Pesti Napló, 1878. november (29. évfolyam, 265-290. szám)

1878-11-08 / 270. szám

270. szám. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, A­t­h­e­n­a­e­u­m - é­p­ü­l­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, péntek, november 8.1878. 29. évi folyam, kiofizetési feltételek­: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggel­ és esti ki­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különkü­ldéséért felü­lfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­m­ely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések , szintúgy mint előfizetések a ."Pesti VSTapló kiadó­ hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. REGGELI KIADÁS. Budapest, november 7. A legkülönbözőbb politikai események oly nagy tömege áll előttünk, hogy lemond­va egyes kérdések tüzetes fejtegetéséről, ezút­tal a szemléíró tollát veszszük fel. A delegácziók megnyitása nagy csönd­ben történt, s mintha a külügyminiszter egyelőre csak szoktatni akarná közönségét, előterjesztései közül ép úgy hiányzik a véres könyv, a­mint általában hiányzik minden spec­iális utalás az okkupáczióra. Ez annál feltűnőbb, mert az mondatott, hogy a kül­ügyminiszter alig várja a pillanatot, melyben politikáját a delegácziók előtt igazolhatja. E pillanatot most, mint látszik, legalább né­hány nappal maga a miniszter késlelteti. A delegácziók csak vasárnap fogadtatnak ő Felsége által s e fogadtatás, valamint a mi­niszter részéről várható további előterjeszté­sek előtt a bizottságok aligha kezdik meg érdemleges munkálataikat. A magyar delegáczió S­z­­­á­v­y­t, az osz­trák gróf Coroninit választá elnökül. Gr. Coronini beszéde nélkülözi ugyan a tüzetes­ politikai tartalmat, de legalább reá utal a közelebb végbement eseményekre s a lehető legnagyobb tárgyilagossággal előtünteti a helyzetet, melyben a delegácziók megkezdik tanácskozásaikat. S­z­­­á­v­y beszéde nemcsak színtelen, de bizonyos politikai meguntságról tesz tanúságot. Mintha a magyar delegáczió nagyérdemű elnöke a helyről, melyet elfog­lal, nem mondhatná azt el, a­mit mondani akarna; abban pedig, a­mit az elnöki emel­vényről elmondani lehet, nem telnék semmi öröme. De minek is vállalja el S­z­­­á­v­y mind a delegáczióban, mind a képviselőház felirati bizottságában az őt teljesen semlegesítő el­nöki állást, midőn neve egy jelentékeny kor­mánypárti töredék állítólagos akc­iójával áll szoros összefüggésben? A főrendek a mai rövid ülés alatt elintézték általánosságban és részleteiben is a felirati javaslatot. Minthogy a házban a követett keleti politikát erősebben elitélő felirat elfogadására nincs kilátás, a nagyobb arányú vita elmaradása nem sokat árthatott. Nagy elismerésre tarthatnak számot Prónay De­zső s Vécsey József bárók, kik az ellen­zéki álláspontot, a kormánypárti nagy több­séggel szemben rettenthetlen hévvel védték, s kiknek felszólalásai megfeleltek az általuk védett ügy jelentőségének. A vitát velők a miniszterelnök, gr. Cziráky és Szögyényi fő­ispán folytatták, s hogy módosítványaik el­buktak, az a főrendiház összealkotásában ta­lálja természetes magyarázatát. A főrendi felirati vitából kiemelkedett Széchen Antal gr. felszólalása. A gróf azon kezdte, hogy ő a kontinentális viszo­nyok között nem feltétlen hive a parlia­­mentáris kormányrendszernek. Ez igen pi­káns nyilatkozat sokat nyert volna érdekes­ségében, ha a gróf kifejti, hogy váljon mely rendszernek a feltétlen hive? A gróf azonban egyáltalában csak kérdéseket ve­tett fel, a nélkül, hogy megadná a választ s egész beszéde folyamában inkább akadémiai értekezésekben tetszelgett, semhogy határo­zott véleményt mondjon a fennforgó konkrét tárgyról. Széchen hosszasan fejtegette, hogy ő bizonyos feltételek alatt nem ellensége a te­rületszerzésnek, de kijelentette azt is, hogy a monarchiának nem volt hivatása provokálni a berlini mandátumot. Ha jól értettük, ő nem barátja az okkupácziónak, hanem az anne­­xiónak. Ő nem azt tette volna, a­mit gr. An­­drássy tett, de annál sokkal többet, s nem úgy járt volna el, mint a külügyminiszter, hanem a régi czéhszerű diplomáczia szabályai szerint. Lehetetlen, hogy az embert bizonyos borzongás ne fogja el, ha gr. Széchen elmo­sódott, nem eléggé világos okoskodásait ki­egészíti azzal, a­mi azokból természetszerű­leg következik. Bizonyos konzervatív színe­zet van ez okoskodásokon, melytől az ifjú konzervatívok, a­kik a nemzet nagy zömével együtt haladnak, szerencsére már rég meg­szabadultak. E színezet abban is nyilvánul, hogy Széchen alig bírja az őszinteség bátor­ságát, és beszédében igen finom kíván lenni, midőn c­élzatosan érthetetlen lesz. Az ily ellenfelek nem sok kárt fognak tenni a kül­ügyminiszterben , de szerencsére, az aktív po­litikában sem. A nemzet a követett keleti po­litika nyílt és határozott kárhoztatását köve­teli nagy nemzeti és alkotmányos érdekek­ből ; a nemzeti nyílt és határozott politikát a képviselőház ellenzéki pártjai képviselik. A fél­tett emberei felett, a­kiknek sorába Szé­chen tartozik, egyszerűen napirendre tér­hetünk. Az események sorában, melyeket a mai nap hozott, kiváló figyelmet érdemel a ki­rályi válasz, mely a horvát feliratnak jutott, és alantabb olvasható. Az éles hang, mely e választ jellemzi, s mely oly annyira elüt a trón nyilatkozatainak rendes modoráról, Tisza kezére, s befolyá­sára vall. A nyilatkozat érdemleges tartalma, mely a horvát tartománygyűlést illetékességi körére s a törvény által megszabott kifejezé­sekre erőteljesen figyelmezteti, legteljebb he­lyeslésünket birja s midőn az alkotmányos királyt úgy látjuk, mint a törvényhozó tes­tületek törvényalkotta illetékességi körének védőjét és bíráját, e tény különös jelentősé­gét nem kell magyaráznunk. Azt véljük azonban, hogy e tény c­élzata nemcsak a horvátoknak szól. Arra van az hi­vatva egyrészt, hogy kitüntesse, miszerint mérvadó helyen a jelenlegi magyar kormány­elnök tanácsa a bizalom mily fokával ta­lálkozik, s másrészt, hogy jelezze a korona ki­váló előtérbe lépését azon bonyodalmak kö­zepette, melyek a keleti válságból kifolyólag a monarchia különböző kormányait és tör­­vényhozó­ testületeit fenyegetik. S ha e szempontból tekintjük a horvá­toknak adott választ, az sokat nyer fontossá­gában. A korona jogait megszabja alkotmá­nyunk, s válságos viszonyok, bonyolódott helyzet, a korona tanácsosai s a nemzetgyű­lés között fennforgó differencziák, mind e körülmények igazolhatják, hogy a korona jogai egész mértékével él, a­mi alkotmányos országokban megtörténik akárhányszor és a monarchia jelenlegi viszonyai között is elve­zethet a helyzet tisztázására. S mindazok, kik mint ő Felségének hű magyar ellenzéke, a törvényt és alkotmányt védik, törekvéseik­ben, ha talán nem is ez volt a korona taná­csosainak szándéklata, csak felbátorítást és újabb erőt meríthetnek a tényből, midőn látják, hogy a korona, a jelen bonyolult vál­ság k­özepette, a törvény nemes és ma­gasztos védelmével kezdi meg akc­ióját! Budapest, nov. 7. (Belgrádból) Írják nov. 3-ról: Már említet­tem, hogy a pétervári és moszkvai pánszláv bizottsá­gok ügynökei hónapok óta Szerbiát választották te­vékenységük színhelyévé. Boszniában testvérszövetsé­get kötöttek a mohamedánokkal, s ezt a boszniai menekültekkel folytatták. A felirat, melyet két mo­hamedán Gorcsakov herczeghez intézett, már isme­retes. Ezt csakhamar egy hála felirat követte, melyben néhány mohamedán menekült a Szerbiában élvezett vendégszeretetet megköszöni. Ez irat végén a mohamedánok Milan »szerb királyt« és Natalia »szerb királynét«, továbbá a trónörököst éltették. E feliratot az itteni kormány gyártotta s íratta alá néhány mohamedánnal, mire az Istók — Risztics lapja — közzé is tette a férezművet. A pánszláv ügynökök most az ország minden részében izgatnak s Oroszországgal egy harmadik közös akczióra készítik elő a lakosságot. Ők híresz­­telik, minő rémtetteket követnek el az osztrák kato­nák Boszniában. Mindenütt azt beszélik, hogy mi­helyt az osztrákok a tavaszszal Novi­ Bazar ellen nyomulnak, Boszniában kitör a lázadás. Komarov tábornok, ki sokáig itt időzött, már elutazott, né­melyek szerint Oroszországba, mások szerint Mace­dóniába, hogy a bolgár lázadást előmozdítsa. Koma­rov különben a télre szállást bérelt s itt akarja be­várni, mit hoz a tavasz, ő látja el az orosz lapokat mindenféle, egy műhelyből kikerülő belgrádi, eszéki, újvidéki, bródi stb. levelekkel. Risztics nem igen sze­reti az oroszokat, de az orosz érzelmű fejedelemnével s a metropolitával szemben nem sokra mehet. Az Istók s a szubvenczionált újvidéki Zasztava tehát erélyesen hirdetik a pánszláv eszméket s az orosz lapokkal együtt közölnek serajevói leveleket a bosz­niai szerbek elnyomatásáról. (K i l e n c z m i 11­­­6.) A delegácziók elé ma juttatott előterjesztések szerint a boszniai és hercze­­govinai menekültek eltartása a monarchiának össze­sen kilencz millió frtjába került! A mi pénz­ügyi viszonyaink között kell-e ennél hatalmasabb érv a követett keleti politika ellen ? (A képviselőház bizottságai kö­réből.) A képviselőház bizottságai közül ma ismét megalakultak: az összeférhet­le­n­s­é­g­i bizottság elnökévé Szeniczey Ödön, jegyzőjévé T­i­b­á­d Antal választattak meg. — Ezen kivül a könyvtári bizottság ala­kult meg, melynek elnökévé T­a­r­a­y Andor, jegy­zőjévé S­i­m­o­n­y­i Iván választatott. A tanácskozó osztályok közül hátra volt még a Il-ik, mely szintén ma alakult, elnökévé Kemény Kálmán b.-t, jegy­zőjévé Zsíros Lajost választván meg.­­ A k­é­p­­viselőház tl. bírálóbizottsága mai ülésében tágyalás alá vette Nagy Gábor kézdivá­­sárhelyi és Arcz Albert új­ egyházi képviselő vá­lasztási ügyeit, s rövid­ tanácskozás után mindkét képviselőt igazoltnak jelentette ki. Domahidy Ist­ván nagy­károlyi képviselő ellen beadott kérvény­nek tárgyalását nov. 13-án tartandó ülésére tűzte ki a bizottság.­­ A képviselőház IX. bírá­lóbizottsága ma d. u. tartott ülésében Móricz Pál szarvasi kerületi képviselő választási ügyét tár­gyalta és hosszas beható tárgyalás után, a kérvényt alaki hiba miatt mellőzendőnek s Móricz Pált igazolt képviselőnek jelentette ki. Indokul szolgált az, hogy a folyamodvány aláírói panaszlók és bizonyítók egy sze­mélyben nem lehetnek, mert ezt a házszabályok 79. §-ának d) pontja kizárja. A költségek kölcsönösen megszüntettelek, miután a kérvény alaki hiba miatt utasíttatott vissza, a­mi a kérvényezők jóhiszeműsé­gét nem zárja ki. (Európa feladatáról Törökor­szág irányában) ekként nyilatkozik a Times: Ha Európa elejét akarja venni annak, hogy a török tartományok orosz ellenőrzés, s végül orosz uralom alá jussanak, egyértelműleg s erélyesen kell önmagá­nak rajta lennie, hogy Törökország elláttassék a jó kormányzat eszközeivel, s gondoskodnia arról, ne­hogy megelőzze az e czél meghiúsítására törekvő Oroszország. Se Angliát, se a többi európai hatal­makat bizonyára nem vezérli pusztán önző számítás. Magukra a török tartományokra nézve életbevágó fontosságú az, hogy Nyugat-Európának, nem pedig Oroszországnak befolyása alá jussanak. A Nyugattól, és nem az Északtól kell főleg várnia a Keletnek regenerálását. Azonban a legtevé­kenyebb s legkitartóbb befolyások aratják, a történe­lem tanúsága szerint, a sikert, s ha mi távol mara­dunk, Oroszország bizonyára előnyomul s kizár ben­nünket. Ez ügy nem tűri tovább a késedelmet és közönyt. Európának cselekednie kell, és pedig eré­lyesen cselekednie, ha biztosítani s fenntartani akarja befolyását. (A közös külügyi költségvetésből.) Minthogy a közös hadügyminisztérium olyan kényel­mesen járt el, hogy 1879-ki költségelőirányzatában »a Bosznia és Herczegovina foglalása alkalmával a mozgósítás vagy állományszaporítástól érintett pa­rancsnokságok, hadcsapatok és intézetek béke­szer­vezetük szerint« szerepelnek, a »mozgósítási viszony által föltételezett többszükséglet« pedig külön »a mozgósítási hitelbe« tétetett át, melyről azonban a delegácziók még semmiféle kimutatást nem vettek, csak a közös külügyi praeliminareban található némi nyoma a közelmúlt világtörténeti eseményeinek. A boszniai menekülteknek már krónikussá vált, s évek óta visszatérő eltartási költségein kívül, a külügymi­­­­nisztérium szükséglete az 1878-ki előirányzathoz ké­­s­pest 226.570, az 1877-kihez képest 414.770 írttal növekedett. E kiadási többlet nagyobb része a trieszti Lloyd terhére esik. De a diplomácziai költségek is emelkedtek és pedig összesen 95.560 írttal. Ez a többlet kizárólag a berlini szerződés életbeléptetésé­vel van összefüggésben. E szerződés határozatai folytán »Oláhország­ban, Szerbországban és Montenegróban diplomácziai képviselők« neveztetnek ki, a Kelet-Szaméliában mű­ködő bizottsághoz egy biztos, Bulgária ideiglenes kormányzatának ellenőrzésére egy meghatalmazott, a határkiigazító bizottságokba pedig három törzstiszt és két hivatalnok küldettek ki. Minthogy Belgrád­­ban és Bukarestben az eddig egyesített diplomácziai és konzuli teendőket el akarják különíteni, de ez új szervezet csak azután fog véglegesen megállapíttat­­ni, a külügyminisztérium a bukaresti, belgrádi és czettinyei képviselet számára egyelőre a rendkívüli szükséglet rovatában vett fel 45.155 frtot. Ugyane rovatban a kelet-ruméliai biztos számára 14.600, a bolgárországi meghatalmazott számára 14.815, a ha­tárkiigazító bizottságokban működő három törzstiszt részére egy félévre 13.690, végre a montenegrói ha­­tárkiigazításra kiküldendő két biztos számára 7.300 frtot, vagyis összesen 95.560 frtot előirányzott. Meg kell említenünk, hogy az 1879-diki elő­irányzatban a boszniai és herczegovinai fő- és alkon­­zulságok költségvetése is változatlanul fölvétetett. És pedig Szerajevo (Bosnyákország) 14.580, Banga­­luka (Bosnyákország) 5200, Mostar (Herczegovina) 8400, Brcska (Bosnyákország) 2310, Livno (Bos­nyákország) 1150, Trebinje (Herczegovina) 1360 frt konzulátusi szükséglettel szerepelnek. Hogy ez állá­sok — főleg a tisztán kereskedelmi ügyekkel foglal­kozó alkonzulságok — az okkupáczió idején miért tartatnak fenn s hogy az illető tisztviselők minő teendők teljesítéséért kapják fizetésüket, azt a költ­ségvetésből megtudni nem lehet. A külügyminiszté­rium 1878-ra többféle póthitelt is kér. És pedig a konstantinápolyi nagykövetségnél alkalmazott alá­rendelt diplomácziai tisztviselők és szolgák számára drágasági pótlék czimén 3382 frt 85 x/fl kr, a rendkí­vüli diplomácziai küldetések és bizottságok czimén 54.000 frt, a Lloyd-szubvenczió czimén az 1878. év második felének szükségleteképen 368.900 frtot. A horvát felirat átnyujtása: nov. 7. Ma délután 2 órakor fogadta király ő Felsége a budai várpalotában a horvát or­szággyűlés feliratát átnyújtó küldöttséget, mely Krestics Miklós elnök és dr. Vuscsics József első alelnökből állt. Krestics elnök ez alkalommal a követ­kező beszédet mondta: Felséges Urunk ! A horvát-zót-dalmát királyságok Felségedhez mindenkor hű országgyűlése által azon kiválóan meg­tisztelő megbízással ruháztattunk fel, hogy annak leg­alázatosabb feliratát Felséged királyi székének lép­csőire jobbágyi hódolattal letegyük. Mi szerencsések­nek érezzük magunkat e megbízatásunknak megfelel­hetni s egyúttal kifejezést adhatni a hűség és ragasz­kodás azon őszinte érzelmeinek, melyek a horvát-fót­­dalmát királyságok Felségedhez hű országgyűlését minden időben lelkesítették. Felség! Ezen legalázatosabb felirat hűséges viszhangja azon kegyteljes szavaknak, melyeket Fel­séged folyó évi szeptember 16-án kelt legfelsőbb le­iratában a horvát-tót-dalmát királyságok legaláza­tosabb országgyűléséhez legkegyelmesebben intézni méltóztatott. Azonban jelen alkalommal sem mulaszthatta el a nevezett királyságok Felségedhez minden idő­ben hű országgyűlése, óhajtásait a mondott király­ságoknak még mindeddig végre nem hajtott vissza­­keblezése tárgyában újból előadni, s e mellett szív­ből fakadó, szavakkal ki sem mondható örömét nyil­vánítani Felséged vitéz hadseregének azon nagy győ­zelmei felett, melyek nem csak újra felébresztik a monarchia legszebb s legdicsőbb emlékeit, hanem új tanúbizonyságot is adtakja Felséged dicsőséges királyi pálczája alatt boldogan élő valamennyi népek pél­dátlan áldozatkészségéről és határtalan szeretetéről s ragaszkodásáról Felséged iránt: Isten tartsa, Isten oltalmazza szentséges Fel­ségedet ! Erre ő Felsége így válaszolt: A loyalitás és hit ragaszkodás kifejezé­seit, melyek ezen válaszfeliratban foglalvák,­­ kegyesen fogadom s felhatalmazom Önö­ket : vigyék ezért küldőiknek királyi köszö­­netemet.­­Fejedelmi kötelmeimhez számitván egyéb­iránt az állami illetékességek és törvényes intézmények megóvása iránti különös gon­doskodásomat is, nem hagyhatom észrevétle­nül, hogy a Horvát- és Szlavónországok or­szággyűlése oly kérdések fejtegetésével is foglalkozott, melyek, mint különösen a mon­archia külügyei, törvényes hatáskörének kor­látain kívül esnek. Elvárom ennélfogva, hogy a mondott országgyűlés jövőre ezen korlátokat szigorúan figyelembe veendju­­s magyar koronák meg­jelölésére is ezentúl azon kifejezéseket fogja használni, melyek a fennálló törvényekkel összhangzásban vannak. Midőn végre elvárom, hogy a horvát­­szlavón országgyűlés által a Magyarország­gal kötendő pénzügyi egyezmény tárgyalá­sára választott országos küldöttség azon fel­adat teljesítésére fog szorítkozni, melyet a törvény számára kijelöl, — biztosítom Önö­ket és küldőiket arról, hogy valamint monar­chiám minden országának, úgy Horvát- és Szlavónországaim hű és áldozatkész népes­ségének javát is mindenkoron szívemen vi­selem. A közös kormány előterjesztései. — nov. 7. A közös államháztartásra vonatkozó azon előterjesztésekből, melyeket a külügyminisz­ter ma a delegáczióknak bemutatott, közöttük már a legérdekesebb részeket. Mindezen kor­mányi javaslatok és jelentések a közös ügyek rendes vitelére vonatkoznak és ennyi­ben, minthogy a költségek csak kevéssé tér­nek el a folyó s legnagyobbrészt a múlt év­nek is kiadásaitól, nem bírnak amaz elő­terjesztések semmi politikai jelentő­séggel. A boszniai okkupáczió folytán az idén teljesített kiadásokra a közös kormány nem kért ma póthitelt; a megszállás fenntartására a jövő évben megkívántató költségekről nem szól a jövő évi államháztartásról ma előter­jesztett közös budget, így nem ítélhetni meg ma, hogy a hadügyi és külügyi költségve­tésből, mely ma került a delegácziók elé, nem vitetett-e át a Bosznia megszállására vo­natkozó külön budgetbe oly költség, mely tulajdonképen a hadügyi s külügyi tárc­ának valamely rendes vagy rendkívüli rovatába esik. Azért még kérdéses, vájjon azon arány­lag nem kedvezőtlen kép, melyet a jövő évi közös budget mutat, nem fog-e romlani, ha az a megszállási költségeket is kombináczió­­ba vevő szempont alatt bíráltatik. De hogy a kedvező költségvetések, Bosz­nia megszállási terheit egészen számon kívül hagyva, mennyire megbízhatlanok, és mily szomorúan meghazudtoltanak a tények ál­tal, erről hangosan szólnak magának a közös kormánynak legújabb előterjesztései. Az 1876-ik évi közös háztartásról a de­legáczióknak ma bemutatott zárszámadás sze­rint a tényleges szükséglet azon év­ben 10,470.662 írttal haladta meg az e­l­ő­­irányzatot. 1876-ra a póthitelekkel együtt az összes szükséglet 105,130.412 írtban volt helybenhagyva, a valóságos költség azonban 115,601.075 írtra ment. Ezen fölötte kedvezőtlen eredmény első­sorban annak tulajdonítandó, hogy a 12 millióval előirányzott vámfölösleg tényleg csak 6.459,070 frtra ment, tehát a fedezet ezen részében 5.540,929 frtnyi hiány állott be. De az említett 10 milliónyi hiánynak másik fele, t.­­ 4.929,733 frt a rendes és rendkívüli kiadásoknál történt túllépésekből származott. Ez utóbbiak közt 1.602.369 írttal szerepel azon összeg, mely a boszniai s her­czegovinai menekültek segélyezésére az elő­irányzaton túl fordittatott. Ezen költség a közös aktívákból fedeztetett. Az 1876-iki közös háztartás a mondot­taknál fogva tényleg 10°/o-kal haladta meg az összes előirányzatot. Az 1877-iki közös háztartás kezelési számadása, mely a delegáczióknak szintén ma előterjesztetett, ugyancsak rendkívül kedve­zőtlen eredményt mutat. A póthitelekkel együtt ez évre 103.761.578 frt volt, mint a két állam hányadai által fedezendő szükség­let, előirányozva, tényleg pedig 116.972.851 frtot kell a magyar és osztrák kincstárnak viselnie. Töb­b mint 13 millióval ked­vezőtlenebb az eredmény az elő­irányzatnál. Itt is a vámfölösleg és a bos­­nyák menekültek tételénél csalatkozott meg a költségvetés; 11 millió vámfölösleg helyett befolyt 4,719.490 frt, a boszniai s herczego­vinai menekültekre pedig 2,704.538 frttal több adatott ki, mint a­mennyit a budget előrelátott. Mindezen tapasztalatok daczára a jövő évi költségvetésben megint 11,841.000 írttal előirányoztatik a vámfölösleg, a boszniai s herczegovinai menekültekre nézve pedig az­zal áltatja a közös kormány magát és a dele­­gácziót, hogy azok november végéig haza lesznek szállítva, s hogy eltartásuk nem ter­­helendő a jövő évben többé a közös háztar­tást. Hiába­ még kevés a múlt éveknek ismé­telt csalódása. Országgyűlés. A főrendiház nov. 7-ei üléséből. A főrendiház mai (nov. 7.) felirati vitáját már esti lapunkban ismertettük. Itt az ülésről szóló tudó­sítás kiegészítéséül fölemlítjük, hogy az ülés végén a főrendek, K. Vay Miklós indítványára, megbízták az elnököt, hogy nov. 19-én, mint a királyné ő Fel­sége nevenapján, fejezze ki ő Felségének a főrendek hódolatteljes jó kivánatait. B. Prónay Dezsőset pártolva b. V­é­c­s­ey József azt indítványozták, hogy hagyassák ki e feliratból a kiegyezésre vonatkozó rész. E módosít­­vány Szögyényi László és Tisza Kálmán miniszterelnök felszólalása folytán mellőztetett.1 . Ez után ismét felszólal: Prónay Dezső b.: Mélt, főrendek! Ismét kénytelen vagyok a háznak becses türelmét és figyel­mét igénybe venni, de már az első indítványom té­tele, illetőleg annak el nem fogadása után körül­belül tájékozva lehetek mostani indítványom sorsa felől. A felirati javaslatnak legfényesebb pontja az, mely az imént felolvastatott, azaz a­melyben a ház nyilatkozik a külügyi politikáról. E nyilatkozat álta­lánosságban van tartva, s úgy látszik, igen sok igény­nek kíván megfelelni. Ezen általánosságnál fogva kielégítheti azokat is, kik a jelen irányzattal meg vannak elégedve, s kielégítheti azokat is, kik abban megnyugvást nem találnak. De igen azért, mert én határozottabb színezetet szeretnék adni az ügy ily fontosságával szemben a ház nyilatkozatának, egy módosítványt vagyok bátor beterjeszteni, mely így szól: (Halljuk.) Az imént felolvasott szakasz után tétessenek a kö­vetkező szavak: »annál jogosultabbak ezen aggályok előttünk, minél indokolatlanabbnak tartjuk Felséged kormányának azon eljárását, hogy lehetetlenné tette, miszerint Bosznia és Herczegovina megszállására vo­natkozólag az ország törvényhozó testülete előzetesen nyilatkozhassék, holott a törvényhozó testület ily elő­zetes nyilatkozatát alkotmányunk követelményeinek megfelelőnek, de a viszonyok által is indokoltnak tartjuk, indokoltnak különösen azon súlyos áldozat­nál fogva, melyeket Bosznia és Herczegovina meg­szállása az országra rótt.« Méltóságos főrendek! Igen jól tudom, hogy, a­mint a mai ülés folyamában a háznak egy jeles szóno­ka (Széchen) oly jól kifejtette, a nemzetközi viszonyok nem oly természetűek, hogy azok egy számosabb tag­ból álló tanácskozó testület elé, különösen viszonya­ink közt, a parl­amentek elé volnának o hozhatók. De­­ nem is az az indítványomnak értelme, hogy például a kormánynak kötelessége lett volna oly irányban készíteni elő lépését, hogy mielőtt még a külhatal­­makkal egyáltalában valami történt, szándékait és terveit előzetesen a parlamentnek bejelentse. — Korántsem. Azt hiszem azonban, hogy midőn a berlini szerződés már megköttetett, midőn már Bosznia és Herczegovina okkupác­iója elhatározott dolog volt, akkor lehetett volna a dolgot úgy intézni, hogy az országgyűlés rögtön nyilatkozott volna ezen ügyek iránt. Meglehet, ez­által még súlyosbíttatott volna a helyzet, meglehet, siettetett volna a válság, de talán épen azért, mert siettetett volna, talán hamarább történt volna az eldöntés. Én, méltó főrendek, teljesen megnyugszom ab­ban, hogy feliratunk általánosságban legyen tartva, hogy t. i. mi mindaddig, míg ezen fontos kérdések tekintetében a részletekre nézve fölvilágosításokat nem nyerünk, csak átalánosságban jelezzük aggodal­munkat a jelenleg követett politika következményei fölött, de mégis azt óhajtanám, hogy legalább is oly mértékben emeltessék kifejezésre ezen aggodalmunk, hogy ne lehessen föltételezve, hogy a követett irányt helyeseljük. (Helyeslések.) Ez az, a­mit indítványom czéloz, ajánlom azt a múlt­ főrendek figyelmébe. Cziráky János gróf: Őszintén megvallom, hogy ha e módosítvány elfogadtatnék, ez mintegy a kormány­férfiak eljárása iránt némi bizalmatlansá­got fejezne ki. Én tehát mindezeket tekintetbe véve, nem járulhatok ahoz, hogy Prónay Dezső báró ő méltóságának módosítványa elfogadtassák. (He­lyeslés.) Vécsey József báró : Prónay Dezső báró, egyetértőleg az előtte szólott Széchen gróf ő excellen­­cziájával, nem azt az álláspontot foglalták el, mintha a végrehajtó kormány sohasem léphetne nemzetközi szerződésre a­nélkül, hogy a törvényhozó testületnek véleményét egész nyíltsággal előlegesen ki ne kérje , sőt ellenkezőleg azt vallották mindketten, hogy a kormány a maga felelősségére az ilyen dolgokban mindig eljárhat és a közlés által az illető törvény­hozó testületeket csak arra hívja fel, hogy utólagos bírálatot mondhassanak eljárása felett. Ezen értelemben én részemről hozzájárultam volna Prónay Dezső indítványához, hanem megval­lom, nem látom eléggé indokoltnak először azzal a ténynyel szemben, hogy a miniszterelnök úr ama bi­zonyos szerződést a méltó főrendiház asztalára letette, a­mely bár felolvasva nincs, de ma már bajosan mondhatjuk, hogy annak tudomásával nem bírunk. Másodszor pedig engem kielégít a feliratnak azon bekezdése, a­hol az mondatik, hogy »fájdalmasan érint minket is azon szomorú tény.« Én részemről e szavakhoz kötöm magamat és ezen panaszos hang­ban eléggé kifejezve látom azt, hogy az ország egy oly akc­ióba sodortatott, a­melynek további követ­kezményeiről talán még maga a kormány sincs tisz­tában, valamint hogy annak előzményeiről sem volt legjobban tájékozva. Én tehát ezen magyarázattal részemről bele­nyugszom a szövegbe. Tisza Kálmán miniszterelnök. A módosít­­­­ványban kárhoztatása van a kormány eljárásának.

Next