Pesti Napló, 1878. november (29. évfolyam, 265-290. szám)
1878-11-21 / 281. szám
van! balfelől, hanem követelni határozott nyilatkozatot, vagy helyeslőt vagy kárhoztatót, de egymással ellentétes két értelmezést megtűrő nyilatkozattal önmaga és a parlamenti kormányforma érdekében nem szabad megelégedni. (Úgy van! balfelől.) T. hát! Ezen kötelességnek a felirati javaslatokkal akarnak a pártok eleget tenni. A felirati javaslatok közt van azonban egy s ez épen a legfontosabb, mert a legtöbb kilátással látszik bírni arra, hogy a többség elfogadja, amennyiben annak kebléből keletkezett, amely ezen szempontoknak nem felel meg, mert ezen felirati javaslat tartalmára nézve két oly ellentétes magyarázat nyilváníttatott ezen parlamentben, amelyeknek — megengedem — mindenike lelhet annak szövegében alapot, de amit helyeselni nem tudnék — az, hogy ezen két ellentétes magyarázat mellett azon felirati javaslatot bármely párt is elfogadhassa. Az egyik magyarázat élén a t. miniszterelnök úr minisztertársával, és hogy a képviselők közül nevezzek valakit, Tóth Vilmos képviselő úrral áll. Ezen magyarázat szerint Bosznia és Herczegovina megszállásának a többségi felirati javaslatban kifejezett kárhoztatása és e vállalkozás pénzügyileg és politikailag káros és vészthozó következményei csak a természeti elháríthatatlan eseményeket illeti, melyek kikerülhetlenek lévén, megtörténtükért ennélfogva senkit felelőssé tenni nem lehet, senkit megrovás vagy dicséret ezért nem illethet. És csakis így érthetem, hogy a miniszterelnök úr ezen felirati javaslatot elfogadta. Csakis így érthetem, hogy ezen felirati javaslatot. barátom Tóth Vilmos elfogadta abbeli meggyőződésének kifejezéseként, hogy az okkupáczió kikerülhetlen, és ennélfogva helyes, sőt, hogy még az annexiónak is vannak oly módjai, melyek mellett ő megnyugvással fogadja. Egy másik magyarázat szerint, mely ma Horváth Lajos, a múlt napokban pedig Szlávy József képviselő úr beszédében található: mindezt a kormány szabad cselekményeinek kell tekinteni, melyeket megtenni vagy elkerülni egy iránt lehetett; mert különben nem volna értelme annak, hogy úgy, mint ma Horváth Lajos képviselő úr mondta, hogy külpolitikánknak cselekményeit a berlini kongresszus óta nem helyesli, nem volna értelme a felirat azon részének, mely a megszállás folytán előálló aggodalmak megszüntetését a fejedelemtől várja, s melyben kétségesnek állíttatik, várjon, ha ezen cselekmény minden czélját elérjük is, az előálló előnyök felérnek-e az abból származó minden hátrányokkal. Mert kikerülhetetlen eseményeket e szempontból megbírálni czéltalan töprengés volna. Nem érteném a felirati javaslat ezen és számos más kifejezését, ha nem tekintené az ott említett tényeket a kormányzat szabad cselekményeinek. Már most mind a két felfogásnak megvan a maga természetszerű következménye. És politikai, taktikai okokból lehet ezen következményeket elhallgatni , de ezen következmények logikai szükségszerűséggel, az emberi ész természetében levő kényszerűséggel előállanak. Az egyik felfogás természetszerű következménye az, hogy a kormányzat saját politikáját, saját cselekményeit érintve nem látván a politikának még jövő irányára nézve is csak annyiban érzi magát a feliratban kifejezett irányhoz kötve, amennyiben ezt a természeti események lefolyása lehetővé teszi. A második felfogás következménye az, hogy ha abban az értelemben fogatik fel a felirati javaslat , azt a jelen kormány el nem fogadhatja, melynek cselekményeiről ott szó van, a nélkül, hogy magát arra ne ítélje, hogy jugum Caudinumon át hajtassák. (Élénk helyeslés a baloldalon) oly jugum Caudinumon, amelyen túl nem kisérheti őt azok bizalma, kik őt azon átkergetik. (Helyeslés a baloldalon.) Komoly és őszinte emberekről én nem tehetem fel tehát, hogy oly felirati javaslathoz fognának ragaszkodni, amely meggyőződésüknek meg nem felelt , ha mégis azt tapasztalom, hogy egy és ugyanazon felirati javaslat ily különböző és egymással ellenkező két értelmezéssel fogadtatik el, akkor ebből egyet kell következtetnem (Halljuk!) s ez az, hogy ezen felirati javaslat nem szabatos, abban valami hiba van. És ha azok, kik e felirati javaslatot elfogadják, a parlamentnek jelen viszonyai közt való kötelességét teljesíteni akarják, akkor ezen szabatosítás elkerülhetlen, akkor elkerülhetetlen annak megmondása, hogy az egymástól eltérő két értelmezés közül melyik fejezi ki tulajdonképen a párt véleményét. (Helyeslés a baloldalon.) Ez elől nincs kitérés, t.ház. A kitérés ez elől annyit jelentene, hogy a jelen körülmények között azon párt legelső kötelességét, t. i. határozott és őszinte vélemény nyilvánítását a helyzetről és a jövő irányáról nem akarja teljesíteni. (Helyeslés a baloldalon.) Ezzel pedig — tartok tőle megsértetnék a nemzet iránti kötelesség, sőt megcsorbittatnék az is, mely a korona irányában fennáll. Mert midőn a parliament a trón magaslatáról felszólíttatik, hogy úgy a helyzetről, valamint a jövő irányra nézve véleményét adja elő, nem szabad tévhitben ringatni vagy abban megtartani a koronát az iránt, hogy meggyőződése szerint mi a nemzet érdeke. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És egy ily ellenkező értelemben felfogható, és magyarázható felirat elvenné alapját egy parlamenti kormány alakításának, mert azon vállalkozó kormányra nézve nem volna alap, amelyről megítélte: váljon azon politika, amelyre vállalkozik, a képviselőház többsége által elfogadott iránynak megfelel-e vagy sem. És egy ily felirat tehát a helyzet tisztázásához semmiben sem járulna. De van még egy más tekintet is, mely nézetem szerint lehetetlenné teszi a felirati javaslatnak szabatosítatlan állapotban való hagyását. És ezen tekintet azon képviselőket illeti, akik nem szólalnak fel e teremben, hanem meggyőződésüket egyszerű szavazással jelentik ki. Komoly önérzetes férfiúról nem tehetem fel, hogy ily fontos ügyekre nézve, ily válságos viszonyok közt némán adja szavazatát oly felirathoz, mely a legilletékesebb részről, épen a leglényegesebb kérdésekre nézve ellentétes értelemben magyaráztatik. Ha tehát el nem akarjuk a ház véleménye nyilvánulásának minden súlyát és befolyását venni s ha nem akarjuk a házat és háznak tagjait azon helyzetbe hozni, hogy ily eljáráshoz folyamodjanak , akkor egy elkerülhetetlen, s ez azon felirat értelmének szabatosítása. S — meg fogja engedni Tóth Vilmos képviselő úr — ez nem ezen pártnak házi ügye, hanem igen is, legfőbb érdeke azon pártnak, melynek kebeléből a felirat keletkezett. (Élénk helyeslés a balon) legfőbb érdeke főleg azért, mert különben azt kellene mondanunk, hogy még ma is azt tapasztaljuk, hogy ezen pártot, amennyiben véleménye nyilvánulásait látjuk, nem a múltra nézve közös meggyőződés, a jövőre nézve közös irány, hanem csak a helyzetre vonatkozó, különfélekép magyarázott aggodalmak kötik öszsze. (Helyeslés a baloldalon) hogy még ma is azt tapasztaljuk, hogy ezen párt nem a bizalom kapcsa által van a kormányhoz fűzve, hanem a töprenkedés tartja a kormány oldala mellett, (Élénk helyeslés a baloldalon) azon kormány oldala mellett, melynek tagjai felállanak e teremben és épen azon cselekményekre, épen azon cselekmények következményeire, melyek azon párt aggodalmainak tárgyát képezik, és mely cselekményeket azon párt egy része a kormány szabad cselekményeinek tekint, kijelentik, hogy azok kikerülhetlen világesemények természeti erővel előálló következményei, hogy ennélfogva őket sem a múltban, sem a jövőre nézve azok következményeiért felelősség nem terheli. (Élénk helyeslés a baloldalon.). Áttérve már most, t. ház, a felirat tulajdonképi tartalmára, én érzem azt, hogy azon terjedelmes előterjesztéssel szemben, melylyel a miniszterelnök úr a kormányzatnak keleti politikáját igazolni és felvilágosítani törekedett, nekünk feladatunk bővebben kifejteni feliratunk hármas álláspontját. Először azt, mely a kormány keleti politikájának általános irányát megnyugtatónak és helyesnek nem tartja, mely azon keleti politika végcselekményét, Bosznia és Herczegovina megszállását helytelennek és a monarchia kül- és belérdekeire nézve vészthozónak látja, és végre azon harmadik álláspontját feliratunknak, hogy ezen utóbbi cselekménye kormányunknak történt oly módozatok közt, melyekkel a parlament befolyása kijátszatott és ez által az alkotmány szelleme súlyosan megsértetett. Ami az elsőt illeti, t. hát, a kormány előadja, hogy kezdettől fogva politikájának hármas czélpontja volt. Az egyik az, hogy a török birodalom a lehetőség korlátai közt — így méltóztatott mondani — fentartassék; a másik az, hogy az orosz túlterjeszkedés meggátoltassák; a harmadik az, hogy a Balkánfélszigeten levő szláv népek eltöltessenek azon öntudattal, hogy sorsuk urai, és azok, akiktől az, ami méltányos és kívánatos reájuk nézve, függ, azok mi vagyunk, és nem amaz északi hatalom. Te hát! Ezen czélokat én helyeseknek és jogosaknak tartom. De midőn a kormány ezeket előadja, kiemeli azt, hogy ő az egész keleti válságot oly eseménynek tekintette, melynek irányát megváltoztatni és fentartani hatalmunkban nem állott. (Helyeslés balfelől.) Ebben én bevallását látom annak is, hogy a keleti válság tárgyát képező viszonyok rendezésére monarchiánk pozitív tervvel nem bírt, hogy úgy látta, hogy amennyiben a felszabadítás keleten kikerülhetlen, azt csak az orosz eszközölheti, s természetesen túlnyomólag önön hatalmi terjeszkedésének eszközlése mellett, és hogy mi mindössze arra szorítkozhatunk, — és a negatív czélú politika — hogy e túlterjeszkedést lehetőleg meggátoljuk (Élénk helyeslés balfelől.) és csak ebből magyarázhatom azon vélekedését, hogy még abban az esetben is, hogy ha egy, az orosz ellen sikerrel keresztül vitt háború után monarchiánk mint győztes állott volna, a győzelem eredményéül a kelet egész rendetlenségét állítja oda, mert úgy fogta volna fel a háborút, mint amely nem pozitív tervekért és czélokért, hanem csak negatív eredményekért vitatik. (Élénk helyeslés balfelől.) De ezzel én kimondva látok még valamit, azt, hogy ama válságnak ily viszonyok közötti lefolyása okvetlen érdekeink sérelmére kellett, hogy vezessen, ez bizonyos volt; — bizonytalan csak az, hogy mily fokú, mily hatású lesz ama sérelem. (Helyeslés balfelől.) Ennek beismerésével t. ház — és én örülök, hogy ily őszinte vallomásokat kaptunk, — nehezen tudom megegyeztetni a jelenségeknek két különnemű sorozatát. Ha valaki, t. ház, azt hiszi, hogy valamely végzetteljes esemény következményei és valamely végzetteljes lefolyás megindítása érdekében nem áll, akkor neki nem kell ennek megindítására tettlegesen közreműködni. (Élénk helyeslés bal felől); akkor neki nem kell oly cselekvényeket tenni, ha érzi is, hogy nem gátolja meg a megindított görgetegeket, melyekről tudja, hogy érdekeinek egy részét összetöri, csak azt nem tudja, hányad részét (Élénk helyeslés balfelől.) És a jelenségek egész sorozata arra mutat, hogy monarchiánk külügyi politikája, pozitív cselekvényekkel ezen végzetszerű lefolyás megindításához és előmozdításához hozzájárult. (Igaz, balfelől.) mert különben miként magyarázzam meg magamnak a külügyi politikánkban felmerült egész sorozatát a jelenségeknek, melyek a török monarchia hatalmát, befolyását és tekintélyét ott benn rendszeresen aláásták . (Igaz ! ügy van balfelől.) miként tudjam megmagyarázni, hogy minden alkalommal azon álláspontot foglalta el külügyi kormányzatunk, mely a török monarchia gyöngítésére vezetett ? Midőn felvettetett a kereskedelmi szerződések kötésére való jogosultság a vazall államoknál, elvileg döntetett el azon kérdés, ha váljon azon jogczim, melynél fogva a szultán fensége alá tartoznak ezen kis államok, azt jelenti-e, amit jelenteni kellene a nemzetközi jog szerint, vagy pedig félreértetik épen monarchiánk által (Élénk helyeslés balfelől); vagy pedig miként magyarázzam meg magamnak egész sorozatát a jelenségeknek határainkon, melyeknek egy részét öntudatosan, a többit pedig a homályos, eddig meg nem magyarázott czélzattal, meglehet akaratlanul, de határában szította és bátorította az ottani felbomlási törekvéseket , miként magyarázzam meg azt, hogy a török-szerb-montenegrói háborúban a semlegesség monarchiánk részéről oly módon jön alkalmazva, hogy az egyik hadviselő félnek minden kedvezmény megadatott, megengedtetett, hogy tömegesen vonuljanak keresztül országunkon fegyveresek. (Igaz! ügy van balfelől.) Minden megtagadtatott a másik féltől, sőt minden alkalom megragadtatott (igaz! ügy van a balon.) a másik félnek korlátozására. Miként magyarázza meg külügyi kormányzatunk azon cselekvényt, hogy a győzelem pillanatában az ő karja tartóztatta fel Törökországot abban, hogy ellenfelét kellő módon megfékezhesse. Én szaporíthatnám ezen jelenségek elősorolását, lehet azokat eltagadni, lehet magyarázni, de egyről bizonyos vagyok és merem előre kimondani, hogy majd a jövő történet minden nyomozás után azt fogja mondani, hogy monarchiánk külügyi kormánya az események végzetszerű lefolyásának egyik megindítója és előmozdítója volt. (Igaz! Úgy van a balon.) De van még a jelenségeknek egy másik sorozata és az abban áll, amely a kormány azon másik állításával ellenkezik, hogy midőn az orosz felszabadítás, mint az események kényszerítő folyama megindult, akkor éreztük, hogy a mi érdekeink kockára vannak téve, de ezen érdekek biztosítására nem tehettünk egyebet, mint fentartani erőnket a békekötés pillanatára, abban a pillanatban érvényesíteni érdekeinket és védeni meg azokat az eltipratástól. Te hát! Én ebben bevallását látom annak, hogy míg a kockarázás hónapokig tartott, addig sem külügyi, sem belügyi kormányzatunknak nem volt megnyugvása arról, hogy érdekeink biztosítva lesznek, nem lehetett megnyugvása arról, hogy érdekeink megóva lesznek. Mert ha ő, aki gyenge, aki tehetetlen volt arra, hogy az események kényszerű folyamát megakaszsza, az orosz és keresztény népek ellen, és aki tudta azt, hogy ezen orosz hadjáratnak eredményei a mi érdekellentétesünknek, az orosznak hasznára fog kizsákmányoltatni, az hogyan képzelhette, hogy majd a békekötés pillanatában ő eléggé erős lesz, annyi százezer élet és annyi ezer millió rubel árán megvásárolt eredményeket a győztes kezeiből kiragadni. (Élénk tetszés a baloldalon.) És azon Európa, melyet hol egy, hol más alakban méltóztatott szerepeltetni, hogy az az Európa nem volt alkalmas arra, hogy a megindulás pillanatában az ő és a mi érdekeink biztosítására a várakozásnál egyebet tehessen, miféle biztosítéka volt a külügyi politikának arra, hogy a békekötés egyetlen cselekményénél ezen Európa hatályos támogatást lesz képes nyújtani. (Élénk helyeslés a balon.) De nem csak ezt látom a kormány bevallásában. Jelenségekre vagyok utalva, mert soha még egy parlamentnek tájékozatlanabbul, és a külügyi kormányzat mulasztása miatt tájékozatlanabbul nem kellett e kérdéshez szólani, mint nekünk, mert nem kaptunk, csak alkalomszerű felvilágosításokat, amelyek gyakran azon czéllal adattak, hogy majd valamely kényelmes értelemben vétetnek a sokféle lehető között. (Élénk tetszés a baloldalon.) De egy jelenséget látok, amely arra mutat, hogy külügyi kormányzatunk nem is törekedett más biztosítékokat szerezni arra, hogy a harcz kitörése után érdekeink megóvattassanak, mint a mely biztosítékok a három császári hatalmasság viszonyában és abban voltak, hogy — a mit ismételve hallottunk — e nagy hatalmaknak érdekeink tudtul adattak és ez a jelenség az, hogy úgy a házban, mint e házon kívül, mindig proklamálva hallottam a legmegszorítottabb értelemben vett érdekpolitikát; minduntalan hallottam itt a miniszterelnök úrtól, hallottam másoktól másutt, hogy mi nekünk feladatunk saját érdekeinket saját erőnkkel megvédeni, hogy ezen érdekeink tudtul vannak adva az illető helyeken, és ezen tudtul adásban és saját erőnkben találjuk fel azok védelmének biztosítékát. De kérdem: egy hatalomnak, mely érzi azt, hogy ő ellene is legalább az ő érdekei kockáztatásával is megindult egy végzetes világesemény, érzi azt, hogy e megindításban szereplő tényezőknek érdeke ellentétes az övével s azok ellen gyönge, várjon ennek szabad-e önnön érdekeinek elszigeteltsége terére állni, s nem-e természetes hivatása az érdekközösség, az érdekkölcsönösség alapján szövetségeseket, támaszokat, biztosítékokat keresni ? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mert az a felfogás, melynek a miniszterelnök úr és a külügyi kormányzat kezdettől fogva kifejezést adott, kizárja keresését az ily támasznak és szövetségnek, így azután az ily legszűkebb értelemben vett érdekpolitika folyamán, mely már kezdettől fogva kizárta ez érdekközösség és kölcsönösség elvét, melynek ennélfogva lohasztólag és bátortalanítólag kellett hatni mindazon hatalmakra, melyek az északi hatalom ellenében érdektársaink lehettek volna, mondom, ezen politika folytán jutott el Anglia a maga kezére cselekedve Ciprusig és ázsiai Törökország feletti védnökségig, s ezen politika alapján jutottunk el mi ahhoz, mi egyetlen eredményünk, Bosznia és Herczegovina okkupácziójához. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hallottuk azonban ezen tényekkel szemben azon büszke, határozott kifejezéseket, melyekkel a miniszterelnök úr a házat annyiszor felvillanyozta. Nem hallottuk-e kimondatni a miniszterelnök úrtól az 1877. év július 26-án, hogy a monarchiának döntésre hivatott köreiben nincsen senki, ki a külügyi politika feladatának tartaná, hogy szomszédságunkban a birtoklási s hatalmi viszonyok megváltozzanak és hogy ily politika érdekében határozatokat hozni a jövőt illetőleg, senkinek sincs szándékában. (Derültség a baloldalon.) Emlékszik-e a miniszterelnök úr arra a lelkesedésre és tapsviharra, mely e kifejezéseit fogadta . És emlékszik-e a miniszterelnök úr, hogy a közvélekedés akkor, hogy ez a ház akkor egészen más értelemben fogadta ezeket, mint amily magyarázatot később megengedni méltóztatott. (Igaz a baloldalon.) De ez alkalommal elhallgattatott az, hogy ha monarchiánknak nincs érdekében, hogy a birtoklási viszonyok keleten szomszédságunkban megváltoztassanak, már folyamatban van egy roppant világesemény, mely elkerülhetlenül ezen változásra vezet, s mi gyöngék, mi képtelenek vagyunk nem csak arra, hogy ezeket megváltoztassuk, de hogy egyébre a magunk erejénél és a jó reménynél támaszkodhassunk a jövőre nézve. (Élénk helyeslés balfelől.) Ezt akkor elhallgatta. Hallottuk e teremben, a mi érdekeink a Balkán félsziget kelet északi részeiben és úgy vannak, mint a déli részekben. Hallottuk e teremben határozott hangon, hogy a monarchia készen áll pénzügyi s katonai erejének érintetlenségében és majd a békekötés pillanatában mindenki ellen minden érdekeit meg fogja óvni. De sejtelmét is közölték-e velünk annak, hogy ezen érdekek, épen a legfontosabbak, a félsziget keleti felében létezők koczkára vannak téve, és félő, hogy az által, amit ma a világ események kényszerű hatalmának neveznek — épen e leglényegesebb érdekeink el fognak tiportatni s mi le fogunk kerülni az Adriáig, hogy ott egy kis kompenzácziót kereshessünk. (Úgy van balfelől) Várjon mondották-e akkor, hogy igen is hajlandók és készek vagyunk minden érdekeinket mindenki ellen megvédeni, de vérmes várakozásokat nem lehet táplálni, mert vis majorral állunk szemben és ha gátolni nem tudtuk a kő megindulását, lehetett-e mondani, hogy az a kar, mely gyenge volt az indulót feltartani, meg fogja ezt állítani rohanásában, midőn ereje a ragadó sebesség által megnövekedett ? (Tetszés balfelől.) Mindezt hallottuk akkor, így aztán, te hát, ma látjuk, ma érezzük, ma a kormány bevallása alapján konstatálhatjuk, mily igaza volt akkor a közvéleménynek, mely ezen büszke, ezen fennen hangzó kijelentések daczára makacsul vonakodott megnyugodni ; milyen igaza volt azon közvéleménynek, melyet aggódás az egész országban vonaglásban tartott, mely kereste az eszközöket a módokat monarchiánk és hazánk érdekeinek megvédésére, kereste, hibásan, kereste nézetem szerint sokban tévesen, kereste túlzással, de abban az egyben tökéletesen igaza volt, hogy azon büszke biztató nyilatkozatoknak, melyeket itt és másutt hallott, megnyugtató hitelt adni nem lehet. (Úgy van balfelől.) Még ha mindez kényszerűleg is történik, szónok szükségesnek tartotta volna, hogy a kormány kellőleg felvilágosítsa a nemzetet, s ne lépjen a nemzet elé oly biztatásokkal, melyekről tudnia kellett, hogy beválthatlanok. Mert mindig nagy erkölcsi romlással jár az űr, mely a kormány ígéretei a nemzet várakozásai, s az ígéret beváltása között támad. Szónok ezután fejtegeti, hogy külügyi politikánk megfelelt-e a hármas feladatnak, melyet a miniszterelnök nyilatkozata szerint maga elé tűzött. A külügyi politikának legközelebbi czélját a berlini szerződés végrehajtása képezi. A két tartomány megszállása phizikailag és erkölcsileg inkább gyöngít, mint erősít minket. Phizikailag inkább gyöngít, mert oly vállalat, mely erőnk negyed- vagy harmad részét leköti, alkalmas phizikai erősítés nem lehet. De erkölcsileg is gyöngít, mert bármit mondjon Pauler miniszter, az előzmények az annexio föltételezésére kényszerítenek minket (Úgy van! balfelől), s az erkölcsileg gyöngít minket, hogy másoktól a berlini szerződés pontos jóhiszemű végrehajtását követeljük. Azon államok, melyek a háború folytán a Balkán-félszigeten keletkeztek vagy megnagyobbodtak: Bulgária, Keleti-Rumélia, Montenegró, Szerbia tudják, hogy jelen állapotukat nem saját erejöknek köszönhetik, hanem az orosz kardnak, és tudják, hogy a jelen állapotaik létrejöttének mi részben gátjai de részben tehetetlen gátja voltunk, (Helyeslés balfelől) és azért minden erkölcsi tényező az orosz felé fordul. Ha ez így van, kérdem a t. miniszterelnök úrtól, menynyiben fogja az okkupáczió az orosz hatalomról fennálló képzeteket a mi javunkra fordítani ? A mi helyzetünk ott egy ék, mely az ottani népaspirácziókat szétválasztja; annálfogva hatalmunk addig terjed, ameddig szuronyaink hegye ér és oly erős, a milyen erős szuronyaink hatalma . (Úgy van balfelől.) de mihelyt a mi szuronyainkkal szemben egy még nagyobb szuronytömeg áll, azonnal ki fog törni mindezen szomszédoknak, sőt az elfoglalt tartomány népeinek eltitkolt, elrejtett ellenszenve ellenünk. (Úgy van balfelől.) De talán azt fogják mondani és megengedem, hogy lehet így okoskodni, hogy mi majd ott rendezett állapotokat teremtünk, daczára annak, hogy a Boszniában való uralkodásunk egyik oszlopát, a mohamedán elemet, széttörtük, ha majd jó közigazgatással egy oly nemét a rendnek és jóllétnek honosítjuk meg azon tartományokban, hogy majd akkor a rokonszenv irántunk felébred és majd akkor a szomszédok vágyva és bizalommal néznek azon állapotokra, amelyeket mi ott teremtettünk, mert mi szabadságot is biztosítunk nekik, és így végkép elvonjuk az orosz hatalom iránti rokonszenvet. Te hát! Akik így okoskodnak, azok a világtörténet tanúságát egyszerűen figyelmen kívül hagyják, mert ha van valami a világtörténetben, úgy kétségtelen az a tanúság, hogy ifjú népeknél, amelyek ébredő nemzeti öntudattal bírnak, a művelődés és jóllét csak fokozza ezen érzetet és csak gyarapítja a törekvést annak valósítására, nem csökkenti, nem fogja kiirtani (Helyeslés bal felől.), és ha talán egy egészen tanulságos példa kell, gondoljanak Lombardiára és Velenczére. De az okkupáczió a megcsonkított Törökország fenntartására sem fog szolgálni, mert e tartományok megszállása természetes visszahatást fog gyakorolni azon népek érzelmeire, még a muzulmánokra is, melyek a fényes porta uralma alatt tettleg megmaradtak. A fájdalomkiáltások a rosz igazgatás miatt szaporodni fognak és azon czímen, a melyen mi megszállva tartjuk Boszniát, és pedig teljes joggal, minden többi keresztény tartomány hasonló elválást fog kívánni a török birodalom testéből. Szóló ezután kimutatja, hogy kereskedelmi tekintetből, mily csekély tényező a két tartomány s azután áttér a kormány által követett eljárás taglalására. A koronának a szerződéskötési jog, gyakorlati tekintetekből megadatott, de minden alkotmány szellemében e jog jóhiszemű gyakorlata tételeztetik fel. Ennélfogva nem szabad ezt oly politika megkezdésére, oly politikának bevégzett tényekben való megtestesítésére használni, melyről tudják, melyről feltehették, hogy a parlament belenyugvását és helyeslését nem fogja bírni. S hogy ez úgy van, s hogy azon szerződési politika ezen parlamentnek sem bírja megnyugvását, arra egyetlen egy bizonyítékul azt hozom fel, hogy a horvát. képviselőtársaim által benyújtott felirati javaslaton kívül, minden javaslat fő tartalma abból áll, mily káros és vészthozó a berlini mandátum folytán megtörtént okkupáczió monarchiánkra és hazánkra nézve. (Helyeslés a baloldalon.) Tehát már a parlamenti kormányforma természeténél fogva kötelezve lett volna a kormány arra, hogy azon szerződést az országgyűléssel kötölje annak végrehajtása előtt, mert az a közlés lehető volt anélkül, hogy amiatt az állam érdekei csorbát szenvedtek volna. De mindenesetre kötelezve kellett volna érezni a kormánynak magát az ezen mandátum végrehajtására szükséges eszközöket a parlamenttől kérni, nem pedig oly eszközökkel hajtani ezt végre, melyek a kormányférfiak nyilatkozatai alapján más czélra szavaztattak meg. (Ügy van a baloldalon.) A kormány feloszlatta az országgyűlést, s azt akkor hívta egybe, midőn már bevégzett tények állottak fenn. Szóló arra a meglepetésre nem volt elkészülve, hogy a kormány részéről az állíttassák: mindaz, ami történt, a múlt törvényhozás nézetének megfelel és a választók által szentesíttetett. (Derültség balfelől.) Szónok fölemlíti, hogy a mind elnök úr az egyesült ellenzék által benyújtott, de visszavont hat javaslatra hivatkozott, s így folytatja beszédét. Azt mondja a miniszterelnök úr: igaz a határozati javaslatból semmi sem lett, nem fogadtatott el, de azon el nem fogadott határozati javaslat mégis az egész ház véleménye. Mert a többség nem támadta meg tartalmát, ő maga helyesnek állította,, csakis alaki okokból kérte annak visszavonatását. Én azt hiszem ugyan, hogy nem alaki okokból vonatott viszsza, hanem más okból, amint az a vitából kitűnik; de mert a többség nem tiltakozott ezen határozati javaslat ellen, a miniszterelnök úr pedig csak alaki szempontból tett ellene kifogást, mi meg indítványoztuk azt: ezen három tény a miniszterelnök úr szerint arra mutat, hogy a ház nézetével Bosznia okkupácziója megegyez. (Élénk derültség balfelől.) Ha én a miniszterelnök magyarázats módját szeretném követni, akkor így okoskodnám: el nem fogadott határozati javaslat nem képezheti a háznak nézetét, és abból, hogy azon időpontban nem helyeseltünk egy oly okkupácziót, mely Anglia és Törökország ellenére történt, nem következik, hogy egy másik időpontban egészen más viszonyok közt egy ilyen okkupácziót kötelesek vagyunk helyeselni. (Zajos helyeslés balfelől.) De tehát, milyen körülmények közt jött létre ezen határozati javaslat? 1878. május 14-én bizonytalan volt még, hogy a kongresszus létre fog-e jönni vagy sem ? és a miniszterelnök úrnak — felolvasom nyilatkozatát, ha kívántatik — szavai szerint kétes volt, ha vájjon a koczkavetés ezen napjaiban nem háború fog-e köztünk és Oroszország közt kitörni ? Itt mellékesen jegyzem meg, hogy teljesen igaza volt azon. képviselő úrnak, — gondolom Bánhidyt. barátom mondotta, hogy valahányszor valamely összeg megszavazása, vagy a kormány rendelkezése alá bocsátásáról volt szó, egy vagy más alakban az orosz elleni háború lehetősége mindig oly nyájas intés alakjában felszínre hozatott. (Tetszés balfelől.) Már most, t. hát, azon időpontban, midőn a kormány szavai szerint is egy háború eseményei előtt állottunk, esik Oroszországnak azon törekvése, hogy az Angliához közeledni kívánó Ausztria különféle missziók által, Ignatieff missziói által, Angliától eltéríttessék (igaz! ügy van! balfelől), azon időpontra esett azon hír is, hogy a monarchia kormánya alkudozik a török birodalommal, és kész volna annak ellenére is a menekülteket Boszniába visszavinni azon ürügy alatt, hogy nem itt a mi határainkon belől, hanem jobbnak tartja ott Boszniában őrizni őket. (Derültség a baloldalon.) Ezen hármas lehetőség ellen volt intézve ezen határozati javaslat, s hogy ez ellen volt intézve, a beszédek bőven magyarázzák. Már most felolvasom a határozati javaslatot : »A képviselőház, midőn megszavazza a rendkívüli 60 milliónyi költség fedezetét, egyszersmind kijelenti, hogy károsnak tart oly politikát, melynek czélja nem a san stefanói előzetes békekötésben megkísérlett orosz hatalom túlterjeszkedésének meggátlása és ezáltal az európai nemzetközi jogállapot biztosítása, hanem a török birodalom területén való osztozkodás, amely a monarchiát ellentétbe hozza azon hatalmasságokkal, melyek Oroszország ama kísérletének ellenállnak és ily politika kezdeményezésének tekintené és ennélfogva helytelennek tartaná a török birodalom bármely tartományának ama hatalmasságok ellenére eszközök megszállását. És ilyen politika kezdetének tartaná Törökország tartományának azon megszállását, amely ezen hatalmak ellenére történnék. Már most ebből méltóztatnak látni, hogy ha nemcsak a határozati javaslat szövegét abstrakte veszszük, de az azt kísérő beszédeket is tekintjük és abból hozzuk ki az értelmet, akkor a miniszterelnök úr feltevésének minden alapja hiányzik. (Helyeslés balfelől.) Meg lehet, hogy Bosznia okkupáczióját minden esetben és minden körülmények között ki kellett volna zárni. De józanul lehetett ezt tenni akkor, midőn a kormány szerint egy Oroszországgal kitörhető háború előtt állottunk ? Lehetett-e mondani, hogy még a hadviselés czéljaira sem szabad azon tartományt megszállani ? Ez ész-ellenes lett volna, márpedig aki a kísérő beszédeket átolvassa, meggyőződhetik, hogy más megszállást, mint a mi hadindítás czéljára, s annak műveletei végett történt volna, mi nem helyeselhettünk. (Élénk helyeslés balfelől.) De egyébiránt, ha oly nagyon jól emlékszik a miniszterelnök úr arra, hogy mi történt május 14-én, nem fogja kellemetlenül érinteni, ha emlékeztetem azon szavakra, amelyekben határozottan körülírja a 60 milliós hitel czéljait, midőn ünnepélyesen kijelentette a ház előtt, hogy a 60 milliós hitel milyen czélokra fog fordíttatni. Azt hiszem, hogy a ház megengedi, hogy ezen szavait felolvassam : (Halljuk!) »Magában véve a czél, melyre kéretik a hitel megszavazása, a következő, egyszerű és rövid, mert hisz azt gondolom, hogy egyes pontok megjelölését ily dolgokban senki tőlem,nem fogja kívánni: kéretik ez a monarchiának déli, délkeleti és északi határain teendő oly intézkedésekre és az itt netalán szükségessé válható oly csapatszaporításokra, amelyek múlhatatlanul szükségesek arra, hogy minden viszonyok közt biztosítva legyen a monarchia a meglepetések ellen.« (Derültség a baloldalon.) Egyedül ez a czél — monda a miniszterelnök úr — miért e hitel kéretik s ezért egyelőre csak is fele fog igénybe vétetni. Kiegészíti ezen nyilatkozatát a miniszterelnök úr azon további nyilatkozataival, hogy: »Azt tartom, hogy bármint forduljon is a koczka,« festve azon bizonytalanságot, amely a kongresszus létrejötte előtt volt, a mint csakugyan volt — hogy »bármint forduljon a koczka, monarchiánk és hazánk határai ellenséges meglepetésnek kitéve ne lehessenek, erre eszközök szükségesek.« Most jön azután a czukor. (Derültség.) »És azon intézkedések megtétele, melyek ez irányban Erdélyben szükségesek, nem csekély részét képezik azoknak, amelyek miatt ma a hitel megszavazása kívántatik, hanem — és itt egy hathatós közleményt tesz — hanem a teendők oly részére nézve, melyek valamivel több időt vesznek igénybe, jelesen az erdélyi szorosoknál teendő munkálatokra nézve, (Derültség) máris megtörténtek az intézkedések, és itt azon meggyőződésben vagyok, hogy nem lehetséges, hogy ezért az absolutóriumot bármely miniszternek ne adja meg a tövényhozás ?« — No, ha a czélnak ezen körülírását összehasonlítjuk Bosznia okkupácziójával, akkor a dolgok és a szavak természetes értelme szerint, amint azt Aristoteles óta veszik, ebbe bele nem illik Bosznia okkupácziója. (Helyeslés és taps balfelől.) De én megmondom önöknek, uraim, mi módon lehet nemcsak ezt, hanem minden mást beleilleszteni. (Halljuk!) Az volt mondva, hogy a czél egyszerű és rövid, mert ilyen dologban egyes pontok megjelölését senki sem fogja kívánni. (Derültség balfelől.) Talán az elhallgatott egyes pontok alatt Bosznia okkupácziója értetett. (Derültség balfelől.) És így mondani lehet, hogy az világos szavakkal nem volt kizárva. (Élénk derültség balfelől.) Igaz, hogy a beszédnek az az értelme, hogy a határokon megtétessenek az intézkedések. De Bosznia a határokon túl van. A ház azt hitte, mikor a fedezetet megszavazta, hogy a fölajánlott összegből a határon történnek csapatfelállítások, de azt nem gondolta meg, hogy határainkhoz csatoljuk Boszniát és arra czéloznak az intézkedések. A ház azt hitte, hogy a monarchiának meglepetések elleni biztosítása végett van szüksége a hitelre. Csodáltuk és helyeseltük a miniszterelnök úr bölcs előrelátását, hogy Erdélyt máris biztosította az orosz ellen. (Nagy derültség balfelől) de azt a ház nem képzelhette, hogy míg mi oda nézünk arra a megerősített erdélyi szorosra, adddig ő a 60 millióval szépen bevonul Boszniába. (Élénk tetszés derültség és taps balfelől.) Ha tehát a miniszterelnök úrnak oly nagy kedve van visszaemlékezni arra, ami május 14-én történt, miért fordította összes elme erejét a mi határozati javaslatunknak nagyon téves és alaptalan magyarázatára. Sokkal inkább volna helyén ezen figyelem most is, máskor is, ha saját szavait a parlamenttel szemben tett ünnepélyes ígéreteit, a 60 milliós hitelnek az emberi közönséges értelem szerint formulázott czélját, hozza vissza elméjébe. Ha ezekről emlékezik meg és azt mondja: mindez nem történt uraim, azon 60 milliós hitel másra költetett el, olyanra, amit akkor a parlament előtt kifejteni nem láttam czélszerűnek. Tette ezt a közös kormány és én hozzájárultam saját felelősségemre, tettem ezen és ezen okból. Most itt vagyok, hallgassátok meg okaimat és ítéljetek felettem. (Helyeslés balfelől.) Az a miniszter, ki nem fél találkozni a parliamenttel, ki helyesnek tartja az ügyet, melyet elvégzett, és bízik abban, ezt az utat követné. De annak a miniszternek, aki fél találkozni a parliamenttel, ki nem egészen bízik az ügy erejében, melyet végzett, annak a miniszternek ürügyeket kell keresnie mindenféle nyilatkozatokban és el nem fogadott határozati javaslatokban, hogy eljárása helyességére okot találjon. (Tetszés balfelől.) Különös parlamenti módot honosít meg a miniszterelnök úr. (Halljuk!) Képzelem, mennyire meglepetve hallják ezt és hallják a miniszter úr szavait, azok, akik a múlt országgyűlés többségéhez tartoztak. A miniszterelnök úr ugyanis azt mondja: »az a határozati javaslat, mely az ellenzék részéről jött, melynek tartalma helyeseltetett a kormány által, melynek tartalmára nézve magam is kimondtam, hogy hozzájárulok, de melynek visszavonását alaki okokból kértem, tartalmazta ezt«..............és mert ezt tartalmazta, nem lehet mondani, hogy nem a ház nézetével megegyezőleg történt a boszniai okkupáczió. Már most t.hát, a többség azon tagjai, kik sem ezen határozati javaslat indítványozásában nem vettek részt, sem a vitában föl nem szólaltak, hanem egyszerűen hallgattak, mennyire meg lesznek lepetve, ha hallják, hogy abban az ő hallgatásukban akkor, mikor lelkük ártatlanságában azt hitték, hogy csak azon határozati javaslatról van szó , helyeslése, elfogadása volt a boszniai okkupácziónak. (Zajos tetszés és taps a baloldalon.) Ha a miniszterelnök úr ilyen logikával él a parlament tagjaival szemben, akkor azok semmi meglepetések ellen nincsenek biztosítva. (Derültség a baloldalon.) akkor én nem tudom, hogy valamely ártatlan alkalommal, pl. a házszabályok magyarázatánál való hallgatásukból a miniszter úr majd egy későbbi alkalommal nem fogja-e kihozni, hogy mert hallgattunk, a ház nézetével az iránta való bizalmat fejezte ki. (Derültség a balon.) Szónok ezután a választásokról szól. Igaz, a szabadelvű párt van többségben. De várjon e párt egyes tagjai: Ghyczy, Várady,Wahrman, Horvát Boldizsár, Horváth Lajos és sok mások, helyeselték-e az okkupácziót s azért lettek-e megválasztva, mert azt helyeselték ? A választások eredményéből tehát az okkupáczió politikájának helyeslésére következtetni nem lehet. Különben e kérdés nem úgy vizetett a választók elé, hogy az a választók megfontolt