Pesti Napló, esti kiadás, 1876. november (27. évfolyam, 236-262. szám)
1876-10-25 / 256. szám
256. szám. Budapest, Szerda October 25. 1876. 27. évfolyam. Szerkesztési iroda : Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Festi Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők: Budapest, October 25 A török fővárosból következő táviratot veszünk: Konstantinápoly, oct. 24. A kormány és a reformpárt ellen fölfedezett összeesküvés igen nagy terjedelmű volt. Ele Midhat pasa a reformpárt feje ellen volt intézve, akit meg akartak gyilkolni. Az összeesküvés tagjai közt van Mahmud pasa volt nagyvezér, Kamik pasa Juszuf Izzedin herczeg volt nevelője , Skutari kormányzója Kamid pasa s több magas állású uloma. A vizsgálat a legnagyobb titokban folyik, de az ítélethozatalt lehetőleg siettetik. A keleti viszonyok alakulatában ma nem jelentenek fontosabb mozzanatot. Beszélik, hogy a porta elfogadta a hat heti fegyverszünetet, mert kilátásba helyezték neki, hogy az hat bóra meg fog hosszabbíttatni. Más hírek szerint a porta engedékenysége nem valószínű, hanem az orosz csapatok legközelebb minden hadüzenet nélkül átlépnek a Pruthon, mire a porta fölkérendi Angliát, hogy küldje be hajóhadát a Dardanellákba. Akármint áll a dolog, annyi tény, hogy Oroszország pénzre, a hadviselés ezen főeszközére igyekszik szert tenni. Reutern úr, a pénzügyminiszter Livadiából azon meghatalmazással tért vissza Pétervárra, hogy két hadikölcsönt köthessen. Az egyik Hope amsterdami bankházzal fog húsz millió hollandi arany értékéig köttetni. A másik belföldi kényszer kölcsön lesz kétszáz millió rubel erejéig, mely összeg azonban nem egyszerre, hanem a szükséglet szerint fog behajtatni. Pénzügyi körökben már megteszik az ide vonatkozó előkészületeket. Ez kétségtelen tanúbizonysága, hogy Oroszország háborúra és pedig hosszabb háborúra készül. Ily jelenségekkel szemben nagyon különös a »Wiener Abendpost« egy oct. 21-ei pétervári levele, mely így szól : Semmiesetre sem szabad föltenni, hogy az orosz nemzet a Törökországgal való háborúért lelkesül, még kevésbé, hogy Oroszország a porta rovására hódításokat akar tenni.Legkevésbé áll pedig a czár szándékában a háború. Ha ez a szándék fenforgott volna, bizonyára óvatosan megtesznek minden intézkedést, különösen az államkincstárt kímélték volna ahelyett, hogy az utolsó hónapokban 60 milliónál többet kivegyenek belőle, hogy az állampapírok árfolyamát fenntartsák. (Ez azt hiszszük csak azért történt, hogy a kincstár a háború czéljaira újabb kölcsönt kapjon.) Másrészt a Hamus-félsziget eseményei félévnél hoszszabb idő óta üzleti életünket megbénítják, s a Törökországból jövő események a legfőbb mértékben felizgatják a kedélyeket. De az állapotoknak az egyszerű hadüzenet véget nem vetne: előbb meg kell egyezniük az európai hatalmaknak, milyen eszközöket tartanak a legalkalmasabbaknak, hogy a nyugalmat, békét és rendet a török birodalom tartományaiban helyreállítsák. Hogy ez nem oly gyorsan és könynyen megy, az bizonyos; olyan egyetértést kell találni, mely a szomszédállamok és Anglia érdekeit is megóvja, s mindenekelőtt meg kell szűnnie a bizalmatlanságnak, melylyel nemcsak angol és franczia, hanem német lapok is elárasztják Oroszországot. Amíg nagy Péter czár rendeletének meséjében hisznek, amíg azt képzelik, hogy II Katalin óta Oroszország nem követett más czélt, mint Konstantinápoly meghódítását, addig a bizalmatlanság nem fog megszűnni. A császárné a második török háború idején érmet veretett ugyan, melyen a villám belecsap egy mécsesbe; második unokáját Konstantinnak kereszteltette ugyan s az új görög nyelvre taníttatta, de bizonyára nem azért, hogy Zargradot (Stambult) Oroszországgal egyesítse, hanem hogy független bizánczi birodalmat alapítson, melynek trónjára Konstantin nagy fejedelem ült volna. Orosz uralkodó soha sem gondolt arra, hogy Konstantinápolyt orosz várossá tegye s legkevésbé szabad II. Sándor czárnak ily szándékot tulajdonítani. A czár kormányának elve a béke, s noha a hadsereg hadilábra helyeztetett, még mindig fennáll a remény, hogy talán az utolsó pillanatban ráadja magát a porta, hogy békésen megegyezzék a nagyhatalmakkal. Az összes szolgálatkötel és tisztek, altisztek és legények nemsak Szerbiából, hanem általában külföldről haza hivattak. Számos tiszt ismét hazajött a csatatérről, egynémelyik kiábrándulva s csak kevesen lelkesedéssel telve; némelyeket maga a szerb kormány küldött haza. Az orvosok is visszatérnek, de mások mennek helyekre. A pénzruha és élelmiszer küldemények egyre tartanak főleg a szláv jótékonysági bizottság részéről, mely föltétlenül a kormány ellenőrzése alatt áll. Ez azon egylet, melyet nemrég egy oroszellenes franczia lap a »pánszláv bizottságnak, a hetedik nagyhatalomnak« nevezett. Levelező minden áron békésnek akarja feltüntetni az orosz kormány szándékait, de levele épen az ellenkező benyomást teszi, mert az az egy tény, melyet kiemel, hogy ugyanis az orosz véderő hadilábon áll, minden okoskodást halomra dönt s megmutatja, hova törekszik Oroszország. A román hadsereg követni fogja a szerbek példáját. A mozgósított, román véderő hír szerint a jövő vasárnap fogja Károly fejedelmet Románia királyává kikiáltani. Másrészt a »Pol. Corr.« megcáfolja azon hírt, hogy György görög király rögtöni hazautazása Athénből jött nyugtalanító táviratok folytán történt volna. A »P. C.« szerint György király Bécsben akarta megvárni Koppenhágában levő kisfiát. De minthogy az orvosok azt jelentették, hogy az üdülőfélben levő herczeg csak novemberben utazhatik haza, a király pedig ilyen sokáig nem akart reá várni, egyedül ment vissza Athénbe. A görög mozgósításról azonban a félhivatalos lap nem tesz említést, pedig épen ez a fontos. A török hadikészülődések nagymértékben folytak. Ázsiában mindenütt erősítik és fölszerelik a várakat, de a katonaság nagy részét Európába küldik. Oct. 1. óta Erzerum, Kars, Trapesin tér, Sinope vidékéről 42 zászlóalj redif és 18 tábor basi-bozuk ment Európába s a Kaukázusban csak két hadosztály van. Ezenkívül a kormány megteszi az intézkedéseket, hogy nov. 8—29-ke közt az egész 18—50 éves muzulmán férfi lakosságot fegyver alá hívja; 70.000 fog magából Arméniából kikerülni, ha ugyan a kormány vallásosháborút csinál a dologból. Különben a rendszabály alig lesz keresztülvihető. A kormány egyszersmind felhívta a lakosságot, hogy tekintve a kincstár kimerült állapotát, egy évre előre fizesse le adóját. Mint Sophiából oct. 17-ről írják, oda 18 óriási ágyú érkezett, melylyel Alexináczot és Deligrádot bombázni fogják. 320 tüzér is érkezett oda s ezenkívül két üteg ostromágyut vártak, mely szintén Nis elé megy. Hir szerint a porta megparancsolta Abdul Kerim pasának, hogy Alexináczot és Deligrádot minden áron birtokába kerítse. Ez okból folyton szaporítják seregét s okt. 12-dike óta 12 zászlóalj ment hozzá. A dunai hadsereg létszáma is 22.000 főre emeltetett s legközelebb megkezdi az offensivát.. A Spanyol kormány nagy összeesküvés nyomára jött. Az összeesküvés úgy látszik igen komoly és nagy terjedelmű; élén Zorilla és Salmeron köztársaságiak, továbbá Mereto, Weyro, Patino és Acosta tábornokok álltak. Számos volt képvislő is elfogatott. A lázadásnak a napokban kellett volna kitörésre jutnia. A „Pesti Napló“ tárczája. Barbassa nagybátyám. Irta Marie Uchard. (Francziából.) XVI. (Folyt.) Képzelheted, mily türelmetlenül vártam az első találkozást, és jó korán jelentem meg a salonban. A néni igen jó hangulatban volt, mint minden nő, aki regényes eseményt vár; kötekedett velem, hogy oly sietve érkeztem. A kapitány egész nyugodtan újságot olvasott; őt az érzelmi világ apró eseményei cseppet sem zavarják; épen egy politikai kérdésről kezdett vitatkozni, midőn egy inas belépett a salonba és jelente : »Saulnier asszony és Campbell kisasszony.« Őszintén megvallva, kissé megrezzentem e szavakra ; egy körülbelül negyven éves nő lépett be és egy zárdás ruhába öltözött fiatal leány. Felkeltem a bácsi odament keresztleánya elé, homlokon csókolta, azután méltóságos, ünnepélyes léptekkel felém vezet, és csak ennyit szólt: — Anna, itt van a leendő jegyesed, André! — André, ez Anna leendő jegyesed. Csókoljátok meg egymást. Ez a bemutatás, minden laconismusa mellett, semmi kételyt se engedett felmerülni, tudtuk, hogy mi lesz a teendőnk. Ismertem már a bácsi szokásait, egy pillanatig se haboztam, megcsókoltam jegyesemet, jó estét kívántam neki és felhasználtam az alkalmat, hogy megnézzem. Campbell Anna most épen tizenhat éves; se nem kicsi, se nem hosszú, nem vézna, nem is izmos, — bár a széles kék szalag, melynek végén keresztet visel, már kerek idomokat takar a mellen; — nem szőke és nem barna; — kerek áll, gömbölyű arcz, középszerű orr és homlok, szabályos száj, kék szemei elég csinosak. Inkább kedvesnek mondanám mint szépnek, az egész arcz igen szelíd jellemet és a legjobb egészséget árulja el. A bácsi sietett felvilágosítani, hogy a leány még fejlődni fog, mert korához képest kissé nagyok a kezei és lábai, eszerint jókora termetűnek ígérkezik. Elég az hozzá, hogy panaszra épen nincs okom, sőt ellenkezőleg, a dolog jól kezdődik, mondja a bácsi. Az ebéd ideje igen kellemesen múlt. Campbell Anna kissé félénk volt ugyan, de nem jött zavarba. Úgy látszik, hogy tájékozva van a házban, modora, magatartása biztos, mintha házi kisasszony volna, aki a szünidőre hazajön, egész otthoniasan érezte magát ; azon időben, mikor én a collégiumban voltam, ő és a néni hat éven át itt laktak, kedves bizalmassággal beszélgetett a bácsival és nénivel. Eredeti és szép látvány volt, amint mi ketten, kik külön-külön nevelkedtünk és eddig nem ismertük egymást, e tűzhelyhez most közös családi érzelmekkel lépünk, melyek tudtunkon kívül már gyermekkorunk óta fűztek bennünket egymáshoz. Így történt, hogy Anna egyszerűen Andrénak szólított. Az ebéd végeztével kimentünk az étteremből. Egy orosz szokás szerint, melyet a néni nálunk is meghonosította salonba mentünk,itt kezet csókoltam a néninek, ő meg homlokon csókolt. Anna ugyanezt tette , azután mintha rendes szokása volna, felém nyújtotta arczát a csókra, azután a bácsinak a zongorához sietett és ott foglalt helyet, míg mi kávéztunk. — Nos, hogy tetszik a leány ? kérdé a bácsi. — Nagyon kedves, felelém. — Ugye? Ez jól fogja majd végezni a dolgát, mondá és a legnagyobb lelki nyugalommal habart a kávés csészében. Menj beszélgess vele egy kissé, majd meglátod, hogy nem ostoba leány. Odaültem Anna mellé. — Tudja mit, játszunk valamit négy kézre, mondá ez és odább húzódott, hogy a zongora elé ülhessek. Eljátszottunk egy darabot, aztán beszélgettünk a zárdáról, barátnéiról, az apáczákról, kiket nagyon szeret, a legbizalmasabban társalogtunk egymással. Anna nyilván gyakran beszélt már felőlem és már megszokta, hogy engem mintegy testvérnek tekintsen. Meg kell jegyeznem, hogy a leány igen fiatal lévén, jegyesi viszonyunk egyelőre családi titok. Egész este semmi különös se történt. Tíz órakor Anna távozott és visszatért a zárdába, búcsúzáskor kezet nyújtott nekem. — Adieu, André! mondá. — Adieu, Anna! felelem. És nagybátyám elvezetett a clubba, hol leült a rendes whistjátékhoz. Nagybátyámról lévén szó, elmondom neked egyik minapi kalandját. Azt tudod, hogy ő meghalt, és miután én már örökbe vettem a vagyonát, nem akarja az átiratási költségeket még egyszer megfizetni , de e különös helyzet miatt bizonyos törvényes adósokat nem teljesíthet, ami nem hozza ugyan zavarba, de gonkrozza egy kissé, így például most három hónapja meg akarta nyittatni fegyverengedélyét, melyet már két éve birt,de a prefecturán annak idején beírták volt halottnak; megtagadták tőle a kért okmányt,mely egy elhunyt nevére szólt. Ő természetesen nem törődött ezzel, hanem csak tovább vadászott! De minap az is megtörtént, hogy séta közben betekintett bankárunkhoz és fel akart venni húszezer frankot zsebpénznek. A pénztárnok, ki már régóta ismerte, nagyon elcsodálkozott, midőn meglátta a boltnak véltet; kijelenté, hogy most teljes lehetetlenség neki hitelt nyitni, miután a törvényes formák szerint már el van temetve. A bácsi a rend embere, belátta hogy a pénztárnoknak igaza van , közbevetettem magam és rendbe hoztam a dolgot. Ő cseppet se boszankodott, csak annyit tett, hogy új névjegyeket készíttetett, melyeken ezt lehetett olvasni. »Néhai Barbassa.« Ezen aláírást használja a banknál is és igy a dolog rendben van. — Látod, milyen egyszerű dolog ez, mondá nekem. XVII. Szerelmi viszonyom Kondré-Gállal igen eredeti alakot kezd ölteni. Minap eljöttem Versaillesba, ami igen tanulságos kirándulás volt és történelmi oktatással járt. Kondré-Gul egyre művelődik. Megnéztük a királyi palotát, a múzeumot, majd a parkba mentünk ; ő egész boldog volt, a szabad levegő, a tágas terek elmámoritották; lépten-nyomon extasisba jött, minden után kérdezősködött; naivsága szerfelett gyönyörködtet. A Diana fürdő előtt három igen elegáns fiatal nőt pillantottam meg; kettejükre rögtön ráismertem ; a társaságból való egykori ismerőseim voltak. A fiatal B . . . lord kisérte őket. Ők is rögtön rám ismertek; B .. . lord mint tökéletes gentlemann látva, hogy mily társaságban vagyok, elég tapintatos volt és csak egy alig észrevehető pillantással üdvözölt. A nők nem kevésbé diséréték voltak és nem mozdultak, de társnőm sajátszerű szépsége annyira meglepte őket, hogy önkénytelenül is elárulták kíváncsiságukat . Kondjé-Gul észrevette ezt. Én természetesen még csak szemet se hunyorítottam, úgy mentem tovább. Megkerültük a fasort, mythologiai dolgokról beszéltem, aztán tovább mentünk. — Kicsodák e nők ? kérdé Kondré-Gál, mihelyt kissé távolabb voltunk, észrevettem, hogy ismernek. — Igen, felelém odavetve, láttam őket néhányszor. — Az a fiatal ember, ki őket kisérte, szintén rád nézett, mintha egyik barátod volna; miért nem beszéltél vele ? — Discretióból, mert te velem vagy, ő pedig velük sétál. — Ah, értem már, mondá Kondré-Gál nyilván az ő hárem hölgyei . .. — Úgy van, felelém a legnagyszerűbb hidegvérrel, már gyakran mondtam, hogy nálunk a háremek . .. Valami alkalmas kifejezést kerestem,de Kondré- Gul felkaczagott. — Mit nevetsz, bobó ? kérdem. — Azt nevetem, hogy még most is háremhistóriákat mesélsz nekem, épen mint annak a bolond Hadidjének... Én csak hallgatlak és nem törődöm vele, mert szeretlek! Jobb szeretek rabnőd lenni, semhogy e nőkhöz hasonlítsak, kiknek nyilván udvaroltál, és a kiket most meg sem szólítasz, ha velük találkozol. — Hogyan ? kiáltok fel meglepetve; te álnok! ennyit tudsz már, és nekem semmit sem szóltál ? — Sok könyvet adtál, hogy szellememet idomítsad, és így előbb-utóbb mégis csak rá kellett jönnöm az igazságra! Csak azt vártam meg, hogy ez új tudományt teljes biztosan tudjam, folytatá az odaliszk mosolyogva, mert még sok mindenfélét látok ezen országban, amit nem értek. Most majd megtanítasz rá, nemde ? folytatá hízelegve. — Te kaczér! Úgy látom, hogy nem sokat kell már tanulnod. — Oh, nagyon jól érzem, hogy én csak érdekes játékszer vagyok neked .... egy bizarr teremtés, valami ritka madár, melyet csinos tollai miatt nagyon megkedveltél. — No csakhogy ezt az utóbbit tudod, jegyzem meg nevetve. — Igen is uram, viszontá ő tréfás büszkeséggel, tudom, hogy szép vagyok. Ne csúfolódjál, folytatá kedves durczáskodással, mert most komolyan, lelkem mélyéből beszélek; más életnek születtem, más érzelmekre, mint a minőket te táplálsz; tudom hogy nem birom azon tulajdonságokat, melyek nálatok a nőket vonzókká teszik. Más szellemek, más gondolataik vannak, mint nekem, ők nem oly babonás barbárok, mint én; ezt mind el akarom feledni,csakhogy megértselek és ne legyen versenytársam. — És biztosan tudod, hogy a cserénél mit se vesztesz ? — Köszönöm. Ez aztán a bók ! — De én valóban épen azt szeretem benned, hogy távolról se hasonlítasz azon nőkhöz, akikkel az imént találkoztunk. — Oh! felelég leirhatlan büszkeséggel, ezeket nem irigylem. Másokat látok én, akikhez hasonlítani szeretnék, már tudniillik modorukban, magaviseletükben. . . . Ha kedves ember akarnál lenni, tudod-e mit tennél ? — Mit? — Ez egy ábránd, egy terv, melyre folyton gondolok. De ugye nem fogsz kinevetni ? — Nos mondd el a nagy tervet. — Hát ha nagyon boldoggá akarnál tenni, néhány hónapra elküldenél egy olyan zárdába, ahol a fiatal leányokat nevelik. Hogy nagyon ne unatkozzam, mindennap meglátogatnál. — Még csak ez kellene! mondom nevetve, muzulmán nő egy zárdában! Csak nehezen tudtam velem megértetni, hogy terve milyen hóbortos, de az történt, hogy míg én e nagyravágyó terv nehézségeit magyarázgattam, magam is helyesnek kezdtem találni. A kísérlet szerfelett érdekes lehet és Kondré-Gul-nak épen jó tehetsége van hozzá, mert lelkes szív, lángoló lélek; naiv képzelmében mit fog létesíteni ez átmenet a háremi eszméktől a modern fogalmakhoz! Nem titkoltam magam előtt, hogy a kísérlet veszélyekkel is járhat, de hisz Kondré-Gul már tudta, hogy az iga, melyet a többi hurik még valóságosnak véltek, itt ámítás. Jobb lesz tehát, ha én fejezem be a regenerációt, melynek gyönyöreit én fogom majd éldelni. Engedtem Kondré-Gál kivánatainak, mire visszajöttünk Párisba, már rendben voltunk; másnap hozzáláttam a terv megvalósításához, ami némi nehézségekkel is járt. (Folyt. köv.) Budapest, October 25. (A képviselőház pénzügyi bizottsága) mai ülésében az állami számvevőszék költségvetését vette először tárgyalás alá. Hegedűs előadja, hogy 1870. óta több megtakarítás volt ugyan a számszéknél, de ennek berendezése még most is igen luxuriosus. A főszámtanácsosok s számvizsgálók számát s fizetését igen nagynak tartja. Gr az ág 6 Salamon állami számvevőszéki elnök szemben a kötelességekkel, melyeket a törvény a számvevőszékre ruház, nem érti, miként lehet a számszék berendezését luxuriosusnak mondani. Nem a számtanácsosok, hanem a számtisztek kevesbíthetők, mert oly tisztviselők szükségesek, kik a közigazgatás minden ágában jártasak. A monarchia többi számvevőszékeivel e számszék minden tekintetben, még takarékosság tekintetében is kiállja a versenyt. Állami főkönyvet csak a magyar számvevőszék vezet, a nyugdíjazásokat, s államadósságokat csak ez ellenőrzi; a többi számvevőszékek csak egy részletes kimutatásból csinálnak zárszámadást,a magyar minden egyes tételt megvizsgál, amazok nem gondolnak az államvagyonnal; a miénknek ez is sok munkát okoz. Ez okokból nem képes ma a személyzet reductióját ajánlani. Megjegyzi, hogy amint eddig egy új hivatalnokot sem nevezett ki, úgy ezután is minden lehető megtakarítást kész lesz keresztül vinni. Wahrmann míg a számszéket szervező törvény nem lesz megalkotva, nem ítélheti meg, várjon sok-e, vagy nem a személyzet, de a kérdéses törvény megalkotásáig megszavazza az előirányzatot. Megjegyzi, hogy sok bajt elhárított, s sok jónak okozója volt. Q 020mQ70k C71JArnoltonnr7Coo tartja a számszék rendezése iránti törvény megalkotásának sürgetését. S im o n y i E. Az egész költségvetésben e tételt sajnálja legkevésbé, s elismerését nyilvánítja a szigorú ellenőrzés s a munka fölött, melyet a számszék eddig teljesített. A számszék függetlenül, s a minisztériumokkal bátran szembeszállva teljesíté mindig feladatát Nem osztja az előadó azon nézetét, hogy a számszék berendezése luxuriosus, tekintve a szolgálatokat, melyeket eddig tett, s az eredményeket, melyek tőle a jövőben várhatók. Inkább kerüljön többe a számszék, csak maradjon az eddigi szigorú ellenőrzés útján. Hegedűs előadó megjegyzi, hogy jelenleg ő sem proponál törlést, csak a jövőre óhajt a mi viszonyainknak inkább megfelelő berendezést. Hefy csodálkozik a fölött, hogy az előadó az egyes miniszteri tárczáknál nem hangsúlyozta a takarékosságot. Úgy látszik, hogy — mint a kormány embere — minél szűkebbre óhajtaná szorítni a számvevőszék ellenőrzését, mely eddig annyi üdvös eredményt létesített. Óhajtaná, hogy a minisztériumok is példát vegyenek a számszéktől, s számvevőségeiket aránylag hasonló takarékossággal rendezzék be. Somssich megjegyzi, hogy ami megtakarítást a törvény keretén belül tehetett, a számvevőszék azt megtette, részéről meg van elégedve a számszék eddigi működésével, s csak a végleges szervezési törvény megalkotását sürgeti. A bizottság megszavazza az előirányzatot s felhívja a számvevőszéket, hogy a végleges rendezés iránti törvényjavaslatot a törvény megszabta után mielőbb terjeszsze be. Gajzágó Salamon számvevőszéki elnök megjegyzi, hogy a törvényjavaslatot már két év előtt beterjesztő, de a pénzügyi bizottság azt határozván, hogy »tekintettel a közigazgatás bekövetkezendő reformjára«, dolgoztassák át, nem tudható, váljon be van-e már fejezve e reform, s az átdolgozás, illetőleg beterjesztés azért nem történt eddig meg. Csengery az állam számviteli rendszerét már most megállapíthatónak tartja. — Trefort miniszter felszólalására e kérdés bővebb megvitatása az általános budgetvitára halasztatott. A tanácskozás további folyamáról reggeli számunkban. (A zágrábi kereskedelmi kamra a horvát kormány által felszólíttatott, hogy az uzsoratörvények visszaállítása ügyében nyilatkozzék. A kamara ellenzi az uzsoratörvények visszaállítását, mert azt hiszi, hogy az nagy ártalmára lenne a közforgalomnak. Határozottan ellenzi továbbá a kamatláb maximumának akkénti meghatározását, hogy annak túllépése büntetendő cselekményt képezzen, s meg van győződve, hogy ez a hitelnek nagy ártalmára szolgálna. Azt azonban megengedhetőnek tartja, hogy meghatároztassék azon kamatmaximum, melyen túl a bírói segély igénybe vehető ne legyen. E mellett azonban a kamara szükségesnek véli, hogy az ország olcsó pénzforrásokkal láttassék el s felhívja a kormányt, hogy a Magyarország és Ausztria között folyamatban levő banktárgyalások közben befolyását használja fel arra, hogy Horvátország és Szlavónia részére gazdagon dotált bankfiók állíttassák fel. Végül kívánatosnak nyilvánítja a törvénykezési eljárásnak abbeli reformját, hogy a bíráskodás hitel- és pénzügyekben is olcsóbb legyen. (Szerbiából) Írják oct. 21-ről: A Timok körül újra elcsöndesült a csatazaj. A szerbek megszállták Plansitzát, Metownitzát és Vraregruzit. Osman pasa állásai azonban Zajesár körül oly erősek, hogy a szerb hadtest aligha fog gyors és határozott eredményeket kivívni a Timok-völgyben. A belgrádi és sumadijai hadosztály 4000 orosz önkénytes s öt üteg ágyú indíttatott tegnap Deligrádból és Csuprijából Horvatovics segítségére. Horvatovics jelentéséből kitűnik, hogy Abdul Kerim pasa 48VI, mint CG cdoi, emleri fzülelön a baretba oc. 19. és 20-án, áttörendő a legerősebb szerb vonalat. Foglyul ejtett török katonák vallomása szrint a török tisztek azzal buzdították a csapatokat hogy Kruseváczot mindenáron be kellett venniök, mert a pad is az akarja így. Ez a törökök bátorságát megkétszerezte. 19-én Hafiz pasa három fontos szerb positiót foglalt el; másnap Csernojeff mind a hármat visszafoglalta. Borzasztó, eddig nem tapasztalt elkeseredettséggel küzdött mindkét rész, de a szerbek eredménytelenül s temérdeket vesztve. A kórházak már képtelenek több sebesültet befogadni, most nagy sietve új kórházakat állítanak Belgrádban, Paracsinban és Csuprijában. Tiszt már eddig is sok esett el, a legújabb csatákban még iszonyúbb pusztítást tett köztük a halál. És a döntő ütközet még csak most következik. A belgrádi várban 97 török fogoly van interválva. A kormány állítólag szabadon akarja őket bocsátani, hogy viszonozza a porta előzékenységét, mely a szerb foglyokat hazájukba visszaküldte. A hivatalos »Srbske Novisse« kimutatása szerint, az eddig érkezett pénzadományok összege 950,914 ezüst rubelre rúg. (Mahomedán lázadás Boszniában.) Serajevoból írják a »Pol. Corr.«-nak oct. 17-ről: A boszniai mahomedánok közt nagy az izgatottság a Boszniában létesíteni szándékolt reformok miatt. A legújabb politikai hírek valóságos lázba hozták a mahomedán lakosságot. Az itteni defterdár (pénzügyi igazgató) a váli, Norif pasa jelenlétében a közigazgatási tanács tegnapi ülésében azt indítványozta, hogy a vilajet minden kerületéből két mahomedán hivassék be a vallásháború czéljából itt alakult tanácsba, hogy az általános mahomedán mozgalom esetén közremunkáljanak. A közigazgatási tanács ülésében jelenlevő Antimos metropolita azt jegyezte meg, hogy ily mozgalom nem igen fog bekövetkezni, a mohamedánok behívása tehát csak a kedélyek izgatottságát növelné, mire az indítványozó, Rasid effendi így felelt: a mohamedán fölkelés Boszniában elkerülhetetlen, mihelyt a tartomány úgynevezett autonómiáját életbe akarják léptetni. A közigazgatási tanács másnapi ülésében Rasid effendi indítványa egyhangúlag elfogadtatott. Látható ebből, mily veszély fenyegeti a keresztény lakosságot, ha akár a porta önszántából kínált, akár a hatalmaktól sürgetett reformokat valósítani akarnák. A dolgok e pillanatban úgy állanak, hogy maguk a kormányközegek sem tagadják, hogy az autonómia behozatalát a bosnyák mahomedánok tömeges fölkelése fogná követni, kik a keresztényekben borzasztó mészárlást vinnének végbe az izlám zászlója alatt. Ilyen a helyzet Boszniában. A fővárosi közraktári bizottmány ülése. — oct. 25. A fővárosi közraktári albizottmány ma d. e. 10 órakor Kamermayer Károly polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen Gerlóczy K. alpolgármester mindenekelőtt bejelenti, hogy a pályázati hirdetmény az albizottmány által megállapított Programm szerint a fővárosi tanács által a »Budapesti Közlöny« ben már közzététetett, s a tervek benyújtására a határidő folyó év deczember hó 14-kén fog lejárni. Bejelenti továbbá, hogy az ő elnöklete alatt kiküldött küldöttség már tisztelgett a miniszterelnöknél, s a kormánytól azon megnyugtató nyilatkozatot nyerte, hogy a kormány a maga részéről is meg fog minden lehetőt tenni a közraktári ügy érdekében. Fuchs Gusztáv szeretné teljes biztossággal tudni, hogy a kormány ki fogja-e építtetni a rakpart illető részét, és hogy mikor fog az építkezéshez hozzáfogni. XX toronyrőti Károly bejelenti, hogy S a kormány eddig fele még nem határozott a rakpart kiépítése iránt. Reméli azonban, hogy az ügy legközelebb már a minisztertanács elé fog kerülni. Egyébiránt szerinte e körülmény a további teendőkre akadályozólag nem hathat, mert az építést az előhaladt idő folytán most megkezdeni úgy sem lehetne. A rakpartok építése tehát csak jövő tavaszszal lesz megkezdhető és legjobb esetben csak a jövő őszszel lesz befejezhető. E szerint tehát attól egyáltalán nem kell tartani, hogy a rakpart kiépítésének kérdése a tárgyalások további folyamát akadályozná. Kammermayer Károly polgármester kijelenti, hogy Schweiger Márton a külföldi közraktárakra vonatkozó igen érdekes adatokat adott a bizottmány rendelkezésére. A bizottmány ezen adatokat köszönettel vette s további tárgyalásainál fel fogja használni. Ezek után a bizottmány áttért annak megvitatására, hogy most, miután az építési program már megállapítva és annak alapján a pályázat kihirdetve van, mily kérdések lesznek a bizottmány által mindenek előtt megoldandók.