Pesti Napló, 1878. november (29. évfolyam, 265-290. szám)
1878-11-01 / 265. szám
Országgyűlés megtérje ő Felségére,engedje meg, hogy az ország léte, fennmarad? S a fölött az első szó az országgyűlést s ne az Országgyűlés egy választott bizottságát illesse meg. (Élénk helyeslés és tetszés balfelől.) Miért jutott a kormányzat a jelenlegi ideiglenes állapotba? Mi az oka annak, hogy midőn a parliament kormány természetének megfelelő irányadást és felelősséget a lehető legnyomatékosabban kellene itt érvényesíteni, akkor a kormánynak ideiglenes vezetőivel áll szemben a parliament s ezen ideiglenes vezetés alatt ajánltatik az, hogy mielőtt az országgyűlés a helyzetet diskucziálná, hagyja a ház megtörténni azt, hogy az ország érdekei és jövőjére kiható fontos lépések a közösügyi bizottságban megtéhessenek azon biztosíték nélkül, amelyet állandó, felelős kormányban és ez állandó kormányt ellenőrzése alatt tartó felvilágosított többségben és abban bízunk, hogy e kormány ama lépések következményeire tervvel bir s ezen terv a többség támogatását bírja. (Élénk helyeslés balfelől.) Ennek oka abban rejlik, mert a külpolitika sem pénzügyi, sem politikai eredményéhez a jelenlegi külügyminiszter nem kapott pénzügyminisztert. Aki eddig Magyarország pénzügyeit vezette, az otthagyta ez állást és készebb volt a parlamenti szokásokkal nem egészen megegyeztethető eljárást követni, mintsem beleegyezni abba, hogy ezen politika eredményével a ház előtt megjelenjen s azt tovább vinni segitse. (Helyeslés balfelől.) A delegáczióra pedig ezúttal rendkívüli feladat vár. A delegáczió hivatva lesz arra, hogy a külpolitikának a múltban követett iránya és eredményei felett ítéletet mondjon és jövő irányára befolyást gyakoroljon, azon külpolitika eredménye felett, mely az országot a parlamenti kormány rendes állapotától megfosztotta és melyre nézve nem vállalkozói kormány, mely megjelenjen az országgyűlés előtt, hogy annak szószólója legyen, hogy annak jövő irányára a kibontakozásra azon helyzetből, melybe vitt, a ház előtt a felelősséget elvállalja. A delegácziótól a felmerült közös költségre nézve indemnityt és politikai helyeslést kérnek; oly költségvetés felett kell határoznia, mely elől a magyar pénzügyminiszter elhagyta székét. Az országgyűlésnek pedig fedeznie kell a delegáczió által megszavazott költségeket s nincs minisztérium, mely ezen fedezetre tervvel, mely ezen tervhez költséggel és a kibontakozásra eszmével bírna. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) Hát tűrjük azt — igy szól, — hogy a delegáczió körében egy magyar kormány, egy magyar országgyűlés törvényes befolyása nélkül vettessék meg pénzügyi és politikai alapja egy oly állapotnak, amely állapot a bevégzett tények hatalmával lépvén elénk, az országgyűlésnek nem marad más választása, mint vagy meghajolni a bevégzett tények előtt, vagy az összeütközések beláthatlan sorába bonyolódni, amely ránk nézve végzetes lehet. (Úgy van balfelől.) Ily körülmények között a miniszterelnök indítványa nem jelent mást, mint hogy most, midőn létünkről, a helyzetből való kibontakozásról van szó, az országgyűlés vonuljon második sorba és elsősorban engedje a delegácziókat cselekedni, engedje a bevégzett tényeket megszaporítani, hogy azzal szemben azután a kényszerhelyzet még nagyobb legyen. (Helyeslés a baloldalon.) De a delegáczió a alkotmányunk szelleménél fogva nem önnálló orgánumok, hanem a két ország parliamentjének képviselői, vagyis nekik a reájuk átruházott és képviseleti módon gyakorlandó hatáskörben úgy kell eljárniok, hogy eljárásuk az őket kiküldött parliamentek irányával nagyban megegyezzék és harmóniában legyen. (Helyeslés a baloldalon.) Már most, ha ily rendkívüli körülmények közt választatik delegáczió oly többség által, amelynek határozott politikája nincs, amely a parliamentáris kormány alatt mellőzhetlen vezetést és egy állandó és bizalmat biró kormánynak biztosítékát nélkülözi, vájjon ezen delegáczió nyugalommal vállalkozhatik-e oly határozatok hozatalára, amelyek az ország állapotára oly mély hatással bírhatnak ? vájjon várhatni-e, hogy e határozatokban el fogja találni a harmóniát a magyar parlament irányával ? "Vagy ha a delegácziónak iránya netalán eltérne attól, amely irány később a felirati vita alatt kifejlődik a magyar parliamentben, vájjon a ház ezt a politikai összeütközést könnyelműen előidézze-e ? vájjon szabad-e azt mondani, hogy hajoljon meg a magyar parliament olyan, általa megnyugvással nem fogadott irány előtt, amelyben a delegácziók mentek, vagy állítson-e helyette más irányt, amely a politikai összeütközést a monarchia alkotmányos tényezői közt meg fogja teremteni? (Helyeslés a baloldalon. Igaz! Úgy van!) Ezért állítom, — úgymond — azt, hogy midőn a parlamenti kormányt nélkülözzük, midőn új országgyűlésben vagyunk, amelynek keblében még ezen életbe vágó kérdésekre nézve nézetek nem fejlődtek, azért állítom én azt, hogy a parlament vitájának, amelyben különben törvényben biztosított befolyása van a külügyek irányaira, meg kell előznie a delegácziókat, mert csak így lehető, hogy a delegácziók nem utasításokat kapjanak, mert azokat adni nem akarunk, hanem, hogy az alkotmányunk szelleme által kijelölt állást elfoglalhassák, amely abban áll, hogy ezek a reájuk ruházott hatáskörben mint képviselők azon általános irányban mozogjanak, amely ezen nagy kérdésekre nézve, az őket kiküldő parlamentben kifejlődött. (Élénk helyeslés a baloldalon. Igaz! Úgy van!) Ez az első ok arra, hogy a miniszterelnök indítványát nem fogadhatja el. A második ok, mely szólót erre indítja, abban áll, mert az ország nélkülözi biztosítékát annak, hogy a külügyek vitele egy oly kormány befolyása alatt történik, amely annak következményei iránt számot vetett magával, amely a következmények viselésére tervvel bír és ezen tervhez a parlamenti többség beleegyezését és ezáltal az országnak gyanítható beleegyezését megnyerte. Míg ezen alkotmányos biztosíték nincs meg, addig attól tart, hogy épen ezen legfontosabb kérdésekre nézve részint felmentés adatik, részint alkotmányos ellenőrzés gyakoroltatik, részint azok bizonyos irányba tereltetnek épen akkor, mikor a magyar országgyűlés alkotmányában biztosított befolyását egyik utón sem gyakorolhatja. (Élénk helyeslés a baloldalon. Igaz ügy van!) És megengedjék nekem, — így folytatja — hogy ehhez még egy harmadik tekintetet is fűzzek, és ez abban áll, hogy — én nem állítom ugyan határozottan, csak homályos benyomásokról beszélhetek, de ezen háznak igen számos tagja van, akik ugyanazon benyomás alatt állanak, hogy úgy a trónbeszédnek tartalma, mint azon királyi leiratoké, amelyeket épen az imént hallottunk, arra látszanak mutatni, hogy ő Felségének különböző ideiglenes és nem ideiglenes kormányait (Derültség.) azon nézet vezeti, mintha a berlini szerződésben átvállalt és csak egyik felében teljesített feladat további keresztülvitelére nézve az előterjesztések csak a delegációk elé tartoznának. Én nem mondom, hogy ez nézete az ideiglenes kormánynak, ámbár megvallom, hogy nézetére nem helyezek oly súlyt, mint helyeznék akkor, ha állandó minőségben ülne itt, de minden jelenség erre mutat. Nézzük tehát, hova visz ezen felfogás. Én azon nézetben vagyok tehát, hogy nem tekintve azt, helyes- e azon mandátum vagy nem, végre kell azt egészen hajtani vagy nem, de felteszem a közös külügyi kormányzatról,hogy ő, amit maga kért és elvállalt, végre is akarja hajtani. Fölteszem azt is, hogy mindazon intézkedéseket fogja a monarchia két államának orgánumaitól, tehát a delegáczióktól is kérni, amely intézkedések szükségesek a foganatosításra. Már most, tehát, én azon nézetben vagyok és azt hiszem, hogy igen sokan vannak ezen házban azon nézetben, sőt többet mondok, nem mondottam le azon reményről, hogy a ház többsége is ily véleményen lesz, hogy mindazon intézkedésekre, melyek a mandátum második részének teljesítésére szükségesek, a delegácziók jogköre nem terjed ki. (Balfelől: ügy van!) Ez egy felfogás, melynek tisztáztatnia kell. De már most mi történik, ha mindezen javaslatok a delegácziók elé fognak terjesztetni ? mi fog történni , ha ezek érdemleges tárgyalásába, — épen mert a delegáczióknak a kormány direktíváját, az országgyűlés irányának ismeretét, nélkülözni kell — belebocsátkoznak ? Akkor esetleg történni fog két eset: vagy a bevégzett tények előtt meghajol a monarchia két államának törvényhozása, — és ez volna a legsajnosabb, mert a legsajnosabb volna, ha alkotmányunk világos rendelete ellenére, amely kizárja azt, hogy a delegáczió a koronával egyesülten önök hatáskörét csak egy hajszállal kiszélesíthesse,habár oly ügyekre is, amelyek természetüknél fogva legczélszerűbben közösen intéztethetnek el, de a közösek közt világosan felsorolva nincsenek, mondom, ha alkotmányunk ezen világos rendelete ellenére megalkottatnék azon veszedelmes praecredens, hogy a delegáczió akár analógia, akár okoskodás útján hatáskörét önönmaga szélesbítené. (Balfelől: úgy van!) Ha pedig az országgyűlés bele nem nyugodnék, akkor előállna a jogi összeütközéseknek egész sorozata a korona és az országgyűlés között. Kell-e ügyeinknek visszás állapotához még ezen új alkotmányos bonyodalmat is hozzávenni, hogy abból azután ki ne tudjunk vergődni ? Tehát, a legsajátságosabb helyzetben van a törvényhozás: ideiglenes itt minden, ideiglenes a kormány, ideiglenes, hogy úgy mondjam, a trónbeszéd szelleme, mert hisz a trónbeszéd is azt mondja, hogy nem léphetünk az országgyűlés elé teljes programmal ezen súlyos helyzetben ; majd lesz állandó kormány, majd elő fogja terjeszteni az. Ezen ideiglenes helyzetében mindennek, amidőn nélkülözünk több fontos biztosítékot, amelyet alkotmányunk nyújt arra, hogy ez országgyűlésnek a külügyekre való befolyása érvényesüljön, akkor nyújtsunk-e módot arra, hogy a legfontosabb kérdések elintézésének, a helyzet tisztázásának egyedüli súlypontja — az országgyűlés félrevonulásával — kizárólag a delegáczióba tétessék át ? várjunk, míg majd megszaporodott bevégzett tényekkel állnak elő, s még lehető befolyásunkat se gyakoroljuk ? (Helyeslés a balon és szélső balon.) Engedje meg az ideiglenes kormány elnöke, hogy azon aggodalmam kapcsolatában egy már tegnap fölmerült kérdést itt újólag felemlítsek. (Halljuk !) Én a 1 ideiglenes miniszterelnök urat úgy ismerem, hogy a ház legéberebb figyelmű tagjai közé tartozik. (Derültség.) Csak tegnap történt az az eset, hogy kétszeri figyelmeztetés után is állhatatosan vonakodott figyelembe venni azon kérelmet, amely ezen oldalról hozzá tiszteletteljesen intéztetett. (Igaz! balfelől.) És ha netalán elhomályosodott volna emlékezetében (Derültség), engedje meg előhoznom, hogy kérelmünk az volt, szándékozik-e a berlini szerződést ezen országgyűléssel közölni úgy, amint azt törvényeink és alkotmányunk rendelik közölni most, nem pedig később, közölni azon okból, amelyet mostani beszédében maga is mondott, mely szerint maga a trónbeszéd nemcsak nem zárja ki, hanem indiret fel is hív bennünket arra, hogy az, ha nem is apró részleteivel, de általános irányával a külpolitikának foglalkozik. Reményem, hogy erre nézve a megnyugtató választ még ma megkapjuk. És ezen inézitum után méltóztassék a t. ház megengedni, hogy beszédem vége felé közeledhessem. (Halljuk! Halljuk!) Mi lesz az eredménye annak, ha azon az utón indulunk, melyet a t. miniszterelnök úr javaslott ? Az eredménye az lesz, hogy mindezen vitális kérdésekre egy neme az elintézésnek,egy neme a bevégzettségnek, egy neme a változhatlan tényeknek még nagyobb fokban áll elő, mint ezen pillanatban létezik, és mert mi azon az útón haladunk, önkényt elzárjuk magunk elől azon befolyás útját, melyet alkotmányunk fenntartott és amelyre körülményeink sürgősen intenek bennünket. És akkor azután megtörténik az, hogy eljön majd azon végleges kormány, melyet a trónbeszéd és ideiglenes miniszterelnök úr kilátásba helyezett. ( Halljuk !) Ezen végleges kormány vagy a jelenlegi lesz negyedik javított kiadásban, (Derültség balfelől.) vagy egy egészen uj lesz. Ha egészen uj lesz, akkor az azt fogja mondani, midőn a ház előtt megjelen: itt van egy súlyos szituáczió, amelybe egy helytelen politika juttatott bennünket, de én nem csináltam, én ártatlan vagyok, most itt van a nyakunkon, jörtek, segítsetek bennünket ebből kimenekülni. (Derültség.) Ha pedig nem akad új kormány, hanem a jelenlegit fogjuk új kiadásban tisztelhetni, (Derültség balfelől.) akkor ezen kormány fog előállani, s azt fogja mondani : gondolom, nem valami nagyon szívesen láttok, (Derültség balfelől.) sőt meglehet, hogy azt is hozzá fogja tenni, magam sem nagyon szívesen jelenek meg, (Derültség balfelől) de ha nem vagyok is kívánatos, nélkülözhetően vagyok. (Derültség.) Itt van egy oly helyzet, amelyet én kezdtem csinálni mint állandó kormány, amelynek közepét megengedtem történni mint ideiglenes vezetője az ügyeknek, itt van annak vége is, mertek segítsetek ki, s ha kezünkben szakad a vége, legalább mindnyájan elesünk. Vajjon tehát, helyes, országunk iránti kötelességünknek megfelelő ezen utón indulni? nem sürget-e az ország és pedig az ország teljesen higgadt közvéleménye ? nem sürget-e önnön felfogásunk is arra, hogy e bevégzett tények számát befolyásunk gyakorlása nélkül szaporítani ne engedjük ? nem vonjuk-e magunkra azon szemrehányást, hogy mi akkor, midőn még talán lehetett volna befolyást gyakorolni, lemondottunk ezen befolyásról, mintegy kikerültük a nehézségeket, hogy több ürügyünk legyen azután a számunkra nélkülünk készített situácziókba egyszerűen belenyugodni. (Helyeslés a baloldalon.) Nem ez az út az, amelyen indulnunk kell. A baj orvoslását ott kell kezdeni, ahol az legerősebben jelentkezik, itt a parlamentben. Az országgyűlésnek kell tisztázni a helyzetet és ha már másként nem lehet, egy parlamenti kormány nélkül. De kezdjük azt itt benn. E vitáknak egy parlamenti kormány megalkotására kell vezetni, amely a többségnek bizalmát itt megnyerte, amely egyetértésre tud jutni a külügyi kormányzattal a helyzetből való kibontakozásra, külügyi politikánk irányára, amelynek azután kész érvényesítője és szószólója lesz e ház előtt, és amely a fennforgó viszonyok közt a lehető legjobb tervvel lép fel. De hogy ezt elérjük, annak nem az a módja, hogy a bevégzett tények számát szaporítsuk, nem az a módja, hogy önmagunk zárjuk el befolyásunk csatornáit, de a módja az, hogy ha előbb nem történhetett meg, hogy ha oly kormány nem ül jelenleg e padokon, milyennek ülnie kellene, a ház a felirati vitához minél előbb hozzáfogjon és annak fejleményei a kellő eredményre vezessenek. Ezen okok azok, amelyeknél fogva azon készségemnek kijelentése mellett, hogy a királyi leiratban foglalt meghagyásnak alkotmányos kötelességemnél fogva engedelmeskedni el vagyok tökélve, — tisztelettel a háznak a következő két pontból álló ellenindítványt terjesztem elő. Az egyik abban áll, hogy keressék meg ő Felsége egy hozzá intézendő felirat útján, hogy a delegácziók tanácskozásainak megnyitását azon időpontra méltóztassék elhalasztani, míg azon felirat, melyet a legmagasabb trónbeszédre ezen ház neki felküldeni készül, színe elé jutni fog. Másik pontja pedig indítványomnak abban áll, hogy ezen felirat szerkesztésére küldjön ki a ház egy kilenc tagú bizottságot. Ez az indítványom. S most bátor vagyok még végül érinteni azon nyilatkozatot, melyet megnyugtatásul a miniszterelnök úr tett, és mely sem reám, sem igen sok tagjára e háznak megnyugtatólag nem hatott. Ez abban áll, hogy a delegácziók előzetesen úgy is az előkészületekkel foglalkoznak, úgy, hogy mire a delegácziók megkezdik érdemleges tanácskozásaikat, akkor itt a felirati vita már javában folyamatban lesz. De én, mint érvelésemből méltóztatott kivenni, ezt fél rendszabálynak, semmi értékű rendszabálynak tartom. Én részemről megnyugtatónak csak azt tartom, ha tekintettel azon viszonyokra, melyek közt vagyunk, ezen országgyűlés tanácskozásai azoknak várható és kívánatos eredményeivel a delegációk érdemleges tárgyalásait megelőzik. Hogy erre közreműködjünk, kérem a t. házat, méltóztassék indítványomat elfogadni. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Az indítvány így szól: Határozza el a ház, hogy felirat útján keressék, meg ő Felsége, hogy a delegácziók megnyitását azon időpontig elhalasztani méltóztassék, mig a trónbeszédre adandó felirata a háznak ő Felsége szine elé jut. Méltóztassék kiküldeni egy kilencz tagú bizottságot ily tartalmú felirat szerkesztésére. Aláirva: Szilágyi Dezső, Ürményi Miksa, Apponyi Albert gr., Bánhidy Béla b., Dessewffy Kálmán, Chorin Ferencz, Bujanovits fi Sándor, Leskó István, Simonyi Lajos b., Beöthy Ákos, Molnár Aladár. Tóth Vilmos nem akar reflektálni a Szilágyi által mondottakra, mert az általa felhozott kérdések a felirati vita alatt különben is szóba kerülnek. Csupán azt kívánja most hangsúlyozni, hogy a nehéz küzdelmek között létrejött 1867. XII. t. sz. értelmében külügyi kérdésekben és a közös költségek fölött csak a delegáczió van hivatva határozni. (Ellenmondás balról.) a külügyi helyzet pedig olyan, hogy a delegácziók egybehivása felettébb sürgető s nézete szerint a kormány épen akkor járt volna el törvénytelenül, ha nem eszközölte volna azt, hogy a delegácziók, tekintettel a külügyi helyzetre, rögtön összehivassanak. Tud példát arra, hogy a municipiumok sürgették országgyűlések egybehívását, de arra nem tud esetet, hogy alkotmányos testületek arra kérték volna fel a fejedelmet, hogy egy más alkotmányos testület működését elodázza. Egyébként figyelmeztet Szilágyi érveivel szemben arra, hogy a keleti kérdésben folytatott politika nem ideiglenes kormány, hanem többséggel bíró kormány befolyásával inauguráltatott és folytattatott. A delegáczió tagjainak megválasztását szombatra kéri napirendre tűzni. (Helyeslés a jobboldalon.) Molnár Aladár: (Felkiáltások balról: holnap ! holnap!) Én bátor vagyok azon kérést intézni a t. házhoz, méltóztassék megengedni, hogy a legközelebbi ülésben szóljak. (Felkiáltások jobbról: ma!) Elnök: Nem tagadhatom, hogy 1/4 kettőre, de igen kívánatos lenne, ha ezen magában véve is igen sürgős tárgyban a t. képviselő úr előadását ma bevégezhetné. (Közbeszólás a szélső bal felől.) Még többen vannak, akik szólni kívánnak! Én nem a többiekről szólok, hanem azon t. képviselő úrról, kire a szólás sora jutott. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház! (Felkiáltások jobb felől: Halljuk a miniszterelnököt!) Helfy Ignácz a házszabályokra hivatkozva kér szót. A házszabályok értelmében mindenki csak egyszer szólhat, egy tárgyhoz. A miniszterek lemondása őfelsége által elfogadtatván, nem élhetnek többé a törvény által a minisztereknek adott kivételes joggal, hogy több ízben szólalhassanak fel. (Nagy derültség.) Ez idő szerint Magyarországnak nincsenek törvényszerinti miniszterei, hanem vannak miniszteri teendőkkel megbízott magasrangú napidijnokai. (Általános derültség.) A miniszterek a lemondás elfogadása által még esküjüktől is fel vannak mentve. (Ellenmondások.) Azt hiszi, hogy méltányosságból meg lehet engedni nekik a szólást, de erre a ház külön engedélye szükséges. Tisza Kálmán szintén a gyakorlatra hivatkozik Helfy felfogása ellenében. Addig, míg a miniszter valamely tárcát vezet, tartozik azért a törvényes felelősséggel, de épen ezért törvényes jogai sem vonhatók kétségbe. Ami Molnár kérelmét illeti, a háztól függ a határozat. A ház jogosítva van vagy megengedni, hogy a beszéd másnapra halasztassék, vagy azt határozni, hogy a beszéd megtartása végett az ülés meghosszabbítassék. Madarász József azt mondja, hogy a képviselőnek van joga kérni, hogy beszédét másnapra halaszthassa, de arról a házszabály semmit sem szól, hogy a háztól függ ezt megengedni. Elnök az eddigi gyakorlatra hivatkozik, mely szerint az ideiglenes minisztereket a ház mindenkor meghallgatta, úgy hiszi,hogy a törvény által is a minisztereknek adott szólási jog kétségbe nem vonható. Elnök: Azt hiszem, e kérdés további fejtegetését el lehetne halasztani, miután különben bekövetkezett azon idő, melyben az ülést rendesen be szoktuk zárni. Tisza Kálmán a folytonos gyakorlatra hivatkozik Madarász ellenében. Szilágyi Dezső: (Szólni kíván.) Elnök: Kérdem a t. képviselő urat, mi tekintetben kíván szólni ? Szilágyi Dezső: Jogom van a házszabályokhoz szólni. Elnök: Tökéletesen joga van, de nekem is jogom van megkérdezni, mi tekintetben kíván szólni. Szilágyi Dezső: Ezen kérdés talán felesleges volt az. elnök úr részéről, mert senki sem kételkedett abban, hogy a házszabályokhoz akarok szólni. Egyébiránt, ha kívánja, ki is jelenthetem. (Derültség és helyeslés a balon.) Ezután kifejti azon nézetét, hogy a házszabályok a képviselő jogáról szólván, a képviselőre bízza, melyiket válaszsza a két megengedett eset közül. (Úgy van a balon.) Ezzel ezen inczidens véget ért. Ezután a válaszfelirati bizottság tagjaira történt szavazás eredménye hirdettetett ki. Beadatott összesen 329 szavazat. Ezek közül üres volt 24. Legtöbb szavazatot nyertek: Horváth Lajos 203, Mihajlovics Károly 203, Péchy Manó gr. 203, Szlávy József 203, Wahrmann Mór 203, Zsedényi Ede 203, Horvát Boldizsár 202, Szontágh Pál (nógrádi) 202, Bánfy Béla gr. 201, Fálk Miksa 201, Éber Nándor 200, Csengery Antal 200, Tóth Vilmos 199, Baross Gábor 196, Kemény Géza br. 196, Krajcsik Ferencz 196, Kende Kamil 194, Zichy F. Viktor gr. 193, Prónay József 189, Dániel Pál II. A főrendiház ülése október 31-kén. Elnök: Mailáth György. Jegyzők: Zichy F. Lajos gr., Szapáry István gr., Kiss Miklós. A kormány részéről senki sincs jelen. Elnök az ülést d. u. 1 órakor megnyitván, jelenti, hogy a legutóbbi ülés óta a főrendiháznak megint több tagja kérte magát részint bizonytalan időre, részint pedig az országgyűlés egész tartamára felmentetni és pedig, Almássy Móricz úr betegsége miatt, Apponyi Károly gr. aggkor, Apor Károly b. hivatalos elfoglaltság miatt, idősb Batthyányi Zsigmond gr. aggkora miatt, Bésán János b. betegsége, Bellegarde Ferencz gr. családi viszonyai miatt, Bolza Antal gróf betegsége miatt, Crenneville Folliot Ferencz gr. hivatalos elfoglaltsága miatt, Csáky Jenő gr. családi viszonyai miatt bizonytalan időre, Csáky Albin gr. szepesi főispán hivatalos elfoglaltsága miatt egyelőre, Dessewffy Kálmán gróf betegsége miatt, Dezasse Emil gróf hivatalos elfoglaltsága miatt, Eszterházy Antal gróf betegsége miatt, Eltz Ferencz gr. családi viszonyai miatt, Erdődy Gyula gr. szintén, Fogarassy Mihály erdélyi megyés püspök aggkor miatt, Forgách Ágoston sebenicei püsp. betegség miatt, Horeczky Ferencz b. és Horváth István bereg-ugocsai főispán elfoglaltság miatt, Harrach Antal gr., Harrach Ferencz Ernő gr. és Horeczky Antal b. betegség miatt, Hugonnay Kálmán gr. hivatalos elfoglaltság miatt, Ivacskovics Prokop karlóczai görög keleti érsek és szerb patriarcha hiv. elfoglaltság miatt bizonytalan időre, Kun László gr. aggkora miatt, Kun Géza gr. családi viszonyai miatt, Kubicza Pál trencséni főispán hivatalos elfoglaltsága miatt bizonytalan időre , Lamberg Ferencz gr. családi viszonyai miatt, Lönhart Ferencz scardonai püspök hivatalos elfoglaltsága miatt, Miháljevics Mátyás rosoni választott püspök aggkora miatt, Metianu János aradi görög keleti román püspök hivatalos elfoglaltsága miatt egyelőre, Niczky György gr. aggkora miatt, Niczky Lajos gr. betegsége miatt, Pálffy Daun Lipót Nándor gróf betegség miatt, Pálffy Daun Vilmos családi viszonyok miatt, Prandau Gusztáv b. betegsége miatt, Pálffy József gróf hivatalos elfoglaltság miatt, Pálffy Móricz gróf betegsége miatt bizonytalan időre, Poglevics Dragutin zágrábi főispán hivatalos elfoglaltság miatt, Pejacsevics János gróf, Pallavicini Alfréd őrgróf és Rudnyánszky Sándor báró betegsége miatt , ifj. Rudics József báró mint országgyűlési képviselő, Román Miron erdélyi g. k. érsek és román metropolita hivatalos elfoglaltság miatt bizonytalan időre, Széchenyi Jenő gr. családi viszonyai miatt, Széchenyi Tivadar gr. betegség miatt, Somogyi János gr. aggkora miatt, Schloissnig Ferencz János b. betegség miatt, Schwarzenberg János Adolf hg. hivatalos elfoglaltsága miatt, Schloissnigg János b. betegség miatt, Szájbely Henrik vorádriani cz. püspök aggkora miatt, Szász-Coburg Ágoston gothai hg. és Szász-Coburg Lipót családi viszonyai miatt, öregebb Somssich József gr. aggkora miatt, idősebb Somssich Imre gr. mint országgyűlési képviselő,Tinti Károly b. hivatalos elfoglaltsága miatt, Uray Endre b. betegség miatt, bizonytalan időre, Windisch-Grätz Aladár hg. és Walterskirchen Richard b. családi viszonyai miatt, Wodianer Albert b. mint országgyűlési képviselő, Wass Albert gr. betegség miatt és Zichy Hipolit gr. agg kora miatt. Világlatban tartás végett az állandó igazoló bizottságnak adatik ki. Nugent Albert gr. királyi megbízó levele, minthogy Nugent Párisból, hol legutóbb tartózkodott, ismeretlen helyre távozott, az igazoló bizottságnak adatott ki. Felolvastatván a delegácziók egybehivására vonatkozó leirat, a delegáczió tagjainak választása a jövő hóten tartandó ülésre tűzetett. Beöthy Algernon képr. házi jegyző bemutatja a függő államadósságokat ellenőrző bizottság tagjainak választásáról szóló jegyzőkönyvi kivonatokat. Tudomásul vétetik. A jövő ülés november 5-dikén d. e. 10 órakor tartatik. Ezzel az ülés l/a2 órakor véget ért. Különfélék. — okt. 31. gySJS" Lapunk legközelebbi száma — rendes kiadásban — szombaton, nov. 2-án délután jelen meg. (Az Esték megérkezése.) A délután folyamában megélénkültek a főváros utczái. Az egy idő óta annyira megritkult katonai egyenruhák egyszerre ismét nagy számmal kezdtek mutatkozni mindenütt. Megérkeztek a rég várt tartalékosok, a fővárosi fiukból álló 32. tartalékezred egy része ma délután jött haza. Ugyanakkor érkezet a 60. Nagy gyalogezred öt tisztje és 392 tartalékosa, egri fiuk, kik legközelebb mennek haza. Mint jelentettük, a tartalékosok tegnapelőtt délután szálltak Vukovárott hajóra. A kis hajóraj, melyet a Minerva gőzös vontatott, ma délben két óra után érkezett a fővárosba. A pesti és budai partokon sok ezernyi közönség várta az érkezőket. Amint a hajó a parthoz közeledett, dörgő éljen üdvözölte. A hajó először a Ferencz József rakparton kötött ki, hol egy térparancsnoksági tiszt és a Schmerling-ezred zenekara várta az érkezőket. Itt a 60. ezred tartalékosai kiszállottak s a Lipótvárosban szállásoltattak el. Erre a zenekar is a Minervára ment, mely a hajókat a Bombatérhez vitte, hol az Esték kiszállottak. Lehetetlen a megható jeleneteket leírni, melyek a kiszálláskor lejátszódtak. — Az érkezők 6 tiszt és 474 ember — zeneszóval vonultak sok ezer embertől kisérve a három nyúl kaszárnyába, hol leszerelésük végbe megy, mire rögtön elbocsáttatnak. A vidék több városából is jelentik a tartalékosok hazatérését. Természetesen mindenütt a legnagyobb rokonszenvvel fogadják őket. (A Pulszky Ágost országgyűlési képviselő választása ellen beadott kérvény, értesülésünk szerint, visszavonatott. (A beteg és sebesült katonák ápolása érdekében elismerésre méltó áldozatra határozta el magát — mint lapunknak írják — Esztergom megye egyik lelkes polgára. Azonfelül, hogy a községebeli mozgósított munkások szegény családjainak ellátásáról maga gondoskodik, hogy megmentse az illető mozgósítottakat is azon mostoha elbánástól, melynek betegség vagy megsebesülés esetére Boszniában ki vannak téve a katonák, a községebeli 50 mozgósított számának megfelelő kórházat rendezett be 12 ágygyal, s a budai főparancsnokságnak rendelkezése alá bocsátotta azt a községbeli beteg és sebesült katonák számára, kiknek ápolásáról, ellátásáról s a felgyógyulásukhoz szükségesekről való gondoskodásra kötelezte magát, nem kérvén egyebet, csak azt, hogy a szükséges rend és pontosság fenntartása végett két szabadságolt katona küldessék oda, akiknek ellátásáról szintén ő gondoskodik. A főparancsnokság elfogadta ugyan az ajánlatot, de kijelente, hogy azzal, amit a nagylelkű adományozó kívánt, a két szabadságolttal nem szolgálhat, s miután az orvos azok közreműködése nélkül nem vállalta el a felelősséget, a kórház használatlanul maradt. Az ily áldozatkész ajánlat valóban több előzékenységet érdemelt volna a főparancsnokság részéről. (Dr. Lázár Gyula) történelmi előadásokat tart november hó 4., 5. és 6-án esti 7 órakor a budapesti evang.lanoda dísztermében. Az előadások a következő részekből állanak: I. Legrégibb hírek a szlávokról. Földrajzi elterjedésük. Byzanczi és góth irek a szlávokról. Vallásuk. Erkölcseik és szokásaik. II. A kereszténység befolyása a szláv nemzetiségek alakulására. A hűbéri intézmény és következményei. A szlávok általános jellemzése a népvándorlás korszakában. III. Szláv államokkeletkezése Európa északi és észak-keleti részeiben, és pedig idegen befolyások alatt. A szláv hegemónia keleten. Az általános szláv történetírás jellemzése. Jegyek kaphatók: Aigner Lajos könyvárus urnái városháztér, és Szemek és Mayer urak főtőzsdéjében, vácziutcza, valamint este a pénztárnál. Helyárak minden előadásra külön, ülőhely 1 forint, állóhely 50 krajczár. (R o g e a r d) tanár úr, kinek épen oly érdekes, mint tanulságos irodalomtörténeti előadásait már öt év óta ismeri a fővárosi műveit közönség, közelebb is 16 előadást szándékozik tartani. Tárgyai (mintegy 3-ik folytatásul) megint a XIX. századi franczia irodalomtörténetből vannak válogatva a következő sorrendben: 1. Bevezető előadás : a XIX. század jellemzése és az előadások programmja, — 2. Mirabeau. — 3. Rouget de Lisle és a Marseillaise. — 4. Lamennais. — 5. Courier. — 6. Cl. Tiller. 7. Petrus Boréi és a csillogó romanticzizmus. — 8. Michelet. — 9. Quinet. — 10. L. Blanc. — 11. Proudhon. — 12. Veuillot. — 13. A. Barbier. — 14. A párisi szalonok. — 15. Az írónők. — 16.Erckmann-Chatrian. — Előadás, mint az előbbi években is, hetenkint egyszer s a régi helyiségben (Aldunasor, 32. sz., I. em. 6. számú ajtó) lesz. Kezdet esti 7 órakor. Az előadási napok utólagosan fognak meghatároztatok . Belépti díj egy-egy előadásra 1 frt, egy hónapra előre fizetve 3 frt, s mind a 16 előadásra előre fizetve 12 frt. A beiratkozások és fizetések az előadások helyiségében eszközölhetők naponkint d. e. 10 óráig, vagy pedig az előadások alkalmával. Rogeard úr előadásait oly osztatlan tetszéssel fogadta eddig úgy a hallgazság, mint a sajtó, hogy majdnem fölösleges azokra a figyelmet külön is felhívnunk. (Halálozás.) Prileszky Antal, Prileszky Tádé országgyűlési képviselő fivére, Lóczon Pozson megyében 44 éves korában meghalt. Derék hazafi és jeles gazda volt; özvegyet és hat gyermeket hagyott hátra. (Sport.) A gödöllői trabiversenyre, nálunk még uj modorú sportra, mint értesülünk, 8 nevezés történt. Neveztek pedig Hatvan vidékéről Halász Jenő és Végh György urak; Pestről gr. Batthyány Elemér és Rohonczy Gida ur; Debreczenből id. Barcza János és ifj. Barcza János; Túráról Karpelesz ur; Jászfénszaruról a 12. huszárezredtől Schauer főhadnagy. Több oldalról történt tudakozódásra azon értesítéssel is szolgálhatunk, hogy a külön vonaton elégséges I. és II. osztályú kocsik lesznek. Indulás vasárnap reggel 10.óra 30 perc, a magyar államvasúti indóházból. Ülőhelyek és jegyek a gyepre a helyszínen kaphatók. (Hymen.) Dr. Dobránszky Péter műegyetemi tanár a napokban váltott jegyet tolcsvai Nagy Vilma kisasszonynyal. (Don Carlos) a spanyol király elleni merénylet alkalmából e furcsa levelet intézte Izabella királynőhöz : »Kedves nagynéném Izabella! Habár Margit már tegnap írt neked, én is szerencsét akarok kívánni azért, hogy a jó isten megmentette fiadat, Alfonzét a haláltól, melyet a forradalom határozott az ő számára. Bizonyítja ez, hogy a demagógia a monarchikus elv iránti gyűlöletében nem riad vissza semmi eszköztől, hogy kipusztítsa úgy azon fejedelmeket, kik nyíltan harczolnak ellene, valamint azokat is, kiket maga emelt a trónra s a kik kénytelenek, talán akaratuk ellenére, rabszolgái lenni. Felfogom anyai aggodalmadat ily pillanatokban, s óhajtanám, hogy szavaim némi vigaszt nyújtsanak szivednek. Te tudod, mennyire szeret unokaöcséd, Carlos.« — Izabella királynőnek fiához intézett sürgönye ekként hangzott: »Szeretett fiam ! Azon pillanatban, midőn sürgönyödet veszem, melyet üdvözletnek tekintve, örömmel készültem válaszolni reá, érkezik hozzám a nagykövet sürgönyes tudósit a gyáva bántalmazásról, melynek kitéve voltál s a melytől isten és a szent szűz megvédelmezett. így kezdték velem is, midőn mint gyenge nő, nem tehettem azt, a mit neked kell megtenned a trónért. Köszönetet mondok a jó istennek ezerszer, kedves fiam, s légy meggyőződve róla, hogy anyád minden órában reád gondol. Csókollak egész szivemmel.« (Mehemed Ali) özvegye, Abé Mehemed Ali cserkesz herczeg leánya, okt. 8-tól Konstantinápolyból franczia nyelvű levelet irt Mehemed Ali egyetlen élő vérbeli férfirokonának, nagybátyjának, a Berlinben lakó Detroit L. urnak. A levélben a hölgy köszönetét fejezi ki a tanúsított részvétért, s igy szól: . . . »Mily örömmel fogadta férjem kineveztetését Berlinbe. Boldog vagyok — mondá nekem, — hogy rokonaimat viszontláthatom, bár magammal vihetnélek s bemutathatnálak családomnak ! Katona vagyok, s tán utoljára ölelhetem enyéimet. — Mily rémületes előérzet ! A hősnek, a minő ő volt, ki oly sokszor legyőzte az ellenséget, s oly sok csatában győzött, egy gyalázatos összeesküvés áldozatául kellett elbuknia, melyről a történelem felháborodással fog szólani, mig tisztelettel elismeri szencsétlen férjem hazafiai és hősi erényeit. Mily letörölhetlen szégyenfolt lesz azokon, kik ez embertelen gyilkosságot végrehajtották ! S mily vértanúi halált kellett drága férjemnek,az ön unokaöcscsének elszenvednie ! Kezem reszket a rémülettől és megindulástól, midőn azt önnek leírni akarom. Miután megölték és kirabolták, tiszteletreméltó fejét póznára szegezték s a városban azt körülhordva, minden utcza sarkon szidalmazták, s igy kiáltottak: »Pasa, most parancsold meg hadseregednek, hogy jöjjön Konstantinápolyból s mentsen meg tégedet!« — Ők a kegyetlenek.« . . . Mehemed Ali négy leánygyermeket hagyott hátra. A legidősebb Husny beynek, egy cserkesznek neje. A második leány Leela 17 1/2 éves, a harmadik Sekije 16 éves, s a legifjabb Áderje, 7 éves. (Bagdadban) meghalt Svoboda Károly kereskedő, ki Budapestről 1820-ban vándorolt ki oda. 82 évet élt. Ő Bagdadban üvegkereskedéssel foglalkozott s gazdag ember lett. Később egy bagdadi gazdag keresztény arab nőt vett feleségül. 1842-ben egy általa vett régi házat akart felépittetni s e ház lerombolása alkalmával nagy arany kincsre talált, mely szerencsétlenségét okozta. A kincsre 185, Móricz Pál 157, Ernuszt Kelemen 43, Bittó István 24, Lónyai Menyhért gr. 22-őt. Tisza Kálmán indítványára a ház holnap d. e. 11 órakor ülést tart. Holnap 10 órakor a naplóbíráló bizottság és a válaszfelirati bizottság alakulnak meg. A 11 órakor tartandó ülésben folytattatni fog a félbenszakadt tanácskozás. Ezzel az ülés 13 órakor véget ért.