Pesti Napló, 1878. november (29. évfolyam, 265-290. szám)
1878-11-08 / 270. szám
270. szám. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum - épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, péntek, november 8.1878. 29. évi folyam, kiofizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggel és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések , szintúgy mint előfizetések a ."Pesti VSTapló kiadó hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. REGGELI KIADÁS. Budapest, november 7. A legkülönbözőbb politikai események oly nagy tömege áll előttünk, hogy lemondva egyes kérdések tüzetes fejtegetéséről, ezúttal a szemléíró tollát veszszük fel. A delegácziók megnyitása nagy csöndben történt, s mintha a külügyminiszter egyelőre csak szoktatni akarná közönségét, előterjesztései közül ép úgy hiányzik a véres könyv, amint általában hiányzik minden speciális utalás az okkupáczióra. Ez annál feltűnőbb, mert az mondatott, hogy a külügyminiszter alig várja a pillanatot, melyben politikáját a delegácziók előtt igazolhatja. E pillanatot most, mint látszik, legalább néhány nappal maga a miniszter késlelteti. A delegácziók csak vasárnap fogadtatnak ő Felsége által s e fogadtatás, valamint a miniszter részéről várható további előterjesztések előtt a bizottságok aligha kezdik meg érdemleges munkálataikat. A magyar delegáczió Szávyt, az osztrák gróf Coroninit választá elnökül. Gr. Coronini beszéde nélkülözi ugyan a tüzetes politikai tartalmat, de legalább reá utal a közelebb végbement eseményekre s a lehető legnagyobb tárgyilagossággal előtünteti a helyzetet, melyben a delegácziók megkezdik tanácskozásaikat. Szávy beszéde nemcsak színtelen, de bizonyos politikai meguntságról tesz tanúságot. Mintha a magyar delegáczió nagyérdemű elnöke a helyről, melyet elfoglal, nem mondhatná azt el, amit mondani akarna; abban pedig, amit az elnöki emelvényről elmondani lehet, nem telnék semmi öröme. De minek is vállalja el Szávy mind a delegáczióban, mind a képviselőház felirati bizottságában az őt teljesen semlegesítő elnöki állást, midőn neve egy jelentékeny kormánypárti töredék állítólagos akciójával áll szoros összefüggésben? A főrendek a mai rövid ülés alatt elintézték általánosságban és részleteiben is a felirati javaslatot. Minthogy a házban a követett keleti politikát erősebben elitélő felirat elfogadására nincs kilátás, a nagyobb arányú vita elmaradása nem sokat árthatott. Nagy elismerésre tarthatnak számot Prónay Dezső s Vécsey József bárók, kik az ellenzéki álláspontot, a kormánypárti nagy többséggel szemben rettenthetlen hévvel védték, s kiknek felszólalásai megfeleltek az általuk védett ügy jelentőségének. A vitát velők a miniszterelnök, gr. Cziráky és Szögyényi főispán folytatták, s hogy módosítványaik elbuktak, az a főrendiház összealkotásában találja természetes magyarázatát. A főrendi felirati vitából kiemelkedett Széchen Antal gr. felszólalása. A gróf azon kezdte, hogy ő a kontinentális viszonyok között nem feltétlen hive a parliamentáris kormányrendszernek. Ez igen pikáns nyilatkozat sokat nyert volna érdekességében, ha a gróf kifejti, hogy váljon mely rendszernek a feltétlen hive? A gróf azonban egyáltalában csak kérdéseket vetett fel, a nélkül, hogy megadná a választ s egész beszéde folyamában inkább akadémiai értekezésekben tetszelgett, semhogy határozott véleményt mondjon a fennforgó konkrét tárgyról. Széchen hosszasan fejtegette, hogy ő bizonyos feltételek alatt nem ellensége a területszerzésnek, de kijelentette azt is, hogy a monarchiának nem volt hivatása provokálni a berlini mandátumot. Ha jól értettük, ő nem barátja az okkupácziónak, hanem az annexiónak. Ő nem azt tette volna, amit gr. Andrássy tett, de annál sokkal többet, s nem úgy járt volna el, mint a külügyminiszter, hanem a régi czéhszerű diplomáczia szabályai szerint. Lehetetlen, hogy az embert bizonyos borzongás ne fogja el, ha gr. Széchen elmosódott, nem eléggé világos okoskodásait kiegészíti azzal, ami azokból természetszerűleg következik. Bizonyos konzervatív színezet van ez okoskodásokon, melytől az ifjú konzervatívok, akik a nemzet nagy zömével együtt haladnak, szerencsére már rég megszabadultak. E színezet abban is nyilvánul, hogy Széchen alig bírja az őszinteség bátorságát, és beszédében igen finom kíván lenni, midőn célzatosan érthetetlen lesz. Az ily ellenfelek nem sok kárt fognak tenni a külügyminiszterben , de szerencsére, az aktív politikában sem. A nemzet a követett keleti politika nyílt és határozott kárhoztatását követeli nagy nemzeti és alkotmányos érdekekből ; a nemzeti nyílt és határozott politikát a képviselőház ellenzéki pártjai képviselik. A féltett emberei felett, akiknek sorába Széchen tartozik, egyszerűen napirendre térhetünk. Az események sorában, melyeket a mai nap hozott, kiváló figyelmet érdemel a királyi válasz, mely a horvát feliratnak jutott, és alantabb olvasható. Az éles hang, mely e választ jellemzi, s mely oly annyira elüt a trón nyilatkozatainak rendes modoráról, Tisza kezére, s befolyására vall. A nyilatkozat érdemleges tartalma, mely a horvát tartománygyűlést illetékességi körére s a törvény által megszabott kifejezésekre erőteljesen figyelmezteti, legteljebb helyeslésünket birja s midőn az alkotmányos királyt úgy látjuk, mint a törvényhozó testületek törvényalkotta illetékességi körének védőjét és bíráját, e tény különös jelentőségét nem kell magyaráznunk. Azt véljük azonban, hogy e tény célzata nemcsak a horvátoknak szól. Arra van az hivatva egyrészt, hogy kitüntesse, miszerint mérvadó helyen a jelenlegi magyar kormányelnök tanácsa a bizalom mily fokával találkozik, s másrészt, hogy jelezze a korona kiváló előtérbe lépését azon bonyodalmak közepette, melyek a keleti válságból kifolyólag a monarchia különböző kormányait és törvényhozó testületeit fenyegetik. S ha e szempontból tekintjük a horvátoknak adott választ, az sokat nyer fontosságában. A korona jogait megszabja alkotmányunk, s válságos viszonyok, bonyolódott helyzet, a korona tanácsosai s a nemzetgyűlés között fennforgó differencziák, mind e körülmények igazolhatják, hogy a korona jogai egész mértékével él, ami alkotmányos országokban megtörténik akárhányszor és a monarchia jelenlegi viszonyai között is elvezethet a helyzet tisztázására. S mindazok, kik mint ő Felségének hű magyar ellenzéke, a törvényt és alkotmányt védik, törekvéseikben, ha talán nem is ez volt a korona tanácsosainak szándéklata, csak felbátorítást és újabb erőt meríthetnek a tényből, midőn látják, hogy a korona, a jelen bonyolult válság közepette, a törvény nemes és magasztos védelmével kezdi meg akcióját! Budapest, nov. 7. (Belgrádból) Írják nov. 3-ról: Már említettem, hogy a pétervári és moszkvai pánszláv bizottságok ügynökei hónapok óta Szerbiát választották tevékenységük színhelyévé. Boszniában testvérszövetséget kötöttek a mohamedánokkal, s ezt a boszniai menekültekkel folytatták. A felirat, melyet két mohamedán Gorcsakov herczeghez intézett, már ismeretes. Ezt csakhamar egy hála felirat követte, melyben néhány mohamedán menekült a Szerbiában élvezett vendégszeretetet megköszöni. Ez irat végén a mohamedánok Milan »szerb királyt« és Natalia »szerb királynét«, továbbá a trónörököst éltették. E feliratot az itteni kormány gyártotta s íratta alá néhány mohamedánnal, mire az Istók — Risztics lapja — közzé is tette a férezművet. A pánszláv ügynökök most az ország minden részében izgatnak s Oroszországgal egy harmadik közös akczióra készítik elő a lakosságot. Ők híresztelik, minő rémtetteket követnek el az osztrák katonák Boszniában. Mindenütt azt beszélik, hogy mihelyt az osztrákok a tavaszszal Novi Bazar ellen nyomulnak, Boszniában kitör a lázadás. Komarov tábornok, ki sokáig itt időzött, már elutazott, némelyek szerint Oroszországba, mások szerint Macedóniába, hogy a bolgár lázadást előmozdítsa. Komarov különben a télre szállást bérelt s itt akarja bevárni, mit hoz a tavasz, ő látja el az orosz lapokat mindenféle, egy műhelyből kikerülő belgrádi, eszéki, újvidéki, bródi stb. levelekkel. Risztics nem igen szereti az oroszokat, de az orosz érzelmű fejedelemnével s a metropolitával szemben nem sokra mehet. Az Istók s a szubvenczionált újvidéki Zasztava tehát erélyesen hirdetik a pánszláv eszméket s az orosz lapokkal együtt közölnek serajevói leveleket a boszniai szerbek elnyomatásáról. (K i l e n c z m i 116.) A delegácziók elé ma juttatott előterjesztések szerint a boszniai és herczegovinai menekültek eltartása a monarchiának összesen kilencz millió frtjába került! A mi pénzügyi viszonyaink között kell-e ennél hatalmasabb érv a követett keleti politika ellen ? (A képviselőház bizottságai köréből.) A képviselőház bizottságai közül ma ismét megalakultak: az összeférhetlenségi bizottság elnökévé Szeniczey Ödön, jegyzőjévé Tibád Antal választattak meg. — Ezen kivül a könyvtári bizottság alakult meg, melynek elnökévé Taray Andor, jegyzőjévé Simonyi Iván választatott. A tanácskozó osztályok közül hátra volt még a Il-ik, mely szintén ma alakult, elnökévé Kemény Kálmán b.-t, jegyzőjévé Zsíros Lajost választván meg. A képviselőház tl. bírálóbizottsága mai ülésében tágyalás alá vette Nagy Gábor kézdivásárhelyi és Arcz Albert új egyházi képviselő választási ügyeit, s rövid tanácskozás után mindkét képviselőt igazoltnak jelentette ki. Domahidy István nagykárolyi képviselő ellen beadott kérvénynek tárgyalását nov. 13-án tartandó ülésére tűzte ki a bizottság. A képviselőház IX. bírálóbizottsága ma d. u. tartott ülésében Móricz Pál szarvasi kerületi képviselő választási ügyét tárgyalta és hosszas beható tárgyalás után, a kérvényt alaki hiba miatt mellőzendőnek s Móricz Pált igazolt képviselőnek jelentette ki. Indokul szolgált az, hogy a folyamodvány aláírói panaszlók és bizonyítók egy személyben nem lehetnek, mert ezt a házszabályok 79. §-ának d) pontja kizárja. A költségek kölcsönösen megszüntettelek, miután a kérvény alaki hiba miatt utasíttatott vissza, ami a kérvényezők jóhiszeműségét nem zárja ki. (Európa feladatáról Törökország irányában) ekként nyilatkozik a Times: Ha Európa elejét akarja venni annak, hogy a török tartományok orosz ellenőrzés, s végül orosz uralom alá jussanak, egyértelműleg s erélyesen kell önmagának rajta lennie, hogy Törökország elláttassék a jó kormányzat eszközeivel, s gondoskodnia arról, nehogy megelőzze az e czél meghiúsítására törekvő Oroszország. Se Angliát, se a többi európai hatalmakat bizonyára nem vezérli pusztán önző számítás. Magukra a török tartományokra nézve életbevágó fontosságú az, hogy Nyugat-Európának, nem pedig Oroszországnak befolyása alá jussanak. A Nyugattól, és nem az Északtól kell főleg várnia a Keletnek regenerálását. Azonban a legtevékenyebb s legkitartóbb befolyások aratják, a történelem tanúsága szerint, a sikert, s ha mi távol maradunk, Oroszország bizonyára előnyomul s kizár bennünket. Ez ügy nem tűri tovább a késedelmet és közönyt. Európának cselekednie kell, és pedig erélyesen cselekednie, ha biztosítani s fenntartani akarja befolyását. (A közös külügyi költségvetésből.) Minthogy a közös hadügyminisztérium olyan kényelmesen járt el, hogy 1879-ki költségelőirányzatában »a Bosznia és Herczegovina foglalása alkalmával a mozgósítás vagy állományszaporítástól érintett parancsnokságok, hadcsapatok és intézetek békeszervezetük szerint« szerepelnek, a »mozgósítási viszony által föltételezett többszükséglet« pedig külön »a mozgósítási hitelbe« tétetett át, melyről azonban a delegácziók még semmiféle kimutatást nem vettek, csak a közös külügyi praeliminareban található némi nyoma a közelmúlt világtörténeti eseményeinek. A boszniai menekülteknek már krónikussá vált, s évek óta visszatérő eltartási költségein kívül, a külügyminisztérium szükséglete az 1878-ki előirányzathoz késpest 226.570, az 1877-kihez képest 414.770 írttal növekedett. E kiadási többlet nagyobb része a trieszti Lloyd terhére esik. De a diplomácziai költségek is emelkedtek és pedig összesen 95.560 írttal. Ez a többlet kizárólag a berlini szerződés életbeléptetésével van összefüggésben. E szerződés határozatai folytán »Oláhországban, Szerbországban és Montenegróban diplomácziai képviselők« neveztetnek ki, a Kelet-Szaméliában működő bizottsághoz egy biztos, Bulgária ideiglenes kormányzatának ellenőrzésére egy meghatalmazott, a határkiigazító bizottságokba pedig három törzstiszt és két hivatalnok küldettek ki. Minthogy Belgrádban és Bukarestben az eddig egyesített diplomácziai és konzuli teendőket el akarják különíteni, de ez új szervezet csak azután fog véglegesen megállapíttatni, a külügyminisztérium a bukaresti, belgrádi és czettinyei képviselet számára egyelőre a rendkívüli szükséglet rovatában vett fel 45.155 frtot. Ugyane rovatban a kelet-ruméliai biztos számára 14.600, a bolgárországi meghatalmazott számára 14.815, a határkiigazító bizottságokban működő három törzstiszt részére egy félévre 13.690, végre a montenegrói határkiigazításra kiküldendő két biztos számára 7.300 frtot, vagyis összesen 95.560 frtot előirányzott. Meg kell említenünk, hogy az 1879-diki előirányzatban a boszniai és herczegovinai fő- és alkonzulságok költségvetése is változatlanul fölvétetett. És pedig Szerajevo (Bosnyákország) 14.580, Bangaluka (Bosnyákország) 5200, Mostar (Herczegovina) 8400, Brcska (Bosnyákország) 2310, Livno (Bosnyákország) 1150, Trebinje (Herczegovina) 1360 frt konzulátusi szükséglettel szerepelnek. Hogy ez állások — főleg a tisztán kereskedelmi ügyekkel foglalkozó alkonzulságok — az okkupáczió idején miért tartatnak fenn s hogy az illető tisztviselők minő teendők teljesítéséért kapják fizetésüket, azt a költségvetésből megtudni nem lehet. A külügyminisztérium 1878-ra többféle póthitelt is kér. És pedig a konstantinápolyi nagykövetségnél alkalmazott alárendelt diplomácziai tisztviselők és szolgák számára drágasági pótlék czimén 3382 frt 85 x/fl kr, a rendkívüli diplomácziai küldetések és bizottságok czimén 54.000 frt, a Lloyd-szubvenczió czimén az 1878. év második felének szükségleteképen 368.900 frtot. A horvát felirat átnyujtása: nov. 7. Ma délután 2 órakor fogadta király ő Felsége a budai várpalotában a horvát országgyűlés feliratát átnyújtó küldöttséget, mely Krestics Miklós elnök és dr. Vuscsics József első alelnökből állt. Krestics elnök ez alkalommal a következő beszédet mondta: Felséges Urunk ! A horvát-zót-dalmát királyságok Felségedhez mindenkor hű országgyűlése által azon kiválóan megtisztelő megbízással ruháztattunk fel, hogy annak legalázatosabb feliratát Felséged királyi székének lépcsőire jobbágyi hódolattal letegyük. Mi szerencséseknek érezzük magunkat e megbízatásunknak megfelelhetni s egyúttal kifejezést adhatni a hűség és ragaszkodás azon őszinte érzelmeinek, melyek a horvát-fótdalmát királyságok Felségedhez hű országgyűlését minden időben lelkesítették. Felség! Ezen legalázatosabb felirat hűséges viszhangja azon kegyteljes szavaknak, melyeket Felséged folyó évi szeptember 16-án kelt legfelsőbb leiratában a horvát-tót-dalmát királyságok legalázatosabb országgyűléséhez legkegyelmesebben intézni méltóztatott. Azonban jelen alkalommal sem mulaszthatta el a nevezett királyságok Felségedhez minden időben hű országgyűlése, óhajtásait a mondott királyságoknak még mindeddig végre nem hajtott visszakeblezése tárgyában újból előadni, s e mellett szívből fakadó, szavakkal ki sem mondható örömét nyilvánítani Felséged vitéz hadseregének azon nagy győzelmei felett, melyek nem csak újra felébresztik a monarchia legszebb s legdicsőbb emlékeit, hanem új tanúbizonyságot is adtakja Felséged dicsőséges királyi pálczája alatt boldogan élő valamennyi népek példátlan áldozatkészségéről és határtalan szeretetéről s ragaszkodásáról Felséged iránt: Isten tartsa, Isten oltalmazza szentséges Felségedet ! Erre ő Felsége így válaszolt: A loyalitás és hit ragaszkodás kifejezéseit, melyek ezen válaszfeliratban foglalvák, kegyesen fogadom s felhatalmazom Önöket : vigyék ezért küldőiknek királyi köszönetemet.Fejedelmi kötelmeimhez számitván egyébiránt az állami illetékességek és törvényes intézmények megóvása iránti különös gondoskodásomat is, nem hagyhatom észrevétlenül, hogy a Horvát- és Szlavónországok országgyűlése oly kérdések fejtegetésével is foglalkozott, melyek, mint különösen a monarchia külügyei, törvényes hatáskörének korlátain kívül esnek. Elvárom ennélfogva, hogy a mondott országgyűlés jövőre ezen korlátokat szigorúan figyelembe veendjus magyar koronák megjelölésére is ezentúl azon kifejezéseket fogja használni, melyek a fennálló törvényekkel összhangzásban vannak. Midőn végre elvárom, hogy a horvátszlavón országgyűlés által a Magyarországgal kötendő pénzügyi egyezmény tárgyalására választott országos küldöttség azon feladat teljesítésére fog szorítkozni, melyet a törvény számára kijelöl, — biztosítom Önöket és küldőiket arról, hogy valamint monarchiám minden országának, úgy Horvát- és Szlavónországaim hű és áldozatkész népességének javát is mindenkoron szívemen viselem. A közös kormány előterjesztései. — nov. 7. A közös államháztartásra vonatkozó azon előterjesztésekből, melyeket a külügyminiszter ma a delegáczióknak bemutatott, közöttük már a legérdekesebb részeket. Mindezen kormányi javaslatok és jelentések a közös ügyek rendes vitelére vonatkoznak és ennyiben, minthogy a költségek csak kevéssé térnek el a folyó s legnagyobbrészt a múlt évnek is kiadásaitól, nem bírnak amaz előterjesztések semmi politikai jelentőséggel. A boszniai okkupáczió folytán az idén teljesített kiadásokra a közös kormány nem kért ma póthitelt; a megszállás fenntartására a jövő évben megkívántató költségekről nem szól a jövő évi államháztartásról ma előterjesztett közös budget, így nem ítélhetni meg ma, hogy a hadügyi és külügyi költségvetésből, mely ma került a delegácziók elé, nem vitetett-e át a Bosznia megszállására vonatkozó külön budgetbe oly költség, mely tulajdonképen a hadügyi s külügyi tárcának valamely rendes vagy rendkívüli rovatába esik. Azért még kérdéses, vájjon azon aránylag nem kedvezőtlen kép, melyet a jövő évi közös budget mutat, nem fog-e romlani, ha az a megszállási költségeket is kombináczióba vevő szempont alatt bíráltatik. De hogy a kedvező költségvetések, Bosznia megszállási terheit egészen számon kívül hagyva, mennyire megbízhatlanok, és mily szomorúan meghazudtoltanak a tények által, erről hangosan szólnak magának a közös kormánynak legújabb előterjesztései. Az 1876-ik évi közös háztartásról a delegáczióknak ma bemutatott zárszámadás szerint a tényleges szükséglet azon évben 10,470.662 írttal haladta meg az előirányzatot. 1876-ra a póthitelekkel együtt az összes szükséglet 105,130.412 írtban volt helybenhagyva, a valóságos költség azonban 115,601.075 írtra ment. Ezen fölötte kedvezőtlen eredmény elsősorban annak tulajdonítandó, hogy a 12 millióval előirányzott vámfölösleg tényleg csak 6.459,070 frtra ment, tehát a fedezet ezen részében 5.540,929 frtnyi hiány állott be. De az említett 10 milliónyi hiánynak másik fele, t. 4.929,733 frt a rendes és rendkívüli kiadásoknál történt túllépésekből származott. Ez utóbbiak közt 1.602.369 írttal szerepel azon összeg, mely a boszniai s herczegovinai menekültek segélyezésére az előirányzaton túl fordittatott. Ezen költség a közös aktívákból fedeztetett. Az 1876-iki közös háztartás a mondottaknál fogva tényleg 10°/o-kal haladta meg az összes előirányzatot. Az 1877-iki közös háztartás kezelési számadása, mely a delegáczióknak szintén ma előterjesztetett, ugyancsak rendkívül kedvezőtlen eredményt mutat. A póthitelekkel együtt ez évre 103.761.578 frt volt, mint a két állam hányadai által fedezendő szükséglet, előirányozva, tényleg pedig 116.972.851 frtot kell a magyar és osztrák kincstárnak viselnie. Több mint 13 millióval kedvezőtlenebb az eredmény az előirányzatnál. Itt is a vámfölösleg és a bosnyák menekültek tételénél csalatkozott meg a költségvetés; 11 millió vámfölösleg helyett befolyt 4,719.490 frt, a boszniai s herczegovinai menekültekre pedig 2,704.538 frttal több adatott ki, mint amennyit a budget előrelátott. Mindezen tapasztalatok daczára a jövő évi költségvetésben megint 11,841.000 írttal előirányoztatik a vámfölösleg, a boszniai s herczegovinai menekültekre nézve pedig azzal áltatja a közös kormány magát és a delegácziót, hogy azok november végéig haza lesznek szállítva, s hogy eltartásuk nem terhelendő a jövő évben többé a közös háztartást. Hiába még kevés a múlt éveknek ismételt csalódása. Országgyűlés. A főrendiház nov. 7-ei üléséből. A főrendiház mai (nov. 7.) felirati vitáját már esti lapunkban ismertettük. Itt az ülésről szóló tudósítás kiegészítéséül fölemlítjük, hogy az ülés végén a főrendek, K. Vay Miklós indítványára, megbízták az elnököt, hogy nov. 19-én, mint a királyné ő Felsége nevenapján, fejezze ki ő Felségének a főrendek hódolatteljes jó kivánatait. B. Prónay Dezsőset pártolva b. Vécsey József azt indítványozták, hogy hagyassák ki e feliratból a kiegyezésre vonatkozó rész. E módosítvány Szögyényi László és Tisza Kálmán miniszterelnök felszólalása folytán mellőztetett.1 . Ez után ismét felszólal: Prónay Dezső b.: Mélt, főrendek! Ismét kénytelen vagyok a háznak becses türelmét és figyelmét igénybe venni, de már az első indítványom tétele, illetőleg annak el nem fogadása után körülbelül tájékozva lehetek mostani indítványom sorsa felől. A felirati javaslatnak legfényesebb pontja az, mely az imént felolvastatott, azaz amelyben a ház nyilatkozik a külügyi politikáról. E nyilatkozat általánosságban van tartva, s úgy látszik, igen sok igénynek kíván megfelelni. Ezen általánosságnál fogva kielégítheti azokat is, kik a jelen irányzattal meg vannak elégedve, s kielégítheti azokat is, kik abban megnyugvást nem találnak. De igen azért, mert én határozottabb színezetet szeretnék adni az ügy ily fontosságával szemben a ház nyilatkozatának, egy módosítványt vagyok bátor beterjeszteni, mely így szól: (Halljuk.) Az imént felolvasott szakasz után tétessenek a következő szavak: »annál jogosultabbak ezen aggályok előttünk, minél indokolatlanabbnak tartjuk Felséged kormányának azon eljárását, hogy lehetetlenné tette, miszerint Bosznia és Herczegovina megszállására vonatkozólag az ország törvényhozó testülete előzetesen nyilatkozhassék, holott a törvényhozó testület ily előzetes nyilatkozatát alkotmányunk követelményeinek megfelelőnek, de a viszonyok által is indokoltnak tartjuk, indokoltnak különösen azon súlyos áldozatnál fogva, melyeket Bosznia és Herczegovina megszállása az országra rótt.« Méltóságos főrendek! Igen jól tudom, hogy, amint a mai ülés folyamában a háznak egy jeles szónoka (Széchen) oly jól kifejtette, a nemzetközi viszonyok nem oly természetűek, hogy azok egy számosabb tagból álló tanácskozó testület elé, különösen viszonyaink közt, a parlamentek elé volnának o hozhatók. De nem is az az indítványomnak értelme, hogy például a kormánynak kötelessége lett volna oly irányban készíteni elő lépését, hogy mielőtt még a külhatalmakkal egyáltalában valami történt, szándékait és terveit előzetesen a parlamentnek bejelentse. — Korántsem. Azt hiszem azonban, hogy midőn a berlini szerződés már megköttetett, midőn már Bosznia és Herczegovina okkupációja elhatározott dolog volt, akkor lehetett volna a dolgot úgy intézni, hogy az országgyűlés rögtön nyilatkozott volna ezen ügyek iránt. Meglehet, ezáltal még súlyosbíttatott volna a helyzet, meglehet, siettetett volna a válság, de talán épen azért, mert siettetett volna, talán hamarább történt volna az eldöntés. Én, méltó főrendek, teljesen megnyugszom abban, hogy feliratunk általánosságban legyen tartva, hogy t. i. mi mindaddig, míg ezen fontos kérdések tekintetében a részletekre nézve fölvilágosításokat nem nyerünk, csak átalánosságban jelezzük aggodalmunkat a jelenleg követett politika következményei fölött, de mégis azt óhajtanám, hogy legalább is oly mértékben emeltessék kifejezésre ezen aggodalmunk, hogy ne lehessen föltételezve, hogy a követett irányt helyeseljük. (Helyeslések.) Ez az, amit indítványom czéloz, ajánlom azt a múlt főrendek figyelmébe. Cziráky János gróf: Őszintén megvallom, hogy ha e módosítvány elfogadtatnék, ez mintegy a kormányférfiak eljárása iránt némi bizalmatlanságot fejezne ki. Én tehát mindezeket tekintetbe véve, nem járulhatok ahoz, hogy Prónay Dezső báró ő méltóságának módosítványa elfogadtassák. (Helyeslés.) Vécsey József báró : Prónay Dezső báró, egyetértőleg az előtte szólott Széchen gróf ő excellencziájával, nem azt az álláspontot foglalták el, mintha a végrehajtó kormány sohasem léphetne nemzetközi szerződésre anélkül, hogy a törvényhozó testületnek véleményét egész nyíltsággal előlegesen ki ne kérje , sőt ellenkezőleg azt vallották mindketten, hogy a kormány a maga felelősségére az ilyen dolgokban mindig eljárhat és a közlés által az illető törvényhozó testületeket csak arra hívja fel, hogy utólagos bírálatot mondhassanak eljárása felett. Ezen értelemben én részemről hozzájárultam volna Prónay Dezső indítványához, hanem megvallom, nem látom eléggé indokoltnak először azzal a ténynyel szemben, hogy a miniszterelnök úr ama bizonyos szerződést a méltó főrendiház asztalára letette, amely bár felolvasva nincs, de ma már bajosan mondhatjuk, hogy annak tudomásával nem bírunk. Másodszor pedig engem kielégít a feliratnak azon bekezdése, ahol az mondatik, hogy »fájdalmasan érint minket is azon szomorú tény.« Én részemről e szavakhoz kötöm magamat és ezen panaszos hangban eléggé kifejezve látom azt, hogy az ország egy oly akcióba sodortatott, amelynek további következményeiről talán még maga a kormány sincs tisztában, valamint hogy annak előzményeiről sem volt legjobban tájékozva. Én tehát ezen magyarázattal részemről belenyugszom a szövegbe. Tisza Kálmán miniszterelnök. A módosítványban kárhoztatása van a kormány eljárásának.