Pesti Napló, 1876. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1876-01-22 / 17. szám

ció útján sokkal sikeresebben biztosítja azt a czélt, melyet a közigazgatási bizottság által akart elérni. Másként történt. Az érvekkel szembe­állít­ák a kormány sérthetlen tekintélyéről szóló tant. A parliament ar is eszmeharc­czal a kabinetkérdést. A kormány győzött, de e győzelem dicsőség nélküli. A kabinetkérdés felállításának daczára magából a pártból nem jelentéktelen s ámú szavazat a kormány ellen nyilatkozott. En­nél is súlyosb a távollevők szám­a. Cserná­­tonyn kívül az összes fővárosi képviselők »távol voltak.« A parliament legfényesebb nevei nem tündökölnek a kormány mellett szavazók táborában. A városok ügye oly erős meggyőződéssé vált, hogy azt nem buktat­hatta meg sem a szélső­jobb, sem a szászok pártolása, habár e két utóbbi körülmény több szabadelvű képviselőre azon hatással volt, hogy a törvényjavaslat mellett sza­vazzon. A kormányjavaslatot pártoló szónokok nem igen fáradoztak abban, hogy a javaslat mellett érvekkel harczoljanak. Azon állítás, hogy nem kell a haza polgárai között válasz­falat emelni, alig érdemes a c­áfolatra. Nem ma terveztetik e válaszfal,­­ hanem ez, a­mennyiben a közigazgatási formák közötti különbségből áll, százados fejlődés eredmé­nye. Az sem való, hogy a közigazgatási bi­zottság a »cliquek« ellen óvszerül szolgál. Épen az ellenkező igaz. Ha van corruptio, ha van clique, a zártkörű közigazgatási bizott­ság lesz annak melegágya. E szűk körben, a­hol a corruptióval vádolt önkormányzati tes­tület választottjai bírják a többséget, a »cor­ruptio« sokkal inkább feltárulhat, mint a számos tagból álló, nyilvános közgyűlésen. Mi lehet tehát oka, mi az érv, hogy a kormány oly makacsul ragaszkodott javaslata e pontjának nem is lényege, hanem betűjé­hez? A ház tanácskozásai arról fel nem vilá­gosítottak, és pedig annál kevésbé, mert a­mi a városok iránti ellenszenv sokszor hangozta­tott indokát illeti, azt a belügyminiszter mai nyilatkozatában nemcsak lerontotta, hanem a városok jövő alakulását illetőleg több oly biztosítást is tett, melyek a városok barátaira bizonyára megnyugtató hatást tesznek. Akárhogy forgatjuk tehát a dolgot, a kor­mány hajthatlanságának nem képzelhetjük el más okát, mint azt, hogy ily modor által prestige-ét vélte növelni. Mily nagy tévedés! Ellenzékétől a Tisza kormánynak nincs mit tartani; fölényét, mint látjuk, saját eljárása ingatja meg. Reméljük (s mert az ország és a parl­a­ment jelen viszonyai között válságot nem akarunk, csak e remény­nyel kecsegtethetjük magunkat,) hogy a kormány, a mai eseten okulva, a jövőre több súlyt helyez független s a közvéleménynyel élénkebb összeköttetés­ben levő férfiak meggyőződésére, mint a claque tapsaira. — a­mi pedig az elfogadott javaslatot illeti, most már be kell várnunk, hogy a gyakorlat mutassa ki hiányait. Amint azonban ez megtörténik, a hiányok orvos­lásának sürgetését kötelességünknek fogjuk ismerni. A keleti vasút. Azon szerződés, mely a kormány és a keleti vasút igazgató­tanácsa közt tegnap köt­tetett, egész szövegében a »Pester Corr.« sze­rint igy szól: Szerződés, mely egy részről a m. k. közmunka és közlekedési- és a pénz­ügyi miniszter, másrészről pedig a magy. keleti vasuttársulat igazgató-tanácsa közt köttetett. 1. §. A m. keleti vasút­társulat átbocsátja összes vasútvonalait s az azok tartozékát képező összes in­gatlanokat a magyar állam kizárólagos tulajdonába teljes felszerelésükkel s a társulatnak jelenleg tulaj­donában levő összes ingókkal, pénztári készletekkel , aktiv követelésekkel, valamint a kormánynál létező 1.200.000 frt névleges értékű biztosítékával együtt, egy szóval összes ingó­s ingatlan vagyonát, s jogot ad a m. királyi kormánynak, hogy ezen vasútvona­lak és tartozékaiknak tulajdonára vonatkozó jogát ezen szerződés alapján további meghallgatása nélkül telekkönyvileg a magyar államra átkebeleztethesse. 2. §. A mgyar állam átveszi az említett összes vonalakat az első §-ban említett tartozékaikkal együtt, mindazon terhekkel, melyek azokon jelenleg léteznek, nevezetesen a társulat elsőbb (45 millió) és másod (30 millió) sorozatú elsőbbségi kölcsönével, továbbá a társulatnak még függő tartozásaival, s le­mond azon előlegek s kamatjaik megtérítésére való igényeiről, melyeket akár állami biztosítás, akár az építés folytathatása tekintetéből a társulatnak ki­szolgáltatott. 3. §. A tulajdonjog azon átruházása következ­tén köteles a magyar állam a keleti vasút összes részvényeit állami kötvényekkel olykép beváltani, hogy minden 3 db, egyenkint 200 írtról szóló rész­vényért 2 db, egyenkint 100 írtról o. é. vagyis 200 német birodalmi arany márkáról szóló s 1876 ki január hó 1-től 5°/0-val, azaz 5 forinttal o. ért. vagyis 10 német birodalmi arany márkával kamatozó B a keleti vasút első sorozatú kötvényeinek kisorso­­lására s beváltására kitűzött időben törlesztendő ál­lami kölcsön kötvényt szolgáltat ki az illető részvé­nyek birtokosainak. A részvények elévülés terhe alatt beváltás végett 1877-ik év végéig bemutatandók. 4. §. A társulat részvényeinek ily módoni be­váltását 1877-ik évi január 1-től kezdve maga a kor­mány saját pénztárai, valamint az általa kijelölendő budapesti és bécsi intézetek által eszközlendi. A rész­vények helyett adandó állami kötvények kamatjai ugyanazon pénztáraknál vagy a kormány által kije­lölendő intézeteknél minden évben január és julius 1-én fizettetnek. Az első kamat szelvény azonban az egész 1876. évre egyszerre 1877. évi január 1-én lesz esedékes. A kormány által adandó állami kötvények­nek­­ a budapesti és bécsi tőzsdéken leendő jegyzését a kormány fogja kieszközölni. A kamat­fizetés az adó levonásával­ történik. 5. §. A társulatnak alapszabályaiban kitűzött czélja ennek folytán az 1868-ik XIV. törvényczikkben , az annak alapján kiadott engedély-okmányban nyert összes jogaival együtt megszűnvén, ugyanaz je­len szerződés érvénybe lépte után feloszlása iránt megfelelő intézkedéseket teend. 6. §. A m. keleti vasút összes vonalainak keze­lését a kormány már 1876. évi február 1-él veendi át s azt addig, mig a jelen szerződés érvényre emelked­nék, a társulat igazgató tanácsának ellenőrködése mellett folytatandja. Az esetre, ha a szerződést a társulat közgyű­lése, vagy a törvényhozás jóvá nem hagyná, a vona­lak kezelését újból a társulat igazgatói közegei ve­­endik át azon állapotban, melyben azok a visszaadás­kor létezni fognak, s az időközben felvállalt összes kötelezettségekkel s nyert jogokkal együtt anélkül, hogy a társulat e czímen a kormány ellen bár­mely követeléssel, vagy kárpótlási igénynyel lép­hetne fel. 7 §. A kezelés átvétele napjától a szerződés érvényre emelkedéséig teendő kormány­intézkedé­sekre nézve azonban a társulat igazgató tanácsának azon be­folyás biztosíttatik, hogy ily intézkedések csak beleegyezésével lesznek életbe léptethetők. Az igazgató tanács különben a mai naptól kezdve a pá­lyát semmi néven nevezendő új kötelezettségekkel nem terhelheti és egy­által­án oly intézkedéseket nem tehet, melyek a pályára új terheket rónának. 8. §: A kormány megtartván az összes személy­zetet a vasút szolgálatában, a társulatnak a személy­zet irányában fennálló jogait s kötelezettségeit átveszi, nevezetesen biztosítja a személyzetnek szerződésszerű, vagy kinevezési okmányok, utasítások és a nyugdíj alapszabályokban gyökerező jogait. Az igazgatótanács mai naptól kezdve semmi új kinevezéseket, sem pe­dig előléptetéseket nem határozhat, vagy a­mennyi­ben ezt tenné, ily határozata a kormányra­ nézve ér­vénynyel nem bizand. 9. §. Azon jogokat, melyeket eddig az igazgató tanács a társulati alkalmazottak javára alakitott nyugdíj s más, netalán fennálló alapok kezelésére gyakorolt, 1876. évi február 1-től a kormány fogja gyakorolni. 10. §. Mennyiben a társulat netán más oly ala­pokkal birna, melyek a pálya tartozékát képezik, ezek az állam tulajdonába mennek át 11. §. A társulat köteles azon felül összes köny­veit, számadásait, szerződéseit s egész irattárát, vala­mint a vasút építésére vonatkozó összes terveket s a vonalainak kiegészítése czéljából tett összes előmun­kálatokat a kormánynak sz­etén külön kárpótlás nél­kül átszolgáltatni. 12. §. A társulat elismeri, hogy a jelen egyez­mény által a keleti vasút engedélyezéséből s építésé­ből a kormány ellen netán támaszthatni vélt minden néven nevezhető igényei teljes kielégítést nyertek s hogy az ezen ügyletekből eredhetett minden további kártalanítási igényekről végkép lemond. 13. Jelen szerződés a társulatra nézve azonnal érvénybe lép, mihelyt azt a legközelebb megtartandó rendkívüli közgyűlés helyben hagyja, a kormányra pedig akkor, ha az e részben még a jelen ülés­szak­ban benyújtandó törvényjavaslat törvényerőre emel­kedett. Kölcsönösen megállapíttatik egyébiránt, hogy a­mennyiben a társulati közgyűlés vagy a törvény­­hozás a szerződést meg nem erősítené, egyik fél sem lesz jogosítva a szerződésből valamely jog vagy kö­vetelés elismerésére következtetést vonni, s egyálta­lán a szerződést követeléseinek alapjául venni. 14. §. Ezen szerződés két példánya, melyek egyike a kormány, másika a társulat kezeiben ma­rad, bélyegmentes. Kelt Budapesten, 1876. évi jan. hó 20-án. A magyar keleti vasút igazgatótanácsa nevében: Báró V­a­y Miklós, Széll Kálmán, Eduard Graf Dziendsicky, m. k. pénzügymin. Dr. Herz Vilmos, P­é­c­h­y Tamás, m. k. közmunka- és köz­lekedési min. ORSZÁGGYŰLÉS. A kép­v is­elöli az ülése, január 21-én. (Folytatás esti lapunkhoz.) Tisza Kálmán miniszterelnök Zichy Nán­dor úr. azon érvére, hogy az ambuláns közigazgatás csak desorganisatiót fog előidézni, megjegyzi, hogy a­mi inconvenientia az ambulatióból ered, az meg fog szűnni akkor, ha egyáltalában a kisebb törvényható­ságok iránt rendelkezett a törvényhozás; de hogy ezen törvényjavaslat volna az, a­mely felhozta volna a kisebb városok esetleges beolvasztásának eszméjét, ezt határozottan tagadja, mert hiszen már törvény­­javaslatok is voltak e tárgyban benyújtva, és figyel­mezteti Zichy Nándort, hogy nem mindig követtetett az ő elvrokonai által azon eljárás, a­melyet azon be­nyújtandó törvényjavaslattal szemben már most elő­re jeleznek, s a­mely abban áll, hogy a kisebb sz. kir. városokat is mind meg kell tartani. (Mozgás és el­lenmondás a szélsőjobbon.) Nagyon fog örülni, ha akkor, a­midőn azon törvényjavaslat a ház előtt lesz, a­mi nem­sokára meg fog történni, Zichy be fogja bizonyítani, hogy szóló őket félre­értette. (Tetszés a középen.) Azt min­denesetre határozottan meri állítani, hogy midőn ez­előtt több, mint két évvel ezen eszmét vitatta szóló Zichy és elvrokonai ellenében, szóló védte azt az álláspontot, hogy a szab. kir. városok beolvasztá­sánál nem kell oly messze menni, mint a­mennyire némelyek menni akarnak. Ezt azért jegyzi meg, mert szükségesnek tartja, hogy a­midőn a szavazatok a be­adatnak, az ily argumentumoknak hordereje kimu­­tattassék. (Helyeslés a középen.) Megjegyezvén, hogy igen kiváncsi volna, mi­ként gondolja Zichy a városi önkormányzatnak ál­tala a közigazgatási bizottsággal szemben hangsú­lyozott egységes szervezését, áttér a domesticas kérdé­­sére, min némelyek fennakadtak s kijelenti, hogy nem rajta fog múlni, hogy ezen kérdés is lehetőleg hamar megoldassák. A­mi pedig a fővárosi rendőrség szervezésének nehézségét illeti, azt tartja, hogy egész más szabály alá esik és más nehézségekkel küzd a fővárosi ren­dőrség szervezése és egész mással a­­ főváros kül­ön­deni szervezetének megigazítása. És­pedig azért, mert egy­felől a fővárosi rendőrség szervezhetésére szükséges egyáltalában a rendőri törvény és a ren­dőri eljárásról szóló törvény, mert anélkül, míg az vagy elfogadva, vagy legalább megállapítva nincs, most már a rendőrség állandó szervezéséhez nyúlni nem volna czélszerű (Helyeslés.) De még van más nehézség is, s ez az, hogy azon reorganizatiónak egyik eredménye kell, hogy az legyen,és a kiindulásnál annak kell szem előtt tartat­nia,hogy a közigazgatási apparátus kevesebbe kerüljön. Tehát nem költség szaporulatról, de költség kevesbí­­tésről van szó. Azt pedig nem fogja senki kétségbe vonni,hogy a fővárosi rendőrséget úgy szervezni,a­mint szerveztetnie kell, okvetlenül költség szaporulattal fog járni, a­minek pedig a mai időben nehézségét mindenki ismeri. Egyébiránt a­mi a városok polgári elemének fontosságáról, jelességéről, hivatásáról el­mondatott, helyesli egészen addig a határig, a­hol ennek feltüntetése, az ország más polgárainak mint­egy lerántásával hozatott kapcsolatba. Látja általában a városoknak és első­sorban a fővárosnak országos fontosságát; de épen azért, mert fontosaknak tarja a városokat, és mert fontos­nak első­sorban magát a fővárost, azt hiszi, termé­szetes, hogy miután szóló az alakítandó bizottságok behozatalától a közigazgatás javítását reméli, a­meny­nyivel nagyobb fontosságot helyez a városokra és a fővárosra, annál inkább kell óhajtania, hogy azokban és ebben is e bizottság behozassák. (Helyeslés a kö­zépen.) Aláírja azt is, hogy itt a fővárosban erősebb kéz kell az administrate vezetésére, de azon meggyő­ződésben van, hogy a közigazgatási bizottság helyesen összealkotva, a­miben természetesen egyik főteendő magát a fővárost illeti, és ez után helyesen vezetve — tökéletesen elég erős kéz lesz arra, hogy az a kívánt czélhoz vezessen. Kéri a törvényjavaslat eredeti szö­vegének elfogadását. Schwarcz Gyula személyes kérdésben kér szót, s kijelenti, miután az elnök által felhivatott, hogy új vitába ne bocsátkozzék, hogy beszédét Szi­lágyi Dezső, eszmemenetének magas niveaujához al­kalmazta. (Élénk derültség.) Ezzel a vita befejeztetvén, megtörtént a szava­zás, melynek eredménye, mint esti lapunkban emlí­tettük, a következő: a törvényjavaslat eredeti szöve­gére szavazott 409 igazolt képviselő közül (a horvá­­tok nincsenek beleszámítva) 199, ellene 43, távol volt 166. Elnök nem szavazott. A szavazás lefolyása a következő volt: Igen­nel szavaztak: Galgóczy Sándor, Gás­pár András, Gidófalvy Albert, Gorove István, Gro­­mon Dezső, Gullner Gyula, Halász Bálint, Ham­mersberg Jenő, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Hets Károly, Hieronymi Károly, Hódossy Imre, Hollós­y Károly, Horánszky Nándor, Horváth Gyula, Houchard Ferencz, Hunyady Béla, Ivády Béla, Já­­szay Antal, Jordán István, Joanovics György, Ká­rolyi Tibor, gr. Kemény Gábor, dr. Kemény István, Kemény Mihály, Kende Kanut, Kende Péter, Kerkápolyi Károly, Kégl György, Kiss Lajos, Kol­lár János, Koronthályi Ferencz, Kossy Sándor, Ko­­vách László, Kovácsy Gyula, Kövér Károly, Kürthy József, László Antal, Lászay Lajos, Lichtenstein József, Lónyay József, Luka Lajos, Lükő Géza, Mara Lőrincz, Markhot János, Máriássy Kálmán, Máriássy Sándor, Márkus István, Metzner Gyula, Micsky Lajos, Michl Jakab, Mihályi Péter, Miklós Gyula, Molnár Aladár, Molnár György, Molnár Ist­ván, Móricz Pál, Máriássy Miklós, Nagy Gy., Nyisz­­tor J., Nedeczky István, Ordódy Pál, Orosz Mihály, Paczolay János, Papp Gábor, Papp Lajos, Papp Sán­dor, Perczel Béla, Perczel Lajos, Perczel László, Peretti Alajos, Petrik Gyula, Péchy Jenő, Péchy Manó úr, Péchy Tamás, Pili­sy László, Plachy Ber­talan, Plachy Tamás, Podmaniczky Frigyes b., Po­gány Károly, Pogonyi Dénes, Pongrácz Lajos, Poór Antal, Potoczky Dezső, Prepeliczay Gyula, Prónay József, Pulay Kornél, Pulszky Ágost, Ragályi Ala­dár, Ragályi Gyula, ifj. Ráday Gedeon gr., Rády Endre, Remete Géza, Rónay István, Rudics József báró, Schmausz Endre, Simonyi Lajos báró, Simó Lajos, Som­ssich Imre gróf, Somssich Pál, Szakáll Antal, Szapáry Gyula gróf, Szaplonczay Miklós, Szathmáry Miklós, P. Szathmáry Károly, Szende Béla, Szeniczey Ödön, Szentai György, Szentiványi Árpád, Széll Kálmán, Szikszay Lajos, Szilassy Já­nos, Szilády Áron, Szilágyi Dezső, Szirmay Ödön, Szitányi Bernát, Szivák Imre, Szluha Benedek, Szo­­boszlay József, Szontágh Pál (gömöri), Szontágh Pál (somogyi), Szabó Mihály, Taray Endre, Teleki László, Tibádi Antal, Tisza Kálmán, Tisza Lajos, Tóth Kálmán, Tóth Vilmos, Trefort Ágoston, Ujfalussy Miklós, Urbanovszky Ernő, Várady Gábor, Vendéghi Gábor, Végh Aurél, Vix­ava József, Vizsolyi Gusztáv, Vladár Ervin, Vojnics Jakab, Wächter Frigyes, Wodianer Albert b., Veres Pál, Wodianer Béla, Vécsey Tamás, Zalay István, Zákó György, Zsi­linszky Mihály, Zsitvay József, Andaházy Pál, An­tal Gyula, Antalffy Károly, Ábrahámffy Gyula, Bakcsy Ferencz, Balogh József, Balogh Imre, Bar­­csay Ákos, Bartal János, Bánó János, Beliczey Re­zső, Beöthy Algernon, Bereczky Sándor, Berzeviczy Egyed, Békássy Károly, Biró Kálmán, Bittó Béni, Bocsánczy Adolf, Boda József, Boer A., Bohus Zsig­­mond, Bokros Elek, Borosnyai Pál, Babits János, Czipple Zsigmond, Csávossy Béla, Csemegi Károly, Csernátony Lajos, Csider Károly, Csillaghy József, Darvas Imre, Dániel Ernő, Dániel László, Dániel Pál, Dégenfeld Béla gr., Dimitrievics Milos, Doma­­hidy István, Dégenfeld Lajos gróf, Éber Nándor, Fabriczius Károly, Farkas Elek (bihari), Farkas Elek (körösi), Fáy Béla, Felszeghy Sámuel, Föld­­váry Mihály, Fröhlich Gusztáv. Nemmel szavaztak: Gebbel Károly, Hedd­y Ernő, Héderváry-Khuen Károly gr., Hérits Antal, Hosztinszky János, Hunkár Sándor, Karuch József, Kapp Gusztáv, Kállay Béni, Kulcsár Lajos, Leon­hard Frigyes, Löw Vilmos, Manger Károly, Mud­­rony Soma, Mukics Ernő, Nemes Nándor, Orbán Balázs, Ocskay Rudolf, Ráth Károly,­­Róth Keresz­­tély, Sachsenheim Albert, Steinacker Ödön, Schwarz Gyula, Szerafin Frigyes, Széchenyi Pál gr., Szluha Ágoston, Szőgyényi László, Sztupa György, Tom­­csányi László, Trauschenfels Emil, Varga Károly, Zay Adolf, Zákó Sándor, Zichy Nándor gr., Zsedé­­nyi Ede, Bausznern Guidó, Berchtold László gr., Bethlen András gr., Bujanovics Sándor, Conrád Ká­roly, Csiky István, Dániel Márton, Dessewffy Kál­mán, Dörr Soma, Földváry János. Távol voltak: Gábor Péter, Gurban Kons­tantin, Haczky Kálmán, Halassy Gyula, Hazay Ernő, Házmán Ferencz, Hegedűs László, Hegyessy Már­ton, Helffy Ignácz, Hirsch Tivadar, Hollán Ernő, Horváth Boldizsár, Horváth Lajos, Huszár Imre, Irányi Dániel, Istóczy Győző, Janicsár Sándor, Jan­­kovich Miklós, Jeney József, Jókai Mór, Jósika Gy. dr., Juhász Mihály, Justh Sándor, Kaas Ivor báró, Kacskovits Sándor, Kasper Mihály, Kassay Ignácz, Kautz Gyula, Kállay Ödön, Kármán Lajos, Károlyi Gyula gróf, Károlyi János, Kemény Kálmán br., Ki­rályi Alajos, Királyi Pál, Kiszelyi Ernő, Knöpf­­ler Vilmos, Komjáthy Béla, Korizmics László, Kos­suth Mihály, Kozma Parthén, Krajcsik Ferencz, Kühnle József, Könczey Károly, Kövér Gábor, Le­­hoczky Egyed, Lehoczky György, Lipovniczky Sán­dor, Lovász Miklós, Lukács Béla, Lukácsy Béla, Lup­­pa Péter, Madarász Jenő, Madarász József, Majzik Viktor, Makray Aladár, Mandl Pál, Muzsovszky Jenő, Matkovits János, Máday Lajos, Migazzy Vil­mos gr., Miletics Svetozár, Missits János, Mocsáry Lajos, Mocsáry Géza, Molnár Antal, Muzslay Sándor, Nagy Ignácz, Nagy Károly, Nagy Ferencz, Német Albert, Odeschalsky Gyula kg., Ostffy István, Ocskay István, Papp György, Pauler Tiva­dar, Perényi Zsigmond br., Poltt Mihály, Pongrácz Adolf gr., Prileczky Tádé, Pongrácz Ágost gróf, Po­gány Ödön, Radvánszky Béla, Ragályi Ferdinánd, id. Ráday Gedeon gr., Révay Simon b., Román Sán­­dor­, Rupprecht Lajos, Sembery István, Sennyey Pál b., Sibrik Kálmán, Simonffay János, Simonyi Er­nő, Simonyi Simon, Siskovics Tamás, Soós Gábor, Sváb Gábor, Simonyi János, Szabovlyevis Mihály, Szalay I., Szentpály Jenő, Szlávy Józs., Szlávy Oli­­vér, Szomjas József, Szongott Jakab, Szüllő Géza, Szilágyi István, Tarnóczy Gusztáv, Teleszky István, Tisza László, Tulok Zsigmond, Ugrón Ákos, Vay Miklós, Üchtritz Zsigmond dr., Ürményi Miksa, Vállyi János, Vidliczk­­y József Vidovics Ferencz, Wahrmann Mór, Wirkner Lajos, Zabulik László, Zmeskál Zsigmond, Zsigmondy Vilmos, Almássy Sándor, Andrássy Mihály, Antonescu István, Ba­bics István, Babócsay Lajos, Balázs Frigyes, Bal­­dácsy Antal br., Balogh Károly, Baranyi Ágoston, Boross Gábor, Bay Géza, Bánffy L. br., Bánhidy B. b., Becze Antal, Berényi Ferencz gr., Berke József, Bernát Dezső, Bittó István, Borb­a Zsigmond, Bo­ross Bálint, Bibits Döme, Chorin Ferencz, Czedler János, Csanády Sándor, Csávolszky Lajos, Csatár Zsigmond, Csengery Antal, Deézsy Sándor, Désán Géza, Desewffy Aurél gr., Doda Traján, Duka Fe­rencz, Decáni Gusztáv, Deák Ferencz, Emmer Kor­nél, Erling Miklós, Ernuszt Sándor, Ernszt Frigyes, Fáik Miksa, Ferdinánd István, Forgách Antal gróf, Fornszek Sándor, Fogh Károly, Forián Károly. A 2., 3. és 4-ik §. változatlanul elfogadtatott. Az 5 ik szakasz V­á­ra­d­y Gábor nagyobb részt irályi indítványára, melyet Somssich­irályi tekintetben szintén módosított, a következő szöveg­ben fogadtatott el: Ha a választott tagok valamelyike időközben megszűnik a törvényhatósági bizottság tagja lenni, annak egyúttal közigazgatási tagsága is megszűnik. A meghalt, vagy leköszönt, vagy jogosultságát bárminő törvényes okon elvesztett tag helyébe, a közgyűlés által, a lehető legelső alkalommal más vá­­lasztatik. Az, hogy ezen választás fog eszközöltetni, a közgyűlés előtt legalább nyolc­ nappal szokott módon közhírré teendő. Az ily esetben választott tag tagsági időtar­tamára nézve ugyanaz áll, a­mi állana e tekintet­ben arra nézve, a­kinek helyére megválasztatott. A 6 —12. § ok változatlanul elfogadtattak. A 13. szakasz így szól: »Az általános közigazgatás érdekében intézke­dik a­l bizottság az iránt,hogy a törvényhatóság területén a közigazgatás öszhangzatosan eszközöltessék és az összes, akár kinevezett, akár választott közegek egy­mást támogassák, teendőiket összevágólag teljesítsék. A törvényhatósági vagyon kezelésére nézve a közgyűlésnek, illetőleg városokban a tanácsnak ed­digi törvényes hatásköre továbbra is fenntartatik.« Teleszky István a következő módosítványt terjeszti elő: »A 13. §. második bekezdése helyett következő szöveg tétessék: A törvényhatósági vagyonkezelésre nézve a közgyűlésnek, a városokban pedig a községi ügyek­re nézve a közgyűlésnek, a tanácsnak és a polgár­­mesternek eddigi törvényes hatásköre érintetlenül ha­gyassák. Remete Géza a módosítvány ellen nyilatko­zik, mely különben a miniszterelnök pártoló felszóla­lására elfogadtatott. A 14—24. § ok változatlanul elfogadtattak. A 25 ik szakasz,miután Tisza Kálmán Pa ez e t­ay felszólalására kijelente, hogy a szakasznak a közmunka kivetésére vonatkozó része akkor fog érvénybe léptetni, ha a közmunka-törvény megalkot­­tatik, a­mi annál kevesebb nehézségbe fog kerülni, mert e törvény végrehajtása időpontjának meghatá­rozása a minisztériumira javasoltatik bízatni, válto­zatlanul elfogadtatott. A 25., 26., 27., 28. (e szakasz Schmausz in­dítványára helyesebben szövegezve.) 29—38 szaka­szok változatlnul elfogadtatnak. A 38-ik szakasz megszavazása után elnök az ülést 1 óra 58 perczkor eloszlatja. Különfélék. — jan. 21. (Király ő Felsége), egy bécsi lap híre szerint jövő, kedden utazik Budapestről Bécsbe. (Valéria főherczegnő kagyló­gyűjteménye.) Mikor királyné ő Felsége a nyáron Francziaországba utazott tengeri fürdőre, tudvalevőleg magával vitte a kis Valéria főh­erczeg­­nőt is. A király leány gyermeki kedélyére már az is nagy hatást gyakorolt, mikor az országút egyik for­dulójánál egyszerre maga előtt látta a végtelen ten­­geryt, melynek verőfényes, tündöklő vizén számtalan bárka, hajó és csónak úszkált ide-tova. Alig várta, hogy egész közelről lássa a sok csodát. De még na­gyobb meglepetése és öröme telt abban, mikor a tengeri fauna legtarkább, legfurcsább alakulatait szemlélhette. Felszedett minden kagylót, mint meg­annyi kincset; a királyné már rég elvégezte a für­dést, de a kis király­leány még mindig nem akart megválni az előtte heverő kincsektől. Másnap és sassetotti időzése alatt mindennap kora reggel már ismét Petites-Dallesban járt, és a homokon, me­­lyet az apadó tenger szárazon hagyott, mint a vilit sietett tova, itt egy kagylót, ott egy csigát, amott egy tengeri pókot látott meg, mind hangos örömmel szedte össze kis kosárkájába. Az udvari hölgyek és Rónay püspök gyakran térdig jártak a sárban, a fő­herczegnő meg egyre szedegetett. Egy lakáj járt utána nagy táskával, ebbe szórta a főherczegnő a kis kosárka tartalmát, valahányszor az megtelt. Ott­­hona aztán kiválogatta a gyűjtöttek javát. Rónay püspök az utile cum dulci elvénél fogva az összegyűj­tött héjasokat rendszeresen összeállíttatta, és most a­­gyűjtemény a főherczegnő lakosztályának egyik salonjában iíz igen csinos üvegszekrénybe van rakva, mindegyik darabnál ki van téve a német és a latin exév és a lelhely. A kis király-leány nagy örömét leli e gyűjteményben, mely a sassetot-i szép napokat jut­tatja eszébe és melyről játszva tanulja meg a ter­mészetrajz egy érdekes részét. (József főherczeg)ma délelőtt fogadta az irói bálbizottságnak A­s­b­ó­t­h János, Kán Béla, báró Révay Gyula és báró Laffert Antal tagokból álló küldöttségét, mely felkérte, hogy a bált látoga­tásával szerencséltesse. Ő fensége fölötte kegyesen fogadta a küldöttséget és Asbóth úr meghívására azt mondá, hogy most még nem tehet biztos ígéretet, de ha a királyné anyja állapotáról jobb hírek érkeznek, mindenesetre el fog jönni. Ugyanezen küldöttség hétfőn ő Felségénél fog tisztelegni, hogy a küldött 100 írtért köszönetét nyilvánítsa. (Gróf Andrássy Gyula­ külügy­miniszter ma reggel Budapestről Bécsbe utazott. (Sennyey Pál báró) egészségi álla­pota olyan kedvezőtlen fordulatot vett, hogy a báró tegnap Bécsbe ment, honnan, ha a bécsi orvosok mást nem ajánlanak, Olaszországba, és pedig egye­lőre Velenczébe fog utazni. (A magyar tudományos akadémia­ könyvkiadó hivatalában a következő nagybecsű tudo­mányos munkák jelentek meg: Monumenta Comitialia regni Hungáriáé. M­a­­gyar országgyűlési emlékek, történeti be­vezetésekkel. A m. t. akadémia történeti bizottsága megbízásából szerkeszti dr. F­r­a­k­n­ó­i Vilmos, az akadémia rendes tagja és osztálytitkára. H­a­r­m­a­­d­i­k kötet, (1546—1556.) Budapest 1875. nyoma­tott az Athenaeum nyomdájában. A nagybecsű kut­­főmunka ezen harmadik kötete öt nagy országgyűlés, tiz részleges gyűlés, három 1554—1556 évi pozsonyi országgyűlés s öt horvát-tótországi gyűlés összes ok­mányait közli. A történeti bevezetéseket az ismert nevű szerkesztő ép oly szakavatottan, mint élvezhető alakban írta meg, s így a munka nemcsak a szakem­bereket, ha­nm a hazai történelem minden barátját érdekelheti.Az egész díszesen kiállított könyv ára 3 írt. Monumenta Comitialia Regni Transylvaniae. Erdélyi országgyűlési emlékek, történeti bevezetésekkel. A magyar tud. akadémia tört. bizott­sága megbízásából szerkeszti: Szilágyi Sándor. Első kötet (1540—1656.) A magyar országgyűlési emlékekkel párhuzamosan indul meg Szilágyi Sán­dor szakavatott szerkesztése mellett az erdélyi or­szággyűlések története, amaz időtől fogva, midőn a politikai viszonyok Erdélyt az anyaországtól elvá­lasztották. A jelen kötetben 88 különböző gyűlésről hoz közleményt. A történeti bevezetések ép oly ala­posan, mint érdekesen vannak írva s Szilágyi Sándor valóban példás buzgalommal gyűjtötte össze és dol­gozta föl az ide vágó roppant s csak nehezen hozzá­férhető anyagot, így a munka méltó párja a magyar országgyűlési emlékek gyűjteményének­­ ára 3 frt. Magyarország helyrajzi története, főtekintettel az egy­házi intézetekre vagyis a neveze­­tesb városok, helységek s azokban létezett egyházi intézetek, p­spökmegyék szerint rendezve. Irta R­u­p­p Jakab. Kiadta a m. tud. akad. történelmi bi­zottsága. Harmadik kötet. A bácsival törvé­nyesen egyesitett kalocsai főegyházmegye. Ára 1 frt 80 kr. A csillagászat elemei, különös tekin­tettel a matii­matikai földrajzra. Tanárjelöltek és magántanulók számára. Irta dr. Petzval Otto. Ara 2 frt 80 kr. K­a­s­á­n-tatár nyelvtanulmányok. I. füzet. Kasáni tatár szövegek. Gyűjtötte és fordí­totta : szentkatolnai Bálint Gábor. Ára 1 frt. (Horn Ede özvegye) Horn halála után folyamodványt nyújtott be ő Felségéhez nyug­díjért. E kérvényre a választ már megkapta. A kor­mány 2000 irtot utalványozott az özvegynek valószí­nűleg végkielégitésképen. Hogy különben Horn családja mily kedvezőtlen helyzetben van, mutatja — mondja a »M. Hiradó« —az a körülmény, hogy há­rom nappal ezelőtt 3600 frtos adósság fejében Horn­­né összes bútorait lefoglalták. (A kikinda-becskereki mellék­­vasút­ érdekében e napokban Nagy-Kikindán újabb értekezlet tartatott Thurn-Taxis h­erczeg el­nöklete alatt. Jelen volt mintegy negyven érdekelt s Mencer Mihály, a torontáli hitelbank igazgatója indítványozta, küldjön ki az értekezlet albizottságot melynek feladata lesz: módot találni a szükséges építési költség beszerzésére; vállalkozót keresni az építés vezetésére és végül kideríteni, hogy a vonal mentében fekvő községek mily a­rányban járuljanak a költségekhez. Ez indítvány elfogadtatott s a bizott­ság megválasztatott, ezenkívül pedig Thurn-Taxis hex’czeg általános meghatalmazással ruháztatott föl, hogy bankházakkal és vállalkozókkal érintkezésbe lépjen. (T­ó­t­h E­d­e), jeles népszinműirónk, veszé­lyesen megbetegedett. (Zendülés egy h­orvát faluban.) Mint a »Bud. Corr.«-nak távirják, Vugrovecz kis község­ben, Zágráb mellett, a dézsma megtagadása miatt a parasztok és csendőrök közt tegnap verekedés tá­madt. Négy pan­aszt agyonlövetett, többen megsebe­sültek. Zágrábból katonaságot küldöttek Vugro­­veczbe. (A niczky­falvi lázongásról,­ melyről már megemlékeztünk, még a következő rész­letek vannak előttünk. A lázongás napján Hollóssy József szolgabíró a csendbiztossal és négy csendle­­génynyel Niczkyfalván megjelenvén, a községháza előtt 4—5 irodai őr dorongokkal és vasvitákkal fel­fegyverkezve fogadta, kik is a csendlegényeket belép­­tükkor ütlegekkel fogadták s a csendbiztos kezéből a fegyvert kiragadni iparkodtak. Az irodaőrök ké­sőbb megkötöztetvén, a községi tanácsterembe zárat­tak, mire a községi lakosság nagy része a községháza előtt botokkal és vasvitákkal felfegyverkezetten meg­jelenvén, a foglyok szabadon bocsáttatását követel­ték, s mert ez rögtön meg nem történt, a községház ablakait törték-zúzták össze, sőt kijelentették, hogy a szolgabirót, csendbiztost és csendlegényeket az éjjel megölik s a községházát földig rombolják, ha a fog­lyok azonnal szabadon nem bocsáttatnak. A szolga­biró békéltető szavai mit sem használván, s mert a támadók a foglyokat, ha kell, erőszakosan is kiszaba­dítani nyilatkoztak, a szolgabiró czélszerűbbnek látta a foglyokat kibocsáttatni s arra inteni, hogy menje­nek békességben haza, s legyenek másnap reggelig nyugodtan, a­mikor is az ügy békés után ki fog egyen­­líttetni. Az őrök azonban nem hogy nem hajlottak a szép szóra, hanem a jegyző lakszobájába nyomulván, az ott levő szolgabirót felszólították, hogy az ő jelen­létükben és német nyelven jegyzőkönyvet vegyen fel, melyben az egész esemény leirása mellett kíván­ságaik foglaltassanak. A szolgabiró ekkér kényszer­­helyzetben lévén, tanácsosnak látta a vad tömeggel nem ellenkezni s a kívánt jegyzőkönyvet kiállítani, melyben a többek közt ilyen pont is van . A bírónak megtiltatik, hogy elfogadjon minden oly beadványt, mely magyarul van szerkesztve, s köteleztetik, hogy minden magyar beadványt széttépve küldjön vissza a beadónak. A jegyzőkönyv elkészülvén, a lázongók a szolgabirót elbocsátották. Mint említettük, katonaság ment ki a mozgalom elfojtására s a bűnösök elfoga­­tására. (A magyar mérnök- és építész-egy­let) holnapi (szombati) szakülésén, melyben Fekete Zsigmond a magyarországi vizi építkezés történetét fogja előadni, egyúttal be fog mutattatni Colonel Sir Proby J. Cantley-nek a Ganges szabályozására vo­natkozó híres műve, melyet Tisza Lajos képviselő hozott indiai útjából. (A szabadkai törvényszék.) Sza­badkáról a következő sorokat vettük: Becses lapja folyó hó 14-iki számában a »Különfélék« rovatában (a szerkesztőség fenntartása mellett) egy közlemény jelent meg, mely a szabadkai telekkönyvi hivatal ké­sedelmes intézkedései­­ől panaszkodik. E minden ala­pot nélkülöző vád ellenében van szerencsém a sza­badkai kip. törvényszék ügyforgalmi kimutatását be­küldeni. Átvézetett hátralék az 1874. évről: polgári ügy 1231 db, telekkönyvi 6217 db, bűnügyi 948 db, összesen 8396 db. Az 1875. évben beérkezett az ig­­tatóba: polgári ügy 9515 db, telekkönyvi 10535 db, bűnügyi 3502 db, összesen 23552 db. Lett tehát a fegyelmi s elnökségi ügyeken kívül elintézendő 31948 db. Az 1874. évben elintéztetett­ polgári ügy 9670 db, telekkönyvi 12705 db, bűnügyi 3355 db, összesen 25730 db. Maradt tehát elintézetlen 6218 db. Már most tekintve, hogy a szabadkai kir. törvényszék ke­rületének kiterjedése 56 mértföld, összes népessége 162,750 lélek, s e nagy kiterjedése mellett ezen tör­vényszéknél csak is hat biró működött, azt hiszem a vád alaptalansága s a közlő tág lelkiismeretéhez nem kell bővebb commentár. Sátor Jenő, kir. alügyész. (Pest megyében.) Az ujonczozási felül­vizsgáló bizottság Bénárd Lajos honvédelmi minisz­teri osztálytanácsos, mint polgári elnök, vezetése alatt a jelen évben febr. 1-én, márt. 1-én, ápril 1. és 3-án, május 1., 2. és 3-án , június 1., 2. és 3-án, július 1. és 3-án; augusztus 1. és 3-án; September 1-én; október 6-án, 7., 20. és 21-én; november 2-án és dec­ember 1-én fog ülésezni. (Magyar találmány külföldön.)Leg­közelebb volt alkalmunk megemlékezni a Moser Lajos honvédőrnagy által készített vész- és mentőfáklyákról. E jeles találmány, melyet nálunk még nem méltattak kellő figyelemre, külföldön már­is jó hírnek örvend, így a belgiumi vasutak állami főigazgatósága, a fran­­czia keleti vasút,a berlin-würtembergi vasút és az egye­sült svájczi vasutak főigazgatósága rendeltek pró­bára ily fáklyákat. A magyar államvasutak igazgató­sága már a nyáron tett próbát e fáklyákkal és igen.

Next