Pesti Napló, 1878. október (29. évfolyam, 237-264. szám)
1878-10-25 / 259. szám
Budapest, péntek, Oktober 25.1878. 259. szám. 29. évi folyam, Szerkesztési Irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 írt. — 3 hónapra 8 írt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felfifizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számlttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések aPesti Napló kiadóhivatalába, Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők: Budapest, október 24. Az első szavazás megtörtént. Az első csatában a kormány győzött. Tisza Kálmánnak többsége van. Minthogy ezt tudtuk, egyebet nem is vártunk s nem örülünk, se nem busulunk rajta. Szerettük volna, ha a kormány az első akcziónál rögtön megbukik, s már az elnökválasztásnál kisebbségben marad; azonban sokkal jobban ismertük a szabadelvű pártot, melyet Tisza Kálmán magának választatott, sem hogy feltegyünk róla annyi hazafiságot és függetlenséget, hogy azonnal hátat fordít a kormánynak, mihelyt alkalma nyílik tőle megszabadulni. A szabadelvű párt egy része csak érdekszövetkezet, melyet politikai motívumok igen nehezen bírnak megbontani; még a bosnyák háború, még a pénzügyi bukás veszélye, még az osztrák válság tanulságai, még a magyar törvényhatóságok nyilatkozatai, melyek a kormány vád alá helyeztetését követelik, sem voltak képesek ezen érdekszövetkezetet feloszlatni. A praetoriánusok szelleme, mely erős összetartással dicsekedhetik a köztársaság kiaknázására, feltalálható a szabadelvű pártban is. Ugyanazon szellem az,mely inkább, mint az egyptomi mamelukoknál, fel valaj található a török janicsár csapatok között, melyek agájuk vezetése alatt a hatalom birtokát bitorolták Törökországban s oly fegyelemmel őrizték érdekeiket az uralomban, hogy semmi politikai ok vagy erkölcsi érzés nem bírta őket rá a lemondásra, úgy kellett őket megtörni erőhatalommal. Tiszát is és azokat, kik a szabadelvű pártból hozzá szegődtek, semmiféle észindokok nem fogják lemondásra birni semmikor. Hanem igenis meg fogja őket törni a sors, melylyel hiában daczolnak, megfogják őket buktatni az események, melyek tanúságot tesznek, mint az istenítélet és győzni fog felettök az ellenzék, mely a nemzet haragjával szövetkezve támad ellenük s melynek hatalma nőttön-nő, mig akormánynak és pártjának hatalma fogyva fogy. A kormány örülhet győzelmének, de nincs oka elbizakodni. Mert a mai szavazás, mely neki mintegy hetven szótöbbséget adott, hasonlít a cseréptálhoz, mely szemnek hibátlan s a folyadékot tartja, de megkocczintva tompán hangzik, s elárulja a repedést, mely széltől kezdve középnek tart. A kormány örülhet a szavazásnak, mert ez kilátást nyújt neki arra,hogy még lesz többsége a felirati vitában s csinálhat magának delegácziót, aminől tetszik; biztatik a kormány, hogy a vád alá helyeztetés kínját elkerüli, többségének bizalmi szavazatával, hanem e szavazás eredménye nem olyan, hogy a kormány jövőjét hosszan biztosítaná s az eddigi politika folytatását lehetővé tenné. A kormány örülhet, mert a mai szavazás után valószínű, hogy Tisza ismét meg fog bízatni kormányalakítással s meg fogja kísérleni minisztériumának megszilárdítását, de a mai szavazás nem garanczia arra, hogy Tiszának sikerülni fog kabinetjét kiegészíteni, és annál kevésbbé, hogy bukását elkerülheti. Minél tovább uralkodik Tisza, annál nagyobb lesz bukása; minél konokabban támogatja őt a szabadelvű párt, annál élesebb lesz a küzdelem ellenük; minél tovább tart a nemzetellenes politika, annál veszedelmesebb lesz az ország állapota; minél tovább elhúzódik a válság, annál rémítőbb lesz megoldása. Mert ne ámítsa magát senki, hogy Tisza Kálmán és a kormány politikája és az őt támogató párt között egy részről, s az ellenzék és a nemzeti közérzület között más részről még kibékülés, vagy kompromisszum lehetséges. Magyarország és Tisza Kálmán között nincs modus vivendi. Vagy Tisza Kálmán és pártja legyőzi az ellenzéket és legyőzi minden áron a nemzet ellenszenvét személye és politikája iránt, vagy fokrólfokra elkeserítve, az ellenzék kíméletlensége és a közérzület kitörései lerontják Tisza Kálmán hatalmát és szétűzik pártját. Ezen belső viszályt, mely a jelen viszonyok közt valóságos szerencsétlenség Magyarországon, csak úgy lehetett volna elkerülni, ha rögtön az országgyűlés kezdetén a szabadelvű pártból a független elemek felbontják Tiszával a szolidaritást és őt lemondásának fenntartására kényszerítik. Erre meg volt némelyeknél a hajlam, de hiányzott a bátorság. Azt hitték, többen vannak, s tapasztalták, hogy kevesen vannak. Azért vannak pedig kevesen, mert meggyőződésüknek bátorsága hiányzik. Színvallás nélkül iparkodtak propagandát csinálni, s ekkor tapasztalták, hogy a kormány több befolyással rendelkezik, mint ők, mert ígéreteket tehet, és terrorizmust gyakorol. Ezen terrorizmus ellen kellett volna erélylyel küzdeniük s bizonyára nem tévesztette volna hatását, ha mindjárt kezdetben bármi csekély töredék nyilvánosan ellene szegül a kormány politikájának s a szabadelvű pártból kilép. Nem a szám tette volna a hatást, hanem a tény és az erkölcsi erő, mely a férfias cselekedetnek nyomatékot kölcsönöz. Különféle befolyásoknak sikerült az ily manifesztáczióról lebeszélni azon tiszteséges volt Deák-párti urakat, kik nem értenek egyet a Tisza-politikával. Egyedül Zsedényi szólalt fel. Az elégületlenek mind bennmaradtak a pártban. A mameluk szellem felülkerekedett, sőt túlzásokba csapott át, tüntetve Tisza mellett és tolakodva személye körül. Tiszának ide engedtetett pártját szervezni, s ma reggel beosztott csapatokkal jött a fórumra. Többsége kevesebb, mint a választásoknál számíttatott. De több, mintsem a trónbeszéd napján maga gondolta. Többsége hetven, és a horvát képviselők nélkül negyvenhárom. E többséget megtartani lesz Tiszának legfőbb gondja. Hanem az sikerülni nem fog. Ezzel biztatja a mai szavazás az ellenzéket. Mert hogy áll a dolog? Igazolt háromszázkilenczvenkilencz képviselő közül szavazott háromszázötven, nem szavazott negyvenkilenct. A szavazók részéről határozott ellenzéki szavazat volt százharminczhat (más számítás szerint esti lapunkban száznegyvenkettőt konstatáltunk), mi — tekintve, hogy mindkét ellenzéki párt hetven tag közül számlál — az igazolt ellenzéki szavazatokat majdnem kimeríti. A kormánypárt szavazott tömören Ghyczy mellett s kétszáznyolcz szavazatot számlált. Üres volt hat s ezen hat üres szavazat a legérdekesebb. Kik lehetnek az álarczos ismeretlenek, kik Ghyczyre szavazni nem akartak ? A választások után a kormány kétszázharminczöt szabadelvű képviselőre számított Magyarországról s Horvátországból huszonkilenczre, leszámítva a horvátok huszonhárom szavazatát, a kormánynyal szavazott száznyolcvanöt magyarországi képviselő. Ez ötvennel kevesebb, mint mennyire a kormány számított. És ha a három kettős választást és néhány nem igazolt képviselőt leszámítunk, még mindig negyvennél több azon szabadelvű képviselőkszáma, kik az első szavazásnál a kormánypárt soraiból hiányoztak. Még jellemzőbb a második szavazás, mert jobban feltünteti a kormánypártban lappangó szakadást. Várady Gáborról volt szó az első alelnökségre, s ez tizenöt szavazattal kapott kevesebbet, mint Ghyczy Kálmán. A hat üres szavazathoz tehát csatlakozott tizenöt, kik nem akarták Tisza jelöltjét támogatni. Az általános többség volt negyven, a huszonhárom horvátnak leszámításával volt tizenhét. A többi választások nem bírnak politikai jelleggel. Így áll a Tisza-kormány az országgyűlésen a viták előtt, mert bár mérkőzésnek az elnökválasztást elismerjük s a kormány győzelmét konstatáljuk, ezen választási aktusnak akkora jelentőséget nem tulajdoníthatunk, mint elvi fontosságú tárgyalásoknak és felvetett bizalmi szavazatoknak. Majd, ha névszerinti szavazásban, kimerítő vita után a szabadelvű képviselőknek bizonyságot kell tenni az ország színe előtt, hogy ők a kormány keleti politikáját helyeslik, Bosznia okkupáczióját akarják, a költségeket rá megszavazzák, a kölcsönöket felveszik és Tisza Kálmánt megmarasztalják, — majd akkor lássuk, a szabadelvű párton kik támogatják a kormányt minden áron és kik vannak bátorsággal ezen politikát ellenezni. A szakadás a szabadelvű pártban tehát, mely ma csak lappangva jelentkezett s a párt egységét az ellenzéki jelöltre való szavazással megtartani vonakodott, nyilvánvalóvá kell hogy legyen, mihelyt a keleti politika napirendre kerül és döntésre megérik. A Tisza kormány bukásának veszélye a parlamentben tehát csak el van halasztva, s még nincs elkerülve, kilátás van tehát reá, hogy parliamentáris módon érheti véget. A megválasztott elnök székét elfoglalta s a házat megalakultnak kijelentette. Az elnöki megnyitó beszédről nincs mit mondanunk, mivel semmit mondó. Hogy ilyen, az is mutatja a helyzet bizonytalanságát. A kormány és hívei kerülnek minden enuucziácziót. Terjesztik a ködöt és bujkálnak a sötétben, sőt az időt is halogatják és pazarolják, csak hogy a feleletrevonástól szabaduljanak. Ilyen taktika, hogy a legközelebbi ülést hétfőre, 28-ára tűzték, csak azért, hogy a november 7-ére összehívandó delegációk megnyitásáig ne maradjon idő a keleti politika tárgyalására a képviselőházban. Mert előbb még napirendre kell tűzni a trónbeszédet. Budapest, okt. 24. (Az interpellációk előterjesztésének) a házszabályok szerint a napirend tárgyalására kiszabott időn kívül kell megtörténni, azt, hogy melyik legyen ezen idő, a ház esetről esetre határozván meg. E tekintetben a benyújtandó első interpelláczió alkalmával,mint halljuk, javaslatba fog hozatni a múlt országgyűlés gyakorlatának megtartása, mely szerint az interpellácziós könyvbe bejegyzett, s rendszerint hetenkint kétszer — szerdán és szombaton — beadható interpellácziók fél kettőkor, vagy ha az illető ülés napirendje előbb kimerül, a napirend letárgyalása után adassanak be. (Az osztrák képviselőház által a koronához intézendő felirat) eszméjét melegen pártolja a független bécsi sajtó. »Parliamentáris szükségességnek« mondja azt a N. Fr. Presse egy érdekes czikkében, melynek itt adjuk be kivonatát : Az osztrák képviselőház megszavazta elnapolása előtt a 60 milliós hitel fedezetét, melynek felhasználási módjáról sejtelme sem volt. Arra egyáltalán nem volt előkészülve, hogy e milliókkal két török tartomány lesz meghódítandó. Hisz azon interpelláczióra, várjon nem terveztetik-e Bosznia s Herczegovina okkupácziója, alig pár héttel előbb válaszolt a miniszterelnök, hogy: „a kormány azon helyzetben van, miként mind e híreket alaptalanoknak nyilváníthatja*. Pedig már akkor Philippovich, praezumptiv főparancsnok emlékirata ki volt dolgozva, s folyamatban voltak a parancsnoksága alá helyezendő megszálló csapat iránti tárgyalások. A képviselőház továbbá oly pénzügyi helyzet mellett napoltatott el, amely reményt nyújtott némi erőfeszítés segélyével az egyensúlynak helyreállíthatására, s most oly szétzilált helyzetet talál, mely csak az esetre enged átcsillamlani némi halvány reménysugárt, ha a politika megkezdett útjából, természetesen becsülettel visszatér. A képviselőháznak tehát mindenekelőtt számolnia kell azon eljárással, mely szerint az adott ellenkező biztosítások daczára, akaratával ellentétes külpolitikát követtek, s védelmi állapotba kell helyeznie magát budget jogának megsemmisítése ellen is, mert a budgetjog megsemmisítése képezi eredményét ama politikának. Valamint a politikának a képviselőkkel szemben követett rendszere, úgy a budgetjog megsemmisítése is visszautasítandó. Az első-t a politikai etnikát, az utóbbi a képviselőház pénzügyi erejét fenyegeti. A képviselőház hiába fáradozik a kicsinyben való megtakarításokon s szavaz meg új adókat, az ily politikai rögtönzések haszontalanná teszik minden erőlködését. A helyzet oly rémítően komoly, hogy otromba elhanyagolása volna az adófizetők iránti kötelességnek, ha a népképviselők nem juttatnák e helyzet leírását maga a trón elé, s nem kérnék fel a koronát a bajoknak orvoslására. De nyújthat orvoslást mindazon bajnak, mely ellen most panaszkodnak, csak egy alapja van, külügyeink jelenlegi vezetője. Ő tette közvetlenül vagy a két kormányelnök útján azon kijelentéseket, melyekből a sajnálatra méltó tévedések keletkeztek; ő a szerzője azon teljes tájékozatlansággal megindított okkupáczionális politikának, melyet a pénzügyi romlás nyomban követ. Javulás semmi irányban nem állhat elő, ha a külügyek vezetése meg nem változik. Lehetséges lesz e hitelt adni bárminő kijelentéseknek, ha azok oly sok más defavoyált nyilatkozat szerzőjétől származnak. S minő változást várhatunk külpolitikánkban ha vezetése ugyanazon férfiúnál marad, kinek keze oly végzetteljesnek bizonyult ? A parliamentáris megfontolás minden tekintetben oda vezet, hogy a koronához intézendő felirat írja le a birodalom komoly helyzetét s fejezze ki azon meggyőződést, hogy csak a külpolitika megváltozása idézhet elő oly helyzetet, mely a képviselőháznak ismét bizalmat s bátorságot kölcsönözhet a beállott pénzügyi zavar eloszlatása czéljából feltétlenül szükséges áldozatok meghozatalára.Hiszszük, hogy a képviselők meg fogják találni a pillanat nagyságának, a szükség kényszerítő hatalmának megfelelő elhatározási nagyságot s erőt is. (A honvédség.) Legközelebb fog a mozgósított 83. és 84. honvéddandár, mely a határon végzi a biztonsági szolgálatot, ismét hazabocsáttatni. A kormány utólag fog az országgyűléstől felmentést kérni azon intézkedésért, hogy a honvédség egy része mozgósíttatott és a határon kívül is alkalmaztatott. (A horvát tartománygyűlés elnöke és alelnöke csak november elején, ha ő Felsége Bécsből visszajön, ahova október végén 2-3 napra utazni szándékozik, fogják személyesen átadni a tartománygyűlés feliratát, mely alkalommal a királyszemélyesen fog felelni az elnök megszólítására. (A helyzet Konstantinápolyban.)A török fővárosból távírják a Tagbl.-nak. A helyzet itt felette komoly, a viszonyok Oroszországhoz igen bizonytalanokká lettek, ellenben az angol befolyás mindenütt utat tört magának. Az orosz követségi palota s a porta közt alig történik érintkezés, míg Layard és hivatalnokai a nap mindenik órájában tüntetőleg a nagyvezérrel, seraskierral s a többi miniszterekkel érintkeznek. A török kormány az orosz csapatok visszatérése óta levetette álarcát, s Angliához való intim viszonyait egyátalán nem titkolja többé. A főváros körül négy mfd. hosszúságú óriási félkörben elhelyezett török csapatok szigorúan utasítva vannak ugyan az oroszokkal szemben minden ellenséges és provokáló lépés kerülésére, de azon szigorú parancsot is kaptak, hogy pozícióikból semmi körülmények közt ne távozzanak, s a netaláni megtámadásnak erélyesen szegüljenek ellene. A törökök legnagyobb része a san stefanói béke aláírása előtt az oroszok által elfoglalva tartott pozitiókban táborozik. Erős tüzérségek előnyösen van elhelyezve, s az egészen sík vidéket mértföldnyire uralja. Lőkészlettel is bőven el van látva a főváros körül összpontosított mintegy 105,000 főnyi török rendes katonaság. Az erődítési műveket Kutchik Mahmud törzskari főnök s Bluhm pasa, a mérnökkar feje tegnap megtekintették, s jelentést tettek azokról az újonnan felállított védelmi tanácsban. Jelen volt ott egy alkalommal számos tábornokon s törzstiszten kívül két angol tengerészeti tiszt egyenruhában, s Frazer angol katonai attaché. Nagyobb számú elbocsátott tisztet ismét behívtak aktív szolgálatra, köztük Mahmud Hamdi pasát, ki a Gallipoli mellett elhelyezett 2-ik tartalékosztály parancsnokságát kapta. Az orosz csapatok állása csaknem párhuzamos a törökökével, helyenként azonban sokkal gyengébb s ágyaik száma igen csekély. A két hadsereg közt két-három kilométernyi hosszú öv nyúlik el. A csapatok hangulata igen izgatott, s összeütközésektől lehet tartani. Az oroszok által újabban okkupált területről számos menekült érkezett Konstantinápolyba, akik igen sokat beszélnek az oroszok kegyetlenkedéseiről. A Pesti Napló tározója, Augier Emil. A Fourchambault- család, Augier legújabb komédiéje április 8-án került színre először a Comédie Françaiseban, a nemz.színházban pedig holnapra van kitűzve. A párisi színpad uralkodik most az egész világon, s mert a magyar közönség a franczia művek iránt kiválólag érdeklődik, az igazgatóség jól teszi, midőn egyre-másra előadatja a franczia műveket, ha ezek sorában néhány gyöngébb is becsúszik. A Fourchambault-család elsősorban szintén párisi divatczikk, de azonkívül egyszersmind egyik első rangú franczia írónaka műve, mégpedig egyik legjobb műve, sőt a legjobb a franczia kritika állítása szerint. Fölösleges mondanunk, hogy a Fourchambault családot örömmel üdvözöljük a nemzeti színházban, valamint örömmel üdvözöljük Augiert is, kihez vajmi ritkán van szerencsénk, pedig szívesen látnók mindig. Augier egyik tagja a hírneves triumvirátusnak, a másik kettő: Dumas és Sardou. Augier írói pályája hosszabb s érdekesebb, mint a másik kettőé. A Fourchambault-család előadása alkalmából időszerűnek tartjuk e nevezetes franczia írónak képét főbb vonásaiban megismertetni. Már harmincznégy éve, hogy Augier számot tesz a franczia dráma-irodalomban, mert la Cigue czímű első darabjával 1844-ben lépett föl, még pedig oly szerencsés körülmények között, hogy mindjárt a legjobbak között emlegették. A franczia írók s a közönség két tábort képezett; az egyikben voltak a romantikusok élükön Hugo Viktorral, a másikban pedig a klasszikusok vagy jobban mondva, az antiromantikusok sorakoztak Ponsard zászlói alá, s folyt az elkeseredett harcz. Mily szerencse volt Augier külső sikerére nézve, hogy a la Cigue szerzőjét mind a két tábor a maga katonájának tartotta, s mint ilyent mind a kettő megtapsolta. Maga Augier a klasszikus drámairó babérjára vágyott ugyan s nyíltan Ponsard hívének vallotta magát ; azonban az ellentábor, bár sajnálkozott, hogy nem ő nevezheti ki Augiert zászlótartónak, mégis örömmel tapasztalá, hogy nem a merev forma s nem a költői kaczárkodás képezi Augier hatása titkát, hanem az, hogy az érdekességre törekszik, s itt-ott akarata ellen is realista. A győzelem egészben véve a romantikusok felé hajlott. A mi irodalmunkban természetesen szó sem lehetett efféle küzdelemről, de a romantikusok számára ígérkező győzelem hatása nálunk is kimutatható, mert az ötvenes évek drámairói nagy részt e romantikusokat követték, nem nagy sikerrel. Augier minden áron klasszikus akart lenni a formában és csupán csak költői a tartalomban, szerette volna az életet idealizálni, s a híres drámai egységek békéiban nyújtani a forrongó, lázas, ideges franczia társadalomnak. Egyszerűség, mérséklet s rendkívüli poetikus hajlam jellemzi műveit egy tizeden át. A költői hajlamot még inkább fejlesztette benne Alfred de Musset, akinek hatása könnyen kimutatható, s akinek társaságában még a színpadon is megjelent. Nagyon szerette a verseket, s ifjúkori műveit leginkább versekben írta; noha látszik, hogy költői erő, verselése csak mesterségesen művészi, s nem önként ömlik lelkéből, mégis alig hibáztathatjuk, ha figyelembe veszszük, hogy e művei leginkább jellemvígjátékok vagy érzelmiek, gyakran érzelgőek s fantasztikusok valának. Lelkesedése a költészet iránt játszotta kezére a romanticzismus csábos eszközeit, s ezeknek köszönheti, hogy hatása általánosabb volt, mint a többi anti-romantikusoké, általánosabb, mint magáé Ponsardé. Ezen korszakbeli művei a mi színpadunkon nem jelentek meg, s csupán csak egyet fordítottak le közülök, Philibertet; de ez is kéziratban maradt. E helyen még két darabját említjük meg, fogékony lelkének bizonyságául. Diana czímű történeti művét, mely e nemben első volt, s egyszersmind utolsó is, ebben látszik leginkább Hugo Viktor hatása. A másik, Gabriella, sokkal nevezetesebb, a mennyiben modern társadalmi erkölcsöket rajzol még az eddigieknél is merevebb klasszikus formában. A tartalom és forma Augier egyetlen művében sem ellenkezik egymással annyira, mint épen Gabriellában. Mindig és mindenütt csak annak lehet maradandó hatása, amit éreznek, amit értenek. Moliérenek sehol sem lehet oly nagy hatása, mint Francziaországban és soha sem lehet oly nagy, mint volt XIV. Lajos korában. A mai műveit franczia senkit sem élvez inkább költői közül, mint Alfred de Musset-t, valamint a műveit angol senkit inkább, mint Tennysont. Tennyson nyugalmas konzervatív hazájában nem óhajtják a színpadon bírálni a társadalom erkölcseit, Tennyson maga mint drámaíró történeti mondás tragédiákat (Harold, Queen Mary) ír, s a színpadi siker azért sem lehet nagy, mert Londonban adják elő, Tennyson pedig a műveit Anglia számára írt. Alfred de Musset, izgatott radikális hazájában, az óriási társadalom, amelynek neve Páris, nemcsak vétkezik, hanem gyóntat is, a pap s az erkölcsbiró szájából kiveszi a kenyeret, vagy azért, hogy a maga számára tartsa, vagy hogy átadja költőinek, drámaíróinak. Ez még csak hagyján, de gyakran csak vétkezik, s drámaírójától sem követel mást, csak hogy vétkezzék. Páris maga magát akarja látni a színpadon. A romantikusok győzelme tette lehetővé, hogy a modern társadalom úgy, amint van, színpadra jusson. A klasszikus formában nem lehetett volna pereat-ot mondani az idealizmusra. Augier szintén beállott a társadalom papjának, de nem vétkező társul, hanem erkölcsbíróul; a reális életből vette a tárgyat, a társadalmi reális élethez illő formát szabott, lassankint abbahagyta a mesterséges verselést, a költőieskedést, a túlságos idealizálást. E második korszakbeli művei közt első a la Jeunesse czímű, melynek általános társadalmi iránya van. Abból indul ki, hogy napjainkban már nincsen többé ifjúság, a gyermekből mindjárt vén ember lesz. Ezt az író nem magának az ifjúságnak, hanem a társadalomnak rója fel vétkül s különösen a szülőket hibáztatja, kik a társadalom bűneinek bálványozásából maguk tépik le az ifjúság bimbáját a virágzás előtt. Huguet asszonyban testesíti meg az ilyen vétkes anyát. Másik nevezetes műve : Forestier Pál, a melyben nagyon is szűk családi élet van dramatizálva; ebben gyenge ugyan a cselekvény motívuma s hibás a befejezés, de különben a mű telve van szép drámai részletekkel, s pathoszára nézve Augier minden müve közt legelső. A verses forma, melyet ezúttal utoljára használ, e mű irányát teljesen megilleti. Alig van franczia író, kinek tisztább érzéke volna az iránt, hogy mit mikor kell tennie. Forestier gyönyörű fordításban a mi színpadunkon is megjelent és megbukott, mégpedig a szereplők érdeméből, Szerdahelyi s Prielle Kornélia nem tudták megmenteni. Nagyobb sikere volt nálunk az Arczátlanoknak és Giboyer Fiának. A Giboyer Fia mintegy folytatása, részben fölelevenítése az Arczátlanoknak. Tulajdonképen mind a kettő politikai pamflet. Giboyer, a vad génié, a párizsi bohémé, már az Arczátlanokban is szerepelt, neki volt legnagyobb sikere, ami arra bírta Augiert, hogy még egyszer fölléptesse. Giboyernak némi szocziáldemokratikus ize van, mely a tiszta művészi hatást lehetetlenné teszi. Hogy különben mily érdekes alak, mutatja az is, hogy nálunk is tetszett, pedig nálunk még nem izmosodtak meg eléggé a Giboyerk. Augiernek társírói voltak, előbb Sandeau, aztán Foussier. Az efféle darabok általában gyarlók szoktak lenni, s e társaság számos műve közt is sok gyengélkedik az egyenetlenség bajában, de a legtöbb méltó Augier híréhez, kettőre pedig bátran büszke lehetne, ha egy maga írja is. Sandeauval írta le Gendre de M. Pochert, Foussierval pedig les Lionnes pauvrest. Egyiket sem ismerjük, pedig mind a kettő előadható lenne nálunk is. Foussierban több a tűz, erősebb az ösztön, kisebb a mérséklet, mint Augierban. E tulajdonságok mind használtak a műnek, színesebbé, erősebbé tették, mint amennyire Augier magára képes lett volna, viszont Augier nélkül kevésbbé lett volna művészi. Még csak két művét említjük meg: Martre Guérint, mely szintén a legjobbak közé tartozik, de a többi legjobbal együtt szintén nem jutott színpadunkra, és le Mariage d’ Olympe-ot, mely a Demi-Mondera vall. Mind e darabokban, értjük a második korszakbelieket, kizárólag a modern társadalom bűneivel, hibáival foglalkozik, de mégis van két kedves thémája. Ostorozza, bünteti a vétkes kalandornők szerelmét s igazságot szolgáltat a szenvedő férjeknek; a le Mariage d’ Olympe-ban a vén marquis agyonlövi Olympeot, bár Augier sehol sem büntet ennél szigoruabban, megváltjuk, hogy igaza van; a les Lionnes pauvresben az agyonkínzott Pommeau egyszerűen elhagyja a hitvány Seraphinet. Nem kevésbbé kérlelhetetlen Augier a felcseperedett szegény gazdagok iránt, azon elvből indulván ki, hogy a nem tisztánszerzett vagyon ingatag alap a családi boldogság felépítésére, s a vétkes apákat mindig családjuk, gyermekeik által sújtja, de sehol sem oly irgalmatlanul, mint Maitre Guérinben. Mindez alakok nyersebbek, mint a Cigue, Philiberte stb. alakjai, de több bennök az erő, az élet. Ha Augiert itt-ott cserben is hagyja a valódi teremtő erő, jobban mondva, ha a tehetség magasabb foka hiányzik is, mindig pótolja, elsimítja e hézagokat a művészet eszközeivel, s a legtöbbször azt hiszszük, hogy épen semmi sem hiányzik, hogy minden tökéletes. Valódi inspiráczióra, erőre nézve nem múlja fölül a triumvirátus másik két tagját, sőt gyakran mögöttük marad, de a művészi alkotásban fölöttük áll. Erősebb logikája van, mint társainak, jobban meggondolja a mesét és jobban szerkeszti, művei soha sem egyenetlenek, hézagosak, vagy ha igen — hát csak kivételesen. Iránya is nemesebb; társai sokszor együtt vétkeznek a társadalommal, Augier sohasem, a többiek leszállnak, hogy megértsék őket, Augier magához emeli a társadalmat és megnemesíti. Ma már ő is a »comédie de moeurs“ írója, de nemesebb, mint bárki más. Ő is undorodik a bűntől, s büntető felirati bizottságot kell választani, annak előterjesztését be kell várni, s az előterjesztett felirati javaslatok tárgyalására új napot kell kitűzni, így vesztegetik az időt Tisza és a szabadelvű párt, ha arról van szó, hogy a magyar képviselőház kijátszassék. Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 26-án szombaton délután 6 órakor értekezletet tart. Az osztrák kormány alakulása. — okt. 24. Bécsből lapok és levelek jelentik, hogy Pretis fáradozásai sikertelenek. A haladópárt határozottan hadat üzent a Pretis-kormány alakulásának; a baloldali klubnak tetszenik Pretis személye, de nem tetszik politikája. Ennek folytán arról szólanak, hogy hivatalnok-minisztérium neveztetik ki, sőt Hohenwarth mint jelöltségéről is szólanak, ami azonban nem valósulhat meg, mert e kombináczió a legkevésbé számíthat a parlament támogatására.