Pesti Napló, 1879. január (30. évfolyam, 2-27. szám)
1879-01-29 / 25. szám
25. szám. Budapest, 1879. szerda, január 29. 30. évi folyam. Előfizetési feltételeit; Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra S írt. — 1 hónapra 6 írt. — 8 hónapra 12 friss esti postai különküldéseért felülfizetés évnegyedenként 1 forint As előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik a Szerkesztési iroda,* Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetések szintúgy mint előfizetések Kiadó-hivatal, Barátok tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendő!?., ESTI KIADÁS: aesti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Pária, jan. 28. A Sor jelenti: Mae Mahon tábornagy ma aláírta a bírói karban történendő személyes változásokról szóló rendeletet, de midőn a főbb katonai parancsnokságok kérdése jött szóba, kijelentette, hogy az ilyen határozatokat nem fogadhatja el és ő nem akarja a hadsereg szervezetét megbontani ,ő ezért másnak engedi át a felelősséget. E szavak után a tábornagy kiment a tanácsteremből. Páris, jan. 29. Jelentik, hogy Mac Mahon és Dufaure közt tegnap este értekezlet volt. Utóbbi figyelmeztetett a következményekre, melyek beállhatnának, ha a tábornagy vonakodnék a katonai parancsnokságokra vonatkozó rendeletet aláírni. Mac Mahon megmaradt vonakodása mellett. Páriáján. 28. A kamara és a szenátus mai ülésében Louis Blanc és Viktor Hugo benyújtottak amnesztia indítványokat. Lepere, belügyi államtitkár tvjavaslatot terjeszt elő a vesztegzárlatok tárgyában. Úgy a szenátus mint a kamara sürgőseknek nyilvánította azokat. A szenátusi baloldal elfogadta Montalivetnek, a Lajos Fülöp alatti miniszternek jelöltségét. Montalivet, Morin helyébe életfogytiglani szenátornak választatott. Paris, jan. 28. A miniszterek ma délután Versaillesban Dufaure elnöklete alatt tanácskoztak a helyzetről, este pedig a kamara és a szenátus befolyásos tagjaival értekeztek Mac Mahon tábornagy vonakodásáról aláírni a katonai parancsnokságokról szóló rendeletet. A többség kiküldöttei oda nyilatkoztak, hogy a többség nem akarja Mac Mahont megbuktatni, de lemondását elfogadná. Felhívták a minisztereket, hogy újból sürgessék a rendelet aláírását. Ha Mac Mahon ismét vonakodnék a rendeletet aláírni, akkor a miniszterek a kamarának jelentést fognak tenni a helyzetről és beadják lemondásukat. Róma, jan. 29. Antonucci bibornok meghalt. Róma, jan. 29. A szenátus rövid idő vita után 75 szóval 4 ellenében elfogadta az Ausztria-Magyarországgal kötött kereskedelmi szerződést. Kalkutta, jan. 28. Agbilzai törzsek folytatják az ellenségeskedést Jakub khán ellen, kinek Kabulon kívül már nincs tekintélye. Sir Ali khán hír szerint Mazariserifben tartózkodik. Budapest, január 29. (Pénzügyi helyzetünkről) a Magyarországban, Bujanovics Sándor figyelemre méltó czikket írt, melyből a következőket közöljük: Tagadhatlan, hogy a kormány sokat tett a takarékosság, a bevételek fokozása és az államhitel megszilárdítása terén, de pénzügyi tevékenységét egy helytelen irány jellemzi, melynek káros hatását az ország anyagi viszonyaira máris nagy mértékben érezzük. Ugyanis teljesen mellőzve az ország közgazdasági viszonyai fejlesztését, a pillanatnyi fiskális érdek szempontjából indult ki minden intézkedésében, a rideg fiskális érdeket emelte uralomra a kormányzat minden ágában, s csakis ezen szempontból indult ki az Ausztriával megkötött gazdasági kiegyezésnél is. E helytelen politika következményei, egészen eltekintve ez alkalommal a kiegyezés káros hatásától, máris mutatkoznak. Állami kiadásaink s itt csak a szorosan vett belügyi kiadásokról szólunk, növekednek, az állami bevételek, jelesül az egyenes adók máris jelentékeny csökkenést mutatnak, mert az ország ereje, adóképessége szükségkép hanyatlik, ha nem részesül a kellő ápolásban. S ezért az 1877. évi 26.451.000 forintnyi deficzit, bár ez számszerűleg az 1874. évinél oly jelentékeny összeggel csekélyebb, nem nyújthat megnyugvást a pénzügyi helyzetünk felett aggódó hazafi kebelnek. Nem nyújthat megnyugvást, midőn látjuk azt, hogy a kormány politikája segédeszközeinek teljes kimerítése után is csak ily ki nem elégítő, pillanatnyi eredményeket képes felmutatni, s oly meszsze maradt el 1877-ben is a kitűzött őzéitől, az egyensúly helyreállításától. És 1877. óta, két nagy csapás érte saját kormánya közreműködésével az országot, és eltemette az egyensúly helyreállítása iránt még egészen el nem tűnt reményeket, két csapás, melynek gazdasági és pénzügyi következményeit hogy képes lesz-e elviselni, erre nézve nincs ember, aki a nemzetet megnyugtatni képes volna, legkevésbé képes pedig e megnyugtatást nyújtani az, aki előidézte: a kormány. E két gazdasági, pénzügyi, sőt politikai viszonyainkra súlyosodó csapás, melynek különösen pénzügyi következményeiről lesz alkalmunk szólni az 1879. évi állami költségvetés megbírálása alkalmával : a kiegyezés és Bosznia. (Konstantinápolyból) a Pol.Corr.azon távirati értesítést veszi, hogy az ottani diplomáczia köreiben nem csekély feltűnést kelt, hogy Fournier franczia nagykövet az utóbbi időben ismételve kihallgatásra volt hivatalos a szultánhoz. Jan. 26-án a szultán újabb tanácskozásra hívta őt magához, mely két teljes óráig tartott. Általánosan azt hiszik, hogy egyrészt a nagyon égetővé vált török pénzügyi kérdés, másrészt a görög határkiigazítás foroghat szóban. Ez utóbbi ügyben Muktár pasának a portához érkezett táviratai igen jelentékeny nehézségeket helyeznek kilátásba. A görög meghatalmazottak ragaszkodnak a berlini szerződésben megjelölt határokhoz. Az a hír kering, hogy Muktár pasa a szultán közvetlen környezetében folyó cselszövények miatt, melyek Görögországgal mindennemű kiegyezést meghiúsítani igyekeznek, lemondását készül benyújtani. Fournier franczia nagykövet erélyesen azon van, hogy e cselszövényeket meghiúsítsa. Tegnapelőtt óta már megtörtént Zukdi pasa pénzügyminiszter visszalépése. Helyét Kiani pasa foglalta el. (Az osztrák-magyar-török tárgyalások) folytatása— írja a Pol. Corr. konstantinápolyi levelezője jan. 23-tól — a múlt kedden újra megkezdődött. A tárgyalások czélja tudvalevőleg egyezmény kötése az okkupárt és a még okkupálandó tartományok tárgyában. Zichy Ferencz grófnak Kospek R. követségi tanácsos nyújt segédletet a tárgyalásokban A porta megbizottai Karatheodory és Ali pasák ; ez utóbbi azonban még nincs formaszerűen kinevezve , az első ülésen még részt sem vett. (A szerb vasúti kérdéshez írják jan. 25-től Belgrádból a Pol. Corr.-nak. A skupzsina január 14-én a közmunka-budget tárgyalásakor egy összeget szavazott meg, hogy azon vasútvonalak tanulmányoztassanak, melyek Salonik és Sofia irányában Szerbia régi határától az új határhoz fognak vezetni. A munkálatokat tavaszszal rögtön megindítják. A Morava vasút azonban mindaddig függőben marad, míg a szomszéd államok csatlakozásai megállapítva nincsenek. E végből a szerb kormány mindenekelőtt Ausztria-Magyarországgal, a portával és Bulgáriával fog megegyezni. A technikai munkákat tehát politikai alkudozásoknak kell megelőzniök, melyek valószínűleg az egész folyó évben elhúzódnak úgy, hogy a tulajdonképeni vasútépítés csak 1880-ban fog megindulhatni. A lapok azon hízt hozták ugyan, hogy az engedély már megadatott vagy legközelebb megadatik egy orosz társulatnak, de biztosan állíthatni, hogy a hírek alaptalanok vagy legalább koraiak. Különböző részről több ajánlat létetett ugyan, de az illető konzorcziumok azt a választ nyerték, hogy legyenek türelemmel. Minő a kormány nézete az engedélyezés ügyében, még nem tudni. De kétségkívül kényteen lesz a népképviselők idevágó nézeteit figyelembe venni. E nézeteket pedig egy képviselői körökből származó levél következőleg rajzolja: A szerb vaspálya a fontos világforgalmi pálya egy része lévén, a szerb kormánynak a vasútba fektetett tőke kamataiért semmiféle kezességet sem kell vállalnia. A kezességnek csak ott van helye, ahol a vasút jövedelme kétséges lehet, e kétség azonban a szerb vasútnál nem forog fenn. Ha külföldi társulat kamatbiztosítás nélkül nem veszi át az építést, úgy építse maga az állam a vasutat. A pénz vagy vasúti kölcsön vagy papírpénz kibocsátása utján szerzendő be. A képviselők nem igen szeretnék a kölcsönt s inkább óhajtják a papírpénzt. A Pesti Napló tárczája. A rnt no. Franczia regény. Irta: »Juliette Lumber. X. (Folyt.) A november hó utolsó napjai gyorsan teltek el. Helén száműzetésének határideje közelgett, az orvos úr deczember elsejét tűzte ki megérkezése napjának. Az ősz enyhe, lanyha volt. Míg Helén bőkézzel szórta vagyonát a szegények közt, a nap dús fényt, aranyos sugarakat hintett a sárga lombra. Elutazása előtti napon meg akarta látogatni azon helyek egyikét, melyeket az orvos megtiltott neki. Elhajtatott a láposba, de az augusztusi tájképnek nyomát sem találta többé. A mezők kopárak, puszták, a dús vetésre már csak a szennyes, feketés szalmájú tarló emlékeztetett. A könnyű fecskék helyét sötét nehézkes hollók foglalták el. Mikor Helén szomorú szívvel ellátogatott az ünnepi köntöst öltött mezőre, lelke reménytelen gyászba volt borulva. Most a mezőt borította gyász, és ő telve volt szép reményekkel. A tó felé ment. Ezen a helyen történt, hogy a sötét vízióktól üldözött szegény rut nő a halálra szántamagát; most fiatal leányok voltak itt, akik körben tánczolva énekeltek. Mint az arkádiai nimfák, körülszékelték egy társnőjüket, és ez fején nyírfalomb-koszorút viselt, kezében sáslevelet tartott. Helén, ki egyébkor kerülte a fiatal leányokat, közelebb lépett a körhöz, kiváncsi lett, meg volt lepetve, hogy most ime vonzódik hozzájuk. Mosolygott és a leányok visszamosolyogtak. Az ének: elhallgatott, két leány elbocsátotta egymás kezét, a kör megnyílt, majd meg ismét bezárult. Helént a fiatal leányok körbe fogták, a lombkoszorus nimfa elé állították, a ki ezt éneklé: »Tóvizében kit fürösztünk : Lenge sás ! Kapjon meg a legszebb köztünk, Benkigmás le A tánczosnek kara ezt éneklé: »Tó vizében kit fürösztünk : Karcsú nád ! Itt a legszebb, itt áll köztünk, Légy ezé tehát I*/ És erre Helén, ki nem szabódott, két szuppanós csókot kapott. A nimfa nyilván nagy kedvét lelte - e csókban. — Nem akar körünkbe lépni, Romainné aszszony ? kérdő a leány, ki neki a csókot adta. — Hát ön tudja a nevemet, kisasszony ? — Igenis asszonyom, én tőszomszédságában lakom. És itt elmondom barátnőim előtt még egyszer, amit már úgy is tudnak: atyámat meglopták, úgy hogy a végén nem bírta fizetéseit teljesíteni, csődöt akartak ellene, meg akarták fosztani becsületétől és ő arra gondolt, hogy megöli magát. Akkor önhöz folyamodtam asszonyom, írtam önnek és ön megmentette. Imádom önt! Ha nem volna olyan jó, mint szép, akkor szépsége meghaladná jóságát. Helén boldog volt, örömmámor fogta el; szépségének ez első sikere felett, szive hangosan dobogott, kocsijához sietett és elhajtatott; de még jó távolról is hangzott feléje a nyirfástó partja mellől a vidám dal: »Tó vizében kit fürösztünk: Karcsú nád ! Itt a legszebb, itt áll köztünk, Légyezé tehát!« Amint haza érkezett, meghagyta dajkájának, hogy a tükröktől, melyek eddig el voltak fátyolozva, vetesse le a leplet. Három hónapon át leküzdötte vágyát, nem nézte meg magát, noha környezetének pillantásai szinte ellenállhatatlan kíváncsisággal töltötték el. Jozefin, Cézár és a többi cselédek alig tudták titkolni örömüket, mely napról napra növekedett, nem győzték eléggé bámulni szeretett úrnőjük napról napra szépülő vonásait. Helén igen szépnek látá magát. Finom arezbőre volt, mely elegánsembenpointtel párosult; bohó kedve támadt; csodálni akarta magát; eszébe jutott a görög ház fürdőszobája, ahol anyja gyermekkorában fürösztötte. Megnézte meztelen karjait, telt kacsáit, dagadó, hullámos mellét, hajlékony termetét, gömbölyű csípőit és atyja szép szobrainak emléke nem facsarta ki többé szeméből a féltékenység és kétségbeesés könyeit. Haja, mely ezelőtt sima, színtelen volt, most kecses, hullámos fürtökben omlott le vállaira; az őszi nap megaranyozta, megsárgította mint a fa lombjait. De miféle arcz ez ? Minő szépség ez ? Kihez hasonlít ő most ? Anyjához ? Feje szinte elkábult. Alig ismert magára. Ez a csinos valaki csakugyan ő volna ? Néz, de nem lát ! A tükörben egyszerre Guy arczát pillantja meg és a távollevőnek vonásai tisztábban állnak előtte, mint saját arczának visszaverődő képe. Hogy Guyt, e telhetetlen kalandhajhászót meghódíthassa, szépnek, valóban szépnek kell lennie és Martial leánya, Romain menye, ki maga is művésznő, nem éri be a szépség látszatával, nem vezetteti magát félre. Neki bátorodik, lassan, hosszan végignéz a maga képén; ott áll, Jozefin karjára támaszkodva, egy nagy tükör előtt. Az ablakon a nap esti sugarai áradnak a szobába. Helén elpirul, Keble zihál. Nézi saját szemeit, melyek világosabbak és sötétebbek is. Arczának csodálatos szép színe van, ajkai pirosak, amint mosolyog, a rózsás keretben elefántcsont színü fogak fehérlenek; nyaka hajlékony mint a hattyúé, mint anyjáé, mint Helén Dioszkáré. Fürtös kecsesei övezik fehér homlokát. — Igen is, ön szép, édes Helénem ! mondá a dajka. — Én szép vagyok! kiáltott fel a fiatal nő, csengő hangon, mely pompásan illett üde arczához. Helént, ki eleinte majd megbódult örömében, most vallásos ihlet fogta el. Ünnepélyes hangon hálát mond Diana Artemisnek, ki oly jótékony és oly gyógyító erejű, hévteljesen magasztalja a jó természetet, azt a rejtélyes isteni lényt, mely minden létezőben nyilvánul. XI. Másnap Helén elhagyta az akáczfa nyaralót; kék róka prémmel díszített szürke bársony ruhát viselt ; a cselédek a perronon lelkesedéssel üdvözölték bájos, elegáns úrnőjüket. A fiatal nő lilaszina nyitott hintóba ült, melyet Czézár már régen rendelt meg és mely előtte való napon jött meg. Czézár pattogott az ostorral jelt adva az indulásra. — Éljen Bellevue! kiáltott fel. Pajtások, jöttek utánam, és csak hetykén. A cselédek zajosan éljeneztek. A büszke kocsis a főváros felé hajtott, előre is örült, hogy lefőzi ő majd a többi kocsisokat, kiket annyiszor látott mosolyogni az ő úrnőjének rútságán. Martial, Romain és az öreg orvos lázas türelmetlenséggel várták Helén megérkeztét. — Olyan zavarban vagyok, mondá a szobrász, mint akkor, mikor Helénemet feleségül kértem. Reméltem, majd meg elcsüggedtem Boldog, majd meg nyugtalan valók. Romain, mi is a mi művészetünk az élethez képest ? A te festményed, az én márványom fiai is ahhoz képest, amit most fogunk látni? A dajka azt írja, hogy leányom visszanyerte gyermekkori szépségét, tehát az én imádott hitvestársam valósággal feltámadott. Romain mit szólsz hozzá ? Imádhatjuk majd a legszebb asszonyt. Szerelmes apa leszek, előre mondom, hogy féltékeny is leszek. Eddig csak a szerelmi szenvedélyt ismertem, most az atyai szeretetet fogom ismerni. — Én is erről gondolkozom, szólt Romain. A te szép leányod, az én menyem segélyével haza igyekszem terelni a fiamat. Mert lásd barátom, nem olyan szívtelen ember ő. Ő váltig mondja, hogy ő nem don Juan, nem Lovelace, hogy ő csak a szerelmet szereti. Nem hihetem, hogy romlott ember legyen. Úgy hiszem, hogy ő hű maradt volna gyermekkori szeretetéhez, ha Helén szépnek marad, és így most... — Most pedig meglakoltatjuk. Ah! A kópé csak azért nősült meg, mert megveti a házasságot! Nagyon rut asszonyt vesz el, hogy ne legyen felesége iránt semmi kötelessége! Jól van, jól, ravasz fiatal ember, majd megmutatjuk neked, hogy büntetlenül nem vonja ki magát az ember minden felelősség alól és hogy kockázattal jár az, ha az ember magának foglal le minden élvezetet. Jót nevetünk majd e megcsalt férjen, ki azt hitte, hogy rut nőt vett el és azon veszi magát észre, hogy szép felesége van. Ha ez jogalapot képezhet egy válási perhoz, én még holnap igénybe veszem Helén számára a jogot. — Hallgass, felelt a festő, tartok tőle, hogy a mi leányodat boldoggá teszi, az fiam szerencsétlenségét fogja képezni. — Itt van ő! kiáltott fel az öreg orvos. — Ő az! mondák Martial és Romain, egyszerre, rebegve. A hotel kapuja kinyílt. A fogat megállóit a két apa előtt, Helén leszökött a kocsiról, oly nonchalanccal, mely egyáltalán nem emlékeztetett korábbi ideges modorára. Nem volt oly sovány, mint ezelőtt, tehát kisebbnek látszott. Üde arcza, csengő, gúnyos nevetése, merész tekintete, büszke arczkifejezése, mindez elárulja, mennyire örül annak hogy bámulják. Szépségének egyik sajátszerü báját képezte az a bizonyos naiv önelégültség is, mely szép arczának fiatalabb szint adott. (Folyt köv.) mely az állami és nemzeti javakban lenné fedezését. A képviselők azt is kívánják, hogy a szerb vasút megóvja szerb nemzeti jellemét, hogy a hivatalos nyelv a szerb és a tisztviselők többsége szerb alattvaló legyen. Ezek a főpontok, melyeket a képviselők a vasútépítésnél figyelembe véve óhajtanak látni. A kormány a nézeteket jól ismeri s alig hihető, hogy eltérne tőlök, különben egyszerre elvesztené minden népszerűségét. (A bolgár nemzetgyűlés.) A január 18 óra Tirnovóra összehivatni szándékolt bolgár nemzetgyűlés elhalasztásának okát, a N. W. Tagblatt a Bulgáriában jelenleg uralkodó hangulatban véli föltalálni. A bolgár választók állítólag utasították a megválasztottakat, hogy legelső teendőjük az legyen, hogy proklamálják Kelet-Rumália egyesítését Bulgáriával. Miután az orosz kormányt az ilyen inczidens nagy zavarba hozhatná, most a nemzetgyűlés megnyitását abban a reményben halogatja, hogy majd időközben a nemzetgyűlés tagjaira a maga óhajtotta értelemben fog befolyást gyakorolhatni. Diplomácziai körökben hire jár, — de e hit csak fenntartással fogadandó — hogy a londoni kormány már nem ellenzi a berlini szerződés azon pontjának megváltoztatását, mely a portának jogot engedett arra, hogy a Balkán-szorosokban helyőrséget tarthasson, minthogy a brit kormány — a kelet-ruméliai bizottságban levő képviselőinek jelentései alapján — már belátta, hogy ez intézkedés vérontás nélkül nem hajtható végre. Országgyűlés. A képviselőház ülése január 29-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Antal Gyula, Baross Gábor, Molnár Aladár. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Kemény Gábor b., Pauler Tivadar, Trefort Ágoston, Szende Béla, Bedekovics Kálmán b. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván észrevétel nélkül hitelesíttetik. Az elnökségnek előterjesztése nincs Az interpellácziós könyvben újabb bejegyzés nincs ; az indítványkönyvbe Fröhlich Gusztáv jegyezte be a következő indítványt: Utasítsa a képviselőház a zárszámadási bizottságot, hogy érintkezésbe téve magát a m. kir. állami számvevőszékkel, nyújtson be a képviselőháznak egy kimutatást, melyben ki legyenek tüntetve a lefolyt 10 évi zárszámadásilag már megállapított következő adatok: 1. Melyek voltak a lefolyt 10 évi (1868—1877) időszak alatt évenkint állami háztartásunkban a kiadások, a főbb czimek szerint összevonva ? 2. Melyek voltak ez időszak alatt az állami bevételek és pedig, a) mennyi volt évenként és főbb czimenként a rendes jövedelem és b) mely összegek folytak be kölcsönök vagy más hitelműveletek útján. 3. A felvett kölcsönök, vagy más hitelműveletek által elért bevételek mily összegben fordíttattak beruházásokra, s mily mennyiségben az államháztartási hiányok fedezésére ? 4. Mennyi volt évenkint, — a beruházások levonása után, — állami háztartásunkban a hiány ? 5. Hogy állott az említett 10 év alatt évenkint és végeredményében a 10 év lefolyta után a vagyonmérleg ? Végre utasítsa képviselőház a zárszámadási bizottságot, hogy e jelentését, amennyire az lehetséges, még oly időben terjeszsze be a képviselőháznak, hogy az 1879. évi államköltségvetés általános tárgyalása előtt jusson a képviselőház tagjainak birtokába. Budapest, 1879. jan. 28. Fröhlich Gusztáv, Bittó I. Lónyay M. gr., Ernuszt S., Hoffmann P., Zay A., Nemes N. gr., Ajkay Gy., Szájbeli Gy., Nagy J., Besenyey, Urányi J., Gaál Jenő. Az indítvány indokolás végetti felvétele a szombati ülés napirendjére tűzetik ki. Harmadszor felolvastatnak és végleg elfogadtatnak a tegnap elfogadott törvényjavaslatok. A már végleg elfogadott törvényjavaslatok hason elfogadás végett átküldetnek a főrendiházhoz. Ezután Tibád Antal indokolja indítványát a székelyföldön kis üstökben gyakorolt pálinkafőzés tárgyában s kéri a házat, hogy miután a székelyek a részükre törvény által biztosított ezen jognak rég élvezetében voltak s csak a múlt év szeptemberben történt a pénzügyminisztérium részéről az 1878. 24. 11. sz. téves értelmezése folytán ezen joguk gyakorlatának meggátlására sérelmes intézkedés, a székelyeket törvénynél fogva megillető ezen jog megóvása iránt a kellő módon intézkedjék. Szapáry Gyula elismeri e kérdés fontosságát , mert nem szeretné, ha a kérdés megoldása az indítvány napirendre tűzése által megnehezítetnék, kijelenti, hogy szándékozik e kérdésben egy enquétetanácskozást tartani, melyen az indítványozók közül is akar néhányat meghívni, hogy a kérdés minden oldalról megvilágíttatván, esetleg a törvény korlátain belül lehessen intézkedni. Addig az indítványt elhalasztatni kéri. Simonyi Ernő: Akkor nekünk is van jogunk e kérdésben szólni, mert ez új indítvány! Tibád Antal belenyugszik az elhalasztásba, csak azon reményét fejezi ki, hogy a kormány lehetőleg siettetni fogja az eljárást, s a költségvetés letárgyalása után az indítvány tárgyalás alá vétethetik. A ház az elnök felhívására azt határozza, hogy az indítvány napirendre tűzése iránt máskor fog intézkedni . Tárgyalás alá vétetett Szilágy megye központi választmányának jelentése a diósadi választókerületben megejtetni rendelt időközi képviselő választás tárgyában. Madarász József a következő indítványt terjeszti elő: Válasszon a ház legközelebb egyik ülésében egy 15-tagú bizottságot, mely bizottsághoz utasittatik a szilágymegyei diósadi választókerületben előfordult azon eset feletti indokoló jelentés, hogy az 1878. deczember 2-ára kitűzött választás,.- e napon és igy a törvény által megszabott időben nem eszközöltethetett ; egyúttal a bizottsághoz utasítja a ház azon eseteket is melyek az országgyűlés kezdetéig az V. és VI. igazolási osztályok részéről előterjesztettek és a ház figyelmébe iz állítottak; a végett, hogy megfontolván mindezeket, mind pedig egyes képviselők által előadható egyéb, a választások alkalmával az elnökök és mások által is elkövetett vagy elkövethető visszaéléseket, tévedéseket, és a választási törvénynek a tapasztalat folytán mutatkozó hiányait, mindezeknek lehető meggátlása, s ha mégis elkövettetnének, szigorú megfenyítése végetti javaslatát a háznak akként terjessze elő, hogy a kellő intézkedések lehetőleg minnél előbb , de legkésőbb az országgyűlésnek 2-ik évi ülésszakában törvényerőre emeltethessenek. Kéri indítványának elfogadását, nehogy jövőre oly esetek fordulhassanak elő a választásoknál, mint tényleg előfordultak. Nem tartja megegyeztethetőnek a törvénynyel, hogy a jelentés, mint tegnap a pártértekezleten a miniszterelnök mondá, egyszerűen tudomásul vétessék. Hogy mulasztás történt e választásnál, az kétségtelen, azért kívánja a vizsgálatot. De egyéb mulasztások is történtek a többi választásoknál, így az V. osztály konstatálta, hogy több esetben az illető elnökök nem vettek fel külön szavazási jegyzőkönyvet; a VI. osztály jelentéséből pedig kiderült, hogy némely választási elnök a képviselőjelölttől választói jogának igazolását követelte. Kéri indítványának elfogadót, Tisza Kálmán miniszterelnök nem tartja az indítványt elfogadhatónak. Ha a választásoknál viszszaélések merülnek fel, ezek orvoslásának módját megszabja a törvény s ha nem tétettek lépések a visszaélések megtorlására, akkor ennek nem a választási törvény az oka. A maga részéről megfenyítendőnek tart minden visszaélést, mely a választásoknál elkövettetik de nem is történtek, legalább tudtával, oly mulasztások, mely a Madarász által indítványozott eljárást szükségessé tennék. Arról nincs tudomása, hogy nem fogadtattak el szavazatok oly képviselőjelöltre, ki nem igazolta választói jogát, de azt tudja, hogy történt szavazás, — még pedig pártkülönbség nélkül, — oly képviselőjelöltekre, kik nem voltak választók. Nem tartja szükségesnek az indítványt, s azért annak mellőzését kéri, mert a törvény intézkedik a választásoknál elkövetett visszaélések megtorlásáról. A központi választmány jelentését tudomásul kívánja vétetni. Szongott Jakab vizsgálatot sürget, mert azt nem engedheti meg, hogy valamely választókerület különféle fogások által megfosztassék a képviselettől s azért a diósadi választásnak deczember 2-ikéről történt elhalasztása iránt vizsgálatot kíván. Simonyi Ernő Madarász indítványát pártolja, s felemlíti, hogy a belügyminiszter a képviselőháznak abbeli határozata után, hogy Szilágy megye központi választmánya uta miztassék a választás elhalasztásának okairól jelentést tenni, Szilágy megyének azt írta, hogy ezen ügyet a maga részéről befejezettnek tekinti. Kiváncsi arra, várjon ezt is zsebre dugja-e Tiszától a képviselőház ? Ilyen sérelem a ház tekinteyén még nem történt 67 óta. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök utal arra, hogy a múlt alkalommal maga kijelentő, hogy a központi választmány eljárását tévesnek tartja, sőt hozzájárult ahhoz, hogy a megye választási bizottsága jelentéstételre szólíttassék fel. Abból, hogy a belügyminiszter ezen ügyet a saját hivatalos körében befejezettnek tekinti, legkevésbbé lehet azt következtetni, hogy praejudikálni akar a ház határozatának. Ezt gyanúképen felhozni valóban a gyanúsítás szenvedélyének kicsapongása. (Zaj a szélső balról.) A ház a miniszterelnök indítványa értelmében a jelentést tudomásul veszi s az indítványokat mellőzi. Ezzel az ülés 12 órakor véget ért. A legközelebbi ülés szombaton 10 órakor tartozik, melyen Fröhlich Gusztáv fogja indokolni ma beadott indítványát s a Horvát Szlavonországgal megújítandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldendő országos bizottsági tagok választatnak meg. Végül a kérvények tárgyaltatnak. Különfélék. — jan. 29. (A hivatalos lapból.) 6 Felsége megengedte Kovács Károly orsovai albirónak a segesvári, Ficzek József élesdi albirónak a nagyvárad városi, Sale József dárdai albirónak a pápai, Baisz Béla óbecsei albirónak a kassai és Melicskó Miklós kaposvári albirónak a nagyatádi járásbírósághoz leendő áthelyezését. Uj postahivatal lép életbe febr. 1-én Baranya megye Hidasd községében Pécs és Bonyhád közt. — Nyitramegyében Nagy Bossányon uj távírda állomás nyittatott, korlátolt napi szolgálattal. (Személyi hírek) Báró Wenkheim Béla miniszter a mai gyorsvonattal Bécsbe utazott. (Legfelsőbb adomány.) Király ő Felsége, Pálffy Teréz és Dezasse Katalin grófnők kérelmére, a pozsonyi kereszttestvérek nevű intézetnek, ez évben is magánpénztárából háromszáz forintot adott. (Nagylelkű adományok a magyar ipar javára.) Báró Hirsch Gerente, a párisi kiállítási bizottság tagja a magyar és osztrák kereskedelmi miniszterek vezetése alatt álló intézetek czéljainak előmozdítására tudvalevőleg 120.000 frankot adományozott. Gróf Zichy Edmund most a közoktatási miniszterhez levelet intézett, melyben jelentést tesz ez összeg hovaforditásáról. A gróf, báró Hirsch által 20.000 frankot közvetlenül átadatott gróf Szapáry Gyulának oly czélból, hogy ezen összegért oly tárgyak szereztessenek meg, melyek mezei gazdászatunknál mintákul, vagy pedig oktatásul alkalmazhatók. Azután 11,000 frankot tartott visza a keleti muzeum számára, minthogy meggyőződése szerint ezen intézet képes a monarchia mindkét felének a legjobb szolgálatokat tenni, és méltán várható, hogy kitűnő vezérlete alatt a leggazdagabb gyümölcsöket hozandja, melyek a kereskedelmet és ipart a monarchia mindkét fele részéről előmozdítandják, ha mindjárt nem is közvetlenül, de minden esetre közvetve. E szerint maradt még mind a két részre felosztandó 89,000 frank. Ezen összegből 6000 frankot készpénzben átadott a minisztériumnak szállítási költségek és kisebbszerű beszerzésekre, körülbelül 31,000 frankot pedig bevásárlásokra fordított. Ezen eljárásában vezérelve vala, olyan iparágakat mozdítani elő, melyek részben nálunk már kifejlődtek, vagy pedig fejlődésképeseknek mutatkoznak. Különös figyelemmel volt a díszedény gyártásra (keramik), minthogy ez nálunk azon iparág, mely legnagyobb előmeneteleket tett, és a párisi világkiállításon nem csak különös elismerésnek, hanem kiváló kelendőségnek is örven.