Pesti Napló, 1874. november (25. évfolyam, 251-275. szám)

1874-11-21 / 268. szám

eléggé­­ indokolhat, de mely remélhetőleg a gyakorlatban teljesen fölöslegesnek és be­­szüntethetőnek fog bizonyulni. Rendesen ez nem szokott visszleszámítolásnál kivántatni, de itt ahhoz van kötve a 6 és fél százalékos pénz élvezete. A­hol ez nem kivántatik, ott a kamatláb is drágább. Különben épen az egyik c­élja a létesítendő szövetkezésnek, hogy az együttes cselekvés által, e tekintet­ben is jövőre biztosítsa vidéki pénzintézeteink­nek az együttes fellépés által ama őket meg­illető tekintélyt és állást, melyet méltán el­foglalnak Magyarország közgazdasági terén. Mindenesetre elévetett azonban az, hogy a m. hitelsegély egylet által közvetített rees­­comot a szab. oszt. nemzeti banknál tovább­ra is kieszközöltetett, még­pedig aránylag kedvezőbb feltételekkel, és kéretett az is — a­mi nem megvetendő siker eddigelé is, — hogy a vidéki pénzintézetek is elismertettek, nem mellőzendő tényezőnek a magyar pénz­ügyek terén. Nem mondom, hogy e berendezés a czél­­szerűség netovábbja. Nem találnám azonban ennél legkevésbé sem jobbnak, sőt ma, mint említem, kivihetőnek sem a különálló közve­títő pénzintézetnek létesítését , de igenis vol­na más mód, mely olcsóbbá, hozzáférhetőbbé tenné az osztr. nemzeti banknál való visszle- számítolást vidéki intézeteink számára, csak­hogy ez ma, a nemzeti bankkal való feszült viszonyunknál fogva, kivihetlen. Erről és ez ügy egyéb részleteiről máso­dik czikkemben. Lichtenstein J. ORSZÁGGYŰLÉS. A f­épviselőház ülése nov. 20. Elnök: Perczel Béla. J­egyzők: Széll Kálmán, Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak : Pauler Ti­vadar, Szapáry Gyula gróf és Szende Béla minisz­terek. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Ennek bemutatja Győr sz. kir. város fel­­terjesztését a lakbér-illeték szabályzatnak a belügy­miniszter által leendő helybenhagyása. Kecske­mét sz. kir. város községének kérvényét a katona beszállásolással való túlterheltetése elleni oltalom és egyáltalában ez ügynek törvény által leendő szabá­lyozása . S­z­e­g­e­d sz. kir. város községének felter­jesztését azon üzérkedő intézkedéseknek, a­melyek igazgatóinak székhelyei az osztrák tartományokban vannak, de fiók­üzlettel Magyarországon is bírnak, községi adóval való terheltetése iránt; K­ü­k­ü­ll­ő megye folyamodványát, melyben Veszprém megyének a tanfelügyelők megszüntetése iránt 30. sz. a. be­adott felterjesztését pártolja; és Küküllő megye fel­iratát a főrendiház által a választási törvényen tett módosítása tárgyában. Mindezen felterjesztések előleges vélemény­­adás végett a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. A főrendiház elnöke megküldi az országos ülé­sek II. szakának berekesztését és a Ill-iknak meg­nyitását tárgyazó királyi leiratnak az országos le­véltárban történt elhelyezéséről szóló elismervényt. A képviselőház irattárában fog elhelyeztetni. Elnök jelenti, hogy királyné ő Felsége a háznak (Halljuk!) hódoló tisztelettel nyilvánult sze­­rencsekivánatát a legkegyelmesebben fogadni és azért királyi köszönetét és üdvözletét kifejezni mél­­tóztatott. (Általános élénk éljenzés.) Steiger Gyula a főváros VII. választókerület polgári körének kérvényét nyújtja be, melyben ké­rik, hogy a főváros országgyűlési képviselőinek szá­ma az ország többi részének képviselői számával ará­­nyosítassék, különösen pedig a folyamodók kerülete, a­mely több mint 50,600 lélekszám után csupán egy képviselőt választ, egy külön képviselő által képvi­seltethesse magát, továbbá az országos posta és táv­­irda­tisztikar folyamodását mutatja be, melyben rög­töni segélykép fizetési pótlék megadását kérik addig is, míg fizetésük állandóan szervezve és egyenlővé lesz téve a lajtántúli hasonminőségű tisztviselőkével; végre előterjeszti az országos posta­ altisztikai folya­modását, melyben fizetési pótlékot kérnek. A kérvé­nyi bizottsághoz tétetnek át. Teleszky István, Nagyvárad összes iparosai és kereskedőinek kérvényét mutatja be,melyben az ipar­kamaráknak eltörlését kérik. (Helyeslés). Dulovits Ernő : A budapesti ügyvédegylet kérvényét mutatja be, melyben az egylet az iránt esedezik, hogy az ügyvédekre javasolt adó kulcstól eltérőleg, más méltányos és igazságos kulcs állapíttas­sák meg. Kassay Ignácz a következő interpellate in­tézi az igazság­ügy miniszterhez : 1. Szándékozik-e a segesvári kir. törvényszék­nél több, mint 5.000 függőben levő telekkönyvi ügye­ket mielőbb a hitel emelésére a kereskedés, ipar, a város és szék javára elintéztetni és főleg : 2. Szándékozik-e a segesvári kir. törvényszék zilált helyzetén egy tekintélyes város, szék és hozzá­csatolt megye érdekében minél előbb segíteni ? Közöltetni fog az igazságügyminiszterrel. Széll Kálmán a pénzügyi bizottság előadója , beterjeszti a bizottság jelentését azon törvényjavas­lat tárgyában, melyet a belügyminiszter a városi fő­ispánok eltörlésére vonatkozólag előterjesztett. Ki fog nyomatni, szétoszlatni és tárgyalása iránt a ház később fog határozni. Szeniczey Ödön a központi bizottság jelen­tését nyújtja be azon módosításokra vonatkozólag, melyeket a főrendiház a választási törvényjavaslatra újabban tett. Horváth Lajos a központi bizottság jelenté­sét mutatja be a főrendiháznak az összeférhetlenségi javaslatra vonatkozólag tett újabb módosításai tár­gyában. Schmausz Endre a központi bizottság je­lentését mutatja be azon módosítások iránt, melye­ket a főrendiház a kir. közjegyzőkről szóló törvény­­javaslat még függőben levő szakaszaira vonatkozólag legutóbb tett. A központi bizottság részéről benyújtott három rendbeli törvényjavaslat ki fog nyomatni, szétosz­tatni s a hétfőn reggel 10 órakor tartandó ülésben fog tárgyalás alá vétetni. Cséry Lajos, a gazdasági bizottságnak no­vemberi havi költségvetéséről szóló jelentését mu­tatja be. Ki fog nyomatni, szétosztatni s tárgyalás a hétfőn tartandó ülés napirendjére tűzetik ki. Szapáry Gyula gr. belügyminiszter: Van szerencsém két törvényjavaslatot benyújtani. Az egyik a megyei házadóról, a másik a nyilvános be­tegápolási költségekről szól. Ezen törvényjavaslato­kat azért nyújtom be most, mert a pénzügyi kérdés­sel szoros összeköttetésben vannak s ugyanezen ok­ból kérem a t. házat, hogy a házszabályok 98. §-a értelmében méltóztassanak ezen két tvjavaslatot egy külön bizottsághoz utasítani, mely bizottságra néz­ve bátor vagyok ajánlani, hogy az 15 tagból álljon. Kérem a t. házat méltóztassék ezen törvényja­vaslatoknak kinyomatását elrendelni és bizottság tag­jainak megválasztása iránt intézkedni. Elnök : Elfogadja a t. ház a belügyminiszter úr ajánlatát. (Bl.) Tehát a beterjesztett törvényjavaslatok ki fog­nak nyomatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás vé­gett a megválasztandó 15 tagú bizottsághoz utasít­­tatni. A bizottság tagjainak megválasztására nézve azt javasolnám, hogy az a hétfői napirend három tár­gyalásának befejezése után történhetne meg. (He­lyeslés.) Egyéb tárgya a mai ülésnek nem lévén, azt bezárom, mielőtt azonban bezárnám, kérem a t. ház­nak azon tagjait, kik az állam és egyház közti viszo­nyok rendezésére kiküldött bizottságba megválasz­tottak, méltóztassanak alakulás végett a társalgó te­rembe összejönni. Ezzel az ülés 1 óra 25 perc­kor véget ért. A pénzügyi bizottságból. Nov. 20. A pénzügyi bizottság mai ülésé­ben legelőször felolvastatott a belügyminiszter elő­terjesztése a színházi bérház építése tárgyában, mely szerint Skalniczky építész költségvetése szerint az összes költségek 6-40.000 frttal lettek előirányozva és a miniszter az eddig kiadott munkálatoknál már­is elért megtakarítások alapján reménye, hogy az ösz­­szes építési költség ezen összeget sem fogja elérni. A fedezetet a színház összes országos és magán vagyo­nának eladása után 412,595 frt 49 kr. tenné és így az építésre még felveendő kölcsön által fedezendő hiány 227.304 frt 51 kr, a bérház utáni jövedelmet pedig 66.150 frtra becsüli, ugyanis földszint 3 bolt­ért 4500 frt, a kávéházi helyiségért 14.000 frt, az emeletért 12.600 frt, a másodikért 11.700 frt, a 3-ért 12.800 frt, a 4-ért 10 550 frt. A miniszter pártolólag értesíti a bizottságot, hogy a kölcsön felvételének szüksége iránt a képvi­selőház elé fog jelentést terjeszteni és be is fogja adni a bizottságnak a körülményes költségvetést. A bérház kimutatott jövedelmét pedig a már tett aján­latok alapján irányozza elő. Előadó Zsedényi úgy látja, hogy a minisz­ter, a­mint maga is pótlólag most ismeri el, a p. ü. bizottság abbeli felszólításának, hogy magát a költ­ségvetést és az eddig az építésre tettleg kiadott pénzekrőli kimutatást terjeszsze a bizottság elé, ele­get nem tett, mert a költségvetés helyett csak pusz­tán említé, hogy 640.000 frttal számíttatott ki, úgy hogy a bizottság nem tudhatja vájjon ezen költsé­gekben a szobák, kávéház, konyhák stb. belső elrendezési költségei is be vannak számítva, azt sem tudja, vájjon a színháznak egész vagyona el van-e már költve vagy nem, pedig ott, hol köl­csön felvétele szükséges, a képviselőháznak, mely­nek engedelme nélkül ez alapot adóssággal nem ter­helheti, a színház vagyonának jelen állapotáról töké­letes tudomást bírnia kell. Az előadó ezen vagyon kimutatásából azt találja, hogy az országos alap fel­mondott magán­kötvényei teljes értékben, 42.274 frttal és a cselekvő hátralékok hasonlólag teljes ösz­­szegükben 108.672 frttal vetettek fel és az utóbbiak­tól a szenvedő hátralékok 92592 frt levonatott, te­hát azon igen valószínű esetben, hogy ha a cselekvő követelések egészen be nem hajtathatnak, a felveen­dő kölcsön összege is nagyobb leend. Azután a városligeti telek eladásából befolyó összeg 124,752 írtra létezik. Ezen 2400 négyszögölet tevő telek a Damjanich utczában gr. Lónyay Meny­hért akkori miniszterelnök és b. Orczy Bódog a szín­ház akkori igazgatója által 96.000 frton vétetett meg a festő­termek, asztalos műhelyek és szertárak biztos elhelyezésére, ezen telekre azután, — mint volt mi­niszter Tóth jelentéséből kiderül — az ottani épüle­tek kiigazítására és ruszint felépítésére 44.000 frt költetett el, az előadó úgy hiszi, hogy a kitett áron valósággal el nem fog adatni, és így megint a hiány fedezéséhez nagyobb kölcsönre szükség leend, és végre a bérházból várható jövedelmet az előadó leg­alább 20.000 frttal kisebbre becsüli, mert a kávéház­nak és szállásoknak túlzott bérén kívül, a vízvezeték költségei és a később mindenesetre eszközlendő ház­adó számításon kívül hagyattak, sőt az építkezés ideje alatt a tőkéből fizetendő színházi segély csak egy évre számíttatott, pedig már bizonyos, hogy legalább két évre beszámítandó. Ezeknek nyomán előadó úgy tartja, hogy miu­tán a Westmayer-féle ház vétele 180.000, az átiratási költséggel majd 200.000 frtba kerül, és így 840.000 forintba fog jönni, ezen vétel és építés a szín­ház alapjára nézve annyival kevésbé előnyös, meny­nyivel bizonyosabb, hogy a szükséges kölcsön kamatait és a színház segélyezésére fordított ösz­­szeget sok éven keresztül ezen bérház nem fogja fedezhetni,­­ de miután bevégzett tény előtt áll, egyéb nem maradt hátra, mint a minisztert oda uta­sítani, hogy ő a költségvetés főkivonatait az eddigi építésre tettleg fordított költségek összegét és a­mennyibe került a beépített térnek egy f­öle, a bi­zottság elé terjessze, miszerint ezeknek alapján a bi­zottság a képviselőházhoz benyújtandó jelentésében az ügy felett érdemleges véleményét előterjeszthesse. Széll és Solmsich azt hiszik, hogy az elő­adó által követelt adatoknak folytatólagos előter­jesztésén kívül a dolog érdemébe a bizottság ne ereszkedjék. Wahrmann a miniszteri eljárás meg­ítélésébe nem akar ugyan bocsátkozni, de az előadó véleménye szerint a háznak jelentést tenni, hogy a színházi alap már most az építésre fordíttatott és azon állapotban nem létezik, melyben ezt a miniszter költségvetésében kimutatta, a mellett határozott ja­vaslatot tesz, hogy semmi alapnak conversiója se engedtessék jövőre a képviselőház előleges enge­delme nélkül. Széll nem tartja szükségesnek ily hatá­rozat­hozatalát, mert eddig úgy is a képviselőház en­gedélye volt szükséges ily eljárásnál. Zsedényi erre felolvasá a miniszter jelentése azon passusát, hol a miniszter arról tudósítja a bi­zottságot, hogy a minisztertanács már­is az ala­pok conversiójára és a kölcsön felvételére felhatal­mazta. A bizottság többsége elfogadja az előadó véleményét, hogy ez ügyben a miniszter — a kívánt adatok beterjesztése után — érdemileg nyi­latkozzék a ház elé terjesztendő jelentésében. Következett a horvát-szlavén minisztéri­um költségvetése 34,550 frt, — 1874-re 35,359 ft, elő­adó b.Lipthay Mihajlovics az egész minisztérium törlését kívánja. Széli indítványára töröltetett az egy miniszteri tanácsos, az előadó szerint 1 miniszt. fogalmazó, 1 segédfogalmazó, egy szolga. Épületek fenntartására 200 , összesen 9310 frtnyi költség töröltetik. Ghyczy K. ellen esetben veszélyesnek is tar­taná, hogyha a törvény úgy magyaráztatnék, hogy egyes adózók, kik különben jó fizetők, a százalék en­gedélyezése fejében fizetnének. Paczolay a törvényben semmi engedélyt sen­kinek nem adna, követeltessék mindenkitől az egész adóösszeg. Kerkapoly azt feleli, hogy a község a hala­dékot annak adja meg, a­kinek szüksége van rá. Paczolay azt kérdi : miért vettetett el hát a solidaritás, hiszen ez épen azt állapítja meg. Tisza elfogadja a szerkezetet, noha a­k­kot emelni óhajtotta volna; kívárná, hogy a directadókra nézve is meghallgattassanak a hatóságok. Mocsáry, Irányi és Kerkapoly felszólalásaik után a szö­veg elfogadtatik. A 90. §-hoz Lukács B. szól, megjegyezvén, hogy a biztosítási végrehajtásnál az adóbizottsági tagok is felmentendők lennének. Ghyczy Kálmán válaszában kifejti, hogy a gyakorlati végrehajtást kí­vánja úgy, mint a szövegben van, mert a kormány­nak nincs elég közege a végrehajtásra. Irányi és Kerkapoly hozzájárulnak Lu­kács indítványához. Paczolay: az állam érdekében köteles minden hazafi teljesíteni a nem kellemes köte­lességet is, ő nem mentene fel senkit. Szontagh P. hasonló véleményben van. Mocsáry a kötelezettséget ellenzi, mert hi­szen így az utczaseprést és akasztást is köteles lenne teljesíteni a polgár. Fálk azt feleli, hogy épen azért kell kötelezni mindenkit, hogy a különbség az adóbehajtás és az akasztás közt feltűnjék. A kérdés feltételvén, a többség Kerkapoly in­dítványa alapján úgy fogadja el a §-t, hogy a köz­ség bírája, vagy annak megbízottja köteles a vég­rehajtásra. Sennyey Tál b. a 7. §. szövegezését a hozott határozat értelmében kívánja. Szlávy indítványoz­za, hogy a következő szavak vézessenek be a szöveg­be : »a törvény által a bizottságra szabott teendőket teljesíteni szokták.« Tisza a 10. §-t kihagyatni kí­vánja. Elfogadtatik. A 86. és 87. §-t Kerkapoly töröltetni indít­ványozza. Lukács az alkalmazást a községben tart­ja nehéznek, mert a biró gyakran képtelen azon szá­mos teendőket végrehajtani s igy más bírák alkalma­zása válnék szükségessé. Ghyczy azt mondja, hogy a végrehajtás eddig a bírák teendője volt. A 92. §-ra nézve Tisza és Mocsáry igaz­ságtalannak tartják, hogy valaki azért, mert az év első negyedében nem fizetett, exequáltassék. Iványi itt oly előnyt lát az államra nézve, melyet a magán­hitelező soha sem nyer, az inkább káros, mint hasznos. Ghyczy­nek nincs az ellen ki­fogása, hogy a törvényjavaslat szövege a bizottság kívánsága szerint állapíttassák meg. A 92. §-nál Mocsáry azt indítványozza, hogy marhát elárve­rezni csak országos vásár alkalmával szabadjon; erre Paczolay azt mondja, hogy az adózónak jogá­ban áll marháját az árverés előtt eladni, a pénzügy­­miniszter szerint lehetetlen minden egyes esetre tör­vényt hozni; a §. végre a már ismert kihagyással fogadtatott el. A 93. 94. 95. §§. kihagyattak. A 95. §-nál Tisza Kálmán és Kerkapoly a felelősségre vonatkozó indítványaikat megújítván, előbbi kijelenti, hogy ha az elöljárók nem képesek megtéríteni a kárt, mit hanyagságuk okozott, felel­jen érettük a község. Fáik egyszerűbbnek tartja, hogy a község le­gyen felelős a hibások elleni viszkereset jogával. Ghyczy attól tart, hogy ha Tisza indítványa elfogadtatnék, sok per és súrlódás állana elő, végre a bizottság Tisza módosítványa szerint kívánja szer­keszteti a szöveget, mely a 94. és 95. §§. helyébe igtattatik. Tisza újabban felveti az előre befizetett adók utáni javadalmazás kérdését. Paczolay a behajtott adók 2 %-át adná a községeknek jutalmul, a­mint azt a végrehajtók kap­ják, mire Ghyczy Kálmán megjegyzi, hogy ez 1.200.000 frtba kerülne, s anynyival fel kellene emelni az adót. Elnök felvilágosításul azt jegyzi meg, hogy nem azon különbségről van szó, mely az előre fizetett adó és a hátralék kamatjából kerül ki, ezt kívánja Tisza a községek javára íratni, ha adójukat előre befizet­ték. Sennyey hosszabb közbeeső vita után kije­lenti, hogy nem fogadja el Paczolay indítványát, mert az államnak nincs rendelkezése alatt oly tőke, melyből a pontosan fizető községeket jutalmaz­hatná, bár azt szónok maga is óhajtaná; azon összeg, mely Tisza indítványa szerint jutalomra esnek, oly csekély, hogy alig érdemli meg a számítási fáradsá­got. Fáik szintén e nézetben van. Többek felszóla­lása után a szöveg változatlanul hagyatik. A 9­6 — 99 §-ok részint eredeti szövegükben részint csekély módosítással elfogadtatván, a 100. §-nál Kerkapoly kétkedik abban, hogy előfordulhasson oly eset, melyben egy hátralékért két zálogolás tör­ténhessék. Ghyczy Kálmán : ily esetben mindenesetre csak az egyik zálogolás érvényes. Kerkapoly ezen esetben az egyik zálogolás költségét a hanyag tiszt­viselőre róná. Lukács Béla az adó­felügyelőre és a végre­hajtókra nézve oly nagy halmazú teendőt lát, mely az eddigi határozm­­ánynyal nem fér össze. A községi közegeket vélné itt is alkalmazandóknak, s csak azon esetben jöjjön az adóhivatal, ha ezek nem hajt­ják be. Paczolay a szolgabirót csak akkor vélné büntetendőnek, ha a 2-ik hó végén nem zálogol és a 3-ik hó végén nem foganatosítja a végrehajtást. A §. végre Paczolay és Kerkapoly módosításai értelmében fogadtatik el. A 101—108 §. változatlanul hagyatik, a 107 ki­marad, a 115 pedig azon módosi­tással fogadtatik el, hogy az ingatlanra csak akkor terjesztetik ki a végrehajtás az illető kívánságára, ha ingói még vannak. A 132. §-ra nézve Paczolay az ingatlanra kiterjesztendő végrehajtást nem véli a községre bíz­­tatónak, már csak a telekkönyvi eljárás miatt sem, az állam közegeinek kell e végrehajtásokat eszkö­zölni. Márffy miniszteri tanácsos azon felvilágosí­tására, hogy ez most épen igy történik, e­z, a koráb­bi megállapodások értelmében szövegeztetik. Az ülés d. u. .1 órakor megszakadt, s a nyilvá­nos ülés után föly­tatván működését, fél 3-kor osz­lott el. A pénzügyminiszter jelentése az 1874. évi XIV. törv.-czikk folytán kötött államkölcsönről. (Vége.) Az 1874. XIV. t. ez. által ugyanis arra nyer­tem a törvényhozás kegyességéből meghatalmazást, hogy az 1873. XXXIII. t. ez. által engedélyezett 153 millió o. é. forint kölcsönnek második felét 76 2/1 névt.­ért. millió forint erejéig kibocsáthassam, vagy esetleg ugyanazon összeg erejéig más államkölcsönt köthessek; felhatalmaztattam az említett törvény által ezen kölcsön, illetőleg egyes részei folyóvá té­tele határidejének a kölcsönt átvevőkkel egyetértve, az állami kincstár időnkénti szükségleteihez képest leendő meghatározására, s felhatalmaztattam a fel­­veendő kölcsönnek, annak megkötése után beczik­kelyezendő kibocsátási módozatainak és feltételeinek megállapítására is.­­ Az idézett törv.-czikk által a kölcsön folyóvá­­ tétele határidejének s kibocsátási feltételeinek s mó­­­­dozatainak megállapitására felhatalmazva lévén, jo­­­­gosan vélhettem, hogy felhatalmaztattam a kölcsön kibocsátásának az akkorinál alkalmasabb időre, a f. é. őszre leendő elhalasztására, s ezen elhalasztás azon feltételeinek megállapítására is, melyek az ál­lam időközi kiadásainak a kötendő kölcsön rovására felveendő előlegek által az állami kincstár időnkénti szükségleteihez képest leendő fedezését biztosítják. A­mi továbbá a sok oldalról felvetett azon kérdést illeti, hogy miért nem kötöttem a kölcsönt kedvezőbb feltételek alatt ? e tekintetben legyen szabad folytatólag még a következőket is fel­hoznom. Mindaddig, mig a júniusi egyezményre nézve részint szóbeli, részint távirati uton megállapodásra jutottam s ezen egyezményt megkötöttem, az arra ajánlkozott consortiumon kívül a kérdéses kölcsön s azzal kapcsolatos fizetések iránt nekem semmi más oldalról valamely komoly, positiv ajánlat nem­­létetett. Ajánlkoztak többen, hogy megbízó levelemmel ellátva, kimennek Londonba s fognak ott egy hitele­ző consortiumot alakítani. Habár mindegyikük az el­ső házak részvétét és sok millió forintnak beszerzé­sét helyezte is kilátásba, ajánlatukat még sem fogad­hattam el, mert részint nem véltem az ajánlkozókat oly tekintélylyel bíróknak, hogy a londoni piac­ megbízható első pénzerőire, s a szóban forgó pénz­ügyi műveletre ily erők hatást gyakorolhassanak, részint az összeköttetéseket, melyekre hivatkoztak, nem véltem elfogadhatóknak s azok, a kiket ily czélra teljes bizalommal szívesen felkértem, — egyen kívül, megkeresésemet nem teljesíthették, — s attól is kel­lett tartanom, hogy ha a tavaly felvett 7­6 ’­2 millió kölcsön felvétele alkalmával az e kölcsönt kötő con­­sortiumnak tett azon ígéret ellenére, hogy valamely újabb államkölcsönnek az 1874/5-ik évek folyama alatt leendő felvételénél a kormány ő vele fog első­sorban érintkezni, az azzal folytatott értekezések­nek megszakítása előtt ugyanazon egy időben másfe­lé is folytatok bizonytalan kimenetű egyezkedési tár­gyalásokat, ezen eljárásomnak a dolog természete szerint elkerülhetetlen köztudomásra jutásával igen könnyen mindegyik részről cserben hagyathatnék s a kölcsön megkötése iránti minden igyekezetem meg­hiúsul. Nem is lehetett azon időben, a­z. év tavaszán, kilátásom arra, hogy az annyiszor említett kölcsönt bárki mással nemcsak kedvezőbb feltételek alatt, de az egyezményben foglaltak mellett is oly módon megköthessem, hogy annak megkötésével egyszers­mind az államnak sok millióra rugó halaszthatatlan szükségletei is rögtön, mint elkerülhetetlen volt, fe­deztethessenek. A bécsi s pesti pénzpiaczok ereje meggyengült. A német birodalomban, Hollandban a pénz bőségben lenni mondatott, de állami hitelünk ott a keleti vasút szerencsétlen ügye miatt nagy csor­bát szenvedett, s a német birodalomban a mos­tani hitelező consortiummal szembeállható pénzerő alig van. Francziaország önnön magával volt azon idő­ben elfoglalva. London volt az egyedüli hely, hol a kölcsön kibocsátására leginkább kilátás mutatkozott; ezen pénzpiaczon is azonban a legközelebbi múlt két év alatt három kölcsönt vettünk már fel, a 30, az 54, és a 76 */a millió stb. s így a negyediknek azon időbeni igénybevételénél ,­­ idén a 3-ik még tökéletesen elhelyezve sem volt, államháztartásunk rendezet­lenségének gyanújával, és így állami hitelünk solidi­­tása iránti méltó kételyekkel szükségképen találkoz­nunk kellett. Igyekeztem magamat saját küldöttem által is tájékozni Londonban, de ez után is hitelünk alább­­szállásáról értesültem, és olcsóbb kibocsátási ár mel­lett ugyan, de szintén csak a kölcsönnek a minisz­térium iisk­ájára leendő egyszerű kibocsátására,­­ annak rovására két három hóra való előlegezé­sekre nyerhettem némi biztatást, s ezt igen természe­tesnek fogja találni mindenki, ha tekintetbe veszi, hogy annak, ki a kérdéses kölcsönnek átvételére vállalkozott volna, nemcsak állami pénztárunk nagy szükségleteinek rögtöni kielégítéséről kellett volna gondoskodni, hanem egyszersmind azon összegeket is meg kellett volna igen rövid idő alatt fizetnie, melyeket az egyezményt kötő consortium a jelentés­ben felemlített előlegekben a júniusi szerződés előtt is már, s a keleti vasút másodsorozatú elsőbbségi kötvényeinek alapján követelni jogosítva volt, s ké­szen kellett volna lenni azon hatalmas reactió legyő­zésére is, melyet az első 7­61/a milliós kölcsönt kötő consortium kifejthetett volna, ha a másiknál mel­­lőztetik. Ily helyzetben lévén, legczélszerűbben véltem cselekedni, ha azon pénzerők mellett megmaradok, kik érdekeltségüket tanúsították már a magyar pénz­ügy iránt, nehéz körülmények között azt sok millió forint erejéig, habár azokért teljes jogérvényű bizto­sítékot nyújtani képes nem voltam is, kisegítették, a legnagyobb pénzműveleteknek keresztülvitelére elégséges tehetséggel bírnak, tökéletesen megbízha­tók ajánlataik teljesítésére nézve, világhírű házak, pénzügyi eljárásaik tisztaságára nézve kifogás alá nem vehetők; czélszerűbben véltem cselekedni, ha eképen magasabb árért kár, de teljesen biztosítom az állam pénzügyeinek akadálytalan tovább folyta­tását, mintha ily pénzerőknek visszautasításával, is­meretlen , talán kisebb tehetségű házakkal bizony­talan eredménynyel szerződvén, az állam pénztárát fizetésképtelenség esélyének teszem ki. Megkötöttem tehát a júniusi előleges egyez­ményt, s ez egyezménynek, a kölcsönnek a f. é. Sep­tember 24-ei egyezményben létrejött végleges meg­kötése egyenes következése volt. Lehetséges, hogy miután tavasz óta a póz­­viszonyok változtak, a kölcsön most, ha egészen sza­bad kezem van, kedvezőbb feltételek alatt lett volna megszerezhető, de az állam hitelére nézve a kölcsön­nek másokkal a megkötése kedvezőbb hatású sem­mi­­esetre nem lett volna, mert ez azon ténynek adott volna kifejezést, hogy azok, kik eddig a magyar pénz­ügyet támogatták, s a­kiknek lehet nagy részben kö­szönni, hogy Magyarország pénzügyi hitele a világ piac­ain most már javulni látszik, annak további tá­mogatását czélszerűnek nem tartják, s ez tekintettel a visszalépő nagynevű házaknak messze kiható te­kintélyére, a kibocsátandó új kölcsön iránti bizalmat sok oldalról csökkentette volna, s ezt a kölcsön meg­állapított feltételeinél a közérdekre nézve részemről károsabbnak tartom. Sokszor felemlíttetett, hogy az új kölcsönt rente alakjában kellett volna megkötni. Áll nézetem szerint is, hogy nemcsak a mos­tani kölcsönt, hanem a korábbiakat is ily alakban megkötni lett volna legczélszerűbb; a kérdés csak az, hogy váljon ez akár korábban, akár most, az államra előnyösen lehetséges volt-e ? Kentekbe rendszerint azok fektetik tőkéiket, kik azokat biztosan, állandóan és hosszú évek során át­folyvást fennakadás nélkül élvezendő járadékkal kívánják elhelyezni; az államra nézve a rente-adós­­ság pedig másnemű kölcsönöknél csak akkor kedve­zőbb, ha kedvező árfolyammal és évi járadékkal bo­­csáttathatik ki­­ alacsony kibocsátási árfolyam mel­lett magas évi járadék az államnak incsen elő­nyére. Ezen tekintetekből nézetem szerint önként kö­vetkezik, hogy rente adósságot biztos sikerrel,­­ elő­nyösen csak oly állam köthet, mely teljesen rende­zett pénzügügyel bír, és felvállalt kötelezettségeinek állandó teljesítésére nézve a világ pénzpiaczainak feltétlen bizalmát bírja. Hogy most már ily helyzetben lennénk, nem állíthatjuk, s azért részemről a jelen körülmények között a renteadósság felvételének megkísérlését si­kerére nézve bizonytalannak tartom, s azt most meg­felelő árfolyam és járadéki összeg mellett, s igy az állam előnyére megköthetőnek nem vélem; de igen is hiszem, hogy a mint pénzügyünk rendezve, álla­mi hitelünk ismét consolidálva lesz, s ha ez idejeko­rán megtörténik, hamar beállhat az idő, melyben adósságaink convertálását rente alakjában felveendő új kölcsön útján sikerrel megkísérelhetjük, s e pénz­ügyi művelet, ha az akkor megfelelő árfolyam és évi járadék mellett biztos sikerrel eszközölhetjük, az államra előnyösebb lesz, mint ha most alacsony árfo­lyam és magas évi járadék megajánlása mellett, és mégis bizonytalan sikerrel tettünk volna ilynemű kísérletet. A most megkötött kölcsönnek, —a súlyos felté­telei mellett is, — azon előnye van, hogy megadja nekünk az időt, mely pénzügyünk, államháztartásunk állandó rendezésére, consolidálására elkerülhetetlenül megkívántatik, s nemcsak ki nem zárja, hanem lehe­tővé teszi, hogy a­mennyiben e czélokra államadós­sági ügyünknek újabb rendezése szükséges, ezt az állam előnyére, s a siker alapos reményével, és­pe­dig annyival inkább megtehessük, mert a most beje­lentett kölcsön feletti tárgyalásoknak egész folyama alatt jövőre nézve e tekintetben az ország sem saját magának, sem kormányának bármely ígérete vagy nyilatkozata által elhatározásának teljes szabadságá­ban nem korlátoltatott. Mindezeknél fogva a mellékletben beterjesz­tett törvényjavaslatnak elfogadását tisztelettel kérem. Budapest, 1874. nov. 1. Ghyczy Kálmán s. k. pénzügyminiszter. Az adóügyi bizottságból. Nov. 20. Az ülés megnyílta után Márffy miniszt. ta­nácsos felolvassa a 142. §. új szövegét, mely Tisza és Kerkapoly javaslataik alapján új szöveget nyert. Paczolay helyesli, hogy a nem községi adófizetők is hasonló engedélyekben részesíttes­­senek. Tisza megjegyzi, hogy a százalék elnézését az egész községre értette. BELFÖLD. Festmegye évnegyedes közgyűlése. nov. 20. A mai közgyűlésre igen kevés számmal jelen­tek meg a biz. tagjai. Nem hivatalt viselő tag alig volt t­­­z. A kitűzött tárgyak elintézése gyorsan ha­ladott elő. Az első tárgy Szeremle községének azon hatá­rozata volt, melylyel a községi hivatalnokok fizetését fel akarta emelni; a közgyűlés e határozatot meg­­semmisítette. A megyei kőnyomda­mester Dosztál Vincze drágasági pótlékért foly­amodott, a közgyűlés elvben megszavazta azt, de a határozat csak akkor fog ér­vényesülni, ha marad rá pénz. Ezután több községnek telekvételek, közmun­ka hátralékok és több ily községi ügyekre vonatkozó felterjesztései intéztettek el. Egy speciális eset alkal­mából a közgyűlés azt határozta, hogy azon esetek­ben, midőn a közmunkával hátralékban levő elköl­tözködött, a község maga intézkedhessék a hátralék behajtása iránt. A pénztárnok jelentést terjeszt elő az útalapok állásáról. E szerint az összes útalapok bevétele e hó kezdetétől, oé­ végéig volt 109912 ft 77 kr; a kiadás 79,259 frt 19 kr ; jelenleg tehát a pénzkészlet 30653 frt 57 kr. Ebből a pesti alsó­ járásé a legnagyobb : 8213 frt 79 kr, Czegléd városáé a legcsekélyebb : 8 frt 28 kr. Pajor Titusz szolgabiró utasítást kér a községi elöljárók választása iránt. Többen azt kíván­ták, hogy a választások mind az év végén történje­nek, hogy a számadásokban ne legyen zavar , de a közgyűlés azt határozta, hogy a községbírók — te­kintet nélkül az újévre — számadásaikat vigyék ad­dig, míg az új választás meg nem történik. A honvédelmi miniszter leirata folytán a so­roz­á­s­i munkálatok megindítása czéljából a so­­rozási bizottságok elnökeivé kineveztettek: Vácz és váczi felső-járás: Sándor Zsigmond, váczi alsó-já­rás : id. Fáy Béla, pesti alsó- és felső: Hajtsy Sándor, kecskeméti felső: Benedicty Gyula, kecskeméti közép: Sivó Gyula,kecskeméti alsó-járás és Nagy-Körös: Mé­száros Zsigmond, Czegléd: Benedicty Gyula, solti kö­zép : Szájbéli Gyula, solti alsó: Duray Vilmos, pilisi felső- és alsó-járások és Sz. Endre: Bellágh Imre. Felolvastatott ezután Rakovszky Ist­ván indítványa a bukovinai magyarok megtelepítése iránt. Az indítványozó arra utal, hogy Bukovinában lakó 30,000 testvérünket nem szabad úgy elveszni hagyni, mint hagytuk el­veszni a bessarábiai magyarokat, kiknek helységei­ben a magyarságnak már csak nyoma van meg, hogy bukovinai testvéreink nemzetiségét is hasonló enyészet fenyegeti, holott ezt meg lehetne akadályoz­ni. A magyar kormánykörökben úgyis fölmerült már több ízben azon eszme, hogy az alföldi kincstári ura­dalmakba, hol a munkaköz hiánya régen érzett baj, német telepítvényesek hozassanak be. Ezzel szemben szóba kellene hozni az elszakadt magyar testvérek megtelepítését, miáltal 30,000 magyar testvért men­tünk meg magyarnak és ugyanannyi munkást nye­rünk a magyar földnek. Indítványozza tehát : Hatá­rozza el Pest megye bizottsága, hogy az országgyű­léshez kérvényt intéz, melyben a bukovinai magya­rok hazatelepítését kéri s hogy e kérvény másolatát pártolás végett megküldi valamennyi testvérható­ságnak. Az indítvány élénk helyeslés és éljenzés közben elfogadtatott. A községek költségvetései az állandó választ­mány javaslatai szerint intéztettek el. A napirend ezzel ki lévén merítve, az alispán megbizatott, hogy a központi választmá­­­nyok újból alakítása végett január­­ első felében a körülményekhez képest rendkívüli közgyűlést hívjon egybe. A jegyzőkönyv hitelesítése végett kedden még zárülés tartatik. A földrajzi társulat havi gyűlése. A földrajzi társulat tegnap tarta havi gyűlését , Hunfalvy Pál elnöklete alatt.­­ B­e­r­e­c­z Antal titkár előterjeszté előleges programmját az 1875. év tavaszán Párisban tartandó­­ nemzetközi földrajzi congressusnak, melyre a magyar földrajzi társulat tagjai is meghivattak. A congres­­sus, melynek megnyitási határideje még nincs meg­állapítva, nyolcz napig fog tartani; résztvevőjegyek 15 frankjával kaphatók Párisban, rue Christine 3. sz. vagy a crédit foncier de France-nál. Ezután dr. G­o­­­d­z­­­e­h­e­r Ignácz tartott­­ felolvasást »a régi és az újabb mohamedán utazók­ról.« A bevezetésben kiemelő, hogy az arabsok men­tek a keleti nehézkességtől. Egy apathicus nép nem is mivelhetné a földrajzi irodalmat és tudományt oly buzgalommal, mint az arabok, kiknél az már a 11. században talált mivelőkre. A 12. században már teljes földrajzi szótárt mutathattak fel. Az arabok utazási hajlama lényegesen előmozdu­ó földrajzi iro-

Next