Pesti Napló, esti kiadás, 1876. május (27. évfolyam, 100-125. szám)
1876-05-23 / 119. szám
119. szám._________________ 8 K«rberatési iroda Barátok*»*, átka»«am 4pllit. ▲ Up iMllMtl rénaát illata Mhilw kfalamtay a szerkautóséghm latánando. Bérmentetlen levelek cuklenért kezektől fogadtatnak el Káliratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok tere , Athenaeum-épület. A Up anyagi ráeaát illető kiadamányek (előfizetid pán*, kiadáérőts panaszok, Urdetmányek) a kiadó-hivatalhoz inánaáak. Budapest, Kedd május 25 1876. ESTI KIADÁS. ___________27. évi folyam. Előfizetett] feltételeit: P.Mtilé küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggelire esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt —kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felfllfizetői évnegyedemként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban meghinditotó, de ennek »«*»•• mely napján történik is, mindenkor a hó elad napjától számítunk f hirdetések szintúgy mint előfizetősek a festi JSTapló kiadó-rivatalábs Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület küldendők. E1 ...... Budapest, május 23. A külügyminisztérium kereskedelmi-politikai okmányainak gyűjteménye, a »zöld« könyv — ma osztatott szét a delegátusok közt. A gyűjtemény czime következő: »A császári és kir. követségek és ügynökségek jelentései kereskedelmi-politikai ügyekben. 2-ik szám. Tartalomjegyzékét alantabb találják olvasóink. A »zöld« könyv ezúttal jóval vaskosabb, mint a tavali, 204 negyedrétű lapra terjed, s összesen negyvennégy többékevésbé kimerítő, sok érdekes statistikai adatot tartalmazó okmányt foglal magában, melyek húsz külföldi állam kereskedelmi, gazdasági és pénzügyi viszonyait ismertetik. A gyűjtemény fontosabb okmányaira alkalmilag visszatérünk. A tartalom a következő: Belgium. A répaczukor-ipar Belgiumban és az 1875. évi augusztus 11-én kelt egyezmény. Gróf Deym cs. és kir. követségi tanácsos jelentése. Brazília. Báró Schreiner cs. és kir. követ jelentése Brazíliának gőzhajózási összeköttetéseiről és távirdai vonalairól. China. Schäffer lovag cs. és kir. miniszterresidens jelentése a gazdászati viszonyokról Chinában. Dánia. A dán pénzreform. Gróf Lippe-Vreiszenfeld cs. és kir. követségi titkár jelentése. Németország, a) Berlin. Az osztrákmagyar és német államok között 1868. évi mártius 1-én kötött szerződés hatásáról, mindkét ország iparának fejlődésére Hengelmüller cs. és kir. követségi titkár jelentése h.) München, Jäger cs. és kir. követségi tanácsos jelentése a bajor vasutakról. c.) Hamburg Báró Westenholz cs. és kir. főconsul jelentése Hamburgnak gőzhajózási összeköttetéseiről Kelet- Ázsiával. d.) Köln. Báró Oppenheim cs. és kir. főconsul jelentése Kölnnek kereskedelméről 1864. évtől 1874-ig terjedő tiz év alatt. c.) Mannheim. Ladenberg C. cs. és kir. consul jelentése Mannheim kereskedelmi forgalmáról. Francziaország. a) Páris. Walther- Moltheim lovag cs. és kir. miniszteri tanácsos jelentése a segélyezett gőzhajózási társulatokról Francziaországban, különösen a messageries maritimesekről. b) Marseille. Dr. Kozzi cs. és kir. alconsul jelentése a marhakereskedés fejlődéséről Marseilleben. Görögország, a) Athen. 1. A pénzreformról Görögországban báró Münch-Bellinghausen cs. és kir. követ jelentése. 2. Eisenstein A. cs. és kir. követségi titkár jelentése Görögország állami jövedelmeiről és adórendszeréről b) Patras. Dvorzak lovag cs. és kir. főconsul jelentése Patras és környékének fekvése, termelése és kereskedelmi forgalmáról. Nagy-Brittania. a) London. 1. Gróf Montgelas cs. és kir. követségi titkár jelentése az angol kormány és a különböző gőzhajózási társulatok közt fenálló postaszállítási szerződésekről. 2. Scherzer lovag cs. és kir. miniszteri tanácsos jelentése a suezi csatorna jelentőségéről, a britt kereskedelmi kamarákról és kereskedelmi szerződésekről, b) Liverpool. Az ezüst értékcsökkenéséről. Krapf F. cs. és kir. főconsul jelentése, c) Cardiff Kohn. H. cs. és kir. consul jelentése a kereskedelmi és iparviszonyok eredményeiről Dél Wales és Montmaschireben 1875. évben. Olaszország. Báró Gravenegg cs. és kir. követségi tanácsos jelentése az olasz kir. kormány és több hajózási társulatok közt kötött szerződésekről. Németalföld, a) Haag. Báró Türckheim cs. és kir. követségi tanácsos jelentése a czukor-megadóztatás kérdésének jelen állapotáról, különös tekintettel a Németalföldre és az 1875. évi augustus 11 -i brüsseli egyezményre, b) Amsterdam. 1. A takarékpénztári ügy Németalföldön, különös tekintettel az angol és belgiumi postatakarékpénztárakra. Haupt J. cs. és kir. consul jelentése. 2. Czikani lovag cs. és kir. alconsul jelentése a németalföldi államvasutak építéséről és hasznosításáról. Per 7 8 a. Gróf Dubsky cs. és kir. követ jelentése Perzsiának jelentőségéről az osztrák-magyar kereskedelemre nézve. A legfontosabb be- és kiviteli áruczikkek rövid átnézete. Portugália. Báró Salzberg cs. és kir. követségi titkár jelentése Portugáliának gyarmatairól általában, különös tekintettel Mozambique tartományára. Oroszország, a) Szt.-Pétervár. Az állami budget 1870-től 1874. év végéig. Schiessel lovag cs. és kir. követségi titkár jelentése, b) Odessa. Princig lovag cs. és kir. főconsul jelentése Odessa gabonatermő vidékéről. Svéd és Norvégia. Mezei és erdei gazdászat Svédországban. Rosty F. cs. és kir. követségi titkár jelentése. Svájcz. A bortermelés és borkereskedés Svájczban. Markwort cs. és kir. követségi tanácsos jelentése. Spanyolország. Wolfsbergi Lenk cs. és kir. főconsul jelentése gazdászati reformokról Spanyolország ázsiai gyarmataiban és a spanyol kereskedelmi tengerészet állapotairól, továbbá a spanyol hajósok panaszairól. Törökország, a) Serajevo. Theodorovich S. császári és királyi főconsul jelentése Bosznia és Herczegovina gazdászati helyzetéről, b) PriBrend. Visszapillantás Albániának múlt évi gazdászati viszonyaira. Lippich T. cs. kir. consul jelentése. c) Scutari. Grüner cs. és kir. alconsul jelentse Albániának gazdászati helyzetéről. Kereskedelem és közlekedés. Posta- és távirdai intézetek. d) Janina. Ghinobulo cs. és kir. alconsul jelentése a janinai vilajet 1875. évi gazdászati állapotáról. e) Monastir. A pentepei vásár és jelentősége Knappitsch cs. kir. főconsul jelentése, fj R u s ts cs u k. Montlog O. cs. és kir. főconsul jelentése a tervezett várnai kikötő építéséről g) Salonich. Chiari lovag cs. és kir. főconsul jelentése Törökországban termelt dohány ültetése, kikészítése és kelendőségéről, különös tekintettel Macedonia tartományára b) C a n . a. Miksebe cs. és királyi consul jelentése Creta kereskedelmi viszonyairól, különös figyelemmel Ausztria s Magyarország e tekintetbeni részvételére i) Smyrna. Herzfeld lovag cs. és kir. főconsul jelentése a smyrnai vilajet gazdászati helyzetéről k) Beyrut. Zwiedinek lovag cs. és kir. főconsul jelentése Syriáról. Egy pom. Port-Said fejlődése és a hajózási forgalom a suezi csatornán. Stefanelli J. cs. és kir. consul jelentése. Románia, a) Bukarest. 1. Romániának nemzeti ipar létesítésére irányzott törekvése. Bofizio lovag cs. és kir. alconsul jelentése. 2. Románia hitel és bankügye 1875. évben. Burian cs. és kir. alconsul jelentése. b) Galacz. Románia új oktatási törvényéről. Báró Hahn cs. és kir. consul jelentése. Tunis. Schlick lovag cs. és kir. consul jelentése a tunisi államadósságról. Még mindig nem nyert cáfolatot azon félhivatalos távirat, mely szerint az angol cabinet a berlini értekezletek megállapodásainak támogatását megtagadta. Sőt az angol sajtó nyilatkozataiból, melyek kivétel nélkül igen kedvezőtlenül ítélik meg a berlini eseményeket, azt is következtethetni, hogy e távirat később sem fog dementire találni. A kormánypárti »Standard« kereken kimondja, hogy a londoni kabinet »a Berlinben megállapított átkos politikában részt venni nem fog.« Ugyanígy nyilatkozik a »Times«, mely Anglia legújabb elhatározását azzal indokolja, hogy a berlini programm a hatalmaknak még nagyobb beavatkozási jogot vindkál a török viszonyokba, mint Andrássy gróf jegyzéke; az új javaslatokat igen nehéz a szultán felségjogaival összeegyeztetni; azon körülményt, hogy a lázadók eddig le nem verettek — nem e főleg az idegen támogatás miatt, azt a »Times« kutatni nem akarja — ők arra használják fel, hogy kívánságaikat jogosultaknak nyilvánítsák s azok valósítását a hatalmak közvetlen felügyelete alá helyezzék, ami egyenesen provokálja az idegen beavatkozást. Különben, mondja végül a »Times«, Anglia jelen tartózkodása semmikép sem azt jelenti, hogy lemond a tevékeny szerepről a keleti kérdésben. Különben Berlinben még mindig nem akarják elhinni, hogy Anglia megtagadta közreműködését a többi hatalmak politikájában. A »Pol. Corr.« egy félhivatalos, május 20 -i berlini levele azt mondja, hogy a londoni kormány válasza még nem érkezett meg, s hogy ha a válasz tagadó lenne is, Anglia alig fog oly magatartást követni, mely homlokegyenest ellenkezik a többi hatalmakéval. Ezt már abból is következtethetni, hogy az angol középtengeri hajóraj épen úgy activitásba kezd lépni, mint a többi államoké. » A hatalmak azon törekvését, — mondja a félhivatalos levél , hogy a békét Törökországban helyreállítsák, Anglia bizonyára nem fogja ellenezni, főleg miután a helyzet ott olyan, hogy minden óra ij komoly események hírét hozhatja. Itten tehát azt hiszik, hogy Angliánaknem állhat szándékában a hatalmak rendszabályait alterálni, vagy meghiúsítani . A »Times« következő, sajátságos berlini táviratot közöl: »Az itteni értekezlet békés eredménye daczára az osztrák kormány minden beállható esetre készületeket tesz. Legutóbbi rendszabályai több vaspályával szerződések kötésére irányulnak sebesült- és betegszállító kocsik készentartása ügyében. Ebből azt következtetik, hogy, ha a berlini programm alapján a lázadókkal kiegyezés nem létesül ,az osztrák kormány, semhogy Montenegrónak és Szerbiának a háborúba lépést megengedné, maga fog közbe lépni vagy a portát akarja minden szükséges eszközzel ellátni.« A franczia kormány nemcsak a képviselőházban, hanem a senatinban is fényes diadalt aratott; ez is elvetette az amnestiaindítványt. Vasárnap az ország tizenhárom kerületében volt képviselőválasztás. Jellemző, hogy mindazon monarchisták, kik a Buffetkormány által kifejtett pressió következtében választattak meg, de választásukat a kamara megsemmisítette, most mind megbuktak. — Megválasztatott összesen hat köztársasági — mind monarchista helyett — négy bonapartista és egy monarchista; két választás eredményéről még nem jött tudósítás. Budapest, május 23. (A vidék a kiegyezésről.) A borsodi szabadelvű párt múlt szombati gyűlésének határozatát már vasárnapi lapunk táviratai tudatták. A gyűlés lefolyásáról a következőket közölhetjük : A gyűlést Melczer Gyula elnök nyitotta meg, ki beszédében élesen megtámadá a kormány által kötött kiegyezést. Azt monda, hogy az ország ma roszabb helyzetben van, a minőben Mohács után volt. Melczert Ragályi Aladár követé, ki a már közlött határozati javaslatot indítványozta. Édes Albert csatlakozik e javaslathoz, bár elismeri, hogy Tisza bizonyos pressio alatt állott; szónok a keleti ügyeket érti. Melczer Béla szintén a Tisza-féle kiegyezés ellen nyilatkozik. Ezután szól dr. Popper. Ő nem helyesli Ragályi indítványát, melyet korainak tart. A legtöbb férfiú, kik valamely kiegyezést vagy békét kötöttek, hazaárulóknak neveztettek, így Cavour, Thiers, Tisza. (Sensatio.) Szóló különösen a bankügyi kiegyezést tartja elfogadhatónak. Azt ajánlja, hogy ne fogadjanak el bizalmatlansági szavazatot, hanem igyekezzenek hatni az országgyűlésre, hogy annak idejében a részletek kedvezőbbé alakíttassanak. Lévay József csatlakozik Popper felszólalásához. Ha a kiegyezés oly rész volna, nem fogadták volna el oly férfiak,mint: Szlávy,Horváth Lajos stb Martin, Kun Béla, Újhelyi, s Benőfi Ragályit pártolják; Somogyi, Dezsőffy ellene szólanak ; — ezután Melczer Gyula elnök szólal fel s a párt nagy többsége elfogadja Ragályi rászóló indítványát, azt is határozván, hogy ez indítványt közölni fogja az ország egyéb szabadelvű pártjaival. Nem ily parlamentárisan folyt le a debreczeni »tüntetés.« Ezt a szélső bal kezdeményezte, s népgyülés formája volt. Helfy Ignácz és Verhovay szónokoltak a nagy piaczon összegyűlt néphez. A népgyűlés azt határozta, hogy »Debreczen mindhárom választókerülete feliratot intéz mindhárom képviselőjének, hogy azon esetben, ha helyeslik a bécsi kiegyezést, nem számolhatnak többé a választók bizalmára. (Az osztrák delegáció pénzügyi bizottságának ma délelőtti ülésében Sturm tett jelentést a hadügyi rendes költségvetés néhány címéről. Hangsúlyozza a hadügyi költségek lehető leszállításának szükségét, de elismeri, hogy e pillanatban a hadsereg állományát leszállítani nem lehet. Azt hiszi azonban, hogy a 800.000 főnyi állomány mellett is lehet megtakarítást eszközölni megfelelő szabadságolás és későbbi behívás által. Szónok fenntartja magának a megfelelő indítvány előterjesztését, s azt kérdi Benedek tábornoktól, hogy a hadsereg főfelügyelői állásának fenntartása mellett nem lehetne e a tüzérségi, műszaki és lovassági külön felügyelőket megszüntetni. Benedek azt feleli, hogy ez lehetetlen, a csapatok szakszerű kiképzéséhez ez az intézmény múlhatatlanul szükséges. Sturm azután a vezérkar újjászervezéséről kér felvilágosítást. Merk ezredes előadja, hogy az újjászervezés 19,000 frtnyi megtakarítást is eredményezett. Benelel a vezérkar fontosságát emeli ki. Giskra azt kérdi, felvétetik e minden tiszt, aki qualificálva van a vezérkarba. Azután kiemeli, hogy a hadügyi szervezetben bizonyos ingadozás mutatkozik, a franczia hadsereg épen most ugyanazt a vezérkari szervezetet fogadta el, melyet az osztrák hadsereg elhagyott. Benedek azon meggyőződését fejezi ki, hogy a francziák is nemsokára eltérnek ezen szervezettől. A vita tovább foly. (A törökországi viszonyok.) Mint Konstantinápolyból május 16-ról írják, a törököknek Salonikban nagy kedvök volt a hatóság által eszközölt elfogatásokat megakadályozni. De az időközben megérkezett török és idegen hajók a lakosságot észre térítették, s így az elfogatások, valamint azóta a bűnösök kivégzése is minden baj nélkü mennek végbe. Megbízható hivatalos hírek újra hangsúlyozzák, hogy a konstantinápolyi tanulók sokat emlegetett békés forradalma nem az idegen lakosság hanem kizárólag a török kormány ellen irányult. A „Pesti Napló“ tárczája. Sylvester baba. Rajz a kaliforniai életből. Irta: Bret Harte. (Vége.) Baba csakugyan megnőtt, de soványabb is volt; nagyon meglátszott rajta, hogy roszul bántak vele. Gyönyörű bundája piszkos, roszul van fésülve, karmai, a szép aczélkampók majdnem egészen le voltak koptatva. Nézése nyugtalan, tétova, a régi naiv jókedv helyett eszes gyanakodás nézett ki belőlük. Az emberek bánásmódja nyilván okosabbá tette, bár természetes hajlama nem lett rosszabb. Brown asszony annyi takarót rakott rá, hogy szegény majd megfulladt, aztán elrontotta a bocs gyomrát rengeteg nyalánksággal; a hányatott állat végre meghúzta magát a szoba egyik zugában és elaludt. Jó ideig ébren maradtam, és mindenféle tervet hánytorgattam meg fejemben. Végül abban állapodtam meg, hogy kora reggel elviszem Oaklandba, ahol kis vasárnapi nyaralóm volt, elmerengtem a jövendő szép napokon, végre engem is elnyomott az álom. Mikor felébredtem, már javában sütött a nap. Első pillanatra azon zug felé néztem, ahol Baba leheveredett. A bocs eltűnt. Felugrottam, az ágy alá néztem, kikutattam a szobát, nem volt sehol. Az ajtó el volt reteszelve, de a nyitva felejtett ablak rámáin megláttam a kopott karmok nyomait. Nyilván az ablakon szökött ki, de várjon hova mehetett ? Az ablak az erkélyre nyílt, ahonnét csak a pitvarba juthatott. E szerint nyilván még a házban van. Már csengetni akartam, de ekkor mást gondolok. Minek lármázzam fel a házat, ha a bocs maga még nem árulta el magát. Gyorsan felöltözködtem és a pitvarba mentem. A lépcsőn először is az tűnt fel, hogy egy csizmán Baba fogainak nyoma látszott meg. Végig tekintettem a folyosón , csakhamar feltűnt, hogy a fényesre mázolt csizmák, czipők serege az ajtók előtt nem a szokott csatarendben volt felállítva. A lépcsőn felmenet találtam egy csizmát, melyről a máz tisztára le volt nyalva; a harmadik emeleten még egy pár lenyalt csizma, de itt már meglátszott, hogy Babának a fénymáz már nem esett olyan jól. Odább egy kis lajtorja a háztetőre vezetett. Felmásztam a hágcsón és a háztetőre jutottam, mely erkélyt képezett és a többi házak tetőivel szakadatlan folyosót alkotott egész az utczasarokig. A szélső ház kéménye mögött végre ráakadtam a szökevényre. Bundája merő por, szenny és üvegdarab volt; hátsó lábain guggolt és egy hatalmas karéj kalácsot falatozott; bűnösnek érezte magát, de jószót evett. Sőt tán azt is láttam, a hogy közeledtemre eső lábaival hasát simogatta. Tudta, hogy őt keresem, de szemei nyilván ezt látszottak mondani: »Ami egyszer itt van a gyomromban, azt többé el nem veszitek tőlem!« Megfogtam a bűnöst és a corpus delictivel együtt elczipeltem hazáig, ott az első emeletbe szálltam le vele. A szerencse kedvezett. A lépcsőn senkivel se találkoztam. Baba meg a puha talpakon úgy lépett, hogy senki se hallotta. Alkalmasint tudta, hogy milyen baj éri, ha felfedezik, mukkanni sem mert, a szájában tartott kalácsot se rágta meg, duzzogva jött utánam, ajkairól csak úgy csurgott a szörp. Csak akkor vettem észre, hogy szegény majd megful, mikor szobámba értem és kimerülten a pamlagra dőltem, itt aztán lenyelte a falatot és meghúzta magát a zugban, bánthatta a lelkiismeret; a szörp csak úgy csurgott róla. Mikor lementem reggelizni, rázártam az ajtót. Lenn a vendégek között nagy izgatottság uralkodott, mert kitűnt, hogy az éjjel furcsa dolgok történtek a házban, úgy látszik, tolvajok törtek be a házcsoportba valamelyik padlásablakon, de azután valami nesztől megijedtek, kereket oldottak anélkül, hogy elvihettek volna valamit, pár csizmát találtak a folyosón, azt is elbánják , az utczai cukrász szekrényét is el akarták vinni, mert az üvegtáblák a szekrényen be voltak zúzva. A 4. számú szoba derék szolgálója látta, hogy egy egy álruhás gonosztevő négykézláb ott ólálkodott, de megszökött, mikor ő rákiáltotta: Nem pusztulsz gazember! És nekem mindezt végig kellett hallgatnom, arczom égett a szégyentől, valahányszor feltekintettem, mindig zavarba jöttem, mert láttam, hogy Brown asszony gúnyos szeme rajtam függ. Mihelyt szeret tehettem, kimentem és szobámba siettem, hogy valami indiserét kérdés miatt zavarba ne jöjjek. Baba ott aludt a zugban. Míg a szobaurak el nem mennek, nem vezethetem ki; azon töprenkedtem, hogy vezethetném el látatlanul, midőn egyszerre halk kopogást hallottam. Kinyitottam az ajtót, Brown asszony volt, bezárta maga után az ajtót, akilincsre támaszkodott, és intett, hogy lépjek közelebb. Azután halk hangon így szólt: — Mondja csak, méreg-e a hajnak való festék. Ámultomban felelni se tudtam. — Ön jól tudja, hogy mire czélzek, folytatá az asszony türelmetlenül. És a gyógyszertárból vett üvegcsét mutatta, melyen egy hosszú görög név volt felírva — azt mondják, hogy nem hajkenőcs, hanem valami erősítő ital. — Ki mondja ezt ? Kérdem és összeszedtem magamat, hogy megérthessem őt. Brown asszony vállat vont. — Ha jól emlékszem, az az öreg úr mondta, ki az ön szobája felett lakik. A dolog ebből áll. E gyógyszerből valami ott maradt a folyosó egyik asztalán , aztán egy gyermek , macska vagy valami fiatal állat édes szörpnek vélte és felnyalta, már most azt szeretném tudni, hogy nem lesz-e ettől valami baja ? Babára tekintettem, az egész nyugodtan aludt a zugban; azt feleltem a háziasszonynak, hogy ilyesmitől nem tartok. — Hát tudja én attól féltem, hogy valami méreg, siettem, hogy idejekorán valami ellenszerről gondoskodhassunk, folytatá Brown asszony; azután Baba felé futott, és össze-vissza ölelte, eber kár lett volna, ha valami pokoli méreg ezt a kedves állatot megöli. Alig tudtam az aggódó nőt meggyőzni, hogy a hajfesték, ha csak belsőleg használtaik, nem ártalmas. Aznap éjjel Baba és én a legnagyobb óvatossággal útra keltünk. Nem bíztam a lovakban és inkább egy kis talyigát fogadtam, melyen egy izmos izlandi a bocsot hajóra szállítsa. A bocs csak úgy maradt veszteg, ha mellette ballagtam én is. Sőt helylyel közzel a talyigába kellett szállnom, hogy mulattassam.^ — Édes istenem, sóhajtozott Brown asszony, ki nagy kendőbe burkolva lejött búcsúzni; olyan ünnepélyesnek tetszik nekem ez az elutazás, mint mikor egy szegény ördögöt temetőbe visznek. Valóban, nekem is úgy rémlett, mintha valami barátomat végső nyughelyére kísérném, mikor egy ízben a talyigába szálltam, úgy éreztem magam, akár egy sebzett, akit kórházba visznek. Végre elértünk a kis gőzöshöz. A fedélzeten senki sem fedezte fel a Babát, csak egy részeg ember, ki szivarra akarván gyújtani, tüzet kért tőlem, de kísérőm láttára elejtette a szivart, elfutott a férfiak szobájába és ott rémültében sok dolgot hadart össze-vissza; az emberek azt hitték, hogy rájött a delirium tremens. Éjféltájban éltem a kis nyári lakba, nehéz kő esett le szívemről, mikor magamra zárhattam annak ajtaját. Ott hagytam Babát a pitvarban, örültem, hogy most már csak az én birtokomon fog ka ,landozhatni. A bocs egész éjjel illedelmesen viselte magát; felmászott a fogasra, azt hívén, hogy ezt csak az ő részére állították oda ; ledobott róla minden kalapot és sapkát, hanem azután egész nyugodtan elaludt a szalmazsupon. A jól elzárt nagy kertben szabadjára kalandozhatott ; nyolcz nap leteltével már visszanyerte régi egészségét, erejét, vidámságát és szépségét. A szomszédok nem tudtak róla semmit, pedig néhány igen gyanús körülmény árulta el jelenlétét ; a lovakkal nem lehetett bírni, mikor házam tájára értek, a pék, meg a tejárus pedig, mikor reggel hozzám jöttek, mindig hallatlan tolvajlásokról panaszkodtak. A hét vége felé megbíztam néhány barátomat, hogy bemutatom nekik Babát. A meghívón elmondtam, hogy »a Sierrák fiatal tüneményét« mennyi költséggel és bajjal tudták elfogni, azután a következő műsort állítottam össze: 1. Egy fészer tetejéről golyóalakban összehúzva le fog hemperegni, hogy megmutassa, mikép szokott ellenségeitől megmenekülni. 2. Felmászik egy árbocz csúcsára és lehozza az oda felaggatott kalapot, vagy ennek egy foszlányát. 3. Nagyszerű némajátékban bemutatja a népmondában szereplő nagy, közép és kis medvék szokásait. 4. Megrázza tánczait úgy, hogy a nézők mind megrémülnek. A műsor merő nagy betűkkel volt írva, a kötéltánczosok hagyományos stílusában. Elérkezett az előadás napja, de a kitűzött időre hasztalan hívogattam Babát. Chinai szakácsom nem tudta, hogy a bocs hova lett. Kerestem mindenfelé, végre elmentem a keskeny gyalogúton, mely az erdő szélén elterülő mezőre vezetett, de Babának nem akadtam nyomára. Egy órai hasztalan keresgélés után visszamentem a vendégekhez, kik a verandára gyűltek, és elmondtam nekik, hogy mily veszteség ért; kértem őket, segítsenek keresni. — Mondja csak — szólt egy spanyol úr, szomszédjához fordulva — mit fészkelődik úgy, hogy helyet változtasson; azt hiszem, hogy ön ide van szegezve ! Nini, engem is tart valami. Ugyan mi lehet ez ? A vendégek mind zavarban voltak, a föld el volt lepve szörp lével. Rögtön megsejtettem, hogy mi történt; az éléstárba siettem; egy tonna szörpöt vettem az este; ez fel volt döntve és teljesen üres. Mindenfelé el volt lepve a föld lével, és abban meglátszottak Baba lábnyomai, de Baba nem volt sehol. — Nézze csak, ott a szeméthalom mellett a föld mozog! Kiáltott fel valaki. Óvatosan odamentem a megjelölt helyhez, a föld fel volt túrva, egy széles üregben megpillantotta Babát, amint folyvást vájja a földet és egy vastag porlepel alatt eltűnik. Vájjon hova gondolhatott ? Tán bántotta a lelkiismeret és nem mert szemem elé kerülni, vagy csak a csurgó szörpöt akarta magáról lerázni. Ezt, fájdalom, sohasem fogom megtudni, mert ez volt az utolsó nap, melyet Baba nálam töltött. Két óra hosszat zuhany alatt tartottuk, azután betakartuk és elzártuk. Másnap reggel megszökött. A szoba ablakai el voltak törve. Ahogy a civilizált világba került, a cukrász szekrényéről megtudta, hogy az üveg mily törékeny és ezt nem feledte el. Merre ment ? hova bujt ? és ha nem sikerült az oaklandi hegyek közé kerülnie, ki fogta el; nagy jutalmat ajánlottam, a rendőrség mindent elkövetett, de e kérdéseimre nem kaptam feleletet. Ez időtől fogva csak egyszer láttam ... Várjon! Nemrégiben egyszer egy omnibuson jártam a lovak, nem tudom mitől megbokrosodtak és a kocsiútról a járdára ugrottak, szemközt nagy néptömeg ácsorgott és két medvét nézett. Ezek egyike egész sovány állat, csak árnyéka annak, ami valaha lehetett. Figyelmes lettem reá, ő is én reám. Bágyadt szemeit felém fordítá, de nem ismert meg. Kihajoltam és odaszóltam. — Baba! De a szegény állat nem ügyelt. Elkedvetlenedtem és bezártam a kocsi ablakát. Mikor megindult, a medve megfordult és — nem tudom véletlenül, vagy szándékosan — talpát bedugta az ablakon. — Ez másfél dollárba kerül, szólt a kocsis, mert most új ablakot kell tétetnem, így jár, aki a medvékkel játszik. Ugyan e hírek szerint a stambuli török lakosságtól nem is lehet annyira félni, mint a perui és galatai keresztény csőcseléktől. A herczegovinai lázadók a lakossághoz, mely eddig békésen viselte magát, proclamatiót intéztek, melyben felhívják őket, hogy Herczegovina teljes felszabadítása ügyében fegyvert ragadjanak. Luttorinában Philippovics lázadóvezér, azon gyanú miatt, hogy a törökökkel egyetért,haditörvényszék elé állíttatott , noha erélyesen védte magát, még aznap főbe lövetett. A fegyverszüneti tárgyalások a héten kezdődnek meg. E czélból Nikita fejedelem egy küldöttét Jouin orosz főconsult és Bosidelics-Wesseliczky urakat várják Suttorinába. Mint Philippopolisból írják, a bolgár lázadást már csaknem hét év óta készítik elő ; az egész tartományra kiterjedő titkos társulat volt, mely pénzt gyűjtött s a hazafias bolgárokat forma szerint megadóztatta; a pénzen fegyvert vásároltak. A múlt nyáron a titkos bizottság azt a parancsot adta ki, hogy 1876. május 1-én a lakosság fegyvert ragadjon; e napon a városok férfilakosságának nagy része csakugyan a Balkán hegységbe vonult, hol Benkowski és Woloff viszik a főparancsnokságot. A sereg számát 6000 főre teszik, a mozgalom megfékezéséhez legalább 15—20.000 főnyi katonaság lenne szükséges, ilyen sereggel pedig a török főparancsnok nem rendelkezik. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése május 23-án. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Wächter Frigyes, Molnár Aladár, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Simonyi Lajos báró, Trefort Ágoston, Széll Kálmán. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja a Hajdukerület föliratát, melyben oly intézkedés megtételéért esedezik, hogy a valamennyi törvényhatóságot érdeklő vitális kérdések iránt a nép kihallgatása ne gátoltassék a déli magyarországi erdészegylet kérvényét a közutak befásítása is fa-véd törvény alkotása iránt. A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Simonyi Lajos h. ipar- és kereskedelmi miniszter az ország több vidékén fellépett philloxera terjedésének meggátlásáról szóló törvényjavaslatot teszi le a ház asztalára. A pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Harmadszor felolvastatik és végleg elfogadtatik a kisebb városi törvényhatóságok megszüntetéséről szóló törvényjavaslat. A már végleg elfogadott törvényjavaslat tárgyalás végett átküldetik a főrendiházhoz. Tárgyalás alá vétetett a közoktatásügyi bizottság jelentése a népiskolai hatóságokról szóló törvényjavaslatra tett főrendiházi módosítások tárgyában. A bizottság a főrendiháznak azon módosítványát nem fogadja el, hogy a kormány csak akkor van jogosítva háromszori megintés után a felekezeti tanodát beszüntetni, ha az illetők vétkes hanyagsága, vagy előreláthatólag tartós tehetetlensége derülne ki. Molnár Aladár előadó kifejti a közoktatási bizottság azon nézetét, hogy a főrendiház módosítványa oly lényeges részeiben változtatja meg a népoktatási törvényt, melyeket a népiskolai hatóságokról szóló törvényben megváltoztatni, minthogy e törvény a népoktatási törvény elveit nem érinti, nem lehet. Általában nem tartja a bizottság a törvénybe felvehetőnek azt, hogy micsoda benső subjectív indokokból nem felel meg valamely iskola a törvényes kellékeknek, hanem csak azt, hogy ha a törvény rendeleteinek nem felel meg, megfelelő iskoláról kell gondoskodni. Kállay Béni a főrendiház módosítványát pár-