Pesti Napló, 1875. november (26. évfolyam, 250-274. szám)

1875-11-08 / 255. szám, Esti kiadás

Budapest, Hétfő, november 8.1875. 255 szám. 26. évi folyam. Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-h­ivatal: Barátok­ tere, Ath­enaeum-épület. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS: Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra ... 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felü­lfizetés ívne­vedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első sápjától szálliittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓ-HIVATALBA Barátok­ tere, Affrenaeum-épület küldendők. Budapest, nov. 8. Az országgyűlés mindkét háza ma ülést tartott. A képv. házban benyujtottak a szava­zatok a közigazgatási bizottság megválasztá­sára”; a főrendiházban megtörtént a Tisza-kor­­mány bemutatása. A költségvetést, a szabadelvű párt clubja, holnap este fogja tárgyalni. A képr­­ház, mint tudva van, csütörtökön kezdi meg a budgetvitát. A kormány közigazgatási javaslatait a sajtóban csak a »Hon« és »Ellenőr« fogad­ják föltétlen helyesléssel. A »P. Lloyd« foly­tatja a közigazgatási bizottság elleni elő­adását s tegnap ezt fejte ki, hogy e bi­zottság egyes tagjai egymás ellen fog­nak opponálni s nem tanúsíthatnak majd összhangzatos működést. A conservativ la­pok is megtámadják a közigazgatási bizottság tervét, a szélső bal lapjában pedig Mocsáry azt mondja, hogy a tervezett reformnál jobb a Bach-féle főnökrendszer. Mi e nézetekkel, mint már alkalmunk volt kifejteni, nem ro­konszenvezhetünk. A közigazgatási bizottság, a­mennyiben a megyékről van szó, helyes s a javaslat részleteiben tapasztalható hiányo­kat könnyen lehet kipótolni. Az Ausztria és Magyarország közt fennfor­gó pénzügyi tárgyalásokról szólva a »Hon« nagy haraggal constatálja, hogy az osztr. köz­vélemény sajtóbeli közegei megtagadnak pure et simple minden kiegyenlítést a financziális igények terén, s nem kisebb haraggal azt adja az osztrák lapoknak tudtul, hogy Tisza Kálmán is az önálló bankot akarja. Csodál­juk, hogy a­mi az osztrák sajtó magatartását illeti, a »Hon« csak tegnap jutott a ma na­gyon is általánosan tudva levő tény fölisme­résére ; a kormányt illetőleg pedig arra figyel­meztethetjük laptársunkat, hogy a kor­mányférfiakat nem az őket vezérlő akarat, hanem az elért eredmény szerint szokás és kell megítélni. A budapesti közraktárak ügyében tegnap fontos tanácskozmány tartatott. Kam­­mermayer polgármester elnöklete alatt az ezen tárgyban működő vegyes bizottság ta­nácskozott. Résztvettek az ülésben: b. Pod­­maniczky, Wahrmann, Steiger, Falk, Vecsey Sándor, Szlávy, Házmán, Mátyus stb. A ta­nácskozás részleteit, a hely iránti tekintetből, csak közelebb közölhetjük, itt fölemlítjük a létesült megállapodást. E szerint a bizottság azt ajánlja a városnak, hogy a közrak­tárakat, árlejtés útján vállalkozóval épít­tesse. — Az ajánlatok benyújtására ha­táridő 1876. január vége. A raktárak az alsó Dunaparton, 1.250.000 vámmázsára építtetnek. A kormány a vállalkozóknak, kikre a raktárak kezelése is bizatnék, 90 évi engedélyt, 30­­évi adómentességet, továbbá bélyegmentességet s ingyen telket ad, és biz­tosítja a raktáraknak az összekötő vasúttal való össeköttetését. A város községi adómen­tességet biztosít, elengedi a kövezetvámot, s elvileg hajlandó egyéb méltányos kedvez­ményekre is, melyek későbbi tárgyalások alkalmával állapíttatnának meg. A hét végén harczias hírek árasztották el a világot. A tőzsdéken valóságos panique ál­lott be s a hírlapok legtöbbje szomorú aggo­dalmaknak adott kifejezést. Okot mindezekre, Ignatieff tábornok orosz nagykövet ismere­tes föllépése Konstantinápolyban szolgálta­tott. Azt mondották, hogy Oroszország a má­sik két hatalom megkérdezése nélkül kezdet­te meg az actiót s mindenütt harczias bonyo­dalmak hire keringett, melyek az orosz kor­mány állítólagos nagy mérvű hadikészületei­ben találták kútforrásukat. Ugyanakkor Szer­biából is hasonló fenyegető közlemények jöttek s egy pillanatig a helyzet csakugyan válságosnak látszott. De a c­áfolatok sem sokára várattak magukra. Berlinben és Bécsben egyaránt s egyenlő erélylyel igyekeztek szétoszlatni az aggodalmakat, s a félhivatalos lapok mind­nyájan olyan nyilatkozattal igyekeztek a közvéleményt megnyugtatni, melyek szerint az orosz actió a három császár szövetségének alapján áll, s a­mint Andrássy grófnak jutott azon feladat, hogy a török reformok garan­­tiája ügyében megfelelő javaslatokat dolgoz­zék ki, úgy viszont a péter­vári kabinetre azon hivatás várakozott, hogy Konstantiná­polyban, az ígért reformok valósítására vo­natkozó garantiák megadását előkészítse.­­ Ugyanekkor az orosz hadi­ készülődések is igen kategorikus alakban lőnek megc­áfolva. Mint távirataink már említették, a »Pol. Corr.« szerint e hírek abból eredtek, hogy az orosz szokások szerint, az évi nagy dislocatiók mint rendesen úgy ezúttal most mentek végbe. E nyilatkozatok némileg eloszlatták a nyugta­lanságot. A franczia nemzetgyűlés nov. 4-én megkezdette üléseit, s azt határozta, hogy a választótörvényt a mai hétfői ülés napirend­jére tűzi ki. Később Dufaure az új sajtótör­vényt is bejelentette. Az osztályok megala­kultak, s többségük köztársasági elnököt vá­lasztott. A ház elnöke újra Rudiffret­ Pasquier herczeg lett, ki tegnapelőtt foglalta el állo­mását. »Komoly viták állanak — mondá —■ küszöbön; az ország politikai szervezését fog­ják önök kiegészíteni, s befejezik a feladatot, mely hazafiságukra bizatott.­ A német parliament a héten nem igen dolgozott. A birodalmi költségvetés kiadásai 480.110.606 márkára előirányozták, ebből a rendkívüli szükséglet 73.838.843 márkát tesz. Minghetti olasz miniszterelnök oct. 31-én Colognában nagy beszédet tartott az ország pénzügyi, bel- és külpolitikai helyze­téről A sz­erb kormány legközelebb újra nagyobb számú csapatot küldött a határra, hol ma összesen 36.000 ember áll. Minthogy a kincstár ilyen sereg ellátására a kellő esz­közökkel nem rendelkezik, a kormány két millió arany értékű kölcsönt kénytelen föl­venni. Sándor orosz czár legközelebb nejét San­ Remoban, Olaszországban, meglátogatja s az olasz hivatalos körök azon reményt táp­lálják, hogy ez alkalommal Victor Emanuel királylyal is találkozni fog. A többi államok­ban fontosabb esemény nem merült fel. A „Pesti Napló” tározója. A nagymama meséiből. A beszélő tölgyfa. Irta :George Sau­lt. IV. Egészen becsteledett, mire az erdőbe értek, és Vincent apó, bár jól ismerte az utat, a sötétben még­is bajosan akadt volna a tisztásra, hol az ő munkásai dolgoznak. De Emmi, ki megszokta a sötétséget akár a macska, a legrövidebb útán tudta vezetni. A mun­kások már előtte való nap érkeztek meg, hajlékot is állítottak már össze, nagy szálgerendákból; a kuny­hót mohhal és gyeppel fedték be. Emmi bemutatta­­tott a munkásoknak, kik szívesen fogadták. Jóizűen vacsoráit, azután nyugodt lélekkel aludt. Reggelre Emmi megkezdte inas­évét, tüzet gyújtott, elrendezte a tűzhelyet, kiöblítette a bögré­ket, vizet hordott, aztán segédkezett, mert még húsz favágót vártak, a­kiknek megint kellett néhány kali­bát építeni. Vincent apó, ki a felügyeletet vitte és paran­csokat osztogatott, bámulva nézte, hogy Emmi mi­lyen eszes, ügyes és pontos. Nemi ő tanult, hanem ő tanította a munkásokat, hogyan kell semmiből min­dent csinálni, mindenki csodálkozott, azt mondták rá, hogy nem pásztor­ra, hanem gnóm, kit az erdő manója segítségükre küldött. De Emmi, minden te­hetsége és szorgalma mellett, engedelmes és szerény volt, mindenki megszerette, a legdurvább favágók is szelíden szóltak hozzá, csínján bántak vele. Öt nap tett el így, ekkor megkérte Vincent apót, szabad-e a vasárnapot ott töltenie ahol akarja. — Szabad vagy, felelte a derék apó, hanem, ha nekem akarsz szót fogadni, látogasd meg néné­­det és a falubelieket. — Ha igaz, hogy nénéd nem akar magához venni, akkor örülni fog, ha meg­tudja, hogy az ő segítsége nélkül is meg tudod keresni kenyeredet. — Ha pedig attól félsz, hogy a tanyán megvernek, amiért elhagytad a csordát, hát majd veled megyek, lecsillapítom az embereket és megvédelmezlek. Bizonyos lehetsz abban fiam, hogy a munka a legjobb útlevél, ezzel mindent megveze­kelsz. Emmi megköszönte a jó tanácsot és megfogad­ta. Nénje, ki már holtnak vélte, megijedt amint meg­látta . Emmi nem mondta el minden kalandját, csak annyit, hogy ő most a favágóknál dolgozik és nénjé­­nek nem lesz terhére. Vincent apó is megerősítette e szavakat, kijelente, hogy Emmit saját gyermeke gyanánt tekinti és nagyra becsüli. Ugyanezt el­mondta a haszonbérlőnél, a­hol étellel, itallal kí­nálták meg őket. Náni néni annyira ment, hogy Emmit az emberek szeme láttára megcsókolta, és hozott neki sajtot, sonkát. Szóval, Emmi kibékült az emberekkel, megtisztult minden szemrehányástól, rosz szóbeszédtől, mikor a vén faragóval hazatért. Amint úgy végigballagtak a pusztán, Emmi így szólt Vincze apóhoz: — Ugy­e nem haragszik, ha az éjjelt a tölgyfában töltöm ? Megígérem, hogy virradóra ott leszek a tisz­táson. — Tégy ahogy akarsz, felelé az öreg, h­át any­­nyira szeretsz ott fészkelni. Emmi megértető vele, hogy ha baráti szívvel van a jó fa iránt, a másik csak mosolygott, kissé cso­dálkozott az efféle beszéden, hanem hát hitte és meg­értette. Elment Emmivel, mert maga is szerette volna azt az odút látni. Kissé nehezére esett annyira felmász­ni, hogy megpillanthassa; ügyes és erős volt ugyan, ha­nem a gallyak közt szűk volt az út, csak Emmi tu­dott átcsúszni. — Ez csinos, mondá a jó öreg, mikor leszállt, hanem soká nem maradhatsz ám itt, ha majd a kéreg évről-évre megnő és végre egészen el fogja takarni az i odut, és te se leszesz ám mindig olyan sugár ter­metű. Hanem ha épen akarod, hát baltával ki lehet a hasadékot tágítani, ha óhajtod majd megteszem. — Oh nem ! kiáltott fel Emmi, bele­vágni az én tölgyfámba ! hogy aztán elhaljon ? — Nem fog elhalni; az ilyen szálfa csak még jobban érzi magát, ha beteg részeit megvágják. — Majd meglássuk: felelé Emmi, aztán jó éjt kívántak egymásnak és elváltak. Mily boldog volt Emmi,hogy ismét ott lehetett a régi fészekben! Úgy érezte, mintha már egy éve nem látta volt. Eszébe jutott,­hogy mily szörnyű éj­szakát töltött a vén Cauiche házában; nagyon helye­sen kezdett elmélkedni, hogy az emberek ízlése, szo­kásai mennyire különbözők. Elgondolta, hogy azok az oursinesi koldusok gazdagoknak hiszik magu­kat, mert napóleon­ aranyakat rejtenek szalmazsák­jaikba, pedig szégyenteljes,­megfertőzött életet élnek. Lám,jó egész egyedül volt, nem koldult; egy éven át lombpalotában halt,ibolyák és erdőszépek illata, csalo­gányok és pacsirták dalai mellett;nem szenvedett,senki sem alázta meg, nem veszekedett senkivel, nem volt be­­teg,szívében nem honolt hamis rosz gondolat. Ezeknek az oursinesi embereknek annyi pénzük van, hogy jó házakat építhetnének maguknak, csinos kerteket mű­velhetnének, egészséges házi állatokat, szárnyasokat tenyészthetnének, hanem a renyheség miatt nem él­vezhetik vagyonukat és maradnak a gyalázatban. Büszkék arra, hogy undort, megvetést keltenek, gúnyt űznek a derék emberekből, kik megsajnálják őket, meglopják az igazi szegényeket, a­kik szenvednek, de nem panaszkodnak. Elrejtőznek, hogy megolvashas­sák pénzüket, azután nyomorban vesznek el. Szomorú, szégyenletes szolgaság! Mennyire igaza volt Vincze apónak, mikor azt mondta, hogy csak a munka tartja meg bennünk és tisztítja meg az élet örömét. Egy órával napfelkelte előtt Emmi, ki feltette magában, hogy nem fog mélyen aludni, felébredt és körülnézett. A hold későn kelt és így még nem hunyt le. A madarak még nem szóltak. A bagoly is künn volt, még nem tért vissza fészkébe. Szép a néma csend, de az erdőben ritkaság, mert mindig van ott valami ami csúszik-mászik, vagy leesik. Emmi szinte fel­üdült a nagy csendtől, eszébe jutottak:a kábító vá­sári zaj, a kötéltánczosok nagy dobszava, a réztá­nyérok csattogása, a vevők és eladók veszekedése, a vén asszonyok rikácsolása, a boszos, vagy megijesz­­­tett állatok bőgése, orditása csaholása, a része­­­gesek rekedt éneke, mind­az, ami annyira bámu­latba ejtette, mulattatta, megrémítette! — Mily ellentét az erdők titokszerü, tiszteletet parancsoló csendjével szemben. Virradóra lenge szellő kelt, mely a fák csúcsait dallamos hangon susogtatá. A tölgyfa igy látszott szólni: Légy nyugodt és elégedett, kis Emmi. Minden fa szól, mondta a vén Catiche. — Az igaz, gondolta ő magában; minden fa beszél, mindegyik a maga módjára sóhajtozik, vagy a zeng, hanem a vén boszorkány azt állítja, hogy nem tudják mit beszélnek. Hazudik, a fák panaszkodnak, vagy ártatlan örömöket élveznek. Hanem ő nem érti meg őket, mert mindig roszat gondol. Emmi pontosan megjelent a tisztáson. Egész nyáron és télen ott dolgozott. Minden szombat este a tölgyfához ment aludni, vasárnap meglátogatta a cerv­­­nasiakat és hétfőn reggelig megint ott volt az odúban.­­ Nagyra nőtt, de termete sugár és könnyű maradt. Tisztán viselkedett, csinos, vidor, szeretetreméltó arcza megtetszett mindenkinek. Vincze apó megtanította olvasni és számolni. Eszét dicsérte mindenki, nénje, a­kinek nem voltak gyermekei, szerette volna magánál­­ tartani, mert tudta, hogy becsületére és hasznára vá­­l­lik, mert úgy látszott, mintha mindenhez értene. Hanem Emmi csak az erdőket szerette. Olyano­­s­kat látott és hallott bennük, miket más ember nem­­ hall, nem lát.­­ (Vége köv.) Budapest, nov. 8. (A szabadelvű párt) tegnapi értekezle­tén a ház által kiküldendő közigazgatási bizottság tagjaivá kijelöltettek: Baranyi, Gorove, Csengery, Lészay, gr. Péchy, Wächter, Tóth V., Gulner, Mik­lós, gr. Szapáry, Knöpfler, Balogh, Beliczey, Prónay, Tibád, Pulay, Paczolay és Taray. Két tagot a bi­zottságba a baloldali, egyet pedig a jobboldali ellen­zék fog kijelölni. E kijelölést megelőzőleg Móricz P. a kör igazgatója jelentést tett a kör helyiségeinek átalakításáról s indítványozta, hogy három évre ter­jedő kötelezettséggel a kör foglalkozó tagjai ezután csak évi 40 frt díjt fizessenek, s 20 frt évi tagdíj mellett vidékiek is lehessenek a kör tagjaivá. Indít­ványai elfogadtatván s a kör helyiségeinek átalakí­tása körül kifejtett tevékenységéért köszönet szavaz­tatván, az értekezlet véget ért. (Igazságügyminiszteri enquéze­­gyűlés.) Múlt szombaton, az igazságügyminisz­­tériumban, az igazságügyminiszter elnöklete alatt ta­nácskozás tartatott, melyben számos képviselő vett részt. A tanácskozás a bagatellügyek competentiájá­­nak szabályozása felett folyt. Részt vettek benne az igazságügyminiszteren kí­vüli Csemegi államtitkár,Pau­­ler Tivadar, Horváth Boldizsár, Horváth Lajos, Mol­nár György, Horánszky Nándor, Hocztinszky János, Teleszky István, Emmer Kornél, Chorin, Kerkápoly Károly, Bittó István, Juhász M., Marsovszky és Lé­szay képviselők. A tanácskozás kezdetén a miniszter járásbíró­ságaink ügymenete körül tapasztalható bajokra utalt. A roppant munkaösszehalmozódás folytán a járás­bíróságok nem csak nem képesek a perrendtartás szabta határidőket betartani, hanem a fel nem dolgo­zott ügydarabok száma is szerfelett szaporodik. A legegyszerűbb mód a bajon segíteni, mint a minisz­ter megjegyzi, abban állana, hogy a járásbíróságok számát, esetleg azok személyzetét szaporítanék. Mi­után azonban tekintettel az ország jelen pénzügyi vi­­­­szonyaira a kiadásokat szaporítani nem lehet, más­­ módról kell gondoskodni. A járásbíróságoknál folya-­­ matban levő perek legnagyobb része (60—70 száza-­­­lék) olyan, hogy tárgyuk értéke a száz forintot meg­­ nem haladja, ezen aprólékos, úgynevezett bagatell­ügyek képezik tehát a terhet, melynek súlya járásbí­róságainkra nehezedik, s működésüket megbénítja. Ezektől meg kell szabadítani a járásbíróságokat. A miniszter nem terjeszt ez alkalommal kész törvényjavaslatot az értekezlet elé, hanem csak a következő három kérdés iránt kéri ki az ér­tekezlet tagjainak nézetét. 1-szer: Czélszerű-e a kisebbszerű ügyek (bagatell-ügyek) elintézését béke­­birákra bízni, s ha igen , lehet-e a városokban a ta­nácsnokokat, más törvényhatóságokban a szolgabirá­­kat ezen teendőkkel megbízni; 2. mily hatáskörrel bírjanak ezen békebírák, és 3. lehet-e felebbvitelt a békebírák határozatai ellenében megengedni, s ha igen, melyik fórum legyen a másodfokú bíróság. A tárgy megvitatásánál az értekezlet tagjai a gyakorlati mozzanatokra fektették a fősúlyt. A tár­gyalás folyama alatt felhozott érvekből kiemeljük mindenek előtt azokat, melyek a bagatell-ügyek el­vétele, illetve a békebírák és közigazgatási közegek competentiája ellen hozattak fel. Hangsúlyoztatott, hogy a jogszolgáltatás és a közigazgatás különválasztására vonatkozó, s az 1869. IX. t. sz. által szentesített elven változtatni nem le­het; de ily összesítés nem is eredményezne jót, sem a közigazgatásra sem a jogszolgáltatásra nézve. A szol­­gabirák ugyanis, mint közigazgatási hivatalnokok any­­nyira vannak már elhalmozva teendőkkel, hogy a ba­­gatellügyekb­n való bíráskodást idő hiánya miatt nem láthatják el. Vagy a közigazgatást, vagy a jogszolgál­tatást el kell nekik hanyagolniok, ha a bagatellügyek competentiája reájuk ruháztatik.­­ Ennek elke­rülése végett szaporítani kellene a szolgabírák számát, mi, tekintettel arra, hogy a szükséges segédszemélyzetről is gondoskodni kellene, nem csekély költségbe kerülne, s így a pénzügyön se­gítve nincs. Ezeken kívül még fel lett említve, hogy a közigazgatási közegek, kikre a jogszolgáltatást bíz­ni kellene, nagyjában véve nem bírnak az erre szük­séges jogi szakképzettséggel, úgy hogy a jogszolgálta­tás érdeke nem lesz eléggé biztosítva; végre arra is utaltak, hogy a szolgabírák ambulatórius eljárása a jogszolgáltatásra nézve felette hátrányos leend. A bizottság tagjai egyhangúlag felismervén azt, hogy járásbírósági igazságszolgáltatásnak jelen álla­potán segíteni kell, számos javaslatot tettek ezen irányban, melyek főbb mozzanatait következőkben közöljük. Egyik részről tekintve, hogy a bagatell ügyek competentiájának változtatása esetén is, a szol­­gabírósági személyzet szükséges szaporítása nem cse­kély kiadási­ többlettel jár, indítványoztatott, hogy inkább a jelen jogszolgáltatási rendszer fenntartása mellett a járásbírósági személyzet szaporíttassék. E mellett lehet, sőt kell is a bagatell ügyekre nézve külön eljárási­ szabályzatot életbeléptetni, melynél a képviselet és a felebbvitel ki lenne zárva. Ily intézkedés külföldön is czélszerűnek bizo­nyult be. Ellenkező oldalról ismét oda utaltatott, b°gy épen Poroszországban, hol a jogszolgál­tatás a közigazgatástól szorosan elválasztatik, épen ott sikerrel bízták a bagatellügyekben való bí­ráskodást a közigazgatási közegekre. Ebből látható, hogy ez nálunk sikerrel keresztülvihető. A felebbe­­zést ki kellene zárni, de a törvény rendes útja, birto­kon kívül, a meg nem elégedő félnek nyitva állana. Más oldalról ismét a bajok orvoslására elegendőnek tartották, ha az eljárás egyszerűsíttetik, a rendőri kihágások ellátása a szolgabírákra, a hagyatékoké pedig a közjegyzőkre bizatik. Más indítvány szerint a cseléd és munkaadó közt felmerülő viszályok elbí­rálását, egy harmadik indítvány szerint az erdei ká­rokat is a szolgabirákra kellene bízni. A béke­bírák intézményének behozatalát többen helyeselték. Te­kintettel azonban arra, hogy nálunk bajos dolog lesz békebírákat kellő számban találni, indítványoztatott, hogy a békebírák mellett akár csak subsidialiter, akár pedig minden esetre nézve, a szolgabírák is hatalmaz­­tassanak fel az igazságszolgáltatásra. Az eljárás a bé­kebírák előtt szóbeli, a képviselet és felebbvitel ki­zárásával lenne; ha pedig mégis a felebbvitel megen­gedtetnék, úgy az eljárásnak a felebbviteli fórum előtt is szóbelinek kellene lenni. Egyik indítvány szerint a bagatellügyekben való bíráskodási hatalmat a békebírák, illetőleg szol­gabírák és a községi bíróságok közt kellene meg­osztani, úgy, hogy az utóbbiak 25 frtot érő peres­ tárgy felett, az előbbiek pedig 1­0 frtot érő tárgy felett még ítélhetnek. A községi bíráskodás több oldalról hoza­tott javaslatba, ámbár ellenében a községi bíróságok személyzetének csekély műveltsége hozatott fel. Pár­tolói azonban hivatkozva arra, hogy ezen intézmény alapvonalai már az 1836. és 1840-ki törvényekben lerakva lettek, azóta pedig a közművelődés annyira haladt, hogy a bagatell-ügyekben a községi bírásko­dást bátran életbe lehet léptetni, és pedig kis közsé­gekben 12 frtot, nagyokban 20 frtot, városokban 50 frtot érő per­tárgy erejéig. Az eljárás lehetőleg egy­szerű, a képviselet és a felebbezés kizárásával legyen. A törvény rendes útja azonban a meg nem elégedő félnek birtokon kívül, biztosíték letétele mellett fenn­maradna. Apróbb fenyítő ügyekben pedig a törvény­széki jegyzőket kellene bíráskodási hatalommal fel­ruházni. A tanácskozás befejeztével az elnöklő miniszter a jelenlevőknek köszönetet mondott, kijelentvén, hogy az indítványokat az e tárgyban hozandó határozatnál becses anyag gyanánt felhasználni fogja. (A terézvárosi képv. választás­ ügyében tegnap tartatott a volt két párt (Horn és Fáik) bizottságainak közös gyűlése, mely a követke­zőkben állapodott meg 1. A volt Fáik- és Ilomapárt­­ból 6—6 választó aláírásával ellátandó falragasz ál­tal az összes választók közgyűlésre hivatnak össze. 2) Mindegyik fennállott pártból 1—1 elnök és 1—1 jegyző fognak választatni. 3. Mindegyik pártból 12 tagú bizottság s így összesen 24 tagú fog választat­ni a candidatió megejtése végett. 4. A 24 tagú bi­zottság majoritása által kijelölendő képviselőjelöltet a minoritás köteles elfogadni. (Hajdú megye alakításának) eszméjét a »Debr. Ellenőr« legközelebb újra fej­tegeti s mielőbbi valósítását sürgetve, ezeket írja: »Debreczen vidékét illetőleg, négy törvényhatóság határai vannak annyira összezavarodva, egyik a má­sikon keresztül törve, mely minden czél és észszerű törvényhatósági közigazgatást lehetetlenné tesz. — Ezen törvényhatóságok a Hajdúkerület, Szabolcs­­megye alsó része, — kis részben Biharmegye és Debreczen város. Ezen zűrzavar meggyógyitásának más helyes eszköze nincs, mint azon Hajdumegyének eszméje, melyet tavaly megbeszéltünk lapjainkban, s melynek létesítésére nézve az illetőkkel egyéb lépé­sek is történtek. Ezen Hajdumegyének miként leendő életrehozása a közeli hónapoknak leszen feladata.« (Az osztrák képviselőházban) bécsi hírek szerint, a vám és kereskedel­­m­i kérdésben megindítandó ad­ió előkészületei be­fejezésükhöz közelednek. Előbb azt tervezték, hogy a három alkotmányos club küldöttei által megállapí­tott s a kormányhoz intézendő interpellate szövegét már szombaton közöljék a clubokkal, de azután a közlést mára halasztották. Mihelyt az interpellate a clubokban jóvá­hagyatott, a házban be fog nyújtatni. A kormány válaszához fog fűződni a vita, melyben az osztrák képviselők is ezen fontos kérdésben egy resolutio elfogadásával állást foglalnak. Az említett interpellate tartalmáról azt írják, hogy bevezetésé­ben utalni fog ama kárra, mely az eddigi kereske­delmi politika folytán az ipar érdekeit sújtotta. Azu­tán ez interpellate az angol kereskedelmi szerződés felmondását, a vámtarifa revisióját a minimalis­ta­­tarifa értelmében, az eddigi vámeljárás kinövésének megszüntetését követeli s azt kérdi a kormánytól, mit szándékozik ez ügyben tenni. — Hogy Fux kép­viselőnek a lefegyverezés ügyében tett interpel­­lációja iránt nagyobb érdeklődést keltsenek, általános képviselői értekezlet összehívását tervezik. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése nov. 8. 1. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Molnár Antal, Huszár Imre. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Széll Kálmán, Simonyi Lajos b. Elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesítették. Molnár Aladár előadó: T. ház! Az állandó igazoló bizottság nevében van szerencsém jelenteni, hogy a bizottság tárgyalás alá vevén Deák Ferencz, Budapest, belvárosi választó kerületében 1875 évi sept. 23-án;— Veres Pál, Nógrádmegye balassa­­gyarmathi v.­ kerületében 1875 évi sept. 29-én; — Steinacker Ödön, beszterczevidéki községeinek vá­lasztó kerületeiben 1885 évi oct. 5-én; — Németh Albert, Csongrádmegye hódmezővásárhelyi vkerüle­­tében 1875 oct. 3-án; — Ernszt Frigyes, Segesvár­­szék második vkerületében 1875 oct. 6-án; — Gróf Degenfeld Lajos, Baranyamegye dárdai vkerületében 1875 évi sept. 30-án; — Nagy Ferencz, Baranyame­gye szalontai vkerületében 1875 évi sept. 30-án; — ifj. Simonyi János, Pestmegye czeglédi vkerületében 1875 évi oct. 8-án; — Nedeczky István, Versetz m. kir. városban 1875 évi oct. 7-én; — Máriássy Mik­lós, Szepesmegye lőcsei vkerületében 1875 évi oct. 11.; Babics János a Jászkun-kerület jászberényi vkerü­letében 1875. évi oct. 8-án és Pogány Ödön. Márma­ros megye Huszt vkerületében 1875. oct. 7-én meg­választott képviselők megbízó leveleit, s azokat mind kiállításukra, mind tartalmukra nézve kifogástala­noknak találván, Deák Ferenczet, Veres Pált, Stein­­acker Ödönt, Németh Albertet, Ernszt Frigyest, gr. Degenfeld Lajost és Nagy Ferenczet végleg, ifj. Si­monyi Jánost, Nedeczky Istvánt, Máriássy Miklóst, Babics Jánost és Pogány Ödönt, a szabályszerű 30 nap fenntartásával, igazolt képviselőknek jelen­tette ki. Van szerencsém a bizottság jelentését mellék­leteivel együtt a t. ház asztalára letenni. Tudomásul vétetik. Elnök: Van szerencsém bejelenteni, hogy a tegnapi napon Hegyi József és társai jászberényi vá­lasztók részéről átadatott nekem egy kérvény a Jász­berényben, i. é. October 8-án megejtett képviselő-vá­lasztás megsemmisítése és új választás elrendelése iránt. Ezen kérvény kiadandó lesz a bíráló bizottsá­gok valamelyikéhez, mely sorshúzás útján fog kije­löltetni. (Kihúzza a számot.) A jászberényi választás ellen beadott kérvény megbírálás végett a 6. bíráló bizottságnak adatik. Egyébiránt pedig Deák Ferencz, Veres Pál, Steinacker Ödön, Német Albert, Ernszt Frigyes, gr. Degenfeld Lajos és Nagy Ferencz vég­leg igazolt képviselőknek jelentetnek ki, Simonyi Já­nos ifj. Nedeczky István, Máriássy Miklós, Babics János és Pogány Ödön a szabályszerű 30 nap fenn­tartásával igazolt képviselőknek jelentetnek ki. T. hát! Az utolsó együttlétünk alkalmával há­rom képviselő még nem volt besorozva az osztályokba, s így a ma igazolt tizenkét képviselővel összesen ti­zenöt képviselő sorozandó be az osztályokba. Jelesül Bibics Döme, Kiszely Árpád, Szabó Mihály, ifj. Si­monyi János, Ernszt Frigyes, Pogány Ödön, Babics János, Steinacker Ödön, Nedeczky István, Németh Albert, Degenfeld Lajos gr. Nagy Ferencz, Veres Pál, Deák Ferencz, Máriásy Miklós. Hogy a képvi­selő urak az osztályokba lehetőleg egyenlő számmal legyenek besorozva: az l-ső osztályba jönne kettő, a II-ba kettő, a III-ba három, a IV-be egy, az V-be három, VI-ba egy, a VII-be egy a VIII-ba kettő, a IX-be egy. (Kihúzza a neveket.) Nagy Ferencz az I. osztályba, Németh Albert hasonlókép az I. osz­tályba, Nedeczky István a II. osztályba, Kiszely Árpád szintén a II-ba; a III-ba beosztatnak: Deák Ferencz, Szabó Mihály; a IV-be Steinacker Ödön; az V-be Veres Pál, gróf Degenfeld Lajos és Babics János; a VI-ba Pogány Ödön; a VII-be Ernuszt Frigyes; a VIII-ba Bibics Döme és ifj. Si­monyi János; a IX-be Máriássy Miklós. És most az osztályok közül az első kettőben 45 tag, a többi osztályok mindegyikében 44 tag lesz. Következik a napirend, jelesül a közigazgatási bizottság megválasztása. A szavazati jegyek beadatnak. Elnök: A szavazati jegyek beadatván, azokat a jegyző urak össze fogják számítani, és a szavazás eredménye a legközelebbi ülésben fog bejelentetni. A legközelebbi ülésre nézve akarok a t. ház­hoz kérdést intézni. (Halljuk!) Miután az indítványok és interpellációk köny­vének felolvasása végett szerdán szükséges lesz ülést tartani, megegyezik-e a t. ház­­abban, hogy holnap, mert tárgy épen nincsen, a­melyet tárgyalás alá le­hetne venni, ülés ne tartassék, hanem csak szerdán d. e. 10 órakor tartassék ülés, a­mikor felolvastat­­nók az interpellátiók és indítványok könyve, a­meny­nyiben azokba időközben bejegyzések történnének,és kihirdettetnék a ma történt szavazás eredménye. (Ál­talános helyeslés.) E szerint a legközelebbi ülés szer­dán d. e. 10 órakor fog tartatni. Tárgyai lesznek: a ma megejtett választás eredményének kihirdetése és az interpellatiok és indítványok könyvének fölol­vasása. A mai ülésnek egyéb tárgya nem lévén, azt bezárom. Ülés vége 11 óra 5 perczkor. II. A főrendiház ülése november 8. Elnök Majláth György. Jegyző: Zichy Ferraris Victor gr. Elnök az ülést 1/­ 12 órakor megnyitván, üd­vözli a főrendeket s felolvastatja Wenckheim Béla b. levelét, melyben miniszterelnöki állásától történt felmentetését jelenti.

Next