Pesti Napló, 1879. január (30. évfolyam, 2-27. szám)

1879-01-22 / 19. szám

19. szám. Szerkesztés­ irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, 1879. szerda, január 22. ESTI KIADÁSi 30. évi folyam. Előfizetési feltételeit s Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 1 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kisfiak postai kil­önkfildéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint­os előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­m­ly napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetéseit szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó­i hivatalába Budapest, Barátok­ tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. London, jan. 21. A hesseni nagy herczeg ma a walesi herczeggel Osborneba érkezett. Kalkutta, jan. 21. (Hivatalos.) Tank kö­zelében összegyűlt háromezer vasiasi szétszóratott, miután több falu ellen sikertelen támadási kísérlete­ket intéztek. Pétervár, jan. 21. Az Agence Russe je­lenti : A török követséghez érkezett jelentések szerint a végleges békeszerződés aláírásának ma kellett megtörténnie. Róma, január 21. A kamara bizottságának jelentése, az Ausztria-M­agyarországgal kötött keres­kedelmi szerződés helybenhagyását indítványozza, mi­után annak előnyei jelentékenyen felülmúlják a hát­rányosabb tételeket. A czukor- és szeszkérdést illető­leg a jelentés azt ajánlja, hogy a vita elhalasztassék addigra, mikor a pénzügyminiszter e két adótárgyat illető törvényjavaslatát be­nyújtja. A szerződést al­kalmasint holnapután kezdik tárgyalni. Pária, jan. 22. A Journal Officiel rendeletet tesz közé, mely szerint De Normandie szenátor a franczia bank kormányzójává neveztetik ki. Washington, jan. 21. A kincstári államtit­kár a kölcsön-szindikátussal egyezményre lépett, mely szerint a 4°­0-ás kölcsönből Európában havon­­kint legalább öt milliót bocsát ki ugyan­oly feltéte­lek alatt, mint az Egyesült Államokban. Az egyezmény 1879. július 1-ig érvényes; a jövedelem a 6%-os kötvények visszavásárlására van szánva. Az intézkedés czélja az, hogy a 6°/0 kötvé­nyek kicserélése 4°/0-osokra Európában eszközöltes­sék. A szindikátus tíz milliót ír alá. A kincstár húsz milliónyi kötvényt vásárolt össze, melyek ápr. 21-én megszűnnek kamatozni. BOCS, jan. 22. (A b. t. képv. házából.) Fürth az olasz kereskedelmi szerződésről re­ferál és elfogadásra ajánlja. Kopp sajnálja, hogy oly fontos ügy tárgyalá­sára csak ily rövid idő jut és hogy a kormány nem mutatta be az olasz autonóm tarifát, holott az új szer­ződés kedvező vagy nem kedvező voltát csak úgy konstatálhatjuk, ha tételeit összehasonlítjuk az au­tonóm olasz tarifa tételeivel. Budapest, január 22. (Unger beszédéről) és az abban foglalt elméletről a Magyarország a következőket mondja : A törvény megnehezíti azt, hogy külpolitikát a nem­zet akarata ellenére folytassanak. S ezért kell e tör­vényt elvitatni, vagy teljesen mellőzni. Azzal persze a fó urak nem törődnek, hogy ez a rendszer odave­zet, hogy a folytonos »bevégzett tények« alakjában lassankint olyan útra tereltetik a külpolitika, melyen megfordulni csak nagy károkkal, vagy az államnak nagy sérelmével lehetséges. Az osztrák miniszter beszéde még egy fontos állítást tartalmaz. Azt, hogy­ idegen tartományok­ban a kormányzat átvétele a korona jogai közé tar­tozik, melyet az szabadon gyakorol és gyakorolhat oly hatóságok által, melyek belföldi hatóságok. Nem hiszszük, hogy volna Magyarországon b­ibliczista, a­ki ezt Magyarországon, közjogunk sze­rint megengedné. Alkotmányunk értelmében úgy a magyar ál­lamnak, mint a monarchiának főhatóságai törvények által körülírt hatáskörrel bírnak. A magyar minisz­ter nem működhetik más hatáskörben, mint a­mit neki a magyar törvény kijelöl, és a monarchia közös miniszterei nem kormányozhatnak más ügyekre néz­ve, mint a­melyeket törvényeink közöseknek ismer­tek el, s melyeknek igazgatását a törvények bízták reájuk. (Az osztrák párt­ok köréből.) A két haladó­ klub Bécsben tegnap előbb külön, később együttesen tanácskozott a teendőkről. A régi haladó klub azon határozatot hozta, hogy a napirendre té­résre szavaz , ezután csekély többséggel azon hatá­rozat fogadtatott el, hogy a klub tagjai tetszésük szerint szavazhatnak Herbst kisebbségi indítványára. Az új haladó klub tagjaira bízta, hogy első­sorban a napirendre térés iránti indítványra szavazzanak, de kötelezőleg mondotta ki, hogy másodsorban a ki­sebbségi indítványra és végül a szerződés ellen szó­ A Pesti Napló t­árczája. A­z u­­­nok Franczia regény. Irta: Juliette Lamber. VII. (Folyt.) Helén mosolygott és megtiltotta Romainnek, hogy ne, legyen féltékeny fia kedveseire. Nagylelkű nyilatkozataival és azon kijelentésével, hogy gyer­meki szeretettel viseltetik ipja iránt, lecsillapította ennek haragját. — Sajátságos foglalkozás egy nászéjre, mondá, midőn megvigasztalt ipja eltávozott és levetvén magáról a kétely és az önzetlenség kettős álarczát, zokogva fakadt. Majd meg keserűen nevetni kezdett maga, és becsületes, mulatságos missziója felett. — Elfogadtam e nemes barátságot, folytatá. Méltónak látszottam rá, megérdemeltem bizalmát és ime most megkapom az erénydijat. Minden vágyam teljesült, Guy felesége vagyok! De utálom magamat és mikor majd még jobban ismerem magam, meg fo­gom vetni önmagamat. — Helén, mondá a dajka rémülten, ön nem szeretheti Guyt, miután igy megbántotta önt. Az ön méltósága megköveteli, hogy ne legyen neki egyebe, mind társnője. — Lásd, én is csak mint pajtást szeretem, de jogom van önmagamat gyűlölni. Magamra harag­szom, amiért ilyen vagyok. Ha szép volnék, belém sze­retett volna, azt most már biztosan tudom, e két hó­nap alatt elég boszantó tapasztalatot szereztem. Rut­á­nak lenni! Oh te szerencsétlen, téged soha sem fog­nak sóvár szemmel nézni! Egy nő, kinek szíve tele van gyöngéd érzelmekkel, és képzelnie költészettel, kevesebbet ér, mint egy gyümölcs, egy virág, egy ál­lat ; nem óhajtja, nem élvezi, nem nyeli el senki. Gyű­lölt végzetem arra szánt, hogy hazudjam, mosolyog­jak, mikor bántanak, kijelentsem, hogy csak akkor va­gyok boldog, mikor gyötörnek, hogy csak a lehetetlent akarjam? Hát rútságom az én hibám, hogy ennyire bűnhődöm ? Én rémülve gondolok a jövőre.Félek meg­hallgatni azt, mi keblemben zug, ajkamat égeti és a­mit ezennel neked elmondok. Én szenvedélyesen szeretem Romain Guyt, akinek felesége vagyok és a­ki nem fogadna el kedvesének. — Ön már régóta szereti, felelt az öreg Joze­­fin komolyan. Ön mindig szerette és örökké fogja szeretni. Most, hogy e rettenetes házasság által hozzá van bilincselve, most nem kerülheti őt, és mikor ő haza fog jönni, az ön gyötrelmei csak súlyosbodni fognak. — Üres agyvelőmbe be van irva a kegyetlen, a könyörületlen »soha!« Oda volt az irva gyermek­éveimtől fogva egész a mai napig és mindig csak ezt a »soha« szót fogom látni magam körül, örökké uj meg uj betűkkel felírva! — Soha! ismétlé Jozefin és mellét verte, mintha vigasztaló szavakat akarna onnét kifacsarni. Helén az ágyra ült; hálóöltözetében még sová­nyabbnak és még csontosabbnak látszott; komor bánattal nézte a tükörben kellemetlen arczát. — Nem, nem, kiáltott fel a szerencsétlen rút nő, a szép nők nem örülnek annyira szépségüknek, mint a­mennyire én örülnék, ha szép volnék. Bizo­­nyára akad köztük nem egy, a­ki e megbecsülhetlen szerencsét szívesen odaadná vagyonomért. Ah­­­a szerencsések, az irigyelni valók! Óh természet­­mon­dó kétségbeesetten, dicsérnek-e ők annyira, mint a­hogy én dicsérnélek, értik-e, kifejezik-e a hálát? Mondanak-e áhitatos köszönetet isteni adományaid­ért ? Azt hiszem, egy szép nőnek fogalma sincs a szépség kimondhatatlan előnyeiről! Látod Jozefin — folytató mind nagyobb hévvel — el tudod-e kép­zelni, mit tesz az egyforma prestige-el lépni fel a ta­nult és a műveletlen ember, a köznapi kereskedő és a kényes érzékű művész előtt? Tudod-e mi az én meg nem valósítható vágyam és a­mit a marquisnő élvez ? Olyan nő szeretnék lenni, a­ki önmagát cso­dálhatja, szeretheti, a­kiről írnak, olvasnak, a­kit márványba vésnek, a­ki ragyogó remekmű, a­ki va­kítja, meglepi, indulatba ejti a férfiakat, a­ki egy mosolyával kieszközöl mindent, a­mit óhajt, lehetsé­gest, lehetetlent, igazságost, igazságtalant, egy te­kintetével elárulja kívánságát és­­ szerelmet kelt Guyben. Helén csakhamar elbocsátotta dajkáját, noha ez nagyon szeretett volna nála maradni, mert nem merte kedves leányát ily ideges állapotban magára hagyni. A nagy bánatot szeretnék olykor ki is zárni valaki előtt, magunkba is zárni. A fiatal nő megso­­kalta sóhajtozásait, kedélyének csendet akart pa­rancsolni ; úgy gondolta, hogy a néma fájdalom nyo­masztó terhét jobban fogja elviselni, mint hogyha méltatlan szavakban keres könnyebbülést. De alig hogy egyedül volt, feltűnt előtte az ön­­gyilkosság kísértete, mely végre akarta hajtani a sors ítéletét. Helén úgy találta, hogy ő a rútság bűnét követte el, oly körben a­hol a szépség erkölcsi törvény, neki tehát meg kellene halnia . . . Három, négy öngyilkossági terv merült fel lelkében; egész hidegen hányta-vetette meg ezeket. Eltökélte magát arra, hogy véget vet életének, és most mintegy lel­tárt készített arról, a­mit feláldozni készül. De egy valami tiltakozott, kezdett ellentállni és követelte az életet. Ez a valami hideg, volt, mint egy számítás, szabatos mint egy jól átgondolt érv, számokban feje­ződött ki és egy óriási érték arányait ölte, melyet nem szabad megsemmisíteni. Helén látta, a­mint büszke domináló, korlátlan uralomra kész értelmi­sége kiválik az érzelmek rombadőlt világából. És elméje két fogalmat kezdett felkarolni: az egyik az, hogy jobb lesz társnőin túltenni, mint őket irigyelni, a másik pedig az, hogy ha nem szépülhet, de nagy­­gyá igen­is válhatik. A­ki visszafojtja szenvedélyét, eltűri a szűzies­séget, elnémítja a szív ömlengéseit, ellenállhatatlan erővel tesz szert jellemre. Helén, ki eddig csak azon paradox titkot fedezte fel, hogy a rut ne igyekezzék a világ előtt feltűnni, most úgy találta, hogy a gőg és a büszkeség, melyet nemes értelmiség hordoz, meg­érdemli, hogy a világ előtt mutogassuk. Hymen fáklyájának lángjai, melyek itt a nász­­szobában egy perezre megégették a fiatal menyecske szemeit, egyszerre elaludtak és átengedték a tért a dicsőség szép tüzeinek. A művész leányának az a gondolata támadt, hogy ő is művésznő lesz; reményt merített a művé­szetben már is tanúsított hivatottságából. A jövő hátterében határozatlan árnyvonalak­ban merültek fel vonzó képek. Füleiben zűrzavaros hangok zendültek meg, melyekben már harmónia kezd nyilvánulni. Helén elhatározta, hogy vagy festő­nő , vagy híres zeneműltónő lesz. Madame Romain Guyben meg van az eredetiség, a tudomány, a művé­szeti nevelés, a tehetség, melyet a munka fejleszt és az önszeretet lelkesít. Azt hitte, hogy mindehhez elég az akarat. Helén teljesen a munkának szentelte magát, rögtönzött zenedarabokat, megpróbálkozott a rajzzal, nem csak a reggeli órákban, melyek már nagyon rö­videk voltak, hanem az esti órákban is, mikor Mar­tial és Romain magára hagyták. Lángoló lelkesedés szállotta meg és lázba ejtette. Félelem és öröm, tépe­­lődő kétely és öntudatos diadalérzet lepték el az ihlet óráiban, a szellemi munka kellemes fáradalmai mel­lett elfeledte a személyes küzdelem keserűségét. Az­előtt alázatosságból választotta a magányt, most meg szerette azt, mert vigaszt, büszke öntudatot keresett a magányban. Három hét telt el legérdekesebb kísérletekkel. Helén leírta mindazon dallamokat, melyek szellemé­ből ajkaira és ujjai alá perdültek. A torzképekhez, volt szokva, melyek a röpke benyomás szüleményei ’ türelmetlen kézzel vetett a vászonra vagy húsz kom­­pozícziót, de nem vett magának időt, hogy csak egyet is befejezzen. De fájdalom, a művészetben hamar kimerül az ihlet, ha csak is a lelkesedés táplálja. A zenében He­lén a tökélyt kereste, még mielőtt az alapgondolattal tisztába jött volna és így később csak zűrzavaros emléke maradt fenn. A rajzban egész futólagosan adott alakot az első gondolatnak, meghagyta vázlat­nak, anélkül, hogy elég kitartása lett volna azt töké­letesíteni. A fiatal nő aggódni kezdett; egy szép estén belátta, hogy tévúton és irány nélkül bolyong a kez­det nehézségei közt, melyeket csak egy nagy művész segélyével küzdhet le. Azt hitte, hogy csak módszert kell választania, és ha egyszer rászánta magát, a műkedvelő egy reggelen arra ébred, hogy művész. Elhatározta, hogy tanácsot kér Romainá­tól és bemutatja neki kísérleteit De azt a hibát követte el, hogy bizalmasan el­mondta indokait is, azt hogy csak azért adja magát a művészetre, mert meg akar menekülni a barátság­tól , hogy kész volna a magányba vonulni, ahol több eredm­énynyel, több sikerrel dolgozhatnék. Da Ro­mainnek esze ágába se volt neki azt javasolni, hogy magányba vonuljon; attól tartott, hogy a magány még inkább aláásná menyének úgy is gyenge egész­ségét. Lebeszélte, elcsüggesztette és Helén lemondott szép terveiről, az álmodott dicsőségről, a magányról és utolsó illúziójáról. (Folyt, köv.) vazzanak. A két klub közös tanácskozásában, mely­ben az úgynevezett »vadak« is részt vettek, az együt­tes határozati javaslat volna megállapítandó, mint­hogy azonban a módosított Scharschmidt-féle indít­vány nem terjesztetett elő, a tanácskozás holnapra halasztatott. A plénumban történő szavazás alkal­mával az ellenzék névszerinti szavazást fog kívánni. (A sziszek­ novii vasútvonal­ ügyében a horvát tartománygyűlés közvetlenül elnapolása előtt egyhangúlag a következő határozati javaslatot fo­gadta el : A kormány felszólíttatik, hogy a közös országgyűlésen a horvát képviselőkkel egyetemben a közös kormánynál oda hasson, hogy az a sziszek­­novű­ vasútvonal ügyében az országgyűlés elé miha­marább törvényjavaslatot terjeszszen. (A Dobrudsában,­ mely most teljesen a romániai kormányzat alatt áll, tetemes uratlan föld s egyéb jószág van, melynek gazdája nincs. Azon menekültek közül, kik, midőn az oroszok bevonultak a Dobrudsába, onnan eltávoztak, újabban számosan visszatértek, de még nagyon sokan vannak távol. A romániai kormány ennélfogva közhírré tette, hogy mindazoknak, kik lakhelyüket és birtokukat a háború alatt elhagyták, ezek visszaadatnak, ha bebizonyít­ják, hogy azokhoz igénynyel bírnak; egyúttal elren­delte, hogy az uratlan vagyon a községek által addig kezeltessék, míg annak tulajdonosai jelentkeznek, a mire határidőül a jövő év kezdete van kitűzve.­­ A kormány egyúttal kölcsönt ad azoknak, kik a Dob­­rudjában a háború alatt oly károkat szenvedtek, hogy megélhetésök van koczkára téve; e czélra azon­ban csak 10.000 frank utalványoztatott, a­mi alig felel meg a szükségletnek. Konstantinápoly, jan. 16. (Orosz-török tárgyalások. A szultán és Ausztria-Magyaror­­szág. A görög kérdés. Kelet-Rumélia. Görögök és bolgárok. A pénzügyi helyzet Klapka tábornok.) Az orosz-török tárgyalások Oroszország egyik követelésén csaknem meghiúsultak. Lobanoff herczeg már a tárgyalások kezdetén egy fontos záradékot he­lyezett kilátásba, melyet csak az utolsó ülések egyi­kén formulázott határozottan Onou követségi taná­csos. Ez a záradék hír szerint így szól: »A két szer­ződő fél kölcsönösen biztosítja egymásnak a berlini szerződés pontos végrehajtását összes határoza­taiban.« Ez a meglehetősen inoffenzíve formulázott fel­tétel Törökországra nézve először is hálót rejt ma­gában s egyúttal fenyegetést is, mit a török államfér­fiak azonnal fölfogtak. Azt mondák maguknak, hogy Törökország az adott viszonyok közt tehetetlen az orosz Herkulessel szemben. Ha a porta a berlini szerződést végre nem hajtj , Herkules jól elverheti rajta a port, míg ha Herkules nem hajtja végre ugyan a szerződést és nem váltja be kötelezettségeit, a törökök nem tehetnek mást, mint leföljebb panasz­kodhatnak. Teljesen igaz is, hogy a záradékkal Oroszországnak igen veszedelmes beavatkozási jog engedtetnék, melyet az egyre gyakorolna s melylyel vissza is élhetne. Az ottomán meghatalmazottak határozott el­lenállása folytán Onou úr a tegnapi ülésben e zára­dékot nem vonta ugyan vissza, de lényegesen módo­sította. De hogy nem sokára mégis csak létre jött a megegyezés, kitűnik abból, hogy Selami pasa­tbnok parancsot kapott, álljon készen 11 zászlóaljával, hogy Drinápoly megszállására indulhassan Az utóbbi napokban a szultán ismételve kifejezésre juttatta abbeli élénk óhaját, hogy Ausztria-Magyar­­országgal barátságos és szívélyes viszonyok létesülje­nek. Ezek létesítése természetesen nem a törökökön múlik. Eléggé kedvezőtlen a görög kérdés mostani álla­pota is. Minthogy Vahan effendi (örmény) ottomán biztos beadta lemondását, s a porta nem nevezett ki helyére mást, most csak két muzulmán képviseli Tö­rökországot a tárgyalásokban. Európa beavatkozá­sa lesz szükséges, hogy e kérdést békés úton meg­oldják. Hasonlóképen általános a nézet, hogy a ber­lini szerződés aláíró hatalmai kénytelenek lesznek a Kelet-Ruméliára vonatkozó szerződési pont gyökeres módosítása iránt megegyezni. Az összes biztosoknak az a nézetük, hogy sem eszélyes, sem humánus dolog nem lenne meghagyni a szultánnak a helyőrségi jogot a Balkánban.(1) E szellemben javaslatokat készítenek elő s eszközöket igyekeznek találni, hogy meggyőz­zék, vagy kényszerítsék a törököket joguk gyakorlá­sát elnapolni.­­ A biztosok egyike Törökországot egyenesen arra akarja kötelezni, hogy erődöket és laktanyákat építsen az okkupálandó pontokon, mielőtt azokat megszállja. Az illető azt hiszi, hogy a porta sokkal szegényebb, semhogy az építéseket eszközölhetné s igy a Balkán megszállása abban fog maradni. Az oroszok tudvalevőleg Rusztem basának Ke­­let-Ruméliába főkormányzóvá való kinevezése ellen azt hozzák föl, hogy katholikus. A porta erre azt felelte, hogy épen mint katholikus pártatlanabb lesz , fentartja az egyensúlyt görögök és bolgárok közt. Az európai biztosok is egyetértenek benne, hogy Kelet-Ruméliában csak európai kormányzó tarthatja magát. A görögök és bolgárok közt uralkodó ellen­szenv a görög új­év napján Drinápolyban újra sajnos kihágásokra adott alkalmat. A bolgárok erőszakosan megszállottak egy templomot, melyet a görögök a magok tulajdonának mondottak s istentisztelet után véres verekedés támadt a templom előtt a két nemze­tiség közt. A várnai püspök a patriarchához s a por­tához fordult, ez utóbbit felkérve, tiltakozzék az orosz hatóságoknál a tulajdonjog megsértése ellen. A Thráczia és Drinápoly újra megszállásából Törökországra háramló katonai költségek a török budgetet teljesen kimerítenék. A nagyvezér újabb tanácskozásra hívta össze Galata pénzembereit. A hír, hogy Khereddin pasa állása meg lenne ingatva, egyelőre még alaptalan; ellenkezőleg a szultán újab­ban megint jóakarata bizonyságaiban részesítette őt. Said sokkal jobban ismeri a jelen helyzet nehézségeit, semhogy sietne vele, hogy Khereddin örökébe lépjen. Különben is birtokában van a tényleges hatalomnak, a­nélkül, hogy annak bajait és nehézségeit viselnie kellene. Nartes örmény patriarcha a porta sürgős óha­jára s Fournier tanácsára visszavonta lemondását A múlt kedden Fournier épen a patriarcha palotá­jában volt, midőn egy örmény küldöttség jelent meg. Azért jött, hogy panaszt emeljen a kihágások ellen, melyeket a kurdok Guörtun faluban Arméniában el­követtek. Mir Ali, a törökök által elfogott, de ismét szabadon bocsátott kurd főnök egy csapattal meg­rohanta a nevezett falut s hét embert megölt. Midőn a küldöttség tagjai a franczia nagykö­vet jelenlétéről értesültek, őt is felkérték ügyek tá­mogatására. Fournier átvette a kérvényt s megigérte, hogy azt a nagyvezérhez juttatja. A kérvény máso­latát Fournier Layard úrnak is átadta. A közmunkaminiszter Klapka tábornok­nak az Euphrates-vasutra vonatkozó összes iratait visszaküldötte, úgy, hogy e terv meghiúsult­nak tekinthető. A múlt szombaton Klapka ki­hallgatáson volt Said pasánál, kitől terveinek vissza­utasítása tulajdonkép kiindult. Országgyűlés. A pénzügyi bizottságból. — jan. 22. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délelőtt 10 órakor tartott ülésében a pénzügyminisz­térium költségvetését vette tárgyalás alá. A tárgyalás megkezdése előtt Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter előadja, hogy ezen költségvetés már augusztus hóban készen volt, de akkor nem le­hetett előterjeszteni, így az indokolás is csak az augusztust megelőző időszak tapasztalataira terjed­hetett. A készen talált költségvetésen kineveztetése óta az idő rövidsége miatt sok változtatást már nem tehetett; a­mi változtatás történt, a mérleg rová­sára tétetett, a múlt évi eredmények alapján. Előadja továbbá, hogy a lebegő adósság és a rente ügy lebonyolításáról szóló részletes jelentést legközebb a házunk be fogja mutatni, midőn a leg­újabb kölcsönről szóló javaslatot beterjeszti, mi valószínűleg pénteken, vagy szombaton fog tör­ténni. Addig is főösszegekben bejelenti a végered­ményt. A kormány felhatalmaztatok 260 millió rente kibocsátására; ebből 28 millió a II. kibocsátású kincstári utalványok beváltására fordítandó. A többi 232 millióból 1878 végéig eladatott 211 millió s így rendelkezésre áll még 21 millió. A függő adósság 4 millió és néhány százezer frt aranyban. A kincst­­utalványokból beváltatott 7 millió font sterlingnél több, marad még beváltatlan 182 ezer font, mely nem mutattatok be beváltás végett. Ebből azonban az államnak kára nincsen, mert a kamato­zás megszüntettetett. A kamatozó pénztár­jegyek állása 1878. végén 8.366.300 frt. Lukács Béla ezen általános adatokat nem tartja elégségesnek, s kifejezi azon óhajtását, hogy a fedezet tárgyalásánál a részletes adatok is a bi­zottság elé terjesztessenek. Hegedűs Sándor előadó ezután megkezdi a költségvetés előterjesztését, melynek úgy kiadási, mint bevételi tételeit az 1877. évi eredményeknek megfelelőknek találja. Előirányozva van: rendes ki­adás ............................................. 39,499.557 frt (620.410 írttal több a múlt évinél). Rendes bevételek . . . 198,176.195 » 4,545.023 írttal több a múlt évinél. Nyugdijak........................ 2,096.443 » 38.829 írttal több a múlt évinél. Átmeneti kiadások. . 1,674.271 » 369.960 írttal több a múlt évinél. Beruházások. . . . . 2,367.165 » 289.353 írttal több a múlt évinél. Átmeneti bevételek : 2,929.615 . 124249 írttal kevesebb a múlt évinél. Ezután a részletes tárgyalás vette kezdetét. A képviselőhöz jan. 20-diki üléséből. A képviselőház jan. 20-diki ülésében az elnök­ség a következő iratokat jelentette be, melyek a szünidők alatt érkeztek : Nógrád, Bars, Trencsén, Szatmár, Heves, Ung, Temes, Szepes megyék, Arad és Szabadka sz. kir. városok, Pest-Pilis-Solt-Kiskun­­megyének a közigazgatási bíráskodás életbeléptetése iránti feliratát pártolván, annak behozatala iránt mielőbb törvényt alkottatni kérnek. Árva, Győr, Nógrád, Udvarhely, Heves megyék és Arad sz. kir. város közönségei, Pest-Pilis-Solt- Kiskun és Nyitra megyéknek feliratait pártolván, az illeték kiszabásának szabályozása s az adó­s ille­ték kiszabási hivataloknál rendszeres könyvvezetés megállapítása iránt mielőbb törvényt alkottatni kérnek. Udvarhely és Nógrád megyék s Kecskemét város közönségei az 1873. évi 9. t.-cz. 15. §-át oly módon módosíttatni kérik, hogy az illetékhátralé­kok után fizetendő kamat a 8°/0-ot felül ne ha­ladhassa. Sz. kir. Sopron és Szatmárnémeti városok és Hevesmegye közönségei az 1875. évi 21. és 26. törv.­­czikkekkel behozott úgynevezett fényüzési adókat megszüntetni kérik. Csongrádmegye közönsége a fegyveradó meg­szüntetését kéri. Győr, Szatmár, Heves, Ung és Csongrádme­­gyék közönségei kérik, hogy a letakaritott, de még be nem hordott, vagy asztagokban és csűrökben levő terményeknek árvíz, illetőleg felhőszakadás általi megsemmisítése esetén is adó­elengedésnek legyen helye. Heves megye és H. M.-Vásárhely város közön­sége a terményekben köd által okozott károknak adó­­elengedés tárgyává emelését kéri. Udvarhelymegye Sopron megyének feliratát pár­tolván, a községi és közjegyzők magánügyködési kö­rének törvény által leendő szabályozását kéri. Udvarhelymegye, Brassó megyének a brassó­­plojesti nemzetközi pályaudvarnak hazánk területére leendő áthelyezése, továbbá a brassó plojesti vasút­vonal kiépítése s ennek megtörténtéig a temesvár­­orsovai vasútvonal megnyitásának elhalasztása iránti feliratát pártolja. Kecskemét város közönsége a katonabeszállá­­solási viszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslat némely hiányainak pótoltatását kéri. Nógrád megye közönsége a közkórházi követe­lések súlyos terhének enyhítésére szükséges intézke­déseket megtétetni kéri. Arad sz. k. város közönsége a legtöbb adót fizető bizottsági tagok megállapítását tárgyazó tör­vényt, a törvényhatósági joggal felruházott városokra nézve módosíttatni kéri. Udvarhely megye közö­sége Maros-Torda me­­gyének a birtokrendezés­i eljárás és birtok­elosz­tás körül eddig fennállott bélyeg, és kincstári illeték mentességének további fenntartása iránti feliratát pártolja. Nógrád megye az ország nemeseinek a vásári helypénz fizetése alóli mentessége megszüntetését, Losoncz város kérvényére elrendelő földmű-, ipar- és kereskedelmi miniszteri rendelet folytán ezen jogsére­lem lehető orvoslását s a törvény további intézkedé­séig mindazon egyéni jogoknak, melyek törvény által még megszüntetve nincsenek — fenntartását kéri. Budapest főváros a földmivelés-, ipar- és ke­reskedelmi miniszter ipar­ügyekben 3-ik fokozatban megillető hatáskörnek közigazgatási bizottságra tör­tént átruházását hatályon kívül helyeztetni kéri. Halbod községe Pap Lajos képviselő által be­nyújtott kérvényében Nagy Küküllő megyéből Foga­­ras megyébe leendő átkebelezését kéri. Miskolcz sz. kir. városa képviselő testülete Horváth Lajos képviselő által benyújtott folyamod­ványában, a katonai beszállásolási törvényjavaslat mielőbbi napirendre tűzését s életbe léptetését kéri. Az aradi keresk. és iparkamara Gaál Jenő képviselő által benyújtott kérvénye némely osztr. kereskedelmi és iparkamara javaslatához képest netán beterjesztendő s Bosznia és Herczegovina szá­mára bármily alakban közgazdasági beruházásokat javaslatba hozó előterjesztések mellőzése iránt.­­ Az aradi keresk. és iparkamara Gaál Jenő képviselő által bemutatott kérvénye az iparoktatásnak nagyobb mérvű segélyezése iránt. A budapesti keresk. és iparkamara Ráth Ká­roly képviselő által beadott kérvényében az iparos oktatás szervezése czéljából bizonyos megfelelő ösz­­szeget az 1879. évi költségvetésbe felvétetni kér. A budapesti kereskedelmi és iparkamara Wahr­­mann Mór képviselő úr által beadott kérvényében a budapesti kereskedelmi akadémiának országos se­gélyt kér. A budapesti kávésipar képviselői Wahr­­mann Mór képviselő ur által beadott kérvényük­ben az 1875. évi XXVI. t. sz. teke-asztalok és já­ték-szobák megadóztatására vonatkozó határozmá­­nyainak módosítását kérik. Makó város közönsége Széll György képviselő ur által beadott kérvényében az 1875. évi XXXIX. t. sz. 13. §-ának hiteles ma­gyarázását kéri. Mindezen feliratok és kérvények kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Különfélék. — jan. 22. (Ő Felsége) a kútfalvi gör. kath. egyház­­községnek templomépitésre 200 forintot adomá­nyozott. (Személyi d­­­r.) Jekelfalusy Lajos minisz­teri tanácsos a reggeli gyorsvonattal Bécsbe utazott. (Dr. Patrubány Gerő) fővárosi tiszti fő­orvost a párisi »Société de médécine publique et d’hygiéne professionelle« deczember 27-ki ülésén külföldi levelezőtaggá választotta. A társulat nem szorítkozik működésével Francziaországra, hanem figyelmét más országokra is kiterjesztvén, az itteni közegészségügyi mozgalmakról külföldi levelező tag­jainak jelentései nyomán értesül . Budapest nálunk mindenesetre azon hatóság, hol az ország többi ré­szeihez képest egészségügyi tekintetben legtöbb tör­ténik és a legváltozatosabb dolgok fordulnak elő. (M­u­n k­á­c­s­i Mihályról) több lapban életrajzi adatok jelentek meg, melyek egy része, úgy látszik, nem felel meg a tényeknek. Than tanár a következő részleteket beszéli el, részben egyes téves állítások helyreigazítására a P. Lloyd­ban. Mun­kácsi a hatvanas években jött Pestre és pedig nem Mohácsról, hanem Békés­ Csabáról és pedig nem gya­log vagy hajón, hanem vasúton. Csabán nagybátyjá­nál, Rock Istvánnál tartózkodott. Haan Antal festő ajánlatával jött onnan Pestre Ligetihez. Már Aradon tanult festeni Szamositól. Ligeti szívesen fogadta a kezdő festőt s midőn rajzait s egy be nem vég­zett genre-képét látta, rögtön felismerte benne a nagy tehetséget; azt ajánlotta neki, hogy a közel­ben vegyen szállást s megigérte neki, hogy szívesen szolgál neki tanácscsal és útmutatással. Nem múlt el nap, melyen Munkácsi nem mutatta volna meg mű­veit Ligetinek, ki őt szintén gyakran meglátogatta. A lakbért rendesen úgy egyenlítette ki, hogy gazdá­jának képet festett. Ekkor kezdette meg a mesélő honvédet, s a kép oly szépen sikerült, hogy azt a kép­zőművészeti társulat Than és Ligeti ajánlatára 400 írton megvette. Ezen időben itt több arczképet és genre-műveket festett s egy nagyobb történeti ké­pet is megkezdett, azt azonban nem végezte be. Dr. Hirschlernek, ki szembajából kigyógyította.

Next