Pesti Napló, 1878. február (29. évfolyam, 30-53. szám)
1878-02-23 / 49. szám
azonban Haynald indítványára az istenkáromlás megbüntetését. A tárgyalás a 277-ik szakaszig haladt. n. A képviselőház ülése febr. 22-én. (Folytatás esti lapunkhoz.) A 9. czikknél. Ráth Károly felhozza, hogy monarchiánk consuljai nem járnak el magyar, hanem osztrák törvények szerint és a consulok közt csak egy magyar nevűt talált: Kállayt. Trefort Ágoston keresk. miniszter megjegyzi, hogy a névről nem lehet következtetni, magyar-e az illető; példák erre a Trefort és Ráth nevek. Arra utal, hogy a keleti akadémia növendékeinek fele magyar és ezek jó sikerrel folytatják tanulmányaikat. A 10., 11. és 12. czikkek észrevétel nélkül fogadtattak el. A 13. czikknél jelentéktelen szerkezeti módosítás fogadtatott el. A 14. czikknél Tarnóczy Gusztáv a két állam közti szarvasmarha forgalmat illető módosítást ajánl, mely elvettetett. A 15. czikknél Ráth Károly új házalási törvényt sürget, mire Trefort miniszter megjegyzi, hogy ez iránt az osztrák kormánynyal alkudozások folynak, melyek remélhetőleg eredményre fognak vezetni. A 16. czikknél Ráth Károly felhívja a ház figyelmét arra, hogy 1876-ban a szabadalmi díjakból Ausztriának 493.000 frt, Magyarországnak pedig 41.000 forint jövedelme volt. Indítványt azonban nem tesz. A 17.—20 czikkek észrevétel nélkül szavaztatnak meg. A 21. czikknél Pulszky Ágost módosítványt terjeszt elő, mely szerint a külügyminiszter nincs feljogosítva a két kereskedelmi minisztérium vámügyi conferentiáját egybehívni. Baross Gábor, Zichy Nándor gróf, Paczolay János, Kerkapoly Károly és Csanády Sándor (az utóbbi a ház folytonos derültsége közben az átkos közös ügyek ez újabb szaporítását kárhoztatva) pártolták a módosítványt. Baross Gábor előadó, Tisza Kálmán miniszterelnök aki egy második felszólalásban azt felelte Csanády támadásaira, hogy ő nem akart felírni a koronázatlan királyhoz és nem is követte azok példáját, akik a koronázás előtt gyakran hajlongtak a király előtt, de a koronázás után nem akarnak előtte meghajolni), Széll Kálmán pénzügyminiszter ellenezték a módosítványt. A ház elveti a módosítványt. Következik a 22. czikk. Bittó István módosítványt terjeszt elő az öt évi felmondásra vonatkozólag. Módosítványának szövege teljesen megegyez a 67-ki XVI. t. sz.erre vonatkozó rendelkezésével. Ezúttal a hallott ellenészrevételekre kíván megjegyzéseket tenni. Csodálja azok optimizmusát, kik látva azt, hogy az autonóm tarifában érvényesülő irány volt legnagyobb részben oka annak, hogy Németországgal a szerződés létre nem jött, elhiszik, hogy a vámtarifa elfogadása után ezen irány abdicálni fog. E felett különben nem akar vitatkozni; a kérdés súlypontja tulajdonképen az, vájjon helyesen cselekszik-e az ország, ha puszta jó remény fejében tíz évre köti meg az ország sorsát anélkül, hogy a bekövetkezhető veszély esetére a segély lehetőségét törvény által biztosítaná. E kérdésre lelkiismerete határozottan nemmel felel. Nem tartja indokoltnak azon két érvet, mely a hosszabb felmondási határidő mellett hozatik fel a monarchia nyugalma és a szerződés létrejöttének megkönnyítése szempontjából. Nem tudja, jogosan lehet-e nyugalomra hivatkozni, midőn e javaslat bizonyos kényszerhelyzet folytán fog elfogadtatni. A módosítvány elfogadása, meggyőződése szerint, a monarchia nyugalmára épen semmi káros befolyással nem fog lehetni, mert vagy fognak köttetni internationális kereskedelmi szerződések és akkor ezeknek elfogadásával egyidejűleg megszüntethető lesz a most óvatosságból felveendő 5 évi felmondási záradék, minthogy akkor meg lesz a kétoldalúság, és biztosítva lesz az export érdeke is ; vagy nem fognak köttetni és ez esetben úgy is oly nagy mértékben fog hiányozni a kölcsönös nyugalomhoz szükséges stabilitás a viszonyokban és oly gyakoriak lesznek a külállamok egyes vámrendszabályai folytán a monarchia két fele közti súrlódások, hogy a kérdéses felmondási záradék, mint a szerződési politikához való viszszatérés egyik biztosítéka, inkább hasznos, mint káros fog lenni. Ami az egyezmény létrejöttének megnehezítését illeti, megjegyzi, hogy a 10 évi időtartam akkor vétetett fel a javaslatba, midőn kilátás volt arra, hogy a kereskedelmi szerződés Németországgal létrejön. E szerződés meghiúsulása egy okkal több a módosítvány mellett, melyet a kölcsönös discretio és jóhiszeműség is indokol. (Élénk helyeslés a balon és jobbon.) Módosítványa így hangzik: A harmadik bekezdés után, mint uj negyedik bekezdés tétessék: »Mindazonáltal a szerződési idő öt első évének elteltével mindenik félnek szabadságában állandó határozmányok megváltoztatására alkudozást indítványozni, mely alkudozást a másik fél vissza nem utasíthat. ha ez után az egyezség 6 hónap alatt el nem érhető, mindkét fél szabadságában áll egy évi felmondással élni. Ez esetben a szerződés megújítása iránti egyezkedés haladék nélkül megkezdendő. Baross Gábor eláll a szótól. Helfy Ignácz kéri a kormányt, hogy jelezze e kérdésben álláspontját. Tisza Kálmán kijelenti, hogy a kormány, ha vita keletkezik e kérdés felett, ki fogja fejteni álláspontját. Somssich Pál: Én e pontnál látom az alkalmat arra, hogy megadassék a mód, hogy a nemzet öt év múlva az egyezségből eredhető bajtól, ha a baj tényleg bekövetkezik— amin nem kételkedem legkevésbbé sem, hogy be fog következni — menekedhessék, s azért, te hát, e részletnél én úgy megtámadom a törvényjavaslatot, mint megtámadtam általánosságban s bocsánatot kérek, ha e támadást nem fogadhatom el hátulról intézett támadásnak. (Helyeslés a baloldalon.) Ezzel vádolt ugyanis a t. miniszterelnök úr az általános vita alkalmával kétszer is; egyszer különösen engem, általában pedig azokat, kik ez oldalról a javaslatok ellen felszólaltak. (Halljuk!) Miután ily, nézetem szerint — de még nevét sem tudom adni — nem lovagias, nem nemes, aljas váddal illettettem, meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy magamat védelmezzem. (Halljuk! Halljuk!) Midőn legelőször magántanácskozásban általánosságban értesülve lettem arról, hogy a kiegyezési tárgyalások megkezdődnek Bécsben, akkor tájékozni nem voltunk képesek magunkat; én legalább nem szóltam semmit, hanem azon bizalom, melylyel a kormány iránt akkoriban viseltettem, azt súgta nekem, hogy ezen urak nem fognak semmi oly egyezségbe bocsátkozni, mely Magyarország érdekeit sérti. (Mozgás a középen). Ennél mást akkor tennünk nem lehetett, mert oly általánosságban voltak kifejtve a körvonalak, hogy az, aki nem volt teljesen beavatva a dologba, magát tájékozni képes nem volt. Mikor később a bankügy került szőnyegre, az első kérdés az volt: elfogadjuk-e, hogy az osztrák nemzeti bankkal történjék egyezség vagy sem ? Azt mondottam, hogy e bankkal egyezkedni tanácsos, mert az valóságos hatalom, s annak irányában mi pénztelenek hátrányban vagyunk, és ha nem érhetjük is el a legkedvezőbb feltételeket, de a lehetőségig vele kell az egyezséget megkötni. Azonban egy kérdést kikötöttem akkor is. Azt mondtam, a 80 milliónak ellene fogok szavazni, ezen tehernek elvállalásába soha sem fogok beleegyezni. Kérdem, hátulról támadás volt-e ez ? Nem volt-e ez már májusban kimondva ? Azután, midőn általánosságban hallottuk, körülbelül mikép fog a vámszövetség megköttetni, mit mondtam akkor már a nyilvános értekezletben ? Azt mondtam: elvileg tudomásul veszszük a kormány közleményét, de fentartom én különösen magamnak a végelhatározást akkorra, midőn a részleteket ismerni fogom. (Tetszés a baloldalon.) Hivatkozom a szabadelvű pártnak tagjaira, nem ezt mondtam-e ? Kérdezem, ez hátulról támadás ? Lehetett-e nekem előbb szólni, mintsem a részleteket megismertem ? És midőn azokat megismertem ezen előttünk fekvő törvényjavaslatból, mit mondok? Azt mondtam, hogy azt károsnak, azt visszalépésnek tartom, azt elnem fogadom. Nyíltan, előre, egyenesen tettem ezt. Kérdem, hátulról támadás volt-e ez ? És most, midőn ezen czikket megtámadom, hátulról támadás-e ez ? Hiszen nem támadhattam meg előbb, mintsem napirendre került. Én tehát e vádat el nem fogadhatom, e vádat magamtól visszautasítom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mondott még egyet a t. miniszterelnök úr, amit azért, mert a részletekre épen egészen rávág, legyen szabad megemlítenem. (Halljuk!) Azt mondá nagyszerű beszédében, amely most is itt van nálam, hogy ő nemcsak hátulról nem támadna, hanem ha vállalkoznának azon férfiak, akik talán megbuktatják ezen törvényjavaslatot, a kormányra és ha nem is jobbat, hanem csak ilyen törvényjavaslatot is terjesztenének elő, az esetben ő bár szemben, de mégis pártolni fogná azt; azonban — úgymond —fogok magamnak gondolni valamit arról, hogy minő politikai etnika van a mostani kormány megbuktatásában. Engedje meg a t, min. elnök úr, éles eszű, meszszelátó lelki tehetségei mellet is, nem vette-e észre, mily kárhoztató ítéletet mondott ezzel önön magára ? Miért buktattuk meg mi, azaz nem buktattuk, hanem kényszerítettük lemondásra Bittót, Szlávyt, Ghyczyt ? Azért talán, hogy az ő becsületességükben, hazafiságukban és értelmiségükben kétkedtünk ? Kiállják ők a mértéket és megállják az összehasonlítást bármi tekintetben is a mostani kormánynyal! (Élénk helyeslés balfelől. Mozgás a középen.) Az ok, amiért oda vittük a discussiót, mely őket a lelépésre kényszerítette, az volt, mert azt hittük, hogy nem bírnak elég erélylyel, bátorsággal, elég elhatározással megküzdeni azon nehézségekkel, amelyekkel egy új kiegyezésnél megküzdeni okvetlenül kell. (Derültség a középen.) Ez volt az oka. (Igaz! Ugy van! Helyeslés balfelől.) Kerestünk tehát férfiakat, akikben ezen erélyt, bátorságot, határozottságot már múltuknál fogva is feltennünk kellett, kerestük az ellenzéki padokon. És mihelyt lehetővé tették azt, hogy beléphessenek a kormányba azáltal, hogy a közjogi oppositiót megszüntették, akkor őket örömmel üdvözöltük e székeken és megtörtént a fusio, az egész nagy pártnak helyeslése, az ország nagy többségének helyeslése közt. Azért történt e fusio s azért kellett visszalépni az előbbi kormánynak, hogy jobb, czélszerűbb, a haza érdekeinek inkább megfelelő egyezség köttessék, mint az eddigi volt; azért történt e fusio, mivel azt hittük, hogy ezen férfiak, akik több erélylyel bírnak, az egyezséget nagyobb sikerrel fogják megköthetni. Most megtörtént a fusio. Kaptunk-e jobb egyezséget? Nem! Nem mondja-e a maga a minisztérium, hogy ez az egyezség a haza érdekeinek meg nem felel ? Tisza Kálmán miniszterelnök: Nem mondja! Somssich Pál: Nem az-e a meggyőződésünk, hogy roszabb a jelenlegi állapotnál; nem mondják-e ezt a szakférfiak,kereskedelmi kamarák és a többiek ? (Élénk helyeslés. Igaz ! Úgy van! balfelől.) No már, miniszterelnök úr, hát én micsoda következtetést vonjak le azon politikai etnikára, mely az előbbi minisztérium megbuktatásában nyilatkozott, ha nem azért történt ez, hogy ő jobbat, a haza érdekeinek inkább megfelelőt vihessen keresztül, mintsem azon férfiak lettek volna képesek keresztülvinni ? Azt pedig merem állítani, hogy ha a régi Deák-párt miniszterei ily egyezséggel léptek volna fel, a mostani miniszterelnök úr lett volna az első, aki sújtó ítéletet mondott volna reá. (Élénk helyeslés és zajos éljenzés balfelől.) És én, aki részese voltam a fusio létrejöttének, mégpedig nagyobb részben, mintsem épen az illető helyen elismertetett, mert három éven keresztül magán körben úgy, mint nyíltan prédikáltam mellette, én nem akarom ezen ítélet súlyosságát a magam vállára venni; nem akarom magamnak azt a szemrehányást tenni, hogy csak azért kényszerítettük az előbbi kormányt a lemondásra, hogy az utána következő se csináljon jobbat a hazára nézve; én a fusiót azon hitben, reményben, szándékból mozdítottam elő, hogy ezzel a hazának szolgálatot teszek. A t. miniszterelnök úr maga mondja ki magára az ítéletet, midőn azt mondja, hogy ha megbuktatásának más czélja nincs, mint az, hogy az utána következő kormány is csak ilyen javaslatokat terjeszszen elő, akkor ebben furcsa politikai etnika van. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon!) — Ezután kijelenti s indokolja, hogy Bittó módosítványát pártolja. Tisza Kálmán miniszterelnök: Legelsőbben is nem reflectál hosszabban azokra, amiket az előtte szólott és általa mindig igen tisztelt — akár előtte, akár háta mögött ült, mindig tisztelt — képv. ar az ezelőtt majdnem három héttel elmondott beszédre fölhozni jónak látott. Azt meg kívánom jegyezni, de bizonyos óvatossággal, nehogy magát ismét megtámadva érezhesse, — ami pedig távol állott szándékomtól akkor, és távol van tőlem most, és hetek múlva reflectáljon az én szavaimra, mondom meg kívánom jegyezni, hogy amiket ő az általa megnevezett, általam is nagyra becsült hazafiak és férfiaknak a lemondásra való kényszerítéséről mondott, ez az akkori Deák-párt kebelében történhetett. Erről tehát nekem, ki akkorában az ellenzék padjain ültem és ki soha az akkori Deák-párt vagy kormánypárt tagjaival egész addig, míg e házban nézetemet nyíltan el nem mondtam, ily kérdésekben nem érintkeztem, egyáltalában tudomásom nem lehet. Mennyiben állanak tehát azok, amiket a képviselő úr erre nézve mondani méltóztatott, azt én megítélni képes nem vagyok. Ami a politikai etnikára vonatkozólag mondottakat illeti, én akkoriban az ellenzékhez tartoztam, és úgy vélekedem, a politikai etnika szempontjából nem vetheti senki szememre, ha mint ellenzéki, bizonyos kérdésekben a kormány megbuktatására is törekedtem, valamint én részemről, és bizonyára társaimnak egyike sem veszi ezt a mostani ellenzék részéről rész néven. De mégsem lehetne ezenfelül is a kérdést úgy szembe állítani, mint a t. képviselő úr tette, mert akkoriban nem konkrét javaslatokról volt a szó semmi esetben sem, sőt a fennforgó kérdések nagy részéről a ház tárgyalásaiban akkoriban nem is volt szó , nem lehetett tehát szó arról, hogy valamely párt megbuktassa a kormányt bizonyos javaslatai miatt, és azután pár hét múlva ugyanazon javaslatokat, vagy azoknál roszabbakat terjeszszen elő. A hasonlat tehát a helyzet közt egyáltalában nem áll. Azon. képviselő úr, ki a tárgyalás alatt levő czikkhez módosítványt adott be, azt a kérdést veti fel, mi baj származhatnék belőle, ha az öt évi felmondás a törvénybe igtattatik, és hozzáteszi, hiszen ha sikerül szerződéseket kötni, ugyanazon törvény, mely a szerződéseket beczikkelyezi, tollálhatja majd ezen öt évi felmondási clausulát. Ami az első részt illeti, csak rámutatok azokra, amiket én is, mások is e részben elmondottak. Ha ugyanis nem köttetnek szerződések, akkor a leghosszabb időt mondva, három év múlva, mielőtt még tudni lehetne, fognak-e az egész idő lefolyása alatt szerződések köttetni, megindulnának az agitatiók azok között, kik a szövetséget föl akarják mondani és azok között, kik nem akarják fölmondani, ezen agitatióknak permanentiában maradását pedig én az országra nézve károsnak és veszélyesnek tartom. Én 1, képviselőház óhajtom a kiegyezés lehetőségét. Meg vagyok győződve arról, hogy a tíz év elfogadása a kiegyezés létrejöhetésének egyik lényeges feltétele és épen azért, és az általam elmondott indokok alapján kérem a t. házat, hogy e czikket változatlanul elfogadni méltoztassék. (Helyeslés a középen.) Helfy Ignácz: (Felkiáltások: Szavazzunk!) Elnök: Csendességet kérek, méltoztassék a t. képviselő urat meghallgatni. Helly: Minthogy még többen vannak felírva, kérem, méltóztassék megengedni, hogy holnapra halaszthassam beszédemet. (Általános helyeslés.) Elnök: Az ülést bezárom. Holnap 10 órakor folytatjuk a tanácskozást. Az ülés végződik 2 óra 45 perczkor. III. A főrendiház ülése február 22-én. — Folytatás esti lapunkhoz. — Folytattatván az istenkáromlás megbüntetése tárgyában keletkezett vita, Cziráky János gróf Haynald indítványát pártolja. Szögyény-Marich László elfogadja elvben Haynald indítványát, de azt akként kívánja szóvegeztetni, hogy büntetés alá vonandó az, ki Istent gyalázó kitételekkel a 171. §-ban említett módon: (nyilvános gyülekezetben, nyilvánosan irat, képes ábrázolat terjesztése által stb.) sérti. Ürményi József Szögyény indítványát pártolja. Eötvös Dénes borzad ugyan az Isten káromlástól, de azt hiszi, hogy e bajt orvosolni nem lehet. Ezért az indítvány ellen nyilatkozik. Prónay Dezső h.elyi álláspontjától eltér ugyan az indítvány, de mert látja, hogy a főrendek azt elfogadni hajlandók, kimondatni kívánja, hogy az Isten káromló akkor büntetendő, ha közbotrányt okoz. Haynald Lajos hozzzájárul Szögyény módosítványához. A ház Szögyény módosítása szerint fogadta el Haynald indítványát. A 191-ik szakaszhoz Haynald Lajos azt indítványozza, hogy büntetés alá vonassék az, ki a vallási tisztelet tárgyait vallási szertartásra rendelt helyiségben vagy azon kívül a vallási szertartás alkalmával vagy különben, tettel vagy botrányos szavakkal kigúnyolja, vagy meggyalázza. Csemegi Károly elégségesnek tartja a szakasz azon rendelkezését, hogy ezen tárgyak kigúnyolása csak akkor büntettessék, ha a szertartásra rendelt helyiségben, vagy a szertartás alkalmával történik. Samassa József pártolja Haynald indítványát. Az eredeti szerkezet fogadtatik el. Cziráky János gr. a 263-ik szakasznál a pénzhamisítást akkor is büntettetni kívánja, ha az nem a forgalomba hozatal czéljából történik. Csemegi Károly utal arra, hogy a szakasz alá nem vonható a Cziráky által felhozott eset, mert bűntettnek csak akkor lehet a pénzhamisítást tartani, ha azzal gonosz szándék van összekötve a forgalomba hozatal czéljából. A ház az eredeti szerkezetet fogadja el. A 205., 278. és 424. §-ok együtt határoztatnak tárgyaltatni. A 205-ik §. ekként, mely szintén a pénzhamisításról szól, a többi szakaszok tárgyalásáig felfüggesztetik. A 271-ik szakasznál Haynald Lajos kérdésére Csemegi kijelenti, hogy az egyházi bíróságok és egyéb hatóságok, amennyiben közigazgatási functiókat teljesítenek, az állami hatóságokkal egyenlő tekintet alá esnek. A törvényjavaslat tárgyalása a 277. szakaszig haladt. Ezzel az ülés 2/44 órakor véget ért. A jászberényi gyilkosság. (Ered. tudósítás.) Gróf Szapáry Imre meggyilkoltatásáról Jászberényből következőkről értesülünk : A lapok eddigelé nem közölhették, mi bírta Tóth Ferenczet tulajdonkép arra, hogy elöljáróját , gr. Szapáry Imre századost meggyilkolja. Az eddigi vizsgálat folyamán következő tényállás derült ki. Tóth Ferencz hadnagy a legutóbbi őszi gyakorlatok alkalmával gr. Szapáry Imre századosával együtt Mihály-Telken volt elszállásolva. A honvéd lovasság gyakorlatait a meggyilkolt százados fivére, gr. Szapáry Gyula volt belügyminiszter úr is figyelemmel kisérte, mert a gyakorlatok a Tisza mentén fekvő birtokai közelében tartattak. A gyakorlatok egyik napján Tóth gyengélkedő lévén, nehogy századától elmaradjon, szintén kivonult. Ez nap és a gyakorlat sokkal fárasztóbb volt, mint az eddig tartott gyakorlatok bármelyike és miután kénytelen volt soká gyors ütemben lovagolni, nagyon kifáradt, annál is inkább, mivel mint már említettük, nem is a legjobban érezte magát. Tóth Ferencznek roszul esett ezen fárasztó gyakorlat és azt hitte, hogy az gr. Szapáry Gyula tiszteletére tartatott tovább a szokottnál, miért is a gyakorlatokról hazatérve, amint még másik három tiszttársa mellett lovagolt, szokásának megfelelőleg, de anélkül, hogy sérteni akart volna, káromkodva e kifejezéssel élt. .. . ezért a vaskalaposért (tájszólás, gúnyolva szokták ezt mondani a Tisza vidékén a gazdag urakra) de kifárasztottak bennünket!« A gyakorlatokról hazatérve, úgy vallja Tóth, észrevette, hogy századparancsnoka, gr. Szapáry Imre tőle idegenkedik és reá haragszik, mert bizonyosan — úgymond Tóth — közölte vele a tiszturak egyike az általam tett »vaskalapos« kifejezést. Ezóta, úgy vallja Tóth, Szapáry engem folyton üldözött, nyakamra járt, és oly szolgálati ügyekkel is zaklatott, melyek nem is rám tartoztak, hanem altisztekre és bármit is tettem, semmi sem volt ínyére. Ehhez járult az is, — Tóth szavait idézzük — hogy engem a »Borsszem Jankóban« még nevetségessé is tett, mert a múlt évi deczember és január havi számokban minduntalan gúnyoló czérzás volt személyemre, melyet tovább tűrni nem tudtam. Én ugyanis Tisza-Igaron nősülni szándékoztam — úgymond Tóth — és múlt évi deczember hó végével haza is mentem, de már későn jöttem, mert a lány máshoz ment időközben férjhez, mi nekem nagyon roszul esett. Amint visszatértem, engem a tisztikar előtt nevetségessé tett gr. Szapáry Imre az által, hogy a »Borsszem Jankó« m. évi deczember 28-án 521-ik számában megjelent »Mokány Bérczi« czimü rovatban e czélzást használta rám : »Jósz bika az, mely egy tehén miatt elhagyja a csordát.« Hogy pedig e czikket csakugyan gróf Szapáry Imre közölte, ezt onnét tudom,mivel gr. Szapáry Imre százados ur volt az, ki engem még e Borsszem Jankóra figyelmeztetett is. Ezután a »Borsszem Jankó« majd minden számában nevetségessé tett engem, különösen emlékszem egy közleményre, mely két rajzzal volt ellátva, s mindkét rajzon e szavak voltak »Egyetértés.« Amint a vizsgálatból kiderült, csakugyan megjelent a Borsszem Jankóban Verhovay letartóztatása alkalmával egy közlemény a f. é. januári 522-ik számban »a meglapult kakas« czim alatt és ezt is Tóth Ferencz magára vette, hogy mi alapon, ezt a vizsgálat folyamán indokolni nem is tudta; elég az hozzá, ő azon meggyőződésben élt, hogy ezen közleménynyel is őt kívánta gróf Szapáry megsérteni, mert a mint a vizsgálatból kiderült, ő azt, hogy az »Egyetértés« czimü lap egyáltalán létezik és ki az a »Verhovay,« nem is tudta. Tóth ezt és a már előbb említett állítólagos zaklatásokat adta a hadi túszék előtt tettének indokául és még ma is azon benső meggyőződésben él, hogy gr. Szapáry Imre őt folyton, de különösen mióta ez az osztályparancsnokságot átvette, mindinkább üldözi. Mindezekkel szemben a vizsgálat kétséget kizáró módon felderítette, hogy gr. Szapáry Imre százados nemcsak, hogy nem üldözte Tóth Ferenczet, hanem vele és az egész tisztikarral szemben a lehető legelőzékenyebben bánt, és ami különösen Tóth Ferenczet illeti, ez ellen nem csak hogy túlszigorú nem volt, és őt nem üldözte, hanem ahol csak lehetett, a szolgálat rovására elnéző és gyengéd volt. Amint a vizsgálatból ugyanis kiderült, gr. Szapáry Imre százados mint század- és osztályparancsnok Tóth Ferenczet csakis egyetlen egyszer büntettette az ezredparancsnokság által s ez egyszer is azért, mert a mint nősülési ügyében négy napi szabadsággal múlt évi deczember hóban Tisza- Igarra ment, a négy nap helyett hét napon át volt távol, ezen önkényü távolmaradásáért, miről az egész tisztikarnak tudomása volt, büntetést ki nem szabatni valóban lehetetlen volt. És miből állott ekkor is a büntetés ? — abból, hogy rapporton megjelenjék és ez alkalommal gr. Szapáry az ezredparancsnokság meghagyásából Tóth Ferencznek önkényü kimaradásáért rászólását fejezte ki. Ezen fegyelmi büntetést követte azután a második, melynek alkalmazása előidézője volt tulajdonkép a véres tettnek. Nagyon érdekes azon levél, melyet az elhunyt százados épen egy nappal meggyilkoltatása előtt intézett a vele baráti viszonyban levő ezredparancsnokhoz. A levél így hangzik: Kedves barátom! Ezen sorok által magán utón is értesülek az itt történtek felől. Tóth az általam ma küldött szolgálati jegyre 9 órakor nálam megjelent, de már akkor ismét úgy gőzölgött belőle a pálinka, hogy alig lehetett hozzá közeledni. Madarassy jelenlétében elolvastam előttük az ezred parancsot, azután pedig tudatom vele, hogy a század átadása után azonnal kezdje a reá szabott büntetést; a parancsot aláírta, meghajtotta magát és elment. Alig hogy eltávoztak, a visszajött Madarassy még azt mondá, hogy Tóth azt felelte, hogy ő az ezred kezelő bizottság közbe jötte nélkül a század raktárát vagy gazdászati részét semmi szín alatt át nem adja. Én felszólítottam Madarassyt, hogy mint bajtársa, beszélje reá, hogy ne okoskodjék és ne hozza magát még kellemetlenebb helyzetbe . Madarassy vissza is ment, de eredménytelenül, mert Tóth reá sem hallgatott és egész bőszülten járt föl-alá szobájában. Miután láttam, hogy ezen kísérletem is meghiúsult, egy szolgálati jegyet írtam Tóthnak és Madarassynak, melyben Madarassynak meghagytam, hogy egyelőre vegye át a század fegyelmi és oktatási parancsnokságát, Tóthnak pedig megrendeltem, hogy ezen szolgálati jegy vétele után azonnal szoba fogságát kezdje meg, mi meg is történt. Sajnálom, hogy ennyire élére kellett állítanom az ügyet, de azt hiszem, hogy e szerencsétlen ember az utolsóhetekben már agyonitta magát és maga sem tudja, mit tesz; sokáig sokat elnéztem neki, de most már nem tehettem máskép. Baráti üdvözlettel Imre.« Valóban gr. Szapáry Imre százados sokat, de nagyon is sokat nézett el Tóth Ferencznek, mert amint a vizsgálatból kiderült, ez az utóbbi időben majd csaknem minden nap ittas volt és ily állapotban jelent is meg a legénység előtt,mi a szolgálatra nézve szerfölött hátrányos, de egyáltalán botrányos is volt. Az igazságszolgáltatás van hivatva a gyilkosságot megtorolni, de egy súlyos és nehéz feladattal áll szemben. A gyilkos, ki tettét beismeri és nyugodtan néz a legszigorúbb büntetés elé, a gr. Szapáry részéről tanúsított elnéző és jóakaró bánásmódot nemncsak hogy annak el nem ismeri, sőt ellenkezőleg azt zaklatásnak nyilvánítja és azt állítja, hogy gr. Szapáry nem azért jött minduntalan lakására, hogy őt jóakarólag intse, hanem hogy kéme lehessen, hogy megtudhassa, mit és mennyit iszik, hogy szemére lobbanhassa neki azután, hogy részeges, hogy elhanyagolja a szolgálatot és hogy őt azután minden áron elnyomhassa. Ha ő csakugyan roszul teljesítette volna a szolgálatot, miért nem állította őt Szapáry gr. százados kihallgatásra, miért nem büntette őt meg szolgálatilag, azért, mert — úgymond a gyilkos — erre a százados urnák oka nem volt és mivel engem mindenkép elnyomni és üldözni akart. És mivel én e zaklatásnak, üldöztetésnek véget akartam vetni — úgymond — eltökéltem magamban, hogy szolgálatomat elhagyom és Tisza-Igarra megyek, hogy ott azután magamat, miután testvéremmel beszéltem volt, agyonlőjem, és hogy apám sírja mellett eltemetve legyek. Hogy pedig gr. Szapáry százados urnak tudomása legyen távozásomról, és hogy tudja meg, miért távozom, f. hó 12-én reggel, miután meghagytam szolgámnak, hogy lovamat felnyergelje, és miután horgonypisztolyomat megtöltöttem, mert nem tudhattam, hogy mi történhetik majd az után, lakásomat elhagyva — ezek Tóth Ferencz szavai — beléptem gr. Szapáry százados úr szobájába. Ott, miután az ajtót betettem, »őszintén elmondom a mint volt,« a százados urnak kijelentettem, hogy én elmegyek, mire a százados úr azt mondta: »önnek szobafogsága van, nem mehet el,« de én megjegyzem erre, én mégis elmegyek, »no majd meglássuk!« volt Szapáry százados úr válasza, és erre, minthogy a százados úr ingben volt, tőlem távozva zubbonyáért ment, mely nem tudom már biztosan, az asztalon vagy a karszékén volt. Ekkor Szapáry úr a zubbonyát hozzám háttal fordulva magára vette, én ezalatt horgonypisztolyomat táskámból kiránczigáltam és mivel abból, hogy a százados ur zsubbonyát magára veszi, azt következtettem, hogy ki akar menni és engem esetleg őrjárat által letartóztatni és mivel ezalatt még a százados úr rész bánásmódja is eszembe jutott, eltökéltem magamban, hogy előbb a százados urat, azután pedig magamat agyonlövöm. Pisztolyomat csakugyan reá is szegeztem, és amint e pillanatban felém fordult, az első lövésemet megtettem és ezzel egyidejűleg a százados úr, ki arczcal fordulva volt hozzám,kiáltott: »mit akar Tóth?« Mivel az első lövésem keveset szólt, én még egy lövést irányoztam a százados úrra, ő még akkor is lábán állva maradt, mire én azután rögtön a szobából távoztam. Meglehet, sőt ezt valószínűnek is mondhatom, hogy ha a százados úr akkor, midőn a zsubbonyáért ment és azt magára vette, el nem fordul tőlem, úgy a szerencsétlenség nem történik meg, minthogy nekem talán alkalmam sem lett volna a pisztolyt táskámból elővenni. A vizsgálat folyamán a gyilkos ilykép egészíti ki vallomását: Én letartóztattam magamat, hogy a bíróság előtt tisztázzam magamat. Én tudom, hogy bűnös vagyok, de tudom azt is, hogy gr. Szapáry Imre százados úr nekem üldözőm volt, ezt én meg is írtam előbbi osztályparancsnokomnak, mindjárt három héttel Jászberényből távozta után, még múlt évi november hó vége felé. Azóta engem gróf Szapáry Imre folyton üldözött; én, ki oly hosszú időn át szolgáltam, ezt tovább nem tűrhettem és csak sajnáltam 21 évi szolgálatomat. A vádlott mindazt, amit csak vallott, nyugalommal és átgondolva adta elő, vizsgáló bírái előtt már másod és harmad nap meghajolt és bizalmas volt, nem igyekezett egyetlen egy kérdés alól sem, melyeknek száma eddigelé 82 volt, hazugsággal menekülni, soha flegmájából ki nem jött, csak akkor, ha az üldözést magyarázta vallomásában s midőn neki a »Borsszem Jankó«-ról létetett említés. Ekkor felbőszült, ingerülten válaszolt, szemeit forgatta és nagy fáradságba került őt ismét rendes és nyugodt magatartásába visszajuttatni. A vizsgálat, melynek folyama alatt magával a vádlottal 22 évre terjedő kihallgatásikönyv vétetett fel és 48 tanú lett kihallgatva és számos megkeresvény intéztetett a Jászberény közelében levő járásbíróságokhoz, 8 nap alatt teljesen be jön fejezve, mi a vizsgálat teljesítésével megbizott hadbírák buzgóságának és fáradhatlan tevékenységének tulajdonítható. A haditörvényszéki Ítélet jövő héten fog Jászberényben meghozatni. Különfélék: Febr. 22. (Királyné ő Felsége) ma reggel 3/48 órakor a nyugoti vasút külön udvari vonatán Bécsbe érkezett. A perronon a király fogadta és legszivélyesebben üdvözölte. A királyné legjobb egészségnek örvend. Kíséretében voltak Nopcsa báró, Festetics grófnő, Kinsky Rudolf fia és Kinsky Nándor gróf, Lichtenstein Rudolf herczeg, ifj. Larisch József gróf és Clam-Gallas Ferencz gróf. (Az új pápa) nyolcz napra megerősítette a vatián összes tisztviselőit; igen szigorú rendszert inaugurált. IX. Pius halála után a dataria tisztviselői a talált pénzen osztozni akartak. Sacconi bíbornok, a pro-dataria 8000 lírát kapott volna. Hanem a pápa őt valamint a többieket kényszerítette, hogy mindent adjanak vissza. A szolgáknak ezt mondá : Ha Pius pápa lakosztályából bármi hiányzik, akkor ti a vatikánból a rendőrségre vándoroltak. A pápa hajlandó volna a Szt.Péter templomban nyilvános functiókat végezni, de a bíbornok collegium ellenzi ezt. (A műcsarnok épületéről nemrég részint elhamarkodott, részint részakaratú ráfogások keringtek, melyek itt-ott a sajtóban is kifejezést nyertek. Ez alaptalan híreket a műcsarnok megvizsgálására kiküldött bizottság, mely közelebb adta be jelentését, határozottan és erélyesen megcáfolja. A bizottság ugyanis, mely Ráth György elnöklete alatt Ybl Miklós, Pártos Gyula, Véber Antal és Lechner Lajos építészek és Perlaky Kálmán ügyvéd urakból állt, beható vizsgálat után kitüntette, hogy a ház az építési szerződésnek és terveknek tökéletesen megfelel s jól és jobban épült. Kimondja pedig ez ítéletet oly bizottság, melynek tagjai közé a főváros legtekintélyesebb építészei tartoznak. (A fővárosi középítési bizottság mai ülésében Gerlóczy elnöklete alatt a Ferencz József tér szabályozása ügyében az albizottság több fafajtát ajánlott, melyek a szakértők szerint az ottani talajnak legjobban megfelelnének, s mivel a főváros ilyen fákkal a nagy költséggel fenntartott faiskoláiban nem bir, az arra szükséges 300 frt megszavazását kéri. Ez legjobban illustrálja a főváros gazdálkodását. Két kertészt is tartanak s midőn arról van a szó, hogy a pesti talajban mily fák diszlenek legjobban, kitűnik, hogy ilyeneket nem tenyészt a főváros, hanem azokat adójuk drága pénzén mástól kell megvenni. — Steiger Gyula mint albizottsági elnök felhívja a bizottságot, nem volna-e czélszerű a pesti közúti vasútpályának a budaival való egyesítésére nézve, ha az ezen bizottságból kiküldöttek a pénzügyi bizottság kiküldötteivel közösen tanácskoznának? A bizottság elfogadta Steiger indítványát s Geróczy alpolgármester kijelentette, hogy a ma d. u. 5 órakor tartandó tanács ülésében indítványozni fogja, miszerint a pénzügyi bizottságot felhívják ez ügyben tartandó vegyes albizottságban magát képviseltetni. A mérnöki hivatal bemutatta a budai oldalon a rakpartnak 24 lábról 26-ra való felemelésére vonatkozó tervek vázlatát, valamint a hegyi vizek levezetésére vonatkozó vázlatot is. A bizottság helyeselte a bemutatott terveket s a budai kereszt utczából levezető aknák nagyobbitását s számuknak szaporítását elfogadta és igy a vegyes bizottság javaslatát,és nem a közlekedési minisztérium terveit tartja czélszerűebbeknek s ezeket ajánlja a tanácsnak. (Kecskemétről) február 21-ről írják nekünk: Városi törvényhatóságunk kebelében is megindultak már a választási mozgalmak. Március 24-én lesz a bizottsági tagok választása, melyre a pártok erősen készülnek. A szabadelvű párt felhívást bocsátott közre, s erősen meg van győződve diadaláról, s ezen meggyőződésben talán kevesebbet is tesz, mint mennyit okvetlen tennie kellene. Az országházban tegnapelőtt végbe ment szavazás eredménye, bár előre tudtuk az eredményt, sajnos visszatetszést szült; csak az vigasztal,hogy mi,tekintve képviselőink szavazását, részesek nem vagyunk benne, habár a rosz kiegyezés áldástalan eredményeiben együtt fogunk is részesülni. Alsó kerületünk képviselője, Forián Károly úr f. hó 24-én beszámoló beszédet tart, akkor fog nyilatkozni a párt, köli-e még valami, szabadelvűsége mellett is, a Tisza kormányhoz ? A »Jászberény febr. 11. 1877.