Pesti Napló, esti kiadás, 1876. július (27. évfolyam, 149-178. szám)
1876-07-03 / 150. szám
Budapest, Hétfő Julius 3.1876. 27. évfolyam. 150, 87,101. Szerkesztési iroda: Barátok-törzs, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: rostán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különkiadáséért felfilfizetés évnegyedenként 1 főt int Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések V aPesti ISTapló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, július 3. A háború Szerbia és Montenegro részéről tettleg kezdetét vette; e pillanatban mind a szerb, mind a montenegrói haderő török földön áll, s legközelebbre várhatjuk az első összeütközések hírét. A három szövetséges császár diplomatiája nagy erőfeszítéssel dolgozik azon, hogy az új helyzettel szemben közös megállapodásokat létesítsen. Albrecht főherczeg Koblenzben a német császárné vendége volt, s Koblenzből a német császár, s az orosz czár meglátogatására utazott, honnan tegnapra várták Bécsbe. Gorcsakoff herczeg közelebb meglátogatja Bismarck herczeget Kissingenben, s azután elkíséri a czárt Reichstadtba, ahova Andrássy gróf is elkíséri fejedelmünket. A reichstadti találkozástól függ, hogy létesülnek-e újabb közös megállapodások az eddigi szövetségesek között, vagy pedig egy nagy európai háború támadjon az eldobott üszkökből, melyekkel a kis Szerbia és Montenegro szerződésszegése veszélyezteti az európai békét? Mindenképen tehát külügyi politikánk »újabb fordulat« előtt áll, s ennek megfelelőleg a helyzet szigorú komolysága tükröződik le a monarchia összes lapjaiban. A monarchia összes népei a békét akarják, de élénken érezzük mindannyian, hogy közel lehet a pillanat, midőn fegyverrel kell megoltalmaznunk érdekeinket. A határunk szomszédságában terveit délszláv államok megalakítása olyannyira ellenkezik monarchiánk érdekeivel, hogy abban semmi körülmény között sem nyugodhatunk meg. A magyar lapok egyhangúlag a magukénak vallják e felfogást, s megelégedésünkre válik constatálni, hogy Budapest és Bécs között e tekintetben teljes az egyetértés. Az osztrák kormányhoz közel álló »Presse« tegnapi számában ép oly erélyes kifejezést ad e felfogásnak, mint a »N. Fr. Presse«, mely kezdettől fogva ellenezte az orosz szövetséget, mint e két bécsi vezérlap, és úgy nyilatkozik a többi egész bécsi sajtó. A bécsi lapokról fölemlítendő az is, hogy ezek Novikoffnak a Szent István-renddel való földiszüttetésében a bécsi orosz követ közeli elhivattatásának előjelét látják. Ami különben a bécsi körökben uralgó hangulatot illeti, ertől tájékozást nyújt következő levelünk is : bécs, jul. 2. A jelenlegi háborús helyzetben saját erőnk, a monarchia népeinek teljes egyetértése s a baretra teljesen fölszerelt és csatakész hadseregünkön kívül megnyugtatást meríthetünk ama szívélyes, bizalmas viszonyból is, melyben monarchiánk Németországgal áll. Németország a be nem avatkozást és a béke fenntartását alapelvül valló politikának a legszigorúbban megfelelt, s a német befolyásnak tulajdonítható főkép amaz elismerésre méltó eljárás, melyet a törökországi szlávok lázadásával szemben Románia tanúsít. A románok különben ezúttal jó diplomaták is, mert nagyon valószínű, hogy nekik több fog sikerülni a béke és a semlegesség megóvása, mint a fellázadt szlávoknak a háború által. Németország a hármas császári szövetség kezdete óta a közvetítő szerepét játszó monarchiánk és Oroszország között s e súlyos napokban befolyása egész erejével érvényesíti e befolyást. Hogy várjon sikerül-e ez, s hogy a legközelebbi jövőben elérhetők lesznek-e a császári szövetségesek között kötendő megállapodások minden eshetőségre: ez a jövő, a legközelebbi jövő aggodalmat keltő kérdése. Igen természetes, hogy monarchiánk ugyanazon intenziókkal megy be ez újabb adóba, mint amilyenekkel a hármas szövetség kezdetét fogadá. Mi nem akarunk hódítani keleten; czélunk nem egyéb, mint a keresztényekre nézve tűrhető állapotok megalkotása, a jelenleg keleten levő hatalmi viszonyok lényeges megváltoztatása nélkül. Szóval, a külügyi hivatalnak nem lehet más feladata, mint a monarchia érdekeinek megóvására tenni kísérletet az eddigi alapon az európai béke fenntartása mellett, s hogy erre vállalkozik, hogy vállalkoznia kell saját és a béke érdekében , ez oly világos, hogy semmi bővebb magyarázatra nem szorul. Hogy e kísérlet eredménynyel kecsegtet-es s hogy e szerint a monarchia háborúra vagy békére számithat-e: — ez oly kérdés, melynek fejtegetésétől ön e pillanatban bizonyára fölmenti levelezőjét. Nem csak általános politikai informatiók, hanem a diplomatia gondosan őrzött titkainak oly ismerete kívántatnék meg ahhoz, hogy a kérdésre alapos választ lehessen adni,melylyel a hírlap-levelező nem rendelkezhetik. Különben aligha csalódom, ha azt hiszem, hogy e kérdésre e pillanatban egész határozottsággal azok sem válaszolhatnának, akik a döntő körökkel a legbizalmasabb összeköttetésben állanak. A reichstadti találkozás után világosabb lesz a helyzet. A monarchia oly erős, hogy az erejében való bizalom folytán férfias elhatározottsággal tekinthet a sorsnak bármely fordulata elé, s abban önöknek teljesen igaza van, hogy a keleti ügyeknek a monarchia érdekeivel ellenkező rendezését nem kell tűrnünk, és nem fogjuk tűrni. A „Pesti Napló“ tárczája. A rémes titok. Regény két kötetben. írták : Helot Adolf és Hantin Gyula. — Francziából. — ELSŐ KÖTET. A pénztáritok. I. (Folyt.) Azonnal megcsinálták az alapszabályokat; a gróf elvállalta az engedély kieszközlését; pár nap alatt ki is eszközölte. A felügyelő-tanács elnökének volt kijelölve húszezer frank évi fizetéssel. A felügyelő-tanácsba ismert, sőt részben híres neveket választottak; ezek el is fogadták a választást, mert mindegyikük kapott tizenöt ezer frankot és ezért nem kellett se dolgozni, se felelősséget vállalni. Az intézet húsz milliónyi alaptőkével létesíttetett. A hirdetmények és a reklámok megtették a lobbit. A részvények árfolyama bámulatosan emelkedett , a tőzsdén csakhatáarcotkoztak. Két hét múlva az igazgatóság és az iroda tényleg megkezdték működésüket. Maheurthier teljesen meg volt elégedve a sikerrel. Én következőképen éltem napjaimat: Reggel 9 órakor eljöttem az irodába. Itt öten voltunk alkalmazva, de én csak az igazgatótól függtem , a többiektől egészen el válók különítve. Maheurtier egyébiránt igen bizalmas lábon állott velem, ami bizonyos tekintélyt adott nekem hivatalnok társaim felett; hivatalom fontossága és a főnök kitüntető bizalmassága az irodának nem névleges ugyan, de tényleges aligazgatójává tettek. Maheurtier délelőtt csak rövid időre szokott az irodába jönni, este három és öt közt időzött ott. Ezen idő alatt megnézte mindegyikünknek munkáját, rendeleteket osztogatott, leveleket diktált, eközben fogadta a clienseket, tanulmányozta a felmerült fontosabb ügyeket és mindezt minden elhamarkodás nélkül, szinte játszva végezte. Majdnem mindennap behívott magához.Egy szűk, kis folyosó választotta el a pénztárt szobájától. Beszélgettünk eleinte üzleti dolgokról,azután a társalgás más fordulatot vett. Elbeszélte, hogy ő mikép szokott élni, milyen fényes salonokban fogadják, minő sikereket arat, hogy költekezik a nőkre, mennyit mulat és mily szörnyen unatkozik néha. Nagy szemeket meresztettem, midőn mindezeket hallottam és sejteni kezdtem, mit akar azzal mondani, midőn azt mondja: Én élni akarok! — Azt hiszi, hogy mulatok ? — monda egyszer mélabús iróniával. — Szeretném elhitetni magammal, pedig nem igaz. Boszut állok. Igen boszut állok a huszonhárom évig tartott nyomorért... De hiába, nem tudok örülni. Valóban nem tudom, hogy miért mondta el nekem ezen dolgokat; tán szükségét érezte annak, hogy valaki előtt kitárja szívét, valakivel kibeszélhesse magát; én nem igen értettem meg és alig feleltem neki. Csak nevette, hogy én úgy ámulok, bámulok és hallgatok : »Ez a jó Causson ! ... Ez az okos és erényes Causson! . . . Mégis csak boldogabb ember ,mint az olyan magunkforma!« ... stb. Öt órakor szabad voltam ; hazasiettem a hogy csak bírtam; nekem is volt társaságom, ahol örültem, bolondoztam; t. i. családom, édes anyád és te. Ha szép idő volt, nem mentem egyenest az Enfer-utczába. Tudtam, hogy ott talállak a Luxemburgkert nagy fái alatt, vagy a faiskolában; egy pár lépéssel odább meg anyád ül és köt, meg beszélget. Hogy szaladtál elibém! Még most is hallom, hogy ujjongtad: Mama, nézd csak itt a papa. Azután nyakamba csimpaszkodtál és csókoltál. Eszedbe jut-e még ?.. Anyád fölkelt, eltette a kézimunkát és elmentünk sétálni.. Olykor el-el maradoztál és nézted a többi gyermekeket, kiknek jobb dolguk volt, mert játékszereik voltak. Örvendve nézted őket, már akkor is olyan jó volt a szíved, hogy nem ismerted az irigységet. Anyád olykor reggel levelet kapott szüleimtől. Milyen örömmel néztük azt a rosszul hajtogatott borítékot, a nagy pecsétet, meg anyámnak öreg betűit! Anyád velem együtt még egyszer elolvasta, egyes mondatokat meghánytunk-vetettünk. Volt mivel foglalkoznunk egy egész estére. Hát azok az öregek nem feledkeztek meg rólunk. Hogy szeretnék, ha náluk lehetnénk? Várjon fogunk-e valaha mindnyájan együtt élni ? Azután kisütöttünk mindenféle terveket, tudtuk, hogy kivihetlenek, de legalább szíveink felindultak. Ebéd után sétálni mentünk, rendesen a rakodópartok felé, a Tuillerákig.Visszajövet a szamanterában betértem kereskedőmhöz, kinél a könyveket vezettem , tíz órakor már javában aludtál! Megcsókoltalak, te fel se ébredtél; egy percz múlva a lámpa el volt oltva és mi is nyugodtunk. így ment ez napról napra; a hivatalnok életében minden nap egyformán telik el. De a vasárnap kivételt képezett. Ez a nap ünnepünk volt nekünk. Együtt reggeliztünk és reggeli után az volt a fontos kérdés, hogy már most merre tartsunk ? A vitában leginkább te vettél részt,és rendesen a te szavad döntött. Leginkább magunk mentünk, de olykor — ha előre beszéltük meg velük — Urbainék is velünk tartottak. Különösen egy ilyen kirándulásra emlékezem vissza legjobban. • September közepe táján történt. Montreuilbe szándékoztunk, Prevot asszonyhoz, ki Urbainné unokatestvére. Anyád egy kosár ennivalót is vitt. Nem akartuk, hogy kiéhezetten jöjjünk Montreuilbe, azután meg kárpótolni akartuk a jó asszonyt, tudtuk, hogy te, meg a kis Urbainek nagy pusztításokat fogtok a kertben véghezvinni. Montreuil jó messzire van a vámvonalhoz. Egy párszor megállottunk pihenni, leültünk az út szélére, de ti nem tudtatok veszteg maradni, mindig futkostatok, hiába beszéltük, hogy nehéz lesz majd viszszajönni. Végre megérkeztünk. Mintha ma is látnám a kis házat; tiszta, fehérre meszelt házacska, a szép nagy kert tele megrakott gyümölcsfákkal; egész után csak erről beszéltetek. Milyen szívesen fogadtak bennünket, de kivált a gyermekeket. Az a szegény Prevot asszony elvesztette a maga gyermekeit. Össze-vissza csókolt benneteket. Néha félrefordult és szemeiből könycseppet törült. Hanem ti nem igen törődtetek se vele, se velünk. Mindegy volt nektek, akár csókolgatunk, akár feddünk, csak azt vártátok, hogy lemehessetek a kertbe ; utánatok kellett menni, hogy nagyon sokat ne garázdálkodjatok benne. A hosszú út, meg a szabad levegő jó étvágyat csinált. A kertben ebédeltünk, egy lugasban. Milyen kedélyes ebédek voltak ezek ! Beszélgetésünkbe minduntalan a ti ujjongástok és csevegéstek vegyült. Mikor már hűvösödni kezdett, útnak indultunk hazafelé. Gyalog mentünk, a kosarat ott hagytuk, másnap gyümölcscsel megrakva kaptuk vissza. A vámsorompóig még csak ment valahogy, de itt kijelentetted, hogy nem birsz tovább menni, a kis Urbain is azt mondta. Hátamra vettelek, jut-e eszedbe, ahogy kis karjaidat nyakam köré fontad, Urbain meg a magáét vette? Két-három ember kinevetett , ezeknek nyilván nincsenek gyermekeik; nem tudják, mily könnyű az efféle teher. Mire hazaértünk, már elszenderültél, kis szőke fejedet vállamra hajtottad. Édesanyád levetkőztetett, lefektetett, észre se vetted. Oly édes örömmel andalog lelkem ez emlékeken ! Nehéz szívvel tudok tőlük megválni! .. II. Csoda lett volna, ha Maheurtier, ki (mint maga beszélte), annyi bolondot cselekedett, rá nem adja magát a játékra is. Csakugyan játszott is. Olykor egész éjjeleket virrasztott át és másnap ásitozva mondá : — Behegyügyü vagyok. Az éjjel megint kizsebelni engedtem magamat egy ilyen nőnél. (Megnevezett valami ismeretes courtisanet.) Meghagyta, hogy a pénztárból vegyek ki annyi pénzt, a mennyit elvesztett. Írjam az ő számlájára és vigyem el hitelezőjének. Játékadósságnál nem lévén szokás nyugtát adni, Maheurtier örült, hogy oly embere vagyok, ki eshetőleg tanuskodik mellette. Különben oly bizalmas viszonyunk volt egymással, hogy megkérhetett ilyen szolgálatra. Egy napon elküldött a Tallbout-utczába Coudraye vicomtehoz. Kétszáz Louis d’ort küldött, négyezer frankot, majdnem annyi, mint két évi fizetésem. (Folyt. köv.) A keleti események mögött mindazon mozzanatok, melyek az egyes államok békítésében e héten felmerültek, elvesztették jelentőségüket. Az olasz parliament elintézte a déli vasút sokat emlegetett ügyét. A porosz országgyűlés berekesztetett, a francia kormány pedig megkezdette kegyelmi jogának gyakorlását a commune bűntényeibe bonyolódottakkal szemben. A kormány és a képviselőház a községi törvényjavaslatokra nézve még mindig nem bírtak megegyezni s valószínű, hogy ez a kérdés végleges eldöntése őszre halasztatik. A parlamentben a keleti ügyek ismételve fölmerültek s a tett nyilatkozatokat lapunk kimerítően ismertette. Budapest, julius 3. (R reichstadti találkozás, mint újabban minden oldalról erősitik, csakugyan — létrejön. Az orosz czár és uralkodónk Reichstadban négy— öt óráig fognak időzni. Uralkodónk Bodenbachban fogja az orosz czárt bevárni s vele együtt érkezik meg e hó 8-án d. e. 11 órakor Reichstadtba. Ott lesz Gorcsakoffhg és Andrássy gr. is. Rudolf koronaherczeg néhány nappal előbb érkezik Trautenauból Reichstadtba, hova Frigyes félig is útban van. A két uralkodó kisérete Leipában fog várakozni. A czár, mint állítják, Rumburg — Görlitzen át utazik tovább. Uralkodónk Prágán keresztül Ischlbe megy. Útközben a leubentzi indóháznál kiszáll s meglátogatja a hradsini várban Mária Anna császár-királynőt. (Az »omladina« izgatásairól) a következőket írják Temesből a »N. H.«-nak: Nyolcz év óta minden magyar kormány tétlenül szemlélte Miletics ur üzelmeit, így azután nem csoda, ha sok szerb azt kezdte hinni, hogy ez a Miletics mégis csak nagy és hatalmas ember lehet. Így járt el vele Szlávy, Tóth Vilmos, Szapáry, — de Tiszától mást várt az itteni nép. Hisz az erély apostolának hiresztelték ! De eddig, úgy látszik, csakis hiresztelték. Van itt sok dolog, ami megrovandó, talán a belügyminiszter úr nem is tudja, hogy a kikindai kerület (10 helység) számai és vagyonkimutatásai a provisorium óta nincsenek megvizsgálva, és hogy az egymásután változó kerületi hatóságok egyike sem adott számot sáfárkodásáról. Talán mégis jó volna e számadásokba betekinteni. A kültelkek (Ueberlandgründe) bérbeadásának ügye is olyan, melyet jó volna nemcsak Budáról, hanem közelebbről is megtekinteni. (Pest megye rendkívüli közgyűlése.) A honvédelmi minisztérium I. évi 21617. szám alatt kelt intézményével a pest megyei lóavató bizottságok szaporítását és ezeknek egy összehívandó rendkívüli közgyűlésben leendő megalakítását elrendelvén e czélból Pest megye folyó július hó 13-án csütörtökön délelőtt tíz órakor közgyűlést tart, s azon Gödöllőre két és Czeglédre egy új leavató-bizottságot fog alakítani és választani. A háború. — julius 3. A szerb hadsereg és a montenegrói csapatok a legújabb hírek szerint török területe lépték át s ezzel a háború tényleg kezdetét vette. A nap híreit a következőkben állítjuk egybe: Belgrádból jelentik julius 1 2-ikáról, hogy Milán fejedelem, ha a porta őt lázadónak nyilvánítaná, erre függetlenségi nyilatkozattal fog felelni. Az alexinatzi hadsereg 40.000 főnyi létszámra fog szaporíttatni. A fejedelem ma (jul. 3.) vette át a fővezérletet. Milán fejedelem tegnap Deligradban nagy lelkesedéssel üdvözöltetett s ott lelkes beszédet intézett a hadsereghez. Közvetlenül ezután nagy haditanács tartatott, melyben a támadó fellépés határoztatok el. Deligradban 3000 szerb önkénytes csatlakozott a hadsereghez. Alexinátzról jelentik, hogy ott tegnap reggel a zászlók felszentelése és a proclamáció felolvasása után reggeli 4 óra után egy ágyúlövés intéztetek Lupovátznál a legközelebb álló török őrházra, mely a háború megkezdését jelenti. A csapatok ezután bevonultak Albániába, s Nist akarják körül keríteni. A törökök az előnyomuló szerb csapatok elől elhagyták Bjelinát. A Drina-hadosztály, mely Alimpics Ranko parancsnoksága alatt áll, tegnap szintén átlépte a határokat, s az előőrsöket öt órajárásnyira a török területen belül helyezte el. Boszniában Milán fejedelemnek egy proclamatiója fog közzététetni, mely jelenti, hogy Milán fejedelem utasítása folytán mindenütt újonnan fognak a hatóságok szerveztetni. Belgrádból egy külön meghatalmazottat szándékoznak Athénbe küldeni. Egy kareztéri tudósító, ki állítólag több bécsi lap által küldetett Szerbiába, tegnap egy belgrádi kávéházban tett ellenséges kifakadásai miatt a városi kapitányság által, a kormány tudta nélkül kiutasíttatott. Ez az úr egy 72-diki német útlevéllel volt ellátva. Merkus kisasszony Belgrádban nagy feltűnést kelt. Keresztül-kasul lovagol a városon és bolondos öltözéke miatt általános csodálkozás tárgya. A szerbek nem félnek a Dunán levő nyolcz török monitortól, melyek állítólag nagyon roszul vannak felszerelve. Azt hiszik, hogy az osztrák-magyar monarchia a Duna elzárását nem fogja megengedni. Gabonát, ólmot és lőport nem szabad a határon kivinni. A kereskedelem teljesen szünetel. Nikita fejedelem tizenötezer emberrel bevonult Grahovoba, s így tényleg török területen van. Az eddig érkezett hírek szerint Grahovoból ma kellett tovább indulnia Mostar felé. Azon hír, hogy Nikita Herczegovina fejedelmévé kiáltatott volna ki, eddig még nem bizonyult alaposnak. A herczegovinai felkelők esküvel fogadták egymásnak, hogy a török kormányt nem fogják többé elismerni, s ha Montenegro fejedelme occupálná Herczegovinát, nem fogják azt ellenezni. Banjavinál 7000 főnyi felkelő csapat áll. Fadejeff orosz tábornokot július közepére várják Belgrádba. Állítólag 20,000-re rúg az újonan jelentkezett szerb önkénytesek száma, kik a hadseregbe beosztattak. Bécsben, az északi pályaudvaron tegnap három láda nyittatott fel, melyekben éles töltények voltak. A szállítmány Frankel Mark nevére szólott Eszéken. A rendőrség határozott feljelentés folytán nyittatta fel e ládákat. A feljelentőt azonban nem sikerült felkutatni. Uralkodónkat Andrássy Gyula gróf szintén el fogja Reichstadtba kisérni. Gorcsakoff hg. utasítást kapott, hogy Reichstadtba utazása közben Kissingben Bismarck bggel értekezzék. Magazinovich szerb ügynöknek Konstantinápolyban igen eredetileg mutatták meg, merre vezet az út Belgrád felé. A porta ugyanis egy igen erélyes hangon fogalmazott átiratot adott át neki Milán fejedelem részére, azon utasítással, hogy azt személyesen kézbesítse a fejedelemnek. — A szultán utasította főudvarmesterét, hogy a szultáni háztartás szükségletét alapos bírálat tárgyává tegye, s javaslatot terjeszszen elő az iránt, nem hozhatna-e a szultán válságos körülményekkel szemben nagyobb áldozatokat. — A Seik-al-Izlam nagyon sürgeti a kurdfelövezés szertartását. A Khedive a szultánnak sajátkezű levelet írt, melyben ajánlatot tett az iránt, hogy tetemes és jól felszerelt hadsereggel siet a szultán segélyére, sőt esetleg kész a hadjárat költségeinek egy részét viselni. Természetesen mindezt csak bizonyos feltételek alatt ígéri a Khedive. Az ajánlat részletesebb kifejtése czéljából a Khedive egy bizalmas emberét küldte Konstantinápolyba, hova esetleg maga az alkirály is elutazik. Konstantinápolyból határozott utasítás érkezett Viddinbe, hogy a Bulgáriában levő tatárokat felfegyverezzék. Az Oroszország és a nyugati hatalmak közti utolsó háború után Krímből tudvalevőleg vagy 35.000 tatár vándorolt át Törökországba, nehogy az orosz hadseregbe besoroztassanak. A bulgáriai tatárok azonban épen nem harczkedvelő emberek, s a bolgárokkal soha semmiféle viszályba nem keveredtek. A tatárok a kerületek székhelyeire hivattak be, ahol fel fognak fegyvereztetni. Nem igen várnak tőlök sokat, s azért régi fegyvereket adtak nekik. A dunai török erődöket egy Riza pasa által kiküldött bizottság sorban megvizsgálja. A legtöbb erőd detachirozott védművekkel láttatik el, melyek azonban csak földsánczokból állanak, s lehető gyorsan készíttetnének el. Viddinbe tegnap érkeztek meg a Krupp-féle ágyuk, melyek a földsánczokon állíttattak fel. A várőrség két kurd ezreddel fog erősbittetni. A külső erődökön megkettőztetett őrség foglal helyet, s a vár hadi állapotba helyeztetett. A nagyvezír legutolsó proclamatióját Viddinben dobszó mellett hirdették ki. A mohamedánok e proclamátiót nem fogadták rokonszenvesen, mert semmiféle engedékenységet nem akarnak tanúsítani a keresztények ellen. A bolgárok nyugodtan fogadták a proclamátió tartalmát s csendesen elszéledtek. Ez igen békés nép, mely forradalmár sorsosai üzelmeit nem jó szemmel nézi,annál is kevésbé, mert ezek őket terrorizálják. A bolgárok csak a napokban kaptak lepecsételt leveleket, melyekben e szavak voltak olvashatók : »Akasztófát az árulónak. A nemzeti kormány szeme őrködik!« A szegény bolgárok e miatt rendkívül meg vannak ijedve. Berlinből, június 29-ről írják, hogy a hatalmak, miután befolyásukat Belgrádban a béke érdekében a legnagyobb nyomatékkal érvényesítették, nyugodtan fogják bevárni az események fejlődését. Sándor czár, mint határozottan állítják, ott kijelentette, hogy kormánya Belgrádban határozottan a béke érdekében működött, s ezután is fog működni. Az osztrák-magyar kormány fáradozásai Berlinben szintén teljes méltánylással találkoznak, annál is inkább, mert ott nem tévesztik szem elől azon kényes helyzetet, melyben az események fejlődésével szemben a külügyi hivatal van, s nagy megelégedéssel és köszönettel vették azon legális és bizalmas magatartást, melyet a külügyi hivatal az összes diplomatiai tárgyalások alatt a német kormány irányában tanúsított. Főleg azon időben, midőn a konstantinápolyi trónváltozás beálltával Anglia fellépett, s a nyugati hatalmak szövetségét látszott feleleveníteni. Berlinben nagyon méltányolni tudták azt, hogy monarchiánk erélyesen és őszintén visszautasított minden oly irányzatot, mely őt a három császár szövetségétől eltávolította volna. Az ennek folytán még szívélyesebbé vált jó viszony a két állam között nagyon megkönnyíti a német kormánynak minden irányban közvetíteni igyekvő szerepét. A romániai határon nagyobb fegyver és lőkészlet-szállítmányok foglaltattak le, melyek Szerbia részére küldettek. Románia részéről ez eljárás annál feltűnőbb, mert alig néhány hete ott háborútlanul engedtek egy Krupp üteget átszállítani. Milán fejedelem elutazása előtt jóváhagyta az új hadi kitüntetésekre vonatkozó tervet. Frankfurti és berlini házakkal új kölcsön ügyében alkudozások folynak, Zimony és Belgrád között, a helyi gőzösök nem járván, rendkívül nehéz a közlekedés. Mint Zimonyból jelentik, Kruppa német kormány tudtával ágyukat szállított Belgrádba. Az önkényteseket a szerb fővezér, mint szükségteleneket nem fogadta be a hadseregbe. A szerb hadimanifestuin. Nemsokára egy éve lesz, hogy boszniai és herczegovinai testvéreink fegyvert fogtak, megvédeni magukat féktelen önkény és hallatlan erőszak ellenében. Testvéri szíveinkben mindenkor viszhangra találtak szenvedéseik, de midőn jajkiáltásuk múlt évben ismét betöltötte a levegőt, én a nemzeti skupstinában kijelentettem, hogy csekély erőink határain belül is azt fogom sürgetni, gondoljanak ki sikeres eszközt amaz országok teljes megnyugtatására, mert sorsuk reánk nézve nem lehet közönyös. Minthogy Szerbia, mint ez országok közvetlen szomszédja, lakóik koronkénti fölkelései által erkölcsi és gazdasági tekintetben többet szenved, mint bárki, tehát Szerbiának érdekében fekszik, hogy ily helyzetnek egyszer mindenkorra vége vettessék. De minthogy ugyanakkor a magas porta is, egyetértve a nagyhatalmakkal, magára vállalta a békítést és kizárt minden más közreműködést, tehát kötelességünk volt tisztelettel és türelemmel bevárni ama kísérleteket, melyeket a nagyhatalmak szenvedő testvéreink javára a legbuzgóbban foganatosítottak. Hanem a gyanú, mely a terrorizált felkelő népben évszázadok óta gyökeret vert, nem engedett benne bizalmat ébreszteni az iránt, hogy a porta békítési intézkedései kellő biztosítékot nyújtanak ama bajok visszatérése ellen, mely bajok annyiszor kényszerítettek fegyvert fogni. A hősi harc Herczegovinában folytattatok; a vérfürdő, az iszonyú kegyetlenkedések, nevezetesen Boszniában, napirenden voltak. Míg mi nyugati határainkon ez állapot végét vártuk, új felkelés vetett jobbot fejedelemségünk egy másik oldalán. Bolgárország a pusztítás és emberirtás oly jeleneteinek lett színhelye, minket századunk még nem látott. A muzulmán fanatismus kitörése a csatatérekről az európai Törökország összes tartományaiba tetőpontját érte el. Főleg Konstantinápolyban, a Korán szolgáinak és hitszónokainak köreiben, akik most döntő befolyást gyakorolnak a császári állam népeinek sorsára. Ily jelenségekkel szemben megsemmisült minden remény a felkelő tartományok mielőbbi lecsendesítésére. A helyzet nemhogy tisztult, sőt folyton komorabb lett és ezért nem biztathatjuk magunkat azon reménynyel, hogy Szerbia kiszabaduljon azon helyzetből, melyben már egy éve van. Ha helyzetünk tűrhetetlen is, mégsem tettünk semmi olyast, ami a nagyhatalmaknak és a portának megnehezíthetné a békítés művét. Sőt ellenkezőleg tettünk: kormányunk mindent elkövetett, amivel hozzájárulhatott a kedélyek megnyugtatásához és lecsendesítéséhez. A boszniai gyermekeknek és aggastyánoknak jelentékeny áldozatokkal hajlékot adtunk, határainkon mintaszerű rendet tartottunk fenn, hadseregünk, mely az izgatott határvidéki lakosság megnyugtatása végett megjelent a határon, már múlt őszszel hazaküldetett. Országunkban minden a maga természetes útján ment, az ottomán portának semmi alkalmat se adtunk Szerbia ellenében gyanakodási rendszabályok