Pesti Napló, esti kiadás, 1876. december (27. évfolyam, 262-289. szám)
1876-11-21 / 279. szám
279. szám. Budapest, Kedd, november 21.1876. 27. évfolyam. Szerkessztési iroda , Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételei*: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai kürlönküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetéseik szintúgy mint előfizetések a [Pesti VS Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, november 21. A képv. ház mai ülésének végén felszólalt Tisza min. elnök, s ez a mai ülésnek nagyobb érdeket ad. A min. elnök az osztrák-magyar kiegyezésről, s a keleti bonyodalmakról nyilatkozott, hevesen polemizálván az ellenzék szónokaival. A kormánypárt részéről ma Tarnóczy szólt, az ellenzék részéről Orbán, Mudrony és Clelly. Holnap szól a pénzügyminiszter. Az értekezlet létrejötte immár biztosítottnak tekinthető, sőt az angol meghatalmazott, már el is indult Konstantinápolyba. Az értekezlet sikere iránt azonban ma sem fokozódtak a remények, s habár félhivatalos részről most újra megnyugtatóbbnak szeretnék a helyzetet feltüntetni, ezen biztatások sem a közönségben, sem a tőzsdén nem akarnak hitelre találni. Ifjabban az orosz mögött az angol hadikészülődések vonják magukra a figyelmet. A londoni és az indiai kormány egyaránt nagy tevékenységet fejtenek ki, hogy esetleg nemcsak Konstantinápolyt, hanem Egytomot is megvédjék. Azt is jelentik, hogy az angoltörök védszövetség már ténynyé vált. A britt kormány 100,000 főnyi hadsereggel s ha a háború hat hónapig tartana, a hadi költségek felével támogatná a portát, mely szentül azt hiszi, hogy a Tmoszkove-ot épen úgy megveri a csatatéren, mint a szerbeket. A török katonai körökben igen reményteljes a hangulat. A dunai vonalat jelentékeny haderő védi, a sereget folyton szaporitják. Mukhtár pasa hadai oda küldetnek, Herczegovina nagy részét a törökök elhagyják s csak Focsában marad tizennégy zászlóalj katona. Albániából Dervis pasa seregének zöme már szintén elindult a Dunához. Az orOSZ hadi készülődésekre vonatkozólag a »Pol. Corr.c-nak Varsóból nov. 18-ról ezeket írják: Egy hét óta a városban igen élénk alakot ölt a katonai élet, naponkint jönnek mennek a csapatok. Az indóházak kis táborokhoz hasonlítanak. Itt a mozgósítás már annyira haladt, hogy az illető ezredek bármely perezben útra indulhatnak. A Visztula-tartomány összes váraiban kórházakat szerveznek s az egészségügyi személyzet a fontosabb központokon helyeztetett el. Az orvostani hallgatók utasítást kaptak, hogy siessenek a vizsgákkal és lépjenek be a hadseregbe. Most négy tanár ad elő tábori sebészetet. 14-én este Kotzebue gróf kormányzó épen színházban volt, midőn a mozgósítási parancsot kapta. Azonnal eltávozott s tudtukra adta a színházban levő tiszteknek a dolgot. A nagyszámú tiszt rögtöni távozása óriási feltűnést keltett a színházi közönségben. Éjjel azután megtudták a lakosok miről van szó: a szabadságos katonákat még az éjjel elhivták lakásukról s másnap a déli hadsereghez küldötték. Ugyanígy hajtatott végre a rendszabály a többi városokban is. Hir szerint az orosz vezérkar a hadműveleti terveket Törökország ellen már rég elkészítette. Az orosz lakosság a háború iránt nagy áldozatkészséget tanúsít. E nélkül a pénzügyminiszter nem boldogulhatna, mert külföldön nem tudott kölcsönre szert tenni. Egyedül a muromi kerület nemessége ingatlan vagyonának egy százalékát vagyis két millió rubelt ajánlott föl a háborúra. A görög kamrában, mint távirataink jelentették, öt napon át heves harczok folytak. Az ellenzék fölvetette a cabinet kérdést, midőn a kormány által a hadi készületekre vonatkozólag előterjesztett javaslatokat ki nem elégítőknek nyilvánította selvetéseket indítványozta. De az ellenzék ez actiója kevés sikerre vezetett. Egy szónok sem ejtett érzékenyebb sebet a kormányon. Trikups exminiszterelnök nem tudott mást felhozni, mint azon vádat, hogy a kormány a katonai készületekkel elkésett. Egy másik képviselő azt indítványozta, hogy be kell hozni az általános czéllövészetet. Mások csak személyes támadást intéztek a miniszterek ellen. Deligeorgis szemére hányta a kormánynak, miért nem mozdította elő a törökországi görög lakosok lázadását, hogy ezek is fegyverrel kezükben követelhetnék most szabadságukat. A kormány részéről a külügyminiszter és Kumanduros elnök válaszoltak. Kimutatták, hogy épen Deligeorgis volt az, aki a törökgörög bensőbb viszonyt előkészítette, s hogy Trikupis és Bulgaris folytatták e politikát. A jelen kormány a viszonyoknak megfelelően módosította azt. Görögország hadikészületei — mondák — élénk tiltakozást képeznek a diplomatia minden egyoldalú határozata ellen. Görögország készülődéseivel kimutatja, hogy nemzeti érdekeit szükség esetén fegyverrel is védeni kész. A vita eredménye ismeretes; a kormány elég jelentékeny többséggel diadalmaskodott s az ellenzék indítványai elvettettek. A ,,Pesti Napló“ tárczája. Barbassa nagybátyám. Irta Mario Trollardi. (Francziából.) (Folyt.) XXXIX. Levelet kaptam Kondré-Gultól! Azt írja, hogy jöjjek hozzá, égre-földre könyörög,hogy szabadítsam meg. Még mindig szeret! Ez az utóbbi szó, melyet reszketeg kézzel írok le, eléggé megmondja hogy mennyit szenvedtem. Igen is, szörnyű kétségbeesésemben az a gondolat is gyötört, hogy csakugyan szeret-e. Olykor megtagadtam hitemet, rágalmaztam szívét, megfeledkeztem lelke nemességéről: annyira lesújtott a balsors ! Ő még mindig szeret, és kétségbeesetten nyújtja utánam karjait. De engedd elbeszélnem, hogyan történt a boldogító változás. A múlt levelem keltét követő napon elutaztunk Korestakhból. János elvitt bennünket falujába, hol törzsének megkérdezése után menhelyet nyújtott nekünk. Miután külföldiek valánk, barátságosan fogadtak bennünket, sőt valóságos lelkesedést tanúsítottak irántunk, mikor Dumont is hozzánk csatlakozott, aki azelőtt Magyarországban utazott és megtanult ott oláhul. *) Ő szabadkőműves, és azon ötlete támadt, hogy itt találhatna testvért, mert tudta, hogy a czigányok közt sok a szabadkőműves. Csakugyan kitűnt, hogy a törzsfőnök azon rendhez tartozik,melynél Dumont barátunk nagy mester. A páholy összegyűlt, hogy ott a kellő szertartásokkal üdvözölje; együtt volt a falu férfi népének majdnem fele. Ezen pillanattól fogva a czigányok a legnagyobb tiszteletben tartottak bennünket. Ott maradtunk a faluban, tudtuk, hogy itt nem fedeznek fel bennünket. Munkához láttunk. Dumont azt mondá, hogy mérnökök vagyunk, így aztán kirándulásaink nem keltenek gyanút. Három négy fiatal czigányt, köztük Jánost is, felfogadtuk vezetőknek, a kecsegtető nyereség kedvéért a tett napján a legjobb szolgálatokat fogják nekünk tenni. Jó akaratukért felelősséget vállal János, ki már félig-meddig be van avatva a titokba. Most elsősorban arról kellett gondoskodnunk, hogy valamikép Kondjé-Gult értesítsük terveinkről. Ez következőleg sikerült . A görög zárda, melybe elzárták, a híres rezinai apátsághoz tartozik. Meredek völgybe van építve, óriási sziklákhoz támaszkodik, melyek majdnem vízszintes vonalban állanak az épület felett. Két három veszélyes kirándulás után kitudtuk a zárda hozzáférhetőbb részeit; vállalatunk merész, de nem kivihetetlen. Egy zuhatag patakot kell elterelnünk, hogy medrében leszállhassunk a völgybe. Hárman majd csak kiviszszük valahogy. De értekeznünk kell Kondré - Gállal. Tíz napon át hasztalan iparkodtunk megtudni, hogy a zárda melyik részében lakik. Mindössze annyit tudhattunk meg, hogy a görög zárdák két részre vannak osztva; az egyikben az apáczák laknak, a másikban pedig az alsóbb rangú neophyták, kik szolgálatot végeznek és elég szabadon járhatnak ki. Egy ily neophyta segélyével könnyű volt a közlekedési vonalat létesíteni. Szerencsénkre János ismert egy fiatal czigány leányt, ki a zárdában alkalmazást kapott, mert a pópa proselytának vélte. János magára vállalta a leány szüleinek lekenyerezését. Három nap múlva eljött a czigányleány, csak annyit tudott mondani, hogy Kondré-Gulra sokkal szigorúbban vigyáznak, mint a többi apáczákra, akiktől el van különítve; nem ezekkel jár a kertbe sétálni. De a czigányleány biztosított, hogy eljuthatna hozzá és beszélhetne is vele. Ekkor a leány imakönyve egyik lapjának szélére e szavakat irám: »Itt vagyok. Bizd magad arra, akit hozzád küldök.« Két nap múlva egy másik lap szélén feleletet kaptam. Most a czigányleány egy irkát és trónt vart be ruhájába, úgy vitte Kondje-Gulnak. Azt üzentem szegénynek, írja meg részletesen, hogy lehetne őt kiszabadítani. Másodnapra rá a czigányleány következő levelét hozta: »André! André! te élsz! közelemben vagy ! Még mindig szeretsz ! E szerint ők rászedtek. Azt hivem, hogy elvesztem, halálomat reméltem és most eljösz megmentésemre! Midőn elolvastam az édes szavakat, melyek ittlétedről értesítettek, azt hittem, hogy megöl az öröm. Egy perczig azt hivem, hogy megtébolyodtam, és képzeletem álnok játékot űz velem. Majd meg attól tartottam, hogy ez csak kelepcze lesz. Azon tűnődtem hogy tán legjobb volna elzárkóznom, elrejtőznöm, de szemeim ráismertek imádott kezed vonásaira.« »És te! Be, sokat szenvedhettél!. — De hadd beszéljek el mindent, tudjad meg, hogy mit tettek ők, így aztán könnyebben játszhatod ki terveiket és megszabadíthatsz méltatlan áskálódásuktól.« »Emlékezel még az utolsó napra, melyet együtt töltöttünk. Fanny azt mondta nekem, hogy reggel nálunk voltál és igen soká beszélgettél anyámmal. E látogatás nyugtalanított. Távoztál a nélkül, hogy meglátogattál volna, vártalak ebédre; nem is akartam hazulról elmenni, nehogy egy perczet is veszítsek az időből, melyet veled tölthetnék. Hat óráig vártalak; ekkor bejött hozzám édes anyám, egész izgatottan. Kezében egy sürgönyt tartott a te aláírásoddal; — azt mondá, hogy most épen kapta e sürgönyt, melyben értesited, hogy megverekedtél Krusko gróffal. Sebet kaptál, haldokolsz, látni akarsz. A sürgöny Meauxból volt keltezve, ott történt meg a párbaj ; halálos rémületben felöltözködtem, hogy utánad siessek. A vasúton külön vonat várt bennünket, mely rögtön indult. Hogy sejthettem volna roszszat! Két ember jött velünk, kik néhány elejtett szó után ítélve, orvosok lehettek. Kérdezősködtem ; azt felelték, hogy két óra múlva nálad leszünk. Lihegve méregettem a tájékot, lestem az állomások neveit, midőn egyszerre egy állomásépület homlokzatán e szót olvasom: Meaux.« »Felállottam és készültem kiszállni; alig, hogy az ajtónál voltam, már az állomáshoz értünk, de a vonat teljes sebességgel folytatta útját és elrobogott az állomás mellett. Azt hittem, hogy ez csak tévedés, felsikoltottam. A kilincs után kaptam , el valók tőleélve, hogy a vagyonból kiugrom. Visszatartottak, hasztalan küzdöttem ellenük. Könyörögtem, sírtam Ekkor anyám elmondta az igazat, felvilágosított, hogy elrabolnak tőled. Megtudtam, hogy kik ezen állítólagos orvosok : az egyik a török nagykövetségnek egyik emissáriussa, a másik pedig egy franczia ügynök, kiket anyám azért fogadott fel, hogy kényszerítsenek anyámat követni.« »Nem tudom, hogy ezek hallatára mit éreztem, sem azt, hogy mi történt. Mintha szívem megszűnt volna dobogni; eszem megállott, és — nevedet kiáltva — összeroskadtam.« »Egészen besötétedett, mire magamhoz jöttem, még mindig ugyanazon vagyonban voltam; sejtettem, hogy már nagy idő telhetett el, hogy te kínosan vársz, tán átkozol is. Térden állva könyörögtem anyámnak, hogy vigyen vissza hozzád. Megesküdtem neki, hogy engedelmeskedni fogok neki, követni fogom, mihelyt téged megmentettelek. Kísérőink egyike megsajnált és súgott valamit anyámnak, de ő kérlelhetlen volt és tagadólag intett. Az éjszaka eltelt reggelre egy indóházba értünk, melynek homlokzatán ezt olvastam: »Strassbourg« gondoltam, majd itt találok módot, hogy neked írhassak, de kísérőim külön terembe vezettek: egy másik vonat már készen állott az indulásra. Egész kábultan egy padra dőltem; ekkor egyik kisérőnk felém hajlott és míg anyám a másikkal beszélgetett, ezeket súgta fülembe : »Legyen nyugodt, megcsalták önt, Peyrade úr él, nem verekedett.« Alig, hogy e szavakat elmondta, anyám jelt adott az indulásra. Itt egy másik ember várt reánk, külön vagyonba vezetett bennünket; folytattuk az utazást.« »Most már tudtam, hogy anyám kérlelhetlen és hogy nincs mit remélnem. Csak azon tűnődtem, miképen játszhatnám ki a szigorú felügyeletet, hogy neked levelet írhassak. Azon tudat, hogy élsz, új erőt öntött belém. Lelkemet csak egy gondolat töltötte be : szökni, elrejtőzni, téged hívni és visszatérni hozzád. Ekkor egy borzasztó kételyem támadt: — Hátha kísérőnk vigasztaló szava csak kelepcze akar lenni, melynek czélja: bennem resignátiót kelteni? Éjjel nappal kinzott ezen kétely. Esedeztem anyámnak, mondaná el az igazságot. Azt felelte, hogy a sürgöny igazat mond és kisérőnk merő szánalomból hazudott.« »Harmadnapra Pestre értünk. Itt hajóra szálltunk. Nem tudtam, hova visznek. Cabinetbe zártak, úgy hogy nem érintkezhettem egy utazó társunkkal se. Hogy milyen országban utaztunk , azt nem tudom. Nyolc napig utaztunk így. Az ember, ki bennünket Strassburgban várt, még mindig velünk volt. Tengerre szálltunk, majd meg ismét vasútra, végül egy este kiszálltunk egy állomásnál, kocsi várt reánk, mely elhozott e zárdába. Anyám itt elhagyott, meg voltam törve, nem remélhetem, hogy valaha híredet hallhatom. Két héttel később ismét meglátogatott , azon időtől fogva, hogy Párisból elutaztunk, most mondta meg először, hol vagyok, felvilágosított egyúttal akarata és eltökélt szándékáról. — Már el van határozva, hogy nőül megyek Krusko grófhoz. Fogságomból csak az esküvő napján jutok ki. — Alávaló ármányuk mivoltát már korábban sejtettem; megfogadtam anyámnak, hogy mindhalálig a tied leszek és mihelyt kiszabadulok, első dolgom az lesz, hogy megölöm magam, és igy kikerülöm erőszakosságukat.« »Ez időtől fogva anyám minden héten meglátogat, gyengeségemre vagy kétségbeesésemre számít; de én téged szeretlek és csak érted élek. Szűk börtönbe zárva, magamban élek, de lelkemet csak a hozzád való szerelem tölti be. — Egykor azt,mondák, hogy oktatni fognak a keresztény vallásra. Áttértem, mert ez a te vallásod; megkereszteltek úgy mint téged és most a te istenedbe vetem bizalmamat. E remény uj bátorságot adott, nyugton tűröm a szigort, melylyel nyakasságomat meg akarják törni, hitedből erőt merítettem az ellenszegülésre, menyországodban örökké együtt fogunk élni.« »André, édes André! szeretlek, szeretlek! Ments meg, ha teheted, csak arra kérlek, életedet ne ejtsd veszélybe. Élve vagy halva a tied leszek, feleséged vagyok és közös istenünkre fogadom, hogy soha se leszek a másé.« Barátom, midőn e levelet végig olvastam, ajkimra jöttek az imák, melyeket gyermekkoromban rebegtem. (Folyt. köv.) *) A franczia regényíró érdekes fogalmait a szlávokról, magyarokról és a »szabadkőműves« czigányokról hűségesen meghagyjuk. Budapest, november 21. (Szent-Pétervárról) írják a »Pol.Corr.«. nak nov. 16-ról. A diplomatia minden törekvése oda irányul, hogy a hatalmak egyetértését megszilárdítsa, a legnagyobb erőfeszítéssel készíti elő a drága békét, s e válságos pillanatban a porta még arra sem képes, hogy hadvezéreit a fegyverszünet tiszteletben tartására kényszerítse. Az orosz kormány kénytelen volt utasítani Ignatieff tábornokot, hogy jelentse ki tiltakozását a porta előtt; jelentse ki, hogy a fegyverszünet folytonos megszegése lehetetlenné teszi Oroszország további diplomatiai tárgyalásait s hogy ha ezen segítve nem lesz, Oroszország megszakít minden diplomatiai összeköttetést Törökországgal s ő (Ignatieff) azonnal elhagyja Konstantinápolyt. A serajevoi orosz consul is Belgrádba fog vonulni az esetre, ha a fegyverszünetben megjelölt cordonokat a bosnyák szabad csapatok s a Boszniában elhelyezett török hadak minduntalan áthágják; nem maradhat oly területen, hol a fegyverszünetet senki sem respectálja. Odessából tegnap az a hír érkezett, hogy az ottani kikötő, a sebastapoli öböl, a Kerzsi tengerszoros s a Dniester torkolata torpedókkal vanak elzárva. Ennek folytán intik a hajókat, hogy kellő figyelmeztetés nélkül ne közeledjenek a kikötőkhöz. (Athénből) Írják nov. 12-ről: A visszatérő királyi pár diadalután vonult be a belien fővárosba. A nép szeretettel csügg a mostani uralkodó házon s e szeretetnek mult kedden hatalmas kifejezést adott. Mikor a király, a királynő és a trónörökös az erkélyre kiléptek s a király érczes hangon s görög nyelven megköszönte a szives fogadtatást, óriási éljenzés szakította meg szavait. Este pompás tűzijáték gyönyörködtette a népet a várpalota terén s az egyetemi hallgatók (körülbelül ezeren) lobogó fáklyákkal a palota elé vonultak, hol a király újból megjelent s beszélt az ifjúsághoz.» Görögország istene meg fogja engedni, hogy elfoglaljuk méltó helyünket!« szólott a király. A lelkesült tömeg csak éjfél után oszlott szét. (Marinovics küldetése Pétervárra.) Belgrádból írják a »Pol. Corr.«-nak nov. 17-ről . A háború kitörése óta Szerbia két pártja : a szabadelvű és a conservativ párt fegyverszünetet kötött. Mind a kettő belátta, hogy a haza veszedelmében a párt tekinteteknek hallgatniok kell. Mindakettő a trón mellé állott s fölajánlotta szolgálatát a hazának és a fejedelemnek. A volt miniszterelnök s a conservativok vezére Marinovics julius 1-je óta folyvást Milán fejedelem oldalán volt s tanácsaival gyámolította a kormányt. Személyes ambitióit elfojtotta, a pártkülönbséget elfelejtette s készen állott teljes erejéből támogatni a minisztériumot. Most itt az idő, hogy hasznos szolgálatot tehet a kormánynak. Az orosz hadsereg mozgósítása világosan arra mutat, hogy a török-orosz háború be fog következni. Mily szerep várakozik Szerbiára, s mi módon nyerheti meg a békét e viszonyok közt ? E dolgot tisztába hozni, s visszanyerni Oroszország megingatott rokonszenvét Szerbia irányában: oly feladat, melyre csak ügyes diplomata vállalkozhatik. A szerb kormány Marinovicsra bízta e missiót. Mindenesetre jellemző, hogy Pétervárott a szerb kormány képviselője a conservativ Marinovics, de jobb választást a szerb kormány nem tehetett. Marinovicsnak még az a különös előnye is megvan, hogy a pétervári körök előtt évek óta a legkedveltebb személyiség. Marinovics már elutazott Pétervárra, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése nov. 21. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Horváth Gyula, Gulner Gyula, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Széll Kálmán, Perczel Béla, Péchy Tamás, Szende Béla, Bedekovich Kálmán. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A mult ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök. A belügyminiszter úrtól vett értesítés folytán van szerencsém jelenteni a háznak, hogy Ő Felsége a császárné és királyné legmagasabb névnapja alkalmából a képviselőház részéről nyilvánitott és ő Felsége legmagasabb tudomására juttatott hódolatteljes szerencsekivánatot, királyi kegyének és köszönetének biztosítása mellett, legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott. (Éljenzés.) Baross Gábor bemutatja a központi bizottság jelentését az uzsoratörvény módosítása tárgyában. Ki fog nyomatni és szétosztatni. Szivák Imre bemutatja a kérvényi bizottság jelentését a bizottsághoz utasított kérvények tárgyában. Szombaton fog tárgyaltatni. Következett a napirend: az 1876. évi államköltségvetés általános tárgyalásának folytatása. Tarnóczy Gusztáv: Azon ténynyel szemben, hogy a hó javában esik, nem tartja szükségesnek azt bizonyítani, hogy az idő rosz, s hogy hideg van. Épen így nem tartja szükségesnek bizonyítani azt, hogy az államkincstárra nézve is rosz idők járnak. Hogy oly kedély állapotban, minőt e körülmény képes előidézni , az elégületlenséget hangoztató szó visszhangra talál, természetesnek tartja, s nem is veszi rész néven, hogy az ellenzék is saját szempontjából bízálja meg a helyzetet. De azt nem tartja megengedhetőnek, hogy az ellenzék akkor, midőn egy európai conflagratio előestéjén állunk, midőn talán egy új kölcsönműveletről van szó, túl fekete színben fesse a helyzetet. Ezt hazafias eljárásnak sem hajlandó nevezni. A fusio nézete szerint igen szép gyümölcsöket termett. A lehetetlent azonban az új kormány sem tudta lehetővé tenni. Ezután részletesen foglalkozik az egyes szónokok beszédével. Irányi azon kérdésére, hogy mi fog történni akkor, ha a háború ki fog ütni, azt feleli, hogy követni fogjuk az orosz czár példáját, ki most nyomat papír-rubeleket, vagyis mi szintén rendkívüli pénzműveleteket fogunk csinálni. Különben a mi pénzügyeink nem is állanak oly roszul, mint az ellenzék hirdeti, mert a történt befektetések nem csekélyek s figyelmet érdemelnek. Végül kijelenti, hogy elfogadja a pénzügyi bizottság jelentését. Simonyi hat. javaslatát azon indokolás folytán ellenzi, mely a miniszterelnök válaszában foglaltatott. Orbán Balázs mindenelőtt kijelenti, hogy Simonyi Ernő határozati javaslatát fogadja el. Szóló meg van győződve, hogy az európai diplomatia csak azért akarja a kor kívánalmának hódoló, s népeinek alkotmányos szabadságot adni kész törököt Európából kiszorítani, hogy a kancsuka kormányát inaugtrálja itt, s Szibéria önleányait hozzák divatba, szóval, hogy a kozák önkénynek megszerezzék azon archimedesi pontot, melyre támaszkodva Európa népeinek szabadságát és alkotmányosságát kivethetné sarkaiból. A vérébe fojtott, s Szibéria jéghegyei között megdermesztett rokon szláv eredetű lengyel népnek iszonyatos sorsa intő például szolgálhat a dunamenti népeknek, nekünk s nyugat népeinek is, mert a kozák uralomnak a balkán félszigeten való térfoglalása, egyértelmű lenne I. Napóleon rémjóslatának teljesültével. Áttérve a költségvetésre kijelenti, hogy azt nem fogadja el, mert kiadási részében túlfeszített, fedezeti részében bizonytalan, máris eladósodott államunkat új deficitekkel terheli, s nemcsak jelenünket teszi türhetlenné hanem jövőnket is aláássa. Pártolja Mocsáry javaslatát. Mudrony Soma igen komolynak és válságosnak tartja a helyzetet. Annál válságosabb lenne e helyzet, ha nem számíthatnánk azon egyetlen tényezőre, a hadseregre, mely az államnak oly óriási költségébe kerül; ha az tökéletes biztonságot nyújtana mindenkivel szemben, ki ellen nem szükséges, ki a monarchiát megtámadni nem akarja, vagy nem képes ; de nem nyújtana biztosítékot azok ellenében, kik a monarchia ellenségei, s kik ellen arra szükség lehetne. A monarchiának csupán két veszélyes és komoly ellensége lehet: Német- és Oroszország, és azon sajátságos látványnak vagyunk szemtanúi, hogy hangzanak komoly nyilatkozatok oly értelemben, hogy a hadseregben levő szlávok nem fognának harczra kelni szláv testvérei ellen. És ha arra kerülne a sor, hogy Németország hatalmával kellene szembe állatnunk, azon jóindulatból következtetve, mely mai nap a Lajthán túl oly bőségesen nyilatkozik, egyáltalában nem volna meglepő, ha azt hallanák, hogy a német harczosok nem harczolnának a német testvér ellen. Ezt igen kedvezőtlen jelenségnek tartja azon áldozatok sikere tekintetében, melyeket az állam a hadseregre fordított. De ezenkívül a keleti bonyodalmak más irányban is szolgáltatnak jelenségeket, melyek főleg most, a budget vita alkalmával, értékesíthetők. Mielőtt azonban ezekre áttérne, azon meggyőződését fejezi ki, hogy e monarchia hivatása közvetítőként szerepelni keleti és nyugat között. Ehhez szükséges, hogy monarchiánk szilárd kereskedelmi állást foglaljon el a keleten és főleg a velünk közvetlenül szomszéd államokban. A monarchia összetartozandósága főleg ezen közös érdekre van alapítva; a monarchiának különösen az áll érdekében, hogy a keleti sánczokról Oroszország által le ne szoríttassék. Ez megtörténik akkor, ha Oroszország monarchiánkat a Balkán félszigetről kizárja, mi kereskedelmünket teljesen elszigeteli. Ha Ausztria iparczikkeivel a keletről kiszorittatnék s azokkal kizárólag Magyarországra lenne utalva, ebből az következnék, hogy kénytelen lenne Magyarországgal szemben továbbra is oly politikát követni, mely évszázadokon át hazánk gazdasági fejlődésének megélése volt, t. i. hogy Magyarországot gyarmati helyzetben tartsa. Ami a fentebb említett tanulságokat illeti, tény az, hogy Magyarország jövője biztosítása tekintetében csak önerejére támaszkodhatik. Tehát a nemzet vagyoni erejét, mely kulturális haladásának is alapja, nem szabad feláldozni semmiféle politikai tekinteteknek. Szóló e szempontból ítéli el a Magyarország által 1867-ben Ausztriának tett engedményeket,főleg a kereskedelmi szövetség tekintetében, s e szempontból kárhoztatja az új kiegyezést, mely csak a vámoknál és indirekt adóknál évenként 36 millióval károsítja Magyarországot. Az ülés tovább foly. A büntető törvényjavaslat a jogügyi bizottságban. — nov. 19. A jogügyi bizottság mai ülésében folytata a büntető codex tárgyalását. A 14-ik §. szerint a hűtlenség bűntettét követi el, s 10—15 évi államfogházzal büntetendő azon magyar honos, ki háború esetében az ellenség katonai szolgálatába lép. Ha pedig már a háború előtt volt azon hatalom katonai szolgálatában, s abban kényszer nélkül megmaradván, a monarchia fegyveres ereje, vagy az ezzel közösen működő, vagy a vele szövetkezett haderő ellen harczolt, 5 évig terjedhető államfogházzal büntetendő. Horváth L. az. első pontjának büntetését nem látja arányban állónak a második pontjával, ahol az illető harcol is a monarchia ellen, s mégis csak 5 évi államfogházzal büntettetik. — Csemegi államtitkár az első pont esetének súlyos voltát abban látja, hogy az illető háború esetében lép az ellenség katonai szolgálatába. Kéri a §. megtartását. — Juhász szerint a második pont szerinti magyar honos is azon beszámítás alá esik, mint az első a pont alatti, mert önkényt fordító hazája ellen fegyverét. A 2-ik pontban 10 évi államfogságot kíván. — Hódossy nagy különbséget lát a két pontban, mert az első a haza elleni nyilvánvaló cselekményt képez, míg a másodikban ez nem található fel. A §-t változatlanul megtartja. — Marsovszky és Bokros ugyanily értelemben nyilatkoznak. A §. megtartatik Pau 1er előadó azon módosításával, hogy az első pontban »a háború esetében« helyett »a háború kiütése vagy a hadüzenet megtörténte után« létetett. A 142. §. szerint a hűtlenség bűntettét követi el és életfogytig tartó fegyházzal büntetendő azon magyar honos: 1. aki valamely várat, várost, erődöt, megerősített helyet, partot, szorost vagy katonai állomást, fegyver-, szer- vagy élelmi zárt, hajót vagy az osztrák-magyar haderőhöz tartozó tiszteket vagy katonákat, az ellenség hatalmába juttat, vagy e czélra az ellenséggel egyetért; 2. a ki valamely hadiművelet, tábor, vár vagy erőd tervét az ellenséggel közli; 3. a ki az ellenségnek a magyar állam vagy osztrák-magyar monarchia területére jutását vagy előhaladását elősegíti; 4. aki az ellenséget fegyveres erejének, hadi szerének, vagy élelmi eszközeinek szaporítása, vagy azok beszerzésének könnyítése által, vagy pénzzel, vagy 5. az osztrák-magyar monarchia fegyveres erejéhez tartozó személyek hűségének megingatása által segíti; 6. aki az osztrák-magyar monarchia haderejének fegyver-, szer- vagy élelmi kárát, vagy pedig az osztrák-magyar fegyveres erő kárára, vagy az ellenség előnyére, valamely hidat, töltést, gátat, vaspályát, utat felgyújt, felszakít, megrongál vagy egyébként használhatlanná tesz; 7. aki az osztrák-magyar haderő állásáról, állapotáról vagy mozdulatáról az ellenséget értesíti, vagy az ellenség kémjét, vagy a tudakolásra kikül-