Pesti Napló, 1874. december (25. évfolyam, 276-299. szám)
1874-12-03 / 278. szám
pártprogramom ak képtelenség. — Kimondá, hogy azért, mert alkotásainkban minden hibát el nem kerülhetünk, alkotásainkat szétrombolni, a haladást félbeszakítani, a létező pártviszonyokat egyszerűen felforgatni s az általános érdekek magaslatára a speciális érdekeket emelni s az egyetemes állami feladatokat ezek szűk keretébe szorítani eszélytelen törekvés, mely a maiaknál sokkal súlyosabb következményeket vonhat maga után. Van egyébiránt az erdélyi részek politikai mozgalmainak még egy sajátságos tulajdona, melyet észre nem vennünk lehetetlen. Mondhatjuk, ez sem hat ránk kellemetlenül. S ez nem egyéb, mint az, hogy közjogi természetű programmot vagy programmvajudást sehol nem látunk szerepelni. Sem az új párt tanácskozásaiban, sem egyebütt. S e tünemény annál sajátságosabb, mert minden kétségen kívül tekintélyes ellenzéki férfiak is élénk részt vesznek pro et contra azon mozgalomban, melynek elvégre is oppositionális jelleme tagadhatlan. Nem tudjuk, itt rejlik-e oka azon felette hideg és visszataszító magatartásnak, melyet ellenzéki köreink és laptársaink az új párt irányában gyakorolnak, de mi azt hiszszük, hogy azon mély hallgatás mögött, melybe ellenzékünk néhai közjogi tanai burkolták, nevezetes tanulság rejlik sok irányban. Csak ki kell ezt abból vonni álszemérem nélkül. Tovább megyünk. Napról-napra terjed ellenzéki körökben a meggyőződés, hogy közjogi vívmányok mai napság sem el nem érhetők, sem az országos bajok leküzdésére nem alkalmasak. Amint e meggyőződés általánossá válik, — úgy tetszik, kevés idő kell már hozzá: — két alternatíva közül az egyiknek be kellene következni. Vagy felosztani az egykori közjogi ellenzéknek, vagy átköltözni olyan Programm alapjára, mely a pénzügyi és politikai helyzet konsolidálásának biztos zálogát képezendi. Megváltjuk, egyik irányban sem látunk nagy hajlandóságot az ellenzéknél. Feloszlásról ép úgy nem akar tudni, mint amily mélyen hallgat belpolitikai programmjáról. Nincs tán neki? Képtelen talán belpolitikai ellenzékké átalakulni ? utoljára is ilyesvalamit kell hinnünk akkor, amikor ellenzéki laptársaink ez irányban hozzájuk intézett kérdéseinkre feleletet vagy nem adnak, vagy pedig akként felelnek, hogy emlékezetünket régen elmúlt bihari, geszti stb. napokra vezetik vissza. De ilyesmit kell hinnünk akkor is, amikor az erdélyi új pártalakulásra s ehhez hasonló tüneményekre gondolunk. Úgy látszik, a választott positiók consequentiái ép oly konokul tartják magukat, mint az úgynevezett »események logikája.« A tordai értekezlet minden valószínűség szerint e tekintetben határozó befolyást fog gyakorolni az erdélyrészi politikai mozgalmakra. Legidősb gr. Teleky Domokos azt, hogy az új párt belpolitikai törekvései a Deákpárt programmjával, működési körével s intenzióival egyáltalán nem ellenkeznek, oly szabatosan fejté ki, hogy fejtegetései, kiváltakként, amint azokat a tordai értekezlet magáévá téve, alig tévesztendik el hatásukat. Erdélyben legalább semmi esetre. És mi számítunk rá, hogy kisebb-nagyobb változatossággal e tünemények fognak ismétlődni a magyarországi részekben is. Az ellenzék töredékei itt is kísérletet fognak tenni új belpolitikai programmok felállításával és mihelyt e térre lépnek át, önmaguk is valószínűleg be fogják látni, hogy ők ugyan hasznos elemei politikai életünknek, de rájuk , mint különálló pártra semmi szükség. A minthogy ezt az erdélyi külön párt is belátja nemsokára. A közigazgatási bizottságból. (A megyei háziadó kérdése a képviselőház közigazgatási bizottságában.) — decz. 2. A közigazgatási bizottság ma d. e. 10 órakor tartó első ülését a megyei háziadóról szólójavaslat tárgyában. A kormány részéről jelen volt a belügyminiszter Torkos László osztálytanácsossal. Az ülés megnyílta után Péchy Manó gr. elnök azon kérdést intézi a bizottsághoz nem vélné-e czélszerűnek az általános vita előtt egy ús albizottság kiküldését, mely a háziadó kérdésének eldöntéséhez szükséges adatokat összeállítván, conkret javaslattal lépjen a bizottság elé. Várady Gábor azt hiszi, hogy ez épen úgy megtörténhetik az általános vita után is, sőt akkor még könnnyebben és czélszerűbben, mert az albizottság már értesülvén a bizottság megállapodásáról, teendőire nézve tájékozva leend. (Elfogadtatik.) Ezután a dolog érdeméhez szólva, szónok kijelenti, hogy nem fogadja el ajavaslatot általánosságban, mert az ellenkezik az 1870. XLII. t. czikk 90. §-nak azon rendeletével, mely szerint az állami közigazgatási költségek fedezése czéljából a megyei házi pénztárak felállítandók. Ajavaslat 1. §-a az idézett 90. §. foganatosítását tűzi ki czélul, és a 2. és 3. §§-ban mégis kivételt tesz a közbiztonsági költségek, valamint az árva- és gyámhatósági költségek tekintetéből államsegélyt ígér ajavaslat, tehát ezek nyomán a törvényhatósági önkormányzat csak részben állíttatnék helyre. Szapáry Gyula gr. kijelenti, hogy a törvényjavaslatot az 1873. XII. t. sz. értelmében köteles volt előterjeszteni, és tekintve azon aránytalanságokat melyek adózás tekintetében a házi adó behozatala következtében az egyes törvényhatóságokra és így az egyes adózókra is egyenlőtlen mérvben hárulnának, a törvényjavaslat szerkesztésében szem előtt tartotta azt, hogy az állam pénzügyeinek tekintetbe vételével egyszersmind az adózásbeli egyenlőtlenség is kikerültessék. Kifejti továbbá, hogy azáltal, hogy az 50°/6-ot az állam fogja hordozni, ha a törvényhatóságok takarékossága is hozzájárul, a házi adó a megyék legnagyobb részében, csekély kivétellel, 6°/0-al is fedezhető lesz. Tisza László nem fogadja el általánosságban a törvényjavaslatot, mert az az 1870. XLII. Sczikkel ellenkezik. Tagadja azon állítást, hogy ha a törvényjavaslat elfogadtatik, fedezendő 50 % mellett, majd minden megyében fedezhető lenne 6 százalékkal a házi adó. Nem tartja igazságosnak, hogy a maguk számára keveset igénylő megyék járuljanak a többet igénylők számára a kormány által adandott pótfedezethez. Nézete szerint nem ment elég messze a miniszter a megyék egyesítésével, és ami régi jó mód, érintetlenül hagyta a Királyföldet, a létező törvény daczára, és e szerint nemcsak a módozatban van eltérés, hanem a czélra nézve is, mely a törvényben egyenesen ki van mondva. De ezenkívül ellenkezésben van e törvényjavaslat a 9-es bizottság határozatával is. Oláh Gyula: Szintén nem fogadhatja el a tvjavaslatot úgy , mint előterjesztetett, mert annak egyes pontjai s így név szerint a 12. §. sincs indokolva , miután az ott felsorolt hatóságok közt olyan is van, mely az abban elősorolt feladatok szerint nincs szőnyegen, és mert az önkormányzat azt kívánja, hogy a házi adó egészen a hatóságoknak adassék át; csak így lehetne elérni azt, amit a miniszter említett, hogy t. i. a közigazgatási költségeket azok állapítsák meg, akik a fedezetről gondoskodni kötelesek. Szónok elfogadja a 9-es bizottság azon indítványát, hogy törvény szabja meg azt, hogy egy tvhatóság administratiójának költségeire megfelelő adójának 20%/§-át fordítsa és ha e 20%-ból megélni nem bír, akkor egyesíttessék valamely szomszéd tvhatósággal. Házmán Ferencz a megyei autonómiát leélt intézménynek tartja és a törvényjavaslatot már azért sem fogadja el, mert az jelen alakjában többé fenn nem tartható ilyen intézmény állandósítására van czélozva. Ordódy Pál: Nem fogadhatja el tárgyalási alapul ajavaslatot, mert azon törvénynek, melyre a miniszter megbízást kapott, nem felel meg. De nem is felelhet meg, mert szónok azt hiszi, hogy annak létesítésére a közigazgatás rendezése s más pénzügyi viszonyok kellenek. Most nem az elvi kérdést véli eldöntendőnek, hanem azt, hogy mit kell tennünk a legközelebbi jövőben ; opportunitási szempontból kell tenni valamit, hogy a mostani állapot pénzügyi helyzetünkkel összhangzásba hozassék ; ez pedig máskép nem lehetséges, mint úgy ha a megyéknél is reductio történik. E tekintetek felölelésével egy albizottság kiküldését indítványozza, melynek teendője lenne azon törvényhozási intézkedések megvitatása s ezek iránti jelentéstétel. Lónyay János szintén nem fogadhatja el ajavaslatot, mert a megyék által közvetített közigazgatási teendők: ujonczozás, szabadságoltak öszszehívása, valamint az adóbehajtási assistentia, mind állami functiók. Ennélfogva, kiemelvén azt, hogy nézete szerint az árva ügyet is az állam hatósága alá veendőnek tartja — s kiemelvén azt is, hogy új állami és törvényhatósági szervezés küszöbén állóknak kell tekintenünk magunkat, a törvényjavaslatot sem időszerűnek sem czélszerűnek nem tartja, habár országos pénzügyi szempontból és azon tekintetből, hogy a megyék nagyobb takarékosságot fejtsenek ki, a házi adónak behozatalát elvileg sok tekintetben kívánatosnak tartja. A jelenjavaslatot olyannak tekinti, amelynek előterjesztésére a miniszter előbbi bázási intézkedés által kötelezve volt, s ezúttal elismerését fejezi ki az iránt, hogy a jelenjavaslatban a miniszter igyekezett a házi adó által bekövetkező adózásbeli aránytalanságot kisebb mérvre szállítani. Vizsolyi Gusztáv a tvjavaslatban sok tvhatóságra nézve adóemelést lát; az erre vonatkozó adatok összeszerzésére egy kisebb bizottság kiküldését látja szükségesnek; kiemeli továbbá, hogy a jelen pénzviszonyok közt a házi adó behozatalának czélba vett módozatát nem tartja időszerűnek sem czélszerűnek. Ezenkívül nem látja lehetségesnek a jelenjavaslat tárgyalását addig, míg a megyék szervezése körül várandó új tvjavaslatok nem terjesztetnek elő, mert az állami functiók mértékéhez kell alkalmazni a megyei költségvetéshet is. Ennél fogva kész ugyan részletes tárgyalás alapjául elfogadni a tvjavaslatot, de csak úgy, hogy az iránt különösen pénzügyi tekintetben egy kiküldendő albizottság részletes előterjesztést tegyen. Lészay Lajos : Bár méltányolja a miniszteri indokolásban felhozott érveket, mégsem járulhat a tvjavaslat elfogadásához. Felhozza, hogy gyökeret vert azon meggyőződés, hogy a megyei közigazgatás állami functiót végez, s ezt megerősítették a tudozás e tekintetben eddig tett intézkedései és a 9-es bizottság nézete, s e meggyőződés figyelembe vételt érdemel azon szempontból is, mert a házi adó behozatalát a nagyközönség sérelmesnek fogja tekinteni. — Felhozza a különböző tvhatóságok terhei közt fennálló aránytalanságot, s azt hiszi, hogy az egyenlő megadóztatás most az adó tetemes felemelésénél szükségesebb, mint valaha ; de a kilenczes bizottság is constatálta, hogy némely megye túlterjeszkedett költségvetésében, előbb a túlterjeszkedéseket vélné leszállítandóknak. Szó van a megyei hatáskör tágításáról, ennek eldöntése előtt sem véli a házi adó behozataláról szólójavaslatot meghozhatónak; felhozza továbbá, hogy a törvényhatósági közbiztonsági szervezet életbe léptetése előtt sem czélszerű. Szükségesnek tartja a királyföld rendezését és bevárandónak azon időt, mikor a mostani választási cyclus a megyékben lejár. Addig pedig szükségesnek tartja, hogy a miniszterrel egyetértőleg egy bizottság modus vivendit állapítson meg a közelebbi két évre, és ez iránt javaslatot terjeszszen a bizottság elé. Még Baranyi Ágoston szól a tvjavaslathoz, ki azt szintén nem fogadhatja el már csak azon szempontból sem, mert a megyék mostani költségvetése aránytalan és sok helyt mutatkozik túlterjeszkedés. Ezek után szavazattöbbséggel abban történt megállapodás, hogy ajavaslat általánosságban nem fogadtatván el, egy szűkebb körű bizottság küldetik ki a háznak teendő jelentés javaslatba hozatala végett. E bizottság tagjai: Ordódy Pál,Ernuszt Sándor és Lészay Lajos. Ezzel az ülés eloszlott. A pénzügyi bizottságból. — decz. 2. A pénzügyi bizottság mai ülésében folytatá a ménesek iránti tanácskozást. Az előadó Wahrmann szerint 1875-re a miniszter eredeti előirányzatából újabb javaslat szerint 97.700 frtnyi kiadásokat engedne el, a fedezet pedig 16.000 írttal szaporodik. A ménesjószág jövedelmét az illető miniszteri osztály 782.000 írttal igazolni igyekszik (holdanként 25 frt 15 kr. bruttó és 2 frt 53 krnyi nettó jövedelemmel), mely előirányzatot az előadó túlzottnak tart. A miniszter az ekép várható jövedelmet nem asperativus jövedelemre, de a kimutatott négy évi átlagszámításra alapítja. Az előadó arra figyelmezteti a minisztert, hogy a kimutatott átlag nem a valódi bevételeken, de az úgynevezett vagyonszaporodáson alapszik, mely ezen négy éven át 889.000 írtra tétetett, és mely papiroson kimutatott szaporodás mindig képzettnek bizonyult be; sőt ha ilynemű ideális fedezetet is fogadtatnék, még mindig nagy deficit léteznék, a ménesekre és méntelepekre tett előirányzatban. Móricz nem ismeri a részletes igazgatás hibáit, de hogy azok tettleg léteznek, mutatja a kérdéses gazdaság vitelének mérlege. Egy 60.000 holdas gazdaságnak 770.000 frtnyi deficitje van. Ezt a gazdaságot folytatni nem lehet. Ő tehát indítványozza, hogy a ménesek fele 7—8 év alatt adassék el, minek folytán 30.000 hold maradna ezen ménes fenntartására , a többi 30.000 holdat jutányosan bérbe lehetne adni. Széll is túlzottnak tartja a miniszter által előirányzott fedezetet, épen a múlt időnek valóságos eredményei után. Egyébiránt az illető miniszter-osztály jelentésében foglalt abbeli állítása, hogy a miniszteri előirányzat máris a 9-es bizottság javaslatához alkalmaztatott, helyesnek nem ismerheti el, azért meg sem elégedhetik a miniszternek azon ajánlatával, hogy csak a méntelepek lólétszáma apasztassék lassanként, hanem jobb mezei gazdálkodás, a telepek egy részének eladása, és méntelepek iránt fennálló rendszer helyes megváltoztatása, vagy azoknak apasztása által a megtakarítást elérni akarja, 1875-re 185.000 frt törlését ajánlja. Somssich oly drágán, mint jelenleg az állami ménesekben egy ló évi tartása 490 frtba kerül; a tenyésylobakat fenntartani nem lehet, de mikép rendeltessék a további igazgatás, ezt a bizottságban rögtön határozni nem lehet, annak előterjesztésére szólítja tehát tehát fel a minisztert. A miniszter a jövő tekintetéből elfogadja azt a czélt, hogy lassanként az állami tevékenység e téren az egyes kiváló törzsfajok fenntartására és a beterjesztés ügyének közvetett utón előmozdítására szorítkozzék. Mi az eladást illeti, ez radicális orvosság az igaz, de ezen az utón utoljára elenyésznek a ménesek. Simonyi az igazgatás főhibáját abban látja, hogy a ménesek kezelésénél elhelyezett katonatisztek tulajdonkép a közös hadügyminisztertől függenek. Egyébiránt a méntelepekben létező 1820 lovak és a méneseknél körülbelül 900 kanczának és épen annyi csikónak tartása egyenként általánykép évi 490 forintba kerül, ezen roppant költségeknek megtakarítására szólítja fel a minisztert. Zsedényi azt hiszi, hogy mindenekelőtt az iránt tisztába kell jönni, vájjon a méneseket azoknak részenkénti eladása által is meg akarja-e a bizottság szorítani ? mert ezt ellenzi a miniszter, azért nem alkalmazta költségvetését még most sem a bizottság által minap hozott határozathoz, azért nem juthat a bizottság annyi huzamos tanácskozások után sem eredményhez. Ha tehát továbbra is maradna a bizottság előbbi véleményénél, akkor arra kell a minisztert felhívni, hogy, ha nem akarna a bizottság a ház elé terjeszteni olyan határozati javaslatot, mely ezen megállapodásnak kifejezést ad és már 1875-re nagyobb megtakarítást idézne elő. A miniszter azt válaszolá, hogy épen e tekintetből már 1874-ben adatott el 200 kanczát, hogy ezek daczára 1875-re csak 97,000 frtnyi megtakarítás eszközöltetett, ezt más körülmények okozták. A ménesek egy részének eladását ő semmi esetben nem pártolhatja, de most is a méntelepek lassankénti apasztását ajánlja. Horn arra figyelmezteti az előadót, hogy maga részéről tervet nem terjesztett elő. Széli azt hiszi, hogy, ha a méneseket a jelen számban tartják fenn, a hiányt soha be nem szüntethetjük, sőt a méntelepeket megszorítván, a ménesek gyümölcseit is megsemmisítjük, ha egyszersmind a tenyészlovak létszámát lejebb nem szállítjuk, továbbra is a 184.000 frtnyi megtakarítást javasolja 1875-re úgy, hogy a ménesek létszáma és ahhoz képest a méntelepek lólétszáma is fokozatosan megszorittassék. Somssich a méneseket azon az utón, melyet tegnap a miniszter ajánlott fenn akarván tartani, a méntelepeket elsősorban lejebb szállitván, csak, ha ez elegendő nem volna, akkor szükség esetében utolsó sorban adná el a ménesek egy részét ismételve felszólítván a minisztert, hogy az indítványozott 185.000 frt megtakarításhoz alkalmazná jelen irányzatát. Pécig hasonló véleményben van.Horváth egyetért Zsedényivel,hogy már 1875-re concret czélra kell jönnünk, mert ha igy folytatjuk e tanácskozást, mint eddig, ezt a czélt el nem fogjuk érni; az egyedüli ut arra,concret ha a képr. háznak határozott véleményt mutatunk be az 1875. évre keresztülvihető megtakaritás iránt e tekintetben Széll által ajánlott 184.000 frt levonást pártolja. Igaz, hogy a miniszter azt ellenzi, de a tapasztalás azt mutatá, hogy több esetekben, hol a miniszter lehetetlennek tarta az ajánlott megtakarítást, mégis elfogadása után jó hatással volt. Liptay ugyanazon véleményben van és bővebben adja elő a miniszter által a ménesek fenntartása iránt tett javaslat hátrányait, miután a tapasztalat bizonyítá, hogy a községeknek kiadott ménlovak általán 3 év múlva — a rossz tartás miatt és miután kíméletlenül használtattak — elvesztek. Wahrmann felelve Hornnak, arra figyelmezteti, hogy az általa eredetileg tett indítvány szerint a bizottság azért adta vissza a miniszternek az előirányzatot, hogy azt a ménesek némely részének eladásához alkalmazván, a kívánt megtakarítást eszközölje. Ezt nem tette a miniszter, a bizottság arra nem kényszerítheti, és így most azon határozatot ajánlja, melyet a 9-es bizottság véleménye szerint Széli tett, 1875-dik évre pedig 187.000 forintnak törlését. A bizottság szavazásnál nem fogadja el Móricz indítványát, de a Széli által indítványozott határozati javaslatot, hogy a ménesek lólétszámának fokozatos megszorításán kívül, a ménesbirtok gazdaságok jövedelmeinek emelése, a gazdasági s üzleti költségekben a legszigorúbb takarékosság érvényesítése, a méntelepeknél a fedezési díjak óvatos emelése, a méntelepek lólétszámának óvatos leszállítása által eszközöltessenek megtakarítások, úgy hogy 3 év múlva enyésztessék el a méneseknél a deficit. A törlésre nézve elfogadta a bizottság az előadó által indítványozott 187.000 frt törlést. Ezek után a tárgyalta a bizottság azon törvényjavaslatot, mely a közös államháztartás 1871. és 1872. zárszámadásaiban engedélyezett kiadási többletek Magyarországra 704595 írttal eső részének fedezéséről szól. Péchy Tamás azon nézetből indulván ki, hogy a delegatio működését elvégezte a budget tárgyalásával és a törvény szigorú értelme szerint többé joga nincs póthitelekkel terhelni Magyarországot, ezen törvényt el nem fogadja. Széll azt válaszolá, hogy miután a zárszámadások megbírálása a delegációt illeti, az abból folyó póthitelt is jogosan szavazza meg, amint a magyar törvényhozás is ily értelmet adott a közösügyi törvénynek. Zsedényi nem akar az ügy érdeméhez szólani, de véleménye szerint a delegáció azon joga, hogy azon esetben, ha a közös miniszter többet költ el, mint mire a budget által fel volt hatalmazva, ezen kiadással is terhelje az országot, a törvény által világosan nincsen kimondva, miután azonban a törvény csak általában azt rendeli, hogy a delegatio által megszavazott összeg iktassák az államköltségbe, a kérdést tovább vitatni nem akarja. Ghyczy pénzügyminiszter úgy látja, hogy ha a törvény a delegatiót kötelezi a szárszámadások vizsgálatára fel is hatalmazta ez által ezen átvizsgálásból folyó póthitelek megszavazására. Wahrmann azt hiszi, hogy p. o. ha a vámjövedelmek csökkennek és a budget által megszavazott költségek fedezésére szükséges a póthitel, a delegátió póthitelt engedélyezhet, ezt a jelen esetben is teheti. Simonyi a kérdést igen fontosnak tartja, de ő a közös ügyek iránti költségeket soha sem, s így a mostani póthitelt sem szavazza meg. Zsédényi szemben Wahrman előadásával arra figyelmeztet, hogy nagy különbség forog fenn a törvényesen megszavazott költségek és egy oly póthitel fedezéséről gondoskodni, mely az illető közös miniszter törvénytelen túlhágásából eredt. Ghyczy olvassa fel a törvényt, mely szerint a zárszámadások megbírálása a delegáció hatásköréhez tartozik. Horváth hasonló véleményben van. Móricz pártolja Péchy véleményét és hol a törvényt magyarázni kell, ezen magyarázatot nem bízza a delegatióra. Horn nem akar a törvény szigorú rendeletén túl menni, mely szerint a delegatió által egyszer megszavazott költséget igtatja Magyarország saját költségvetésébe annak fedezéséről gondoskodván — de a törvény szerint nem tartozik Magyarország a közös póthitelt mint a jelen esetben megszavazni. Ghyczy azt válaszolá, hogy ő sem kéri a megszavazást, de csak a felhatalmazást, hogy a póthitelt fedezhesse. A bizottság elfogadta a törvényt. — Holnap a pénzügyi felalmazás kerül tárgyalásra. A román egyházi congressus. A congressus november 28-án tarta azon ülését, melyben a f. é. november 1-jén teljesített metropolitai választásra vonatkozó legfelsőbb elhatározás hivatalosan kihirdettetett. Tizenegy óra után megnyittatván az ülés, a beérkezett iratok és jelentések — köztük a megerősítés végett felküldött küldöttség jelentése is — szabályszerű elintézése után napirendre került a legfelsőbb elhatározást tartalmazó miniszteri leirat felolvasása. Stanescu jegyző felolvassa az eredit magyar nyelven, utána pedig Rotariu jegyző román fordításban. A leirat eképen szól: »A görög keleti román metropolia összegyűlt Congressusának 1688. évi. sz. Nagyszebenben. A f. évi octóber hó 27-én Nagyszebenben öszszeült gör. keleti román metropoliai congressusnak november 2-án tartott üléséből. Ő császári és Apostoli királyi Felségéhez intézett, s az erre megbízott küldöttség által a legfelsőbb helyre leendő bemutatás végett nekem kézbesített és a november hó 1-jén végbemenet metropolita választás eredményét legfelsőbb kegyelmes megerősítés kérelmével bejelentő legalázatosabb fölirata, általam folyó évi nov. hó 15-kén kelt legalázatosabb fölterjesztéssel bemutattattván, arra Ő császári és apost. kir. Felsége Gödöllőn f. évi november hó 19-kén következő legfelsőbb elhatározását méltóztatott velem legkegyelmesebben közölni. »Vallás- és közoktatási m. kir. miniszterem előterjesztésére a Nagyszebenben f. évi octóber hó 27- kére összehívott gör. keleti román metropoliai congressus által f. évi november hó 1-jén, szavazattöbbséggel gör. kel. román metropolitává választott Popasa János karánsebesi püspököt, a román congressusszervezeti szabályzat 157. §. 13. pontjában fenntartott királyi jogomnál fogva, ezen metropolitai méltóságban megerősítendőnek nem találtam. Minél fogva utasítom vallás- és közoktatási magyar miniszteremet, hogy ezen elhatározásomat a nevezett congressus tudomására hozzán, azt az általam visszautasított jelölt kizárásával uj metropolita-választásra hívja föl.« Mely legfelsőbb elhatározásról, ő császári és apostoli kir. felségének abban kifejezett rendeletére, a görög-keleti román metropolitai congressust azzal értesítem, hogy ezen legfelsőbb kir. elhatározást, az azt megillető hódoló tisztelettel tudomásul vévén, s ahhoz mindenekben alkalmazkodván, az ekép üresedésben maradt metropolitai székre Popasu János karánsebesi püspök kizárásával eszközlendő uj választás határnapját tűzze ki, azt a szervezeti szabályzat 151. §-a értelmében Ő császári és apostoli kir. Felségének legmagasabb tudomására juttatás végett hozzám jelentse be, s a választásra vonatkozólag az intézkedéseket saját hatáskörében megtevén, a megejtendő uj választás eredményét annak idejében, a szabályzat 157. §. 13. pontja értelmében a legfelsőbb megerősítés alá terjeszsze. Budapesten 1874. évi november hó 22-én Trefort Ágoston stb. A leiratot a congressus mély csendben hallgatta végig. Aután Kozma Parthén indítványára 9 tagú bizottság választatott, hogy a másnap tartandó ülésben a miniszteri leirat feletti jelentését és indítványát megtegye. A bizottság Rácz János, Beles József és Pesteanu papi, továbbá: Dr. Mocsonyi Sándor, Ianculescu, Manol, Dimándi, Dr. Borca, Desseanu és Kozma világi képviselőkből választatott , az ülés bezáratott. A másnapi ülésen a kiküldött bizottság előadója határozati javaslatot terjesztett elő, melyben a congressus kijelenti, hogy a legfelsőbb elhatározást, mély fájdalommal bár, mert a congressus szavazata nem találkozott legfelsőbb hozzájárulással — de az ő cs. és a pesti kir. felségét megillető osztatlan hódolattal tudomásul veszi, s azon legfelsőbb elhatározás és a szervezeti szabályzat értelmében uj választást eszközlend. Ami azonban a közoktatási miniszternek az említett leiratban hivatkozással a szervezeti szabályzat 151. §-ára nyilvánított azon kívánalmát illeti, miszerint a congressus az új választás határnapját hozzá bejelentse, miután az idézett §. a congressus összehívásának a metropolita illetőleg a metropoliai consistorium által teendő előleges bejelentésről, nem pedig a már törvényesen összehívott s azóta permanentiában levő congressus ügyrendéről szól, a congressus ezen kívánalmat nem találván törvényen alapulónak, nem véli teljesíthetőnek, hanem e felett napirendre tér. Az ezen határozati javaslat felett támadt vitában Mocsonyi Sándor, Tincu, Babes és Stanescu vettek részt. Mocsonyi Sándor beszédéből, mely a »Hon« tudósítása szerint nagy hatást keltett, a következő részleteket adjuk : Szerinte a megerősítési és az ebből kifolyó megtagadási jog a törvény és szervezeti szabályzat határozatai értelmében kétségbe vonhatlan; egyúttal azonban úgy látja, hogy nem lévén az semmi tekintetben korlátozva, a kormány kezében diskretionális hatalmat képez. Nem vonja kétségbe, hogy Trefort komoly indokok által vezéreltetett, de sajnálja, hogy a miniszter a congressusnak semmi tájékozást nem nyújt ez iránt. Ha valahol, úgy itt lett volna helyén a nyílt politika, mert csak ez képes az annyira óhajtott egyetértést a kormány és nép közt létesíteni. A miniszter eljárása ellenben titkos indokaival aggodalmakat fog szülni. A felügyeleti jog két irányban gyakorlandó. Egyik : várjon a választás törvényesen és rendben ment-e végbe ? a másik : a politikai momentum. A karánsebesi püspök egész múltjában tanúsított lojalitására és hazafiságára hivatkozva, nem hiszi, hogy bárki államellenes törekvésekről vádolhatná. Miután tehát ő semmi nagyfontosságú indokot a választás megerősítése ellen képzelni nem tud, nem ment azon feltevéstől, hogy a miniszter ez alkalommal illetéktelen és hamis informatiók által félrevezettetve, egy sajnálatra méltó mystificatiónak áldozata. Mindazonáltal a congressus kötelességének tartja tiszteletben tartani a korona jogát, és azért pártolja a bizottság javaslatát A javaslat ezután el is fogadtatott és az ülés befejeztetett. Fővárosi ügyek Budapest főváros bizottságának közgyűlése. — decz. 2. A mai közgyűlésen egy kisebb jelentőségű ügy kapcsában felmerült az incompatibilitás kérdése is, mégpedig oly alakban, minőben eddig nem igen szellőztették. A lövölde épületének áthelyezéséről volt szó, a felett kellett szavazni, hogy a lövölde meddig maradhat meg jelenlegi helyén, midőn dr. Glück azon kérdést vett fel, hogy a lövészegylet tagjai, mint akik a kérdésben érdekelve vannak, részt vehetnek-e a szavazásban ? Ezen felszólalás érdekes elvi vitára adott alkalmat arra nézve, hogy a törvényben említett »érdekeltség« hogyan értendő. Egy bizottsági tag »erkölcsi betegség« tünetének nevezte a vitát, mely azzal végződött, hogy a lövészegyleti tagok kizárattak a szavazásból és a főpolgármester, mint főlövészmester, az elnökséget a polgármesternek adta át. Az érdekes incidenseket alább részletesebben írjuk le. A közgyűlést a főpolgármester azon bejelentéssel nyitotta meg, hogy királyné ő felsége köszönettel tudomásul vette a főváros szerencsekivánatait, és hogy ő felségeik a népkonyhákra 1000 irtot adakoztak, ("éljenzés) megbízást kér továbbá arra, hogy Károly Ferdinánd félig elhunyta alkalmából az uralkodóháznak kifejezhesse a főváros részvétét, mi meg is adatott, végül jelenti hogy Jálics A. örökösei 200 ftot adományoztak az Erzsébet leányárvaház javára. Egy kisebb érdekű interpellatio után a közgyűlés a megszabott sorrend mellőztével elsősorban azon kérvényt vette tárgyalás alá, melyet az új adójavaslatok ügyében az országgyűléshez intézend. Barna Zsigmond főjegyző előadta a kérvény ismert előzményeit és felolvasta azt. A kérvényjavaslat élénk helyesléssel fogadtatott, Mudrony Pál azonban megragadta az alkalmat, hogy kifejtse a maga közgazdasági politikáját ; az elnök azon figyelmeztetésére hogy ez most nincs napirenden, hosszabb, türelmetlenül fogadott indokolással azon indítványt terjesztő elő, hogy a kérvényben keressék a vámsorompók felállítása mert ez 40 milliót, az önállólag kezelt indirect adók pedig 16 milliót jövedelmeznének. Tavaszy, Horn és Schmidlechner elállanak a szótól, Dobos József azt akarja kifejeztetni hogy a deficitet csak a kormányzati rendszer gyökeres megváltoztatása fogja elenyésztetni. Kamermayer polgármester megjegyzi, hogy ily kérdések feszegetése nem tartozott az enquete körébe. Ezután a kérvény változatlanul elfogadtatott és ki fog nyomatni. Már régebben említettük Kármán Lajos biz.tag azon indítványát, hogy a főváros sürgesse meg az országgyűlésnél a pest-zimonyi vasút kiépítését. A keresk.bizottság ezen indítványt elfogadta, indokai alapján kérvényt készített, mely rövid vita után el is fogadtatott és fel fog terjesztetni az országgyűléshez. Ezután következett a lövölde ügye,melyről már fentebb is említést tettünk.A közgyűlés már régebben azt határozta, hogy a lövölde jelenlegi helyéből eltávolítandó, adott is a társulatnak nyolcz holdnyi telket, de a társulatnak az építésre most nem lévén pénze, azt kéri, hogy hagyják meg a lövöldét jelenlegi helyén. A tanács e kérelmet elutasítandónak véleményezi. Az ügy élénk vitára adott alkalmat, melyben egyrészt az hozatott fel, hogy a társulat pártolást érdemel, a tanács véleményének elfogadása pedig tetemesen megkárosítaná; másrészt az hangsúlyoztatok, hogy egy társulat magánérdekei nem lehetnek mérvadók, midőn arról van szó, hogy a közgyűlés fenntartson egy határozatot, melyet a lövölde táján lakó polgárság érdekében hozott. Legtöbb pártolóra talált azon közvetítő indítvány, hogy a közgyűlés tartsa fenn határozatát, de méltányosságból engedjen a lövésztársulatnak határidőt, mire nézve három, kettő és egy évet hoztak javaslatba. Szavazásra kerülvén a kérdés, dr. Glück Ignácz arra figyelmeztet hogy a szabályrendelet értelmében a lövésztársulat tagjai, mint közvetlenül érdekeltek, nem szavazhatnak. Az elnöklő főpolgármester arra utal, hogy a vízórák ügyében hozott határozatokhoz a háziurak is hozzájárultak, holott közvetlenül érdekelt egyének; a szóban forgó társulat tagjai a kérdésben anyagilag nincsenek érdekelve, ha azonban a közgyűlés más nézeten van, akkor ő maga, mint tiszteletbeli főlövészmester szintén nem vehet részt a tanácskozásban. Hoffmann Pál Glück nézetét pártolja. Bródy Zsigmond a »közvetlenül érdekelt« szavakat privát anyagi érdekeltségre értelmezi, mert a törvényhozásnak nem lehetett intenziója mindazokat, kik a társadalmi mozgalmakban élénkebb részt vesznek, a tanácskozásokból kizárni. Ha Glück nézete elfogadtatnék, mindig, valahányszor pl. valamely jótékony intézet kérvénye tárgyaltatnék, mindazoknak, kik az illető egylet tagjai, a teremből vissza kellene vonulniok. Busbach úgy fogja fel a kérdést, hogy a lövésztársulat érdekei ellentétben állanak a város érdekeivel és így azok, kik a társulat tagjai, mint akik pénzjárulékkal járulnak a társulat vagyonához, közvetlenül érdekelve vannak. Máttyus Arisztid a közvetlen érdekeltséget nemcsak anyagi ügyekre vonatkoztatja ; a törvény intenziója az volt, hogy a bizottsági tagok elfogulatlanul szavazzanak, az elfogulatlanságot anyagi és erkölcsi értelemben is lehet követelni. Bajos dolog ugyan, hogy ilyformán igen gyakran fog előfordulni, hogy a bizottsági tagok nagy része kénytelen lesz a termet otthagyni, de legalább el lesz kerülve azon collitio officiorum, mikor a jótékony egylet iránt vállalt kötelesség összeütközésbe jön a városi képviseleti tagság igényelte kötelességgel. Dobos József azt látja, hogy azon jelenség, miszerint ily eszmecsere fejlődhetett ki, »erkölcsi betegség«-et jelez e testületben. — Ezen nyilatkozat nagy zajt keltett, az elnök szólót rendre utasítja, ez azonban megjegyzi, hogy a hallottak nyomán tette e nyilatkozatát, és fenntartja azt. — Az elnök erre a közgyűlés egyhangú határozatához képest, Dobostól megvonja a szót. Ezután a közgyűlés nagy többsége azon kérdésre : a lövész társulat tagjai közvetlenül érdekelve vannak-e a fennforgó ügyben ? Igennel felel és így a lövészek a szavazásból kizáratván, visszavonulnak a teremből; maga a főpolgármester az elnökséget átadja a polgármesternek és visszavonul. Most a kérdés érdemleges eldöntése következett, eleinte névszerinti szavazást követeltek többen, de ettől elállottak; a szavazás sok zavarral járt, egyszerű felállás útján a többséget nem lehetett kivenni, felszólították a szavazókat, hogy igenlő vagy tagadó szavazatukhoz képest a zöld asztaltól balra vagy jobbra foglaljanak helyet, de ez sem vezetett sikerre; azután ismét felállással próbálták, és így végül az elnök kimondhatta, hogy 45 szóval 28 ellen az határoztatott, hogy a lövölde még két évig maradhat mostani helyén. Ezzel a közgyűlést8 órakor befejeztetett, a