Pesti Napló, 1876. február (27. évfolyam, 25-49. szám)
1876-02-01 / 25. szám
melyekre nézve a felekezeti confessióknak és szervezeteknek minden jogát elismerem — szükséges magának a theologiának, mint tudománynak, oly szabad művelését biztosítani, mint követeljük a történelemnek és a philosophiának, melyek azelőtt (s nem oly rég) szintén a felekezeti felfogás ancillái voltak, amit már ma csak megkísérteni is épen olyan nevetséges, mint vakmerő törekvés volna. A Szász Domokos tervezete (melynek részleteibe, indokolása s fejtegetései bővebb ismertetésébe egy politikai hírlap sok kép igénybe vett terén, s egyetlen czikk keretében nem bocsátkozhatom, ahelyett magát a fentebb említett előterjesztést ajánlom az érdeklődők becses figyelmébe e tekintetben teljesen a kor színvonalán áll, sőt valóságos korkövetelmény. Azért azt hiszem, megvalósításának el is jött az ideje. S ha ezt valaki tagadná is, azt nem fogja tagadhatni, hogy valósulása csak az idő kérdése s jövője, és pedig rövid időn eljövendő jövője van. Hogyidő kérdéses,az is csak az anyagi eszközök már most meglétének vagy meg nem létének a kérdése tulajdonképen. S meg kell vallani, hogy e tekintetben az aggályok, sőt a kételyek is is indokoltaknak látszanak. Ha ez intézmény felállítása a magán-adakozásoktól s alapítványoktól függ, ha a legközelebb érdekeltektől, Erdély —vagy akár egész Magyarország — magyar protestánsaitól várja a megteremtő igét, kérdenünk kell, hol vannak azok ma, akik a szükséges mértékben áldozni képesek is, készek is egy magasabb közművelődési, egy tudományos czélért ? Hol vannak a Bethlen Gáborok, kik fejedelmi vagyonnal és a mi több: fejedelmi szívvel, iskolákat alapítsanak ? Tudjuk, hogy vannak és van jelesen az erdélyi reformátusoknak Mikó Imréjök, Kun Kocsárdjok, kik tehettek is, tettek is, tesznek is, a közmivelődés és tudomány érdekében nagy áldozatokat, de meg kell vallani, hogy az idők ilyesmire ma kevésbé alkalmasak, mint valaha. Mikor Török Pál, egy szerencsésen megválasztott pillanatban (s ebben fekszik a bölcseség!) a pesti reform a főiskolát megalapította : a nemzeti és vallási visszahatás kedvezett tervének, még sokkal inkább, mint az ország s egyesek anyagi helyzete, bár az is jobb volt, mint ma. De mi kedvez a Szász Domokos kezdeményének ma? Pedig még az ő számítása szerint is, — melyben pedig alig ha mindent az utolsó szükségletig számba vett, — egyszer mindenkorra (épület s első berendezésre) 35.000 frt, azután az intézet fenntartására évi 12.500 frt, vagy ennek (8°/o melletti) tőkéje 156.250 frt, vagyis öszszesen közel 200.000 frt tőke kivántatnék. Honnan venni azt elő e pillanatban, vagy aránylag rövid idő alatt? A terv achillessarka tehát, kétségkívül, az anyagi oldalon van. Az egyéni áldozatkészség kétségkívül tehet, ha nem is nagyon sokat, valamit. »Az egyéni áldozatkészségen kívül« — írja a fentebb érintett előterjesztés— »jelezhetnék még más forrásokat is, melyek egy protestáns facultás fölállítása javára értékesíthetők.Ilyen lehet pl. a kameraticum megváltása czimén a kormánynyal eszközlendő egyezkedés, melyről azonban ez alkalommal bővebben szóla nom tiltja az eszélyesség.« — Nekem e részben állásom még nagyobb tartózkodást ajánl s discretiót tesz kötelességemmé. Annyit azonban mondhatok , hogy e czimen mind az erdélyi anyaszentegyház, mind a debreczeni collegium, még a nemzeti fejedelmek korából származó adománylevelek alapján, bizonyos követeléseket támasztottak a kincstárral szemben, melyek esetleg per tárgyát is képezhetik, de viszont méltányos kiegyezésre is vezethetnek. A debreczeni collegium e czímen, jogakadémiájának a kor színvonalára emelhetése végett indított tárgyalást; az erdélyi református státus pedig ugyanazon jogalapon az egyetemi theologiai facultás felállítását tűzhetné ki czélul. Teendi-e s minő sikerrel? nem tudom. De egyéni nézetemet tartózkodás nélkül kifejezhetem, hogy szemben a kath. theologiai facultásnak a budapesti kir. tud. egyetemen fennállásával, a legtermészetesebbnek látszik előttem , a kolozsvári egyetemen viszont egy protestáns theologiai facultás felállítását, illetőleg egy ilyennek az állam által is anyagi támogatásban részesíttetését kívánni. Az állam — nem is említve a felekezetek egyenjogúságának méltányos s igazságos tekinteteit — saját érdekében is tenné, ha a kolozsvári egyetemnek a negyedik karral is kiegészítéséhez segédkezet nyújtana; s hogy e negyedik kar Kolozsvárit nem lehetne más, mint protestáns theologiai, azt hosszasan bizonyítani sem kell. Hogy a kormány ezzel nemcsak az erdélyi, hanem az összes magyar protestánsságnak, s így a nemzet egy, mindenesetre tekintélyes részének tenne szolgálatot, erős meggyőződésem. Mert az egész magyar protestantismusnak legmagasabb érdekei közé tartozik, hogy egyetemi theologiai facultása legyen, hogy leendő lelkészei s tanárai e régből külföldi egyetemek látogatására ne kényszerüljenek. S hogy annak létrejöttét elősegítse, az önmaga iránti kötelessége, hogy annak helyéül Kolozsvárt jelölje ki, azzal a magyarországi protestantismus tartozik Erdélynek, a Bocskaiak, Bethlenek és Báthoriak hazájának, mely századokon át védbástyája volt a magyar protestantismusnak. Egy magyar protestáns teljes egyetem felállítása meghaladja erőnket, felekezetül is, országul is. De nem haladja meg: egy meglevő egyetemen egy protestáns theologiai kar felállítása. S ez az, a mit igazságosnak, szükségesnek és kivihetőnek tartok ; a mire a magyar protestánsságnak egyénenkint és felekezetűl áldozni, a minek sikerültét az országnak is támogatni kell; — s e meggyőződésben üdvözlöm teljes szívemből a kolozsvári tervet, egy protestáns theologiai karnak az ottani egyetemmel kapcsolatban felállítását. SZÁSZ KÁROLY: A gyászravatal. Már esti lapunkban leírtuk a gyászravatalt. Az Akadémia palotájának csarnokában áll az,melynek nemes architecturája igen illik a komor ünnepélyhez. Amint a főkapun belépünk, tekintetünk ép úgy megütődik a ravatalon, mint az impozáns háttéren. A főkapuval szemben, a lépcsők feletti emelvényen ugyanis megragadó csoportozat látható, mely nemzeti színű és gyász lobogókból áll, s előtte fekete leplen nagy fehér kereszt. Hatalmas karos gyertyatartókból ötven láng világítja meg az emelvényt. Innen fekete lepel borul a lépcsőkre, s köröskörül az oszlopos csarnokot is fekete lepel borítja. Száz gyertya világít a koporsó körül, az oszlopokon Deák családi czímere. Holnap reggeltől kezdve a gyászcsarnok a közönség számára nyitva áll. Az országgyűlés két házának bizottsága a temetést illetőleg következőkben állapodott meg: Deák Ferencz elhunyta folytán, az országgyűlés által megtartatni határozott gyásztisztelet rendéről : 1. A boldogultnak hitlt tetemei a m. t. akadémia palotájának csarnokában felállított ravatalon február hó 1-én és 2-án naponkint reggeli 9-től délutáni 5 óráig lesznek közszemlére kitéve. 2. A gyászünnepély ugyancsak az akadémia csarnokában február hó 3-án délelőtti 11 órakor veszi kezdetét. Ez alkalommal : a) Az országgyűlés két házának tagjai az igazoló jegy felmutatása mellett délelőtt 10 órakor gyűlnek össze az akadémia épületében. b) A hatóságok, testületek, egyletek, és intézeteknek belépti jegygyel ellátott küldöttségi tagjai pedig fél 11-kor közvetlenül az akadémia csarnokába fognak bebocsáttatni. c) Az igazoló és belépti jegyek február 1-én d. u. 2—5-ig és 2-án d. e. 10—2, és d. u. 3—6-ig vehetők át a képviselőház háznagyi irodájában. d) A jegyekkel ellátottak a nádor- és Bélautczán át jutnak az akadémia épületéhez. Itt az országgyűlés tagjai az akadémia utczában levő kapun, a többiek a főbejárásnál jutnak helyeikre; e) a hatóságok, egyletek, intézetek s testületek többi tagjai az akadémia előtti téren foglalnak helyet, azon sorrendben, amelyben a menetnél fognak részt venni. Ezen részükre kijelölt és fenntartott helyre a Dorotya-utczán át jutnak el, a részükre a fennebb megjelölt helyen és időben kiszolgáltatandó jegyek felmutatása mellett. 3. A gyászmenet az akadémia épületétől a fürdő-utczán, a váczi körúton, a Deák Ferencz-tér érintésével a Károly-köruton és a Kerepesi uton végig a következő rendben vonul a’köztemetőbe: a) Az országgyűlés két házának jegyzői. b) Az intézetek, testületek és egyletek. c) A hatóságok. d) Zalamegye és Budapest főváros küldöttjei e) A cs. és kir. hadsereg és a m. kir. honvédség tisztikarának tagjai. f) Az egyházi személyzet. g) A halottas disztogat (a koporsó 12 szalagját a kormánynak és az országgyűlés két házának tagjai felváltva viendik.) h) Az elhunytnak rokonai. i) A miniszterek. k) Az elnökök vezérlete alatt az országgyűlés két házának tagjai.) A végtisztelethez járuló közönség. 4. A köztemetőbe a menet a 2-ik kapun vonul be. A halottas diszfogat előtt menő hatósági, egyleti intézeti s testületi tagok a sirkápolna felé vezető út két oldalán úgy foglalnak helyet,hogy az átmenet szabad legyen. A sirkápolna körül elkülönített térre csakis az akadémia csarnokába való belépéshez kapott jegy felmutatása mellett lehetene bejutni. 5. Az engesztelő szt. mise áldozat február hó 5-én délelőtti 10 órakor fog a belvárosi plébánia templomban megtartatni, melyre az országgyűlés két háza tagjainak, valamint a hatóságok, intézetek, egyletek és testületek küldöttjeinek számára a képviselőház háznagyi hivatalában február 4-én délelőtt 10—2-ig és délután 4—6-ig jegyek fognak kiszolgáltatni. A templomba való belépés csakis ezen jegyek felmutatása mellett engedtetik meg. 6. Felkéretik a közönség, hogy a rend fenntartásával megbízott és külön jelvénynyel ellátott közegek intézkedéséhez alkalmazkodni és ezen közegeket működésükben lehetőségig támogatni szíveskedjék. 7. A rendőri intézkedések részletei a végrehajtó bizottság hozzájárulásával a főkapitány által külön fognak közzé tétetni. Budapesten, 1876 január 31-én. Az országgyűlés két háza által kiküldött bizottság. A nemzet gyásza. — Felkéretnek mindazon testületek vagy egyesek, kik Deák Ferencz ravatalához koszorút kívánnak letenni, miszerint a koszorú átadását az Akadémia palotájának. »Kisfaludy” termében állandóan jelenlevő bizottságnál feljegyzés végett bejelenteni sziveskedjenek. Budapesten 1876. január 31. Az országgyűlés által kiküldött bizottság. — Az orsz. szabadelvű párt elnöke Miskolczról a következő sürgönyt vette : »A miskolczi szabadelvű párt Deák Ferencz halálát a hazára nézve pótolhatlan veszteségnek tekinti, a gyászcsapás felett mély fájdalmában kesereg a veszteség súlya alatt, és siet kegyeletes részvétének kifejezést adni. Serfőző József, pártelnök.« — Az ország összes törvényhatóságaihoz tegnap reggel a következő sürgönyt intézte a két ház elnöksége: »Tisztelt közönség! Hazafiul mély fájdalommal tudatjuk a magyar országgyűlés főrendi- és képviselőházának nevében a tisztelt közönséggel, hogy Deák Ferencz folyó hó 28-án meghalálozott. — Országosan rendezendő temetése folyó évi febr. 3-án, a gyász istentisztelet azon hó 5-én fog tartatni. Áldás és béke lengjen a nagy férfiúnak hamvai felett. Emléke a nemzet szivében örökleni fog. — Budapesten, 1876. évi január 30-kán. A főrendiház elnöke: Mailáth György. A képviselőház elnöke: Ghyczy Kálmán. Az országos temetési bizottság néhány tagja tegnap délben a köztemetőbe ment megszemlélni a helyet, hová Deák temettetni fog. Temetkezési helyül a temető második kapujával szembenálló, s a sirkertnek majdnem kellő közepén fekvő kis kápolna szemeltetett ki. Később e helyen nagyszerű mausolum fog építtetni. — A honvédegyletek központi válaszmánya értesíti úgy a helyben lakó, mint a vidéki egyletektől beérkező bajtársakat, miszerint az 1848—9-iki honvédek a nemzet nagy halottja Deák Ferencz végső tisztelet adózásán testületileg fognak résztvenni. A találkozás csütörtökön 9 órakor a megyeházában van kitűzve. — A »budapesti józsefvárosi szabadelvű kört saját helyiségében f. évi február 3 án csütörtököt este fél 8..órakor Deák Ferencz emlékezetére gyászünnepélyt tart. A budapesti ügyvédi kamara választmánya f. évi január 29-én tartott ülésében következő határozatot hozta: »A budapesti ügyvédi kamara választmánya, a kamaranevében is: a jog és igazság tántoríthatlan bajnoka, a polgári erények mintaképe, Magyarország első igazságügyi minisztere — Deák Ferencz elhalálozása feletti mély fájdalmának jegyzőkönyvileg ad kifejezést, s köziratilag felhívja a budapesti ügyvédi kamarának összes tagjait, hogy a nemzeti nagy halottjának temetésén testületileg részt ..vegyenek sen ál, tál a kegyelet adóját leróják annak hamvai iránt, ki egész életét a haza boldogitására szentelte, s kihez e haza minden fiát a szeretet és hála ezer szálai fűzik.« A fentebbi határozatban emlitett körirat már szétküldetett, s abban a kamara tagjai felhivattak, hogy a temetés napján, azaz folyó év február 3-án délelőtt 10 órakor a kamara helyiségében (IV. ker. zöldfa-utcza 12. sz.) összegyűlni sziveskedjenek. — Deák Ferencz alapítvány. A pesti izr. nőegyletnek ma (31.) tartott választmányi ülésében az elnökség indítványa folytán elhatároztatott, hogy az egylet Deák Ferencz nagy hazánkfia dicső emlékezetének megörökítésére leányárvaházában Deák Ferencz alapítványt fog létesíteni. A végtisztességnél az egylet küldöttség által lesz képviselve, mely a koporsóra koszorút fog tenni. — A ré gszesz társulat ajánlatot tett a városnak, hogy a temetés idején, mindazon utczákban, melyekben a gyászmenet elhalad, ingyen meggyújtja a légszeszlámpákat és a lámpaoszlopokat feketével fogja bevonni. A városi gyászbizottság két tagot küldött ki, hogy tegyenek próbát, hogy ez intézkedés mikép veszi ki magát. — A gyászmenet alkalmával katonaság is lesz felállítva a rend fenntartása czéljából; helyenkint, ahol szükségesnek mutatkozik, a katonaság sorfalat képezend. Ez intézkedés nem az orsz. bizottságtól ered ; a rend fenntartása iránti gondoskodást kizárólag a rendőrfőnökre bízták, ő azonban kijelentette, hogy csak úgy vállalhat felelősséget, ha katonaságot állítanak rendelkezésére. A honvédség a temetőben lesz felállítva, a koronaőrök a gyászcsarnokban. A katonai főparancsnokság rendeletet adott ki, hogy egész péntekig a katonaságnak a főváros utczáin nem szabad zenével vagy dobszóval járniok. — A főváros összes tanintézeteiben a tanítás a temetés napján szünetelni fog. — Szombaton a requiem alkalmára a belvárosi plébánia templomot fekete szövettel vonják be és pedig az oszlopokat, az összes falakat, a főkaput, a padokat, a pallót; minderre 2200 fős fekete szövet fog kelleni. ■ — A magyar történelmi társulat az országos gyász alkalmából a február 3-ra kitűzött rendes havi ülést február 10-ére halasztotta. f — A pesti asztalos ipartársulat, testületileg fog részt venni Deák temetésén. — Pestmegye február 7-ban közgyűlést tart, melyen határoz a felett, hogy a megye Deák temetésén miként képviseltesse magát. — A pesti h. e. takarékpénztár egyesület anya intézete, valamint teréz- és józsef-ferenczvárosi fiók pénztárainál is február 3-án csütörtökön a kezelés reggeli 8 órakor fog megkezdetni s tart 10 óráig, amikor Deák Ferencz temetése alkalmából a hivatalok bezáratnak. A pesti kereskedők csarnokának választmánya elhatározta, hogy Deák Ferencz temetésén az itteni kereskedői testületek küldöttségéhez csatlakozván, magát az evégre kiküldött Büchler Dávid, Eisler Vilmos és Riesz Sándor választmányi tagok által képviselteti, kik egyszersmind a gyász isteni tiszteletnél is meg fognak jelenni. Továbbá, hogy az egyleti tagok körözvény utján megkerestetnek, miszerint a temetés idején minden -üzleti helyiségek legalább d. e. 11 órától délutáni 4 óráig zárva tartassanak. A megyékből több küldöttség érkezett Deák Ferencz temetési gyászünnepélyére. A vendéglők tömve vannak s előre lefoglalva. Egyes küldöttségeket magánházakban fognak elhelyezni.Előre látható lévén, hogy Deák Ferencz, dicsőült nagy hazánkfiának temetésére számos idegen fog a fővárosba érkezn, hogy e tekintetben az elszállásolás körül felmerülhető zavarok elmellőztessenek, ezennel felhivatnak mindazok, a kik néhány napra az idegenek befogadására lakszobákat bérbeadni kívánnának, ebbeli szándékukat a fővárosi gazdasági hivatalnál (IV. ker. régi városháza, földszint) a helyiség leírásának és napi árainak bemondása mellett minél előbb jelentsék be. Budapest, 1876. jan. 31. A fővárosi hatóság részéről kiküldött bizottmány. — A »Concordia« jótékonysági egylet mai rendkivüli választmányi ülésében elnök, lovag Posner Károly Lajos, a nap gyászos eseményének előadása után — Deák Ferencznek,mint az egylet disztagjának végtisztességét és emlékezete megörökítését illetőleg a következő indítványokat tette, melyek egyhangúlag elfogadtattak. Az egylet által mélyen érzett fájdalmas gyász jegyzőkönyvileg kifejeztessék és gyászjelentés adassák ki A temetésben részvételre, az egyleti zászlóval — az összes egyleti tagok felhivatnak, az egylet szűkebb téren leendő képviselésére azonban 14 tagú küldöttség neveztetett ki, a nagy halott rokonaihoz részvétlevel intézendő ; a koporsóra az egylet részéről babérkoszoru fog létetni. Az egyleti helyiség számára a dicsőültolajban festett arczképe szereztetik meg; végül pedig évenkint halála napja évfordulóján emlékünnepély fog rendeztetni, mely alkalommal egy az egylet által teendő »Deák Ferencz-alapítvány« (1000 frt) kamatai szűkölködők közt fognak kiosztatni. Így A budapesti kereskedelmi iparkamara Kochmeister Frigyes elnökének gyengélkedése folytán Schossberger Zsigmond alelnökének elnöklete alatt tegnap tartott ülésében elhatározta, hogy a Deák Ferencz nagy hazánkfia temetésénél egy, az alelnök vezetése alatt mindkét osztály képviselőiből és a titkárból álló küldöttség által részt veend és mindkét kereskedelmi grémium, továbbá a kereskedelmi csarnok, a Lloyd-társulat és az áru- és értéktőzsde képviselőivel egyetemlegesed a nagy hazafi sírjára egy koszorút teend. A budapesti ügyvédjelöltek és joggyakornokok egyesületének január 30. tartott közgyűlésén elhatároztatott, hogy Deák Ferencz nagy hazánkfia temetésén a testület bizottságilag képviseltetni fogja magát. — Deák Ferencz elhunyta alkalmából a kir. József műegyetemi tanácsi, évi jan. hó 31-kéntartott rendkivüli ülésében következők mentek határozatba: 1) A műegyetemi tanártestület a dicső emlékű nagy férfiú elhunyta feletti fájdalmának , kegyeletes megemlékezésének jegyzőkönyvileg ad kifejezést. 2) A műegyetemi tanártestület a végtisztességtételen és a gyász isteni tiszteleten testületileg fog részt venni. 3) Folyó évi febr. 3-kán és 5-kén, mint a végtisztességtétel és gyász-isteni sztélét napjain a kir. József-műegyetemen előadások nem tartatnak. — A budavári casino-egylet, tegnapelőtt tartott közgyűlésén, elnökének Tanárky Gedeonnak a legmélyebb megilletődés hangján tolmácsolt indítványára, legszomorubb kötelességét teljesítette s elhatározta, hogy a végtisztelet kegyeletes adóját a legdrágább hamvak eltakarításakor testületileg rovandja le. Deák ez egylet tisztb. tagja volt. — Február 3-án, mint Deák Ferencz temetése napján úgy a legfőbb törvényszékek, mint egyéb bíróságoknál a tárgyalások felfüggesztetnek. A Kehi dán tegnap óta a toronyban, s a kastélyon fekete lobogó leng. Az ottani intelligentia elhatározta, hogy a kastélyban egy művész által Deáknak relief-képét állíttatják fel, alája egy márványtáblát helyeznek, melybe e szavak vésetnek: Deák Ferencz lakháza. A kastély tulajdonosa, Baranyi úr fedezi a költségeket. A leleplezés nagy ünnepélylyel fog véghezvitetni. A főváros polgáraihoz! A középületeken s a magánházak egy részén gyászlobogó leng, mennyi mindaz, amivel a főváros, Deák választókerülete gyászának külső kifejezést ad. Még ha minden házon ott lógna legalább egy lobogó, hagyján, ez már méltó valami volna, de igy eszórványos gyászjelek kellemetlen, kisszerű és szegényes benyomást tesznek. A magyar fővárosnak másként, külsőleg is nagyobbszerűen és méltóbban kell kifejezni saját, az ország és a nemzet gyászát. Oly temetésen, melyen nemzetünk legnagyobb díszét, jóltevőjét kisérjük sírjába, melyen képviselői és hírlaptudósítói személyében egész Európa jelen leend, s melyen remélhetőleg felséges királyunk is részt veend, a külső gyásznak is meg kell felelni bánatunk és veszteségünk nagyságának. Indítványozzuk ennélfogva: 1. Hogy legalább azon utczákon és tereken, melyeken a gyászmenet végig menend, minden házra fekete lobogó tűzessék. 2. Hogy a házak homlokzata fátyoldiszitménynyel és koszorúkkal ékittessék. Nincs a nagy városban senki, ki szivét a gyász elől, elvonná, nincs oly ház, melynek lakói örömmel ne járulnának filléreikkel a Deákhoz illő gyászpompa kifejtéséhez. Csak a rendezőség kezdeményezését várják, ez pedig elsősorban a főváros hatóságát illeti. Deák Ferencz élete. (1803*—1876.) III. Egy pillanatig remélhette, hogy óhajtásai teljesedésbe mennek, még az örökös tartományokat illetőleg is, midőn a februári forradalom nagy eseménye, földrengés módjára, halomra döntötte a régi intézményeket. De mondják, hogy bizalma a jövőben csakhamar megrendült ismét. Midőn látta, hogy a birodalom különböző nemzetei s vezetőik oly kevéssé vannak meg lucgenc a renddel párosult szabadság élvezetére, a hatalom letéteményesei pedig úgy át vannak hatva az absolutismus hagyományos eszméitől, a nemzetiségek oly elvakultak, követeléseikben oly méltánytalanok s kölcsönös gyűlöletökben oly engesztelhetlenek, mély szomorúság fogta el szivét s gyakran mondogatta: »ez a vég kezdete.« Gróf Batthyány Lajosnak, ki Magyarország számára, külön felelős minisztérium alakításával bízatott meg, sikerült abba bevonni Széchenyit is, Kossuthot is, amazt a közmunkák, emezt a pénzügyek minisztereül. Hogy a két ellentétes férfiú közt, kik csak , az imént még oly elkeseredetten álltak szemben egymással, egyezséget lehessen létrehozni, oly közbenjáróra volt szükség, kinek tekintélyét mind a kettő elismerje. Ilyen csak a kehidai bölcs lehetett. Batthyány tehát Deákhoz fordult, ez előbb vonakodott belépni a minisztériumba. Nem volt semmi hajlama hivatalviselésre, de meg volt szokva: a közérdeknek mindig alárendelni személyes hajlamait. Végre is elfogadta az igazságügyi tárczát, melyre jellemének tisztasága s nagy törvénytudománya által mintegy teremtve látszott lenni. 1848 mártius 23-án hirdették ki az új minisztériumot, melynek végleges megerősítése azonban csak ápril 7-én következett be. Államtitkárul Ghyczy Kálmánt vette maga mellé. Az igazságügyminisztériumok codificáló osztályának élére Szalay Lászlót állította, kit Magyarország nem sokára a frankfurti parlamenthez küldött követül s ki utóbb nemzetének egyik legjelesebb történetírója és jogtudósa lön. Az 1848-ki nevezetes törvények, melyek Magyarország politikai alkotmányát egészen átalakították s melyek tavaly ismét visszaállíttattak érvényükbe, csak részben voltak Deák műve. Ki voltak dolgozva, midőn általában a minisztérium megkezdte működését. Deák azonban, ki az 1847/9-ki országgyűlésen nem volt jelen, Batthyány által fölhivatva, már mártius közepén megjelent Pozsonyban, közvetőleg legalább szintén részt vett a törvények alkotásában , valamint részt vettek a formulációban olyanok is, kik nem jöttek be a minisztériumba, pl. Szentkirályi. Szóval a 48-as törvényeket nem a még meg sem alakult minisztérium, hanem az országgyűlés maga alkotta s a reformpárt egyes jeles tagjai formulázták. Bár hibáztatta azok egyes meghatározásait, oly módon kezdett azok végrehajtásához, hogy az alsó néposztályok felszabadítása siettetve legyen, de volt földesuraik ellen föl ne keljenek. A fölszabadult parasztok azt hitték, hogy most már osztozni fognak a földesurak birtokán. Tömegesen tódultak Deákhoz, hogy nekik igazságot szolgáltasson. Ajtaja szüntelen ostromolva volt különböző nemzetiségi egyénektől, kik mind benne helyezték bizalmukat. A békési magyar, a bánsági sváb, az árvai tót, a mármarosi oláh, mind hozzá folyamodtak, mint atyjukhoz, vitáik elintézése végett. Magyarországban, melyről azt mondják, hogy kevély aristokratiája van, senki sincs, aki könnyebben hozzájárulható volna, mint a miniszterek. Azon, gyakran igen szerény lakást tartják meg mint miniszterek is, melyet egy magánházban vagy Vendéglőben azelőtt elfoglaltak s ott bizonyos órákban mindenkit elfogadnak. Esténkint, mint azelőtt, elmennek a clubba, ahol mindenki beszélhet velük. E polgárias szokások folytán, egyenes és közvetlen érintkezésben maradnak a közvéleménynyel, míg másutt a miniszterek, pompás palotáikba zárkózva, szolgák és ajtónállókkal környülvéve, mesterséges légkörben élnek, melybe az igazság ritkán hatolhat be. A demokratia századában a demokrat szokások elutasíthatlanabbak, mint sokan gondolnák. Deák 1848-ban az István herczeghez czimzett szállodában lakott. Reggel korán fogadta az ország minden részéből hozzá csődülő parasztokat. Megmagyarázta nekik az új törvények szellemét, melyek fölmentek őket a robot alól, a nélkül, hogy uraik birtokát nekik adták volna. Megmutatta előttök, hogy teljes szabadságot s törvény előtti egyenlőséget élvezve, meggazdagodhatnak a munka által. Fölvilágosította, vigasztalta őket; belérököntötte az igazság és a haza szeretetét, mely az ő lelkét eltölté s midőn tőle visszatértek, készek valának volt uraik vezetése alatt vevőket is ontani e törvényekért, melyeket előbb igazságtalanoknak tartottak. A kormányzatban Deák e szép elvet vette jelszavául, melyet gyakran ismételt alárendeltjei előtt: »ha szabadok akartok lenni, először legyetek igazságosak.« Azt is mondta: »Legyetek igazságosak a kicsinyek iránt, ha azt akarjátok, hogy a nagyok azok legyenek irántatok.« Elkészítette az esküdtszéki eljárásra vonatkozó törvényt. A minisztertanácsban, Batthyányval, Eötvössel, Mészárossal és Klauzállal mindig azon rendszabályok mellett vala, melyek az Ausztriával való jó egyetértést lehetővé tették, ki akarta kerülni a teljes szakadást, melynek világosan látta s előre megjósolta gyászos következményeit. Magyarországnak mindenek felett érdekében állott volna az osztrák szabadelvűek és tőkepénzesek rokonszenvének elvesztését kerülnie. Fölállítván a personál-unió tanát és államrendszerét, azonnal meg kellett volna osztani az államadósságokat. Mintegy 200 millió elvállalásával akkor kivonhatta volna magát Magyarország az osztrák pénzügyek minden közösségéből. Azóta három annyi adósság terhét kényszerült elvállalni. Az 1867-ki viták alkalmával Deák e tekintetben világosan nyilatkozott. »1848-ban, mondá, nagy hibát követtünk el. Azért mondom: követtünk, mert magamnak is része volt benne. Azt kívánták tőlünk, hogy vegyünk részt a megegyezésünk nélkül csinált adósságok tervében. Sem jog, sem méltányosság által nem voltunk kötelezve arra. A bécsi minisztérium abban hibázott, hogy tőlünk mint kötelességet követelte, a mi részünkről nem lehetett egyéb, mint engedmény. Mi pedig abban hibáztunk, hogy egy formakérdésen fölakadtunk s nem ereszkedtünk mindjárt egyezkedésbe, ami által annyi vér lehetett volna megkímélve. Mily roppant előmenetelt tehettünk volna azóta! A jóllét mily magas fokára emelkedtünk volna már!« Deák barátai azt állítják, helytelenül hibáztatja önmagát, m mintha ő is félreismerte volna hazája valódi érdekét s részt vett volna ama hiba elkövetésében; ő márakkor világosan látta a követendő utat, de nem volt képes érvényre juttatni saját nézetét. Valóban, a bécsi udvar között, mely a horvátokat és szerbeket a magyarokra uszította, hogy viszszacsikarhassa tőlük azon jogi engedményeket, melyeket megadni kényszerült vala, és az elkeseredett hazafiak között, kik egyedül a fölkelésben láttak üdvöt, nem volt helye többé azon pártnak, mely minden irányban hiven a törvényességhez ragaszkodott. Forradalmi időkben csak a szélső pártok maradnak a küzdtéren. Deák népszerűsége gyorsan elpárolgott. Fájdalommal látta, hogy minden befolyását elveszti a magát elárultnak érző nemzetre. Látván az összeütközés kikerülhetlen voltát, csak sírhatott a (bécsi) kormány vakságán. Az alku és kiegyenlítés ideje elmúlt. Maga is dühös megtámadásoknak volt kitéve azok részéről, kik minden egyezkedésben a nemzetnek vetett tőrt véltek látni. A martius tizenötödike rajta volt, hogy Deák nevének minden varázsát megsemmisítse. Jelszava is, mintha csak ellene lett volna választva: »Nem kell táblabirópolitika.« Deák csaknem valamennyi megye táblabirája volt, mint Angolországban is a városok polgárjogot szoktak adni az érdem iránti tiszteletek kifejezésére. E megkülönböztetést, mely Deákot az összes nemzet választottjává tette, most nevetségessé igyekeztek tenni. A czim, melyet Magyarország megyéi tiszteletjelül adtak a haza legbölcsebb fiának, most úgy jön feltüntetve, mint egyértelmű a szűkkörű felfogással, s mint oly régiségi maradvány, melyet a forradalomnak el kell seperni. Jellachich bán betörése horvátjaival a déli megyékbe s Lamberg tábornok megöletése a Buda és Pest közti hídon, azon perezben, midőn a császár nevében a hadsereg fölötti parancsnokságot jött átvenni, nem sokára kikerülhetlenné tették a fegyveres küzdelmet. A költészet maga is belefojt a hadi kürtbe. Vörösmarty hallgatott, de Petőfi, a magyar Tyrtaeus, a puszták szelébe harczi dalokat harsogott. Deák szerepe befejezettnek látszott. — jan. 31. (A hív. 1 a p b . 1.) A népoktatás terén tett hosszú, hű és sikeres szolgálatuk elismeréséül Hahnenkamp József soproni római kath. igazgató tanító az arany érdemkeresztet, Jausz Frigyes szeghegyi, Vozárik Pál békéscsabai és Hafenscher Pál medgyesi ágostai evangélikus tanítók, valamint Németh Károly zalavári róm. katholikus és Forchheimer Baruch pozsonyi izraelita néptanító a koronás ezüst érdemkeresztet nyerték. — B. Zornberg Leonhard a horvát-szlavon orsz. kormány építészeti osztályának főnöke nyugalomba helyeztetett az elismerés kifejezése mellett ; ugyanez osztályhoz építészeti tanácsosnak pedig Augusztás György neveztetett ki. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter az állami kezelés alá átvett soproni főreáltanodához Hahnenkamp Rezső, Hauser Károly, Molnár József, Bösch Frigyes, Stuppacher Lajos és Ulber Mátyás volt községi rendes tanárokat rendes tanárokká kinevezte. (Bécs városa is)A Deák temetésén küldöttség által lesz képviselve. Érdekkel bír azon adat, hogy 1867. julius 5-dikén Vaugoin bécsi községtanácsos és tiz elvtársa, e községtanács szélső baloldali pártjából, azt indítványozta, hogy Deák Bécs városa díszpolgárának választassák; de ez indítvány tárgyalása elhalasztatott s később a város adái között temettetett el. (Deák Ferencz végtisztelete alkalmából külön vonatok) fognak indíttatni Ruttkáról és Miskolczról. Indulás Ruttkáról február 2-án este 6 óra 20 percz. Érkezés Budapestre február 3-án reggel 6 óra 61 perez. Indulás Miskolczrólfebruár 3-án éjjel 12 óra 39 perez. Érkezés Budapestre február 3-án reggel 7 óra 19 perez. Ezen vonatokhoz valamennyi érintett állomáson és a csatlakozó vonatokhoz a beszterczebányai, selmeczbányai, egri, gyöngyösi szárnyvonalak, úgymint a gömöri iparvasutak, végre a tiszavidéki vasút kassa-miskolczi és királytelek-miskolczi és az északkeleti vasútvonalainak állomásain és visszautazásra is érvényes rendes áru menetjegyek fognak kiadatni. 25 kilogramm podgyász díjmentes. A részletes menetrend és egyéb feltételek külön hirdetmények által fognak közzététetni. A m. kir. államvasutak igazgatósága. A tiszavidéki vasút vezérigazgatósága. Az északkeleti vasút vezérigazgatósága. (Deák Ferencz végtisztelete) alkalmából az osztrák államvasut vonalán f. év febr. hó 2-án Bécsből Budapestre, valamint Temesvárról Budapestre, — a legtöbb közbenső állomásokon való megszakítással — egy-egy külön vonat fog közlekedni. Ezen vonat Bécsből esteli 30 órakor elindulván, február 3-án 7 óra 35 perczkor Budapestre érkezik. Az elindulás Temesvárról esteli 10 óra 25 perczkor, az érkezés Budapesten február 3-án reggel 8 óra 27 perckor történik. A menetdíj mindhárom kocsioszosztályra nézve 50 százalékkal lejebb szállíttatott. A visszautazásra szóló menetjegyek érvénye az öszszes személyvonatoknál — a futárvonatok kivételével — bezárólag február 7-kéig terjed. (Deák Ferencz) igen sikerült, valóban kitűnőnek mondható arczképe jelent meg Posner kiadó -