Pesti Napló, 1874. december (25. évfolyam, 276-299. szám)

1874-12-03 / 278. szám

pártprogramom ak képtelenség. — Kimondá, h­ogy azért, mert alkotásainkban minden hi­bát el nem kerü­lhetünk, alkotásainkat szét­rombolni, a haladást félbeszakítani, a létező párt­viszonyokat egyszerűen felforgatni s az általános érdekek magaslatára a speciális ér­dekeket emelni s az egyetemes állami feladato­kat ezek szűk keretébe szorítani eszélytelen törekvés, mely a maiaknál sokkal súlyosabb következményeket vonhat maga után. Van egyébiránt az erdélyi részek politi­kai mozgalmainak még egy sajátságos tulaj­dona, melyet észre nem vennünk lehetetlen. Mondhatjuk, ez sem hat ránk kellemetlenül. S ez nem egyéb, mint az, hogy közjogi ter­mészetű programmot vagy programmvaju­­dást sehol nem látunk szerepelni. Sem az új párt tanácskozásaiban, sem egyebütt. S e tünemény annál sajátságosabb, mert minden kétségen kívül tekintélyes ellenzéki férfiak is élénk részt vesznek pro et contra azon moz­galomban, melynek elvégre is oppositionális jelleme tagadhatlan. Nem tudjuk, itt rejlik-e oka azon felette hideg és visszataszító maga­tartásnak, melyet ellenzéki köreink és laptár­saink az új párt irányában gyakorolnak, de mi azt hiszszük, hogy azon mély hallgatás mögött, melybe ellenzékünk néhai közjogi ta­nai burkolták, nevezetes tanulság rejlik sok irányban. Csak ki kell ezt abból vonni ál­­szemérem nélkül. Tovább megyünk. Napról-napra terjed ellenzéki körökben a meggyőződés, hogy köz­jogi vívmányok mai napság sem el nem érhe­tők, sem az országos bajok leküzdésére nem alkalmasak. A­mint e meggyőződés általánossá válik, — úgy tetszik, kevés idő kell már hozzá: — két alternatíva közül az egyiknek be kel­lene következni. Vagy felosztani az egykori közjogi ellenzéknek, vagy átköltözni olyan Programm alapjára, mely a pénzügyi és po­litikai helyzet konsolidálásának biztos zálo­gát képezendi. Megváltjuk, egyik irányban sem látunk nagy hajlandóságot az ellenzék­nél. Feloszlásról ép úgy nem akar tudni, mint a­mily mélyen hallgat belpolitikai pro­­grammjáról. Nincs tán neki? Képtelen talán belpolitikai ellenzékké átalakulni ? utoljára is ilyesvalamit kell hinnünk akkor, a­mikor ellenzéki laptársaink ez irányban hozzájuk intézett kérdéseinkre feleletet vagy nem ad­nak, vagy pedig akként felelnek, hogy emlé­­kezetünket régen elmúlt bihari, geszti stb. napokra vezetik vissza. De ilyesmit kell hin­nünk akkor is, a­mikor az erdélyi új párt­alakulásra s ehhez hasonló tüneményekre gondolunk. Úgy látszik, a választott positiók conse­­quentiái ép oly konokul tartják magukat, mint az úgynevezett »események logikája.« A tordai értekezlet minden valószínűség sze­rint e tekintetben határozó befolyást fog gya­korolni az erdélyrészi politikai mozgalmakra. Legidősb gr. T­e­l­e­k­y Domokos azt, hogy az új párt belpolitikai törekvései a Deákpárt programmjával, működési körével s intenzi­­óival egyáltalán nem ellenkeznek, oly szaba­tosan fejté ki, hogy fejtegetései, kivált­ak­ként, a­mint azokat a tordai értekezlet ma­gáévá téve, alig tévesztendik el hatásukat. Erdélyben legalább semmi esetre. És mi szá­mítunk rá, hogy kisebb-nagyobb változatos­sággal e tünemények fognak ismétlődni a magyarországi részekben is. Az ellenzék tö­redékei itt is kísérletet fognak tenni új bel­politikai programmok felállításával és mihelyt e térre lépnek át, önmaguk is valószínűleg be fogják látni, hogy ők ugyan hasznos ele­mei politikai életünknek, de rájuk , mint kü­lönálló pártra semmi szükség. A minthogy ezt az erdélyi külön párt is belátja nem­sokára. A közigazgatási bizottságból. (A megyei háziadó kérdése a képviselőház közigazga­tási bizottságában.) — decz. 2. A közig­az­gatási bizottság ma d. e. 10 órakor tartó első ülését a megyei házi­adóról szóló­­javaslat tárgyában. A kormány részéről jelen volt a belügyminiszter Torkos László osztálytanácsossal. Az ülés megnyílta után Péchy Manó gr. el­nök azon kérdést intézi a bizottsághoz nem vélné-e czélszerűnek az általános vita előtt egy ús albizottság kiküldését, mely a háziadó kérdésének eldöntéséhez szükséges adatokat összeállítván, conkret javaslattal lépjen a bizottság elé. Várady Gábor azt hiszi, hogy ez épen úgy megtörténhetik az általános vita után is, sőt akkor még könnnyebben és czélszerűbben, mert az albizott­ság már értesülvén a bizottság megállapodásáról, teendőire nézve tájékozva leend. (Elfogadtatik.) Ezután a dolog érdeméhez szólva, szónok kijelenti, hogy nem fogadja el a­­javaslatot általánosságban, mert az ellenkezik az 1870. XLII. t. czikk 90. §-nak azon rendeletével, mely szerint az állami közigaz­gatási költségek fedezése czéljából a megyei házi pénztárak felállítandók. A­­javaslat 1. §-a az idézett 90. §. foganatosítását tűzi ki czélul, és a 2. és 3. §§-ban mégis kivételt tesz a közbiztonsági költségek, valamint az árva- és gyám­hatósági költségek tekin­tetéből államsegélyt ígér a­­javaslat, tehát ezek nyo­mán a törvényhatósági önkormányzat csak részben állíttatnék helyre. Szapáry Gyula gr. kijelenti, hogy a törvény­­javaslatot az 1873. XII. t. sz. értelmében köteles volt előterjeszteni,­­ és tekintve azon aránytalansá­­gokat melyek adózás tekintetében a házi adó beho­zatala következtében az egyes törvényhatóságokra és így az egyes adózókra is egyenlőtlen mérvben hárul­nának, a törvényjavaslat szerkesztésében szem előtt tartotta azt, hogy az állam pénzügyeinek tekintetbe vételével egyszersmind az adózásbeli egyenlőtlenség is kikerültessék. Kifejti továbbá, hogy az­által, hogy az 50°/6-ot az állam fogja hordozni, ha a törvényha­tóságok takarékossága is hozzájárul, a házi adó a me­gyék legnagyobb részében, csekély kivétellel, 6°/0-al is fedezhető lesz. Tisza László nem fogadja el általánosságban a törvényjavaslatot, mert az az 1870. XLII. Sczik­kel ellenkezik. Tagadja azon állítást, hogy ha a törvényjavaslat elfogadtatik, fedezendő 50 % mellett, majd minden megyében fedezhető lenne 6 százalék­kal a házi adó. Nem tartja igazságosnak, hogy a maguk számára keveset igénylő megyék járuljanak a többet igénylők számára a kormány által adandott pótfedezethez. Nézete szerint nem ment elég messze a miniszter a megyék egyesítésével, és a­mi régi jó mód,­­ érintetlenül hagyta a Királyföldet, a létező törvény daczára, és e szerint nemcsak a módozatban van eltérés, hanem a czélra nézve is, mely a törvény­ben egyenesen ki van mondva. De ezenkívül ellen­kezésben van e törvényjavaslat a 9-es bizottság hatá­rozatával is. Oláh Gyula: Szintén nem fogadhatja el a tvjavaslatot úgy , mint előterjesztetett, mert annak egyes pontjai s így név szerint a 12. §. sincs indokol­va , miután az ott felsorolt hatóságok közt olyan is van, mely az abban elősorolt feladatok szerint nincs szőnyegen, és mert az önkormányzat azt kívánja, hogy a házi adó egészen a hatóságoknak adassék át; csak így lehetne elérni azt, a­mit a miniszter emlí­tett, hogy t. i. a közigazgatási költségeket azok álla­pítsák meg, a­kik a fedezetről gondoskodni kötele­sek. Szónok elfogadja a 9-es bizottság azon indítvá­nyát, hogy törvény szabja meg azt, hogy egy tvható­­ság administratiójának költségeire megfelelő adójá­nak 20%/§-át fordítsa és ha e 20%-ból megélni nem bír, akkor egyesíttessék valamely szomszéd tvható­­sággal. Házmán Ferencz a megyei autonómiát leélt intézménynek tartja és a törvényjavaslatot már azért sem fogadja el, mert az jelen alakjában többé fenn nem tartható ilyen intézmény állandósítására van czélozva. Ordód­y Pál: Nem fogadhatja el tárgyalási alapul a­­javaslatot, mert azon törvénynek, melyre a miniszter megbízást kapott, nem felel meg. De nem is felelhet meg, mert szónok azt hiszi, hogy annak létesítésére a közigazgatás rendezése s más pénzügyi viszonyok kellenek. Most nem az elvi kérdést véli eldöntendőnek, hanem azt, hogy mit kell tennünk a legközelebbi jövőben ; opportunitási szempontból kell tenni valamit, hogy a mostani állapot pénzügyi helyzetünkkel összhangzásba hozassék ; ez pedig máskép nem lehetséges, mint úgy ha a megyéknél is reductio történik. E tekintetek felölelésével egy albizottság kiküldését indítványozza, melynek teen­dője lenne azon törvényhozási intézkedések megvi­tatása s ezek iránti jelentéstétel. Lónyay János szintén nem fogadhatja el a­­javaslatot, mert a megyék által közvetített közigaz­gatási teendők: ujonczozás, szabadságoltak öszsze­­hívása, valamint az adó­behajtási assistentia, mind állami functiók. Ennélfogva, kiemelvén azt, hogy né­zete szerint az árva ügyet is az állam hatósága alá veendőnek tartja — s kiemelvén azt is, hogy új állami és törvényhatósági szervezés küszöbén állóknak kell tekintenünk magunkat, a törvényjavaslatot sem idő­szerűnek sem czélszerűnek nem tartja,­­ habár or­szágos pénzügyi szempontból és azon tekintetből, hogy a megyék nagyobb takarékosságot fejtsenek ki, a házi adónak behozatalát elvileg sok tekintetben kí­vánatosnak tartja. A jelen­­javaslatot olyannak te­kinti, a­melynek előterjesztésére a miniszter előbbi b­ázási intézkedés által kötelezve volt, s ezúttal elis­merését fejezi ki az iránt, hogy a jelen­­javaslatban a miniszter igyekezett a házi adó által bekövetkező adózásbeli aránytalanságot kisebb mérvre szállítani. Vizsoly­i Gusztáv a tvjavaslatban sok tvható­­ságra nézve adóemelést lát; az erre vonatkozó adatok összeszerzésére egy kisebb bizottság kiküldését látja szükségesnek; kiemeli továbbá, hogy a jelen pénz­viszonyok közt a házi adó behozatalának czélba vett módozatát nem tartja időszerűnek sem czélszerűnek. Ezenkívül nem látja lehetségesnek a jelen­­javaslat tárgyalását addig, míg a megyék szervezése körül várandó új tvjavaslatok nem terjesztetnek elő, mert az állami functiók mértékéhez kell alkalmazni a me­gyei költségvetéshet is. Ennél fogva kész ugyan rész­letes tárgyalás alapjául elfogadni a tvjavaslatot, de csak úgy, hogy az iránt különösen pénzügyi tekintet­ben egy kiküldendő albizottság részletes előterjesz­tést tegyen. Lészay Lajos : Bár méltányolja a miniszteri indokolásban felhozott érveket, még­sem járulhat a tvjavaslat elfogadásához. Felhozza, hogy gyökeret vert azon meggyőződés, hogy a megyei közigazgatás állami functiót végez, s ezt megerősítették a tudozás e tekintetben eddig tett intézkedései és a 9-es bizott­ság nézete, s e meggyőződés figyelembe vételt érde­mel azon szempontból is, mert a házi adó behozata­lát a nagy­közönség sérelmesnek fogja tekinteni. — Felhozza a különböző tvhatóságok terhei közt fenn­álló aránytalanságot, s azt hiszi, hogy az egyenlő megadóztatás most az adó tetemes felemelésénél szükségesebb, mint valaha ; de a kilenczes bizottság is constatálta, hogy némely megye túlterjeszkedett költségvetésében, előbb a túlterjeszkedéseket vélné leszállítandóknak. Szó van a megyei hatáskör tágításáról, ennek eldöntése előtt sem véli a házi adó behozataláról szóló­­javaslatot meghozhatónak; felhozza továbbá, hogy a törvényhatósági közbiztonsági szervezet élet­be léptetése előtt sem czélszerű. Szükségesnek tartja a királyföld rendezését és bevárandónak azon időt, mikor a mostani választási cyclus a megyékben lejár. Addig pedig szükségesnek tartja, hogy a miniszter­rel egyetértőleg egy bizottság modus vivendit álla­pítson meg a közelebbi két évre, és ez iránt javasla­tot terjeszszen a bizottság elé. Még Baranyi Ágoston szól a tvj­avaslathoz, ki azt szintén nem fogadhatja el már csak azon szempontból sem, mert a megyék mostani költségve­tése aránytalan és sok helyt mutatkozik túlterjesz­kedés. Ezek után szavazat­többséggel abban történt megállapodás, hogy a­­javaslat általánosságban nem fogadtatván el, egy szűkebb körű bizottság külde­tik ki a háznak teendő jelentés javaslatba hozatala végett. E bizottság tagjai: Ordódy Pál,Ernuszt Sán­dor és Lészay Lajos. Ezzel az ülés eloszlott. A pénzügyi bizottságból. — decz. 2. A pénzügyi bizottság mai ülésé­ben folytatá a ménesek iránti tanácskozást. Az elő­adó Wahrmann szerint 1875-re a miniszter ere­deti előirányzatából újabb javaslat szerint 97.700 frtnyi kiadásokat engedne el, a fedezet pedig 16.000 írttal szaporodik. A ménesjószág jövedelmét az illető miniszteri osztály 782.000 írttal igazolni igyekszik­ (holdanként 25 frt 15 kr. bruttó és 2 frt 53 krnyi nettó jövedelemmel), mely előirányzatot az előadó túlzottnak tart. A miniszter az ekép várható jö­vedelmet nem asperativus jövedelemre, de a kimuta­tott négy évi átlagszámításra alapítja. Az előadó arra figyelmezteti a minisztert, hogy a kimutatott átlag nem a valódi bevételeken, de az úgynevezett vagyonszaporodáson alapszik, mely ezen négy éven át 889.000 írtra tétetett, és mely papiroson kimuta­tott szaporodás mindig képzettnek bizonyult be; sőt ha ilynemű ideális fedezet­et is fogadtatnék, még mindig nagy deficit léteznék, a ménesekre és ménte­lepekre tett előirányzatban. Móricz nem ismeri a részletes igazgatás hi­báit, de hogy azok tettleg léteznek, mutatja a kérdé­ses gazdaság vitelének mérlege. Egy 60.000 holdas gazdaságnak 770.000 frtnyi deficitje van. Ezt a gaz­daságot folytatni nem lehet. Ő tehát indítványozza, hogy a ménesek fele 7—8 év alatt adassék el, minek folytán 30.000 hold maradna ezen ménes fenntartá­sára , a többi 30.000 holdat jutányosan bérbe le­hetne adni. Széll is túlzottnak tartja a miniszter által előirányzott fedezetet, épen a múlt időnek való­ságos eredményei után. Egyébiránt az illető minisz­ter-osztály jelentésében foglalt abbeli állítása, hogy a miniszteri előirányzat már­is a 9-es bizottság ja­vaslatához alkalmaztatott, helyesnek nem ismerheti el, azért meg sem elégedhetik a miniszternek azon ajánlatával, hogy csak a méntelepek lólétszáma apasz­­tassék lassanként, hanem jobb mezei gazdálkodás, a telepek egy részének eladása, és méntelepek iránt fennálló rendszer helyes megváltoztatása, vagy azok­nak apasztása által a megtakarítást elérni akarja, 1875-re 185.000 frt törlését ajánlja. Somssich oly drágán, mint jelenleg az állami ménesekben egy ló évi tartása 490 frtba kerül; a tenyésylobakat fenntartani nem lehet, de mikép ren­deltessék a további igazgatás, ezt a bizottságban rögtön határozni nem lehet, annak előterjesztésére szólítja tehát tehát fel a minisztert. A miniszter a jövő tekintetéből elfogadja azt a czélt, hogy lassan­ként az állami tevékenység e téren az egyes kiváló törzsfajok fenntartására és a beterjesztés ügyének közvetett utón előmozdítására szorítkozzék. Mi az eladást illeti, ez radicális orvosság az igaz, de ezen az utón utoljára elenyésznek a ménesek. Simonyi az igazgatás főhibáját abban látja, hogy a ménesek kezelésénél elhelyezett katonatisztek tulajdonkép a közös hadügyminisztertől függenek. Egyébiránt a méntelepekben létező 1820 lovak és a méneseknél körülbelül 900 kanczának és épen annyi csikónak tartása egyenként általánykép évi 490 forintba ke­rül, ezen roppant költségeknek megtakarítására szó­lítja fel a minisztert. Zsedényi azt hiszi, hogy min­denekelőtt az iránt tisztába kell jönni, vájjon a mé­neseket azoknak részenkénti eladása által is meg akarja-e a bizottság szorítani ? mert ezt ellenzi a mi­niszter, azért nem alkalmazta költségvetését még most sem a bizottság által minap hozott határozat­hoz, azért nem juthat a bizottság annyi huzamos tanácskozások után sem eredményhez. Ha tehát továbbra is maradna a bizottság előbbi véleményénél, akkor arra kell a minisztert felhívni, hogy, ha nem akarna a bizottság a ház elé terjeszteni olyan határozati javaslatot, mely ezen megállapodásnak kifejezést ad és már 1875-re na­gyobb megtakarítást idézne elő. A miniszter azt válaszolá, hogy épen e tekintetből már 1874-ben ada­tott el 200 kanczát, hogy ezek daczára 1875-re csak 97,000 frtnyi megtakarítás eszközöltetett, ezt más körülmények okozták. A ménesek egy részének el­adását ő semmi esetben nem pártolhatja, de most is a méntelepek lassankénti apasztását ajánlja. Horn arra figyelmezteti az előadót, hogy maga részéről tervet nem terjesztett elő. Széli azt hiszi, hogy, ha a méneseket a jelen számban tartják fenn, a hiányt soha be nem szüntethetjük, sőt a méntelepeket meg­szorítván, a ménesek gyümölcseit is megsemmisítjük, ha egyszersmind a tenyészlovak létszámát lejebb nem szállítjuk, továbbra is a 184.000 frtnyi megta­karítást javasolja 1875-re úgy, hogy a ménesek lét­száma és ahhoz képest a méntelepek lólétszáma is fokozatosan megszorittassék. Somssich a ménese­ket azon az utón, melyet tegnap a miniszter ajánlott fenn akarván tartani, a méntelepeket első­sorban le­jebb szállitván, csak, ha ez elegendő nem volna, ak­kor szükség esetében utolsó sorban adná el a méne­sek egy részét ismételve felszólítván a minisztert, hogy az indítványozott 185.000 frt megtakarításhoz alkalmazná jelen irányzatát. Pécig hasonló véle­ményben van.Horváth egyetért Zsedényivel,hogy már 1875-re concret czélra kell jönnünk, mert ha­ igy folytatjuk e tanácskozást, mint eddig, ezt a czélt el nem fogjuk­ érni; az egyedüli ut arra,concret ha a képr. háznak határozott véleményt mutatunk be az 1875. évre keresztülvihető megtakaritás iránt e tekintetben Széll által ajánlott 184.000 frt levonást pártolja. Igaz, hogy a miniszter azt ellenzi, de a tapasztalás azt mutatá, hogy több esetekben, hol a miniszter lehe­tetlennek tarta az ajánlott megtakarítást, mégis el­fogadása után jó hatással volt. Liptay ugyanazon véleményben van és bővebben adja elő a miniszter által a ménesek fenntartása iránt tett javaslat hát­rányait, miután a tapasztalat bizonyítá, hogy a köz­ségeknek kiadott ménlovak általán 3 év múlva — a rossz tartás miatt és miután kíméletlenül használ­tattak — elvesztek. Wahrmann felelve Hornnak, arra figyelmez­teti, hogy az általa eredetileg tett indítvány szerint a bizottság azért adta vissza a miniszternek az elő­irányzatot, hogy azt a ménesek némely részének el­adásához alkalmazván, a kívánt megtakarítást eszkö­zölje. Ezt nem tette a miniszter, a bizottság arra nem kényszerítheti, és így most azon határozatot ajánlja, melyet a 9-es bizottság véleménye szerint Széli tett, 1875-dik évre pedig 187.000 forintnak törlését. A bizottság szavazásnál nem fogadja el Mó­ricz indítványát, de a Széli által indítványozott ha­tározati javaslatot, hogy a ménesek lólétszámának fokozatos megszorításán kívül, a ménes­birtok gaz­daságok jövedelmeinek emelése, a gazdasági s üz­leti költségekben a legszigorúbb takarékosság érvé­nyesítése, a méntelepeknél a fedezési díjak óvatos emelése, a méntelepek lólétszámának óvatos leszállí­tása által eszközöltessenek megtakarítások, úgy hogy 3 év múlva enyésztessék el a méneseknél a deficit. A törlésre nézve elfogadta a bizottság az előadó által indítványozott 187.000 frt törlést. Ezek után a tárgyalta a bizottság azon tör­vényjavaslatot, mely a közös államháztartás 1871. és 1872. zárszámadásaiban engedélyezett kiadási több­letek Magyarországra 704595 írttal eső részének fe­dezéséről szól. Péchy Tamás azon nézetből indulván ki, hogy a delegatio működését elvégezte a budget tárgyalá­sával és a törvény szigorú értelme szerint többé joga nincs póthitelekkel terhelni Magyarországot, ezen törvényt el nem fogadja. Széll azt válaszolá, hogy miután a zárszámadások megbírálása a delegációt illeti, az abból folyó póthitelt is jogosan szavazza meg, a­mint a magyar törvényhozás is ily értelmet adott a közösügyi törvénynek. Zsedényi nem akar az ügy érdeméhez szólani, de véleménye szerint a de­­legáció azon joga, hogy azon esetben, ha a közös mi­niszter többet költ el, mint mire a budget által fel volt hatalmazva, ezen kiadással is terhelje az orszá­got, a törvény által világosan nincsen kimondva, mi­után azonban a törvény csak általában azt rendeli, hogy a delegatio által megszavazott összeg iktassák az államköltségbe, a kérdést tovább vitatni nem akarja. Ghyczy pénzügyminiszter úgy látja, hogy ha a törvény a delegatiót kötelezi a szárszámadások vizsgálatára fel is hatalmazta ez által ezen átvizsgá­lásból folyó póthitelek megszavazására. Wahrmann azt hiszi, hogy p. o. ha a vámjö­vedelmek csökkennek és a budget által megszavazott költségek fedezésére szükséges a póthitel, a delegátió póthitelt engedélyezhet, ezt a jelen esetben is teheti. Simonyi a kérdést igen fontosnak tartja, de ő a közös ügyek iránti költségeket soha sem, s így a mostani póthitelt sem szavazza meg. Zsédényi szemben Wahrman előadásával arra figyelmeztet, hogy nagy különbség forog fenn a törvényesen megszavazott költségek és egy oly póthi­­tel fedezéséről gondoskodni, mely az illető közös mi­niszter törvénytelen túlhágásából eredt. Ghyczy ol­vassa fel a törvényt, mely szerint a zárszámadások megbírálása a delegáció hatásköréhez tartozik. Hor­váth hasonló véleményben van. Móricz pártolja Péchy véleményét és hol a törvényt magyarázni kell, ezen magyarázatot nem bízza a delegatióra. Horn nem akar a törvény szigorú rendeletén túl menni, mely szerint a delegatió által egyszer megszavazott költséget igtatja Magyarország saját költségvetésébe annak fedezéséről gondoskodván — de a törvény sze­rint nem tartozik Magyarország a közös póthitelt mint a jelen esetben megszavazni. Ghyczy azt vá­laszolá, hogy ő sem kéri a megszavazást, de csak a felhatalmazást, hogy a póthitelt fedezhesse. A bizott­ság elfogadta a törvényt. — Holnap a pénzügyi fel­­­almazás kerül tárgyalásra. A román egyházi congressus. A congressus november 28-án tarta azon ülését, melyben a f. é. november 1-jén teljesített metropoli­­tai választásra vonatkozó legfelsőbb elhatározás hi­vatalosan kihirdettetett. Tizenegy óra után megnyittatván az ülés, a beérkezett iratok és jelentések — köztük a megerő­sítés végett felküldött küldöttség jelentése is — szabályszerű elintézése után napirendre került a leg­felsőbb elhatározást tartalmazó miniszteri leirat fel­olvasása. Stanescu jegyző felolvassa az eredit magyar nyelven, utána pedig Rotariu jegyző román fordí­tásban. A leirat eképen szól: »A görög keleti román­ metropolia összegyűlt Congressusának 1688. évi. sz. Nagyszebenben. A f. évi octóber hó 27-én Nagyszebenben ösz­­szeült gör. keleti román metropoliai congressusnak november 2-án tartott üléséből. Ő császári és Apos­toli királyi Felségéhez intézett, s az erre megbízott küldöttség által a legfelsőbb helyre leendő bemuta­tás végett nekem kézbesített és a november hó 1-jén végbemenet metropolita választás eredményét legfelsőbb kegyelmes megerősítés kérelmével be­jelentő legalázatosabb fölirata, általam folyó évi nov. hó 15-kén kelt legalázatosabb fölterjesztéssel bemutattattván, arra Ő császári és apost. kir. Fel­sége Gödöllőn f. évi november hó 19-kén következő legfelsőbb elhatározását méltóztatott velem legke­gyelmesebben közölni. »Vallás- és közoktatási m. kir. miniszterem elő­terjesztésére a Nagyszebenben f. évi octóber hó 27- kére összehívott gör. keleti román metropoliai con­gressus által f. évi november hó 1-jén, szavazattöbb­séggel gör. kel. román metropolitává választott Po­­pasa János karánsebesi püspököt, a román congressus­­szervezeti szabályzat 157. §. 13. pontjában fenntar­tott királyi jogomnál fogva, ezen metropolitai mél­tóságban megerősítendőnek nem találtam. Minél fogva utasítom vallás- és közoktatási magyar minisz­teremet, hogy ezen elhatározásomat a nevezett con­gressus tudomására hozzán, azt az általam visszauta­sított jelölt kizárásával uj metropolita-választásra hívja föl.« Mely legfelsőbb elhatározásról, ő császári és apostoli kir. felségének abban kifejezett rendeletére, a görög-keleti román metropolitai congressust azzal értesítem, hogy ezen legfelsőbb kir. elhatározást, az azt megillető hódoló tisztelettel tudomásul vévén, s ahhoz mindenekben alkalmazkodván, az ekép ürese­désben maradt metropolitai székre Popasu János karánsebesi püspök kizárásával eszközlendő uj vá­lasztás határnapját tűzze ki, azt a szervezeti szabály­zat 151. §-a értelmében Ő császári és apostoli kir. Felségének legmagasabb tudomására juttatás végett hozzám jelentse be, s a választásra vonatkozólag az intézkedéseket saját hatáskörében megtevén, a meg­ejtendő uj választás eredményét annak idejében, a szabályzat 157. §. 13. pontja értelmében a legfelsőbb megerősítés alá terjeszsze. Budapesten 1874. évi no­vember hó 22-én Trefort Ágoston stb. A leiratot a congressus mély csendben hall­gatta végig. Aután Kozma Parthén indítványára 9 tagú bizottság választatott, hogy a másnap tartan­dó ülésben a miniszteri leirat feletti jelentését és in­dítványát megtegye. A bizottság R­ácz János, Beles József és Pesteanu papi, továbbá: Dr. Mocsonyi Sándor, Ianculescu, Manol, Dimándi, Dr. Borc­a, Desseanu és Kozma világi képviselőkből választatott , az ülés bezáratott. A másnapi ülésen a kiküldött bizottság elő­adója határozati javaslatot terjesztett elő, melyben a congressus kijelenti, hogy a legfelsőbb elhatározást, mély fájdalommal bár, mert a congressus szavazata nem találkozott legfelsőbb hozzájárulással — de az ő cs. és a pesti kir. felségét megillető osztatlan hódo­lattal tudomásul veszi, s azon legfelsőbb elhatározás és a szervezeti szabályzat értelmében uj választást eszközlend. A­mi azonban a közoktatási miniszternek az említett leiratban hivatkozással a szervezeti szabály­zat 151. §-ára nyilvánított azon kívánalmát illeti, miszerint a congressus az új választás határnapját hozzá bejelentse, miután az idézett §. a congressus összehívásának a metropolita illetőleg a metropoliai consistorium által teendő előleges bejelentésről, nem pedig a már törvényesen összehívott s azóta perma­­nentiában levő congressus ügyrendéről szól, a con­gressus ezen kívánalmat nem találván törvényen ala­pulónak, nem véli teljesíthetőnek, hanem e felett napirendre tér. Az ezen határozati javaslat felett támadt vitá­ban Mocsonyi Sándor, Tincu, Babes és Stanescu vet­tek részt. Mocsonyi Sándor beszédéből, mely a »Hon« tudósítása szerint nagy hatást keltett, a következő részleteket adjuk : Szerinte a megerősítési és az ebből kifolyó megtaga­dási jog a törvény és szerve­zeti szabályzat határozatai értelmében kétségbe von­­hatlan; egyúttal azonban úgy látja, hogy nem lévén az semmi tekintetben korlátozva, a kormány kezé­ben diskretionális hatalmat képez. Nem vonja két­ségbe, hogy Trefort komoly indokok által vezérelte­tett, de sajnálja, hogy a miniszter a congressusnak semmi tájékozást nem nyújt ez iránt. Ha valahol, úgy itt lett volna helyén a nyílt politika, mert csak ez képes az annyira óhajtott egyetértést a kormány és nép közt létesíteni. A miniszter eljárása ellen­ben titkos indokaival aggodalmakat fog szülni. A felügyeleti jog két irányban gyakorlandó. Egyik : várjon a választás törvényesen és rendben ment-e végbe ? a másik : a politikai momentum. A karánsebesi püspök egész múltjában tanúsított loja­­litására és hazafiságára hivatkozva, nem hiszi, hogy bárki államellenes törekvésekről vádolhatná. Miután tehát ő semmi nagyfontosságú indokot a választás megerősítése ellen képzelni nem tud, nem ment azon feltevéstől, hogy a miniszter ez alkalom­mal illetéktelen és hamis informatiók által félreve­zettetve, egy sajnálatra méltó mystificatiónak ál­dozata. Mindazonáltal a congressus kötelességének tartja tiszteletben tartani a korona jogát, és azért pártolja a bizottság javaslatát A javaslat ezután el is fogadtatott és az ülés befejeztetett. Fővárosi ügyek Budapest főváros bizottságának köz­gyűlése. — decz. 2. A mai közgyűlésen egy kisebb jelentőségű ügy kapcsában felmerült az incompatibilitás kérdése is, még­pedig oly alakban, minőben eddig nem igen szellőztették. A­ lövölde épületének áthe­lyezéséről volt szó, a felett kellett szavazni, hogy a lövölde meddig maradhat meg jelenlegi helyén, midőn dr. Glück azon kérdést vett fel, hogy a lövész­egylet tagjai, mint a­kik a kérdésben érdekelve van­nak, részt vehetnek-e a szavazásban ? Ezen felszóla­lás érdekes elvi vitára adott alkalmat arra nézve, hogy a törvényben említett »érdekeltség« hogyan ér­tendő. Egy bizottsági tag »erkölcsi betegség« tü­netének nevezte a vitát, mely azzal végződött, hogy a lövészegyleti tagok kizárattak a szavazásból és a főpolgármester, mint főlövészmester, az elnökséget a polgármesternek adta át. Az érdekes incidenseket alább részletesebben írjuk le. A közgyűlést a főpolgármester azon bejelentés­sel nyitotta meg, hogy királyné ő felsége köszönettel tudomásul vette a főváros szerencsekivánatait, és hogy ő felségeik a népkonyhákra 1000 irtot adakoz­tak, ("éljenzés) megbízást kér továbbá arra, hogy Ká­roly Ferdinánd félig elhunyta alkalmából az uralko­dóháznak kifejezhesse a főváros részvétét, mi meg is adatott, végül jelenti hogy Jálics A. örökösei 200 ftot adományoztak az Erzsébet leányárvaház javára. Egy kisebb érdekű interpellatio után a közgyű­lés a megszabott sorrend mellőztével első­sorban azon kérvényt vette tárgyalás alá, melyet az ú­j adó­javaslatok ügyében az országgyűléshez in­­tézend. Barna Zsigmond főjegyző előadta a kérvény ismert előzményeit és felolvasta azt. A kérvényjavaslat élénk helyesléssel fogadta­tott, Mudrony Pál azonban megragadta az al­kalmat, hogy kifejtse a maga közgazdasági politiká­ját ; az elnök azon figyelmeztetésére hogy ez most nincs napirenden, hosszabb, türelmetlenül fogadott in­dokolással azon indítványt terjesztő elő, hogy a kér­vényben keressék a vámsorompók felállítása mert ez 40 milliót, az önállólag kezelt indirect adók pedig 16 milliót jövedelmeznének. Tavaszy, Horn és Schmidlechner elálla­­nak a szótól, Dobos József azt akarja kifejeztetni hogy a de­ficitet csak a kormányzati rendszer gyökeres megvál­toztatása fogja elenyésztetni. Kam­er­may­er pol­gármester megjegyzi, hogy ily kérdések feszegetése nem tartozott az enquete körébe. Ezután a kérvény változatlanul elfogadtatott és ki fog nyomatni. Már régebben említettük Kármán Lajos biz.­tag azon indítványát, hogy a főváros sürgesse meg az országgyűlésnél a pest-zimonyi vasút ki­építését. A keresk.­bizottság ezen indítványt elfogad­ta, indokai alapján kérvényt készített, mely rövid vita után el is fogadtatott és fel fog terjesztetni az országgyűléshez. Ezután következett a lövölde ügye,melyről már fentebb is említést tettünk.A közgyűlés már régebben azt határozta, hogy a lövölde jelenlegi helyéből el­­távolítandó, adott is a társulatnak nyolcz holdnyi telket, de a társulatnak az építésre most nem lévén pénze, azt kéri, hogy hagyják meg a lövöldét jelen­legi helyén. A tanács e kérelmet elutasítandónak vé­leményezi. Az ügy élénk vitára adott alkalmat, melyben egyrészt az hozatott fel, hogy a társulat pártolást érdemel, a tanács véleményének elfogadása pedig tetemesen megkárosítaná; másrészt az hangsúlyozta­tok, hogy egy társulat magánérdekei nem lehetnek mérvadók, midőn arról van szó, hogy a közgyűlés fenn­tartson e­­gy határozatot, melyet a lövölde táján lakó polgárság érdekében hozott. Legtöbb pártolóra talált azon közvetítő indítvány, hogy a közgyűlés tartsa fenn határozatát, de méltányosságból engedjen a lövésztársulatnak határidőt, mire nézve három, kettő és egy évet hoztak javaslatba. Szavazásra kerülvén a kérdés, dr. Glück Ig­­nácz arra figyelmeztet hogy a szabályrendelet értel­mében a lövésztársulat tagjai, mint közvetlenül érde­keltek, nem szavazhatnak. Az elnöklő főpolgármester arra utal, hogy a vízórák ügyében hozott határoza­tokhoz a háziurak is hozzájárultak, holott közvetle­nül érdekelt egyének; a szóban forgó társulat tagjai a kérdésben anyagilag nincsenek érdekelve, ha azonban a közgyűlés más nézeten van, akkor ő maga, mint tiszteletbeli főlövészmester szintén nem vehet részt a tanácskozásban. Hoffmann Pál Glück nézetét pártolja. Bródy Zsigmond a »közvetlenül érdekelt« szavakat privát anyagi érdekeltségre értel­mezi, mert a törvényhozásnak nem lehetett intenziója mindazokat, kik a társadalmi mozgalmakban élén­­kebb részt vesznek, a tanácskozásokból kizárni. Ha Glück nézete elfogadtatnék, mindig, vala­hányszor pl. valamely jótékony intézet kérvénye tár­gyaltatnék, mindazoknak, kik az illető egylet tagjai, a teremből vissza kellene vonulniok. Busbach úgy fogja fel a kérdést, hogy a lövésztársulat érdekei el­lentétben állanak a város érdekeivel és így azok, kik a társulat tagjai, mint akik pénzjárulékkal járulnak a társulat vagyonához, közvetlenül érdekelve vannak. Máttyus Arisztid a közvetlen érdekeltséget nem­csak anyagi ügyekre vonatkoztatja ; a törvény inten­ziója az volt, hogy a bizottsági tagok elfogulat­lanul szavazzanak, az elfogulatlanságot anyagi és erkölcsi értelemben is lehet követelni. Bajos do­log ugyan, hogy ilyformán igen gyakran fog előfor­dulni, hogy a bizottsági tagok nagy része kénytelen lesz a termet otthagyni, de legalább el lesz kerülve azon collitio officiorum, mikor a jótékony egylet iránt vállalt kötelesség összeütközésbe jön a városi képvi­seleti tagság igényelte kötelességgel. Dobos József azt látja, hogy azon jelenség, miszerint ily eszmecse­re fejlődhetett ki, »erkölcsi betegség«-et jelez e tes­tületben. — Ezen nyilatkozat nagy zajt keltett, az elnök szólót rendre utasítja, ez azonban meg­jegyzi, hogy a hallottak nyomán tette e nyilatkoza­tát, és fenntartja azt. — Az elnök erre a közgyűlés egyhangú határozatához képest, Dobostól megvonja a szót. Ezután a közgyűlés nagy többsége azon kér­désre : a lövész társulat tagjai közvetlenül érdekelve vannak-e a fennforgó ügyben ? Igennel felel és így a lövészek a szavazásból kizáratván, visszavonul­nak a teremből; maga a főpolgármester az elnöksé­get átadja a polgármesternek és visszavonul. Most a kérdés érdemleges eldöntése követke­zett, eleinte névszerinti szavazást követeltek többen, de ettől elállottak; a szavazás sok zavarral járt, egyszerű felállás útján a többséget nem lehetett ki­venni, felszólították a szavazókat, hogy igenlő vagy tagadó szavazatukhoz képest a zöld asztaltól balra vagy jobbra foglaljanak helyet, de ez sem vezetett sikerre; azután ismét felállással próbálták, és így végül az elnök kimondhatta, hogy 45 szóval 28 ellen az határoztatott, hogy a lövölde még két évig marad­hat mostani helyén. Ezzel a közgyűlés­t8 órakor befejeztetett, a

Next