Pesti Napló, 1874. december (25. évfolyam, 276-299. szám)
1874-12-17 / 289. szám
289. szám. Budapest, Csütörtök, deczember 17.1874. 25. Witoljam Szerkesztési Iroda. Kiadó-Mvatal. Barátok-tere, Athenaeum-épület. Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendő fa ESTI KIADÁS, fillérfizetési feltételek. Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 8 hónapra „ . . 6 frt — kr. 6 hónapra „ . . 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért ítelülfizetés évnegyedenként 1 itfrint. Az előfizetés az év folytán * mindég hónapban megkezdheti, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától taáraíttatik.«* Hirdetések szintúgy* mint*elöfizetései a KIADÓ-HIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épült küldendők. Budapest, decz. 17. Őfelsége a király ma Gödöllőről a budai kir. palotába jött s a miniszterelnököt, úgy szintén Pauler igazságügyminisztert hosszabb audiencián fogadta. A képviselőház mai ülésében Pauler igazságügyminiszter két törvényjavaslatot terjesztett elő; az egyik szól a kézbesítő közegek iránti törvényes intézkedések módosításáról, a másik a végrehajtók hatáskörének szabályozásáról. A ház e két javaslat előterjesztését tetszéssel kísérte. A napirend első tárgya: az erdélyi birtokrendezésekre nézve fennálló bélyeg- és illetékmentességről szóló törvényjavaslat észrevétel nélkül elfogadtatott. Következett a napirenden a földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslat 18 és 19. §-a, mely a termés évi átlagának és a költségek kiszámításáról rendelkezik. Szólott Máriássy Béla, Helfy, Tisza Kálmán és Paczolay, valamint Ghyczy pénzügyminiszter. Szavazás útján elfogadtatik a főrendiház azon módosítása, hogy a terményárak átlagának kiszámítására 6 év és pedig 1867-től 1872-ig vetessék föl, hogy a fa értéke 20 évi átlagban számíttassék ki, és hogy a fa kivételével, az ár-átlagból 20 százalék levonassék. A tárgyalás 1 órakor a 24. §-ig haladt. Az Arnim-perben nyilvánosságra került okiratok Francziaországban s különösen a franczia sajtóban, mint nagyon természetes, szokatlan feltűnést keltettek. Egyes lapok azt is mondják, hogy e leleplezések a franczia közönséget annyira nyugtalanítják, hogy a kormány félhivatalos communiquével akarja az aggályokat eloszlatni. Mindenekelőtt a royalista sajtó zsákmányolja ki Bismark nyilatkozatait. Az »Univers« folytonosan e tárgyról czikkez, s azt hangsúlyozza, hogy Bismark nem akarja a legitim monarchia visszaállítását, mert egyedül ez adhat erőt és biztonságot Francziaországnak. Girardin lapja a »Frange« ellenben épen ellenkező tanulságot von le az okmányokból; azt mondja,hogy Francziaországnak ragaszkodnia kell a köztársasághoz, a monarchia visszaállítása zavarná a békét, melyre az országnak oly égető szüksége van. A »Journal des Debats« kiemeli, hogy soha még ilyen tömegben nagyfontosságú okmány közzé nem tétetett, mint ezúttal. Arnim jelentéseiben hiányzik a világosság, magatartásában a határozottság. A lap azt állítja, hogy a bonapartisták lesznek Németország jövendőbeli szövetségesei. A »Journal de Paris« az orleanisták érdekében zsákmányolja ki az ügyet. A »Rep. Frangaise« többek közt ezeket irja : A pör, mely a berlini városi törvényszék előtt lejátszódik, máris és pedig a legfeltűnőbb módon bebizonyitotta, hogy Arnim gróf csakugyan félretett állami okmányokat s hogy ezt azért tette, hogy eltüntesse a Thiers ellen május 24-ike előtt folyó cselszövényekben való részvételének nyomait. Egyes lapok talán azon nézetben lesznek, hogy a birodalmi cancellár ez ügyben való magatartása rászólást érdemel. Ami minket illet, mi nem átalljuk azt correetnek találni. Másrészt a levelezések azt bizonyítják, hogy ha Araimurban csakugyan megvolt a dicsvágy, hogy Bismark utóda legyen, igen nagy véleménye volt saját jelentőségéről. E levelezésben a porosz diplomata oly embernek tűnik fel, aki minden pletykának hozzáférhető, minden cselszövénynek megnyerhető s a legkisebbszerű eszközöktől sem riad vissza. Néhány alárendelt tudósító fecsegése alapján irja jegyzékeit. Olyan érdekek nevében, melyeket definiálni nehezére esnék, a royalista salonok hangcsövévé teszi magát. Meglehet, hogy ezen leleplezések befolyást gyakorolnak azon alkudozásokra, melyek mostanában fokozott erélylyel folynak a franczia pártok közt. Mint jeleltk, Broglie herczeg és Fourton volt miniszter azon fáradoztak, hogy a május 24-ei majoritást újjászervezzék s ismét állandóan összehozzák. E terv azonban a royalisták makacsságán állítólag hajótörést szenvedett s így Mac Mahon végre a köztársasági pártokkal kezd alkudozni. Beszélik, hogy egy megbízott embere már értekezett Perrier Kázmérral, s hogy az értekezlet kielégítő eredményre vezetett. Ha e hír igaz, úgy Francziaország nagy események előestéjén áll, mert a köztársasági pártokból s a jobbközép mérsékelt elemeiből lehetséges lesz olyan állandó többséget s olyan erős kormányt alakítani, mely egyrészt megnyugtatóan megoldja az alkotmánykérdést, másrészt az ország belnyugalmát s viszonyainak üdvös fejlődését biztosítani képes leszen. Decares herczeg külügyminiszter tegnapelőtt átnyújtotta a Spanyol nagykövetnek a választ Spanyolország ismeretes oct. 4-ki emlékirataira. A válasz behatóan mérséklettel és szilárdsággal bonczolja az emlékiratban felsorolt tényeket. A herczeg a franczia kormány számára fenntartja ama feltétlen jogot, hogy hivatalnokait saját tetszése szerint nevezze ki vagy mozdítsa el s tetteikért magára vállalja a felelősséget. Ama vádja, hogy a franczia kormány spanyol politikája ellentétben áll a franczia nemzet szabadelvű érzelmeivel, Decazes azt feleli, hogy a franczia nép szereti Spanyolországot s vele békében akar élni. Francziaország minden áron Spanyolország jóllétét óhajtja s sajnálja, hogy magatartásának helyes voltát s eljárásának lojalitását jobban nem méltányolták, de reménye, hogy jövőre e tekintetben változás állandó. Decazes herczeg jegyzékét egy csomó melléklettel kiséri, melyek a spanyol emlékiratban elősorolt tényeket egyenként taglalják. A „Pesti Napló“ tárczája. Kamilla kisasszony« Regény egy kötetben. (Franczia forrás után.) XVIII. FEJEZET. (Folyt.) Hertonné asszony másnap csakugyan elutazott; a grófnéhoz búcsúlevelet intézett, melynek segélyzett méltóságos volta alól nagyon kiérzett a düh a történt elkergetésért. Egyébiránt Pardaillan úr igen pártját fogta, ajánlotta a szomszéd városban levő Orsolya szüzek zárdájába; itt lakást kapott, melyben nagyon szabadon mozoghatott, járt-kelt kedve szerint, látogatásokat fogadott, szóval még köszönetet mondhatott a grófnénak, mert sokkal fesztelenebbül élt, mint Ramboiseban, elég módja volt új ármányokat szőni. . . . A terrasse-jelenet óta a grófné ismét jobban kezdé magát érezni, sugárzó arccal járt-kelt a kastélyban, ruganyos léptekkel sürgölődött az utazási készülődés körül, áradozva beszélt velem legközelebbi jövőjéről és egészen újra látszott éledni. Végre csakugyan elutaztunk, a grófnak volt annyi jó ízlése, hogy a válás órájában szomorúságot színlelt. Szivem még most is felhevül, ha elmerengek ama szép napok emlékén, melyeket Bricheben töltöttünk, háborútlan csendben és derültségben, a gyönyörű fekvésű kastélyban. W.ur lelkes beszédei közt mily gyorsan múlt az idő. Oly szép,megható egyetértésben folytak le napjaink. Ott volt velünk az öreg grófné is. Az agg delnő éleslátása meg tudta becsülni menye szeretetreméltó utópiáit, nem egyszer mondá, hogy nem is szeretné annyira menyét, ha gondolkozásmódja reálisabb, modernebb volna. Péter szabadelvűségét nem osztotta ugyan, de csodálta lelke magas röptét; engem itt is úgy kedvelt, kényeztetett, mint Párisban és Ramboiseban, mindhármunk homlokát pedig a kis Mariska vidor, fürge modora, üde lelke, kedves csevegése deriték jókedvre. Ahhogy e boldog időknek meg kelle vala szülniök, hogy ama langyos, édes estéken, midőn a nyári szellők még egyszer és még csak egyszer kívántak enyelegni a szép homlokkal, melyre a halál már előre vetette árnyékát, nem tudtunk mindhárman édes merengéseinkben örök, háboríthatlan álomra szenderülni. De e hangulat teljes, emelkedett órák hasonlók voltak a csalóka nyugalomhoz, mely a természetben a viharokat szokta megelőzni. Egy este a thea-asztal mellett ültünk együtt, künn a tél már érezhetővé kezdte magát tenni, úgy hogy mind a kandalló körül foglaltunk helyet Jól emlékezem, hogy bizarr véletlenségből épen az a ruha volt rajtam, melyet viseltem, mikor Damien herczeg Párisba jött hozzánk; én töltöttem a theát a csészékbe. Egyszerre mintegy leszegzetten állok meg, kezemből a theakanna majd hogy ki nem hullott, előre hajoltam, mert fülemet jól ismert léptek neszelte meg; a küszöbön Damien herczeg magas termetét pillantom meg. Mindannyian meglepetten felkeltek; Pardaillan asszony mintegy villámütés által élve, egy sikoltással fivére karjaiba vete magát, fejét zokogva keblére hajtá. A herczeg meghatottan csillapitgatta, odavitte a karszékhez, azután tiszteletteljesen kezet csókolt az aggfelnőnek, kezet szorított Péterrel, és előttem kétszer meghajta magát. — No lám, szép herczegünk a drámai hatás eszközeit tanulmányozta, nemdem szólta meg végül az öreg grófné, ki először ocsúdott fel meglepetéséből. — Épen nem ezért, hanem mert nem szeretek senkit sem háborgatni; tudtam,hogy ha előre jelentem érkezésemet, Vera képes lett volna a zimankós éjjelben elém jönni a vasúthoz, felelt a herczeg. Apropos Veritska, folytatá a grófné felé fordulva, férje holnapután szintén eljön. — Pardaillan asszony összerezzent. — Ramboiseban találkoztam vele, magammal akartam hozni, de sehogy sem tud szabadulni az ő üzleti közbenjáróitól. — Hogy hogy — vágott közbe meglepetten a grófné. A herczeg ajkaiba harapott és elpirult. — Ha jól értettem, néhány új birtokot akar vásárolni, nagyszerű üzletet csinálna. — Én nekem nem szólt semmit! kiáltott fel az öreg grófné,ez különös. — Már látom, hogy ügyetlen fecsegéssel debütkozok itt, biztosíthatom asszonyom, hogy fia legalább is egy milliót nyer majd az üzletnél; ne nyugtalankodjék, a nyereség biztos, bizonyosan csak azért nem szólt önnek, hogy megkímélje a hiábavaló aggodalmaktól. — Ejh, nem szeretem én az üzérkedő nagy urakat, vete oda az öreg grófné fejcsóválva, hiszen eddig ellent tudott állani százada lázának! . .. — Apropos, tudják-e mi a hit? kiáltott fel a herczeg, hogy a társalgást más tárgyra terelje, Hertonné asszony áttért a katholikus vallásra. A grófné megvetően mosolygott, az öreg belnő vállat vont. — Vájjon! hát a férjével mi lett? — Hiszen már özvegy! — Dehogy? — Igen, igen! ez a durva pokrócz ember igazságot szolgáltatott magának, főbe lőtte magát. . . Özvegye múlt hónapban tért meg. Egyébiránt úgy látszik, nagyon jól folynak dolgai, a legszebb ékszereket viseli, akár húsz lépésre is feltűnnek gyémántjai. Aztán olyan furcsa sekrestye-fargonban beszél, mi igen pompásan illik neki. — Egy csésze thea, nem tetszik ? szoktam meg egyszerre, oda nyújtva a thea-kannát. A herczeg föltekintett, szeméből emésztő villámot lövell rám, reszketve lesütöm szemeimet. — Nem szoktam theát inni, viszont halkan, de az ön kezéből elfogadom. Kezem remegett, úgy hogy a szűrőkanalat a csészére ejtem és a thea ruhámra fecscsent. — Vigyázzon, mondá, lefecscsenti ezt a cinos ruhát, pedig kár volna érte, és akkor viselte, mikor legelőször láttam önt. Éreztem, hogy lángoló szeme rajtam csügg, de nem mertem szeme közé nézni; fölkeltem az asztaltól és a zongorához ültem. Néhány nap múlva eljött a gróf is; nem volt oly derült mint egyébkor; magatartása igen megváltozott. Néha elnéző volt és nagyobb gondosságot tanúsított a grófné iránt, majd meg dörmögött mindenkivel,mindent kifogásolt, a grófnét, Pétert, édesanyját, s herczeget kiállhatatlanoknak találta. Mindjárt első este a herczeggel igen heves vitába ereszkedett a franczia és az orosz népjellemről; a herczeg rejtett czélzásai tűzbe hozták és majd hogy komoly haragba nem jött, ha Péter nem veti magát közbe . W... ur szokott ékesszónoklatával fejtegette magasztos nézeteit a tárgyról; lelkes, nemes gondolatait feszülten hallgatom, egész lélekkel csüngtem ajkain; a herczeg néhány sarcasticus megjegyzést tett, melyekkel engem is bele akart keverni a vitába; én azonban kerültem vele szóvitába bocsátkozni, mint franczia nő, és egy franczia ezredes leánya, inkább a gróf nézeteit pártolom; végre Péter meleg békítő szavai a vitának véget vetettek. A társaság eloszlott, mindegyik érezte, hogy magányra van szüksége. Én a parkba mentem felkeresni Mariskát, hallottam, hogy a herczeg követ és siettetem lépteimet. Ő azonban csakhamar utolért. Arczán ismét azon változás ment végbe, melynek nem bírtam ellentállni; a sarcasmus, melyet vonásain az imént láthattam, ismét eltűnt. — Egy perczre kérem, mondá és szelíden karon fogott, beszélnem kell önnel! Megdöbbenve néztem reá. — Már belátom, hogy ön szereti őt! kiáltott fel egyszerre és megállott előttem; úgy tett, mintha nem venné észre hideg arczkifejezésemet. — Kit? — Pétert!.. Aztán látom, hogy engem gyűlöl ! Én nem feleltem mindjárt, a herczeg türelmetlenül dobbantott lábával. — Ugyan lássuk csak, mondom végül, félrevetve szokott óvatosságomat. Az imént olyan veszekedő scepticus volt, most meg már álomlátó lett. Ugyan nézzen meg jól, herczeg úr, hisz én Kamilla kisaszszony vagyok, unokahugának nevelőnője. — Ön nem az, viszonzá a herczeg hévvel, ön nővérem barátnéja! — Ám legyen ! De az semmi esetre sem vagyok, aminek ön gondol! Oly értelemben, mint ön hiszi, nem szeretek én itt senkit, engem sem szeret senki! Még ma is szemrehányást teszek magamnak, hogy igy beszéltem vele, hogy elmondtam ez utolsó mondatot. A herczeg villogó szemekkel tekintett reám és mély szenvedést eláruló hangon mondá : — Önt senki sem szereti ? .. Gyermek! . . De igen, önnek igaza van! Itt csak Péter szerethetné önt, csak őt tudná ön szeretni. — Herczeg úr az égre kérem, hallgasson meg, viszonzám esedezve. Biztosítom mindenre a mi szent, hogy az, amit W . .. . ur iránt érzek, nem egyéb őszinte, testvéri barátságnál. — Lehetetlen!. .. becsületére mondja ? — Becsületemre! A herczeg nem felelt, hanem gyors léptekkel a kastély felé sietett, én vagy öt perczig eszmélet nélkül maradtam helyemen, azután lassan a kastély felé tántorogtam. (Folyt. köv.) Budapest, decz. 17. (A Deák-pártnak) tegnap, azaz f. hó 16-dikán kitűzött értekezlete, mint megkerestettünk fölemlíteni, nem azért nem tartatott meg, mert a körnek egyik elnöke sem volt jelen (minthogy ily esetben korelnök szokott választatni), hanem a körnek elnökei épen azért nem voltak jelen, mert miután a főelvek felett a párt tanácskozmányaiban már úgyis döntött, s a decz. 16-diki orsz. ülésben több fontos elvi kérdés eldöntetett, a földadó kérdésében a tanácskozmány tartását, mint meghaladott dolgot, a párt legtöbb tagja nem tartotta szükségesnek. (Az igazságügyminiszter által a képv. házban ma előterjesztett két törv. javaslat rövid tartalma a következő: Az 1871. LI. t. sz. némely határozatai, a bírósági végrehajtók hatáskörének szabályozása tárgyában következőleg módosíttatnak . Az 1. §. akkép, hogy bírósági végrehajtók minden járásbíróság mellé kellő számmal alkalmaztatnak ; első folyamodásu törvényszék mellett pedig csak úgy, ha a törvényszék ügyforgalma azon járásbíróság területén, melyhez a törvényszék székhelye tartozik, legalább egy bírósági végrehajtónak elegendő foglalkozást ad. Az eddig kinevezettek továbbá is meghagyatnak; ha azonban áthelyez- t tetni kívánnak, elsőbbséggel bírnak. A kézbesítések (A családok befolyása a megyékben.) Az »Ellenőr« közelebb azt közlé, hogy Csanádmegyében a Návay-család 16 tagja, kinevezés és választás utján különféle hivatalokat bir (a többi között két állást a takarékpénztárnál), melyek után 32,100 frt évi fizetés jár s ez adatra azt jegyzi meg, hogy íme , ilyen nálunk a családi protectio. A »Magyar Politika« ez adatból rögtön azt következteti, hogy ha a közigazgatási tisztviselők kineveztetnének, akkor ez a baj rögtön eltűnnék. A »Hon« ez ügyben megfelel a »M. P.«-nak, azt mondván, hogy épen az idézett esetben a kinevezés útján érvényesült »családi befolyás eredménye« jóval meghaladja a választások eredményét, és ha a közigazgatási hivatalok is kinevezés útján lesznek betöltve, akkor épen nem szabadulunk meg a bajtól, amint a bírói kinevezések bizonyítják. Laptársainknak az ügyben más szempontok figyelembe vételét is ajánljuk. Hogy a »családi befolyás» és »clique-uralom« sok visszássággal jár, nem akarjuk tagadni. E dolog megítélésénél azonban nem lenne szabad szem elől téveszteni a következőket: Az idézett esetben tulajdonképen nem egy családról van szó, hanem egy család elágazásáról, s annak emlegetése, hogy ez meg amaz, ki Csanádban ezt a hivatalt viseli, a Návay-családdal rokon, még semmit sem bizonyít. Azt kellene bizonyítani, hogy az illető képtelen a hivatalra, melyet visel. Hisz ha csak azt bizonyítják, hogy az illető előkelőbb magyar családok , melyek közéletünkben szerepet játszanak, egymással rokonságban állanak, ezzel ugyan mit bizonyítanak? Megyéinkben majd minden főbb család egymással rokonságban áll. Bűn ez? Vagy ha nem az, tán mégis olyasmi hátrány, amely miatt az illetőt egyáltalában nem lehet sem választani, sem kinevezni ? Nem hiszszük, hogy laptársaink ilyesmit állíthatnának. De ha nem állíthatják, akkor magában véve annak a ténynek, hogy egyes előkelőbb magyar családok a vidéken még nem veszték el befolyásukat, csakis örülni lehet és pedig örülni a magyarság és a nemzetiség szempontjából, melynek érdekeit laptársaink mindig ajkukon hordják ugyan, de oly sokszor megtagadják. Vagy örvendetesebb volna,ha nem magyar családok játszanák Csanádban a mérvadó befolyást, — és a haza törvényhozása s közigazgatásából már ki van zárva az, aki egy-egy előkelő magyar családdal rokon ? Az idézett esetre visszatérve, részünkről azt jegyezzük meg,hogy míg azt nem bizonyítják,hogy az »E11.« által megnevezettek egyáltalában képtelenek az illető hivatalok betöltésére, mi az »E11.« adataiból csak azt olvashatjuk ki, hogy tisztességes előkelő magyar családok a közügyekre befolyással bírnak s e ténynek magának (az illetők qualificatiójáról a lapok nem szólanak) mi csak örvendeni tudunk. (A pénzügyi és közigazgatási bizottságok) nem fogadván el a törvényhatóságok kiadásainak viselési módjára vonatkozólag a belügyminiszter tvjavaslatában s tárczájának költségvetésében foglalt intézkedéseket, ez által egy törvényjavaslat benyújtására kényszeríttetett a belügyminiszter, melynek 1. §-a szerint a törvényhatóságoknak közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásokra, valamint a királyföldi hatóságoknak »adjutum salariale« czimen járó államsegélyre 1875-ben — amenynyiben a törvényhozás időközben másként nem intézkedik — 4.976,336 frt szolgáltatik ki, e törvény hatályának ideje alatt a kérdéses törvényhatóságoknak e czélokra háziadó kivetése nem engedtetvén meg. — A 2-ik §. kimondja, hogy ez összegből az előlegesen megállapított évi illetvény — havi részletekben előzetesen — akként osztatik föl a törvényhatóságok közt, hogy mindenik azon összeget kapja, melyet a belügyminiszter által 1872—4. évben helybenhagyott költségvetése alapján tényleg igénybe vett, a mennyiben ez összeg szükségét 1875-re is igazolja. (Az államkincstárt illető pénzbírságok kezelése és behajtása tárgyában az igazságügyminiszter szabályrendeletet bocsátott ki, melyet ma tesz közzé a hivatalos lap. A szabályrendelet 1875. január hó 1-jén lép hatályba. (Asbóth könyvéről) irt bírálatát a »Pester Lloyd« ma következőleg fejezi be: »Azon visszautasítással azonban, melylyel e röpirat minden oldalról találkozott, valóban az úgynevezett »conservativok«-ról is ki volna mondva az ítélet ? Ezt a következtetést nem szeretnék abból levonni. Amit Asbóth ur ír és gondol, az Asbóth úr dolga: vájjon a conservativok híveik közé akarják-e őt számítani, az a conservativok dolga. Minket azon concret kérdés foglalkoztat, vájjon pártviszonyaink további fejlődésében lehetséges-e olyan constellatio, mely alatt azok, kiket a conservativ eszmék hordozóinak tekintenek, átvehetik a vezérszerepet ? És erre a kérdésre az Asbóth-féle röpirat daczára sem szeretnénk feltétlenül nemmel felelni. Sőt, ha elképzelhetnék, hogy a »szabadelvű« és »conservativ« közötti különbség felállítása által az eddigi pártismérvek tökéletesen megszűntettetnének, akkor az ilyen constellatiot csak nagy megelégedéssel fogadhatnék. — Hanem jól meg kell különböztetni a dolgokat. — A parliamentáris életben az évek folyamában nemcsak a rendszerek , hanem az egyéniségek is lejárják magukat. — Aki ma a népakarat legmegbízhatóbb végrehajtója volt, az holnap meg nem változott belértéke daczára tehetetlenségre lehet ítélve. Ekkor szükséges, hogy új emberek és új erők lépjenek előtérbe és vegyék át a munkát, mely az eddig működött férfiak ellankadt kezeiből kisiklott. És ha ilyen küldetésre az úgynevezett conservativok soraiban találkoznának az alkalmas egyéniségek, azokat nem szabad tétlenségre kárhoztatni csupán azért, mivel »conservativok.« Ez épen nem tételez fel rendszerváltozást, mely mindent felforgat, és ez nem teszi szükségessé azt, hogy az illető személyiségeknek sajátos irányzatok tulajdoníttassanak. Elég, ha Castelarnak Asbóth által is hangsúlyozott mondása szerint »megvalósítják az eszméket, melyeknek megtestesítése a liberálisoknak nem sikerült, mivel ezek már az elméleti formula iránti harczban erejöket felemésztették.« (Laptársunk e felszólalására több megjegyzést kell tennünk. Azt hiszszük, hogy a haza minden polgára érezi az ifjá alkotó, belügyeinket rendező, takarékos politika szükségét, mely azonban ne veszélyeztesse sem alkotmányosságunk, sem a haladás tekintetében eddig elért vívmányokat s általános irányában ragaszkodjék azon alapelvekhez, melyek a 48-diki törvényekben foglaltatnak. Ha az ily politika értetik a »conservativ« elnevezés alatt, mindössze csak azon kifogásunk lehetne ellene, hogy elnevezése nem correct; amit azonban eddig »conservativ« ez év alatt bemutattak, az részint az említett politikai irányzattól határozottan különböző volt, részint pedig igen sok kételyt hagyott fenn, s e kételyek mai napig sincsenek eloszlatva. A szerk.) csak a fél kivonatára történhetnek a végrehajtó által kinek ezért, saját székhelyén, maximális dija 50 kv más helyen eljárási s napi dijat frt. A 14. §. második kikezdése igy módosíttatik: Dijait és költségeit az eljárási jegyzőkönyvben maga a birósági végrehajtó számítja föl s állapítja meg, ha azonban a felek ebben nem nyugodnának meg, a birósági végrehajtó a felszámítot dij és költség megállapítása miatt azon bírósághoz folyamodjék, melytől megbízatását nyerte. A birósági végrehajtó utazási költségét a számára kijelölt birósági terület minden községére és pusztáira (tanyák, szállások, szőlők, nyaralókra) nézve a törvényszéki elnök, illetőleg járásbiró az 1871. 51. t. sz. 26. §-a alapján előzetesen állapítja meg. Az ekként készült s az eljárási és napdijra vonatkozó törvényhelyek beigtatásával kiegészített díjszabályzat hivatalos alakban, a bíróság irodájában, és minden községben a községháznál leteendő s megtekinthető. Hogy a költségeknek egyes tételei, azok megállapítása alkalmával az érdeklett felek, illetőleg a végrehajtás, vagy egyéb hivatalos cselekmény tanúi előtt ezen díjszabályzattal összehasonlíttattak, azt a bírósági végrehajtó, a btv. cselekményéről fölvett eljárási jegyzőkönyvben, az érdekeltek aláírásával igazolni tartozik. (A törv. javaslat 9. §-ból áll, s f. é. decz. 17-től kelt). Az előterjesztett második törvényjavaslat a bírósági,kézbesítésről szól. E javaslat mely 10. §-ból áll, azt rendeli, hogy a kézbesítés a községi vagy körjegyzők, törvényhatósági joggal biró városokban a városi jegyző vagy erre rendelt közigazgatási hivatalnok utján díjtalanul történik s csak a jegyző székhelyétől távolabb eső helyekre számítható fel a fuvar bér. (Az osztrák nemzeti bank) heti kimutatása decz. 16-ről: Bankjegyforgalom 296.986.400 frt (—1,418.190 forint), girobetételek 3,934.056 frt 88 kr. (-)- 65.731 frt 95 kr), beváltandó bankutalványok és más esedékes passivák 3,376.927 forint 67 kr. (-(- 414.420 frt 63 krajczár.) Fedezet: Érczalap 141,830.281 frt 35 kr. (-—281.186 frt 96 kr), évezben fizetendő váltók 4,772.595 frt 10 kr (—159.850 frt — kr), államjegyek, melyek a bank tulajdonában állanak 2,683.884 frt (—1—917,471 frt), leszámítolás 139,523,976 frt 14 kr (— 83.961 frt 22 kr.) kölcsönök 35.419.600 frt (—213,900 frt), földtehermentesítési kötvények beváltott szelvényei 87.185 frt 84 kr(+33.198 frt 66 kr), beváltott és börzeszerűleg vásárolt záloglevelek 3.520.466 frt 66 kr (+116.933 frt 34 kr), összesen 327.837.989 forint 10 krajczár. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése decz. 17 én. Elnök: Perczel Béla. Jegyzők- Mihályi Péter, Huszár Imre, Wachter Frigyes. A kormány részéről jelen vannak: Bittó István, Ghyczy Kálmán, Pauler Tivadar. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Pauler Tivadar igazságügyminiszter két törvényjavaslatot tesz le a ház asztalára. Az egyik szól az 1871 : LI. t.-cz. némely határozatainak módosításáról, a birósági végrehajtók hatáskörének szabályozása tárgyában; a másik a kézbesítő közegekre vonatkozó törvényes intézkedések módosításáról. A beadott két törvényjavaslat ki fog nyomatni, s a jogügyi bizottsághoz utrsittatik. Molnár Pál a gazdasági bizottság előadója bemutatja annak jelentését a ház deczember havi költségvetése tárgyában. Ki fog nyomatni s tárgyalása a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. Következett a napirend: az 1871. LI. t. ez. 29-dik §-ában meghatározott bélyeg- és illetékmentesség meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Széll Kálmán a pénzügyi bizottság előadója utalva az erdélyi részekben a birtokrendezés fontosságára, kívánatosnak tartja ezen bélyeg- és illetékmentesség fenntartását, hogy ez is indokul szolgáljon a birtokrendezés lehető leggyorsabb befejezésére. Ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. Ezután a ház a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben változatlanul elfogadta. Tárgyalás alá vétetett a kataszteri bizottság jelentése a földadó törvényjavaslatra tett főrendi módosítások tárgyában. A 18-ik szakaszban a főrendek módosítása szerint a terményekátlaga az 1867—1872-ig terjedő 6 évi időszak középárai szerint és pedig a gazdaságban felhasznált termények ára a 19. §. értelmében 200/0 levonásával számittatik ki.« A kataszteri bizottság a főrendek javaslatát azon változtatással fogadta el, hogy nem az 1867— 1872 hat év, hanem az 1865—1874 tiz év közép árai szerint számíttassanak a gazdasági költségek; továbbá mellőztetni kéri a főrendiház által oda tett következő hozzáadást, éspedig a gazdaságban felhasznált termények ára a 19. §. értelmében. Máriássy Béla nem fogadja el a kataszteri bizottság javaslatát, mert a földbirtokos osztály megrontását fogja előidézni, amennyiben az annak alapjául felvett adatok nem felelnek meg a valóságnak. Szóló megfelelőbbnek tartja a tényleges viszonyokkal a főrendiház javaslatát. A kataszteri bizottság javaslata nem veszi fel azon csapásokat, melyek a földbirtokost érhetik; szóló ezt érti, mert ha e csapások is számításba vétethetnének, akkor az eljárás bonyolulttá tétetnék. Azonban e mellett túlságosnak tartja a 40 °/c-os kulcsot s helyesnek tartja a főrendek által felvett 20*/o-ot, mely inkább megfelel a tényeknek. Szóló figyelmeztet arra, hogy a 48 utáni években a földbirtokos osztály tartotta fenn az országot, mig a proletariusok a kormány szolgálatába állottak s az ország érdekei ellen működő kormányt pártolták. Helfy Ignácz elismeri ugyan a földbirtokos osztály hazafiságát, de nem hiszi, hogy e tekintetben az bizonyos monopóliummal bírjon, mert meggyőződése szerint a hazafiaság ez országban az összes nép