Pesti Napló, 1876. január (27. évfolyam, 1-24. szám)
1876-01-22 / 17. szám
ció útján sokkal sikeresebben biztosítja azt a czélt, melyet a közigazgatási bizottság által akart elérni. Másként történt. Az érvekkel szembeállíták a kormány sérthetlen tekintélyéről szóló tant. A parliament ar is eszmeharcczal a kabinetkérdést. A kormány győzött, de e győzelem dicsőség nélküli. A kabinetkérdés felállításának daczára magából a pártból nem jelentéktelen s ámú szavazat a kormány ellen nyilatkozott. Ennél is súlyosb a távollevők száma. Csernátonyn kívül az összes fővárosi képviselők »távol voltak.« A parliament legfényesebb nevei nem tündökölnek a kormány mellett szavazók táborában. A városok ügye oly erős meggyőződéssé vált, hogy azt nem buktathatta meg sem a szélsőjobb, sem a szászok pártolása, habár e két utóbbi körülmény több szabadelvű képviselőre azon hatással volt, hogy a törvényjavaslat mellett szavazzon. A kormányjavaslatot pártoló szónokok nem igen fáradoztak abban, hogy a javaslat mellett érvekkel harczoljanak. Azon állítás, hogy nem kell a haza polgárai között válaszfalat emelni, alig érdemes a cáfolatra. Nem ma terveztetik e válaszfal, hanem ez, amennyiben a közigazgatási formák közötti különbségből áll, százados fejlődés eredménye. Az sem való, hogy a közigazgatási bizottság a »cliquek« ellen óvszerül szolgál. Épen az ellenkező igaz. Ha van corruptio, ha van clique, a zártkörű közigazgatási bizottság lesz annak melegágya. E szűk körben, ahol a corruptióval vádolt önkormányzati testület választottjai bírják a többséget, a »corruptio« sokkal inkább feltárulhat, mint a számos tagból álló, nyilvános közgyűlésen. Mi lehet tehát oka, mi az érv, hogy a kormány oly makacsul ragaszkodott javaslata e pontjának nem is lényege, hanem betűjéhez? A ház tanácskozásai arról fel nem világosítottak, és pedig annál kevésbé, mert ami a városok iránti ellenszenv sokszor hangoztatott indokát illeti, azt a belügyminiszter mai nyilatkozatában nemcsak lerontotta, hanem a városok jövő alakulását illetőleg több oly biztosítást is tett, melyek a városok barátaira bizonyára megnyugtató hatást tesznek. Akárhogy forgatjuk tehát a dolgot, a kormány hajthatlanságának nem képzelhetjük el más okát, mint azt, hogy ily modor által prestige-ét vélte növelni. Mily nagy tévedés! Ellenzékétől a Tisza kormánynak nincs mit tartani; fölényét, mint látjuk, saját eljárása ingatja meg. Reméljük (s mert az ország és a parlament jelen viszonyai között válságot nem akarunk, csak e reménynyel kecsegtethetjük magunkat,) hogy a kormány, a mai eseten okulva, a jövőre több súlyt helyez független s a közvéleménynyel élénkebb összeköttetésben levő férfiak meggyőződésére, mint a claque tapsaira. — ami pedig az elfogadott javaslatot illeti, most már be kell várnunk, hogy a gyakorlat mutassa ki hiányait. Amint azonban ez megtörténik, a hiányok orvoslásának sürgetését kötelességünknek fogjuk ismerni. A keleti vasút. Azon szerződés, mely a kormány és a keleti vasút igazgatótanácsa közt tegnap köttetett, egész szövegében a »Pester Corr.« szerint igy szól: Szerződés, mely egy részről a m. k. közmunka és közlekedési- és a pénzügyi miniszter, másrészről pedig a magy. keleti vasuttársulat igazgató-tanácsa közt köttetett. 1. §. A m. keleti vasúttársulat átbocsátja összes vasútvonalait s az azok tartozékát képező összes ingatlanokat a magyar állam kizárólagos tulajdonába teljes felszerelésükkel s a társulatnak jelenleg tulajdonában levő összes ingókkal, pénztári készletekkel , aktiv követelésekkel, valamint a kormánynál létező 1.200.000 frt névleges értékű biztosítékával együtt, egy szóval összes ingós ingatlan vagyonát, s jogot ad a m. királyi kormánynak, hogy ezen vasútvonalak és tartozékaiknak tulajdonára vonatkozó jogát ezen szerződés alapján további meghallgatása nélkül telekkönyvileg a magyar államra átkebeleztethesse. 2. §. A mgyar állam átveszi az említett összes vonalakat az első §-ban említett tartozékaikkal együtt, mindazon terhekkel, melyek azokon jelenleg léteznek, nevezetesen a társulat elsőbb (45 millió) és másod (30 millió) sorozatú elsőbbségi kölcsönével, továbbá a társulatnak még függő tartozásaival, s lemond azon előlegek s kamatjaik megtérítésére való igényeiről, melyeket akár állami biztosítás, akár az építés folytathatása tekintetéből a társulatnak kiszolgáltatott. 3. §. A tulajdonjog azon átruházása következtén köteles a magyar állam a keleti vasút összes részvényeit állami kötvényekkel olykép beváltani, hogy minden 3 db, egyenkint 200 írtról szóló részvényért 2 db, egyenkint 100 írtról o. é. vagyis 200 német birodalmi arany márkáról szóló s 1876 ki január hó 1-től 5°/0-val, azaz 5 forinttal o. ért. vagyis 10 német birodalmi arany márkával kamatozó B a keleti vasút első sorozatú kötvényeinek kisorsolására s beváltására kitűzött időben törlesztendő állami kölcsön kötvényt szolgáltat ki az illető részvények birtokosainak. A részvények elévülés terhe alatt beváltás végett 1877-ik év végéig bemutatandók. 4. §. A társulat részvényeinek ily módoni beváltását 1877-ik évi január 1-től kezdve maga a kormány saját pénztárai, valamint az általa kijelölendő budapesti és bécsi intézetek által eszközlendi. A részvények helyett adandó állami kötvények kamatjai ugyanazon pénztáraknál vagy a kormány által kijelölendő intézeteknél minden évben január és julius 1-én fizettetnek. Az első kamat szelvény azonban az egész 1876. évre egyszerre 1877. évi január 1-én lesz esedékes. A kormány által adandó állami kötvényeknek a budapesti és bécsi tőzsdéken leendő jegyzését a kormány fogja kieszközölni. A kamatfizetés az adó levonásával történik. 5. §. A társulatnak alapszabályaiban kitűzött czélja ennek folytán az 1868-ik XIV. törvényczikkben , az annak alapján kiadott engedély-okmányban nyert összes jogaival együtt megszűnvén, ugyanaz jelen szerződés érvénybe lépte után feloszlása iránt megfelelő intézkedéseket teend. 6. §. A m. keleti vasút összes vonalainak kezelését a kormány már 1876. évi február 1-él veendi át s azt addig, mig a jelen szerződés érvényre emelkednék, a társulat igazgató tanácsának ellenőrködése mellett folytatandja. Az esetre, ha a szerződést a társulat közgyűlése, vagy a törvényhozás jóvá nem hagyná, a vonalak kezelését újból a társulat igazgatói közegei veendik át azon állapotban, melyben azok a visszaadáskor létezni fognak, s az időközben felvállalt összes kötelezettségekkel s nyert jogokkal együtt anélkül, hogy a társulat e czímen a kormány ellen bármely követeléssel, vagy kárpótlási igénynyel léphetne fel. 7 §. A kezelés átvétele napjától a szerződés érvényre emelkedéséig teendő kormányintézkedésekre nézve azonban a társulat igazgató tanácsának azon befolyás biztosíttatik, hogy ily intézkedések csak beleegyezésével lesznek életbe léptethetők. Az igazgató tanács különben a mai naptól kezdve a pályát semmi néven nevezendő új kötelezettségekkel nem terhelheti és egyáltalán oly intézkedéseket nem tehet, melyek a pályára új terheket rónának. 8. §: A kormány megtartván az összes személyzetet a vasút szolgálatában, a társulatnak a személyzet irányában fennálló jogait s kötelezettségeit átveszi, nevezetesen biztosítja a személyzetnek szerződésszerű, vagy kinevezési okmányok, utasítások és a nyugdíj alapszabályokban gyökerező jogait. Az igazgatótanács mai naptól kezdve semmi új kinevezéseket, sem pedig előléptetéseket nem határozhat, vagy amennyiben ezt tenné, ily határozata a kormányra nézve érvénynyel nem bizand. 9. §. Azon jogokat, melyeket eddig az igazgató tanács a társulati alkalmazottak javára alakitott nyugdíj s más, netalán fennálló alapok kezelésére gyakorolt, 1876. évi február 1-től a kormány fogja gyakorolni. 10. §. Mennyiben a társulat netán más oly alapokkal birna, melyek a pálya tartozékát képezik, ezek az állam tulajdonába mennek át 11. §. A társulat köteles azon felül összes könyveit, számadásait, szerződéseit s egész irattárát, valamint a vasút építésére vonatkozó összes terveket s a vonalainak kiegészítése czéljából tett összes előmunkálatokat a kormánynak szetén külön kárpótlás nélkül átszolgáltatni. 12. §. A társulat elismeri, hogy a jelen egyezmény által a keleti vasút engedélyezéséből s építéséből a kormány ellen netán támaszthatni vélt minden néven nevezhető igényei teljes kielégítést nyertek s hogy az ezen ügyletekből eredhetett minden további kártalanítási igényekről végkép lemond. 13. Jelen szerződés a társulatra nézve azonnal érvénybe lép, mihelyt azt a legközelebb megtartandó rendkívüli közgyűlés helyben hagyja, a kormányra pedig akkor, ha az e részben még a jelen ülésszakban benyújtandó törvényjavaslat törvényerőre emelkedett. Kölcsönösen megállapíttatik egyébiránt, hogy amennyiben a társulati közgyűlés vagy a törvényhozás a szerződést meg nem erősítené, egyik fél sem lesz jogosítva a szerződésből valamely jog vagy követelés elismerésére következtetést vonni, s egyáltalán a szerződést követeléseinek alapjául venni. 14. §. Ezen szerződés két példánya, melyek egyike a kormány, másika a társulat kezeiben marad, bélyegmentes. Kelt Budapesten, 1876. évi jan. hó 20-án. A magyar keleti vasút igazgatótanácsa nevében: Báró Vay Miklós, Széll Kálmán, Eduard Graf Dziendsicky, m. k. pénzügymin. Dr. Herz Vilmos, Péchy Tamás, m. k. közmunka- és közlekedési min. ORSZÁGGYŰLÉS. A képv iselöli az ülése, január 21-én. (Folytatás esti lapunkhoz.) Tisza Kálmán miniszterelnök Zichy Nándor úr. azon érvére, hogy az ambuláns közigazgatás csak desorganisatiót fog előidézni, megjegyzi, hogy ami inconvenientia az ambulatióból ered, az meg fog szűnni akkor, ha egyáltalában a kisebb törvényhatóságok iránt rendelkezett a törvényhozás; de hogy ezen törvényjavaslat volna az, amely felhozta volna a kisebb városok esetleges beolvasztásának eszméjét, ezt határozottan tagadja, mert hiszen már törvényjavaslatok is voltak e tárgyban benyújtva, és figyelmezteti Zichy Nándort, hogy nem mindig követtetett az ő elvrokonai által azon eljárás, amelyet azon benyújtandó törvényjavaslattal szemben már most előre jeleznek, s amely abban áll, hogy a kisebb sz. kir. városokat is mind meg kell tartani. (Mozgás és ellenmondás a szélsőjobbon.) Nagyon fog örülni, ha akkor, amidőn azon törvényjavaslat a ház előtt lesz, ami nemsokára meg fog történni, Zichy be fogja bizonyítani, hogy szóló őket félreértette. (Tetszés a középen.) Azt mindenesetre határozottan meri állítani, hogy midőn ezelőtt több, mint két évvel ezen eszmét vitatta szóló Zichy és elvrokonai ellenében, szóló védte azt az álláspontot, hogy a szab. kir. városok beolvasztásánál nem kell oly messze menni, mint amennyire némelyek menni akarnak. Ezt azért jegyzi meg, mert szükségesnek tartja, hogy amidőn a szavazatok a beadatnak, az ily argumentumoknak hordereje kimutattassék. (Helyeslés a középen.) Megjegyezvén, hogy igen kiváncsi volna, miként gondolja Zichy a városi önkormányzatnak általa a közigazgatási bizottsággal szemben hangsúlyozott egységes szervezését, áttér a domesticas kérdésére, min némelyek fennakadtak s kijelenti, hogy nem rajta fog múlni, hogy ezen kérdés is lehetőleg hamar megoldassák. Ami pedig a fővárosi rendőrség szervezésének nehézségét illeti, azt tartja, hogy egész más szabály alá esik és más nehézségekkel küzd a fővárosi rendőrség szervezése és egész mással a főváros különdeni szervezetének megigazítása. Éspedig azért, mert egyfelől a fővárosi rendőrség szervezhetésére szükséges egyáltalában a rendőri törvény és a rendőri eljárásról szóló törvény, mert anélkül, míg az vagy elfogadva, vagy legalább megállapítva nincs, most már a rendőrség állandó szervezéséhez nyúlni nem volna czélszerű (Helyeslés.) De még van más nehézség is, s ez az, hogy azon reorganizatiónak egyik eredménye kell, hogy az legyen,és a kiindulásnál annak kell szem előtt tartatnia,hogy a közigazgatási apparátus kevesebbe kerüljön. Tehát nem költség szaporulatról, de költség kevesbítésről van szó. Azt pedig nem fogja senki kétségbe vonni,hogy a fővárosi rendőrséget úgy szervezni,amint szerveztetnie kell, okvetlenül költség szaporulattal fog járni, aminek pedig a mai időben nehézségét mindenki ismeri. Egyébiránt ami a városok polgári elemének fontosságáról, jelességéről, hivatásáról elmondatott, helyesli egészen addig a határig, ahol ennek feltüntetése, az ország más polgárainak mintegy lerántásával hozatott kapcsolatba. Látja általában a városoknak és elsősorban a fővárosnak országos fontosságát; de épen azért, mert fontosaknak tarja a városokat, és mert fontosnak elsősorban magát a fővárost, azt hiszi, természetes, hogy miután szóló az alakítandó bizottságok behozatalától a közigazgatás javítását reméli, amenynyivel nagyobb fontosságot helyez a városokra és a fővárosra, annál inkább kell óhajtania, hogy azokban és ebben is e bizottság behozassák. (Helyeslés a középen.) Aláírja azt is, hogy itt a fővárosban erősebb kéz kell az administrate vezetésére, de azon meggyőződésben van, hogy a közigazgatási bizottság helyesen összealkotva, amiben természetesen egyik főteendő magát a fővárost illeti, és ez után helyesen vezetve — tökéletesen elég erős kéz lesz arra, hogy az a kívánt czélhoz vezessen. Kéri a törvényjavaslat eredeti szövegének elfogadását. Schwarcz Gyula személyes kérdésben kér szót, s kijelenti, miután az elnök által felhivatott, hogy új vitába ne bocsátkozzék, hogy beszédét Szilágyi Dezső, eszmemenetének magas niveaujához alkalmazta. (Élénk derültség.) Ezzel a vita befejeztetvén, megtörtént a szavazás, melynek eredménye, mint esti lapunkban említettük, a következő: a törvényjavaslat eredeti szövegére szavazott 409 igazolt képviselő közül (a horvátok nincsenek beleszámítva) 199, ellene 43, távol volt 166. Elnök nem szavazott. A szavazás lefolyása a következő volt: Igennel szavaztak: Galgóczy Sándor, Gáspár András, Gidófalvy Albert, Gorove István, Gromon Dezső, Gullner Gyula, Halász Bálint, Hammersberg Jenő, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Hets Károly, Hieronymi Károly, Hódossy Imre, Hollósy Károly, Horánszky Nándor, Horváth Gyula, Houchard Ferencz, Hunyady Béla, Ivády Béla, Jászay Antal, Jordán István, Joanovics György, Károlyi Tibor, gr. Kemény Gábor, dr. Kemény István, Kemény Mihály, Kende Kanut, Kende Péter, Kerkápolyi Károly, Kégl György, Kiss Lajos, Kollár János, Koronthályi Ferencz, Kossy Sándor, Kovách László, Kovácsy Gyula, Kövér Károly, Kürthy József, László Antal, Lászay Lajos, Lichtenstein József, Lónyay József, Luka Lajos, Lükő Géza, Mara Lőrincz, Markhot János, Máriássy Kálmán, Máriássy Sándor, Márkus István, Metzner Gyula, Micsky Lajos, Michl Jakab, Mihályi Péter, Miklós Gyula, Molnár Aladár, Molnár György, Molnár István, Móricz Pál, Máriássy Miklós, Nagy Gy., Nyisztor J., Nedeczky István, Ordódy Pál, Orosz Mihály, Paczolay János, Papp Gábor, Papp Lajos, Papp Sándor, Perczel Béla, Perczel Lajos, Perczel László, Peretti Alajos, Petrik Gyula, Péchy Jenő, Péchy Manó úr, Péchy Tamás, Pilisy László, Plachy Bertalan, Plachy Tamás, Podmaniczky Frigyes b., Pogány Károly, Pogonyi Dénes, Pongrácz Lajos, Poór Antal, Potoczky Dezső, Prepeliczay Gyula, Prónay József, Pulay Kornél, Pulszky Ágost, Ragályi Aladár, Ragályi Gyula, ifj. Ráday Gedeon gr., Rády Endre, Remete Géza, Rónay István, Rudics József báró, Schmausz Endre, Simonyi Lajos báró, Simó Lajos, Somssich Imre gróf, Somssich Pál, Szakáll Antal, Szapáry Gyula gróf, Szaplonczay Miklós, Szathmáry Miklós, P. Szathmáry Károly, Szende Béla, Szeniczey Ödön, Szentai György, Szentiványi Árpád, Széll Kálmán, Szikszay Lajos, Szilassy János, Szilády Áron, Szilágyi Dezső, Szirmay Ödön, Szitányi Bernát, Szivák Imre, Szluha Benedek, Szoboszlay József, Szontágh Pál (gömöri), Szontágh Pál (somogyi), Szabó Mihály, Taray Endre, Teleki László, Tibádi Antal, Tisza Kálmán, Tisza Lajos, Tóth Kálmán, Tóth Vilmos, Trefort Ágoston, Ujfalussy Miklós, Urbanovszky Ernő, Várady Gábor, Vendéghi Gábor, Végh Aurél, Vixava József, Vizsolyi Gusztáv, Vladár Ervin, Vojnics Jakab, Wächter Frigyes, Wodianer Albert b., Veres Pál, Wodianer Béla, Vécsey Tamás, Zalay István, Zákó György, Zsilinszky Mihály, Zsitvay József, Andaházy Pál, Antal Gyula, Antalffy Károly, Ábrahámffy Gyula, Bakcsy Ferencz, Balogh József, Balogh Imre, Barcsay Ákos, Bartal János, Bánó János, Beliczey Rezső, Beöthy Algernon, Bereczky Sándor, Berzeviczy Egyed, Békássy Károly, Biró Kálmán, Bittó Béni, Bocsánczy Adolf, Boda József, Boer A., Bohus Zsigmond, Bokros Elek, Borosnyai Pál, Babits János, Czipple Zsigmond, Csávossy Béla, Csemegi Károly, Csernátony Lajos, Csider Károly, Csillaghy József, Darvas Imre, Dániel Ernő, Dániel László, Dániel Pál, Dégenfeld Béla gr., Dimitrievics Milos, Domahidy István, Dégenfeld Lajos gróf, Éber Nándor, Fabriczius Károly, Farkas Elek (bihari), Farkas Elek (körösi), Fáy Béla, Felszeghy Sámuel, Földváry Mihály, Fröhlich Gusztáv. Nemmel szavaztak: Gebbel Károly, Heddy Ernő, Héderváry-Khuen Károly gr., Hérits Antal, Hosztinszky János, Hunkár Sándor, Karuch József, Kapp Gusztáv, Kállay Béni, Kulcsár Lajos, Leonhard Frigyes, Löw Vilmos, Manger Károly, Mudrony Soma, Mukics Ernő, Nemes Nándor, Orbán Balázs, Ocskay Rudolf, Ráth Károly,Róth Keresztély, Sachsenheim Albert, Steinacker Ödön, Schwarz Gyula, Szerafin Frigyes, Széchenyi Pál gr., Szluha Ágoston, Szőgyényi László, Sztupa György, Tomcsányi László, Trauschenfels Emil, Varga Károly, Zay Adolf, Zákó Sándor, Zichy Nándor gr., Zsedényi Ede, Bausznern Guidó, Berchtold László gr., Bethlen András gr., Bujanovics Sándor, Conrád Károly, Csiky István, Dániel Márton, Dessewffy Kálmán, Dörr Soma, Földváry János. Távol voltak: Gábor Péter, Gurban Konstantin, Haczky Kálmán, Halassy Gyula, Hazay Ernő, Házmán Ferencz, Hegedűs László, Hegyessy Márton, Helffy Ignácz, Hirsch Tivadar, Hollán Ernő, Horváth Boldizsár, Horváth Lajos, Huszár Imre, Irányi Dániel, Istóczy Győző, Janicsár Sándor, Jankovich Miklós, Jeney József, Jókai Mór, Jósika Gy. dr., Juhász Mihály, Justh Sándor, Kaas Ivor báró, Kacskovits Sándor, Kasper Mihály, Kassay Ignácz, Kautz Gyula, Kállay Ödön, Kármán Lajos, Károlyi Gyula gróf, Károlyi János, Kemény Kálmán br., Királyi Alajos, Királyi Pál, Kiszelyi Ernő, Knöpfler Vilmos, Komjáthy Béla, Korizmics László, Kossuth Mihály, Kozma Parthén, Krajcsik Ferencz, Kühnle József, Könczey Károly, Kövér Gábor, Lehoczky Egyed, Lehoczky György, Lipovniczky Sándor, Lovász Miklós, Lukács Béla, Lukácsy Béla, Luppa Péter, Madarász Jenő, Madarász József, Majzik Viktor, Makray Aladár, Mandl Pál, Muzsovszky Jenő, Matkovits János, Máday Lajos, Migazzy Vilmos gr., Miletics Svetozár, Missits János, Mocsáry Lajos, Mocsáry Géza, Molnár Antal, Muzslay Sándor, Nagy Ignácz, Nagy Károly, Nagy Ferencz, Német Albert, Odeschalsky Gyula kg., Ostffy István, Ocskay István, Papp György, Pauler Tivadar, Perényi Zsigmond br., Poltt Mihály, Pongrácz Adolf gr., Prileczky Tádé, Pongrácz Ágost gróf, Pogány Ödön, Radvánszky Béla, Ragályi Ferdinánd, id. Ráday Gedeon gr., Révay Simon b., Román Sándor, Rupprecht Lajos, Sembery István, Sennyey Pál b., Sibrik Kálmán, Simonffay János, Simonyi Ernő, Simonyi Simon, Siskovics Tamás, Soós Gábor, Sváb Gábor, Simonyi János, Szabovlyevis Mihály, Szalay I., Szentpály Jenő, Szlávy Józs., Szlávy Olivér, Szomjas József, Szongott Jakab, Szüllő Géza, Szilágyi István, Tarnóczy Gusztáv, Teleszky István, Tisza László, Tulok Zsigmond, Ugrón Ákos, Vay Miklós, Üchtritz Zsigmond dr., Ürményi Miksa, Vállyi János, Vidliczky József Vidovics Ferencz, Wahrmann Mór, Wirkner Lajos, Zabulik László, Zmeskál Zsigmond, Zsigmondy Vilmos, Almássy Sándor, Andrássy Mihály, Antonescu István, Babics István, Babócsay Lajos, Balázs Frigyes, Baldácsy Antal br., Balogh Károly, Baranyi Ágoston, Boross Gábor, Bay Géza, Bánffy L. br., Bánhidy B. b., Becze Antal, Berényi Ferencz gr., Berke József, Bernát Dezső, Bittó István, Borba Zsigmond, Boross Bálint, Bibits Döme, Chorin Ferencz, Czedler János, Csanády Sándor, Csávolszky Lajos, Csatár Zsigmond, Csengery Antal, Deézsy Sándor, Désán Géza, Desewffy Aurél gr., Doda Traján, Duka Ferencz, Decáni Gusztáv, Deák Ferencz, Emmer Kornél, Erling Miklós, Ernuszt Sándor, Ernszt Frigyes, Fáik Miksa, Ferdinánd István, Forgách Antal gróf, Fornszek Sándor, Fogh Károly, Forián Károly. A 2., 3. és 4-ik §. változatlanul elfogadtatott. Az 5 ik szakasz Várady Gábor nagyobb részt irályi indítványára, melyet Somssichirályi tekintetben szintén módosított, a következő szövegben fogadtatott el: Ha a választott tagok valamelyike időközben megszűnik a törvényhatósági bizottság tagja lenni, annak egyúttal közigazgatási tagsága is megszűnik. A meghalt, vagy leköszönt, vagy jogosultságát bárminő törvényes okon elvesztett tag helyébe, a közgyűlés által, a lehető legelső alkalommal más választatik. Az, hogy ezen választás fog eszközöltetni, a közgyűlés előtt legalább nyolc nappal szokott módon közhírré teendő. Az ily esetben választott tag tagsági időtartamára nézve ugyanaz áll, ami állana e tekintetben arra nézve, akinek helyére megválasztatott. A 6 —12. § ok változatlanul elfogadtattak. A 13. szakasz így szól: »Az általános közigazgatás érdekében intézkedik al bizottság az iránt,hogy a törvényhatóság területén a közigazgatás öszhangzatosan eszközöltessék és az összes, akár kinevezett, akár választott közegek egymást támogassák, teendőiket összevágólag teljesítsék. A törvényhatósági vagyon kezelésére nézve a közgyűlésnek, illetőleg városokban a tanácsnak eddigi törvényes hatásköre továbbra is fenntartatik.« Teleszky István a következő módosítványt terjeszti elő: »A 13. §. második bekezdése helyett következő szöveg tétessék: A törvényhatósági vagyonkezelésre nézve a közgyűlésnek, a városokban pedig a községi ügyekre nézve a közgyűlésnek, a tanácsnak és a polgármesternek eddigi törvényes hatásköre érintetlenül hagyassák. Remete Géza a módosítvány ellen nyilatkozik, mely különben a miniszterelnök pártoló felszólalására elfogadtatott. A 14—24. § ok változatlanul elfogadtattak. A 25 ik szakasz,miután Tisza Kálmán Pa ez e tay felszólalására kijelente, hogy a szakasznak a közmunka kivetésére vonatkozó része akkor fog érvénybe léptetni, ha a közmunka-törvény megalkottatik, ami annál kevesebb nehézségbe fog kerülni, mert e törvény végrehajtása időpontjának meghatározása a minisztériumira javasoltatik bízatni, változatlanul elfogadtatott. A 25., 26., 27., 28. (e szakasz Schmausz indítványára helyesebben szövegezve.) 29—38 szakaszok változatlnul elfogadtatnak. A 38-ik szakasz megszavazása után elnök az ülést 1 óra 58 perczkor eloszlatja. Különfélék. — jan. 21. (Király ő Felsége), egy bécsi lap híre szerint jövő, kedden utazik Budapestről Bécsbe. (Valéria főherczegnő kagylógyűjteménye.) Mikor királyné ő Felsége a nyáron Francziaországba utazott tengeri fürdőre, tudvalevőleg magával vitte a kis Valéria főherczegnőt is. A király leány gyermeki kedélyére már az is nagy hatást gyakorolt, mikor az országút egyik fordulójánál egyszerre maga előtt látta a végtelen tengeryt, melynek verőfényes, tündöklő vizén számtalan bárka, hajó és csónak úszkált ide-tova. Alig várta, hogy egész közelről lássa a sok csodát. De még nagyobb meglepetése és öröme telt abban, mikor a tengeri fauna legtarkább, legfurcsább alakulatait szemlélhette. Felszedett minden kagylót, mint megannyi kincset; a királyné már rég elvégezte a fürdést, de a kis királyleány még mindig nem akart megválni az előtte heverő kincsektől. Másnap és sassetotti időzése alatt mindennap kora reggel már ismét Petites-Dallesban járt, és a homokon, melyet az apadó tenger szárazon hagyott, mint a vilit sietett tova, itt egy kagylót, ott egy csigát, amott egy tengeri pókot látott meg, mind hangos örömmel szedte össze kis kosárkájába. Az udvari hölgyek és Rónay püspök gyakran térdig jártak a sárban, a főherczegnő meg egyre szedegetett. Egy lakáj járt utána nagy táskával, ebbe szórta a főherczegnő a kis kosárka tartalmát, valahányszor az megtelt. Otthona aztán kiválogatta a gyűjtöttek javát. Rónay püspök az utile cum dulci elvénél fogva az összegyűjtött héjasokat rendszeresen összeállíttatta, és most agyűjtemény a főherczegnő lakosztályának egyik salonjában iíz igen csinos üvegszekrénybe van rakva, mindegyik darabnál ki van téve a német és a latin exév és a lelhely. A kis király-leány nagy örömét leli e gyűjteményben, mely a sassetot-i szép napokat juttatja eszébe és melyről játszva tanulja meg a természetrajz egy érdekes részét. (József főherczeg)ma délelőtt fogadta az irói bálbizottságnak Asbóth János, Kán Béla, báró Révay Gyula és báró Laffert Antal tagokból álló küldöttségét, mely felkérte, hogy a bált látogatásával szerencséltesse. Ő fensége fölötte kegyesen fogadta a küldöttséget és Asbóth úr meghívására azt mondá, hogy most még nem tehet biztos ígéretet, de ha a királyné anyja állapotáról jobb hírek érkeznek, mindenesetre el fog jönni. Ugyanezen küldöttség hétfőn ő Felségénél fog tisztelegni, hogy a küldött 100 írtért köszönetét nyilvánítsa. (Gróf Andrássy Gyula külügyminiszter ma reggel Budapestről Bécsbe utazott. (Sennyey Pál báró) egészségi állapota olyan kedvezőtlen fordulatot vett, hogy a báró tegnap Bécsbe ment, honnan, ha a bécsi orvosok mást nem ajánlanak, Olaszországba, és pedig egyelőre Velenczébe fog utazni. (A magyar tudományos akadémia könyvkiadó hivatalában a következő nagybecsű tudományos munkák jelentek meg: Monumenta Comitialia regni Hungáriáé. Magyar országgyűlési emlékek, történeti bevezetésekkel. A m. t. akadémia történeti bizottsága megbízásából szerkeszti dr. Fraknói Vilmos, az akadémia rendes tagja és osztálytitkára. Harmadik kötet, (1546—1556.) Budapest 1875. nyomatott az Athenaeum nyomdájában. A nagybecsű kutfőmunka ezen harmadik kötete öt nagy országgyűlés, tiz részleges gyűlés, három 1554—1556 évi pozsonyi országgyűlés s öt horvát-tótországi gyűlés összes okmányait közli. A történeti bevezetéseket az ismert nevű szerkesztő ép oly szakavatottan, mint élvezhető alakban írta meg, s így a munka nemcsak a szakembereket, hanm a hazai történelem minden barátját érdekelheti.Az egész díszesen kiállított könyv ára 3 írt. Monumenta Comitialia Regni Transylvaniae. Erdélyi országgyűlési emlékek, történeti bevezetésekkel. A magyar tud. akadémia tört. bizottsága megbízásából szerkeszti: Szilágyi Sándor. Első kötet (1540—1656.) A magyar országgyűlési emlékekkel párhuzamosan indul meg Szilágyi Sándor szakavatott szerkesztése mellett az erdélyi országgyűlések története, amaz időtől fogva, midőn a politikai viszonyok Erdélyt az anyaországtól elválasztották. A jelen kötetben 88 különböző gyűlésről hoz közleményt. A történeti bevezetések ép oly alaposan, mint érdekesen vannak írva s Szilágyi Sándor valóban példás buzgalommal gyűjtötte össze és dolgozta föl az ide vágó roppant s csak nehezen hozzáférhető anyagot, így a munka méltó párja a magyar országgyűlési emlékek gyűjteményének ára 3 frt. Magyarország helyrajzi története, főtekintettel az egyházi intézetekre vagyis a nevezetesb városok, helységek s azokban létezett egyházi intézetek, pspökmegyék szerint rendezve. Irta Rupp Jakab. Kiadta a m. tud. akad. történelmi bizottsága. Harmadik kötet. A bácsival törvényesen egyesitett kalocsai főegyházmegye. Ára 1 frt 80 kr. A csillagászat elemei, különös tekintettel a matiimatikai földrajzra. Tanárjelöltek és magántanulók számára. Irta dr. Petzval Otto. Ara 2 frt 80 kr. Kasán-tatár nyelvtanulmányok. I. füzet. Kasáni tatár szövegek. Gyűjtötte és fordította : szentkatolnai Bálint Gábor. Ára 1 frt. (Horn Ede özvegye) Horn halála után folyamodványt nyújtott be ő Felségéhez nyugdíjért. E kérvényre a választ már megkapta. A kormány 2000 irtot utalványozott az özvegynek valószínűleg végkielégitésképen. Hogy különben Horn családja mily kedvezőtlen helyzetben van, mutatja — mondja a »M. Hiradó« —az a körülmény, hogy három nappal ezelőtt 3600 frtos adósság fejében Hornné összes bútorait lefoglalták. (A kikinda-becskereki mellékvasút érdekében e napokban Nagy-Kikindán újabb értekezlet tartatott Thurn-Taxis herczeg elnöklete alatt. Jelen volt mintegy negyven érdekelt s Mencer Mihály, a torontáli hitelbank igazgatója indítványozta, küldjön ki az értekezlet albizottságot melynek feladata lesz: módot találni a szükséges építési költség beszerzésére; vállalkozót keresni az építés vezetésére és végül kideríteni, hogy a vonal mentében fekvő községek mily arányban járuljanak a költségekhez. Ez indítvány elfogadtatott s a bizottság megválasztatott, ezenkívül pedig Thurn-Taxis hex’czeg általános meghatalmazással ruháztatott föl, hogy bankházakkal és vállalkozókkal érintkezésbe lépjen. (Tóth Ede), jeles népszinműirónk, veszélyesen megbetegedett. (Zendülés egy horvát faluban.) Mint a »Bud. Corr.«-nak távirják, Vugrovecz kis községben, Zágráb mellett, a dézsma megtagadása miatt a parasztok és csendőrök közt tegnap verekedés támadt. Négy panaszt agyonlövetett, többen megsebesültek. Zágrábból katonaságot küldöttek Vugroveczbe. (A niczkyfalvi lázongásról, melyről már megemlékeztünk, még a következő részletek vannak előttünk. A lázongás napján Hollóssy József szolgabíró a csendbiztossal és négy csendlegénynyel Niczkyfalván megjelenvén, a községháza előtt 4—5 irodai őr dorongokkal és vasvitákkal felfegyverkezve fogadta, kik is a csendlegényeket beléptükkor ütlegekkel fogadták s a csendbiztos kezéből a fegyvert kiragadni iparkodtak. Az irodaőrök később megkötöztetvén, a községi tanácsterembe zárattak, mire a községi lakosság nagy része a községháza előtt botokkal és vasvitákkal felfegyverkezetten megjelenvén, a foglyok szabadon bocsáttatását követelték, s mert ez rögtön meg nem történt, a községház ablakait törték-zúzták össze, sőt kijelentették, hogy a szolgabirót, csendbiztost és csendlegényeket az éjjel megölik s a községházát földig rombolják, ha a foglyok azonnal szabadon nem bocsáttatnak. A szolgabiró békéltető szavai mit sem használván, s mert a támadók a foglyokat, ha kell, erőszakosan is kiszabadítani nyilatkoztak, a szolgabiró czélszerűbbnek látta a foglyokat kibocsáttatni s arra inteni, hogy menjenek békességben haza, s legyenek másnap reggelig nyugodtan, amikor is az ügy békés után ki fog egyenlíttetni. Az őrök azonban nem hogy nem hajlottak a szép szóra, hanem a jegyző lakszobájába nyomulván, az ott levő szolgabirót felszólították, hogy az ő jelenlétükben és német nyelven jegyzőkönyvet vegyen fel, melyben az egész esemény leirása mellett kívánságaik foglaltassanak. A szolgabiró ekkér kényszerhelyzetben lévén, tanácsosnak látta a vad tömeggel nem ellenkezni s a kívánt jegyzőkönyvet kiállítani, melyben a többek közt ilyen pont is van . A bírónak megtiltatik, hogy elfogadjon minden oly beadványt, mely magyarul van szerkesztve, s köteleztetik, hogy minden magyar beadványt széttépve küldjön vissza a beadónak. A jegyzőkönyv elkészülvén, a lázongók a szolgabirót elbocsátották. Mint említettük, katonaság ment ki a mozgalom elfojtására s a bűnösök elfogatására. (A magyar mérnök- és építész-egylet) holnapi (szombati) szakülésén, melyben Fekete Zsigmond a magyarországi vizi építkezés történetét fogja előadni, egyúttal be fog mutattatni Colonel Sir Proby J. Cantley-nek a Ganges szabályozására vonatkozó híres műve, melyet Tisza Lajos képviselő hozott indiai útjából. (A szabadkai törvényszék.) Szabadkáról a következő sorokat vettük: Becses lapja folyó hó 14-iki számában a »Különfélék« rovatában (a szerkesztőség fenntartása mellett) egy közlemény jelent meg, mely a szabadkai telekkönyvi hivatal késedelmes intézkedéseiől panaszkodik. E minden alapot nélkülöző vád ellenében van szerencsém a szabadkai kip. törvényszék ügyforgalmi kimutatását beküldeni. Átvézetett hátralék az 1874. évről: polgári ügy 1231 db, telekkönyvi 6217 db, bűnügyi 948 db, összesen 8396 db. Az 1875. évben beérkezett az igtatóba: polgári ügy 9515 db, telekkönyvi 10535 db, bűnügyi 3502 db, összesen 23552 db. Lett tehát a fegyelmi s elnökségi ügyeken kívül elintézendő 31948 db. Az 1874. évben elintéztetett polgári ügy 9670 db, telekkönyvi 12705 db, bűnügyi 3355 db, összesen 25730 db. Maradt tehát elintézetlen 6218 db. Már most tekintve, hogy a szabadkai kir. törvényszék kerületének kiterjedése 56 mértföld, összes népessége 162,750 lélek, s e nagy kiterjedése mellett ezen törvényszéknél csak is hat biró működött, azt hiszem a vád alaptalansága s a közlő tág lelkiismeretéhez nem kell bővebb commentár. Sátor Jenő, kir. alügyész. (Pest megyében.) Az ujonczozási felülvizsgáló bizottság Bénárd Lajos honvédelmi miniszteri osztálytanácsos, mint polgári elnök, vezetése alatt a jelen évben febr. 1-én, márt. 1-én, ápril 1. és 3-án, május 1., 2. és 3-án , június 1., 2. és 3-án, július 1. és 3-án; augusztus 1. és 3-án; September 1-én; október 6-án, 7., 20. és 21-én; november 2-án és december 1-én fog ülésezni. (Magyar találmány külföldön.)Legközelebb volt alkalmunk megemlékezni a Moser Lajos honvédőrnagy által készített vész- és mentőfáklyákról. E jeles találmány, melyet nálunk még nem méltattak kellő figyelemre, külföldön máris jó hírnek örvend, így a belgiumi vasutak állami főigazgatósága, a franczia keleti vasút,a berlin-würtembergi vasút és az egyesült svájczi vasutak főigazgatósága rendeltek próbára ily fáklyákat. A magyar államvasutak igazgatósága már a nyáron tett próbát e fáklyákkal és igen.