Pesti Napló, 1875. november (26. évfolyam, 250-274. szám)
1875-11-08 / 255. szám, Esti kiadás
Budapest, Hétfő, november 8.1875. 255 szám. 26. évi folyam. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS: Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra ... 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés ívnevedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első sápjától szálliittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓ-HIVATALBA Barátok tere, Affrenaeum-épület küldendők. Budapest, nov. 8. Az országgyűlés mindkét háza ma ülést tartott. A képv. házban benyujtottak a szavazatok a közigazgatási bizottság megválasztására”; a főrendiházban megtörtént a Tisza-kormány bemutatása. A költségvetést, a szabadelvű párt clubja, holnap este fogja tárgyalni. A képrház, mint tudva van, csütörtökön kezdi meg a budgetvitát. A kormány közigazgatási javaslatait a sajtóban csak a »Hon« és »Ellenőr« fogadják föltétlen helyesléssel. A »P. Lloyd« folytatja a közigazgatási bizottság elleni előadását s tegnap ezt fejte ki, hogy e bizottság egyes tagjai egymás ellen fognak opponálni s nem tanúsíthatnak majd összhangzatos működést. A conservativ lapok is megtámadják a közigazgatási bizottság tervét, a szélső bal lapjában pedig Mocsáry azt mondja, hogy a tervezett reformnál jobb a Bach-féle főnökrendszer. Mi e nézetekkel, mint már alkalmunk volt kifejteni, nem rokonszenvezhetünk. A közigazgatási bizottság, amennyiben a megyékről van szó, helyes s a javaslat részleteiben tapasztalható hiányokat könnyen lehet kipótolni. Az Ausztria és Magyarország közt fennforgó pénzügyi tárgyalásokról szólva a »Hon« nagy haraggal constatálja, hogy az osztr. közvélemény sajtóbeli közegei megtagadnak pure et simple minden kiegyenlítést a financziális igények terén, s nem kisebb haraggal azt adja az osztrák lapoknak tudtul, hogy Tisza Kálmán is az önálló bankot akarja. Csodáljuk, hogy ami az osztrák sajtó magatartását illeti, a »Hon« csak tegnap jutott a ma nagyon is általánosan tudva levő tény fölismerésére ; a kormányt illetőleg pedig arra figyelmeztethetjük laptársunkat, hogy a kormányférfiakat nem az őket vezérlő akarat, hanem az elért eredmény szerint szokás és kell megítélni. A budapesti közraktárak ügyében tegnap fontos tanácskozmány tartatott. Kammermayer polgármester elnöklete alatt az ezen tárgyban működő vegyes bizottság tanácskozott. Résztvettek az ülésben: b. Podmaniczky, Wahrmann, Steiger, Falk, Vecsey Sándor, Szlávy, Házmán, Mátyus stb. A tanácskozás részleteit, a hely iránti tekintetből, csak közelebb közölhetjük, itt fölemlítjük a létesült megállapodást. E szerint a bizottság azt ajánlja a városnak, hogy a közraktárakat, árlejtés útján vállalkozóval építtesse. — Az ajánlatok benyújtására határidő 1876. január vége. A raktárak az alsó Dunaparton, 1.250.000 vámmázsára építtetnek. A kormány a vállalkozóknak, kikre a raktárak kezelése is bizatnék, 90 évi engedélyt, 30évi adómentességet, továbbá bélyegmentességet s ingyen telket ad, és biztosítja a raktáraknak az összekötő vasúttal való össeköttetését. A város községi adómentességet biztosít, elengedi a kövezetvámot, s elvileg hajlandó egyéb méltányos kedvezményekre is, melyek későbbi tárgyalások alkalmával állapíttatnának meg. A hét végén harczias hírek árasztották el a világot. A tőzsdéken valóságos panique állott be s a hírlapok legtöbbje szomorú aggodalmaknak adott kifejezést. Okot mindezekre, Ignatieff tábornok orosz nagykövet ismeretes föllépése Konstantinápolyban szolgáltatott. Azt mondották, hogy Oroszország a másik két hatalom megkérdezése nélkül kezdette meg az actiót s mindenütt harczias bonyodalmak hire keringett, melyek az orosz kormány állítólagos nagy mérvű hadikészületeiben találták kútforrásukat. Ugyanakkor Szerbiából is hasonló fenyegető közlemények jöttek s egy pillanatig a helyzet csakugyan válságosnak látszott. De a cáfolatok sem sokára várattak magukra. Berlinben és Bécsben egyaránt s egyenlő erélylyel igyekeztek szétoszlatni az aggodalmakat, s a félhivatalos lapok mindnyájan olyan nyilatkozattal igyekeztek a közvéleményt megnyugtatni, melyek szerint az orosz actió a három császár szövetségének alapján áll, s amint Andrássy grófnak jutott azon feladat, hogy a török reformok garantiája ügyében megfelelő javaslatokat dolgozzék ki, úgy viszont a pétervári kabinetre azon hivatás várakozott, hogy Konstantinápolyban, az ígért reformok valósítására vonatkozó garantiák megadását előkészítse. Ugyanekkor az orosz hadi készülődések is igen kategorikus alakban lőnek megcáfolva. Mint távirataink már említették, a »Pol. Corr.« szerint e hírek abból eredtek, hogy az orosz szokások szerint, az évi nagy dislocatiók mint rendesen úgy ezúttal most mentek végbe. E nyilatkozatok némileg eloszlatták a nyugtalanságot. A franczia nemzetgyűlés nov. 4-én megkezdette üléseit, s azt határozta, hogy a választótörvényt a mai hétfői ülés napirendjére tűzi ki. Később Dufaure az új sajtótörvényt is bejelentette. Az osztályok megalakultak, s többségük köztársasági elnököt választott. A ház elnöke újra Rudiffret Pasquier herczeg lett, ki tegnapelőtt foglalta el állomását. »Komoly viták állanak — mondá —■ küszöbön; az ország politikai szervezését fogják önök kiegészíteni, s befejezik a feladatot, mely hazafiságukra bizatott. A német parliament a héten nem igen dolgozott. A birodalmi költségvetés kiadásai 480.110.606 márkára előirányozták, ebből a rendkívüli szükséglet 73.838.843 márkát tesz. Minghetti olasz miniszterelnök oct. 31-én Colognában nagy beszédet tartott az ország pénzügyi, bel- és külpolitikai helyzetéről A szerb kormány legközelebb újra nagyobb számú csapatot küldött a határra, hol ma összesen 36.000 ember áll. Minthogy a kincstár ilyen sereg ellátására a kellő eszközökkel nem rendelkezik, a kormány két millió arany értékű kölcsönt kénytelen fölvenni. Sándor orosz czár legközelebb nejét San Remoban, Olaszországban, meglátogatja s az olasz hivatalos körök azon reményt táplálják, hogy ez alkalommal Victor Emanuel királylyal is találkozni fog. A többi államokban fontosabb esemény nem merült fel. A „Pesti Napló” tározója. A nagymama meséiből. A beszélő tölgyfa. Irta :George Sault. IV. Egészen becsteledett, mire az erdőbe értek, és Vincent apó, bár jól ismerte az utat, a sötétben mégis bajosan akadt volna a tisztásra, hol az ő munkásai dolgoznak. De Emmi, ki megszokta a sötétséget akár a macska, a legrövidebb útán tudta vezetni. A munkások már előtte való nap érkeztek meg, hajlékot is állítottak már össze, nagy szálgerendákból; a kunyhót mohhal és gyeppel fedték be. Emmi bemutattatott a munkásoknak, kik szívesen fogadták. Jóizűen vacsoráit, azután nyugodt lélekkel aludt. Reggelre Emmi megkezdte inasévét, tüzet gyújtott, elrendezte a tűzhelyet, kiöblítette a bögréket, vizet hordott, aztán segédkezett, mert még húsz favágót vártak, akiknek megint kellett néhány kalibát építeni. Vincent apó, ki a felügyeletet vitte és parancsokat osztogatott, bámulva nézte, hogy Emmi milyen eszes, ügyes és pontos. Nemi ő tanult, hanem ő tanította a munkásokat, hogyan kell semmiből mindent csinálni, mindenki csodálkozott, azt mondták rá, hogy nem pásztorra, hanem gnóm, kit az erdő manója segítségükre küldött. De Emmi, minden tehetsége és szorgalma mellett, engedelmes és szerény volt, mindenki megszerette, a legdurvább favágók is szelíden szóltak hozzá, csínján bántak vele. Öt nap tett el így, ekkor megkérte Vincent apót, szabad-e a vasárnapot ott töltenie ahol akarja. — Szabad vagy, felelte a derék apó, hanem, ha nekem akarsz szót fogadni, látogasd meg nénédet és a falubelieket. — Ha igaz, hogy nénéd nem akar magához venni, akkor örülni fog, ha megtudja, hogy az ő segítsége nélkül is meg tudod keresni kenyeredet. — Ha pedig attól félsz, hogy a tanyán megvernek, amiért elhagytad a csordát, hát majd veled megyek, lecsillapítom az embereket és megvédelmezlek. Bizonyos lehetsz abban fiam, hogy a munka a legjobb útlevél, ezzel mindent megvezekelsz. Emmi megköszönte a jó tanácsot és megfogadta. Nénje, ki már holtnak vélte, megijedt amint meglátta . Emmi nem mondta el minden kalandját, csak annyit, hogy ő most a favágóknál dolgozik és nénjének nem lesz terhére. Vincent apó is megerősítette e szavakat, kijelente, hogy Emmit saját gyermeke gyanánt tekinti és nagyra becsüli. Ugyanezt elmondta a haszonbérlőnél, ahol étellel, itallal kínálták meg őket. Náni néni annyira ment, hogy Emmit az emberek szeme láttára megcsókolta, és hozott neki sajtot, sonkát. Szóval, Emmi kibékült az emberekkel, megtisztult minden szemrehányástól, rosz szóbeszédtől, mikor a vén faragóval hazatért. Amint úgy végigballagtak a pusztán, Emmi így szólt Vincze apóhoz: — Ugye nem haragszik, ha az éjjelt a tölgyfában töltöm ? Megígérem, hogy virradóra ott leszek a tisztáson. — Tégy ahogy akarsz, felelé az öreg, hát anynyira szeretsz ott fészkelni. Emmi megértető vele, hogy ha baráti szívvel van a jó fa iránt, a másik csak mosolygott, kissé csodálkozott az efféle beszéden, hanem hát hitte és megértette. Elment Emmivel, mert maga is szerette volna azt az odút látni. Kissé nehezére esett annyira felmászni, hogy megpillanthassa; ügyes és erős volt ugyan, hanem a gallyak közt szűk volt az út, csak Emmi tudott átcsúszni. — Ez csinos, mondá a jó öreg, mikor leszállt, hanem soká nem maradhatsz ám itt, ha majd a kéreg évről-évre megnő és végre egészen el fogja takarni az i odut, és te se leszesz ám mindig olyan sugár termetű. Hanem ha épen akarod, hát baltával ki lehet a hasadékot tágítani, ha óhajtod majd megteszem. — Oh nem ! kiáltott fel Emmi, belevágni az én tölgyfámba ! hogy aztán elhaljon ? — Nem fog elhalni; az ilyen szálfa csak még jobban érzi magát, ha beteg részeit megvágják. — Majd meglássuk: felelé Emmi, aztán jó éjt kívántak egymásnak és elváltak. Mily boldog volt Emmi,hogy ismét ott lehetett a régi fészekben! Úgy érezte, mintha már egy éve nem látta volt. Eszébe jutott,hogy mily szörnyű éjszakát töltött a vén Cauiche házában; nagyon helyesen kezdett elmélkedni, hogy az emberek ízlése, szokásai mennyire különbözők. Elgondolta, hogy azok az oursinesi koldusok gazdagoknak hiszik magukat, mert napóleon aranyakat rejtenek szalmazsákjaikba, pedig szégyenteljes,megfertőzött életet élnek. Lám,jó egész egyedül volt, nem koldult; egy éven át lombpalotában halt,ibolyák és erdőszépek illata, csalogányok és pacsirták dalai mellett;nem szenvedett,senki sem alázta meg, nem veszekedett senkivel, nem volt beteg,szívében nem honolt hamis rosz gondolat. Ezeknek az oursinesi embereknek annyi pénzük van, hogy jó házakat építhetnének maguknak, csinos kerteket művelhetnének, egészséges házi állatokat, szárnyasokat tenyészthetnének, hanem a renyheség miatt nem élvezhetik vagyonukat és maradnak a gyalázatban. Büszkék arra, hogy undort, megvetést keltenek, gúnyt űznek a derék emberekből, kik megsajnálják őket, meglopják az igazi szegényeket, akik szenvednek, de nem panaszkodnak. Elrejtőznek, hogy megolvashassák pénzüket, azután nyomorban vesznek el. Szomorú, szégyenletes szolgaság! Mennyire igaza volt Vincze apónak, mikor azt mondta, hogy csak a munka tartja meg bennünk és tisztítja meg az élet örömét. Egy órával napfelkelte előtt Emmi, ki feltette magában, hogy nem fog mélyen aludni, felébredt és körülnézett. A hold későn kelt és így még nem hunyt le. A madarak még nem szóltak. A bagoly is künn volt, még nem tért vissza fészkébe. Szép a néma csend, de az erdőben ritkaság, mert mindig van ott valami ami csúszik-mászik, vagy leesik. Emmi szinte felüdült a nagy csendtől, eszébe jutottak:a kábító vásári zaj, a kötéltánczosok nagy dobszava, a réztányérok csattogása, a vevők és eladók veszekedése, a vén asszonyok rikácsolása, a boszos, vagy megijesztett állatok bőgése, orditása csaholása, a részegesek rekedt éneke, mindaz, ami annyira bámulatba ejtette, mulattatta, megrémítette! — Mily ellentét az erdők titokszerü, tiszteletet parancsoló csendjével szemben. Virradóra lenge szellő kelt, mely a fák csúcsait dallamos hangon susogtatá. A tölgyfa igy látszott szólni: Légy nyugodt és elégedett, kis Emmi. Minden fa szól, mondta a vén Catiche. — Az igaz, gondolta ő magában; minden fa beszél, mindegyik a maga módjára sóhajtozik, vagy a zeng, hanem a vén boszorkány azt állítja, hogy nem tudják mit beszélnek. Hazudik, a fák panaszkodnak, vagy ártatlan örömöket élveznek. Hanem ő nem érti meg őket, mert mindig roszat gondol. Emmi pontosan megjelent a tisztáson. Egész nyáron és télen ott dolgozott. Minden szombat este a tölgyfához ment aludni, vasárnap meglátogatta a cervnasiakat és hétfőn reggelig megint ott volt az odúban. Nagyra nőtt, de termete sugár és könnyű maradt. Tisztán viselkedett, csinos, vidor, szeretetreméltó arcza megtetszett mindenkinek. Vincze apó megtanította olvasni és számolni. Eszét dicsérte mindenki, nénje, akinek nem voltak gyermekei, szerette volna magánál tartani, mert tudta, hogy becsületére és hasznára vállik, mert úgy látszott, mintha mindenhez értene. Hanem Emmi csak az erdőket szerette. Olyanoskat látott és hallott bennük, miket más ember nem hall, nem lát. (Vége köv.) Budapest, nov. 8. (A szabadelvű párt) tegnapi értekezletén a ház által kiküldendő közigazgatási bizottság tagjaivá kijelöltettek: Baranyi, Gorove, Csengery, Lészay, gr. Péchy, Wächter, Tóth V., Gulner, Miklós, gr. Szapáry, Knöpfler, Balogh, Beliczey, Prónay, Tibád, Pulay, Paczolay és Taray. Két tagot a bizottságba a baloldali, egyet pedig a jobboldali ellenzék fog kijelölni. E kijelölést megelőzőleg Móricz P. a kör igazgatója jelentést tett a kör helyiségeinek átalakításáról s indítványozta, hogy három évre terjedő kötelezettséggel a kör foglalkozó tagjai ezután csak évi 40 frt díjt fizessenek, s 20 frt évi tagdíj mellett vidékiek is lehessenek a kör tagjaivá. Indítványai elfogadtatván s a kör helyiségeinek átalakítása körül kifejtett tevékenységéért köszönet szavaztatván, az értekezlet véget ért. (Igazságügyminiszteri enquézegyűlés.) Múlt szombaton, az igazságügyminisztériumban, az igazságügyminiszter elnöklete alatt tanácskozás tartatott, melyben számos képviselő vett részt. A tanácskozás a bagatellügyek competentiájának szabályozása felett folyt. Részt vettek benne az igazságügyminiszteren kívüli Csemegi államtitkár,Pauler Tivadar, Horváth Boldizsár, Horváth Lajos, Molnár György, Horánszky Nándor, Hocztinszky János, Teleszky István, Emmer Kornél, Chorin, Kerkápoly Károly, Bittó István, Juhász M., Marsovszky és Lészay képviselők. A tanácskozás kezdetén a miniszter járásbíróságaink ügymenete körül tapasztalható bajokra utalt. A roppant munkaösszehalmozódás folytán a járásbíróságok nem csak nem képesek a perrendtartás szabta határidőket betartani, hanem a fel nem dolgozott ügydarabok száma is szerfelett szaporodik. A legegyszerűbb mód a bajon segíteni, mint a miniszter megjegyzi, abban állana, hogy a járásbíróságok számát, esetleg azok személyzetét szaporítanék. Miután azonban tekintettel az ország jelen pénzügyi viszonyaira a kiadásokat szaporítani nem lehet, más módról kell gondoskodni. A járásbíróságoknál folya- matban levő perek legnagyobb része (60—70 száza-lék) olyan, hogy tárgyuk értéke a száz forintot meg nem haladja, ezen aprólékos, úgynevezett bagatellügyek képezik tehát a terhet, melynek súlya járásbíróságainkra nehezedik, s működésüket megbénítja. Ezektől meg kell szabadítani a járásbíróságokat. A miniszter nem terjeszt ez alkalommal kész törvényjavaslatot az értekezlet elé, hanem csak a következő három kérdés iránt kéri ki az értekezlet tagjainak nézetét. 1-szer: Czélszerű-e a kisebbszerű ügyek (bagatell-ügyek) elintézését békebirákra bízni, s ha igen , lehet-e a városokban a tanácsnokokat, más törvényhatóságokban a szolgabirákat ezen teendőkkel megbízni; 2. mily hatáskörrel bírjanak ezen békebírák, és 3. lehet-e felebbvitelt a békebírák határozatai ellenében megengedni, s ha igen, melyik fórum legyen a másodfokú bíróság. A tárgy megvitatásánál az értekezlet tagjai a gyakorlati mozzanatokra fektették a fősúlyt. A tárgyalás folyama alatt felhozott érvekből kiemeljük mindenek előtt azokat, melyek a bagatell-ügyek elvétele, illetve a békebírák és közigazgatási közegek competentiája ellen hozattak fel. Hangsúlyoztatott, hogy a jogszolgáltatás és a közigazgatás különválasztására vonatkozó, s az 1869. IX. t. sz. által szentesített elven változtatni nem lehet; de ily összesítés nem is eredményezne jót, sem a közigazgatásra sem a jogszolgáltatásra nézve. A szolgabirák ugyanis, mint közigazgatási hivatalnokok anynyira vannak már elhalmozva teendőkkel, hogy a bagatellügyekbn való bíráskodást idő hiánya miatt nem láthatják el. Vagy a közigazgatást, vagy a jogszolgáltatást el kell nekik hanyagolniok, ha a bagatellügyek competentiája reájuk ruháztatik. Ennek elkerülése végett szaporítani kellene a szolgabírák számát, mi, tekintettel arra, hogy a szükséges segédszemélyzetről is gondoskodni kellene, nem csekély költségbe kerülne, s így a pénzügyön segítve nincs. Ezeken kívül még fel lett említve, hogy a közigazgatási közegek, kikre a jogszolgáltatást bízni kellene, nagyjában véve nem bírnak az erre szükséges jogi szakképzettséggel, úgy hogy a jogszolgáltatás érdeke nem lesz eléggé biztosítva; végre arra is utaltak, hogy a szolgabírák ambulatórius eljárása a jogszolgáltatásra nézve felette hátrányos leend. A bizottság tagjai egyhangúlag felismervén azt, hogy járásbírósági igazságszolgáltatásnak jelen állapotán segíteni kell, számos javaslatot tettek ezen irányban, melyek főbb mozzanatait következőkben közöljük. Egyik részről tekintve, hogy a bagatell ügyek competentiájának változtatása esetén is, a szolgabírósági személyzet szükséges szaporítása nem csekély kiadási többlettel jár, indítványoztatott, hogy inkább a jelen jogszolgáltatási rendszer fenntartása mellett a járásbírósági személyzet szaporíttassék. E mellett lehet, sőt kell is a bagatell ügyekre nézve külön eljárási szabályzatot életbeléptetni, melynél a képviselet és a felebbvitel ki lenne zárva. Ily intézkedés külföldön is czélszerűnek bizonyult be. Ellenkező oldalról ismét oda utaltatott, b°gy épen Poroszországban, hol a jogszolgáltatás a közigazgatástól szorosan elválasztatik, épen ott sikerrel bízták a bagatellügyekben való bíráskodást a közigazgatási közegekre. Ebből látható, hogy ez nálunk sikerrel keresztülvihető. A felebbezést ki kellene zárni, de a törvény rendes útja, birtokon kívül, a meg nem elégedő félnek nyitva állana. Más oldalról ismét a bajok orvoslására elegendőnek tartották, ha az eljárás egyszerűsíttetik, a rendőri kihágások ellátása a szolgabírákra, a hagyatékoké pedig a közjegyzőkre bizatik. Más indítvány szerint a cseléd és munkaadó közt felmerülő viszályok elbírálását, egy harmadik indítvány szerint az erdei károkat is a szolgabirákra kellene bízni. A békebírák intézményének behozatalát többen helyeselték. Tekintettel azonban arra, hogy nálunk bajos dolog lesz békebírákat kellő számban találni, indítványoztatott, hogy a békebírák mellett akár csak subsidialiter, akár pedig minden esetre nézve, a szolgabírák is hatalmaztassanak fel az igazságszolgáltatásra. Az eljárás a békebírák előtt szóbeli, a képviselet és felebbvitel kizárásával lenne; ha pedig mégis a felebbvitel megengedtetnék, úgy az eljárásnak a felebbviteli fórum előtt is szóbelinek kellene lenni. Egyik indítvány szerint a bagatellügyekben való bíráskodási hatalmat a békebírák, illetőleg szolgabírák és a községi bíróságok közt kellene megosztani, úgy, hogy az utóbbiak 25 frtot érő peres tárgy felett, az előbbiek pedig 10 frtot érő tárgy felett még ítélhetnek. A községi bíráskodás több oldalról hozatott javaslatba, ámbár ellenében a községi bíróságok személyzetének csekély műveltsége hozatott fel. Pártolói azonban hivatkozva arra, hogy ezen intézmény alapvonalai már az 1836. és 1840-ki törvényekben lerakva lettek, azóta pedig a közművelődés annyira haladt, hogy a bagatell-ügyekben a községi bíráskodást bátran életbe lehet léptetni, és pedig kis községekben 12 frtot, nagyokban 20 frtot, városokban 50 frtot érő pertárgy erejéig. Az eljárás lehetőleg egyszerű, a képviselet és a felebbezés kizárásával legyen. A törvény rendes útja azonban a meg nem elégedő félnek birtokon kívül, biztosíték letétele mellett fennmaradna. Apróbb fenyítő ügyekben pedig a törvényszéki jegyzőket kellene bíráskodási hatalommal felruházni. A tanácskozás befejeztével az elnöklő miniszter a jelenlevőknek köszönetet mondott, kijelentvén, hogy az indítványokat az e tárgyban hozandó határozatnál becses anyag gyanánt felhasználni fogja. (A terézvárosi képv. választás ügyében tegnap tartatott a volt két párt (Horn és Fáik) bizottságainak közös gyűlése, mely a következőkben állapodott meg 1. A volt Fáik- és Ilomapártból 6—6 választó aláírásával ellátandó falragasz által az összes választók közgyűlésre hivatnak össze. 2) Mindegyik fennállott pártból 1—1 elnök és 1—1 jegyző fognak választatni. 3. Mindegyik pártból 12 tagú bizottság s így összesen 24 tagú fog választatni a candidatió megejtése végett. 4. A 24 tagú bizottság majoritása által kijelölendő képviselőjelöltet a minoritás köteles elfogadni. (Hajdú megye alakításának) eszméjét a »Debr. Ellenőr« legközelebb újra fejtegeti s mielőbbi valósítását sürgetve, ezeket írja: »Debreczen vidékét illetőleg, négy törvényhatóság határai vannak annyira összezavarodva, egyik a másikon keresztül törve, mely minden czél és észszerű törvényhatósági közigazgatást lehetetlenné tesz. — Ezen törvényhatóságok a Hajdúkerület, Szabolcsmegye alsó része, — kis részben Biharmegye és Debreczen város. Ezen zűrzavar meggyógyitásának más helyes eszköze nincs, mint azon Hajdumegyének eszméje, melyet tavaly megbeszéltünk lapjainkban, s melynek létesítésére nézve az illetőkkel egyéb lépések is történtek. Ezen Hajdumegyének miként leendő életrehozása a közeli hónapoknak leszen feladata.« (Az osztrák képviselőházban) bécsi hírek szerint, a vám és kereskedelmi kérdésben megindítandó adió előkészületei befejezésükhöz közelednek. Előbb azt tervezték, hogy a három alkotmányos club küldöttei által megállapított s a kormányhoz intézendő interpellate szövegét már szombaton közöljék a clubokkal, de azután a közlést mára halasztották. Mihelyt az interpellate a clubokban jóváhagyatott, a házban be fog nyújtatni. A kormány válaszához fog fűződni a vita, melyben az osztrák képviselők is ezen fontos kérdésben egy resolutio elfogadásával állást foglalnak. Az említett interpellate tartalmáról azt írják, hogy bevezetésében utalni fog ama kárra, mely az eddigi kereskedelmi politika folytán az ipar érdekeit sújtotta. Azután ez interpellate az angol kereskedelmi szerződés felmondását, a vámtarifa revisióját a minimalistatarifa értelmében, az eddigi vámeljárás kinövésének megszüntetését követeli s azt kérdi a kormánytól, mit szándékozik ez ügyben tenni. — Hogy Fux képviselőnek a lefegyverezés ügyében tett interpellációja iránt nagyobb érdeklődést keltsenek, általános képviselői értekezlet összehívását tervezik. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése nov. 8. 1. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Molnár Antal, Huszár Imre. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Széll Kálmán, Simonyi Lajos b. Elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesítették. Molnár Aladár előadó: T. ház! Az állandó igazoló bizottság nevében van szerencsém jelenteni, hogy a bizottság tárgyalás alá vevén Deák Ferencz, Budapest, belvárosi választó kerületében 1875 évi sept. 23-án;— Veres Pál, Nógrádmegye balassagyarmathi v. kerületében 1875 évi sept. 29-én; — Steinacker Ödön, beszterczevidéki községeinek választó kerületeiben 1885 évi oct. 5-én; — Németh Albert, Csongrádmegye hódmezővásárhelyi vkerületében 1875 oct. 3-án; — Ernszt Frigyes, Segesvárszék második vkerületében 1875 oct. 6-án; — Gróf Degenfeld Lajos, Baranyamegye dárdai vkerületében 1875 évi sept. 30-án; — Nagy Ferencz, Baranyamegye szalontai vkerületében 1875 évi sept. 30-án; — ifj. Simonyi János, Pestmegye czeglédi vkerületében 1875 évi oct. 8-án; — Nedeczky István, Versetz m. kir. városban 1875 évi oct. 7-én; — Máriássy Miklós, Szepesmegye lőcsei vkerületében 1875 évi oct. 11.; Babics János a Jászkun-kerület jászberényi vkerületében 1875. évi oct. 8-án és Pogány Ödön. Mármaros megye Huszt vkerületében 1875. oct. 7-én megválasztott képviselők megbízó leveleit, s azokat mind kiállításukra, mind tartalmukra nézve kifogástalanoknak találván, Deák Ferenczet, Veres Pált, Steinacker Ödönt, Németh Albertet, Ernszt Frigyest, gr. Degenfeld Lajost és Nagy Ferenczet végleg, ifj. Simonyi Jánost, Nedeczky Istvánt, Máriássy Miklóst, Babics Jánost és Pogány Ödönt, a szabályszerű 30 nap fenntartásával, igazolt képviselőknek jelentette ki. Van szerencsém a bizottság jelentését mellékleteivel együtt a t. ház asztalára letenni. Tudomásul vétetik. Elnök: Van szerencsém bejelenteni, hogy a tegnapi napon Hegyi József és társai jászberényi választók részéről átadatott nekem egy kérvény a Jászberényben, i. é. October 8-án megejtett képviselő-választás megsemmisítése és új választás elrendelése iránt. Ezen kérvény kiadandó lesz a bíráló bizottságok valamelyikéhez, mely sorshúzás útján fog kijelöltetni. (Kihúzza a számot.) A jászberényi választás ellen beadott kérvény megbírálás végett a 6. bíráló bizottságnak adatik. Egyébiránt pedig Deák Ferencz, Veres Pál, Steinacker Ödön, Német Albert, Ernszt Frigyes, gr. Degenfeld Lajos és Nagy Ferencz végleg igazolt képviselőknek jelentetnek ki, Simonyi János ifj. Nedeczky István, Máriássy Miklós, Babics János és Pogány Ödön a szabályszerű 30 nap fenntartásával igazolt képviselőknek jelentetnek ki. T. hát! Az utolsó együttlétünk alkalmával három képviselő még nem volt besorozva az osztályokba, s így a ma igazolt tizenkét képviselővel összesen tizenöt képviselő sorozandó be az osztályokba. Jelesül Bibics Döme, Kiszely Árpád, Szabó Mihály, ifj. Simonyi János, Ernszt Frigyes, Pogány Ödön, Babics János, Steinacker Ödön, Nedeczky István, Németh Albert, Degenfeld Lajos gr. Nagy Ferencz, Veres Pál, Deák Ferencz, Máriásy Miklós. Hogy a képviselő urak az osztályokba lehetőleg egyenlő számmal legyenek besorozva: az l-ső osztályba jönne kettő, a II-ba kettő, a III-ba három, a IV-be egy, az V-be három, VI-ba egy, a VII-be egy a VIII-ba kettő, a IX-be egy. (Kihúzza a neveket.) Nagy Ferencz az I. osztályba, Németh Albert hasonlókép az I. osztályba, Nedeczky István a II. osztályba, Kiszely Árpád szintén a II-ba; a III-ba beosztatnak: Deák Ferencz, Szabó Mihály; a IV-be Steinacker Ödön; az V-be Veres Pál, gróf Degenfeld Lajos és Babics János; a VI-ba Pogány Ödön; a VII-be Ernuszt Frigyes; a VIII-ba Bibics Döme és ifj. Simonyi János; a IX-be Máriássy Miklós. És most az osztályok közül az első kettőben 45 tag, a többi osztályok mindegyikében 44 tag lesz. Következik a napirend, jelesül a közigazgatási bizottság megválasztása. A szavazati jegyek beadatnak. Elnök: A szavazati jegyek beadatván, azokat a jegyző urak össze fogják számítani, és a szavazás eredménye a legközelebbi ülésben fog bejelentetni. A legközelebbi ülésre nézve akarok a t. házhoz kérdést intézni. (Halljuk!) Miután az indítványok és interpellációk könyvének felolvasása végett szerdán szükséges lesz ülést tartani, megegyezik-e a t. házabban, hogy holnap, mert tárgy épen nincsen, amelyet tárgyalás alá lehetne venni, ülés ne tartassék, hanem csak szerdán d. e. 10 órakor tartassék ülés, amikor felolvastatnók az interpellátiók és indítványok könyve, amenynyiben azokba időközben bejegyzések történnének,és kihirdettetnék a ma történt szavazás eredménye. (Általános helyeslés.) E szerint a legközelebbi ülés szerdán d. e. 10 órakor fog tartatni. Tárgyai lesznek: a ma megejtett választás eredményének kihirdetése és az interpellatiok és indítványok könyvének fölolvasása. A mai ülésnek egyéb tárgya nem lévén, azt bezárom. Ülés vége 11 óra 5 perczkor. II. A főrendiház ülése november 8. Elnök Majláth György. Jegyző: Zichy Ferraris Victor gr. Elnök az ülést 1/ 12 órakor megnyitván, üdvözli a főrendeket s felolvastatja Wenckheim Béla b. levelét, melyben miniszterelnöki állásától történt felmentetését jelenti.