Pesti Napló, 1878. szeptember (29. évfolyam, 211-236. szám)

1878-09-11 / 219. szám

És ime most egy őrült lépés, a szeren­csétlen boszniai hódítás egyszerre megsemmi­síti a több évi verejtékes munka gyümölcseit. Mert nemcsak ezen egy évről van szó, mely­nek deficitjét emberi előrelátás szám szerint meg nem határozhatja, mert akár 60, akár 45 millióra tegyék, az eredmény könnyen meghaladhatja mindkettőt; — mondjuk — nemcsak ezen egy évről van szó, hanem egy egész korszakról, mely e monarchiától, ha Boszniában bennrekedünk, folytonosan új és nagy áldozatokat követel. Egy egész hadse­regnek eltartása e kipusztult országban tete­mesen felfokozza majd a hadügyi rendes bud­­getet; az ottani közigazgatás szervezése s fenntartása, a közlekedés elodázhatlan javí­­tása évről-évre nagyobb költségeket igényel, mert Bosznia jövedelmezővé tételére csak ak­kor ígérkezik kilátás, ha a közbiztonság, az administratió, a közlekedés és forgalom javít­­tatik. És mindezen költekezéshez maga az elsanyargatott tartomány éveken át, csak pa­rányi jövedelemmel lesz képes járulni. Most, hogy Magyarország a sziszek-novii vasút engedélyezésével újabb közgazdasági s pénzügyi áldozatra hivatik fel Bosznia meg­hódítása végett, alkalma nyílik Széll Kálmán pénzügyminiszternek a korona tanácsában kifejteni azt, hogy e szerencsétlen politika menthetlenül pénzügyi bukásba sodorja ha­zánkat, és hogy e monarchia, hitelt vesztve, anyagi erejében meg lesz bénítva, épen ak­kor, midőn önvédelmében egész hatalmát ér­vényesítenie kellene. Hiszszük, hogy Széll pénzügyminiszter e hazafias kötelességét teljesítette korábbi al­kalommal is, midőn Bosznia occupátiójának pénzügyi következményei a korona tanácsá­ban szóba kerültek, de ismételnie kell ez in­tést, és ha hatástalanul elhangzik, számot kell vetni magával, hogy annyi fáradozás és elismerésre méltó siker után tűrje-e, hogy pénzügyeink pusztulása az ő nevéhez legyen fűzve ? Kimutatás a magyar koronához tartozó állampénztáraknál 1878. évi ápr. 1-től jun. végéig előfordult bruttó bevételek és kiadásokról. (Összehasonlítva azokat az 1­877-diki évi hason időszaki ered­ményekkel.) * Egyenlő tényezők helyes összehasonlítása czéljából 124.018 frt 04 kr mint a gömöri iparvasutnak a múlt évekből származó pénzfölöslege és 312.630 frt 21 kr mint a boszniai menekülteknek 1875. és 1876. években adott segély fedezésére a k­ö­z­ö­s pénzkészletből nyert összeg, összesen 436.640 frt 25 kr jelen kimutatásból kihagyandó volt. Felvilágosítások. A bevételek egészben 286.206 forint 25/8 krral fakiadások 8139 frt 36® krral kedvezőbb eredményt mutatnak fel, mint az 1877. év II. negye­dében. A különböző eltérések nagyobbrészt cseké­lyek, s az egyes évnegyedi eredmények rendes hul­ Tényleges eredmény Bevételek. 1878 1877 (A krajczárok elhagyásával.) évi II-ik negyedben. forint forint Egyenes adók....................... 15,845.048 15,708.171 Fogyasztási adók............................. 8,458.957 8,118.643 Vámkezelési átalányból................... 182.406 129.014 Bélyeg................................................ 1,858.138 1,894.661 Jogilletékek...................................... 2,941.184 2,975.124 Dijak................................................ 119.727 120.551 Fémjelzés................................. 4.202 3.801 Út-, hid- és révvám ............................. 10.554 6.232 Dohányjövedék.................................. 7,285.793 7,443.839 Lottójövedék....................................... 890.706 1,120.758 Lójövedék........................................... 3,098.422 3,192.802 Államjószágok.................................. 1,137.098 1,128.180 Államérdek...................................... 1,104.952 1,224.152 Bányászat és pénzverés ..... 4,273.618 3,862.938 Államnyomda....................... 121.088 200.576 Államépületek.................................. 9.949* 10.930 Államvasutak és gyárak tiszta jöve­delme . 350.000 400.000 Ingó államvagyon............................. 555.637 611.769 Különféle bevételek ...... 111.958 87.905 Állami előlegekből............................. 115.808* 99.899 Átmeneti bevételek............................. 140.042 209.309 Posta................................................ 1,875.010 1,292.019 Távirda............................................ 484.725 890.360 Ménesek........................................... 733.309 526.613 A somlási kölcsön bevételei . . . 259.855* 169.761 Összesen : 46,218.224 45,927.018 Tényleges eredmény Kiad&aob­ 1878 1877 (a krajczárok elhagyásával.) évi Il-ik negyedben. forint forint A kir. udvartartás költségei .... 1,162.589 1,162.350 Ő cs. és ap. királyi Felsége cabineti irodája............................................ 30.214 18.510 A főrendi- és képv.­ház szükségletei . 245.573 234.493 Közösügyi kiadások........................ 5,954.160 5,534.099 Államadósságok, és pedig : Államadóssági járulék........................ 6,679.688 6,788.057 Földtehermentesités és örökváltság . 5,770.796 5,537.211 Vasúti kölcsön kamatai s törlesztése 71.197 21.546 Gömöri vasúti kölcsön kamatai s tör­lesztése ........................................... 25.077 33 30 millió frtos kölcsön kamatai s tör­lesztése ........................................... 814.283 868.776 158 millió frtos kölcsön kamatai . . ..129.351 2.956.147 Aranyjáradék-kölcsön kamatai ... 113 4.894 Keleti vasúti államkötvények kamatai 154 14.739 1877. évi kölcsön kamatai .... . — Függő államadósságok kamatai . . 203.116 82.365 Vasúti kamatbiztosítási előlegek . . 1,912.813 1,700.812 Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükséglete...................................... 1,346.975 1,270.735 Fiume................................................ 28.776 20.531 Állami számvevőszék........................ 29.956 31.867 Miniszterelnökség ........................ 76.227 76.624 Ő Felsége személye körüli ministérium 12.966 14.257 H­orvát-szlavon-dalmát minisztérium 9.122 7.477 Belügyminisztérium........................ 1,872.169 1,888.801 Pénzügyminisztérium, és pedig : Pénzügyigazgatás, adóbeszed­ési és kezelési költségek s nyugdijakkal együtt........................................... 2,719.162 2,745.132 dohányjövedék............................. 2.513.125 2.529.212 lottójövedék.................................. 475.565 788.720 sójövedék....................................... 437.976 495.603 államjószágok.................................. 417.792 525.067 államerdők...................................... 1,176.460 1,150.694 bányászat és pénzverés .... 4,849.067 4,056.682 államnyomda................................. 129.302 123.044 államépületek.................................. 5.430 4.119 különféle kiadások........................ 71.321 76.366 földadószabályozási költségek . . 385.411­ .. átmeneti kiadások........................ 385.2041 6 9. 7 Közmunka- és köztek. minisztérium 2.123.161 2.036.206 Földm., ipar- és keresk. minisztérium 382.500 223.798 Távirda........................................... 662.471 492.810 Posta................................................ 1,181.788 1,157.119 Ménesek ....................................... 630.056 551.327 Vallás-és közoktatásügyi miniszeriu­m 914.483 1,027.278 Igazságügyi misztérium................... 2,598.533 2,552.539 Honvédelmi minisztérium .... 1,507.202 1,484.754 Összesen : 50,936.344 50,944.483 sámzásából erednek és további indokolást nem igé­nyelnek. Csak a dohányjövedék czimén mutatkozó 157.546 frt EU/a krnyi bevételi kevesebbletre nézve kell megjegyezni, hogy az a »kivitelre eladott nyers dohányért befolyt összeg« rovatára esik: t. i. 1878. év I. felében kivitelre eladott nyers dohányért csak 42.242 frt 34 kr, mig az 1877. év I. felében e czimen 565.815 frt 67 kr folyt be; az idén tehát e szerint 523.573 frt 33 krral kevesebb. Ellenben a dohányel­adás belföldön emelkedett az 1877-i el­ső félévi ered­ményhez képest 314.114 írttal. Az aradi tanügy. Megkeresés folytán közöljük a következő leve­let (melynek megjelenése tárgyhalmaz miatt késett, a szerk.), a választ aradi 1. levelezőnknek tartván fenn: A Pesti Napló 1. évi September 7-iki esti lapjá­ban Arad, sept. 5. ketettel megjelent levélnek a Bibics-alap elköltésére s megkárosítására vonatkozó része, az ügyben való teljes tájékozatlanságot árulja el; de ez részletes c­áfolatot azért nem kíván, mert a vád is átalánosságban van tartva. Levelező továbbá azt állítja, hogy az aradi gymnasiumnál és reáliskolánál öt tanári állomás van üresen, melyek betöltése iránt nem csak intézkedés nem történt, sőt szándék sincs (hogy tudja ?) akár ideiglenes, akár végleges betöltésükre. A részletezés­ben aztán nem is öt, hanem hat ily üres állomást sorol elő. Bizton állíthatjuk, hogy a hány állomásnak akár ideiglenesen (mozgósítás által), akár végleg megüresüléséről (lemondás, vagy más állomásra ki­nevezés által) a minisztériumnak tudomása van, mindeniknek megfelelő (ideiglenes vagy végleges) betöltése iránt az intézkedés haladéktalanul megtörtént. S ha sept. 5-ére még Aradra nem érkezett, oka az, mert egy tanár mozgósításáról a jelentés csak aug. 31-én, egy tanár lemondása csak sept. 5-én érkezett be, egynek más helyre kinevezése pedig szintén csak az­nap történt meg. S miért is ne intézkednék a minisz­térium rögtön az ily esetekben, holott fedezete meg van, s tanerőkben is, hála istennek, hiány nincs, akik várva várják, hogy valahol bár csak helyetteskép is, 800 írttal alkalmaztassanak. S azt mondani, hogy az ilykér alkalmazott helyettes tanár a magáéból ad 600 frtot a Bibics-alap kárainak pótlására, invectivának is merész. Sőt, hol van pálya, a tanárin kívül, me­lyen az iskolából kilépő, mikor oklevelén az aláírás még meg sem száradt, egyszerre 800 — gyakran 1200 — írt rendes fizetésbe lépne. A­mi a tanítóképezdének, a más két intézettel együtt egy épületben elhelyezése, vagy mivel eddig is együtt voltak, jobban mondva, tovább is együtt tartása iránt a levelező által »a mily absurd, és oly sajátságos«-nak nevezett intézkedést illeti: az fölme­rült ugyan a tárgyalások alatt mint egyik terv a sok közül, de azon mód f­el is vettetett s ellenkezőleg oly intézkedés állapíttatott meg s fog még ezután a minisztérium elé terjesztetni, melylyel nemcsak mind a három intézet megelégedett, de a melylyel állandó­­lag is megférhetnek együtt mind a hárman. Eldöntés e tárgyban még nincs. Általában a levelező mindent előre s oly mo­hón bírál, hogy még azt sem akarta bevárni, mig az intézkedések megtételére a physikai idő és lehetőség feltétele meglehetett volna. A táborból. A 44-ik gyalogezred egy katonája a következő­ket írja haza Sopronba, a­mint azt a Somogy czimü lap közli: Cserna melletti tábor sept. 3. Kedves barátom ! Itt a szabad mezőn, egy dobon irom e sorokat. Mint tudod, aug. 31-én indultunk el Kaposvárról. Somogy megye községeiben minden­hol szives fogadtatásra találtunk; leányok, nők és férfiak osztogattak gyü­mölcsöt, szivart, csokrokat; Babócsán zenével fogad­tak, Szigetvárt fáklyavilágitás volt; itt is szivart, csokrokat osztogattak; 18 akó borral vendégeltek meg. Itt találtunk legszivélyesebb fogadtatásra; a la­kosság szinte versenyzett vendégszeretetben; kedves Somogyunk határaiból távozván, már nem leltünk élénkségre. Pécsett vártak ugyan sokan az indóház­­nál, de megérkezésünknek ideje bizonyosan jelezve nem lévén, a nép elszéledett. Pécsre éjjeli 3 órakor értünk; sept. 1-én dél­ben Eszékre érkeztünk, több szolgálati teendőt elin­tézvén, — én élelmi- és egyéb szereket vettem át, — az­nap estefelé még elmentünk, éjfél után 1 órakor érkeztünk Pacetinbe, hol egy mezőn megállapodva, reggelig táboroztunk, nyugodtunk. 2 fin reggel 2 ökör levágatott, megásták a tűz­helyeket s elkészült a hatalmas rizsleves hússal, két­­szersültet már Eszéken kaptunk; 12 órakor étkez­tünk, vásároltunk dinnyét is; vettem 10 krért egy akkora görögdinnyét, minőt még soha se láttam: ki­sebbet 6— 8 krért kaptunk ; czukrot, kávét részint még Kaposvárott, részint Eszéken kikapván, készítettünk fekete kávét is. Délután 3 órakor tovább mentünk (gyalog) Vinkovczán át, (az egy csinos, körülbelül két akkora város, mint Kaposvár), éji 11 órakor Cérnára érkez­tünk. Eszéktől Pacetinig tartó utunkon 250 ember ma­radt el tőlünk , Pecetintől Cérnáig pedig közel 200 ember. Éji 11 órakor itt megérkezvén, tarlóföldön tá­bort készítettünk, fáradságtól egészen leverve, lefe­küdtem borjúmra és köpenyemmel betakarózva, mé­lyen elaludtam; reggeli 3 óra tájban kezdett esni, mire még jobban takaróm alá húzódva, tovább alud­tam ; reggel ismét kávé főzetett és minden ment a legjobb rendben. — Táborállásunk helyén keríté­sekről szó sem lehet, ezek mind lerontatnak; a szer­­bek egyre panaszkodnak, de hasztalan. Gyalogolás közben elmaradtak Zánkay, Löszl és az egy éves önkénytesek jóformán mind­­ én is már leroskadás­­hoz közel, egy árokba akartam lefeküdni, midőn előre bocsátott táborszemlélőinknek tűz által adott távje­lét megpillantván, uj erővel tovább hatoltunk. — Egyelőre rendeltetésünk a Száva vonalt őrizni; hogy­ tovább mi lesz, azt a jó Isten tudja. A kaposvári markotányosok velünk vannak, kik majd bőrünket húzzák le; mindent kétszeres áron kell náluk fizetnünk Szent Pétervár, sept. 3. Az orosz kormány nem éri be azzal, hogy a nihilisták ellen rendszabályokat létesít. Épen most fordult a néphez, azzal a felhívással, hogy a nép se­gítse a kormányt a nihilisták elnyomásában. Más modern európai államban a népre való hivatkozás egyszerű és érthető volna. Ott, hol a nép maga gondoskodik az állam fenntartásáról, természetes és logikus eféle hivatkozás. Nálunk másképen áll a do­log, hol a népnek, mint ilyennek semmi köze az or­szág ügyeihez. A czár uralkodik egyedül és nincs a birodalom­ban közeg, melyhez appellálni lehetne. Kit illet hát a felhívás ? A köznép feltétlenül követi a czár szavát, akár hová vezessen is az. A köznép még mindig védte az államot akár a külellenség, akár a nihilista el­len, ki falujában a forradalom tanait prédikálta, és a­kit az orosz paraszt vagy kinevetett, vagy elpáholt. A felhívás tehát kiválólag a társadalom felsőbb osz­tályainak szól. És ez és akkor éri a felsőbb osztá­lyokat, mikor a kormány erőszakos rendszabályai folytán már-már ingadozó állásba jutottak az állam­ellenes nihilizmussal szemben. A kormányközegek és a bureaucratia erősítése gondolkodóba ejtette a sza­badelvű elemeket. Mert nálunk az állami megha­­sonlás magva épen a romlott hivatalnok-sereg hatal­mában rejlik. Ha a hivatalnok hatalma nő,nő az önkény is. A po­litikailag gondolkodók ennélfogva kezdték sokallani, hogy a nihilistikus törekvések elnyomása miatt a rendőrség hatalma mindenhatóvá szaporodjék föl, s a politikai vétkesek fölött haditörvényszék ítéljen. Ekkor érkezik a felhívás s a kormány mintegy hivatalosan megkérdi a felső osztályokat: akarják-e támogatni az administratív hatalmat ? E kérdésre még nem adtak határozott választ. Először — leg­alább közvetve — azzal az ellenkérdéssel fordulnak a kormányhoz: várjon a nép támogatását nem akarja-e a nép ellen kizsákmányolni ? Mi szívesen támogat­juk a kormányt — így szólnak az illetők — a nihi­listák ellen, de kikérjük magunknak a jogot, hogy a nihilisták ellen nyíltan írhassunk és küzdhessünk. Úgy, de ha a nihilisták ellen írnak, lehetetlen hogy ne írjanak az állam viszonyairól is,­­ és így a poli­tikai discussiónak szokatlanul tág tere nyílnék. Saj­tószabadságot akarnak a nihilismus ellen. De ha valószínű, hogy a nyilvános politikai élet a nihilistikus propagandát csakhamar háttérbe szorítaná, az is bizonyos, hogy a jelenlegi kormány­­rendszer ellen szintén jelentékenyebb oppositiót hoz­na létre. Mert a szabadelvű és a szláv párt fontos­sága sokkal nagyobb, mint a nihilistáké. A nihilisták helyére a szabadelvűek és a szlávok lépnének, nem mint agitátorok, hanem mint az összes államélet képviselői. Még nem lehet tudni, mire határozza el magát a kormány, de nem valószínű, hogy a sajtó­­szabadságot egyhamar megadja az országnak. Különfélék.­ ­ sept. 10. (Ő felsége Erzsébet királyné) Te­­gernseeből, a­hol szülei aranylakoldalmán volt jelen, tegnap este fivérével, Lajos herczeggel Magyar­­országba, Gödöllőre utazott el. A német császár müncheni katonai meghatalmazottja által küldött üdvözlő levelet a jubiláris párnak. Ő felsége királyunk üdvözlő levelét a királyné adta át. (A montenegrói fejedelem) 3 leánya: Ljubica, (született 1864-ben) Milica (sz. 1866.) és Aspásia (sz. 1867.) Bécsbe érkeztek, honnan Péter­várra utaznak, a nemes kisasszonyok neveldé­­jébe. A hűnők ott neveltetnek s a szünidőket töltöt­ték otthon. (Katonai barakok Boszniában.) Azon geniecsapat egy hadnagya, mely Boszniában Travnikban állomásozik, ide azon jelentést küldötte, hogy Travnik körül a kincstár 300.000 frtnyi össze­gen katonai barakokat akar építeni, mely czék­ a vál­lalkozók kerestetnek.­­ A barakokhoz szükséges anyag: tégla, fa, vas ára a vállalkozónak pontosan megtéríttetik. Fa és agyag van elég Travnik közelé­ben, de gőzfürészt kellene állítani. A munkások ka­tonailag élelmeztetnek s a katonai hatóságnak lesz­nek alárendelve. Hiány főleg előfogatokban van. A vállalkozó nem köteles óvadékot adni, elég ha a fővárosi hatóság megbízhatónak mondja az illetőt. A vállalkozók az ajánlatot a VII. hadosztály parancs­nokához küldjék. Egy másik mozgósított tartalékos geniehadnagy azt jelenti, hogy hír szerint a Boszniában álló ge­niecsapatok egy része még e hó folyamában haza bo­­csáttatik. (A budapesti egyetemi polgárság­ már a jövő napokban megkezdendő előadásokra nagy számban jelent meg a fővárosban, és a fehér-zöld toll, mely az ifjúság kalapját diszíti,arra mutat, hogy az egyetemi polgárság között megkezdődött a válasz­tási harcz a segélyző egyleti elnökért. A beh­atások azonban csak rendkívüli lassúsággal folynak, mert a felsőbb évnek tartva a mozgósítástól­­ várnak az utolsó pillanatig. Tegnap este az egyetemi orvostan­hallgatók az »Orient« dísztermében tartották meg is­merkedési estélyüket. A szép számmal megjelent ifjú­ság poharazás közben nem felejtette el a haza ügyeit és megemlékezett a mozgósított collegükről. B­á­r­­c­z­a­i Iván a haza iránti kötelességről beszélt és fel­­említé, hogy az egyetemi polgárság kötelessége a mozgósítottak családjait segélyezni, és a miskolczi károsultak részére gyűjtést rendezni. Beszélt még Bókay Árpád elnök­jelölt, Okolicsányi János ellen­jelölt Major Ferencz volt elnököt éltette, ki sikeres beszédben válaszolt. Az azonnal megindított gyűjtés a kedélyes estély bezártával már­is szép eredményt mutat fel, s az egyetemi polgárság a megkezdett mű­ködést buzgón folytatja. (Az egyetemi segélybizott­ság, mely a mozgósított s megsebesült egyetemi ta­nulók s a miskolczi s egri árvízkárosultak számára gyűjt, már megalakult, és szétküldötte aláírási íveit. Elnök: Bárczai Iván, jegyző: Deési Gyula.) (A Verhova­y-féle ügyben­ ma megint voltak kihallgatások. A vizsgáló bíró által kerestetik egy fiatal ember, kiről csak annyit tudnak, hogy a demonstratio alkalmával szürke kabátot viselt és a közönséghez izgató szavakat intézett. Már több ily szürke kabátos hallgattatott ki, de a valódi szürke nyomába jönni mindeddig nem sikerült. (Izgalmas jelenet) folyt le legközelebb a konstantinápolyi haditörvényszék előtt. Szulejman pasa perének tárgyalása folytattatván, az elnök egy tanút hallgatott ki, mire a vádlott szót kért. Az el­nök megjegyzi, hogy Szulejman ma csak azért idéz­tetett a törvényszék elé, hogy a tanúk vallomásait meghallgassa s a hozzá intézett kérdésekre vála­szoljon. Szulejmán, ki dühbe jött, emelt hangon fe­lelte, hogy neki lehetetlen a tanuk által felhozott minden vádat megjegyezni, azon tanukéit, kik halálos ellenségei, s ő követeli, hogy megengedtessék neki azokat, a­mint kimondatnak, rendre megc­áfol­­ni. Ha őt erre nem hatalmazzák föl, nem fog felelni a hozzá intézett kérdésekre. Nedzsib pasa főügyész megfeledkezvén a köteles tiszteletről a törvényszék iránt, s nem törődve a helylyel, a hol volt, fölugrott üléséről, s durva hangon kiálta a két őrnek, kik tiszteletteljesen álltak Szulejmán pasa háta mögött: »Üssétek, ha nem felel!« Az illetlen beszéd fölhábo­­rította a közönséget, s leirhatlan zavar állott be. A bírák nagyobb része megérttette Nedzsib pasával, hogy túlment teljhatalma határán, hogy önér­zetének kellene pirulni az ilyen modor miatt, s hogy neki semmi esetre sem áll jogában pa­rancsokat osztogatni, míg a haditörvényszék együtt ül. Ez éles megjegyzéseket heves vita követte, mely alatt Szulejmán elájult, sőt a szomszéd szobába kellett vinni. Az ülést rögtön bezárták. Az esetet megsürgönyözték a császári palotába, s a szultán rögtön Ozmán pasa marsallt küldte a seraskieratusba. Ez az ülést ismét megnyitotta, s elfoglalta az elnöki széket. Nedzsib pasának éles szemrehányásokat tett — a közönség többet várt, — s megrótta Samid­ pasát az elnököt, hogy a botrányt nem előzte meg, vagy azt legalább csirájában nem fojtotta el. Az ülésben ezután kihallgattattak a többi tanuk. Más­nap Samich pasa helyébe Nusred pasa neveztetett ki a haditörvényszék elnökévé. (Tépés adományokat)vettünk: Petrik Gézáné asszonytól 1 csomag; Pullman Izsák, a 435-ik számú targonczástól 1 csomag. (A csoda­doktor) Turóczból írják nekünk: Turóczban nagy hírnek örvend jelenleg egy uj­­donnat­uj orvos, aki a megye területén fel s alá csaknem hosannák kíséretében jár, uras hintókban viszik ide-oda s úri kastélyokban is szívesen látott vendég. Az ő becses igazi neve nem igen ismeretes, ő maga azonban, hogy qualificáltságát némileg okada­­tolja, »Zelinkár« (füvész)-nek hivatja magát. Szár­mazására nézve tót, de nem is beszél más nyelven; iskolába szintén nem járt, mert olvasás és írásban is csak nagy ügygyel-bajra tud eligazodni. A társalgás­ban ügyetlen, szögletes. Életkorra vagy 40 éves, ma­gas, vállas, urasan öltözött, imponáló tekintetű, s elég alkalmas arra hogy parancsoló szavával a könnyen hi­­vők felett fölényt gyakorolhasson, ami megint elég ahhoz, hogy nagy orvossá declarálja magát. Gyógyít pompásan, mert csak az emberre tekint, már­is an­nak szeméből kiolvassa kórjeleit, persze olykor téve­sen is, de soknál mégis eltalálja a bajt s azért »méltó a pártolásra.« Néha egy-egy kiváncsi kisértő kocz­­káztat hozzá egy-két kérdést az általa használt gyógy­­füvek neveire nézve, mire ő rendesen kitérőleg tud válaszolni t. i. hogy majd »nappal« — majd »este«, nem szabad az illető növényt megnevezni, nehogy — úgymond — e növény elveszítse gyógyhatását. »Né­mely gyógyszereit — mondja — Brünnből hozatja s pedig drága pénzen.« A többi között egyik gyógy­szere a következő: Elmegy Stubnya fürdőbe s ott az úgynevezett »czigány fürdőben«, a hol a köznép kö­­pölyöztetik s fürdik, az ásványvíznek habos-mocskos felszínét egy zsindely segitségével gyűjtögeti s abból pompás kenőcsöt készít, mert — úgy mond — a gyógyvíznek összes hatékony ereje a nevezett mocsok­ban concentrálódik. Gyógyszerei igen drágák, 10 —15 forint néhány csepp, s a betegek szívesen fizetik a drága egészség jóreményében. Vállalkozik 10—15 éves süket­némák és vakok, de sőt minden néven ne­vezendő acut vagy chronicus bajokban sintődők gyó­gyítására . .. stb. stb. . . Személyisége a nevezett or­vosnak bizonyára nem érdemli meg, hogy szavakat pazaroljunk s hosszasabban foglalkozzunk vele; nem is találnám méltónak, hogy valamely tekintélye­sebb újság parányi tért is szakítson hasábjain nevé­nek említésére vagy ámításainak ecsetelésére; — de megérdemli azon körülmény illetőleg a nevezett ámitónak azon ügyessége, hogy miután még idáig semmi nevezetesebb eredményt nem tudott gyógyítá­saival felmutatni, daczára annak mégis több turóczi aristokrata bona fide igénybe veszi az ő tudományát, valamint azon körülmény is, hogy ő 10—12 hétig tudja magát a politikai hatósági közegek tudtával, de sőt azok pártfogása mellett a megye területén egészen nyilvánosan fentartani. Ez már valóban cso­dálatos, s ennek fölemlítése megérdemli, hogy tekin­télyes újságokban is helyet foglaljon. (A nemzetközi börtön-congresssus Stockholmba­n.) A nemzetközi börtön-congressus, mely Stockholmban gyülekezett össze (távirataink annak idején jelentették a congressus megalakulá­sát), befejezte működését. A congressus 296 tagból állott, — 60 közülök hivatalos, (45 öt a souverain hatalmak,15-öt a nem souverain hatalmak küldtek) a többi nagyobbára szaktudós a világ minden pontjá­ról. Az európai börtönök három negyedrésze a con­gressus tagjainak felügyelete alatt áll, — ez az, ami nagy reménynyel kecsegtet a börtön­reform jövőjére nézve. Nem volt még egyetemes egyházi zsinat, mely távolibb pontokról gyűjtött volna össze képviselőket, mint a stockholmi börtönügyi congressus. Éjszak­ról Island és Új-Skótia, délről a Jóre­­ményfoka, keletről Japán és Új-Lee­­land, nyugatról a S­an­d­vi­eh-s­zi­g­e­t­e­k küldték el képviselőiket Stockholm­ba. A congressus roppant munkát végzett. Az elin­tézett ügyek czímeiből könyvet lehetne összeállítani. A munkálatok legnevezetesebb pontjai: a nemzetkö­zi börtön-statisztika, a börtönhivatalnokok rendszeres kiképeztetése, javító és praeventív intézmények, nem­zetközi rendőrség, külön ügynökségek a bűnbe való visszaesés meggátlására, fegyelmi büntetések, kisza­badult foglyok védelme stb. Svédország főszerepet játszott a congressuson. A svéd miniszterelnök volt a congressus elnöke. A stockholmi kormányzó a leg­nagyobb figyelemben részesítette a congressust s az upsalai kormányzó kirándulást rendezett Upsalába. A király Norvégiából visszatért Stockholmba, egye­nesen a congressus tiszteletére és részt vett a con­gressus egy ülésén. Ékes beszédet tartott és nagy­szerű lakomát rendezett. A svéd és norvég udvarnál levő követek mind részt vettek a congressuson s Stockholmban a kitüntető ünnepélyek egymást érték. (A szegzárdi Ferenc­z-k­órházról­ megjelent a múlt évi kimutatás, melyből látjuk, hogy e kórházban 1390 beteg ápoltatott. A kórház kitűnő főorvosa, dr. Gálási Lajos a jelentésben érdekes czikket írt a lelenczügyről. A czikk ismerteti a le­­lenczügyre vonatkozólag a Franczia- és Poroszország­ban fennálló törvényes s társadalmi intézkedéseket, de írója — mit sajnálni lehet — nem mondja el, hogy ez ügyet miként kellene nálunk rendezni. (Esküdtszéki tárgyalás.) Oct. 3-án délelőtt 9 órakor a budapesti sajtó­bíróság előtt esküdtszéki tárgyalás lesz. Vádlott Csitáry Kál­mán a Sz.­Fehérvár szerkesztője; a vádat a királyi ügyész emelte. (Halálozás) Weöreös Imre köz-és váltó ügyvéd, volt táblabiró, a volt bírói államvizsgáló bi­zottság tagja, Győrött, sept.9-én, élte 62. évében meg­halt, béke poraira. (Fegyelmi ügyek.) Guttmann Imre ipolysági kir. törvényszéki írnok fegyelmi ügyét a budapesti kir. ítélő tábla fegyelmi tanácsa most vette felülvizsgálat alá. Elsőbiróságilag vádlott kötelesség­­mulasztás iránt emelt vád alól fölmentetett. Köz­vádló az I. fokú büntetést, a rosszulást indítványozta. Védő Weinek Benedek indítványára a fegyelmi ta­nács az első biróság ítéletét indokainál fogva helyben­hagyta.­­ Báthory István czeglédi járásbíró az­zal vádoltatott, hogy Majthényi Nándor és Mé­száros Máténak Losonczy Gyula ellen indított ügyük­ben késedelmes eljárást, illetőleg vétkes mulasz­tást követett el. A királyi ügyész indítványozza az I. fokú büntetés alkalmazásával a rosszalást kimondatni. A kir. tábla fegyelmi tanácsa, vád­lottat az ellene emelt fegyelmi vétség terhe alól fel­mentette és panaszlókat egyetemlegesen 19 frt 90 kr. költségek megtérítésében marasztalta. — B­u­­z­á­t­h Simon volt makói, jelenleg szegedi kir. aljá­­rásbiró azzal vádoltatik, hogy B. Szű­cs István, ma­kói lakosnak — Para János és neje elleni visszahe­­lyezési ügyében, 1875. május 31-én végrehajtás foga­natosítására kiküldetvén, a teljesített eljárásról jelentését nem a helyszínen, hanem a hivatalos helyi­ségben készítvén utólag,s mint később kiderült, vádlott aljárásbiró ezen jelentését be nem adván, az a többi iratokkal együtt eltévedett. A bpesti kir. ítélő tábla fegyelmi tanácsa mint első fokú bíróság vádlottat az 1871. XII. t. sz. 20. §. a) pontjában körülirt fegyelmi vétségben vétkesnek találta és rosszalásra ítélte. (A törvényszék köréből.) Teitlbaum Sándor debreczeni születésű 18 éves fiatal­ember ült ma a vádlottak padján. A tényállás a következő: Vádlott dr. Morgenstern Sándor ügyvéd irodájában mint írnok alkalmazva lévén — 1878. julius 1-én midőn az irodában magányosan maradt, a szomszéd szobában elhelyezett ruhaszekrényből ruhanemüe­­ket és könyveket lopott, ezeket részben eladta ré­szint elzálogosította, továbbá f. évi augustus 3-án nevezett ügyvéd úrtól egy Frankfurtra szóló 250 frttal terhelt levelet a postán leendő feladás végett vett át, ő azonban a levelet felbontván, a 250 frtot kivette és azzal Budapestről megszökött Bécsbe, ott a pénzt elköltötte, és midőn már látta, hogy több, mint visszautazási költsége nincsen, visszajött és a rendőrségnél] önként jelentkezett. A kir. törvényszék fenyitő osztálya vádlottat a mai végtárgyaláson a lo­pás és sikkasztás bűntényében bűnösnek ismervén fel, egy és félévi börtönbüntetés elszenvedésére ítélte. (A harcztérről). Egy Molináry-baka aug. 22-ről a következőket írja a Kecskeméti Lapoknak: Sok baka, a­ki nem utálja a halottakat, szerencsés lehet; ezüst órákat, gombokat, pénzt szednek el a halott törököktől; de én utálom őket, a mint nyitott szemekkel hevernek és szájaikban a legyek hemzseg­nek. 16 án a hol csata volt, a falut kiraboltuk; volt ott enni való elég, hordó túró, kanta vaj, méz stb. Nem­csak a tatár, hanem a molinári baka is tud pusztí­tani ; a betapasztott túrós hordókat beverték, a túró kiömlött a földre s akkor a bakák egymást lökdösték a túróba. A házakban, a mit találtak összezúzták, az ablakokat bakkancscsal rugdosták be, a méhkasokat felforgatták, a mézet sajtárral hordták, úgyszintén a lisztet és vajat; minden két baka egy hornyát veze­tett ; selyemruhákat, finom fehér ingeket és szoknyá­kat kaperának szaggatták el; a nagy­becsü, ezüsttel kivert fegyvereket a földhöz vagdosták, úgy hordott ki a baka a faluból mindent, mint a hangya; azután főzéshez fogtak, és kenyér hiányában a lisztet össze­gyúrták vajjal és mézzel s úgy sütötték meg. Hol a baka táboroz, ott nem marad krumpli, kukoricza; a legszebb kukoriczát kitépi sátornak, a malmok­ból a molnárt elzavarja, a búzát maga megőrli, nagyjából megszitálja, meggyurja valahogy s pa­rázsba megsüti. Hol a malomban nincs őrleni való, ott megereszti a malmot üresen s az úgy forog; a faházakat szétrombolni egy perez müve stb. (Ma délelőtt két derék termetű huszárt­ szállítottak el hajón. De nem ám a harcz­­térre, hanem a komáromi fegyintézetbe, hogy ott büntetésüket leüljék. Három-három évre vannak el­itélve és Miskolczról szállították ide. Meglopták paj­tásaikat, és ez a katonaságnál legszigorúbban bün­­tettetik. (Gerőfy Andor) a jövő télen Kassán mű­ködő szintársulata f. évi sept. 28-án kezdi meg elő­adásait Dobsa L. »Negyedik László« czimű drámájával. A társulat elsőbbrendű tagai: id. Bokor József, Takács Ádám, id. Bokorné, Berényi Gy., ifj. Bokor, ifj. Bokorné, Makai, Makainé, akik Egerben a felhőszakadás által szerencsétlenül jártak) továbbá: Gerőfyné Ilka, Lipthai Laura, Alszegi Etel, Tatai E., Bertóthy A., Komi­ncsné Anna, Hahnelné, Kövesi Sarolta, Szabó Kriszt., Bácsné, Lenkeyné, Bagyola Emma magántánczosné, úgyszintén Liczenmayer nő­vérek és Neumann A. a népszínháztól, özv. Szilágyi­né pénztárnoknő, Wappenstein Róza ellenőr.— Ba­logh Árpád (tenor), Gerőfy Andor, Bács Károly, Fe­­hérváry Ottó, Szombathy V, Lenkey Gy., Dobo­­csányi Gy., Mészáros L., Kovács E., Hahner K., Vigh K. karnagy, Nagy D. ruhatárnok. Ezeken kí­vül 12 kardalnoknő, 12 kardalnok és 24 zenész. Ge­rőfy igazgató sept. 12-én az egri és miskolczi vizká­­rosultak javára előadást rendez Nagy­ Károlyban, hol jelenleg társulatával szép anyagi és szellemi siker mellett működik. Gyűjtéseink: A vizkárosultak javára : H­a­n v­a y Cap­­debo Constantin 15 frt, Jakabffy Ágnes 15 frt Miskolcz­­n­ak és Egernek ; Remetei Sebestiáni Pál 10 frt, Kunz és Mösmer 4 frt Miskolcznak és Egernek. Össze­sen 739 frt 20 kr. A mozgósítottak családjai javára: H­a­n­v­a­y Capdebo Constantia s J­a­k­a­b­f­f­y Ágnes 15 frt. Összesen befolyt: 351 frt 71 kr s 1 db arany.­ A sebesültek javára Hanvay Capdebo Con­stantia s Jakabffy Ágnes 15 frt, összesen 80 frt 80 fr. Átadatott sept. 10. Deák Ferencz szobrára 44 frt, sebesülteknek 8 frt s a begyült lépésadományok, Mis­­k­o­­­c­z­r­a küldetett 89 frt. — Ebben benn foglaltatik 6 ezüst frt is, melyért azonban nem kaptunk ágrót. Helyi hírek. (A fővárosi tanács) mai ülésében enge­délyezte a Melling-féle bűvészeti színházat azon föl­tételekkel, a­melyekkel a középítési 7-es bizottság fölállíthatónak tartotta, t. i. 4 hó tartamra, ha a szomszédok is beleegyezéseket nyilvánítják. A köz­munkatanácshoz ez ügyben átirat küldetett. Az üllői út melletti katonai gyakorló tér iránt fennálló szerző­dés a katonai parancsnoksággal 1. évi october 1-jétől 5 évre meghosszabbítandónak javasoltatok. A tanács jóváhagyta ma, hogy a városi hivatalos helyiségek, s iskolák számára a jövő télre a kőszenet a salgótar­jáni kőszénbánya és vasfinomító-társulat szállítsa, a pirszént pedig a légszesztársulat. Az első magyar kecskefej­ész­eti és savókészítési vállalat folyamodott, hogy a régi váczi temető adassék neki bérbe lege­lőül. A tanács e kívánalmat és ajánlatot visszautassá, mert a kecskék a gyönge ültetvényeket mind le­­koppasztanák. A váczi úti vámház kijavítása 500 forint költséggel elrendeltetett.­­ A pénzügyigaz­gatóság megkereste a fővárost, hogy az idénre is fenn óhajtja-e tartani a bortermésnek fel­tételes adómentes behozatalát az eddigi gya­korlat szerint. A tanács erre igenlőleg felelvén, utasította a kér­ elöljáróságokat, hogy a szüret határnapjainak megállapításáról nyilatkozzanak, s egyszersmind figyelmeztessék a szőlősgazdákat, hogy csak annak lesz szabad mustját a vámon díjmente­sen behozni, a­ki mind borfogyasztási adóját, mind a hegy vám illetéket lefizette. A szeretetház­­egylet, mely egy városi épületben olcsó bérért he­lyiséget vett ki, az épület tetejének javításáért fordult a fővároshoz, de miután ily javítás az egylet (mint bérlő) kötelessége, a tanács jótékony hajlamai da­czára se hallgathatott e kérelemre. B­é­k­e­y tanács­nok tanügyi előterjesztései közül különös figyelmet érdemel a kötő-utczai elemi iskolai igazgatóság ké­relme, hogy a kötő-utczában az iskola mellett levő bordélyház előtt és az egész utczában esténkint elő­forduló erkölcstelen csábitgatásoknak rendőri utón vége vettessék, mert az ott mindennap történő dol­gok az esti ismétlő iskolába járó tanonczok erkölcsét megmételyezik. A rendőrség már több ízben volt a tanács által hasonló botrányok megszüntetése végett fölhíva, mégis mind eredménytelen maradt, mert a főkapitányi hivatal megtörtént dolgok, tények fölho­zását óhajtotta volna — tán gyerekek megnevezé­sét, a­kik megmételyeződtek. A tanács ismét megke­reste most a rendőrséget, hogy az igazgató kérelme értelmében a kötő-utczai jeleneteknek véget vessen, de bizonyos, hogy e megkeresés is hiában való lesz. (A bpesti gymnasiumok) tudvalevőleg annyira túl vannak tömve növendékekkel, hogy már

Next