Pesti Napló, 1878. december (29. évfolyam, 291-316. szám)
1878-12-03 / 293. szám
elnökhöz, mikor fog a berlini szerződés napirendre tűzése iránt nyilatkozni, mire a miniszterelnök kijelenti, hogy ezt a legközelebbi ülésben meg fogja tenni. Ezzel az ülés 1/22 órakor véget ért. A magyar delegáczió ülése decz. 2. Elnök: Szlávy József. Jegyzők: Baross Gábor, Zichy F. Viktor gróf. A közös kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyula gróf, Byland-Rheidt gróf, Hofmann báró. Az elnök az ülést d. u. 5 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Bemutattatik özv. Várady Gáborné és Tóth István kérvénye az Örkényi lőtér felett kötött szerződés tárgyában. A hadügyi bizottsághoz utasíttatik. Ezután tárgyalás alá vétetett a közös pénzügyminisztérium költségvetése, mely vita nélkül az albizottság javaslata szerint elfogadtatott. A közös főszámszék szervezése tárgyában hozott határozatra vonatkozólag a közös pénzügyminiszter azon választ adta az albizottságban, hogy a kormány igyekezett ezen határozatnak eleget tenni, de ebbeli szándékát főleg a birodalmi tanács elfoglaltsága miatt nem valósíthatta. Az albizottság azon reményben, hogy nemsokára mindkét törvényhozó testületnek alkalma lesz ezen törvényjavaslattal foglalkozni, a pénzügyminiszter válaszát tudomásul vette. A bizottság Várady Gábor indítványára szintén tudomásul veszi a nyert választ, de fenntartja korábbi határozatát. A zárszámadási albizottság jelentése észrevétel nélkül elfogadtatván, tárgyalás alá vétetett a tengerészeti albizottság jelentése. Zichy Ferraris Viktor gr. ajánlja az albizottság javaslatainak elfogadását. A haditengerészetben mindig a lehető legnagyobb takarékosság tartatott szem előtt. Csupán két kérdésre hívja fel a bizottság figyelmét. Az albizottság ezúttal is megújítja azon határozatát, mely a hadihajók és a legénység létszámának megállapítására vonatkozik. Ugyanezen határozat az, melyet a magyar delegáczió több ízben hozott, s az osztrák delegáczióval közölt, de eredmény nélkül. Ezenkívül a citadella hajó építésére első részletül 300.000 frtot ajánl az albizottság megszavazásra. A költségvetés általánosságban megszavaztatván a citadella a hajóra előirányzott tételnél, Ernuszt Kelemen a monarchia és főleg Magyarország pénzügyei szempontjából e tétel törlését indítványozza. Ha a közös kormány a monarchia nagyhatalmi állását hangsúlyozza, szóló mint képviselő az ország pénzügyeire figyelmeztet, melyeket a Lloyd- szubvenczió és a követett keleti politika különben is nagy mérvben igénybe vesznek. Karácsonyi Guido úr. a »lenni vagy nem lenni« kérdését látja e tétellel egybefüggni, mert ha a delegáczió nem szavazza meg a tengerészet fenntartására szükséges összegeket, akkor magának a tengerészetnek fennmaradása is kétségessé tétetik. Pulszky Ágost nem hagyhatja szó nélkül, hogy a tengerészeti albizottság jelentésében az mondatik, hogy a szóban forgó összeg tavaly azért estetett el, hogy az osztrák delegáczió megállapodásaival az egyhangúság eléressék. A delegácziót ezen indok nem vezetheti elhatározásában, hanem egyedül azon körülmény, hogy bizonyos tétel megszavazását czélszerűnek tartja-e vagy nem. Az albizottság indokolásában bizonyos frivolitást lát, (Mozgás.) s azért az ily indokot jövőre mellőztetni kéri, mert ez gyengíti magának az intézménynek életerejét. Nem szavazza meg az előirányzott tételt, mert a keleten megváltozott hatalmi viszonyaink szempontjából, — a Fekete-tengertől teljesen elszoríttatván, — védelmi rendszerünk jellege is megváltozott, s igy a tengeri haderő tekintetében mindenesetre intézkedésekre lesz szükség, melyeknek csak praejudikálna az előirányzott tétel megszavazása. Zichy Ferrais Viktor gr. ajánlja a tétel megszavazását s csodálkozik Pulszkyn, ki az ezelőtti delegáczionális ülésszakokban oly hévvel kelt az előirányzott hadügyi tételek védelmére, s most megváltoztatta nézetét és az előirányzott tétel megtagadását indítványozza. Pulszky Ágost kijelenti, hogy e kérdés tekintetében ő is mindig a bizottság számos tagjával szavazott ezelőtt is, kik a törlést kívánták. Ivánka Imre nem fogadja el a tételt, mert azt akarja, hogy a jelenlegi körülmények között a szárazföldi hadseregre nézve történjék meg a lehető legkiterjedtebb gondoskodás, amennyiben, ha vakokhoz, majd jótállókért, majd ismét gyűjtő ívvel kezében útravalóra és ruhaneműkre s elképzelhetni, hogy e mellett nem csak saját óráit hanyagolta el, de számtalanszor még az útlevélért járó illetéket is zsebéből fizette ki. Próbáljon meg az ember csak egyetlen egy útlevelet keríteni, kivált igazolványok nélkül s akkor leend fogalma azon terhes szolgálatról, melyet Seres magára vállalt, ki 1860 és 1861-ben több, mint 375 egyénnek tette lehetségessé a tovább utazhatást. Lmen ezek vagy Várna, vagy Küsztendie felé vették utjukat, mely utóbbi helyen Aradi, vagy igazi nevén Kantzler hazánkfia vendégszeretetéből éltek és szállíttattak tovább Konstantinápolyig. Ott meg Kun Albert teljeesté e terhes szívességet. E két három embernek önfeláldozása és hazafiai buzgalma nélkül nem sokan jutottak volna Olaszországba, hanem előbb-utóbb összefogdosva az itteni policzia által az osztráknak adattak volna ki. Nem tudja az ember, a tapasztalatlan jóhiszeműségen, vagy a földhöz ragadt szegénység daczára száz meg száz mértföldre útrakelési bátorságon bámuljon-e inkább? Nehány jobb módút kivéve, ide valamennyien úgy jöttek mint a vázak rongyosan és kiéhezve; alig volt nap, melyen egy-kettőnek csizmáról, ruháról, útiköltségről nem kelle gondoskodnunk s nem egyszer találtam olyanokat, kik koldulni szégyenlve alig tántorogtak még az eléhezés miatt. Az a szegény becsület s Seres, ki annyit küzdött, fáradott másokért, ki annyi száz szükölködőnek tudott segíteni.véginségre jutva oly szegénységben halt meg tavaly, hogy még temetéséről is másoknak kellett gondoskodni! Buda Sándor a fennebb leírt fegyverügyben való intézkedés végett küldetett Bukarestbe 1860 végén. Csudálatos, hogy megbízatása daczára sem tökéletes jó útlevéllel, sem elegendő útiköltséggel nem volt ellátva, úgy hogy Küsztendrén el akarták fogni,s csak Kantzler"nyerstette meg az által, hogy éjjel kocsira ültetve megszöktette, ,s átcsempészte a befagyott Dunán Kalarasra, de még úti pénzzel is neki kellett ellátni. Másnap ezért a törököt Kantzlert befogták, de angol alattvaló lévén, nem tehettek vele semmit, hogy mégis a dolog büntetetlen ne maradjon, megbotozták érte az ártatlan fuvarost (Császár Pétert), nemde eredeti igazságszolgáltatás ? A fegyverügy a három hajónak Galacz és Braila között a törökök általi felfedeztetése folytán a fenn elmondott módon elintéztetvén, Budának többé szorosan megszabott teendője itt nem volt. Mindamellett itt maradni rendeltetett, és a légiónál bevett rendes fizetéssel (mint őrnagy 300 főt havonként) láttatott el; feladata volt az oláh közvéleményt ügyünk iránt kedvezőleg hangolni, a kormánynál pedig oda működni, hogy az eshetőleges, Erdély felé teendő kísérlet, s az e végett a bukaresti magyarság közt végbe viendő némi szervezkedésre hunyjanak szemet. Tudjuk, hogy az expedícióból nem lett semmi, a szervezkedés is csak annyiból állott, hogy néhánynyal a befolyásosabb ifjak közül érintkezésbe tette magát anélkül, hogy a czélt nyiltan felfedezze, s ezt okosan is tette, mert tekintve, hogy amit sok ember tud, az titok nem maradhat s tekintve az oláhok gyanús barátságát s az osztrákok éberségét: az eredmény csak az itteni nagyszámú magyarok öszszefogdostatása lett volna. A közvéleményt másutt is hirlapokból ismerhetni meg legjobban, Oláhországban meg épen a hirlapok csinálják. Legdühösebb magyarfaló volt akkor is s az ma is a Rosetti lapja ,a Romanul, mely a legelterjedtebb lap és néha 4000-et is megüti előfizetőinek száma, ez időben azonban még alig volt 2000. Rosettit kellett tehát mindenekelőtt megnyernie. Azonban egy embert, ki népszerűségét a nagy Dakoromania eszméjének felállítása által nyerte ki, a magyart évek hosszú során át úgy mutatta be, mint a román nemzet, a nagy román állam halálos ellenségét, az ellenkező vélemények szószólójává akarni hangolni: merő morális képtelenség volt; akkora népszerűségű ember, mint Rosetti, kit a nép nagy része bálványoz, az egyszer kitűzött zászlótól el nem pártolhat. Buda tehát kénytelen volt egy kis lappal szövetkezni, mely nem csak ellenünk nem irt, hanem a Buda által szerkesztett czikkeket is egyszer máskor közölte. Czikkei azon thema körül forogtak, hogy a pángermán és pánszláv áradat közepette csak ketten vagyunk se egyik se másik fajhoz nem tartozók, tehát csak vállvetve menthetjük meg kölcsönösen nemzeti tételünket. Ezenkívül egy röpiratot szerkesztett, melyet pár száz példányban kinyomatva Bukarestben s a nevezetesebb oláh városokban kiosztatott, s amely hatalom által tengeren megtámadtatnék monarchiánk, akadna oly szövetségese, melynek tengeri hatalma mellett a mienk eltörpül. Gál Jenő a haditengerészet érdekében kéri a tétel megszavazását, minthogy ezen hajó építését a monarchia hajólétszámának kiegészítése szempontjából mellőzhetlenül szükségesnek tartja. A bizottság 33 szavazattal a többi szavazatok ellenében elfogadta az albizottság javaslatát. Széchen Antal úr. a következő indítványt terjeszti elő : »A közös kormány felszólíttatik, hogy a tengerészeti haderőnek állapota és fejlesztése iránt szükséges tervezet elkészítésének megállapítására, tekintettel azon eszmékre, melyeket boldogult Tegethoff altengernagy jelzett, midőn egy ilyenquete egybehivását kívánta, hívjon össze egy szakértőkből álló bizottságot, mely kombinálva a hadászati, tengerészeti, politikai, nemzetgazdasági és pénzügyi szempontokat, ezen kérdést megvitassa és tanácskozásainak eredményét az országos bizottság elé terjeszsze. Az indítvány elfogadtatott. A tengerészeti albizottság jelentésének többi része észrevétel nélkül elfogadtatott. A hadügyi albizottság jelentése, az idő előrehaladván, a holnapi ülésre halasztatik; ekkor fog a hetes albizottság is megválasztatni. A holnapi ülés d. e. 11 órakor tartatik. Ezzel az ülés 1/18 órakor véget ért. Az osztrák delegáczióból. (Az osztr. delegáczió pénzügyi bizottságának dec. 2-ai ülése ) A bizottság mai ülésén a jegyzőkönyv hitelesíttetvén, gr. Andrássy tiltakozik azon állítás ellen, mintha a kormány a boszniai menekültek segélyezését valamikor, mint »utolsót« helyezte volna kilátásba. Neuwirth kérdést tesz a P. Ll. egy bródi levele folytán, mely szerint a repatriálás még meg sem kezdetett. Hofmann miniszter ez állítást alaptalannak jelenti ki; csak 44.000 menekült van még területünkön, a többi már repatriáltatott. A bizottság áttér a napirendre, az 1879. okkupaczionális hitel tárgyalására. Herczeg Czartomsky veszi át az elnökséget. Herbst: A jelen javaslat sok tekintetben analóg az 1878. hiteljavaslattal. Az indokolás 17 sorból áll, tíz sor csupa szám. Ami a tartalmat illeti, csak az okkupáczióra vonatkozó hitelről van szó. Azon okok folytán, melyek az első javaslat tárgyalását tiltották, nem tárgyalható a jelen javaslat sem. Bármi különbözők legyenek a nézetek az okkupáczió indokairól és czéljáról, bizonyos, hogy általánosan elismertetik a csapatok vitézséges kitartása a hallatlan fáradalmak leküzdésében. (Tetszés.) A bizottság nem kívánja e csapatok illetékét leszállítani. (Helyeslés.) Többnyire tartalékosok vannak ott, igen keserves állapotban. Össze kell tehát egyeztetni az alkotmányos álláspontot a csapatok iránti tekintettel. Ez csak úgy érhető el, ha általány összeg engedélyeztetik utólagos beeszámolás terhe mellett. A következőt indítványozza : »A delegáczió midőn nem tárgyalja a hiteljavaslatot a Boszniában és Herczegovinában levő csapatok rendkívüli szükségletének fedezéséről, elhatározta, hogy a Boszniában és Herczegovinában levő csapatok szükségletének fedezésére, mint rendkívüli hadügyi kiadást 1879-re, egyelőre tizenöt millió frtot szavaz meg. A netaláni szükségleti többletre az alkotmányszerű helybenhagyás a kellő időben kikérendő.« A hadügyminiszter mindenekelőtt köszönetet szavaz a meleg elismerésért, melylyel szónok a hadseregről nyilatkozott. Hogyha az indokolás részletesebb lenne, ez betekintést nyújtana a csapatok elhelyezésére, mi katonai szempontból meg nem engedhető. A tartalékosok Boszniában és Herczegovinában rendkívül kis számmal vannak. Ami Herbst indítványát illeti, szóló, tekintettel arra, hogy a delegátus urak sok törvényhozói munkával vannak elfoglalva és igy tán nincs idejök a javaslat részletes megvizsgálására, egyetérthet az általány eszméjével, de kevesli az összeget. Az ily csekély összeg tán azon eszmét kelthetné föl, hogy az okkupáczió megszakítása terveztetik, ami igen rosz hatást tenne mind a hadseregben, mind pedig a boszniai lakosságban. Ceschi: Az általános összeget 20 millióban ajánlja megállapíttatni. D.. Demel : A 15 milliót ajánlja, a kormány az első negyedre csak 13.823.000 frtot követelt. Gróf Andrássy külügyminiszter elismerését fejezi ki Herbstnek, hogy legalább a jelen javaslatot tárgyaltatni kívánja. Egyszersmind csatlakozik a hadsereget illető elismeréshez. Ami a politikai helyzetet illeti, reménye, hogy múltkori fejtegetései némelyeket meggyőztek, ha tán másokat nem is. Ma csak ismétli, hogy a kormány egész Európa helybenhagyásával fogott az okkupáczióhoz és hogy azt úgy valósítá, hogy egy állam sem száll szembe csapatainkkal, még az sem, melynek tartományait megszállottuk. Mi Ausztriában a pesszimizmus régi betegségében szenvedünk. Oly sokszor hallottuk védtörvényünk jóságát, haderőnk szervezetének képességét, az Actatius - ágyak eszméjét, melyet nem a külföldről másoltunk le, kétségbe vonatni, hogy mindezek jóságában majdnem kételkedni kezdtünk. A gyakorlat az ellenkezőt bizonyítá. Ugyan a pesszimizmus nyilvánult az okkupáczióval szemközt, állították, hogy nem mehetünk előre az akczióval, hogy hadseregünk mindenben hiányt szenved. Ma mindez más világításban tűnik föl. Én a legvakabb (blindeste) bizalommal viseltettem előre hadi akcziónk sikere iránt. Csak egy zászlóaljat kell a munkánál látni, hogy azt mondhassuk, miszerint a monarchiában nincs osztály, mely a legteljesb önzetlenséggel olyannyira él hivatásának, mint a hadsereg. Azt hiszem, hogy a politikai helyzetnek nem a legroszabb oldala az, hogy erről mind a bel-, mind a külföldön meggyőződtek. Dr. Russ elfogadja Herbst javaslatát, mely a legalaposabb cáfolata az officziózus lapok azon állításának, hogy a delegáczió a hadsereg létezését akarja kockáztatni. Andrássy gróf: Előttem szóló a sajtó terére tett kis kirándulást. Nyiltan megvallva nem voltam a vádra elkészülve, hogy én a sajtóra a kellőnél nagyobb befolyást gyakorlom. Annak, kire rá lőnek, csak szabad vissza is lőni. Demel: Kommentálja Andrássynak a pessimismusról mondott szavait. Ruse: Én csak oly lapokról szóltam, melyek félhivatalosaknak tekintetnek. Herczeg Liechtenstein pártolja Ceschi indítványát. Dr. Bareuther: kérdezi várjon fog-e a két kormány részéről előterjesztés létezni, melyben a delegácziók hatásköre kiterjesztetik a két okkupáti tartomány adminisztrácziójára. Pártolja Herbst indítványát. Andrássy gr.: A kormány nincs azon helyzetben, hogy e kérdésre már ma pozitive felelhessen. Dumba: Csak a hadsereg iránti tekintetből kér általáns összeget megszavaztatni. Neuwirth: A külügyminiszter nyilatkozatai után nem lehet kétség, hogy az annexió czéloztatik. A berlini szerződés ratifikácziója után kilencz hónapra, tehát ápril végéig Oroszországnak ki kellene ürítenie Bulgáriát s ekkor ki fog tűnni, hogy a szerződés életbe léptettetik-e. Értem, hogy addig Boszniát el nem hagyhatjuk. Azt hiszem azonban, hogy ez időpontig a 15 millió elégséges. Gróf Andrássy külügyminiszter: Előttem szóló említő, hogy az orosz csapatoknak a berlini szerződés értelmében május 1-re teljesen el kell hagyniuk Bulgáriát. Ez teljesen a kormány álláspontja se felségének a delegáczióhoz intézett szavaiból bizonyára azon meggyőződés meríttetett, hogy a kormány a berlini szerződés pontos végrehajtását teljes szerződési hűséggel fogja követelni. Ez azonban csak egy okkal több arra, hogy a kért összeg megszavaztassák. A csapatok állása ott, ahol vannak, ránk nézve igen kívánatos. Én nem érthetem, mint lehet azt a terület kiürítésének határidejével összeköttetésbe hozni. Különben nem ismerek egy kormányt sem, mely arra gondolna, hogy kötelezettségeit ne teljesítse. Épen ma azon jelentést vettem, hogy a török terület kiürítésére nézve az orosz követ s a porta közti megyezés közelebbre várható és talán már meg is köttetett. A berlini szerződés végrehajtása tehát folyamatban van. A kormány a berlini szerződéssel szemben elfoglalt állását határozottan kijelentette s nem hiszem, hogy ezt a kormány ellenében lehessen érvül idézni. Sturm: Minthogy az okkupáczió a törvényhozó testületek helyeslése nélkül történt, az ebből származó költségeket nagyobb joggal megtagadhattuk volna, mint ezt Magyarország 1867-ben az osztrák államadósságokkal szemben tette. Elég önmegtagadást tanúsítunk tehát, midőn a 16 milliót megajánljuk. Gróf Widmann: Azt hiszi, hogy az állami pénzügyek iránti tekintetből több ajánlandó meg, mert január 1-én kell megkötni a nagy szállítási szerződéseket. Erre dr. Herbst párbeszédét tartja. Különösen kifogásolja azt, hogy a kormánynak még nincs terve Bosznia és Herczegovina közigazgatására vonatkozólag. De ha a kormánynak nincs is álláspontja, az osztrák és a magyar törvényhozásoknak a 67-i törvényekhez kell ragaszkodniok, melyek határozottan körülírják a közös ügyeket. Bosznia és Herczegovina közigazgatása nem sorozható ez ügyek közé. Gr. Andrássy külügyminiszter, Herbst beszédére, melyben szónok a rendelkezési alapot is megérinté, reflektálva, tiltakozik az ellen, hogy mindenki, ki a sajtóban a kormányt védi, a rendelkezési alappal hozattassék összeköttetésbe. Különben — úgymond — az előtte szóló sem fogja tagadni, hogy a rendelkezési alapot sokkal fontosb ügyekre is kell igénybe venni. Gr. Bylandt-Rheidt hadügyminiszter ismételve kéri a 20 millió megszavazását. Ezután a szavazásra kerül a sor. Herbst indítványa először is az összeg kihagyásával tűzetik ki szavazásra. Ez egyhangúlag elfogadtatik. Ceschi indítványa, mely a 20 millió megszavazását czélozza, az összes szavazatokkal hét ellenében visszautasíttatik. Ezután nagy többséggel elfogadtatik Herbstnek a 15 millió megszavazását ezélzó indítványa. Hg. Lichtenstein kisebbségi szavazatot jelent be. Előadónak Herbst választatik, ki azonnal felolvassa jelentését, mely hitelesíttetik. Ezután tárgyalásra kerül dr. Schaup általános jelentése a külügyminiszteri költségvetésről. E felett nagy s élénk vita támadt, melyben a bizottság majdnem minden tagja és a külügyminiszter is részt vesznek. Hr. Czartoryski kijelenti, hogy e jelentést semmi esetre sem lehet a bizottság jelentésének tekinteni. Az ügyrend szerint a jelentésnek a biz. tanácskozások eredményeit kell tartalmazni. A jelentésben azonban olyan dolgok is előfordulnak, melyek a biz. tanácskozásokban nem szerepeltek. Gr. Widmann s.hg. Lichtenstein csatlakoznak e nézethez; Russ és Schaup védik a jelentést ; Khevenhüller hg. a kisebbségi külön jelentést ajánlja. Gróf Andrássy külügyminiszter. Nézete szerint az előadónak feladata összefoglalni és híven viszszaadni a tanácskozás eredményeit. Márpedig a felolvasott jelentést illetőleg határozottan tagadja, hogy az a tanácskozás eredményeit reasszumálja. A jelentés nem csak sok, de a legtöbb pontban ítéletet tartalmaz oly kérdésekről, melyek a bizottságban egyáltalán nem érintettettek; ilyen pl. a nyilatkozat a hatvan milliós hitel hovafordításáról, ahol nevezetesen felmerül azon kérdés, legális eljárás-e, a kormányjavaslat egészéből egyes mondatokat és szavakat tetszés szerint kiragadni és azokból irányzatos következtetéseket vonni, holott, ha az ügy a bizottságban szóba hozatik vala, a kormánynak alkalma nyílt volna, javaslata más részeiből és összefüggéséből kimutatni, hogy a hitel nem fordíttatott rendeltetése ellenére, hogy a kormány nem ámította a parlamenti testületeket. Ha az ügy vita alá kerül vala, a miniszter örült volna, hogy végre valahára alkalma nyílik, felelni formulázott vádakra. De azt nem képzelte volna, hogy ily vádak, anélkül hogy megfontoltatnának, megvitattatnának, kollektív elfogadás tárgyát képezhetnék. De ez felfogás dolga. Szaló ezután a hatvanmilliós hitelre vonatkozó kormányjavaslatból egyes mondatokat idéz, melyek az előadó következtetései ellen szólnak, így pl. azon mondatot, hogy a kormány el van határozva az európai jogokat Európával egyetemben, saját jogainkat pedig saját erőnkkel megvédeni. Megjegyzi hogy találomra csak egy pontot emelt ki, mert egyszeri felolvasás után a jelentés valamennyi pontját nem tarthatja eszében. Felfogását azon kérdésbe foglalja össze: korrekt eljárás-e, egyes mondatokból vont következtetések által határozni oly dolgokról, melyek a bizottságban szóba se jöttek és hogy legális eljárás-e, ezt az eddigi vita eredményéül feltüntetni. De nem ez a fődolog. A bizottságnak joga van indokolás nélkül, e jelentés értelmében kimondani, hogy ezek a mi nézeteink, ez a bizottság véleménye. De azt az egyet konstatálnom kell, hogy ez okmány, formája és tartalma után ítélve, vádlevél és nem jelentés. Vádlevél és bizalmatlansági szavazat az és én ez irányban szívemből üdvözlöm e művet. Hamis állásban lettem volna, ha az ily szavazatot mesterségesen akartam volna provokálni. Most formaszerűen van az meg. Ám hadd dőljön el, hogy ki ért egyet e jelentés szövegével, bár — úgy hiszem — önök ép oly kevéssé ismerik azt, mint én; mert, hogy önök ismerjék, előbb valahogy tárgyalni kellett volna azt és ez nem volna rendén, mert egy ily gyűlésen a miniszternek is jelen kellett volna lennie. Kijelentem, hogy e jelentést egyszerű bizalmatlansági szavazatnak tekintem és ki akarom mutatni ezzel szemben alkotmányos érzületemet, melyre büszke vagyok. Giskra sok évi parlamentáris eljárására hivatkozva, korrektnek tartja a jelentést. Liechtensteinig azon indítványt teszi, hogy a jelentés pontonként tárgyaltassék , de ez indítványt rögtön visszavonja. Schaup előadó tiltakozik a külügyminiszter azon állítása ellen, hogy e jelentésben egyes részek irányzatosan vannak összeállítva. Különben elfogadja az indítványt, hogy a jelentés pontonként tárgyaltassék , természetesnek tartja azt is, hogy a kisebbség külön jelentést terjeszt elő. Gr. Andrássy külügyminiszter: A részletes tárgyalás csak újabb vitát keltene fel. Ő a maga részéről nem tesz kifogást a jelentés berendezése ellen. Valóban kár volna, hogy ha e munkából valami kitörültetnék. Herbst elnök kijelenti, hogy amit a többség elhatároz, az a bizottság határozata. A kisebbség kijelentheti, hogy a határozattal nem ért egyet. Neuwirth: A bizottságnak joga van a külügyi politika felett nyilatkozni; hogy mely formában teszi azt, az a bizottság dolga. Sturm arra figyelmeztet, hogy az ügyet tárgyilagosan vitassák s ne ily ingerült modorban. Herbst mint elnök visszautasítja a vádat, hogy itt megsértették az ügyrendet. A higgadt tanácskozást ajánlja, melyet a bizottság előtt levő nagy kérdések megkövetelnek. Ezután hosszú vita folytattatik az ügyrend felett, amíg végre a szavazásra kerül a sor. A jelentésnek a kikezdések szerinti részletes tárgyalása 10 szóval 8 ellen elvettetik. Az urak házának tagjai a pontonkénti tárgyalásra szavaztak. Ezután a jelentés mint egész felett történt a névszerinti szavazás. Nem-mel, vagyis a jelentés elvetésére szavaztak: Czartomsky, Khevenhüller, Widmann, Ceschi, Latour és Liechtenstein. Igennel, vagyis a jelentés elfogadására szavaztak: Bareuther, Dehne, Demel, Dumba, Giskra, Karanda, Neuwirth, Ritter, Russ, Schaup, Sturm és Walterskirchen. E szerint a jelentés 12 szavazattal 6 ellenében elfogadtatott. Ezzel az ülés véget ért. Különfélék. — decz. 2. (A közös számvevőszék) elnöki helye, mely már sok idő óta üresedésben van, a számszék újraszervezésével be fog töltetni és pedig, mint halljuk, ezúttal, a paritás iránti tekintetből is magyar emberrel. E helyre Prileszky Tádé van kilátásba véve, kit mint szakférfiút e téren sok éven át kifejtett kitűnő működése kiválólag minősít. (Győr városának küldöttsége Budapesten.) Mint a lapok említették,a Böhmelburg kapitány által elkövetett botrányos eset miatt, melynek áldozata Győr város egyik legkedveltebb polgára Hechtl Frigyes len, Győr városa elhatározta elégtétel kinyerése végett a miniszterelnökhöz és Edelsheim-Gyulay hadparancsnokhoz egy küldöttséget meneszteni. A küldöttségi tagok Nagy Endre, Hets Mátyás, dr. Sikor József, Merschich József és Széphegyi Jakab ügyvéd személyében választottak, kik feladatuk megoldására ma jöttek a fővárosba. Mindenekelőtt felkeresték Kautz Gyulát, Győr város képviselőjét, ki a legnagyobb készséggel ajánlotta fel magát a küldöttség vezetésére. — Pontban 10 órakor megjelentek Tisza Kálmán miniszterelnök előtt, hol Nagy Endre városi képviselő — az elkövetett sérelem rövid vázlata után — körülbelül a következőket mondotta: Győr város polgársága teljes bizalommal fordul azon férfihoz, kinek jelszavát mindig a kérlelhetlen igazságszeretet képező, és teljes megnyugvással tekintünk negod bölcs intézkedése elé, mely mig egyrészről igazságot szolgáltat a rutul megsértett polgárságnak s a személybiztonságnak egyesek túlkapásai ellenében, addig más részről megveti alapját a jövőre nézve a békés polgárság és katonaság közötti jó egyetértésnek. A miniszter kiváló szívélyességgel fogadta a küldöttséget és megígérte, hogy ő személyesen mindent meg fog tenni, hogy Győr város polgárságának elégtétel nyujtassék. Erre Kautz Gyula képviselő úr szintén az ügyet a min. elnök úr meleg pártfogásába ajánlotta, s minden egyes tagot bemutatott. Rövid társalgás után a küldöttség elhagyta a miniszteri palotát és pontban 12 órakor báró Edelsheim-Gyulay hadparancsnoknál jelentek meg. Itt Széphegyi Jakab győri ügyvéd a történt dolgok előadása után a következő beszédet tartotta : 1 D excjához fordulunk, egyrészt mint az ország legfőbb katonai parancsnokához, másrészt mint a katonai erénynek jelképéhez, tudva azt, hogy excziád nem fogja engedni, miszerint derék hadseregünk egy tiszt hatalmaskodó tette által kompromittáltassék, s meg vagyunk győződve, hogy ismert erélyénél fogva példát fog statuálni a végett, hogy a további súrlódásoknak eleje vétessék, melyek — Győr városában, különösen azért, mert a város geografikus helyzeténél fogva tranzennális város s igy a katonaság a közönség támogatására nagyon gyakran van utalva, nagy horderejűek lehetnének.« Edelsheim-Gyulay hadparancsnok rendkívüli barátsággal fogadta a küldöttséget, kijelentvén, hogy nem is várta a felszólítást, hanem mihelyt az ügy tudomására került, azonnal a legszigorúbb vizsgálatot meghagyta az illető katonai hatóságnak s azon — a küldöttségre nézve különös megnyugtató nyilatkozatot tette — hogy az esetben, ha azt tapasztalná, hogy a vizsgálat nem a kellő erélylyel vitetnék, részéről a legszigorúbb intézkedés fog létezni. »Én is — úgymond — csak a törvény keretén belül mozoghatok, de ezt kellő szigorral kívánom alkalmazni.« Ez után mindegyikkel szívélyesen kezet szorított, s a küldöttség Kautz úr által történt bemutatása után távozott. (Kossuth Lajos tudósításai.) A Légrády-testvérek kiadásában ma megjelent: Törvényhatósági Tudósítások, Kossuth Lajos levelezése 1836. jul. 1-től 1837. május 7-ig. A művet Kossuth engedélyével Földváry Mihály rendezte sajtó alá, ára a munkának 2 frt 40 kr; a tiszta jövedelem az 1848—49-diki honvédek segélyezésére fog feldiztatni. Lesz alkalmunk a nagybecsű munkára visszatérni; ma csak annyit említünk fel, hogy azt Földváry Mihály a magyar ifjúságnak ajánlja, s a következő bevezetéssel nyitja meg: Nektek, haza reményei, legyenek szentelve e lapok, melyek egykor az ifjúság legmelegebb barátjától, Kossuth Lajostól eredtek. Fogadjátok kedvesen a magyar politikai sajtó ezen első írott hirnökét, s olvassátok át figyelemmel a nagy számüzöttnek ifjúkori hagyományát, melylyel diadalmas pályája küszöbét megjegyzette. Vegyétek kezetekbe mint egy hű tükröt, melyben a rég múlt tiszteletre méltó alakjait s a megyei önkormányzatot, a maga erejében és szépségében szemlélhetitek. Az a nemzedék, mely régi helyhatósági életünket nem ismerte, megtanulhatja ebből, mi volt a régi megye, s tisztelettel hajol meg a férfiak emléke előtt, kik oly féltékenyen őrködtek az ország jogai fölött, a kitartással küzdöttek a kormány törvénytelen túlkapásai ellen. Ismerjétek meg régi alkotmányunkat minden izében. A lélek és élet egész ereje nyilatkozott abban. Kisérjétek kegyelettel a buzgó törekvést, mely mindenkor oda irányult, hogy a magyar faj és alkotmányos szabadság fentartassók. Meg fogtok ismerkedni a régi jó táblabirák magatartásával,kik midőn erélyesen álltak ellen az alkotmányra irányzott támadásoknak, bölcs tapintattal soha sem ütköztek meg úgy, hogy mindenestől elveszszenek. Kossuth Lajos múlt évi deczember 23-án hozzám intézett megtisztelő levelében, melyben e lapoknak kiadására engedélyt ad — többek közt így szól: »Vannak, kik modern kultureszmeként árulják azon megbecsülhetlen intézmény megsemmisítését, mely épen, mert nem gép, hanem organismus, nem paragrafusi kövesülés, hanem eleven intézmény volt, bámulatos plaszticzitással tudott simulni a haladó kor intéseihez, s mert ekként simulni tudott, a czivizmusnak, a hazafi erénynek dajkája volt.« Gyönyörű szavakba öntött igazság! » Most, a midőn a régi alkotmány formái nagy részben leromboltattak s az újabb kor eszméihez rohamosan átidomittattak , sokan szent borzalommá emlegetik a megyei omnipotencziát, pedig az néha-néha mutatkozott kinövéseiben sem volt oly kártékony , mint a minővé a miniszteri hatalom válhatik, ha a törvényhatósági autonómia megsemmisíttetik, a megyei pezsgő élet kioltatik; és ép ez okból a minden jót megölő hideg közöny váltja fel a közügyekre oly jótékonyan ható érdekeltséget. Ha a jelen kormányzási rendszer szakadatlanul fentartható is, jönni kell időnek, mely gyökeres javításokat hozand. A javításra szükséges eszközök a ti kezeitekben lesznek. Ne feledjétek akkor az újnak szeretetéhez a réginek kegyeletét kötni, mert e kettős érzelem nélkül sem a családi tűzhely, sem a haza fenn nem állhat. Kegyeljétek tehát az ősi alkotmány büszke szabadságát, és szeressétek e nemes törzsbe oltott polgári egyenlőséget! Nagy példákat, nagy alakokat fogtok itt látni a múltból, kiket a szabadság szeretete lelkesített s kik dicsőséggel árasztották el hazánkat. Mi se tartóztasson fel benneteket, hogy nyomdokaikba épjetek, mihelyt erre kedvező alkalom kinálkozik. A magatok s a haza iránti szent kötelesség parancsolja, hogy ez alkalmat el ne szalaszszátok. Emlékezzetek a múlt nagy alakjaira, kik vészes szirteken s magasan hánykodó hullámokon, rettenhetlenül s férfias kitartással folyvást a kitűzött czél felé vezették a magyar állam hajóját. Budapest, 1878. évi jul. 8. Földváry Mihály. (A m. kir. kereskedelmi minisztérium) megkeresésének a legnagyobb készséggel eleget téve, a dunagőzhajózási társforgalmi igazgatósága elrendelte, hogy a személyhajók menetrende naponként — Sziszek és Bródközött — további intézkedésig fenmarad. (A sebesültek részére) özv. Muzsik Józsefné, szül. Mike asszony Budáról több fehérneműt küldött hozzánk, melyet köszönettel vettünk s legközelebb átszolgáltatunk rendeltetése helyére. (Halálozás.) Farkas Pál nyugalmazott kir. sótárnok neje, született Sikorszky Mária Tokajban nov. 26-án meghalt. (A papirospetárdákkal űzött hóbort nem akar szűnni. Ma este a helybeli postán, ugyanazon szürke levélpapíron s ugyanazon irással, a minő papírja és írása a múltkor e tárgyban vett névtelen levélnek volt, a következő sorokat vettük : »A petárda 3 dik és utolsó intés. Most már a hazaáruló egyesek is vigyázzanak! A népszabadság ligája.« — Remélhető, hogy a rendőrség ez üzelmeknek minél előbb véget vet. (A fővárosi börtönök.) Csernák Béla a budapesti törvényszék elnöke meglátogatta a felügyelete alatt lévő összes budapesti fogházi helyiségeket. Fogdáról-fogdára ment, s mindent a legnagyobb rendben talált. Csak a rendőrség által a kir. ügyészséghez átszállított foglyok tisztátlanságán ütközött meg, s csodálkozásának adott azon elhanyagolt és undorító állapot felett kifejezést, mint a minőben a rendőrségi foglyokat találta. Ezek oly állapotban érkeznek a vizsgálati fogházakba, hogy ott, mielőtt a testükön levő ruhát ki nem égették , elhelyezni nem lehet. (A nemzeti színház e heti operai műsora megváltozván, adatni fog: kedden decz. 3-án »Lalla Roukh« és »Sylvia; csütörtökön decz. 5-én »Borgia Lukreczia« (új betanulással először), szombaton decz. 7-én »Tannhäuser«. (Tápió-Szt.-Márton) ev. egyháza november 17-én felszentelteté új bádog tornyát és átalakított templomát s megülé ezen eseményt két nappal később népünnepéllyel is, melyen Kubinyi Géza egyházfelügyelő és Szentkirályi Kálmán urak megvendégelték a népet a templom előtti téren. A templom restaurácziójára adakoztak : Abonyban : Sivó Gyula 10 frt, Blaskovics Albert, Gulner Gyula, Gulner Pál, Gulner László, Sivó Miklós, Sivó József egyenként 5 frt, Kozicz Sándor, Danielisz Károly egyenként 2 frt, Dobozy Gábor, Frenkel, Lukáts Gyula, Szily Barnabás, dr. Györgyi József, Veres Tihamér, Veres Tihamérné, Ruskay Ferencz, Weigelm báró, N. F. egyenkint 1 írttal. — Ácsán: b. Prónay Róza,, b. Prónay Irma egyenkint 15 írttal. — Apczon: Weiber Jenny 5 frt, Prónay Elek 1 frt. Sajó-Gömörön: Szentiványi Miklós 10 frt. Györgyén: Tafler Adolf 20 frt. N.lkátán : Clementisz Ferencz 5 frt, Francsek Pál 5 frt, Bauch Frigyesné 2 frt. Jász- Kürthön: Gaylhoffer János 5 frt. Budapesten: Földváry Mihály alispán 5 frt, Jelinek Adolf 10 frt, Jellinek Róza 5 frt. Pilisen, Nyáry Gyula 5 frt. Rátó-