Pesti Napló, esti kiadás, 1876. január (27. évfolyam, 1-24. szám)
1876-01-22 / 17. szám
17. szám.________________________________________Budapest, Szombat, január 22.1876.__________________________________27. évi folyam. Blőfizetési feltételei:: _ Szerkesztési iroda, Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli át enti ki- a Barátok-tere, Athenaeum-épület. 3 hónapra 6 frt -Thónapr. 12 frt - kr. "TT^| OI f | 1 TT "IT k V "1 TT" * lap «ellem! részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez -«>» * ””*k bir’ 1^ M I I |%| II I . I I levelek csak ismért kezektől futnak el. h,^ r pfrt I ki rl I 11V V szintúgy nyut előfizetések mmmik ■■Le v mkmmk* «JL* Jaj Kiadó-hivatal a Pesti Kapló kiadó-hivatalába Barátok-tere , Athenaeum-épület, Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület ESTI K I A T í fi A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli küldendők. • ’ panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, január 22. A képiselőház mai ülésében elsősorban azon igazságügyi módosítások kerültek szóba, melyeket a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslathoz a szabadelvű párt értekezletén a kormány kilátásba helyezett s melyek a bíróságoknak e bizottság alóli emancipatióját czélozzák. Egy fiatal tehetség, Márkus István képviselő tette meg az erre vonatkozó indítványokat. Beszéde szépjogi képzettségről tanúskodik s a ház azt figyelemmel hallgatta s tetszéssel fogadta. A beszédet országgyűlési rovatunkban egész terjedelmében közöljük, s ajánljuk olvasóink figyelmébe. Tisza Kálmán hozzájárulását kijelentvén, a házban negyven ember nem akarta helybenhagyni a bíróságoknak a közigazgatástól különválasztását, de a többség a civilizált jogi felfogás mellett nyilatkozott. Ezután befejeztetett a közigazgatási bizottságról szóló javaslat tárgyalása, s a ház a kérvényekre tért át. A hatalmak keleti actiója legközelebb már Konstantinápolyban is megindul. A legújabb tudósítások szerint az ismert reformjavaslatokat az osztrák-magyar cabinet írásban nyújtja át a portának; a bécsi kormány föllépését a többi hatalmak szóbelileg fogják támogatni. A félhivatalos »Journal de St. Petersbourg« újabban igen erélyesen védi a nagyhatalmak actióját. Az orosz közlöny köztudomású ténynek mondja azt, hogy azon reformok, melyeket a porta saját részéről kezdeményezett, a fellázadt vidékeken képtelenek a rendet helyreállítani s hogy Európa érdeke teszi kötelességükké a külállamoknak, hogy maguk kezökbe vegyék a dolgot. Igen nagy érdekű továbbá a párisi »Temps« egy közleménye az angol cabinet legközelebbi elhatározásáról. A nevezett lap kivonatosan ismerteti ama jegyzéket, melyben az angol kormány a bécsi cabinet actiójának támogatását kimondotta. A válaszban lord Derby kiemeli a török állam integritását s függetlenségét a külfölddel szemben. De egyszersmind hangsúlyozza, hogy a lázadásnak minden áron véget kell vetni. Ha a porta nem képes reá, akkor Anglia esetleg azt fogja indítványozni, hogy Ausztria-Magyarország a szultán nevében és beleegyezésével katonailag interveniáljon. Az angol kabinet azon elhatározását, hogy Andrássy gróf jegyzékét általánosságban támogatni kész, a »Times« igen fontos megjegyzéssel kiséri : »Többet ennél Ausztria és Oroszország nem várhattak. Ennél kevesebb, viszont méltatlan lett volna olyan országhoz, a mely döntő szóval rendelkezik, az egész Európára roppant fontosságú tárgyalásokban. A miniszterek valóban olyan helyzetben voltak, mely csekély, vagy semmi választást nem engedett nekik. Ausztriától nem kívánhatni, hogy a folyton ismétlődhető anarchia veszélyét határain megtűrje. Most, vagy jövőre Ausztriának korlátoló politikai rendszabályokat kell alkalmaznia, s ezúttal nagyon előnyére szolgál a lázadók váratlan tettereje. Minden nagyhatalom érezte, hogy nem méltó hozzájuk a keresztényeket Herczegovinában ismét ama zsarnoki uralom alá kerülni s hagyni,melyet egy évig sem lehetne viselni, ha a szerencsétlen elnyomottak a hosszú szenvedés idején annyira el nem kanyarultak volna. Nem kell Andrássy gróf jegyzékének magyarázatát távolabb keresnünk, noha bizalmatlan szemek könnyen subtilis okokat találhatnának. A mi kormányunknak tisztán azt kellett magától kérdenie, lehet-e Törökországot külső nyomás nélkül kormányozni, jók-e Andrássy gróf javaslatai és az interventió előre látható előnyei fölérnek-e annak szintén előre látható veszélyével.« A »Times« azután hosszasan előadja, hogy a porta saját erejéből rendezett államéletet alapítani nem bír. Derby lord érezte, hogy Andrássy grófnak lényeges reformokra irányuló követelései teljesen jogosultak. Azt is kiemeli, hogy Ausztria és Oroszország nem tűrték volna, hogy hónapok óta előkészített terveikkel semmire se menjenek. Békés közbelépésük sikertelensége esetén a fegyveres intervencióhoz folyamodtak volna. Különben bizonyos, hogy ha Ausztria, szükség esetén nem kész erősebb fegyvereket is alkalmazni , mint szavakat, úgy a legfontosabbról megfeledkezett. Ausztria teljesen fel van jogosítva szemügyre venni a veszélyt, mely egyszer majd minden esetre eléje lép s melylyel soká kedvezőbb viszonyok közt nem találkozhatik, mint épen most. Végül a »Times« kiemeli, hogy Anglia és Ausztria érdekei itt mindenben még sem azonosak, minél fogva az angol cabinet fenntartotta magának, hogy bizonyos kérdésekre nézve önálló véleménye legyen. A brit kormány mindenek előtt két szempont által vezetteti magát : a béke fenntartását s Indiába vezető útjainak biztonságát tartja szem előtt. A franczia nemzetgyűlés állandó bizottságának csütörtöki ülésén érdekes viták folytak. Picard a sajtótörvény egy pontjának önkényes magyarázata ügyében interpellálta Buffet belügyminisztert. Buffet ugyanis az 1849-ks sajtótörvény egy pontját, mely a prófeteknek adja a jogot, valamely lapnak az utczán való árulását megtiltani, újra fölelevenítette. Buffet kijelentette, hogy az interpellare nem jogosult, s hogy eljárását Dufaure is helyesli. A baloldal panaszaira, hogy a kormány közegei a választásokra befolyást gyakorolnak, Buffet azt felelte, hogy a bizottságnak nincs joga ez ügyről vitatkozni.Minden választási panasz fölött annak idején az illető ház fog az igazolás alkalmával határozni. E nyilatkozatok egyszerűen tudomásul vétettek. A senatorválasztások eredményéről a lapok folyton újabb részleteket közölnek. A »XIX. Siécle« azt mondja, hogy 24 megyéből az eredményt még nem ismeri, 20 megyéből a tudósításokat még nem dolgozta föl, de 24 megye többségében köztársasági, 13 viszont monarchista jelölteket választott. Charante, Cher, Corsica, Gers és Pas-de-Calais megyékben pedig a bonapartisták diadalmaskodtak. Vogese megye köztársasági bizottsága a párt híveihez rövid értesítést küldött, mely azt mondja, hogy az eddig beérkezett jelentésekből Claude, George és Claudet köztársasági jelöltek számára a többség biztosítottnak látszik . Buffet belügyminiszter s a másik két conservativ jelölt vereséget szenvednek. Aisne megyében Waddington, Henri Martin és Saint-Vallier urak, Seine et-Oisel megyében Feray, Leon Say és Boucher urak, Meurthe et-Moselleben Dufaure, Deufert ezredes és Lemercier urak számára a többséget szintén biztosítottnak tekintik. A belga kormány a folyton tartó munkás-zavargások következtében a képviselőház elé törvényjavaslatot terjesztett, mely az illetéktelen fegyverviselést megtiltja. A javaslat szerint mindenki, akinél jogos ok és előleges engedély nélkül hadi fegyvert találnak, 26—200 frankig menő birsággal suttatik. Ha valaki nagyobb gyülekezetben visel ily fegyvert, nyolcz naptól két hónapig terjedhető fogsággal fenyíttetik. A törvény azért vált szükségessé, mert a munkások formaszerűen föl vannak fegyverkezve. A „Pesti Napló“ tárczája, Carllén leánya. — Regény. — Irta : Colomb asszony. Francaidból: I. Hana. XXII. FEJEZET. Szomorúság és bánat. (Folytatás.) Azt hittem, hogy csevegni fog, akár egy szarka, gondolta magában Paulina, azt vártam, hogy nem lesz a mesélgetésnek se hossza se vége. De hát mi lelhette ? Paulina már vagy egy negyed órája töprenkedett azon, hogy mi lelhette Miczit, de már nem állhatta meg tovább, hogy meg ne kérdezze tőle. — Nos, Miczi, mondá neki, szólalj hát meg, vagy tán a menyegzőn felejtetted nyelvedet ? Jól tánczoltál ? Szép volt a lakoma ? Ugye Colleron felől szép a tájék ? A menyasszony szépen volt öltözve ? Miczi felemelte fejét és felelni készült. De nem bírt szólni, érezte, hogy szeme könybe lábbad, eldobta a munkát, aztán sírva, zokogva, kétségbeesetten jajgatva Terrasson asszony karjaiba vetette magát. A családanya csak hagyta és várta, hogy a fájdalom kitörése hadd múljék, megsimogatta homlokát és szeretetteljesen megölelte. — Lássuk hát fiam, mi a baj ? mondá végül és felemelte Miczi arczát. Meg kell azt mondanod, mert csak úgy tudlak megvigasztalni. — Sohase fogok én vigasztalódni! kiáltott fel sírva a leányka, sohase bocsátom meg magamnak! és Caril és apó sem fogja megbocsátani! Nagyon rosz voltam és ha ön tudná, hogy mit vétettem, bizonyosan azt mondaná: Menj el innét, kis gonosz! — Meglehet hogy igy beszélnék egy rosz gyermekkel, ki nem bánja vétségét, még ha az csekély is, felelt Terrasson asszony komolyan. De annak, aki sír és önmaga vádolja magát, annak nem fogom mondani , vigasztalni fogom, segítségére leszek, hogy jóvá tehesse a hibát, ha még olyan nagy is. No, csak mondj el mindent szegény Miczi, Paulina az alatt felkeresi fivéreit, akik itt a közelben játszanak. Paulina megértette az intést, hogy most soká kell elmaradnia, kiment. Miczi kitárta szegény szívét, elmondta vallomásait.Terrasson asszony egyre biztatta, nem iparkodott a hibát kisebbíteni, sőt ép ellenkezőleg tett, elmondta, hogy Cariles milyen jó és szeretetteljes volt hozzá, így még megdöbbentőbben nagyobbnak tűnt fel a gyermek hálátlansága, és mikor észvette, hogy Miczi már nem oly izgatott, de nagyon át van hatva a bánat érzetétől, így szólott: Most a jövőre kell gondolnunk. Az elkövetett rosszaságot nem tehetjük meg nem történtté, de részben legalább helyrehozhatod ; erre kell törekednek ; tudja-e Cariles mindazt, amit most mondtál ? — Nem mind; nem tudja, hogy »nem«-mel feleltem, mikor azt kérdezték tőlem, hogy ismerem-e. Oh, mindent megmondok neki és bocsánatot kérek tőle. — De bizony nem mondod meg neki, szólt közbe Terrasson asszony. Hiszen tudom, hogy nagy elégtétel volna neked, ha megaláznád magad előtte, vádolnád magadat, karjai közt kisírnád magadat és hízelgő czókjaiddal kegyelmet eszközölnél ki magadnak. De nem ezt kell tenni. Ha Cariles megtudná, hogy megtagadtad őt, gondold csak meg, azért nagyon elbusulna! Ezt soha sem szabad megtudnia, érted: soha! Tudom, hogy a titok nagyon nyomja majd a lelkedet; sebaj, ez legyen a büntetésed, így aztán nem követed el még egyszer azt a hibát, hanem érezni fogod, mennyi erőfeszítésedbe fog kerülni, hogy megérdemeljed a bocsánatot. Ha akaratod erős lesz, el fogod feledtetni Carilos apóval, hogy mennyi búbánatot okoztál neki, akkor aztán megbocsáthatsz magadnak. Most pedig légy nyugodt, fogj a munkához; bízvást hiszem, hogy jó szándékaid vannak. Miczi engedelmeskedett és mikor Carilés megjött, már nyugodtabb volt, eltökélte hogy megvezeklik hibájáért. Carilés akár kifordítva viselhette volna kabátját, ő mégse habozott volna neki kezet nyújtani. Mikor Carilés a kis házikó ablakait megkopogtatta és Miczit szólította, Terrasson asszony kelt fel, kinyitotta az ajtót és intett a derék embernek, hogy kerüljön be. — Cariles apó, mondá és eléje állítá Miczit, és ez a kis leány nagyon busul a hibája miatt. Nagyon megbánta már, amit tegnap mondott, és azt kéri, engedje remélnie, hogy ön meg tud neki bocsátani , nem ma, hanem később, majd ha ő megérdemelte a bocsánatot. Cariles csak azt akarta, hogy mindjárt megbocsáthasson, karjai közé zárta Miczit. — Azt hittem, hogy már nem szeretsz, mondá reszkető hangon. Holnap látjuk egymást! Miczi! kiáltott Terrasson asszony a gyermek után, ki a vén Cariles kezét fogva, távozott. XXIII. FEJEZET. Teraszon asszony jótette. Mikor Miczi másnap megint eljött a kis házikóba, csodálkozva látta, hogy az asztalt mindenféle szinü posztódarabok lepik el. Egy nyitott dobozban kis fabábuk voltak, melyek lábait és karjait mindenfélekép lehetett forgatni. — Itt munka van számodra, Miczi! mondá Terrasson asszony. Eddig mindent fogadott atyádtól kaptál; ideje, hogy meghálálni kezdjed. Minap említetted, hogy apának csúnya ruhája van; megmondhattad volna azt is, hogy az bizony kopott, vékony, nem igen ad meleget. Jövő telére meg kell keresned annyit, hogy Cariles apának jó, meleg kabátot vehessünk. — Oh! be, nagyon örülnék annak! kiáltott fel Miczi. Hanem hogy kezdjem ? — Majd felöltözteted ezeket a babákat; megmutatom, hogyan kell nekik ruhát csinálni, nem nehéz dolog. A bábu tucatja tiz sor, a kelme semmibe se kerül, használhatón ruhákról szedjük, töb személytől kértem ilyen foszlányokat, azok majd ezentúl is adnak, úgy, hogy jó időre el leszünk vele látva. Találtam kereskedőnőt, aki a felöltöztetett bábukat, a ruha szépségéhez mérten két-három sou-jával veszi meg: napjában húsz sou-t is megkereshetsz. Miczi alig tudta hova legyen örömében. Gyorsan felkapott egy babát és egy darab kék gyolcsot. A toilette hamar volt készen; ezeket a hölgyeket nem szokás levetkőztetni, így hát egy pár öltéssel meg volt a ruha, a szalagokból jutott szép öv, elegáns haj disz; aztán a szerint, hogy milyen kelme volt, pár percz alatt elkészült a szakácsné, az iskolába menő leányka, vagy a bálba, látogatóba menő asszonyság. A tizenkét baba elkészülvén, Terrassonné elvezette Miczit a boltosnéhoz, ki azt mondta, hogy a munka igen jó, Miczi csináljon neki annyit, amennyit bir. Miczi szinte látta, hogy mint fog ő majd Carilés apónak ruhát vásárolni. Ez nem megy ugyan oly könnyen, de már az is jó volt, hogy Terrassonné módot talált, hogy Miczi pénzt keressen. Carilés tán meghalt, mikor a lakodalomról visszatért, vagy mikor egész éjjel Miczi hálátlansága miatt sírt, elég az hozzá, hogy Miczi aznap este hasztalan várta Carilés apót, kénytelen volt egyedül haza menni. Carilés aznap nem jól érezte magát, lefeküdt az ágyba pihenni, itt akarta bevárni az órát, amikor Micziért szokott menni. De mikor el kellett volna érte mennie, nem hallotta meg az órát, de ha hallotta is volna, nem lett volna képes felkelni, a láz, meg a deleriumtól nem tudott mozdulni. Mikor Miczi megjött, meg se ismerte. A szegény leány megijedt, és elbitta Perrotte anyót. Ez nem is hallotta, mikor Carilés visszajött. Megrázta, árpalét adott innia és mikor úgy látta, hogy az apa nagyon beteg, elküldte Miczit orvosért. Carilés mellbeteg lett, sok ideig azt hitték, hogy nem is marad életben. Miczi szemrehányásokat tett magának, hogy ő okozta a betegséget, a legfigyelmesebb, leggyöngédebb betegápoló lett. A földön hált, egy matraczon, melyet Carilés apó ágya mellé fektetett . Carilés alig, hogy megmozdult, vagy panaszszót hallatott, a kis leány rögtön felkelt, betakarta, megigazította vánkosát, innit adott, csókolgatta, szeretettel beszélt neki, úgy, hogy az öreg embernek már semmi kétsége sem lehetett az árva leányka bánata és szeretetéről; szinte örült betegségének, mely alkalmat adott neki erről meggyőződnie. Csak attól félt, hogy a gyermek nagyon el fog fáradni és szükséget szenved. »Perrotte anyó, mondá a szomszédasszonynak, nagyon kérem, adjon neki enni, majd meghálálom, ha megint dolgozni tudok.« Perrotte anyó megnyugtatta, hogy hisz még van apának pénze. Meglehet, hogy van, de nem ő kereste. Mert az ő keresménye az már rég el volt költve, mikor Cariles megint felkelt és Miczi karjára támaszkodva átballagott Perrotte anyóhoz ebédelni. De ki fizette meg a költséget, az árpalét, az italokat ? Miczi! — Terrasson asszony hozott neki babákat, kelméket és a kis beteg ápolónő testtel-lélekkel varrogatott, mikor a beteg ágya mellett virrasztott. Perrotte anyó, mikor ezt megtudta, kijelentette, hogy »annak az asszonyságnak határozottan jó gondolatai vannak.« Robertné is eljött a beteget meglátogatni és Miczi megkérte, hogy ha a lábas jószágot koppasztja, tegyen félre csinos kis tollakat, melyekkel a babákat fel lehet majd díszíteni. Robertné meg is tette ezt és az új díszítmény nem kis mérvben növelte Miczi készítményeinek értékét. Miczi nagy örömmel beszélte el ezeket Cariles apónak, azután megölelte és igy folytatá : Látod, apó, hogy most már megpihenhetsz, elég nagy vagyok arra, hogy kettőnkért dolgozzam. (Folyt. köv.) Budapest, január 22. (Az önálló vámterület) mellett Arad megye jan. 20-ai közgyűlésében nyilatkozott, Szeged város pedig ugyanezen ügyben feliratot intézett a képviselőházhoz. Szeged város feliratából a következőt idézzük: Az eddigi tapasztalat, fájdalom élénken bizonyítja, hogy a jelenleg még fönnálló kereskedelmi és vámszerződés hazánkra nézve megmérhetetlen hátránynyal járt. Annak tulajdoníthatók legnagyobbrészt az állam eddigi deficitjei, közgazdaságunk rohamos hanyatlása, belkereskedelmünk és iparunk nagymérvű sülyedése, valamint — még csak egy évtized előtt is — szépen virágzott és jövedelmezett számos, különösen mezőgazdasági iparágaink tönkrejutása s ennek folytán végül az adózó polgárság elszegényedése és nyomora. Ezen, a nemzeti fejlődést teljesen megakadályozó körülmények elhárítására, a közelmúlt drága tapasztalatainak árán, egyedül a hazánk gazdasági érdekei által sürgősen követelt önálló vámterület felállítását ismerhetjük czélirányosnak, mert a fentebbi bajok gyors és gyökeres orvoslása csakis önálló gazdasági és kereskedelmi politika követelése által válik, meggyőződésünk szerint ,lehetségessé. (A tót Matica feloszlatásáért) Nyitra megye közönsége köszönő feliratot intézett a kormányhoz. (Horlán Ernő) a honvédség lényeges állományába lépvén, képviselő állásáról lemondott. (A záloglevelekről) Hodossy úr által kidolgozott törvényjavaslatot a képviselőház jogügyi bizottsága csak később tárgyalhatja, mert Hodossy úr e javaslat néhány pontját módosítani akarja. (A szerb és a magyar vasutak.) Belgrádból sürgönyzik, hogy a szerb kormány visszautasított minden tárgyalást a magyar kormánynyal a vasutak ügyében. (Az adóhátralékokról.) Az adóhátralékok liquidatiója, az ország egy részében már megtörtént. Az utóbbi években 100,000—200,000 forintnyi összegek voltak e czélra a költségvetésbe felvéve, azonban a pénzügyminiszter (mint a »N. H.« megjegyzi) nem rendelkezvén kellő számú alkalmas közegekkel, nem használhatta fel teljesen ezen összegeket, s természetesen a munkálatok sem mutathattak fel azoknak megfelelő eredményt. A fennmaradt összegekre nézve a miniszter póthitelt szándékozik kérni a törvényhozástól, nagyobb erélylyel óhajtván keresztülvinni e munkálatokat, melyek az adókezelési törvényjavaslat által az adóhátralékok részlettörlesztési tervezetének kidolgozására kijelölt küldöttségek munkálataival együttesen sokkal több sikerrel s gyorsabban fognak keresztülvihetők lenni. (A szerb viszonyok) Belgrádból írják a »K. N.«-nek : F. hó 15-én titkos tanácskozás tartatott a fejedelmi palotában. Jelen voltak Czenics a senatus elnöke, Bogicsevics és Protics ezredes, kik közül az elsők: régi hű senatorok, Protics pedig Milan adjutánsa; kifejtette a fejedelem, hogyan állnak az ügyek, és e szavakkal végzé előadását, hogy nem ismer mentő eszközt. Hívei sem tudtak jó tanácsot adni s egy órai hasztalan beszéd után úgy nyilatkozott a fejedelem, hogy így tehát el kell hagynia helyét. Vissza fog vonulni nejének beszarábiai jószágaira, (melyek 40 versenyire vannak Kisinestől.) — Protics államcsínyt javasolt, de a fejedelem felelete ez volt : »Nincs pénzem ! Kísérletet tettem az orosz kormánynál, hogy pénzt kapjak, de hiába.« A fejedelem hat ezredest hivatott magához, hogy a hadsereg hangulatáról referáljanak. Mindnyájan akkér nyilatkoztak, hogy a tisztek fele megbizhatlan, a többiek azonban talán hívek maradnak. Azt a tanácsot adták némelyek a fejedelemnek, hogy a várba visszavonulva, egy manifestumot intézzen a néphez annak kijelentésére, hogy a jelen alkotmány mellett nem lehet kormányozni. Nem valószínű, hogy Milán erre ráálljon. Egyáltalában nagyon csüggedt a fejedelem. A háború sem volna kedvére s aligha is fog abba beleegyezni. A képviselőház ülése, január 22-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Molnár Aladár, Tombor Iván Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Széll K., Perczel Béla, Simonyi Lajos b., Péchy Tamás, Szende Béla, Wenckheim Béla b. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnek bemutatja Csanádmegye két feliratát, az 1875. évi 25. t.-cz. módosítása, illetőleg a marhalevelek kiadásának szabályozása és az önálló magyar jegybank felállítása, valamint az uzsoratörvény hatályon kívüli tétele iránt; a kecskeméti függetlenségi pártnak és 151 tordai polgárnak kérvényét az önálló magyar vámterület létesítése és egy,független magyar nemzeti jegybank felállítása iránt. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Elnök jelenti, hogy Hollán Ernő Ő felsége legmagasabb elhatározásával az ötödik honvéd kerület parancsnokává neveztetett ki. Ezen katonai hivatal az összeférhetlenségről szóló trvény intézkedéseivel össze nem férvén, Hollán Ernő Vas megye felső-őri választókerületnek képviselői állásáról lemond. Az elnökség felhatalmaztatik, hogy az illető kerületben az új választás iránti szükséges intézkedéseket eszközölje. Az indítványkönyvbe bejegyzés nincs. Az interpellatióskönyvbe két interpellate van bejegyezve, u. m. Ragályi Ferdinand interpellatiója az igazságügyminiszterhez , Makó városának az igazságügyminiszterhez intézett kérvénye tárgyában és Madarász József interpellatiója a miniszterelnökhöz, a vám- és kereskedelmi szerződés, úgy az önálló bank iránt folytatott tárgyalásokra nézve. Az interpellációk az ülés végén a szokott időben fognak megtétetni. Következett a napirend: a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat 39. szakaszának tárgyalása. Márkus István: T. képviselőház! Ajavaslat 39. és következő három §-a, melyekre a t.ház figyelmét felhívni bátorkodom, felügyeleti és ellenőrzési jogokat ad a közig, bizottságnak a bíróságok felett.Ez volna hivatva a bíróságoknál előforduló rendetlenségekre, hibákra, vagy visszaélésekre vonatkozó alapos gyanításait az igazságügyminiszter tudomására hozni, továbbá az igazságügyminisztertől esetenként nyerendő megbízás folytán a bíróságok gazdálkodása, ügyforgalma és az egyes panaszok iránt vizsgálatot tartatni külön küldöttség által, melynek öszszealkotására nézve a törvényjavaslat már határozott szabályokat is ad. Ez intézkedések — a közigazgatási bizottság ellenőri szerepének gyakorlati következményeire is különösen a bírói és közigazgatási hatóságok közt annak folytán kifejlődhető viszony természetére vonatkozólag különféle aggályokat keltettek, melyekben nagyrészt magam is osztozom. S én kötelességemnek tartottam az aggályok tolmácsának szerepét elvállalni annál is inkább, mert a trvjavaslat fentemlített §§-ainak némi módosítása által lehetségesnek tartom ez aggályok eloszlattását anélkül, hogy miattuk a trvjavaslat lényeges intenzióit feláldozni szükséges volna (Halljuk! Halljuk!) Nem lehet szándékom tehát az igazságszolgáltatás és közigazgatás közti viszony, s az igazságszolgáltatás részére biztosítandó függetlenség elvi fejtegetésével az elméletek magaslataira emelkedni; ellenkezőleg, észrevételeimmel csakis a fennforgó kérdés gyakorlati és szűk körében fogok mozogni. Ama nagy elvek discussiója nem is volna helyén e trvjavaslattal szemben, melytől bizonyára távol állott az a szándék, hogy a két nagy, állami functio közt az igazságszolgáltatás újjászervezése óta fennálló viszonyt ily mellékes úton alterálja. Amennyiben tvjavaslat positív intézkedéseiből vonhatni a legbiztosabb és legpontosabb következtetést intenziójára, ez intentio nem lehetett több annál, hogy az igazságügyi administratióra a tvhatósági önkormányzati elemeknek némi befolyás biztosíttassék és továbbá, hogy különösen az ellenőrzés, mely csak központból gyakorolva nem bírhat elég hatálylyal, az igazságügyi administrativ terén is némileg decentralizáltassék; és bizonyos, az igazságügy sajátságos természetére számított korlátozásokkal részben egy, a bíróságokhoz közelebb eső s működésüket közvetlenül szemlélő közegre ruháztassék. E törekvéstől lehetetlen a jogosultságot megtagadni. Magam is elfogadom tehát azon megkülönböztetést, mely szerint az igazságszolgáltatás terén az igazságügyi administratiót különböző módokon lehet szervezni, tehát lehet arra az önkormányzatnak befolyást engedni anélkül, hogy ezáltal a bírói hatalom függetlensége bármi korlátozást szenvedne. E felfogás jogosult, ámde ezen elv csakis bizonyos határig alkalmazható, addig, t. i. ameddig az igazságügyi administrate a tulajdonképi bíráskodástól teljesen különválasztható. E felfogás indokolja leginkább a börtönök feletti felügyeletre nézve már elfogadott 37 és 38-dik §§-ban foglalt intézkedéseket. A börtönrendszer az igazságügyi szervezetben némileg külön tekintet alá esik. Kétségtelenül organikus, kiegészítő része ugyan ama szervezetnek, mert hisz főczélja a büntető birói ítéletek foganatosításában áll; de épen nincs elvárhatlan kapcsolatban a birói hatalommal, mely az ítélet kimondásával feladatát végezte, sőt ellenkezőleg, egész lényegénél fogva a végrehajtó hatalom körébe tartozik. Ezen elv a külföld több államában annyira következetesen keresztül van vive, hogy pl. Francziaországban az öszszes börtönök, Poroszországban pedig az állami fegyintézetek az igazságügyi hatóságoktól teljesen elválasztva a belügyminisztérium vezetése alatt állanak. Kétségkívül ugyanazon elv vezette a mi igazságügyi kormányunkat, midőn a börtönök terhét a bíróságok, vagy legalább a t.székek vállairól levéve, vezetésüket a kir. ügyészség, mint az állami végrehajtó hatalom képviselőinek kezébe tette le. S csak ugyanezen elv teszi még elméleti szempontból is lehetségessé, hogy a börtönök vezetésére, az önkormányzati elemeknek a bíróságok viszonyainak minden alterálása nélkül jelentékeny befolyás engedtessék. Nem felesleges talán még egy tekintetet megemlíteni, azt t. hogy a börtönrendszer feladataiban is túl megy a szoros értelem vett igazságszolgáltatás határain, amennyiben czéljai közé a civilizált államok tudománya és gyakorlata egyaránt felvette a büntető ítéletek szigorú végrehajtása mellett másodsorban a javítás momentumát. Ez pedig kétségkívül oly feladat már, mely az állam társadalmi, politikai tevékenysége terére lépve át kívül esik a szoros értelemben vett igazságszolgáltatáson, és az igazságszolgáltatás egyszerű eszközeivel; a börtön négy falával, meg sem valósítható. Az eszközöknek egész komplicált rendszere az, melyet e czélra a modern büntetőjog gyakorlata kénytelen igénybe venni; egyik leghathatósabb, s a tudomány által is leginkább méltányolt eszköz azonban a társadalmi elemek befolyásának megnyerése, a börtönök beléletébe, (Tetszés) s különösen a fegyenczeknek a szabad életbe való átvezetésére, s ezen