Pesti Napló, 1878. november (29. évfolyam, 265-290. szám)

1878-11-01 / 265. szám

Országgyűlés megtérje ő Felségére,engedje meg, hogy az ország léte, fennmarad? S a fölött az első szó az ország­­gyűlést s ne a­z Országgyűlés egy választott bizottságát illesse meg. (Élénk helyeslés és tetszés balfelől.) Miért jutott a kormányzat a jelenlegi ideigle­nes állapotba? Mi az oka annak, hogy midőn a par­liament kormány természetének megfelelő irányadást és felelősséget a lehető legnyomatékosabban kellene itt érvényesíteni, akkor a kormánynak ideiglenes veze­tőivel áll szemben a parliament s ezen ideiglenes vezetés alatt ajánltatik az, hogy mielőtt az ország­gyűlés a helyzetet diskucziálná, hagyja a ház meg­történni azt, hogy az ország érdekei és jövőjére ki­ható fontos lépések a közösügyi bizottságban megté­hessenek azon biztosíték nélkül, a­melyet állandó, felelős kormányban és ez állandó kormányt ellenőr­zése alatt tartó felvilágosított többségben és abban bízunk, hogy e kormány ama lépések következmé­nyeire tervvel bir s ezen terv a többség támogatását bírja. (Élénk helyeslés balfelől.) Ennek oka abban rejlik, mert a külpolitika sem pénzügyi, sem politikai eredményéhez a jelenlegi külügyminiszter nem kapott pénzügyminisztert. A­ki eddig Magyarország pénzügyeit vezette, az ott­hagyta ez állást és készebb volt a parl­amenti szoká­sokkal nem egészen megegyeztethető eljárást kö­vetni, mintsem beleegyezni abba, hogy ezen politika eredményével a ház előtt megjelenjen s azt tovább vinni segitse. (Helyeslés balfelől.) A delegáczióra pedig ezúttal rendkívüli feladat vár. A delegáczió hivatva lesz arra, hogy a külpoliti­kának a múltban követett iránya és eredményei fe­lett ítélete­t mondjon és jövő irányára befolyást gya­koroljon, azon külpolitika eredménye felett, mely az országot a parl­amenti kormány rendes állapotától megfosztotta és melyre nézve nem vállalkozói kor­mány, mely megjelenjen az országgyűlés előtt, hogy annak szószólója legyen, hogy annak jövő irányára a kibontakozásra azon helyzetből, melybe vitt, a ház előtt a felelősséget elvállalja. A delegácziótól a felmerült közös költségre nézve indemnityt és politikai helyeslést kérnek; oly költségvetés felett kell határoznia, mely elől a ma­gyar pénzügyminiszter elhagyta székét. Az ország­gyűlésnek pedig fedeznie kell a delegáczió által meg­szavazott költségeket s nincs minisztérium, mely ezen fedezetre tervvel, mely ezen tervhez költséggel és a kibontakozásra eszmével bírna. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) Hát tűrjük azt — igy szól, — hogy a delegáczió körében egy magyar kormány, egy magyar országgyűlés törvényes befo­lyása nélkül vettessék meg pénzügyi és politikai alapja egy oly állapotnak, a­mely állapot a bevég­­zett tények hatalmával lépvén elénk, az országgyű­lésnek nem marad más választása, mint vagy meg­hajolni a bevégzett tények előtt, vagy az összeütkö­zések beláthatlan sorába bonyolódni, a­mely ránk nézve végzetes lehet. (Úgy van­ balfelől.) Ily körülmények között a miniszterelnök indít­ványa nem jelent mást, mint hogy most, midőn létünk­ről, a helyzetből való kibontakozásról van szó, az or­szággyűlés vonuljon második sorba és első­sorban engedje a delegácziókat cselekedni, engedje a bevég­zett tényeket megszaporítani, hogy azzal szemben az­után a kényszerhelyzet még nagyobb legyen. (He­lyeslés a baloldalon.) De a delegáczió a alkotmá­nyunk szelleménél fogva nem önnálló orgánumok, ha­nem a két ország parliamentj­ének képviselői, vagyis nekik a reájuk átruházott és képviseleti módon gya­­korlandó hatáskörben úgy kell eljárniok, hogy eljá­rásuk az őket kiküldött parliamentek irányával nagy­ban megegyezzék és harmóniában legyen. (Helyeslés a baloldalon.) Már most, ha ily rendkívüli körülmények közt választatik delegáczió oly többség által, a­melynek határozott politikája nincs, a­mely a parliamentáris kormány alatt mellőzhetlen vezetést és egy állandó és bizalmat biró kormánynak biztosítékát nélkülözi, vájjon ezen delegáczió nyugalommal vállalkozhatik-e oly határozatok hozatalára, a­melyek az ország állapo­tára oly mély hatással bírhatnak ? vájjon várhatni-e, hogy e határozatokban el fogja találni a harmóniát a magyar parl­ament irányával ? "Vagy ha a delegácziónak iránya netalán eltérne attól, a­mely irány később a felirati vita alatt kifej­lődik a magyar parliamentben, vájjon a ház ezt a po­litikai összeütközést könnyelműen előidézze-e ? vájjon szabad-e azt mondani, hogy hajoljon meg a magyar parliament olyan, általa megnyugvással nem fogadott irány előtt, a­melyben a delegácziók mentek, vagy állítson-e helyette más irányt, a­mely a politikai összeütközést a monarchia alkotmányos tényezői közt meg fogja teremteni? (Helyeslés a baloldalon. Igaz! Úgy van!) Ezért állítom, — úgy­mond — azt, hogy midőn a parl­amenti kormányt nélkülözzük, midőn új or­szággyűlésben vagyunk, a­melynek keblében még ezen életbe vágó kérdésekre nézve nézetek nem fej­lődtek, azért állítom én azt, hogy a parl­ament vitá­jának, a­melyben különben törvényben biztosított befolyása van a kü­lügyek irányaira, meg kell előznie a delegácziókat, mert csak így lehető, hogy a dele­gácziók nem utasításokat kapjanak, mert azokat adni nem akarunk, hanem, hogy az alkotmányunk szelleme által kijelölt állást elfoglalhassák, a­mely abban áll, hogy ezek a reájuk ruházott hatáskörben mint kép­viselők azon általános irányban mozogjanak, a­mely ezen nagy kérdésekre nézve, az őket kiküldő parl­a­­mentben kifejlődött. (Élénk helyeslés a baloldalon. Igaz! Úgy van!) Ez az első ok arra, hogy a miniszterelnök in­dítványát nem fogadhatja el. A második ok, mely szólót erre indítja, abban áll, mert az ország nélkü­lözi biztosítékát annak, hogy a külügyek vitele egy oly kormány befolyása alatt történik, a­mely annak következményei iránt számot vetett magával, a­mely a következmények viselésére tervvel bír és ezen terv­hez a parl­amenti többség beleegyezését és ez­által az országnak gyanítható beleegyezését megnyerte. Míg ezen alkotmányos biztosíték nincs meg, addig attól tart, hogy épen ezen legfontosabb kérdésekre nézve részint felmentés adatik, részint alkotmányos ellenőrzés gyakoroltatik, részint azok bizonyos irány­ba tereltetnek épen akkor, mikor a magyar ország­gyűlés alkotmányában biztosított befolyását egyik utón sem gyakorolhatja. (Élénk helyeslés a balolda­lon. Igaz­­ ügy van!) És megengedjék nekem, — így folytatja — hogy ehhez még egy harmadik tekintetet is fűzzek, és ez abban áll, hogy — én nem állítom ugyan hatá­rozottan, csak homályos benyomásokról beszélhetek, de ezen háznak igen számos tagja van, a­kik ugyan­azon benyomás alatt állanak, hogy úgy a trónbe­szédnek tartalma, mint azon királyi leiratoké, a­melyeket épen az imént hallottunk, arra látszanak mutatni, hogy ő Felségének különböző ideiglenes és nem ideiglenes kormányait (Derültség.) azon nézet vezeti, mintha a berlini szerződésben átvállalt és csak egyik felében teljesített feladat további ke­resztülvitelére nézve az előterjesztések csak a dele­­gác­iók elé tartoznának. Én nem mondom, hogy ez nézete az ideiglenes kormánynak, ámbár megvallom, hogy nézetére nem helyezek oly súlyt, mint helyeznék akkor, ha állandó minőségben ülne itt, de minden jelenség erre mutat. Nézzük te­hát, hova visz ezen felfogás. Én azon nézetben vagyok te­hát, hogy nem tekintve azt, he­lyes- e azon mandátum vagy nem, végre kell azt egé­szen hajtani vagy nem,­­ de felteszem a közös kül­ügyi kormányzatról,hogy ő, amit maga kért és elvál­lalt, végre is akarja hajtani. Föl­teszem azt is, hogy mindazon intézkedéseket fogja a monarchia két álla­mának orgánumaitól, tehát a delegáczióktól is kérni, a­mely intézkedések szükségesek a foganatosításra. Már most, te­hát, én azon nézetben vagyok és azt hiszem, hogy igen sokan vannak ezen házban azon nézetben, sőt többet mondok, nem mondottam le azon re­ményről, hogy a ház többsége is ily véleményen lesz, hogy mindazon intézkedésekre, melyek a man­dátum második részének teljesítésére szükségesek, a delegácziók jogköre nem terjed ki. (Balfelől: ügy van!) Ez egy felfogás, melynek tisztáztat­nia kell. De már most mi történik, ha mind­ezen javaslatok a delegácziók elé fognak terjesztetni ? mi fog történni , ha ezek érdemleges tárgyalá­sába, — épen mert a delegáczióknak a kor­mány direktíváját, az országgyűlés irányának isme­retét, nélkülözni kell — belebocsátkoznak ? Akkor esetleg történni fog két eset: vagy a bevégzett tények előtt meghajol a monarchia két államának törvény­hozása, — és ez volna a legsajnosabb, mert a legsaj­­nosabb volna, ha alkotmányunk világos rendelete ellenére, a­mely kizárja azt, hogy a delegáczió a ko­ronával egyesülten önök hatáskörét csak egy haj­szállal kiszélesíthesse,habár oly ügyekre is, a­melyek természetüknél fogva legczélszerűbben közösen in­­téztethetnek el, de a közösek közt világosan felso­rolva nincsenek, mondom, ha alkotmányunk ezen világos rendelete ellenére megalkottatnék azon ve­szedelmes praecredens, hogy a delegáczió akár ana­lógia, akár okoskodás útján hatáskörét önön­maga szélesbítené. (Balfelől: úgy van!) Ha pedig az or­szággyűlés bele nem nyugodnék, akkor előállna a jogi összeütközéseknek egész sorozata a korona és az országgyűlés között. Kell-e ügyeinknek visszás állapotához még ezen új alkotmányos bonyodalmat is hozzá­venni, hogy abból azután ki ne tudjunk vergődni ? Te­hát, a leg­­sajátságosabb helyzetben van a törvényhozás: ideig­lenes itt minden, ideiglenes a kormány, ideiglenes, hogy úgy mondjam, a trónbeszéd szelleme, mert hisz a trónbeszéd is azt mondja, hogy nem léphetünk az országgyűlés elé teljes programmal ezen súlyos hely­zetben ; majd lesz állandó kormány, majd elő fogja terjeszteni az. Ezen ideiglenes helyzetében mindennek, a­midőn nélkülözünk több fontos biztosítékot, a­me­lyet alkotmányunk nyújt arra, hogy ez országgyűlés­nek a külügyekre való befolyása érvényesüljön, akkor nyújtsunk-e módot arra, hogy a legfontosabb kérdé­sek elintézésének, a helyzet tisztázásának egyedüli súlypontja — az országgyűlés félrevonulásával — kizárólag a delegáczióba tétessék át ? várjunk, míg majd megszaporodott bevégzett tényekkel állnak elő, s még lehető befolyásunkat se gyakoroljuk ? (Helyes­lés a balon és szélső balon.) Engedje meg az ideiglenes kormány elnöke, hogy azon aggodalmam kapcsolatában egy már teg­nap fölmerült kérdést itt újólag felemlítsek. (Hall­juk !) Én a 1­ ideiglenes miniszterelnök urat úgy is­merem, hogy a ház legéberebb figyelmű tagjai közé tartozik. (Derültség.) Csak tegnap történt az az eset, hogy kétszeri figyelmeztetés után is állhatatosan vo­nakodott figyelembe venni azon kérelmet, a­mely ezen oldalról hozzá tiszteletteljesen intéztetett. (Igaz! balfelől.) És ha netalán elhomályosodott volna emlé­kezetében (Derültség), engedje meg előhoznom, hogy kérelmünk az volt, szándékozik-e a berlini szerződést ezen országgyűléssel közölni úgy, a­mint azt törvé­nyeink és alkotmányunk rendelik közölni most, nem pedig később, közölni azon okból, a­melyet mostani beszédében maga is mondott, mely szerint maga a trónbeszéd nemcsak nem zárja ki, hanem indire­t fel is hív bennünket arra, hogy az, ha nem is apró rész­leteivel, de általános irányával a külpolitikának fog­lalkozik. Remény­em, hogy erre nézve a megnyugtató választ még ma megkapjuk. És ezen inézitum után méltóztassék a t. ház meg­engedni, hogy beszédem vége felé közeledhessem. (Halljuk! Halljuk!) Mi lesz az eredménye annak, ha azon az utón indulunk, melyet a t. miniszterelnök úr javaslott ? Az eredménye az lesz, hogy mindezen vitális kérdésekre egy neme az elintézésnek,egy neme a bevégzettségnek, egy neme a változhatlan tényeknek még nagyobb fokban áll elő, mint ezen pillanatban létezik, és mert mi azon az útón haladunk, önkényt elzárjuk magunk elől azon befolyás útját, melyet alkotmányunk fenn­tartott és a­melyre körülményeink sürgősen intenek bennünket. És akkor azután megtörténik az, hogy eljön majd azon végleges kormány, melyet a trón­beszéd és ideiglenes miniszterelnök úr kilátásba he­lyezett. ( Halljuk !) Ezen végleges kormány vagy a jelenlegi lesz negyedik javított kiadásban, (De­rültség balfelől.) vagy egy egészen uj lesz. Ha egészen uj lesz, akkor az azt fogja mondani, mi­dőn a ház előtt megjelen: itt van egy súlyos szituáczió, a­melybe egy helytelen politika juttatott bennünket, de én nem csináltam, én ártatlan vagyok, most itt van a nyakunkon, jörtek, segítsetek bennünket ebből kime­nekülni. (Derültség.) Ha pedig nem akad új kormány, hanem a je­lenlegit fogjuk új kiadásban tisztelhetni, (Derültség balfelől.) akkor ezen kormány fog előállani, s azt fogja mondani : gondolom, nem valami nagyon szíve­sen láttok, (Derültség balfelől.) sőt meglehet, hogy azt is hozzá fogja tenni, magam sem nagyon szívesen jelenek meg, (Derültség balfelől) de ha nem va­gyok is kívánatos, nélkülözhetően vagyok. (Derültség.) Itt van egy oly helyzet, a­melyet én kezdtem csi­nálni mint állandó kormány, a­melynek közepét meg­engedtem történni mint ideiglenes vezetője az ügyek­nek, itt van annak vége is, m­­ertek segítsetek ki, s ha kezünkben szakad a vége, legalább mindnyájan elesünk. Vajjon te­hát, helyes, országunk iránti köteles­ségünknek megfelel­ő ezen utón indulni? nem sür­get-e az ország és pedig az ország teljesen higgadt közvéleménye ? nem sürget-e önnön felfogásunk is arra, hogy e bevégzett tények számát befolyásunk gya­korlása nélkül szaporítani ne engedjük ? nem vonjuk-e magunkra azon szemrehányást, hogy mi akkor, mi­dőn még talán lehetett volna befolyást gyakorolni, lemondottunk ezen befolyásról, mintegy kikerültük a nehézségeket, hogy több ürügyünk legyen azután a számunkra nélkülünk készített situácziókba egyszerű­en belenyugodni. (Helyeslés a baloldalon.) Nem ez az út az, a­melyen indulnunk kell. A baj orvoslását ott kell kezdeni, a­hol az legerősebben jelentkezik,­­ itt a parl­amentben. Az országgyűlésnek kell tisztázni a helyzetet és ha már másként nem lehet, egy parl­amenti kor­mány nélkül. De kezdjük azt itt benn. E vitáknak egy parl­amenti kormány megalkotására kell vezetni, a­mely a többségnek bizalmát itt megnyerte, a­mely egyetértésre tud jutni a külügyi kormányzattal a helyzetből való kibontakozásra, külügyi politikánk irányára, a­melynek azután kész érvényesítője és szószólója lesz e ház előtt, és a­mely a fennforgó vi­szonyok közt a lehető legjobb tervvel lép fel. De hogy ezt elérjük, annak nem az a módja, hogy a bevégzett tények számát szaporítsuk, nem az a módja, hogy önmagunk zárjuk el befolyásunk csatornáit, de a módja az, hogy ha előbb nem történhetett meg, hogy ha oly kormány nem ül jelenleg e padokon, milyen­nek ülnie kellene, a ház a felirati vitához minél előbb hozzáfogjon és annak fejleményei a kellő eredményre vezessenek. Ezen okok azok, a­melyeknél fogva azon kész­ségemnek kijelentése mellett, hogy a királyi leirat­ban foglalt meghagyásnak alkotmányos kötelessé­gemnél fogva engedelmeskedni el vagyok tökélve, — tisztelettel a háznak a következő két pontból álló el­­lenindítványt terjesztem elő. Az egyik abban áll, hogy keressék meg ő Felsége egy hozzá intézendő felirat útján, hogy a delegácziók tanácskozásainak megnyi­tását azon időpontra méltóztassék elhalasztani, míg azon felirat, melyet a legmagasabb trónbeszédre ezen ház neki felküldeni készül, színe elé jutni fog. Másik pontja pedig indítványomnak abban áll, hogy ezen felirat szerkesztésére küldjön ki a ház egy kilenc­ ta­gú bizottságot. Ez az indítványom. S most bátor vagyok még végül érinteni azon nyilatkozatot, melyet megnyugtatásul a miniszterel­nök úr tett, és mely sem reám, sem igen sok tagjára e háznak megnyugtatólag nem hatott. Ez abban áll, hogy a delegácziók előzetesen úgy is az előkészüle­tekkel foglalkoznak, úgy, hogy mire a delegácziók megkezdik érdemleges tanácskozásaikat, akkor itt a felirati vita már javában folyamatban lesz. De én, mint érvelésemből méltóztatott kivenni, ezt fél rend­szabálynak, semmi értékű rendszabálynak tartom. Én részemről megnyugtatónak csak azt tartom, ha te­kintettel azon viszonyokra, melyek közt vagyunk, ezen országgyűlés tanácskozásai azoknak várható és kívánatos eredményeivel a delegác­iók érdemleges tárgyalásait megelőzik. Hogy erre közreműköd­jünk, kérem a t. házat, méltóztassék indítványomat elfogadni. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Az indítvány így szól: Határozza el a ház, hogy felirat útján keressék, meg ő Felsége, hogy a delegácziók megnyitását azon időpontig elhalasztani méltóztassék, mig a trónbe­szédre adandó felirata a háznak ő Felsége szine elé jut. Méltóztassék kiküldeni egy kilencz tagú bizott­ságot ily tartalmú felirat szerkesztésére. Aláirva: Szilágyi Dezső, Ürményi Miksa, Ap­­ponyi Albert gr., Bánhidy Béla b., Dessewffy Kál­mán, Chorin Ferencz, Bujanovits fi Sándor, Leskó István, Simonyi Lajos b., Beöthy Ákos, Molnár Aladár. Tóth Vilmos nem akar reflektálni a Szilágyi által mondottakra, mert az általa felhozott kérdések a felirati vita alatt különben is szóba kerülnek. Csu­pán azt kívánja most hangsúlyozni, hogy a nehéz küz­delmek között létrejött 1867. XII. t. sz. értelmében külügyi kérdésekben és a közös költségek fölött csak a delegáczió van hivatva határozni. (Ellen­mondás bal­ról.) a külügyi helyzet pedig olyan, hogy a de­legácziók egybehivása felettébb sürgető s nézete szerint a kormány épen akkor járt volna el törvény­telenül, ha nem eszközölte volna azt, hogy a delegá­cziók, tekintettel a külügyi helyzetre, rögtön összehi­vassanak. Tud példát arra, hogy a munic­ipiumok sürgették országgyűlések egybehívását, de arra nem tud esetet, hogy alkotmányos testületek arra kérték volna fel a fejedelmet, hogy egy más alkotmányos testület működését elodázza. Egyébként figyelmeztet Szilágyi érveivel szemben arra, hogy a keleti kérdés­ben folytatott politika nem ideiglenes kormány, ha­nem többséggel bíró kormány befolyásával inaugu­­ráltatott és folytattatott. A delegáczió tagjainak megválasztását szombatra kéri napirendre tűzni. (He­lyeslés a jobboldalon.) Molnár Aladár: (Felkiáltások balról: hol­nap ! holnap!) Én bátor vagyok azon kérést intézni a t. ház­hoz, méltóztassék megengedni, hogy a legközelebbi ülésben szóljak. (Felkiáltások jobbról: ma!) Elnök: Nem tagadhatom, hogy 1/4 kettőre, de igen kívánatos lenne, ha ezen magában véve is igen sürgős tárgyban a t. képviselő úr előadását ma bevé­gezhetné. (Közbeszólás a szélső bal felől.) Még töb­ben vannak, a­kik szólni kívánnak! Én nem a többiekről szólok, hanem azon t. kép­viselő úrról, kire a szólás sora jutott. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház! (Fel­kiáltások jobb felől: Halljuk a miniszterelnököt!) Helfy Ignácz a házszabályokra hivatkozva kér szót. A házszabályok értelmében mindenki csak egyszer szólhat, egy tárgyhoz. A miniszterek lemon­dása ő­felsége által elfogadtatván, nem élhetnek többé a törvény által a minisztereknek adott ki­vételes joggal, hogy több ízben szólalhassanak fel. (Nagy derültség.) Ez idő szerint Magyarországnak nincsenek törvényszerinti miniszterei, hanem vannak miniszteri teendőkkel megbízott magasrangú napi­­dijnokai. (Általános derültség.) A miniszterek a le­mondás elfogadása által még esküjüktől is fel vannak mentve. (Ellenmondások.) Azt hiszi, hogy méltányos­ságból meg lehet engedni nekik a szólást, de erre a ház külön engedélye szükséges. Tisza Kálmán szintén a gyakorlatra hivatko­zik Helfy felfogása ellenében. Addig, míg a minisz­ter valamely tárc­át vezet, tartozik azért a törvényes felelősséggel, de épen ezért törvényes jogai sem von­hatók kétségbe. A­mi Molnár kérelmét illeti, a ház­tól függ a határozat. A ház jogosítva van vagy megengedni, hogy a beszéd más­napra halasztassék, vagy azt határozni, hogy a beszéd megtartása végett az ülés meghosszabbítassék. Madarász József azt mondja, hogy a képvi­selőnek van joga kérni, hogy beszédét más­napra halaszthassa, de arról a házszabály semmit sem szól, hogy a háztól függ ezt megengedni. Elnök az eddigi gyakorlatra hivatkozik, mely szerint az ideiglenes minisztereket a ház mindenkor meghallgatta, úgy hiszi,hogy a törvény által is a mi­nisztereknek adott szólási jog kétségbe nem vonható. Elnök: Azt hiszem, e kérdés további fejtege­tését el lehetne halasztani, miután különben bekö­vetkezett azon idő, melyben az ülést rendesen be szok­tuk zárni. Tisza Kálmán a folytonos gyakorlatra hivat­kozik Madarász ellenében. Szilágyi Dezső: (Szólni kíván.) Elnök: Kérdem a t. képviselő urat, mi tekin­tetben kíván szólni ? Szilágyi Dezső: Jogom van a házszabályok­hoz szólni. Elnök: Tökéletesen joga van, de nekem is jo­gom van megkérdezni, mi tekintetben kíván szólni. Szilágyi Dezső: Ezen kérdés talán felesleges volt a­z. elnök úr részéről, mert senki sem kételkedett abban, hogy a házszabályokhoz akarok szólni. Egyéb­iránt, ha kívánja, ki is jelenthetem. (Derültség és he­lyeslés a balon.) Ezután kifejti azon nézetét, hogy a házszabályok a képviselő jogáról szólván, a képvise­lőre bízza, melyiket válaszsza a két megengedett eset közül. (Úgy van­ a balon.) Ezzel ezen inczidens véget ért. Ezután a válaszfelirati bizottság tagjaira tör­tént szavazás eredménye hirdettetett ki. Beadatott összesen 329 szavazat. Ezek közül üres volt 24. Legtöbb szavazatot nyertek: Horváth Lajos 203, Mihajlovics Károly 203, Péchy Manó gr. 203, Szlávy József 203, Wahrmann Mór 203, Zsedényi Ede 203, Horvát Boldizsár 202, Szontágh Pál (nógrádi) 202, Bánfy Béla gr. 201, Fálk Miksa 201, Éber Nándor 200, Csengery Antal 200, Tóth Vilmos 199, Baross Gábor 196, Kemény Géza br. 196, Krajcsik Ferencz 196, Kende Kamil 194, Zichy F. Viktor gr. 193, Prónay József 189, Dániel Pál II. A főrendiház ülése október 31-kén. Elnök: Mailáth György. Jegyzők: Zichy F. Lajos gr., Szapáry István gr., Kiss Miklós. A kormány részéről senki sincs jelen. Elnök az ülést d. u. 1 órakor megnyitván, je­lenti, hogy a legutóbbi ülés óta a főrendiháznak me­gint több tagja kérte magát részint bizonytalan idő­re, részint pedig az országgyűlés egész tartamára felmentetni és pedig, Almássy Móricz úr betegsége miatt, Apponyi Károly gr. aggkor, Apor Károly b. hivatalos elfoglaltság miatt, idősb Batthyányi Zsig­­mond gr. aggkora miatt, Bésán János b. betegsége, Bellegarde Ferencz gr. családi viszonyai miatt, Bolza Antal gróf betegsége miatt, Crenneville Folliot Fe­rencz gr. hivatalos elfoglaltsága miatt, Csáky Jenő gr. családi viszonyai miatt bizonytalan időre, Csáky Albin gr. szepesi főispán hivatalos elfoglaltsága mi­att egyelőre, Dessewffy Kálmán gróf betegsége miatt, Dezasse Emil gróf hivatalos elfoglaltsága miatt, Eszterházy Antal gróf betegsége miatt, Eltz Ferencz gr. családi viszonyai miatt, Erdődy Gyula gr. szintén, Fogarassy Mihály erdélyi megyés püspök aggkor miatt, Forgách Ágoston sebenicei püsp. be­tegség miatt, Horeczky Ferencz b. és Horváth Ist­ván bereg-ugocsai főispán elfoglaltság miatt, Harrach Antal gr., Harrach Ferencz Ernő gr. és Horeczky Antal b. betegség miatt, Hugonnay Kálmán gr. hiva­talos elfoglaltság miatt, Ivacskovics Prokop karlóczai görög keleti érsek és szerb patriarcha hiv. elfoglaltság miatt bizonytalan id­őre, Kun László gr. aggkora miatt, Kun Géza gr. családi viszonyai miatt, Kubi­­cza Pál trencséni főispán hivatalos elfoglaltsága miatt bizonytalan időre , Lamberg Ferencz gr. csa­ládi viszonyai miatt, Lönhart Ferencz scardonai püs­pök hivatalos elfoglaltsága miatt, Miháljevics Má­tyás rosoni választott püspök aggkora miatt, Meti­­anu János aradi görög keleti román püspök hiva­talos elfoglaltsága miatt egyelőre, Niczky György gr. aggkora miatt, Niczky Lajos gr. betegsége miatt, Pálffy Daun Lipót Nándor gróf betegség miatt, Pálffy Daun Vilmos családi viszonyok miatt, Pran­­dau Gusztáv b. betegsége miatt, Pálffy József gróf hivatalos elfoglaltság miatt, Pálffy Móricz gróf betegsége miatt bizonytalan időre, Poglevics Dra­­gutin zágrábi főispán hivatalos elfoglaltság miatt, Pej­acsevics János gróf, Pallavicini Alfréd őrgróf és Rudnyánszky Sándor báró betegsége miatt , ifj. Rudics József báró mint országgyűlési képvi­selő, Román Miron erdélyi g. k. érsek és román metropolita hivatalos elfoglaltság miatt bizonytalan időre, Széchenyi Jenő gr. családi viszonyai­ miatt, Széchenyi Tivadar gr. betegség miatt, Somogyi Já­nos gr. aggkora miatt, Schloissnig Ferencz János b. betegség miatt, Schwarzenberg János Adolf hg. hi­vatalos elfoglaltsága miatt, Schloissnigg János b. betegség miatt, Szájbely Henrik vorádriani cz. püs­pök aggkora miatt, Szász-Coburg Ágoston gothai hg. és Szász-Coburg Lipót családi viszonyai miatt, öregebb Somssich József gr. aggkora miatt, idősebb Somssich Imre gr. mint országgyűlési képviselő,Tinti Károly b. hivatalos elfoglaltsága miatt, Uray Endre b. betegség miatt, bizonytalan időre, Windisch-Grätz Aladár hg. és Walterskirchen Richard b. családi vi­szonyai miatt, Wodianer Albert b. mint országgyű­lési képviselő, Wass Albert gr. betegség miatt és Zichy Hipolit gr. agg kora miatt. Világlatban tartás végett az állandó igazoló bi­zottságnak adatik ki. Nugent Albert gr. királyi megbízó levele, minthogy Nugent Párisból, hol legutóbb tartózko­dott, ismeretlen helyre távozott, az igazoló bizottság­nak adatott ki. Felolvastatván a delegácziók egybehivására vonatkozó leirat, a delegáczió tagjainak választása a jövő hó­t­en tartandó ülésre tűzetett. Beöthy Algernon képr. házi jegyző bemutat­ja a függő államadósságokat ellenőrző bizottság tag­jainak választásáról szóló jegyzőkönyvi kivonatokat. Tudomásul vétetik. A jövő ülés november 5-dikén d. e. 10 órakor tartatik. Ezzel az ülés l/a2 órakor véget ért. Különfélék. — okt. 31. gySJS" Lapunk legközelebbi száma — rendes kiadásban — szombaton, nov. 2-án délután jelen meg. (Az Esték megérkezése.) A délután folyamában megélénkültek a főváros utczái. Az egy idő óta annyira megritkult katonai egyenruhák egy­szerre ismét nagy számmal kezdtek mutatkozni min­denütt. Megérkeztek a rég várt tartalékosok, a fő­városi fiukból álló 32. tartalékezred egy része ma délután jött haza. Ugyanakkor érkezet a 60. Nagy gyalogezred öt tisztje és 392 tartalékosa, egri fiuk, kik legközelebb mennek haza. Mint jelentettük, a tartalékosok tegnapelőtt délután szálltak Vuková­­rott hajóra. A kis hajóraj, melyet a Minerva gőzös vontatott, m­a délben két óra után érkezett a fővá­rosba. A pesti és budai partokon sok ezernyi közön­ség várta az érkezőket. A­mint a hajó a parthoz köze­ledett, dörgő éljen üdvözölte. A hajó először a Fe­rencz József rakparton kötött ki, hol egy térparancs­noksági tiszt és a Schmerling-ezred zenekara várta az érkezőket. Itt a 60. ezred tartalékosai kiszállottak s a Lipótvárosban szállásoltattak el. Erre a zenekar is a Minervára ment, mely a hajókat a Bombatérhez vitte, hol az Esték kiszállottak. Lehetetlen a meg­ható jeleneteket leírni, melyek a kiszálláskor leját­szódtak. — Az érkezők 6 tiszt és 474 ember — ze­neszóval vonultak sok ezer embertől kisérve a há­rom nyúl kaszárnyába, hol leszerelésük végbe megy, mire rögtön elbocsáttatnak. A vidék több városából is jelentik a tartalékosok hazatérését. Természetesen mindenütt a legnagyobb rokonszenvvel fogadják őket. (A Pulszky Ág­ost­ országgyűlési képviselő választása ellen beadott kérvény, értesülésünk szerint, visszavonatott. (A beteg és sebesült katonák ápo­lása­ érdekében elismerésre méltó áldozatra hatá­rozta el magát — mint lapunknak írják — Eszter­­gom megye egyik lelkes polgára. Azonfelül, hogy a községebeli mozgósított munkások szegény család­jainak ellátásáról maga gondoskodik, hogy meg­mentse az illető mozgósítottakat is azon mostoha el­bánástól, melynek betegség vagy megsebesülés ese­tére Boszniában ki vannak téve a katonák, a köz­ségebeli 50 mozgósított számának megfelelő kórhá­zat rendezett be 12 ágygyal, s a budai főparancs­nokságnak rendelkezése alá bocsátotta azt a köz­­ségbeli beteg és sebesült katonák szá­mára, kiknek ápolásáról, ellátásáról s a felgyógyu­­lásukhoz szükségesekről való gondoskodásra köte­lezte magát, nem kérvén egyebet, csak azt, hogy a szükséges rend és pontosság fenntartása végett két szabadságolt katona küldessék oda, a­kiknek ellátá­sáról szintén ő gondoskodik. A főparancsnokság el­fogadta ugyan az ajánlatot, de kijelente, hogy azzal, a­mit a nagylelkű adományozó kívánt, a két szabad­­ságolttal nem szolgálhat, s miután az orvos azok közreműködése nélkül nem vállalta el a felelősséget, a kórház használatlanul maradt. Az ily áldozatkész ajánlat valóban több előzékenységet érdemelt volna a főparancsnokság részéről. (D­r. Lázár Gyula) történelmi előadásokat tart november hó 4., 5. és 6-án esti 7 órakor a buda­pesti evang.­lanoda dísztermében. Az előadások a következő részekből állanak: I. Legrégibb hírek a szlávokról. Földrajzi elterjedésük. Byzanczi és góth irek a szlávokról. Vallásuk. Erkölcseik és szokásaik. II. A kereszténység befolyása a szláv nemzetiségek alakulására. A hűbéri intézmény és következményei. A szlávok általános jellemzése a népvándorlás kor­szakában. III. Szláv államok­­keletkezése Európa északi és észak-keleti részeiben, és pedig idegen befo­lyások alatt. A szláv hegemónia keleten. Az általá­nos szláv történetírás jellemzése. Jegyek kaphatók: Aigner Lajos könyvárus urnái városháztér, és Szemek és Mayer urak főtőzsdéjében, váczi­­utcza, valamint este a pénztárnál. Helyárak min­den előadásra külön, ülőhely 1 forint, állóhely 50 krajczár. (R o g e a r d) tanár úr, kinek épen oly érdekes, mint tanulságos irodalomtörténeti előadásait már öt év óta ismeri a fővárosi műveit közönség, közelebb is 16 előadást szándékozik tartani. Tárgyai (mintegy 3-ik folytatásul) megint a XIX. századi fran­­czia irodalomtörténetből vannak válogatva a következő sorrendben: 1. Bevezető előadás : a XIX. század jellemzése és az előadások programmja, —­ 2. Mirabeau. — 3. Rouget de Lisle és a Marseil­laise. — 4. Lamennais. — 5. Courier. —­ 6. Cl. Til­­ler. 7. Petrus Boréi és a csillogó romanticzizmus. — 8. Michelet. — 9. Quinet. — 10. L. Blanc. — 11. Proudhon. — 12. Veuillot. — 13. A. Barbier. — 14. A párisi szalonok. — 15. Az írónők. — 16.Erck­­mann-Chatrian. — Előadás, mint az előbbi években is, hetenkint egyszer s a régi helyiségben (Alduna­­sor, 32. sz., I. em. 6. számú ajtó) lesz. Kezdet esti 7 órakor. Az előadási napok utólagosan fognak meg­határoztatok . Belépti díj egy-egy előadásra 1 frt, egy hónapra előre fizetve 3 frt, s mind a 16 előadásra előre fizetve 12 frt. A beiratkozások és fizetések az előadások helyiségében eszközölhetők naponkint d. e. 10 óráig, vagy pedig az előadások alkalmával.­­ Rogeard úr előadásait oly osztatlan tetszéssel fo­gadta eddig úgy a hallga­zság, mint a sajtó, hogy majdnem fölösleges azokra a figyelmet külön is fel­hívnunk. (Halálozás.) Prileszky Antal, Prilesz­­ky Tádé országgyűlési képviselő fivére, Lóczon Po­­zson megyében 44 éves korában meghalt. Derék ha­zafi és jeles gazda volt; özvegyet és hat gyermeket hagyott hátra. (Sport.) A gödöllői trabiversenyre,­­ nálunk még uj modorú sportra, mint értesülünk, 8 nevezés történt. Neveztek pedig Hatvan vidékéről Halász Jenő és Végh György urak; Pestről gr. Batthyány Elemér és Rohonczy Gida ur; Debreczenből id. Bar­­cza János és ifj. Barcza János; Túráról Karpelesz ur; Jászfénszaruról a 12. huszárezredtől Schauer főhadnagy. Több oldalról történt tudakozódásra azon értesítéssel is szolgálhatunk, hogy a külön vonaton elégséges I. és II. osztályú kocsik lesznek. Indulás vasárnap reggel 10.óra 30 perc­, a magyar állam­­vasúti indóházból. Ülőhelyek és jegyek a gyepre a helyszínen kaphatók. (Hy­me­n.) Dr. Dobránszky Péter mű­egyetemi tanár a napokban váltott jegyet tolcsvai Nagy Vilma kisasszonynyal. (Don Carlos) a spanyol király elleni me­rénylet alkalmából e furcsa levelet intézte Izabella királynőhöz : »Kedves nagynéném Izabella! Habár Margit már tegnap írt neked, én is szerencsét akarok kívánni azért, hogy a jó isten megmentette fiadat, Alfonzét a haláltól, melyet a forradalom határozott az ő számára. Bizonyítja ez, hogy a demagógia a monarchikus elv iránti gyűlöletében nem riad vissza semmi eszköztől, hogy kipusztítsa úgy azon fejedel­meket, kik nyíltan harczolnak ellene, valamint azo­kat is, kiket maga emelt a trónra s a kik kénytele­nek, talán akaratuk ellenére, rabszolgái lenni. Felfo­gom anyai aggodalmadat ily pillanatokban, s óhaj­tanám, hogy szavaim némi vigaszt nyújtsanak szi­vednek. Te tudod, mennyire szeret unokaöcséd, Car­los.« — Izabella királynőnek fiához intézett sürgönye ekként hangzott: »Szeretett fiam ! Azon pillanatban, midőn sürgönyödet veszem, melyet üd­vözletnek tekintve, örömmel készültem válaszolni reá, érkezik hozzám a nagykövet sürgönye­s tudósit a gyáva bántalmazásról, melynek kitéve voltál s a melytől isten és a szent szűz megvédelmezett. így kezdték velem is, midőn mint gyenge nő, nem tehet­tem azt, a mit neked kell megtenned a trónért. Kö­szönetet mondok a jó istennek ezerszer, kedves fiam, s légy meggyőződve róla, hogy anyád minden órában reád gondol. Csókollak egész szivemmel.« (Mehemed Ali) özvegye, Ab­­é Mehemed Ali cserkesz herczeg leánya, okt. 8-tól Konstan­tinápolyból franczia nyelvű levelet irt Mehemed Ali egyetlen élő vérbeli férfirokonának, nagybátyjá­nak, a Berlinben lakó Detroit L. urnak. A levélben a hölgy köszönetét fejezi ki a tanúsított részvétért, s igy szól: . . . »Mily örömmel fogadta férjem kinevezteté­­sét Berlinbe. Boldog vagyok — mondá nekem, — hogy rokonaimat viszontláthatom, bár magammal vihetnélek s bemutathatnálak családomnak ! Katona vagyok, s tán utoljára ölelhetem enyéimet. — Mily rémületes előérzet ! A hősnek, a minő ő volt, ki oly sokszor legyőzte az ellenséget, s oly sok csatában győzött, egy gyalázatos összeesküvés áldozatául kel­lett elbuknia, melyről a történelem felháborodással fog szólani, mig tisztelettel elismeri szencsétlen fér­jem hazafiai és hősi erényeit. Mily letörölhetlen szé­gyenfolt lesz azokon, kik ez embertelen gyilkosságot végrehajtották ! S mily vértanúi halált kellett drága férjemnek,az ön unokaöcscsének elszenvednie ! Kezem reszket a rémülettől és megindulástól, midőn azt ön­nek leírni akarom. Miután megölték és kirabolták, tiszteletreméltó fejét póznára szegezték s a városban azt körülhordva, minden utcza sarkon szidalmazták, s igy kiáltottak: »Pasa, most parancsold meg hadse­regednek, hogy jöjjön Konstantinápolyból s mentsen meg tégedet!« — Ők a kegyetlenek.« . . . Mehemed Ali négy leánygyermeket hagyott hátra. A legidő­sebb Husny beynek, egy cserkesznek neje. A máso­dik leány Leela 17 1/2 éves, a harmadik Sekije 16 éves, s a legifjabb Áder­je, 7 éves. (Bagdadban) meghalt Svoboda Károly ke­reskedő, ki B­u­d­a­p­e­s­t­r­ő­l 1820-ban vándorolt ki oda. 82 évet élt. Ő Bagdadban üvegkereskedéssel foglalkozott s gazdag ember lett. Később egy bag­dadi gazdag keresztény arab nőt vett feleségül. 1842-ben egy általa vett régi házat akart felépittetni s e ház lerombolása alkalmával nagy arany kincsre talált, mely szerencsétlenségét okozta. A kincsre 185, Móricz Pál 157, Ernuszt Kelemen 43, Bittó István 24, Lónyai Menyhért gr. 22-őt. Tisza Kálmán indítványára a ház holnap d. e. 11 órakor ülést tart. Holnap 10 órakor a naplóbíráló bizottság és a válaszfelirati bizottság alakulnak meg. A 11 órakor tartandó ülésben folytattatni fog a félbenszakadt tanácskozás. Ezzel az ülés 1­3 órakor véget ért.

Next