Pesti Napló, 1874. november (25. évfolyam, 251-275. szám)
1874-11-19 / 266. szám
266. szám. Budapest, Csütörtök, november 19.1874 25. évf folyam. Szerkesztési Iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatali Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadót körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendően REGGELI KIADÁS.llőtatést feltévéki Postán küldve, vagy Budapestét ahhoz hordva reggeli és esti kiadás együtts 3 hónapra . . . 6 frt — kr„ 6 hónapra . . • 12 . — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés évnegyedenként 1orint. Az előfizetés az év folytán 1« minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely lápján történik is, mindenkor a hó elsi Sípjától isámuttatik. » Hirdetések szintúgy mint előfizet dac? a KIADÓHIVATALBA Barátok tere, Athenaeum-és küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“» Előfizetési árak : Egész évre.........................24 frt. Fél évre..............................12 frt. Negyed évre . . . 16 frt. Egy hóra...........................2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadó-hivatalának (Ferencziek - tere, Athenaeumépület) küldendő. A ..P. Napló“ szerkesztő- és kiadó-Miatala. Budapest, nov. 18. Ghyczy Kálmánnak a képviselőház tegnapi ülésében előterjesztett törvényjavaslata az új államkölcsön beczikkelyezéséről és a törvényjavaslathoz mellékelt jelentése új világosságot dérít ezen pénzügyi műveletnek sok pontjára.Megismerünk néhány számszerű részletet , amely még eddig tudomásra nem jutott, és amelynek segítségével már most a kölcsön árát szabatosan megállapíthatjuk; megismerünk azután néhány igen sötét vonást pénzügyi közlésünk legközelebbi múltjából, oly körülményeket, melyek nagyon is alkalmasak voltak arra, hogy szerény igényekre bírják a pénzügyminisztere, midőn az állam hitelét latba kell vetnie. Az arra vonatkozó részleteket illetőleg előadja az említett törvényjavaslat, hogy a 90°/°-os kibocsátási árfolyamból leütendő a consortium javára 2 °/o költségmegtérítés és 2°/o bizományi díj, úgy, hogy a társulat az államnak nettó 86 °/o -kal fizeti a kincstári utalványokat. A kölcsön feltételeiről voltak részletes értesítéseink a kibocsátás előtt és után, de a díjak ezen nagyságáról nem bírtunk hiteles tudomással.A 4 % egyébiránt csak látszólag nagyobb, mint azon jutalék, mely a kölcsön első felénél kikötve volt. Az első 76 /* millió első harmadára nézve 85V*0/® volt árul kikötve, amiből 2 % jutalék alandó a consortiumnak, ez pedig a saját kockázatára 87'A árfolyammal bocsátotta ki, tehát szintén 46/«-ot ért el egészben véve. A most elhelyezett második 76 */* millióra nézve a 90°/®-os árfolyamot kikötötte a kormány és ezt az árt biztosította a consortium, másfelől azonban a társulat fix kötötte ki magának a 4°/®-ot. Ez a százalék a szokásos provisio, mit a magyar kincstár évek óta az 5 V®-os folyó kamaton túl előlegek fejében fizet és fizetett a most szóban levő consortiumnak is az utóbbi időkben vett előlegek után. Az utóbbi kibocsátásnál tehát 86 % volt az árfolyam, és ha e számot összevetjük a 153 milliós kölcsön első felének értékesítésével, mely átlag 84 V® °/s-ot eredményezett, látjuk, hogy az árfolyam javulása 15/1 % -ot tesz Csakhogy e javulás csekély részben válik előnyére a kincstárnak, mert a pénzügyminiszter számlájára csak 4,324.000 font sterling került kibocsátásra ily árfolyam mellett, miután 3,176.000 font sterlinget kénytelen volt korábban fix áron 83 ,5 % -kal a consortiumnak eladni. A kormány e szerint a kibocsátás útján 3,718.640 és a szabott áron átadott kincstári utalványok fejében 2,651.960 font összesen 6,370.600 font sterlinget vett be, ami 71/1 millió névérték után átlag 84.93 % árfolyamnak felel meg. Minthogy pedig a 153 milliós kölcsön első fele 84.16°/»-on értékesíttetett, a második fele 0,77 % -kal magasabb árfolyamot ért el, vagyis a a javulás mindössze nem egész 5/« °/«-ot tesz. Élesen jellemzik a fölmerült különböző árfolyamok a magyar pénzügyeknek azon időbeli állapotát, amely időpontra a kérdéses árfolyam vonatkozik. 831/A volt a cursus a kölcsön első felének első harmadára , akkor a consortium nem akarta magát egy harmadnál többre kötelezni, s csak azon reményben, hogy javulni fog időközben Magyarország hitele, tartotta fönn magának a másik két harmadra az optiót, és ezen esetre már egy százalékkal magasabb vagyis 84 és fél árfolyam mellett. A consortium gyakorolta is az optiót , s azért úgy tekinthetni , hogy a kincstárra nézve az árfolyam a kölcsön egész első felére nettó 841/3-ra módosult. Mikor azután az új pénzügyminiszter ismét kényszerhelyzetbe jutott és a folyó kiadások biztosítása végett a kölcsön második feléből eladott a consortiumnak 3.176.000 font sterlinget és ez átvette, mielőtt még az első 71/2 milliónak utóbb átvett részét elhelyezhette volna, akkor azonnal visszahanyatlott a kincstárra nézve az ár 831/1 %-ra, tehát ugyanazon tételre, amelyet az előbbi pénzügyminiszternek hason kényszerhelyzetben el kellett fogadnia. S végre midőn a magyar kincstár ez évi s a jövő év két első havi kiadásainak fedezete biztosítva volt a fönnebb említett további 3 millió font sterlingnyi kincstári utalványok eladása folytán és a pénzügyminiszter az emissióra nézve bevárhatta a kedvezőbb fordulatot, 86%-ig emelkedett az árfolyam a kincstár javára. Talán felesleges megjegyeznünk, hogy nem a tőzsdei árfolyam számait veszszük, hanem azon cursust, melyet az értékesítés idejében a magyar kincstár elért, amely árfolyammal különben párhuzamosan föl és alászállott a tőzsdei jegyzés is. Az okok, melyek a pénzügyminisztert arra bírták, hogy a 3.176.000 font sterling névértékű utalványt 83 ,5 %-on eladja, némileg felismerhetők már azon jelentésből, melyet Ghyczy Kálmán a képviselőház elé terjesztett, midőn az új kölcsön kibocsátására való felhatalmazást kérte. Akkor tartózkodást parancsolt a tekintet, hogy azon időpontban, midőn hitelműveletre készülünk, nem ajánlatos a kincstár szorongatott helyzetét kíméletlenül föltárni. Ma azonban teljesen helyén van az őszinteség, és valóban megdöbbentő hallani azt, hogy azon időben az állam pénztárai, melyekre naponként 1—2 milliónyi kiadás utaltatott, majdnem teljesen ki voltak merítve , hogy május elején, mikor 10 milliónyi kifizetés volt esedékes, a pénztárak saját készletei 600.000 forintra mentek. Valóban még ma is aggaszt a gondolat, hogy minő veszély fenyegette ama komor napokban az ország hitelét és becsületét, és e gondolatnak meg kell teremtenie a szilárd elhatározást a közélet összes factorainál, hogy teljes erőből meg kell tenni mindazt, mi az ily válságos perczeknek bekövetkezését minden ifjőre elhárítsa. A „Pesti Napló“ tározója. Válasz Gyulay Pál urnak. Gyulay Pál a »Szerelem iskolájáról» írott bírálatom alkalmából egy nyilatkozatot tett közzé e lap tegnapi számában, melynek egyik pontját felelet nélkül nem hagyhatom. Gyulay úr úgy vélekedik, hogy az említett darabról szóló kritikámban épen úgy, mint a többiekben aestheticai indokok helyett személyesek vezéreltek. Aki elfogulatlanul olvasta színházi bírálataimat, évek óta tapasztalhatta, hogy rajtuk egy vezérfonál vonul végig : meleg érdeklődés az irodalom jövője iránt s ennélfogva méltányló kímélése és jóakaró buzdítása személy- és párttekintet nélkül minden oly törekvésnek, mely csak némi tehetséget is árul el. A mit specializer Rákosi müvéről írtam, tessék elolvasni, vájjon nem megmondtam-e hibáit oly leplezetlenül, mint akárki más ? Hogy azonban egy komoly irányú költőnek müvéről, mely hibái mellett annyi — az akadémiai bírálat által is elismert — jeles tulajdonsággal bir csupán azért mert írójához tán személyes vonzalom fűz, kíméletlenebbül nem szólhattam, mint szólni szoktam bírálataimban általában akárkinek törekvéséről, azt hiszem mindenki be fogja látni. Kritikáimban meggyőződésem és ízlésem volt és lesz rám nézve mindig irányadó, akár tetszik egyiknek másiknak, akár nem. Ennyivel tartoztam igazolásul olvasó közönségemnek. Gyulay ur rögeszméire pedig holmi consortiumról, valamint az általa fönnebb mondottakra nézve a leghatárzottabb visszautasításon kívül más válaszom nincs. Budapest, 1874. nov. 19. Argus. Párisi tárczalevél. (Pária physiognomiája. — Plesett művészete. — Egy terem történelme. — Sanson lakása. — A vörös orrú iskolamester. — A zöld méreg. — Páris mulatságai. — Kényelmes utazás. — A fiatalság. — A fájdalom mézes hetei.) — nov. 15. Sajátságos idők járnak mi reánk. A párisi élet oly különösségekben nyilatkozik, melyek meglepik még azokat is, kik hozzá vannak szokva e nagy város furcsaságaihoz. Mintha Londonban lenne az ember a tél elején. Sok számú falragaszok hirdetik minden utczasarkon a »legújabb nevezetességet«, vagy a »legújabb csodát.« A múltkor valami sarkvidéki pánczélos állat mulattatta a közönséget; utánna mindjárt »a világ legerősebb embere« mutogatta magát s ma a régen nem látott Plessis hirdeti művészetét. És Plessis nem megvetendő művész. Ismerik , szeretik és csodálják őt egy kis körben, melyet a »cafés-conserts« rendes látogatói képeznek. S e hangversenyek is kétségtelenül bírnak érdekkel. Már a helyiség, melyben Plessis működik, magára vonja figyelmünket. A »rue du Chateau d’Eau«-ban, egy kis teremben játszik minden estre a társaság, melynek Plessis legfőbb embere, úgy hívják az előadásokat, hogy: le concert du XIX. »Siecle,« a mi kétségkívül szintén igen érdekes név. E teremnek egész történelme van; ma sört isznak benne s derült kedélylyel hallgatják az énekesek bohóságait, hajdan oly események színhelye volt,melyek egy érdekes regény vonzó tárgyául szolgálhatnának. Itt lakott 1793-ban a forradalom alatt Sanson, a hóhér. 1848-ban forradalmi club-helyiség volt, melyben esténként Terpsidore kisasszonynak áldoztak. Ide jött egyszer a hírneves Ba che is, természetes ibolyákkal behintett ruhában s elszavallta a Marsaillese-t. E mulatságokat akkor szt. János vigalmainak nevezték el. Később kávéházat nyitott itt egy élelmes vállalkozó, mely az ostrom alatt ismét club-helyiséggé változott át. Itt székelt később a hírneves központi bizottság, melynek szereplése később oly gyászos véget ért. Mindez elmúlt, mindezt elfeledték már az emberek, s a dal visszafoglalta ismét régi helyét. A gyújtó szónoklatokat nevettető dalok váltották fel. Munkásokból, egyszerűbb polgárokból, kereskedő segédekből álló közönség hallgatja minden estre áhítattal e dalokat s őrülten tapsolja Plessist, kinek arczképe óriási nagyságban függ künn a kapu fölött. Plessis különben csakugyan páratlan művész is a maga nemében. Egy pillanat alatt átalakítja magát s az idegen nehány percz alatt egymásután látja elvonulni szemei előtt Páris legismertebb alakjait. S még csodálatosabbak e typus-alakításoknál az arczkép-utánzások, melyeket Plessis véghez visz. Egy pillanat, s előttünk áll Sue Jenő iskolamestere vörös orrával, vérbe futott szemeivel; azután látjuk Berangert jó kedvű és szelíd arczával; a másik perezben a népénekes alakja tűnik elő hosszú hajával, magas homlokával s fehér nyakkendőjével és ing gallérjával. És mindezen alakítások a legpompásabban sikerülnek, mit természetesen a közönség zajos tapsokkal jutalmaz meg. Legkitűnőbb alakításai közé tartozik a »le poison vert«. Ha az ember látja a művészt, önkénytelenül azt kérdi magától, van-e még valaki, ki így tudná e darabot játszani? A »poison vert« nem más, mint az absinth, a »zöld múzsa«, mint azt néhány kétségbeesett poéta elnevezte. Maga a darab a legmeghatób dráma, melyet csak képzelhetünk. Központja egy absinthes palack s e körül forog a játék az élet megrendítő valóságában. Mindössze négy jelenetből áll, melyekben négy különböző alakot látsz. S nincs meghatóbb valami ez egyszerű mesénél. Először egy fiatal ember lép fel, élte világában. Mosoly honol minden vonásában, s a boldogság ül arczán. Hogy is ne, midőn épen házasodni akar, s arája oly szép leány,mint Jeanne, a varrónő. Absinth-t kér a korcsmában s abba önti örömét. Iszik, s boldognak érzi magát. Harmincz évvel később másodszor látjuk ugyanazon alakot. A baj sokkal ritkább, az arca sokkal halványabb, a szem nyugtalan, a homlokon ránézők ülnek. Ha Jeanne megcsalná ? ... Igen, a nyomorult .... megcsalta őt. Hát ha megölné őt! Megölné minden könyörület nélkül... De mi lenne akkor kis gyermekéből ? »Ejh«, mond »had iszom egy pohár zöld liqueurt!« Negyven évvel később. Ismerősünk már kopasz, az arca kimondhatóan hosszúra nyúlt,, taglejtése remegő. Félig bamba a szegény férfiú. Őrültként fut a korcsmába, mint az eb, ha szomjazik, a tiszta vizű patakhoz, és ismét iszik.... »Vive l‘absinthe! Ötven évvel ezután : Egy öreg, törődött ember áll előttünk. A fő egészen kopasz, hosszú fehér szakáll nőt az ezelőtt oly virágzó ajkak körül; a szemek fénye kialudt, s mintha éreznéd, ezen ember a sír hidegétől reszket már. Szomorúan, könnyezve néz az előtte álló pohárba. Annak fenekére temette el egész ifjúságát Fiatalság, a férfi-erő, szerelem, a remény : mindez kihalt , a »zöld méreg« meggyilkolta őket. Nem sajnáltam az estét, melybe e mutatvány került, mert valóban meghatott a nagyszerű játék, mely oly híven tükrözé vissza előttem az élet folyását. . .. BE5oanixtimxssmamiFmív «■■■iigiiMMiiilliMBiM így mutatom magamat én, s igy mutatja magát ma itt Párisban a legtöbb ember .... unalomból. Az emberek nagyon kényelmesek lettek Párisban. S napjainkban ez nem is csoda. Midőn valaki kényelmesen leülhet egy puha zselleszékbe, s körülutazhatja alig néhány óra alatt az egész föld tekét, sőt kénye-kedve szerint barangolhat a csillagok körében : alig jön kedve,hogy ily dolgokért maga fáraszsza magát. Ám itt vannak Jules Verne régibb, s legújabb művei. A hírneves író a modern regényesség megtestesült képviselője s ezért oly kapósok művei. És joggal. Fogg Philéas és Hatteras kapitány a jelen kor d’Artagnanja és Monte-Christója. Hogy is ne ? Az emberiség napjainkban úgyszólván ábrándokban él. Mindegyik közülünk munkája végeztével, vagy üres idejében elgondolkozik, és akkor feltárulnak szemei előtt a túlvilág, vagy az álom kapui. Aramis, a cselszövő, Atbos a bölcs megvénültek már, — másutt kell keresnünk az álmot, melyre oly nagy szükségünk vagyon,hogy arany szárnyaival eltakarja a jelen rideg valóját. És ez iránynak oly annyira megfelel az »Utazás a világ körül« szerzője. Az ő csodás gépei, hajói, természettani szerei, kígyói és elefántjai beutazzák az egész világot s mindenütt termékeny földre találnak. Minél inkább vénülünk, annál jobban hozzá kell szoknunk e csodálatos változáshoz, mely úgy látszik, egész Európa szellemi irányában bevégzett ténynyé lett. A régi világ eltűnt szemünk elől régi erkölcseivel, nézeteivel és szokásaival egyetemben. Helyet kell csinálnunk Fogy Phileasnak és az ő korszakának. Don Quichotte régen el van feledve; nem a szélmalom szárnyaiba, hanem a gőz horderejébe kapaszkodnak mai napság a társadalom hősei. Csak az ifjúság nem változik. Az megmarad mindig a régi. Harcz és háború az ő eleme ma is, mint volt mindig ezelőtt. Hogy bezárták az orvosi facultás tantermeit, az kétségkívül e fiatalság érdeme. Lázongott, zajongott és csúfolódott ma Chaufford előadásain, mint lázongott, zajongott és csúfolódott egykor Sainte-Beuve latin irodalmi felolvasásai és Nisard franczia irodalmi előadásai alatt. Csakhogy az a »collège de france«-ban ez a Sorbonne-ban történt. Chauffardot ezúttal véletlenül az orvosi egyetemből kergették ki. És Chauffard iránt még nem is voltak hallgatói oly udvariatlanok, mint voltak akkor, midőn Nisard és Sainte-Beuve kénytelenek voltak beszüntetni előadásaikat. »Én óhajtanám — mond— ezen eset alkalmából egy politikai körökben itt igen ismert egyén, — ha az 1874-ik évi ifjúság mindig ilyen maradna! Ezen élénk szellem, ama fellobogó láng, mely oly károsan hatott jelenleg, talán használna, jövőre. Fájdalom, hogy az idő úgy lehűti a legtüzesebb főket is ! Igaza van a népdalnak, hogy: »Un jour vient, ou sur le echeveux il neige, neige !« »Eljön a kor, midőn hó ül a hajzat fölött!« Volt nekem — folytató emberünk — egy jó barátom Nisard hallgatói között, ki a legdühösebbek egyike volt, kik tiltakoztak Nisard erkölcstana ellen s kényszeritették őt, hogy Demogeot által helyettesítse magát. Az én barátom különösen kitüntette magát a rendzavarok között,s ha jól tudom, e miatt egy kis bajba is keveredett. És ha ma végig nézünk a praefétek névsorán, ott látjuk őt azok sorában, kik az »erkölcsi rend« jelszavának legbuzgóbb védői és párthívei. Bölcs és fontolva haladó ember vált belőle.« A hasonlat kétségkívül jellemző. Különben pedig, hogy teljesen megértessük Páris jelenlegi kedélyhangulatát. Csak annyit mondunk, hogy a nő és férfi világ a közeli táncrvigalmakra készül, vagy az új év ajándékaira s meglepetésére gondol. A könyvárusok kirakatai már telve vannak, s nem sokára meg fog jelenni a legnagyobb újévi ajándék: »Manon Lescaut« , melyhez Dumas fils irta tudvalevőleg az előszót. Azután meg Sardou »la Haine« czimü színművére készülnek s a Gymnaseban nem sokára látni fogjuk »la Veuve «-t. S hogy épen színházról és özvegyről van,szó nem zárhatom be levelemet a nélkül, hogy meg ne emlékezzem egy sikerült mondásról, melyet múltkor egy nőtől hallottam a színházban. Két nő egy másik asszonyról beszélt, kinek férje nem rég meghalt, s ki nem tudja, hova legyen bánatából. A szegény nő napbosszant sír. »Szegény asszony!« mondá az egyik nő. »Szivemből sajnálom őt; nem fogja az soha elfeledni e csapást.« »Sohase hidd azt,« mond erre a másik nő. »Majd csak kifáradnak a könnyek is. Hanem a szegény asszony most még a fájdalomnak »mézes heteit« élvezi. Ezért a rettenetes fájalom.« Gonosz nyelve volt, az igaz, de szépen mondta, Budapest, nov. 18. (A mai minisztertanács) főtárgyát, mint hírlik, a szerb és a román egyházi congressus ügye képezte. (A Deák-kör) ma esti értekezletén a párt tagjai nagy számmal jelentek meg. Az értekezlet tárgyait : a választási, az összeférhetlenségi és a közjegyzői javaslatokra tett főrendiházi módosítások képezték. A választási javaslatot illetőleg az értekezlet a belügyminiszter felszólalására minden vita nélkül hozzájárult a főrendek azon módosításához, hogy a Simonyi Ernő-féle ismert toldás elhagyassák, — az erdélyi adócensus kérdése azonban hosszabb vitát keltett fel. A belügyminiszter azon okok alapján, melyeket a főrendiházban előadott, arra kérte az értekezletet, hogy fogadja el a főrendek közvetítő indítványát. Bésán és Nemes Péter ellene szóltak ; Tisza Lajos, Hoffmann Pál és K. Kemény Gábor mellette, mire az értekezlet elfogadá a főrendek módosítását, s azt Máday Sándor felszólalására pártkérdésnek jelenti ki. Az összeférhetlenségi javaslat szintén hosszabb vitát keltett fel és pedig különösen e javaslat azon pontja, mely a pénzintézetekről szól. A főrendek módosítása szerint ugyanis csak azon pénzintézetek igazgatói lennének kizárva, mely intézetek alakulásuk után léptek a kormánynyal üzleti összeköttetésbe. Horváth Lajos határozottan ellenzi e módosítás elfogadását, mely czéltalanná tenné az egész javaslatot. Ily értelemben nyilatkozott Szilágyi Dezső, Máday Sándor és többen. Mellette felszólalt Horváth Boldizsár, míg Puszky Ferencz arra figyelmeztetett, hogy a törvényjavaslat most már körülbelül senkinek sem kell s ha mereven ragaszkodik a képviselőház saját álláspontjához, a főrendek sem fognak engedni s a javaslatból soha sem lesz törvény. Élénk vita után az értekezlet elveti a főrendek módosítását. A szerzetesrendek ügye nyílt kérdésnek hagyatott fenn. A közjegyzői javaslatban tett főrendi módosításokhoz az értekezlet hozzájárult. Az értekezlet elején a belügyminiszter bemutatta a megyei házi adóról és a betegápolási költségekről szóló törvényjavaslatokat, arra kérvén a pártot, hogy e javaslatok a választandó közigazgatási bizottsághoz utasíttassanak. (A baloldali kör ma esti értekezletén a főrendiháznak a választási és összeférhetlenségi törvényre hozott javaslataival szemben fenntartja előbbeni álláspontját, a szavazást illetőleg ez ügyet nyílt kérdésnek tekintve, hasonlóan ragaszkodik előbbeni megállapodásához, illetőleg a képviselőház határozatához a közjegyzői törvényt illető főrendi módosításokkal szemben. (A véderő bizottság) f. hó 19-én csütörtökön d. e. fél 11 órakor ülést tart, a nyugdíjazási törvény tárgyában. (Andrássy Gyula gróf kereskedelmi politikájáról) az »Ung. Lt.« ma hosszú czikket közöl s azt mondja az Andrássyféle sürgöny indiseret közzétételének meg volt az az érdeme, hogy világot vetett ama pártállásra, melyet a fennforgó kérdéssel szemben az illetékes körök elfoglalnak. »Andrássy gróf — mondja a lap — az alkotó kezdeményezés államférfiaként áll előttünk. " Nincs kétség, hogy az Oroszországgal való kereskedelmi-politikai összeköttetés eszméjét ő pendítette meg s hogy szívóssággal ragaszkodott hozzá. E szívósság Oroszországgal szemben nem kevésbé volt helyén, mint az osztrák kormánynyal szemben.« E tényállást, mondja a lap, az illető leleplezések köztudomásúvá tették, de megjegyzendő, hogy ez által nem Andrássy gróf hozza a rövidebbet. A bécsi sajtó egy kis része azon gyanúsítással lépett ugyan föl, hogy Andrássy az osztrák politikát a tisztán magyar érdekek szolgájává teszi. — De a közvélemény túlnyomó többsége a Lajtán túl is föltétlenül a külügyminiszter mellé állt. Eljárását nemcsak alkotmányosnak, hanem a monarchia mindkét fele irányában lejálisnak ismerték föl. Midőn a magyar és az osztrák felfogás közt eltérés mutatkozott, Andrássy nem maga döntötte el a viszályt, hanem egyszerűen az osztrák szakminiszterhez fordult, elmondá azon érveket, melyek a magyar kormány elhatározását sugallák s melyeket ő is helyesel s az osztrák kormányt is e nézetnek igyekezett megnyerni. Ennél correctebb s alkotmányosabb eljárás nem képzelhető. De nemcsak alakilag hanem a dolog lényegében is a monarchia igazi érdekeinek megfelelően járt el a külügyminiszter. Andrássy gróf kereskedelmi politikája az ő békepolitikájának kinyomata. (A temesvár-orsovai vasút)építése mint halljuk már legközelebb tényleg kezdetét veszi. Az osztrák államvasút mint engedményes és Bachstein Armin ismert építési vállalkozó közt a tárgyalások az új vasút építése ügyében már anynyira előhaladtak, hogy a szerződés aláírása csak némi formaságoktól függ, s pár napi idő kérdése. Minthogy az osztrák államvasút mérnökei a temesvár-orsovai vonalon a szükséges előmunkálatokat már elvégezték, a tényleges építkezés közvetlenül az építési szerződés aláírása után megkezdetik. (Báró Bodics tábornok, Dalmátia helytartója), a zágrábi »Národne Novine« szerint a napokban ismét beadta lemondását, mely ezúttal valószínűleg elfogadtatik. Dalmátia helytartójává Jovanovics tábornok szemeltetett ki, ugyanaz, ki, mint osztrák-magyar consul Boszniában. Bodics helytartóval ment Dalmátiába, jelenleg pedig dandárparancsnok Cattaróban. Czikkiró szerint e személycserének sem a bécsi alkotmányiós párt, sem pedig a dalmát-olasz kisebbség nem örülhet, mert Jovanovics tábornok Bodics nyomdokait fogja követni. A toudgetből. A pénzügyminisztérium jövő évi budgetében úgy az egyenes, mint a közvetett adók bevételei lényegesen nagyobb összegekkel szerepelnek, mint a folyó évi előirányzatban. Tekintve azt, hogy némely adónemnél már a múlt évben történt emelés és tekintve azt, hogy a jelen év lefolyt háromnegyedének kezelési eredménye kétségessé teszi, váljon a tények megközelítik-e az előirányzat mérvét: jogosult a scepticismus, mely keresi az indokokat, hogy mikép veheti föl a pénzügyminiszter öregbedő számokkal a fedezetbe úgy a direct, mint az indirect adók jövedelmét ? Az összes egyenes adóknál a pénzügyminiszter a bevételt 74‘/5 millióval irányozza elő, tehát 4 2 millióval nagyobbra, mint a folyó évre. Kiemelendő különösen, hogy ezen emelkedés nem az új adótörvények remélt hatásaként vétetik számba, hanem természetes növekedésül, melyet még a reformálandó kezelés fog némileg előbbre vinni. j±z említett bevételi többletből elsősorban esik a földadóra 177.055 frt. E növekedés reményét azzal indokolja a pénzügyminiszter, hogy a volt határőrvidéken fekvő nagyterjedelmű s eddig adómentesen kezelt kincstári s községi erdők a földadóban nem jelentéktelen szaporodást fognak előidézni , továbbá indokolja azzal, hogy a folytonosan tartó birtokrendezések és tagosítások folytán készülő új földadósorozati munkálatok rendszeresen tiszta jövedelmi s így földadószaporodást is szülnek, mely szaporodás többnyire több évre visszahatólag terjedvén ki, s az ezen szaporodásnak megfelelő adóöszszeg egyszerre vettetvén ki, az évi földadó összegét növeli. A házadónál 59.603 forintnyi szaporulatot indítványoz elő a pénzügyminiszter. Indokai, melyekre e számítást fekteti, ezek: a házbér és vele a házadó rendesen az egész országban növekedik ugyan, de miután az 1873-diki évi házbéradóhoz 2.822.890 fttal járult egy maga Budapest, a fővárosban már megindult és még mindig tartó házbérleszállítások folytán pedig ezen az összes házadó egyharmadát viselő városban előreláthatólag némi adókereskedés fog bekövetkezni; e szerint az egész országban várható szaporodást az említett összegnél többre tenni nem lehet. Nekünk a pénzügyminiszter i w m i 'iiWHiW iiiif-KimwuTmuiTirorEri^jr^ — am (Az új osztrák kölcsönről) néhány lap által közölt részletek a »P. Lloyd« bécsi hírei szerint alaptalanok. A kölcsönre ezek szerint nincsen szükség, azon esetet kivéve, hogy e minisztérium a neki tulajdonított nagy vasúti terveket (Bécs—Novi és Sülevi—Fürth) valamint a korábbi ülésszakok óta függőben maradt arlbergi és Predilpályák tervét csakugyan valósítani akarná. Mindezen tervekre összevéve azonban a lapok által említett 25 milliónyi kölcsön teljesen elégtelen volna, másfelől pedig kétes dolog, vájjon a kormány a jelen viszonyok között vállalkozhatnék, hogy a pénzpiacot 100 milliót meghaladó kölcsönnel vasúti papírok számára igénybe vegye. (A vámtarifa reformja) tárgyában kiküldött osztrák miniszteriális bizottság a »P. Lloyd« híre szerint a napokban fogja megkezdeni tanácskozásait az osztrák kereskedelmi minisztériumban. E bizottság tanácskozásainak tárgyát képezendi a kereskedelmi- és vámszövetség megújításának ügye is. A bizottság a kereskedelmi, pénzügyi és belügyi minisztériumok képviselőiből alakíttatott.