Pesti Napló, esti kiadás, 1876. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1876-01-22 / 17. szám

17. szám.________________________________________Budapest, Szombat, január 22.1876.__________________________________27. évi folyam. Blőfizetési feltételei­:: _ Szerkesztési iroda, Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli át enti ki- a Barátok-tere, Athenaeum-épü­let. 3 hónapra 6 frt -Thónapr. 12 frt - kr. "T­­T^| OI f | 1 TT "IT k V "1 TT" * lap «ellem! részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez -«>» * ””*k bir’ 1­^ M I I |%| II I . I I levelek csak ismért kezektől futnak el. h,^ r pfrt I ki rl I 11V V szintúgy nyut előfizetések mmmik ■■Le v mkmmk* «JL* Jaj Kiadó-hivatal a Pesti Kapló kiadó-h­ivatalába Barátok-tere , Athenaeum-épület, Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület ESTI K I A T­ í fi A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli küldendők. • ’ panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, január 22. A kép­iselőház mai ülésében első­sorban azon igazságügyi módosítások ke­rültek szóba, melyeket a közigazgatási bizott­ságról szóló törvényjavaslathoz a szabadelvű párt értekezletén a kormány kilátásba helye­zett s melyek a bíróságoknak e bizottság alóli emancipatióját czélozzák. Egy fiatal tehetség, Márk­u­s István képviselő tette meg az erre vonatkozó indítványokat. Beszéde szép­­jogi képzettségről tanúskodik s a ház azt figye­lemmel hallgatta s tetszéssel fogadta. A be­szédet országgyűlési rovatunkban egész ter­jedelmében közöljük, s ajánljuk olvasóink figyelmébe. Tisza Kálmán hozzájárulását kijelent­vén, a házban negyven ember nem akarta helybenhagyni a bíróságoknak a közigazga­tástól különválasztását, de a többség a civili­zált jogi felfogás mellett nyilatkozott. Ezután befejeztetett a közigazgatási bi­zottságról szóló javaslat tárgyalása, s a ház a kérvényekre tért át. A hatalmak keleti actiója legközelebb már Konstantinápolyban is megindul. A leg­újabb tudósítások szerint az ismert reformja­vaslatokat az osztrák-magyar cabinet írásban nyújtja át a portának; a bécsi kormány föl­lépését a többi hatalmak szóbelileg fogják támogatni. A félhivatalos »Journal de St. Petersbourg« újabban igen­ erélyesen védi a nagyhatalmak actióját. Az orosz közlöny köztudomású ténynek mondja azt, hogy azon reformok, melyeket a porta saját részéről kez­deményezett, a fellázadt vidékeken képtelenek a rendet helyreállítani s hogy Európa érdeke teszi kötelességükké a külállamoknak, hogy maguk kezökbe vegyék a dolgot. Igen nagy érdekű továbbá a párisi »Temps« egy közleménye az angol cabinet legközelebbi elhatározásáról. A nevezett lap kivonatosan ismerteti ama jegyzéket, mely­ben az angol kormány a bécsi cabinet actió­­jának támogatását kimondotta. A válaszban lord Derby kiemeli a török állam integritá­sát s függetlenségét a külfölddel szemben. De egyszersmind hangsúlyozza, hogy a lázadás­nak minden áron véget kell vetni. Ha a porta nem képes reá, akkor Anglia esetleg azt fogja indítványozni, hogy Au­sztri­a-Ma­­gyarország a szultán nevében és beleegyezésével katonailag inter­veniáljon. Az angol kabinet azon elhatározását, hogy Andrássy gróf jegyzékét általánosság­ban támogatni kész, a »Times« igen fontos megjegyzéssel kiséri : »Többet ennél Ausz­tria és Oroszország nem várhattak. Ennél ke­vesebb, viszont méltatlan lett volna olyan országhoz, a mely döntő szóval rendelke­zik, az egész Európára roppant fontosságú tárgyalásokban. A miniszterek valóban olyan helyzetben voltak, mely csekély, vagy semmi választást nem engedett nekik. Ausztriától nem kívánhatni, hogy a folyton ismétlődhető anarchia veszélyét határain megtűrje. Most, vagy jövőre Ausztriának korlátoló politikai rendszabályokat kell alkalmaznia, s ezúttal na­gyon előnyére szolgál a lázadók váratlan tett­ereje. Minden nagyhatalom érezte, hogy nem méltó hozzájuk a keresztényeket Herczegoviná­­­ban ismét ama zsarnoki uralom alá kerülni s hagyni,melyet egy évig sem lehetne viselni, ha­­ a szerencsétlen elnyomottak a hosszú szenve­­­­dés idején annyira el nem kanyarultak volna. Nem kell Andrássy gróf jegyzékének magya­rázatát távolabb keresnünk, noha bizalmat­lan szemek könnyen subtilis okokat találhat­nának. A mi kormányunknak tisztán azt kel­lett magától kérdenie, lehet-e Törökországot külső nyomás nélkül kormányozni, jók-e Andrássy gróf javaslatai és az interventió előre látható előnyei fölérnek-e annak szin­tén előre látható veszélyével.« A »Times« azután hosszasan előadja, hogy a porta saját erejéből rendezett állam­életet alapítani nem bír. Derby lord érezte, hogy Andrássy grófnak lényeges reformokra irányuló követelései teljesen jogosultak. Azt is kiemeli, hogy Ausztria és Oroszország nem tűrték volna, hogy hónapok óta előkészített terveikkel semmire se menjenek. Békés köz­belépésük sikertelensége esetén a fegyveres intervencióhoz folyamodtak volna. Különben bizonyos, hogy ha Ausztria, szükség esetén nem kész erősebb fegyvereket is alkalmaz­ni , mint szavakat, úgy a legfontosabbról megfeledkezett. Ausztria teljesen fel van jogosítva szemügyre venni a veszélyt, mely egyszer majd minden esetre eléje lép s melylyel soká kedvezőbb viszonyok közt nem találkozh­atik, mint épen most. Végül a »Times« kie­meli, hogy Anglia és Ausztria érdekei itt mindenben még sem azonosak, minél fogva az angol cabinet fenntartotta magának, hogy bizonyos kérdésekre nézve önálló véleménye legyen. A brit kormány mindenek előtt két szempont által vezetteti magát : a béke fenntartását s Indiába vezető útjainak biztonságát tartja szem előtt. A franczia nemzetgyűlés állandó bizott­ságának csütörtöki ülésén érdekes viták foly­tak. Picard a sajtótörvény egy pontjának önkényes magyarázata ügyében interpellálta Buffet belügyminisztert. Buffet ugyanis az 1849-ks sajtótörvény egy pontját, mely a prófeteknek adja a jogot, valamely lapnak az utczán való árulását megtiltani, újra föleleve­­nítette. Buffet kijelentette, hogy az interpel­lare nem jogosult, s hogy eljárását Dufaure is helyesli. A baloldal panaszaira, hogy a kormány közegei a választásokra befolyást gyakorolnak, Buffet azt felelte, hogy a bizott­ságnak nincs joga ez ügyről vitatkozni.Minden választási panasz fölött annak idején az illető ház fog az igazolás alkalmával határozni. E nyilatkozatok egyszerűen tudomásul vétettek. A senatorválasztások eredményéről a lapok folyton újabb részleteket közölnek. A »XIX. Siécle« azt mondja, hogy 24 megyé­ből az eredményt még nem ismeri, 20 me­gyéből a tudósításokat még nem dolgozta föl, de 24 megye többségében köztársasági, 13 viszont monarchista jelölteket választott. Charante, Cher, Corsica, Gers és Pas-de-Ca­­lais megyékben pedig a bonapartisták dia­dalmaskodtak. Vogese megye köztársasági bizottsága a párt híveihez rövid értesítést küldött, mely azt mondja, hogy az eddig be­érkezett jelentésekből Claude, George és Clau­­det köztársasági jelöltek számára a többség biztosítottnak látszik . Buffet belügyminiszter s a másik két conservativ jelölt vereséget szen­vednek. Aisne megyében Waddington, Henri­­ Martin és Saint-Vallier urak, Seine et-Oise­­l megyében Feray, Leon Say és Boucher urak,­­ Meurthe et-Moselleben Dufaure, Deufert ez­redes és Lemercier urak számára a többséget szintén biztosítottnak tekintik. A belga kormány a folyton tartó mun­kás-zavargások következtében a képviselőház elé törvényjavaslatot terjesztett, mely az illetéktelen fegyverviselést megtiltja. A ja­vaslat szerint mindenki, a­kinél jogos ok és előleges engedély nélkül hadi fegyvert talál­nak, 26—200 frankig menő birsággal sutta­­tik. Ha valaki nagyobb gyülekezetben visel ily fegyvert, nyolcz naptól két hónapig ter­jedhető fogsággal fenyíttetik. A törvény azért vált szükségessé, mert a munkások formasze­­rűen föl vannak fegyverkezve. A „Pesti Napló“ tárczája, Carllén leánya. — Regény. — Irta : Colomb asszony. Francaidból: I. Hana. XXII. FEJEZET. Szomorúság és bánat. (Folytatás.) Azt hittem, hogy csevegni fog, akár egy szar­ka, gondolta magában Paulina, azt vártam, hogy nem lesz a mesélgetésnek se hossza se vége. De hát mi lelhette ? Paulina már vagy egy negyed órája töprenke­­dett azon, hogy mi lelhette Miczit, de már nem áll­hatta meg tovább, hogy meg ne kérdezze tőle. — Nos, Miczi, mondá neki, szólalj hát meg, vagy tán a menyegzőn felejtetted nyelvedet ? Jól tán­­czoltál ? Szép volt a lakoma ? Ugy­e Colleron felől szép a tájék ? A menyasszony szépen volt öltözve ? Miczi felemelte fejét és felelni készült. De nem bírt szólni, érezte, hogy szeme könybe lábbad, el­dobta a munkát, aztán sírva, zokogva, kétségbeeset­ten jajgatva Terrasson asszony­­ karjaiba vetette magát. A családanya csak hagyta és várta, hogy a fáj­dalom kitörése hadd múljék, megsimogatta homlokát és szeretetteljesen megölelte. — Lássuk hát fiam, mi a baj ? mondá végül és felemelte Miczi arczát. Meg kell azt mondanod, mert csak úgy tudlak megvigasztalni. — Sohase fogok én vigasztalódni! kiáltott fel sírva a leányka, sohase bocsátom meg magamnak! és Caril és apó sem fogja megbocsátani! Nagyon rosz voltam és ha ön tudná, hogy mit vétettem, bizonyo­san azt mondaná: Menj el innét, kis gonosz! — Meglehet hogy igy beszélnék egy rosz gyer­mekkel, ki nem bánja vétségét, még ha az csekély is, felelt Terrasson asszony komolyan. De annak, aki sír és önmaga vádolja magát, annak nem fogom mon­dani , vigasztalni fogom, segítségére leszek, hogy jóvá tehesse a hibát, ha még olyan nagy is. No, csak mondj el mindent szegény Miczi, Paulina az alatt felkeresi fivéreit, akik itt a közelben játszanak. Paulina megértette az intést, hogy most soká kell elmaradnia, kiment. Miczi kitárta szegény szívét, elmondta vallomá­­sait.Terrasson asszony egyre biztatta, nem iparkodott a hibát kisebbíteni, sőt ép ellenkezőleg tett, elmond­ta, hogy Cariles milyen jó és szeretetteljes volt hozzá, így még megdöbbentőbben nagyobbnak tűnt fel a gyermek hálátlansága, és mikor észvette, hogy Miczi már nem oly izgatott, de nagyon át van hatva a bá­nat érzetétől, így szólott: Most a jövőre kell gondolnunk. Az elköve­tett rosszaságot nem tehetjük meg nem történtté, de részben legalább helyrehozhatod ; erre kell töre­kednek ; tudja-e Cariles mindazt, a­mit most mondtál ? — Nem mind; nem tudja, hogy »nem«-mel feleltem, mikor azt kérdezték tőlem, hogy ismerem-e. Oh, mindent megmondok neki és bocsánatot kérek tőle. — De bizony nem mondod meg neki, szólt közbe Terrasson asszony. Hiszen tudom, hogy nagy elégtétel volna neked, ha megaláznád magad előtte, vádolnád magadat, karjai közt kisírnád magadat és hízelgő czókjaiddal kegyelmet eszközölnél ki magad­nak. De nem ezt kell tenni. Ha Cariles megtudná, hogy megtagadtad őt, gondold csak meg, azért nagyon elbusulna! Ezt soha sem szabad megtudnia, érted: soha! Tudom, hogy a titok nagyon nyomja majd a lelkedet; sebaj, ez legyen a büntetésed, így aztán nem követed el még egyszer azt a hibát, hanem érezni fogod, mennyi erőfeszítésedbe fog kerülni, hogy meg­érdemeljed a bocsánatot. Ha akaratod erős lesz, el fo­­god feledtetni Carilos apóval, hogy mennyi búbánatot okoztál neki, akkor aztán megbocsáthatsz magadnak. Most pedig légy nyugodt, fogj a munkához; bízvást hiszem, hogy jó szándékaid vannak. Miczi engedelmeskedett és mikor Carilés meg­jött, már nyugodtabb volt, eltökélte hogy megvezek­­lik hibájáért. Carilés akár kifordítva viselhette volna kabátját, ő még­se habozott volna neki kezet nyújtani. Mikor Carilés a kis házikó ablakait megkopog­tatta és Miczit szólította, Terrasson asszony kelt fel, kinyitotta az ajtót és intett a derék embernek, hogy kerüljön be. — Cariles apó, mondá és eléje állítá Miczit, és ez a kis leány nagyon busul a hibája miatt. Na­gyon megbánta már, amit tegnap mondott, és azt kéri, engedje remélnie, hogy ön meg tud neki bocsá­tani , nem ma, hanem később, majd ha ő megérdemel­te a bocsánatot. Cariles csak azt akarta, hogy mindjárt megbo­csáthasson, karjai közé zárta Miczit. — Azt hittem, hogy már nem szeretsz, mondá reszkető hangon. Holnap látjuk egymást! Miczi! kiáltott Terras­son asszony a gyermek után, ki a vén Cariles kezét fogva, távozott. XXIII. FEJEZET. Teraszon asszony jótette. Mikor Miczi másnap megint eljött a kis házi­kóba, csodálkozva látta, hogy az asztalt mindenféle szinü posztódarabok lepik el. Egy nyitott dobozban kis fabábuk voltak, melyek lábait és karjait minden­félekép lehetett forgatni. — Itt munka van számodra, Miczi! mondá Terrasson asszony. Eddig mindent fogadott atyádtól kaptál; ideje, hogy meghálálni kezdjed. Minap említetted, hogy apának csúnya ru­hája van; megmondhattad volna azt is, hogy az bizony kopott, vékony, nem igen ad meleget. Jövő te­lére meg kell keresned annyit, hogy Cariles apának jó, meleg kabátot vehessünk. — Oh! be, nagyon örülnék annak! kiáltott fel Miczi. Hanem hogy kezdjem ? — Majd felöltözteted ezeket a babákat; meg­mutatom, hogyan kell nekik ruhát csinálni, nem ne­héz dolog. A bábu tuc­atja tiz sor, a kelme semmibe se kerül, használhatón ruhákról szedjük, t­öb sze­mélytől kértem ilyen foszlányokat, azok majd ezentúl is adnak, úgy, hogy jó időre el leszünk vele látva. Ta­láltam kereskedőnőt, aki a felöltöztetett bábukat, a ruha szépségéhez mérten két-három sou-jával veszi meg: napjában húsz sou-t is megkereshetsz. Miczi alig tudta hova legyen örömében. Gyor­san felkapott egy babát és egy darab kék gyolcsot. A toilette hamar volt készen; ezeket a hölgyeket nem szokás levetkőztetni, így hát egy pár öltéssel meg volt a ruha, a szalagokból jutott szép öv, ele­gáns haj disz; aztán a szerint, hogy milyen kelme volt, pár percz alatt elkészült a szakácsné, az isko­lába menő leányka, vagy a bálba, látogatóba menő asszonyság. A tizenkét baba elkészülvén, Terrassonné elvezette Miczit a boltosnéhoz, ki azt mondta, hogy a munka igen jó, Miczi csináljon neki annyit, a­mennyit bir. Miczi szinte látta, hogy mint fog ő majd Ca­rilés apónak ruhát vásárolni. Ez nem megy ugyan oly könnyen, de már az is jó volt, hogy Terrassonné módot talált, hogy Miczi pénzt keressen. Carilés tán meghalt, mikor a lako­dalomról visszatért, vagy mikor egész éjjel Miczi há­látlansága miatt sírt, elég az hozzá, hogy Miczi az­nap este hasztalan várta Carilés apót, kénytelen volt egyedül haza menni. Carilés az­nap nem jól érezte magát, lefeküdt az ágyba pihenni, itt akarta bevárni az órát, amikor Micziért szokott menni. De mikor el kellett volna érte mennie, nem hallotta meg az órát, de ha hallotta is volna, nem lett volna képes felkelni, a láz, meg a deleriumtól nem tudott moz­dulni. Mikor Miczi megjött, meg se ismerte. A sze­gény leány megijedt, és elbitta Perrotte anyót. Ez nem is hallotta, mikor Carilés visszajött. Megrázta, árpalét adott innia és mikor úgy látta, hogy az apa nagyon beteg, elküldte Miczit orvosért. Carilés mellbeteg lett, sok ideig azt hitték, hogy nem is marad életben. Miczi szemrehányásokat tett magának, hogy ő okozta a betegséget, a legfigyelme­sebb, leggyöngédebb betegápoló lett. A földön hált, egy matraczon, melyet Carilés apó ágya mellé fekte­tett . Carilés alig, hogy megmozdult, vagy panasz­szót hallatott, a kis leány rögtön felkelt, betakarta, megigazította vánkosát, innit adott, csókolgatta, sze­retettel beszélt neki, úgy, hogy az öreg embernek már semmi kétsége sem lehetett az árva leányka bánata és szeretetéről; szinte örült betegségé­nek, mely alkalmat adott neki erről meggyőződnie. Csak attól félt, hogy a gyermek nagyon el fog fá­radni és szükséget szenved. »Perrotte anyó, mondá a szomszédasszonynak, nagyon kérem, adjon neki enni, majd meghálálom, ha megint dolgozni tudok.« Per­­rotte anyó megnyugtatta, hogy hisz még van apának pénze. Meglehet, hogy van, de nem ő kereste. Mert az ő keresménye az már rég el volt költve, mikor Cari­les megint felkelt és Miczi karjára támaszkodva át­ballagott Perrotte anyóhoz ebédelni. De ki fizette meg a költséget, az árpalét, az italokat ? Miczi! — Terrasson asszony hozott neki babákat, kelméket és a kis beteg­ ápolónő testtel-lélekkel varrogatott, mikor a beteg ágya mellett virrasztott. Perrotte anyó, mikor ezt megtudta, kijelentette, hogy »annak az asszony­ságnak határozottan jó gondolatai vannak.« Robert­­né is eljött a beteget meglátogatni és Miczi megkér­te, hogy ha a lábas jószágot koppasztja, tegyen félre csinos kis tollakat, melyekkel a babákat fel lehet majd díszíteni. Robertné meg is tette ezt és az új dí­szítmény nem kis mérvben növelte Miczi készítmé­nyeinek értékét. Miczi nagy örömmel beszélte el ezeket Cariles apónak, azután megölelte és igy folytatá : Látod, apó, hogy most már megpihenhetsz, elég nagy vagyok arra, hogy kettőnkért dolgozzam. (Folyt. köv.) Budapest, január 22. (Az önálló vámterület) mellett Arad megye jan. 20-ai közgyűlésében nyilatko­zott, Szeged város pedig ugyanezen ügyben felira­tot intézett a képviselőházhoz. Szeged város feliratá­ból a következőt idézzük: Az eddigi tapasztalat, fájdalom­ élénken bizo­nyítja, hogy a jelenleg még fönnálló kereskedelmi és vámszerződés hazánkra nézve megmérhetetlen hát­ránynyal járt. Annak tulajdoníthatók legnagyobb­részt az állam eddigi deficitjei, közgazdaságunk ro­hamos hanyatlása, belkereskedelmünk és iparunk nagymérvű sülyedése, valamint — még csak egy év­tized előtt is — szépen virágzott és jövedelmezett számos, különösen mezőgazdasági iparágaink tönkre­­jutása s ennek folytán végül az adózó polgárság el­szegényedése és nyomora. Ezen, a nemzeti fejlődést teljesen megakadá­lyozó körülmények elhárítására, a közel­múlt drága tapasztalatainak árán, egyedül a hazánk gazdasági érdekei által sürgősen követelt önálló vám­terület felállítását ismerhetjük czélirányosnak, mert a fentebbi bajok gyors és gyökeres orvoslása csakis önálló gazdasági és kereskedelmi politika követelése által válik, meggyőződésünk szerint ,le­hetségessé. (A tót Matica feloszlatásáért) Nyit­­ra megye közönsége köszönő feliratot intézett a kor­mányhoz. (H­o­rl­á­n Ernő) a honvédség lényeges állo­mányába lépvén, képviselő állásáról lemondott. (A záloglevelekről) Hodossy úr által kidolgozott törvényjavaslatot a képviselőház jogügyi bizottsága csak később tárgyalhatja, mert Hodossy úr e javaslat néhány pontját módosítani akarja. (A szerb és a magyar vasutak.) Bel­­grádból sürgönyzik, hogy a szerb kormány vissza­utasított minden tárgyalást a magyar kormánynyal a vasutak ügyében. (Az adóhátralékokról.) Az adóhátra­lékok liquidatiója, az ország egy részében már meg­történt. Az utóbbi években 100,000—200,000 forint­nyi összegek voltak e czélra a költségvetésbe felvéve, azonban a pénzügyminiszter (mint a »N. H.« meg­jegyzi) nem rendelkezvén kellő számú alkalmas közegekkel, nem használhatta fel teljesen ezen össze­geket, s természetesen a munkálatok sem mutathat­tak fel azoknak megfelelő eredményt. A fennmaradt összegekre nézve a miniszter póthitelt szándékozik kérni a törvényhozástól, nagyobb erélylyel óhajtván keresztülvinni e munkálatokat, melyek az adókeze­lési törvényjavaslat által az adóhátralékok részlet­törlesztési tervezetének kidolgozására kijelölt kül­döttségek munkálataival együttesen sokkal több si­kerrel s gyorsabban fognak keresztülvihetők lenni. (A szerb viszonyok) Belgrádból írják a »K. N.«-nek : F. hó 15-én titkos tanácskozás tarta­tott a fejedelmi palotában. Jelen voltak Czenics a senatus elnöke, Bogicsevics és Protics ezre­des, kik közül az elsők: régi hű senatorok, Protics pedig Milan adjutánsa; kifejtette a fejedelem, hogyan áll­nak az ügyek, és e szavakkal végzé előadását, hogy nem ismer mentő eszközt. Hívei sem tudtak jó taná­csot adni s egy órai hasztalan beszéd után úgy nyi­latkozott a fejedelem, hogy így tehát el kell hagynia helyét. Vissza fog vonulni nejének beszarábiai jószá­gaira, (melyek 40 versenyire vannak Kisinestől.) — Protics államcsínyt javasolt, de a fejedelem felelete ez volt : »Nincs pénzem ! Kísérletet tet­­­­tem az orosz kormánynál, hogy pénzt kapjak, de hiába.« A fejedelem hat ezredest hivatott magához, hogy a hadsereg hangulatáról referáljanak. Mind­nyájan akkér nyilatkoztak, hogy a tisztek fele meg­­bizhatlan, a többiek azonban talán hívek maradnak. Azt a tanácsot adták némelyek a fejedelemnek, hogy a várba visszavonulva, egy manifestumot intézzen a néphez annak kijelentésére, hogy a jelen alkotmány mellett nem lehet kormányozni. Nem valószínű, hogy Milán erre ráálljon. Egyáltalában nagyon csüggedt a fejedelem. A háború sem volna kedvére s aligha is fog abba beleegyezni. A képviselőh­áz ülése, január 22-én. El­n­ö­k: Ghyczy Kálmán. J­e­g­y­z­ők: Molnár Aladár, Tombor Iván Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kál­mán, Széll K., Perczel Béla, Simonyi Lajos b., Péchy Tamás, Szende Béla, Wenckheim Béla b. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, ész­revétel nélkül hitelesíttetik. Elnek bemutatja Csanádmegye két fel­iratát, az 1875. évi 25. t.-cz. módosítása, illetőleg a marhalevelek kiadásának szabályozása és az önálló magyar jegybank felállítása, valamint az uzsoratör­vény hatályon kívüli tétele iránt; a kecske­méti függetlenségi pártnak és 151 tordai polgár­nak kérvényét az önálló magyar vámterület létesíté­se és egy,független magyar nemzeti jegybank felállí­tása iránt. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Elnök jelenti, hogy H­o­ll­á­n Ernő Ő fel­sége legmagasabb elhatározásával az ötödik honvéd kerület parancsnokává neveztetett ki. Ezen katonai hivatal az összeférhetlenségről szóló t­rvény intézke­déseivel össze nem férvén, Hollán Ernő Vas megye felső-őri választókerület­nek képviselői állásáról le­mond. Az elnökség felhatalmaztatik, hogy az illető kerületben az új választás iránti szükséges intézke­déseket eszközölje. Az indítványkönyvbe bejegyzés nincs. Az in­­terpellatióskönyvbe két interpellate van bejegyezve, u. m. Ragályi Ferdinand interpellatiója az igazságügyminiszterhez , Makó városának az igazság­ügyminiszterhez intézett kérvénye tárgyában és M­a­­d­a­r­ász József interpellatiója a miniszterelnökhöz, a vám- és kereskedelmi szerződés, úgy az önálló bank iránt folytatott tárgyalásokra nézve. Az interpellációk az ülés végén a szokott idő­ben fognak megtétetni. Következett a napirend: a közigazgatási bi­zottságról szóló törvényjavaslat 39. szakaszának tár­gyalása. Márkus István: T. képviselőház! A­­j­avaslat 39. és következő három §-a, melyekre a t.ház figyel­mét felhívni bátorkodom, felügyeleti és ellenőrzési jogokat ad a közig, bizottságnak a bíróságok felett.Ez volna hivatva a bíróságoknál előforduló rendetlen­ségekre, hibákra, vagy visszaélésekre vonatkozó ala­pos gyanításait az igazságügyminiszter tudomására hozni, továbbá az igazságügyminisztertől esetenként nyerendő megbízás folytán a bíróságok gazdálko­dása, ügyforgalma és az egyes panaszok iránt vizs­gálatot tartatni külön küldöttség által, melynek ösz­­szealkotására nézve a törvényjavaslat már határo­zott szabályokat is ad. Ez intézkedések — a közigazgatási bizottság ellenőri szerepének gyakorlati következményeire is különösen a bírói és közigazgatási hatóságok közt annak folytán kifejlődhető viszony természetére vo­natkozólag különféle aggályokat keltettek, melyek­ben nagy­részt magam is osztozom. S én kötelessé­gemnek tartottam az aggályok tolmácsának szerepét elvállalni annál is inkább, mert a trvjavaslat fent­­említett §§-ainak némi módosítása által lehetségesnek tartom ez aggályok eloszlattását a­nélkül, hogy miat­tuk a trvjavaslat lényeges intenzióit feláldozni szüksé­ges volna (Halljuk! Halljuk!) Nem lehet szándékom te­hát az igazságszol­gáltatás és közigazgatás közti viszony, s az igazság­szolgáltatás részére biztosítandó függetlenség elvi fejtegetésével az elméletek magaslataira emelkedni; ellenkezőleg, észrevételeimmel csakis a fennforgó kér­dés gyakorlati és szűk körében fogok mozogni. Ama nagy elvek discussiója nem is volna helyén e trv­­javaslattal szemben, melytől bizonyára távol ál­lott az a szándék, hogy a két nagy, állami functio közt az igazságszolgáltatás újjászervezése óta fennálló viszonyt ily mellékes úton alterálja. A­mennyiben tvjavaslat positív intézkedéseiből vonhatni a legbiztosabb és legpontosabb következte­tést intenziójára, ez intentio nem lehetett több an­nál, hogy az igazságügyi administratióra a tvható­­sági önkormányzati elemeknek némi befolyás bizto­­síttassék és továbbá, hogy különösen az ellenőrzés, mely csak központból gyakorolva nem bírhat elég hatálylyal, az igazságügyi administrativ terén is né­mileg decentralizáltassék; és bizonyos, az igazságügy sajátságos természetére számított korlátozásokkal részben egy, a bíróságokhoz közelebb eső s működé­­süket közvetlenül szemlélő közegre ruháztassék. E törekvéstől lehetetlen a jogosultságot meg­tagadni. Magam is elfogadom te­hát azon megkülön­böztetést, mely szerint az igazságszolgáltatás terén az igazságügyi administratiót különböző módokon lehet szervezni, tehát lehet arra az önkormányzatnak befolyást engedni a­nélkül, hogy ez­által a bírói ha­talom függetlensége bármi korlátozást szenvedne. E felfogás jogosult, ámde ezen elv csakis bizonyos ha­tárig alkalmazható, addig, t. i. a­meddig az igazság­ügyi administrate a tulajdonképi bíráskodástól tel­jesen különválasztható. E felfogás indokolja legin­kább a börtönök feletti felügyeletre nézve már el­fogadott 37 és 38-dik §§-ban foglalt intézkedé­seket. A börtönrendszer az igazságügyi szervezetben némileg külön tekintet alá esik. Kétségtelenül orga­­nikus, kiegészítő része ugyan ama szer­vezetnek, mert hisz főczélja a büntető birói ítéletek foganatosításá­ban áll; de épen nincs elvárhatlan kapcsolatban a birói hatalommal, mely az ítélet kimondásával fel­adatát végezte, sőt ellenkezőleg, egész lényegénél fogva a végrehajtó hatalom körébe tartozik. Ezen elv a külföld több államában annyira következetesen ke­resztül van vive, hogy pl. Francziaországban az ösz­­szes börtönök, Poroszországban pedig az állami fegyintézetek az igazságügyi hatóságoktól teljesen elválasztva a belügyminisztérium vezetése alatt álla­nak. Kétségkívül ugyanazon elv vezette a mi igaz­ságügyi kormányunkat, midőn a börtönök terhét a bíróságok, vagy legalább a t.­székek vállairól levéve, vezetésüket a kir. ügyészség, mint az állami végre­hajtó hatalom képviselőinek kezébe tette le. S csak ugyanezen elv teszi még elméleti szem­pontból is lehetségessé, hogy a börtönök vezetésére, az önkormányzati elemeknek a bíróságok viszonyai­nak minden alterálása nélkül jelentékeny befolyás en­gedtessék. Nem felesleges talán még egy tekintetet meg­említeni, azt t­­­. hogy a börtönrendszer feladataiban is túl megy a szoros értelem vett igazságszolgáltatás határain, a­mennyiben czéljai közé a civilizált álla­mok tudománya és gyakorlata egyaránt felvette a büntető ítéletek szigorú végrehajtása mellett másod­sorban a javítás momentumát. Ez pedig kétségkívül oly feladat már, mely az állam társadalmi, politikai tevékenysége terére lépve át kívül esik a szoros érte­lemben vett igazságszolgáltatáson, és az igazságszol­gáltatás egyszerű eszközeivel; a börtön négy falával, meg sem valósítható. Az eszközöknek egész komplicált rendszere az, melyet e czélra a modern büntetőjog gyakorlata kénytelen igénybe venni; egyik leghathatósabb, s a tudomány által is leginkább méltányolt eszköz azon­ban a társadalmi elemek befolyásának megnyerése, a börtönök beléletébe, (Tetszés) s különösen a fegyen­­czeknek a szabad életbe való átvezetésére, s ezen

Next