Pesti Napló, 1878. november (29. évfolyam, 265-290. szám)

1878-11-21 / 281. szám

van! balfelől,­ hanem követelni határozott nyilatko­zatot, vagy helyeslőt vagy kárhoztatót, de egymással ellentétes két értelmezést megtűrő nyilatkozattal ön­maga és a parl­amenti kormány­forma érdekében nem szabad megelégedni. (Úgy van! balfelől.) T. hát! Ezen kötelességnek a felirati javasla­tokkal akarnak a pártok eleget tenni. A felirati ja­vaslatok közt van azonban egy s ez épen a legfonto­sabb, mert a legtöbb kilátással látszik bírni arra, hogy a többség elfogadja, amennyiben annak keblé­ből keletkezett, a­mely ezen szempontoknak nem felel meg, mert ezen felirati javaslat tartalmára nézve két oly ellentétes magyarázat nyilváníttatott ezen par­­l­amentben, a­melyeknek — megengedem — min­­denike lelhet annak szövegében alapot, de amit helyeselni nem tudnék — az, hogy ezen két el­lentétes magyarázat mellett azon felirati javaslatot bármely párt is elfogadhassa. Az egyik magyarázat élén a t. miniszterelnök úr minisztertársával, és hogy a képviselők közül ne­vezzek valakit, Tóth Vilmos képviselő úrral áll. Ezen magyarázat szerint Bosznia és Herczegovina meg­szállásának a többségi felirati javaslatban kifejezett kárhoztatása és e vállalkozás pénzügyileg és politi­kailag káros és vészthozó következményei csak a ter­mészeti elháríthatatlan eseményeket illeti, melyek ki­­kerülhetlenek lévén, megtörténtükért ennélfogva sen­kit felelőssé tenni nem lehet, senkit megrovás vagy dicséret ezért nem illethet. És csakis így érthetem, hogy a miniszterelnök úr ezen felirati javaslatot elfogadta. Csakis így ért­hetem, hogy ezen felirati javaslatot­­. barátom Tóth Vilmos elfogadta abbeli meggyőződésének kifejezése­ként, hogy az okkupáczió kikerülhetlen, és ennélfogva helyes, sőt, hogy még az annexiónak is vannak oly módjai, melyek mellett ő megnyugvással fogadja. Egy másik magyarázat szerint, mely ma Horváth Lajos, a múlt napokban pedig Szlávy József képvi­selő úr beszédében található: mindezt a kormány szabad cselekményeinek kell tekinteni, melyeket meg­tenni vagy elkerülni egy iránt lehetett; mert külön­ben nem volna értelme annak, hogy úgy, mint ma Horváth Lajos képviselő úr mondta, hogy külpoliti­kánknak cselekményeit a berlini kongresszus óta nem helyesli,­­ nem volna értelme a felirat azon ré­szének, mely a megszállás folytán előálló aggodalmak megszüntetését a fejedelemtől várja, s melyben két­ségesnek állíttatik, várjon, ha ezen cselekmény min­den czélját elérjük is, az előálló előnyök felérnek-e az abból származó minden hátrányokkal. Mert kike­rülhetetlen eseményeket e szempontból megbírálni czéltalan töprengés volna. Nem érteném a felirati ja­vaslat ezen és számos más kifejezését, ha nem te­kintené az ott említett tényeket a kormányzat sza­bad cselekményeinek. Már most mind a két felfogásnak megvan a maga természetszerű következménye. És politikai, taktikai okokból lehet ezen következményeket elhall­gatni , de ezen következmények logikai szükségszerű­séggel, az emberi ész természetében levő kényszerű­séggel előállanak. Az egyik felfogás természetszerű következmé­nye az, hogy a kormányzat saját politikáját, saját cselekményeit érintve nem látván a politikának még jövő irányára nézve is csak annyiban érzi magát a feliratban kifejezett irányhoz kötve, a­mennyiben ezt a természeti események lefolyása lehetővé teszi. A második felfogás következménye az, hogy ha abban az értelemben fogatik fel a felirati javas­lat , azt a jelen kormány el nem fogadhatja, melynek cselekményeiről ott szó van, a nélkül, hogy magát ar­ra ne ítélje, hogy jugum Caudinumon át hajtassák. (Élénk helyeslés a baloldalon) oly jugum Caudinu­mon, a­melyen túl nem kisérheti őt azok bizalma, kik őt azon átkergetik. (Helyeslés a baloldalon.) Komoly és őszinte emberekről én nem tehetem fel te­hát, hogy oly felirati javaslathoz fognának ra­gaszkodni, a­mely meggyőződésüknek meg nem felelt , ha még­is azt tapasztalom, hogy egy és ugyanazon felirati javaslat ily különböző és egymással ellenkező két értelmezéssel fogadtatik el, akkor ebből egyet kell következtetnem (Halljuk!) s ez az, hogy ezen felirati javaslat nem szabatos, abban valami hiba van. És ha azok, kik e felirati javaslatot elfogadják, a parl­amentnek jelen viszonyai közt való kötelességét teljesíteni akarják, akkor ezen szabatosítás elkerül­­hetlen, akkor elkerülhetetlen annak megmondása, hogy az egymástól eltérő két értelmezés közül melyik fejezi ki tulajdonképen a párt véleményét. (Helyes­lés a baloldalon.) Ez elől nincs kitérés, t.ház. A kité­rés ez elől annyit jelentene, hogy a jelen körülmé­nyek között azon párt legelső kötelességét, t. i. hatá­rozott és őszinte vélemény nyilvánítását a helyzetről és a jövő irányáról nem akarja teljesíteni. (Helyeslés a baloldalon.) Ezzel pedig — tartok tőle megsértetnék a nem­zet iránti kötelesség, sőt megcsorbittatnék az is, mely a korona irányában fennáll. Mert midőn a parliament a trón magaslatáról felszólíttatik, hogy úgy a hely­zetről, valamint a jövő irányra nézve véleményét adja elő, nem szabad tévhitben ringatni vagy abban meg­tartani a koronát az iránt, hogy meggyőződése sze­rint mi­ a nemzet érdeke. (Élénk helyeslés a balolda­lon.) És egy ily ellenkező értelemben felfogható, és magyarázható felirat elvenné alapját egy parl­amenti kormány alakításának, mert azon vállalkozó kor­mányra nézve nem volna alap, a­melyről megítélte: váljon azon politika, a­melyre vállalkozik, a képvi­­selőház többsége által elfogadott iránynak megfelel-e vagy sem. És egy ily felirat tehát a helyzet tisztázá­sához semmiben sem járulna. De van még egy más tekintet is, mely nézetem szerint lehetetlenné teszi a felirati javaslatnak sza­­batosítatlan állapotban való hagyását. És ezen tekin­tet azon képviselőket illeti, a­kik nem szólalnak fel e teremben, hanem meggyőződésüket egyszerű sza­vazással jelentik ki. Komoly önérzetes férfiúról nem tehetem fel, hogy ily fontos ügyekre nézve, ily válsá­gos viszonyok közt némán adja szavazatát oly fel­irathoz, mely a legilletékesebb részről, épen a leglé­nyegesebb kérdésekre nézve ellentétes értelemben magyaráztatik. Ha tehát el nem akarjuk a ház véle­ménye nyilvánulásának minden súlyát és befolyását venni s ha nem akarjuk a házat és háznak tagjait azon helyzetbe hozni, hogy ily eljáráshoz folyamod­janak , akkor egy elkerülhetetlen, s ez azon felirat értelmének szabatosítása. S — meg fogja engedni Tóth Vilmos képviselő úr — ez nem ezen pártnak házi ügye, hanem igen is, legfőbb érdeke azon pártnak, melynek kebeléből a felirat keletkezett. (Élénk helyeslés a balon) legfőbb érdeke főleg azért, mert különben azt kellene mon­danunk, hogy még ma is azt tapasztaljuk, hogy ezen pártot, a­mennyiben véleménye nyilvánulásait látjuk, nem a múltra nézve közös meggyőződés, a jövőre nézve közös irány, hanem csak a helyzetre vonatko­zó, különfélekép magyarázott aggodalmak kötik ösz­­sze. (Helyeslés a baloldalon) hogy még ma is azt tapasztaljuk, hogy ezen párt nem a bizalom kapcsa által van a kormányhoz fűzve, hanem a töprenkedés tartja a kormány oldala mellett, (Élénk helyeslés a baloldalon) azon kormány oldala mellett, melynek tagjai felállanak e teremben és épen azon cselekmé­­nyekre, épen azon cselekmények következményeire, melyek azon párt aggodalmainak tárgyát képezik, és mely cselekményeket azon párt egy része a kormány szabad cselekményeinek tekint, kijelentik, hogy azok kikerülhetlen világesemények természeti erővel elő­álló következményei, hogy ennélfogva őket sem a múltban, sem a jövőre nézve azok következményeiért felelősség nem terheli. (Élénk helyeslés a balol­dalon.). Áttérve már most, t. ház, a felirat tulajdonképi tartalmára, én érzem azt, hogy azon terjedelmes elő­terjesztéssel szemben, melylyel a miniszterelnök úr a kormányzatnak keleti politikáját igazolni és felvilá­gosítani törekedett, nekünk feladatunk bővebben ki­fejteni feliratunk hármas álláspontját. Először azt, mely a kormány keleti politikájának általános irá­nyát megnyugtatónak és helyesnek nem tartja, mely azon keleti politika végcselekményét, Bosznia és Herczegovina megszállását helytelennek és a monar­chia kül- és belérdekeire nézve vészthozónak látja, és végre azon harmadik álláspontját feliratunknak, hogy ezen utóbbi cselekménye kormányunknak tör­tént oly módozatok közt, melyekkel a parl­ament be­folyása kijátszatott és ez által az alkotmány szelleme súlyosan megsértetett. A­mi az elsőt illeti, t. hát, a kormány előadja, hogy kezdettől fogva politikájának hármas czélpontja volt. Az egyik az, hogy a török birodalom a lehető­ség korlátai közt — így méltóztatott mondani — fentartassék; a másik az, hogy az orosz túlterjeszke­dés meggátoltassák; a harmadik az, hogy a Balkán­félszigeten levő szláv népek eltöltessenek azon öntu­dattal, hogy sorsuk urai, és azok, a­kiktől az, a­mi méltányos és kívánatos reájuk nézve, függ, azok mi vagyunk, és nem amaz északi hatalom. Te hát! Ezen czélokat én helyeseknek és jogosaknak tartom. De midőn a kormány ezeket előadja, kiemeli azt, hogy ő az egész keleti válságot oly eseménynek tekintette, melynek irányát megváltoztatni és fentartani hatal­munkban nem állott. (Helyeslés balfelől.) Ebben én bevallását látom annak is, hogy a keleti válság tárgyát képező viszonyok rendezésére monarchiánk pozitív tervvel nem bírt, hogy úgy látta, hogy a­mennyiben a felszabadítás keleten kikerülhet­len, azt csak az orosz eszközölheti, s természetesen túlnyomólag önön hatalmi terjeszkedésének eszköz­lése mellett, és hogy mi mindössze arra szorítkozha­tunk, — és a negatív czélú politika — hogy e túlter­jeszkedést lehetőleg meggátoljuk (Élénk helyeslés balfelől.) és csak ebből magyarázhatom azon véleke­dését, hogy még abban az esetben is, hogy ha egy, az orosz ellen sikerrel keresztül vitt háború után mon­archiánk mint győztes állott volna, a győzelem ered­ményéül a kelet egész rendetlenségét állítja oda, mert úgy fogta volna fel a háborút, mint a­mely nem pozi­tív tervekért és czélokért, hanem csak negatív ered­ményekért vitatik. (Élénk helyeslés balfelől.) De ezzel én kimondva látok még valamit, azt, hogy ama válságnak ily viszonyok közötti lefolyása okvetlen érdekeink sérelmére kellett, hogy vezessen, ez bizonyos volt; — bizonytalan csak az, hogy mily fokú, mily hatású lesz ama sérelem. (Helyeslés balfe­lől.) Ennek beismerésével t. ház — és én örülök, hogy ily őszinte vallomásokat kaptunk, — nehezen tudom megegyeztetni a jelenségeknek két különnemű soroza­tát. Ha valaki, t. ház, azt hiszi, hogy valamely vég­zetteljes esemény következményei és valamely vég­zetteljes lefolyás megindítása érdekében nem áll, akkor neki nem kell ennek megindítására tettlegesen közreműködni. (Élénk helyeslés bal felől); akkor neki nem kell oly cselekvényeket tenni, ha érzi is, hogy nem gátolja meg a megindított görgetegeket, melyekről tudja, hogy érdekeinek egy részét összetöri, csak azt nem tudja, hányad részét (Élénk helyeslés balfelől.) És a jelenségek egész sorozata arra mutat, hogy monarchiánk külügyi politikája, pozitív cselek­­vényekkel ezen végzetszerű lefolyás megindításához és előmozdításához hozzájárult. (Igaz, balfelől.) mert különben miként magyarázzam meg magamnak a külügyi politikánkban felmerült egész sorozatát a jelenségeknek, melyek a török monarchia hatalmát, befolyását és tekintélyét ott benn rendszeresen aláás­ták . (Igaz ! ügy van balfelől.) miként tudjam meg­magyarázni, hogy minden alkalommal azon álláspon­tot foglalta el külügyi kormányzatunk, mely a török monarchia gyöngítésére vezetett ? Midőn felvettetett a kereskedelmi szerződések kötésére való jogosultság a vazall­ államoknál, elvi­leg döntetett el azon kérdés, ha váljon azon jogczim, melynél fogva a szultán fensége alá tartoznak­ e­zen kis államok, azt jelenti-e, a­mit jelenteni kellene a nemzetközi jog szerint, vagy pedig félreértetik épen monarchiánk által (Élénk helyeslés balfelől); vagy pedig miként magyarázzam meg magamnak egész sorozatát a jelenségeknek határainkon, melyeknek egy részét öntudatosan, a többit pedig a homályos, eddig meg nem magyarázott czélzattal, meglehet akaratlanul, de határában szította és bátorította az ottani felbomlási törekvéseket , miként magyarázzam meg azt, hogy a török-szerb-montenegrói háborúban a semlegesség monarchiánk részéről oly módon jön alkalmazva, hogy az egyik hadviselő félnek minden kedvezmény megadatott, megengedtetett, hogy töme­gesen vonuljanak keresztül országunkon fegyveresek. (Igaz! ügy van­ balfelől.) Minden megtagadtatott a másik féltől, sőt min­den alkalom megragadtatott (igaz! ügy van­ a ba­lon.) a másik félnek korlátozására. Miként magya­rázza meg külügyi kormányzatunk azon cselekvényt, hogy a győzelem pillanatában az ő karja tartóztatta fel Törökországot abban, hogy ellenfelét kellő mó­don megfékezhesse. Én szaporíthatnám ezen jelenségek elősorolá­­sát, lehet azokat eltagadni, lehet magyarázni, de egyről bizonyos vagyok és merem előre kimondani, hogy majd a jövő történet minden nyomozás után azt fogja mondani, hogy monarchiánk külügyi kormánya az események végzetszerű lefolyásának egyik meg­indítója és előmozdítója volt. (Igaz! Úgy van­ a balon.) De van még a jelenségeknek egy másik soro­zata és az abban áll, a­mely a kormány azon másik állításával ellenkezik, hogy midőn az orosz felszabadí­tás, mint az események kényszerítő folyama megindult, akkor éreztük, hogy a mi érdekeink koc­kára vannak téve, de ezen érdekek biztosítására nem tehettünk egyebet, mint fentartani erőnket a békekötés pillana­tára, abban a pillanatban érvényesíteni érdekeinket és védeni meg azokat az eltipratástól. Te hát! Én ebben bevallását látom annak, hogy míg a koc­karázás hónapokig tartott, addig sem kül­ügyi, sem belügyi kormányzatunknak nem volt meg­nyugvása arról, hogy érdekeink biztosítva lesznek, nem lehetett megnyugvása arról, hogy érdekeink megóva lesznek. Mert ha ő, a­ki gyenge, a­ki tehetet­len volt arra, hogy az események kényszerű folyamát megakaszsza, az orosz és keresztény népek ellen, és a­ki tudta azt, hogy ezen orosz hadjáratnak eredmé­nyei a mi érdekellentétesünknek, az orosznak hasz­nára fog kizsákmányoltatni, az hogyan képzelhette, hogy majd a békekötés pillanatában ő eléggé erős lesz, annyi százezer élet és annyi ezer millió rubel árán megvásárolt eredményeket a győztes kezeiből kiragadni. (Élénk tetszés a baloldalon.) És azon Európa, melyet hol egy, hol más alak­ban méltóztatott szerepeltetni, hogy az az Európa nem volt alkalmas arra, hogy a megindulás pillanatában az ő és a mi érdekeink biztosítására a várakozásnál egyebet tehessen, miféle biztosítéka volt a külügyi politikának arra, hogy a békekötés egyetlen cselek­ményénél ezen Európa hatályos támogatást lesz képes nyújtani. (Élénk helyeslés a balon.) De nem csak ezt látom a kormány bevallásá­ban. Jelenségekre vagyok utalva, mert soha még egy parl­amentnek tájékozatlanabbul, és a külügyi kor­mányzat mulasztása miatt tájékozatlanabbul nem kellett e kérdéshez szólani, mint nekünk, mert nem kaptunk, csak alkalomszerű felvilágosításokat, a­me­lyek gyakran azon czéllal adattak, hogy majd vala­mely kényelmes értelemben vétetnek a sokféle lehető között. (Élénk tetszés a baloldalon.) De egy jelenséget látok, a­mely arra mutat, hogy külügyi kormányzatunk nem is törekedett más biztosítékokat szerezni arra, hogy a harcz kitörése után érdekeink megóvattassanak, mint a mely bizto­sítékok a három császári hatalmasság viszonyában és abban voltak, hogy — a mit ismételve hallottunk — e nagy hatalmaknak érdekeink tudtul adattak és ez a jelenség az, hogy úgy a házban, mint e házon kívül, mindig proklamálva hallottam a legmegszorítot­­tabb értelemben vett érdek­politikát; minduntalan hallottam itt a miniszterelnök úrtól, hallottam má­soktól másutt, hogy mi nekünk feladatunk saját érde­keinket saját erőnkkel megvédeni, hogy ezen érdeke­ink tudtul vannak adva az illető helyeken, és ezen tudtul adásban és saját erőnkben találjuk fel azok vé­delmének biztosítékát. De kérdem: egy hatalomnak, mely érzi azt, hogy ő ellene is legalább az ő érdekei koc­káztatá­­sával is megindult egy végzetes világesemény, érzi azt, hogy e megindításban szereplő tényezőknek ér­deke ellentétes az övével s azok ellen gyönge, várjon ennek szabad-e önnön érdekeinek elszigeteltsége te­rére állni, s nem-e természetes hivatása az érdek­­közösség, az érdekkölcsönösség alapján szövetségese­ket, támaszokat, biztosítékokat keresni ? (Élénk he­lyeslés a baloldalon.) Mert az a felfogás, melynek a miniszterelnök úr és a külügyi kormányzat kezdettől fogva kifejezést adott, kizárja keresését az ily támasznak és szövet­ségnek, így azután az ily legszűkebb értelemben vett érdekpolitika folyamán, mely már kezdettől fogva kizárta ez érdekközösség és kölcsönösség elvét, mely­nek ennélfogva lohasztólag és bátortalanítólag kel­lett hatni mindazon hatalmakra, melyek az északi hatalom ellenében érdektársaink lehettek volna, mon­dom, ezen politika folytán jutott el Anglia a maga kezére cselekedve Ciprusig és ázsiai Törökország feletti védnökségig, s ezen politika alapján jutottunk el mi ahhoz, mi egyetlen eredményünk,­­ Bosznia és Herczegovina okkupácziójához. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hallottuk azonban ezen tényekkel szemben azon büszke, határozott kifejezéseket, melyekkel a miniszterelnök úr a házat annyiszor felvillanyozta. Nem hallottuk-e kimondatni a miniszterelnök úrtól az 1877. év július 26-án, hogy a monarchiának dön­tésre hivatott köreiben nincsen senki, ki a külügyi po­litika feladatának tartaná, hogy szomszédságunkban a birtoklási s hatalmi viszonyok megváltozzanak és hogy ily politika érdekében határozatokat hozni a jövőt illetőleg, senkinek sincs szándékában. (Derültség a baloldalon.) Emlékszik-e a miniszterelnök úr arra a lelke­sedésre és tapsviharra, mely e kifejezéseit fogadta . És emlékszik-e a miniszterelnök úr, hogy a közvéle­kedés akkor, hogy ez a ház akkor egészen más érte­lemben fogadta ezeket, mint a­mily magyarázatot később megengedni méltóztatott. (Igaz­ a balolda­lon.) De ez alkalommal elhallgattatott az, hogy ha monarchiánknak nincs érdekében, hogy a birtoklási viszonyok keleten szomszédságunkban megváltoztas­sanak, már folyamatban van egy roppant világ­ese­mény, mely elkerülhetlenül ezen változásra vezet, s mi gyöngék, mi képtelenek vagyunk nem csak arra, hogy ezeket megváltoztassuk, de hogy egyébre a ma­gunk erejénél és a jó reménynél támaszkodhassunk a jövőre nézve. (Élénk helyeslés balfelől.) Ezt akkor elhallgatta. Hallottuk e teremben, a mi érdekeink a Balkán félsziget kelet északi részeiben és úgy vannak, mint a déli részekben. Hallottuk e teremben határozott hangon, hogy a monarchia készen áll pénzügyi s ka­tonai erejének érintetlenségében és majd a békekötés pillanatában mindenki ellen minden érdekeit meg fogja óvni. De sejtelmét is közölték-e velünk annak, hogy ezen érdekek, épen a legfontosabbak, a félsziget ke­leti felében létezők koczkára vannak téve, és félő, hogy az által, a­mit ma a világ események kényszerű hatalmának neveznek — épen e leglényegesebb érde­keink el fognak tiportatni s mi le fogunk kerülni az Adriáig, hogy ott egy kis kompenzácziót kereshessünk. (Úgy van­ balfelől) Várjon mondották-e akkor, hogy igen is hajlandók és készek vagyunk minden érde­keinket mindenki ellen megvédeni, de vérmes várako­zásokat nem lehet táplálni, mert vis majorral állunk szemben és ha gátolni nem tudtuk a kő megindulá­sát, lehetett-e mondani, hogy az a kar, mely gyenge volt az indulót feltartani, meg fogja ezt állítani roha­násában, midőn ereje a ragadó sebesség által megnö­vekedett ? (Tetszés balfelől.) Mindezt hallottuk akkor, így aztán, te hát, ma látjuk, ma érezzük, ma a kormány bevallása alapján konstatálhatjuk, mily igaza volt akkor a közvéle­ménynek, mely ezen büszke, ezen fennen hangzó ki­jelentések daczára makacsul vonakodott megnyugod­ni ; milyen igaza volt azon közvéleménynek, melyet aggódás az egész országban vonaglásban tartott, mely kereste az eszközöket a módokat monarchiánk és hazánk érdekeinek megvédésére, kereste, hibásan, kereste nézetem szerint sokban tévesen, kereste túl­zással, de abban az egyben tökéletesen igaza volt, hogy azon büszke biztató nyilatkozatoknak, melyeket itt és másutt hallott, megnyugtató hitelt adni nem le­het. (Úgy van­ balfelől.) Még ha mindez kényszerűleg is történik, szó­nok szükségesnek tartotta volna, hogy a kormány kellőleg felvilágosítsa a nemzetet, s ne lépjen a nem­zet elé oly biztatásokkal, melyekről tudnia kellett, hogy beválthatlanok. Mert mindig nagy erkölcsi rom­lással jár az űr, mely a kormány ígéretei a nemzet várakozásai, s az ígéret beváltása között támad. Szónok ezután fejtegeti, hogy külügyi politi­kánk megfelelt-e a hármas feladatnak, melyet a mi­niszterelnök nyilatkozata szerint maga elé tűzött. A külügyi politikának legközelebbi czélját a berlini szerződés végrehajtása képezi. A két tartomány meg­szállása phizikailag és erkölcsileg inkább gyöngít, mint erősít minket. Phizikailag inkább gyöngít, mert oly vállalat, mely erőnk negyed- vagy harmad részét leköti, alkalmas phizikai erősítés nem lehet. De er­kölcsileg is gyöngít, mert bármit mondjon Pauler miniszter, az előzmények az annexio föltételezésére kényszerítenek minket (Úgy van! balfelől), s az er­kölcsileg gyöngít minket, hogy másoktól a berlini szerződés pontos jóhiszemű vé­grehajtását követeljük. Azon államok, melyek a háború folytán a Bal­kán-félszigeten keletkeztek vagy megnagyobbodtak: Bulgária, Keleti-Rumélia, Montenegró, Szerbia tud­ják, hogy jelen állapotukat nem saját erejöknek kö­szönhetik, hanem az orosz kardnak, és tudják, hogy a jelen állapotaik létrejöttének mi részben gátjai de részben tehetetlen gátja voltunk, (Helyeslés balfelől) és azért minden erkölcsi tényező az orosz felé fordul. Ha ez így van, kérdem a t. miniszterelnök úrtól, meny­nyiben fogja az okkupáczió az orosz hatalomról fenn­álló képzeteket a mi javunkra fordítani ? A mi hely­zetünk ott egy ék, mely az ottani népaspirácziókat szétválasztja; annálfogva hatalmunk addig terjed, ameddig szuronyaink hegye ér és oly erős, a milyen erős szuronyaink hatalma . (Úgy van­ balfelől.) de mihelyt a mi szuronyainkkal szemben egy még na­gyobb szuronytömeg áll, azonnal ki fog törni mind­ezen szomszédoknak, sőt az elfoglalt tartomány népeinek eltitkolt, elrejtett ellenszenve ellenünk. (Úgy van­ balfelől.) De talán azt fogják mondani és megengedem, hogy lehet így okoskodni, hogy mi majd ott rende­zett állapotokat teremtünk, daczára annak, hogy a Boszniában való uralkodásunk egyik oszlopát, a mo­hamedán elemet, széttörtük, ha majd jó közigazga­tással egy oly nemét a rendnek és jóllétnek honosít­juk meg azon tartományokban, hogy majd akkor a rokonszenv irántunk felébred és majd akkor a szom­szédok vágyva és bizalommal néznek azon állapo­tokra, a­melyeket mi ott teremtettünk, mert mi sza­badságot is biztosítunk nekik, és így végkép elvon­juk az orosz hatalom iránti rokonszenvet. Te hát! A­kik így okoskodnak, azok a világtörténet tanúságát egyszerűen figyelmen kívül hagyják, mert ha van va­lami a világtörténetben, úgy kétségtelen az a tanúság, hogy ifjú népeknél, a­melyek ébredő nemzeti öntu­dattal bírnak, a művelődés és jóllét csak fokozza ezen érzetet és csak gyarapítja a törekvést annak valósí­tására, nem csökkenti, nem fogja kiirtani (Helyeslés bal felől.), és ha talán egy egészen tanulságos példa kell, gondoljanak Lombardiára és Velenczére. De az okkupáczió a megcsonkított Törökország fenntartására sem fog szolgálni, mert e tartományok megszállása természetes visszahatást fog gyakorolni azon népek érzelmeire, még a muzulmánokra is, me­lyek a fényes porta uralma alatt tettleg megmarad­tak. A fájdalomkiáltások a rosz igazgatás miatt sza­porodni fognak és azon czímen, a melyen mi meg­szállva tartjuk Boszniát, és pedig teljes joggal, min­den többi keresztény tartomány hasonló elválást fog kívánni a török birodalom testéből. Szóló ezután kimutatja, hogy kereskedelmi te­kintetből, mily csekély tényező a két tartomány s azután áttér a kormány által követett eljárás tag­lalására. A koronának a szerződéskötési jog, gyakorlati tekintetekből megadatott, de minden alkotmány szel­lemében e jog jóhiszemű gyakorlata tételeztetik fel. Ennélfogva nem szabad ezt oly politika meg­kezdésére, oly politikának bevégzett tényekben való megtestesítésére használni, melyről tudják, melyről feltehették, hogy a parl­ament belenyugvását és he­lyeslését nem fogja bírni. S hogy ez úgy van, s hogy azon szerződési politika ezen parl­amentnek sem bírja megnyugvását, arra egyetlen egy bizonyítékul azt hozom fel, hogy a horvát­­. képviselőtársaim által benyújtott felirati javaslaton kívül, minden javaslat fő tartalma abból áll, mily káros és vészthozó a ber­lini mandátum folytán megtörtént okkupáczió mon­archiánkra és hazánkra nézve. (Helyeslés a balolda­lon.) Tehát már a parl­amenti kormányforma termé­szeténél fogva kötelezve lett volna a kormány arra, hogy azon szerződést az országgyűléssel kötölje an­nak végrehajtása előtt, mert az a közlés lehető volt anélkül, hogy amiatt az állam érdekei csorbát szen­vedtek volna. De mindenesetre kötelezve kellett volna érezni a kormánynak magát az ezen mandátum vég­rehajtására szükséges eszközöket a parl­amenttől kérni, nem pedig oly eszközökkel hajtani ezt végre, melyek a kormányférfiak nyilatkozatai alapján más czélra szavaztattak meg. (Ügy van­ a baloldalon.) A kormány feloszlatta az országgyűlést, s azt akkor hívta egybe, midőn már bevégzett tények állottak fenn. Szóló arra a meglepetésre nem volt elkészülve, hogy a kormány részéről az állíttassák: mind­az, a­mi történt, a múlt törvényhozás nézetének megfelel és a választók által szentesíttetett. (Derültség bal­felől.) Szónok fölemlíti, hogy a mind elnök úr az egye­sült ellenzék által benyújtott, de visszavont hat­ ja­vaslatra hivatkozott, s így folytatja beszédét. Azt mondja a miniszterelnök úr: igaz a hatá­rozati javaslatból semmi sem lett, nem fogadtatott el, de azon el nem fogadott határozati javaslat mégis az egész ház véleménye. Mert a többség nem támadta meg tartalmát, ő maga helyesnek állította,, csakis alaki okokból kérte annak visszavonatását. Én azt hiszem ugyan, hogy nem alaki okokból vonatott visz­­sza, hanem más okból, a­mint az a vitából kitűnik; de mert a többség nem tiltakozott ezen határozati javaslat ellen, a miniszterelnök úr pedig csak alaki szempontból tett ellene kifogást, mi meg indítványoz­tuk azt: ezen három tény a miniszterelnök úr szerint arra mutat, hogy a ház nézetével Bosznia okkupácziója megegyez. (Élénk derültség balfelől.) Ha én a miniszterelnök magyarázats módját szeretném követni, akkor így okoskodnám: el nem fogadott határozati javaslat nem képezheti a háznak nézetét, és abból, hogy azon időpontban nem helye­seltünk egy oly okkupácziót, mely Anglia és Tö­rökország ellenére történt, nem következik, hogy egy másik időpontban egészen más viszonyok közt egy ilyen okkupácziót kötelesek vagyunk helyeselni. (Zajos helyeslés balfelől.) De te­hát, milyen körülmények közt jött létre ezen határozati javaslat? 1878. május 14-én bizony­talan volt még, hogy a kongresszus létre fog-e jönni vagy sem ? és a miniszterelnök úrnak — felolvasom nyilatkozatát, ha kívántatik — szavai szerint kétes volt, ha vájjon a koczka­vetés ezen napjaiban nem háború fog-e köztünk és Oroszország közt kitörni ? Itt mellékesen jegyzem meg, hogy teljesen igaza volt azon­­. képviselő úrnak, — gondolom Bánhidy­t. ba­rátom mondotta, hogy valahányszor valamely összeg megszavazása, vagy a kormány rendelkezése alá bo­csátásáról volt szó, egy vagy más alakban az orosz elleni háború lehetősége mindig oly nyájas intés alak­jában felszínre hozatott. (Tetszés balfelől.) Már most, t. hát, azon időpontban, midőn a kormány szavai szerint is egy háború eseményei előtt állottunk, esik Oroszországnak azon törekvése, hogy az Angliához közeledni kívánó Ausztria különféle missziók által, Ignatieff missziói által, Angliától el­­téríttessék (igaz! ügy van! balfelől), azon időpontra esett azon hír is, hogy a monarchia kormánya alku­dozik a török birodalommal, és kész volna annak el­lenére is a menekülteket Boszniába visszavinni azon ürügy alatt, hogy nem itt a mi határainkon belől, hanem jobbnak tartja ott Boszniában őrizni őket. (Derültség a baloldalon.) Ezen hármas lehetőség el­len volt intézve ezen határozati javaslat, s hogy ez ellen volt intézve, a beszédek bőven magyarázzák. Már most felolvasom a határozati javaslatot : »A képviselőház, midőn megszavazza a rendkívüli 60 milliónyi költség fedezetét, egyszersmind kijelenti, hogy károsnak tart oly politikát, melynek czélja nem a san­ stefanói előzetes békekötésben megkísérlett orosz hatalom túlterjeszkedésének meggátlása és ez­által az európai nemzetközi jogállapot biztosítása, hanem a török birodalom területén való osztozko­dás, a­mely a monarchiát ellentétbe hozza azon ha­talmasságokkal, melyek Oroszország ama kísérleté­nek ellenállnak és ily politika kezdeményezésének te­kintené és ennélfogva helytelennek tartaná a török birodalom bármely tartományának ama hatalmassá­gok ellenére eszközök­ megszállását. És ilyen politika kezdetének tartaná Törökország tartományának azon megszállását, a­mely ezen hatalmak ellenére tör­ténnék.­ Már most ebből méltóztatnak látni, hogy ha nemcsak a határozati javaslat szövegét abstrakte veszszük, de az azt kísérő beszédeket is tekintjük és abból hozzuk ki az értelmet, akkor a miniszterelnök úr feltevésének minden alapja hiányzik. (Helyeslés balfelől.) Meg lehet, hogy Bosznia okkupáczióját min­den esetben és minden körülmények között ki kellett volna zárni. De józanul lehetett e­­zt tenni akkor, midőn a kormány szerint egy Oroszországgal kitör­hető háború előtt állottunk ? Lehetett-e mondani, hogy még a hadviselés czéljaira sem szabad azon tar­tományt megszállani ? Ez ész-ellenes lett volna, már­pedig a­ki a kí­sérő beszédeket átolvassa, meggyőződhetik, hogy más megszállást, mint a mi hadindítás czéljára, s annak műveletei végett történt volna, mi nem helyeselhet­tünk. (Élénk helyeslés balfelől.) De egyébiránt, ha oly nagyon jól emlékszik a miniszterelnök úr arra, hogy mi történt május 14-én, nem fogja kellemetlenül érinteni, ha emlékeztetem azon szavakra, a­melyekben határozottan körül­írja a 60 milliós hitel czéljait, midőn ünnepélyesen kije­lentette a ház előtt, hogy a 60 milliós hitel milyen czélokra fog fordíttatni. Azt hiszem, hogy a ház meg­engedi, hogy ezen szavait felolvassam : (Halljuk!) »Magában véve a czél, melyre kéretik a hitel meg­szavazása, a következő, egyszerű és rövid, mert hisz azt gondolom, hogy egyes pontok megjelölését ily dolgokban senki tőlem,nem fogja kívánni: kéretik ez a monarchiának déli, délkeleti és északi határain teen­dő oly intézkedésekre és az itt netalán szükségessé válható oly csapatszaporításokra, a­melyek múlhatat­lanul szükségesek arra, hogy minden viszonyok közt biztosítva legyen a monarchia a meglepetések ellen.« (Derültség a baloldalon.) Egyedül ez a czél — monda a miniszterelnök úr — miért e hitel kéretik s ezért egyelőre csak is fele fog igénybe vétetni. Kiegészíti ezen nyilatkoza­tát a miniszterelnök úr azon további nyilatkozataival, hogy: »Azt tartom, hogy bármint forduljon is a kocz­ka,« festve azon bizonytalanságot, a­mely a kongresszus létrejötte előtt volt, a mint csakugyan volt — hogy »bármint forduljon a koczka, monarchiánk és hazánk határai ellenséges meglepetésnek ki­téve ne lehesse­nek, erre eszközök szükségesek.« Most jön azután a czukor. (Derültség.) »És azon intézkedések megtétele, melyek ez irányban Erdélyben szükségesek, nem csekély részét ké­pezik azoknak, a­melyek miatt ma a hitel megszava­zása kívántatik, hanem — és itt egy hathatós közle­ményt tesz — hanem a teendők oly részére nézve, melyek valamivel több időt vesznek igénybe, jelesen az erdélyi szorosoknál teendő munkálatokra nézve, (Derültség) már­is megtörténtek az intézkedések, és itt azon meggyőződésben vagyok, hogy nem lehetsé­ges, hogy ezért az absolutóriumot bármely miniszter­nek ne adja meg a tövényhozás ?« — No, ha a czél­­nak ezen körülírását összehasonlítjuk Bosznia okku­­pácziójával, akkor a dolgok és a szavak természetes értelme szerint, a­mint azt Aristoteles óta veszik, ebbe bele nem illik Bosznia okkupácziója. (Helyeslés és taps balfelől.) De én megmondom önöknek, uraim, mi módon lehet nemcsak ezt, hanem minden mást beleilleszteni. (Halljuk!) Az volt mondva, hogy a czél egyszerű és rövid, mert ilyen dologban egyes pontok megjelölé­sét senki sem fogja kívánni. (Derültség balfelől.) Ta­lán az elhallgatott egyes pontok alatt Bosznia okku­pácziója értetett. (Derültség balfelől.) És így mon­dani lehet, hogy az világos szavakkal nem volt kizár­va. (Élénk derültség balfelől.) Igaz, hogy a beszédnek az az értelme, hogy a határokon megtétessenek az in­tézkedések. De Bosznia a határokon túl van. A ház azt hitte, mikor a fedezetet megszavazta, hogy a fölajánlott összegből a határon történnek csapat­­felállítások, de azt nem gondolta meg, hogy hatá­rainkhoz csatoljuk Boszniát és arra czéloznak az in­tézkedések. A ház azt hitte, hogy a monarchiának meglepetések elleni biztosítása végett van szüksége a hitelre. Csodáltuk és helyeseltük a miniszterelnök úr bölcs előrelátását, hogy Erdélyt már­is biztosította az orosz ellen. (Nagy derültség balfelől) de azt a ház nem képzelhette,­­ hogy míg mi oda nézünk arra a megerősített erdélyi szorosra, adddig ő a 60 millióval szépen bevonul Boszniába. (Élénk tetszés derültség és taps balfelől.) Ha tehát a miniszter­elnök úrnak oly nagy kedve van visszaemlékezni arra, a­mi május 14-én történt, miért fordította összes elme erejét a mi határozati javaslatunknak nagyon téves és alaptalan magyarázatára. Sokkal inkább volna helyén ezen figyelem most is, máskor is, ha saját szavait a parla­­­menttel szemben tett ünnepélyes ígéreteit, a 60 mil­liós hitelnek az emberi közönséges értelem szerint formulázott czélját, hozza vissza elméjébe. Ha ezekről emlékezik meg és azt mondja: mind­ez nem történt uraim, azon 60 milliós hitel másra költetett el, olyanra, a­mit akkor a parl­ament előtt kifejteni nem láttam czélszerűnek. Tette ezt a kö­zös kormány és én hozzá­járultam saját felelősségem­re, tettem ezen és ezen okból. Most itt vagyok, hall­gassátok meg okaimat és ítéljetek felettem. (Helyes­lés balfelől.) Az a miniszter, ki nem fél találkozni a parliamenttel, ki helyesnek tartja az ügyet, melyet elvégzett, és bízik abban, ezt az utat követné. De an­nak a miniszternek, a­ki fél találkozni a parliament­tel, ki nem egészen bízik az ügy erejében, melyet vég­zett, annak a miniszternek ürügyeket kell keresnie mindenféle nyilatkozatokban és el nem fogadott ha­tározati javaslatokban, hogy eljárása helyességére okot találjon. (Tetszés balfelől.) Különös parl­amenti módot honosít meg a mi­niszterelnök úr. (Halljuk!) Képzelem, mennyire meg­lepetve hallják ezt és hallják a miniszter úr szavait, azok, a­kik a múlt országgyűlés többségéhez tartoz­tak. A miniszterelnök úr ugyanis azt mondja: »az a határozati javaslat, mely az ellenzék részéről jött, melynek tartalma helyeseltetett a kormány által, melynek tartalmára nézve magam is kimondtam, hogy hozzájárulok, de melynek visszavonását alaki okokból kértem, tartalmazta ezt«..............és mert ezt tartalmazta, nem lehet mondani, hogy nem a ház nézetével megegyezőleg történt a boszniai okkupá­czió. Már most t.­hát, a többség azon tagjai, kik sem ezen határozati javaslat indítványozásában nem vettek részt, sem a vitában föl nem szólaltak, hanem egysze­rűen hallgattak, mennyire meg lesznek lepetve, ha hallják, hogy abban az ő hallgatásukban akkor, mi­kor lelkük ártatlanságában azt hitték, hogy csak azon határozati javaslatról van szó , helyeslése, elfogadása volt a boszniai okkupácziónak. (Zajos tetszés és taps a baloldalon.) Ha a miniszterelnök úr ilyen logikával él a parl­ament tagjaival szemben, akkor azok semmi meg­lepetések ellen nincsenek biztosítva. (Derültség a baloldalon.) akkor én nem tudom, hogy valamely ár­tatlan alkalommal, pl. a házszabályok magyarázatá­nál való hallgatásukból a miniszter úr majd egy ké­sőbbi alkalommal nem fogja-e ki­hozni, hogy mert hallgattunk, a ház nézetével az iránta való bizalmat fejezte ki. (Derültség a balon.) Szónok ezután a választásokról szól. Igaz, a szabadelvű párt van többségben. De várjon e párt egyes tagjai: Ghyczy, Várady,­­Wahrman, Horvát Boldizsár, Horváth Lajos és sok mások, helyeselték-e az okkupácziót s azért lettek-e megválasztva, mert azt helyeselték ? A választások eredményéből tehát az okkupáczió politikájának helyeslésére következ­tetni nem lehet. Különben e kérdés nem úgy vize­tett a választók elé, hogy az a választók megfontolt

Next