Pesti Napló, 1876. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1876-05-02 / 101. szám
lan felvilágosítója volt. Az utóbbi időkben is több czikket közölhettünk az ő tollából. Kitűnő gazda volt, ki terjedelmes jószágait rendbehozta s mintaszerüleg kezelte. Gernyeszegi kastélya egy gyönyörű vidéken kényelmes parkjával messze vidék dísze, s gyakran az oda sereglett vendégek politikai eszmecseréinek tanúja volt. Jótékonyságát, humanitását nem csak terjedelmes uradalmaira, hanem az egész hazában sok jótékony vállalatra kiterjeszté. Az akadémia 1855-ben igazgató taggá, 1861-ben tiszteleti taggá választó. Már hosszas idő óta súlyos betegsége ágyhoz szegzé; — de szorgalmát és munkakedvét a kór nem enyhité. A nehéz időkben becsülettel megállta helyét s teljesité hazafi kötelességét. Legyen emléke áldott! A törvényszékek reductiója. — május 1. A legszelídebb kifejezéssel élve, nem gondolta egészen meg a kormány, hogy mit cselekszik, midőn a törvényszékek számának újabb reductiója alkalmával egy pár magyarországi törvényszék területrészeit erdélyi törvényszékekhez, nevezetesen a nagybányai törvényszék nagysomkuti járásbíróságát a deésihez, s a kőrösbányai törvényszék hasonnevű járásbíróságának területét a dévai törvényszékhez csatolta. Még a magyar igazságszolgáltatás történetében is ritkítni fogja párját az a zűrzavar, azon haoticus helyzet, melybe az említettük sajnálatra méltó két törvényszéket a kormánynak húsvéti Danaida ajándéka juttatja. Tudvalevő dolgot foglal magában azon állításunk, hogy úgy a magán, mint a büntető jogszolgáltatás anyagi — s részben alaki — szabályai is két külön modern állam közt alig lehetnek különbözőbbek, mint aminek az uniótörvény által egy országgá forrasztott magyarországi s erdélyi részek közt. Tudvalevő dolog, hogy am azokban évszázadok törvényhozása és gyakorlata által kifejlesztett magán- és büntetőjogi szabályok codificálatlan tömkelege képezi a jogszolgáltatás legális hasisát, míg az erdélyi részekben ma is azon anyagi magánjogi, s mind alaki, mind anyagi büntetőjogi szabályok szerint mérik az igazságot, melyeket annak idején az osztrák önkényuralom a kitépett ősi intézmények helyett beplántált hazánk jogéletébe. Nincs tudva azonban, s első tekintetre alig is lenne elgondolható, mily jogszolgáltatási monstrumnak ad életet a kormány említettük intézkedése, mely magyarországi s erdélyi területrészeknek ugyanegy törvényszék alatti egyesítését decretálja. Vonjuk le csak egy két szembeszökőbbjét ez intézkedés consequentiáinak. Nem állván a kormánynak hatalmában, hogy az erdélyi törvényszékekhez csatolt magyarországi részeket rendeleti után az erdélyi területen fennálló törvények uralma alá helyezze, természetesen változatlanul marad az illető részek számára az eddigi jogszolgáltatási status quo, vagyis a deési törvényszék nagysomkuti s a dévai törvényszék kőrösbányai járásbírósága a magyar törvények és törvényes gyakorlat, s az illető törvényszékek többi járásbíróságai az osztrák törvények szabályai szerint fognak büntető- és magánjogi igazságot szolgáltatni. S még hagyján, ha cak a járásbíróságoknál történnék ez, — de ugyanennek kell történni a kérdéses két törvényszék centrumában is! S minő amabilis confusio származik majd abból, ha a deési s dévai törvényszékek bírái untalan kezükben lesznek kénytelenek tartani a kétféle jogszolgáltatás külön mérlegeit; mennyi leend a nehézség, a fennakadás, az elintézési késedelem, melynek e képtelen törvénykezési dualizmus fogja állandó kútfejét képezni! Kivált ha még hozzá gondoljuk, hogy a kormány rendeleti úton azon felebbviteli fórumokat sem változtathatja meg, melyekhez a törvény szerint a magyarországi, illetőleg erdélyi törvényes szabályok alapján első fokúlag elintézett ügyek második instantiában terjesztendők. A deési és dévai törvényszékeknek lesz majd két, második fóruma. A nagysomkuti s kőrösbányai járásbíróságok területét érdeklő polgári s büntető ügyek e törvényszékektől a budapesti, a többi járásbíróságokat érdeklők a marosvásárhelyi királyi táblához lesznek fellebbezendők. Nem-e bábeli, nem-e az absurdum határaiba átcsapó zűrzavar fog nyomdokaiban járni ezen amphibialis viszonynak? S hova lesz majd a jogérzet egyfelől a szegény bíráknál, kik meglehet, ugyanegy ülésben kétféle igazságot lesznek kénytelenek csinálni, fehérnek mondani azt, amit csak az imént egy másik ügyben feketének szavaztak meg? S mi lesz a jogérzetből még csak a népnél, amely látni, tapasztalni fogja, miként szab ugyanazon bírósági. enyhébb büntetést egy nehezítő körülményekkel terhelt bűncselekvényre, mely a nagysomkuti vagy kőrösbányai járásbíróságok területén követtetek el, s miként bünteti szigorúbban ugyanazon bűncselekvényt az enyhítő körülmények daczára, csak azért, mert elkövetése a törvényszék más járásbíróságainak területén történt ? Sokkal kézzelfoghatóbb a kormány érintettük intézkedésének félszegsége, hogysem szükséges volna mélyebben is belebocsátkoznunk consequentiáinak fejtegetésébe. Már az elmondottak alapján is méltán felebbezhetjük ez ügyet a roszul informált kormánytól a jobban informálandóhoz, s joggal várhatjuk az ekövetett hibának kielégítő megorvoslását. Várhatjuk pedig ezt annyival inkább, mert alapos reményt nem táplálhatunk azon időnek közelsége iránt, amely ugyanazon polgári és büntető törvények uralma alá helyezendi Magyarország minden részeit. Sok víz foly le addig a Dunán, amíg csak az embryonális korszak első stádiumait élő büntető-codex is életbe léphet. S nem állunk jót arról, vájjon nem fogják e egész geológiai alakulások megelőzni a magyar polgári törvénykönyv létrejövetelét. Pedig nem állíthatni, hogy a kormány nem bír fogékonysággal törvénykezési állapotunk legsürgősb kielégítést váró igényei iránt. Mint halljuk, az igazságügyi s kereskedelmi minisztérium már foglalkozik is — a tengeri magánjog tárgyában egy törvényjavaslat kidolgozásával. A szárazföldi magánjog alkalmasint nem oly sürgős, annak sokat emlegetett codificálása megmaradhat továbbra is tengeri kígyónak ! A kolozsvári tűzvész. T. szerkesztő úr! Bármily nagy és súlyos is a csapás, mely hazánk tetemes részét a Tisza és Duna áradásai által sújtotta, s bármennyire igénybe van is véve a közrészvét el irányban, ama roppant szerencsétlenség láttára sem maradhat érzéketlen a nemzet, mely hazánk Királyhágón túli részének fővárosát, Kolozsvárt érte, s jóra való munkás osztályának egy részét hajléktalanná és földönfutóvá tette. Miután az ápril 23-iki tűzvész Kolozsvárnak oly tetemes részét emésztette meg, hogy maga a város épen maradt része, sőt környéke sem képes a kárnak csak némileg is megfelelő segélyt nyújtani, s miután az ország Királyhágón inneni részében, s jelesen a fővárosban megjelenő lapok még eddig adakozásra nem hivták fel olvasóikat és e végből nyilvános rovatot nem nyitottak, pedig kétségtelen, hogy az ország e része sem nézi részvétlenül hazánk második városának szerencsétlenségét, bizalommal kérjük föl szerkesztő urat, legyen szives a kolozsvári tűzkárosultak részére a közadakozást becses lapjában is közvetíteni. Budapesten, 1876. ápril 29. Szász Károly, Szilágyi Sándor, Gyulai Pál. Mi a hozzánk begyült adakozásokat Szilágyi Sándor urnak kézbesítjük. A szerk. * * * A kolozsvári tűzvész által károsultak javára adakoztak: Szász Károly 10 frt, Szilágyi Sándor 10 frt, Szilágyi Ferencz 10 frt, Gyulai Pál 10 frt, összesen 40 frt, melyet kézbesítésre Szilágyi Sándor urnak adtunk át. Magyar tudományos Akadémia. (Verbőczy Istvánról. — A köznemesség küzdelmei. — Páratlan kitüntetés. — A tripartitum eredete. — Egy magyar küldöttség Velenczében. — Verbőczy és Luther. — A gazdagodási vágy a 16 ik század elején.) május 1-én. Az Akadémia II. osztályának mai ülésén két érdekes értekezés olvastatott fel, az egyik Szilágyi Ferenczé a germanistió történetéről, melyből fentebb közlünk kivonatot; a másodikat Fraknói Vilmos olvasta fel, ki nagy érdekű adatokat mutatott be Verbőczy Istvánról és egyúttal igen vonzóan ecsetelte Verbőczy korának nagy küzdelmeit, évszázadokra kiható mozgalmait. Werbőczy egyike a magyar történelem legérdekesebb és legjelentékenyebb alakjainak. Kiválik nagy embereink sorából már az által is, hogy nem a születés kedvezései vagy fejedelmi kegy, hanem a tömegek rokonszenve és saját szellemi felsősége emelte a hatalom magaslataira. E mellett oly mély nyomokat hagyott közéletünkben, mint csak kevesen. Több, mint három századon át megszokta volt a nemzet az ő tekintélyére hivatkozni. Annál sajnosabb, hogy méltó életrajza nincs még megírva. E hézagot igyekezett kipótolni Fraknói mai igen tartalmas értekezése és essay-jét nagy érdekkel hallgatták az akadémikusok. Werbőczy szerény köznemes családból származott, melynek ősi fészke a beregmegyei Kerepecz volt, honnan eredeti nevét is kölcsönző. Kerepeczi Barna és János 1429-ben 100 írton megvásárolták Zovárd Lászlónak örököseitől az ugocsamegyei Verbőcz helységben fekvő curiát a hozzátartozó birtokrészekkel. Utódjaik azóta felváltva éltek a Kerepeczi és Verbőczi névvel. V. István 1470 táján született. Gyermekéveiről, ifjúkoráról és tanulmányairól hallgatnak az emlékek. Hihetőleg a budai egyetemen tanult, és Páduában vagy Bolognában fejezte be tudományos kiképzését. 1498 ban, mint a királyi curia jegyzőjével találkozunk nevével oklevélben, és valószínű, hogy miként az ez évben, úgy az előbbi és utóbbi országgyűléseken is Ugocsa megye követe volt. Épen ezen időben veszi kezdetét az alsó nemesség elkeseredett küzdelme az olygarchia ellen, amely csak a mohácsi csatával éri véget. Werbőczy csakhamar az alsó nemesség egyik vezérévé lesz. Ékesszólása, ügyessége és politikai képzettsége által határozott fölényt vív ki magának. Törekvései különösen kettőre irányulnak : az alsó nemességnek döntő befolyást biztosítani a végrehajtó hatalomra, és előkészíteni egy nemzeti királynak megválasztását. Mindkét tekintetben fényes siker koronázza tevékenységét. — Az 1500—1507-dik évi országgyűléseken az országtanács újra szerveztetik és abban 8 főrendü tanácsos mellett az alsó nemesség köréből választott 16 ülnök nyer ülést és szavazatot. Az 1505 ik évi országgyűlés pedig ünnepélyesen kimondja, hogy azon esetre, ha Ulászló iiörökös nélkül halna el, a nemzet csak magyart fog királylyá választani. Ezen végzést Werbőczy — 1502 óta országbírói itélőmester — fogalmazta és hirdette ki, annak keresztülvitelében is övé volt a főérdem. — Az alsó nemesség fényes tettel bizonyította be háláját. Nemzeti jutalmat szavazott meg részére, vagyis (miként Fraknói az egyetemi könyvtárban őrzött egy nógrádmegyei számadás nyomán előadja), minden jobbágytelekre a rendes adón felül két dénárt vetett ki, s az ebből befolyó összeget Werbőczynek ajánlotta fel. Ezen ajánlat pénzértéke jelentékeny volt, a 8000 ftot megközelítette. De fontosságát emeli az a körülmény, hogy országgyűléseink történetében ez az első eset, amikor magánember jutalmazására adó szavaztatik meg. Ez eset utóbb Verbőczynél még kétszer ismétlődik, és soha többé nem fordul elő. Werbőczy a következő országgyűléseken is megtartotta nagy befolyását; buzgón támogatta Szapolyay Jánost, aki a nemzeti pártnak már ekkor trónjelöltje volt. Ezen időtájt bízatott meg V. »Magyarország szokásos jogának« megírásával. 1514-ben készült el a munka az u. n. Tripartitum. Az uralkodó jogelvek és jogi szokások különfélesége tág tért nyitott Werbőczynek, hogy egyéni felfogását érvényesítse. És igy természetes, hogy politikai iránya nem maradhatott hatás nélkül munkájára. Tanúskodnak erről azon részek, melyekben a nemesség állását és jogait tárgyalja. Az 1514 ik évi országgyűlésen Szapolyai János, a pórlázadás diadalmas leküzdője, volt a helyzet ura. Ennek folytán a Hármaskönyv egyhangúlag elfogadtatott, és a király által megerősíttetett. De a kihirdetés elmaradt, azon ürügy alatt, hogy a megyékbe szétküldendő példányok leírása hosszú időt vesz igénybe. De kétségtelen, hogy az udvar és az aristocratia szándékosan okozta a késleltetést, minthogy méltán attól tartott, hogy a Hármaskönyv az alsó nemességnek politikai súlyát még fokozni fogja. Hihetőleg a Hármaskönyv kihirdetése körül felmerült nehézségek bírták rá Werbőczyt arra is, hogy 1515-ben Ítélő mesteri hivataláról lemondjon, és Erdélybe vonuljon vissza. De II. Lajos trónralépte után Csakhmar ismét megjelenik a közélet terén,és királyi személynökké neveztetik ki. A Szapolyay párt és az udvari párt küzdelme tovább foly, és az előbbinek Verbőczy ad irányt. 1519-ben Verbőczy azon követségnek élére állíttatik, mely Velenczébe és Rómába küldetett, hogy a törökök ellen segítséget eszközöljön ki, és Miksa császár halála után, II. Lajosnak császárrá választása érdekében működjék. Figyelemre méltó, hogy Werbőczy a velenczei senatus előtt magyar nyelven tartotta üdvözlő beszédét, és azt kíséretének egyik papi tagja tolmácsolta. Mind Velenczében, mind Rómában nagy kitüntetéssel fogadtatott,a pápa őt és két társát római lovagokká nevezte), de előterjesztéseire kitérő választ nyert, és eredmény nélkül kellett hazájába visszatérnie. Nem több sikerrel dicsekedhetett két évvel utóbb, amidőn Balbi Jeromos pozsonyi préposttal a wormsi birodalmi gyűlésre küldetett, szintén azért, hogy a török ellen segítséget kérjen. A birodalmi gyűlést egészen igénybe vette ekkor a Luther által megindított vallási mozgalom. Ez volt ama nevezetes gyűlés, melyre Luther megidéztetett. Mielőtt a birodalmi száműzetés ellene kimondatott, több oldalról kísérletek történtek, őt rábírni hogy tanait vonja vissza. Ezen igyekezetekben a magyar követeknek is volt részök, mert elejét akarták venni a küzdelemnek, mely Németország erejét e válságos időben a törökkel szemben lekötve tartotta. Egy napon ebédre hivták meg magukhoz. Miután a trieri érseknél tartott értekezletek eredményre nem vezettek, úgy látszik, a hazájukban tett tapasztalatokra támaszkodva, több sikert vártak az asztal felett megindítandó barátságos eszmecserétől. Az ebéd élénken folyt le. Werbőczy és Balbi a vitás tantételeket tüzetes tárgyalás alá vették. Azonban, miként előre volt látható, nem értek ezért, bár a többi vendégek őket ítélték a vitában győzteseknek és ők maguk is igen becsmérlőleg nyilatkoztak Lutherről, őt »egy esztelen és tudatlan embernek« hirdették. Werbőczy már Wormsba utazása előtt tájékozni igyekezett magát a fenforgó vallási kérdések iránt. Sőt egy Luther ellen kiadatott polemicus munkát, mely tetszését kiválóan megnyerte, saját költségén másodszor kinyomatott. Ily bőkezűséget más irodalmi termékek irányában is tanúsított. Több munka köszönhette neki megjelenését. A maecenasi hajlamok ilyetén kielégítése kedvező vagyoni körülményeket feltételez. És csakugyan Werbőczy politikai jelentőségének emelkedésével vagyoni gyarapodása is lépést tartott. Míg pályájának kezdetén néhány jobbágyteleknél egyebe nem volt, 20 évvel később az ország gazdagabb birtokosaihoz tartozott. Tizennégy megyében voltak várai, falvai és birtokrészei. A lázas vágygyal űzött birtokszerzés a kornak egyik jellemvonása. Ez Werbőczyt sem hagyta érintetlenül. Minden alkalmat megragad szerény örökségének gyarapítására. A k rónára szállott jószágokból számos adományokat nyert mind Ulászló, mind Lajos alatt. Zobi Mihály, a nemzeti párt egyik vezére, mesés bőkezűséggel halmozta el. Mások is, kiknek szolgálatokat tett, birtokok adományozásával jutalmazták- Előnyös csere-üzleteket kötött. Sőt 1518-ban Erdődyvel kölcsönös örökösödési szerződésre lépett, mely kilátást nyújtott neki az Erdődyörökség egy részére. De ezen reménye meghiúsult, mert az ő családja előbb halt ki. Fiai magtalanul szállottak sírba. Csak leányágon élt tovább családja. Leányától származott Lorántfy Zsuzsánna, II. Rákóczy György anyja. Fraknói felolvasását élénken megéljenezték. Horváth Mihály elnök fájdalommal bejelenti, hogy gróf Teleki Domokos, az akadémia igazgatósági és ez osztály tiszteletbeli tagja múlt éjjel elhunyt. Ezzel az ülés véget ért. — május 1. (Kinevezés.) A pécsi m. kir. pénzügyigazgatásig a szegszárdi k. illeték-kiszabási hivatalhoz Petrovai Gyulát ideiglenes minőségben pénzügyi fogalmazóvá nevezte ki. (József főherczeg és családja Arad megyében.) József főherczeg és neje Klotild főherczegnő, gyermekei és Koburg herczegnő társaságában a múlt héten Kis Jenőn időztek. Mint az »Alföld«-nek írják, a fenséges vendégeket Kétegyházán számos küldöttség fogadta. Reggel érkeztek Kis Jenőre, hol diadalívet készített számukra a lakosság. A két első napon ő fenségeik az uradalomhoz tartozó pusztákat szemlélték meg, melyek a főherczegaszszony különös tetszését annyira megnyerték, hogy megígérte, hogy ezután gyakrabban lelő e vidékre. Este a casinó helyiségében kedélyes tánczvigalom tartatott, melyen a fenséges család 11 óráig jelen volt. Megjelenése s távozása alkalmával szívből eredő hosszas éljenzések kísérték. Távozása után ünnepélyes fáklyásmenet rendeztetett, melyet a főherczegi pár a palota udvarára nyíló szárnyas ajtó előtt fogadott. Az összegyűlt tisztelők örömét Patak Károly erdőhegyi református lelkész tolmácsolta, meleg szavakkal ecsetelvén a közönség ragaszkodását. A beszédre a főherczeg a következő szavakkal válaszolt : »Legőszintébb szívből köszönöm azon szives fogadtatást és meglepetést, melylyel hozzánk járultak. Legyenek arról meggyőződve, hogy ragaszkodással voltam a kisjenő-erdőhegyi község irányában, és úgy részt vesz családom is ezen értelmemben; örülök, hogy valahára ide hozhattam őket; és azon benyomás, melyet nemcsak az itteni szép vidék, hanem az itteni kedves emberek is tettek és tesznek, felette kedves részemre és családomra, s biztos záloga lehet annak, hogy ezentúl gyakrabban fogunk itt megfordulni. Fogadják legőszintébb köszönetünket e megemlékezésért, az isten áldása legyen a kisjenő-erdőhegyiek felett! Minden egyeseknek, valamint az egész községnek a legjobbat kívánom. Az ur isten éltesse önöket!« (Háromszori lelkes éljenzés.) (A honvédség köréből.) Fenyő Lajos 29-ik zászlóaljbeli szabadságolt állományú honvéd hadnagy a honvédségben viselt tiszti rangjáról s cziméről önként leköszönvén, lemondása elfogadtatott. (A magyarországi árvízkárosultak javára) rendezendő műipari és történelmi emlékkiállítás előreláthatólag 1. évi május ha 8-dika körül fogván megnyitni, a kiállításra szánt tárgyak még folyton beküldhetők. Igen hosszúra nyúlna sora a máris beérkezett rendkívül szép és érdekes régiségeknek, ha azokat egyenként akarnék elszámlálni; itt csak röviden legyen megemlítve, hogy a Rákóczy- és Apaffi-féle történelmi emlékek olyan mennyiségben vannak együtt, mint még eddig tán soha sem voltak; ezenkívül már beküldetett a híres Lehel kürtje is; egyháznagyjaink közül a már korábban említetteken kívül a beszterczebányai és a szepesi püspökök egész tárházát hozták a szebbnél szebb régi egyházi készleteknek. Köszönettel emlékszik meg végre a bizottság Klassohn pest vésnök azon szép tettéről is, hogy a bizottság pecsétjét a jótékony czélra való tekintettel Lie áron készítette. (Az erdélyrészi tüzesetekhez.) Talán mégsem egészen légből kapott azon gyanú, hogy Erdélyben szándékos és tervszerű gyújtogatás eredménye a sok tüzeset. — így Zilahon f. hó 22-kéig három gyufás történt; a tüzet mindannyiszor rögtön eloltották. — 26-án pedig Polgári Károlyné asszonyság látta, hogy a szomszédjában levő kertben egy vörös szakálú, uriasan s magas tetejű kalappal öltözött ember ment a kert hátulja felé. P—nél ne menjen az ur arra hátra, ott gyepü-kerités (fonott kerítés) van, s nem lehet kimenni, szavakkal figyelmeztetvén, az hallgatag csak tovább ment, de nemsokára visszatért, s az őt ismét megszólító Penét összeszidta ; a gyepűnek egy más pontján gyakorlott tornász ügyességével átugorva a régi temetőn keresztül, a Sarmás határrész felé ment. A sarmási csorgónál mosó cselédek látták e férfiút az irtásnak tartani, s majd az erdőségben elmerülni. A gyepű nemsokára meggyűlt, de szerencsésen eloltották. A polgárság talpon van , éjjel minden utczában nyolcz polgárőr van, s nappal is körjáratokat tesznek. Megjegyzendő, hogy Zilah tiszta magyar város. (Megint tűzvész.) Ápril 25-én Kiscsűr, szebenszéki helységben, vigyázatlanság folytán, tűz támadt, mely 53 gazdának összes gazdasági épületeit elhamvasztotta. A tűz úgy keletkezett, hogy egy ember részegen bement egy csűrbe, s ott lefeküdt. A csűr nemsokára kigyult s a benne alvót is csak nagy nehezen lehetett megmenteni.A Sepsi-Szentgyörgyön harminczkét ház melléképületeivel leégett. Székely- Udvarhelyet is tűz ütött ki közelebbről a Szentimre utczában, de sikerült azonnal elfojtani. Kőrispatakán megint tűz ütött ki. Maksán Gotsmán nevű birtokosnak 3 csűre, egy istálója elégett. A tűz továbbterjesszése csak a legnagyobb erőfeszítéssel akadályoztathatott meg. 25-én éjjel azonban több ház leégett. Bethfalván 23 ház melléképületeivel együtt leégett. Gyergyó-Ditró közönség erdői 9 napja, hogy égnek, a kár eddig is roppant nagy. Ezelőtt egy pár évvel a ditrói erdők elégtek volt, s most már a község megmaradott egyetlen erdője is a tűz martaléka lett. (Irodalmi botrány.) A müncheni »Fliegende Blätter« czimű ismert német életlap legutóbbi szombati 1606. számában »Der Schmerz-Ableiter« czimmel illustrált románczot közöl, mely szószerü, igazán szolgai s igen rész fordítása Petőfi »Megy a juhász szamáron« gyönyörű románczának. A fordítás alatt M. P. betűk állanak s egy szóval sincs , megjelölve, hogy a közlemény nem eredeti, hanem fordítás. Az említett lap sokkal jobb hitelnek örvend, sem hogy feltehetnek róla, hogy szándékosan hagyta el e költemény valódi szerzőjének nevét. Bizonyára őt is félrevezette a beküldő, akinek eljárása a legkomolyabb kárhoztatást érdemli. Kívánatos, hogy német lapjaink útján a müncheni lap is értesüljön a dologról, a botrány legalább jövőre nem ismétlődhetik. Jellemző, hogy a vershez mellékelt kép is magyar juhászlegényt ábrázol. (A branyiszkói csata emléke.) Kassáról írják, hogy a szepességi honvédegylet a branyiszkói győzelmi emléknek ünnepélyes teleplezését május hó 21 re tűzte ki. Az emlék Lőcsén van felállítva. Hatóságokon és testületeken kivül jegyzőkönyvi határozat értelmében az ünnepélyre meghivatnak Faragó József, a szép emlék szobrásza, Aradi János, prakfalvi gyárigazgató, kinek vezetése alatt] a monumentális szobor öntetett, Máriássy János tábornok és Csáky Kálmán őrnagy. (A Gödöllő és vidéke történelmi és régészeti múzeum egylet) rendes évi közgyűlését, mely tört. és régészeti felolvasással lesz egybekötve, f. évi május hó 20-án d. e. 11 órakor Gödöllőn az Erzsébet szálloda nagy termében tartja meg, melyre úgy az egyleti tagok, valamint a történelem és régészet kedvelők figyelmeztetnek. Ugyancsak aznap az egylet javára hangverseny és tánczmulatság rendeztetik, melynek sorozata később fog meghívók és hírlapok útján tudomásra hozatni. Dobozi egyl. titkár. (A Losoncz-vidéki tanítói kör) folyó hó 20-án Lónyabányán tartott értekezlete befejezéséül a helység vendéglőjében a jelen levők lakomát rendeztek, amelynek folyama alatt a tót tanító urak több poharat ürítettek a szláv nemzetért, a szláv egységért s a déli szlávok közelgő egyesüléséért. — Csodáljuk, hogy ezen tüntetésszerű felköszöntések az elnökség által rendre nem utasittattak! (A pozsonyi magyar színművészet.) A pozsonyi »Grenzbote«, e német lap, egyik legutóbbi számában a következő magyar nyelvű újdonságot közli: Valami,amit szégyenlünk németül írni. Ha a német ajkú polgár a napnak fárasztó foglalatossága után, nem költi pénzét oly előadásokra, melynek nyelvét vagy csak igen hiányosan vagy épen nem érti, úgy ezt neki legalább nagy bűnül felróni nem lehet. A tapasztalat azonban eddig azt tanúsította, hogy a földszint és a galléria, valamint a zárt székeknek első sorai telve vannak, míg a földszinti és első emeleti páholyok ürességük által, csaknem minden előadásnál feltűnnek. A mesterlegény, a közkatona, a szolga összerakja fillérjeit, hogy a gallériáról hazánk édes nyelvét a színpadon hallhassa. Éppen azon pozsonyi közönség, mely nagyobb részének bizonyára oka van, mai időben kiadásaiban takarékoskodni, a közönség azon része, mely hivatalos teendőivel, üzletével el van foglalva, szorgalmasan látogatja a másod emeleti páholyokat, a földszintet. Van azonban Pozsonynak még egyéb számos lakója, mely különös büszkeséggel hivatkozik magyar őseire, magyar ősi nevére, számos oly lakója, melyek kiadásaiban az időtöltés és mulatság rendes és nagyobb rovatot képez, oly lakója mely, nemcsak, hogy túlságos munkával nincs elfoglalva, hanem — bocsánat a kifejezésért, — igen gyakran nem tudja, hogy hogyan töltse idejét. És mégis kevés kivétellel Pozsonynak épen ezen lakói távol maradnak a magyar előadásoktól. Mindezekhez még az is járul, hogy Follinus társasága valóban jól játszik,,800 darabját jobban adja, mint a német társaság. És az első emeleti és földszinti páholyok mégis üresek. Ez az, amit őszintén megvallva, szégyenlünk németül megírni. (A parádi fürdők) ez évben a közönség nagyobb kényelmére nem Eger városával, hanem a magyar államvasut Kak 1-Kápolna állomásával lesznek közlekedési összeköttetésben. (Lenhossék József) egyetemi tanárnak a lapunkban is méltatott »Koponyaisme« cz, műve külföldön szintén élénk figyelmet gerjesztett, úgy hogy több elsőrangú tudós igen elismerő leveleket intézett a szerzőhöz. Legújabban azon kitüntetés érte jeles tudósunkat, hogy a »Société d’anthropologie de Paris« külföldi levelező taggá választotta és már el is küldte neki az oklevelet. (Sopron megye ápr. 24 - kén tartott közgyűlésén) jegyzőkönyvileg részvétét fejezte ki azon csapás felett, mely a megye főispánját, hg. Eszterházy Pált, nejének elhunyta által érte. A közgyűlés tagjai felállva hallgatták a megye főjegyzője által az elhunyt herczegasszony fölött meleg hangon mondott megemlékezést. Ugyan e gyűlésen jelentetett be a megye alispánjának Ferenczy István kir. tanácsosnak múlt hó 23-ikán történt halála A közgyűlés egyszersmind Deák Ferencz elhunytáról is megemlékezett. (A »Times« az E r te 1-ügyről) A »Times« egy beküldött cikkében valaki a katonai becsület érdekében felszólal, arra fektetvén fősulyt, hogy egy orosz katonai attaché vesztegetés által hivatalos okiratokat szerzett magának egy osztrák tiszttől, azután igy folytatja : »A háborúban majdnem minden meg van engedve, de békében a katonai attachék idegen udvaroknál oly állást foglalnak el, hogy beható szakszerű felvilágosításokat adnak nekik, mert felteszik róluk, hogy becsületes emberek. De ha ilyen dolgok történnek, akkor a hadügyminiszterek más szemmel fogják nézni ez attachékat. Az összes katonai attachék érdekében kívánatos volna, hogy az orosz kormány nyilvánosan korholja meg e becsületellenes eljárást és tüntesse ki, hogy ez eljárás nem állott összhangban a kiadott utasításokkal. (A tud. és műegyetemi olvasókörben vasárnap két előadás tartatott. Az elsőt Kovásy Zoltán tartotta Berzsenyiről, kinek ódáit lyráját és epistoláját szakavatottan jellemezte. Ezután Hallóczy Lajos szabad előadást tartott »magyar irodalom a világirodalomban« czímmel. Előadta történeti fejlődését a magyarság szellemi erejének, annak hatását a többi nemzetre s végül statistikai számadatokkal hosszasabban illustrálta az irodalom jelen elterjedését a művelt nemzetek irodalmában, Kertbely ebbeli érdemeit méltányolva. (A kolozsvári Fröbel-intézet javára engedélyezett országos sorsjáték húzása szerdán, május 3 án a budapesti fővámhivatal épületében megy végbe, a délutáni órákban. A főváros nagyra becsült közönségét tisztelettel fölkérem, szíveskedjék e nemes czélú s a mellett értékes nyereségekre alkalmat nyújtó vállalatot most, az utolsó pillanatokban, anynyival is inkább támogatni, mert ez intézet melléképületei az ápr. 23-diki szerencsétlen tűzvész alkalmával elhamvadván, ezerekre rugó kárt szenvedett. Egy oly város intézete kéri Buda-Pest támogatását, mely az erdélyi részekben a magyar nemzeti miveltség központja, s mint ilyen a testvérhaza örömében, bánatában mindig résztvevő szívvel osztozott. Buda- Pest 1876. május 1-én. Szász Domokos, a kolozsvári Fröbel intézet elnöke. (Egy bankár kiutasítása Bécsből.) Mint említettük, Aub Dávid bankár Bécsből a rendőrség által kiutasíttatott; az eset részletei a következők : Aub D. múlt hó 21-én, mely napon az osztrák járadék árfolyama több, mint 2 írttal csökkent, a bécsi börzén több bankár és üzér jelenlétében azt mondá, hogy minden állam oly hitelt élvez, amilyent megérdemelő Ausztriát általában fizetésképtelen államnak tartják. Ezen nyilatkozatot, valamint Aubhnak az osztrák hitelre vonatkozó egy másik nézetét, többek között Königswarter b. is meghallotta, ki rögtön megbotránkozását nyilvánítá e fölött, s kijelenté, hogy a börzekamarát ezen esetről értesíteni fogja. Königswarter b. jelentést is tett a börzekamránál, mely a legközelebbi hétfőn akarta ezen ügyet tárgyalni. Időközben azonban a rendőrségnek is tudomására jutott Aubh nyilatkozata, melynek annál nagyobb fontosságot tulajdonított, mert értésére esett, hogy egy külföldiekből álló consortium azon működik, hogy az osztrák hitelt aláássa s támadásait újabban leginkább az osztrák járadék ellen irányozta. Ily czélok elérésére természetesen az értékbörze képezi a legalkalmasabb helyet. Mint mondták, Aub bankár ezen consortiumhoz igen közeli viszonyban áll. Ily körülmények között Aub nyilatkozata nagyobb fontosságot nyert, aminek következtében a rendőrség elé idéztetett. Aub frankfurti születésű s oda való illetőségű is, 31 éves, nős s ideiglenesen Bécsben lakik. A rendőrség egyik magasabb hivatalnoka kijelente neki, hogy az osztrák tolonettörvény 2-dik szakasza alapján Ausztriából kiutasíttatott. Aub hir szerint fellebbezett ezen végzés ellen. Az aznapi bécsi esti börzén számos helyeslő nyilatkozat történt a rendőrség ezen erélyes eljárását illetőleg. (»Jézus élete«), és a kereszténység. Héber-keleti kutforrások nyomán legelőször történelmileg kidolgozta Utassy Farkas.« E czim alatt igen vékony füzet jelent meg Pozsonyban. Szerző kijelenti, hogy műve nincs ellenmondásban a kereszténység hitével. (Elemi iskola Kis-Pesten.) Kis-Pesten a bérleti házban lévő egyosztályú elemi iskola helyett az iskolaszék két osztályút akar felállítani; a szükséges háztelek megszerzését s a tanoda felépítését a községbeli birtokosok és lakosok közt gyűjtés által fogják eszközölni, mire az engedélyt a felsőbb helyről már megkapták. (Pest megyei ügyek.) Pest megye bizottsági tagjává ápril 23 án a gyömrői kerületben Kiss Mihály, a váczi II. választókerületben Korpás József, az alsódabasiban Kadimeczky Mihály, a hajósi kerületben Gallina Frigyes, végül a dunapataji 2 ik alvál. kerületben ifj. B . M. Sándor választatott. (Vásári ügyek.) Kalocsán, az ott f. mart. 19-dikén és következő napjain árvízveszély miatt meg nem tartathatott orsz. vásár helyett f. é. május 7., 8., 9-dikén pótvásár lesz. — Esztergom megyében Bátorkesz községében a máj. 1-ső és 2-dik napján tartatni szokott orsz. vásár ez évben kivételkép ugyanezen hó 8. és 9-dik napjain tartatik meg. (Erdőégés Mármaros megyében.) A rahói és kőrösmezei kincstári kerületben a múlt hét végén nagyobb mérvű erdőégés történt, mely a» Mármaros« szerint szándékos gyújtogatásból eredt. (Öngyilkosságok Kalocsán.) Kalocsán a múlt héten Bováry Móricz törvényszéki kiadó elmezavar következtében kötéllel kivégezte magát. Ugyanezen hét végén Újhelyi József kalocsai jómódú föld- és házbirtokos puskával fébelőtte magát és rögtön meghalt. Az árvíz által okozott nagy károk vezették e szomorú tettre. (A pozsonyi lóverseny) ápr.28-án gyéren volt látogatva, bár az időjárás igen kedvező volt. A karlburgi díjért hat ló futott, elsőnek Tarnowsky gróf »Przedsvit«-je, másodiknak Captain Blue »Bendigo«-ja érkeztek. A »pozsonyi handicap«-ban hat ló vett részt, Henckel gróf »Buccaneer«-je lett a győztes, b. Majthényi »Boomerang«-ja pedig a második. A kladrubi díjért három ló versenyzett; gróf Sztáray »Bihar«-ja érkezett elsőnek, gróf Henckel »Montholon«-ja pedig másodiknak. A club-díjért négy ló futott; b. Grovestrn »Blair Castle«-je elsőnek, ugyanennek »Eruption»-ja másodiknak érkeztek. A lovaregyleti steeplecaseben négy ló futott, Sellinger főhadnagy »Hindoo«-ja elsőnek, b. Hübner őrnagy »The Wren«-je másodiknak érkeztek.