Pesti Napló, 1875. szeptember (26. évfolyam, 199-223. szám)
1875-09-11 / 207. szám
207. szám. Budapest, Szombat, September 11.1875. Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal: Barátok-tere. A lap szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . . 12 » — » Az esti kiadás postai kileinktudáseért felülfizetést évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától szárattatik. 26. évi folyam. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők, Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“-ra. Az országgyűlés összeillése alkalmával új előfizetést hirdetünk lapunkra, mely gyorsan s kimerítőleg ismerteti az Országgyűlési, pártclubi s orsz. bizottsági tárgyalásokat. Előfizetési árak: a reggeli és esti kiadás s közgazdasági mellékletre : September hóra — — 2 frt. Sept.—decz. 4 hóra — — 8 frt. JKF" Az előfizetés Budapestre a »Pesti Napló« kiadóhivatalába (Barátok tere 7. sz. Athenaeum-épület) intézendő. A »Pesti Napló« szerk. s kiadóhivatala. Budapest, sept. 10. Az omladináról beszél Európa és Kragujevácz oly szó, melynek kimondhatását meg kell tanulni. Ha a szerb izgatóknak ennyi elég, úgy ma nagyon megelégedettek lehetnek. De hát van több is, ami a szabadságra és hatalomra törekvő nép előtt az ambitio és a küzdelem tárgyát képezheti. S e »több« között az első helyet az foglalja el, hogy rokonszenvvel beszéljenek róla, hogy küzdelmeinek diadalával együtt érezzenek mindazon népek, melyek előtt a szabadság a földi javak legjobbikát képezi. Szerbia és az omladina nem dicsekedhetik a népek rokonszenvével. A rokon érzés és solidaritás ama villanyfolyama, mely a szabadságért hevülő népeket összefűzi, megszakad a Dunán túl, s Európa nagyon hajlandó mindazt, ami ott a keleten a szabadság neve alatt elkövettetik, a rablóhadjáratok nem épen épületes fejezete alá igtatni. Ha akad európai notabilitás, ki a délszláv felkelőkkel rokonszenvez, a mint közelebb megismerkedik az ügygyel, kezdi szégyenleni tüzeskedését s abba hagyja a dolgot. így járt az öreg Russel, ki röstell megjelenni a londoni meetingen, melyet a délszlávok ügyének előmozdítására maga hívott össze s most nyilatkozik, hogy majd a hatalmak szépen elvégeznek mindent. Európa rokonszenve nincs a délszlávok mellett, és pedig nem csak azért nincs, mert még sok-sok évnek kell letelnie és sok-sok változásnak kell végbemennie, amíg őket a civilizált népek közé sorozhatja. A cserkeszek csatái rokonszenves érzülettel fogadtattak, s az orosz hatalom ellen küzdő ázsiai nomád népek küzdelmei azon sympathiákra tarthatnak számot, melyeket a szabad ember mindig érez, midőn a gyönge harczát látja az erőssel. A délszlávoknál más körülmények forognak fenn. Őket Európa megszokta Oroszország előőrseinek tekinteni s harczaikat az orosz világhatalom zsoldos úttörőinek harczául a kelet bukó, egykori világhatalma ellenében. S a törököt, aki ellen küzdenek, úgy ismeri Európa, mint a ki türelmes, békés, menhelyet, nyújt Európa menekülteinek s Londonban nem csak ígér óriási kamatokat, hanem azokat gentlemanlike meg is fizeti. Mit tettek a délszlávok, hogy csak egy szikrája is meggyűljön ama rokonérzésnek, mely fellobogott egész Európában, midőn a görög küzdött a török félholddal ? Vadságuk, kegyetlenségük megijeszti a művelt népeket, s aki csak teheti, elzárkózik előlük, ha hite támad, hogy megindultak civilizált országba, marhavészes gulyáik s ragályos betegségek miasmáit tartalmazó sátoraikkal. Most, az igaz, Kragujeváczra tekint minden szem. De miért ? Egy kínos jelenetet vár mindenki, a küzdelem képét, melyet egy bátor lelkű, műveit s jóakaratát fejedelem saját népének vad ösztöneivel viv s várja, hogy mint fognak kormányférfiak, a kik eddig a gyújtogatásban közreműködtek, saját kedvük szerint s idegen parancsra, most az oltásban serénykedni, meglehet kedvük ellenére, de mindenesetre az idegen hatalom útmutatásai szerint. Ristics, Oroszország egykori kegyeltje, ügynöke és izgatója, — ma Oroszország csillapitó figyelmeztetéseit hallgatni s ha népének javát akarja, azokat végrehajtani is kénytelen. Ugy látszik azonban, hogy a szerepbe még mindig nem találta bele magát. Szemben áll vele az önmaga által felizgatott nép, a harczias hangulat, az omladina vad izgatásai, — mögötte a nissi erődített török tábor s a hatalmak és különösen Oroszország azon határozott kijelentése, hogy ha Szerbia harczias kalandokba keveredik, ezt csak saját felelősségére teheti. Ez azt jelenti, hogy a hatalmak semlegesen néznek, amint a porta hadai megszállják és pusztítják Szerbiát, s hogy a szerb hadsereg, mai készületlen állapotában, nem fogna helyt állhatni a határon szervezkedett török haderőnek, az senki előtt sem szenved kétséget, aki a dunai fejedelemségi viszonyokat csak némileg is ismeri. Ristics ily körülmények között, úgy látszik, kétszint, habozó politikát űz, amíg a török véget nem vet teljesen a fölkelésnek, amikor nem lesz mihez csatlakozni. Legalább ilyen volt a helyzet közvetlenül a szerb skupstina megnyitása előtt. Hogy milyen ma, azt e pillanatban még csak sejtenünk lehet. A Milán fejedelem által a szerb nemzetgyűléshez mondott beköszöntőt még nem ismerjük hitelesen. A kivonat, amely előttünk van, sovány s nem szabatos.Ha azonban abban megbízhatunk, ha való, hogy a fejedelem az összegyűlt szerb nemzetgyűlés előtt a fölkelés iránti rokonszenvét jelenté ki, s a szerb áldozatkészségre apellált, amire az összegyűlt törzsfőnökök lelkes ovatiók kíséretében azt felajánlák, kijelentvén, hogy ők is csak azt akarják, mit a fejedelem : oly jelenetek vannak előttünk, melyeket egyértelműeknek kell tartanunk a harczi jelenetekkel. De megváltjuk, csak nehezen hihetjük el azokat. Csak nehezen tudnók megszokni a gondolatot, hogy Milán fejedelem meghódolt az omladina izgatásai előtt, s hogy hatott a Miletics-féle izgatók fenyegetése, melyek szerint a fejedelem nem merhet a béke olajágával a skupstina előtt megjelenni. Meglehet, hogy még ha mindez való is, csak a pillanatnyi hangulatnak tett engedménynyel van dolgunk, melynek beváltásával nem igen fognak sietni, mert azt hiszik, hogy nemsokára jönnek viszonyok, melyek között az ígéret úgyis beválthatatlan. Bármint legyen, annyi bizonyos, hogy a láthatár nem oly felhőtlen, mint még néhány nappal ezelőtt. A szétugrasztott felke A „Pesti Napló“ tározója. Michel Angelo emlékünnepére. — Sept. 12. — , Vasárnapon ünnepli Olaszország Florenczben egyik legnagyobb szellemének, Michel Angelonak négy évszázados születési emlékünnepét. Azonban nemcsak a honfitársak, az egész műveit világ hivatva van részt venni a kegyeletes megemlékezés ezen ünnepében. A XVI-ik század nagy olasz művészei az egész modern emberiséghez tartoznak.Azon alapon, melyet egyfelől az olasz renaissance, másfelől a reformatió teremtett, nyugszik világnézetünk, szellemi műveltségünk, a modern embernek tehetsége, akarata és törekvése. Italia humanisticus műveltsége téve az első döntő lépést a középkori szellem békéinak lerázására. A renaissance művészi felvirágzása pedig szoros összefüggésben áll a humanisticus törekvésekkel, része, kiegészítője azoknak. A mesterek közt, kikben az olasz renaissanceművészet dicsősége megtestesült , Michel Angelo úgy a kortársak, mint az utókor szemeiben a legkiválóbb helyek egyikét foglalja el. A modern művészet iránya mind nagyobb jelentőséget kölcsönöz az egyes művészek subjectivitásának, s épen Michel Angelonál oly nagyszerűségben s eredetiséggel jelenik meg a személyiség, mint talán másutt sehol a művészet egész történetében. Igen vonzó olvasmányt nyújt Michel Angelonak, tanítványa Ascanio Condivi által szerkesztett egyszerű, de megbízható biographiája s a mester halála után napvilágot látott terjedelmes életrajz Vasari második kiadásában. Nem a festőt és szobrászt, hanem az embert tárják fel ezek előttünk, nemcsak művészi fejlődése, hanem még inkább jellege irányában keltik fel érdeklődésünket. Látjuk a szegény, de mégis büszke nemesi család gyermekét, li keresztül tudja vinni akaratát, művészszé lesz, s tehetsége, lánglelke által oly benyomást gyakorol Florencz leghatalmasb s szellemileg is legmagasabban álló férfiúra, Medici Lőrinczre, hogy ez gyermeke gyanánt veszi őt házához. Látjuk az ifjút, ki Savonarola szónoki hatalmas erkölcsi ereje által megkapatva, először jut belső conflictusokba. Azután a komoly férfiút, ki II. Gyula pápának hatalmas alakja mellett is kimagaslik, a pápát odaadással szolgálja, de vele szemben is független marad, s ha érzi, hogy igaza van, ellent tud mondani, s azt merészli, mit »a franczia király nem merészelt volna.« A hatvan évesnél idősbet, ki szenvedélylyé fokozódott barátság által egy fejedelmi család lányával, a kor legnemesb hölgyeinek egyikével, Vittoria Colonnával egyesül. S végül a magános őszt, ki nyolczvanegy éves életkort ér el, mialatt hét pápának állott szolgálatában. Érteni kezdjük természetét, mely nem ismert szükségleteket, s a gazdagságnak közepette szegények módjára élt, de telve vala önérzettel és büszkeséggel, éles szavában és ítéletében, elutasitó, hozzáférhetlen minden irányában, a mi reá nézve idegen volt, s másfelől megindító szelidségü és jóságu; tele tüzes lelkesedéssel a szép iránt, megjelenésének minden alakjában, s fölülemelkedve mégis minden érzékiségen; pihenést nem ismerve az alkotásban, s még is elégületlenül az alkotottal; mesternek a képzőművészet minden ágában, s egyúttal költő és gondolkozó fő gyanánt. — S minő világban látjuk állani e művész jellemét! A Mediciek Florencze, a fénykorát élő pápai Róma alkotja számára a háttért. Korának számos kiváló emberével személyes érintkezésben áll, mint hozzájuk hasonló él közöttük. Az akkori olasz művészet szoros viszonyát az egykorú tudományhoz, a humanismushoz épen Michel Angelénál ismerhetjük világosan fel. Az antik szobrok tanulmányozásában, melyekkel a Mediciek kertje telve volt, nyerte, mint ifjú művészi irányát. Poliziano humanista adta az anyagot első munkájához, a centaurok küzdelméhez, mely a classicus mythosból volt merítve. Gyakorlati művészi képzettsége folyvást karöltve jár elméleti tanulmányaival, így a boncztant oly alaposan elsajátiotta, mint előtte s kartársai között senki. így tett szert az építészetben is azon tudományos képzettségre, melylyel feltalálható Péter temploma kupolájának constructióját, világnézetének alapja azonban a plátói bölcseletben volt. Medici Lőrincz környezetében, melytől Michel Angelo az ifjúkori benyomásokat nyerte, otthonos volt e bölcselet. Maga Michel Angelo is tagjai közé tartozott a platói akadémiának, költeményei többszörös tanúbizonyságot tesznek e bölcseleti nézeteiről, melyek hatása alatt nyertek művészi alkotásai is életet. A boncttan tanulmányozása által behatolt Michel Angelo az emberi test mechanikájának s alkatának legmélyebb rejtekeibe. Kifürkészte lényegét, organismusát, mozgásának okait. Nem annyira a jelenségre gondol, mint inkább annak belső alkatára. Nem azt adja vissza, mit a szem az életnek naiv közvetlen szemléletében felfog, hanem a mit tudományos ismeretei helyesnek, lehetségesnek számítnak ki. Túlnyomó a száma az extrém helyzeteknek,melyek mechanikailag ugyan lehetségesek, de amelyeket a test öntudatos cselekvésben nem venne igénybe.Hatalmas kényszert gyakorol rá a művész, minden képzelhető kimerítésének törekvése által vezéreltetve ezen szokatlan motívumokhoz. Hisz reá nézve a szép művészet, mint »Al cor di zolfo« sonettje tartja, az égtől eredő erő, mely a természeten győzedelmeskedik. »Pietas«-ában megtestesíti Michel Angelo a halált. »Éj«-ében az alvást, a tagok tisztán passiv, minden izommozgás, minden öntudat nélküli helyzetének legegyszerűbb állapotait. Továbbá az élet kialvását, a halálmerevségbe esést a pápaemlék számára készült »lelánczolt«-ak egyikén a Louvreban. De épen úgy a felébredést is az élettelenségből és álomból a Medici-sirok »Aurora«-ján s a sixtini kápolna fedélzetének »Ádám«-ján. Ugyane fedélzeten, a meztelen alakokban, melyek a fő ábrázolatokat követik, ezen »életet nyert és megszemélyesült erőiben az építészetnek«, mint Kuger mondja, tisztán testi tétellel biró lényeket teremt, öntudat és akarat nélkül, melyek merészen mozgalmas helyzeteikben úgy néznek ki, »mintha azokban születtek vagy nőttek volna fel.« De más műveiben, mindenekfölött pedig az érintett alakok szomszédságában a próféták és sibylláknál ismét a legbensőbb szellemi elmélyedés kinyomatát adja vissza, melynél az akarat távol van a test nagy részétől, hogy egyes összefüggés nélküli, de hatalmas mozdulatokban annál nagyszerűbben jelenjék meg. A test mozgásnak merész, imposans, minden lehető combinatiót kimerítő motívumaiból, amint azokat képzelő tehetsége, összekötve tudományos ismereteivel, szelleme elé varázsolta, indul ki Michel Angelo. De e motívumok alapnézetének következtében, reá nézve mindig sugarát képezik a szép fényének, mely magasb világot tár előtte föl. Csodálatos, kimeríthetlen inspiratiók testesülnek meg bennök, melyek forrása elérhetlen mélységű és sajátosságú szelleméből ered. Nem ama boldog elégültséggel találkozunk nála, melyet a tiszta szépség kelt fel; a magasztosnak hatásai veszik belőle kiindulási pontjukat. Michel Angelo titokszerűen ragad meg, felizgat, megrendít, magával sodor. A folytonos küzdelem szükségességének öntudata él benne. Ha összefüggésben tekintjük őt korával, emezés érzése, valamint alkotása közt gyakran nyílt ellentétet veszünk észre. Első döntő hatású művét, a Péter-templom »Pietas«-át, VI Sándor korában alkotá, midőn a bűntény, szemérmetlenség s elvetemültség napirenden volt a kereszténységnek legfőbb polota körül, midőn az egyházi intézmények s egyszersmind a humanisticus cultura is a legmélyebb Örvény szélén állott. »E csoportozatot — mondja Gregorovius igen szépen — a Borgiák korának hátterén kell megtekintenünk, akkor domborul csak igazán ki a »Pietás« eszményi jelentőségében, s jelenik meg az erkölcsi sötétségnek közepette, mint tiszta áldozatláng, melyet egy nagy és nemes szellem gyújtott az egyház beszennyezett szentélyében.« Michel Angelonak szintén mindenik későbbi műve is megannyi művészi tiltakozás volt a kor uralkodó áramlata ellen. Bizonyos értelemben áll ez első nagyobb festészeti alkotásáról, a »fürdő katonák« cartonjáról is. Azon törekvés adott ennek léteit, hogy versenyre keljen az akkori Olaszország leghírebb festőjével, Leonardo da Vinci-vel, s hogy ezt tehesse, egészen szokatlan értelemben fogta föl feladatát. Képezhető annak tulajdonképeni jelentőségét Florencz régi harczi dicsőségének ünneplése is; de mit törődött ezzel Michel Angelo ? Az episód szülővárosának harczaiból neki csak alkalmul szolgált, hogy ábrázolja azt, mihez legjobban értett, a meztelen emberi alakot a feszültség, mozgás mozzanataiban, az életteljes és hatásos helyzeteknek meglepő bőségében. A sixtini kápolna fedélzetén aztán oly stylben alkotá dicső műveit, amely egyenes ellentétet képez a florencziek előbbi realisticus freskó-festészetével. A szokásostól s uralkodótól eltérőleg vannak e művek concipiálva, s kiviteleknél is a mester a viszonyokkal való szakadatlan küzdelemre volt utalva. Csak azáltal, hogy minden segélyt elutasított, s II. Gyula pápa türelmetlenségével hajthatlan szívósságát állítá szembe, adhatá meg művének a tökélyt s bevégzettséget, melyet szükségesnek talált. S ez magasztos vallási költészete által az utókor érzületében II. Gyula egész korára a szellemi emelkedettség bélyegét nyomta rá, melyet e pápának történeti tényei, csak a pápaság külső hatalmi állásának erősítésére irányult törekvései sohasem igazolhattak volna. Több évig, éltének legnagyobb részén áthúzódott küzdés tárgya volt Michel Angelora nézve II. Gyula síremléke. A küzdés lefolyása tragikus volt, de az eszme győzelmes maradt. A szobrok közül, melyeket az emlék számára alkotni akart, csak egyet alkalmazott rajta sajátkezüleg, csak felét a szögletcsoportozatok egyikének, melyeknek meg kellett volna koronázni az emléket. De e hatalmas alak — t. i. »Mózes« — magára is annyira át van hatva a szellem által, melynek az egészbe életet kellett volna önteni, hogy napjainkban is még a pápának felülmúlhatlan eszményi jellemképe gyanánt tűnik fel előttünk. VII. Kelemen pápa megbízásából alkotá Michel Angelo két,ifjan elhalt Medici házbeli herczeg síremlékeit is. Ezeken dolgozott a mester épen akkor, midőn a Medici-ház, a megrendelő ellen szülővárosának szabadságáért küzdött, s azt végre is elenyészni látta. Egyes személyiségek dicsőítését nem lehete várni Michel Angelotól. Mi volt reá nézve Giuliano nemoursi, vagy Lorenzo urbinoi herczeg ? Mit törődött ő azzal, mik voltak, miként néztek ki ezek az élet-lők, mint állítják, ismét csoportokba gyűlnek s Boszniában a mozgalom tartósnak s nagyobb arányúnak látszik. Montenegró magatartása, mind kétesebb és a háborúba szálló Szerbia határaink gondosabb őrzését tenné szükségessé. Nincs azonban semmi ok, hogy ne bízzunk meg a legteljesben a hatalmak szövetségében, s ha Szerbia csakugyan harczba száll, az eredmény egyelőre csakis az lehet, hogy a török egy hosszú, nagyon hosszú számadását elégítteti ki. Nagyon sok van a rováson, Szerbia aligha győzi a törlesztést. Budapest, sept. 10. (A mai minisztertanács) a feloszlatott törvényszékek személyi ügyeivel foglalkozott s remélhető, hogy még e hó folyamában minden, a törvényszéki rendezéssel összefüggő személykérdés el fog intéztetni. (A szabadelvű párt mai értekezletén először is Mocsáry Géza jelente be a kormány összes tagjaihoz holnap intézendő interpellációját az ungvári törvényszék eltörlése tárgyában, részletesen elősorolván a statisztikai adatokat, melyeknél fogva nem tartja az ungvári tvszéket méltányosan felvehetőnek az eltörlendő 43 tvszék sorába. Perczel igazságügyminiszter előadja, hogy a kormány azon általános elvből indult ki, miként a kisebb kiterjedésű s népességű tvszékek csatolandók a nagyobbakhoz, s miután a beregszászi tvszék területe s népessége jóval nagyobb az ungváriénál, bár Ungvár némi előnyökkel birt Beregszász fölött, ezeket a kormány nem tekintheté oly fontosaknak, hogy miattok az általános elvtől eltérjen. Az egyesített túszék központja se Beregszász se Ungvár nem lett volna — bár a terület népességére nézve amaz inkább megközelíthető , hanem Munkács ; ennek választásától azonban pénzügyi tekintetek zárták vissza a kormányt, melynek Beregszászon a törvszék számára alkalmas épületek is álltak rendelkezésére. Kéri e válasz tudomásul vételét. Mocsáry kijelenti, hogy nem veheti azt tudomásul, s engedélyt kér az értekezlettől interpellateának megtehetésére. Tisza belügyminiszter : tudja, hogy egy képviselő sokszor speciális helyzeténél fogva kénytelen interpellate adni be, s ezért nem is ellenzi a kérdéses interpellate megtételét, a maga részéről is kérvén azonban, hogy az igazságügyminiszter válasza vétessék tudomásul, amit az értekezlet határozatilag ki is mond. Pauer Tivadar a delegáció tagjainak a candidáló bizottság által kijelölését hozza javaslatba. Zsedényi két tagot a jobboldali ellenzékből óhajt választatni, s kérdi, váljon e tagokat a többség jelölje-e ki ? Tisza belügyminiszter: Mindig azon nézetben volt, hogy a delegatió tagjai csak a kormánypártból választandók, s most is az a nézete, hogy nem volna helyes más pártot felszólítni, hogy maga jelöljön ki a delegatióba tagokat. De a mostani viszonyok közt javaslatba hozza, hogy a szabadelvű párt maga jelöljön ki, s mint többség,válaszszon be két tagot a jobboldali ellenzék soraiból a delegatioba. Az értekezlet helyesléssel teszi magáévá ezen indítványt. Go ro ve elnök felemlíti, hogy itt az ideje a kör végleges megalakításának. Az értekezlet a kör elnökévé ismét Gorovet kiáltja ki, alelnökévé (A képviselőház pénzügyi bizottsága) ma tarta meg első ülését. Ezt a »Hon« következőleg írja le : A pénzügyi bizottság Zsedényi Ede korelnöklete alatt, 13 tag jelenlétében, megalakult. Szavazattöbbséggel elnökké választatott: Csengery Antal; jegyzővé : Horváth Lajos. Csengery egészségi szempontból, Horváth Lajos más bizottságban való elfoglaltatása miatt a bizalmat megköszönve, lemondanak. A bizottság új szavazás után elnökké választá Zsedényi Edét, jegyzővé : Ordódy Pált. Elnök köszönettel foglalta el állását, noha sajnálatát fejezi ki, hogy e miatt tüzetesebben a dolgokhoz nem szólhat. Széll Kálmán pénzügyminiszter üdvözli a bizottságot, kéri elnézését gyarlóságai iránt és részrehajlatlan, buzgó közreműködését. Jelenti, hogy a budget kész, azt a ház közelebbi szétmenése előtt fogja előterjeszteni, és ha egy pár napig tanulmányozták a tagok, hozzákezdhetnek annak tárgyalásához az országgyűlési szünet alatt, hogy ha a ház összeül, készen legyenek vele. Ekkor fogja a pénzügyi administratióra vonatkozó reformjavaslatot előterjeszteni. Hiszi, hogy a budgetet a szünet alatt lehet befejezni Horváth Lajos kéri ugyanakkor az 1874-iki zárszámadások kivonatát a tagok számára. Széll K. a sommázatot ígéri. — Zsedényi kérdi: a többi javaslat van-e szoros összefüggésben a budgettel ? Szó 11: az egyik összefügg azzal: ezt elő is fogja terjesztetni; a többi egymással függ organice össze és azok külön fognak előterjesztetni. De ezek eredményét az 1876-ki budgetbe felvenni nem fogja. Ezek a budgetárgyalást nem akadályozzák. Zsedényi: Tehát a budget előterjesztése után való nap fog a bizottság összeülni. Ezzel az alakuló ülés véget ért. Ma alakult meg a közlekedésügyi bizottság is, mely elnökévé Korizmicset, jegyzőjévé Szentpályt választá. (A k . p v. ház mentelmi bizottsága) tegnap délután megalakult, elnökké Szathmáry Miklóst, jegyzővé dr. Emmer Kornélt választotta. (A horvát club) tegnap tartott értekezletén kijelölte azon horvát képviselőket, kik a delegátióba fognának választatni és pedig rendes tagokat: Mrazovics Mátyást, Sram Lipótot, Voncsina Mihályt, gróf Pejacsevich Lászlót, póttagnak Kraljevics Miroslavot. (A protestáns ev. egyetemes gyűlés), melyen a megválasztott egyetemes felügyelő fog a szokott módon hivatalába beigtattatni, folyó évi October 5-ére van összeiiva. Legközelebb azonban több országgyűlési képviselő és pedig Kemény Mihály, Podmaniczky Frigyes, Plachy Bertalan, Plachy Tamás, Zsilinszky Mihály indokolt kérelmet intéztek Geduly úrhoz, mint a legidősebb superintendenshez, hogy az egyetemes gyűlés oct. 5-éről october végére elhalasztassék, minthogy a jövő hó elején a delegationális tárgyalások többeket akadályozni fognak a gyűlésen való megjelenésben. Nem szenved kétséget, hogy Geduly superintendens e kérelmet tekintetbe veendi, pedig Szontagh Pált (somogyi), igazgatójává Móricz Pált, jegyzőivé pedig Márkust és Péchy Jenőt. A kör igazgató választmánya — a candidationális bizottság kijelölése alapján — később fog megválasztatni. (A válaszfelirati bizottság ma d. u. 5 órakor tartott ülésében részletesen tárgyalta és végleg megállapította a válasz felirati javaslat szövegét; a holnapi ülésben be fogja azt mutatni a háznak a bizottság előadója. A szöveget a Csengery által összeállított tervezet nyomán Horváth Lajos szerkesztette. A kormány részéről a tárgyaláson "Wenckheim Béla br., Tisza Kálmán, Sraonyi Lajos b., Perczel Béla és Trefort Ágost miniszterek voltak jelen. A felirati vita valószínűleg jövő szerdán veszi kezdetét. Madrid, sept. 4. (Eredeti levél.) Tegnap érkeztem Spanyolország fővárosába az északi hadseregtől, hol furcsa jelenetnek voltam tanúja. Két nappal elutazásom előtt a carlisták Este 11 a közelében nem kevesebbet, mint egy egész század huszárt és ugyancsak egy század gyalogságot fogtak el és pedig minden harcz nélkül. A hős katonák még egy lövést sem tettek, hanem tisztestől, minden készletükkel együtt megadták magukat az ellenségnek, mely ez alkalommal 120 lovat is hatalmába kerített. A carlisták épen akkor lepték meg embereinket, midőn ezek sátort akartak ütni. Ha egy fél órával később indulunk, az egész törzskar, melyet én is kísérek, a carlisták hatalmába kerül. Nem csoda, ha ilyen hősökkel azután a háború a végtelenig húzódik. A spanyol katona még akkor sem teljesíti kötelességét, ha végveszélyben van , amilyen a közember, olyan a tisztje egész a főparancsnokig. Itt harcznak, háborúnak kell lennie folyton, mert az egész csak üzleti dolog mindenkire és számítás a kormány és nép részéről egyaránt. Alfons király három-négy hét múlva a hadsereghez fog menni, ha csak addig a most még elég kedvező viszonyok váratlanul roszabbra nem fordulnak. Én mint küldöncz jöttem Madridba, hol ő felségénél is tisztelegni fogok, s holnap-holnapután újra visszatérek Cataloniába. Szeretnék többet írni a csatatérről,de az itt teljes lehetetlenség, mert itt sem táborig távirda, sem tábori posta nincs és ha az ember a táborból levelet akar valahová küldeni, nyolcz-tíz tiszt kezén megy át a levél s mindenütt elhever egy pár napig. Ha Cataloniában egyhamar jobbra nem fordulnak a dolgok, az egész háború-játékot ott hagyom. Budapest, sept. 10. Ha mód volna magas vámokkal ipart nevelni s ha lehetséges volna az osztrák-magyar vámterület részére megadott védvámokkal Ausztria mellett Magyarországon ipart megalapítani és fejleszteni, akkor készek volnánk a közös vámterület fönntartása mellett a legnagyobb áldozatokra és szívesen eltiltnek, hogy az industriális erők megteremtése végett akármi magas vámok vettessenek a fogyasztókra. Mert a nemzet más téren is szívesen áldoz a jelenben a jövőért, és a későbbi nemzedéknek biztosítható áldás fejében nem riadunk vissza a terhek viselésétől. De Magyarország és Ausztria közgazdasági kölcsönös viszonya — fájdalom — úgy áll egymáshoz, hogy az a védelem, amely nyuttatik az osztrák iparnak, sarcz a magyar fogyasztókra, és az a védelem, mely a Lajthán túli industriát valamennyire gyámolítja, megnehezíti nálunk az ipar létrejöttét. Ezt a tekintetet nem szabad soha a magyar politikusnak szem elől téveszteni, s azért ha a közgazdasági téren kívül fekvő okokból az osztrák-magyar vámterület egységét megmenteni akarja , akkor törekednie kell az itt jelzett érdekösszeütközést a lehetőségig mérsékelni. A magyar vámpolitikának — közös forgalmi terület mellett — e szerint oda kell irányulnia, hogy nyersterményeink és félgyártmányaink minél könnyebben eljuthassanak a külföldre, s e végből nemzetközi szerződések kötésére nagy súlyt kell fektetnie. A magyar vámpolitikának követelnie kell a szabadkereskedelem fokozatos érvényesülését, nem a szabadság jelszaváért való rajongásból, hanem azon rideg és reális érdekből, hogy a magyar fogyasztó ne fizessen a magas vámban szerfölött nagy adót, hanem hogy megkímélve ezen,az idegennek ok nélkül fizetett pénztömeget,könnyebben gyűjt.