Pesti Napló, 1879. január (30. évfolyam, 2-27. szám)

1879-01-29 / 25. szám

25. szám. Budapest, 1879. szerda, január 29. 30. évi folyam. Előfizetési fel­tételeit; Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra S írt. — 1 hónapra 6 írt. — 8 hónapra 12 fri­ss esti postai kü­lönküldéseért felülfizetés évnegyedenként 1 forint As előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­mely történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik a Szerkesztési iroda,* Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetések szintúgy mint előfizetések Kiadó-hivatal, Barátok­ tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendő!?., ESTI KIADÁS: a­­­esti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Ath­enaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Pária, jan. 28. A S­o­­­r jelenti: Mae Mahon tábornagy ma aláírta a bírói karban történendő sze­mélyes változásokról szóló rend­eletet, de midőn a főbb katonai parancsnokságok kérdése jött szóba, ki­jelentette, hogy az ilyen határozatokat nem fogadhatja el és ő nem akarja a hadsereg szervezetét megbon­tani ,ő ezért másnak engedi át a felelős­­s­é­g­e­t.­ E szavak után a tábornagy kiment a tanácsteremből. Páris, jan. 29. Jelentik, hogy Mac Mahon és Dufaure közt tegnap este értekezlet volt. Utóbbi figyelmeztetett a következményekre, melyek beállhat­nának, ha a tábornagy vonakodnék a katonai pa­rancsnokságokra vonatkozó rendeletet aláírni. Mac Mahon megmaradt vonako­dá­­sa mellett. Páriáján. 28. A kamara és a szenátus mai ülésében Louis Blanc és Viktor Hugo benyújtottak amnesztia indítványokat. Lepere, belügyi államtitkár tvjavaslatot terjeszt elő a vesztegzárlatok tárgyában. Úgy a sze­nátus mint a kamara sürgőseknek nyilvánította azokat. A szenátusi baloldal elfogadta Montalivetnek, a Lajos Fülöp alatti miniszternek jelöltségét. Mon­­talivet, Morin helyébe életfogytiglani szenátornak választatott. Paris, jan. 28. A miniszterek ma dél­után Versaillesban Dufaure elnöklete alatt tanácskoztak a helyzetről, este pedig a kama­ra és a szenátus befolyásos tagjaival értekez­tek Mac Mahon tábornagy vonakodásáról aláírni a katonai parancsnokságokról szóló ren­deletet. A többség kiküldöttei oda nyilatkoz­tak, hogy a többség nem akarja Mac Mahont megbuktatni, de lemondá­sát elfogadná. Felhívták a minisztereket, hogy újból sürgessék a rendelet aláírását. Ha Mac Mahon ismét vonakodnék a ren­deletet aláírni, akkor a miniszterek a kama­rának jelentést fognak tenni a helyzetről és beadják lemondásukat. Róma, jan. 29. Antonucci bibornok meghalt. Róma, jan. 29. A szenátus rövid idő vita után 75 szóval 4 ellenében elfogadta az Ausztria-Magyar­­országgal kötött kereskedelmi szerződést. Kalkutta, jan. 28. Agbilzai törzsek folytatják az ellenségeskedést Jakub khán ellen, kinek Kabu­lon kívül már nincs tekintélye. Sir Ali khán hír sze­­rint Mazariserifben tartózkodik. Budapest, január 29. (Pénzügyi helyzetünkről) a Magyar­­országban, Bujanovics Sándor figyelemre méltó czikket írt, melyből a következőket közöljük: Ta­­gadhatlan, hogy a kormány sokat tett a takarékos­ság, a bevételek fokozása és az államhitel megszilár­dítása terén, de pénzügyi tevékenységét egy helytelen irány jellemzi, melynek káros hatását az ország anyagi viszonyaira már­is nagy mértékben érezzük. Ugyanis teljesen mellőzve az ország közgazdasági vi­szonyai fejlesztését, a pillanatnyi fiskális érdek szem­pontjából indult ki minden intézkedésében, a rideg fiskális érdeket emelte uralomra a kormányzat min­den ágában, s csakis ezen szempontból indult ki az Ausztriával megkötött gazdasági kiegyezésnél is.­­ E helytelen politika következményei, egészen elte­kintve ez alkalommal a kiegyezés káros hatásától, már­is mutatkoznak. Állami kiadásaink s itt csak a szorosan vett belügyi kiadásokról szólunk, növeked­nek, az állami bevételek, jelesül az egyenes adók már­is jelentékeny csökkenést mutatnak, mert az ország ereje, adóképessége szükségkép hanyatlik, ha nem ré­szesül a kellő ápolásban. S ezért az 1877. évi 26.451.000 forintnyi deficzit, bár ez számszerűleg az 1874. évinél oly jelentékeny összeggel csekélyebb, nem nyújthat megnyugvást a pénzügyi helyzetünk fe­lett aggódó hazafi kebelnek. Nem nyújthat megnyug­vást, midőn látjuk azt, hogy a kormány politikája se­gédeszközeinek teljes kimerítése után is csak ily ki nem elégítő, pillanatnyi eredményeket képes felmu­tatni, s oly meszsze maradt el 1877-ben is a kitűzött őzéitől, az egyensúly helyreállításától. És 1877. óta, két nagy csapás érte saját kormánya közreműködésé­vel az országot, és eltemette az egyensúly helyreállí­tása iránt még egészen el nem tűnt reményeket, két csapás, melynek gazdasági és pénzügyi következmé­nyeit hogy képes lesz-e elviselni, erre nézve nincs em­ber, a­ki a nemzetet megnyugtatni k­épes volna, leg­kevésbé képes pedig e megnyugtatást nyújtani az, a­ki előidézte: a kormány. E két gazdasági, pénzügyi, sőt politikai viszonyainkra súlyosodó csapás, melynek különösen pénzügyi következményeiről lesz alkal­munk szólni az 1879. évi állami költségvetés meg­­bírálása alkalmával : a kiegyezés és Bosznia. (Konstantinápolyból) a Pol.Corr.azon távirati értesítést veszi, hogy az ottani diplomáczia köreiben nem csekély feltűnést kelt, hogy Fournier franczia nagykövet az utóbbi időben ismételve kihall­gatásra volt hivatalos a szultánhoz. Jan. 26-án a szultán újabb tanácskozásra hívta őt magához, mely két teljes óráig tartott. Általánosan azt hiszik, hogy egyrészt a nagyon égetővé vált török pénzügyi kérdés, másrészt a görög határkiigazítás foroghat szóban. Ez utóbbi ügyben Muktár pasának a portához érkezett táviratai igen jelentékeny nehézségeket he­lyeznek kilátásba. A görög meghatalmazottak ragasz­kodnak a berlini szerződésben megjelölt határokhoz. Az a hír kering, hogy Muktár pasa a szultán közvet­len környezetében folyó cselszövények miatt, melyek Görögországgal mindennemű kiegyezést meghiúsítani igyekeznek, lemondását készül benyújtani. Fournier franczia nagykövet erélyesen azon van, hogy e csel­­szövényeket meghiúsítsa. Tegnapelőtt óta már meg­történt Zukdi pasa pénzügyminiszter visszalépése. Helyét Kiani pasa foglalta el. (Az osztrák-magyar-török tár­gy­a­l­á­s­o­k) folytatása— írja a Pol. Corr. kons­tantinápolyi levelezője jan. 23-tól — a múlt kedden újra megkezdődött. A tárgyalások czélja tudvalevő­leg egyezmény kötése az okkupárt és a még okkupá­­landó tartományok tárgyában. Zichy Ferencz gróf­nak Kospek R. követségi tanácsos nyújt segédletet a tárgyalásokban A porta megbizottai Karatheodory és Ali pasák ; ez utóbbi azonban még nincs formasze­­rűen kinevezve , az első ülésen még részt sem vett. (A szerb vasúti kérdéshez­ írják jan. 25-től Belgrádból a Pol. Corr.-nak. A skupzsina január 14-én a közmunka-budget tárgyalásakor egy összeget szavazott meg, hogy azon vasútvonalak ta­­nulmányoztassanak, melyek Salonik és Sofia irányá­ban Szerbia régi határától az új határhoz fognak ve­zetni. A munkálatokat tavaszszal rögtön megindít­ják. A Morava vasút azonban mindaddig függő­ben marad, míg a szomszéd államok csatlakozásai megállapítva nincsenek. E végből a szerb kormány mindenekelőtt Ausztria-Magyarországgal, a portával és Bulgáriával fog megegyezni. A technikai munkákat tehát politikai alkudo­zásoknak kell megelőzniök, melyek valószínűleg az egész folyó évben elhúzódnak úgy, hogy a tulajdon­­képeni vasútépítés csak 1880-ban fog megindulhatni. A lapok azon hízt hozták ugyan, hogy az engedély már megadatott vagy legközelebb megadatik egy orosz társulatnak, de biztosan állíthatni, hogy a hí­rek alaptalanok vagy legalább koraiak. Különböző részről több ajánlat létetett ugyan, de az illető kon­­zorcziumok azt a választ nyerték, hogy legyenek tü­relemmel. Minő a kormány nézete az engedélyezés ügyében, még nem tudni. De kétségkívül kényte­­en lesz a népképviselők idevágó nézeteit figye­lembe venni. E nézeteket pedig egy képviselői körökből szár­mazó levél következőleg rajzolja: A szerb vaspálya a fontos világforgalmi pálya egy része lévén, a szerb kormánynak a vasútba fektetett tőke kamataiért semmiféle kezességet sem kell vállalnia. A kezesség­nek csak ott van helye, a­hol a vasút jövedelme két­séges lehet, e kétség azonban a szerb vasútnál nem forog fenn. Ha külföldi társulat kamatbiztosítás nél­kül nem veszi át az építést, úgy építse maga az állam a vasutat. A pénz vagy vasúti kölcsön vagy papírpénz kibocsátása utján szerzendő be. A képviselők nem igen szeretnék a kölcsönt s inkább óhajtják a papírpénzt. A Pesti Napló tárczája. A rnt no. Franczia regény. Irta: »Juliette Lumber. X. (Folyt.) A november hó utolsó napjai gyorsan teltek el. Helén száműzetésének határideje közelgett, az orvos úr deczember elsejét tűzte ki megérkezése napjának. Az ősz enyhe, lanyha volt. Míg Helén bőkézzel szórta vagyonát a szegények közt, a nap dús fényt, aranyos sugarakat hintett a sárga lombra. Elutazása előtti napon meg akarta látogatni azon helyek egyikét, melyeket az orvos megtiltott neki. Elhajtatott a láposba, de az augusztusi tájkép­nek nyomát sem találta többé. A mezők kopárak, puszták, a dús vetésre már csak a szennyes, feketés szalmájú tarló emlékeztetett. A könnyű fecskék he­lyét sötét nehézkes hollók foglalták el. Mikor Helén szomorú szívvel ellátogatott az ünnepi köntöst öltött mezőre, lelke reménytelen gyászba volt borulva. Most a mezőt borította gyász, és ő telve volt szép remé­nyekkel. A tó felé ment. Ezen a helyen történt, hogy a sötét vízióktól üldözött szegény rut nő a halálra szánta­­magát; most fiatal leányok voltak itt, a­kik körben tánczol­­va énekeltek. Mint az arkádiai nimfák, körülszékel­­ték egy társnőjüket, és ez fején nyírfalomb-koszorút viselt, kezében sáslevelet tartott. Helén, ki egyéb­kor kerülte a fiatal leányokat, közelebb lépett a körhöz, kiváncsi lett, meg volt lepetve, hogy most ime vonzódik hozzájuk. Mosolygott és a leányok visszamosolyogtak. Az ének: elhallgatott, két leány elbocsátotta egymás kezét, a kör megnyílt, majd meg ismét bezárult. Helént a fiatal leányok körbe fogták, a lombkoszorus nimfa elé állították, a ki ezt éneklé: »Tó­­vizében kit fürösztünk : Lenge sás ! Kapjon meg a legszebb köztünk, Benkigmás le A tánczosnek kara ezt éneklé: »Tó vizében kit fürösztünk : Karcsú nád ! Itt a legszebb, itt áll köztünk, Légy ezé tehát I*/ És erre Helén, ki nem szabódott, két szuppanós csókot kapott. A nimfa nyilván nagy kedvét lelte - e csókban. — Nem akar körünkbe lépni, Romainné asz­­szony ? kérdő a leány, ki neki a csókot adta. — Hát ön tudja a nevemet, kisasszony ? — Igen­is asszonyom, én tőszomszédságában lakom. És itt elmondom barátnőim előtt még egyszer, amit már úgy is tudnak: atyámat meglopták, úgy hogy a végén nem bírta fizetéseit teljesíteni, csődöt akartak ellene, meg akarták fosztani becsületétől és ő arra gondolt, hogy megöli magát. Akkor önhöz fo­lyamodtam asszonyom, írtam önnek és ön megmen­tette. Imádom önt! Ha nem volna olyan jó, mint szép, akkor szépsége meghaladná jóságát. Helén boldog volt, örömmámor fogta el; szép­ségének ez első sikere felett, szive hangosan dobogott, kocsijához sietett és elhajtatott; de még jó távolról is hangzott feléje a nyirfástó partja mell­ől a vidám dal: »Tó vizében kit fürösztünk: Karcsú nád ! Itt a legszebb, itt áll köztünk, Légy­ezé tehát!« Amint haza érkezett, meghagyta dajkájának, hogy a tükröktől, melyek eddig el voltak fátyolozva, vetesse le a leplet. Három hónapon át leküzdötte vágyát, nem nézte meg magát, noha környezetének pillantásai szinte ellenállhatatlan kíváncsisággal töl­tötték el. Jozefin, Cézár és a többi cselédek alig tud­ták titkolni örömüket, mely napról napra növekedett, nem győzték eléggé bámulni szeretett úrnőjük napról napra szépülő vonásait. Helén igen szépnek látá magát. Finom arezbő­­re volt, mely elegáns­­embenpointtel párosult; bohó kedve támadt; csodálni akarta magát; eszébe jutott a görög ház fürdőszobája, a­hol anyja gyermekkorá­ban fürösztötte. Megnézte meztelen karjait, telt ka­csáit, dagadó, hullámos mellét, hajlékony termetét, gömbölyű csípőit és atyja szép szobrainak emléke nem facsarta ki többé szeméből a féltékenység és kétségbeesés könyeit. Haja, mely ezelőtt sima, színtelen volt, most kecses, hullámos fürtökben omlott le vállaira; az őszi nap megaranyozta, megsárgította mint a fa lombjait. De mi­féle arcz ez ? Minő szépség ez ? Kihez hason­lít ő most ? Anyjához ? Feje szinte elkábult. Alig ismert magára. Ez a csinos valaki csakugyan ő vol­na ? Néz, de nem lát ! A tükörben egyszerre Guy arczát pillantja meg és a távollevőnek vonásai tisz­tábban állnak előtte, mint saját arczának visszaverő­dő képe. Hogy Guyt, e telhetetlen kalandhajhászót meg­hódíthassa, szépnek, valóban szépnek kell lennie és Martial leánya, Romain menye, ki maga is művésznő, nem éri be a szépség látszatával, nem vezetteti ma­gát félre. Neki bátorodik, lassan, hosszan végignéz a­ maga képén; ott áll, Jozefin karjára támaszkodva, egy nagy tükör előtt. Az ablakon a nap esti sugarai áradnak a szobába. Helén elpirul, Keble zihál. Nézi saját szemeit, melyek világosabbak és sötétebbek is. Arczának csodálatos szép színe van, ajkai pirosak, amint mosolyog, a rózsás keretben elefántcsont színü fogak fehérlenek; nyaka hajlékony mint a hattyúé, mint anyjáé, mint Helén Dioszkáré. Fürtös kecsesei övezik fehér homlokát. — Igen is, ön szép, édes Helénem ! mondá a dajka. — Én szép vagyok! kiáltott fel a fiatal nő, csengő hangon, mely pompásan illett üde arczához. Helént, ki eleinte majd megbódult örömében, most vallásos ihlet fogta el. Ünnepélyes hangon hálát mond Diana Artemisnek, ki oly jótékony és oly gyó­gyító erejű, hévteljesen magasztalja a jó természetet, azt a rejtélyes isteni lényt, mely minden létezőben nyilvánul. XI. Másnap Helén elhagyta az akáczfa nyaralót; kék róka prémmel díszített szürke bársony ruhát vi­selt ; a cselédek a perronon lelkesedéssel üdvözölték bájos, elegáns úrnőjüket. A fiatal nő lilaszina nyi­tott hintóba ült, melyet Czézár már régen rendelt meg és mely előtte való napon jött meg. Czézár pattogott az ostorral jelt adva az indu­lásra. — Éljen Bellevue! kiáltott fel. Pajtások, jöt­­tek utánam, és csak hetykén. A cselédek zajosan éljeneztek. A büszke kocsis a főváros felé hajtott, előre is örült, hogy lefőzi ő majd a többi kocsisokat, kiket annyiszor látott moso­lyogni az ő úrnőjének rútságán. Martial, Romain és az öreg orvos lázas türel­metlenséggel várták Helén megérkeztét. — Olyan zavarban vagyok, mondá a szobrász, mint akkor, mikor Helénemet feleségül kértem. Re­méltem, majd meg elcsüggedtem Boldog, majd meg nyugtalan valók. Romain, mi is a mi művészetünk az élethez képest ? A te festményed, az én márványom fiai is ahhoz képest, amit most fogunk látni? A dajka azt írja, hogy leányom visszanyerte gyermekkori szépségét, tehát az én imádott hitvestársam valóság­gal feltámadott. Romain mit szólsz hozzá ? Imádhat­juk majd a legszebb asszonyt. Szerelmes apa leszek, előre mondom, hogy féltékeny is leszek. Eddig csak a szerelmi szenvedélyt ismertem, most az atyai szerete­­tet fogom ismerni. — Én is erről gondolkozom, szólt Romain. A te szép leányod, az én menyem segélyével haza igyekszem terelni a fiamat. Mert lásd barátom, nem olyan szívtelen ember ő. Ő váltig mondja, hogy ő nem don Juan, nem Lovelace, hogy ő csak a szerelmet szereti. Nem hihetem, hogy romlott ember legyen. Úgy hiszem, hogy ő hű maradt volna gyermekkori szeretetéhez, ha Helén szépnek marad, és így most... — Most pedig meglakoltatjuk. Ah! A kópé csak azért nősült meg, mert megveti a házasságot! Nagyon rut asszonyt vesz el, hogy ne legyen felesége iránt semmi kötelessége! Jól van, jól, ravasz fiatal ember, majd megmutatjuk neked, hogy büntetlenül nem vonja ki magát az ember minden felelősség alól és hogy koc­kázattal jár az, ha az ember magának foglal le minden élvezetet. Jót nevetünk majd e meg­csalt férjen, ki azt hitte, hogy rut nőt vett el és azon veszi magát észre, hogy szép felesége van. Ha ez jogalapot képezhet egy válási perhoz, én még holnap igénybe veszem Helén számára a jogot. — Hallgass, felelt a festő, tartok tőle, hogy a mi leányodat boldoggá teszi, az fiam szerencsét­lenségét fogja képezni. — Itt van ő! kiáltott fel az öreg orvos. — Ő az! mondák Martial és Romain, egyszer­re, rebegve. A hotel kapuja kinyílt. A fogat megállóit a két apa előtt, Helén leszökött a kocsiról, oly noncha­­lanccal, mely egyáltalán nem emlékeztetett korábbi ideges modorára. Nem volt oly sovány, mint ezelőtt, tehát kisebbnek látszott. Üde arcza, csengő, gúnyos nevetése, merész tekintete, büszke arczkifejezése, mind­ez elárulja, mennyire örül annak hogy bámulják. Szépségének egyik sajátszerü báját képezte az a bi­zonyos naiv önelégültség is, mely szép arczának fiata­­labb szint adott. (Folyt köv.) mely az állami és nemzeti javakban lenné fedezését. A képviselők azt is kívánják, hogy a szerb vasút megóvja szerb nemzeti jellemét, hogy a hivatalos nyelv a szerb és a tisztviselők többsége szerb alatt­való legyen. Ezek a főpontok, melyeket a képviselők a vasútépítésnél figyelembe véve óhajtanak látni. A kormány a nézeteket jól ismeri s alig hihető, hogy eltérne tőlök, különben egyszerre elvesztené minden népszerűségét. (A bolgár nemzet­gyűlés.) A január 18 óra Tirnovóra összehivatni szándékolt bolgár nemzetgyűlés elhalasztásának okát, a N. W. Tagblatt a Bulgáriában jelenleg uralkodó hangulatban véli föltalálni. A bolgár választók állítólag utasították a megválasztottakat, hogy legelső teendőjük az legyen, hogy proklamálják Kelet-Rumália egyesítését Bul­gáriával. Miután az orosz kormányt az ilyen inczi­­dens nagy zavarba hozhatná, most a nemzetgyűlés megnyitását abban a reményben halogatja, hogy majd időközben a nemzetgyűlés tagjaira a maga óhajtotta értelemben fog befolyást gyakorolhatni. Diplomácziai körökben hire jár, — de e hit csak fenntartással fogadandó — hogy a londoni kormány már nem ellenzi a berlini szerződés azon pontjának megváltoztatását, mely a portának jogot engedett arra, hogy a Balkán-szorosokban helyőrséget tarthas­son, minthogy a brit kormány — a kelet-ruméliai bi­zottságban levő képviselőinek jelentései alapján — már belátta, hogy ez intézkedés vérontás nélkül nem hajtható végre. Országgyűlés. A képviselőház ülése január 29-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Antal Gyula, Baross Gábor, Mol­nár Aladár. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Szapáry Gyula gr., Kemény Gábor b.,­ Pauler Tivadar, Trefort Ágoston, Szende Béla, Bedekovics Kálmán b. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván észre­vétel nélkül hitelesíttetik. Az elnökségnek előterjesztése nincs Az interpellácziós könyvben újabb bejegyzés nincs ; az indítványkönyvbe Fröhlich Gusztáv jegyezte be a következő indítványt: Utasítsa a képviselőház a zárszámadási bizott­ságot, hogy érintkezésbe téve magát a m. kir. állami számvevőszékkel, nyújtson be a képviselőháznak egy kimutatást, melyben ki legyenek tüntetve a lefolyt 10 évi zárszámadásilag már megállapított következő adatok: 1. Melyek voltak a lefolyt 10 évi (1868—1877) időszak alatt évenkint állami háztartásunkban a ki­adások, a főbb czimek szerint összevonva ? 2. Melyek voltak ez időszak alatt az állami bevételek és pedig, a) mennyi volt évenként és főbb czimenként a rendes jövedelem és b) mely összegek folytak be kölcsönök vagy más hitelműveletek útján. 3. A felvett kölcsönök, vagy más hitel­művele­­tek által elért bevételek mily összegben fordíttattak beruházásokra, s mily mennyiségben az államháztar­tási hiányok fedezésére ? 4. Mennyi volt évenkint, — a beruházások le­vonása után, — állami háztartásunkban a hiány ? 5. Hogy állott az említett 10 év alatt évenkint és végeredményében a 10 év lefolyta után a vagyon­mérleg ? Végre utasítsa képviselőház a zárszámadási bi­zottságot, hogy e jelentését, a­mennyire az lehetséges, még oly időben terjeszsze be a képviselőháznak, hogy az 1879. évi államköltségvetés általános tárgyalása előtt jusson a képviselőház tagjainak birtokába. Budapest, 1879. jan. 28. Fröhlich Gusztáv, Bittó I. Lónyay M. gr., Er­­nuszt S., Hoffmann P., Zay A., Nemes N. gr., Ajkay Gy., Szájbeli Gy., Nagy J., Besenyey, Urányi J., Gaál Jenő. Az indítvány indokolás végetti felvétele a szom­bati ülés napirendjére tűzetik ki. Harmadszor felolvastatnak és végleg elfogad­­tatnak a tegnap elfogadott törvényjavaslatok. A már végleg elfogadott törvényjavaslatok hason elfogadás végett átküldetnek a főrendiházhoz. Ezután Tibád Antal indokolja indítványát a­­ székelyföldön kis üstökben gyakorolt pálinkafőzés tárgyában s kéri a házat, hogy miután a székelyek a részükre törvény által biztosított ezen jognak rég élvezetében voltak s csak a múlt év szeptemberben történt a pénzügyminisztérium részéről az 1878. 24. 11. sz. téves értelmezése folytán ezen joguk gyakorla­tának meggátlására sérelmes intézkedés, a székelye­ket törvénynél fogva megillető ezen jog megóvása iránt a kellő módon intézkedjék. Szapáry Gyula elismeri e kérdés fontosságát , mert nem szeretné, ha a kérdés megoldása az in­dítvány napirendre tűzése által megnehezítetnék, kijelenti, hogy szándékozik e kérdésben egy enquéte­­tanácskozást tartani, melyen az indítványozók közül is akar néhányat meghívni, hogy a kérdés minden oldalról meg­világíttatván, esetleg a törvény korlá­tain belül lehessen intézkedni. Addig az indítványt elhalasz­tatni kéri. Simonyi Ernő: Akkor nekünk is van jogunk e kérdésben szólni, mert ez új indítvány! Tibád Antal belenyugszik az elhalasztásba, csak azon reményét fejezi ki, hogy a kormány lehe­tőleg siettetni fogja az eljárást, s a költségvetés le­­tárgyalása után az indítvány tárgyalás alá vétethetik. A ház az elnök felhívására azt határozza, hogy az indítvány napirendre tűzése iránt máskor fog in­tézkedni . Tárgyalás alá vétetett Szilágy megye köz­­ponti választmányának jelentése a diósadi választókerületben megejtetni rendelt időközi képvi­selő választás tárgyában. Madarász József a következő indítványt ter­jeszti elő: Válasszon a ház legközelebb egyik ülésében egy 15-tagú bizottságot, mely bizottsághoz utasit­­tatik a szilágymegyei diósadi választókerületben elő­fordult azon eset feletti indokoló jelentés, hogy az 1878. deczember 2-ára kitűzött választás,.- e napon és igy a törvény által megszabott időben nem eszkö­zöltethetett ; egyúttal a bizottsághoz utasítja a ház azon ese­teket is melyek az országgyűlés kezdetéig az V. és VI. igazolási osztályok részéről előterjesztettek és a ház figyelmébe iz állítottak; a végett, hogy megfontolván mindezeket, mind pedig egyes képviselők által előadható egyéb, a vá­­lasztások alkalmával az elnökök és mások által is el­követett vagy elkövethető visszaéléseket, tévedése­ket, é­s a választási törvénynek a tapasztalat foly­tán mutatkozó hiányait, mindezeknek lehető meggátlása, s ha mégis el­követtetnének, szigorú megfenyítése végetti javasla­tát a háznak akként terjessze elő, hogy a kellő in­tézkedések lehetőleg minnél előbb , de legkésőbb az országgyűlésnek 2-ik évi ülésszakában törvény­erőre emeltethessenek. Kéri indítványának elfogadását, nehogy jövőre oly esetek fordulhassanak elő a választásoknál, mint tényleg előfordultak. Nem tartja megegyeztethetőnek a törvénynyel, hogy a jelentés, mint tegnap a párt­értekezleten a miniszterelnök mondá, egyszerűen tu­domásul vétessék. Hogy mulasztás történt e választásnál, az két­ségtelen, azért kívánja a vizsgálatot. De egyéb mu­lasztások is történtek a többi választásoknál, így az V. osztály konstatálta, hogy több esetben az illető elnökök nem vettek fel külön szavazási jegyzőköny­vet; a VI. osztály jelentéséből pedig kiderült, hogy némely választási elnök a képviselőjelölttől választói jogának igazolását követelte. Kéri indítványának elfogadót, Tisza Kálmán miniszterelnök nem tartja az indítványt elfogadhatónak. Ha a választásoknál visz­szaélések merülnek fel, ezek orvoslásának módját megszabja a törvény s ha nem tétettek lépések a visszaélések megtorlására, akkor ennek nem a válasz­tási törvény az oka. A maga részéről megfenyítendőnek tart min­den visszaélést, mely a választásoknál elkövettetik de nem is történtek, legalább tudtával, oly mulasz­tások, mely a Madarász által indítványozott eljárást szükségessé tennék. Arról nincs tudomása, hogy nem fogadtattak el szavazatok oly képviselőjelöltre, ki nem igazolta választói jogát, de azt tudja, hogy történt szavazás, — még pedig pártkülönbség nélkül, — oly képviselőjelöltekre, kik nem voltak választók. Nem tartja szükségesnek az indítványt, s azért annak mel­lőzését kéri, mert a törvény intézkedik a válasz­tásoknál elkövetett visszaélések megtorlásáról. A központi választmány jelentését tudomásul kívánja vétetni. Szongott Jakab vizsgálatot sürget, mert azt nem engedheti meg, hogy valamely választókerület különféle fogások által megfosztassék a képviselettől s azért a diósadi választásnak deczember 2-ikéről történt elhalasztása iránt vizsgálatot kíván. Simonyi Ernő Madarász indítványát pártolja, s felemlíti, hogy a belügyminiszter a képviselőháznak abbeli határozata után, hogy Szilágy megye központi választmánya uta miztassék a választás elhalasztásá­nak okairól jelentést tenni, Szilágy megyének azt írta, hogy ezen ügyet a maga részéről befejezettnek te­­kinti. Kiváncsi arra, várjon ezt is zsebre dugja-e Ti­szától a képviselőház ? Ilyen sérelem a ház tekinte­­yén még nem történt 67 óta. (Helyeslés a szélső­bal­oldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök utal arra, hogy a múlt alkalommal maga kijelentő, hogy a központi választmány eljárását tévesnek tartja, sőt hozzájárult ahhoz, hogy a megye választási bizottsága jelentésté­telre szólíttassék fel. Abból, hogy a belügyminiszter ezen ügyet a saját hivatalos körében befejezettnek tekinti, legkevésbbé lehet azt következtetni, hogy praejudikálni akar a ház határozatának. Ezt gyanú­­képen felhozni valóban a gyanúsítás szenvedélyének kicsapongása. (Zaj a szélső balról.) A ház a miniszterelnök indítványa értelmé­ben a jelentést tudomásul veszi s az indítványokat mellőzi. Ezzel az ülés 12 órakor véget ért. A legköze­lebbi ülés szombaton 10 órakor tartozik, melyen Fröhlich Gusztáv fogja indokolni ma beadott indít­ványát s a Horvát Szlavonországgal megújítandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldendő országos bizottsági tagok választatnak meg. Végül a kérvé­nyek tárgyaltatnak. Különfélék. — jan. 29. (A hivatalos lapból.) 6 Felsége megengedte Kovács Károly orsovai albirónak a segesvári, Ficzek József élesdi albirón­ak a nagy­várad városi, Sale József dárdai albiró­nak a pápai, Baisz Béla ó­becsei albirónak a kassai és Me­­licsk­ó Miklós kaposvári albirónak a nagyatádi járásbíróság­hoz leendő áthelyezését. Uj postahivatal lép életbe febr. 1-én Bara­­nya megye Hidasd községében Pécs és Bonyhád közt. — Nyit­­ramegyében Nagy Bossányon uj távírda állomás nyittatott, korlátolt napi szolgálattal. (Személyi hírek) Báró Wenkheim Béla miniszter a mai gyorsvonattal Bécsbe utazott. (Legfelsőbb adomány.) Király ő Fel­sége, Pálffy Ter­éz és Dezasse Katalin grófnők kérel­mére, a pozsonyi kereszttestvérek nevű intézetnek, ez évben is magánpénztárából háromszáz forintot adott. (Nagylelkű adományok a magyar ipar javára.) Báró Hirsch Gerente, a párisi kiállítási bizottság tagja a magyar és osztrák kereske­delmi miniszterek vezetése alatt álló intézetek czéljai­­nak előmozdítására tudvalevőleg 120.000 frankot adományozott. Gróf Zichy Edmund most a köz­oktatási miniszterhez levelet intézett, melyben jelen­tést tesz ez összeg hovaforditásáról. A gróf, báró Hirsch által 20.000 frankot közvetlenül átadatott gróf Szapáry Gyulának oly czélból, hogy ezen összeg­ért oly tárgyak szereztessenek meg, melyek mezei gazdászatunknál mintákul, vagy pedig oktatásul al­kalmazhatók. Azután 11,000 frankot tartott visza a keleti muzeum számára, minthogy meggyőződése szerint ezen intézet képes a monarchia mindkét felé­nek a legjobb szolgálatokat tenni, és méltán vár­ható, hogy kitűnő vezérlete alatt a leggazdagabb gyümölcsöket hozandja, melyek a kereskedelmet és ipart a monarchia mindkét fele részéről előmozdí­­tandják, ha mindjárt nem is közvetlenül, de min­den esetre közvetve. E szerint maradt még mind a két részre felosztandó 89,000 frank. Ezen összeg­ből 6000 frankot készpénzben átadott a minisz­tériumnak szállítási költségek és kisebbszerű beszer­zésekre, körülbelül 31,000 frankot pedig bevásár­lásokra fordított. Ezen eljárásában vezér­elve vala, olyan iparágakat mozdítani elő, melyek részben nálunk már kifejlődtek, vagy pedig fejlődés­ké­peseknek mutatkoznak.­­ Különös figyelemmel volt a díszedény gyártásra (keramik), minthogy ez nálunk azon iparág, mely legnagyobb előmeneteleket tett, és a párisi világkiállításon nem csak különös elismerésnek, hanem kiváló kelendőségnek is örven.

Next