Pesti Napló, 1875. szeptember (26. évfolyam, 199-223. szám)
1875-09-16 / 211. szám
tása a monarchia jelen közjogi szervezetét döntené halomra, addig a szélsőbal azért sürgeti az önálló vámterületet, hogy Magyarország politikai függetlenségét biztosítsa. Mindketten politikai kérdéssé alakítják azt az ügyet, mely valójában nem egyéb, mint a közgazdasági érdekek és szükségletek kérdése. S épen azért kérjük, ne compromittálja az »önálló vámterület« eszméjét. Az egy hatalmas jog s egy hatalmas fegyver. Meglehet, hogy maholnap forgatni fogja a nemzet nagy része és forgatnia kell, ha Ausztriával kiegyezkedni másként nem lehet. De mert az egy hatalmas jog, bízzák védelmét azokra, kik meg is tudják védeni, s mert hatalmas fegyver, ne forgassák azok, kik a lábon járnak. A szélsőbal felirati javaslata egészben véve annak jele, hogy az ázsiai párt európaisodni kezd. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőhöz ülése sept. 15. (Folytatás esti lapunkhoz.) Csanády Sándor, az elnök azon kérdésére, hogy kinyomattassék-e Miletics felirati javaslata, oda nyilatkozott, hogy bár nem helyesli az abban foglaltakat, de kívánja kinyomatását méltányossági okokból, azért is,hogy az, mint okmány, »meglegyen a nemzet kezében.« (Felkiáltások: Nem kell kinyomatni!) Madarász József ellenzi a kinyomatást csupán azért, mert ma adatván be, már úgy sem lehetne a képviselők kezében a tárgyalás ideje alatt. (Felkiáltások: Nem kell!) Tisza Kálmán belügyminiszter: Csakis egy észrevételem van és ez az, hogy én nem csak azért nem kívánom elhatároztatni, hogy külön ki ne nyomassák, mert ma adatott be, hanem ha tegnap vagy egy héttel ezelőtt adatott is be, hasonló tartalommal, akkor is azt mondanám, hogy ne nyomassák ki. Mert én a méltányosság legszélsőbb követelményeit sem tartom addig mehetőknek, hogy oly okmányok nyomassanak ki kedvezményképen, melyekben a nemzet, az ország és a fejedelem ellen sértés foglaltatik. (Hosszas zajos helyeslés.) Elnök: A javaslat tehát nem fog kinyomatni. Horváth Lajos előadó: T. ház! Az imént felolvasott azon válaszfelirati javaslat, amelyet a kiküldött bizottság részéről a háznak bemutatni szerencsém volt, és amely a mai felirati vita alapját képezi, azon álláspont eredménye, amelyet a kiküldött bizottság a válaszfeliratra nézve általában elfoglal, s amelyet szemben a legutóbbi trónbeszéddel is fenntarthatónak, sőt fenntartandónak vél. Nekem, mint a bizottság előadójának kötelességem ezen álláspontot néhány szóval megvilágosítani. (Halljuk!) Tehetem ezt önmegtagadás nélkül, mert a bizottság felfogásában teljes mértékűen osztozom. A bizottság távolról sem vonja kétségbe a felirati jog kiváló fontosságát. Szükség van arra és használni is kell teljes mértékben, ha egy-egy nagy esemény, vagy egy kidomborodott kérdés dominálja a helyzetet, vagy a nemzetnek valamely kellőleg nem méltányolt közös óhaját kell eljuttatni a trón zsámolyához. De épen azért, mert a felirati jog kiváló fontossággal bir, nem kell azt elhasználni rendes időben. Maradjon a felirat normális időben hódoló tisztelet és az udvariasság ténye a melyet elmulasztani nem szabad, de a melynek kiváló fontosságot tulajdonítani nem kell. A bizottság azon nézetben van, hogy bármi aggasztó is Magyarország pénzügyi helyzete, bármily sokoldalú a nehézség, amelylyel a rendezés jár, bármily sokféle és összhangzó reformokra van szükség; ha a bajtól szabadulni akarunk, maga az államélet rendes mederben folyik és nincs arra szükség, hogy a ház eltérjen azon modortól és eljárástól, amelyet a válaszfeliratokra nézve az utóbbi országgyűlések alatt követett. Az ország értelmiségét ez idő szerint az ország pénzügyi helyzetének rendezése, és a súlyegyennek az államháztartásban helyreállítása foglalkoztatja. Megdöbbenve áll minden gondolkodó fia a hazának azon nagy kérdés előtt, mi lesz az országból, ha a rendes jövedelmek folyvást elégteleneknek bizonyulnak a halaszthatatlan s a legszükségesebb kiadásokkal szemben. Ha a legmagasabb trónbeszéd e kimagasló kérdés felemlítését mellőzi, a bizottság feladatához képest minden bizonynyal oly válaszfelirati javaslatot terjeszt a ház elé, amelyben felhívja az uralkodó fejedelmi figyelmét a baj nagyságára, annak forrásaira és a megoldás módozataira. De a trónbeszéd nemcsak hogy nem mellőzi a kérdés felemlítését, de sőt a baj nagyságát élénken ecsetelvén, figyelmezteti a nemzetet a rendezés esetleges elmulasztásának súlyos, — hogy ne mondjam — végzetes következményeire, s kijelöli azon irányt, melyben haladnunk kell, jelzi általános vonásokban azon pénzügyi, közgazdasági és általános reformpolitikát, melyet követnünk kell, ha a bajt orvosolni akarjuk. Ezen felül a trónbeszéd érinti mindazon kérdéseket, melyek ezen országgyűlés alatt részint a pénzügyi rendezéssel kapcsolatban, részint önállólag megoldásra jutnak. Ezzel, azt hiszem, a trónbeszéd eleget tett a pillanat kívánalmainak; a többi a kormány és az országgyűlés dolga. A kormány elő fogja terjeszteni javaslatait, az országgyűlés pedig meg fogja bírálni, vájjon azok megfelelnek-e az ország helyzetének, az adott viszonyoknak, és a szabadelvű és józan haladás követelményeinek. Így állván a dolog, azt hiszem, nem lehet a t. ház hivatása, hogy már most állást foglaljon az uralkodóval szemben, elvi tételeket jelentsen ki, vagy épen a megoldás módozataira nézve részletesen nyilatkozzék. A trónbeszéd nem kormány-, nem pártprogramm, hanem utalás azon teendőkre, melyek megoldásra várnak. A teendőkre nézve a kormányt illeti meg a kezdeményezés. Be kell azt várnunk, még ha némi önmegtagadásunkba kerülne is. Nem áll sem a ház, sem a haza érdekében az általános vita a foganatosítandó rendszabályok és a behozandó reformok felett. Hiba volna azt provokálni nemcsak azért, mert az általános vita még ott is, ahol a nézetek könnyen tömöríthetők, mindig tetemes időt vesz igénybe és mi ezen tetemes idővel nem rendelkezünk, de hiba volna azért is, mert gyakorlati eredményekre nem vezetne , sőt merem mondani, hogy talán a siker lehetőségét kockáztatná. A részlet t. ház, minden jelentékenyebb törvényjavaslatnál oly fontos, hogy nem tanácsos lekötni a képviselőház véleményét mindaddig, míg a törvényjavaslat a maga teljességében elő nem terjesztetik. Az elvi tételeknek a feliratba való felvétele és vitatása csak akkor lehet indokolt, ha a fejedelem, a kormány és a nemzet óhajtása és akarata közt lényeges eltérés mutatkozik. Ezek az indokok vezették a bizottságot arra, hogy a felirati javaslatot jelen alakjában terjessze elő. Nyomról nyomra követi a javaslat a trónbeszédet és annak korlátai közt marad. A bizottság készségesen elismervén nagy fontosságát azon szempontoknak és szükségét azon reformoknak, melyeket a trónbeszéd általános ágban megérint, megnyugvással constatálja azt, hogy urunk őfelsége fejedelmi legmagasabb gondjai közé sorozza az ország pénzügyeinek rendezését; kijelenti továbbá a felirati javaslat a ház készségét arra nézve, hogy az országgyűlés a kormány javaslatait beható tárgyalás alá veendi; érinti a felirati javaslat azon kérdéseket, melyeket a trónbeszéd különösen megemlít, értem az 1867—1868-diki egyezménynek revisióját, felhívja az az uralkodó legmagasabb figyelmét a magyar szent korona területi épségének teljes helyreállítására, és végre annak tudatában, hogy ő felsége fejedelmi hivatásához képest buzgón törekszik arra, hogy az európai békét fenyegető viszályok forrásai tapintatos és bölcs intézkedés által végleg kiapadjanak, kifejezi a ház hitét és reményét arra nézve, hogy az állandó béke a fölmerült viszályok daczára megzavartatni nem fog. Ennyi, azt hiszem, a helyzet követelményének teljesen megfelel, annyit ígér szemben az uralkodóval, amennyit a dolgok rendes lefolyása mellett be is válthat, de ezt határozott vonásokban teszi, mert meg volt a bizottság győződve arról, hogy nincs, nem lehet e házban képviselő, aki a pénzügyek rendezését, a kapcsolatos reformok létesítését, vagy a kormány által előterjesztendő törvényjavaslatok tárgyalását megtagadni akarná. És e tekintetben nem képezhet kivételt a közjogi ellenzék sem, mert állítja bár, és ezt saját álláspontjából jogosan teheti, hogy viszonyainknak gyökeres javulása a közjogi törvények megváltoztatása nélkül teljes lehetetlen; de a párt t. tagjairól, mint e háznak szintén hű fiairól, föl sem lehet tennünk, hogy csak azért, mert a törvényeket rosznak tartják, mert ezen törvényeknek uralma alatt a súlyegyént helyreállíthatónak nem vélik, s mert a kormányban s a többségben nem bíznak, meg kivánnák vonni közreműködésüket a pénzügyi rendezésnek még csak kísérletétől is. (Helyeslés.) Nem tagadhatja azt a t. közjogi ellenzék, hogy a közjogi törvények megváltoztatása nemcsak tőlünk, országgyűlési képviselőktől függ. Vannak e törvények közt olyanok is, melyeknek érvényessége időhöz van kötve ; ez időt tehát be kell várni. De vannak olyanok is, melyek időhöz kötve nincsenek, de melyeknek megváltoztatásához, ha az a monarchia érdekében kívánatosnak találtatnék, mindazon politikai tényezőknek beleegyezése kívántatik, amelyek azt létrehozták. E nagy nehézséggel szemben áll az ország pénzügyi helyzete, melynek rendezése nem tűr halasztást. Meg kell azt kísérleni, mert állami létünk forog kockán, meg kell azt kísérleni, mert a választóközönség nagy többsége azon felfogásnak adott igazat, mely a rendezést az adott viszonyok közt is lehetségesnek véli. Ami illeti azon határozati javaslatot, amelyet 1. képviselőtársam Simonyi Ernő a maga és elvtársai nevében tegnap beadott, kevés mondanivalóm van. Én készséggel elismerem, hogy ezen javaslatban van sok, ami egyéni nézeteimmel megegyezik, van sok, amit jónak s helyesnek tartok. Készséggel elismerem azt is, hogy egy pártnak jogában és esetleg kötelességében áll, adott alkalommal kifejteni lobogóját és az érvek súlyával hatni a házra és a nemzetre. De midőn elismerem ezt, ismerje el a t. közjogi ellenzék is azon álláspont jogosultságát, melyet a többség jelenleg elfoglal, azt, hogy az elvi vita inkább káros, mint hasznos a hazára a jelen pillanatban, és hogy a közjogi tételeknek felvetése és vitatása már csak azért is mellőzendő, mert a sikernek még csak azon első biztosítéka is hiányzik, mely a megváltoztatásra szükséges, t. i. a nemzet akarata. Ami illeti Miletics Svetozár képviselő úr által benyújtott válaszfelirati javaslatot, (Halljuk!) minthogy ezen javaslat alapeszméje oly hibás, állításai annyira valótlanok, következtetései oly sértők, és általában az abban annyira hangsúlyozott magas politika annyira sérelmes, azt hiszem, nem állhat előadói tisztemben, hogy arra reflectáljak . (Helyeslés) mert, ha arra tüzetesen reflectálni akarnék, arra kellene kérnem a t. házat, hogy, annak egyes kitételeit roszszallani méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Egyébiránt azt hiszem, hogy a t. ház többsége, sőt az egész ház nem tartja szükségesnek, nem tartja üdvösnek a nemzetiségi politika felelevenítését sem a hazára, sem magukra a nemzetiségekhez tartozókra nézve. (Helyeslés.) Ezzel tehát körülbelül el is mondtam mindazt, amit előadói tisztemhez képest e helyen ez alkalommal elmondanom kellett. Engedje meg azonban a t. ház, hogy a helyzetről egész általánosságban néhány őszinte szót mondhassak. (Halljuk!) Az ország pénzügyi helyzete nagyon komoly, nagyon aggasztó, de nem kétségbeejtő. Kétségbeejtő csak akkor lenne, ha végleg elfordult volna tőlünk az ég kegyelme és ha híven nem teljesítené kötelességét a kormány, az országgyűlés és a nemzet egyeteme. Bizton hiszem, hogy ez nem fog bekövetkezni, és híven fogja teljesíteni kötelességét úgy a kormány, mint az országgyűlés és a nemzet egyeteme. A kormány a felismert baj orvoslására bizonyosait megtalálta már, vagy meg fogja találni és erélylyel alkalmazni a mentő eszközöket; az országgyűlés egész készséggel fogja támogatni a kormányt minden üdvös törekvésében ; az ország népe bizonynyal meg fogja hozni az áldozatokat, ha egyéb segédeszközök hiányában a törvényhozás a nép áldozatkészségére apellál. De ez, te hát, még nem elég. Ha azt akarjuk, hogy Magyarország erős és hatalmas, a nép boldog legyen, meg kell tisztulnunk számos gyarlóságainktól (Helyeslés); meg kell honosítanunk a szigorú takarékosságot nemcsak az állami, de az egyéni, családi és az önkormányzati háztartásban is (Helyeslés) ; helyre kell állítani a törvény feltétlen tiszteletét (Élénk tetszés); fel kell ébresztenünk a kötelesség érzetét; meg kell kedveltetnünk a kitartó és — hozzáteszem — becsületes munkát. (Helyeslés.) Ez nemcsak a kormánynak, nemcsak az országgyűlésnek , ez mindnyájunknak feladata. — Ha a nép csak a politikai jogok és kötelességek súlyáról hall őszinte szót, hibáira, gyarlóságaira, mulasztásaira pedig hímet varrnak azok, akikre hallgat, akiktől jó tanácsot, akiktől irányt vár, akkor soha sem fog eljutni az önismeretre. (Élénk tetszés) és másutt keresvén a baj forrását, mint ott, ahol van, és ahol keresnie kell, sohasem fog kibontakozni gyarlóságaiból. Pedig erre kellene törekednünk. (Élénk helyeslés.) Lehet egy nép nagy és hatalmas kedvezőtlen politikai viszonyok közt is, ha gazdag polgári erényekben. Erre van példa elég. De el fog sülyedni bizonyosan a kedvező politikai viszonyok daczára, ha megfogyatkozik erkölcseiben. Erre is van példa elég. (Élénk helyeslés.) Ajánlom a t. háznak elfogadás végett a felirati bizottság javaslatát. (Élénk tartós helyeslés.) (Tíz percnyi szünet.) Simonyi Ernő az előadó ellenében mindenekelőtt megjegyzi, hogy ő igenis helyén látná a feliratban a többséget vezérlő főbb elveknek kifejtését. Szükségesnek tartja ezt azért, hogy kitűnjék, váljon csakugyan egyetértésben van-e a többség a kormánynyal. Az előadó azon állítását, hogy a közjogi ellenzék állása nem tartható fenn, mert nincs meg a nemzetben az akarat a közjogi helyzet megváltoztatására, nem ismerheti el alaposnak. Az utolsó választásoknál a kormány nem így állította oda a kérdést a nemzet elé, sőt inkább ellenkezőleg úgy, hogy most azon politika jutott uralomra, mely azt tartja, hogy ezen közjogi kiegyezkedések roszak voltak az előtt is mindig és roszak most is. Midőn ezen kijelentés alapján foglal el valaki állást a kormányban, méltán elvárhatja a nemzet, hogy ezen nézetét érvényesíteni fogja, hogy amit rosznak tartott, mindig rosznak tartja ma is és a jövőben orvosolni igyekezend. (Igaz a szélsőbalról.) Szóló kitér az országgyűlési megnyitó ünnepélyre. A trónbeszéd meghallgatása végett elment a királyi váriakba, de azért nem hajol meg tisztelettel — mint ezt a miniszterelnök mondá — a feketesárga szín előtt; különösen nem, ha az itt használtatik nyilvánosan. A trónbeszédet nem tartja kielégítőnek, mert nincs positív tartalma, csak általános tételeket tartalmaz, de az utakat és módokat nem jelöli ki. A többség, meglehet, hogy felajánlja támogatását a kormánynak, ha ez nem is ad programmot, de a nemzet megvárhatja, hogy a kormány adja elő terveit. A pénzügyi calamitás, melyre a trónbeszéd oly erős kifejezéssel rámutat, elsősorban a közjogi kiegyezésből veszi eredetét. Az akkor elvállalt nagy teher szaporíttatott még az új adósságok és a vasúti garantia költségei áttal. Azután rosz termések következtek. Távol van attól, hogy a rosz termésekért a kormányt tegye felelőssé. (Derültség. Egy hang: Pedig lehetne !) ámbár — folytatja — lehetne. (Halljuk!) mert volt rá példa, hogy a házban a kormány érdemet csinált magának a jó termésből. (Derültség.) Gondoskodni kellett volna azonban a kormánynak oly módokról, hogy részidőben a földbirtok oly kezekre ne jusson, kiket a hazához nem köt egyéb, mint az önérdek. Segíteni kell tehát mindenekelőtt a hitelügyön. A trónbeszédnek ide vonatkozó, a bankkérdést tárgyazó részét nem tartja kielégítőnek. A »jogszerű« megoldás kifejezését nem helyeselheti, mert a bankügy rendezése nem ütközik semminemű jogi nehézségbe. Az önálló magyar jegybank felállítása különben nem fog lényegesen javítani a pénzügyi helyzeten. Azonban egyik múlhatlan feltétel, és Magyarország anyagi existenciájának életkérdése — úgymond — az önálló magyar vámterület. E nélkül sem az ország iparát és kereskedelmét fejleszteni, sem az ország anyagi ügyeit virágzásba hozni nem lehet. Mit jelent az önálló vámterület ? Így folytatja szóló: Mi nem akarunk titkot csinálni belőle, mi azt óhajtjuk és azt kívánjuk, hogy azon áruk, melyek a lajtántúli tartományokból hozzánk behozatnak, egy vámtarifa alá vétessenek, hogy azok vámoltassanak meg. (Helyeslés szélsőbalról.) Kívánjuk azt először fiscalitási szempontból, azaz hogy hazánk pénzügyi állapotán segíthessünk; de kívánjuk másodszor azért is, hogy hazánk elnyomott és fejlődésképtelen iparát végre lábra állítsuk és képessé tegyük arra, hogy fejlődhessék, mert míg ezen viszony fennáll, addig nem fejlődhetik, addig teljes lehetetlen fejlődnie. Magyarország és Ausztria között a kereskedelmi forgalom oly nagy és oly nevezetes, hogy ha erre, tekintettel a mi viszonyainkra, érdekeinkre és kimérve az ő érdekeiket csak mérsékelt vámtétel szabatik, mi egész deficitünket képesek lennénk fedezni, anélkül, hogy a nemzetet új megterheltetésekkel sújtani bármi módon is szükséges legyen. A Magyarország és Ausztria közti forgalom 4 -5 száz millió írtra tehető évenként. Ha más virágzó államok, pl. Angolország, mely szabad kereskedést űz, mégis jövedelmeinek majdnem felét a vámból hozza, és hogy kereskedelmi forgalmából 4,/„ mellett a jövedelem 21 millió font sterling; ha tekintetbe veszszük, hogy Francziaországban szintén 4°/0-os vám mellett a vámjövedelemben 224 millió frank, ha Angolországnak legvirágzóbb coloniája, Canada 8 °/c-os vámot vet és 11.800.000 dollárt vesz be. Amerikában,hol a nagy adósságok miatt,melyekbe az állam nem régen a nagy háború által keveredett, 20°/0-os vámot voltak kénytelenek alkalmazni, a vámjövedelem 206 és fél millió, ha mi ezek után indulva a mi vámtételeinket 7--80/0-ra teszszük, bizony nem csigázzuk nagyon fel. Nem is mondhatni, hogy ez védvám lenne, nem mondhatni, hogy mi iparunkat, ami különben kötelességünk, Austria sokkal fejlettebb gyáripara ellen védjük, hanem csupán fiscalitási szempontból nyúlunk ez intézkedéshez, mely nélkül megélni képtelenek vagyunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szaló ezután még bővebben fejtegeti a vámkérdést. Elnök: Kérem t. képviselő urat, hogy miután fél kettő van, legyen szíves beszédét befejezni, mert igazságügyminiszter úr kíván egy interpellatióra felelni, mit tegnap bejelentett. (Derültség. Madarász József: Gyönyörű házszabályokat csináltak.Derültség. Halljuk!) Simonyi Ernő : Engedelmet kérek t. ház! és elnök úr, tehát csak 13/2-ig tart az ülés ? Elnök: Ma csak 13/2-ig tárgyalható a válaszfelirati javaslat. Simonyi Ernő: Akartam még az államháztartás rendezésének másik feltételére, t. i. a megtakarításokra áttérni. (Halljuk!) Miután azonban ez nem lehetséges, elállok most ezen szándékomtól. Ha azonban a párbeszédben talán kedvezőbb viszonyok között leszek, mint ma, akkor az alkalmat fel is fogom használni. (Derültség: Halljuk!) Most még azon állást is jelezni akartam, melyet én és elvbarátaim ezen országgyűlés alatt a kormány irányában elfoglalni akarunk.—.—.—. Elnök : Engedelmet kérek, de én kénytelen vagyok a házszabályokhoz ragaszkodni. (Halljuk! halljuk!) Felszólítom Perczel Béla igazságügyminiszter urat, hogy méltóztassék az interpellációra válaszolni. Perczel Béla igazságügyminiszter: T. ház! Mocsáry Géza és több tngmegyei képviselő úr által az ungvári törvényszék megszüntetése végett (Halljuk! Halljuk !) a kormány által kiadott rendelet tárgyában tett interpellációjára vagyok bátor válaszolni. (Halljuk!) Mielőtt azon kérdésekre, melyeket a t. képviselő úr a kormányhoz intézett, tüzetesen válaszolnék, előre kell bocsátanom, hogy az elsőfokú bíróságok újabb szervezéséről szóló, 1875. évi 36. t. sz. többek között azt terheli, hogy a kormány ezen szervezést azon törvény életbe léptetésétől számítandó 3 év alatt keresztül vinni és az ezt követő 3 hónap alatt statistikai adatokkal ellátott előterjesztést tartozik tenni, hogy a törvényhozás a bíróságoknak székhelyeit, területét és a bírák létszámát véglegesen megállapíthassa. A törvény ezen világos rendelkezése oda mutat, hogy a törvényhozás maga sem tartotta lehetőnek és alaposan megítélhetőnek a kormány szervezési munkálatát mindaddig, míg az teljesen befejezve nem lesz. Következőleg a kormány méltán intézhetné azon kérést a t. házhoz, hogy a törvény által megállapított határidő előtt ne engedje e kérdést a képviselőház tanácskozásainak tárgyává tenni. Tehetné ezt annyival inkább, mert méltán lehet tartani attól, hogy e kérdésnek ily idő előtti felemlítése által még inkább fel fog bátoríttatni azon particularismus, amely különben is annyi feliratban nyert élénk kifejezést és mely annyi küldöttséget indított útnak az ország fővárosa felé. Azonban a kormány annak tudatában, hogy csak is országos szempontból s előre meggondolt rendszer szerint járt és jár el e tárgyban, nem tér ki e kérdés elöl és egész készségesen megadja a kívánt felvilágosítást. A t. képviselő úr mindenekelőtt azon kérdést intézi a kormányhoz : »hogy mely alapelvekből indult ki az, midőn az ungvári törvényszék megszüntetésére vonatkozó rendeletét kiadta?« A kormány e szervezési munkálatnak megkezdésekor azon általános elvből indult ki, hogy ott, ahol több törvényszék egyesíttetik, ezen reduktiónál rendesen a kisebb törvényszék olvadjon be a nagyobb törvényszékbe, s ezen elvtől csak ott tért el, hol azt állami érdek, vagy fontos helyi körülmények követelték ; miután azt tapasztaltuk, hogy a beregszászi törvényszék területe már jelenleg fennálló kiterjedésében is nagyobb volt, mint az ungvári, de az által, hogy a beregszászi tvszék területe Ugocsa megyének tiszáninneni részével, a nagyszőllősi kerülettel nagyobbittatott,az utóbbinak területe 13 és egy törtszám □ mflddel nagyobb és 63—64.000 lélekkel népesebb lett, mint az ungvári törvényszék területe, ezen nem jelentéktelen különbözet, mind terület, mind népesség tekintetében elégséges indoknak tűnt fel a kormány előtt, hogy az ungvári törvényszéket olvaszsza be a beregszászi törvényszékbe. Nem volt figyelem nélkül a kormány a kereskedelmi forgalomra sem, amely Ungvár városa részéről felhozatott, azonban ezt az ungvári törvényszék által a legközelebbi években lefolyt váltó- és kereskedelmi ügyeknek hivatalos kimutatása alapján nem találta oly jelentékenynek, hogy azon, általam jelzett általános elvtől e tekintetben eltérjen. Különben is tehát én azt hiszem, hogy túlságos azon aggodalom, amely Ungvár város kereskedelmi forgalma tekintetében az ottani törvényszék megszüntetéséből származtatik. Hiszen Ungvár város kereskedése és kereskedelmi forgalma három év előtti időben, azon időben t. i., midőn még az egész országnak csak hat váltó és kereskedelmi törvényszéke volt, és midőn Ungvár vidéke és városa ily ügyekben a sokkal távolabb eső Eperjesre volt kénytelen elmenni s igazságot keresni, és mégis kereskedelme emelkedőben volt akkor azt hiszem, nem lehet tartani attól, hogy azáltal, hogy most a vasúti összeköttetésnél fogva csak néhány óra távolságra eső Beregszászra tétetettát a törvényszék, kereskedelme csökkenésnek fog indulni. Úgyszintén nem osztom az interpelláló képviselő úrnak azon aggodalmait sem, hogy Ungvár városa azáltal, hogy a törvényszéktől megfosztatik, az ott levő pénzintézeteknél a váltóforgalom csökkenni fog. Higgye meg a képviselő úr, hogy a váltóüzlet mindaddig, míg az nyereményesebb lesz egyéb kölcsönüzleteknél, csökkenésnek indulni nem fog. Erre nézve legfényesebb bizonyságul szolgálnak azon hazai pénzintézetek, amelyek oly helyeken állanak jelenleg is fenn, hol társas bíróság nem létezik, s tudvalevő dolog, hogy azon intézetek is váltóüzletet gyakorolnak. Az iga , amit a képviselő úr is felhozott, hogy némely községek, különösen Ung megyében, igen távol fognak esni a leendő törvényszéktől. Azonban méltóztassanak elhinni, hogy bárminemű rendezést hozunk is be, ez a körülmény be fog állani. Azonban e baj különösen Ungvárt illetőleg azáltal van enyhítve, hogy a két megye vasút által van összekötve. A t. képviselő úr interpellációjának indokolásában különösen felemlíti azt, hogy az ungvári törvényszék az országban létező törvényszékek közül terület tekintetében a 29-dik, népesség tekintetében a 44-ik, ügyforgalmi tekintetben a 16-ik helyet foglalja el. A kormány előtt sem volt a törvényszékek ezen összeállítása ismeretes, s higgye el a t. képviselő úr, hogy ha ezen összeállítás után lehetne a kormánynak indulni a törvényszékek reducálásánál, nevezetesen fogna munkája megkönnyíttetni, mert azt lehet mondani, hogy ezáltal az egész munkálat tisztán csak mechanikussá válnék. Azonban azt hiszem, hogy ha ezen scála szerint indult volna a kormány a törvényszékek reducálásánál, s elment volna a 63-ik számig, ameddig a legnagyobb törvényszékek sorozata terjed, akkor az országnak nem egy vidéke és nevezetes vidéke, mely merő kis törvényszékekből áll, ezen eljárás által megfosztatott volna teljesen a törvényszéktől , amit, azt hiszem, a t. képviselő úr sem tart sem az igazság érdekében, sem egyéb okból kívánatosnak. Én tehát tehát bátor voltam előadni azon főbb indokokat, amelyek a kormányt vezérelték akkor, midőn ezen rendeletet az ungvári törvényszéket illetőleg kiadta, s midőn nem látok eléggé fontos okokat fennforogni arra nézve, hogy ebbeli rendeletét megváltoztassa, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a kormánynak nem áll szándékában e tárgyban kiadott rendeletét visszavonni. Kérem a t. házat, méltóztassék az interpellációra adott ezen válaszomat kegyesen tudomásul venni. (Felkiáltások : Tudomásul veszszük!) Elnök : Az interpelláló képviselő úrnak joga van viszonválaszszal élni. Mocsáry Géza: T. ház! Az igazságügyminiszter úr az általam előterjesztett első kérdésre vonatkozólag, amely így hangzik: »Mely alapeszméből indult ki a kormány akkor, midőn a 20 eltörlendő törvényszék közt az ungvárit is eltörölte?« azt méltóztatott válaszolni, hogy általános organizationális szempontokból indul ki a kormány akkor, midőn a statistikától eltérőleg egyes törvényszékeket, melyek habár nagyobb területűek, nagyobb a lélekszámuk, eltörlendőknek tartott. .?, hát! Én az igazságügyminiszter úr válaszát teljesen elfogadnám a magam részéről , abban teljesen meg is nyugodnám, sőt meg vagyok győződve arról is, hogy Ungvármegye is, mely az intézkedést magára nézve nagyon sérelmesnek tartja, megnyugodnék, ha az annyira hangsúlyozott általános reformnak a közigazgatás, az igazságszolgáltatás és pénzügy ágaira vonatkozólag jeleit magam előtt látnám, ha meg lennék győződve arról, hogy igazán magasabb állami szempontok azok, melyek követelik, hogy egyes igazságos particuláris érdekek mellőztessenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Azonban méltóztassék megengedni a t. igazságügyminiszter úr, hogy én mindaddig, míg az általános organisatiót magam előtt nem látom, amíg nem vagyok meggyőződve arról, hogy az általános organisatio igényli azt, miként a statistika kívánalma szerint egyes törvényszékek helyeiken fennálljanak, én a magam részéről megnyugvással a választ általánosságban nem vehetem. (Helyeslések.) A részletekre vonatkozólag az igazságügyminiszter úr azt méltóztatott mondani, hogy oly szempontból indult ki a kormány a törvényszékek eltörlésénél, hogy ott, ahol két törvényszéket kellett eltörölni, mindig a kisebbiket törölte el. Ez helyes felfogás te ház, s a magam részéről elfogadom. De azt nem fogadhatom el, hogy két törvényszék közül, mely a statistikai adatok szerint az eltörlendők sorába nem eshetik, a kisebbik eltöröltessék és a kisebbik eltörlése, valamint a nagyobbiknak fenntartása azzal indokoltassék, hogy csakis a nagyobba kellett beolvasztani a kisebbet. Az igen, igazságügyminiszter úr, úgy látszik, ezen kérdésben a statistikai kérhetetlen okadatolás előtt ki akart térni és arról akart kapacitálni, hogy az ungvári törvényszéket azért kell megszüntetni, mert a beregszászi nagyobb. Már interpellációm alkalmával szerencsés voltam kinyilatkoztatni, hogy itt nem az a kérdés, hogy az ungvári a beregszásziba olvasztassék-e be, vagy megfordítva, hanem a kérdés az : váljon jogos és méltányos-e, hogy az ungvári törvényszék eltöröltessék ? Miután pedig, amint szerencsés voltam beigazolni azt, hogy az ungvári tvszéki terület tekintetében a 48-ik helyen áll, a beregszászi pedig a 46-ik helyen, nincs indokolva az, hogy akár a beregszászi törvényszék eltörlése jöjjön szóba, akár az ungvári törvényszéké; annál kevésbé tartom pedig helyesnek, hogy az ungvári olvasztassék be a beregszászi törvényszékbe és hogy az utóbbiba még beolvasztatik az ugocsai területnek 13 négyszög mérfölde , mert azon törvényszék mostani alakulása szerint 138 négyszög midet fog magában foglalni. Én igen tehát, meghajlok minden organisativ, minden reform előtt, melyeket a kérlelhetetlen pénzügyi viszonyok tőlünk követelnek, de azt nem engedhetem meg, hogy az úgy is rosz magyar igazságszolgáltatás rovására oly terület, mely 138 négyszögműdből áll, így egyesíttessék, melyen a törvénykezés majdnem lehetetlenné válik. (Élénk helyeslés a szélső balon.) A kereskedelemre vonatkozólag az igazságügyminiszter úr azt méltóztatott mondani, hogy Ungvár városának kereskedelme nem jelentékeny. T. hát! Senki sem vonja kétségbe azt, hogy a múlt évben, 1874-ben, a kereskedés nemcsak, hogy pangott Magyarországon, hanem jóformán azt lehet mondani, hogy alvó félben volt. És az ungvári törvényszéknél ezen 1874. évben a hivatalos statistikai adatok szerint társas czég bejegyzés 8, magán kereskedelmi bejegyzés 24 történt. Méltóztassék megengedni, hogy a mai időben, amidőn azon nagyszerű szédelgés után, mely jóformán az egész világot átlengette, egy kis város, egy 12.000 lakossal bíró kis városban 8 társas és 24 magánkereskedő czég jegyeztetik be, egy ilyen város kereskedelmét jelentéktelennek mondani nem lehet. (Felkiáltások a szélső balon: Úgy van! Derültség a középen.) Nem lehet annál kevésbé teház, mert az igazságügyminiszter úr elismerte hallgatólag, hogy Ungvárnak 700-on felül van kereskedője és iparosa. Méltóztassék megengedni, ha egy 12.000 lakosból álló városnak 700 főből álló kereskedője és iparosa van, azaz népességéből 6%-on felül csak kereskedelemmel és iparral foglalkoznak, annak a városnak kereskedelmét, gondolom, nem lehet jelentéktelennek mondani. Sőt állíthatom bátran igen tehát, hogy felső Magyarországon egy városban, még Kassán sincs oly virágzó kereskedelem, mint Ungvárt (Ellenmondások) és igazolom ezt azzal, hogy Ungvár több jövedelmi adót fizet, mint Kassa. A pénzintézetekre vonatkozólag azt méltóztatott mondani a t. igazságügyminiszter úr, hogyha nyereséges a váltóüzlet, a pénzintézetek majd folytatni fogják, ha nem nyereséges, majd nem folytatják. Ez áll váltóüzletnél, ha t. i. arra lennének kényszerítve a pénzintézetek, azaz, hogyha más pénzintézetektől vennék kölcsön a pénzt és a reescomptrozási üzletet, a váltók leszámítását folytatnák; azonban most,amidőn a pénzintézetek a maguk saját tőkéjökre vannak utalva,nem szükséges, hogy váltóra adjanak kölcsönt, mert kötvény által is eléggé lekötik a kölcsönvevőket s ha így nem kell a váltót 3 hónap után megújítani, akkor ez semmiesetre hasznára nem válik, hanem megrövidítése az államnak, mert bélyegért nem fog annyi jövedelem befolyni. A vasúti összeköttetést is méltóztatott enyhítőleg előterjeszteni. Az áll, hogy van vasúti összeköttetés Ungvár és Beregszász közt, de az is áll, amit a múltkor említettem, hogy a vasúti összeköttetés oly gyarló és rész, hogy Ungvártól Beregszászig az utat 6—7 óra alatt teszi meg, vagyis annyi idő alatt, amennyi alatt majdnem gyalog is el lehet jutni. (Rosszan tartó derültség.) T. hát! Ezen vasút továbbá 24 óra alatt csak egyszer közlekedik, és ha valakinek nincs órája és elkésik a vasútról, ez sok esetben a törvénykezés nagy hátrányára szolgálhat. (Nyugtalanság.) Röviden be fogom fejezni. (Halljuk!) Azt méltóztatott mondani az igen t. igazságügyminiszter úr, hogy a statistikától el kellett térni azért, mert egyik-másik vidéken vannak tvszékek, melyeket nem lehet eltörölni, nehogy azon vidéken bíróság ne maradjon. Ezt el nem fogadhatom. Mert ha vannak egyes vidékeken apró törvényszékek, azokat kell összesíteni és ezeknek kell egy nagyobb törvényszéket adni, de nem lehet megengedni, hogy az apró törvényszékek érdekében nagy törvényszékek töröltessenek el, és oly törvényszékek, milyen a gyöngyösi, mely négyszerre kisebb, mint az ungvári, meghagyatnak. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Magam részéről nem fogadom el a miniszter úr válaszát és kérem a t. házat, méltóztassék ezen kérdést napirendre tűzni. Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Felkiáltások : Igen! Nem!) Akik a miniszter úr válaszát tudomásul veszik méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége tudomásul veszi. A mai napirenden más tárgy nem lévén, az ülést bezárom. A holnapi ülés 10 órakor fog kezdődni. Napirenden lesz a válaszfelirati javaslat tárgyalásának folytatása. Ülés vége 1 óra 55 perc, kalács, gyümölcs, czukorsütemény, édes bor, kávé, liqueur, punch. Puh! csakhogy vége van. Gyomromban rettenetes teher fekszik. Mr. Simpson azt ajánlja, hogy gyújtsunk szivarra és menjünk a clubba. Elfogadom az ajánlatot. Útközben Simpson úr nagyon bőbeszédű, de mindig csak az indigóról beszél. Örülök, mikor a clubba érünk. Borzasztó estét töltöttem! Senki se ügyelt ránk, senki se szólt egy szót se. Ezek kártyáznak, azok újságot olvasnak, mások a pamlagon nyújtózkodnak. Végre 11 órakor elbúcsúzom Simpson úrtól és hazamegyek. Útközben legalább is harminczan fogták meg nyöszörögve a kabátomat, a szerencsétlen koldusok legnagyobbrészt 10 — 14 éves gyermekek. Hála isten, itthon vagyok, lefekhetem. De ez az álom! Végy egy deszkát, tégy rá kagylókat, ezekre lepedőt és feküdjél le reá, akkor ép úgy fogsz aludni, mint én aludtam. Másnap reggel végig tekintettem az előtte való nap emlékein, azután egyszerűen ezt a kérdést vetettem fel magamban: Ha egy hónapig kellene így élnem, mi lenne belőlem ? Véletlenül kinézek az ablakon, egy zárt kocsi vágtat végig az utczán, nyomban utána fehér nyakkendős urak, fekete ruhás nők, két kocsival. Senki se köszön. — Anna, kérdem a szobaleányt, hova megy ez az üres kocsi, amely után gyászruhás emberek mennek ? — Nem üres az; a temetőbe megy. — A temetőbe, sebes hajtatva ? Elgondolkoztam; noha innen már a holtak is ■sebesen hajtatva távoznak, akkor mit csináljon az, a ki még él? Gyorsan összeszedtem málhámat és a legközelebbi vonaton Doverbe utaztam. r. * * V t . A kalocsai bizkárvallottak javára. Lapunk szerkesztőségéhez a következő adományokat küldötték be: Sept. 11-diki lapunkban kimutattunk 261 frt — dr. Dr. Hegedűs János — — — 5 frt — kr. »Concordia« budapesti jótékony egylet — — — — — — 10 frt — kr. Összesen 276 frt — kr.