, hogy a házszabályok 98. §-a értelmében méltóztassanak ezen két tvjavaslatot egy külön bizottsághoz utasítani, mely bizottságra nézve bátor vagyok ajánlani, hogy az 15 tagból álljon. Kérem a t. házat méltóztassék ezen törvényjavaslatoknak kinyomatását elrendelni és bizottság tagjainak megválasztása iránt intézkedni. Elnök : Elfogadja a t. ház a belügyminiszter úr ajánlatát. (Bl.) Tehát a beterjesztett törvényjavaslatok ki fognak nyomatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás végett a megválasztandó 15 tagú bizottsághoz utasíttatni. A bizottság tagjainak megválasztására nézve azt javasolnám, hogy az a hétfői napirend három tárgyalásának befejezése után történhetne meg. (Helyeslés.) Egyéb tárgya a mai ülésnek nem lévén, azt bezárom, mielőtt azonban bezárnám, kérem a t. háznak azon tagjait, kik az állam és egyház közti viszonyok rendezésére kiküldött bizottságba megválasztottak, méltóztassanak alakulás végett a társalgó terembe összejönni. Ezzel az ülés 1 óra 25 perckor véget ért. A pénzügyi bizottságból. Nov. 20. A pénzügyi bizottság mai ülésében legelőször felolvastatott a belügyminiszter előterjesztése a színházi bérház építése tárgyában, mely szerint Skalniczky építész költségvetése szerint az összes költségek 6-40.000 frttal lettek előirányozva és a miniszter az eddig kiadott munkálatoknál máris elért megtakarítások alapján reménye, hogy az öszszes építési költség ezen összeget sem fogja elérni. A fedezetet a színház összes országos és magán vagyonának eladása után 412,595 frt 49 kr. tenné és így az építésre még felveendő kölcsön által fedezendő hiány 227.304 frt 51 kr, a bérház utáni jövedelmet pedig 66.150 frtra becsüli, ugyanis földszint 3 boltért 4500 frt, a kávéházi helyiségért 14.000 frt, az emeletért 12.600 frt, a másodikért 11.700 frt, a 3-ért 12.800 frt, a 4-ért 10 550 frt. A miniszter pártolólag értesíti a bizottságot, hogy a kölcsön felvételének szüksége iránt a képviselőház elé fog jelentést terjeszteni és be is fogja adni a bizottságnak a körülményes költségvetést. A bérház kimutatott jövedelmét pedig a már tett ajánlatok alapján irányozza elő. Előadó Zsedényi úgy látja, hogy a miniszter, amint maga is pótlólag most ismeri el, a p. ü. bizottság abbeli felszólításának, hogy magát a költségvetést és az eddig az építésre tettleg kiadott pénzekrőli kimutatást terjeszsze a bizottság elé, eleget nem tett, mert a költségvetés helyett csak pusztán említé, hogy 640.000 frttal számíttatott ki, úgy hogy a bizottság nem tudhatja vájjon ezen költségekben a szobák, kávéház, konyhák stb. belső elrendezési költségei is be vannak számítva, azt sem tudja, vájjon a színháznak egész vagyona el van-e már költve vagy nem, pedig ott, hol kölcsön felvétele szükséges, a képviselőháznak, melynek engedelme nélkül ez alapot adóssággal nem terhelheti, a színház vagyonának jelen állapotáról tökéletes tudomást bírnia kell. Az előadó ezen vagyon kimutatásából azt találja, hogy az országos alap felmondott magánkötvényei teljes értékben, 42.274 frttal és a cselekvő hátralékok hasonlólag teljes öszszegükben 108.672 frttal vetettek fel és az utóbbiaktól a szenvedő hátralékok 92592 frt levonatott, tehát azon igen valószínű esetben, hogy ha a cselekvő követelések egészen be nem hajtathatnak, a felveendő kölcsön összege is nagyobb leend. Azután a városligeti telek eladásából befolyó összeg 124,752 írtra létezik. Ezen 2400 négyszögölet tevő telek a Damjanich utczában gr. Lónyay Menyhért akkori miniszterelnök és b. Orczy Bódog a színház akkori igazgatója által 96.000 frton vétetett meg a festőtermek, asztalos műhelyek és szertárak biztos elhelyezésére, ezen telekre azután, — mint volt miniszter Tóth jelentéséből kiderül — az ottani épületek kiigazítására és ruszint felépítésére 44.000 frt költetett el, az előadó úgy hiszi, hogy a kitett áron valósággal el nem fog adatni, és így megint a hiány fedezéséhez nagyobb kölcsönre szükség leend, és végre a bérházból várható jövedelmet az előadó legalább 20.000 frttal kisebbre becsüli, mert a kávéháznak és szállásoknak túlzott bérén kívül, a vízvezeték költségei és a később mindenesetre eszközlendő házadó számításon kívül hagyattak, sőt az építkezés ideje alatt a tőkéből fizetendő színházi segély csak egy évre számíttatott, pedig már bizonyos, hogy legalább két évre beszámítandó. Ezeknek nyomán előadó úgy tartja, hogy miután a Westmayer-féle ház vétele 180.000, az átiratási költséggel majd 200.000 frtba kerül, és így 840.000 forintba fog jönni, ezen vétel és építés a színház alapjára nézve annyival kevésbé előnyös, menynyivel bizonyosabb, hogy a szükséges kölcsön kamatait és a színház segélyezésére fordított öszszeget sok éven keresztül ezen bérház nem fogja fedezhetni, de miután bevégzett tény előtt áll, egyéb nem maradt hátra, mint a minisztert oda utasítani, hogy ő a költségvetés főkivonatait az eddigi építésre tettleg fordított költségek összegét és amennyibe került a beépített térnek egy föle, a bizottság elé terjessze, miszerint ezeknek alapján a bizottság a képviselőházhoz benyújtandó jelentésében az ügy felett érdemleges véleményét előterjeszthesse. Széll és Solmsich azt hiszik, hogy az előadó által követelt adatoknak folytatólagos előterjesztésén kívül a dolog érdemébe a bizottság ne ereszkedjék. Wahrmann a miniszteri eljárás megítélésébe nem akar ugyan bocsátkozni, de az előadó véleménye szerint a háznak jelentést tenni, hogy a színházi alap már most az építésre fordíttatott és azon állapotban nem létezik, melyben ezt a miniszter költségvetésében kimutatta, a mellett határozott javaslatot tesz, hogy semmi alapnak conversiója se engedtessék jövőre a képviselőház előleges engedelme nélkül. Széll nem tartja szükségesnek ily határozathozatalát, mert eddig úgy is a képviselőház engedélye volt szükséges ily eljárásnál. Zsedényi erre felolvasá a miniszter jelentése azon passusát, hol a miniszter arról tudósítja a bizottságot, hogy a minisztertanács máris az alapok conversiójára és a kölcsön felvételére felhatalmazta. A bizottság többsége elfogadja az előadó véleményét, hogy ez ügyben a miniszter — a kívánt adatok beterjesztése után — érdemileg nyilatkozzék a ház elé terjesztendő jelentésében. Következett a horvát-szlavén minisztérium költségvetése 34,550 frt, — 1874-re 35,359 ft, előadó b.Lipthay Mihajlovics az egész minisztérium törlését kívánja. Széli indítványára töröltetett az egy miniszteri tanácsos, az előadó szerint 1 miniszt. fogalmazó, 1 segédfogalmazó, egy szolga. Épületek fenntartására 200 , összesen 9310 frtnyi költség töröltetik. Ghyczy K. ellen esetben veszélyesnek is tartaná, hogyha a törvény úgy magyaráztatnék, hogy egyes adózók, kik különben jó fizetők, a százalék engedélyezése fejében fizetnének. Paczolay a törvényben semmi engedélyt senkinek nem adna, követeltessék mindenkitől az egész adóösszeg. Kerkapoly azt feleli, hogy a község a haladékot annak adja meg, akinek szüksége van rá. Paczolay azt kérdi : miért vettetett el hát a solidaritás, hiszen ez épen azt állapítja meg. Tisza elfogadja a szerkezetet, noha akkot emelni óhajtotta volna; kívárná, hogy a directadókra nézve is meghallgattassanak a hatóságok. Mocsáry, Irányi és Kerkapoly felszólalásaik után a szöveg elfogadtatik. A 90. §-hoz Lukács B. szól, megjegyezvén, hogy a biztosítási végrehajtásnál az adóbizottsági tagok is felmentendők lennének. Ghyczy Kálmán válaszában kifejti, hogy a gyakorlati végrehajtást kívánja úgy, mint a szövegben van, mert a kormánynak nincs elég közege a végrehajtásra. Irányi és Kerkapoly hozzájárulnak Lukács indítványához. Paczolay: az állam érdekében köteles minden hazafi teljesíteni a nem kellemes kötelességet is, ő nem mentene fel senkit. Szontagh P. hasonló véleményben van. Mocsáry a kötelezettséget ellenzi, mert hiszen így az utczaseprést és akasztást is köteles lenne teljesíteni a polgár. Fálk azt feleli, hogy épen azért kell kötelezni mindenkit, hogy a különbség az adóbehajtás és az akasztás közt feltűnjék. A kérdés feltételvén, a többség Kerkapoly indítványa alapján úgy fogadja el a §-t, hogy a község bírája, vagy annak megbízottja köteles a végrehajtásra. Sennyey Tál b. a 7. §. szövegezését a hozott határozat értelmében kívánja. Szlávy indítványozza, hogy a következő szavak vézessenek be a szövegbe : »a törvény által a bizottságra szabott teendőket teljesíteni szokták.« Tisza a 10. §-t kihagyatni kívánja. Elfogadtatik. A 86. és 87. §-t Kerkapoly töröltetni indítványozza. Lukács az alkalmazást a községben tartja nehéznek, mert a biró gyakran képtelen azon számos teendőket végrehajtani s igy más bírák alkalmazása válnék szükségessé. Ghyczy azt mondja, hogy a végrehajtás eddig a bírák teendője volt. A 92. §-ra nézve Tisza és Mocsáry igazságtalannak tartják, hogy valaki azért, mert az év első negyedében nem fizetett, exequáltassék. Iványi itt oly előnyt lát az államra nézve, melyet a magánhitelező soha sem nyer, az inkább káros, mint hasznos. Ghyczynek nincs az ellen kifogása, hogy a törvényjavaslat szövege a bizottság kívánsága szerint állapíttassák meg. A 92. §-nál Mocsáry azt indítványozza, hogy marhát elárverezni csak országos vásár alkalmával szabadjon; erre Paczolay azt mondja, hogy az adózónak jogában áll marháját az árverés előtt eladni, a pénzügyminiszter szerint lehetetlen minden egyes esetre törvényt hozni; a §. végre a már ismert kihagyással fogadtatott el. A 93. 94. 95. §§. kihagyattak. A 95. §-nál Tisza Kálmán és Kerkapoly a felelősségre vonatkozó indítványaikat megújítván, előbbi kijelenti, hogy ha az elöljárók nem képesek megtéríteni a kárt, mit hanyagságuk okozott, feleljen érettük a község. Fáik egyszerűbbnek tartja, hogy a község legyen felelős a hibások elleni viszkereset jogával. Ghyczy attól tart, hogy ha Tisza indítványa elfogadtatnék, sok per és súrlódás állana elő, végre a bizottság Tisza módosítványa szerint kívánja szerkeszteti a szöveget, mely a 94. és 95. §§. helyébe igtattatik. Tisza újabban felveti az előre befizetett adók utáni javadalmazás kérdését. Paczolay a behajtott adók 2 %-át adná a községeknek jutalmul, amint azt a végrehajtók kapják, mire Ghyczy Kálmán megjegyzi, hogy ez 1.200.000 frtba kerülne, s anynyival fel kellene emelni az adót. Elnök felvilágosításul azt jegyzi meg, hogy nem azon különbségről van szó, mely az előre fizetett adó és a hátralék kamatjából kerül ki, ezt kívánja Tisza a községek javára íratni, ha adójukat előre befizették. Sennyey hosszabb közbeeső vita után kijelenti, hogy nem fogadja el Paczolay indítványát, mert az államnak nincs rendelkezése alatt oly tőke, melyből a pontosan fizető községeket jutalmazhatná, bár azt szónok maga is óhajtaná; azon összeg, mely Tisza indítványa szerint jutalomra esnek, oly csekély, hogy alig érdemli meg a számítási fáradságot. Fáik szintén e nézetben van. Többek felszólalása után a szöveg változatlanul hagyatik. A 96 — 99 §-ok részint eredeti szövegükben részint csekély módosítással elfogadtatván, a 100. §-nál Kerkapoly kétkedik abban, hogy előfordulhasson oly eset, melyben egy hátralékért két zálogolás történhessék. Ghyczy Kálmán : ily esetben mindenesetre csak az egyik zálogolás érvényes. Kerkapoly ezen esetben az egyik zálogolás költségét a hanyag tisztviselőre róná. Lukács Béla az adófelügyelőre és a végrehajtókra nézve oly nagy halmazú teendőt lát, mely az eddigi határozmánynyal nem fér össze. A községi közegeket vélné itt is alkalmazandóknak, s csak azon esetben jöjjön az adóhivatal, ha ezek nem hajtják be. Paczolay a szolgabirót csak akkor vélné büntetendőnek, ha a 2-ik hó végén nem zálogol és a 3-ik hó végén nem foganatosítja a végrehajtást. A §. végre Paczolay és Kerkapoly módosításai értelmében fogadtatik el. A 101—108 §. változatlanul hagyatik, a 107 kimarad, a 115 pedig azon módositással fogadtatik el, hogy az ingatlanra csak akkor terjesztetik ki a végrehajtás az illető kívánságára, ha ingói még vannak. A 132. §-ra nézve Paczolay az ingatlanra kiterjesztendő végrehajtást nem véli a községre bíztatónak, már csak a telekkönyvi eljárás miatt sem, az állam közegeinek kell e végrehajtásokat eszközölni. Márffy miniszteri tanácsos azon felvilágosítására, hogy ez most épen igy történik, ez, a korábbi megállapodások értelmében szövegeztetik. Az ülés d. u. .1 órakor megszakadt, s a nyilvános ülés után fölytatván működését, fél 3-kor oszlott el. A pénzügyminiszter jelentése az 1874. évi XIV. törv.-czikk folytán kötött államkölcsönről. (Vége.) Az 1874. XIV. t. ez. által ugyanis arra nyertem a törvényhozás kegyességéből meghatalmazást, hogy az 1873. XXXIII. t. ez. által engedélyezett 153 millió o. é. forint kölcsönnek második felét 76 2/1 névt.ért. millió forint erejéig kibocsáthassam, vagy esetleg ugyanazon összeg erejéig más államkölcsönt köthessek; felhatalmaztattam az említett törvény által ezen kölcsön, illetőleg egyes részei folyóvá tétele határidejének a kölcsönt átvevőkkel egyetértve, az állami kincstár időnkénti szükségleteihez képest leendő meghatározására, s felhatalmaztattam a felveendő kölcsönnek, annak megkötése után beczikkelyezendő kibocsátási módozatainak és feltételeinek megállapítására is. Az idézett törv.-czikk által a kölcsön folyóvá tétele határidejének s kibocsátási feltételeinek s módozatainak megállapitására felhatalmazva lévén, jogosan vélhettem, hogy felhatalmaztattam a kölcsön kibocsátásának az akkorinál alkalmasabb időre, a f. é. őszre leendő elhalasztására, s ezen elhalasztás azon feltételeinek megállapítására is, melyek az állam időközi kiadásainak a kötendő kölcsön rovására felveendő előlegek által az állami kincstár időnkénti szükségleteihez képest leendő fedezését biztosítják. Ami továbbá a sok oldalról felvetett azon kérdést illeti, hogy miért nem kötöttem a kölcsönt kedvezőbb feltételek alatt ? e tekintetben legyen szabad folytatólag még a következőket is felhoznom. Mindaddig, mig a júniusi egyezményre nézve részint szóbeli, részint távirati uton megállapodásra jutottam s ezen egyezményt megkötöttem, az arra ajánlkozott consortiumon kívül a kérdéses kölcsön s azzal kapcsolatos fizetések iránt nekem semmi más oldalról valamely komoly, positiv ajánlat nemlétetett. Ajánlkoztak többen, hogy megbízó levelemmel ellátva, kimennek Londonba s fognak ott egy hitelező consortiumot alakítani. Habár mindegyikük az első házak részvétét és sok millió forintnak beszerzését helyezte is kilátásba, ajánlatukat még sem fogadhattam el, mert részint nem véltem az ajánlkozókat oly tekintélylyel bíróknak, hogy a londoni piac megbízható első pénzerőire, s a szóban forgó pénzügyi műveletre ily erők hatást gyakorolhassanak, részint az összeköttetéseket, melyekre hivatkoztak, nem véltem elfogadhatóknak s azok, a kiket ily czélra teljes bizalommal szívesen felkértem, — egyen kívül, megkeresésemet nem teljesíthették, — s attól is kellett tartanom, hogy ha a tavaly felvett 76 ’2 millió kölcsön felvétele alkalmával az e kölcsönt kötő consortiumnak tett azon ígéret ellenére, hogy valamely újabb államkölcsönnek az 1874/5-ik évek folyama alatt leendő felvételénél a kormány ő vele fog elsősorban érintkezni, az azzal folytatott értekezéseknek megszakítása előtt ugyanazon egy időben másfelé is folytatok bizonytalan kimenetű egyezkedési tárgyalásokat, ezen eljárásomnak a dolog természete szerint elkerülhetetlen köztudomásra jutásával igen könnyen mindegyik részről cserben hagyathatnék s a kölcsön megkötése iránti minden igyekezetem meghiúsul. Nem is lehetett azon időben, az. év tavaszán, kilátásom arra, hogy az annyiszor említett kölcsönt bárki mással nemcsak kedvezőbb feltételek alatt, de az egyezményben foglaltak mellett is oly módon megköthessem, hogy annak megkötésével egyszersmind az államnak sok millióra rugó halaszthatatlan szükségletei is rögtön, mint elkerülhetetlen volt, fedeztethessenek. A bécsi s pesti pénzpiaczok ereje meggyengült. A német birodalomban, Hollandban a pénz bőségben lenni mondatott, de állami hitelünk ott a keleti vasút szerencsétlen ügye miatt nagy csorbát szenvedett, s a német birodalomban a mostani hitelező consortiummal szembeállható pénzerő alig van. Francziaország önnön magával volt azon időben elfoglalva. London volt az egyedüli hely, hol a kölcsön kibocsátására leginkább kilátás mutatkozott; ezen pénzpiaczon is azonban a legközelebbi múlt két év alatt három kölcsönt vettünk már fel, a 30, az 54, és a 76 */a millió stb. s így a negyediknek azon időbeni igénybevételénél , idén a 3-ik még tökéletesen elhelyezve sem volt, államháztartásunk rendezetlenségének gyanújával, és így állami hitelünk soliditása iránti méltó kételyekkel szükségképen találkoznunk kellett. Igyekeztem magamat saját küldöttem által is tájékozni Londonban, de ez után is hitelünk alábbszállásáról értesültem, és olcsóbb kibocsátási ár mellett ugyan, de szintén csak a kölcsönnek a minisztérium iiskájára leendő egyszerű kibocsátására, annak rovására két három hóra való előlegezésekre nyerhettem némi biztatást, s ezt igen természetesnek fogja találni mindenki, ha tekintetbe veszi, hogy annak, ki a kérdéses kölcsönnek átvételére vállalkozott volna, nemcsak állami pénztárunk nagy szükségleteinek rögtöni kielégítéséről kellett volna gondoskodni, hanem egyszersmind azon összegeket is meg kellett volna igen rövid idő alatt fizetnie, melyeket az egyezményt kötő consortium a jelentésben felemlített előlegekben a júniusi szerződés előtt is már, s a keleti vasút másodsorozatú elsőbbségi kötvényeinek alapján követelni jogosítva volt, s készen kellett volna lenni azon hatalmas reactió legyőzésére is, melyet az első 761/a milliós kölcsönt kötő consortium kifejthetett volna, ha a másiknál mellőztetik. Ily helyzetben lévén, legczélszerűbben véltem cselekedni, ha azon pénzerők mellett megmaradok, kik érdekeltségüket tanúsították már a magyar pénzügy iránt, nehéz körülmények között azt sok millió forint erejéig, habár azokért teljes jogérvényű biztosítékot nyújtani képes nem voltam is, kisegítették, a legnagyobb pénzműveleteknek keresztülvitelére elégséges tehetséggel bírnak, tökéletesen megbízhatók ajánlataik teljesítésére nézve, világhírű házak, pénzügyi eljárásaik tisztaságára nézve kifogás alá nem vehetők; czélszerűbben véltem cselekedni, ha eképen magasabb árért kár, de teljesen biztosítom az állam pénzügyeinek akadálytalan tovább folytatását, mintha ily pénzerőknek visszautasításával, ismeretlen , talán kisebb tehetségű házakkal bizonytalan eredménynyel szerződvén, az állam pénztárát fizetésképtelenség esélyének teszem ki. Megkötöttem tehát a júniusi előleges egyezményt, s ez egyezménynek, a kölcsönnek a f. é. September 24-ei egyezményben létrejött végleges megkötése egyenes következése volt. Lehetséges, hogy miután tavasz óta a pózviszonyok változtak, a kölcsön most, ha egészen szabad kezem van, kedvezőbb feltételek alatt lett volna megszerezhető, de az állam hitelére nézve a kölcsönnek másokkal a megkötése kedvezőbb hatású semmiesetre nem lett volna, mert ez azon ténynek adott volna kifejezést, hogy azok, kik eddig a magyar pénzügyet támogatták, s akiknek lehet nagy részben köszönni, hogy Magyarország pénzügyi hitele a világ piacain most már javulni látszik, annak további támogatását czélszerűnek nem tartják, s ez tekintettel a visszalépő nagynevű házaknak messze kiható tekintélyére, a kibocsátandó új kölcsön iránti bizalmat sok oldalról csökkentette volna, s ezt a kölcsön megállapított feltételeinél a közérdekre nézve részemről károsabbnak tartom. Sokszor felemlíttetett, hogy az új kölcsönt rente alakjában kellett volna megkötni. Áll nézetem szerint is, hogy nemcsak a mostani kölcsönt, hanem a korábbiakat is ily alakban megkötni lett volna legczélszerűbb; a kérdés csak az, hogy váljon ez akár korábban, akár most, az államra előnyösen lehetséges volt-e ? Kentekbe rendszerint azok fektetik tőkéiket, kik azokat biztosan, állandóan és hosszú évek során átfolyvást fennakadás nélkül élvezendő járadékkal kívánják elhelyezni; az államra nézve a rente-adósság pedig másnemű kölcsönöknél csak akkor kedvezőbb, ha kedvező árfolyammal és évi járadékkal bocsáttathatik ki alacsony kibocsátási árfolyam mellett magas évi járadék az államnak incsen előnyére. Ezen tekintetekből nézetem szerint önként következik, hogy rente adósságot biztos sikerrel, előnyösen csak oly állam köthet, mely teljesen rendezett pénzügügyel bír, és felvállalt kötelezettségeinek állandó teljesítésére nézve a világ pénzpiaczainak feltétlen bizalmát bírja. Hogy most már ily helyzetben lennénk, nem állíthatjuk, s azért részemről a jelen körülmények között a renteadósság felvételének megkísérlését sikerére nézve bizonytalannak tartom, s azt most megfelelő árfolyam és járadéki összeg mellett, s igy az állam előnyére megköthetőnek nem vélem; de igen is hiszem, hogy a mint pénzügyünk rendezve, állami hitelünk ismét consolidálva lesz, s ha ez idejekorán megtörténik, hamar beállhat az idő, melyben adósságaink convertálását rente alakjában felveendő új kölcsön útján sikerrel megkísérelhetjük, s e pénzügyi művelet, ha az akkor megfelelő árfolyam és évi járadék mellett biztos sikerrel eszközölhetjük, az államra előnyösebb lesz, mint ha most alacsony árfolyam és magas évi járadék megajánlása mellett, és mégis bizonytalan sikerrel tettünk volna ilynemű kísérletet. A most megkötött kölcsönnek, —a súlyos feltételei mellett is, — azon előnye van, hogy megadja nekünk az időt, mely pénzügyünk, államháztartásunk állandó rendezésére, consolidálására elkerülhetetlenül megkívántatik, s nemcsak ki nem zárja, hanem lehetővé teszi, hogy amennyiben e czélokra államadóssági ügyünknek újabb rendezése szükséges, ezt az állam előnyére, s a siker alapos reményével, éspedig annyival inkább megtehessük, mert a most bejelentett kölcsön feletti tárgyalásoknak egész folyama alatt jövőre nézve e tekintetben az ország sem saját magának, sem kormányának bármely ígérete vagy nyilatkozata által elhatározásának teljes szabadságában nem korlátoltatott. Mindezeknél fogva a mellékletben beterjesztett törvényjavaslatnak elfogadását tisztelettel kérem. Budapest, 1874. nov. 1. Ghyczy Kálmán s. k. pénzügyminiszter. Az adóügyi bizottságból. Nov. 20. Az ülés megnyílta után Márffy miniszt. tanácsos felolvassa a 142. §. új szövegét, mely Tisza és Kerkapoly javaslataik alapján új szöveget nyert. Paczolay helyesli, hogy a nem községi adófizetők is hasonló engedélyekben részesíttessenek. Tisza megjegyzi, hogy a százalék elnézését az egész községre értette. BELFÖLD. Festmegye évnegyedes közgyűlése. nov. 20. A mai közgyűlésre igen kevés számmal jelentek meg a biz. tagjai. Nem hivatalt viselő tag alig volt tz. A kitűzött tárgyak elintézése gyorsan haladott elő. Az első tárgy Szeremle községének azon határozata volt, melylyel a községi hivatalnokok fizetését fel akarta emelni; a közgyűlés e határozatot megsemmisítette. A megyei kőnyomdamester Dosztál Vincze drágasági pótlékért folyamodott, a közgyűlés elvben megszavazta azt, de a határozat csak akkor fog érvényesülni, ha marad rá pénz. Ezután több községnek telekvételek, közmunka hátralékok és több ily községi ügyekre vonatkozó felterjesztései intéztettek el. Egy speciális eset alkalmából a közgyűlés azt határozta, hogy azon esetekben, midőn a közmunkával hátralékban levő elköltözködött, a község maga intézkedhessék a hátralék behajtása iránt. A pénztárnok jelentést terjeszt elő az útalapok állásáról. E szerint az összes útalapok bevétele e hó kezdetétől, oé végéig volt 109912 ft 77 kr; a kiadás 79,259 frt 19 kr ; jelenleg tehát a pénzkészlet 30653 frt 57 kr. Ebből a pesti alsó járásé a legnagyobb : 8213 frt 79 kr, Czegléd városáé a legcsekélyebb : 8 frt 28 kr. Pajor Titusz szolgabiró utasítást kér a községi elöljárók választása iránt. Többen azt kívánták, hogy a választások mind az év végén történjenek, hogy a számadásokban ne legyen zavar , de a közgyűlés azt határozta, hogy a községbírók — tekintet nélkül az újévre — számadásaikat vigyék addig, míg az új választás meg nem történik. A honvédelmi miniszter leirata folytán a sorozási munkálatok megindítása czéljából a sorozási bizottságok elnökeivé kineveztettek: Vácz és váczi felső-járás: Sándor Zsigmond, váczi alsó-járás : id. Fáy Béla, pesti alsó- és felső: Hajtsy Sándor, kecskeméti felső: Benedicty Gyula, kecskeméti közép: Sivó Gyula,kecskeméti alsó-járás és Nagy-Körös: Mészáros Zsigmond, Czegléd: Benedicty Gyula, solti közép : Szájbéli Gyula, solti alsó: Duray Vilmos, pilisi felső- és alsó-járások és Sz. Endre: Bellágh Imre. Felolvastatott ezután Rakovszky István indítványa a bukovinai magyarok megtelepítése iránt. Az indítványozó arra utal, hogy Bukovinában lakó 30,000 testvérünket nem szabad úgy elveszni hagyni, mint hagytuk elveszni a bessarábiai magyarokat, kiknek helységeiben a magyarságnak már csak nyoma van meg, hogy bukovinai testvéreink nemzetiségét is hasonló enyészet fenyegeti, holott ezt meg lehetne akadályozni. A magyar kormánykörökben úgyis fölmerült már több ízben azon eszme, hogy az alföldi kincstári uradalmakba, hol a munkaköz hiánya régen érzett baj, német telepítvényesek hozassanak be. Ezzel szemben szóba kellene hozni az elszakadt magyar testvérek megtelepítését, miáltal 30,000 magyar testvért mentünk meg magyarnak és ugyanannyi munkást nyerünk a magyar földnek. Indítványozza tehát : Határozza el Pest megye bizottsága, hogy az országgyűléshez kérvényt intéz, melyben a bukovinai magyarok hazatelepítését kéri s hogy e kérvény másolatát pártolás végett megküldi valamennyi testvérhatóságnak. Az indítvány élénk helyeslés és éljenzés közben elfogadtatott. A községek költségvetései az állandó választmány javaslatai szerint intéztettek el. A napirend ezzel ki lévén merítve, az alispán megbizatott, hogy a központi választmányok újból alakítása végett január első felében a körülményekhez képest rendkívüli közgyűlést hívjon egybe. A jegyzőkönyv hitelesítése végett kedden még zárülés tartatik. A földrajzi társulat havi gyűlése. A földrajzi társulat tegnap tarta havi gyűlését , Hunfalvy Pál elnöklete alatt. Berecz Antal titkár előterjeszté előleges programmját az 1875. év tavaszán Párisban tartandó nemzetközi földrajzi congressusnak, melyre a magyar földrajzi társulat tagjai is meghivattak. A congressus, melynek megnyitási határideje még nincs megállapítva, nyolcz napig fog tartani; résztvevőjegyek 15 frankjával kaphatók Párisban, rue Christine 3. sz. vagy a crédit foncier de France-nál. Ezután dr. Godzeher Ignácz tartott felolvasást »a régi és az újabb mohamedán utazókról.« A bevezetésben kiemelő, hogy az arabsok mentek a keleti nehézkességtől. Egy apathicus nép nem is mivelhetné a földrajzi irodalmat és tudományt oly buzgalommal, mint az arabok, kiknél az már a 11. században talált mivelőkre. A 12. században már teljes földrajzi szótárt mutathattak fel. Az arabok utazási hajlama lényegesen előmozduó földrajzi iro-