Pesti Napló, esti kiadás, 1876. január (27. évfolyam, 1-24. szám)
1876-01-04 / 2. szám
intézendő. 8 ffj Ifi Ja ® ■ gf pl fj§ {a ”ff| *,1 ft *|é ppl fel Ili Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Kéziratok nem adatnak viasza. g g I g gk A @ fl ^ 1 i i -------7 Kiadóhivatal : «Ifeai BSS^BSsB **§!■ * UHU Hm szintúgy mint előfizetések Barátok-tere, Athenaeum-épület. aPesti ISTapló kiadó-hivatalába A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli ESTI K I A D AS. Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők, küldendők. 2. szám. _________________________________ Budapest, Ked,január 4. Szerkesztési irodalom Kiofizetési feltételeit: Barátok tere, Athenaeum-épület. WOUmmm krjl safji* kwcti ,______ U iJUijiil I’ostán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki-A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez gf| jOf Cl lli | ftj| ft. 1 || | || 3 hónapra 6 frt-t^T hónapra 12 frt - kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. M | | | %f || V ~ g | Budapest, január 4. A budai tárgyalásokról ma majd minden lap nyilatkozik. A miniszterek megígérték egymásnak, hogy a tárgyalások befejezéséig nem juttatnak nyilvánosságra semmi hírt, s így a tegnapi értekezletek eredményéről semmi sincs tudva. A tárgyalások elsősorban a vámügy körül forognak, s a magyar kormány súlyt fektet arra, hogy a gyapotáruk vámja leszállíttassék, a többi tételeknél pedig az eddigi vámok fenntartassanak. E kérdésekben, minthogy mindkét kormány a közös vámterület alapján áll, leküzdhetlen nehézségek aligha fognak felmerülni. A fogyasztási adókról ellenben még semmi hír, s úgy látszik, hogy a bankkérdést is csak mellékesen tárgyalják most s az e czélból folytatandó érdemleges tárgyalások majd később Bécsben folytattatnak, ahova Széli pénzügyminiszter felutazik. Hisz tudvalevőleg mi várhatunk. A herczegovinai csatatérről a lázadók vereségét jelentik. Raoul pasa legközelebb Bilekiből, nagyobb haderővel útnak indult: Niksics várát s a Duga hegyszoros mentén fekvő őrházakat élelmiszerrel, főleg szarvasmarhával ellátni. Krstacznál és Plananál nagy tömeg lázadókkal találkozott, kik a lázadók tudósításai szerint a csapatokat visszaverték. Plana faluba nyomultak, azt fölperzselték s nehány ezer db birkát elhajtottak. De Raoul pasa uj seregeket vonva magához, másnap ismét előre nyomult s ezúttal meglepte a lázadókat, kik újabb támadásra nem gondoltak. Azért seregök szét is oszlott s a törökök minden küzdelem nélkül vonultak át a Duga hegyszoroson egész Niksics kapujáig. Épen ily bántatlanul vonult Bilekibe vissza a sereg, miután az élelmiszert az illető helyeknek átszolgáltatta. Emiatt a lázadók rendkívül megharagudtak vezérökre, Peko Pavlovicsra, sőt azzal vádolják, hogy elárulta ügyöket, s titkos egyetértésben áll a törökkel. Különben más tudósítások egészen máskép adják elő a dolgot, s azt beszélik, hogy a lázadók előbb keményen megverettek, s csak azután lehetett Niksics várát élelmiszerrel ellátni. Sőt megbízható ragusai hírek szerint Raoul pasa az első napon sem jön előnyomulásában háborítva, s a fenntebb említettek, hogy a törökök Krstacznál vereséget szenvedtek, egyáltalán alaptalan. A francia nemzetgyűlés Sylvester esti utolsó üléséről már ismételve szólottunk. Kiegészítésül megemlítjük, hogy a ház nem mondotta ki formaszerűen feloszlását, hanem mártius 8-ig elnapolta magát. De minthogy mártius 8-án már az új kamrák ülnek össze, ama napon a jelen ház meghatalmazásai önmaguktól megszűnnek. Azért Audiffret-Pasquier herczeg, a ház elnöke már ez alkalommal elbúcsúztatta a nemzetgyűlést. Rövid és érdekes beszéde így szól: Uraim ! Öt éves törvényhozási szak után elértek önök ama czélhoz, amelyet maguk tűztek ki munkáiknak. Most visszaadandják a megbízást az országnak, amelyet olyan körülmények közt ruházott önökre,amelyek azt veszedelmesebbé, de egyszersmind tiszteletteljesebbé tevék. Alig gyűltek össze, az invasió szenvedéseihez egy példátlan lázadás gyűlöletes színjátéka csatlakozott. Vitéz hadseregünkkel legyőzték önök a commünet. Megkötötték a békét, kifizették váltságunk díját. Egy őrülten megindított háborúban cserben hagyott bennünket a diadal, de közvetlenül fegyvereink szerencsétlensége után megláthatta a külföld, menyi segélyforrása és hitele maradt még a becsületes és munkás országnak. (Tetszés.) Ekkor azután megkezdették önök feladatuk második részét, visszaállították a beligazgatást, megállapították a politikai intézményeket. Önök közül mindegyik elhozta ide meggyőződéseit, emlékeit és reményeit. De mindezeken az érzelmeken csak egy gondolat uralkodott: a szeretet a haza iránt. (Tetszés.) Így keletkezett a febr. 25-ki alkotmány; talán tökéletlen mű, de mely nélkül önöknek attól kellett tartaniok, hogy az országot újra a kényuralomnak és az anarchiának láthatják kitéve. (Tetszés.) Ezt a művet ma önök Mac Mahon tábornagy lojalitására, (tetszés) a jövendőbeli kamrák hazafiságára, az ország mérsékletére bízzák,mely önöket öt éven át oly nemesen támogatta. Soha tekintély tiszteltebb nem volt mint az önöké, soha okosabb, jobb engedelmeskedésre nem talált. Ez kitűnő, előre megadott válasz azokat illetőleg, akik jövőre még azt mernék állítani, hogy Francziaország a szabadságra nem méltó. (Hosszas tetszés.) Bizalommal távozzanak tehát innen, vessék alá magukat az ország ítéletének. Ne féljenek attól, hogy szemükre vethetné azon engedményeket, amelyeket békéjének és nyugalmának tettek, mert két dolog az, amit sértetlenül adnak vissza neki : Zászlaját és szabadságát! (Tetszés, helyeslés.) Erre a nemzetgyűlés 1876. márt. 8-ig elnapolta magát, a mikor hatalma véget ér. A baloldal az elnök beszédét »éljen a köztársaság« kiáltással fogadta, mire a jobboldal »éljen Francziaország«-gal válaszolt. A január első napján megjelent Spanyol hivatalos lap több igen fontos királyi rendeletet hozott. Az első a cortest február 15-ik napjára hívja össze. A törvényhozás két házból álland, melyek mindegyikét az általános szavazatjog alapján a nemzet választja; a választás Spanyolországban január 20-án, Puerto Rico szigetén február 15-én kezdődik. A baszk tartományokban csak azon városok fognak képviselőket választani, amelyek a királyi csapatok birtokában vannak. Egy másik rendelet a sajtó viszonyát szabályozza. E rendelet szerint a király ssemélye, a királyi család, az alkotmányos monarchia elleni támadások súlyosan bűntetteinek s ezen bűntények fölötti ítélethozatalra minden királyi törvényszéknél három tagból álló külön tanács alakittatik, mely egyszersmind a sajtó vétségek fölött is itél. Végül még egy harmadik rendelet is megjelent, mely az államadóssági kamatszelvényekre vonatkozik. Az új évi üdvözletek ezúttal a legtöbb helyen mellőzték a politikát. Az Olasz királynál, Mac Mahon tábornagynál, Vilmos német császárnál a szokásos ünnepélyes tisztelgések végbe mentek, de minden politikai színezet nélkül. Vilmos császár a hadsereg szerencsekivánatait fogadva futólag érintette a béke biztosított voltát. Némi feltűnést keltett, hogy a bajor király távirati úton fejezte ki Bismark herczegnek jó kivonatait. Csak a belga fővárosban volt az uj évi üdvözléseknek inkább politikai színezetök. A király az állam legfőbb hatóságait fogadta s ekkor mindenfelől kivétel nélkül hangsúlyozták, hogy az alkotmányt jelen alakjában meghamisitatlanul fenn kell tartani. Ez válaszul szolgál ama külállamoknak, a melyek részint nyíltan, részint közvetve a szabad belga alkotmánynak reactionarius szellemben való módosításit sürgették. A „Pesti Napló“ tározója. Cariles leánya* — Regény. — Irta : Colomb asszony. Francaidból: I. Ilona. II. FEJEZET. A leltár a halál után. (Folyt.) — És Miczi? — Az ördögbe, az igaz. Mi is lehetne belőle ? — Az semmire se jó; a szegények házába kell küldeni, mondá Paillasse. — Koldus lehet, vágott közbe, Lavocat, oly kicsi a közönség érdeklődik iránta. És azután, ha bizonyos módon tápláljuk, tán sikerül a nagyranövést meggátolni, és lenne belőle kis törpe nő, ki Jean Poncet és a többieket mind háttérbe szorítaná. — De ez nem bizonyos! szólt a Voltigeur. Lám, mire való az az érzékenység! Ostoba anyja soha nem akarta engedni, hogy tagjait hajlékonynyá tegyük; a minő kicsi és könnyű, első kötéltánczosnő lehetett volna. Most már késő. — Késő ? Hat éves legfeljebb még van idő. Kísértsük meg, és ha sikerül, nevelését magamra vállalom. — Akkor kárpótlással tartozol nekünk, minthogy a bódét is, meg a kis leányt is megtartod. — Előbb látnom kell, hogy mennyit ér a kicsiny , ha ügyes kötéltánczosné helyett nyomorék lesz, akkor .. . — Még mindig azon segélyforrással bírsz, hogy a szegények házába adhatod. — E perezben a lányka semmi esetre nem számít az osztásban. — Jól van, majd meglássuk. Paillasse, add ide a .. .rt, egészen magadnak tartod. Van tehát elosztani való: egy majom, négy betanított kutyánk, egy evetke, öt zeneszer, egy marquis jelmez, és egy török jelmez . . . Nézzétek csak! hova lett a kicsike ? Paillasse és Voltigeur élénken visszafordultak , a gyermek eltűnt. »Eltűnt? ez lehetetlen! szólt Paillasse ijedten. Még egy percre sincs, hogy láttam, midőn poharamat utoljára megtöltöm. Talán a macskával játszik, mely ép most kullogott erre. — Miczi! idejöjj! kiáltá Voltigeur, vastag hangján. Senki sem felelt. Hasztalanul kutatták át a kötéltánczosok minden zugát a teremnek, hiába kérdezték ki a korcsmárost, a cselédet és vendégeket, senki sem tudta megmondani, hova lett a kis leány, eltűnt mint a délibáb. »Aha haszontalan kis ördög! kiálta fel Savocat. Úgy tett, mintha aludnék; meghallotta beszédünket és elszökött. De majd kézre kerítjük. Válaszszon mindegyikünk egy utczát, és keressük meg őt: még nem lehet igen távol.« És mindhárman elhagyták a vendéglőt. III. FEJEZET. A találkozás az utcza sarkán. Miczi alvása nem volt tettetett; az ártatlanság nem képes ily furfangos dologra. Azon perezben azonban, midőn szemei lecsukódtak, az igazgatónőről hallott beszélni, és e szó elég hatalommal bírt arra, hogy tökéletesen felébreszsze. Az igazgatónő, azon nő, kit ma reggel temettek a földbe, és kinek hátrahagyott holmiján a három kötéltánczos e peretben osztozkodott, az és édesanyja volt! Az egyetlen lény, ki életében szeretettel volt iránta. Miczi csak homályosan emlékezett apjára, ki akkér halt meg, hogy leesett a kötélről, melyen tánczolt. E naptól kezdve anyja szomorú és busongó volt, sokat sirt és néha durván bánt Miczivel. A bódéba Voltigeur jött lakni, hogy Miczi apja helyett, kötélen tánczoljon, és a gyermek jól emlékezett, hogy e három férfiú : Voltigeur, Paillasse és Lavocat sokszor czivódtak anyjával, midőn a kis leányt arra gondolták. Jól emlékezett, hogy róla, Micziről volt szó, hogy bántani akarták és az anya a kis leány védelmére kelt. A szegény kicsike mindig félt a három férfiútól anélkül, hogy tudta volna miért, és most az ő kezük közt volt, minden védelem nélkül! Figyelt beszédekre , egyszerre remegni kezdett,megértette szavaikat, és borzasztó félelem fogta fel. Észrevette a nyitott ajtót, kiszaladt, és a nélkül, hogy visszatekintene futásnak eredt. A vendéglő udvarára ért ki. Egy istállóban, mely az udvar másik oldalán volt, lámpa világot vett észre, belépett. A lovak felett kis ablakot fedezett fel, melynek táblái össze voltak törve. Miczi a gereblye segélyével, mely a falhoz volt támasztva, felkapaszkodott és igy az ablakhoz ért. Azon kihajolva kis sötét utczára nézett, hol egész sor üres szekér állott; az egyike ezen szekereknek, vászonnal bevont tetejével, majdnem az ablakig ért fel. Miczi kis lábait kitette az ablakon, egy perczig lelógatta, a távolságot mérte és leugrott. Nem sérült meg, vigyázva ,csúsztatta le kis testét a földre, és ismét szaladni kezdett, a legkisebb nesztől ijedezve, lélekzetét visszafojtva és azt képzelve, hogy minden oldalról üldözőinek hangját és lépteit hallja. Rémületében egy utczából a másikba, onnét a harmadikba szaladt, anélkül, hogy tudatával bírna annak, hogy hol van, és csakis arra törekedett, hogy üldözőitől minél nagyobb távolságra jusson. Ezalatt az éj mindinkább sötétebb jelleget öltött. Miczi a fáradtság által megtörve, alig tudott már lábain állni. Többször el is esett, felemelkedett és még néhány lépést tett; végre lábacskája egy kavicsban megbotlott és ő összerogyott. Elestében, homloka egy kősarokba ütődött, mely egy ház kapuja mellett állott, és a fájdalom oly erős volt, hogy a szegény gyermek elájult. Míg a kicsike a hidegtől megdermedve félholtan feküdt itt, a kötéltánczosok, azon hitben, hogy áldozatuk »Áron tölgyé«-nek főkapuján menekült ki,a szomszéd utczákban keresték őt. Cariles pedig, miután pipáját kiszitta és borát kiitta, búcsút von a vendéglőstől és lakása felé indult. Fütyülve, gyorsan lépdelt, hogy átmelegedjék, mert igen fázott, és éles szél kerekedett a nap lemente után. A téren néhány ház mellett elhaladva, balról egy mellékutczába hajlott és egy csomó ház közt ballagott, melyek a vendéglő mögött terjedtek el. »Minő sötét van!« szólt magában. »Ha legalább pipám ki nem aludt volna, az kissé világítana, de ily szék mellett lehetetlen rágyújtani! Különben mindegy, úgy sem lehetek már távol házamtól, és úgy hiszem már kezdhetem tapogatni az ajtókat, hogy az enyimre ismerhessek . . . Ördögbe! ... mi lehet ez ?« Ez nem volt más, mint a Miczike kis teste, melyet Carilés lába véletlenül megérintett. Carilés meglepetten, egy lépésre visszahökkent és megbotlott; szerencsére fenn tudta magát tartani, különben Miczire, vagy a kőre esik, mi meglehet, hogy Miczire nézve, de reá nézve is nagy baj lett volna, így csak szélmalmait ejtette ki kezéből, melyek a földre hullottak. Midőn egyensúlyát visszanyerte, botlásának okát kezdte találgatni. »Tán egy csomó fehérnemű?« kérdezte önmagától. »Nem, hisz ez él. De minő kicsi. Úgy hiszem gyermek. Ugyan mit akar e kő mellett ? Az idő nem alkalmas arra, hogy az utczán aludjék valaki. Szegény kis ördög! Majd fölkeltem, és egy szélmalommal ajándékozom meg, ha azok el nem gyűrödtek.« Mialatt beszélt, ajtaját nyitogatta, és a szél ellen megvédve, egy gyufát gyújtott meg, hogy a helyzettel jobban megismerkedjék. Lábai mellett feküdtek a szélmalmok, melyeket összeszedett, és a kő mellett Miczi, még mindig ájultan. »Nini! hisz ez az a kis leány a vendéglőből. Ugyan, hogy jöhetett erre az oldalra? Megsebezte magát, vérzik, és mint a halott, meg sem mozdul. És mégis bizonyos, hogy holnap reggelig csakugyan meg is halhat, ha egész éjjel itt a kövezeten marad e hidegben. Ugyan, mit csináljak? Ha valaki erre jönne, talán megmondhatná, hogy hova vigyem , de ezen órában már senki sem jár erre. Végre is, itt nem lehet hagyni: megnézem, talán van a házban egy asszony, ki e kicsikének pártját fogja.« És Carilés karjára véve a gyermeket, a házba lépett vele, és az ajtót ismét bezárta. IV. FEJEZET. Carilés apa nevelését kezdi. A házban már mindenki mély álomban volt, midőn Carilés a lépcsőn felhaladott hasztalanul tekintett minden ajtó közé, a legkisebb gyertya világot sem látta; hiába fülelt minden neszre, nem hallott egyebet, mint mély hortyogást; így ért szobájába a nélkül, hogy Miczit más kezeknek adhatta volna át. De azért mégsem jutott eszébe, hogy a szegény kis teremtést ismét az utczára kitegye. A szalmazsákra fektette, és hogy jobban láthassa, egy kis gyertya maradékot meggyújtott. »Szegény kis lélek!« szólt. Lehetséges-e, hogy ily kedves leány olyannyira elhagyatott legyen! Valóban nem csúnya! Hat éves? Nem lehet még annyi! Hat éves gyermekek nem szoktak ily kicsinyek lenni. Nekem ezt tudni kell, minthogy elég gyermeket látok azon idő óta, hogy szélmalmokat árulgatok.. Hogy hozzam eszméletre ? Kis leány, kis leány! Nem felel. Kezei jéghidegek. Hátha tüzet gyújtanék? Igen, megteszem! Hisz megvan az a kis fa, melyet a szomszédtól örököltem.« Carilés e szavak után a fához sietett, mely ugyan jó száraz volt,minthogy már három, vagy négy éve, hogy Carilés szobájának egy zugában állt. A kályhába tette és gyufa, és halmaz papír darabokkal, a szélmalmok hulladékaival, azt meggyujtani kezdé. A gyufa lobbant, a papír is, és a fa vígan pattogott, mintha boldog volna, hogy hivatását végre betöltheti. Caril és Miczit a szalmazsákról felemelte, a zsámolyra a tűz elé ült, és nagy tenyerét a lángok mellett melegítő, hogy azután a szegény gyermek megdermedt kis tagjait csendesen megdörzsölhesse. Néhány percz múlva, Miczi e jóhatása meleg folytán eszmélni és lélekzeni kezdett. — Inni! . . inni! .. tördelő. — Inni! . . mormogá Cariles, nem kissé megrettenve. — S nekem nincs csepp borom sem! Ez különben természetes, mert ami engem illet, ha én szomjas vagyok, a korcsmába megyek .. hál’ istennek, elég korcsma van . . De hogyan találjak itt innivalót ? — Mama . . vizet! .. szólt a gyermek sírva. — Szegény kicsikém! Elfeledő, hogy anyja meghalt. Vizet ? Biz’ ez igaz, vizet is lehet inni, nagyon jól lehet vizet is inni. Várj, várj csak kicsikém. Mindjárt hozok vizet.. . S ezzel elővette az ócska, félig összetört fazekat, melyben kis szélmalmait rejtegető, és megtörte azt vízzel korsójából. Ezután visszalépett Miczihez, karjaiba fogta, s megkínálta a vízzel. Miczi mohón ivott, majd felnyitá szemét, s midőn meglátta az ismeretlen arczot, mely nagy szakállával kevés bizalmat gerjesztett, oly rémület fogta el, hogy a szalmazsákról felugorva, megfutni akart. Lábai azonban oly nagyon remegtek, hogy nem tudott megállani. Cariles ép jókor megragadta, hogy az eleséstől megóvja s mig a szalmazsákon hátrafekteté, megsimogatta, a mint azt valamely kis vad állattal megtette volna. — Nos .. . nos .. . kicsikém ... Legyünk okosak, másként baj lesz. Még egy kortyviz kell, ugye kicsikém? Menjünk most a tűzhöz s aztán megmossuk a vérző kis fejet. Nem kell oly nagyon megijedni... én nem eszem meg a kis gyerekeket.. én inkább sajtot és kenyeret eszem. S e szellemdús ötletre Cariles felkaczagott, Miczi hallgatott. (Folyt. köv.) A képviselőház szombaton január hó 8-án d. e. 11 órakor ülést tart. Tárgyaltatni fog a kérvények 7-ik sorjegyzéke. Budapest, január 4. (Simonyi Lajos kereskedelmi miniszterrel) azt jelenti a »P. Ll.«, hogy a miniszter most a közös vámterület alapján áll s erélyesen gyámolitja Tisza min. elnököt álláspontjának érvényesítésében. E felett sohasem kételkedtünk. (Orsz. képv. választás). Naszódvidékén Tanárky Gedeon államtitkár választatott meg orsz. képviselőnek. (Hussein Avni pasa a keleti bonyodalmakról.) A »Pol. Corr.» konstantinápolyi levelezője hosszasabban értekezett Hussein Avni volt török nagyvezérrel, mielőtt ez új székhelyére Brussába távozott volna. A volt török nagyvezér nyilatkozataiból az idézett lap a következőket közli: A felkelés kezdetén, úgymond, rögtön azon nézetet nyilvánítottam, hogy addig nem fogunk czélt érni, míg a felkelők szerb, vagy montenegrói területen élelmezhetik magukat, vagy oda menekülhetnek. Ez okból oda törekedtem, hogy a szerb határon egy kellő számi haderő összpontosíttassék, mely, ha Szerbia részéről a béker megsértetett volna, egyenesen Belgrád felé indult volna. Ezáltal minden ellenállás Szerbia részéről lehetetlenné lett volna téve. Nem mondom, hogy a hatalmak nem tiltakoztak volna ez ellen, de én azt feleltem volna nekik, hogy teljesen igazuk van, s minket csak Szerbia magaviselete ragadott e lépésre, mely már bevégzett tény. Ha a hatalmak a dolgok ily állásában reformokat kívánnak, mi azokat készségesen aláírjuk. Tényleg bizonyára nem lépnek közbe, s megelégedtek volna az egyszerű tiltakozással. Ugyanígy jártunk volna el Montenegró irányában. Így a felkelés, Dalmatia határainak kivételével isolálva lett volna. Egy bizonyos fokig közös érdekeink vannak Ausztriával, mely nem épen nézheti jó szemmel, ha határain túl egy független szláv állam létezik, s igy ónjai onlév alattvalódra való tekintetből bizonyára szemet hunyt volna egyes csekélyebb határsértések fölött. Azon naptól kezdve azonban, midőn mi a felkelést az előadott terv szerint isoláltuk s ez által bebizonyítottuk, hogy azzal végezni tudunk, erélyesen ellentállt volna ily határsértéseknek, és bennünket határozottan támogatott volna. Ez által megóvtuk volna saját tekintélyünket alattvalóink előtt. Essad pasa osztozott az én felfogásomban, míg Mahmud a köpenyforgatás politikáját tette magáévá. Meglátjuk, kinek lesz igaza ? Így beszélt állítólag Hussein Avni még néhány nap előtt. Ebből látható, mit várhatunk azon esetre, ha ténynyé válnék a hír, melyről Konstantinápolyban beszélnek, hogy Hussein Avni pasa ismét nagyvezírre lesz. (Az osztrák nemz. bank) 1875 decz. 31-dikén lezárt mérlegének lényeges mozzanatai: Bankjegyforgalom 286.242,330 forint. Érczalap 134.416,894 forint 83 kr. Erczben fizetendő váltók 11.344,109 frt 54 kr. Leszámítolás 117.157,244 frt 14 kr. Kölcsön 32.118,200 frt. 7.948.700 frt beváltott és börzeszerüleg megvett záloglevelek : 66 2/3 % 5.299.133 frt 33 kr. Államjegyek, melyek a bank tulajdonát képezik 2.217.829 frt. Összesen 302.553.410 frt 84 kr. A méter-mértékek behozatalához. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter a hitelesítés alá vehető mértékek, sulyok és mérőeszközökről szóló és 1874. évi 9334. sz. a. kiadott rendeletének kiegészítéséül a következő szabályrendeletet bocsátotta ki: »A szesz, bor, tej, olaj s más nagyobb értékű folyadékok mérésére: kanna alakú 5, 10, 20 és 50 liter nagyságú mértékek is hitelesíttetnek. Ezen mértékek finom ónnal bevont erős bádogból legyenek készítve, hogy az összenyomatásnak ellentálljanak. Hasuk körülbelül egyenlő átmérőjű és magasságú hengert alkosson; ehhez egyfelül szűkebb csonka kúp alakú rész legyen illesztve, melynek magassága a has magasságának ’/a részénél kisebb ne legyen. Ehhez ismét körülbelül épen olyan magasságú henger alakú nyak csatlakozzék, melynek átmérője az 5 literes edénynél 100 millimétert; a 10 » » 125 » a 20 » »160 » az 50 » » 200 » meg ne haladjon, s a mérték határa a nyak magasságának közepe tájáig érjen. A fenék sík alakú, kívülről, vagy belülről felhajtva s az oldalhoz forrasztva legyen. Az edény felső és alsó karimája, vas vagy erős bádog abroncscsal legyen szilárdítva; azonban kívülről más helyeken alkalmazott erősítvények sincsenek kizárva. Az alsó abroncs, a feneken alól,10—20 milliméterrel kiálljon s a fenék alatt vaspálczával, vagy üresre öszszehajtott bádogból készült bordák legyenek helyezve, melyekhez a fenék egész hosszában támaszkodik. Ezen bordáknak nem szabad az abroncs alsó szélén túl kiállani s végükön az abroncshoz, vagy szögezve vagy forrasztva, egész hosszukban pedig a fenékhez forrasztva kell lenniök. A 5 és 10 L. edényeknél egy, a 20 és 50 L., eseteknél két egymásra keresztben álló borda szükséges. Ezen edényeknek a szükséghez képest egy vagy két fület, valamint csúcsos szájat is lehet adni, de ennek a mérték határvonala alá érni nem szabad. — A mérték határa két átellenben fekvő ponton az edény nyakához szögezett és forrasztott 10 milliméter széles, 15 mill. hosszú, és egy mill. vastag bádog lemez által jelölendő, melynek felső vége, 4—5 milliméternyi derékszög alatt élesen lefelé legyen hajtva. Ezen lemezek az edény szájával párhuzamos felső lapja jelzi a mérték határát. Ezen lemezt mindjárt a kiálló rész hóna alatt kell az oldalához szögezni, a többi részt pedig hozzá kell forrasztani. Ezen szögecskék fejére az edény külső oldalán egy-egy ónlapocska ragasztandó, melyre a hitelesítő bélyeg üttetik, de szükséges, hogy a szögezésnek nyomai mind kívül, mind belül meglátszassanak. Az edények nagyságának, a készítő nevének vagy jelvényének megjelölésére nézve az ezekre fokozó általános határozatok érvényesek. Ezen edények köbtartalmában káv. eltérések engedtetnek meg: az 50 literesnél.......................................0.1 L. a 20 » , . .....................o.és L. a 10 » 0.02 L. az 5 » 0.01 L. A megvizsgálás következő módon történik: Az edényt egy vízszintes asztalra tevén, az 5 L. mintapalaczkot meg kell tölteni vízzel a középső vonásig, s a vizet az előbb megnedvesitett és kicsöpögtetett edénybe ki kell üríteni, s igy tovább, mig abba az edény nagyságának megfelelő mennyiségű viz öntetett. Ha most a vízszin a jelző lemez felső lapja alatt marad, akkor a megengedhető hiba nagyságának megfelelő mintapalack a középső vonásig vízzel megtöltik, s abból a megvizsgálandó edény az egyik jelző lemez felső lapjáig tele töltetik. Ha erre a víz elég, vagy még sok is, akkor a megvizsgált edény helyes, ellenkező esetben meg nem bélyegezhető, valamint akkor sem, ha másik jelző lemez felső lapja a víz színe alatt vagy felett mutatkoznék. Ha pedig a viz színe az edényben a jelző lemez felső lapja felett áll, akkor ki kell szívni a vizet egész a lemez felső lapjáig, s azt a megfelelő mintapalaczkba kell tölteni, s ha, az ezen palaczkot a középső vonásig meg nem tölti, vagy csak épen megtölti, akkor a megvizsgált mérték helyes, ellenkező esetben meg nem bélyegezhető. Ezen edényekre ónlapocskákat kell ragasztani a jelző lemezek szögecskéin kívül még a forrasztási vonalakra, kivált ott, hol három vagy több ily vonal összeszögellik, továbbá az abroncsok és a hordók forrasztási vonalaira, s ezeket mind meg kell bélyegezni. Az 50 L. edény hitelesítéséért és bélyegezéséért 70 kr, a megvizsgálásért bélyegzés nélkül 90 kr dij szedhető, a többiekre nézve az általános díjszabályzat tételei érvényesek. A távirdai szolgálatiban 1876. január 1-én beállott változások. — A jan. 4-ki hív. lapból. — 1876. január 1-től kezdve a távirdai szolgálatban a közönséget illetőleg következő változások állottak be: 1. A táviratok czimét előre meghatározott alakban rövidítve is lehet írni. Azonban, hogy az ily módon szerkesztett czimű távirat az illetőnek kézbesittessék, arra szükséges, hogy a rövidített czim a rendeltetési állomáson e czélra nyitott lajstromban, az ezért megszabott dij lefizetése mellett, előzetesen be legyen jegyezve. A rövidített czimek bejegyezésére az állami távirdaállomásokon egy külön czimlajstrom nyittatván, abba az e czélból jelentkezők rendes czime a jelentkezési sorrendben bejegyeztetik s rövidített czimül azon szám szolgál, mely alatt az illető rendes czime a lajstromba bejegyeztetett. A czim bejegyzéséért és annak használatáért 20 frt évi dij fizetendő. A magukat a fennirt módon és dijletétel mellett be nem jegyzett egyéneknek vagy czégeknek csakis a rendes és szabályszerű czímmel ellátott táviratok fognak kézbesíttetni. A díjköteles szavakhoz számított aláírás is lehet rövidített, sőt el is maradhat. 2. A táviratozásnál előforduló mellékműveletek megjelölésére rövidített szolgálati megjelölések hozattak be, melyeket a közönség távirataiban használni fel van jogosítva. E megjelölések következők: RP=fizetett válasz; TC=összeegyeztetett távirat ; CR=vételjelentés; TR=ajánlott távirat; FS —utánküldendő távirat; PP=posta fizetve; XP— küldöncz fizetve. E megjelöléseket mindig a czím elébe kell írni s minden igy irt megjelölés csak egy szónak számittatik. 3. A szavak hosszúságának mértéke jövőre, nem mint eddig, szótagok szerint, hanem betűk szerint állapíttatván meg, a leghosszabb szó az európai díjszabásban 15, az Európán kívüliben 10, a Morse Salce szerinti betűnél nem állhat többől. 4. A titkos értelmű jegyekben irt táviratok a magánforgalomban továbbra is megengedtetvén, ezek jövőre összeegyeztetés alá esnek, miért a távirat rendes diján kívül, még ennek fele fizetendő. 5. Mint új táviratnemek úgy a monarchiabeli, mint az azokat elfogadó külállamokkal való forgalomban, behozatnak : a) a távirati értesítések, melyek érthető nyelven legfeljebb 10 szóból állhatnak és számjegyeket magukban nem foglalhatnak. Ezek a többi táviratokra nézve fennálló formaságok mellőzésével adatnak tovább s a czimzettnek nyíltan kézbesittetnek, s ha postán tovább szállitandók, bérmentetlen nyilt levelek kint adatnak postára. E táviratnemnél felszólamlásnak s díjvisszatérítésnek helye nincs. E táviratnem dija a 20 szóból álló egyszerű távirat dijának 3/1-ében van megállapítva, tehát ára a monarchiában 30 kv. b) az ajánlott táviratok, melyekkel háromszoros díj lefizetése mellett összeegyeztetés és vételjelentés is jár, illetőleg, melyeket az adó- és vevőállomások szóról-szóra összeolvasnak, s melyek