Pesti Napló, 1876. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1876-05-02 / 101. szám

lan fel­világosítója volt. Az utóbbi időkben is több czikket közölhettünk az ő tollából. Kitűnő gazda volt, ki ter­jedelmes jószá­gait rendbehozta s mintaszerüleg kezelte. Gernyeszegi kastélya egy gyönyörű vidé­ken kényelmes parkjával messze vidék dísze, s gyakran az oda sereglett vendégek politikai eszmecseréinek tanúja volt. Jótékonyságát, humanitását nem csak terjedelmes uradalmai­ra, hanem az egész hazában sok jótékony vál­lalatra kiterjeszté. Az akadémia 1855-ben igazgató taggá, 1861-ben tiszteleti taggá vá­lasztó. Már hosszas idő óta súlyos betegsé­ge ágyhoz szegzé; — de szorgalmát és mun­kakedvét a kór nem enyhité. A nehéz időkben becsülettel megállta helyét s teljesité hazafi kötelességét. Legyen emléke áldott! A törvényszékek reductiója. — május 1. A legszelídebb kifejezéssel élve, nem gondolta egészen meg a kormány, hogy mit cselekszik, midőn a törvényszékek számának újabb reductiója alkalmával egy pár ma­gyarországi törvényszék területrészeit erdé­lyi törvényszékekhez,­­ nevezetesen a nagy­bányai törvényszék nagysomkuti járásbíró­ságát a deésihez, s a kőrösbányai törvény­szék hasonnevű járásbíróságának területét a dévai törvényszékhez­­ csatolta. Még a magyar igazságszolgáltatás törté­netében is ritkítni fogja párját az a zűrzavar, azon h­aoticus helyzet, melybe az említettük sajnálatra méltó két törvényszéket a kor­mánynak húsvéti Danaida ajándéka juttatja. Tudvalevő dolgot foglal magában azon állításunk, hogy úgy a magán, mint a bün­tető jogszolgáltatás anyagi — s részben alaki — szabályai is két külön modern állam közt alig lehetnek különbözőbbek, mint a­minek az uniótörvény által egy országgá forrasztott magyarországi s erdélyi részek közt. Tudva­levő dolog, hogy am azokban évszázadok tör­vényhozása és gyakorlata által kifejlesztett magán- és büntetőjogi szabályok codificálat­­lan tömkelege képezi a jogszolgáltatás legá­lis hasisát, míg az erdélyi részekben ma is azon anyagi magánjogi, s mind alaki, mind anyagi büntetőjogi szabályok szerint mérik az igazságot, melyeket annak idején az osz­trák önkényuralom a kitépett ősi intézmé­nyek helyett beplántált hazánk jogéletébe. Nincs tudva azonban, s első tekintetre alig is lenne elgondolható, mily jogszolgálta­tási monstrumnak ad életet a kormány emlí­tettük intézkedése, mely magyarországi s er­délyi területrészeknek ugyanegy törvényszék alatti egyesítését decretálja. Vonjuk le csak egy két szembeszökőbb­­jét ez intézkedés consequentiáinak. Nem állván a­ kormánynak hatalmában, hogy az erdélyi törvényszékekhez csatolt magyarországi részeket rendeleti után az er­délyi területen fennálló törvények uralma alá helyezze, természetesen változatlanul marad az illető részek számára az eddigi jogszolgál­tatási status quo, vagyis a deési törvényszék nagysomkuti s a dévai törvényszék kőrösbá­­nyai járásbírósága a magyar törvények és törvényes gyakorlat, s az illető törvényszé­kek többi járásbíróságai az osztrák törvények szabályai szerint fognak büntető- és magán­jogi igazságot szolgáltatni. S még hagyján, ha c­ak a járásbírósá­goknál történnék ez, — de ugyanennek kell történni a kérdéses két törvényszék centru­mában is! S minő amabilis confusio szárma­zik majd abból, ha a deési s dévai törvény­székek bírái untalan kezükben lesznek kény­telenek tartani a kétféle jogszolgáltatás külön mérlegeit; mennyi leend a nehézség, a fenn­akadás, az elintézési késedelem, melynek e képtelen törvénykezési dualizmus fogja ál­landó kútfejét képezni! Kivált ha még hozzá gondoljuk, hogy a kormány rendeleti úton azon felebbviteli fó­rumokat sem változtathatja meg, melyekhez a törvény szerint a magyarországi, illetőleg erdélyi törvényes szabályok alapján első fokúlag elintézett ügyek második instantiá­ban terjesztendők. A deési és dévai törvény­székeknek lesz majd két, második fóruma. A nagysomkuti s kőrösbányai járásbíróságok területét érdeklő polgári s büntető ügyek e törvényszékektől a budapesti, a többi já­rásbíróságokat érdeklők a maros­vásár­helyi királyi táblához lesznek fellebbezen­­dők. Nem-e bábeli, nem-e az absurdum hatá­raiba átcsapó zűrzavar fog nyomdokaiban járni ezen amphibialis viszonynak? S hova lesz majd a jogérzet egyfelől a szegény bíráknál, kik meglehet, ugyanegy ülésben kétféle igazságot lesznek kény­telenek csinálni, fehérnek mondani azt, a­mit csak az imént egy másik ügyben feketének szavaztak meg? S mi lesz a jogérzetből még csak a népnél, a­mely látni, tapasztalni fogja, miként szab ugyanazon bíróság­i. enyhébb bün­tetést egy nehezítő körülményekkel terhelt bűncselekvényre, mely a nagy­somkuti vagy kőrösbányai járásbíróságok területén követ­tetek el, s miként bünteti szigorúbban ugyan­azon bűncselekvényt az enyhítő körülmé­nyek daczára, csak azért, mert elkövetése a törvényszék más járásbíróságainak területén történt ? Sokkal kézzelfoghatóbb a kormány érin­tettük intézkedésének félszegsége, hogysem szükséges volna mélyebben is belebocsátkoz­nunk consequentiáinak fejtegetésébe. Már az elmondottak alapján is méltán felebbezhetjük­­ ez ügyet a roszul informált kormánytól a­­ jobban informálandóhoz, s joggal várhatjuk az ek­övetett hibának kielégítő megorvos­­lását. Várhatjuk pedig ezt annyival inkább, mert alapos reményt nem táplálhatunk azon időnek közelsége iránt, a­mely ugyanazon polgári és büntető törvények uralma alá he­­lyezendi Magyarország minden részeit. Sok víz foly le addig a Dunán, a­míg csak az em­­bryonális korszak első stádiumait élő bünte­­tő-codex is életbe léphet. S nem állunk jót arról, vájjon nem fogják e egész geológiai ala­kulások megelőzni a magyar polgári törvény­könyv létrejövetelét. Pedig nem állíthatni, hogy a kormány nem bír fogékonysággal törvénykezési álla­potunk legsürgősb kielégítést váró igé­nyei iránt. Mint halljuk, az igazságügyi s kereskedelmi minisztérium már foglalkozik is — a tengeri magánjog tárgyában egy törvényjavaslat kidolgozásával. A szárazföldi magánjog alkalmasint nem oly sürgős, annak sokat emlegetett codificálása megmaradhat továbbra is tengeri kígyónak ! A kolozsvári tűzvész. T. szerkesztő úr! Bármily nagy és súlyos is a csapás, mely ha­zánk tetemes részét a Tisza és Duna áradásai által sújtotta, s bármennyire igénybe van is véve a közrész­vét el irányban, ama roppant szerencsétlenség láttára sem maradhat érzéketlen a nemzet, mely hazánk Királyhágón túli részének fővárosát, Kolozsvárt érte, s jóra való munkás osztályának egy részét hajlékta­lanná és földönfutóvá tette. Miután az ápril 23-iki tűzvész Kolozsvárnak oly tetemes részét emésztette meg, hogy maga a vá­ros épen maradt része, sőt környéke sem képes a kárnak csak némileg is megfelelő segélyt nyújtani, s miután az ország Királyhágón inneni részében, s je­lesen a fővárosban megjelenő lapok még eddig ada­kozásra nem hivták fel olvasóikat és e végből nyil­vános rovatot nem nyitottak, pedig kétségtelen, hogy az ország e része sem nézi részvétlenül hazánk második városának szerencsétlenségét, bizalommal kérjük föl szerkesztő urat, legyen szives a kolozsvári tűzkárosultak részére a közadakozást becses lapjá­ban is közvetíteni. Budapesten, 1876. ápril 29. Szász Károly, Szilágyi Sándor, Gyulai Pál. Mi a hozzánk begyült adakozásokat Szilágyi Sándor urnak kézbesítjük. A szerk. * * * A kolozsvári tűzvész által károsul­tak javára adakoztak: Szász Károly 10 frt, Szilá­gyi Sándor 10 frt, Szilágyi Ferencz 10 frt, Gyulai Pál 10 frt, összesen 40 frt, melyet kézbesítésre Szi­lágyi Sándor urnak adtunk át. Magyar tudományos Akadémia. (Verbőczy Istvánról. — A köznemesség küzdelmei. — Párat­lan kitüntetés. — A tripartitum eredete. — Egy magyar kül­döttség Velenczében. — Verbőczy és Luther. — A gazdago­­dási vágy a 16 ik század elején.) május 1-én. Az Akadémia II. osztályának mai ülésén két érdekes értekezés olvastatott fel, az egyik Szilá­gyi Ferenczé a germanis­tió történetéről, melyből fentebb közlünk kivonatot; a másodikat F­r­a­k­n­ó­i Vilmos olvasta fel, ki nagy érdekű adatokat muta­tott be Verbőczy Istvánról és egyúttal igen vonzóan ecsetelte Verbőczy korának nagy küzdelmeit, évszá­zadokra kiható mozgalmait. Werbőczy egyike a magyar történelem legér­dekesebb és legjelentékenyebb alakjainak. Kiválik nagy embereink sorából már az által is, hogy nem a születés kedvezései vagy fejedelmi kegy, hanem a tömegek rokonszenve és saját szellemi felsősége emelte a hatalom magaslataira. E mellett oly mély nyomokat hagyott közéletünkben, mint csak kevesen. Több, mint három századon át megszokta volt a nem­zet az ő tekintélyére hivatkozni. Annál sajnosabb, hogy méltó életrajza nincs még megírva. E hézagot igyekezett kipótolni Frak­­nói mai igen tartalmas értekezése és essay-jét nagy érdekkel hallgatták az akadémikusok. Werbőczy szerény köznemes családból szárma­zott, melynek ősi fészke a beregmegyei Kerepecz volt, honnan eredeti nevét is kölcsönző. Kerepeczi Barna és János 1429-ben 100 írton megvásárolták Zovárd Lászlónak örököseitől az ugocsamegyei Ver­­bőcz helységben fekvő curiát a hozzátartozó birtok­részekkel. Utódjaik azóta felváltva éltek a Kerepeczi és Verbőczi névvel. V. István 1470 táján született. Gyermekéveiről, ifjúkoráról és tanulmányairól hall­gatnak az emlékek. Hihetőleg a budai egyetemen ta­nult, és Páduában vagy Bolognában fejezte be tudo­mányos kiképzését. 1498 ban, mint a királyi curia jegyzőjével ta­lálkozunk nevével oklevélben, és valószínű, hogy miként az ez évben, úgy az előbbi és utóbbi ország­gyűléseken is Ugocsa megye követe volt. Épen ezen időben veszi kezdetét az alsó nemes­ség elkeseredett küzdelme az olygarchia ellen, a­mely csak a mohácsi csatával éri véget. Werbőczy csakhamar az alsó nemesség egyik vezérévé lesz. Ékesszólása, ügyessége és politikai képzettsége által határozott fölényt vív ki magának. Törekvései kü­lönösen kettőre irányulnak : az alsó nemesség­nek döntő befolyást biztosítani a végrehajtó ha­talomra, és előkészíteni egy nemzeti királynak megválasztását. Mindkét tekintetben fényes siker koronázza tevékenységét. — Az 1500—1507-dik évi országgyűléseken az országtanács újra szer­­veztetik és abban 8 főrendü tanácsos mellett az alsó nemesség köréből választott 16 ülnök nyer ülést és szavazatot. Az 1505 ik évi országgyűlés pedig ünnepélyesen kimondja, hogy azon esetre, ha Ulászló iiörökös nélkül halna el, a nemzet csak magyart fog királylyá választani. Ezen végzést Werbőczy — 1502 óta országbírói itélőmester — fogalmazta és hirdette ki, annak keresztülvitelében is övé volt a főérdem. — Az alsó nemesség fényes tettel bizonyította be háláját. Nemzeti ju­talmat szavazott meg részére, vagyis (miként Fraknói az egyetemi könyvtárban őrzött egy nógrád­­megyei számadás nyomán előadja), minden job­bágytelekre a rendes adón felül két dé­nárt vetett ki, s az ebből befolyó összeget Wer­­bőczynek ajánlotta fel. Ezen ajánlat pénzértéke je­lentékeny volt, a 8000 f­tot megközelítette. De fontosságát emeli az a körülmény, hogy országgyű­léseink történetében ez az első eset, a­mikor m­a­­gánember jutalmazására adó szavaz­ta­t­i­k m­e­g. Ez eset utóbb Verbőczynél még két­szer ismétlődik, és soha többé nem for­­dul elő. Werbőczy a következő országgyűléseken is meg­tartotta nagy befolyását; buzgón támogatta S­z­a­p­o­­lyay Jánost, aki a nemzeti pártnak már ekkor trónjelöltje volt. Ezen időtájt bízatott meg V. »Magyarország szokásos jogának« megírásával. 1514-ben készült el a munka az u. n. Tripartitum. Az uralkodó jogelvek és jogi szokások különfélesége tág tért nyitott­ Wer­­bőczynek, hogy egyéni felfogását érvényesítse. És igy természetes, hogy politikai iránya nem maradhatott hatás nélkül munkájára. Tanúskodnak erről azon részek, melyekben a nemesség állását és jogait tár­gyalja. Az 1514 ik évi országgyűlésen Szapolyai Já­nos, a pórlázadás diadalmas leküzdője, volt a helyzet ura. Ennek folytán a Hármaskönyv egyhangúlag el­fogadtatott, és a király által megerősíttetett. De a kihirdetés elmaradt, azon ürügy alatt, hogy a me­gyékbe szétküldendő példányok leírása hosszú időt vesz igénybe. De kétségtelen, hogy az udvar és az aristocratia szándékosan okozta a késleltetést, mint­hogy méltán attól tartott, hogy a Hármaskönyv az alsó nemességnek politikai súlyát még fokozni fogja. Hihetőleg a Hármaskönyv kihirdetése körül felmerült nehézségek bírták rá Werbőczyt arra is, hogy 1515-ben Ítélő mesteri hivataláról lemondjon, és Erdélybe vonuljon vissza. De II. Lajos trónralép­­te után Csakhmar ismét megjelenik a közélet terén,és királyi személynökké neveztetik ki. A Szapolyay párt és az udvari párt küzdelme tovább foly, és az előbbi­nek Verbőczy ad irányt. 1519-ben Verbőczy azon követségnek élére ál­­líttatik, mely Velenczébe és Rómába küldetett, hogy a törökök ellen segítséget eszközöljön ki, és Miksa császár halála után, II. Lajosnak csá­szárrá választása érdekében működjék. Figyelemre méltó, hogy Werbőczy a velenczei senatus előtt magyar nyelven tar­totta üdvözlő beszédét, és azt kíséretének egyik papi tagja tolmácsolta. Mind Velenczében, mind Rómá­ban nagy kitüntetéssel fogadtatott,­­a pápa őt és két társát római lovagokká nevezte), de előterjesztéseire kitérő választ nyert, és eredmény nélkül kellett ha­zájába visszatérnie. Nem több sikerrel dicsekedhetett két évvel utóbb, a­midőn Balbi Jeromos pozsonyi préposttal a wormsi birodalmi gyűlésre küldetett, szintén azért, hogy a török ellen segítséget kérjen. A birodalmi gyűlést egészen igénybe vette ekkor a L­u­t­h­e­r ál­tal megindított vallási mozgalom. Ez volt ama nevezetes gyűlés, melyre Luther megidéztetett. Mielőtt a birodalmi száműzetés ellene kimondatott, több oldalról kísérletek történtek, őt rá­bírni hogy tanait vonja vissza. Ezen igyekezetekben a magyar követeknek is volt részök, mert elejét akarták venni a küzdelemnek, mely Németország erejét e válságos időben a törökkel szemben lekötve tartotta. Egy napon ebédre hivták meg magukhoz. Miután a trieri érseknél tartott értekezletek eredményre nem vezettek, úgy látszik, a hazájukban tett tapasztala­tokra támaszkodva, több sikert vár­tak az asztal fe­lett megindítandó barátságos eszmecserétől. Az ebéd élénken folyt le. Werbőczy és Balbi a vitás tantételeket tüzetes tárgyalás alá vették. Azonban, miként előre volt látható, nem értek ezért, bár a többi vendégek őket ítélték a vitában győzteseknek és ők maguk is igen becs­­mérlőleg nyilatkoztak Lutherről, őt »egy esztelen és tudatlan embernek« hirdették. Werbőczy már Wormsba utazása előtt tájékoz­ni igyekezett magát a fenforgó vallási kérdések iránt. Sőt egy Luther ellen kiadatott polemicus munkát, mely tetszését kiválóan megnyerte, saját költségén másodszor kinyomatott. Ily bőkezűséget más irodal­mi termékek irányában is tanúsított. Több munka köszönhette neki megjelenését. A maecenasi hajlamok ilyetén kielégítése ked­vező vagyoni körülményeket feltételez. És csakugyan Werbőczy politikai jelentőségének emelkedésével va­gyoni gyarapodása is lépést tartott. Míg pályájának kezdetén néhány jobbágyteleknél egyebe nem volt, 20 évvel később az ország gazdagabb birtokosaihoz tarto­zott. Tizennégy megyében voltak várai, falvai és bir­­tokrészei. A lázas vágygyal űzött birtokszerzés a kornak egyik jellemvonása. Ez Werbőczyt sem hagyta érin­tetlenül. Minden alkalmat megragad szerény öröksé­gének gyarapítására. A k rónára szállott jószágok­ból számos adományokat nyert mind Ulászló, mind Lajos alatt. Zobi Mihály, a nemzeti párt egyik­­ vezére, mesés bőkezűséggel halmozta el. Mások is, kiknek szolgálatokat tett, birtokok adományozásával jutalmazták- Előnyös csere-üzleteket kötött. Sőt 1518-ban Erdődyvel kölcsönös örökösödési szerző­désre lépett, mely kilátást nyújtott neki az Erdődy­­örökség egy részére. De ezen reménye meghiúsult, mert az ő családja előbb halt ki. Fiai magtalanul szállottak sírba. Csak leányágon élt tovább családja. Leányától származott Lorántfy Zsuzsánna, II. Rá­­kóczy György anyja. Fraknói felolvasását élénken megéljenezték. Horváth Mihály elnök fájdalommal bejelenti, hogy gróf Teleki Domokos, az akadémia igazgató­­sági és ez osztály tiszteletbeli tagja múlt éjjel el­hunyt. Ezzel az ülés véget ért. — május 1. (K­i­n­e­v­e­z­é­s.) A pécsi m. kir. pénzügyigazgatásig a szegszárdi k. illeték-kiszabási hivatalhoz Petrovai Gyulát ideiglenes minőségben pénzügyi fogalmazóvá nevezte ki. (József főherczeg és családja Arad megyében.) József főherczeg és neje Klo­­tild főherczegnő, gyermekei és Koburg herczegnő tár­saságában a múlt héten Kis Jenőn időztek. Mint az »Alföld«-nek írják, a fenséges vendégeket Kétegyhá­­zán számos küldöttség fogadta. Reggel érkeztek Kis Jenőre, hol diadalívet készített számukra a lakosság. A két első napon ő fenségeik az uradalomhoz tartozó pusztákat szemlélték meg, melyek a főherczegasz­­szony különös tetszését annyira megnyerték, hogy megígérte, hogy ezután gyakrabban lelő e vidékre. Este a casinó helyiségében kedélyes tánczvigalom tartatott, melyen a fenséges család 11 óráig jelen volt. Megjelenése s távozása alkalmával szívből eredő hosszas éljenzések kísérték. Távozása után ünnepé­lyes fáklyásmenet rendeztetett, melyet a főherczegi pár a palota udvarára nyíló szárnyas ajtó előtt fo­gadott. Az összegyűlt tisztelők örömét Patak Károly erdőhegyi református lelkész tolmácsolta, meleg szavakkal ecsetelvén a közönség ragaszkodását. A beszédre a főherczeg a következő szavakkal vála­szolt : »Legőszintébb szívből köszönöm azon szives fogadtatást és meglepetést, melylyel hozzánk járul­tak. Legyenek arról meggyőződve, hogy ragaszko­dással voltam a kisjenő-erdőhegyi község irányában, és úgy részt vesz családom is ezen értelmemben; örü­lök, hogy valahára ide hozhattam őket; és azon be­nyomás, melyet nemcsak az itteni szép vidék, hanem az itteni kedves emberek is tettek és tesznek, felette kedves részemre és családomra, s biztos záloga lehet annak, hogy ezentúl gyakrabban fogunk itt megfor­dulni. Fogadják legőszintébb köszönetünket e meg­emlékezésért, az isten áldása legyen a kisjenő-erdő­­hegyiek felett! Minden egyeseknek, valamint az egész községnek a legjobbat kívánom. Az ur isten éltesse önöket!« (Háromszori lelkes éljenzés.) (A honvédség köréből.) Fenyő Lajos 29-ik zászlóalj­beli szabadságolt állományú honvéd hadnagy a honvédségben viselt tiszti rangjáról s czi­­méről önként leköszönvén, lemondása elfogadtatott. (A magyarországi árvízkárosul­tak javára) rendezendő műipari és történelmi emlékkiállítás előreláthatólag 1. évi május ha 8-dika körül fogván megnyitni, a kiállításra szánt tárgyak még folyton beküldhetők. Igen hosszúra nyúlna sora a máris beérkezett rendkívül szép és érdekes régisé­geknek, ha azokat egyenként akarnék elszámlálni; itt csak röviden legyen megemlítve, hogy a Rákó­­czy- és Apaffi-féle történelmi emlékek olyan mennyiségben vannak együtt, mint még eddig tán soha sem voltak; ezenkívül már beküldetett a híres Lehel kürtje is; egyháznagyjaink közül a már korábban említetteken kívül a beszterczebányai és a szepesi püspökök egész tárházát hozták a szebbnél szebb régi egyházi készleteknek. Köszönettel emlék­szik meg végre a bizottság Klassohn pest vésnök azon szép tettéről is, hogy a bizottság pecsétjét a jótékony czélra való tekintettel Lie áron készítette. (Az erdélyrészi tüzesetekhez.) Ta­lán még­sem egészen légből kapott azon gyanú, hogy Erdélyben szándékos és tervszerű gyújtogatás ered­ménye a sok tüzeset. — így Zilah­on f. hó 22-kéig három gyufás történt; a tüzet mindannyiszor rögtön eloltották. — 26-án pedig Polgári Károlyné asszony­ság látta, hogy a szomszédjában levő kertben egy vörös szakálú, uriasan s magas tetejű kalappal öltö­zött ember ment a kert hátulja felé. P—né­l ne men­jen az ur arra hátra, ott gyepü-kerités (fonott kerí­tés) van, s nem lehet kimenni, szavakkal figyelmez­tetvén, az hallgatag csak tovább ment, de nemsokára visszatért, s az őt ismét megszólító Penét összeszid­ta ; a gyepűnek egy más pontján gyakorlott tornász ügyességével átugorva a régi temetőn keresztül, a Sarmás határrész felé ment. A sarmási csorgónál mosó cselédek látták e férfiút az irtásnak tartani, s majd az erdőségben elmerülni. A gyepű nemsokára meggyűlt, de szerencsésen eloltották. A polgárság talpon van , éjjel minden utczában nyolcz polgárőr van, s nappal is körjáratokat tesznek. Megjegyzen­dő, hogy Zilah tiszta magyar város. (Megint tűzvész.) Ápril 25-én Kiscsűr, szebenszéki helységben, vigyázatlanság folytán, tűz támadt, mely 53 gazdának összes gazdasági épületeit elhamvasztotta. A tűz úgy keletkezett, hogy egy em­ber részegen bement egy csűrbe, s ott lefeküdt. A csűr nemsokára kigyult s a benne alvót is csak nagy nehezen lehetett megmenteni.A Sepsi-Szentgyörgyön­­ harminczkét ház melléképületeivel leégett. Székely-­­ Udvarhelyet is tűz ütött ki közelebbről a Szentimre­­ utczában, de sikerült azonnal elfojtani. Kőrispatakán megint tűz ütött ki. Maksán Gotsmán nevű birtokos­nak 3 csűre, egy istálója elégett. A tűz továbbterjes­s­zése csak a legnagyobb erőfeszítéssel akadályoztat­hatott meg. 25-én éjjel azonban több ház leégett. Bethfalván 23 ház melléképületeivel együtt leégett. Gyergyó-Ditró közönség erdői 9 napja, hogy égnek, a kár eddig is roppant nagy. Ez­előtt egy pár évvel a ditrói erdők elégtek volt, s most már a község meg­maradott egyetlen erdője is a tűz martaléka lett. (Irodalmi botrány.) A müncheni »Flie­gende Blätter« czimű ismert német életlap legutóbbi szombati 1606. számában »Der Schmerz-Ableiter« czimmel illustrált románczot közöl, mely szószerü, igazán szolgai s igen rész fordítása Petőfi »Megy a juhász szamáron« gyönyörű románczának. A for­dítás alatt M. P. betűk állanak s egy szóval sincs , megjelölve, hogy a közlemény nem eredeti, hanem fordítás. Az említett lap sokkal jobb hitelnek örvend, sem hogy feltehetnek róla, hogy szándékosan hagyta el e költemény valódi szerzőjének nevét. Bizonyára őt is félre­vezette a beküldő, a­kinek eljárása a legko­molyabb kárhoztatást érdemli. Kívánatos, hogy né­met lapjaink útján a müncheni lap is értesüljön a dologról, a botrány legalább jövőre nem ismétlődhe­tik. Jellemző, hogy a vershez mellékelt kép is magyar juhászlegényt ábrázol. (A branyiszkói csata emlék­e.) Kassá­ról írják, hogy a szepességi honvédegylet a bra­nyiszkói győzelmi emléknek ünnepélyes teleplezé­­sét május hó 21 re tűzte ki. Az emlék Lőcsén van felállítva. Hatóságokon és testületeken kivül jegyző­­könyvi határozat értelmében az ünnepélyre meghi­vatnak Faragó József, a szép emlék szobrásza, Aradi János, prakfalvi gyárigazgató, kinek vezetése alatt] a monumentális szobor öntetett, M­á­r­i­á­s­s­y János tábornok és C­s­á­k­y Kálmán őrnagy. (A Gödöllő és vidéke történelmi és régészeti múzeum egylet) rendes évi közgyűlését, mely tört. és régészeti felolvasással lesz egybekötve, f. évi május hó 20-án d. e. 11 órakor Gö­döllőn az Erzsébet szálloda nagy termében tartja meg, melyre úgy az egyleti tagok, valamint a törté­nelem és régészet kedvelők figyelmeztetnek. Ugyan­csak az­nap az egylet javára hangverseny és táncz­­mulatság rendeztetik, melynek sorozata később fog meghívók és hírlapok útján tudomásra hozatni. D­o­­b­o­z­i egyl. titkár. (A Losoncz-vidéki tanítói kör) folyó hó 20-án Lónyabányán tartott értekezlete befe­jezéséül a helység vendéglőjében a jelen levők lako­mát rendeztek, a­melynek folyama alatt a tót tanító urak több poharat ürítettek a szláv nemzetért, a szláv egységért s a déli szlávok kö­zelgő egyesüléséért. — Csodáljuk, hogy ezen tüntetésszerű felköszöntések az elnökség által rendre nem utasittattak! (A pozsonyi magyar színművészet.) A pozsonyi »Grenzbote«, e n­é­m­e­t lap, egyik leg­utóbbi számában a következő magyar nyelvű újdon­ságot közli: Valami,a­mit szégyenlünk németül írni. Ha a német ajkú polgár a napnak fárasztó foglala­tossága után, nem költi pénzét oly előadásokra, mely­nek nyelvét vagy csak igen hiányosan vagy épen nem érti, úgy ezt neki legalább nagy bűnül felróni nem lehet. A tapasztalat azonban eddig azt tanúsí­totta, hogy a földszint és a galléria, valamint a zárt székeknek első sorai telve vannak, míg a földszinti és első emeleti páholyok ürességük által, csaknem minden előadásnál feltűnnek. A mesterlegény, a köz­katona, a szolga összerakja fillérjeit, hogy a gallériá­­ról hazánk édes nyelvét a színpadon hallhassa. Ép­pen azon pozsonyi közönség, mely nagyobb részének bizonyára oka van, mai időben kiadásaiban takaré­koskodni, a közönség azon része, mely hivatalos te­endőivel, üzletével el van foglalva, szorgalmasan lá­togatja a másod emeleti páholyokat, a földszintet. Van azonban Pozsonynak még egyéb számos lakója, mely különös büszkeséggel hivatkozik magyar őseire, magyar ősi nevére, számos oly lakója, melyek kiadásaiban az időtöltés és mu­latság rendes és nagyobb rovatot képez, oly la­kója mely, nemcsak, hogy túlságos munkával nincs elfoglalva, hanem — bocsánat a kifejezésért, — igen gyakran nem tudja, hogy hogyan töltse idejét. És mégis kevés kivétellel Pozsonynak épen ezen lakói távol maradnak a magyar előadásoktól. Mindezekhez még az is járul, hogy Follinus társasága valóban jól játszik,,800 darabját jobban adja, mint a német tár­saság. És az első emeleti és földszinti páholyok még­is üresek. Ez az, a­mit őszintén megvallva, szégyen­lünk németül megírni. (A parádi fürdők) ez évben a közönség nagyobb kényelmére nem Eger városával, hanem a magyar államvasut K­a­k 1-K­ápolna állomásával lesznek közlekedési összeköttetésben. (Lenhossék József) egyetemi tanárnak a lapunkban is méltatott »Koponyaisme« cz, műve külföldön szintén élénk figyelmet gerjesztett, úgy hogy több elsőrangú tudós igen elismerő leveleket intézett a szerzőhöz. Legújabban azon kitüntetés érte jeles tudósunkat, hogy a »Société d’anth­ropologie de Paris« külföldi levelező taggá választotta és már el is küldte neki az oklevelet. (Sopron megye ápr. 24 - kén tartott közgyűlésén) jegyzőkönyvileg részvétét fejezte ki azon csapás felett, mely a megye főispánját, hg. Eszterházy Pált, nejének elhunyta által érte. A közgyűlés tagjai felállva hallgatták a megye főjegy­zője által az elhunyt herczegasszony fölött meleg hangon mondott megemlékezést. Ugyan­ e gyűlésen je­lentetett be a megye alispánjának Ferenczy Ist­ván kir. tanácsosnak múlt hó 23-ikán történt halála A közgyűlés egyszersmind Deák Ferencz elhuny­­táról is megemlékezett. (A »Times« a­z E r t­e 1-ü­g­y­r­ő­l) A »Times« egy beküldött c­ikkében valaki a katonai becsület érdekében felszólal, arra fektetvén fősulyt, hogy egy orosz katonai attaché vesztegetés által hivatalos ok­iratokat szerzett magának egy osztrák tiszttől, az­után igy folytatja : »A háborúban majd­nem minden meg van engedve, de békében a katonai attachék idegen udvaroknál oly állást foglalnak el, hogy be­ható szakszerű felvilágosításokat adnak nekik, mert felteszik róluk, hogy becsületes emberek. De ha ilyen dolgok történnek, akkor a hadügyminiszterek más szemmel fogják nézni ez attachékat. Az összes ka­tonai attachék érdekében kívánatos volna, hogy az orosz kormány nyilvánosan korholja meg e becsület­ellenes eljárást és tüntesse ki, hogy ez eljárás nem állott összhangban a kiadott utasításokkal. (A tud. és műegyetemi olvasókör­ben­ vasárnap két előadás tartatott. Az elsőt K­o­­vásy Zoltán tartotta Berzsenyiről, kinek ódáit lyráját és epistoláját szakavatottan jellemezte. Ezu­tán Hallóczy Lajos szabad előadást tartott »magyar irodalom a világirodalomban« czímmel. Előadta történeti fejlődését a magyarság szellemi erejének, annak hatását a többi nemzetre s végül statistikai számadatokkal hosszasabban illustrálta az irodalom jelen elterjedését a művelt nemzetek irodal­mában, Kertbely ebbeli érdemeit méltányolva. (A kolozsvári Fröbel-intézet­ javára engedélyezett országos sorsjáték húzása szerdán, má­jus 3 án a budapesti fővám­hivatal épületében megy végbe, a délutáni órákban. A főváros nagyra becsült közönségét tisztelettel fölkérem, szíveskedjék e ne­mes czélú s a mellett értékes nyereségekre alkalmat nyújtó vállalatot most, az utolsó pillanatokban, any­­nyival is inkább támogatni, mert ez intézet mellék­­épületei az ápr. 23-diki szerencsétlen tűzvész alkalmá­val elhamvadván, ezerekre rugó kárt szenvedett. Egy oly város intézete kéri Buda-Pest támogatását, mely az erdélyi részekben a magyar nemzeti miveltség központja, s mint ilyen a testvérhaza örömében, bá­natában mindig résztvevő szívvel osztozott. Buda- Pest 1876. május 1-én. Szász Domokos, a kolozsvári Fröbel intézet elnöke. (Egy bankár kiutasítása Bécsből.) Mint említettük, A­u­b Dávid bankár Bécsből a rendőrség által kiutasíttatott; az eset részletei a kö­vetkezők : Aub D. múlt hó 21-én, mely napon az osztrák járadék árfolyama több, mint 2 írttal csök­kent, a bécsi börzén több bankár és üzér jelenlétében azt mondá, hogy minden állam oly hitelt élvez, a­milyent megérdemel­ő Ausztriát általában fizetés­­képtelen államnak tartják. Ezen nyilatkozatot, vala­mint Aubhnak az osztrák hitelre vonatkozó egy másik nézetét, többek között Königswarter b. is meg­hallotta, ki rögtön megbotránkozását nyilvánítá e fölött, s kijelenté, hogy a börzekamarát ezen esetről értesíteni fogja. Königswarter b. jelentést is tett a börzekamránál, mely a legközelebbi hétfőn akarta ezen ügyet tárgyalni. Időközben azonban a rendőrségnek is tudomására jutott Aubh nyilatkozata, melynek annál nagyobb fontosságot tulajdonított, mert értésére esett, hogy egy külföldiekből álló con­sortium azon működik, hogy az osztrák hitelt alá­ássa s támadásait újabban leginkább az osztrák jára­dék ellen irányozta. Ily czélok elérésére természete­sen az értékbörze képezi a legalkalmasabb helyet. Mint mondták, Aub bankár ezen consortiumhoz igen közeli viszonyban áll. Ily körülmények között Aub nyilatkozata nagyobb fontosságot nyert, a­mi­nek következtében a rendőrség elé idéztetett. Aub frankfurti születésű s oda való illetőségű is, 31 éves, nős s ideiglenesen Bécsben lakik. A rendőrség egyik magasabb hivatalnoka kijelente neki, hogy az osz­trák tolonettörvény 2-dik szakasza alapján Ausz­triából kiutasíttatott. Aub hir szerint fellebbezett ezen végzés ellen. Az aznapi bécsi esti börzén szá­mos helyeslő nyilatkozat történt a rendőrség ezen erélyes eljárását illetőleg. (»Jézus élete«), és a kereszténység. Hé­ber-keleti kutforrások nyomán legelőször történel­mileg kidolgozta Utassy Farkas.« E czim alatt igen vékony füzet jelent meg Pozsonyban. Szerző kije­lenti, hogy műve nincs ellenmondásban a keresztény­ség hitével. (Elemi iskola Kis-Pesten.) Kis-Pes­­ten a bérleti házban lévő egyosztályú elemi iskola h­elyett az iskolaszék két osztályút akar felállítani; a szükséges háztelek megszerzését s a tanoda fel­építését a községbeli birtokosok és lakosok közt gyűjtés által fogják eszközölni, mire az engedélyt a felsőbb helyről már megkapták. (Pest megyei ügyek.) Pest megye bizott­sági tagjává ápril 23 án a gyömrői kerületben Kiss Mihály, a váczi II. választókerületben Korpás Jó­zsef, az alsódabasiban Kadimeczky Mihály, a ha­jósi kerületben Gallina Frigyes, végül a dunapataji 2 ik alvál. kerületben ifj. B . M. Sándor választatott. (Vásári ügyek.) Kalocsán, az ott f. mart. 19-dikén és következő napjain árvízveszély miatt meg nem tartathatott orsz. vásár helyett f. é. május 7., 8., 9-dikén pótvásár lesz. — Esztergom megyében Bátorkesz községében a máj. 1-ső és 2-dik napján tartatni szokott orsz. vásár ez évben kivételkép ugyanezen hó 8. és 9-dik napjain tartatik meg. (Erdőégés Mármaro­s­ m­egyében.) A rahói és kőrösmezei kincstári kerületben a múlt hét végén nagyobb mérvű erdőégés történt, mely a» Már­­maros«­ szerint szándékos gyújtogatásból eredt. (Öngyilkosságok Kalocsán.) Kalo­csán a múlt héten B­o­­­v­á­r­y Móricz törvényszéki kiadó elmezavar következtében kötéllel kivégezte ma­gát. Ugyanezen hét végén Újhelyi József kalocsai jómódú föld- és házbirtokos puskával fébelőtte ma­gát és rögtön meghalt. Az árvíz által okozott nagy károk vezették e szomorú tettre. (A pozsonyi lóverseny) ápr.28-án gyé­ren volt látogatva, bár az időjárás igen kedvező volt. A karlburgi díjért hat ló futott, elsőnek Tarnowsky gróf »Przedsvit«-je, másodiknak Captain Blue »Ben­­digo«-ja érkeztek. A »pozsonyi handicap«-ban hat ló vett részt, Henckel gróf »Buccaneer«-je lett a győztes, b. Majthényi »Boomerang«-ja pedig a máso­dik. A kladrubi díjért három ló versenyzett; gróf Sztáray »Bihar«-ja érkezett elsőnek, gróf Henckel »Montholon«-ja pedig másodiknak. A club-díjért négy ló futott; b. Grovestrn »Blair Castle«-je első­nek, ugyanennek »Eruption»-ja másodiknak érkeztek. A lovaregyleti steeplec­aseben négy ló futott, Sel­­linger főhadnagy »Hindoo«-ja elsőnek, b. Hübner őrnagy »The Wren«-je másodiknak érkeztek.

Next