Pesti Napló, 1875. december (26. évfolyam, 275-299. szám)

1875-12-03 / 277. szám

oly értelemben módosíttassák, hogy »ezen és más törvények korlátai közt intézkedik köz­­igazgatási ügyekben.« Azonban egy ily szö­vegezés által még nem látjuk eloszlatva azon aggodalmakat, hogy a közigazgatási bizott­ság magát a végrehajtást magához ragad­hatja, s azok, kik kétkednek abban, hogy a végrehajtás maga egy ily testület kezében jól lenne elhelyezve, kételyeket táplálnak a törvényjavaslat jó eredménye iránt is. Növeli ezen aggodalmakat az, hogy a 15. §. szerint »a közigazgatási ágak jelenlévő főnökei vagy képviselői minden havi rendes ülésben részletes jelentést tesznek a saját ha­táskörükhöz tartozó közigazgatási ág állapo­táról, a netalán felmerült nehézségek, akadá­lyok és összeütközésekről« s a 16. §. utolsó bekezdése szerint : a bizottság »intézkedik, az akár saját kebelében felmerült körülmé­nyek, akár hozzá intézett törvényhatósági ha­tározatok vagy kormányrendeletek folytán szükséges teendők végrehajtása iránt.­ E szakaszokból merítheti a fővárosi kér­vény azon állítását, hogy a tanács köréből a végrehajtás általában elvonatott. Kétségtelen, hogy a törvényjavaslat je­len szövegezése szerint az alispán, ki a köz­­igazgatást vezeti, és a polgármester, ki a kor­mányrendeletek végrehajtója és egyszersmind a tanács elnöke, köteles arra, hogy jelenté­sét az álra vezetett ügyekre kiterjeszsze, ez után azok a bizottságban felmerülnek, s a bizottság az azok körül szükséges teendők végrehajtása iránt intézkedhetik. Részünkről szükség felettinek, károsnak tartanánk egy oly helyzetet, melyben lehető­vé válnék az, hogy a bizottság az alispán, polgármester és tanács hatáskörét a végre­hajtás körében magához ragadhassa; nézetünk szerint ez nem czélja a törvényjavaslatnak sem, mert nem akart annyi és oly teendőt ruházni rá, a­mennyit és a­milyet helyesen végezni képes nem is lehetne. A törvényjavaslat czélja az, hogy a bi­zottságnak legyenek oly önálló teendői, me­lyeket mint fórum czélszerűen gyakorolhat, és ilyenek többnyire — a fennebb jelzett ki­vételekkel — azok, melyek a törvényjavas­lat szerint egyenesen hozzá vannak utalva; az állami közigazgatás körül pedig gyakorol­ja a szükséges felügyeletet és ellenőrzést, az akadályok, összeütközések elhárítását. Meglehet, az élet és gyakorlat a törvény­­javaslat mostani szövegezése mellett is ezt a hatáskört fogja megállapítni, de azért nem tart­juk feleslegesnek a határozottabb körülírást az oly tárgyban, mely az önkormányzati testüle­tek életét közelről érdekli, s mely az összes köz­­igazgatási közegek egymáshoz való viszonyát szabályozza, hol a határozatlanság az össze­ütközéseket szaporíthatja, és a törvényjavas­lat eredeti czéljával ellenkezőre vezethet. E körülírás ki volna terjesztendő azon aggodalmak eloszlatására is, melyek különösen a városi autonomistákat a tanács hatásköré­nek vélt megsemmisüléséért háborgatják. Miután a városokon a kormányrendele­tek végrehajtója és így az állami közigazga­tás közvetítője a törvény szerint a polgár­­mester, a tanácsot önállóan az önkormányzati hatáskör illeti meg jelenleg is, és e hatáskört a polgármesternek a közigazgatási bizottság­hoz egyedül az állami közigazgatás ügyeire korlátozott viszonya nem csökkenti. Tudtunkra az ilyszerű aggodalmak el­oszlatása czéljából a képviselőház közigazga­tási bizottságában a belügyminiszter úr ma­gáévá tette azon módosítást, hogy a közigaz­gatási bizottság hatásköre a városok és me­gyék vagyona kezelésére nem terjedhet ki. E módosítást helyeseljük, de természe­tesnek találnók, ha a vagyonkezelésre felállí­tott ezen kivétel majd még tápot fogna adni azon aggodalomnak, hogy a közigazgatási bi­zottság kiterjed vagy kiterjeszthető a többi, hasonlólag a tiszta önkormányzati hatáskör­be tartozó törvényhatósági ügyekre is. Óhajtandó volna ennélfogva annak ha­tározottabb kifejezése, hogy : alispán és pol­gármester az általuk vezetett állami köz­­igazgatási ágak végrehajtásának mibenlétéről tegyenek havonként jelentést, s a közigaz­gatási bizottság az ezek körül fel­merült hiányok, összeütközések, akadályok elhárítása iránt intéz­kedik. Továbbá kifejezendő volna, hogy: a közigazgatási bizottságot nem csak a tör­vényhatóságok javainak kezelése, hanem más, tisztán önkormányzati teendők körüli intéz­kedés sem illeti. Ismételjük, hogy az élet és gyakorlat, nézetünk szerint, alkalmasint ily irányban léptetné életbe a törvényt a mostani szövege­zés mellett is, de a különben tiszteletet ér­demlő autonomistikus aggodalmak eloszlatása czéljából óhajtanák, hogy a kormány és tör­vényhozás a mostani szöveget ily irányban nem annyira módosítná, mint tisztábbá tenné. Az intézmény sikerére nagy befolyással van a bizalom, melylyel azt a közvélemény felkarolja, s míg egyfelől az állam minden polgára köteles megnyugodni abban, ha az állami közigazgatásnak új biztosítékok keres­tetnek, sőt örömmel kell fogadnia azt, ha e biztosíték egy oly testületben találtatik fel, melynek többsége a közgyűlés választottai­ból áll; más­felől nem felesleges megszerezni az előzetes megnyugvást az iránt, hogy a tisztán önkormányzati jogok érintve nincsenek. A tér szűkéhez képest röviden ki akar­juk fejezni ezúttal még azt, hogy nem helye­selhetjük a kir. ügyészeknek a bizottság tag­jai közé sorozását. Alterálja ez az ügyészi in­tézményt, melynek az izolált helyzet, melybe őt a törvény helyezi, nemcsak alaki részét képezi, de mondhatni lényegéhez is tartozik. Ellenőre ő az igazságszolgáltatásnak, s a bűn­ügyekben a közérdeknek őre. Közigazgatási hatáskörbe vegyítni őt általában nem helyes, mert állásánál fogva alig lehet ahhoz érzéke. Azon visszásságra is vezet ez, hogy a bizott­ság fegyelmi hatósága reá is kiterjeszte­tik, s igy a királyi ügyész kettős fegyel­mi kényszer alá jut , melyek közül egyik felesleges és pedig kétségen kívül az, me­lyet egy oly politikai hatóság gyakorol , melyhez ő hivatásánál fogva nem is tar­­tozhatik. Lehet a kir. ügyész bevonásának jó oldala is, és­pedig: az államhivatalnokok fegyelmi ügyeibe való befolyás, de ez rá bíz­ható a nélkül, hogy a bizottság rendes tag­jává tétessék. Tartózkodjunk a csekély elő­nyért, melyet a »királyi ügyésznek a bizottság tagjai közé sorozása által szerzünk, érzé­keny csorbát ütni azon intézményen, mely különben helyes alapokon nyugszik.*) —y— Szemeit ég felé emelte, hogy csak két fehér go­lyót lehetett látni, néhány rángatózás, egy reszketés, mely átfutotta az egész testet, és a költő kimúlt. Ez éjfélkor történt, 1849. oct. 7-én. A platt-streeti fogadó kapusától megtudtam, hogy Poe October 5-én érkezett meg; a philadelphiai vonaton elutazott, de a vonatvezető ájultan találta a kocsiban. Havre de Graceban a vonatvezető a Baltimo­­reba visszatérő vonatra vitette át. Este nem látta senki, reggel aztán a Light­streetben találták. Két­ségkívül egész éjjel Baltimore utczáiban bolyongott. Halála után néhány perczc­el megkaptam tás­káját és átadtam Poe Nelson urnak Clemm Mária asszony számára. Most is megvannak a levelek, melyekben megköszönte, hogy kedves Eddiejét gon­doztam. Poe Edgar holttestét gondosan megmosták, fe­ketébe öltöztették és közszemlére kitették az egye­tem nagy dísztermében, hol az elhunyt számos bará­tai és tisztelői adták meg neki a végtisztességet. Öt­­ven hölgy nagy kérésre, a költő gyönyörű fekete ha­jából egy fürtöt kapott. A test egy egész napig volt kiállítva. Octóber 9-én reggel a Westminster temetőben, a »Fayette és Greenstreet« sarkon temették el. Baltimore számos lakói, a művészet és iroda­lom kitűnőségei követték a költő koporsóját. Hanem a tömegből egy személy hiányzott, és ez bizonyára legőszintébben siratta Poe Edgart: Clamm Mária asszony, Poe anyósa és nagynénje, mert unokahúgát vette nőül a költő. Poe arc­a nem változott meg a halál után sem, a vonások nyugodtak maradtak, ajkain mosoly ját­szott, akik csak látták, mind csodálták, hogy arcza mily békés, mennyire megóvta az élet színét; — a költő aludni látszott. Szemfedőjét nem és néhány barátnője díszíték fel, kik megtiszteltetésnek tekinték, hogy a kitűnő költőnek megadhatják a végtisztességet. Egy híres európai orvos­­igy végződik az orvosi jelentési ki Baltimore-on és akkor utazott keresztül és látta a költőt néhány perczczel halála előtt, könye­­ket hullatott e férfiú felett, ki — úgy mondá — Ame­rika legnagyobb költője vala. A képviselőháziból. — decz. 2. A fiatalok elkezdtek szerepelni. A meg­győződés bátorságát még nem fojta torkukba sem a haszonleső eszély, sem a hatalom szem­öldöke. S kitűnt, hogy rokonszenv kiséri a ház ifjú szónokait, melyért ezek köszönettel is tartoznak a tapasztalt mestereknek. Ma Mudrony Soma beszélt. Polemi­­cus, de higgadt, melegen és folyékonyan elő­adott beszédet tartott az önálló vámterület mellett, Kautz Gyula tegnapi fejtegetéseire válaszolván. C­áfolata sok részben sikerült, s adatokban bővelkedő volt. Egy fiatal em­ber állott a ház előtt, ki tanult, szakot válasz­tott, s komoly igyekezetet tanúsít. A ház figye­lemmel hallgatta végig, s gyakran félbesza­­kító helyesléseivel Mudrony beszéde azért is fontos, mert a hangulat, melylyel találkozott, igen kedvező volt az önálló vámterületre nézve. A szabad­elvű párt nagy része felkarolta az eszmét, s ellenpárt voltaképen nem mutatkozott. Vagy igen mégis. A szélső­jobb fél a magyar gazdasági önállóságtól, mint a tömjén füsttől, de hallgat s azt hiszi, hogy ebből zavar lesz a szabadelvű táborban, a­minek majd ő veszi hasznát. Pedig csalódik, mert reméljük nem­sokára kormány és szabadelvű párt osztatla­nul fognak tanakodni a felett, hogy az önálló vámterület alapján minő vám- és kereske­delmi politika léptettessék életbe? Ma a kereskedelmi tárc­a általános vi­tája véget ért, e ezentúl gyorsan fog haladni a költségvetés tárgyalása reggeltől estig a szorgalmas képviselőházban. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése decz. 2 -án. (Folytatás esti lapunkhoz.) Wahrmann Mór előadó a kereskedelmi bud­get fölött folyt általános vitát azon kijelentésével zárja be, hogy a három napig e tárcza költségvetésé­nél folytatott eszmecserére nincs mit mondania, a­mennyiben ezen vita folyama alatt egy szó sem mondatott, a­mi a kereskedelmi minisztérium jövő évi budgetjére vonatkozott. A ház ezután megkezdte a részletes tár­­gyalást. A központi igazgatás költségeit Simonyi Ernő 62.000 forinttal leszállíttatni kívánja, s azt hiszi , hogy a minisztérium ké­nyelmesen elvégezhetné 8 osztályban teendőit. Simonyi Lajos b. kereskedelmi miniszter meg­jegyzi, hogy a központi igazgatás költségeinél a fo­lyó évre 10.000 írt takaríttatott meg, s jövőre 25.000 frtnyi megtakarítás indítványoztatik. Kijelenti, hogy ennél nagyobb megtakarítást nem eszközölhet, ha Simonyi és a különvélemény pártolói a 287.887 írtra előirányzott költségekből 62.000 irtot hisznek meg­*) Midőn a t. szerzőnek ismételve köszönetet mondunk nézetei nyilvánításáért, megjegyezzük, hogy e nézetekre a m­agunk megjegyzéseit közelebb mondjuk el. A szerk. takaríthatni, ez az ügymenettel való teljes ismeret­­lenségekből származik. A ház az előirányzott összeget elfogadja. Ipari, és kereskedelmi czélokra előirá­­­yoztatik 35.000 frt. Wahrmann Mór előadó: Ezen czím alatt a lefolyt évben 30.000 frt szavaztatott meg, az idén 5000 frttal több kéretik. Ezen magasabb összeg az­zal indokoltatik, hogy a miniszter szükségesnek tar­totta, hogy azon mozgalom, mely az országban a házi ipar fejlesztésére keletkezett, anyagi segélyben részesittessék. A pénzügyi bizottság szintén szük­ségesnek tartja, hogy a házi ipar az országban meghonosittassék s e czélból anyagilag támogat­­tassék s bár tudja, hogy ily társulatok alapításá­nál igen gyakran visszaélések fordulnak elő, mindaz által ezen 5000 frtot megszavazandónak véleményezi. Simonyi Ernő az előirányzott összeget töröl­tetni kéri, mert azt hiszi, hogy az a czélnak megfe­lelő eredmény nélkül adatik ki. A­mi a házi ipart illeti, azt nézete szerint nem a városokban, hanem a földművelők között kellene meghonosítani. Simonyi Lajos b. kereskedelmi miniszter ki­jelenti, hogy a kormány az előirányzott összeget nem is annyira az egyes iparágak segélyezésére, mint in­kább ipariskolák támogatására fordítja, s ha kitűnik az, hogy egyik, vagy másik iparág fejlődésben van, s életképességgel bír, az állam részéről némi segélyben részesíttetik. Ha megerősödik az az ipar, akkor az államsegély elvonatik tőle, mint a­melyre úgy sincs többé szüksége, mert megbír állam­ a maga lábán. Szintúgy ha a kormány azt tapasztalja, hogy nem életre való valamely ipar, akkor megszünteti az ál­lami subvenciót, és azt máshova fordítja, a­hol ered­ményre van reményünk. E mellett a kormány nagy fontosságot tulajdo­nít a házi iparnak. Nálunk a munkabér aránytalan nagyságának oka az, mert a munka nem folytonos. Midőn aratás, vagy egyéb mezei munkaidő van, ak­kor a munkabér felette drága. Mert ezen rövid né­hány heti idő alatt kell azon szegény embernek, ki­nek két munkás kezén kívül semmi egyebe sincs, az egész évre szükséges eledelt megkeresni. Ha a munka folytonossá tétetik és ha lehetővé tétetik az, hogy más csekélyebb munkával is foglalkozhassék az a szegény ember, ha nincs m­ezei­ munka­idő, és ezzel a munkával magát azon idő alatt fentarthatja, ezzel — úgymond — azon szegény napszámos közönség­nek igen nagy szolgálatot teszünk. Steinacker Ödön aránytalanul csekélynek tartja az előirányzott összeget azon fontossággal szemben, melylyel az ipar és kereskedelem viszo­nyaink között kétségtelenül bír. Azért szóló 75.000 frtot kíván e czélra előirányozni. Ha másként nem lehetne, a méneseknél kívánja ezen össszeget megtakaríttatni. Mocsáry Géza az előirányzott 35.000 frt he­lyett 40.000 frtot kíván megszavaztatni. A ház el­vetvén Mocsáry és Steinacker indítványait, az előirányzott összeget szavazza meg. A gazdaság különböző ágainak emelésére elő­­irányoztatik 50.000 frt. Wahrmann Mór előadó: Ezen czímnél ugyan­abban a helyzetben vagyunk, mint az előbbinél. Az 50,000 frt igen csekély összeg mindazon feladatok teljesítésére, melyek itt elősoroltatnak. Az előbbi években e czímen 100,000 frt szavaztatott meg és csak tavaly, a súlyos pénzügyi viszonyok következté­ben szállíttatott le ezen összeg 50,000 frtra. Ez oly cse­kély összeg, melynél kevesebbet alig lehet megsza­vazni, de nem tartotta magát hivatottnak arra a pénzügyi bizottság, hogy itt nagyobb tételt hozzon indítványba, és azért ennek megszavazását kéri. A pénzügyi bizottság meggyőződött arról,hogy micsoda kiadásokra fordíttatik ez összeg részleten­­ként. Óhajtandónak tartja azoban azt, hogy a jövőre nézve nemcsak a pénzügyi bizottság tagjai, hanem a háznak minden tagja részletesen megtudhassa, hogy ez átalányképen megszavazott összeg mire fordítta­tik. Én azon óhajtását fejezem ki a pénzügyi bizottság­nak, és azt a ház figyelmébe ajánlom, hogy a mi­niszter szólíttassék fel, hogy jövő évi költségvetése in­dokolásában részletezze mindazon tételeket, melyek­re ezen megszavazott átalány az év folyamában tény­leg felhasználtatott. Simonyi Ernő: Az előirányzott 50,000 frtot beruházásra szívesen megszavazná, de azt hiszi, hogy annyi különféle nagy czélok előmozdítására, mint elő vannak sorolva e czím alatt, az 50,000 frt igen kevés , azért azt töröltetni kívánja. Berzeviczy Egyed az előirányzott összeget megszavazza, azon óhajának adva kifejezést, vajha jövőre ennél nagyobb összeget lehetne előirányozni. R­o­t­h Keresztély 100.000 frtot kiván megszavaz­tatni kereskedelmi növények termesztésének tanítása s a nép körében okszerűbb gazdálkodás meghonosí­tása czéljából. Simonyi Lajos­ báró kereskedelmi miniszter kijelenti, hogy a jelenlegi viszonyok között, bár teljesen méltányolja a felhozottakat, nem tartja szükségesnek az összeg felemelését. A ház az előirányzott összeget megszavazza. — Bánó József elfoglalja az elnöki széket. A gazdasági tanintézetekre előirányoztatik ösz­­szesen 227.750 főt. Szalay Imre a szőlészet fontosságára hívja fel a kormány figyelmét s utal azon hátrányra, hogy valódi nemes fajú veszőket sehonnan sem lehet kapni, még a budai gazdasági intézetből sem. Simonyi János a tanintézetekkel összekötte­tésben levő gazdaságokat bérbe kívánja ismét adatni. E mellett utal némely tanintézeteknél a tanulók cse­kély számára s felkéri a minisztert, hogy jövőre tü­zetes kimutatást terjeszszen elő a tanulók létszámára nézve és ott, ahol a tanintézetek ily nagy számban való fenntartása nem szükséges, azok megszüntetésére tegyen javaslatot. Mocsáry Géza a következő indítványt ter­jeszti elő: »Azon tekintetből, hogy a magyar­óvári gaz­dasági tanintézetnél a német előadások végett a ta­nárok száma 12 rendes és két póttanár, ezen létszám­ból 3 tanárt évi 1200 írttal s I. tanárt évi 400 írttal, a kik a német előadásokkal foglalkoztak, összesen 4600 frtot töröltetni s igy a tanoda kiadásait nem 60.000 írtban, de csak 55.400 frtban kérem megálla­­pittatni.Horánszky Nándor nagy hibának tartaná azt, ha ezen tanintézetben a parallel német előadá­sok megszüntettetnének. Nem arról van itt szó, hogy a magyar állam államiságának érdekével megegyez­­tethető-e vagy nem,­hogy ott parallel német előadások tartatnak, mert igen sajnálná, ha a magyar állami­ság ily mód nélkül gyenge lábon állana, hogy ezen német előadások árthatnának neki. Itt szó van arról, hogy egy intézet, mely évek hosszú során keresztül nem csekély áldozatokkal az európai kultúra színvo­nalára emeltetett, ezen színvonalon továbbra is fenn­­tartassék és megtegye a közművelődésnek azon szol­gálatot, melyet eddig tett és szóló nem habozik ki­mondani, hogy a mely perezben a parallel német elő­adások ott megszűnnek, megindíttatott egyszersmind megnyirbálása azon különböző factoroknak, melyek ezen intézetet együttesen oly virágzóvá tették. Szóló sokkal kisebb bajnak tartaná azt, hogy ha ezen intézet bezáratnék, mint tartja azt, ha ezen intézetben a parallel német előadások megszüntettet­nének, mert az első által igaz, közgazdasági intéze­tünk egyik legtekintélyesebbjét fognánk elveszteni, de az utoáv­á rast még a morális bukás szégyene is érne bennünket. Nem pártolja Mocsáry indítványát. Madarász Jószef, Remete Géza és Simonyi Ernő Mocsáry indítványa mellett szó­lanak. Simonyi Lajos b. kereskedelmi miniszter: Minthogy sok részről nyilvánult azon kívánat, hogy azon tanulók száma terjesztessék a ház elé, a­kik ok­tatást nyernek a gazdasági tanintézetekben, a követ­kező adatokkal szolgál: A magyaróvári gazdasági akadémián van 186 növendék, a keszthelyi tanintézet­nél 55, a kolosmonostorinál 73, a kassainál,mint a­hol csak az idén kezdődött az oktatás, 21, a debre­­czeninél 48, a debreczeni földművelési iskolán 46, a hradekin 24, az ér-diószeghi vinczellér képezdén 24, a tarczali vinczellér képezdén 13, összesen tehát 490 ifjú nyer gazdasági intézeteinkben oktatást. Tökéletesen osztozik a pénzügyi bizottság ama nézetében, hogy nem extensive, hanem intensive kell fejleszteni gazdasági tanintézeteinket. Elismeri, hogy azon ifjak számához képest, kik ez intézeteket láto­gatják, ez intézetek túlságos számmal vannak ha­zánkban, és hogy jobb volna, ha kevesebb volna az intézetek száma, és inkább támogattathatnának a fennmaradók, különösen azon szempontból, hogy magyaróvári gazdasági akadémiánk, mely méltán megállja helyét azon néhány gazdasági akadémia mellett, mely a kontinensen létezik, oly sokra fejlesz­­tessék, a­mint ezt az ország érdeke megkívánja. Ha a magyaróvári akadémián az, a­mi ott né­metül adatik elő, nem adatnék elő hasonló terjede­lemben magyar nyelven; ezt nagy hibának, nagy visszaélésnek tartattaná, mert úgy fogja fel a dol­got, hogy ezen akadémián, melyet Magyarország tart fenn, első­sorban magyar nyelven kell tanítani, még­pedig a kellő terjedelemben minden tantárgyat. Hogy e mellett­ német nyelven foly az oktatás, ez abban találja magyarázatát, hogy a tanintézet gaz­dasági akadémia lévén, nem csak belföldiek, hanem külföldiek is látogatják, még­pedig jelenleg van 49 külföldi, köztük 37 osztrák és 12 más országból való, 80 frt lévén a tandíj, ez évenként 3920 forintot tesz, a­mely összeg majd­nem egészen pótolja az ab­ból eredő költséget, hogy parallel tanfolyamok is vannak. A ház az indítványok elvetésével az előirány­zott összeget elfogadja. Az állami lótenyészintézetek összes szükségletét Mocsáry Lajos 410.000 írtra kívánja szállít­tatni. E mellett czélszerűnek tartaná, ha a mének egyes gazdáknak adatnának ki s a katonai költséges kezelés mellőztetnék. Wahrmann Mór előadó megjegyzi, hogy a pénzügyi bizottság teljesen méltányolja az állami ló­­tenyész intézetek nagy fontosságát, s azért tekintet­tel azon körülményre, hogy az aratás nem volt igen kedvező, és hogy a lótenyésztés képezi a nép remé­nyeinek egyikét a tekintetben, hogy némileg emel­heti gazdaságát, alig merné javaslatba hozni a mén­telepek leszállítását. Fokozatosan kíván tehát eljárni és ez okból abbeli óhaját nyilvánítja, hogy a minisz­ter e czél elérésére költségvetésében a lótenyésztés­nek az országban fokozatos fejlődésével megegyező leszállításokat hozzon időről-időre javaslatba, úgy­hogy nem egyszerre, hanem fokozatosan tűnjék el azon deficit, mely a pénzügyi bizottság javaslata szerint 455.000 írtra rúg. Simonyi Lajos b. kereskedelmi miniszter: T. ház! Meg fognak bocsátani, ha Mocsáry Lajos t. képviselő úr észrevételeire néhány felvilágosítást adok. A t. képviselő úr azon óhajtása igen helyes, hogy czélszerű lenne, ha az államfének egyes gaz­dáknak adatnának ki haszonbérbe. Erre nézve kije­lentem, hogy készek vagyunk ezt tenni, természete­sen kellő garancia mellett; történik ez jelenleg is, és ha nagyobb mérvben vétetnek igénybe van örven­deni fogok. Másik észrevétele az, hogy a katonai kezelés költségesebb, mint a privát kezelés. Ezt merem ta­gadni, mert a katonák csakugyan kevesebb díjt kap­nak, mint bárki más, különben biztosítom a tisztelt képy. urat aziránt, hogy az alkalmazott katonák a minisztérium alatt állanak, a kereskedelmi miniszté­rium intézi, nem pedig a katonaság. (Élénk helyeslés a középen.) Simonyi János a különvélemény mellett szó­lalván fel, a ház szavazás útján a pénzügyi bizott­ság javaslata értelmében szavazza meg az összeget. Lótenyésztési jutalmakra előirányoztatik 15.617 forint. Wahrmann Mór előadó: Itt is következete­sen vélt a p. n. bizottság eljárni és csak 12,150 irtot ajánl megszavazásra. Simonyi dr. Minthogy ezen díjazásban a ha­zának szegényebb osztályai részesülnek leginkább a végből, hogy alkalmas ménlovak nevelésére serken­tessenek, hogy tehát az állam ne legyen kénytelen kétszer annyit kiadni, azért én ezen csekély összeg levonását nem tartom czélszerűnek és kérném a t. házat, méltóztassék az eredeti előirányzatot megtar­tani. (Helyeslés.) A ház az előirányzott összeget fogadja el. Elnök: A fedezetre nézve többen lévén még felírva, a tárgyalás folytatása holnapra halasztatik. Jelentem a t. háznak, hogy a cultus miniszté­­rium költségvetése után tárgyalás alá kerül az igaz­­ságügyminisztérium költségvetése. Azonkívül figyelmeztetem a ház t. tagjait, hogy holnap, a mai ülésben hozott határozat következté­ben, délelőtt és délután lesz ülés. A holnapi d. e. ülés 10 órakor fog kezdődni. Ezzel az ülés 2 óra 15 perc­kor véget ért. Az osztrák birodalmi tanácsból. Az osztrák birodalmi tanács képviselőháza nov. 30. ülésében bevégezte a bélyegilletékről szóló törvényjavaslat tár­gyalását. A kormány által előterjesztett szövegen cse­kély változtatás történt; lényegesebb módosítás az, mely a bizottság javaslata alapján el­fogadtatott,hogy a váltóűrlapok, míg csak a kiállító által vannak alá­írva, újakkal felcserélhetők. Zschock b. indít­ványára továbbá kimondatott, hogy a kereskedői számlák 10 órtig illeték­mentesek. Az ülés kezdetén a bécsi községta­­n­á­c­s kérvénye nyujtatott be, a hadsereg leszállí­tása ügyében. A képviselőház e kérvényt rögtön egész terjedelmében felolvastatta. »Az osztrák hadsereg költségeinek folytonos nagyobbodása az állam bevételeinek a lehetőségen túli felcsigázását tételezi fel. Az adók súlya már­is a köz­jólétet fenyegeti, s a hadseregre fordított óriá­si összegek meggyengítik az állam erejét. Az állam segélyforrásainak rendkívüli igénybevételét háború esetén csak egy vagyonos nép képes elviselni, ha korlátlan hitelt vehet igénybe; egy közgazdászatilag tönkre ment népnek azonban ily esetben oly sors jut osztályrészül, melyet egyetlen egy hazáját szerető polgár sem kívánhat hazájának«. A ház e kérvényt a bizottsághoz utasította. Ezután a felekezeti bizottság elnöke, Hopfen, egy korábban hozzá intézett kérdésre válaszolva ki­jelenti, hogy a bizottság a házasságügyi törvényja­vaslatot eddig, a tárgy bonyolódott voltánál fogva, nem állapíthatta meg; a jezsuiták kitiltásának kér­dését pedig akkor fogja tanácskozás alá venni, ha a vallás felekezetek külső jogviszonyairól szóló tör-,­vényjavaslat tárgyalását az urak háza befejezte. A legközelebbi ülés jövő pénteken tartatik. Budapest főváros rendes közgyűlése. — decz. 1. R­á­t­h Károly főpolgármester megnyitja a közgyűlést. Jelenti, miszerint ő Felsége a királynénak nevenapja alkalmával a belügyminiszter útján a főú.­hatóság nevében legmélyebb hódolatát kifejezte, mire ő Felsége ugyancsak a belügyminiszter által a szegé­nyek és az ő nevéről nevezett árvaház nevében köszö­netét fejezte ki s további kegyéről biztosította. E je­lentés tudomásul vétetik. Jelenti továbbá, hogy az igazoló választmány hatásköre e hó végével megszűnvén, új választás szük­sége forog fenn. E választás a mához két heti köz­gyűlésen fog megejtetni; 8 tag választandó; a válasz­tási bizottság elnökségével Takács Miklós biz. tag bizatik meg. — Ezután jelenti a főpolgármester, hogy Szentkirályi Mór a főv. bizottsági tagságról lemondott s ezt külön levélben is a leghatározottab­ban kijelentette. h­a a n biz. tag inditványozza, hogy legalább két tag által keressék fel Szentkirályi Mór elhatáro­zásának visszavonására. Elnök ismételten kijelenti, miszerint a hozzá intézett levélben Szentkirályi kije­lentette, hogy elhatározását — melyre nem személyi vagy családi, hanem csak tárgyilagos okok kénysze­rítők — vissza nem vonja. Máttyus A. inditványozza, hogy Szentkirá­lyinak hosszú, fáradhatlan s buzgó működésé­ért jegyzőkönyvileg köszönet fejeztessék ki, s fejeztes­sék ki egyszersmind a közgyűlés mély sajnálkozása is a lemondás felett. — A közgyűlés ez indítványt elfogadja s Szentkirályi M. erről jegyzőkönyvileg fog értesittetni. A II.ker. elöljáróvá kinevezett Frohmann Elek betegeskedése miatt ma a hivatalos esküt le nem teheti. Következett a napirend, melynek első tárgya a szegényügy szabályozása ügyében tett tanácsi előter­jesztés. Némi csekély módosítással a tanács előter­jesztése elfogadtatik, s mivel ennek több része, mint pl. a koldulási ügy, mely itt szigorúan tiltatik , a rendőrséget is illeti, a belügyminiszternek fel fog terjesztetni. A főv. tanács új polgári iskolák és az V. és VI. elemi népiskolai osztályok felállítását tartja szükségesnek s ez irányban előterjesztést tesz. Ezen javaslat V­e­c­s­e­y S. indítványa folytán addig füg­gőben tartatik, mig az 1876-ki főv. költségvetés le­­tárgyaltatik, s csak ha ennek eredménye tudva lesz, fog tárgyalás alá vétetni. A hajó-utczai iskolaépület iránt fennálló szerződés 1876. oct. 1-én lejár. Mint­hogy azonban akkorra az uj iskolaépület még aligha lesz kész, a tanács előterjesztést tesz az iránt, hogy a szerződés már most még egy évre hosszabbitas­­sék meg. Haris S. köszönetét fejezi ki a tanácsnak, hogy ez ügyet már most előhozta, de a szerződés meghosszabbításának ellene van, mert egy év hosszú idő. Hiszi, hogy az épület előbb elkészül. A tanács javaslata mellett szólnak Zmeskall, Légrády és Ney Ferencz. Mire a közgyűlés a tanács javaslatát el­fogadja. Az 1876. január 1-én életbe léptetendő méter­mértékek alapján a városi illetékek díjjegyzékének átszámítása szükségessé vált, a tanács ez ügyben, va­lamint ugyanezen időtől a házi szárnyasok, vad, és vadhús után szedendő községi adópótlék kivetése tár­gyában előterjesztést tett a közgyűlés elé. A tanács a számvevőszék munkálata alapján indítványozza, hogy a házi szárnyasokra, vadakra, és vadhúsra stbtre ki­vetett állami adó után kör.férfi adónótlékkén­t orv mint a többi adók után, 25 °/» szedessék. Ez új adó­ból a fővárosi adópénztárba mintegy 10.000 frt fogna befolyni. A díjjegyzékek átszámítását a közgyűlés elfo­gadja. Az új pótlékadóra nézve elnök megjegyzi, hogy miután itt új adóról van szó, a javaslat elfoga­dásához a közgyűlés jelen volt tagjainak 2/3- a szük­séges. Miután a javaslat egyhangúlag nem fogadta­tott el, névszerinti szavazás történt. Jelen volt 118 tag. Igennel szavazott 90, nemmel 28 biz. tag. E sze­rint a tanács javaslata az uj adópótlék tárgyában a közgyűlés által elfogadtatott. Az 1876. évre a sajtó esküdtszéki tagok szol­gálati lajtszámának elkészítése tárgyában Balassa, Weninger és Prohászka biz. tagok küldettek ki. A franco-m­agyar bank ajánlatot tett a fővárosnak, hogy ha az új városház is elégtelennek mutatkozik a hivatalok elhelyezésére, vegye meg az ő Ferencz­ József-téri házát. A közgyűlés, bár néhá­­nyan a gazdasági bizottsághoz utasítás mellett ugyan­csak buzogtak, s nagy többséggel visszautasította a bank kérvényét. A közokt. minisztérium abbeli leiratára, hogy a Klotild­ utczai állami főreáltanoda czéljára a város által adott telek iránti szerződés 2 dik pontja elha­gyassák, a tanács előterjesztése elfogadtatott, s a mi­niszter feliratilag értesittetik. A 2-dik pont azt tar­talmazza, hogy ama tanodának 1877-ben késznek kell lenni. A határidő 1880-ra meghosszabbittatik. Következett végül a Duna-jobbparti városrész­nek vízzel való ellátása, illetőleg a vizmű programm­­ja megállapításának fontos ügye és a belügyminisz­ter leirata a vízvezeték ügyében kiküldendő vegyes bizottság tárgyában. A középítési bizottság által kidolgozott Pro­gramm elfogadtatott s a javasolt négy külföldi mér­nök u. m. L­i­n­d­­­e­y, Laibach, G­­ 11 és Hobrecht felszólíttatnak a vázlat elkészítésére. A vegyes bizottmány kiküldésére vonatkozó belügym.­lok­at elvettetik, s a közép­­bizottságot megbízták, hogy ez ügyben minél előbb javas­latot tegyen. Ezzel a közgyűlés esti­­12-kor befejeztetik. (Az ülés két érdekes­ tárgyát már tegnap emlí­tettük.) — decz. 2. A mai folytatólagos közgyűlésen Frohmann Elek II. ker. elöljáró leteszi az esküt. Tárgyaltatott ezután a Duna jobbparti hegyi vizek levezetése s az utak rendezése iránt előterjesztett középitési bizott­sági és tanácsi javaslat, mely a veszélyeztetett telkek, területek befásitását s a hegyi rendőrség szervezését ajánlja. Rövid vita után elfogadtatik a tanács előter­jesztése, hogy t. i. a budai hegyek befásitása ügyé­ben az országos erdészeti egyesület véleménye fog kikéretni; a budai utak és szőlők szabályozási ügye a középítési bizottságnak adatik ki, s ez egy albizott­­ságnak adja ki tanulmányozás végett. Végül az egész terv azután a közmunkatanácsnak adandó át. Egy folyamodó azt kéri, hogy 130 frtnyi víz­fogyasztási illetéktöbbletét a hatóság visszafizesse. A tanács elutasíttatni kéri a folyamodványt. Markus pártolja azt, mert a v­i­z­i ó­r­á­k rosz állapotban vannak, úgy hogy azoknak hinni nem lehet, a való­ban fogyasztott víz mennyiségét nem mutatják pon­tosan. A közgyűlés a tanács javaslatát elveti, s Mar­kus indítványa fogadtatik el. A belügyminiszter a budai vár erődítményi jel­legének megszüntetéséről értesíti a várost. A közgyű­lés örvendetes tudomásul veszi e leiratot.

Next