Pesti Napló, 1874. december (25. évfolyam, 276-299. szám)
1874-12-01 / 276. szám
Törvényjavaslat. a cseléd-, teke-, játék-, kocsi- és leadóról. (E törvényjavaslatot esti lapunkban már igen tüzetesen ismerteti'' át, olvadóinkat egyelőre ez ismertetésre utaljuk. A tárgy érdekességénél fogva közöljük azonban szó szerint is e javaslatot, a mint következik.) 1. §. Az 1875. évi jan. 1-jő napjától kezdve a magyar korona országainak egész területén 1) cseléd, 2) teke és játék, 3) a kocsi és leadó fizetendő, a következő §§-ban foglalt határozatok szerint. 1. Fejezet. A cselédadóról. 2. §. Cselédadót tartoznak fizetni: a kik saját maguknak, családjuk tagjainak, vagy az ahoz tartozóknak személyes szolgálatára, vagy háztartásuk, lakházaik, disz vagy mulatókertjeik, vagy adó alá tartozó lovaik közül teendő szolgálatokra bármi elnevezés alatt férficselédet tartanak; b) az állami biztosíték alatt álló vagy kereseti nyereményükre nézve különben is adó alá tartozó vállalatoknak kivételével minden egyéb bármi néven nevezendő, s bármely czélokra alakult egyletek, körök, társulatok, melyek a társulat czéljaira és az egyleti helyiségekben teljesítendő szolgálatra férfi szolgákat tartanak. 3. §. Ezen adó alá nem tartoznak: a) a felséges uralkodó család tagjai; b) külhatalmak követei és konzulai, amennyiben nem belföldiek; c) az országban egy éven alul tartózkodó külföldiek. 4. §. Az adó a férficselédek és szolgák számaszerint a következő tételekkel fizetendő: egy férficseléd vagy szolga után 8 frt két férficseléd vagy szolga után egyenkint 10 frt három férficseléd vagy szolga után egyenkint 12 frt négy férficseléd vagy szolga után egyenkint * 15 frt öt férficseléd vagy szolga után egyenkint 18 frt hat vagy ennél több férficseléd vagy szolga után egyenkint 20 frt 5. §. A cselédek számának a 25. §. szerint tett bevallása után bekövetkezett kereskedése az adózót a 4. §. értelmében kivetett adó megfizetésének kötelezettsége alól nem menti fel. 6. §. Egyesek vagy társulatok, ha ez adóév folyama alatt válnak adókötelesekké , vagy cselédjeik számát az adóév folyama alatt szaporítják, erről az illető városi hivatal vagy községi elöljáróság utján a királyi adófelügyelőnek 8 nap alatt jelentést tenni s az újonnan felfogadott cselédjeik után az adót, illetőleg az azoknak emelkedett létszámára eső adótöbbletet a 4. §-ban megállapított adótételek szerint azon hónap első napjától kezdve, melyben a fölőbb említett jelentést tenni tartottak, az év végéig járó aránylagos részben megfizetni köteleztetnek. II. Fejezet: A tőke- és játékadóról. 7. §. A teke és játékadó tárgya : a) minden tekeasztal (biliárd) akár nyilvános, akár zártkörű helyiségben, akár pedig magánlakban van felállítva; b) kávéházak és vendéglők, valamint a társas körök vagy egyletek által tartott helyiségek minden terme vagy szobája, melyben a vendégek vagy egyleti tagok rendesen vagy időnkint kártyáznak vagy másnemű jelekkel játszanak. 8. §. Ezen adó fizetésére köteles, aki a helyiséget, melyben tekeasztal áll, vagy mely a 7. §. b) pont alatt megjelölt játékra használtatik, bírja, vagy bérben tartja. 9. §. Ezen adó alól kivételnek: a) a felséges uralkodó család tagjai, a lakásukra szolgáló palotákra és nyaralókra nézve; b) külhatalmak követei és konzulai, amennyiben nem belföldiek ; c) az országban egy éven alul tartózkodó külföldiek; d) tekeasztalok készítésével, vagy elárusításával foglalkozók, a mennyiben azokat saját használatukra is nem fordítják. e) tébolydák, kórházak s hasonló czélú intézetek a kizárólag a betegek vagy ápolás alatt állók használatára szolgáló tekeasztalokra vagy játékszobákra nézve. 10. §. Tekeadó fejében magánlakban felállított minden egyes tőkeasztal után különbség nélkül 20 frt fizetendő évi adóul; a polgárosított határőrvidéken a tőkeadó továbbá is a jelenlegi szabályok szerint szedetik, különben pedig tekintet nélkül az illető helyiségnek nyilvános vagy zártkörű minőségére Budapesten tekeadóul minden egyes tekeasztal után 25 frt, a helyiségnek játékra használt minden terme vagy szobája után 30 frt, egyéb városokban vagy községekben pedig népességükhöz képest a teke-, illetőleg játékadó a következő táblázatban megjelölt fokozatok és adótételek szerint fizetendő: a tekeadó a játékadó ■4-_C8 -----------------------------------o Ha a város vagy minden a helyiségnek jár község, melyben az egyes feketékra használt ^ adó tárgya van asztal után minden terme vagy szobája után 1. 20 ezer lakossal többel bir_____________20 25_____ 2. 10 ezertől 20 ezerig terjedő lakos számmal bir 15________ 20 3. 3 ezertől 10 ezerig 4. 3 ezernél kevesebb lakossal bir 5 10 11. §. Aki az adóév folytán még adó alá fölvéve nem volt, és tekeasztalt állít fel, vagy adó alá tartozó játékhelyiséget nyit, tartozik erről 8 nap alatt az illető városi adóhivatal vagy községi elöljáróság útján a kir. adófelügyelőnek jelentést tenni és a törvény értelmében kivetett adót azon hónap 1-ső napjától kezdve, melyben a felőbb említett jelentést tenni tartozott, az év végéig számított aránylagos részben megfizetni. 12. §. Ha a tekeasztal vagy a játékra használt helyiség az adóév folytán más birtokos, illetőleg bérlő által vétetik át, ez utóbbi által az átvett adótárgyak után azon évben adó azon esetben nem fizetendő, ha igazolja, hogy azoktól az adó azon évre már megfizettetett. 13. §. Az adókivetéssel és ellenőrzéssel megbizott községi és állami községek jogosítva vannak az adó alá tartozó nyilvános helyiségeket bármikor megszemlélni; magánlakban ezt csak előzőleg tett feladás esetében egy községi elöljárónak jelenlétében teheti. (Vége következik.) terjedő lakossal bír 10 15 ORSZÁGGYŰLÉS. A főrendiház ülése nov. 30-án. Elnök: Majláth György. Jegyzők: Batthyány Ferencz gr. és Nyáry Gyula b. A kormány részéről jelen vannak: Bittó István, Szapáry Gyula gr. és Wenckheim Béla b. Az ülés kezdődik i. e. 11 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül Elnök: (Állva.): Mielőtt a képviselőház üzenetét átvennék, kötelességem jelenteni, hogy a mélt. főrendek által nyert megbízásban eljárván, ő cs. és kir. apostoli felsége. (A főrendek felállanak) Károly Ferdinánd főherczeg elhunyta alkalmából a múlt. főrendek által hozzám intézett részvétnyilatkozatot legkegyelmesebb királyi köszönettel fogadni méltóztatott. Tombor Iván a képviselőház jegyzője, átnyújtja 1848-iki V. és erdélyi II. t. czikk módosításáról és kiegészítéséről szóló szentesített törvényczikket. A törvényczikk kihirdettetvén, eredeti példányban megőrzés végett az országos levéltárba tétetik le. Vay Miklós báró koronaőr : Nagyméltóságu elnök ! Méltóságos főrendek ! Engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy az általunk is annyira tüzetesen tárgyalt s a két ház közötti egyetértés létrejötte után szentesítést nyert választási törvény kihirdetése alkalmával szabadságot vehessek magamnak, egy talán nem egészen időnkívüli szerény előterjesztést kockáztathatni. Nem lehet tagadni, hogy a választási törvények keletkezte első korszakában, nevezetek alatt más valamit, a létrejöttnél sokkal többet értett a hazai közönség. Hogy igazam van, arról az akkoriban felszínre került számos hirlapi czikk is tanuskodatik, és hogy ma sem elégíti az ki az ország lakóinak nagy részét, a felől meggyőződhetik mindenki, ha kissé körülnéz a világban; amint hogy e törvény legmelegebb pártolói sem tagadják azok hiányait, beismerik csakis ideiglenességre számítható voltát, s nem titkolják el maguk elöl az annak végrehajtásával járandó, majdnem legyőzhetlen nehézségeket, míg mások utolsó perczig azon hitben ringatták magukat, hogy a választási törvény, mely nemcsak a követ-választási módozatokra szorítkozott, de kiterjeszkedett a censura , egyéb az egész kérdéssel kapcsolatba hozató tárgyakra is egyszersmind a képviselőház részbeni átalakításáról s jelen szervezete némi módosításáról is fog gondoskodni, és azt is hitték, hogy egyúttal a házszabályok újbóli átdolgozása, s többe fele is el fog intéztetni. A magas kormány azonban, mint láttuk, ezen lényegesebb s mélyebbre vágó kérdések szőnyegre hozatalát feleslegesnek, vagy legalább időszerűtlennek tartás következőleg a képviselők háza egyelőre, eddigi eredeti alakjában fog ezentúl is maradni. Alapja azonban az állandósítandó összeírások által ha lényegében nem is megváltozni, de kétségtelenül szilárdulni,a parliamentáris jellege öregbedni, s ha több más tényező is közre fog működni, tekintélye jövőre emelkedni s befolyása is innentől gyarapodni fog, amint hogy mindezt kívánjuk, azt a haza közérdeke követeli. Ha azonban mindez így van, nem válik-e mindinkább szükségessé, — sőt most már nem kikerülhetlen-e, hogy végre valahára saját házunk újbóli szervezését is a maga utján komolyan sürgessük, nem czélszerűbb-e addig szervezkednünk, mig hihetőleg majd még feltűnőbb leen a jövőben az anomália különböző alapokon nyugvó s mégis versenyre kelhető két házunk között, és vájjon azon modus vivendi, mely köztünk jelenleg még fenn áll s kivált az utolsó időkben mindkét oldalon tűrhetőnek mutatkozott, nem fog-e időjártával még legjobb esetben is, több nehézségekre, nagyobb akadályokra találni ? Sőt a lehetetlenségek közé tartozik-e a két háznak komolyabb elvi összeütközése ? De ha ez megtörténhetik, nem kivánatos-e ilyetén eshetőség törvény útján való megelőzése ? Továbbá nem szüksége főispánjaink állásának, illetőleg házunk ezen kezdettől fogva mindig kiváló s megbecsülhetlen tényezői függetlenségének jövőre is leendő megóvásáról egy vagy más módon gondoskodnunk oly időben, midőn ez a kormányzati felelősség eszméjével összeférhetlennek kezd egyes esetekben mutatkozni. De végre ott vannak az országgyűlési vegyes ülések is,melyeknek esetei mindig fennállanak s szintúgy törvény által lennének szabályozandók. Aztán nem természetesebb, nem illőbb-e, hogy mi magunk szorgalmazzuk e kérdés megoldását, mintsem azt másoktól várjuk? Én legalább nem tudnék benne megnyugodni, hogy ez bárminő, bárhonnan eredő külső pressió folytán történjék. Hiszen egyebeket mellőzve, maga az utolsó trónbeszéd is sürgeti már a dolgot; kivitelét tehát szorgalmazni jogunkban áll, sőt magunk iránti kötelességünk, amint hogy tevénk is azt már nem egyszer. Nevezetesen utólszor, több mint egy év előtt, egész ünnepélyességgel a magas kormányhoz intézett egy írásbeli interpelláló útján. A válasz azonban még mindig várat magára. Legkevesebb tehát, amit kivánhatunk, hogy interpellatiónk evidentiában tartassák, s végre még a scontróból is ki ne maradjon. Ha azonban a magas kormány a magunk által is tarthatlannak vallott status-quo fennmaradását egyelőre üdvösebbnek hiszi, mi az ezzel járó inconvenientiák daczára is, kétségtelenül bele fogjuk magunkat abba ezentúl is minden körülmény között találni. Bennünket kötelességünk teljesítésében bizonyosan nem fog e halogatás sem gátolni. Mi, történelmi múltúnk érzetében és tudatában annak, mivel tartozunk elődeink emlékének, mindaddig, míg helyes mérvben érvényesítendő saját befolyásunk közreműködése mellett újból szervezve nem leszünk, meg fogjuk ereklyeként óvni tudni azon egyedül még fennálló ősi institutiót, mely »magyar főlediháznak» neveztetik, s melyhez még az 1848-ik év sem kívánt rögtönözve nyúlni. És bizonyára nem nagy, és a kívánt, eredményhez bizonyára legkevésbé vezető állambölcsességet és tapintatosságot árulna el, ha valaki ezen intercalaris időt innen túl is arra igyekeznék felhasználni, hogy rágalmak s invectivák terjesztése által depopularisálja e tösgyökeres magyar és talán épen azért sem mindenki ínye szerinti institutiót. Ám de forduljon bármerre is a koczka, az egyről meglehet mindenki győződve, hogy a mai új modorú alapokra fektetendő, mint mondani szeretjük »felfrisítendő« felsőház lehet majd sok tekintetben jobb, tökéletesebb a réginél, de hogy valaha magyarabb s igy hazafiasabb érzelmű lehessen, azt tagadom. Amint hogy táplál is a remény, miszerint, ha meg lennének és immár napjainak számítva, ezáltal buzgósáág és az ország java iránti érdekeltségünk hanyatlani nem fog, s a reánk virulandó utolsó nap leáldozásáig mindig ama kettős jellegről fognak határozataink és eljárásának a nemzet színe alatt tanúskodni. Én tehát, mivel a magas kormánynak ez idő szerint különben is elég más sürgős rendezni és szervezni valói vannak, ezúttal sem nem indítványozok, sem nem interpellálok, hanem ország-világ előtt constatáltatni kívánom, miszerint valamint eddig, úgy ezután sem a főrendeken fog e ház újbóli szervezése múlni, továbbá, hogy e tőlünk kétségtelenül nem egy, de azért örömest meghozandó áldozatot követelő műtéteinek nyugodtan nézünk elébe, tudván, hogy a »semmit rólunk nélkülünk,« általunk azonban bizonyára kellő mérséklettel alkalmazandó elv szerint szólónk adaz nekünk is lesz. Végre, hogy addig, míg újabb országos megállapodások nem rendelkeznek felettünk, jelen százados gyakorlat által szentesített törvényes jogainkat s kötelességeinket, minden ellenünk irányzott méltatlan megtámadások és kifakadások daczára is teljes mérvben fogjuk érvényesíteni, illetőleg teljesíteni tudni. Részemről csak azon egyet óhajtom a jelen perczben, hogy vajha szerény nézeteim a méltó főrendek helyeslésével találkoztak volna. (Helyeslés.) Bittó István miniszterelnök : Nagyméltóságu elnök ! Méltóságos főrendek ! Amennyiben ő nagyméltósága a koronaőr felszólalásában egy interpellációra hivatkozott, amely a főrendiház rendezése tárgyában egy előbbi kormányhoz volt intézve, amely azonban azóta mind e mai napig válasz nélkül maradt, legyen szabad nekem a kormány nevében kijelenteni, hogy a kormány a maga részéről is teljes mérvben felfogja azon okoknak súlyát, melyek a főrendiház rendezését nemcsak kívánatossá, hanem szükségessé teszik, és azon számos előterjesztések és törvényjavaslatok között, melyekkel fennállásának rövid ideje alatt foglalkozott, ezen kérdés is foglaltatik, az erre vonatkozó törvényjavaslat tervezete már készen van és csak a miniszteri tanács tárgyalását, illetőleg felülvizsgálatát igényli. Miután azonban a minisztérium úgy megalakulása, mint ezen ülésszak megkezdésekor is az államháztartás rendezését a legsürgősebb és legelső feladatának tekintette, miután azon előterjesztések és törvényjavaslatok, melyek e kérdésre vonatkoznak, sokkal számosabbak és terjedelmesebbek, minthogy azok tárgyalása befejezésének határidejét előre látni lehetne, általában csak annyit ígérhetek a kormány nevében, hogy ha lehetségesnek fogja látni, hogy a főrendiház rendezése tárgyában még ezen ülésszak alatt törvény alkottassák, a kormányon nem fog múlni ezen óhajtást teljesíteni. Nem fogja ezen kérdés készületlenül találni, és meg fogja tenni azon törvényjavaslat előterjesztését, ha látni fogja, hogy az még ezen országgyűlés tartama alatt törvényerőre emelkedhetik. Ezt találtam szükségesnek azon interpellátióra, melyre most hivatkozás történt, elmondani. Prónay Gábor b. köszönettel veszi azt, hogy Vay Miklós b. constatálta azt, miszerint a főrendiház reformálása nem a főrendeken múlt. Ezt szükségesnek tartotta kijelentetni, mert azt tapasztalta, hogy valahányszor egy főrendi üzenet küldetik át a képviselőházhoz, ott mindig az mondatik, hogy a főrendiházat reformálni kell. Ami a főrendiház szellemét illeti, azt némelyek nem tartják épen jónak s valahányszor a főrendek a magyarságot hangsúlyozzák, azt mondják, hogy a főrendek családi körökben nem magyarok. Szóló meg van győződve, hogy a főrendiház minden tagja érzi e tekintetben szive parancsát és sugallatát, és azt hiszi, hogy aki családos ember, gyermekeit úgy neveli, hogy szeressék hazájukat, anyanyelvöket, és lángoljanak a nemzeti szellemi érzületért. Elnök : Bocsánatot kérek a koronaerő excellentiájának szerintem teljesen jogosult volt a kormányhoz intézett azon kérdése, vájjon a mintegy öt negyedéve tett interpellációra szándékozik-e választ adni, s úgy hiszem, hogy ő részben a házszabályok keretén túl nem ment, de minden egyéb, ami a mai ülés napirendjén nincsen, már most csak formális alakszerű indítvány alapján lehetne szerintem a vita tárgya ; egészen eltekintve attól, hogy én mindig axiomaképen tartottam azt, hogy nekünk a helyen csak a képviselőház üzeneteivel és érveivel van dolgunk, minden egyéb az e házbani vitatás keretén kívül esik. (Helyeslés.) Keglevich Béla gr. örvend annak, ha a főrendihez jónak látja, hogy maga sürgesse a főrendi ház reformálását, de sajnálattal kell constatálnia, hogy a hallott nyilatkozatokkal nem érthet egyet, mert azt hiszi hogy oly házat, mint a jelenlegi főrendiház, akármilyen új szervezet alapján alkotni nem lehet. Szóló a főrendiházat jelen alakjában a legmagyarabb institutiónak tartja és meg van győződve arról, hogy bármikor fogják reformálni a házat, nem fog kikerülhető lenni, hogy a főrendi házba az eddiginél több nem magyar elem is be ne jöhessen. Beszédét ekként végzi: »Hogy az előttem szólottak reflectáltak oly dolgokra is, melyek nem itt, hanem másutt mondattak, arról nem szólok, mert ez is egyéni felfogás dolga. Én részemről, amint nem helyeselhetem, hogy másutt más dolgok mondottak, úgy azokra leghelyesebben azzal felelek meg, hogy nem szólok e tárgyhoz.« (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, hogy a méltóságos főrendek e tárgyat befejezettnek tekintik. Felolvastatván ezután a budai kir. törvényszék bünfenyitő osztályának megkeresése Reviczky József b. kiadatása iránt, az a mentelmi bizottsághoz utasittatik. Ezzel az ülés 1/1 1 órakor véget ért. A pénzügyi bizottságból. — nov. 30. A pénzügyi bizottság a nyilvános ülés után folytatta tanácskozásait a honvédelmi miniszter költségvetése felett. Elnök Csengery a bizottságot felhívja, hogy már most az eszközlendő megtakarítások iránt nyilatkozzék. Zsedényi miután az előadó bővebben tanulmányozván az egyes rovatok alatt, a miniszter által előirányzott összegek minőségét, tüzetesen s az egyes tételekre alkalmazva ajánlotta a lehető levonásokat, azt hiszi, hogy a bizottság biztosabban jár el, ha az előadó által a csapatoknál javasolt 1.329.802 frtnyi megtakarításokat elfogadván, ennek nyomán egyszersmind a miniszternek tájékozást nyújt ezen levonások alkalmazása iránt. Az előadó dr. Lipthay recapitulálván az egyes rovatoknál az általa ajánlott levonásokat, az egyes tételeket még egyszer röviden illustrálja, különösen a tisztek létszáma iránt azt veszi észre, hogy a számfeletti tisztek tettleg nem léteznek az előirányzott számban s azért követeli hogy a tiszti iskolákban nagyobb számú altisztek kiképeztessenek, egyedül a papiroson létező tisztek számára pedig fizetéseket nem ajánlhat. Végre a csapatokra a miniszter által előirányzott 6.623.885 forint helyett 4.900.000 frtot ajánl. A miniszter a már elmondottakat nem akarná ismételni, az ellen azonban óvást tenni kénytelen, mintha előirányzatában a számfeletti tiszteket nagyobb létszámban állította volna be, amint azok tettleg léteznek. Széli: a bizottság már többször jelezte azon belső gyökeres megszorításokat, melyeket a minisztériumtól az államháztartás financziális helyzete érdekében várt, addig azonban, míg a fennálló törvények keretében engedélyezni kell a honvédség fenntartására szükséges költségeket, az előadó által javasolt és Zsedényi által pártolt megtakarításokat egész kiterjedésükben nem pártolhatja, de másrészről többet nem fogadhat el, mint amennyit a bozás 1874-re szavazott meg, ugyanis 5.483.639 frtot úgy, hogy a rendkívüli kiadásokból 763.915 forint töröltessék. A csapatoknál tehát a levonás tenne 707.563 frtot. Móricz addig, míg e honvédségi törvények meg nem változtatnak, azok értelmében a honvédséget fenn akarja tartani, de a pénzügyi viszonyok mostani helyzetében csak az 1874-re engedélyezett összeget szavazhatja meg. A miniszter azt válaszolja, hogy ha már kénytelen az 1874-iki összeget elfogadni, akkor azzal csak úgy élhet meg a honvédség, mint s pránta tíz nélkül Péchy, Horváth nem fogadják el az előadó javaslatát, de Széll véleményéhez járulnak. Wahrmann meg van győződve arról, hogy állami függetlenségünket fenn nem tarthatjuk, ha államháztartásunkban az egyensúlyt helyre nem állítjuk. És miután a most tárgyalás alatt levő adótörvények elfogadásával az ország az állambevételek tekintetéből oly áldozatot hoz, melynél nagyobbat több időre nem hozhat, de a bevétel ezen szaporítása mégsem állíthatja helyre az egyensúlyt, tehát a kiadásokat ottan kell megszorítani, ahol nagyobb sommák takaríthatók meg ;" ezek közé sorolja a közös hadsereget és a honvédséget , azért a jelen költségvetésnél a legkisebb összegre fog szavazni. Simonyi nem a honvédséget kifejlesztését akarja megakadályozni, de a közös hadsereget megszüntetni, a honvédséget azonban nem úgy mint a miniszter a mozgósításra készen, de béke lábon akarja megtartani. Megszavazza most az 1874 iki évi öszszeget. Mihajlov is pártolja Wahrmann nézeteit. Muzslay az 1874-ki összeget még 300 000 forinttal akarná megtoldani, Somssich többet nem szavaz meg, mint amennyi a honvédség lényegében való fenntartására szükséges, és így Széli indítványát pártolja. A bizottság többsége Széli indítványa szerint elfogadja az 1874. évi összeget. Erre az előadó oda nyilatkozik, hogy miután ellenkező véleményét a házban is elő fogja terjeszteni, e tárcza költségvetésének előadója nem maradhat, miért is Széll kéretett fel ennek előadására. Rendkívüli szükségletre 768.563 forint. Ruházat és felszerelésre 8000 főre fegyver nélkül 60 frtot számítva, 480.000 frt. Az előadó 170.000 honvéd számára létező készlet tekintetéből az összeget törli, mert semmi szerződés nem kötelezi a minisztert ezen készlet elfogadására. A miniszter azt szükségesnek tartván, fenntartja magának, hogy a képviselőházban ezen törlés ellen felszólalhasson, mert mozgósítás esetében ezen ruházat okvetetlen szükséges. Széli : Az évi koptatások nem indokolják a kérdéses kiadást, ugyanazon véleményben van Horváth, ki azt hiszi, hogy mozgósítás esetében 25.000 emberre 14 nap alatt el lehet a ruhát készíteni. A miniszter ellenvetésére Wahrmann azt válaszolt, hogy ha Pesten e tekintetben vállalkozót nem találhatnának, ő kész ilyet szerezni. Simonyi nem fog azon axiómától elállani, hogy csak oly szerződés kötelezheti az államot, mely a képviselőház által helybenhagyatott. Péchy azt hiszi, nem felel meg a czélnak, hogy hosszú időre ruhakészlet tartassék a raktárban. A főruharaktár felépítésére 20.000 frt. Az előadó véleménye szerint a bizottság törli ezen összeget. Alapítványokra 4648 frt, nincs észrevétel. A 92 zászlóalj hadiszükségletére még hiányzó járművek beszerzésére 240.000 frt, 3 évre felosztva 1875-re 80.000 frt. Az előadó 60.000 frtot töröl. Széll az egész kiadást törleni kívánja. A miniszter ismételve a mozgósítás pillanatára emlékezteti a bizottságot, mert ezen járművek nélkül a zászlóaljak ki nem mozdulhatnak. Wahrman azt hiszi, hogy a törvény szerint akkor a közös hadügyminiszter adja a szükséges szekereket. Cserhalmay tanácsos megjegyzi, hogy annyi készlet nincs a hadseregnél. Wahrmann: akkor hát itten sem szükséges. Pedig arra kell szorítkoznunk, mi múlhatatlan szükséges és igy az étszekerekre kivántató költséget kész megszavazni 40 ezer írttal. Az előadó az hiszi, hogy a szerlöveg osztagok beszüntetése után, ezeknek szekereit is e czélra lehetne fordítani. A többség nem fogadja el Péchy indítványát, de a törlést ajánlja a háznak, úgy azon 183.000 frtot is, mely az újonnan felállítandó 6 lovasszázad számára előirányoztatott; a miniszter a honvédség főparancsnoki adlatus állomását a bizottság kérlelhetlen törlési szándéka ellenében igen kitartóan majdnem hevesen védte. Eket befejeztetvén a honvédelmi miniszter költségvetése, holnap a vallásügyi és kereskedelmi miniszter által pótolólag előterjesztendő felvilágosítások fognak tárgyaltatni, a holnapután a pénzügyminiszter költségvetése vetetik fel. Az adóügyi bizottságból. nov. 30. A bizottság ma délelőtt a nyilvános ülés után tartott ülésében, a takarékpénztári könyvek és kereskedelmi váltók kihagyásával szerkesztett 1. §, felolvastatván, Paczolaynak az özvegyi tartás iránt felvetett kérdésére nézve a miniszter megnyugtató választ adván, hosszabb vita keletkezik a kereskedelmi váltók megemlítésére vonatkozólag, minek Ghyczy azzal vet véget, hogy megígéri, hogy a miniszteri utasításban a kereskedelmi váltók kivétele világosan meg fog említtetni. A §. 4 pontjánál a külföldi tőkékre vonatkozólag, milyenek itt kis mértékben vannak, míg ellenben magyar tőke sok van külföldön, azt kívánja, hogy a külföldön levő magyar tőke utáni jövedelem csak akkor essék adó alá, ha az illető államban ilynemű törvény nincs, s ahol a miénkhez hasonló adóviszonyok léteznek pl. Ausztria a külföld rovatába esik, s megtörténhetnek, hogy a kétszeres adóval terhelt magyar papírokat mind haza küldenék. Tisza inkább adóztatná meg azokat, akik itteni jövedelmüket külföldön költik vagy helyezik el, mintsem azokat kik itt benn helyeznek el külföldi tőkét; az osztrák papírokra vonatkozólag Fáik indítványára azt jegyzi meg, hogy ez esetben könnyen kiszoríthatnák az osztrák papírok itt a magyar papírokat. Ghyczy és Kerkapoly hozzájárulnak Fáik indítványához, mely a 2. § ban a kivételek közt fog érvényesíttetni, s az 1. §. 4. pontja elfogadtatik Tisza Kálmán előbbi megjegyzése nyomán azt kívánná, hogy a külföldön elhelyezett magyar tőke fizesse meg azon különbözetet, mely az ottani kisebb megadóztatás és itten eshető megrovás közt van. Herkapoly hozzájárul . Fáik attól tart, hogy a külföld megfordítva a dolgot, ugyanezt tenné saját kedvezőbb helyzetű papírjaira nézve. Iványi szintén támogatja e nézetet, amire Fáik javaslata végleg elfogadtatik, mely a §. 5-ik pontjául vezetik be. A magyar állampapírokról való gondoskodást illetőleg, melyet Falk a 4. pontnál ajánl, Mirffy tanácsos azt javasolja, hogy a §. 1—4 pontjára történjék hivatkozás. A 6. pontban a humanitárius intézetek minden tőke jövedelmére és segélyösszegeire kimondatik az adómentesség. A 3-ik §-nál gr. Lónyay M. a forgó tőke bevallását, ha azt kölcsön útján szerezte, nem követelné . Paczolay egy véleményben van s igaztalannak tartja, hogy az adósság ne legyen bevallás tárgya. Ghyczy azt jegyzi meg, hogy a forgó tőkét meghatározni nem lehet, ő azt hiszi, ő azt hiszi, hogy ha az illető bevallja és adósságát s azt, hogy kinek adós, az állam a kamatadót elveszti. Lónyay azt hiszi, hogy csak az actív jövedelem megadóztatható. Paczolay igaztalannak tartja, hogy a kereskedő leszámíthassa passiváit, más negr. Lónyay szerint a földbirtokból az adó tőkéjét az állam már elvette. Tisza K. nem hiszi, hogy a bajon rendszer változtatás nélkül segíteni lehessen. Mert fordítva meg lehet, hogy földhitelre bemutasson tőkét, mint olyat kamat nélkül használhatja. Lónyay gr. azt állítja, hogy a szabály eddig is megvolt, mégsem vezetett eredményre. Tisza azt tartaná igazságosnak, ha a fölvett összeg jövedelmi különbsége adóztatnék meg. Sennyey dr. is azt tartja, hogy csak egy általános adóreformmal lehet segíteni. Lónyay azt állítja, hogy a tőke mindig el fog rejtőzködni. Fáik: Ez adó semmi sem egyéb, mint a kamat növelése. Ha az adósnak be kell vallani a hitelezőt, akkor felmondják a tőkét, mint ez Bécsben és máshol történt. Sennyey b. a regáléknál, malmoknál a fenntartási költséget levonandónak tartja; mire vita támad, mi van értve az 1. §. 3-ik pontjában »a belföldi birtokkal összekötött, e földadó tárgyát nem képező dologi jogosítványok« alatt? Ghyczy K. e pont magyarázatának felfügesztését kéri. A 4. §-nál, mely a járadékadóról szól Mocsáry szólal fel, igaztalannak tartván, hogy a járadékok egy kalap alá vonassanak a tőkével; kivált az özvegyi tartást kifogásolja, mert attól már meg van az adó fizetve. Az ilyszerű járadékot más helyütt is ki szokták venni az adó alól. Ő legalább különböztetést kíván tétetni a különböző járadékok között , az özvegyi járadékot pedig a nyugdíj kategóriájába sorozná. Ghyczy K. csak úgy értette, hogy az özvegy csak akkor fizessen járadékadót, hogy ha a jószágban benn maradván, attól már adót úgy is fizetnek a nyugdíj régi szolgálatok megjutalmazása. Paczolay azt állítja, hogy az özvegyi járadék sem egyéb, mint régi szolgálatok megjutalmazása, azért ez is a nyugdíjak sorozatába esik. Irányi D. azt hiszi, hogy a 600 írtnál több évi és életjáradék is oly kedvezményben részesítendő, mint a kisebb. Ghyczy K. azt hiszi, hogy eleget tett a méltányosságnak, midőn a kisebb összegeket kedvezményben részesített , ennél tovább nem mehetett. Mocsáry újból azt állítja, hogy az özvegyi tartás nem járadék. Kerkapoly állítja, hogy a megrovás nem új, mert eddig is behajtatott. Helytelennek tartja, hogy nálunk az özvegyek kedvezményben részesültek szemben a másodszor férjhez ment nőkkel, mi szerinte máshol sehol sem történt. Tisza K. is különbséget lát a járadék és tőke között és hogy ne egyenlő megrovás alá essék, helyesnek tartja. Sennyey K. az évi járadékos osztálynak kedvezményt nem adna. Fájk sem lát elvi különbséget az évi járadék és tőkekamat között. Az évi járadék tőkéje néha épen elvesz az államra nézve, például, ha egy biztosító társulatnak adatik át. Mocsáry azt állítja, hogy akkor a biztosítótársaság fizeti annak adóját. Simonyi L. K. Fálknak azt jegyzi meg, hogy a járadéki tőke azért vesz el, mert meg sem volt. Tisza K.: kétségtelen, hogy ezen évjáradékok különböző természetűek. Szerinte a biztosítótársaságok évjáradéka nem vesz el, mert az visszamegy a forgalomba. Irányi D. Kerpapoly ellenvetésére felel, megújítja, hogy a 315 frt meg nem adóztatása a magasabb összegeknél is tekintetbe vétessék s csak a különbség adóztassék meg 600 frtig. Kerkapoly azt jegyzi meg, hogy igy a 700 forintnyi járadék rövidíttetik meg, mire Tisza megjegyzi, hogy az megtörténik minden hasonló kedvezménynél. Erre szavazásra kerül a dolog s az eredeti szöveg elesik. Mocsáry megújítja indítványát, mely szerint az évi járadékok 5 °/0 -ot fizessenek, az özvegyi tartás pedig a kereseti adó 4 osztálya szériát ravassák meg. Tisza azt indítványozza, hogy 600 írtig 3 %, 600—6000-ig 6%, és azonfölül 10°/0 fizettessék. B. Simonyi Lajos a társulatoknál biztosíték , és a családi életjáradékok között lát különbséget ; az utóbbinál a tőkeképzést s itt az illetők csak bérlők. Elnök ezen utóbbi megkülönböztetés szerinti új szöveg behozására ajánlja fölkérni a minisztert. E szerint az eldöntése holnapra maradt. Elnök azt az indítványt teszi, hogy a bejött petitiók adassanak ki valamelyik tagnak referálás végett, mit a bizottság elfogad, s erre Falkot ajánlja. Különfélék. Budapest, nov. 30(Szatmár megye bizottsága) ez idei rendes őszi közgyűlését a folyó évi deczember hót-ik és következő napjain fogja megtartatni. (Néhai gróf Batthyány Imre) több mint 25 éven át Zalamegye főispánja özvegyéhez a megye bizottsága f. hó 2-én tartott évnegyedes közgyűléséből részvétiratot intézett, melyben a közönség fájdalmának ad kifejezést a gróf elhunyta fölött. (Az országos műcsarnok bizottsága azon általunk is ismertetett kérvénye folytán, hogy a főváros a műcsarnok építési alapjához hozzájáruljon, a gazdasági bizottság javasolja, hogy a főváros három éven át fizetendő évi 5000 főt szavazzon meg e célra, amennyiben az összeg a költségvetésben fedeztetését találja. (Deák Ferencz reliefmellképe.) Csöndes J. soproni nevelőintézettulajdonos mint a »Sopr.«ban olvassuk, a napokban Artner János szobrásztól Deák Ferencznek művészileg sikerült relief-mellképét kapta ajándékul, melyet a művész az anyagok saját találmányu vegyülékéből készített. A kép alabastrom fehérségű s annak természetes fényével bir. A művész soproni születésű hazánkfia, ki már 50 év óta van távol hazájától, e remeket Deák Ferencz iránti tisztelete jeléül készítette s művének ez első példányát szülővárosában kívánta elhelyezni. (Hivatalos cáfolat.) A »N. Pester Journal«ban közelebbről megjelent és abból más napilapba is átvett azon közlemény, hogy a Budapesten levő Erzsébet-malom telkének egy része az államerdők számára 100,000 írton azon czélból megvásároltatott volna, hogy ezen területen a kincstári erdők igazgatósága által házilag kezelendő gőzfavágó állíttassák fel, a hivatalos lap communiqué-je szerint tévedésen alapul, mert a kérdésben forgó földterületnek a m. kir. pénzügyminisztérium kezelése alatt álló államerdők számára való megvásárlása nemcsak hogy nem teljesittetett, de szándékban sem volt. (A csók jogi jelentőségéről.) Ezen kedves előjóslata czime volt azon felolvasásnak, melylyel a tudomány és műegyetemi olvasókör által rendeztetni szokott felolvasások sorát dr. Vécsey Tamás tegnap d. e. megnyitotta. Hallgatóság oly nagy számban jelent meg, hogy az uj egyetemi épület nagy dísztermében kellett a felolvasást megtartani. Az értekező a csók jogi jelentőségének fejlődési történetét ismertté humoros modorban , elkezdte a rómaikon, hol a csókolózás nagyban járta, úgy hogy Horatius e szokásról hat verset is írt; a sűrü csókolózás szokása átment a keresztényekhez is. A csókolózásról Konstantin császár egy nevezetes törvényt is hozott, mely menyasszony és vőlegény csókolózását szabályozza ; a szokás ez időben azt hozta magával, hogy a vőlegény a csókot ajándékkal kisérte, ha aztán a »parthie«-ből semmi sem lett, a nő az ajándékoknak felét adta csak vissza, másik fele a csókok fejében neki járt. Ezt a törvényt 1740-ben is alkalmazták itt-ott. A középkorban a csók tilos