Pesti Napló, esti kiadás, 1876. május (27. évfolyam, 100-125. szám)

1876-05-02 / 101. szám

101. szám, Budapest, Kedd, május 2 1876. Szerkesztési iroda,­­ Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szelemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el* Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS: 27. évi folyam. Előfizetési feltételei*: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 8 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 írt — kr. As Mtl kiadás postai különkü­ldéséért felül fizetés évnegyedenként 1 forint. Ab előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetéseik szintúgy mint előfizetések a 3 Pesti Napló kiadó­hivatalába Budapest, Barátok­ tere, Athenaeum-épület küldendők. Budapest, május 2. Bécsben ma közös értekezlet volt ki­tűzve, melynek megtartását reggel vett táv­iratunk kétesnek mondá; a délben jött sür­göny azonban azt jelenti, hogy ez értekezlet létesül. A magyar kormány elerte a fogyasztási adók ügyét, az osztrák min. elnök pedig el­fogadta (a mi igen természetes) az osztrák banktervnek a magyar kormány általi módo­sítását s igy a kiegyezés ma formálisan is létrejön. A mai lapokból fölemlítjük, hogy több felől fölmerül az osztrák miniszter válság­híre. Az »Ellenőr* igy ir . Nem is férhetnének meg együtt azok, a­kik a félhivatalos »Politische Correspondenz«-ben azt az esetlen combinatiót közzétették utolsó szalmaszálul, azokkal, a­kik azt a még hivatalosabb »Wiener Abendpost«-ban semmivé tették. Ott van mindjárt az, a­ki csak Sadowa miatt fogadta el a 67-ki egyességet is, s kiről már ma ír­ják, hogy »megrongált egészsége miatt« készül vég­kép visszavonulni. Kívánunk neki jobbulást. Azután — ne takargassuk — ott van a pénz­ügyminiszter. Az egész világ beszéli, hogy a nemzeti bank legfőbb emberéhez sógorsági viszony köti, s er­ről ma már irányadó körökben is tudomással bírnak. A tisztesség azt hozta volna magával, hogy incom­­patibilissé tegye magát a bankkérdés tárgyalására, nem pedig, hogy privát érdekek ügyvédeként a kor­­mánypadon üljön. Mert az már bizonyos, hogy a monarchia belső békéjét, a monarchia állami tekintélyét tisztán az osztrák nemzeti bank érdekeinek kedvéért tették koc­kára. Hogy ha az ilyenek nem maradnak tovább a kormány tagjai, azt igen természetesnek és örvende­tesnek fogjuk találni. Andrássy Gyula gróf küszöbön álló berlini látogatása érdemelt figyelemben ré­szesül. A külügyminiszter külön meghívás folytán megy a német fővárosba, hol ugyan­akkor a német politika intézőin kivül Sán­dor orosz czár s Gorzsakov herczeg is jelen lesznek. Az orosz államkancellárt több előkelő diplomata kiséri s nem szenved két­séget, hogy a találkozás nem udvariasságok kicserélése, hanem fontos politikai találkozá­sok czéljából történik. »A szárazföld három vezérállamférfiainak küszöbön álló találko­zása — írja egy sugalmazott bécsi közlöny — a jelen európai helyzetet lényegesen új világításban tünteti föl s mindazok, a­kiknél a pessimismus második természetté nem vált, ama jótékony szövetség változatlan fennma­radásának jelentésekép fogják azt felfogni, a­melynek világrészünk első, ha nem is kizáró­lagos sorban köszönheti a béke áldásait.« A herczegovinai csatatérről nagy, döntő fordulat beálltát jelentik. Mukhtar pasa több napi diadalmas harczczal elérte Nick­­sics várát s nemcsak bőven ellátta élelemmel, hanem fölmentette a fontos helyet s a kör­nyékről elűzte a lázadókat. Ezek összes erő­dítményei a törökök kezébe kerültek. Mukh­­tar pasa igen tekintélyes haderővel ápril 27-én indult el Gaczkóból, s úgy látszik olyan ügyesen tudta előnyomulását álc­ázni, hogy most ő lepte meg az ellenséget. A fő­­harczok Asztasika körül vivattak. Niksics fölszabadítása stratégiai és politikai okokból egyaránt igen fontos, stratégiailag azért, mert e pont körül folynak hónapok óta a legvére­sebb harczok s mert ez a vár Montenegró sakkbantartására igen hatalmas eszköz a tö­rök csapatok kezében. Nem kevésbé fontos ez esemény erkölcsi és politikai szempontból. A török hadsereg katonai becsülete vissza van állítva s most a porta minden megalázás nélkül folytathatja az egy ideig megakadt békés pacificatió mű­vét. Konstantinápolyban hír szerint a múlt héten kijelentették, hogy mihelyt Niksics föl lesz mentve, elfogadják az ajánlott fegyver­­szünetet. Most ez megtörtént s kétség kivül újra meg fog indulni a diplomatiai actió, mely mindaddig, mig a török csapatok hátrányban voltak, a portára nézve bizonyos tekintetben megalázó lett volna, így ez a diadal talán siettetni fogja a béke visszaállítását. De különösen jó hatással lesz az a Szer­­bek harczkedvének mérséklésére, mely úgy­­látszik legutóbb ismét fokozódott. Mint Bel­­grádból jelentik, a kormányválság megint napirendre jutott s Milán fejedelem a szélsők ismeretes vezéreivel Gruics, Szevcsa és Risz­­tics urakkal alkudozik a minisztériumba lé­pés ügyében. A török fegyverek ezen újabb diadala remélhetőleg ki fogja józanítani a demagóg­ párt fejeit, s ezek nem fogják ma­gukat oly háborúba sodortatni, mely Szer­biára nézve sehogy sem lehet sikeres, hacsak a fejedelemség kalandos politikáját valame­lyik nagyhatalom nem támogatná, mire épen jelenleg kevés kilátás nyílik. Azon proclamatió, melyben Victoria angol királynő, az indiai császárnői czím föl­vételét alattvalói tudomására hozza, így szól : Victoria Regina. — Tekintve, hogy a parlia­ment jelen ülésszakában következő czimű törvény fogadtatott el: »Törvény, mely ő Felségét felhatal­mazza, hogy az egyesült királyság és mellékországai birodalmi koronájával járó elnevezéseit és czimeit pótlékkal lássa el«, a mely törvény azt mondja, hogy a Nagybritania és Izland egyesítésére vonatkozó tör­vényben kimondatott, hogy a két ország egyesítése után a királyi elnevezések és czímek olyanok legye­nek, a­mineknek ő felsége a királyi proclamatió ér­telmében az egyesült királyság nagy pecsétje alatt meghatározni méltóztatik, és mely törvény továbbá azt mondja, hogy az említett törvény s 1801. január elsején kelt királyi nagy pecsétes proclamatió alap­ján jelen elnevezéseink és czimeink ezek : »Victoria Isten kegyelméből Nagybritania és Izland királynéja, a hit védője« , mely törvény továbbá fölemlíti, hogy az India jobb kormányzására vonatkozó törvényben megállapíttatott, hogy India kormányzata, mely megbízásunkból eddig a kelet-indiai társaságra volt ruházva, reánk szálljon s hogy Indiát jövőre mi és a mi nevünkben kormányozzuk, és hogy czélirányos­­nak látszik, hogy a kormányzat ezen átruházásának elismerése czimeinkben teendő pótlékkal történjék, és a­mely törvény, az említettek után megállapítja, hogy nekünk törvényesen meg legyen engedve, czi­­meinket ezen elismerésnek megfelelően kipótolni úgy, a mint alkalmasnak találjuk, czélszerűnek találtuk s ezennel megteszszük titkos tanácsunk tanácsára és he­lyeslése mellett meghatározzuk és kijelentjük, hogy jö­vőre, a mennyiben illendőnek fog mutatkozni, minden alkalommal és minden okiratban, melyben elnevezé­seink használtatnak, fenntartva és kivéve azon sza­badságleveleket, meghatalmazásokat, pátenseket, ado­mányozásokat, megidézéseket kinevezéseket s más ilyen okmányokat, melyek jogérvényes volta az egye­sült királyság határain túl nem terjed, következő pótlék teendő az egyesült királyság és mellékorszá­gai birodalmi koronájával egybekötött elnevezésekhez és czimekhez, ugyanis latin nyelven e szavakkal: Indiae Imperatrix és angol nyelven: »Empress of India.« Akaratunk és kívánságunk továbbá, hogy ama pótlék ne használtassák a fentebb elősorolt vagy hozzájuk hasonló okiratokban. Akaratunk és kíván­ságunk továbbá, hogy minden arany-, ezüst- vagy rézpénz, mely most forgalomban van s az egyesült királyságok törvényes érézpénze, és minden arany-, ezüst- és rézpénz, mely ezen napon vagy e nap után tekintélyünk alatt veretik, a czimeinkhez tett ezen pótlék nélkül is az egyesült­ államok törvényes ércz­­pénzének tekintessék s fogadtassák el stb. Kelt Windsorban, 1876. ápril 28-án, uralkodá­sunk 39 évében. Isten tartsa meg a királynét. E proclamátió az uj czimet az ango­lokkal alig fogja megkedveltetni. Több franc­ia kerületben vasárnap utólagos választás volt. Páris tizenhetedik kerületében Pascal Duprat köztársasági a szélső Chambert ellen, Bordeauxban Simiot köztársasági, Cher megyében szintén republi­cáns diadalmaskodott. A „Pesti Napló“ tárczája. Bellah. — Regény. — Irta : Feuillet Octáv. (Francziából.) XI. — Folyt. — — Annál roszabb, felelte Francis, ön kérlelhet­­len felügyeletre kényszerit. — A gránátosok kettős sorfalat képeztek a foglyok körül, azonfelül minden fogoly mellé külön is állítottak egy katonát, kinek a legszigorúbb parancsot adták. Ezen intézkedések után a hadnagy jelt adott és az egész csapat meg­indult. Francis örült, hogy az expeditió ilyen szépen sikerült, és a nyugtalanság véget ért; könnyű léptek­kel haladt a menet élén, kéjjel szívta be a friss éj­jeli levegőt, kardjával vígan csapkodta az útszéli bokrokat. Hervé beburkolózott köpenyébe, komo­­rabb volt. Félóra múlva elértek egy folyóhoz, mely az út balfelén nyugotról kelet felé folyt. — Ha nem csalódom parancsnok úr, szakitá meg Hervé a nyomasztó csöndet, ez a folyó ama nagy helységen folyik át, ahol főseregünk előőrsei vannak elhelyezve. Hisz ön igen jól ismeri ezt a vidéket ? Hervé azt felelte neki, hogy igaza van, mert a folyam mentében elhúzódó út épen ama városkába visz, és hogy gyermekkorából igen jól emlékezik visz­­sza a vidékre. — De én azt hiszem, folytatá Francis, hogy most már ön vehetné át a vezényletet. — Oh nem, kedves Francis, hisz ön igen jól viseli magát... Ön a legszebben vitte véghez az egész dolgot. — No, a véletlen nagyon kedvezett, sokkal jobban . . . No, de csakhogy ilyen szerencsésen el tudtuk intézni. — Bár úgy volna, felelt Pelven. — Hogyan ? hát valami gyanúsat tapasztalt ? — Mondja csak Francis, mit tart az öreg­asz­­szony hirtelen megőrülése felől ? — Tán azt hiszi, hogy tettetve volt ? kiáltott fel Francis. — Meglehet, hogy félig igazi, félig meg tette­tett volt; a nők még ilyenre is képesek; mindaddig, míg helyen nem leszünk, aggódni fogok, hogy ez az őrült beszéd valami titokszerű intés volt... Hervé félbeszakítá szavait, mert az útszéli fá­kon egyszerre halvány, röpke világosságot vett észre. — Mi ez? mondá Francis és a katonák felé ment. — Semmi, hadnagy úr. A foglyok pipára gyúj­tottak, felesé Bruidoux. Csakugyan igy volt, Georges és Rado a gráná­tosok sorai közt haladtak és egész közönyös arczc­al pipázgattak, de oly erősen, hogy sötétben az égő dohány időről-időre fényt vetett a foglyok csoport­jára. A fiatal hadnagy visszatért Pelvenhez. A kato­nák libegve mentek fel egy meredek partnak, az út erdős dombok közt húzódott; balfelől, a folyam felé meredek lejtőt eresztett. — Sajnálom, hogy a másik utat nem válasz­tottuk, szólalt meg Francis és aggódva körültekin­tett. Ez az út nagyon furcsa szorost képez. Az a hegy ott jobb felül sötét, mint a pokol. Aztán meg... nem tudom, tán a fülem cseng, a folyam moraját, vagy a szél zúgását hallom-e, nem hall valami morgást. — Tiltsa meg a foglyoknak a pipázást, kiál­tott fel egyszerre Hervé. Hervé megfordult, de mielőtt egy lépést is tett volna, három lövés dördült meg, a dombokon az után egy villanás, a környező dombokon szörnyű zsivaj kelt. A foglyok mellett álló három katona elesett, a negyediket leterített egy ökölcsapás. George, mint egy vad bika, áttörte­ fejével a sorfalat és utat nyitott társainak, kik csakhamar eltűntek a sűrűbe. Ismét viharos zaj kelt, de ez csakhamar lecsöndesült. Vaktában egy pár lövést tettek, de eredmény nélkül. A váratlan támadásra igen jó helyet választot­tak. A hegyzug legemelkedettebb pontja­ elől Sűrű, fekete tömeg mozgott, mely, mint a hegyi áradat ro­hant le a magaslatokról; a dombról is tompa zaj hallatszott, mint mikor a tenger háborog; tehát ott is jelentékeny haderő van elhelyezve. A republicá­­nusok látták, hogy mihelyt egy lépést hátrálnak, el vannak veszve. Hervé első gondolata az volt, hogy szuronyszegezve előre tör és keresztül vágja magát az útját álló sorfalon, de azután meggondolta, hogy mire a sorfalhoz ér, embereinek két harmadát is le­lövik a dombokról. Az út, az erdővel szemben elhúzódó vonalon félkört képezett és mintegy fokhegyet alkot, melynek alja a harmincz lábnyival alantabb lévő folyamba ér. E helyett néhány fa és cserje­csoport még sötétebbé tette. A gránátosok első meglepetésükben a sűrű ho­mály fedezete alatt a mélység szélére menekültek. — Francis hadnagy, szólt Hervé oly hangosan, hogy a katonák is meghallhatták, átveszem a ve­zényletet. —­ Ez már helyes, dörmögött Bruidoux. Ennek már örülök. Nem akarom a hadnagyot kicsinyelni, mert derekasan tartotta magát, de itt már csakugyan legény kell a gátra. Hervé három sorba állította katonáit, aztán a sziklafal szélére ment és feszült figyelemmel nézte a lejtőt. Azután visszajött Francishoz, ki a szakasz szé­lén állott. — Választhatunk a víz, meg a puskapor közt, ugy­e ? kérdé Francis. — Csak csendesen­ halljuk, szólt Hervé. A sűrűből Liliom érczes hangja csendült meg : — Perven parancsnok, ugy­e meghallja szavamat ? — Igenis uram, felelt Hervé és kilépett az út közepére, a sorfal elé. — Önök be vannak kerítve, folytatá Liliom. Oly erővel rendelkezem, hogy egy szálig lelövethe­­tem önöket, a­nélkül, hogy embereimnek csak egy csepp vérükbe kerülne. Tudom, hogy önök bátor fér­fiak és teljesíteni fogják kötelességeiket, de itten tel­jes lehetetlenség. Adják meg magukat. — Oly sajátságos helyzetben vagyok, viszonza Hervé, hogy előbb meg kell kérdeznem hadnagyom véleményét: enged-e erre időt ? — Tessék uram, felelt Liliom. Dolgunk nem sietős. Hervé karon fogta a fiatal hadnagyot, és elve­zette a szírt szélére. — Hallgasson meg jól, mondá a katonák mély hallgatása közepette; most visszafizetjük a mosónők kölcsönét; megmenthetjük életünket, becsületünket, csak azt kell megtennünk, a­mit én gyermekkorom­ban is megtettem akárhányszor tréfából. A sötétben a fák miatt, az ellenség nem veszi észre, hogy mit csinálunk. Látja ezt a lejtőt; ez két harmadrésznyi­re a sok fagyökér miatt valóságos lépcsőt képez; alább egy függélyes sziklalapot találnak, mely egye­nes, akár­egy asztal; ezen egész bátran lecsúsznak, a szikla alján elhúzódó keskeny homokzátonyra esnek, ott belépnek a folyóba és átgázolnak rajta, a víz nem mély, csak térdig ér, vagy legfelebb mellig. Mindenki tartsa meg helyét, míg a sor reá kerül. Az­­őrmester ügyelni fog arra, hogy mindenki csak akkor eresz­kedjék le, mikor az előtte való már leért. Én majd minél tovább alkudozni fogok az ellenséggel, hogy időt nyerjünk. Előre fiuk, csak hidegvér. A hadnagy megmutatja az utat. Csak a gyökerekbe kell kapasz­kodni Francis. Francis felelni akart, de Hervé kurta szavak­kal meghagyta neki, hogy engedelmeskedjék. A fia­tal hadnagy csakhamar eltűnt a szikla alján. Egy katona utána ment. A furcsa operativ, a menekülés biztos reménye jó kedvet keltettek a gránátosok közt. Bruidoux, ki egy kiszökellő szikladarabon térdelt, minden társának mondott valami tréfás búcsúztatót: — Szerencsés utat! tisztelem az otthon valókat. . . gondolj majd reám is . . . Te meg ne kószálj ezen a sziklán!... Te polgártárs vigyázz, hogy be ne sá­­rozd magadat... Colibri irsz-e majd nekünk levelet ? A furcsa terv megmagyarázása és a kivitel megkezdése csak néhány másodperczig tartott, de Hervé félt, hogy a hosszabb halogatás gyanút fog kelteni; meghagyta Bruidouxnak, hogy mi­helyt csak már egy sor áll a szirtfokon, értesítse; azután ki­ment az út szélére. — Uram, mondá hangosan; én megadom ma­gamat élet-halálra, de oly feltétel alatt, hogy hadna­gyom és katonáim elmehetnek hadtestükhöz. — Ez nem komoly ajánlat, mondá Liliom. Az egész csapat hatalmamban van és így egy emberrel nem érhetjük be, bár igen jelentékeny és becses tagja a csapatnak. — Köszönöm uram, felelt Hervé, ki épen azt akarta, hogy az idő így elteljék; köszönöm a bókot, de ha nagyon sokat követel tőlünk, akkor nem kap meg oly olcsó áron, mint a­hogy hinné; nem jó az el­lenséget kétségbeesett ellenállásra keseríteni. — Ismétlem uram, felelt Liliom fenyegető hangon, hogy ajánlata nem komoly. Nincs egyéb mon­dani­valója ? — Micsoda előnyöket biztosít nekünk, ha meg­adjuk magunkat. — Az életet, ha lekötelezik magukat a király­nak szolgálni — Majd elmegy... azzal a királyoddal! mor­­gott Bruidoux és odament Hervé mellé... Parancs­nok úr, már az első sor fenn van. — Készüljetek lövésre, mondá Hervé, azután néhány lépést hátrált. — Liliom úr, azon feltételei megbecstelenítők nem fogadják el. — Hej fiuk, tüzet a sziklára! kiáltott Liliom dörgő hangon. A dombon ezer láng villant fel és iszonyú dör­gés rázkódtatá meg a sziklafalakat. A villanás fé­nyénél a chouanok észrevették a republicanusok első sorfalát, nem sejthették, hogy a hátulsó sorok eltűn­tek. Pelven előre látta ezt, arra számított, hogy a sötétben nem lehet lőni és katonái a fák által fe­dezve vannak­; inkább kitette magát a veszélynek, csakhogy az ellenség most még észre ne vegye a szökést, csak három gránátos esett el. — Tüzet, fiuk, mondá Hervé, azután mene­küljenek. A katonák lőttek, azután sebesen lecsúsztak a sziklafalon. Broidoux nem akarta a parancsnokot el­hagyni, de Hervé egy szigorú intésére ő is a többiek után ment. Hervé egyedül maradt a füstben, mely a sötét­séget növelte, odafordult a magaslat felé és felki­áltott ! — Royalista urak, én és hadnagyom megadjuk magunkat élethalálra . . . — Kiáltsa, hogy éljen a király! felelt Liliom. Kérem, kiáltsa, mert ön derék ember. Hervé hátratekintett, látta, hogy két három ember még a sziklaormon van; rettent­etlenül szeme közé nézett az ellenségnek: — Hogy megmaradt em­bereimet megmentsem. — Kiáltsa, hogy éljen a király! ismétlé Liliom. — Nem kiáltja, no hát lőjjetek. Szavait újabb dördülés követé. Pelven hallotta fülei körül a vészes süvöltést, de a golyók tisztelet­ben tartották e nemes keblet. A villanás már csak az üres oromra vetett fényt. —Mi ez ? kiáltá Liliom. Ördög és pokol ! Megszöktek! — Igen is uram, éljen a köztársaság! kiáltott Pelven és kardját megvillogtatva, a lejtőre ugrott. Feje fölött lövések dördültek meg, de ő egész épség­ben ért le a zátonyos partra. Pár percz múlva a túlsó partról hangos örömrivalgás hallatszott. A sziklaor­mon álló c­ouanok megtudták ebből, hogy Pelven és társai biztonságban vannak. Amint Pelven partot ért, Francis nyakába bo­rult ,a két fiatal­ember majdnem sírva fakadt. Rövid vártatva meggyőződhettek, hogy a fehérek nem mernek a sziklaormon leereszkedni, sebes léptekkel haladtak tova. (Folyt.köv.) Budapest, május 2. (Apponyi gr. párisi nagykövet) teg­nap előtt nyújtotta át Mac Mahonnak visszahívó le­velét, s e hét folyamában fogja elhagyni Périst. Ad­dig, míg utóda kineveztetik, Kuefstein gr. kö­­vetségi tanácsos fogja a követség ügyeit vezetni. (Az új romániai minisztérium). A romániai senatus és kamra rendkívüli ülésszaka múlt hó 2­7-ikén nyittatott meg. A Fi­o­r­e­s­c­o-kormány meglehetős többséggel rendelkezik, a­mennyiben azon veszélylyel szemben, hogy egy kalandos kor­mány kerülhetne felszínre, a conservativ elemek ösz­­szetömörültek. A Ghika-Boeresco-töredék a conser­vativ kormányt támogatja, sőt valószínű, hogy Ghi­ka és Boeresco belép a kormányba; az előbbi a belügyi az utóbbi a külügyi tárczát fogná elvállalni. Az a nyolca tisztelendő úr, kik a­ senatusba válasz­tottak, majdnem kivétel nélkül a kormány pártjához tartozik, sőt még Bosianu , Ratzkovánu, Deschlin, Paucescu és Delianu sem fognak a nemzeti szabadelvű párthoz csatlakozni, noha a senatus utolsó ülésszakában a Catargiu kabinet ellen szavaztak. A nemzeti szabadelvű párt ennél­fogva a senatusban csak 26—28 szavazattal fog ren­delkezni, míg a kormány 40 szavazattal rendelkezik, feltéve, hogy a 68 senator mind megjelen a sena­­tusban. A­mi a kamrát illeti,itt a helyzet a kormányra nézve még kedvezőbb. A nemzeti szabadelvű párt tudvalevőleg kilépett a kamrából, s C­a­t­a­r­g­i­u is tá­mogatni fogja a kormányt. A kamara megnyitása alkalmával Fi­o­r­e­s­c­o kifejte a kormány programmját, kiválólag hangsú­lyozván, hogy a minisztérium külügyi politikájában a legszigorúbb semlegességet fogja követni, a­mint ezt a párisi szerződés követeli. Az országban a kormány a nyugalmat, a rendet és törvényességet egyúttal a legszigorúbb takarékosságot fogja szem előtt tartani. Beszéde végén felkéri a pártokat, hogy tekintettel az ország helyzetére, a kormány működését támogassák. (Mukhtar pasa és a szultán.) A »Pol. Corresp.« ápril 25-ikéről egy igen érdekes konstan­tinápolyi levelet közöl, melynek tartalmát, bár azt az azóta történt események túlszárnyalták, érdekes voltánál fogva közöljük. »Konstantinápoly — írja a levelező, — még mindig azon benyomás alatt áll, melyet Ah­med Mukbtar pasa legutolsó sürgönyei keltettek fel. E sürgönyökben tudvalevőleg a maga számára vindi­álja Mukbtar a győzelmet, s ha az itteni kormány nem is tűri, hogy a lapokban Mukbtar sürgönye bírálat tárgyává tétessék, a közhangulat nagyon jól érzi, mit kelljen Mukhtar győzelmi hírei­­ről tartani, szemben azon ténynyel, hogy Niksics vára még mindig nincs élelemmel ellátva. Mukhtar utolsó sürgönye óta egymást váltják fel a miniszteri és hadi tanácsok, s miután e­­­z a pasa a legutóbbi hadi események folytán lelépni kényszerült, kétség­telen, hogy Mukhtar pasa lett volna az őt köz­vetlenül k övező áldozat, ha nem mentette volna meg ettől a szultán atyai jóindulata. Mukhtar pasa ugyanis úgynevezett »Seraj­­lij­a«, mely elnevezésnek kettős jelentése van, így neveztetnek ugyanis a Serail gyermekei, s a Padisah rendületlen hivei. Mindkét minőség összpontosul Mukhtar pasában, s így érthető, hogy feje fölött nem törhetett ki a zivatar, melynek mások áldoza­tul estek. Mahmud és Dervis pasák határozot­tan visszahivatását kívánták, s e szándékuk kivi­telére megnyerték a szultánnőt­ Validét is, ki nagy kegyben tartja a nagyvezírt. Abdul Azis azonban határozottan ellene volt Mukhtar pasa visszahivatásának, sőt maga is azt állította, hogy Mukhtar pasa működésének eredménytelensége a rendelkezésére álló sereg csekélységében keresendő, kiemelvén egyúttal a fővezér kétségtelen­­ adi érde­meit. Ennélfogva Mukhtar pasa a szultán hatá­rozott akarata folytán megtartotta a főparancsnok­ságot, s csak arra szólíttatott fel, hogy iparkodjék mielőbb jóvátenni az eddigi eredménytelenséget.­­ Egyúttal Dervis pasa is utasíttatott, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel igyekezzék a török haderőt Herczegovinában erősbíteni, mit a seraskiei annál kevésbé fog teljesí­tetlenül hagyni, mert maga is keserű tapasztalatokat gyűjtött tavaly Herczego­vinában. A közvélemény Konstantinápolyban nagyon elégületlen a török hadviseléssel. Általános a véle­mény, hogy vagy adja meg a kormány a felkelőknek mindazt, a­mit ezek követelnek, vagy úgy viseljen háborút, a­mint egy államhoz illik. A török miniszterek kétségbevonják azon de­menti alaposságát, mely Mukhtarnak a Monteneg­­róiak részéről történt beavatkozásra vonatkozó sür­gönyére adatott. A török kormány megengedi, hogy Moukhtar a hadakozó montenegróiak számára nézve tévedhetett, de a kezeknél levő kétségtelen adatok­kal bebizonyítják, hogy P­re­s­­­i­k­a körül legalább is 5000 montenegrói és szerb alattvaló harczolt a felkelők soraiban. (Az osztrák nemzeti bank­ május havi kimutatása : Érczalap 136,597,307 frt 20 kr Erczben fizetendő váltók 11,422,683 frt 33 kr Leszámítolt váltók és értékek : Bécsben 40,563,121 frt 78 kr. az osztrák fiókokban 39,598.127 frt 14 kr. a magyar fiókoknál 27,092.460 frt 60 kr. Mindössze 107,253.709 frt 52 kr. Kölcsönök kézi­ zálogra: Bécsben 11,999.400 frt — kr az osztrák fiókokban 10,744.600 frt — kr. a magyar fiókokban 7,394.000 frt — kr. Mindössze: 30,138.000 frt — kr A bank tulajdonát képező államjegyek 1358024 frt — kr A bankszabadalom tartamára az államnak adott kölcsön 80000000 frt — kr. Jelzálogkölcsönök 98636924 frt 38 kr Börzeszerűen vásárolt nemzeti bank-záloglevelek 6217201 frt 25 kr. A tartalékalap értékei jan. 30-ki árfolyam szerint 16871353 frt 26 kr. A nyugdíjalap értékei jun. 31-ki árfolyam szerint 2483324 frt­­ kr. Épületek Bécsben és Budapesten összes beruházásokkal 3199475 frt 87 kr. Kiadások 914443 frt 24 kr. Folyó­számlák 7049640 frt 43 kr. Összesen: 502,142,086 frt 49 kr Passiva: Bankalap 90000000 frt — kr Tartalékalap 18019576 frt 75 kr Bankjegyforgalom 284965470 frt — kr. Ki nem vett tőkevisszafizetések 76140 frt — kr. Beváltandó bankutalványok 297074 frt 5 kr. Forgatmányi követelések 182139 frt 28 kr. Ki nem vett osztalékok 125960 frt 50 kr. Forgalomban levő záloglevelek 98496080 frt — kr. Kisorsolt, de még be nem vál­tott záloglevelek 182250 frt — kr Ki nem vett záloglevélkamatok 84748 frt 64 kr Nyugdíjalap 2483324 frt - kr Áthozatal a múlt félévről és zá­loglevelek kamatozására be­folyt összegek, folyó jövedelmek 7229323 frt 26 kr. Összesen : 502142086 frt 49 kr. BELFÖLD, Léván, april 29. (A járásbíróság.) A »Pesti Napló« i. e. 97. számában megjelent azon czikk, mely a körmöczbányai járásbíróság te­rületével foglalkozik, helyreigazítást igényel. Mert midőn említett járásbíróság, melynek va­lamennyi 36 községe Bars megyében fekszik, a meg­hagyott aranyos maróthi, nem pedig a beszterczebá­­nyai törvényszékhez csatoltatott és a megye integri­tása törvénykezési tekintetben helyreállitatott, a kor­mány Bars megye egyik leghőbb óhajtását valósítván, hálás elismeréssel találkozik el annyira, hogy azt mondhatni, mikép alig történt kormányintézkedés, mely ennél Barsmegyét eddig elő kellemesebben érin­tette volna. —1. N­a­g­y­ A t­á­d, apr. 29. (A vendekről.) A »Pesti Napló« ápril 28-ai számában a »Kü­lönfélék« rovatában említés van téve az Augusztics Imre által szerkesztendő vend magyar nyelvtanról s ugyanott a Somogymegye nagy­atádi járásában há­rom községben lakó állítólag 5000 vend lélek is azok közé számittatik, kikre nézve az említett mun­ka hiányt pótló iskolai könyvet képezne. Legyen sza­bad e téves állítást kellő mértékére leszállítanom. Ugyanis e három községben (Tarany, Háromfa- Agarév és Aracs), az 1870-ik évi népszámlálás­kor találtatott 4162 lélek. Ezen számban benfoglal­­tatik a puszták és majorok kizárólagosan magyar cselédsége és az Agaréven lakó magyarajku telkes gazdák családjai, és igy a három falu vend ajkú la­kossága legfelebb 3000-re tehető, kik azonban a magyarosodásban napról-napra haladnak: 1. mert a közéletben sem nélkülözhetik a magyar nyelvet; 2. mert a templomi prédikácziót és az iskolai tanítást ember emlékezet óta magyar nyelven hallgatják; 3. mert a katonaságnál is kénytelenek magyarul beszél­ni, minthogy magyar ezredbe­n vol­atnak. De tud is mind a 3 faluban minden beszélni tudó gyermek ma­gyarul , minek egyik bizonyítéka az, hogy vasárnap délutáni utczai játékaikat mind a fiuk, mind a leán­­­nyok kizárólag magyar nyelven tartják.

Next