Pesti Napló, esti kiadás, 1876. május (27. évfolyam, 100-125. szám)
1876-05-02 / 101. szám
101. szám, Budapest, Kedd, május 2 1876. Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szelemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el* Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS: 27. évi folyam. Előfizetési feltételei*: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 8 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 írt — kr. As Mtl kiadás postai különküldéséért felül fizetés évnegyedenként 1 forint. Ab előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetéseik szintúgy mint előfizetések a 3 Pesti Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Budapest, május 2. Bécsben ma közös értekezlet volt kitűzve, melynek megtartását reggel vett táviratunk kétesnek mondá; a délben jött sürgöny azonban azt jelenti, hogy ez értekezlet létesül. A magyar kormány elerte a fogyasztási adók ügyét, az osztrák min. elnök pedig elfogadta (a mi igen természetes) az osztrák banktervnek a magyar kormány általi módosítását s igy a kiegyezés ma formálisan is létrejön. A mai lapokból fölemlítjük, hogy több felől fölmerül az osztrák miniszter válsághíre. Az »Ellenőr* igy ir . Nem is férhetnének meg együtt azok, akik a félhivatalos »Politische Correspondenz«-ben azt az esetlen combinatiót közzétették utolsó szalmaszálul, azokkal, akik azt a még hivatalosabb »Wiener Abendpost«-ban semmivé tették. Ott van mindjárt az, aki csak Sadowa miatt fogadta el a 67-ki egyességet is, s kiről már ma írják, hogy »megrongált egészsége miatt« készül végkép visszavonulni. Kívánunk neki jobbulást. Azután — ne takargassuk — ott van a pénzügyminiszter. Az egész világ beszéli, hogy a nemzeti bank legfőbb emberéhez sógorsági viszony köti, s erről ma már irányadó körökben is tudomással bírnak. A tisztesség azt hozta volna magával, hogy incompatibilissé tegye magát a bankkérdés tárgyalására, nem pedig, hogy privát érdekek ügyvédeként a kormánypadon üljön. Mert az már bizonyos, hogy a monarchia belső békéjét, a monarchia állami tekintélyét tisztán az osztrák nemzeti bank érdekeinek kedvéért tették kockára. Hogy ha az ilyenek nem maradnak tovább a kormány tagjai, azt igen természetesnek és örvendetesnek fogjuk találni. Andrássy Gyula gróf küszöbön álló berlini látogatása érdemelt figyelemben részesül. A külügyminiszter külön meghívás folytán megy a német fővárosba, hol ugyanakkor a német politika intézőin kivül Sándor orosz czár s Gorzsakov herczeg is jelen lesznek. Az orosz államkancellárt több előkelő diplomata kiséri s nem szenved kétséget, hogy a találkozás nem udvariasságok kicserélése, hanem fontos politikai találkozások czéljából történik. »A szárazföld három vezérállamférfiainak küszöbön álló találkozása — írja egy sugalmazott bécsi közlöny — a jelen európai helyzetet lényegesen új világításban tünteti föl s mindazok, akiknél a pessimismus második természetté nem vált, ama jótékony szövetség változatlan fennmaradásának jelentésekép fogják azt felfogni, amelynek világrészünk első, ha nem is kizárólagos sorban köszönheti a béke áldásait.« A herczegovinai csatatérről nagy, döntő fordulat beálltát jelentik. Mukhtar pasa több napi diadalmas harczczal elérte Nicksics várát s nemcsak bőven ellátta élelemmel, hanem fölmentette a fontos helyet s a környékről elűzte a lázadókat. Ezek összes erődítményei a törökök kezébe kerültek. Mukhtar pasa igen tekintélyes haderővel ápril 27-én indult el Gaczkóból, s úgy látszik olyan ügyesen tudta előnyomulását álcázni, hogy most ő lepte meg az ellenséget. A főharczok Asztasika körül vivattak. Niksics fölszabadítása stratégiai és politikai okokból egyaránt igen fontos, stratégiailag azért, mert e pont körül folynak hónapok óta a legvéresebb harczok s mert ez a vár Montenegró sakkbantartására igen hatalmas eszköz a török csapatok kezében. Nem kevésbé fontos ez esemény erkölcsi és politikai szempontból. A török hadsereg katonai becsülete vissza van állítva s most a porta minden megalázás nélkül folytathatja az egy ideig megakadt békés pacificatió művét. Konstantinápolyban hír szerint a múlt héten kijelentették, hogy mihelyt Niksics föl lesz mentve, elfogadják az ajánlott fegyverszünetet. Most ez megtörtént s kétség kivül újra meg fog indulni a diplomatiai actió, mely mindaddig, mig a török csapatok hátrányban voltak, a portára nézve bizonyos tekintetben megalázó lett volna, így ez a diadal talán siettetni fogja a béke visszaállítását. De különösen jó hatással lesz az a Szerbek harczkedvének mérséklésére, mely úgylátszik legutóbb ismét fokozódott. Mint Belgrádból jelentik, a kormányválság megint napirendre jutott s Milán fejedelem a szélsők ismeretes vezéreivel Gruics, Szevcsa és Risztics urakkal alkudozik a minisztériumba lépés ügyében. A török fegyverek ezen újabb diadala remélhetőleg ki fogja józanítani a demagóg párt fejeit, s ezek nem fogják magukat oly háborúba sodortatni, mely Szerbiára nézve sehogy sem lehet sikeres, hacsak a fejedelemség kalandos politikáját valamelyik nagyhatalom nem támogatná, mire épen jelenleg kevés kilátás nyílik. Azon proclamatió, melyben Victoria angol királynő, az indiai császárnői czím fölvételét alattvalói tudomására hozza, így szól : Victoria Regina. — Tekintve, hogy a parliament jelen ülésszakában következő czimű törvény fogadtatott el: »Törvény, mely ő Felségét felhatalmazza, hogy az egyesült királyság és mellékországai birodalmi koronájával járó elnevezéseit és czimeit pótlékkal lássa el«, a mely törvény azt mondja, hogy a Nagybritania és Izland egyesítésére vonatkozó törvényben kimondatott, hogy a két ország egyesítése után a királyi elnevezések és czímek olyanok legyenek, amineknek ő felsége a királyi proclamatió értelmében az egyesült királyság nagy pecsétje alatt meghatározni méltóztatik, és mely törvény továbbá azt mondja, hogy az említett törvény s 1801. január elsején kelt királyi nagy pecsétes proclamatió alapján jelen elnevezéseink és czimeink ezek : »Victoria Isten kegyelméből Nagybritania és Izland királynéja, a hit védője« , mely törvény továbbá fölemlíti, hogy az India jobb kormányzására vonatkozó törvényben megállapíttatott, hogy India kormányzata, mely megbízásunkból eddig a kelet-indiai társaságra volt ruházva, reánk szálljon s hogy Indiát jövőre mi és a mi nevünkben kormányozzuk, és hogy czélirányosnak látszik, hogy a kormányzat ezen átruházásának elismerése czimeinkben teendő pótlékkal történjék, és amely törvény, az említettek után megállapítja, hogy nekünk törvényesen meg legyen engedve, czimeinket ezen elismerésnek megfelelően kipótolni úgy, a mint alkalmasnak találjuk, czélszerűnek találtuk s ezennel megteszszük titkos tanácsunk tanácsára és helyeslése mellett meghatározzuk és kijelentjük, hogy jövőre, a mennyiben illendőnek fog mutatkozni, minden alkalommal és minden okiratban, melyben elnevezéseink használtatnak, fenntartva és kivéve azon szabadságleveleket, meghatalmazásokat, pátenseket, adományozásokat, megidézéseket kinevezéseket s más ilyen okmányokat, melyek jogérvényes volta az egyesült királyság határain túl nem terjed, következő pótlék teendő az egyesült királyság és mellékországai birodalmi koronájával egybekötött elnevezésekhez és czimekhez, ugyanis latin nyelven e szavakkal: Indiae Imperatrix és angol nyelven: »Empress of India.« Akaratunk és kívánságunk továbbá, hogy ama pótlék ne használtassák a fentebb elősorolt vagy hozzájuk hasonló okiratokban. Akaratunk és kívánságunk továbbá, hogy minden arany-, ezüst- vagy rézpénz, mely most forgalomban van s az egyesült királyságok törvényes érézpénze, és minden arany-, ezüst- és rézpénz, mely ezen napon vagy e nap után tekintélyünk alatt veretik, a czimeinkhez tett ezen pótlék nélkül is az egyesült államok törvényes érczpénzének tekintessék s fogadtassák el stb. Kelt Windsorban, 1876. ápril 28-án, uralkodásunk 39 évében. Isten tartsa meg a királynét. E proclamátió az uj czimet az angolokkal alig fogja megkedveltetni. Több francia kerületben vasárnap utólagos választás volt. Páris tizenhetedik kerületében Pascal Duprat köztársasági a szélső Chambert ellen, Bordeauxban Simiot köztársasági, Cher megyében szintén republicáns diadalmaskodott. A „Pesti Napló“ tárczája. Bellah. — Regény. — Irta : Feuillet Octáv. (Francziából.) XI. — Folyt. — — Annál roszabb, felelte Francis, ön kérlelhetlen felügyeletre kényszerit. — A gránátosok kettős sorfalat képeztek a foglyok körül, azonfelül minden fogoly mellé külön is állítottak egy katonát, kinek a legszigorúbb parancsot adták. Ezen intézkedések után a hadnagy jelt adott és az egész csapat megindult. Francis örült, hogy az expeditió ilyen szépen sikerült, és a nyugtalanság véget ért; könnyű léptekkel haladt a menet élén, kéjjel szívta be a friss éjjeli levegőt, kardjával vígan csapkodta az útszéli bokrokat. Hervé beburkolózott köpenyébe, komorabb volt. Félóra múlva elértek egy folyóhoz, mely az út balfelén nyugotról kelet felé folyt. — Ha nem csalódom parancsnok úr, szakitá meg Hervé a nyomasztó csöndet, ez a folyó ama nagy helységen folyik át, ahol főseregünk előőrsei vannak elhelyezve. Hisz ön igen jól ismeri ezt a vidéket ? Hervé azt felelte neki, hogy igaza van, mert a folyam mentében elhúzódó út épen ama városkába visz, és hogy gyermekkorából igen jól emlékezik viszsza a vidékre. — De én azt hiszem, folytatá Francis, hogy most már ön vehetné át a vezényletet. — Oh nem, kedves Francis, hisz ön igen jól viseli magát... Ön a legszebben vitte véghez az egész dolgot. — No, a véletlen nagyon kedvezett, sokkal jobban . . . No, de csakhogy ilyen szerencsésen el tudtuk intézni. — Bár úgy volna, felelt Pelven. — Hogyan ? hát valami gyanúsat tapasztalt ? — Mondja csak Francis, mit tart az öregaszszony hirtelen megőrülése felől ? — Tán azt hiszi, hogy tettetve volt ? kiáltott fel Francis. — Meglehet, hogy félig igazi, félig meg tettetett volt; a nők még ilyenre is képesek; mindaddig, míg helyen nem leszünk, aggódni fogok, hogy ez az őrült beszéd valami titokszerű intés volt... Hervé félbeszakítá szavait, mert az útszéli fákon egyszerre halvány, röpke világosságot vett észre. — Mi ez? mondá Francis és a katonák felé ment. — Semmi, hadnagy úr. A foglyok pipára gyújtottak, felesé Bruidoux. Csakugyan igy volt, Georges és Rado a gránátosok sorai közt haladtak és egész közönyös arczcal pipázgattak, de oly erősen, hogy sötétben az égő dohány időről-időre fényt vetett a foglyok csoportjára. A fiatal hadnagy visszatért Pelvenhez. A katonák libegve mentek fel egy meredek partnak, az út erdős dombok közt húzódott; balfelől, a folyam felé meredek lejtőt eresztett. — Sajnálom, hogy a másik utat nem választottuk, szólalt meg Francis és aggódva körültekintett. Ez az út nagyon furcsa szorost képez. Az a hegy ott jobb felül sötét, mint a pokol. Aztán meg... nem tudom, tán a fülem cseng, a folyam moraját, vagy a szél zúgását hallom-e, nem hall valami morgást. — Tiltsa meg a foglyoknak a pipázást, kiáltott fel egyszerre Hervé. Hervé megfordult, de mielőtt egy lépést is tett volna, három lövés dördült meg, a dombokon az után egy villanás, a környező dombokon szörnyű zsivaj kelt. A foglyok mellett álló három katona elesett, a negyediket leterített egy ökölcsapás. George, mint egy vad bika, áttörte fejével a sorfalat és utat nyitott társainak, kik csakhamar eltűntek a sűrűbe. Ismét viharos zaj kelt, de ez csakhamar lecsöndesült. Vaktában egy pár lövést tettek, de eredmény nélkül. A váratlan támadásra igen jó helyet választottak. A hegyzug legemelkedettebb pontja elől Sűrű, fekete tömeg mozgott, mely, mint a hegyi áradat rohant le a magaslatokról; a dombról is tompa zaj hallatszott, mint mikor a tenger háborog; tehát ott is jelentékeny haderő van elhelyezve. A republicánusok látták, hogy mihelyt egy lépést hátrálnak, el vannak veszve. Hervé első gondolata az volt, hogy szuronyszegezve előre tör és keresztül vágja magát az útját álló sorfalon, de azután meggondolta, hogy mire a sorfalhoz ér, embereinek két harmadát is lelövik a dombokról. Az út, az erdővel szemben elhúzódó vonalon félkört képezett és mintegy fokhegyet alkot, melynek alja a harmincz lábnyival alantabb lévő folyamba ér. E helyett néhány fa és cserjecsoport még sötétebbé tette. A gránátosok első meglepetésükben a sűrű homály fedezete alatt a mélység szélére menekültek. — Francis hadnagy, szólt Hervé oly hangosan, hogy a katonák is meghallhatták, átveszem a vezényletet. — Ez már helyes, dörmögött Bruidoux. Ennek már örülök. Nem akarom a hadnagyot kicsinyelni, mert derekasan tartotta magát, de itt már csakugyan legény kell a gátra. Hervé három sorba állította katonáit, aztán a sziklafal szélére ment és feszült figyelemmel nézte a lejtőt. Azután visszajött Francishoz, ki a szakasz szélén állott. — Választhatunk a víz, meg a puskapor közt, ugye ? kérdé Francis. — Csak csendesen halljuk, szólt Hervé. A sűrűből Liliom érczes hangja csendült meg : — Perven parancsnok, ugye meghallja szavamat ? — Igenis uram, felelt Hervé és kilépett az út közepére, a sorfal elé. — Önök be vannak kerítve, folytatá Liliom. Oly erővel rendelkezem, hogy egy szálig lelövethetem önöket, anélkül, hogy embereimnek csak egy csepp vérükbe kerülne. Tudom, hogy önök bátor férfiak és teljesíteni fogják kötelességeiket, de itten teljes lehetetlenség. Adják meg magukat. — Oly sajátságos helyzetben vagyok, viszonza Hervé, hogy előbb meg kell kérdeznem hadnagyom véleményét: enged-e erre időt ? — Tessék uram, felelt Liliom. Dolgunk nem sietős. Hervé karon fogta a fiatal hadnagyot, és elvezette a szírt szélére. — Hallgasson meg jól, mondá a katonák mély hallgatása közepette; most visszafizetjük a mosónők kölcsönét; megmenthetjük életünket, becsületünket, csak azt kell megtennünk, amit én gyermekkoromban is megtettem akárhányszor tréfából. A sötétben a fák miatt, az ellenség nem veszi észre, hogy mit csinálunk. Látja ezt a lejtőt; ez két harmadrésznyire a sok fagyökér miatt valóságos lépcsőt képez; alább egy függélyes sziklalapot találnak, mely egyenes, akáregy asztal; ezen egész bátran lecsúsznak, a szikla alján elhúzódó keskeny homokzátonyra esnek, ott belépnek a folyóba és átgázolnak rajta, a víz nem mély, csak térdig ér, vagy legfelebb mellig. Mindenki tartsa meg helyét, míg a sor reá kerül. Azőrmester ügyelni fog arra, hogy mindenki csak akkor ereszkedjék le, mikor az előtte való már leért. Én majd minél tovább alkudozni fogok az ellenséggel, hogy időt nyerjünk. Előre fiuk, csak hidegvér. A hadnagy megmutatja az utat. Csak a gyökerekbe kell kapaszkodni Francis. Francis felelni akart, de Hervé kurta szavakkal meghagyta neki, hogy engedelmeskedjék. A fiatal hadnagy csakhamar eltűnt a szikla alján. Egy katona utána ment. A furcsa operativ, a menekülés biztos reménye jó kedvet keltettek a gránátosok közt. Bruidoux, ki egy kiszökellő szikladarabon térdelt, minden társának mondott valami tréfás búcsúztatót: — Szerencsés utat! tisztelem az otthon valókat. . . gondolj majd reám is . . . Te meg ne kószálj ezen a sziklán!... Te polgártárs vigyázz, hogy be ne sározd magadat... Colibri irsz-e majd nekünk levelet ? A furcsa terv megmagyarázása és a kivitel megkezdése csak néhány másodperczig tartott, de Hervé félt, hogy a hosszabb halogatás gyanút fog kelteni; meghagyta Bruidouxnak, hogy mihelyt csak már egy sor áll a szirtfokon, értesítse; azután kiment az út szélére. — Uram, mondá hangosan; én megadom magamat élet-halálra, de oly feltétel alatt, hogy hadnagyom és katonáim elmehetnek hadtestükhöz. — Ez nem komoly ajánlat, mondá Liliom. Az egész csapat hatalmamban van és így egy emberrel nem érhetjük be, bár igen jelentékeny és becses tagja a csapatnak. — Köszönöm uram, felelt Hervé, ki épen azt akarta, hogy az idő így elteljék; köszönöm a bókot, de ha nagyon sokat követel tőlünk, akkor nem kap meg oly olcsó áron, mint ahogy hinné; nem jó az ellenséget kétségbeesett ellenállásra keseríteni. — Ismétlem uram, felelt Liliom fenyegető hangon, hogy ajánlata nem komoly. Nincs egyéb mondanivalója ? — Micsoda előnyöket biztosít nekünk, ha megadjuk magunkat. — Az életet, ha lekötelezik magukat a királynak szolgálni — Majd elmegy... azzal a királyoddal! morgott Bruidoux és odament Hervé mellé... Parancsnok úr, már az első sor fenn van. — Készüljetek lövésre, mondá Hervé, azután néhány lépést hátrált. — Liliom úr, azon feltételei megbecstelenítők nem fogadják el. — Hej fiuk, tüzet a sziklára! kiáltott Liliom dörgő hangon. A dombon ezer láng villant fel és iszonyú dörgés rázkódtatá meg a sziklafalakat. A villanás fényénél a chouanok észrevették a republicanusok első sorfalát, nem sejthették, hogy a hátulsó sorok eltűntek. Pelven előre látta ezt, arra számított, hogy a sötétben nem lehet lőni és katonái a fák által fedezve vannak; inkább kitette magát a veszélynek, csakhogy az ellenség most még észre ne vegye a szökést, csak három gránátos esett el. — Tüzet, fiuk, mondá Hervé, azután meneküljenek. A katonák lőttek, azután sebesen lecsúsztak a sziklafalon. Broidoux nem akarta a parancsnokot elhagyni, de Hervé egy szigorú intésére ő is a többiek után ment. Hervé egyedül maradt a füstben, mely a sötétséget növelte, odafordult a magaslat felé és felkiáltott ! — Royalista urak, én és hadnagyom megadjuk magunkat élethalálra . . . — Kiáltsa, hogy éljen a király! felelt Liliom. Kérem, kiáltsa, mert ön derék ember. Hervé hátratekintett, látta, hogy két három ember még a sziklaormon van; rettentetlenül szeme közé nézett az ellenségnek: — Hogy megmaradt embereimet megmentsem. — Kiáltsa, hogy éljen a király! ismétlé Liliom. — Nem kiáltja, no hát lőjjetek. Szavait újabb dördülés követé. Pelven hallotta fülei körül a vészes süvöltést, de a golyók tiszteletben tartották e nemes keblet. A villanás már csak az üres oromra vetett fényt. —Mi ez ? kiáltá Liliom. Ördög és pokol ! Megszöktek! — Igen is uram, éljen a köztársaság! kiáltott Pelven és kardját megvillogtatva, a lejtőre ugrott. Feje fölött lövések dördültek meg, de ő egész épségben ért le a zátonyos partra. Pár percz múlva a túlsó partról hangos örömrivalgás hallatszott. A sziklaormon álló couanok megtudták ebből, hogy Pelven és társai biztonságban vannak. Amint Pelven partot ért, Francis nyakába borult ,a két fiatalember majdnem sírva fakadt. Rövid vártatva meggyőződhettek, hogy a fehérek nem mernek a sziklaormon leereszkedni, sebes léptekkel haladtak tova. (Folyt.köv.) Budapest, május 2. (Apponyi gr. párisi nagykövet) tegnap előtt nyújtotta át Mac Mahonnak visszahívó levelét, s e hét folyamában fogja elhagyni Périst. Addig, míg utóda kineveztetik, Kuefstein gr. követségi tanácsos fogja a követség ügyeit vezetni. (Az új romániai minisztérium). A romániai senatus és kamra rendkívüli ülésszaka múlt hó 27-ikén nyittatott meg. A Fioresco-kormány meglehetős többséggel rendelkezik, amennyiben azon veszélylyel szemben, hogy egy kalandos kormány kerülhetne felszínre, a conservativ elemek öszszetömörültek. A Ghika-Boeresco-töredék a conservativ kormányt támogatja, sőt valószínű, hogy Ghika és Boeresco belép a kormányba; az előbbi a belügyi az utóbbi a külügyi tárczát fogná elvállalni. Az a nyolca tisztelendő úr, kik a senatusba választottak, majdnem kivétel nélkül a kormány pártjához tartozik, sőt még Bosianu , Ratzkovánu, Deschlin, Paucescu és Delianu sem fognak a nemzeti szabadelvű párthoz csatlakozni, noha a senatus utolsó ülésszakában a Catargiu kabinet ellen szavaztak. A nemzeti szabadelvű párt ennélfogva a senatusban csak 26—28 szavazattal fog rendelkezni, míg a kormány 40 szavazattal rendelkezik, feltéve, hogy a 68 senator mind megjelen a senatusban. Ami a kamrát illeti,itt a helyzet a kormányra nézve még kedvezőbb. A nemzeti szabadelvű párt tudvalevőleg kilépett a kamrából, s Catargiu is támogatni fogja a kormányt. A kamara megnyitása alkalmával Fioresco kifejte a kormány programmját, kiválólag hangsúlyozván, hogy a minisztérium külügyi politikájában a legszigorúbb semlegességet fogja követni, amint ezt a párisi szerződés követeli. Az országban a kormány a nyugalmat, a rendet és törvényességet egyúttal a legszigorúbb takarékosságot fogja szem előtt tartani. Beszéde végén felkéri a pártokat, hogy tekintettel az ország helyzetére, a kormány működését támogassák. (Mukhtar pasa és a szultán.) A »Pol. Corresp.« ápril 25-ikéről egy igen érdekes konstantinápolyi levelet közöl, melynek tartalmát, bár azt az azóta történt események túlszárnyalták, érdekes voltánál fogva közöljük. »Konstantinápoly — írja a levelező, — még mindig azon benyomás alatt áll, melyet Ahmed Mukbtar pasa legutolsó sürgönyei keltettek fel. E sürgönyökben tudvalevőleg a maga számára vindiálja Mukbtar a győzelmet, s ha az itteni kormány nem is tűri, hogy a lapokban Mukbtar sürgönye bírálat tárgyává tétessék, a közhangulat nagyon jól érzi, mit kelljen Mukhtar győzelmi híreiről tartani, szemben azon ténynyel, hogy Niksics vára még mindig nincs élelemmel ellátva. Mukhtar utolsó sürgönye óta egymást váltják fel a miniszteri és hadi tanácsok, s miután ez a pasa a legutóbbi hadi események folytán lelépni kényszerült, kétségtelen, hogy Mukhtar pasa lett volna az őt közvetlenül k övező áldozat, ha nem mentette volna meg ettől a szultán atyai jóindulata. Mukhtar pasa ugyanis úgynevezett »Serajlija«, mely elnevezésnek kettős jelentése van, így neveztetnek ugyanis a Serail gyermekei, s a Padisah rendületlen hivei. Mindkét minőség összpontosul Mukhtar pasában, s így érthető, hogy feje fölött nem törhetett ki a zivatar, melynek mások áldozatul estek. Mahmud és Dervis pasák határozottan visszahivatását kívánták, s e szándékuk kivitelére megnyerték a szultánnőt Validét is, ki nagy kegyben tartja a nagyvezírt. Abdul Azis azonban határozottan ellene volt Mukhtar pasa visszahivatásának, sőt maga is azt állította, hogy Mukhtar pasa működésének eredménytelensége a rendelkezésére álló sereg csekélységében keresendő, kiemelvén egyúttal a fővezér kétségtelen adi érdemeit. Ennélfogva Mukhtar pasa a szultán határozott akarata folytán megtartotta a főparancsnokságot, s csak arra szólíttatott fel, hogy iparkodjék mielőbb jóvátenni az eddigi eredménytelenséget. Egyúttal Dervis pasa is utasíttatott, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel igyekezzék a török haderőt Herczegovinában erősbíteni, mit a seraskiei annál kevésbé fog teljesítetlenül hagyni, mert maga is keserű tapasztalatokat gyűjtött tavaly Herczegovinában. A közvélemény Konstantinápolyban nagyon elégületlen a török hadviseléssel. Általános a vélemény, hogy vagy adja meg a kormány a felkelőknek mindazt, amit ezek követelnek, vagy úgy viseljen háborút, amint egy államhoz illik. A török miniszterek kétségbevonják azon dementi alaposságát, mely Mukhtarnak a Montenegróiak részéről történt beavatkozásra vonatkozó sürgönyére adatott. A török kormány megengedi, hogy Moukhtar a hadakozó montenegróiak számára nézve tévedhetett, de a kezeknél levő kétségtelen adatokkal bebizonyítják, hogy Presika körül legalább is 5000 montenegrói és szerb alattvaló harczolt a felkelők soraiban. (Az osztrák nemzeti bank május havi kimutatása : Érczalap 136,597,307 frt 20 kr Erczben fizetendő váltók 11,422,683 frt 33 kr Leszámítolt váltók és értékek : Bécsben 40,563,121 frt 78 kr. az osztrák fiókokban 39,598.127 frt 14 kr. a magyar fiókoknál 27,092.460 frt 60 kr. Mindössze 107,253.709 frt 52 kr. Kölcsönök kézi zálogra: Bécsben 11,999.400 frt — kr az osztrák fiókokban 10,744.600 frt — kr. a magyar fiókokban 7,394.000 frt — kr. Mindössze: 30,138.000 frt — kr A bank tulajdonát képező államjegyek 1358024 frt — kr A bankszabadalom tartamára az államnak adott kölcsön 80000000 frt — kr. Jelzálogkölcsönök 98636924 frt 38 kr Börzeszerűen vásárolt nemzeti bank-záloglevelek 6217201 frt 25 kr. A tartalékalap értékei jan. 30-ki árfolyam szerint 16871353 frt 26 kr. A nyugdíjalap értékei jun. 31-ki árfolyam szerint 2483324 frt kr. Épületek Bécsben és Budapesten összes beruházásokkal 3199475 frt 87 kr. Kiadások 914443 frt 24 kr. Folyószámlák 7049640 frt 43 kr. Összesen: 502,142,086 frt 49 kr Passiva: Bankalap 90000000 frt — kr Tartalékalap 18019576 frt 75 kr Bankjegyforgalom 284965470 frt — kr. Ki nem vett tőkevisszafizetések 76140 frt — kr. Beváltandó bankutalványok 297074 frt 5 kr. Forgatmányi követelések 182139 frt 28 kr. Ki nem vett osztalékok 125960 frt 50 kr. Forgalomban levő záloglevelek 98496080 frt — kr. Kisorsolt, de még be nem váltott záloglevelek 182250 frt — kr Ki nem vett záloglevélkamatok 84748 frt 64 kr Nyugdíjalap 2483324 frt - kr Áthozatal a múlt félévről és záloglevelek kamatozására befolyt összegek, folyó jövedelmek 7229323 frt 26 kr. Összesen : 502142086 frt 49 kr. BELFÖLD, Léván, april 29. (A járásbíróság.) A »Pesti Napló« i. e. 97. számában megjelent azon czikk, mely a körmöczbányai járásbíróság területével foglalkozik, helyreigazítást igényel. Mert midőn említett járásbíróság, melynek valamennyi 36 községe Bars megyében fekszik, a meghagyott aranyos maróthi, nem pedig a beszterczebányai törvényszékhez csatoltatott és a megye integritása törvénykezési tekintetben helyreállitatott, a kormány Bars megye egyik leghőbb óhajtását valósítván, hálás elismeréssel találkozik el annyira, hogy azt mondhatni, mikép alig történt kormányintézkedés, mely ennél Barsmegyét eddig elő kellemesebben érintette volna. —1. Nagy A tád, apr. 29. (A vendekről.) A »Pesti Napló« ápril 28-ai számában a »Különfélék« rovatában említés van téve az Augusztics Imre által szerkesztendő vend magyar nyelvtanról s ugyanott a Somogymegye nagyatádi járásában három községben lakó állítólag 5000 vend lélek is azok közé számittatik, kikre nézve az említett munka hiányt pótló iskolai könyvet képezne. Legyen szabad e téves állítást kellő mértékére leszállítanom. Ugyanis e három községben (Tarany, Háromfa- Agarév és Aracs), az 1870-ik évi népszámláláskor találtatott 4162 lélek. Ezen számban benfoglaltatik a puszták és majorok kizárólagosan magyar cselédsége és az Agaréven lakó magyarajku telkes gazdák családjai, és igy a három falu vend ajkú lakossága legfelebb 3000-re tehető, kik azonban a magyarosodásban napról-napra haladnak: 1. mert a közéletben sem nélkülözhetik a magyar nyelvet; 2. mert a templomi prédikácziót és az iskolai tanítást ember emlékezet óta magyar nyelven hallgatják; 3. mert a katonaságnál is kénytelenek magyarul beszélni, minthogy magyar ezredben volatnak. De tud is mind a 3 faluban minden beszélni tudó gyermek magyarul , minek egyik bizonyítéka az, hogy vasárnap délutáni utczai játékaikat mind a fiuk, mind a leánnyok kizárólag magyar nyelven tartják.