Pesti Napló, 1878. június (29. évfolyam, 132-157. szám)

1878-06-01 / 132. szám

»Rendelkezési alap« és részletes számú­adás alá­ nem eső költségek politikai tudósításokra 440.000 frt, tehát 100.000 frttal több, mint a­mennyi 1877-re megszavaztatott. A külügyminisztérium e tételnél arra hivatko­zik, hogy eredetileg ezen czimen mindig 440.000 frt lett megszavazva, mely összeg csak három év óta lett évenkénti 100.000 írttal leszállítva azon reményben, hogy az illető czélokra e leszállított összeg is ele­gendő leend. A mai rendkívüli viszonyok közt a miniszté­rium kényszerítve látja magát, az előbbi években megszavazott magasabb összeget ismét igénybe venni és miután az albizottság az ez iránt felhozott okoknak súlyos voltát elismeri, indítványozza, hogy az V. czim­­nek b) »rendelkezési alap és részletes számadás alá nem eső költségek politikai tudósításokra« mint ren­des kiadás megszavaztassék 440.000 forint.« A fiumei képviselő-választás: Fiume, máj. 28. Tudva van, hogy Fiume országgyűlési képvi­selője Peretti L. képviselői állásáról lemondott, ille­tőleg lemondani kényszerittetett. Hogy mi kényszeritette Peretti urat mandátu­mának letételére, azt a választóihoz — olasz nyelven — intézett s következő rövid kivonatban magyarul közölt levélben világosan megmondja: Fiumei választók! Általatok felszólittatva elfogadtam a megtisz­telő és nehéz missiót, titeket a parlamentben képvi­selni. Ez állásomban első gondom volt érdekeitek ügyében eljárni, s úgy a szárazföldi, mint a tengeri közlekedés fejlesztésére hatni. El­őbbire egy indít­ványt nyújtottam be, mely azonban kisebbségben maradt. Áttértem azután a másodikhoz s az önálló hajózást igyekeztem előtérbe állitni, azonban e kér­désnél is, fájdalom, kisebbségben maradtam a szava­zásnál. Legközelebb a t. vár. képvis. testület és ke­reskedelmi kamara a liverpool-fiumei vonal érde­kében szólalt fel s kérelmezett a parlament előtt. A kérvényt egy másik képviselő nyújta be az országház­ban. Ezen eljárás, mely bizalmatlanságot árul el, arra kény­szerit,hogy a mandátumot letegyem.Ily tényállás után feleslegesnek is tartom jelentést tenni működé­semről, melylyel úgyis csak elkeserítettelek volna. Választók­­ fogadjátok elismerésemet a bennem he­lyezett bizalomért. Fiume, 1878. május 6-án. Ezen röviden itt és némi elkeseredést tanúsító levél olvasásánál aligha­nem kivétel nélkül mindenki azon gondolatra jön, hogy vájjon miért mellőzték az abban megemlített kérelemnek a képviselőháznál történt benyújtásánál Perettit, és hogy vájjon az ösz­­szes választók határozata folytán mellőztetett-e Peretti ? Az igazságnak hódolva bevalljuk, hogy a fiumei választók legnagyobb része valóságos meglepetéssel vette Peretti lemondását. Nagy volt tehát a zavar és izgatottság s a tör­ténteket mindenki csak magasb befolyásnak tulajdo­­nítá. És a nézet indokoltnak is látszik, mivel gr. Zichy József volt fiumei kormányzó kevéssel ezen eset be­állta előtt a »tengerészek segélyezési egyletének« 1000 b irtot küldött. A választási mozgalom kezdetén három jelöl­tet emlegettek: gr. Zichy József, Türr Ibnok és Peretti. Kitűnt azonban csakhamar, hogy gróf Zichy ellen, ki egykor Fiuméban oly fényes népsze­rűségnek örvendett, bizonyos animositás uralt. Zichy ki is jelenté a Bilanciában, hogy nem óhajt megválasz­tatni. A pártok erre egyesülni látszottak egy újabb jelöltben: Frankovits János előkelő fiumei pol­gár személyében, ki jó magyar érzelmű, a legvagyo­nosabb s legtekintélyesb polgárok egyike s a mint a dolgok ma állanak, megválasztatása biztosnak mondható. Az Igazságügy és az ügyvédi kamrák. — május 31. Az ügyvédi kamrák egyre-másra felkü­l­­dik az igazságügyminisztériumhoz jelentései­ket, melyek elősorolják a tenger sok bajt és panaszt. A minisztériumban pedig az ily je­lentéseket (meglehet, hogy el sem olvasva) az irattárba teszik, így aztán meg van az egyetértés a miniszter és a kamrák között; az egyik meg sem hallja,hogy mit beszél a másik. Akad azonban olyan kamra is, melynek tit­kára kezében kissé vastagot fogatol­, s mely nemcsak a miniszterhez küldi be jelentését, hanem a lapokhoz is,hogy az ne csak a minisz­teri irattárban legyen meg, hanem a nyilvá­nosságban is. Ilyen kamra a székesfehér­vári­­elnök Szűcs Sándor, jegyző Vámos Gyula) melynek legújabb jelentését e napok­bomban szabad idő csak egy osztály javára termelte­tik, az által, hogy a tömegek egész életideje munka­idővé válik . . . És ezen államot Eisenstädter úgy mutatja be, mint a­melynek alapja a kényszermunka. Benne az egyéni tulajdon megsemmisül, az emberi munka és annak következtében az emberek minden egyéb vi­szonyai is a hatóságok által rendeztetnek. Az állam nagy dologház, az egyén termelési eszköz. Jaj a do­­logtalannak, de még nagyobb jaj a lángésznek. Jaj a gyöngének, jaj az erősnek is! A középszerűség, az átlagosság sovány ökle szorítja vissza a kitűnőt és fojtja meg a gyöngét. Marx után bővebben foglalkozik szerző Marx tanainak apostolával, L a­s s­a­­­e Ferdinánddal. Ismerteti föllépését, agitatori működését, melynek fő alapját az általános választási jog és az államse­gélyre alapított termelő társulatok elérése, illetve lé­tesítéséért való küzdelem képezte. Igen szépen és ér­dekesen fejtegeti szerző azon nézetét, mely szerint a socialisták által követelt productiv­ associátiók össze­függésbe jönnek a birtok közösséggel. Végül e fejezet végén felsorolja azon eszközö­ket, melyek által az államnak a munkások sorsán könnyíteni lehetne és kellene. Ezek: a munkások, vagy­is inkább általában az alsó­ osztályok műveltségi fo­kának emelése, és igazságos adórendszer életbelépte­tése. Mert a művelt munkásnak meg lesz adható a szavazati jog is. Előzőleg pedig a tőke kihágásainak zabolázásáról és szabadosságának mérsékléséről szólt igen találóan és értelmesen. Az utolsó fejezetben Eisenstädter az »inter­nationale« keletkezéséről, szervezetéről, műkö­déséről és több congreszusról szól kritikai elmeéllel és kitűnő tapintattal. Műve keretéből élénken dom­borodik ki a socialismus képe és magunk előtt lát­juk a bírálót, ki e kép vastag vonásait élénken meg­világítja, annak árnyoldalait föltünteti és szakszerű tudományosságával meggyőz bennünket arról, hogy e kép legkevésbbé rokonszenves és annak közöttünk helye nincs. Szerző igen érdekes művecskével gyarapította szakirodalmunkat. G. M. ban vettük. E jelentés először is a kamra m. évi működését sorolja elő s azután igy szól: Előző évi jelentéseinkben felirtunk a magodhoz, kérve a szükség­öröklésnek, a szerződések alakszerű­ségeinek és a telekkönyvi intézmények törvényhozási útán leendő szabályozását; kértük az ügyvédi rendtartás sérelmes és hiá­nyos intézkedéseinek megváltoztatását, kimutatva annak hiányait és kimutatva azt, hogy ily hiányos törvény mellett az ügyvédi kar tekintélye meg nem óvható; kértük különösen az ügyvédi rendtartásnak olyképeni módosítását, hogy abban az ügyvédi mun­kadíjak és megtartási jog szabályozva legyenek, hogy e tekintetben az ügyvédek a bíráktól független­nittessenek; kértük az árverési és igényhirdetési tulcsigá­­zott, elviselhetlenül magas díjaknak mérséklését és általában a hirdetményi eljárás szabályozását; kértünk a zugirászatnak,ezen a jogviszonyokban érdeklett felek zsarolására, — a jogviszonyok össze­­bonyolitására, — az ügyvédi kar tekintélyének leala­­csonyitására szolgáló visszaélésnek, mondjuk ezen a jogrend testén fészkelő fekélynek meggátlása tekinte­téből, — esetleg törvényhozási uton eszközlendő hat­hatós intézkedéseket, előadva egyszersmind e vissza­élés gyökeres orvoslását c­élzó javaslatainkat. És, hogy a közönség érdekeiről ez irányban se feledkezzünk meg: kértük a veszprémi törvényszéknél úgy a bíró­sági, mint a segédszemélyzet szaporítását; kértünk a sz.­fehérvári törvényszék telek­könyvi osztályánál az irodai személyzet feletti eré­lyesebb felügyelet iránt való intézkedést, mint az ügymenet gyorsaságának és az ügyek rendes folyama elintézésének akadályozására szol­gáló körülményeket, kiemeltük a sz.-fehérvári tör­vényszék — és különösen ennek telekkönyvi osztá­lya — és a sz.-fehérvári járásbíróság hivatalos he­lyiségeinek szűk, sötét, egészségtelen, a helyes és czélszerű ügykezelésre alkalmatlan voltát. De mindezen kérelmeinknek, panaszainknak és ezek orvoslására c­élzó javaslatainknak mi lett az eredménye ? az, hogy az öröklési jog és köteles rész intézménye még mindig az országbírói értekezlet által van sza­bályozva ; hogy a kötelmi jog és szerződések alakszerű­ségei máig is az osztrák polgári törvénykönyvön alapuló bírói gyakorlat szerint bíráltatnak meg; hogy a telekkönyvi jogok máiglan is a válto­zatlanul fennálló telekkönyvi patens által sza­­bályoztatnak; hogy az ügyvédi rendtartás mai napig revisto alá nem vétetett; hogy az ügyvédi munkadíjak és a megtartási jog tekintetében mi sem történt, és az ügyvédek e tekintetben nem függetleníttettek a bíráktól; hogy az árverés és igényhirdetés díjai nem csak hogy nem mérsékeltettek,de az árverési díj ma­gasabbra emeltetett, hogy a zugirászat istápolva felsőbb bíróságok védő határozatai és a kisebb polgári peres ügyekben való eljárás czíme alatt alkotott modern törvényho­zási mű szabványai által, nem csakhogy nagyobb mérvben élősködik, dúsabban burjánzik, mint ezelőtt; de ma már a bagatell eljárásban törvényes talajra is talál ; továbbá, hogy a veszprémi törvényszék bírói s kezelő személyzete nem szaporíttatott; hogy az enyingi járásbíró egy független és ön­álló eljárásra nem jogosított aljegyzővel kénytelen még mindig bírósága ügyeit ellátni; hogy a sz.-fehérvári tvszék telekkönyvi osztályá­nál az irodai személyzet fölötti felügyelet máig hiá­nyos és erélytelen ; hogy a sz.-fehérvári törvényszéknek úgy pol­gári, mint telekkönyvi osztálya,­­ valamint az it­teni járásbiróság még mindig szűk, elégtelen, sötét, a munka gyors végzésére alkalmatlan — és az ügyfe­lek által alig megközelíthető helyiségben van elhe­lyezve, minek következménye az, hogy a telekkönyvi birák egyike a nagy terjedelmű megyeház épület egyik, — a másika annak másik — a telekkönyvi hivatal helyiségéről távol eső zugában — és itt is egyéb czélokra is szolgáló cellában kénytelen fel­dolgozni folytonos zavartatás között ügydarabjait. És miután kérelmeink meghallgattatást, il­letőleg számbavehető orvoslást soha nem nyer­hetnek ; miután az igazságszolgáltatás terén tapasztalt hiányok orvoslása, az ügyvédi kar tekintélyének meg­óvása, az ügyvédek jogai megvédése iránt felterjesz­tett javaslataink folytonosan figyelmen kívül ha­gyatnak ; miután a legfontosabb, nagyobb részben az ügyvédi kar anyagi existenciáját is mélyen érdeklő törvényjavaslatok és a reformkérdések iránt az ügy­védi kar soha meg nem hallgattatok, e kérdésekben az ügyvédi kamrák következetesen mellőztetnek: vájjon nem önként merül-e fel a kérdés, hogy az ügyvédi kamrák intézménye miért igtattatott törvénybe ? az ügyvédi kamrák részére miért adatott az ügyvédi rendtartásban megjelelt ha­táskör ? talán egyedül azért, hogy a kamra tagjai az ügyfelek részéről folytonos és alapnélküli panaszok­kal való zaklatásnak legyenek kitéve ? Sajnosan tapasztaltuk és ezt hatósági jogunk sérelme érzetében kénytelenek vagyunk leplezetle­nül kifejezni, hogy a kamarai intézménynek a most jelzett értelemben való felfogását a minisztérium is magáévá tenni látszik azon inquisitorius eljárása ál­tal, mely szerint voltak esetek, hogy kamaránk a saját törvényes hatósága körében hozott határozatai­ért, intézkedéseiért felvilágosítás adásra sürgettetett, helyes elnevezéssel kérdőre vonatott. A felirat további tartalmában felszólal a ba­­gatell-törvény ellen, továbbá felszólal az adófelügye­lőség eljárása ellenében. E pont igy hangzik : »Az 1876 . 15. t. sz. 67. §-ában világosan ki­mondatok, hogy a vételár bírói felosztásánál az utolsó három évi ugyanazon birtokot terhelő egyenes adók, illeték-hátralékok és községi adó-pótlékok birnak minden egyéb követelés előtt elsőbbséggel. Az adófelügyelőség, az adó- és illeték kisza­bási hivatal azonban a törvény ezen határozott ren­delkezésének mellőzésével a telekkönyvi hatósághoz benyújtott kimutatásaiban rendszerint az adós ösz­­szes adó- és illeték-hátralékát jelenti be sorozás és kielégítés végett, tekintet nélkül azok eredetére, és tekintet nélkül arra, hogy az adó, vagy illeték az adósnak mely birtokát illeti. Az ekként bejelentett adó- és illeték­követelés azután, mint előnyös tétel, minden egyéb jelzálogos követelés előtt soroztatok és elégíttetik ki. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül továbbá az adó- és illeték­kiszabási hivataloknak azon eléggé meg nem róható eljárását sem, hogy míg az adó- és illeték­hátralékoknak jelzálogi bekebelezése iránt tű­zzel-vassal intézkednek, addig a már kielégített ezen kincstári követeléseknek a szintén őket terhelő hivatalból való kitöröltetését teljes mértékben elha­nyagolják. Az időközben kielégített, de a telekjegyzőkönyv­ből ki nem törölt kincstári követelések a vételár bírói felosztásánál figyelmen kívül hagyhatók nem­ lévén, mindennapi az eset, hogy a kincstár egy és ugyanazon adót és illetéket az adóstól kétszeresen, sőt többszörösen is beszedi.* A felirat végül helyi kérelmeket sorol elő, kü­lönösen kérvén a bíróságoknál az elégtelen irodai munkaerők megszaporítását. Különfélék* — május 31 (Albrecht főherczeg) Párisból Bécsbe érkezett. (Az elhunyt Lakatos hely­ér­e) a köz­­gazdasági miniszter Németh Imre osztálytanácsost nevezte ki börzei biztosnak. (Párisba utazóknak.) Bátorfi Lajos, a Zalai Közlöny szerkesztője, Párisból írja lapunknak, hogy a hazai közönség ne alkalmazkodjék semmi kéjutazási rendszerhez, mert a legelőnyösebb a bécsi nyugati vaspályán (Westbahnhof) mindenkor kap­ható jegy, mely az egész párisi kiállítás idejére al­kalmaztatott. Bécsből Párisig és vissza 52 frt 75 kr a III. osztályban, 78 frt a II. osztályban, időtartam 20 nap, kiszállhatni Salzburgban, Münchenben, Karlsruhen és Strassburgban. Franczia nyelvet nem beszélők for­duíjanak a derék magyar egylethez, czím : »Société Hongroise«, Paris, rue Tur­enne 47., és szívesen kalauzoltatnak, sőt szállást is eszközöl­nek. A kiállítás még most sem kész teljesen. A Tro­­cadéro termei csak júliusban lesznek valószínűleg megnyithatók. Az élelmezés igény szerint drága is, nem is. (A Kisfaludy-társaság­ titkára a követ­kező levelet vette : Újvidék 1878-ik évi május 6-án. Igen tisztelt titkár ur: Arany János koszorús köl­tőnk »Murány ostroma« költői elbeszélésének tagtár­sunk Joanovics János által szerb nyelvre eszközlött s az Újvidéken székelő szerb »Maticza« irodalmi társu­lattól jutalomdijjal kitüntetett fordítását van szeren­csém a Kisfaludy-társaság számára megküldeni azon megjegyzéssel, hogy Joanovics, a képzelem nagy ter­mékenysége s a nyelv egész ereje, bája dolgában irodalmunkban páratlanul álló költő, ritka hűséggel adta vissza a »magyar« ballada teremtőjének, e szép költeménye hangját, alakját, anyagát, eszméjét, egé­szen azon értelemben,ugyanannyi nyelvi,nemzeti s írói sajátságokkal, és ugyanazon alaphangulattal, olyany­­nyira, hogy e műfordítás olvasása nem kisebb és nem más gyönyörérzetet kelt az olvasóban, mint az eredeti. Nem különben van szerencsém a Kisfaludy­­társaságnak megküldeni »Tarka világ« czím alatt épen most megjelent novellafüzért, melyben Jókaink tiz válogatott s általam szerb nyelvre fordított novel­lája foglaltatik. A midőn a magyar és szerb nemzet közötti szellemi kapocs megszilárdítása, a régi jóba­ráti viszony visszaállítására és testvéries egyesülé­sére irányzott jóindulatú irodalmi működésünk ezen legújabb jeleit átküldeni bátor vagyok, azon remény­nyel kecsegtetem magamat, hogy nem veendi tőlem rész néven, hogyha a most, sajnosan, uralkodó áram­lat ellenében, alkalom- s időszerűnek találom, so­raimat lánglelkű Kazinczy Ferencz Musiczky ko­szorús költőnkhez intézett levele e végszavaival be­zárni : »Az én patriotismusom nem ellenkezik a cos­­mopolitismussal, s midőn a magyar nyelvnek virág­zását óhajtom, midőn azt, a mennyire tőlem kitelik, elősegélleni igyekszem, nem könyörgök azért az egek­nek, hogy más nyelveknek károkkal virágozzék az én nyelvem, nevezetesen nem könyörgök azért, hogy az a nyelv ne boldoguljon, a melyen az Azán Aga mennyei szépségű Elégiája énekeltetett. (Én azt Göthének költeményei közül magyarra is fordítot­tam.) Néhány próbáját ismerem dalaitoknak, azok mind édesek, mind mások által sugallottak. Való gyermekei vagytok annak a népnek, mely Hom­ért és Pindárt s Anacreont és Sapphót szülte! S bár uj Homéreket s Pindárokat,Anacreonokat s Sapphókat lásson előkelni kebeléből! — Vedd itt tőlem kis ajándékomat s tanuld belőlök nyelvünk szépségét ismerni. Csekélységek ezek, de kezdetet csekélységek által kell előmozdítani. — Vedd berekesztésül vallá­somat : az igazság minden nemzettel, minden feleke­zetid közös s a Jók s Bölcsek fellelik egymást kü­lönböző feleken is. Jaj annak a nyomorultnak, kinek szemei felakadnak a ruhán s a hangzaton! Szeres­sük egymást tisztelt férfiú, mert érezzük, hogy az igazság gyermekei vagyunk.« Fogadja kiváló tiszte­letem és testvéries­ érzelmem őszinte nyilvánítását. Hadzsics Antal, a Kisfaludy-Társaság kültagja. (Szakolcza város) közelebb oly határo­zatot hozott, melyért méltó elismerés illeti meg mind a várost, mind Huba János polgármestert, ki ez ügyben leginkább fáradozott. Szakolcza város ugyan­is, mint értesülünk, elhatározta, hogy ipari szakosz­tály­lyal megtoldott felsőbb népiskolát állít leányok számára s ez iskolában, hogy már sept. 1-én felállí­tása lehetségessé váljék, a szakolczai római kath. gymnasium tanárai vállalták el a tanítást. Az intézet annál inkább figyelemre méltó, mert magyar tannyel­vű lesz s a felvidéki nők között nagy szolgálatot te­het a nemzetiségnek. (A trencséni iskolákról­ lapunkban megjelent első közlemény ellen egy trencsén megyei felekezeti tanítótól felszólalást vettünk. A felszólaló tiltakozik Trencsén megye tanfelügyelőjének a köz­­igazgatási bizottság f. hó 13-án tartott ülésében tett azon nyilatkozata ellen, hogy a magyar nyelvnek lassú terjedésében a felekezeti tanítók a hibásak. A levélből közöljük még a következőket: »A csaczai szr. iskolának felső osztályaiban az összes tantárgyak — a német nyelvtan kivételével — magyar nyelven adatnak elő, úgy hogy az onnan kikerülő tanítványok, a selejtesebbek kivételével, a magyar nyelvet nemcsak tanulták, hanem megtanulták, míg a környéken levő állami és államilag segélyezett községi iskolákban, daczára annak, hogy a tanítók a magyar nyelvet tö­kéletesen leírják, a magyar nyelv tanításáról s meg­tanulásáról még szó sem lehet. E mulasztást én sem­mikép sem vagyok hajlandó a kedvezőtlen törvény hézagosságának, hanem inkább azon botrányos kö­rülménynek tulajdonítani, hogy a tanfelügyelő úr a törvény világos követelése daczára ezen, közvetlen oltalma és felügyelete alatt álló iskolákat becses lá­togatásával tán még soha sem szerencséltette és azoknak állapotáról magának személyesen soha sem szerzett tudomást. (A népszínházi alap javára) rende­zett sorsjáték húzása a pénzügyminisztérium által en­gedélyezett napon, június hó 17-én (tizenhetedikén) délután 3 (három) órakor Budapesten a IV. kerületi régi városház tanácstermében hatósági biztos jelen­létében fog nyilvánosan megtartatni. (Regatta.) A budapesti csónakázó egyesü­let május 29-én jól sikerült regattát rendezett, mely hajókereszteléssel és tánczmulatsággal járt. A »Carl Ludvig« gőzös d. u. 4 órakor indult a Margit-sziget alsó felére. A fedélzet felső részén katonai zenekar ját­szott, az alsó részen a fiatalság nagy csoportja sürgölő­dött a hölgyek körül, kik nagy részben báli öltözéket hordtak. E könnyű toilettel a szél nagyon gorombán bánt a Duna hullámai fölött. A regattát a hajó ke­resztelés vezette be. Négy evezős outriggeres csóna­kot kereszteltek Aranka névre. Ráth Lajos mon­dott alkalmi beszédet, üdvözölve a keresztanyát, Jankovics Miklósnét, ki szép selyem lobogót (színe piros, fehér, kék) nyújtott át a tagoknak. A rövid »szertartás« után elkezdődött a verseny, nem minden huza­vona nélkül,5 óra után. Az outriggeres verseny­ben (távolság 1000 yard fölfelé, 800 yard lefelé) az új keresztel­ Aranka és Pogány versenyeztek. Aranka az indítás után csakhamar elébe vágott Po­­gánynak s azután mind nagyobb távolban evezett előtte. A közönség már-már közönynyel nézett a biz­tos eredmény elé, s ekkor egy tragikomikus eset hirtelen felkorbácsolta érdekeltségét. A hátul küzdő Pogányt a viharos hullámok elsodorták, s az evezősök beugráltak a Dunába, csak a kormányos maradt he­lyén. A beugrált urak szerencsésen partra úsztak, s a hideg fürdőn kívül egyéb baj nem történt. A szerencsét­len csolnakot négy matróz vontatta ki. A rowlockos versenyen (táv. 800­0 yard) az »Egyetértés« és a »Janka« versenyeztek. Győzött az »Egyetértés.« A »single sculling-versenyen« »Szikra« és »Szellő« közül a Szikra győzött. A halászverseny elmaradt. Regat­ta után a társaság nagy része a Margitszigeti vendég­lőbe ment, hol a táncz csakhamar elkezdődött. (Pünkösdi kirándulást) rendez f. hó 9-én és 10-én Békés­ Csabára (a magyar iparos ifjú­sági önképző- és segélyző egyletek b.-csabai ván­dorgyűlése és az ottani munkakiállítás alkalmából) a fővárosi iparosok köre. A békés­csabai ünnepélyek jún. 8-án este kezdődnek ismerkedési estélylyel, lesz kiállítási ünnepély,­­ vándorgyűlés, közvacsora, 10-én lóverseny, és tánczestély. A vasúti menetdíj 2. osz­tályon 8 frt 46 kr, 3-ikon 5 frt 64 kr, visszauta­zásra ugyanennyi. B.­Csabán a résztvevők a polgár­ság vendégei. Jelentkezhetni jun. 3-ikáig Ráth Ká­roly gyáros urnái váczi­ utcza 14. sz. és a rendező bizottság más tagjainál. (Hymen) Lehner Mihály marczaltői ura­dalmi tisztviselő eljegyezte Stetina Ferencz ura­dalmi intéző leányát, Bertát. (A nyitramegyei tanítótestület) közelebb Szakolczán tartó közgyűlését. A város megvendégelte a megjelent tanítókat, kiknek tiszte­letére hangversenyt is rendeztek, melyben O­s­z­v­a­l­d Gizella s Gransky kisasszonyok közreműködtek. (K u J­á r­ó­l) írják nekünk, hogy ott sok a ve­szett eb, a sertés csordában is történtek marások s a betegség a sertéseken is kiütött.Az ebeket egyre-másra agyonlövik, de a bajt nem sikerült még kiirtani. (A csanádmegyei takarékpénztár­ bukása folytán a törvényszék Návay János, a volt takarékpénztári pénztárnok birtokára nem 2000 frtot jegyeztetett elő, mint lapunkban tévesen volt említve, hanem 62.000 frtot. (Az állat- és növényhonosító tár­saság) csütörtökön tartotta Budapesten dr. Szabó József elnöklete alatt rendes közgyűlését. A határo­zatképesség megállapítása után Grubiczy Géza társu­lati titkár által felolvastatott az évi jelentés, melyből következőket közlünk: A társaság vagyoni viszonyai meglehetősen jól állanak. Látogatta az állatkertet 1877-ben 52.298 egyén, s bemeneti dij fejében be­folyt 13.356 frt 15. Az összes bevétel volt 28.768 frt 78 kr; kiadás 27054 frt 41 kr. Az állatok létszáma 1807-ben volt 127 emlős, 293 szárnyas, 3 teknős, 1 kígyó, összesen 424 db. Szaporodás volt 372 darab; fogyatkozás 378 db. Miután a főváros tanácsa meg­engedte, hogy a hvasszükséglet fedezése végett állat­orvosi felügyelet alatt lovak az állatkertben vágat­hassanak, biztosan reménye az igazgató, hogy oly veszteségeket, minőket a társulat a múlt 1877-ben az oroszlán­pár és egy tigris elhullása által szenvedett, nem fog többé jelezhetni.A vagyon mérleg következő tételeket mutat fel. Vagyon: pénztári készlet 1714 frt 37 kr, épületekben fekszik 70.700 frt, kerítésekben 6800 frt, a park jelenlegi értéke 12.229 frt 23 kr, vízvezeték 5828 frt, élelmi­szerek 79 frt 20 kr, ingó­ságokban 4352 frt, állatokban 9195 frt 57 kr, könyv­tár 162 frt, vesztes­ég 6020 frt 36 kr. Tarto­zás: az elsőbbségi kötvényekre­­felvett 16.200 frt, 5°/0-os kötvényekre 1500 frt, alapítók számlája 28.850 frt, kamat­tartozás 1829 frt, tartalék számla elenyészett részvényekért 55,850 frt, 24 hitelezőnek 12,841 frt 53 fr. Jelenleg van 65 alapító tagja és 501 évdijas tagja a társulatnak. A jelentés tudomá­sul vétetett és Semsey Andornak köszönet szavazta­tott, hogy az állatkertben saját költségén felépített egy madárházat és azt be is népesíti. Új választás útján rendes tagok lettek: Tavaszi E., Barta Vincze, Csengery Imre és Csernátony Lajos. Végül Tavaszi Endre indítványa szerint a fővárosi közgyűléshez jegyzőkönyvi kivonatban köszönet intéztetik a fővá­rosi közönség támogatásáért. (A kártyabélyeg hamisítása.) Mint közöltük volt, a pénzügyőrség két helybeli c­ég által elkövetett kártyabélyeg hamisítást fedezett fel. A pénzügyi igazgatósághoz több ezer tuc­at, ha­mis bélyeggel ellátott kártya érkezett Bécsből és Erdélyből. A vizsgálat a pénzügyi igazgatóság által befejeztetett, és az ez ügyben kiküldött hét szakértő egyhangúlag a hamisítást megállapította. A vizsgá­lat folyama alatt kiderült még az is, hogy az illető két c­ég a csalárd eljárás biztosabb folytatása czél­­jából a pénzügyi igazgatóságot tévútra vezette és minden hóban többször küldött az illető hivatali he­lyiségbe kártyákat bélyegeztetni. Természetes, hogy ez a gyártott czikknek csak legkisebb része volt. Csak igy volt lehetséges a hamisítást feltűnés nél­kül éveken át űzni és az összeg, melylyel az állam károsodik, nem is­ lehet valami csekély, a mennyiben, mint tudva van, minden játék kártyára 15 kros bé­­teget ütnek. Egy helybeli trafikáns a hamisított kártyák eladásával nagyban foglalkozott. (T r­ep o­f­f), kit Sassulics Vera tett híressé, jelenleg Wiesbadenben van. A seb még rém gyó­gyult be, a mi a tanok életkorában — 66 éves — nagy jelentőséggel bir. Trepoff Wiesbadenben igen visszavonultan él. (A tiröli kath. egylet) közelebb Ins­­bruckban tartott évi gyűlése, Riccabona tart. gyűlési képv. indítványára, azt határozta, hogy az egylet minden megengedett eszközzel működik az ellen, hogy protestánsok Tyrolban megteleped­jenek. Minden katholikus tyrolinak kötelessége — úgymond a határozat — oda működni, hogy ingatla­nok protestánsoknak el ne adassanak; katholikusnak az ilyesmit nem szabad megtenni. A tyroli jó urak a boszniai kérdést is tárgyalták, s »Ausztria cultur­­missiójának előmozdítására« azt határozták, hogy adományokat küldenek a banjalukai trappista­ klas­­tromnak. (A­rgyl herczegnő) Londonban múlt szombaton meghalt. Ő 1824-ben született s testvére volt a nálunk is ismert Sutherland herczegnek. 1844-ben ment nőül Argyl herczeghez s 5 fiút, 7 leányt hagy hátra. Legidősb fia, Marquis of Lome, az angol királynő veje. (A távirat Argyl herczeg el­­hunytát jelenté; a londoni lapokból látjuk, hogy a h­erczegné s nem a herczeg halt meg.) (A Voltaire-ünnepet) Párisban az Cir­que Americainben és a Gallé színházban egyidejűleg ünnepelték meg. Ez utóbbiban Victor Hugo is megjelent s nagy lelkesedéssel fogadtatott. Spuller képviselő volt az első szónok, a Voltaire-ünnep poli­tikai jelentőségét magyarázván. Beszédében utalt Thiersre, mint Voltaire hívére, s beszédének ezen része nagy tetszést aratott. Utána Deechanel tartott előadást Voltaire működéséről s őt azon vád ellen védte, hogy az orleansi szüzet kigúnyolta. Beszédében ezzel szemben azon kérdést vett fel, hogy ki vitte máglyára az orleansi szüzet? Hugo Victor szólt ezután s ezeket mondá : »Száz évvel ezelőtt meghalt egy halhatatlan, megátkozva a múlt és áldva a jövő által. Tisztelet a tizennyolczadik századnak, a nagy eszmék előharczosainak! Csak egy nagyság van: a genie. A forradalom előtt a nép egy jelentőségű volt a tudatlansággal, a vallás a türelmetlenséggel, az igazságtalanság az igazsággal. Voltaire hadat üzent minden igazságtalanságnak. Fegyvere a­ toll volt. Ez­zel győzte le a pártos bírákat és papokat; maga egy mosolyával elűzte az előítéletet; mosolyából szárma­zott a béke, a jog. Az előítélet elleni harcz Krisztus­­háború; Voltaire e háborút vezette. Voltaire körül a­ szellemek egész csoportja volt. Az emberek meghal­nak , de a­ lélek fennmarad. A véres dicsőség elmúlt, a béke dicsősége megmaradt.« Beszéde végén az amnestia érdekében szólt. A közönség nagy lelkese­déssel hallgatta a beszédet. A nyugalom sehol sem zavartatott meg. A templomokban beszédeket tartot­tak a papok Voltaire ellen. Jean d’Arc szobránál nem volt tüntetés. A Theatre Francais-ben Zaire-t ad­ták a közönség nagy tüntetése mellett. A színház csarnokában levő Voltaire szobrot megkoszorúzták. A külvárosok részben ki voltak világítva. (Elsülyesztett német hadihajó.) Wilhelmshafenből tegnap három német hadihajó, a »Preussen«, »Grosse Kurfüst« és a »König Wil­helm« elindult Gibraltárba. Mint egy alábbi távira­tunk jelenti, Folkestone táján e hajórajt nagy sze­rencsétlenség érte; a két utóbb nevezett hajó össze­ütközött. Az egyik, a »König Wilhelm«, Németország legnagyobb és legerősebb pánczélos hajója, 9603 tonna űrfogatú, 8000 lóerővel bír, a tizennyolcz 24 cm.-es és öt 21 cm.-es Kruppágyu volt rajta. Ez na­gyon megsérült. A másik hajó, a »Grosse Kurfürst« elsülyedt. 400 főnyi legénységéből hír szerint csak 18-at lehetett megmenteni. E hajó 6663 tonna űrfo­gatú, 10.800 lóerejű ; volt négy 26 cm.-es ágyúja, és két 17 cm.-es Kruppféle aczélágyuja. (Párisból) jelentik, hogy Türr tábornok kedden oda érkezett és tegnapelőtt óta Midhat is ott van. (A C­r­i­s­p­i-ü­g­y.) A nápolyi vizsgáló­bíró a­ Crispi ellen emelt kéthejűségi vád miatt kezdett vizsgálatot beszüntette. Az olasz törvény szerint Crispi első házassága, mely Máltában köttetett, nem tekintetik törvény szerint létezőnek. (A bécsi tavaszi lóverseny harma­dik napján) nagy közönség jelent meg a verseny­téren. A highlife sorai azonban ritkultak, s az udvar köréből sem volt senki jelen. A M­a­i­d­e­n-verseny díjat (800 frt) Springer Aumonier-je nyerte el. A második számban az 1500 frtos jutalmat Sztáray gr. Altonája vitte el. Az 5000 frtos államdíjat, mely­re három ló versenyzett, Kincsem nyerte. Az 1000 frtos Steeple chaise díjért csak két ló futott: Eszter­­házy Miklós gr. Légyott­a, és Polko Lazzaronija. Ez utóbbi, miután az első a pályából kitört, egyma­ga ért a czélhoz. A club-lovarok Steeple chaise di­ját , 400 frtot, B a 11 a z z i Hektor gr. nyerte meg. Ez utóbbi versenynél Vacano és van Lou leestek a lóról; van Lou karját kific­amította, melyeket azonban az orvos rögtön helyreigazított. (Telivérlovak árverése) tartatott teg­nap Bécsben. A lovak (egy évesek) St. Julien gróf, s Baltazzi Stud Farm méneséből valók, s mindannyi (számra 7) Cambuscan s Buccaneer-ivadék. A vevők voltak: Baltazzi, hg Czetvertinski, Gyürky Béla és mr. Joy. A hét lóért 24.650 frtot vettek be, átlag­­ár tehát 3521 8/4 frt. (A topolyai összeesküvés) több része­sét, nevezetesen Markovics ezredest, két tisztet, egy görög papot és négy más egyént vasárnap Anjelová­­czon főbelőtték. Mint egy levelező írja, a kivégzés iz­galmas jelenetre adott okot, a foglyok közül néhá­­nyan kétségbeesetten ellentálltak és erőszakkal kel­lett őket a vesztőhelyre vinni. A szendrői gyűlés egyik tagjára, Golobochaumra nézve a fejedelem a halálos ítéletet megváltoztatta oly formán, hogy 20 évig internálva lesz a kolovátzi várba, két évre bör­tönbe záratik és 3 évig rendőri felügyelet alatt lesz. Csumits exminiszter perét megújítják. Helyi hírek. (A fővárosi középítési bizottság) ma d. u. 5 órakor G­e­r­­­ó­c­z­y Károly alpolgármes­ter elnöklete alatt tartott ülését főleg a Duna jobb partján építendő vízmű merítette ki. Tudvalevőleg Gill, Salbach és Klein által beadott tervek közül a bíráló bizottság egyiket sem fogadta el, ha­nem egyhangúlag abban állapodott meg, hogy Wein vizmű igazgató volna megbízandó, miszerint a be­nyújtott 3 terv alapján készítsen javaslatot. A Jury ezen véleményzése ellen Klein és társai polemizáló beadványt nyújtottak be, melyben czáfolni igyekez­nek a jury érveit s végre ajánlkoznak, miszerint ők készek a már letett 30,000 frt biztosítékot 100,000 írtra kiegészíteni s arra kérik a tanácsot, hogy ezég­­jük bízassák meg a vizmű kiépítésével s ők hajlandók részletes költségvetést és terveket készíteni. A bizott­ság ezen beadványt mellőzte s helyeselte az elnök azon észrevételét, hogy a beadvány oly hangon van írva, mely a hatóság s illetőleg a jury kitűnő tagjai iránt nélkülözi a kellő illemet. Az ügydarabok hosz­­szantartó felolvasása után G­e­r­l­ó­c­z­y felvetette a kérdést, vájjon miként kellene az ó­budai szigetet megszerezni a főváros részére, mert ez oly pont, mely minden tervben van, s innen lehetne a vá­rost jó és egészséges vízzel ellátni ? Nézete szerint legczélszerűbb volna egyszerűen a sziget átenged­­ését kérni a kormánytól s a kiküldendő vegyes bi­zottság majd a kérdés megoldásának módját javas­latba hozza. Szóló meggyőződése, hogy ha e kérdést mielőbb megoldják, még ez évben hozzá lehetne fogni a kiépítéshez. Továbbá megállapítandó volna, várjon a vízművet a város maga építse vagy vállalko­zókra bízza s ez utóbbi esetben a kész vízmüvet a város házilag kezelje vagy ezt is vállalkozónak adja ki. Kötelező legyen-e a vízvezeték használata s ha nem,minő feltételekhez köttessék az, s végre a vízmü csaknem másfél millió költségei fedezése és törlesz­tése miként eszközöltessék. A dijakból-é­s ha igen ne legyenek azok nagyobbak, mint a Duna balpart­ján - a dijak által nem fedezett deficit a közpénztár­ból volnának fedezendők. A bizottság Scheid­, Sztupa, Poór, Nasztl és Egert nyilatkozatai után elfogadta a bíráló bizottság javaslatát s abban állapodott meg, hogy Wein vízműigazgató bízassák meg, miszerint a 3 terv fő elvei alapján 3—4 holnap alatt készítse el a végrehajtási terveket s egyúttal a kormány keressék fel, miszerint az ó­budai nagy szi­get átengedése czéljából teendő tárgyalásokra meg­hatalmazottat küldjön. Azon esetre, ha a szigetet megszerezni nem sikerülne, nehogy e miatt a vízmű építése késleltessék, nem­ utasíttatott próbafúrá­sok tételére, vájjon nem lehetne-e a gépeket és a szűröket a Duna partjára építeni. A többi kérdések eldöntése a jövő ülésre maradt.

Next