Pesti Napló, esti kiadás, 1876. december (27. évfolyam, 262-289. szám)
1876-11-08 / 267. szám
267. szám. Budapest, Szerda, november 8.1876. 27. évfolyam. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételeit: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai küílönküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetéseit szintúgy mint előfizetések a Pesti ISTapló kiadó-hivatalába. Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, november 8. A török fővárosból érkező hírek pillanatnyilag elég megnyugtatónak mondják a helyzetet. A semlegességi vonal megállapítása ügyében a hatalmak képviselői közt teljes egyetértés létesült; a nagykövetek elkészítették a szükséges utasításokat. A kiküldött megbízottak tegnap elutaztak a harcztérre s igy ez a kérdés körülbelül elintézettnek tekinthető. A második nagy kérdés, mely a hatalmakat foglalkoztatja, a conferentia ügye. Úgy látszik, hogy a porta és Oroszország egyetértenek abban, hogy az értekezlet székhelye ne Konstantinápoly legyen, míg a többi hatalmak a török fővárosban akarnák azt megtartatni. Párisból azt is jelentik, hogy a porta és az orosz kabinetek közt közvetlen alkudozások folynak, melyek sikere esetén a conferentia egészen fölösleges leszen. Gorcsakoff herczeg tehát Európa háta mögött szeretne Törökországgal kiegyezni. Nem első kísérlet ez s valószínűleg csak is oly eredménytelen fog maradni, mint előbb. Különben bizonyos, hogy Ignatieff tábornok visszatérte óta ismét lázas tevékenységet fejt ki Konstantinápolyban. Mint onnan a »Köln. Ztg.»-nak oct. 31-ről írják, aznap általános rémület jellemezte a helyzetet. Oroszország még a tőzsdén is dolgozik s ügynökei által lefelé nyomja a török állampapírokat. Ignatieff uj ijesztő szert talált fel; két hét óta roppant nagy faládákat készíttetett s az orosz nagykövetség bútorait beléjök rakatta. Mindenki azt hitte, hogy meg van a háború. 30-án az odessai gőzhajó el sem indult, hanem más napig várt állítólag Ignatieffre. Mindez annyira megijesztette a szultánt, hogy föltétlenül meghajolt az orosz követelések előtt. Csütörtökön — írja levelező — Abdul Haraid Sándor czárhoz sajátkezű levelet intézett. Trónra lépte alkalmából minden európai uralkodó kapott ugyan tőle ily levelet, de az, mely Livádiába ment, lényegesen eltér terjedelmére és alakjára nézve a többiektől. Úgyszólván kérvény az, kifejti a szomorú körülményeket, melyek közt a szultán trónra lépett s legteljesebb bizalmát fejezi ki a czár jóakarata iránt. E levél után természetes volt, hogy a szultán Ignatieff óhajait teljesíteni fogja. Pedig levelező szerint a portának épen most támadt újabb szövetségese s ez senki más, mint Görögország, ami nagyon is hihetetlennek hangzik. Levelező nézete szerint Görögország, ha Anglia támogatni fogja a portát, szintén ő vele szövetkeznék. Ama nyilatkozatokat, melyeket tegnapelőtt a német birodalmi gyűlésben Bülow államtitkár a keleti kérdésről tett, a lapok oroszellenes szellemben magyarázzák, és jogosultnak mondják azon híreket, melyek újabban az orosz-német viszonyok meghidegüléséről elterjedtek. Berlinben is lábra kezd kapni az a bizalmatlanság, melyet az orosz politika másutt már régebben ébresztett. Ma egy csomó cáfolat is van előttünk. Bécsi félhivatalos lapok alaptalannak mondják azon hírt, hogy Andrássy gróf szereencsekivánatait fejezte ki a portának azon elhatározásáért, hogy fegyverszünetet engedélyezett. Épen úgy helytelen azon közlemény, hogy Andrássy gróf Novikoff úrtól és Livádiában felvilágosításokat kért az orosz ultimátum ügyében. A hadikészületek hírei sem apadtak fel. Az orosz kormány hír szerint táviratilag megparancsolta az orosz-török határ közelében levő összes nőnevelőintézeteknek, hogy mint a krími háború idején, az ország belsejébe költözzenek át. A déli figyelőhadtest főparancsnokává Todtleben tábornok van kijelölve. A Szerb kormány Oroszországban ismét négy millió rubel erejéig kölcsönt vett fel, az első milliót már meg is kapta. A Pesti Napló tárczája, Barbassa nagybátyám. Irta Marie Uchard. (Francziából.) XXVII. (Folyt.) Nem láttam szükségesnek a dolgot tovább feszegetni. Titkolni akarja előttem Krusko látogatásait, vagy nem fektet rájuk súlyt ? Gyanakodásomat nem szabad észrevétetni, mert akkor mindent elrontok. Minden átmenet nélkül folytattam az előbbi tárgyat, mintha a gróf látogatását én is csak gyermekes makacsságnak nézném. Egy negyed óra múlva a legvidámabb hangulatban távoztam. Midőn kimentem, egész higgadtan meggondoltam a dolgot. A véletlen csakugyan valami összejátszást fedeztetett fel velem, vagy túlzott féltékenység volt tőlem, hogy egy visszautasított szerelmes bolond kísérlete, melyet az anya nem utasíthatott el, annyira megijesztett. Murrah asszony alázatos, passiv természetű, talán megijedt e férfiútól, ki parancsoló hangon beszélt vele ? Tán zavarba hozta e szerep is, ezért véletlenül esztelen szót ejtett? Nem világos most már Dániel furcsa magaviselete ? Eltökéltem, hogy versenytársamat folyvást szemmel tartom; ekkor egy bizarr esemény egész váratlan fordulatot adott a tényeknek. Egy este midőn a Teral-házba mentem, azt vettem észre, hogy a szomszédház árnyékában valaki elrejtőzik, mintha lesne valakit. Mindig igen óvatos szoktam lenni és noha ez igen néptelen utcza volt, mégis mindig vigyázva körül szoktam tekintgetni, mielőtt a titkos ajtón bementem. Azon ember nem mozdult, arra menő nem lehetett; kiváncsi lettem, folytattam utamat; az utcza sarkán megfordultam, gondoltam, hogy majd utánam jön, ha ki akar lesni. Néhány lépés után hátranéztem, nem láttam semmit. Alkalmasint valami járdataposó, vagy egy szerelmes. Megfordultam és visszajöttem. Ámaz ember most se mozdult meg helyéről. Most már kifogytam a türelemből és egyenest feléje mentem. — Mit csinál itt ? mondom neki. — Ah! Peyrade úr! kiáltott fel. Hogyan jön az ? . .. Nagyon meg valók lepetve, hogy nevemet hallottam említeni; a hang nem volt ismeretlen, gondolkoztam, hogy kié is lehetett. — Ön nyilván megfeledkezett rólam, folytatá az illető; de én nem feledtem el önt, mert valaha nagy szívességet tett velem; no látom, hogy nem jut eszébe; én Giraud Antal vagyok. Most már visszaemlékeztem egy eredeti fiúra, kivel együtt jártam iskolába; bámulatos tehetségei voltak, de haszontalan dolgokra fecserélte. Nem volt kedvem a barátságot megújítani, eléje vágtam hálálkodásainak. — Nos, Giraud Antal úr, felelém; ismétlem kérdésemet: mit csinál ön itt ? — Igazán magam sem tudom. De azt hiszem, hogy szolgálatot tehetek önnek. — Szolgálatot, nekem ? felelém gőgösen. — Peyrade úr, folytatás a nélkül, hogy zavarba jött volna a szegény ördögöknek, kik minden eszközzel küzdenek a balsors ellen, vannak kétségbeesett óráik, mikor üdvösségük egy hajszálon függ. Néhány évvel ezelőtt ön, anélkül, hogy tudta volna, egy ilyen órámban megmentett. Engedje meg, hogy holnap reggel meglátogassam. Azt hiszem, hogy kiegyenlítjük a dolgot. — Mit jelentsen ez ? viszonzom. — Most nem a legjobb időt választotta a társalgásra. Különben ismétlem, hogy csakugyan nem tudom, miért vagyok itt. Pár óra múlva megtudom, egyelőre elég az hozzá, hogy valakinek érdekében áll, hogy az a kis ajtó szemmel tartassák. Holnap majd megmondja nekem, hogy mit akar az illetőnek tudtára adatni. Most szemet hunyok és bátor vagyok önnek jó éjt kívánni. Szabad kérdenem, hogy melyik órában kiván engem fogadni ? — Jöjjön hozzám tíz órakor, felelem és megmondom neki lakásomat. Töprenkedtem, hogy miféle jó szolgálatot tehettem én e fiúnak; csakugyan eszembe jutott, hogy gymnasiumi éveim alatt neki is juttattam kölcsönöket, amiket gyakran adogattam, mert könnyen tehetem. E fiú egyébként a legfurcsább típus, ritka tehetséges fiú, de rendetlen, nyomorult életet folytatott, mert magára volt hagyatva világ éltében. Egykor jogász volt, hol rendkívül buzgón, hol meg rendkívül renyhén folytatta tanulmányait; meglepő képzettségre tett szert. Ma leczkeadásból tengődik, holnap tanár; napról napra élősködik; néha több fáradságába került egy ebédet szerezni, mint egész nap a tanszéken előadni. Másnap megvártam. Pont tíz órakor a komornyik bejelentette. Mikor bejött, meg valék lepetve, az este szokott hitvány öltözékében jelent meg; ma tetőtül talpig új ruhát viselt, mire olyan büszke volt akár egy gyermek. Alig tudtam ráismerni. — Peyrade úr, mondá és leült a karosszékre, melylyel kínáltam , térjünk át in médiás rel.Nem csalódtam tegnap, midőn érdekes leleplezéseket véltem önnek ígérhetni. Sokat mondhatok. — Hallom, — jegyzem meg tartózkodó hangon, megértetvén vele, hogy kötve hiszek neki. — Nagyon helyes, folytatám. Ön el volt készülve e bevezetésre; látom be kell önnek bizonyítanom, hogy megbizhatik szavamban. Mert hát tagadhatlan, ön bizony oly foglalkozáson kapott rajt, melyre nincs okom büszkének lenni. — Majd akkor fogok felelni, ha elmondta mondandóját. E szavak és a hang, melyen mondattak, hideg zuhanyként hatottak a bizalmaskodó fiúra. Rám nézett és látta, hogy bevezető szavai mily benyomást kelthettek bennem, elpirult. — Utóvégre is nagy okom van azt hinni, hogy az, amit mondandó vagyok, önre nézve szerfelett érdekes és ez esetben ... — Vásároljam meg azokat, folytatom, kiegészítve a mondatot. Giraud habozott és homlokáról letörölte a verítéket. — Az bizony... úgy van, mondá végül. Denique üzlet dolga az egész. — Akkor hát beszéljen. A fiú összeszedte minden erejét, hogy nyugodtnak lássék; de midőn felemelte fejét, hogy egész szemtelenül arczomba nézzen, szemeink találkoztak. — Ejnye! hisz én alávaló mesterséget űzök, kiáltott fel, ön bizonyára nyomorultnak néz. Nem tartottam időszerűnek felelni; hallgatásom növelte a fiú zavarát. — Lássuk csak Peyrade úr, folytatá, ne ítéljen meg, kérem, azok után, miként tőlem az imént hallott. Esküszöm önnek, hogy mikor tegnap este megláttam, csak az ön egykori szívességére gondoltam. Egész véletlenül kerültem ez ostoba ügybe, melynek voltaképem czélját nem ismertem. Húsz frankot kínáltak azért, ha az éjjelt ott töltöm; azt mondák nekem, hogy egy jó barátot meg akarnak tréfálni. A szerep megtetszett nekem. Mikor láttam, hogy ön forog itt szóban, nem gondoltam meg, hogy ön mit fog felőlem hinni, de feltettem magamban, hogy felfedezem önnek, mi itt az én feladatom. Mindjárt gondoltam, hogy ön tán veszélyben forog és jó lesz önt értesíteni. Kérdezősködtem az ön lakása után, hogy részletesen elmondhassam önnek a dolgokat ; még nem bírtam róluk tudomással, de tudtam, hogy reggelig tudakozódhatom minden után. No csak — hogy elmondtam! — Nos hát, mit akar ön beszélni, kedves Giraud, mondom és egész más hangon kezdek beszélni, mert láttam, hogy a szegény fiú csakugyan nagy zavarban van. — Ez egy hosszú história, felesé Giraud. Nyomor asszonyság, ki elválhatlan éltem párjának tolta fel magát, ismét egy ostobaságra akart rávinni, de ezúttal tán felsül... Emlékszik még Zarewskire, kit lengyelnek neveztünk, mert porosz volt ? — Körülbelül. — No sebaj, azért ő is éli világát. Diplomata lett, a rosz nyelvek azonban azt beszélik, hogy egy idegen követ szolgálatában áll.Olykor megjelenik a St. Michel boulevardon. Tegnap a sorházban megszólít és azt mondja, hogy szerelmes egy herczegnőbe, de gyanúperrel él, hogy az hitelen hozzá; megkér, hogy legyek ma éjjelre az ő Árgusa. Ön tudja, hogy mikép feleltem meg e hivatásomnak. Ma reggel elmegyek a lengyelhez. Jelentést teszek neki és azt mondom, hogy semmit se láttam. Ő azonban szemem közé nevet és elmondja, hogy én láttam önt, beszéltem is önnel. Látom, hogy felsültem, de ő mindazonáltal megadja a louis d’ort. Haboztam, de ... nem soká, elbuktam. Ekkor aztán kérdezősködik ön után, azt mondja, hogy pompás üzletet lehet csinálni, mert önnek nagyon érdekében áll, hogy megvásároljon tőle egy bizonyos titkot. Most már látom, hogy legjobb lesz őt végig hallgatni; akadékoskodom, kéretem magam, elhitetem vele, hogy csak a dolog sikamlós volta tartóztat vissza. Ő aztán bevall mindent. Egy idillről van szó. — »Egyik barátja el akar venni egy fiatal idegen hölgyet, akit imád, de gyanúperrel él, hogy versenytársai vannak.« Én még, mindig habozom, mint ha nem hinnék neki. Erre ő elmondja a neveket is. A féltékeny ifjú egy bizonyos Klusko gróf, a kisaszszony egy Murrah nevű fiatal hölgy, a gyanúperbe fogott versenytársak Marandal herczeg és ön. Most már eleget tudtam, kereken kijelentettem, hogy semmi kedvem ezen álnok játékhoz. Elmondom azt is, hogy ön valamikor jót tett velem és én ezért értesíteni fogom önt, hogy kikémlelték. Erre ő elmondja, hogy már késő, mert ők már megtudtak mindent, amit tudni akartak, és ha ön a dolgot rendbe nem hozza, ma reggel eladják a leleplezést Krusko grófnak. Megérteti velem azt is, hogy ön igen érdekelve van itt és a titkot meg is bírja bőven fizetni. Én aztán megtérek. Látni való tehát, hogy elég ügyesen végeztem a dolgot, de ön azért mégis csak gazembernek fog tartani. — No no, kedves Giraud, mondom megszánva a bűnbánó fiát, régi pajtások vagyunk, nyújtson kezet ; mikor bejött, megfeledkezett erről. Giraud álmélkodva nézett reám. — Valóban, kiáltott fel habozva, nem tudom, merhetem-e. — Jól van, ne törődjünk Zarewskivel, meg a múlt éjjeli kalanddal, mely reám nézve nem bir fontossággal, mondja el inkább, hogyan történhetett, hogy ön, aki derék, tehetséges fiú, életét ily módon fecséreli. — Mit fecsérelem ! kiáltott fel, hisz amióta nem láttuk egymást, úgy dolgoztam mindig akár egy néger; hat nyelvet tanultam meg. Tudok még szanszkrit nyelven is. Én dehogy fecsérlem az éltemet! Különben — folytatá magát félbeszakítva — nem erről van most szó, hanem az ön dolgairól. Ön még nem is tudja, hogy mily ördöngős darázsfészekbe jutott és mily óvatosnak kell lennie . . . Giraud elmondá, hogy tíz nap óta a leggondosabb felügyelet alatt állunk, én és Marandal herczeg , hogy lépten nyomon meglesnek bennünket és Kondré-Gult és minden reggel jelentést tesznek Kruskonak. — Azzal bíztak meg, hogy ezen leleplezést ügyesen adjam el önnek. Zsebemben bizonyítékok is vannak, ha kételkedni találna, itt vannak a mai értesülések másolatai, kivált a legújabb jelentés nagyon furcsa. (Folyt. köv.) Budapest, november 8. (Szerb egyházi congressus.) Illetékes helyről biztosítanak, hogy az »Ellenőr« mai (november 8) számának élén megjelent karloviczi távirat, amennyiben az Trefort miniszterre és minisztériumára s állítólag tett nyilatkozataikra vonatkozik, merőben alaptalan és légből kapott koholmány. (Az »Ellenőr« kérdéses távirata így hangzik : Terrorizálandó a püspököket , nehogy ezek a Miletics-féle intézmények megszüntetését kívánnák, Ivacskovics patriarcha a congressus-bizottságot a synodussal egyetemben hívta össze. Már három napja, hogy Ivacskovics dr. Polittal, Branovacskyval, Stojkovics és Vojnovics püspökökkel, ezenkívül több omladinistával conferál; más püspökök a felforgató párt tagjaival készülnek értekezletbe bocsátkozni. Zsivkovics püspök, Zsivkovics osztályfőnök informátiója szerint még e hét folyamában Budapesten keresztül — hol Mandicscsal értekezik — lő Karloviczára. Branovacsky kitartásra buzdítja a patriarchát az omladina-párt támogatásában, előadván, hogy három hét előtt Trefort közoktatási miniszter és Mandics osztálytanácsos arról biztosították őt Pesten, hogy míg Trefort a miniszter, addig a szerb egyházügyekben a status quo megmarad. Loyalis ellenek általában sajnálkoznak e dolgokon, és mindazoknak, kik a szerb egyházügyek status quojában kedvüket találják, jó étvágyat kívánnak hozzá.) (Az osztrák képviselői körökben) mint a »P. Lloyd«-nak távírják, azon hir kering, hogy az osztrák kormány a magyarnak bizonyos öszszeget előlegezett azon quótafizetéshez, melylyel Magyarország az államadósság kamataihoz oet. hóban járulni volt köteles. Reméljük, hogy a magyar kormány ezt a hirt mielőbb meg fogja czáfolni. (Szt-Pétervár ról) nov. 7-ről írják a »P. D.«-nek: Az orosz császár nov. 14-én visszatér Zarskoe-Seloba. Vele Gorcsakoff herczeg s az egész diplomatiai iroda visszatér. Anglia és Németország nagykövetei: lord Loftus és Schweinitz tábornok, hir szerint már a legközelebbi napokban viszszaérkeznek, úgy szintén Ausztria-Magyarország képviselője, K. Langenau. A bécsi félhir. lapszt-pétervári levelezője sorait a következő categorikus kijelentéssel végezi: »A fölmerült hírek, melyek leg Gorcsakoff birodalmi cancellár állásának megrendüléséről szólanak, és oly értelmetlenek, mint a három császár szövetségének meglazulásáról elterjedt versiók.« Ha e kijelentésnek egyáltalában értelme van, úgy ez csak azt jelentheti, hogy ha Gorcsakoff megbukott. (Török készülődések.) Ruscsukba Mitrovicza vidékéről legközelebb hat zászlóalj katonát s két üteget várnak. E csapatok parancsnoka Miralaj Redrn beg a határőrség parancsnokává neveztetett ki. Ez csupa rendes katonából álland s a Duna had-sereg elővédé lesz. A Duna sereg főparancsnokául Redis pasát emlegetik. Ő Szerbiából csaknem az egész rendes katonaság a Duna-vilajetbe küldetett. Mehemed Ali pasa a novi-bazari hadosztály parancsnoka utasíttatott, hogy két zászlóalj redifből és négy tábor basi-bozukból figyelő-hadat alakítson s a fegyverszünet idején a kacsoniki hegyszorost, mely a fontos Rigó-mezei állás kulcsának tekintetik, megszállva tartja. Ellenben 14 zászlóalj nizam és 1500 redif a vidékről a sumlai táborba küldetett. (A boszniai lázadók ellen) kik, mint nov. 4-én a »Pol. Corr.«-nak írják, a tesnyai kerületben összpontosultak. Véli pasa 12 zászlóaljat küldött, hogy egy csapással megsemmisítse őket. Despotovics azonban nem itt, hanem a travniki kerületben van, hol könnyen megtörténhetik, hogy a törökök foglyul ejtik őt. A hadügyminiszter megparancsolta, hogy az összes lázadó vidékeket rendes katonaság szállja meg, mi könnyebben eszközölhető, mert az érzékeny hideg folytán a lázadók elhagyták a síkságot s az erdőlepte hegységekbe vonultak vissza. Különben az ottani mohamedán lakosság keveset törődik a lázadással, mely úgyis csak néhanéha ad életjelt. Mindenki a »moskovok« elleni nagy háborúról beszél, melyet küszöbön állónak tartanak. Önkénytes légió alakíttatik, mely háború esetén a Duna-vilajetbe megy. A hadügyminiszter elrendelte, hogy minden tartomány legalább egy önkénytes csapatot állítson ki. (A törökök és Alexinácz bevétele.) Ruscsukról, nov. 1-ről írják: Tegnap az itteni mohamedánoknak nagy napja volt. Utczai falragaszok hirdették a törökök győzelmét. A legnagyobb örömet az okozta, hogy Alexinácz bevétetett. Mindenki a »katonák«-ba sietett, hogy kicserélje örömteljes érzelmeit. Itt általános azon vélemény, hogy Alexinácz bevételével a szerb-török háború véget ért. A béke visszatértének a törökök különben méltán örvendhetnek, mert e háború roppant áldozatokkal járt. A váli rendkívüli hadiadót vetett ki, mely nagy szigorral hajtatta be. A loviski kerületben begyült 195.000 piaszter és 144 igás kocsi ökrökkel. Akinek nincs pénze, az természetben fizeti meg adóját. (Az albániai határról) a »Pol. Corr.«nak oct. 25-ről azt írják, hogy Dervis pasa seregének helyzete épen nem kielégítő. Az albániai basibozukok tömegesen haza szöknek, az ázsiai szerbekek szintén azt követelik, hogy hazabocsáttassanak, minthogy csak a nyár idejére léptek szolgálatba. Dervis pasa azzal biztatja őket, hogy nemsokára úgy is meg lesz a béke s akkor haza mehetnek. A törökök általában nem nagy kedvet mutatnak hozzá, hogy tovább folytassák a háborút a montenegróiakkal. Medunból a város capitulatiója után a mohamedán lakosság Podgoriczába menekült s ott nagy rémületet idézett elő. De Podgoricza oly erős, hogy nem igen van fenyegetve; még ostromzár esetén sincs mit félnie, mert 3—4 hónapra el van látva élelmiszerrel. Skutarit, melynek úgyis erős körfalai vannak, most külső védművekkel látják el. A büntető törvényjavaslat a jogügyi bizottság előtt. — nov. 7. Mai ülésében letárgyalta a bizottság az általános rész utolsó fejezetét is, mely abűnvádi eljárás megindítását és a büntetés végrehajtását kizáró okokról intézkedik. Úgy a bűnvádi eljárás megindítását, mint a jogérvényesen megállapított büntetés végrehajtását kizáró elévülés időszakait a bizottság — a javaslat ide vonatkozó rendelkezéseinek szigorításával — tetemesen meghosszabbította. A tárgyalás részletei itt következnek. A jogügyi bizottság mai ülésében befejezte a büntető tvjavaslat általános részének tárgyalását. A 103-ik §. szerint »a bűnvádi eljárás megindítlatása megszűnik, a bűnös halála, királyi kegyelem és elévülés által.« A §. bevezetése következőleg szövegeztetetett: »A bűnvádi eljárást megszünteti, illetőleg kizárja.« Komjáthy addig, mig a vizsgálat befejezve, s az ítélet kimondva nincs, a kir. kegyelem alkalmazásának nem engedne helyt, csak politikai bűntetteknél. — Pauer előadó büntetőjogi szempontból is fenntartandónak véli a király pertörlési jogát, midőn az állam magas érdeke kívánja annak alkalmazását. A közjogi tekintetek szintén annak fenntartása mellett szólanak. A §. elfogadtatik. A 104-ik §. szerint »a kir. kegyelem megszünteti a bűnvádi eljárást, ha ennek tárgyát hivatalból üldözendő bűntett vagy vétség képezi.« — Szilágyi e megszorításnak nem látja helyét, mert ugyanazon politikai okok, melyek a kir. kegyelem általi pertörlés megengedése mellett szólnak, fennállnak oly bűncselekményekkel szemben is, melyek csak a sértett fél kívánatéra üldözhetők. A §. törlését javasolja. Csemegi államtitkár szerint a hivatalból üldözendő bűncselekményeknél az állam általános, a magánfél kívánatéra üldözendőknél a fél magán érdekei lévén irányadók, a §. fentartása indokolt. — Szilágyi ismétli, hogy a kérdéses megszorítás a kegyelmezési jog természetével jó ellentétbe. — Horváth L. nem lát logikát abban, hogy a király megkegyelmezhessen az állam elleni bűntényeknél, s olyanoknál nem, melyek az egyént érdeklik. — Juhász elfogadja az-t, mert azon magánfélnek, ki ügyét a biró elé viszi, megadandó azon elégtétel, hogy ez ügyben ítélet is hozassék. — A bizottság törli a §-t. A 105. §. meghatározza, hogy a bűnvádi eljárás megindítása a bűncselekmény elkövetésétől számított hány év alatt évül el. Pauer előadó az elévülési határidőket megtoldani javasolja, és pedig halálra vagy életfogtiglani fegyházra ítélteknél 15 év helyett 20 évet kíván; a 10 éven felüli fegyház vagy államfogháznál pedig 10 év helyett 14 évet kíván felvétetni. — Szilágyi hozzájárul a felemeléshez. — Teleszky is elfogadja azokat, de az államfogháznál mellőzni kívánja az elévülési idő emelését. — Bokros szintén nagyobb elévülési időt kiván, mert az elévülési idő nem lehet rövidebb az illető bűntényre szabott büntetés maximumánál. A halál és életfogytiglani büntetésnél 25 évi elévülést kiván. — Juhász az 5 évi elévülési időt csak a vétségekre kívánja szorítni, s a bűntetteknél legalább 10 évi elévülési időt kiván. A §. az előadó indítványa szerint módosítva fogadtatott el. A 106-ik §. változatlanul elfogadtatott, a 107-ik pedig Pauer előadó indítványára ekként szövegeztetett: »Az elévülést félbeszakítja a bíróságnak az elkövetett bűntett vagy vétség üldözését ezélre, s az elkövető tettes vagy részes ellenirányzott határozata vagy intézkedése. A határozat vagy intézkedés napján azonban az elévülés újra kezdetét veszi. Az elévülés csak arra nézve szakad félbe, kire a biróság határozata vonatkozik.« A 108 §. szerint »ha az előzetes eljárás megindítása vagy folytatása valamely előzetes kérdés jogerejű birói elintézésétől függ, az elévülés az előzetes kérdés jogerejü elintézéséig félbeszakad.« — Szilágyi indítványára a »birói« szó helyett »hatósági« létetett, minthogy az előzetes elintézés nemcsak bírósághoz, hanem — p. a képviselő mentelmi jogának felfüggesztésénél — más hatósághoz is tartozhatik. A 109. §. változatlanul, a 110 — 111 §-ok némi szerkezeti módosítással elfogadtattak. 112-ik §. második alineája Szilágyi D. és Pauer előadó indítványa szerint eként szövegeztetett: »A vagyon ellen irányzott büntettek, vagy vétségek esetében a kiskorúak, valamint a gondnokság alá helyezett pazarlók helyett, úgy szintén más gondnokság alatt levők helyett általában az indítványt annak törvényes képviselője terjeszti elő.« A 113—115 §§-ok érdemleges módosítás nélkül elfogadtattak. A 116—118. §§-ok változatlanul elfogadtattak. A 119-ik §-nál, mely meghatározza, hogy elévülés által mikor záratik ki a büntetés végrehajtása, Pau-er előadó indítványára az elévülési idő felemeltetett 20 helyett 25-re, 15 helyett 20-ra, 10 helyett 15-re, 5 helyett 10 re, és a vétségeknél 3 év helyett 5-re. A 120—121. §§-sok változatlanul elfogadtattak. A 122. §. következőleg szövegeztetett: »Az elévülés hatálya nem terjed ki a jogerejűleg kimondott hivatalvesztésre, s a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére.«—E §.alkalmából Szilágyi indítványára az 58 -ik §-ba felveendőnek határoztatott, hogy »e mellékbüntetések tartama elévülés esetében az elévülés befejeztétől kezdődik.« A 123-ik §. — Pauler és Teleszky indítványai szerint — következőleg szövegeztetett: »Az elévülés félbeszakad az illetékes hatóságnak az elitélt személyét illetőleg a büntetés végrehajtására vonatkozó bármely cselekvénye által. Az intézkedés napján azonban az elévülés újra kezdetét veszi.« A 124-ik §, változatlanul elfogadtatván, az ülés véget ért. A reichstatli képviselő házának nov. 7-iki üléséből. Greuter beszédét mai távirataink bővebben ismertették. Most dr. Herbst beszédét közöljük terjedelmes kivonatban a »N. P. J.« távirata után. Greutert követte dr. He rbst: Nem lehetek egy nézeten előttem szólóval a parliamentarismus mivoltára nézve. A tisztelt előttem szóló, Greuter pater úr úgy látszik, azt hiszi, hogy a jelen vita csak arra való, hogy elmondhassa benne mindazt, ami eszébe ötlik.Én a magam részéről kötelességemnek tartom szorosan a kitűzött feladatnál maradni. Dr. Herbst ezután gróf Hohenwarth ellen fordul s bebizonyítja, hogy a képviselőháznak alkotmányos joga van a külpolitikára hatni. Volt-e szükség arra — kérdi szónok — hogy a kormány válaszában ily nyilatkozatot tegyen: az osztrák kormánynak nincs formális joga befolyásolni a külügyi politikát? Ha a magyar miniszterelnök kevély szavait: »Az én beleegyezésem nélkül egy katonát sem visznek el« összehasonlítjuk a mi kormányunk szerény nyilatkozatával, minden osztrák szivet mély keserűség foghat el. (Bravó! balról.) A különbség azonban, mely ez ügyben a magyar és osztrák kormány fölfogásában nyilvánul, nemcsak az érzület dolga, hanem egyszersmind fontos gyakorlati jelentőséggel bír. Szerénység és alázatosság kétségkívül keresztény erények,de ily erények ott legkevésbbé vannak helyükön, hol egy nagy állam fontos érdekeinek képviseltetéséről van szó. Ily esetben a büszke önérzet többet ér, mert ha amott mindig az önérzet emitt mindig az alázatosság adja a hangot, akkor nagyon természetes, hogy kormányunk az engedékenységben mértéket nem tarthat, de akkor mi nem szentesíthetjük utólag az ilyen eljárást. Ami a külügyminisztert illeti, szónok azt tartja, hogy Andrássy grófra nézve is sokkal több becseset bíz, ha politikáját a bécsi és pesti parlamentek s nem a delegációk támogatják, melyek a parlamentáris formát teljesen nélkülözik. De ha mind a bécsi, mind a pesti parlamentben szavazásra bocsátanak azon kérdést, helyeslik-e a képviselők, hogy Ausztria-Magyarország háborúba induljon egy szövetséges északi hatalommal a végből, hogy miután ezen északi hatalom a zsákmány oroszlán részét magához ragadta, birodalmunk egy silány kis konczczal