Pesti Napló, 1876. március (27. évfolyam, 50-75. szám)

1876-03-01 / 50. szám

más vasút fusióját és kamatgaranciájuk föl­emelését visszautasította részint a plénum, részint a vasúti bizottság. És e szavazatok gazdasági hatását visszatükrözteti némileg az a nagy csökkenés, melyet számos osztrák vas­úti papír árfolyama a bécsi s német tőzsdé­ken legközelebb szenvedett. Mi a reichsrathi képviselőház többségé­nek volumában a kereskedelmi miniszter gaz­dasági politikájának elitélését látjuk. A bécsi sajtó ezt a magyarázatot visszautasítja s bon­­czolja azon tényezőket, melyek különböző mellékes okokból egyesültek a kormány ter­veinek elítélésére. Partiális érdekekre utal­nak és elhamarkodással vádolják a ház több­ségét. Pedig ha legalább a nyilvánult érve­ket veszszük figyelembe, kiderül az, hogy a többség sokallja kissé azt a bőkezűséget, melylyel a kormány a fönnakadt vasúti vál­lalatokon a kincstár terhére segíteni akar. A­kik gondosabban vizsgálják a terveket, lát­ják, hogy a­mily könnyen engedélyezték a korábbi miniszterek a vállalatokat, mikor nem kértek az államtól segélyt, és oly köny­­nyen segítenek most rajtuk a gyökeres javu­lás biztos kilátása nélkül. Igaz, mondhatni, hogy ez a segédkezés most a kormánynak kötelességévé lett. A spe­­culatió éveiben a kormányok készek voltak mindenféle vasútra concessiót adni, hacsak az engedélyesek kamatgaranciát nem kívántak, így keletkeztek hatalmas vasutak közé ékelt 10—15 mértföldes, többnyire helyi forgalom­ból táplálkozó vonalak. Nagy alapítási költ­ségek, kibocsátási veszteség, aránylag drága központi kezelés, a hitelnek elakadása és a operativ forgalmi fejlődésnek a gazdasági cri­sis folytán elmaradása — oly nyomorúságba döntötték ezen gyarló vasúti existenciákat, hogy üzemi deficittel küzködnek, az építést be nem fejezhetik, sőt részben csaknem a for­galom beszüntetésére kényszerültek. Erkölcsi felelősség terheli egy bizonyos fokig mindenesetre az államot is az ilyen idétlen alkotásokért. Most lakói az osztrák kormány a könnyelmű engedélyezésért; és ha a concessió megadásakor semmibe sem vette, hogy a tőkepénzesek esetleg ott veszt­hetik ama vállalatukban a vagyonukat, most , kénytelen az állam hitelének megóvása vé­gett egy bizonyos mértékben kárpótolni a szerencsétlen részvényeseket és elsőbbségi tu­lajdonosokat Ezen áldozat ellen lázadnak föl azután sokan a reichsrathban, kivált mikor látják, hogy némely érdekkörök kielégítésére különös figyelmet fordítanak. így történt, hogy elvetették a dux-bo­­denbachi vasút ügyeinek rendezéséről szóló tervet, mely szerint a kincstár négy milliónyi elsőbbségi részvényt vett volna át e társulat­tól. Pedig ez a vasút, bár csak 11 millió épít­­tetett abba, egyéb adósságon kívül 9,9 mil­lió prioritással van terhelve. Hanem Liebig nagy gyáros, a­ki az egész vállalatot finan­­szírozta, utóbbi prioritásokra 17* milliót köl­csönzött a társulatnak, és miután a crisis idején a zálogot nem tartható többé, szabály­­ellenesen az állami előlegezési pénztárak ad­tak rá 1­6* milliót. Még szerencse, hogy segí­tettek Liebigen, mert ha ezen 11­* millió miatt netalán zavarba vagy csődbe jut, akkor egy csattanós argumentumot meríthettek volna az osztrák védvámosok, mondván : ime ez a hatalmas gyáros is a nagyon leszállított vám­tételek áldozata lett, így pedig véletlenül az egész finanszírozó nyereséget félre tehette a hatalmas posztógyáros, míg más szövőiparo­­sok hasonnemű­ pénzspeculatiók mellett tönk­re mentek — természetesen az angol pótcon­­ventio alacsony vámtételei miatt. Most már azonban azon harmadsorozatú prioritások ott vannak zálogul az előlegezési hitelért, és azok­nak értéket teremteni ezen előlegezési pénz­tárnak és így a kincstárnak is érdekében áll. Elvetették a reichsrathban továbbá a morva határvasut fusióját a Ferdinánd-pályá­val; kérdésessé lett a tarnow-b­luchovi, a pre­­dil-vasut terve, és függővé lett, legalább a bizottság szándéka szerint, a gácsországi né­mely vasutak egyesülése. Ellenben helyben­hagyták a lundenburg grussbachi vasút egye­sülését a Fer­dinánd északi pályával, a­mely említett vasútba fog idővel a Nagyszombat­ból kiágazó magyar vonal nyílni. És elfogad­tatott ez utóbbi fusió, daczára annak, hogy maga a kereskedelmi miniszter, mivel a mor­vaországi határvasút ügye előbb már elvet­tetett, a saját javaslata ellen szavazott. Ezen előzmények után kezdték a reichs­­rath clubjaiban fontolóra venni a kormány e le­­szavaztatásának horderejét. Auersperg hg., osztrák miniszterelnök fölvetette a romániai szerződés esetéből a kabinetkérdést és hozzá­tette, hogy a többség kellő támogatása hiá­nyában nem indulhat alkudozni Magyaror­szággal. Ez a nyilatkozat és a reichsrat­ feloszlatásának emlegetése vissza­hatott a hátralevő vasúti javaslatok sorsára is. Tegnap már elfogadták a kormánynak minden napirenden volt vasúti előterjesztését. Szóval mikor Magyarországra, mint fé­lelmes ellenségre mutatnak, akkor rögtön megszűnik Bécsben minden disharmónia a pártok közt. De várjon meglesz-e nálunk a a kellő eszély és kellő erély hazánk javát az osztrák érdektömörülés ellen megvédeni ? dolgokat. De fogadni m­enék, sohasem gondolkod­tál e sajátságos tünemény magyarázata fölött. — Hiszen, mondom én, én azt gondolom, hogy ez nagyon természetes!... _Hogyan ? felelé az én Kips barátom. Én tő­led valamely természettünemény okát kérdem s te azt feleled, hogy ez természetes! _Mit is akar ön tőlem mást ? Azt hittem, hogy mert tanultam egy kis természettant, felelnem is kell valamit. Hiszen a magyarázat oly egyszerű: a világosság, a levegő, a nedvesség . . . __Jól vigyázz, fiatal barátom, hogy oktondi dolgot ne mondj! Látom, hogy nagybátyád elfeledte ezt az egy dolgot­ ama leczkéken, melyeket neked adott. Ezen nem is csodálkozom. _Hogy az ágak felfelé, a gyökerek lefelé nő­nek, az igen egyszerű ténynek tűnhetik fel azok előtt, kik nem szoktak gondolkozni, így azután számtalan tüneményt látnak az emberek naponkint, melyeknek okát sohasem kutatják. A kérdés, melyet felvetettem, a természet leg­nagyobb titkainak egyike. A 17 ik század óta a tu­dósok számos kísérletet tettek s mindenféle theóriát gondoltak ki, hogy megmagyarázzák e furcsa tü­­neményt. S vizsgálódásuknak és töprengésöknek vég­eredménye az, hogy nem fejtettek meg semmit, nem tudtak meg semmit. Nagybátyádnak egyik kartársa, ki hozzá még a tudományos Akadémiának tagja, maga mondja egyik munkájában, hogy valamennyi e tárgyban ed­dig feltalált elméletek még csak sejtetni sem képesek annak természetes magyarázatát, miért nőnek a fa gyökerei lefelé, s ágai felfelé. Erre az eredményre vezetett az egész világ tu­dósainak másfélszázados vizsgálódása. * * * E közleménynyel egyelőre véget ért azon érde­­kes tanulmány, mely a fentebbi czim alatt a párisi Magasin d’éducation et de récreation czimű folyóirat­ban megjelent. A tanulmány tudós­ítójának későbbi leleplezéseit annak idejében szintén meg fogjuk ismer­tetni olvasóinkkal. Az árvíz. febr. 29. este.. A részbizottság, melyet a fővárosi közgyűlés f. é. január 3-án küldött ki, és mely most már több mint egy hete, február 21-ike óta, szakadatlanul mű­ködik, holnap délután jelentést tesz a közgyűlésnek eddigi működéséről; e jelentés általános átnézetet nyújt az árvíz eseményeiről és a bizottság által ki­fejtett működésről. A költségekről a jelentés nem szól, mert e tekintetben teljhatalma volt a bizott­ságnak és különben sem lehet még pontosan tudni, hogy az óvintézkedések mennyibe kerültek. Eddig 20—30,000 írtra rúgtak a költségek, nevezetesen a zsilipek elzárása került igen sokba; hátra vannak még a kenyér számlák és egyéb kisebb tételek, me­lyekkel a kiadások megközelítik az 50,000 frtot. Ez összeg az »előre nem látott kiadások« rovatában fog szerepelni. — Már esti lapunkban említettük, hogy ő Fel­ségeik adományát már ma kezdik szűkölködők közt kiosztani. Ez csakugyan meg is történt; a pesti ol­dalon 120 fél közt 2—40 frtos adományokban 875 frtot, Budán 24 fél közt 5—20 fts adományokban 325 ftot,­­­Budán 410 fél között 2—25 frtos adomá­nyokban 2400 frtot osztottak ki. A kiosztás holnap folytattatik. — A mérnöki hivatal megkezdte az árvíztől érintett házak létszámának és állapotának kipuhato­­lását, ma azt constatálta, hogy Újlakon 118 ház áll vízben. Holnap Ó-Budán folytatják e munkát.­­ Tavaszy E. indítványára a kerületi elől­járóságok felhivatták, hogy a pinczelakásokból ki­szállásoltak, a­mennyire a változott körülmények megengedik, s veszélyeztetve nem lennének, laká­saikra visszabocsáttassanak. Nasztl Mór felhívja a bizottságot, hogy a Heinrich-féle ház, a Thonet udvar, s általában azon házak, melyekbe a rakparti alagutakon keresztül a víz benyomult s szivattyúztatik, mérnökök által vizsgáltassanak meg, nincsenek-e a lakók veszélyez­tetve. A bizottság azonnal intézkedett. A főhadparancsnokság megkereste­tett, hogy az új épületben és a Károly laktanyában elhelyezett károsultak részére 400 szalmazsákot szí­veskednek adni. A Ferenczvárosban az árvízkárosultak részére a IX. kerületi elöljáróságnál következő ma­gánadományok létettek : G­r­ü­n­w­a­l­d Jakab sütő­mester (Mészáros-utcza 9.) egy mázsa kenyeret ado­mányozott. Att­e­r­n­é asszony (üllői-út 10. sz.) ötven egyént hat napon át ebéddel ellátni ajánlkozott, mi a kerületi elöljáróság által az egyesek részére kiál­lított utalványok alapján szolgáltatik ki. Bakos János (csillag-utcza 8. sz.) naponkint 40 személyre kiszolgáltatandó ebédet ajánlott fel, mi szintén elöl­­járósági utalvány mellett élvezhető. Mittermayer József hentesmester (nagyfő-utcza 3. sz.) 25 kilo sza­lonnát és ugyanannyi kiló disznósajtot hasonló essél­­ből adományozott. A IV. ker. elöljárósága febr. 28-án az újlaki kiszállásoltaknak 115, az ó­budaiaknak pedig újabban 930, s a Kár­­y-laktanyában elhelyezettek részére 100 db kenyeret szállított, mely utóbbi helyen mai napon 122 kiszállásélt van elhelyezve. Az árvíz ká­rosultak részére újabban adakoztak : Matheidesz Ist­ván sütőmester ur 1000 darab zsemlét. — Weisz és Richel fűszerkereskedők 10, Vásárhelyi Gé­­záné szül. Bomeiser Emma asszony 35, Lindt­­ner Mihály bútorkereskedő neje 3 nagy kenyeret, végül Fridvalszky Sándorné asszony az árvíz tarta­mára 10—15 károsultnak főtt étellel leendő ellátá­sára ajánlkozott. Az alsó állomásokról a következő fonto­sabb hírek érkeztek. A d o n y, d. u. 3 ó. 15 p. Ráczkeviben nagy a pusztulás, 300 ház dőlt össze, kenyér kevés. A viz ma nagyot apadt. E­r­c­s­i, d. u. 3 ó. 50 perez. Sziget-Újfalu egé­szen el van árasztva, 15 ház bedőlt, a szántó­földeken a viz 4 méter magas. Sziget-Szt-Miklóst szintén elöntötte az ár. Az Ínség mind­e a két he­lyen nagy. P­a­k­s, 8 óra 15 p. Paksig jöttünk, a kiönté­sek nagyok ugyan, de a községekben már nem ta­láltam vizet, élelemmel ellátott vashajókat indítottam Tassnak, Kun-Szent-Miklósra. Holnap az élelem osztást Úszódig folytatom. A vízállás este 7 órakor 19 láb 7 hüvelyk , holnap Földváron halunk. Szapáry, D.-P­e­n t­e 1­e, 8 óra 10 p. Dömsöd, Dab, Tass, Szalk-Szt.-Márton beltelkei meg vannak mentve. Duna-Vecse és Apostagról megnyugtató, Soltról ag­gasztó híreket hallunk; a­­határok vízzel boritvák. Vízállás 18 láb. Dunánk jégtől tiszta. Karajos is igen kevés, rongálva, s néhol alig volt a koronája 1 'sz­öl, mi an­nak tulajdonítható,hogy a töltés csak 18 lábnyira van kővel kirakva, mivel arra az építő mérnökök egyál­talában a tudomány szabályai szerint nem számít­hattak, hogy a viz­áléb­ól támadhatja meg a zárgátat. A zsilip egészen ép, s a kikö­tőből kizuhogó víz daczára semmiféle sérülés nyo­mait nem láttatja. Visszajövet a soroksári úttól a régi ferenczváro­si temető mellett az üllői­ útig elvo­nuló töltés vizsgáltatott meg, mely szintén jó karban van. Itt a IX. kerületi elöljárók búcsút vettek, mi­után a belügyminiszter tevékenységük miatt elisme­rését nyilvánította. Ezután Uj-Pestre ment a szárny­segéd, hol a helységházánál megfordulva, innen a bí­róval és tanácsbeliekkel a vész által leginkább meg­látogatott helyek lettek megszemlélve, s ez az Uj-Pesten keresztülvonuló váczi­ út. Mintegy 50 ház, s ezek között több nagy gyár fekszik romokban, né­melyiknek csak a födele látszik ki a vízből, a felső­rész többnyire a rohanó elem által el van mosva. A látvány lesújtó. Megszemléltetett a kikötő felső gát­ja is, melybe iszonyú sebességgel rohan a víz azon a helyen, mely a tavasz kezdetén megnyittatott a vé­gett, hogy a pesti kikötő bűzös vize felfrissittessék. Ezen nyílás perczről-perczre elmosódik.­­ A ká­posztás - megyeri utolsó házaknál a Duna árja átcsapott a váczi uton mintegy 500 ölnyi széles­ségben egész a káposztás-megyeri csárdáig, mely területen rohammal foly a Duna egész az ő Fel­sége a királyné részére megvett nyaralóig, hol a lóistállók is vízben állanak. Újpestről visszatérve, a Victoria malom feletti gát vétetett szemügyre, melyen mintegy 20 ölnyi nyílás van.Ezen át a viz még most is nagy sebességgel foly, elárasztván a Victoria malom, s a Tüköri-gát közti térséget. Ezután a Vic­toria malom, s a Tüköri-gát közt fekvő részvény­tár­sulati házat tekinték meg, melyből 1400 egyént há­romszor, utoljára bútoraikkal, s­ csekély vagyonkárok­­kal kiköltöztettek. E ház falai vészterhesen mere­­deznek még ki a vízből, melynek alapfalai 2 láb szélesek, s két emelettel bírnak; e gyenge építményben nem irtóztak százakra menő, sze­gény családok életét koczkára tenni. E kellemet­len benyomás alatt szótlanul haladt a szárnysegéd kíséretével együtt az új épületig, hol mintegy 300 egyén van a fedél nélküliek közül elszállásolva. A laktanya parancsnoksága elkövetett lehetőleg min­dent, mi tehetségében állott, ezen szerencsétlenek ér­dekében. A szobák,melyek nekik átadottak, tévések és egészségesek,de a legszükségesebb kényelem tekinteté­ben alig történt valami, mert még szalma dolgában is hiányt szenvedtek, miért is Mihalik őrnagy indít­ványára a szárnysegéd azonnal elrendelte, hogy a katonai raktárból ágyakkal láttassanak el az ügye­­fogyottak. A Károly laktanyában, mely utoljára tekin­tetett meg, a kiszállásoltak nagyobb kényelemben ta­láltattak, mi­n­t­u­d­­­e­r derék ezredes érdeme. A te­rem, melyben elhelyezve vannak, magas s­zabályos, a menekültek nagyobb része magával hozta ágynemű­jét s házi eszközeit, s az emberszerető ezredes a töb­bieket lehetőség szerint ellátta a szükséges szalmá­val, hol ha lelki gyötrelmeiket nem, de legalább fá­radt tagjaikat kipihentethetik.­­ Budapesten a vízállás a felsővidéki mellék­folyók áradása következtében tegnap este óta ma éjjelig 4 lábnyit áradt és pedig ekkér: Délután 1 óra 30 perczkor 21 láb 9 1/2 hüvelyk. Ő Felsége küldöttje az árviztéren. (Saját tudósítónktól.) — febr. 29. Ő Felsége szárnysegéde, Német, Tisza Kálmán miniszterelnök, Ráth Károly főpolgármester, Miha­­lik őrnagy, Thaisz Elek főkapitány s a megye részé­ről Rakovszky kíséretében ma reggel 9 1/2 órakor 3 kocsin folytatta körútját. Legelőször a soroksári utczában levő kerületi elöljáróságot látogatta meg. Innen a kerületi elöljá­rókkal a soroksári­ útoa a kikötő alsó zárgátjának megszemlélésére indult. A zárgát felső része tökélete­sen ép állapotban találtatott, alsó része, mely a so­roksári holt-Dunára fekszik, több helyütt meg van A déli vasúthálózat elkülönítése. Reggeli lapunk távirata szerint a déli vasúttár­­sulatnak tegnap Párisban tartott közgyűlése helyben­hagyta az igazgatóság és az olasz kormány közt Ba­­selben létrejött egyezséget, mely a társulat olasz vo­nalainak az állam tulajdonába bocsátását és ennek feltételeit megállapítja. Az egyezség főbb pontjai a következők: »A déli vasuttársulat átengedi és átadja az olasz kormány tulajdonába s birtokába az olasz te­rületen fekvő összes vasutjait mindennemű tartozé­kaikkal együttAz 1874. deczember 31-ki mérleg sze­rint a felső olaszországi hálózatra kiadott tőke a meglevő anyagkészlet nélkül 752,375.618 fre és 50 centime, mely tőke következőkép fizettetik: Ezen tőke egy részéért 613,352.478 fre 64 cen­time erejéig a kormány 1954. decz. 31-éig 33,160,211 fre 12 centime fix évi járadékot fizet a társulatnak. 1955. január 1-től 1968. deczember 31-éig ezen annui­tás 13,321,008 fre 40 centimére szállíttatik le. A jövedelmi adó, melyet az olasz kormány ezen annui­tásból lefog, átalányban szabatik meg, és pedig az első időszakra, mely 1954. decz. 31-én telik le, évi 3.590.324 fre fix és változhatlan összegben,a második időszakra, mely 1968.­deczember 31-én végződik, évi 546.257 fre 14 centime fix és változhatlan összegben. Ennek következtében az olasz kormány által fize­tendő annuitás 1954. decz. 31-ig 29,569.887 fre 12 centime, az 1955. decz. 31-ig terjedő időben pedig 12,774.751 fre 26 centime tiszta járulékot fog tenni. Az annuitások ezen nagysága semmi feltétel alatt és semmi körülmények közt le nem szállítható. Az annuitások aranyban és félévi esedékesség szerint fizettetnek. A tőkének 139,123,129 fre és 86 centiményi második részére, mely a mozgó­s úszó anyag meg­váltási árát képviseli, elvállaja a kormány a társu­latnak a milánói takarékpénztár iránti 20 millió lirenyi tartozását, a maradék pedig öt százalékos olasz járadék czimletekben fizettetik a párisi tőzsde középárfolyama szerint, és pedig fele a leltár átadása napján, fele pedig a leltár befejezése után. Ezen fe­lül megtérít az olasz kormány a társulatnak minden tőkebeli kiadást, melyet az általa üzemben tartott vaspályák részvényeinek megvételére, új vonalak épí­tésére, régi vonalakon teljesített pótépítésé­re stb. fordított. A társulat által teljesített és neki megtérítendő összes fizetések aranyértékre reducálva, állósított olasz járadék czimletekben fizettetnek. A társulat a pályák átadása napjától kezdve az olasz kormány iránti minden kötelezettség alól feloldatik és feladja a bérelt állampályák üzemét. A társulat javára s terhére maradnak harmadik személyek iránti min­den követelései s tartozásai. A pálya minden tehertől menten 1876. július 1-én adatik át az olasz kormánynak. A társulatnak a kormánytól járó hátralékos és az átadás napjáig netalán fölmerülő garantiatartozás 2.450.000 lireben átalányoztatik, a mi által minden függő vitás ügy elintézettnek jelentetik ki. Az olasz kormány tartozik a pályák üzemét 1876. július 1-én átvenni.« E szerint a vázolt egyezségnek, mely a magyar törvényhozásnak is helybenhagyását igényli, már a közelebbi hónapokban kell az országgyűlés elé kerül­ni, ha az olasz vonalaknak az egész társulati hálózat­ból való tényleges kiválasztása már a f. é. július 1-én kell, hogy megtörténjék. 2 » 30 » 21 » 9’/a » 3 » 15 -» 21 » 10 » 5 » 15 » 21 » 10 » 6 » 15 » 21 » 10 » 6 » 30 » 21 « 10^/2 » 7 » 15 » 21 » 107» » 8 » 40 » 21 » 1072 » 10 « — » 21 » 1172 » 11 » — » 21 » 172 » A nemzet gyásza. — Kolozsvárról Írják nekünk: A ko­lozsvári r. k. főgymnasium is megtart a f. hó 24-én Deák Ferencz emlékére az ünnepélyt, melynek mű­sora ez volt: 1) »Hymnus« Kölcseytől, éneklé a főgymn. dalárda. 2) Deák Ferencz emléke­zet­e. Alkalmi költemény. Szavalta: Mihály Tódor 8. oszt. tanuló. 3) »Hymnus a királyért. Éne­kelte a főgymn. dalárda. 4) Emlékbeszéd. Tar­totta Gerecze Péter 8. oszt. tanuló. 5) A Haza Deák Ferencz ravatalánál. Allegóriás köl­temény. Szavalta Lichtenegger Győző 6. oszt. tanuló. 6) Szózat. Vörösmarty tór. Énekelte a főgymn. dalárda. Az ünnepélyt az akadémiai templomban gyász isteni tisztelet előzte meg, melyet V­á­r­a­d­y Móricz főgymn. igazgató hét kegyesrendi tanár se­gédlete mellett végzett. — Az ünnepélyen egyéb kitűnőségeken kívül a román intelligentia is Szilassy J. esperes, a románnyelv s irod. tanára,Pap Gábor fő­­esperes és mások által képviselve volt. A »Deák Fe­rencz emlékezetes szép költeményt is román nemze­tiségű tanuló szavalta hazafias meleg érzelemmel. Deák Ferencznek gyászfátyollal fedett képét a főgym­­nasiumi »önképző-kör« adakozás utján gyűjtött pénzen szerzett értékes koszorúval diszité fel. — Ujszászról, február hó 26 dikáról írják nekünk: A nagy halott temetésén többen kép­viselték községünket,­­ a mai napon pedig a min­den hazai ügy iránt őszintén érdeklődő derék lelké­szünk, Lieszkovszky Pál plébános úr, saját kezdemé­nyezéséből gyászisteni tiszteletet rendezett. A tem­plomon kívül nagy fekete zászló hirdeté már előtte való napon, s ma reggel jókor harangok zúgása figyelmezteté a népet a gyászünnepre, melyen a köz­ség elöljárósága a tanácsbeliekkel, a tanuló ifjúság, az irodalmi tisztség, szóval a község értelmisége férfiak s nők egyaránt, s számos nép jelent meg, meghatóan hangzott az offertorium alatt a kántor által szép han­gon énekelt hazafias bánatot zengő gyászdal s az ál­dozáskor Kölcsey hymnusa, a mise végén pedig a szózat, melyet a tanuló ifjúságon kívül a nép is lel­kesedve énekelt. — Veszprémből írják nekünk, hogy az ot­tani ev. templomban febr. 20-dikán tartatott a gyász­­isteni tisztelet, mely alkalommal K­r­i­z­s­á­n József ev. lelkész ur nagy hatású, ékes beszédet mondott. A képviselőház állandó pénzügyi bizott­ságának jelentése a közlekedési miniszter által 131. sz. a. előterjesztett, az állami biztosítást élvező vaspályák által az 1875. évi XLI. t. sz. 2. §-a alapján kibocsátandó kölcsönről szóló törvényjavaslatról. A pénzügyi bizottság ezen jelentéséhez 1/. alatt csatolva terjeszti a t. képviselőház elébe a törvény­­javaslatnak azon módosított szövegét, melyet a köz­lekedési miniszterrel egyetértőleg megállapított. E módosított szerkezet az eredetileg benyújtott szöveg­től lényegileg el nem tér, csak beosztás és szabato­­sabb szövegezés tekintetében különbözik. A bizottság ez utóbbi tekintetben a törvényjavaslat c­ímében is változást indítványoz, s azt következőkép véli módo­­sitandónak: »törvényjavaslat az állami biztositást tényleg igénybe vevő vasuttársulatok részéről az 1875. évi XLI. t­­ez. 2-ik §-a alapján kibocsátandó elsőbbségi kötvényeknek az állam által leendő átvé­teléről.« Az 1875. évi XLI. tcz. 2-ik §-a felhatalmazta a kormányt, hogy az állami kamatbiztosítást igénybe vevő vasuttársulatoknak pályáik jövedelmezősége te­kintetéből elkerülhetetlenné vált újabb beruházások a szükséges tőkék felvételét, az állambiztosításoknak ezen tőkékre kiterjesztése mellett engedélyezhesse, s az e czímen nyújtott külön biztosítás évi összegét 700.000 osztrák értékű forintban állapította meg aranyban. Miután ezen tőkék beszerzésére az érdekelt vas­úttársulatok szövetkezése elérhető nem volt, s a kor­mány azt, hogy az egyes társulatok kölcsöneiket kü­lön bocsássák ki, sem az állam, sem a társulatok ér­dekével megegyeztethetőnek nem találta, az 1875. évi 49. t. sz. megállapította, hogy a vasuttársulatok be­ruházásaira szükséges összegek a járadékkölcsönből fognak fedeztetni. A jelen törvényjavaslatban azon módozatok foglaltatnak, melyek alatt az említett előlegezési mű­velet keresztül vitele czélba van véve, és szüksége an­nál inkább indokolva van, mivel az illető törvény­­c­ikk e tekintetben részletes intézkedéseket nem tar­talmaz. Ezen törvényjavaslat tehát az idézett törvény­­czikkek szükségszerű következménye, s alakilag he­lyes, mert az azok által tett rendelkezéseknek telje­sen megfelel.­­ Ugyanazon társulatoknak, ugyan­azon czélból ad engedélyt elsőbbségi kötvények ki­bocsátására, az előlegesen fedezett 13,575 írt betu­dásával az évi külön biztosítást is ugyanazon összeg­ben állapítja meg, és intézkedik azon összegek rész­letes felosztásáról, melyek az egyes társulatok rendel­kezésére bocsátandók. Anyagilag véve is czélszerű, s egyiránt tekin­tetbe veszi az állam és a társulatok érdekeit. Ezek­nek módot ad arra, hogy függő tartozásukat olcsóbb tőkékkel törlesztvén, üzleti számadásaikban megta­karításokat eszközölhessenek, s ez­által vonalaik jö­vedelmezőségét előmozdíthassák. Az államra újabb terheket nem hárít, azt mind az elsőbbségi kötvények tőkeösszességére, mind átvételi árfolyamára nézve biztosítja s azon helyzetbe juttatja, hogy a társulato­kon fenn levő követeléseinek megtérítését eszközöl­hesse. Ez utóbbi körülmény annál inkább figyelmet érdemel, mert az államnak a társulatoknál nevezetes összegekre menő követelései vannak függőben, s nem állhat érdekében, hogy ezek huzamosabb ideig ren­delkezése alól elvonhassanak, valamint a társula­toknak érdeke is azt követeli, hogy ezen, valamint más függő tartozásaiktól s azok időközi kamatainak felszaporodásától mielőbb szabaduljanak. A miniszter jelentése szerint az egyes vasuttár­­sulatoknál függőben lévő állami követelések követ­kezők : az erdélyi vasuttársulatnál 1.211,915 frt 90 kr. alföldi vasuttársulatnál 172,391 » 28 » pécs-barcsi vasuttársulatnál 128,406 » 92 » keleti vasuttársulatnál 436,596 » 85 » kassa-oderbergi vasuttársu­latnál 376,768 » 02 » észak-keleti fő- és másodran­gú vonal vasuttársulatnál 511,175 » 42 » nyugati vasuttársulatnál 49,651 » 33 » első ma­gácsországi vasuttár­sulatnál 98,709 » 22 » eperjes-b­luchovi vasuttársu­latnál 152,669 » 46 » duna-drávai vasuttársulatnál 37,677 » 85 » ekkép összesen 3,166,961 » 25 » azon összeg, melyet az állami biztosítást tény­leg igénybe vevő vasuttársulatok az állambiztosítási összegeken kívül az államnak tartoznak. A törvény értelmében az engedélyezett tőkéket a vasutak minde­nekelőtt az új beruházási czélokra fordított függő kölcsönök s ezek közt első­sorban a kincstár irányá­ban fennálló tartozások törlesztésére tartoznak for­­­dítani, ezen 3.166,962 frt 25 kr tehát az illető tár­­sulatoknak engedélyezendő 8.620,619 frt 56 krból az államnak megtérítendő lesz, s a megmaradt 5.453,657 frt 31 kr képezi azon összeget, mely a vasuttársuló­ Budapest főváros közegészségi állapota, 1876. évi január hóban. A főváros közegészségi állapota a folyó év első havában, a megelőző hóhoz viszonyítva, kedvezőtle­nebbnek mutatkozott, mennyiben a szegény-beteg forgalom 11 orvosi kerületben jelentékenyebb mérv­ben emelkedett. Az előfordult kóralakok közül e hó­ban is a légzőszervek hurutos és lobos bántalmai foglalták el az első helyet. Járvány nem uralgott. Vörheny és himlő az előző három hóról jelzett emel­kedésében most jóval alább hagyott; a múlt hóban jelentékenyebben mutatkozott roncsoló torokláb szin­tén csökkent. Az e hóban elhaltak számát az élveszülöttek száma 136 tál múlta fölül. Ha a lefolyt három év hason hónapjait össze­hasonlítjuk, úgy találjuk, miszerint 1874. é. január hóban elhalt 989, élveszületett 965, 1875. » » » » 1020, » 1095, 1876. » » » » 886, » 922. — Az egyes kerületekben a betegforgalom és egészségi állapotra, nem különben a közegészségi tiszti működésre vonatkozólag a kerületi orvosok jelentéseiből következőket emeljük ki: I. kerület. (Buda.) Az egészségi állapot kielé­gítő, noha a betegforgalom némileg szaporodott; gyógykezeltetett 93 szegény beteg. II. kerület. (Buda.) Betegforgalom nem változott; gyógyittatott 146,köztük 17 fekvő szegény beteg. Leggyakrabban a légzési szervek hurutos és lobos bajai mutatkoztak, továbbá a váltóláz, mely a múlt havihoz képest jókora emelkedést tett. III. ker­ül­et. (Ó-Buda.) Betegek száma sza­porodott ; gyógyittatott 64 fekvő és 264 járó szegény beteg. Előtérbe léptek a légzőszervi bántalmak. A kanyaró csökkent. Elmebeteg volt kettő; ebmarás előfordult egy esetben, az eb azonban egészségesnek bizonyult. Kiállíttatott 14 látlelet és 12 bizonyít­vány. Kuruzslás miatt bejelentetett két egyén, kik­nek egyike, miután a hozzáfordult betegnek ártal­mára vált eljárása, megbirságoltatott. IV. kerület. (Belváros.) Betegforgalom nö­vekedett, gyógykezeltetett 4 fekvő és 175 járó sze­gény beteg. A heveny kóralakok közül csak is a lég­zési és emésztési szervek hurutos, lobos bántalmai mutatkoztak sűrűbben. A bujakór, múlt hóhoz képest, nem szaporodott. V. kerület. (Lipótváros.) Beteglétszám sza­­porodott. Gyógykezeltetett 17 fekvő és 87 járó sze­gény beteg. Leggyakoriabbak voltak a légzőszervek bántalmai. VI. belső kerület (Terézváros) Betegfor­galom csökkent, gyógykezeltetett 44 szegény beteg, köztük 9 fekvő. Hurutos és csúzos bántalmak voltak leginkább. Az árvák és lelenczek egészségesek. VI. külső kerület (Terézváros).Beteglét­szám tetemesen szaporodott; gyógykezeltetett 73 já­ró és 51 fekvő szegény beteg. Az egyes betegségeket illetőleg tüdőbántalmak, csűz és sértések voltak túl­nyomók. Két torokgyík és két himlő észleltetett. VII. belső kerület (Terézváros): Betegek száma növekedett; gyógyittatott 147 járó és 18 fek­vő szegény beteg. Legnagyobb számmal fordultak elő a légutak hurutos bántalmai. A városi árvák és lelenczek között nem fordult elő megbetegedés. E hó 6. és 7-ike közti éjjel a Wesselényi­ utcza 10 sz. ház mellett elvonuló gázcső megrepedvén, a gáz a laza talajon keresztül a lakszobákba hatolt és a bennla­kókat megfulás veszélyének tette ki, úgy hogy a 6 elalélt egyént orvosi kezelés alá kellett venni. VII. külső kerület (Terézváros). Beteg­létszám szaporodott; gyógykezeltetett 299 járó és 44 fekvő szegény beteg. Leginkább a légzőszervek bán­talmai fordultak elő. VIII. belső kerület (Józsefváros).Beteg­létszám jelentékenyen szaporodott; gyógykezeltetett 36 fekvő és 150 járó szegény beteg. A tüdő- és bél­­huzam hurutos bántalmai voltak leggyakoriabbak. VIII. külső kerület (Józsefváros). Beteg­­forgalom emelkedett; gyógykezeltetett 482 járó, 35 fekvő beteg, a Josefínum árvaházban 6. IX. kerület (Ferenczváros). Beteglétszám növekedett; gyógykezeltetet 177, köztük 54 fekvő szegény beteg. Túlnyomóak voltak a légzési szervek bántalmai és a csúz. A városi árvák és lelenetek közt betegedés nem jelentetett. A köztisztaságban haladás észlelhető. X. kerület (Kőbánya): E hóban a köz­egészségi állapot kielégítőnek jelezhető. A meg­betegedések száma azonban némileg szaporodott: gyógykezeltetett 14 fekvő és 32 járó szegény beteg. Az egész városban e hóban 27 orvos­­rendőri és 3 orvostörvényszéki bonczolat végeztetett. Ezek közt volt önfelakasztás­a (és pedig egy 57 éves magánzónő, egy 42 éves kávés és egy ismeretlen korú férfi), önmérgezés 2 (egy 18 éves hajadon varrónő és egy 27 éves hajadon nő, mindkettő phosphorral mérgezte meg magát). E­bó folytán bonczoltatott három, az utc­án megfagyva talált egyén (és pedig egy férfi koldus, egy 34 éves nőtlen kőmives és egy 45 éves férfi napszámos) hullája. Előfordult továbbá egy vízbefulás, egy szénéleg mérgezés, két agyonzúza­­tás (az egyik egy új­szülött fimagzat), két fuladási eset. Nevezetesebb bonczolási leleteket tüntettek fel: egy lépfenében elhalt napszámos, egy ismeretlen férfi hullája a molnár-utcza egyik pinczéjéből hoza­tott be, előrehaladt rothadásban, a nagyfokú tüdővér­bőség széngőz általi fuladást gyanittatott. Kórtani­­lag igen érdekes volt egy 23 éves tót napszámosnak hirtelen halála. Bonczolatnál a mellkas felső har­madában mintegy gyermekfej nagyságú álképlet találtatott. , Január hó négy hetében­­elhalt összesen 886 egyén, kik közül 476 fi, 410 nő. Élveszületett ugyanez idő alatt 922, törvényes 383 fiú, 315 leány, törvénytelen 147 fiú, 137 leány. A születések tehát e hóban a halálozásokat 136-tal múlták felül. Az állategészségügy kielégítő volt. Járvány nem utalgott, toknak az állami követelések levonása után rendel­kezésükre bocsáttatik. Egyébiránt az indokolás bőven kifejti, hogy a pénzügyi művelet az államra nézve veszélylyel "nem jár. Az állam az elsőbbségi kötvényeket a járadék­­kölcsön eladási árfolyamához viszonyított árfolyam­ban legfelebb azon névleges tőke összeg erejéig veszi át, melynek kamatozása és törlesztése az 1875. évi XLI. tezikkben meghatározott, illetőleg 13,575 frt levonása után 686,425 osztrák arany értékű forint külön biztosításban teljes fedezetét találja; az állam az esedékes biztosítási összeget a társulatok köz­benjárásának mellőzésével egyenesen a szelvények beváltására fordíthatja, s jótállása által az át­vett elsőbbségi kötvények előnyösebb elárusítá­­sát biztosítja. Az előre bocsátottak alapján a pénzügyi bizottság a mellékelt törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben a 1. képviselő­háznak elfogadásra ajánlja és 1/1. alatt a vasúti bizottság jelentését ide csatolva megjegyzi, hogy a törvényjavaslat 2. szakaszára nézve Zsedényi Ede képviselő különvéleményt adott be, melyet a bizott­ság ’///• a itt mellékelve tiszteletteljesen bemutat. Kelt Budapesten, 1876. febr. 21. Zsedényi Ede s. k., az állandó pénzügyi bizottság elnöke. Ordódy Pál s. k., az állandó pénzügyi bizottság előadója.

Next