Pesti Napló, 1875. július (26. évfolyam, 147-173. szám)
1875-07-01 / 147. szám
* A szabadelvű titón együtt. Egy zászlót követ, kár, hást rontja. Bár egyezett volna ki mi, hol személykérdés pártszakadást okozó . Övé a győzelem csata előtt. A választás, mely most történni fog, a szabadelvű párt honfoglalása. Ha a hazát elfoglalni bírta a Kárpátoktól Adriáig, tudja azt meg is tartani magának és megalapítani a nemzedéknek. A szabadelvű párt diadala legyen a magyar nemzet diadalává. És legyen a szabadelvű párt győzelme a haladásnak úttörője. A munka kezdődjék és a munka gyümölcse legyen a magyar civilisatió ! Ez legyen érdeme a szabadelvű pártnak. Választási mozgalmak. A pancsovai vál.kerület szabadelvű pártja Csemegi Károly államtitkárt hívta fel a képv.jelöltség elfogadására. A kis-czelli választókerület szabadelvű pártjának elnökségétől a következő meghívás közzétételére kérettünk fel: Tisztelt polgártársaink! A kisczelli választókerület szabadelvű pártja 1. évi július 4-én délután 3 órakor Kis-Czellben a »Szarvas« fogadó termében közgyűlést fog tartani, melyre a pártnak tagjait van szerencsénk kiváló tisztelettel meghívni, azon reményben, hogy tekintve a gyűlés tárgyainak fontosságát, minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Kelt Kis-Czellben, 1875. jun. 24 én. Berzsenyi Miklós m. k., a szabadelvű párt elnöke. Boda Márton m. k., a szabadelvű párt jegyzője. Uj-Verbászról junius 27-éről Írják nekünk: A »N. Hirlap«-nak a jelöltekről hozott statistikai adatai, melyeket a »Pesti Napló« szintén közlött, nem egészen helyesek. Bács megyét illetőleg például két adata cáfolandó. Azon megyék és városok választókerületei közé, ahol a »II. Hírlap« szerint eddig követjelölt vagy épen nincs, vagy komolyan még nincs fölléptetve, Verbászt és Szabadkát is sorozza; pedig a verbászi választókerület túlszámban levő szabadelvű pártja Kármán Lajos volt képviselőt egyhangúlag léptette fel, mi a »Pesti Napló«-ban annak idején máris közölve volt, és Szabadkán a volt két képviselőnek, kiket újra felléptettek és a jelöltséget el is fogadták, még két ellenjelöltjeis van. Ezt a valódi tényállás érdekében szükségesnek tartottuk megjegyezni. Nagy-Tapolcsányban, mint nekünk onnan június 26-ról írják, a szabadelvű párt ismét, volt képviselőjét Berényi Ferencz grófot léptette fel, ki a népes kijelölő gyűlésben határozottan kijelenté, hogy elveinél fogva csak a szabadelvű párthoz csatlakozhatik. Megválasztatása biztosítva van. Szegszárdról junius 26-ikáról írják nekünk a következőket: A szegszárdi kerület választói f. hó 23-án a megválasztandó képviselő kijelölése végett Szegszárdon a megyeház termében számosan gyűltek össze. Ez alkalommal Arbanits György az elnökségre fölkéretvén, ennek megnyitó beszéde után Fördős Vilmos Szuha Benedeket ajánlotta, mi éljenzéssel fogadtatott. Erre Mehrwerth Ignácz rövid, hatásos s a megyei volt jobb pártot a fusio létrehozásáért dicsérettel illetett beszéde után Szluha Benedek ur képviselő jelöltnek egyhangúlag kikiáltatván, levélileg fölkéretni határoztatott, hogy az elfogadás iránt nyilatkozzék s a választók között mielőbb megjelenjen. Végül még megemlítem, hogy a másnap megjelentTolnamegyei Közlönyében a szerkesztő, Boda Vilmos járásbiró, kit jóakarói fölléptetni akarnak, kijelenté, miszerint a kijelölést most nem, de 3 év múlva elfogadja. Nagy-Kikindáról június 27-dikéről írják nekünk : Csak még néhány nap, és Nagy-Kikinda város közönsége politikai színezete el lesz döntve. — A két nagy párt, mely szemközt áll, megfeszíti minden erejét, hogy nézeteit érvényre juttathassa. Több oldalról hallottuk említtetni, hogy Nagy- Kikindán ugyan két jelölt, de csak egy politikai párt van. Ez téves , mert nekünk van ugyan két jelöltünk, de politikai párt van — három. Az első pártot, Tomasevics Péter úr jelöltségével, magyar, német, szerb és tót ajkú polgáraink azon része képezi, mely szeretve honát, királyát, tisztelve alkotmányos kormányát és törvényeit, itt Nagy- Kikindán a szabadelvű párt becsületes és szilárd híveit foglalja magában. Választották pedig ezek Tanasevits Péter urat jelöltjüknek azért, miután ez — eltekintve ritka hazafias erényeitől, eltekintve nem mindennapi tudományától, — egyike azon bajnokoknak, kik a 48. és 49-diki évek öröm- és ürömpoharát fenékig ürítették. A második : Szabovljevics Mihály pártja, az úgynevezett omladinista —rede Miletics-párt, mely csak bitorolja a szabadelvű párt czégét. Hát a harmadik párt ?— No, de ez nem is párt, csak egy rakás németajkú atyafi, kik jó időkben tele szájjal szórják a hazafiság virágos phrasisait, de a döntő perczben egypár köztük levő szájhős és hiúságukban sértett elv nélküli pénzmatador által elámítva, a magyarellenes párthoz csatlakoznak és e mellett agitálnak. Ha tehát itt a szabadelvű párt, — a honát, királyát, törvényeit és kormányát őszintén tisztelő párt — kisebbségben marad, nem szerb testvéreink buktattak meg minket, mert ezek nagy és értelmes része mellettünk küzd tiszta szívvel és lélekkel, hanem megbuktatnak bennünket azok, kikért pártunk legtöbb embere, de kiválólag pártunk jelöltje ezelőtt 25 évvel vagyonát és életét koczkáztatta. Kecskemétről, június 28-ikáról a következőket írják nekünk: Követjelöltjeink programmbeszédein túlestünk a tegnapi nappal, midőn Horváth János úr fejté ki nagy néptömeg előtt, mit várhatnak tőle választói, s mit várhatnak egyszersmind az országgyűléstől, melynek őt is tagjául óhajtja az itteni szabadelvű párt. Beszélt előbbi és mostani pártállásáról, szépen és meggyőzőleg adván elő, hogy a szabadelvű párt mily elemekből alakult, mi tette szükségessé alakulását, miért kelle feladni a Deákpártnak és balközépnek előbbi pártállását, hogyan tisztult meg az egyik a conservativek és ultramontánoktól, miként rázta le magáról a másik a szélső elemeket, s lett azzá, mivé lennie kelle, homogén elemekből álló, elv szerint tömörült erős szabadelvű párttá, hol minden hazáját hőn szerető s valóban annak boldogságát előmozdítani kívánó honpolgár tért nyert a munkára, a munkálkodásra, mely egyedüli eszköz, hogy a veszedelemtől környezett hazát megmentsük. Beszédét sok helyütt lelkes éljenekkel kísérelt választói, különösen tetszett, midőn óva intett mindenkit az álprófétáktól, kik hamis világításból szemlélt állapotainkat oly szánandóknak festik, hogy az ország bukása — ha csak persze minden honfi szélbalivá nem lesz, — kikerülhetlen. Rámutatott ama lelketlen üzelmekre, melyet szélbali vezérek űznek vele, mikor előtte a sok államadósságról, nagy adóról, a szegény nép véres verejtékéről beszélnek, s azt, hogy azon nagy összegű államadósságokon mily mérvű beruházások létettek, s hogy a nagy és új adók mennyire inkább a vagyonos osztályt terhelik, s ezek mégsem tartanak a szélsőballal — soha elő sem hozzák. — Nagy tetszés közt utalt arra, hogy 30 év óta polgártársainak szentelt élete, tiszta és mocsoktalan jelleme nyújtson kezességet arra nézve, miképp oly párthoz, mely a haza és nemzet javát nem híven szolgálná, soha sem tartozhatnék, s ha ő most, előbbi balközépi létére, a szabadelvű párt igaz hívéül vallja magát, — teszi ezt mindenek felett azért, — mert lelkében meggyőződött, hogy hazánkat és nemzetünket csak ez a párt viszi a nemzeti előhaladás és jóllét kívánt révpartjára! Felemlité — s igen nagy hatást szült e pontja beszédének — hogy hazánk nagyjai, kik 1825. óta mint igazi szabadelvű pártiak munkálkodtak Magyarország javán, — azok is, kik az 1848/9. évi szabadságharcz után Kossuth Lajossal 17 éven át ették a száműzetés keserves kenyerét, ma, alig egyes kivételekkel — a szabadelvű párt zászlóját lobogtatják, s a Wenckheim-Tisza minisztériumot támogatják! Ha már igaz lenne a szélbaloknak nálunk és országszerte annyiszor hangoztatott haza árulási vádja, — ugyan tartozhatnának e honfiak, — kikért egy-egy becsülettel megfutott hosszú életpálya nyújt kezes levelet, — a szabadelvű párthoz? Nem, és nem ott látjuk őket valamennyit; aggodalom nélkül szavazhat, sőt aggodalom nélkül, épen csak ezekre szavazhat, minden hazáját szerető magyar! Ily szellemben tartó szeretett jelöltünk programmbeszédét, melyet ezernyi néptömeg lelkesült éljenzése kisért. — Reményem vasárnap már megválasztatásáról írhatok. Érsekujvárról, junius 28-ikáról a következőket írják nekünk: Az érsekujvári választókerületből a választási mozgalmakra vonatkozólag a lapokban többféle téves közlemény jelent meg. Az egyik szerint ezen kerületnek még nem is volna képviselőjelöltje, a másik pedig azzal örvendezteti meg olvasóit, miként itt a Sennyey-párti Berchtold László grófnak megválasztatása biztos. Nehogy eme tendentiosus közlemények által a közönség tévútra vezettessék, de pártunk érdekében is kötelességemnek ismerem az olvasó közönséget az itteni állapotokról egész objectives híven értesíteni. Az érsekújvári kerületben a pártok egyesülése a f. hó 13-án itt helyben a képviselőválasztás ügyében tartott értekezlet alkalmával történt meg, amenynyiben a tanácskozás folyama alatt úgy a helybeli, mint a vidékről megjelent választók nagy száma szabadelvű párttá alakult. S miután ez megtörtént, a közelgő képviselő választás alkalmából képviselőjelöltté csaknem egyhangúlag Fogd Károly ügyvéd kiáltatott ki. Fogd Károly a környék egyik legtekintélyesebb férfia, ki nagy tehetsége, kiváló szakértelme, s fáradhatlan munkásságánál fogva a képviselői állást méltóan fogja betölteni. Ugyan ő f. hó 20-án tartotta meg programmbeszédjét, mely a nagyszámú választó közönségnél osztatlan tetszésre talált, s a lelkesedés személye iránt külsőségekben is nyilvá ült, amenynyiben este legalább is 4000 ember jelenlétében nagyszerű fáklyászenével tiszteltetett meg. A vidéki választók nagy része szintén a nevezett képviselőjelölt köré sorakozik. A községekből naponként jönnek be előkelő választók, kik semmi szín alatt sem akarnak tudni arról, hogy ezen kerület, mely mindenkor a szabadelvű eszmék barátja volt, conservativ elvű képviselővel örvendeztessék meg. Berchtold László gróf a Sennyeypárt egyik legbuzgóbb híve, a máj. hó 24-én tartott bizottmányi ülésben — egy közbeszólás folytán — ő maga jelentette ki, hogy: »ezen párthoz van szerencséje tartozni.« Boldogulhat-e ezen pártállásánál fogva az itteni kerületben ? alig hiszem, daczára annak, hogy a nemes gróf ugyancsak leereszkedőnek mutatja magát az utóbbi időben, s különösen tegnapelőtt, névnapja előestéjén, midőn kastélyába értekezlet czime alatt meghívott ottani s más községbeli részint választó, részint választónak gondolt földmivelő polgártársait, természetesen csupán vendégszeretetből egy-két akóborral s egy-két akó sörrel megvendégelte, így áll a dolog jelenleg. Tehát nem áll az, hogy ezen kerületnek nincsen képviselőjelöltje, s nem áll az sem, hogy Berchtold László gróf megválasztatása »biztos.« Zsögödről, június 28-iki kerettel Mikó Bálint úr a következő nyilatkozat felvételére kér fel bennünket: Amint utólagosan értesültem, a csíksomlyói választókerületnek Csíkszeredában folyó hó 20-án tartott szabadelvű pártgyűlésében barátaim és elvtársaim részéről képviselőnek lettem kijelölve. Barátaim ezen kitüntetése engemet őszinte hálára kötelezett, de annak figyelembe vételéből, hogy a régibb pártállásnak Csikszékben megszüntetését és a kibékülés őszinteségének és állandóságának biztosítását mindenek feletti kötelességnek tartom, kérnem kell nagyon tisztelt jelölőimet, barátaimat, méltóztassanak megengedni, hogy — bár irántam kifejezett nagybecsű bizalmukat legszebb emlékeim közé sorozom, azt ezúttal igénybe vegyem. Zsögöd, 1875. junius 23. Mikó Bálint.« Ezen visszalépés folytán Becze Antal megválasztatása bizonyosnak mondható. A Gyergyó-Szt- Miklósi kerületben Antalfi Károly ellenében egy kis párt Sánta Lajos miniszteri titkár neve körül csoportosul, sőt legújabban Hegedűs Sándort is jelöltként emlegetik, de minden jel oda mutat, hogy Antalfi nagy szótöbbséggel lesz képviselő. Szereda városban Márkus Istvánnak ellenjelöltje nincs s valószínűleg nem is lesz. Krasnó megyében a képviselőválasztás július 8-ik napjára van kitűzve. Halasról, junius 28-ról következő nyilatkozatot veszünk: Az »Ellenőr« 175-ik számának »apróságok rovatába« átvette a »Pesti Napló« azon közleményét, mely Vári Szabó Istvánnak képviselőjelöltül felléptét tartalmazza, s eme tudósítást következő commentárral toldotta meg: »Mi nem hiszszük először is azt, hogy Halas város polgárság java mást akarhatna országgyűlési képviselőjének, mint Szilády Áront, ki annak becsületére vált a múlt országgyűlésen is, és másként is. És nem hiszszük továbbá azt sem, hogy Vári Szabó István úr maga is kívánná azt, miután tudnia kell, hogy 1871. óta maigsan is függőben van ellene bizonyos vizsgálat, melynek befejezését, úgy látszik, nem tartotta érdekében állónak sürgetni, de amelyre nézve akár fellépjen, akár nem, a választások után nem fog ártani, ha a kormány is szerez magának felvilágosítást,« stb. stb. Jól ismerjük és tudjuk azon szívélyes viszonyt, mely az »Ellenőr« szerkesztőjét Szilády Áron úrral egybefűzi ; hisz ennek köszönhetjük azon szerencsét, hogy városunkban pár év előtt érdemelt tisztelettel fogadhattuk, nem vettük rész néven, hogy a baráti édes viszony Szilády Áron szorongatott ügyének jóakaró segélyt nyújt; de tiltakoznunk kell a választás magasztos cselekvénye és az egyéni becsület szentségének nevében olynemű beavatkozás ellen, mely szerint egyik jelölt érdekében a másik jelölt lebunkózására valótlan állítást, rágalmat használjon kortes fegyverül, mert tudomással bírunk ama »bizonyos vizsgálatról«, melyet az »Ellenőr« oly sejtelmes czélzatossággal emleget; s világosan kimondjuk, hogy jelöltünk ellen sem alvó, sem folyó-függőben lévő vizsgálat nincs, — és a felhozott gyanúsítás valótlan, semmivel sem több hitvány rágalomnál, melyet Szilády Áron a pap, mint ellenjelölt, versenytársa Vári Szabó István ellenében — miután évek óta őszinte lelki barátja volt és a baráti korszakban adatait legbiztosabban összegyüjthette — itt Halason is világba bocsátani elég jellemzőleg keresztényi kötelességének tartott, a miért a kunhalasi k. járásbíróságnál, az »Ellenőr« czikkének Halasra érkezte előtt, — mint rágalmazó, becsületsértő, — be is pereltetett; — tudomással bírunk a czikkben felvett uzsora kötvény ügyről, az abban szereplő Berki Jánost is ismertük testileg, lelkileg, s tudjuk azt is, hogy a kötbér összeget Vári Szabó I. a szegény gyermekek ruházatára adta — melynek elvkérdés köpenye alatt direct rendezője a papkövet úr volt, hónapokkal előre leszorítását czélozván versenytársának; tudomásával bírunk mindannak, a mit a szerkesztő és a nagyvilág nem tud, de a közvélemény itt már eldöntött, s bizony a védelmezett lelkész úr hátrányára, aki mély tudományosságában elfelejti, hogy elvéhez híven a múlt országgyűlésen kinyilatkoztatta, miszerint a papi állás összeférhetlen a képviselőséggel , hogy ő egyszerű reform, pap, s neki egyháza irányában is vannak kötelességei, a mintegy 9000 lelket számláló egyház folytonos mellőzése, az egyházi czélok létjogának derisioja; — igaz, hogy az istenségre vonatkozó jelszavakat: »én vagyok én« ! — »én vagyok a ki voltam, én vagyok aki leszek« ! — nyílt gyűlésben magára alkalmazva mondá, mindamellett mint felekezeti hívek és polgárok, a közegyetértés és béke tekintetéből is, nehogy a felekezeti érzékenykedés felizgattassék, óhajtanánk, hogy képviselőül ne választatnék meg. Tudomással bírunk, hogy igen sok munkás és tudományos képviselő volt, ki rágalmakkal gyaláztatott és mégis megismertetvén, köztisztelet tárgya lett, mert az alaptalan gyanúsítás, vádaskodás még nem ok a bűnösség constatálására, kivált mikor annak oly nemes intenziói vannak, mint Szilády Áron úr eljárásának. Épen azért, mivel Vári Szabó István képviselőjelöltünk nem ambitionálta a jelöltséget, hanem arra a szabadelvű választók nagyrésze, — nem pedig ultramontán plébános — által — mert pártunkban ilyen nincs — úgy kéretett fel, miután szabadelvű programmbeszédét megértettük , miután egész élete, múltja, úgy városunk viszonya, mint Szilády Áron ur élete és modora előttünk teljesen ismeretes ; miután végre polgármesterünk munkássága és csendben működése még nemes ellenei előtt is bámulat tárgya, s a lakosság bizalmát birja, az »Ellenőr« 175-ik számában olvasható megtámadást visszautasítjuk, sem méltányos, sem jogos alappal bírónak nem tartjuk, s minden igyekezetünket oda fordítjuk, hogy a leendő országos képviselőtestületnek egy munkás tagja, a szabadelvű kormánynak pedig egy tántoríthatlan híve választassák meg Vári Szabó István személyében; még a netáni vereségben is nyereség leend, mert városunk ügyeinek vezetése ez esetben bizalmunkat biró kezeiben marad. A 35 tagú pártbizottság megbízása és nevében : Borbényi János, Vida József birtokos, Király Ferencz birtokos, Mészöly István birtokos és egyházi tanácsos, Bornemisza József állatorvos, Fúró Lajos birtokos s egyháztanácsos, Pusztai István birtokos s egyháztanácsos, Pap Rikhárd ügyvéd s birtokos, Vatamányi Sándor orvos s birtokos, Bikády János birtokos, ügyvéd s egyháztanácsos, Hofmeister Márk birtokos, Rózsa plébános, Gazdag Márton birtokos gondnok, Vatroba Péter birtokos és iparos. Székesfehérvárról írják nekünk június 26-ikáról: Az elvtelenség és a corruptió városunkban valóban ijesztő mérvben nő. Nem szólok a földmives osztályról, melynek nagyobb részét a papok gróf Zichy Nándor pártjához terelték, nem számol kisebb mesterembereink és kereskedőinkről, kik néhány hatalmas conservativ polgár, illetőleg főúr befolyása alatt állnak, de igenis figyelemre méltó néhány közös iskolai főtanító, egy-két szabadelvű orvos, és államtisztviselő conservativ buzgalma, kik gróf Zichy Nándor érdekében házról-házra járnak. Ezen, minden válogatás nélkül fölhasznált immorális kortes eszközöknek — bármit mond a hivatalos dementi — köszönhető, hogy gróf Zichy Nándor mellett ma oly párt áll, mely a mennyiben azt jelenleg megítélni lehet, a szabadelvű párt győzelmét fölötte nehézzé teszi. A helyi sajtó egy része szintén a conservativ párt szolgálatában áll. A »Sz.-Fehérvár és vidéke«, mely eddig a szabadelvű elemek által tartatott fönn, mióta egy obscurus ember kezébe átment, minden egyes számában halomra rakja a piszkot s a legnemtelenebb rágalmakat Schwarcz Gyula és a szabadelvű párt ellen. Ezen ember talán a mufti rendeletére most egy uj gúnylapot szerkeszt, melyben gróf Zichy Nándort dicsőítvén, a szabadelvű párt jelöltjét Schwarz Gyulát sértésekkel illeti. A különben független párti szerkesztő gróf Zichyről a »jobboldali« fölemlitése nélkül, a »független« hangsúlyozása mellett, csak mint »ellenzéki« pártbeliről szól, hogy a köznép azt higyje, miszerint baloldali képviselőre szavaz. S ezen ember, ki gróf Zichy mellett ily módon korteskedik, a székesfehérvári közjogi ellenzéki párt egyik kibocsátványát még aláírni is merészli. De mindezen nemtelen machinatiók daczára hiszszük, hogy Sz.-Fehérvár szabadelvű választói oly phalanxot fognak képezni, mely a kath. pol. casino és követői kortesbuzgalma fölött az elhatározás napján győzelmeskedni fog. Kulcsák Gyula: Szabadkáról írják nekünk június 27-ikéről : A szabadkai szabadelvű kör (a volt Deák kör) jelöltjeit egyhangúlag kikiáltó; az I-ső kerületben Vonits Gézát, a II-ik kerületben kedvező kilátások mellett Zichy Antal urakat. Irányi Dániel a 4 órai vonattal ma délután megérkezett, a szélsőbal részéről is léptetnek fel jelöltet, mely körülmény a volt ellenzéket meglehetősen megosztja a képviselők között, sőt magának a Kisfaludy-társaságnak tagjai közül is kilencen foglaltak ott helyet. Jól tudom, tekintetes társaság, hogy az írói és művészeti jogok biztosítása nem legfontosabb kérdése az országnak, és sok fontosabb s életbevágóbb kérdéseket sem oldhatott meg a törvényhozás. De vájjon a mi kérdésünk megoldása járt volna-e legcsekélyebb nehézséggel is, került volna-e pénzbe s volt-e párt, mely akadályokat gördített volna elébe ? A kormányt és törvényhozást kérésekkel ostromolták egyesek, társulatok, hatóságok, amelyeknek teljesítése anyagi áldozatokba került. Mi nem kértünk anyagi segélyt, csak egy kis törvényczikket, s ezt sem jutalmul kértük azon szolgálatokért, melyeket az irodalom a nemzeti műveltségnek tett, mert az állam czélja nem az, hogy jutalmakat osztogasson, hanem kértük mint az állam czéljából folyó intézkedést, amelynek kötelessége polgárai tulajdonjogát biztosítani. Mondják, hogy a szellemi tulajdonjogot sértő visszaélések sem oly nagyok, sem oly gyakoriak, hogy eléggé indokolt volna a törvény sürgőssége. Megengedem, hogy a visszaélések nem oly nagyok és gyakoriak, mintha még egyszer oly nagyok és gyakoriak volnának, de vájjon a törvény helyett egyesek kegyelme, tetszése, méltányossága biztositsák-e jogainkat? Vájjon nem szégyen-e, hogy e tekintetben még Törökország is megelőzött bennünket s mig hazánkban nemzetközi szerződés által a franczia írók jogai megvédetnek, a magyar író joga nem részesül védelemben ? Ha úgy tetszik, ne vegyük tekintetbe a visszaéléseket, akkor is van e kérdésnek egy oly oldala, mely magában is eléggé indokolja a törvény sürgősségét. Ez az a bizonytalanság, amely szellemi tűrésére és a jog megszűnése idejére nézve fennforog. Ki örökli az iró halála után szellemi tulajdonjogát, özvegye és árvái-e, vagy ezek hiányában a szülők-e vagy testvérek, s más oldalról atyafiak ? Mennyi ideig tart az örökölt jog, hány év múlva válik az iró munkája közbirtokká, 20—30, vagy 40 —50 év mulva-e ? E teljes bizonytalanság károsan hat az örökösökre, de károsan a kiadókra, sőt magára az irodalomra is. Az örökös a bizonytalanság miatt nem köthet előnyös szerződést, kivált ha végkép el akarja adni a munkát; a kiadó nem tudván, mikor válik valamely munka közbírtokká, sok oly munkát nem adhat ki, amelyek más országban közbirtokká válván, olcsón árultathatnak, s így részben az irodalom terjesztése is gátoltatik. Azonban nekem nem szándékom e kérdésről tüzetesen szólani, csak fel akarom hívni önöket, hogy ez ügyben újra kell valamit tennünk. Részemről nem remélem, hogy a Kisfaludy-társaság amit ezelőtt harminc évvel kezdett, sikeresen bevégezhesse. Utóbbi föllépése úgy látszik, nem talált viszhangra se a kormánynál, se a törvényhozásban, sőt még magában a journalistikában sem. Épen azért azt vagyok bátor indítványozni, folyamodjunk a m. t. akadémiához s kérjük fel, hogy vegye kezébe ez ügyet, járuljon sürgető petitiókkal a kormányhoz, törvényhozáshoz, sőt nevezzen ki egy bizottságot, mely az eddigi munkálatok alapján kész törvényjavaslatot készítsen s nyújtson be a kormánynak. Az akadémia, mint tekintélyesebb testület, talán többet tehet mint mi, s tagjai között számos kitűnő jogász is lévén, inkább pótolhatja az eddigi hiányokat. Ily után talán megnyerhetjük az óhajtott törvényt, amelyet oly nehezen adnak meg, mintha valamely méltatlan kegyért esdeklenénk. Megvallom tisztelt társaság, nekem roszul esik, hogy a K. K. és R. R. országgyűlése ez ügy iránt több figyelmet tanúsított, mint a népképviselet alapján választott országgyűlés. Úgy látszik, mintha a mi demokratiánk kevésbé becsülné a szellemi munkát. Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Zichy Antal pártolja az indítványt s egyszersmind védi a kormányt és törvényhozást, hogy ezen ügyben ekkér még nem tehetett, semmit. Utal különösen a lefolyt országgyűlés folyamáta, mely sokkal izgalomteljesebb volt, semhogy erre ráérhetett volna. Erre az indítvány Toldy azon módosításával, hogy a Kisfaludy-társaság az Akadémiával együtt lépjen fel ezen ügyben, elfogadtatott. A titkár jelentést tesz Szeberényi haláláról ; az emlékbeszéd tartásával Greguss Á. bizatik meg. A »Tündér« czímű költői beszély két bíráló véleménye alapján kiadásra elfogadtatik. Ezzel az ülés 3/18 órakor véget ért. A fővárosi törvényhatóság és az árvíz. jan. 30. A fővárosi bizottságnak ma rendkívül érdekes közgyűlése volt, közel három órai vitában, melynek számos érdekes mozzanata volt, a szombat éjjeli árvízzel foglalkozott és intézkedéseket tett a nyomor enyhítésére. A gyűlés igen látogatott volt. A közgyűlés 3 órakor kezdődött, 3 és 4 óra közt szavazás volt, melynek eredménye az, hogy Csendics Gyula 92 szavazattal (Matuska Alajos 91-et nyert) Ioszt. jegyzőnek választatott. Általános megindulást keltett az elnök azon bejelentése, hogy Ádásy Antal bizottsági tag tegnap éjjel meghalt. Még Végh János tette le mint III. kerületi elöljáró a hivatalos esküt, és azután a közgyűlés áttért a napirend első és legfontosabb tárgyára :a tanács javaslataira a budai árvízet illetőleg. Kammermayer polgármester hosszabb és nagy figyelemmel hallgatott beszédben vázolta a zivatar kiterjedését, pusztításait, és előadta mindazon intézkedéseket, melyeket a hatóság és nevezetesen ő maga a veszély elhárítására tett, meleg szavakban emlékezett meg a katonaságról, a tűzoltókról és mindazokról, kik a mentési munkánál érdemeket szereztek ; constatálta, hogy a fáradhatlan tevékenység, mely tegnap és ma kifejtetett, máris nagy eredményeket szült; ma már a rácz- és Krisztinavárosban alig van ház, hol szivattyúzás, oldaltámasztás, vagy kiürítés által a kellő intézkedések meg ne volnának téve. Újlakon a közlekedés teljesen helyreállíttatott, az újlaki templomban száraz lábbal lehet járni. Beszéde végeztével zajos éljenek hangzottak fel. Ráth Károly főpolgármester jelentést tett az eddig befolyt adományokról; ő Felsége adományát élénk éljenekkel fogadták; a kormány tagjai közt a miniszterelnök 1000 forintot gyűjtött, a a fővárosi egyesült takarékpénztár, a hitelbank 1— 1000 frtot adtak, számos polgár 25—100 forintos adományokkal szerepel a névsorban. A tanács előterjesztései kapcsán két indítvány terjesztetett elő, az egyiket Országh Sándor, Andorffy és Scheidh Károly nyújtották be, a másikat báró Lipthay Béla. Mindkettőnek lényege az, hogy küldessék ki 25 tagú bizottság, mely a nyomor enyhítésére szolgáló intézkedéseket vezesse, gyűjtéseket eszközöljön és oda hasson, hogy a károsodott birtokosok olcsó kölcsönökhöz jussanak. Dobos József a polgármestert interpellálni akarta a vész ellen tett intézkedéseket illetőleg, de a polgármester előterjesztése teljesen megnyugtatta. Ez alkalommal azonban kijelenti, hogy a sajtó, nevezetesen több német lap támadásait a fővárosi hatóság ellen nem mellőzheti hallgatással, azok súlyos vádjait határozottan visszautasítja. Országh S. kifejti, hogy Budán 30.000 lakos él a szőlők után, melyek termését a jég elverte, szükséges tehát, hogy ezek felsegélésére nagyobbmérvű intézkedések történjenek. Báró Lipthay Béla felszólítja a polgármestert, adja elő őszintén, határozottan, miért nem jöhetett el szombat éjjel a vész színhelyére, mert meg van győződve, hogy ő, ha idejekorán értesül a vészről, az eléggé tanúsította buzgalma mellett sokkal hathatósabban intézkedett volna. Kammermayer polgármester kijelente, hogy ő a vész idején a Margitszigeten volt, utasítást adott, hogy ha baj történnék, rögtön értesítsék , de ő, noha a Margitszigetre mindenkor lehet közlekedni, egész éjjel semmi hírt sem kapott a részről, sem a rendőrség, sem a kerületi elöljáróság részéről, pedig ezeknek első kötelességük lett volna őt a veszedelemről értesíteni. E nyilatkozat nagy izgatottságot keltett, zajos helyesléssel fogadta a közgyűlés, midőn a szóló kimutatá a rendőrség hibás voltát és azt, hogy őt nem lehet kárhoztatni, hanem csak a rendőrséget, mely elmulasztotta őt értesíteni. Egyúttal kijelenté, hogy a hatósági közegek igen is ott voltak már szombat éjjel a vész színhelyén, meg is tették a legsürgősebb intézkedéseket. Lipthay Béla báró csodálkozását fejezte ki afelett, hogy a polgármester ezt nem mondta meg a belügyminiszterne is. Kammermayer kijelenti, hogy a miniszternek is megmondta ezt. Lipthay Béla báró teljes megelégedéssel veszi tudomásul a polgármester nyilatkozatát, hanem a belügyminiszterhez felterjesztést kíván intézni, melyben elmondatnék, hogy a rendőrség nem teljesítette kötelességét és ezáltal közvetve nagy befolyást gyakorolt a vész terjedésére; intézkedjék tehát a miniszter, hogy hasonló esetekben többé ily panaszra ok ne legyen. (Zajos helyeslés.) Mályus Arisztid azt indítványozza, hogy a közgyűlés a tanács eddigi intézkedéseit helybenhagyólag vegye tudomásul (Helyeslés), a katonai hatóságoknak és a katonaságnak, melyek oly teljes mértékben tették meg hazafi kötelességüket, szavazzon köszönetet. (Zajos éljenzés.) Majd igen keserűen fakad ki a sajtó ellen, azzal vádolja, hogy az fellázította a közönséget, nem tartotta érdekében állónak, magának alapos értesüléseket szerezni; azt indítványozza tehát, hogy a fővárosi bizottság mint ilyen tiltakozzék a sajtó megtámadásai ellen. Jókai Mór a sajtót védelmezi, kijelenti, hogy a sajtót nem részakarat késztette a vádakra; csak azon benyomást tükröztette vissza, melyet szóló még ma is alig tud magától elutasítani; felszólítja a közgyűlést, hogy hagyja abban a recriminatíókat, mert azok nem használnak senkinek. (Élénk helyeslés.) Szóló ezután figyelmezteti a közgyűlést, hogy a nagy veszély, mely Budát érte, permanens. Ő már 25 éve lakik a svábhegyen és azt tapasztalta, hogy ez idő alatt 15 évben szenvedtek a budaiak tetemes károsodást. A budai hegyekről három nagy mélyedésen omolnak le a vizek; a helyzet mind válságosabb lett ; most már a svábhegyen nincs járható út. Azt ajánlja, hogy 20—30 ölnyi közökben állítsanak fel vízfogókat; ezek nem a felhőszakadást fogják felfogni, hanem igenis a nagy köveket, melyek bombák gyanánt törnek-zúznak. Azután nagymérvű vízcsatornát kell építeni, hogy a svábhegyről a vizek lefolyhassanak. Végh János az óbudaiakra hívja fel a közgyűlés figyelmét. Szedenics élesen kikel a rendőrség ellen, felhozza, hogy a vész ideje alatt rendőrt nem lehetett látni, és mikor egy rendőrtanyára ment, és fáklyákat kért, a dőzsölő rendőrök kinevették (!). Bródy Zsigmond azt kívánja, hogy a belügyminiszter ismert korholó leiratát olvassák fel; ezt azonban az elnök élénk szóváltás után, mely közte és Dobos közt folyt, megtagadta, mert a leirat nem a törvényhatósághoz, hanem a polgármesterhez volt intézve. Ráth Károly főpolgármester ezután kimondja a határozatokat. Eszerint a közgyűlés tudomásul veszi a polgármester jelentését, köszönetet szavaz a katonai hatóságoknak, a belügyminiszterhez felterjesztést intéz a rendőrség magatartása ügyében, mégpedig Ipthay javasolta értelemben; a költségekre ezúttal 10.000 forintot szavaz meg, segélybizottságot küld ki, mely könyöradományokat fog gyűjteni és javaslatokat fog tenni a pillanatnyi nyomor enyhítésének módozatai és a jövőre kiható nagyobb mérvű intézkedések iránt. A sajtó ellen tett indítványt a közgyűlés elvetette , alig 12 bizottsági tag szavazott mellette. A közgyűlés a választás miatt csak holnapután folytattatik. A segélybizottság tagjaivá Andorffy Károly, Fuchs Rudolf, Fromann Elek, Házmán Ferencz és József, Högl József, Hoffmann Pál, Janczer Ignácz, Iványi Mihály, Jókai Mór, Klemm Antal, Kerntler Ferencz, Kochmeister Frigyes, Baumann Jakab, Máttyus Arisztid, dr. Országh Sándor, Scheich Károly, Széher Mihály, Zehetner Ede, Holzspach Jakab és Endre,Weiszkircher Károly,Magyarevics Jeromos, Szupper László, K. Lipthay Béla, Sztupa György, Haris Sándor, Osztoits Mihály, Vecsey Sándor, Csengey Endre, Lampl Hugo választottak. A szombat esti felhőszakadás. Azon számos levél közül, melyeket a szombat esti vihar alatt történtekről vettünk, idézzük a következőket : A honvédek által tett mentési kísérletekről írják nekünk : Közvetlenül a fogaskerekű vasút mellett, az ördögárok másik oldalán állt egy kis épület. Az ott állomásozott utászok őrszobája nemrég, egy vihartól hevert egész család menedékhelye most. Egy töpörödött öreg ember, és két nő és egy gyermek vonultak meg benne. Majd ötnyi magasan feszült a folyton nagyobbodó ár a gyenge kunyhónak, s ingva, recsegve bomladozni kezdett az. Elveszettnek hittük a szegény családot, midőn a sorlövegosztag honvédei közül egy fiatal fiú — Imre nevű honvéd trombitás, — három társával vakmerően az árba véte magát, s be — mélyen be, nyakig gázolva, a kunyhóig jutottak el, és egy-egy családtagot — valóban saját életük veszélyeztetésével, — harczoltak ki élve a magasabban fekvő honvéd laktanyához. Két perc múlva a kunyhót elsodorta az ár. A major korcsmájába öt nő és két férfi szorult be. A növekedés folyton beömlő ár elől eleinte az ott levő asztalokon kerestek menedéket. Nem sokára az asztalt is felemelte a víz, s az ajtót is elzárni kezdette. Egy rémes sikoltás, és — a segély megérkezett, épen jókor — Takács honvédhadnagy képében. Az a fiatal tiszt háromszor gázolt be a nyakig érő árba, és három nőt emelt ki a közeli magaslatra. A másik férfi és egy nő szintén megmenekedtek, s vendégszerető befogadást találtak a honvéd laktanyában. Amilyen hosszan robogott az ár a majori sétány mentében, ott mindenütt honvédek állottak térdig sárban, vízben várva, hogy kit és mit menthetnek még meg. Parancsnokuk, Weidinger főhadnagy, mindenütt élükön, parancsot osztva, rendezve a segély nyújtását, és segítve maga legelői. Halomszámra állt a parton a honvéd laktanya előtt a sok kifogott bútor, bőrönd, megmentett ruhadarab. Még tegnap is egész bucsujárás volt azoknak száma, kik elveszettnek hitt holmijüket itt megtalálták és mégis kapták. Így viselte itt magát a honvédség; ennek szemtanúja voltam. B. P. A budai Vízivárosból Írják nekünk: Itt szintén történtek szerencsétlenségek. Ezek elseje volt a Toldy-utczában egy régi tűzfal összeroskadása. Ez akkor történt, midőn a zivatar leginkább dühöngött, s én egy közeli házból láttam, hogy kevéssel az összeomlás után Ebeldödi, vízivárosi rendőrkapitány s egy pesti rendőri tisztviselő — ha jól hallottam nevét, Andrássy még a vihar alatt jelentek meg a helyszínen, hol azonban az első pillanatban csak arról értesültek, hogy 3 egyént temettek el a romok. Erre a kapitány pár percz alatt katonaságot hozott, társa pedig egy bérkocsin sietett Pestre rendőrökért; azután egy rövid félóra alatt a zápor zuhogása közt széthányták a romokat s 3 öszszezuzott egyént emeltek ki. Budáról irják nekünk, hogy számos lakos minden ruha nélkül maradt. A jó szivü emberbarátok fölkéretnek, hogy e szerencsétlenek javára adományozzanak ruhákat. Ez adományokat elfogadja és